Marcus Aurelius-tanitasok Konyve

Marcus Aurelius -Tanítások könyve "EGYMÁS KEDVÉÉRT SZÜLETTÜNK" MARCUS AURELIUS, A FILOZÓFUS CSÁSZÁR (121-180) Marcus Annius Verust 161-ben császárrá koronázták. Imperator Caesar Marcus Aurelius Antonius néven, csaknem 20 évig állt a római birodalom élén. A római Verus nemzetség egy ideig Hispániában élt, majd 120 táján Hadrianus császár hívására visszaköltözött Rómába, ahol Marcus 121-ben megszületett. Atyját Annius Verust, aki római praetor volt, fiatalon elvesztette. Anyja Domitia Lucilla P. Calvisius Tallus leánya - sem érhette meg fia császárrá koronázását, 50 éves kora táján 156-ban a másvilágra költözött. A gyermek - Hadrianus kegye folytán - az udvarban nevelkedett, ahol a legkiválóbb nevelésben részesült. 17 éves korában, nevelőapja Hadrianus, a sírba szállt s a koraérett, magába mélyedő ifjút a volt császár óhajára a 138-ban trónra lépő Antonius Pius örökbe fogadta és törvényes örökösévé tette. Az éles elméjű a világ történései iránt fogékony gyermek, rendkívül sokat tanult Hadrianus udvarában. Tízévesen a görög sztoikusok műveit olvasta és elmélyült a kor tudományaiban. Filozófus alkatához, az etika állt legközelebb. Kiemelkedő mesterek mellett nőtt fel. Tanította a görög származású alexandriai bölcselő: Apolloniosz. Tőle tanulta meg a szabad, körültekintő és határozott gondolkodást, így lett vezércsillaga a világot kormányzó értelem. Diognetosz művészetekre, elsősorban festészetre tanította. Óva intette a hiú törtetéstől, a varázslók szemfényvesztők ráolvasók, szelleműzők hitetlen fecsegéseitől. Első filozofiai párbeszédét is Diognetosz biztatására írta: Ő tett fogékonnyá az őszinte beszédre, ő nyitotta meg szemeim a bölcs gondolatokra és az igazságos cselekedetekre. Alexandrosz - a platonista filozófus Arisztotelész legteljesebb magyarázója - akkoriban Rómában élt és ő tanította bölcs belátásra neveltjét: Senkinek se mondjam, levélben se írjam, hogy nincs időm. Bokros teendőimet ne hozzam fel ürügyül, hogy ezzel a módszerrel következetesen elhárítsam magamtól az emberi együttélés szülte kötelességeket. Sextus - a sztoikus bölcs, Plutarkhosz unokaöccse - előbb Antonius Pius, majd Marcus Aurelius filozófiamestere volt. Rá így emlékszik vissza a későbbi császár naplójában: Jóindulatot csöpögtetet belém, példát mutatott, hogyan kell a háznépet atyai szerettel kormányozni. Marcus Cornelius Fronto és Tyrus Maximus retorika óráit is hallgatta. Caludius Severus, a peripatetikus filozófus hatása is megérintette: Magtanított arra, hogy szeressem hozzátartozóimat, szeressem az igazságot... Hogy jótékony és lehetőség szerint bőkezű legyek és ne adjam fel a barátok szeretetébe vetett jó reményemet és bizalmat." Emberi eszményképe, nevelőapja Antonius Pius volt: Senki sem mondhatta róla, hogy csavarteszű, hogy rabszolgalélek, vagy kicsinyes lett volna. Hanem érett, talpig férfi volt, fölötte állt minden hízelgésnek, mert a maga és mások ügyeinek irányítására ment. Párfogolta a tudományokat és művészetet, ő építette a híres Circus Maximus arénáját. Enyhített a törvények szigorán: új igazságos törvényeket alkotott. 161 március 7-én, 23 évi

dicsőséges uralkodás után lehunyta szemeit átadva trónját Hadrianus császár által kinevezett utódjának:Marcus Aureliusnak. Marcus Aurelius 161-ben vette át törvényesen a ráruházott hatalmat, igazságossága miatt a megtisztelő Verissimus névvel is kitüntették. Császári címét megosztotta fogadott testvérével Lucius Verusszal, Pius császár másik fogadott fiával: Az istenek ajándéka volt fivérem, aki jellemével belső világom gondozására serkentett és megörvendeztetett becsületével és szeretetével. A fivér elnyerte Marcus Aurelius leányának Lucillának kezét is, akihez, akár az uralkodáshoz méltatlannak bizonyult. Töméntelen baj sújtott akkoriban. A folyók kiléptek medrükből, a Tiberis elárasztotta Itália városait és termőföldjeit. Közeledett