švejk Egy Derék Katona Kalandjai A Világháborúban.rtf

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Jaroslav Hasek

Svejk Egy derék katona kalandjai a világháborúban Fordította: Réz Ádám

Tartalom Elõszó A hátországban Švejk, a derék katona, belép a világháborúba Švejk, a derék katona, a rendõrkapitányságon Švejk a törvényszéki orvosok elõtt Švejket kidobják a bolondokházából Švejk a salm utcai rendõrségen Švejk ismét otthon, miután kitört a bûvös körbõl Švejk hadba vonul Švejk mint szimuláns

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk a helyõrségi fogházban Švejk mint a tábori lelkész tisztiszolgája I II III IV Švejk tábori misét celebrál a feldkuráttal I II Hitvita Švejk feladja az utolsó kenetet Švejk mint LukaŠ fõhadnagy tisztiszolgája I II III IV V VI A katasztrófa Utószó„a hátországban” címû elsõ részhez A fronton Švejk balszerencsés kalandjai a vonaton Švejk budÌjovicei anabázisa

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk kalandjai királyhidán Újabb szenvedések Bruck an der Leuthától sokal felé A dicsõséges csihi-puhi Magyarországon keresztül Budapesten Hatvantól a galíciai határ felé Marschieren! Marsch! A dicsõséges csihi-puhi folytatása Švejk az orosz hadifogoly-transzportban A lelki vigasz Švejk ismét a menetszázadánál

ELÕSZÓ Nagy idõk nagy embereket kívánnak. Vannak szerény, fel nem ismert hõsök, akiket nem dicsõít a történelem, mint Napóleont. Jellemrajzuk elhomályosítaná még makedóniai Nagy Sándor dicsõségét is. Manapság, a prágai utcákon járva, találkozhattok egy ütött-kopott férfival, aki maga sem tudja, milyen jelentõs szerepet játszott a mostani nagy idõk történetében. Szerényen megy a dolga után, nem zaklat senkit, és õt sem zaklatják interjúért az újságírók. Ha megkérdeznétek, hogy hívják, egyszerûen és szerényen így felelne: „Švejk vagyok…” S ez a csendes, szerény, ütött-kopott férfi valóban nem más, mint Švejk, a derék öreg katona, a rettenthetetlen hõs, akit annak idején az osztrák monarchiában oly sokat emlegetett a cseh királyság minden polgára, s akinek most, a köztársaságban sem halványulhat el a dicsõsége. Én nagyon-nagyon szeretem ezt a derék katonát, Švejket, s közzétéve világháborús kalandjait, meg vagyok gyõzõdve, hogy ti is mindannyian szívetekbe fogadjátok e szerény, fel nem ismert hõst. Nem gyújtotta õ fel semmiféle istennõ templomát Epheszoszban, mint az a tökkelütött Hérosztratosz, hogy bekerüljön a lapokba és az iskolai olvasókönyvekbe. S ennyi elég is. A szerzõ ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A HÁTORSZÁGBAN Š VEJK, A DERÉK KATONA, BELÉP A VILÁGHÁBORÚBA – Hát megölték a Ferdinándot – mondta a takarítónõ Švejk úrnak, aki évekkel azelõtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta kutyakereskedelembõl élt, azaz ronda korcsokat vásárolt, és hamisított pedigrével eladta õket. Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdét dörzsölgette sósborszesszel. – Melyik Ferdinándot, Müllerné? – kérdezte Švejk, tovább masszírozva a térdét. – Két Ferdinándot ismerek. Az egyik a Prùša drogista szolgája, tudja, aki egyszer megivott tévedésbõl egy üveg hajszeszt, aztán ismerem még a Kokoška Ferdinándot, amelyik a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy kár. – Na de Švejk úr, a Ferdinánd fõherceget, a konopišteit, azt a kövéret, aki olyan vallásos volt. – Jézus Mária – kiáltotta Švejk –, hát ez jó! És hol történt a baj a Ferdinánd õfenségével? – Szarajevóban, Švejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, õ meg a fenséges asszony. – Na ja, Müllerné, autókáztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti magának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban. Hiszen az Boszniában van, Müllerné. Biztos a törökök a ludasok benne. Hiába, kár volt, hogy elvettük tõlük Bosznia-Hercegovinát. Na ugye, Müllerné. Ezért kellett a Ferdinánd õfenségének megboldogulni. Sokat kínlódott szegény? – A fenséges úr mindjárt kész volt, kérem. Tetszik tudni, a revolver az nem gyerekjáték. A múltkor minálunk, Nusléban, egy lakó addig játszott a revolverével, amíg agyonlõtte az egész családját, meg a házmestert is, aki felment megnézni, hogy ki lövöldözik ott a harmadik emeleten. – Vannak revolverek, Müllerné, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd õfenségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Müllerné, hogy az illetõ, aki a trónörökös õfenségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell. Tudja, nagyon nehéz dolog egy fenséges urat agyonlõni. Az nem úgy megy, mint amikor egy közönséges vadorzó lepuffantja az erdészt. Elõbb ki kell spekulálni, hogy férkõzik hozzá, mert nem mehet oda csak úgy, akármilyen rongyokban. Cilinderben kell menni, hogy a rendõrök még elõtte le ne füleljék. – Azt mondják, hogy többen voltak. – Magától értetõdik, Müllerné – bólintott Švejk, befejezve a térde masszírozását. – Ha maga meg akarná ölni a trónörököst vagy a császár õfelségét, elõször biztosan maga is összedugná a ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html fejét valakivel. Több szem többet lát. Ez is ad egy jó tanácsot, meg az is, és akkor mindent siker koronáz, ahogy a himnuszunk is mondja. Az a legfontosabb, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a fenséges úr éppen arra megy. Mint a Luccheni úr csinálta, ha emlékszik rá, aki leszúrta a megboldogult Erzsébet királynõnket azzal a reszelõvel. Elõbb csak sétált õfelségével. Így bízzon meg az ember valakiben; azóta egy császárné se jár többet sétálni. És ugyanez a sors