Székely Autonómia - Történelmi Emlékezet és Autonómia

A Nyugati Jelen, Álláspont rovatában, Ujj János tollából megjelent egy írás, Jöjjön meg az eszünk címen, melyben a szerző fájlalja, hogy Aradon, a tizenhárom vértanúra, egyre kevesebben emlékeznek meg az aradi magyarok közül, egyre kevesebben mennek el a megemlékező ünnepélyekre. Szomorúan állapítja meg, hogy kezd kihagyni a történelmi emlékezet. Mi is az emlékezet? Platon szerint a tudásunk emlékezés, azt tudjuk, amit már rég tudunk. A külső ismeretek a már bennünk rejlő tudást ébresztik. A neves görög nem csak a tudás forrásáról beszélt, mely bennünk rejlik, hanem a tudás átadásának eszközéről: a szellemi ismereteket a mítosz közvetíti legjobban. C.G. Jung, neves svájci pszichológus szerint, a mítoszok szükségesek az ember lelki egészségéhez a közösségi identitásához. Az ősi kultúrák, vallások, misztikák, még az általunk primitívnek tekintett törzsi vallások is, nagyon fontosnak tekintették, a lélek-elme harmóniáját. A vallás, az eredeti célját, az egyesülést az Abszolutummal, csak a lélek-elme harmóniája révén érte, az elme egyesülésével a lélekkel. Az ősi korok embere, identitását csak az elme-lélek harmóniája révén találhatta meg és csak így lett teljes értékű tagja közösségének, - ezt beavatás folyamán érték el. Aki nem találta meg belső identitását, az mostani kifejezéssel, viszonyoknak megfelelően, nem találta meg a nemzetit sem. Nagyon fontos tudni azt, hogy a régi korok misztikái, önálló létet, stabilitást, az elmének nem tulajdonítottak, sőt nagyon instabilnak tartották, melynek csak a lélekkel való egysége ad stabilitást, - az emberi Önvalóval egyesült elmének van csak stabilitása. Az emberi teljesség a lélek, szellem, ráció hármas egysége. Ebből, a nyugati civilizációnk, Szokrátésszel kezdve, (bárhogy dajmónionkodott), csak a tudatot, a puszta rációt veszi tudomásul. Nyugat elszakította az elmét éltető forrásától, a lélektől, - az embert ketté szakította. De nem csak elszakította az elmét a lélektől, hanem arra helyezte alapjait aminek önálló léte nincs, vagyis az elmére. Így született meg a legbizonytalanabb alapokkal rendelkező civilizáció a nyugati civilizáció, - a tudás alapú társadalom. Civilizációnkat kell megvizsgálnunk, azért, hogy megértsük, hogy miért nem emlékezik a az aradi magyar, miért van emlékezet kihagyása. A nyugati ember, épp arról feledkezett meg, szakadt el, ami az igazi tudás forrása az emberi lélek. Megfeledkezett arról, hogy a tudás emlékezés, arra, amit már bennünk hordunk. Jungi nyelvezettel, azt mondhatjuk, hogy a nemzet kollektiv tudattalanjában felhalmozott ősi, ősök tudását tudást nem veszi igazi tudás alapnak. Nagyon fontos tudnunk, hogy a tudást nem kívülről kapjuk, hanem magunkban hordjuk, a külső ismeret csak emlékeztető. A tudás alapú társadalommal ellentétben, tudásunkat nem az elménkben hordjuk, hanem lelkünkben. Ez adja emberi identitásunkat, hogy az ismeretek által, nem kívülről, hanem belülről vagyunk meghatározva. A tudás alapú társadalom, csak kívülről határoz meg, ezért nem tud emberi és nemzeti identitást adni. De miért a legjobb közvetítői a szellemi tudásnak a mítoszok. Azért, mert azok is a lelkünk mélyén vannak, onnan származnak. A lélek csak saját formáival fejezheti ki magát hitelesen, a mítosz pedig a lélek saját kifejezési formája. A lélek, csak a saját képeivel, amit magában hordoz, fejezi ki önmagát hitelesen. A tudás alapú társadalom, nem csak a lélektől, mint a tudás forrásától szakadt el, hanem annak kifejezési formájától, a lélek képeitől. A tudás alapú társadalomban az ismereteken túl a kifejezés eszközei is kívülről adottak, így teljes az emberi és nemzeti identitás vesztés, mert a tudásból semmi sem az egyéné, minden kívülről adott,

