áldozat A Rénszarvasisten Oltárán

aldozat a renszarvasisten oltaran

Izelito a norveg gasztronomiabol ÍRTA: TÚRÓCZI GÁBOR | FÉNYKÉPEZTE: JOHAN WILDHAGEN, NANCY BUNDT – INNOVATION NORWAY

A hideg éghajlat miatt Norvégiában csak kevés gabonafélét és növényt termesztenek, a különböző állatok húsát viszont előszeretettel fogyasztják a helyiek. Rendkívül sok hal – főleg hering és lazac – és rák fogy errefelé, főleg erdei gombákkal és bogyókkal ízesítve. Északon nem ritka az asztalon a bálnasteak, a rénszarvasszív, a fókaragu, de a Spitzbergákon a jegesmedvét és a rozmárt is megeszik.

38 Chili 2007. december

É

szak­Norvégiában járunk. A finn norvég határt fémjelző település, Karasjok elhagyása után az ország végre megmutatja azt az arcát, amelyet az utazó általában maga elé képzel eme rejtélyes skandináv országról. Igen, a magas hegyekről, kopár hegycsúcsokról, fagyott vízesésekről, szűk kanyonokról, gleccserekről és természetesen a fjordokról van szó. Knut Rydningenhez, az Arktisk Meny nevű gaszt­ ronómiai egyesület vezetőjéhez igyekszünk, aki reményeink szerint beavat majd a norvég kulinária titkaiba. Előtte azonban körülnézünk egy kicsit Altában, egy norvég kisvárosban. Rögtön a helyi Alta Múzeumot vesszük célba, ami egy gyönyörű dombtetőn helyezkedik el, és közben reménykedünk, hogy megpillantjuk az északi fényt. Ám a frenetikus jelenséget elég nehéz elkapni, és nincs pontos recept arra, hogy mikor és hogy jön elő. Az Aurora Borealis ugyanis azért jön létre, mert a Nap olyankor leadja a fölös mágneses energiáját a Földnek, ami gyönyörű színeket és alakzatokat eredményez a sötét égbolton. A múzeum után még egyszer letekin­ tünk a mélybe, és magunkba szippantjuk a jeges tenger friss leheletét, majd belevetjük magunkat a norvég kulináris élvezetekbe. Átviharzunk a Vica Hotelbe, ahol a tulajdo­ nossal, Knut Rydningennel találkozunk. Kiderül, hogy Knut a szellemi atyja az Arktisk Meny nevű mozgalomnak, amely egyfajta védegyletként a helyi értékek megóvását tűzte ki céljául. Lénye­ ge, hogy a mozgalomhoz csatlakozó szállodák, vendéglátóhelyek mindennél előbbre valónak tartják az étlapjukon a helyi alapanyagokból készült ételeket és italokat, mint a külföldi és nemzetközi kulináriákat. A mozgalom egyben a minőség védjegye is, hiszen ha ilyen étele­ ket eszünk, biztosak lehetünk benne, hogy jó minőségű, friss és természetes alapanyagok kerülnek a tányérunkra. Ennek a filozófiának a szellemében gyorsan elfogyasztunk előételként egy rénszarvasszívet, amivel a legenda szerint gyakorlatilag eggyé válunk a sámi ősi rén­ szarvasistennel. Az ételnek egyébként húsíze van, kicsit emlékeztet a zúzára, de hiba lenne bármihez is hasonlítani. Eredeti, erős és fűszeres felhangok dominálnak; a sarkköri bogyókeverék pikáns savanyú ízével próbálja ugyan felülmúlni

2007. december Chili 39

Norvég burgonyagombóc

40 Chili 2007. december

Hozzávalók: 1 kg nyers burgonya 15 dkg árpaliszt 15 dkg liszt 1 teáskanál só

Elkészítés: A meghámozott és megmosott burgonyát reszeljük le, majd nyom­ kodjuk ki a levét. Keverjük össze liszttel és sóval, majd egy kanállal szaggassuk forrásban lévő sós vízbe. Főzzük körülbelül 45 percig. A burgonyagombóc nagyon jól illik sült húsokhoz vagy főtt kolbászhoz.

ezeket, ám erre csak a fűszeres erdei gombák képesek. A rénszarvasszív elveszi a norvég bálnasteak enyhe halízét, amire még a cukrostejszínes mártás sem képes, hogy méltóképp előkészítse a terepet az igazi ínyencfogásnak számító, nagyon bonyolult eljárással készülő sámi rénszarvasfilének. Az ételt egy Mack nevű norvég sörrel kísérjük le. Az egzotikus és ízletes vacsora közben Knut az északnorvég ízekről beszél, és megoszt velünk egy érdekes rénszarvashús-receptet. Ennek lényege, hogy ha a norvég tájakon túrá­ zunk, mindig legyen nálunk – lehetőleg helyi sámi rénszarvastenyésztőtől vásárolt – rénszar­ vashús, egy jó nagy kő (azzal általában nincs gond, csak ne legyen nedves, mert az sütéskor általában elpattan), borókabogyó, cukkini, zöld­ paprika és némi olívaolaj. A követ forrósítsuk fel, locsoljuk meg olajjal, majd szépen pakoljunk rá minden alapanyagot, és ezeket süssük át ízlés szerint, a húst a legtovább. Ezután jöhet a jól megérdemelt piknik. Arról faggatjuk a nagy ínyenc hírében álló Knutot, hogy mit esznek a nem északnorvégok. Nem lepődünk meg túlzottan, hogy rendkívül sok hal fogy arrafelé is, különösen közkedvelt a lazac és a pisztráng, amelyet számos módszer­ rel sütnek, párolnak, füstölnek, és különböző erdei bogyókból készülő szószokkal, valamint főtt, vajas burgonyával tálalnak. Érdekes étel a lutefisk, ami lúgos halat jelent. A norvégok nagyon sok kenyérfélét is készítenek (a lepény­ kenyér és a lefser nevű palacsintaféle a legízle­ tesebb), de szeretik a különböző birkaételeket, felvágottakat, sajtokat is. A fúziós konyha – ahogy a nemzetközi ízek is – egyre jobban teret hódít itt északon is. „De hál’ istennek a helyiek még mindig jobban örülnek egy norvég halfejlevesnek sörrel, mint egy hamburgernek kólával” – teszi hozzá Knut. Egy vidám pillantást vetek az ablakban lógó Nissára, aki nem más, mint a norvég Télapó és a manók megtestesítője egy személyben. Az istállóban lakik karácsonykor, és megvédi az állatokat, amit az emberek azzal hálálnak meg, hogy zabkásástálat helyeznek ki neki az istálló elé. Már csak a fafüggönyt kell elhúznunk, ami a norvég ablakokon lóg általában, hogy ismét álomba ringassuk magunkat a télen (majdnem) örök sötétség birodalmában.

2007. december Chili 41