vár még nagyon sok mindenkire. Meglátja, Müllerné, egyszer még így jár a cár is meg a cárné, sõt, ne adj isten, talán a császár õfelsége is, ha már a nagybácsijára[1]egyszer rákerült a sor. Sok ellensége van neki, az öregúrnak. Még több, mint a Ferdinándnak volt. Éppen a múltkor mesélte egy úr a vendéglõben, hogy nemsokára üt az óra, amikor ezek a császárok mind elpatkolnak, egyik a másik után, és nem segíthet rajtuk még az államügyészség se. Aztán nem tudta kifizetni a cechet, és a vendéglõs, mit csináljon, rendõrt hívott. Az az úr lekent neki egy pofont és a rendõrnek kettõt. Mindjárt be is dugták a kerekes kosárba,[2]hogy észre térjen. Hja, Müllerné, ilyen idõk vannak most. Megint egy nagy veszteség Ausztriának. Amikor katona voltam, egy baka lelõtte a kapitányt. Megtöltötte a puskáját, és bement az ezredirodára. Mondták neki, hogy nincs ott semmi keresnivalója, de õ nem, neki mindenáron beszélni kell a kapitány úrral. Ki is jött a kapitány, és mindjárt rásózott egy jó laktanyafogságot. Erre az fogja a puskáját, és durr, egyenesen bele a szívébe. A golyó meg kijött a kapitány úr hátából, és még az irodában is kárt tett. Széttört egy üveg tintát, és az iratok mind összefröcskölõdtek. – És mi lett azzal a katonával? – kérdezte Müllerné egy idõ múlva, miközben Švejk tovább öltözködött. – Felakasztotta magát a hózentrágerjára – mondta Švejk, a keménykalapját pucolva. – És az a hózentráger nem is az övé volt. A prófosztól[3]kérte kölcsön, mert, azt mondja, leesik a nadrágja. Majd bolond lett volna várni, amíg fõbe lövik. Látja, Müllerné, ilyen helyzetben senki se tudja, hogy hol áll a feje. A prófoszt le is fokozták ezért, és hat hónapot kapott. De nem ülte le. Kiszökött Svájcba, most valami lelkész ott, vagy micsoda. Mostanság nagyon kevés a becsületes ember, Müllerné. El tudom képzelni, hogy csalódott a Ferdinánd õfensége abban az illetõben, aki Szarajevóban belelõtt. Õ csak azt látta, hogy jön egy úr, gondolta, na, egy rendes ember, milyen szép, hogy megéljenez engem. Az az úr meg egyszerre csak: puff. Mennyit kapott a fenséges úr, egyet vagy többet? – Az újság azt írja, Švejk úr, hogy a Ferdinánd õfensége olyan lett, mint a szita. Minden patront belelõttek, amennyi csak volt. – Az ilyesmi szörnyû gyorsan megy, Müllerné, borzasztó gyorsan. Én egy browningot vennék az ilyesmihez. Úgy néz ki, mint egy kis játékszer, de két perc alatt agyonlõhet vele húsz fõherceget, soványát vagy kövéret, mindegy. Habár, köztünk legyen mondva, Müllerné, a kövér fõhercegekbe könnyebben beletalál, mint a soványakba. Emlékszik, amikor a portugálok agyonlõtték a királyukat? Az is olyan kövér volt. Persze egy király miért is lenne sovány? Na, én most elmegyek a „Kehely”-be, ha jönne valaki azért a rattlerért, amelyikre elõleget adott, mondja meg neki, hogy levittem a vidéki kutyatelepemre, mert a napokban körülnyírtam a fülét, és nem merem felhozni, amíg be nem gyógyul, mert félek, hogy megfázik. A kulcsot adja le a házmesternél. A „Kehely”-hez címzett vendéglõben csak egy magányos vendég üldögélt: Bretschneider úr, az államrendõrség civil ruhás detektívje. Palivec, a vendéglõs, poharakat mosott, és Bretschneider

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hiába próbált komoly beszélgetésbe elegyedni vele. Palivec híres volt a trágárságáról, minden második szavával az ember fenekét emlegette, vagy szarosnak titulált valamit. De amellett nagyon mûvelt férfiú is volt, s ami az utóbbi csúnya szót illeti, mindenkinek a lelkére kötötte, hogy olvassa el Victor Hugónál, mit felelt végül is Napóleon régi gárdája az angoloknak a waterlooi csatában. – Szép nyarunk van az idén – próbálkozott meg Bretschneider a komoly beszélgetéssel. – Szart se ér az egész – felelte Palivec, miközben elrakta a poharakat a kredencbe. – Most aztán jól megkaptuk Szarajevóban – mondta Bretschneider némi halvány reménnyel. – Miféle „Szarajevó”-ban? – kérdezte Palivec. – Abban a nuslei kocsmában? Na igen, Nusle, ott mindennap verekedés van. – Dehogyis, a boszniai Szarajevóban, Palivec úr. Ott lõtték agyon a Ferdinánd õfenségét. Mit szól hozzá? – Én az ilyesmibe nem avatkozok bele; aki nekem ezzel jön, csókolja meg a seggemet – felelte Palivec úr kimérten, és pipára gyújtott. – Aki manapság ilyesmibe keveredik, nagyon könnyen kitörheti a nyakát. Én kereskedõember vagyok, ha bejön valaki, és rendel egy pohár sört, megyek, csapolok neki. De hogy Szarajevó, meg politika, meg az istenben boldogult fõherceg, az énnálam nincs, mert abból nem jöhet ki semmi, csak a Pankrác[4]. Bretschneider elhallgatott, és csalódottan körüljártatta pillantását az üres vendéglõben. – Azelõtt a császár õfelségének a képe lógott azon a falon – szólalt meg egy idõ múlva –, éppen ott, ahol most a tükör lóg. – Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belõle. Kell az nekem? – Csúnya egy dolog lehetett az ott Szarajevóban, Palivec úr. De Palivec úr még e ravaszul egyenes kérdésre is rendkívül óvatosan válaszolt: – Ilyenkor pokoli meleg szokott lenni Bosznia-Hercegovinában. Amikor ott szolgáltam, jeges borogatást kellett rakni a fõhadnagyunk fejére. – Melyik ezredben szolgált, Palivec úr? – Ilyen kicsiségekre nem emlékszek, engem az ilyen marhaságok sohase érdekeltek, nem is voltam rá kíváncsi soha – felelte Palivec úr –, mert aki nagyon kíváncsi, az hamar megöregszik. Bretschneider detektív úr végleg elhallgatott, s gondterhelt ábrázata csak akkor derült fel, amikor Švejk belépett a vendéglõbe, és egy sört rendelt a következõ megjegyzés kíséretében: – De

