Székely Autonómia - újabb Részlet A Bolíviai Beszélgetésből Tóásó Előddel

Evo Morales elnök politikai céljai most kezdenek csak igazán kibontakozni az Eduardo ügy kapcsán. Az ellene irányuló merénylet vádja nem csak szimpla vád, hanem célja van vele, az ellenzéke kicsinálása. Ez abból a Morales féle indítványból válik világossá, hogy el kell kobozni azon ellenzékiek vagyonát kiknek közük volt az Eduardo féle társasághoz. Eduardoék belecsöppentek egy Bolíviai belpolitikai harc kellős közepébe, amelynek nem csekély anyagi a tétje. Én az ilyen dél-amerikai belpolitikai harcokat inkább magas szintű bandaháborúknak nevezném. A bandák harcának ők itták meg a levét, a közön. Eduardoék autonómista mozgolódása azt hiszem nem az autonómia ügyét szolgálta annak a bizonyos területnek, hanem épp az ők jelenlétük szolgált egy jó alkalmul Moralesnek, hogy az ellenzékét kicsinálja. Egyszerűen eszközzé váltak Morales kezébe. És lehet, hogy KözépEurópában is nagyon jól jött Eduardoék kinntléte, hogy leszámoljanak vele. Mi a nemzeti romantikára hajlamos magyarok, akik rebellis voltunkra vagyunk büszkék és szabadságharcainkra, na meg arra, hogy magyar katonák, tisztek más népek szabadságharcába is résztvettek, most ezt az úgynevezett Székely Légiót és részvételét a Bolíviai autonómista harcban, hajlamosak vagyunk a nemzeti romantika színében látni, ezzel mellőzve minden bölcsességet. Mi magyarok az a nép vagyunk, amely vagy kétségbeesetten vagdalkozott, már már öngyilkos módon és abból nemzeti romantikát csináltunk, vagy a hőkölő harcunkat próbáltuk bölcsességnek feltüntetni, erre jó példa Deák Ferenc, de a bölcs politikára nem sok példánk van, Bethlen Gáboron kívül nem sok. Eduardo lépése ott volt téves, hogy bölcs megfontolás nélkül ment bele, egy olyan helyzetbe, ahol mások puszta eszközévé vált. Nem látta be, hogy mások puszta eszközévé válhat. Hát az ilyen halál egyáltalán nem dicsőséges. Az ő halála és társai halála buta halál volt, ez a szomorú. A szufizmusban mély bölcsesség van, Eduardo pedig az iszlám szufista ága követőjének tartotta magát, hát épp egy szufista végezte ilyen bután. De azt hiszem, hogy épp ez világit rá Eduardo személyisége titkára, a belső mozgatókra. A szufizmusban, mint minden nagy misztikában, akkor leszel bölcs ha megtaláltad személyiséget központját a bölcsesség forrását, ekkor nyered el igazán emberi identitásod. A bölcsesség egy belső leki valóság és nem pusztán tudati, racionális, mérlegelő belátás. Aki ilyen bután halt meg, mint Eduardo, az nem találta meg az emberi identitást nyújtó belső központot bölcset. A Chico filmet forgató rendező hölgy, a Kepes filmben, Eduardot egy erős identitású, belülről élő embernek említi, ki belülről élt. Hát a buta halál épp ezt a belső identitást cáfolja. Hogy élhet belülről, ki nem találta meg belső központját. Egy olyan korban, mint a miénk, ahol nincs belő meberi identitás és csak ál identitás van, ott egy ember élete eredetisége mércéje élete szokatlansága, puszta eltérése az átlagtól. Ebben a korban a szokatlanság már elég az eredetiséghez, vagyis a látszatához, mert ebben a korban a látszat elég. Ez a kor, meg szomjazza is az Eduardo féle szokatlanul érdekes ál egyéniségeket, mert unatkozik. Eduardo csak eltért élete változatosságával az átlagtól, de nem volt belülről eredeti. És nagyon fontos tudni, hogy az eredetiséget nem kreálják, hanem pusztán csak hagyják megnyilvánulni. Az meg, hol történik? A csendben. A csend az eredetiség forrása és nem az ajos élet. Eduardoból épp a csendből magától születő eredetiség hiányzott, pedig az általa valott szufizmus révén ezt kellet volna megélnie. Vagy a szufizmusa épp egy belső identitás nélküliséget takaró szerep volt pusztán? A Kepes Eduardo filmek után mindig éreztem, hogy van valami zavaró Rózsa úrban. Úgy