a birodalom felbomlásának végső szakasza. Uralkodása második esztendejében Vologeszész az Eufrátesz mentén nyugtalanította a birodalom keleti határát. Marcus fivérét küldte a lázadó parthusok ellen, de a hálátlan testvér nem jutott el az Eufráteszig. Kellemesebb időtöltést talált magának egy bordélyházban. Amikor Marcus tudomást szerzett a kegyetlen állapotokról, palotája minden kincsét pénzzé tette , hogy őseitől örökölt vagyonával megmentse katonái életét és megőrizze a birodalom határait. Amikor diadalkíséretben visszatért Rómába, hálátlan fivérét is maga mellé ültette a szekerére, megosztva vele a dicsőséget. Marcus Aurelius rendelkezett a megbocsátás ritka erényével: Emberi mivoltunk megköveteli, hogy azt is szeressük, aki ellenünk vét. Majd újabb tanácsokkal látta el tékozló testvérét: Aki az értelmet vallja vezérének, nem mocskolja be a bensejében trónoló istenséget, nem dúlja fel nyugalmát csalóka képzetek özönével, lelkét megőrzi derűsnek, s Isten nyomdokain jár alázattal. Nem vét szóval az igazság ellen és cselekedettel az igazságosság ellen. A saját korában a jó császár eszményképe volt, csodatevő hatalmat tulajdonítottak nevének. Alakját legenda övezte. Álombeli jóslatokat vártak és kaptak tőle. Nemcsak katonái hanem a nép is szerette: az emberek hozzá imádkoztak ha bajuk volt. Neki köszönték meg ha öröm érte őket. 180 márciusában a XII. Légióval Bécsbe ment. Itt érte a halál. Fia, a kicsapongó Commodus, akit 176-ban társcsászári rangra emelt, azonban méltatlannak tartotta a trónra maga után. A Pestis azonban megakadályozta végaratának beteljesítésében, azt mondják a fia is sietette halálát. Tizenkét könyvbe gyűjtött naplóját (Ta eisz heauton) a markomannok és kvádok ellen vislet két háború alatt írta. Amikor 177 és 180 között, ellenségei Pannónia földjét ostromolták, ezt írta naplójába: "A felhajtott kőnek nem rossz ha leesik, mint ahogy az sem volt jó amikor felszállt."Császárságában a legelső hely illette meg, azonban embersége ennél is nagyobb volt: "Mi a mesterséged? Hogy jó ember légy! Miképpen sikerülhet ez neked, ha nincs világos fogalmad a mindenség természetéről: Isten akaratáról?" Naplójában számtalanszor emlegeti Epiktétosz nevét: Tőle tanulta meg a legfontosabb életszabályt: "Jegyezd meg: a színdarabban szerepet kell játszanod és a színpadigazgató parancsol. Akár rövid szerepet szánt neked, akár hosszút - nem lehet kifogásod ellene. Ha a koldus szerepét osztják rád, azt kell eljátszanod a szerep természetéhez híven és éppen így kell tenned, ha egy nyomorék, egy király, vagy egy gazdag magánzó szerepét nyered el. Feladatod csak ez az egy: a kiosztott szerepet játszani éspedig jól. A szerepet más választja ki." Egymás kedvéért születtünk - a mindenség alkotója rendelte így. Mit jelent ez? Azt, hogy szeretned kell embertársaidat éppúgy mint tenmagadat. Legyen világos számodra: aki eltér a feladattól, az letér az útról és ezzel a legfőbb Istenség ellen vét - írja Marcus Aurélius önvallomásainak IX. Könyvében. MARCUS AURELIUS: TANÍTÁSOK KÖNYVE NE FECSÉRELD AZ IDŐT HARAGRA Ne fecséreld időd legnagyobb részét gonosz gondolatokra: amikor másokra haraggal gondolsz, haragodat magad ellen fordítod és eközben lemaradsz a nagy dolgokról. Ha azon töröd a fejed mit csinál a másik ember, miért csinálja, mit beszél, mit kíván, min mesterkedik -mindez elvonja figyelmedet attól, hogy megtudd: te mit csinálsz, miért csinálod, miről beszélsz, mit kívánsz, min mesterkedsz? Zárj ki gondolataid köréből minden ötletszerűt, mert elvon a figyelmes szolgálattól. Törölj ki szívedből minden hitványságot, minden haragot: rosszindulatot és az összes hiábavalóságot, amelyek hiúvá, haragvóvá teszik a lelket. Aki nem képzeleg érzéki és élvezetes dolgok felett, akiben nincs versengés, irigység, gyanakvás és mindaz amit csak pirulva vallanál be magadnak - az nem halogatja tovább, hogy a legjobbak sorába tartozzék, hogy papja és segédje legyen az isteneknek. Aki követi géniusza szavát és templomot emel általa lelkének: a legnagyobb. A NAGYSÁGRÓL Öljenek, szabdaljanak, átkozzanak téged, befolyásolhat-e mindaz abban, hogy értelmed tiszta, gondolatod józan, lelked igazságos maradjon? Olyan ez, mintha valaki tiszta, édesvizű forrásból iszik