kívülről meghatározó. Meister Eckhart német misztikus, azt írja, hogy akinek csak az elméjében van is Isten fogalma, és az nincs ott állandóan, annak az embernek nincs állandóan jelen Isten csak akkor, mikor rágondol, - de ezzel ellentétben, az igazi állandó jelenlét, az Isten lélekben való állandó, fogalmon, képen túli jelenléte. A misztikus számára, Isten állandó jelenlétére van szükség, a misztikus identitáshoz. Itt egy nagyon fontos szempont merül fel a tudást illetően, azon kívül, hogy belül van és belülről meghatározó, az állandó jelenléte a tartalmaknak, ami egy állandó állapotot is jelent, egy állandó lelki diszpozíciót jelent az egyén számára. Az ismeretek belső állandóságának, a mítosz állandó jelenlétének a lélekben, alapvető identitás nyújtó szerepe van. A tudásalapú társadalmak nem csak azért identitás nélküliek, mert az ember kívülről meghatározott, kívülről kapott tudása van, hanem az elmében raktározott tudásnak, tartalmaknak nincs állandóságuk amik identitást tudnának nyújtani. Állandó jelenlét, ha nem is tudatosan csak a lélekben van és nem az elmében, így emberi, társadalmi, nemzeti identitást, csak a lélek nyújt. A lélek azért nyújt identitást, egy állandót, mert a lélek nagy képei, melyek a kultúránk alapjai kéne, hogy legyenek, állandóan jelen vannak lelkünkben állandóan működnek, mint állandóan aktív valóságok. A tudás alapú társadalom, már elhanyagolja a nagy képeket, azok állandó jelenlétét, mely identitást nyújt, és felcseréli azokat fogalmakra, melyeknek csak az elmében van realitásuk, de nincs állandóságuk, mert az elmének sincs állandósága. Ahol meg nincs állandóság a változásban, ott nincs identitás. A fogalmi instabilitás nem nyújt emberi identitást, de ezen keresztül megfoszt a nemzetitől is. Az aradi magyar, a nyugati társadalom embere, akinek csak az elméjét célozták meg a nemzeti kultúrát, a nemzetről való tudást illetően, pusztán az elme fogalmi eszközeivel, melyeknek nincs identitásnyújtó állandóságuk. Az aradi magyar, de sajnos minden magyar számára, a tudás kívülről kapott, ami nem nyújt emberi és nemzeti identitást. Lelkét nem élteti a képek állandó jelenléte, mely emberi és nemzeti identitásának forrása. Történelméről, csak puszta ismeretei vannak és nincsenek nemzeti mítoszai melyek állandóan a lelkében élve, belülről meghatározzák őt. A nemzeti öntudat kifejezés nagyon jól tükrözi, hogy a nemzetnél már csak az öntudatra apellálnak, mint megtartó erőre, de olyanra, aminek önálló léte és ebből kifolyólag nincs megtartó ereje. Sajnos az aradi magyar, mint minden magyar, addig magyar, míg elméjében magyar, és ez nem elég a nemzeti identitáshoz. Ahhoz, hogy nemzeti identitásunk legyen, szükségünk van a lélekben élő mítoszaink állandó jelenlétére, amelyeket az elme csak közvetít. Hol élnek a mítoszok? A kis közösségekben és nem a tömeg társadalmakban, az organikusan belülről szerveződő közösségekben. A mítosznak közösségszervező és egybetartó ereje van. Egy közösség, mely elveszíti mítoszait az széthull. A nyelv nem elég, hogy egybetartson egy közösséget ez már a puszta fogalmiságra apelláló tudásalapú társadalom nézete. Széchenyi már a mítosztalan, identitását vesztett magyar, ki a tudásalapú társadalom embere, ki már csak a nyelvben látja a megtartó erőt, - és ami már nem elég a megmaradáshoz. A fogalmiságra épülő nemzeti öntudatban kap fontos szerepet az ellenség kép, válik a nemzeti öntudat meghatározójává. Ez épp a nemzeti identitás vesztésnek a jele és negatív energiákat generál az emberi lélekben, mely még fokozza az identitás vesztést. Kisebbségi létünk az ellenségképre és az azt fenntartó csak azért is dacra épült, a kommunizmusban és most látszik meg, hogy annak nem volt igazi állandósága a nemzeti lélekben, mert csak a tudatra apellált. Az igazi autonóm közösségek, az organikus, a közös