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sötétet, mert máma gyászban áll az egész Bécs is. Bretschneider szemében felcsillant a remény, de csak ennyit mondott: – Tíz fekete zászló leng Konopišten. – Tizenkettõnek kéne ott lenni – mondta Švejk, miután felhajtotta a sörét. – Mért gondolja, hogy tizenkettõnek? – kérdezte Bretschneider. – Azért, hogy kilegyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsóbban adnak – felelte Švejk. Egy ideig csend volt, amit Švejk tört meg egy sóhajjal: – Hát most már odafönt van a mennyországban, isten nyugosztalja szegény fejét. Azt sem érhette meg, hogy császár legyen belõle. Amikor katona voltam, egy tábornok leesett a lováról, és nyugodt lélekkel agyonütötte magát. Vissza akarták segíteni a lóra, felültették, hát akkor látják, hogy egészen meg van halva. Pedig úgy volt, hogy nemsokára avanzsál, és megkapja a tábornagyi rangot. Ez egy katonai parádén történt. Az ilyen parádékból soha nem sül ki semmi jó. Szarajevóban is volt valami parádé. Emlékszem, egy parádén egyszer nekem is hiányzott a zubbonyomról húsz gomb, be is dugtak tizennégy napra az egyesbe, és két napig úgy feküdtem ott gúzsba kötve, mint egy Lázár. De hát katonáéknál fegyelemnek kell lenni, különben soha nem mennénk semmire se. Volt egy fõhadnagyunk, Makovec, az mindig azt mondta nekünk: „Halljátok, agyalágyultak, fegyelemnek kell lenni, mert ha nem, a fákon mászkálnátok, mint a majmok, de majd a katonaság embert farag belõletek, hülye banda.” Hát nem volt igaza? Képzeljen el egy parkot, mondjuk a Károly térit, és minden fa tetején egy fegyelmezetlen katona csücsül. Nekem, ha ez az eszembe jutott, mindig égnek állt a hajam szála. – Szarajevóban – kezdte megint Bretschneider – a szerbek voltak a ludasok. – Ebben téved – felelte Švejk –, a törökök voltak, Bosznia-Hercegovina miatt. – És Švejk kifejtette nézeteit Ausztria balkáni külpolitikájáról. 1912-ben a törökök húzták a rövidebbet a szerbekkel, bolgárokkal és a görögökkel szemben. Azt akarták, hogy Ausztria segítsen rajtuk, de mert nem segített, agyonlõtték a trónörököst. – Szereti a törököket? – fordult Švejk Palivec úrhoz. – Szereti a pogány kutyákat? Ugye, hogy nem szereti? – Egyik vendég olyan, mint a másik – mondta Palivec –, felõlem lehet török is. Nekünk, kereskedõembereknek, semmi hasznunk sincsen a politikából. Fizesd meg a sörödet, akkor itt ülhetsz és pofázhatsz, ami jólesik. Ez az elvem. Aki a Ferdinándot elintézte, lehetett szerb vagy török, katolikus vagy mohamedán, anarchista vagy ifjúcseh, az nekem édes mindegy. – Jó, jó, Palivec úr – szólt közbe Bretschneider, aki már csaknem lemondott róla, hogy a két ember közül legalább az egyiket sikerül elcsípnie –, de azt csak elismeri, hogy Ausztriát nagy vesz-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html teség érte? A vendéglõs helyett Švejk válaszolt. – Hogy veszteség, azt nem lehet letagadni. Borzasztó veszteség. A Ferdinánd helyébe mégsem rakhatnak oda egy akármilyen hülyét. Csak az a kár, hogy nem volt egy kicsit kövérebb. – Hogy érti ezt? – élénkült fel Bretschneider. – Hogy hogy értem? – válaszolta készségesen Švejk. – Nagyon egyszerû. Ha kövérebb lett volna, mérget vehet rá, hogy már korábban megüti a guta, amikor Konopišteben a vénasszonyokat kergette, akik rõzsét meg gombát szedtek a vadászterületén, és nem érte volna az a nagy szégyen, hogy így hal meg. Gondolja csak meg, a császár nagybácsija, és agyonlövik. Hiszen ez kész botrány, tele van vele minden újság. Minálunk Budejovicében évekkel ezelõtt egy kis piaci veszekedés alkalmával leszúrtak egyszer egy marhakupecet, bizonyos Bøetislav Ludvík nevezetût. Volt neki egy fia, Bohuslav, de attól már senki sem vett több disznót, mert akárhová ment, mindenütt azt mondták: „Ez annak a fia, akit leszúrtak, ez is finom alak lehet.” Mit tehetett szegény, a krumlovi hídról beugrott a Moldvába, úgy kellett kihalászni, élesztgették, pumpálták belõle a vizet, mégis kiadta a lelkét az orvos karjai között, aki meginjekciózta. – Hát magának furcsa hasonlatai vannak – jegyezte meg Bretschneider sokatmondóan –, elõbb a Ferdinándról beszél, aztán egy marhakupecrõl. – Dehogy vannak – tiltakozott Švejk. – Isten õrizz, hogy én akárkit is összehasonlítsak akárkivel. A Palivec úr ismer engem. Igaz, hogy én még soha senkit se hasonlítottam össze senkivel? Csak épp hogy nem szeretnék a Ferdinánd õfensége özvegyének a bõrében lenni. Most aztán mihez fogjon? A gyerekek-árvák, a konopištei uradalom gazda nélkül maradt. Menjen hozzá valami másik trónörököshöz? Mit ér vele, megint elkíséri Szarajevóba, és másodszor is özvegy lesz. Évekkel ezelõtt volt egyszer Zlivben, Hluboká mellett, egy erdész, nagyon csúnya neve volt, Pind’ournak hívták. No, a vadorzók lelõtték, ott maradt az özvegye két gyerekkel, és két év múlva megint hozzáment egy erdészhez Midlovaryba, a Pepík Šavlovhoz. Erre lelövik neki azt is. Aztán harmadszor is férjhez ment, megint csak egy erdészhez, és azt mondja: „Három az igazság. Ha ez se sikerül, hát nem tudom, mit csinálok.” És mit tesz isten, lelövik neki a harmadikat is, és akkor már összesen hat gyereke volt azoktól az erdészektõl. Fogja magát, bemegy Hlubokára, a herceg õfensége irodájába, és panaszt tesz, hogy õ hogy megjárta az erdészekkel. Azt mondták neki, menjen hozzá a Jarešhez, aki a halastónak volt a felügyelõje. És akár hiszi, akár nem, a Jareš is belefulladt a tóba halászás közben, és tõle is volt két gyereke. Azután Vodòanyba ment férjhez, az ottani miskárolóhoz, az