és közben ócsárolja. Az pedig továbbra is ontja üdítő italát s ha sarat vagy szemetet szórsz bele, kimossa magából, és tiszta marad. Hogyan tehetsz szert egy ilyen soha ki nem apadó forrásra a poshadt vizű kút helyett? Ha minden napon, a nap minden órájában, az óra minden percében, a perc minden pillanatában megőrzöd lelked tisztaságát: a jóindulatot, a szemérmet, a tiszteletet, alázatot, a méltányosságot, a jó célra forgatott erőt - vagyis felszabadulsz mindazok alól, amelyek a nagyság ellenzői. KÖZÖS ÚT Értelmedet - s vele együtt minden nagy képességedet - attol a lénytől kaptad, akit a világértelem teremtőjének mondunk. Minden értelmes lény tőle kapta a gondolkodás nagy képességét. Amikor Isten - a világértelem alkotója és őrzője - minden útjában álló akadályt elhárított, hogy értelmet oltson az emberbe, téged is belefonva a sorsok összességébe, aképpen tőled is ugyanezt várja: háríts el minden akadályt, amely az értelmes cselekedettől visszavon. Tekintsd magad méltónak minden olyan beszédre és tettre, ami a természet szerint van. Ne hasson rád mások korholása, de az sem ha megszólnak tetteid miatt. Ha valami szépet tehetsz vagy mondhatsz, ne tartsd magad méltatlannak hozzá. Minden ember a saját felfogása szerint él és tetteiben a saját hajlamait követi. Ezt azonban te ne vedd figyelembe: menj egyenesen előre, kövesd a magad és a mindenség természetét. Mindkettőnek útja egyébként egy és ugyanaz. KÖRÖK FORGÁSA Keserű az uborka? El vele! Tüskebozót állja utadat? Kerüld ki! Ne kérdezd, miért vannak ezek a világon, mert a természet titkait értő ember kinevet, mint ahogy az ács is kinevetne, ha kifogásolnád, hogy sok a műhelyében a forgács. Őt nem zavarja a hulladék, tudja hova tegye. Azonban a természetnek nincs önmagán kívül eső helye. Éppen ez a csodálatos az ő művészetében, hogy önmagába zár mindent. Mindent amit felölel - ami születik, él, használódik, elkopik, feleslegessé válik önmagává alakít vissza ismét. Újat formál a régiből. Művéhez nincs szüksége sem anyagra, sem helyre: neki elég a maga tere, a maga anyaga, a maga sajátos művészete. A BELSŐ ÉNRŐL Ha önmagadhoz fordulsz, benső éned mindig minden helyzetben tudja, mit kell cselekedned. Tudja, hogy semmit nem kell megtenned, ha nem akarod, még akkor sem ha kényszerítenek. A szenvedélyektől megtisztult lélek valóságos fellegvár. Az embernek nincs ennél biztosabb menedéke. Aki ezt nem látja be: tudatlan, aki pedig belátja, de nem húzódik vissza: az szerencsétlen. Tudj hallgatni, ha másokról bezsélsz, tudj hallgatni, ha magadról. Ha tudomásodra jut, hogy rosszat mondtak rólad - a szavak nem bántanak - semmilyen sérelem nem ért. Állj meg mindig az első benyomásnál, ne tégy hozzá magadból semmit. De ezt ahhoz az emberhez méltó módon tedd, aki fölkészült a világ összes esélyére. ROSSZ ÉRZÉSEK ELLENSZERE Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező s ne éleszd újra letünt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd föl a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya kisebbedik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkodáshoz lealacsonyodnod, sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami múlandó fölött? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi, ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi ami nem ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett - ugyan ki akadályozhatná meg, hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkodni? Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkodnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.