mítoszok alapján szerveződött

közösségek. Ezek már nem nagyon léteznek Európában, tehát ez azt jelenti, hogy Európában nincs igazi autonómia. Európa, az EU, tipikusan a nyugati ember elmekonstrukciója, ami mesterséges és ami össze fog omlani. Antropológiailag látszik, hogy hosszútávon az organikus kisközösségek életképesek és nem a nagy elmekonstrukciók. A székelységnek szembe kellene néznie azzal a ténnyel, hogy az európai autonómia modelek amelyek az elme puszta konstrukciói és csak kívülről tartanak egybe, a székelység számára, hosszú távon nem megtartó erők. A Nagy-Magyarország is egy mesterséges egység volt, ami összeomlott mivel nem volt organikus, túl nagy elmekonstrukció volt, mint minden állam. A nagy birodalmakat, a nem organikus mesterséges konstrukciókat a mohóság és az elme teremtette meg. Az organikus közösség megelégszik a kevéssel ezért is képesek hosszú távon megmaradni. A birodalmat saját mohósága számolja fel, mert a mohó észlény elszakad saját belső képeitől, amik őt megtartják éltetik. A birodalom, mint az EU, a kifele fordult ember mohóságára alapozódik, melynek halottak belső képei és így nincs szerves identitása. A székely politikusok hatalmi mohósága ellentétes az igazi organikus közösség kevéssel való megelégedettségével. A gond az, hogy jelenleg, a Székelyföldön, épp az identitás nélküli emberek locsognak a Székelyföld autonómiájáról, holmi elmekonstrukciókat nevezve ki autonómiának, autonómia modelnek. A szerves identitás nélküli emberre alapozott Európa össze fog omlani. Európa összeomlásának előképe, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása volt. Akik összehozták Trianont, azok a nyugati politikusok nem tudták, hogy Európa összeomlásának előképét kreálták meg Trianonban. Miért nincs igazi szellemi identitása és igazi hordereje, a Székelyföld autonómiája törekvésnek? Mert nem a lélek elme harmóniájának a szülötte, hanem puszta elme konstrukció, ami nem ad identitást és így elmondhatjuk, hogy az autonómia törekvésnek nincs identitása. A székelységnek egyesítenie kellene a szívtől, lélektől elszakadt elmét és azon az alapon alkotnia egy autonóm közösséget, mert az autonóm közösség alapja, csak az az autonóm egyén lehet, mely egyesítette önmagában az elmét és a lelket és így megtalálta emberi identitását, autonómiáját. És úgy alkossuk meg a Székelyföld autonómiáját, mint a csiga a házát, önmaga belső szerveiből a csigához hasonlóan hozzunk létre egy organikusan autonóm Székelyföldet. De létre lehet azt hozni, úgy mond akarati alapon? Nem!!! A csigának miért az övé a háza, saját szerveiből kitermelve? Mert ráér!!! A nagy tömegtársadalmak azért is jöttek létre, mert elveszítették a lélek képeit. Miért veszítették el? Mert nem érnek rá, a mohóságuk nem hagyja, nem ismerik a csendet, a holnap gondja nélküli csendet. Nem hiába tartotta Jézus fontosnak a holnapban való bizalmat, mert aki bízik a holnapban az nem mohó. A mohó ember válik identitás nélkülivé. Azt is mondhatjuk, hogy a kevéssel való megelégedés a nemzeti identitás egyik feltétele. Hogy lesz organikus Székelyföld, organikusan autonóm? A csendből, melyben nincs a holnapért való aggodalom, és ebben a csendben megelevenednek a lélek nagy képei és a mítoszok is melyek majd megtartanak. Nagy Attila Puli