meg egy éjszaka fejszével agyonverte, és másnap önként jelentkezett a hatóságnál. Amikor Písekben akasztották, a kerületi törvényszéken, leharapta a pap orrát, és azt mondta, hogy nem bánt meg semmit, és még mondott valami nagyon csúnyát a császár õfelségére. – Nem tudja, hogy mit mondott? – kérdezte Bretschneider a reménységtõl elcsukló hangon. – Azt én nem mondhatom meg magának, mert azt senki se merte még egyszer kimondani. Állítólag olyan borzasztó és szörnyû volt, hogy az egyik bírósági tanácsos, aki hallotta, ott helyben megõrült tõle, és a mai napig is elkülönítve tartják, nehogy kiszivárogjon valami. Az nem egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html olyan közönséges felségsértés volt, amilyet részegen szoktak a császár õfelségének a fejéhez vágni. – Miért, részegen mit szoktak a fejéhez vágni a császár õfelségének? – kérdezte Bretschneider. – Kérem, uraim, beszéljenek más témáról – szólt közbe Palivec úr –, nem szeretem az ilyesmit. Valami kicsúszik az ember száján, és akkor nyakig benne van a szószban. – Hogy mit szoktak részegen a császár õfelségének a fejéhez vágni? – ismételte meg a kérdést Švejk. – Mindenfélét. Rúgjon csak be, húzassa el magának az osztrák himnuszt, majd meglátja maga is, hogy miket kezd beszélni. Annyi mindent ki fog találni õfelségérõl, hogy ha csak a fele volna igaz, õfelsége már azzal is meglenne áldva élete végéig. Pedig az öregúr igazán nem szolgált rá. Gondolja csak meg. Elvesztette a fiát, a Rudolfot, azt a derék fiatalembert. A feleségét, az Erzsébetet, egy reszelõvel szúrták le, aztán odalett az Orth János; az öccsét, a mexikói császárt meg falhoz állították valami várban, és agyonlõtték. Aztán most, öreg napjaira, lepuffantják neki a nagybácsiját. Bizonyisten, vasból legyen az idege az embernek. És akkor jön egy részeg alak, és elkezdi szidni. Ha most kitör valami kavarodás, én önként jelentkezek, és az utolsó csepp véremig szolgálni fogom a császár õfelségét. Švejk nagyot húzott a söröskorsóból, majd így folytatta: – Maga azt hiszi, hogy õfelsége ezt annyiban hagyja? Akkor nem jól ismeri õt. Muszáj, hogy háború legyen a törökökkel. Megöltétek, a nagybácsim? Na jó, majd a pofátokra mászok én. Háború lesz, és kész. Szerbia meg Oroszország majd segít nekünk. Lesz itt haddelhadd. E prófétai pillanatban Švejk igazán szép látványt nyújtott. Nyílt, egyszerû arca csupa mosoly, mint a telihold, s csak úgy sugárzott a lelkesedéstõl. Olyan egyszerûnek látta az egészet. – Könnyen meglehet – folytatta elõadását Ausztria jövõjérõl –, hogy ha háborúba keveredünk a törökkel, a német hátba támad, mert a német és a török mind egy követ fúj. Olyan csirkefogók ezek, hogy nincs párjuk az egész világon. De akkor mi összeállhatunk a franciákkal, mert õk már hetvenegy óta állandóan zabosak Németországra. Aztán már úgy fog menni minden, mint a karikacsapás. Háború lesz, nem mondok egyebet. Bretschneider felállt, és ünnepélyesen így szólt: – Ne is mondjon, jöjjön csak utánam a folyosóra, ott majd én mondok magának valamit. Švejk követte a titkosrendõrt a folyosóra, s ott egy kis meglepetés érte, amennyiben a derék sörözõtárs megmutatta neki a jelvényét a kétfejû sassal, majd közölte vele, hogy letartóztatja, és azonnal be is kíséri a rendõrkapitányságra. Švejk megpróbált kimagyarázkodni, hogy az úr talán téved, õ teljesen ártatlan, nem mondott egyetlen szót sem, amivel bárkit is megsérthetett volna. Bretschneider azonban azt felelte, hogy igenis elkövetett egynéhány bûncselekményt, amelyek között nem utolsósorban szerepel a hazaárulás. Ezután visszatértek a vendéglõbe, és Švejk így szólt Palivec úrhoz:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Volt öt söröm és egy kiflim virslivel. Most adjon még egy stampedli sligovicát, aztán el kell menjek, mert le vagyok tartóztatva. Bretschneider Palivecnek is megmutatta a kétfejû sast, egy ideig farkasszemet nézett a vendéglõssel, majd azt kérdezte: – Nõs? – Igen. – És a felesége el tudja vezetni a boltot, amíg maga távol van? – El. – Akkor semmi baj, Palivec úr – mondta Bretschneider vidáman –, hívja ide az asszonyt, adjon át neki mindent, aztán este eljövünk magáért. – Emiatt ne fájjon a feje – vigasztalta Švejk –, engem csak hazaárulásért visznek. – És engem ugyan miért? – sopánkodott Palivec úr. – Amikor olyan óvatos voltam. Bretschneider diadalmas mosollyal válaszolta: – Azért, mert azt mondta, hogy a legyek leszarták a császár õfelségét. Majd odabent kiverik a fejébõl az ilyen dolgokat. Így hát Švejk elhagyta a „Kehely”-hez címzett vendéglõt a titkosrendõr oldalán, s amikor kiléptek az utcára, jámbor mosollyal belebámult kísérõje arcába, és megkérdezte tõle: – Menjek le a járdáról? – Hogyhogy? – Gondoltam, ha le vagyok tartóztatva, nincs jogom a járdán menni. Amikor odaértek a rendõrség kapujához, Švejk így szólt: – Milyen jól eltelt az idõ! Gyakran jár a „Kehely”-be? S miközben Švejket bekísérték az irodába, a „Kehely”-ben Palivec úr átadta a boltot zokogó feleségének, és a maga módján ilyen vigasz-szavakat intézett hozzá: – Ne sírj, ne bõgj, mit csinálhatnak velem egy szaros Ferenc Jóska-kép miatt? Így lépett be a világháborúba Švejk, a derék katona, az õ nyájas, szeretetre méltó modorában. A történészeket bizonyára érdekelni fogja, hogy messze elõrelátott a jövõbe. Ha késõbb a helyzet

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html másképpen alakult is, mint ahogy õ a „Kehely”-ben megjósolta, figyelembe kell vennünk, hogy egyáltalán nem volt diplomáciai elõképzettsége.