AZ ÉRTELEM FÉNYE A nap mintha szétömlene, s bár mindenüvé szétárad, mégsem apad ki soha. Ez abból ered, hogy áradása tulajdonképpen kisugárzás. Emiatt kapta a nap fénye a napsugár nevet. Ha tudni akarod, milyen természetű a napsugár, figyeld meg, miként hatol be egy sötét helységbe egy kis résen át. Szinte nekifeszül az útjában álló tárgyaknak, amelyek elzárják előle a mögötte lévő űrt. Ott megáll, nem síklik tovább és nem hatol másfelé sem. Ugyanígy kell értelmednek áradni és szétömleni. Nem kiapadni, hanem folyton sugározni. Ha akadály állja útját, nem erőszakkal, ám szenvedélyesen nekifeszülni, le nem csúszni, le nem pattanni, le nem zuhanni - ott maradni s ami fénye számára hozzáférhető, azt megvilágítani. Ami visszautasítja, megtöri, meghajlítja, az magát fosztja meg a fénytől. RÉSZ ÉS EGÉSZ Láttál-e már valaha levágott kart, lábat vagy a törzstől elválasztott fejet? Nos ilyenné lesz az, aki szántszándékkal harcra kel az őt érő események láncolata ellen: önként kilép a világból, kiszakítja magát a Nagy Egészből, amellyel a természet akarata szerint mindig egy volt. Ha harcra kelsz az emberekkel szemben, kiközösíted magad: te vagy a kar a törzsön s ezt a kart magad fosztod meg törzsétől. Miután levágtad magad róla, eltépted a szálakat, melyek a fát a gyökeréhez kötik. Milyen csoda, amikor a kar a törzzsel ismét összeforrhat! Ezt az újra összeillesztést Isten egyetlen törzséről levált vagy levágott lénynek sem adta meg. Méltányold jóságát, amellyel az embert kitüntette: úgy alkotta meg, hogy az Egésztől soha el ne szakadjon, vagy ha mégis elszakad, lehetővé teszi számára a visszatérést, hogy ismét összenőjön vele - mint rész kiszabott helyét újra elfoglalja. INTELMEK Amikor teszel valamit, egyet vigyél végbe, de azt nagy kedvvel tedd, a többieket jobban szeresd magadnál, gondolataidat tiszta ruhába öltöztesd, kerüld a megtévesztő ékes szavakat, a benned lakó istenség érett, közügyek iránt fogékony férfit irányítson, olyat akinek nincs szüksége sem esküre, sem bizonygatásra, sem más ember tanúságtételére. Akinek lelke derűs, nem szorul külső segítségre, mások kénye-kevde nem háborítja lelki békéjét. Légy egyenes, nem pedig kiegyengetett! Ha életedben megtaláltad az igazságosságot, a méltányosságot, a mérsékletet, a szilárdságot - a legnagyobbat már megtaláltad. Ha pedig már életed részévé tetted őket, semmi más javára ne tágíts mellőlük. A sors szabott, sorsodról nélküled döntenek - ezért egész emberként viseld, hogy valódi életet élhess. És tudd: ami hasznos, mindig az a jobb! A LÉLEK TUDJA Hogyan viselkedtél mind a mai napig az istenekkel, szüleiddel, testvéreiddel, feleségeddel, gyermekeiddel, tanítóiddal, nevelőiddel, barátaiddal, háznépeddel szemben? Elmondhatod-e ma is mindnyájukkal kapcsolatban: - Szóval és tettel nem bántottam meg soha senkit? Emlékezz vissza, milyen helyzeteken vergődtél át, mennyi mindennel néztél szembe sikerrel. Vedd számba, hogy életismereted immár teljes: útadat jóindulattal jártad, közben számtalan szépet láttál, élvezet és fájdalom fölött úr maradtál, elutasítottad a hiúság babérjait, hálátlan emberek tömegével szemben jóindulatot tanúsítottál. Erre vezetett finom és kiművelt lelked. Milyen az érzékeny és a tanult lélek? Ismeri a kezdetet, ismeri a véget, tudja, hogy a mindenséget (benne a te lelkedet is) a világot kormányzó értelem irányítja. AZ ISTENI ELRENDELÉSRŐL Egymás kedvéért születtünk - a mindenség alkotója rendelte így. Mit jelent ez? Azt, hogy szeretned kell embertársaidat, éppúgy mint tenmagadat. Legyen világos a számodra: aki eltér a feladattól, az letér az útról és ezzel a legfőbb Istenség ellen vétkezik. Aki igazságtalan másokhoz, bűnt követ el. Aki hazudik, ugyanazt az istenséget bántja meg. A közös természet, melyet Isten teremtett, mindenben megtalálható - minden mindennek része, ami csak van a Földön és azon kívül is. Ami pedig létezik, azt rokoni kötelék kapcsolja össze a többi létezővel. A közös természetet nevezhetjük még igazságosnak - azaz minden igazság legősibb kútfejének. Aki tehát tudatosan hazudik, az vétkezik mert szántszándékkal letér a kijelölt útról. De az is vétkezik, aki akaratlanul hazudik, mert az isteni világgal ő sincs összhangban: harca megzavarja a világrendet. Ugyanígy harcba keveredik az is, aki - bár szándékán kívül teszi ezt - átsodródik az igazsággal szemben lévő oldalra. A természet beoltotta az emberbe az igazságérzet ösztönét és csak az nem tudja megkülönböztetni a hamisat az igaztól, aki hanyag és figyelmetlen. Az is vétkezik, aki a gyönyör rabszolgájává lesz, s mint egy kincset a legfőbb jó trónusára emeli az