éreztem, hogy van benne valami nem hiteles, ami zavart. És egy idő után bejött, hogy mi, játszik, szerepeket játszik. Nagyon jól tudott azonosulni szerepeivel, ezért sokakat megtévesztett. (Még egy embernél éreztem ezt a szerepjátszást, Gelu Pateanu, román írónál, Gyalúnál, ahogy mi hívtuk, akit személyesen ismertem. A Gyalu nevet Kányádi Sándortól kapta. A magyarság melletti kiállásért vált szimpatikussá Gyalú az erdélyi magyarság számára. Magyarul írt verseket, annyira tökéletesen tuidott magyarul. Az erdélyi magyarság ügye egy szerep volt Gyalú számára, mint sok minden, ebben ő nem volt tudatában. A belső emberi identitásának pótlására találta ki Gyalú, öntudatlanul a magyar pártiságot. Gyalú alkoholizmusa egyértelműen igazolja, belső emberi identitásának hiányát.) De miért volt szerepekre szüksége Eduardonak? A belső identitás hiányában kellett szerepeket játszania, külső identitással azonosulnia. A szufizmus is egy ilyen külső szerep volt, a leke mélyén nem volt igazi mohamedán. Eduardonak épp a belső egyénisége hiányzott, csak tömegidentitása volt nem volt igazi egyénisége. Ezt igazolja, hogy mindegyre a tömeg identitásra épülő mozgalmakkal akart azonosulni. Mindegyre akart valamivel azonosulni, mert nem volt azonos önmagával. Belső identitásának hiányát, szabadságharcos mozgalmakkal való azonosulásban kereste. Ez vitte őt a horvát háborúba és Bolíviába. Eduardo nem nőtt ki a háborúsdit játszó kamasz korból. Nem vagyok Gyurcsány párti, sőt, mint székely rühelem, de ennek ellenére a Kepes filmben mutatott Gyurcsány kép és alatta a golyóval juggatott személyautó ajtó nekem egy infantilis emberről árulkodik. Nekem nem az az érdekes, hogy fegyvere lett volna és lövöldözött volna, hanem az ember, akiről árulkodik az egész kacat. De az egész kert, amiket ott lehetett látni, egy olyan emberről árulkodott, ki nem nőtt ki a kamasz korból. Ez eddig nem is gond, de ez a kamasz magával rántott másokat a buta halálba és a buta szenvedésbe. És a másik gond az, hogy nem volt tisztessége, nem tájékoztatta, szerintem leginkább Tóásó Elődöt, hogy miben forog. Előd, amikor már kint volt a beszélgetésünkben beszélgettünk az autonómiáról, amint már írtam. De most felfedeztem egy részt a beszélgetésünkben, mely nekem arra utal, hogy Előd nem tudott mindenről. Én a beszélgetés folyamán mondtam Elődnek, hogy legalább ott Bolíviának azon a részén valamit tesznek is az autonómiáért, nem, mint a Székelyföldön, hogy csak beszélnek róla. Előd válasza, most utólag nagy kérdőjeleket vet fel, hogy Ő miről is tudhatott és miről is nem. Azt mondta, hogy itt is csak beszélnek és nem tesznek, tehát Előd úgy tűnik nem tudott konkrét cselekvési szándékról. Eduardo Kepes filmbeli nyilatkozata ennek ellene mond, hogy csak beszélnének ott Bolíviában az autonómiáról, a fegyveres védelem előkészítése több, mint puszta autonómia csevegés. Előd amit mondott és Eduardó nyilatkozata közötti ellentmondás arra utal, hogy Előd előtt el volt hallgatva sok minden. Valószínű, hogy tudta, hogy nem teljesen kockázatmentes az ottléte, de a helyzet tényleges veszélyességét nem tudta felmérni, mert sok mindent nem tudott, mit tudott Eduardo. De Eduardo sem tudta, hogy buta áldozatok lesznek, akikből a hatalom húzza majd a hasznot. Végül is vak vezetett világtalanokat. Nagy Attila Puli