Š VEJK, A DERÉK KATONA, A RENDÕRKAPITÁNYSÁGON A szarajevói merénylet számos áldozattal töltötte meg a rendõrkapitányságot. Egyiket a másik után kísérték be, és az irodában az öreg rendõrinspektor jóságos hangon így fogadta õket: – Ráfizetnek még maguk arra a Ferdinándra! Amikor Švejket bezárták az egyik elsõ emeleti szobába, ott már egy hat személybõl álló társaság fogadta. Öten az asztal körül ültek, s a hatodik, egy középkorú férfiú, a sarokban gubbasztott a priccsen, mintha el akarna különülni a többiektõl. Švejk sorra végigkérdezte õket, hogy miért kerültek ide. Az asztal körül ülõktõl lényegében azonos választ kapott: „Szarajevó miatt”, „a Ferdinándért”, „mert az a gyilkosság volt a trónörökös ellen”, „a Ferdinánd miatt”, „mert a fõherceg õfenségét elintézték Szarajevóban”. A hatodik, aki félrehúzódott a többiektõl, hogy neki semmi köze hozzájuk, õrá még árnyéka se essen a gyanúnak, az csak azért ült, mert rablógyilkossági kísérletet követett el egy holicei gazda ellen. Švejk leült az asztalhoz az összeesküvõk közé, akik már tizedszer mesélték egymásnak, hogy miképpen kerültek bele a csávába. Mindegyiket valami vendéglõben, kocsmában vagy kávéházban érte a baleset. Csak az egyik volt kivétel, egy rendkívül kövér, szemüveges, kisírt szemû úriember, akit otthon tartóztattak le a lakásán, mert két nappal a szarajevói merénylet elõtt néhány pohár pálinkát fizetett két szerb mérnökhallgatónak a „Brejœká”-ban, és azután Brixi detektív úr meglátta velük részegen a Lánc utcai „Montmartre”-ban is, ahol szintén õ fizette a cechet, amint ezt a jegyzõkönyvben aláírásával is megerõsítette. Elõzetes kihallgatásakor, az õrszobán, válasz helyett minden kérdésre csak ezt sírta: – Kérem, én papírkereskedõ vagyok. Amire éppoly egyhangúan a következõ választ kapta: – Az nem mentõkörülmény. Egy alacsony férfiú, akit valami kiskocsmában ért utol a balsors, történelemtanár volt, és éppen a különbözõ merényletek történetébõl mesélt a vendéglõsnek. Abban a pillanatban tartóztatták le, amikor a merényletek lélektanának elemzésébõl levonta az alanti következtetést:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Minden merénylet olyan egyszerû és logikus, mint a Kolumbusz tojása. – Vagy mint az, hogy maga a Pankrácba kerül – egészítette ki ezt a tételt kihallgatása közben a rendõrkomisszár. A harmadik összeesküvõ az „Érzõ szív” nevezetû hodkovièkyi jótékonycélú egyesület elnöke volt. A merénylet elkövetésének napján az „Érzõ szív” hangversennyel egybekötött ünnepséget rendezett. Azután megjött a csendõrõrmester, és távozásra szólította fel a közönséget, minthogy Ausztria gyászban van, mire az „Érzõ szív” elnöke kedélyesen így szólt: – Tessék várni egy csöppet, hadd játsszák még el legalább a „Hej, Slované”[5]-t. Most õ is ott ült a többiek között, lehorgasztott fõvel, és így búslakodott: – Nálunk augusztusban lesz az új elnökválasztás, ha addig nem vagyok otthon, elõfordulhat, hogy nem engem választanak meg. Pedig most már tizedszer vagyok elnök egymás után. Ezt a szégyent nem élném túl. Még furcsábban bánt el a megboldogult Ferdinánd a negyedik fogollyal, egy tiszta erkölcsû és jó hírben álló úriemberrel. Ez két teljes napon át sikeresen elkerülte, hogy bármiféle beszélgetésbe keveredjék Ferdinándról, de azután este máriást játszott a kávéházban, és amikor a tök hetessel – tök volt az adu – elvitte a makk királyt, így kiáltott fel: – Hetet bele, mint Szarajevóban! Az ötödik úriembernek, aki, mint õ maga mondotta, azért került ide, „mert az a gyilkosság volt Szarajevóban a trónörökös ellen”, a rémülettõl még mindig szétállt a haja meg a szakálla, úgyhogy könnyen össze lehetett volna téveszteni egy szálkás-szõrû pinccsel. Õ aztán egy szót sem szólt a vendéglõben, ahol letartóztatták, de még a lapokat sem olvasta a trónörökös meggyilkolásáról, csak üldögélt egymagában, amikor odament egy úriember, leült vele szemben az asztalához, és pergõ nyelvvel megkérdezte: – Olvasta? – Nem olvastam. – Hallott róla? – Nem hallottam. – Nem tudja, mirõl van szó? – Nem tudom és nem is érdekel. – Pedig érdekelhetné.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Engem? Mi az ördög érdekeljen engem? Én elszívom a szivaromat, megiszom azt a néhány stampedlit, megvacsorázok, de újságot nem olvasok. Minden újság hazudik. Minek izgassam fel magam. – Szóval magát a szarajevói gyilkosság sem érdekli? – Engem egyáltalán semmiféle gyilkosság nem érdekel, akár Prágában történt, akár Bécsben, Szarajevóban vagy Londonban. Arra való a hatóság, a bíróság, a rendõrség. Különben is, ha valahol meggyilkolnak valakit, úgy kell neki, mért volt olyan balek, hogy hagyta magát meggyilkolni. Többet aztán nem is mondhatott e beszélgetés során. Attól fogva csupán ezt ismételgette fennhangon, ötperces idõközönként: – Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok. Ezt kiáltotta a rendõrkapitányság küszöbén, ezeket a szavakat ismétli majd el a prágai büntetõbíróság elõtt, és ezekkel a szavakkal fog belépni a börtöncellájába is. Miután végighallgatta mind e szörnyûséges összeesküvõ-történeteket, Švejk úgy vélte, helyénvaló, ha megmagyarázza társainak, hogy a helyzetük tökéletesen reménytelen. – Mindnyájan nyakig benne vagyunk a pácban – kezdte vigasztaló elõadását –, nagy tévedés, hogy maguknak, vagyis mindannyiunknak, akik itt vagyunk, nem lesz semmi bajunk. Minek tartjuk a rendõrséget, ha nem azért, hogy megbüntessen, ha sokat jár a pofánk? Amikor ilyen veszélyes idõk vannak, hogy