élvezeteket, miközben kerüli a fájdalmat, mint a legrosszabbat. De az életben látszatra fordítva történik sok minden: a hitványak tobzódnak és a jók szenvednek - kiszolgáltatva a fájdalomnak. Mintha nem érdemeink szerint részesülnénk örömben és bánatban, mintha sorsunkat más alapokon osztotta volna ránk az Istenség. Tudd, aki a fájdalomtól fél, egyszer félni fog a szükségszerűen bekövetkező eseményektől is - s ezt Isten nem nézi jó szemmel. És ugyanígy: aki gyönyörre vadászik, az nem retten vissza az igazságtalanságtól - ez is nyilvánvaló vétek. Isteni elrendelés alkotta sorsodat - számára közömbös, hogy jót vagy rosszat szánt neked, az viszont már nem, hogy te hogyan viseled. Egymás kedvéért születtünk, viseld a fájdalmakat emelt fővel, bánatod ne nyomorítsa meg a többieket - ennyi a dolgod most, s ez nem kevés. Vess véget nyomorúságos életednek: elég a zsörtölődésből, elég a komolytalanságból! Mi bánt? Valami meglepetésként ért? Valami kihozott a sodrodból? Csalódtál az emberekben? Haragot őrzöl a szívedben? Ismered az okát? Nézz csak a szemébe! Bajod van az anyaggal? Vizsgáld meg azt is! Ezen kívül már nincs semmi, ami nyugtalaníthat. Légy végre együtt az istenekkel: légy nyitott és befogadó. Vagy van hatalmuk az isteneknek vagy nincs. Ha nincs, miért imádkozol? Ha pedig van, ne sorsod megváltoztatását kérd tőlük hanem azt, hogy adjanak erőt sorsod megváltoztatásához. AZ EGYENES ÉLETRŐL Gondolkozz el, ha valami nem a te hibád és nem is következménye annak amit tettél - senkinek, semminek nem árthatsz, miért nyugtalankodnál miatta? Hogyan ártanál akkor a világrendnek, ha nem ártottál egyetlen léleknek sem? Életed menete mindg egyenletes lehet, ha egyenes úton jársz, ha okosan gondolkodsz és megfontoltan cselekszel. Íme két alaplev, amely egyformán érvényes Isten, ember és általában minden értelmes lény lelkére nézve: először, hogy külső akadály nem létezik számára, másodszor, hogy igazi java az igazságos szándék és tett és vágyai ki is merülnek ebben. VILÁGREND ÉS ÉRDEMEK A világ körforgása fel és le, le és fel századról-századra ugyanaz. A világot irányító erő vagy külön határozza meg minden mozdulatát - ha így van, fogadd el, ami kezdeményezése szerint történik vagy csak egyszer avatkozott be iránymutatóan és minden további mozzanat ennek következményeként jött létre. Ha van Isten - minden rendben van, ha pedig a véletlen uralkodna - ne hidd, hogy így van! - de ha mégis volna véletlen, ne szolgáltasd ki magad neki. Aki távozik, nem szűnik meg létezni, csak átváltozik, de nem csak mi változunk, a föld is átalakul. A változások eredménye: ujabb változás a végtelenségig, majd az újabb változások ismét változnak köralakban. Nincs pusztulás, amit ez alatt értesz: az csupán átváltozás. Ebben a változásban kedvét leli a mindenség alkotója. Szerinte minden megfelelő rendben történik és öröktől fogva - egyazon elv szerint - időtlen időkig ugyanúgy fog történni minden. Hogyan mondhatod hát, hogy rosszul rendezte be világát és ez így is marad az idők végezetéig? Hogy annyi isten közül soha egyetlenegy sem rendelkezett azzal a hatalommal, amellyel mindezt helyreigazíthatta volna? Hogy a világ arra kárhoztatott, hogy szüntelen bajok sújtsák? - Ha szemedet a jelen feladataira függeszted, nem fogsz efféléket összehordani, ha pedig az eszközökre is figyelsz, máris előbbre jutottál a megoldásban. Szemléld a magasból - mintha kívül állnál - a sok ezer embert, a vallások színes szertartásait, a szélcsendben szétrajzó hajóhadat s a tengerről visszatérő vihartépte hajókat, a születő, együttélő, elmúló lényeg forgatagát. Gondolj mások régen leélt életére és azokéra is, akik utánad fognak élni. Hányan nem ismerik még a nevedet sem és hányan felejtik