trónörökösöket lõnek agyon, akkor senkinek se szabad csodálkozni, hogy beviszik a kapitányságra. Az egész felhajtás azért van, hogy a Ferdinándnak reklámja legyen a temetésére. Minél többen leszünk itt, annál kellemesebb és mulatságosabb lesz. Amikor katona voltam, egyszer lecsukták nálunk a fél századot. És hány embert ítéltek már el ártatlanul! Nemcsak a katonaságnál, hanem a bíróságon is. Emlékszem rá, egyszer elítéltek valami nõszemélyt azzal, hogy megfojtotta az újszülött ikreit. Hiába esküdözött, hogy ikreket nem is fojthatott meg, mert csak egy árva kislánya született, akit sikerült minden fájdalom nélkül megfojtania, mégis kétszeres gyilkosság miatt ítélték el. Vagy az a zábehlicei ártatlan cigány, amelyik betört egy szatócsboltba, éppen szentestén. Hiába esküdözött, hogy csak meg akart melegedni, az sem segített rajta semmit. Ha egyszer a törvény kezében van az ember, az már régen rossz. De úgy is kell hogy legyen. Lehet, hogy nem mindenki olyan gazember, mint amilyennek gondoljuk, de manapság ki tudja megmondani, melyik a becsületes, melyik a lókötõ, fõleg az ilyen komoly idõkben, amikor a Ferdinándot is agyonlövik? Minálunk Budejovicéban, amikor katona voltam, egyszer a gyakorlótér mögött az erdõben lelõtték a kapitány úr kutyáját. Ahogy ezt meghallotta, összehívta az egész századot, sorba kellett állni, és azt mondta, lépjen ki minden tizedik ember: Persze én is éppen tizedik voltam, és csak álltunk ott haptákban, egy moccanás nélkül. A kapitány meg elsétált elõttünk, és azt mondja: „Nyavalyás, rothadt, tetves hiéna banda, a miatt a kutya miatt a legszívesebben bedugnám az egész bagázsit az egyesbe, nudlivá aprítanám, rakásra lövetném, halfilét csinálnék belõletek mártással. Mert én nem nézek se istent, se embert, és éppen ezért tizennégy nap laktanyafogságot kap mindenki.” Na ugye, akkor csak egy kutya miatt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html volt az egész, most meg éppen egy fõherceg miatt. Szóval, meg kell ijeszteni az embereket; hogyha gyász, akkor legyen gyász. – Én ártatlan vagyok, én ártatlan vagyok – hajtogatta a torzonborz férfiú. – Krisztus Urunk is ártatlan volt – mondta Švejk –, mégis megfeszítették. Senkinek se szokott a feje fájni egy ártatlan ember miatt.Maul halten und weiter dienen ,[6]ahogy katonáéknál mondták. Az a legjobb és a legszebb. Švejk ezzel lefeküdt a priccsre, és édes álomba szenderedett. Közben két új vendéget hoztak. Az egyik egy bosnyák volt. Fel-alá járkált a szobában, a fogát csikorgatta, és minden második szava ez volt: „Jebentidusu.”[7]Nem tudott szabadulni attól a kínzó gondolattól, hogy a kapitányságon még elvész a kucséberkosara. A második jövevény Palivec úr volt, a vendéglõs. Amikor észrevette régi jó ismerõsét, Švejket, felköltötte, és rendkívül tragikus hangon rákiáltott: – Hát most már én is itt vagyok! Švejk szívélyesen megszorította a kezét, és így szólt: – Nagyon-nagyon örülök. Tudtam, hogy az az úr megtartja a szavát, amikor azt mondta, hogy még elmennek magáért. Szép dolog a megbízhatóság, hogy az emberekre lehet építeni. Palivec úr azonban kijelentette, hogy az ilyen megbízhatóság neki szart se ér, majd halkan megkérdezte Švejktõl, hogy a többi letartóztatott úr nem tolvaj-e, mert az árthatna az õ kereskedõi jó hírének. Švejk közölte vele, hogy a hatodik férfiú kivételével, akit azért hoztak be, mert rablógyilkossági kísérletet követett el egy holicei gazda ellen, valamennyien a ferdinándosok társaságába tartoznak. Palivec úr sértõdötten kihúzta magát, és azt mondta, hogy õt nem valami vacak fõherceg miatt hozták be, hanem a császár õfelsége miatt. S mivel a többieknek erre felébredt az érdeklõdése, elmesélte nekik, hogyan gyalázták meg neki a Ferenc Jóskát a legyek. – Összevissza rondították a dögök – fejezte be a történetét –, és a végén még börtönbe is juttattak. Ezért még számolok velük – tette hozzá fenyegetõen. Švejk ismét lefeküdt, de nem aludhatott sokáig, mert érte jöttek, hogy kihallgatásra kell menni. S amint a lépcsõházban a III. ügyosztály felé iparkodtak, Švejk úgy vitte keresztjét a Golgota csúcsára, hogy közben mit sem sejtett a vértanúságáról. Mivel ki volt írva, hogy a folyosón köpködni tilos, szólt a rendõrnek, engedje meg, hogy a köpõcsészébe köpjön, s a romlatlan egyszerûség sugárzott arcáról, amikor belépett az irodába, a következõ szavakkal:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Jó estét kívánok, uraim, az egész társaságnak. Válasz helyett valaki oldalba vágta, úgyhogy odapenderült az íróasztal elé, amelynek a másik oldalán egy merev, hivatalos külsejû, állatian kegyetlen arcú úriember ült, mintha éppen akkor lépett volna ki a „Bûnözõ típusok” címû Lombroso-könyvbõl. Vérszomjas pillantást vetett Švejkre, majd ráförmedt: – Ne bámuljon olyan hülyén. – Sajnos, ezen nem tudok segíteni – felelte Švejk rendkívül komolyan –, a katonaságtól hülyeség miatt kiszuperáltak, és egy különbizottság hivatalosan hülyének nyilvánított. Én, kérem, hivatalos hülye vagyok. A bûnözõ külsejû úriember összekattantotta az állkapcsát: – Amivel vádolják, és amit elkövetett, azt bizonyítja, hogy maga teljesen épeszû. Ezzel felsorolta Švejknek a legkülönbözõbb bûntetteket, a hazaárulástól kezdve õfelsége és a császári uralkodóház meggyalázásáig. E díszes koszorú közepén ott virított az is, hogy Švejk elismerõen nyilatkozott a Ferdinánd õfensége meggyilkolásáról, amibõl újabb gonosztettek ágaztak mindenfelé, többek között a bujtogatás bûnténye, tekintve, hogy az egész dolog nyilvános helyen történt. – Mit szól ehhez? – kérdezte diadalmasan az állatian kegyetlen arcú úriember. – Ez bizony nem kevés – felelte ártatlanul Švejk –, pedig jóból is megárt a sok. – Na látja, szóval beismeri? – Én mindent beismerek, fõ a szigorúság, szigorúság nélkül nem megyünk semmire se. Emlékszem, egyszer amikor katona voltam… – Fogja be a száját! – üvöltötte a rendõrtanácsos. – Akkor beszéljen, ha kérdeznek magától valamit. Érti? – Hogyne érteném – felelte Švejk –, alázatosan jelentem, hogy értem, és mindent fel tudok fogni, amit mondani tetszik. – Kivel szokott érintkezni? – A takarítónõmmel, nagyságos uram. – És a helybeli politikai körökbõl nem ismer senkit?