el azok közül hamar, akik személyesen is ismerték? Akik ma dicsérnek, holnap talán gyaláznak... Hidd el, sem az emlékezet, sem a hírnév, sem a dicsőség és semmi egyéb még csak szót sem érdemel! BELSŐ KÉPEK Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul - minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga. Aki a jelent látja: mindent lát, ami valaha csak volt , vagy valaha is lesz. Minden benne van mindenben: Minden Egy - eredetére, formájára nézve egyaránt. A LÉLEK SZÉP AJÁNDÉKAI Segíts másokon tehetséged és az ők érdemük szerint, segíts még akkor is ha az amit elvesztettek, számodra közömbösnek tűnik. Ne gondold azt, amit az emberek legtöbbször ugyanúgy gondolnak,

hogy a veszteség mindig igazi veszteség. Tégy úgy, miként az öregember tette távoztában: elkérte egyik tanítványától a játékcsigáját - de tudta, hogy az csak egy játék. Régebben bármely pillanatban leptek volna meg azzal a kérdéssel, hogy boldog vagyok-e? - igennel válaszoltam volna. Ma is ezt mondom: boldog ember vagyok. Az a boldog, aki mindennap s nap bármely pillanatában megértőn fogadja sorsát és lelke értékes hajlamai szerint alakítja életét. A kedvező sorsot a lélek szép szándékai, jóra való hajlama, nemes cselekedetei jelentik. AZ ÉLET ÉRTÉKE Ha háromezer vagy harmincezer évig élnél, akkor sem vesztenél el más életet csak azt, amelyet éppen élsz és nem élhetnél másfajta életet, csak azt, amelyiket egyszer elveszítesz. Egyre megy a leghosszabb és a legrövidebb élet is. A jelen mindenki számára ugyanazt jelenti: azt ami most történik vele, sem a múltat, sem a jövőt nem lehet elveszíteni, csak a jelent. Hogyan is vehetnék el tőlünk azt, ami nem a miénk? Két körülményt vegyél figyelembe: először, hogy minden öröktől fogva azonos formában ismétlődik és nem számít, hogy valaki száz, kétszáz vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket, másodszor, hogy a leghosszabb és legrövidebb életre rendelt ember is ugyanannyit veszít. Mert csak a jelen pillanatától fosztható meg, hiszen csak ez az övé, mert amije nincs, azt el nem veszítheti. Ezért az életet, amelyet most élsz - becsüld meg! MEGÚJULÁS Az egyik lény siet belépni a létbe, a másik siet kilépni a létből - valami keletkezik, valami elmúlik. A világot szakadatlan áramlás, változás újítja meg - mint ahogyan a végtelen örökkévalóságot az idő megállás nélküli folyamata frissíti fel. Ki ragaszkodna ebben a soha nem pihenő áradatban, a rohanó dolgok valamelyikéhez? Mintha valaki röpködő verebek közül akarná kiválasztani a szívének legkedvesebbet - de íme, már el is tűnt a szeme elől. Olyan az emberi élet, akár a vérpezsdülés, vagy a légzés: előbb jön, aztán megy. Először beszívjuk, utána kileheljük a levegőt - ezt pillanatonként megtesszük és kezdődik az egész előlről, ott folytatódik ahol abba sem maradt. ALAPELVEK Az emberek nem is tudják, mennyire mást jelentenek ezek a szavak: lopni, vetni, vásárolni, nyugton lenni, látni a tennivalókat - nem a testi hanem a belső szemünkkel. Mint ahogyan az orvosok eszközeiket, késeiket egy műtétre felkészülve mindig kezük ügyében tartják, úgy tartsd mindig a készen alapelveidet az isteni és az emberi dolgok helyes megismerésére. Mindenben, a legapróbb dologban is úgy járj el, hogy soha ne felejtsd: a kettő kapcsolatban áll egymással. Mert semmilyen emberi dolgot nem intézhetsz el jól az istenire való vonatkoztatás nélkül. Ugyanez áll megfordítva. AZ EMBER IGAZ VILÁGA Az emberek búvóhelyeket keresnek falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélékre vágyni. Micsoda korlátoltság. Hiszen bármikor megteheted, amikor csak akarod, hogy viszavonulj önmagadba. Mert az ember sehova sem vonulhat vissza nyugodtabban, zavartalanabbul, mint saját lelkébe. Feltéve, hogy olyan a belső világa, hogy belépve annak szentélyébe, azonnal békesség tölti el. Ez a béke azonos a lélek harmoniájával. Ne vond el magadtól egyetlen alkalommal sem ezt a megtisztulást: a lélek nyugalma tökéletes megnyugvást hoz számodra. Semmit se tégy találomra, semmit se tégy másképp mint ahogy az élet igazi művészetét megvalósító isteni elv megköveteli. Az pedig előírja a megfontolt cselekedetet, a nyugodt, a szeretettel átitatott életet. A BOLDOG ÉLETRŐL A lelkedhez fordulok, hogy megkérdezzem tőle: mikor lesz végre jó, egyszerű, egyenletes, kendőzetlen? Mikor lesz átlátszóbb, mint tested, amely körülöleli és beburkolja? Mikor lesz képes legyűrni vágyait és hiú ábrándjait? Mikor döbben rá végre, hogy a boldog élethez semmi más nem kell, csak a szeretet és a gyöngédség? Nincs szükséged sem kívánságokra, sem az élőlények jóindulatára, sem tárgyi javakra, nem kell hogy vágyódj más tájak, vidékek, tengerek, hegyek után. Tisztább levegő, barátságos környezet nélkül is boldog lehetsz. Az élő természet jó és igazságos és szép: mindennel megajándékozott, ami most kellhet neked, magához öleli a múltadat is és a múlandóból új, hasonló jövőt formál. Mikor jutsz végre egyezségre önmagaddal s az istenekkel? Mikor érted meg, hogy nem tehetsz szemrehányást nekik és arra sem adhatsz okot, hogy ők korholjanak téged? Ha követed a józan ész szavát, ha buzgón, határozottan, békés lélekkel azt teszed, amit a pillanat

kíván, ha sem jobbra, sem balra nem téved el tekinteted, ha nem nézel maszkok után és cselekedeteid összhangban állnak a természettel, ha minden szavad a hősi időket felidéző igazság jegyében születik, ha semmit sem vársz és semmitől nem remegsz, ha megőrzöd lelked és szellemed tisztaságát - akkor boldog leszel. Ha a lényegtelen dolgokat a lélek kivül tudja tartani, akkor igazán szép életet élhetsz. Hogy tudomást szerzel arról, mi a lényeges és mi a lényegtelen, az Egészhez való viszonyában vizsgáld meg. A dolgok tőlünk függetlenek, eképpen a számunkra mozdulatlanok is: mi vagyunk akik véleményt formálva róluk, élővé, hatóvá, mozgalmassá tesszük őket s ezt a véleményt valósággal bevéssük a lelkünkbe. Pedig azt is megtehetnénk, hogy távol tartsuk tőle, sőt azt is, hogy kizavarjuk onnan. Ha az élet dolgai a természet szerint valók - örülj nekik és vedd őket könnyedén. Ha pedig szemben állnak a természettel, hagyd őket kívül, hogy szép életet élhess. A TÉVELYGÉSRŐL Ha megütközöl egy ember arcátlanságán, tüstént tedd fel a kérdést magadnak: Lehetséges-e, hogy ne legyenek tévelygők a világon? Rögtön rájössz: nem lehetséges. Ne kívánj lehetetlent! Mert ez a tévelygő is azok közé tartozik, akik szükségképpen vannak a világon. Ugyanígy bánj a furfangos, hűtlen, hálátlan, hazug, rideg és láthatatlan embertársaiddal is. Amikor belátod, hogy ezek hiánya nem lehetséges, mindjárt elnézőbb leszel valamennyiükkel. Használ az is, ha végiggondolod: milyen nagy erényeket adott a természet a szóban forgó vétkek ellensúlyozására. Vannak ellenmérgek: a furfanggal szemben az egyenesség, a hűtlenséggel szemben a hűség, a hazugsággal szemben a hála, a ridegséggel szemben az együttérzés - és a láthatatlanokat mint érdekteleneket - kiegyenlíti a jóakarat. Segíthetsz a tévelygőnek a helyes utat megtalálni. Mert csak az vétkezik, aki elvesztette szeme elől a helyes célt - tehát van célja, csak eltévesztette. És neked vajon milyen károd származhat ebből? Ha jól fogod fel a történteket, akkor semmilyen. Mi volna a meglepő abban, ha egy éretlen ember éretlenül viselkedik? Emberismereted lehetővé tette számodra, hogy előre felkészülj, ha nem éltél ezzel, most viseld következményeit. Ha hűtlen vagy hálátlan emberrel hozott össze a sors, vádjaidat magad ellen fordítsd. Minden a te számládat terheli: nem voltál eléggé éber és figyelmes. Az egyébként hűtlen embertől miért várod, hogy éppen veled szemben kezdjen el hűséges lenni? A hálátlan miatt se zúgolódj: ha jót teszel valakivel, a jótettben rejlik annak gyümölcse, nem pedig a hálában. Ha jót cselekedtél, mit akarsz még? Még jutalmat is kívánsz érte? Mintha a szem fizetést kérne azért mert lát és a láb pedig azért, hogy jár! Az ember - miként a szem, a láb , a kéz - arra teremtetett, hogy azt tegye, ami a dolga. S ezzel már meg is kapta a maga jutalmát. A JÓINDULATRÓL A jóindulat legyűrhetetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz. Mit árthatna neked akár a legerőszakosabb, legharagvóbb ember, ha mindvégig jóindulatú vagy vele? Ha alkalomadtán szeliden figyelmezteted, éppen akkor, amikor valami gonoszat forral ellened? Ha tudatod vele, hogy nem