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – De igen, nagyságos uram, minden délután megveszem a „Národní politikát”,[8]a „ringyócskát”. – Mars ki! – hörögte az állati arckifejezésû úriember. Amikor kivezették az irodából, Švejk még azt mondta: – Jó éjszakát kívánok, nagyságos uram. Miután visszatért a foglyok közé, Švejk közölte a letartóztatottak gyülekezetével, hogy az ilyen kihallgatás kész passzió. „Egy kicsit ordítanak az emberre, aztán kirúgják.” – Régebben – magyarázta tovább Švejk – sokkal, de sokkal rosszabb volt. Olvastam egyszer egy könyvben, hogy a vádlottaknak tüzes vasakon kellett járni, és forró ólmot itattak velük, hogy kiderüljön, hogy ártatlanok-e. Vagy spanyol csizmát húztak a lábukra, és létrára feszítették õket, ha nem akartak vallani, vagy fáklyával égették az oldalukat, mint Nepomuki Szent Jánosnak, aki állítólag úgy ordított közben, mintha elevenen nyúznák, és nem is hagyta abba, amíg az Eliška-hídról le nem hajították egy viaszosvászon zsákban. Még nagyon sok ilyen eset volt, aztán fel is négyelték az embert, vagy karóba húzták valahol a Múzeum mellett. És ha csak a kazamatákba dugták, úgy érezte magát, mintha újjászületett volna. – Manapság kész passzió a letartóztatás – folytatta Švejk nagy élvezettel –, nincsen felnégyelés, nincsen spanyol csizma, priccsünk van, asztalunk van, lócánk van, nem szorongunk egymás hegyén-hátán, levest kapunk, kenyeret adnak, korsóban hozzák a vizet, a kübli mindjárt itt van az orrunk elõtt. Mindenben láthatjuk a haladást. Igaz, egy kicsit sokat kell gyalogolni, amikor kihallgatásra visznek, három folyosót meg egy emeletet, de a folyosó tiszta, és zajlik rajta az élet. Van, akit erre kísérnek, van, akit arra, fiatalt, öreget, férfiakat és nõszemélyeket. Az embernek örül a szíve, hogy legalább nincs egyedül. Mindenki szépen megy a dolga után, és nem kell féljen, hogy az irodában azt mondják: „Megtárgyaltuk a dolgot, maga holnap fel lesz négyelve, vagy megégetik, ahogy kívánja.” Nagyon nehéz lehetett a választás annak idején, és én azt hiszem, uraim, hogy ilyen helyzetben miközülünk is sokan csak bámulnának, mint borjú az újkapura. Bizony, megváltoztak a viszonyok, méghozzá a mi javunkra. Éppen befejezte az állampolgárok modern bebörtönzésérõl szóló dicshimnuszát, amikor kinyílt az ajtó, és a foglár rászólt: – Švejk, öltözzön fel, kihallgatásra megy. – Én szívesen felöltözök – mondta Švejk –, egy szavam sincs ellene, de attól félek, hogy itt valami tévedés lesz, mert engem egyszer már kirúgtak a kihallgatásról. És attól is félek, hogy a többi urak, akik itt vannak velem, még megharagusznak rám, hogy én kétszer megyek kihallgatásra õelõttük, amikor õk még egyszer se voltak ma este. Nem akarom, hogy irigykedés legyen belõle. – Pofa be, és indulás – hangzott a válasz Švejk gentlemanhez méltó szónoklatára. Švejk nemsokára megint ott állt a bûnözõ külsejû úriember elõtt, mire az se szó, se beszéd, ke-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ményen és kérlelhetetlenül ráförmedt: – Töredelmesen bevall mindent? Švejk ráemelte jóságos kék szemét a könyörtelen férfiúra, és lágyan így felelt: – Ha azt tetszik parancsolni, hogy valljam be, nagyságos uram, akkor bevallom, mit árthat az nekem. De ha azt tetszik mondani: „Švejk, ne valljon be semmit”, akkor én kapálózni fogok az utolsó leheletemig. A szigorú úriember beírt valamit az aktába, majd átadta a tollat Švejknek, s felszólította, hogy írja alá. Švejk pedig aláírta Bretschneider feljelentését, és a következõ függeléket is: Minden vád, amit a fentiekben felhoztak ellenem, való tényeken alapszik. Josef Švejk Miután aláírta, megint a szigorú férfiúhoz fordult: – Alá kell még írni valamit? Vagy jöjjek vissza holnap reggel? – Reggel magát a büntetõbíróságra viszik – hangzott a határozott válasz. – Hány órakor, nagyságos uram? Nehogy, isten õrizz, elaludjak. – Mars ki! – ordítottak rá Švejkre aznap már másodszor az asztal túlsó oldaláról. Visszafelé menet rácsos ablakú új otthonába, Švejk odaszólt a rendõrnek, aki kísérte: – Úgy megy itt minden, mint a karikacsapás. Miután bezárult mögötte az ajtó, rabtársai elárasztották kérdéseikkel, mire Švejk vidáman így felelt: – Éppen bevallottam, hogy valószínûleg én öltem meg a Ferdinándot. Hat férfiú húzódott össze ijedten a tetves takaró alatt, csak a bosnyák felelt neki: –Dobro dosli .[9] Švejk pedig leült a priccsére, és nagyot sóhajtott: – Micsoda méreg, hogy itt nincsen vekker.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

De azért reggel vekker nélkül is felköltötték, és pontosan hat órakor elindították a „zöld Antal”ban[10]a tartományi büntetõbíróság felé. – Ki korán kel, aranyat lel – mondta Švejk az útitársainak, amikor- a „zöld Antal” kigördült velük a rendõrség kapuján.