neked okoz kárt, hanem csak önmagának? Kíméletesen vezesd őt rá az igazságra: amit ő tett, vagy tenni szándékozik, ilyet még a méhek, a hangyák vagy más állatok sem tesznek társaikkal. Félre a megalázással! Szeretetteljesen, minden belső keserűség nélkül vezesd át a jó oldalra: nem kioktatva és nem hatást keresően, ha mások is hallanak téged. Őrizkedj a haragtól és a hízelgéstől: az indulat nem férfias, amint a szelídség és türelem emberibb, úgy férfiasabb is. Minél közelebb jutottál a szenvtelenséghez, annál közelebb jutottál az erőhöz. A búskomorság és a harag a gyengeség jele: mindkét esetben sebesült az ember és mintegy megadja magát. A TÜRELEMRŐL Lenéz valaki? Az ő dolga! A te dolgod, hogy ne tegyél és ne mondj semmit ami lenézést érdemelne. Gyűlöl valaki? Az ő dolga! A te dolgod, hogy türelmes maradj még a gyűlölködővel szemben is. Mekkora türelempróba! Tedd úgy miként Phokion tette, aki sohasem pózolt. A türelemnek ugyanis szívből kell jönnie, hogy az istenek is lássák: az ember semmin nem bosszankodik, semmit nem vesz rossz néven. Ugyan mi rossz származhat számodra abbol, ha természeteddel összhangban cselekszel, összesimulva a békés hajlamú istenekkel? Ember vagy, aki arra törekszik, ami az embernek jó. A megnyugtatás szándéka legyen homlokodra írva. Hangos és szemeid sugározzák a türelmet, mint ahogy az, akit szeretnek, a másik szeméből kiolvassa a szeretetet. Az őszinte és igaz ember legyen olyan, mint az izzadságszagú, hogy aki közelébe ér, rögtön érezze, mire számíthat. A SZERENCSÉRŐL Légy szirtfok, amelyet szüntelen csapkodnak a hullámok, de ő rezdületlenül áll s körülötte elcsöndesül

a habzó forgatag. Ne búslakodj a kedvezőtlen széljárás miatt, inkább örülj és élj derűs arccal - ha a jelen nem tör meg, a jövőtől sem kell tartanod. Miért nevezed szerencsétlenségnek ami történt veled. Tekints rá úgy mint szerencsére és azzá válik. Egyáltalán mi teszi szerencsétlenné az embert? Ami történt veled, meggátol abban, hogy megfontolt, igazságos, nagylelkű, józan, belátó, hűséges, tiszta és szabad légy? Meggátol-e abban, hogy teljes emberként járj az úton? Mindenről, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: ami történt, nemcsak hogy nem szerencsétlenség, hanem olyasvalami amit derekasan elviselni egyenensen szerencse. ÉRTÉKEK ŐRZÉSE Ha már elérted, hogy jónak, szerénynek, igaznak, értelmesnek, békésnek, nagylelkűnek tartanak vigyázz, hogy soha más jelzővel ne illethessenek. Ha pedig valamelyiket közülük elveszítenéd, igyekezz azonnal visszaszerezni. Ha érdemes tudsz maradni ezekre a nevekre és nem pályázol továbbiakra: más ember leszel, új életet kezdhetsz. Vedd körül magad e néhány jelző várfalával és őrizd meg énedet olyannak, amilyennek másokat szeretnél látni. Mintha a boldogok szigetére költöztél volna. Hatalmas segítség lesz a megőrzésben, ha az istenekre gondolsz, akik egyébként semmit nem áhítanak annyira, mint azt, hogy minden értelmes lény hozzájuk hasonlítson. Továbbá: a fügefa rendeltetése a fügefa, a kutyáé a kutya, a méhé a méh, az emberét az ember teljesíti. A FELADAT Bármi ami téged ért, az nem más mint elrendelés. Nevezd úgy, hogy sors, nevezd úgy, hogy isteni akarat. Ha mindezek ellenére az okok után kutatsz, olyan szövevényes dologba ártod magad, amely beláthatatlan időktől fogva létezni is fog, ezért földi lény számára felfoghatatlan. Része vagy az Egésznek s hozzád kapcsolódó részekkel rokoni szálak fűznek össze, mivel ők is a mindenség részei. Ne ütközz meg azon, ami neked jut az Egészből: mert semmi nem káros a résznek, ami nem káros az Egésznek. Az Egész viszont nem tartalmaz olyat, ami ne volna hasznos mindennek. A közös természet törvénye ez. Ha következetesen kitartasz mellette, boldog lesz életed, éppúgy mint annak a polgárnak, aki önként vállalja és örömmel teljesíti mindazt amit feladatul jelölt ki számára a közösség. Tegyen vagy mondjon bárki bármit - nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany , a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem aranynak, smaragdnak, bíbornak kell lennem - meg kell őriznem színeimet.

http://groups.yahoo.com/group/kenyer-bolygoja/messages/920?xm=1&m=p&tidx=1