Š VEJK A TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSOK ELÕTT A tartományi büntetõbíróság tiszta, lakályos cellái a legkedvezõbb benyomást tették Švejkre – a meszelt falak és a feketére vasporozott rácsok éppúgy, mint a kövér Demartini úr, a vizsgálati fogda fõfegyõre, lila parolijával, lilazsinóros kincstári sapkájával. A lila szín nemcsak itt elõírásos, hanem a hamvazószerdai és nagypénteki istentiszteleteken is. Visszatért a rómaiak jeruzsálemi uralmának dicsõ korszaka. A foglyokat elõvezették, és odaállították az 1914. év Pilátusai elé, a földszinten. S a vizsgálóbírák, az újkor Pilátusai, ahelyett, hogy becsületesen mosták volna kezeiket, pörköltért meg pilzeni sörért küldtek a Teissigba, és egyre több ügyet terjesztettek az államügyészség elé. Itt többnyire eltûnt minden logika, és a § gyõzött, a § fojtogatott, a § hülyített, a § pattogott, a § nevetett, a § fenyegetett, a § gyilkolt és nem kegyelmezett. A törvények zsonglõrei tanyáztak itt, a Corpus Juris betûinek áldozó papok, vádlottfaló cápák, az osztrák dzsungel tigrisei, akik a paragrafusok számaival mérték ki, hogy mekkorát ugorjának a vádlottakra. Kivétel volt néhány úr (akárcsak a rendõrkapitányságon), aki nem vette komolyan a törvényt, hiszen mindenütt akad búza is a konkoly között. Egy ilyen úrhoz vezették Švejket kihallgatásra. Jóságos arcú öregúr volt; annak idején, amikor Valešt, a hírhedt gyilkost hallgatta ki, sohasem mulasztotta el, hogy így szóljon hozzá: „Parancsoljon helyet foglalni, Valeš úr, ez a szék itt éppen üres.” Amikor elébe vezették Švejket, vele született kedvességével rászólt, hogy üljön le, majd azt kérdezte: – Szóval maga az, Švejk úr? – Azt hiszem – felelte Švejk –, én kell hogy legyek, mert apuskám Švejk volt, anyuskám pedig Švejkné. Soha én olyan szégyent nem hozok rájuk, hogy megtagadjam a nevüket. Nyájas mosoly futotta be erre a tanácsos úr arcát. – Hanem azért maga szép kis dolgokat mûvelt. Sok minden nyomhatja a lelkiismeretét. – Nekem mindig sok minden nyomja a lelkiismeretemet – felelte Švejk, még a tanácsosnál is nyájasabban mosolyogva. – Lehet, hogy az én lelkiismeretemet még több minden nyomja, mint a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tanácsos úrét. – Látszik a jegyzõkönyvbõl is, amit aláírt – mondta nem kevésbé szívélyes hangon a tanácsos. – Nem alkalmaztak kényszert maga ellen a rendõrségen? – Hová tetszik gondolni, nagyságos uram! Én magam kérdeztem tõlük, hogy írjam-e alá, és amikor azt mondták, hogy írjam, én rögtön engedelmeskedtem. Csak nem fogok veszekedni velük a saját aláírásom miatt! Azzal egészen biztos, hogy semmit se használtam volna magamnak. Rendnek kell lenni. – Teljesen egészségesnek érzi magát, Švejk úr? – Hát azt már nem mondhatnám, tanácsos úr kérem. Reumás vagyok, sósborszesszel dörzsölgetem magam. Az öregúr megint rámosolygott, éppoly nyájasan: – Mit szólna hozzá, ha a törvényszéki orvosok megvizsgálnák? – Azt hiszem, nem vagyok én olyan beteg, hogy azok az urak fölöslegesen vesztegessék velem a drága idejüket. A rendõrkapitányságon már megvizsgált egy doktor úr, hogy nincs-e tripperem. – Tudja, mit, Švejk úr, hadd próbáljuk meg mégis azokat a törvényszéki doktor urakat. Szépen összeállítunk egy bizottságot, magát a vizsgálati fogdába küldjük, úgyhogy közben jól kipihenheti magát. Még csak egy kérdést. A jegyzõkönyv szerint maga azt hangoztatta és terjesztette, hogy hamarosan kitör a háború? – Az, kérem, tanácsos úr, most már a legrövidebb idõn belül kitör. – És magán, Švejk úr, nem törnek ki néha olyan… rohamok? – Nem, kérem, csak egyszer volt, hogy majdnem kitörtem a nyakamat, amikor egy automobil nekem jött a Károly téren, de annak már nem is tudom, hány éve. Ezzel véget ért a kihallgatás, Švejk kezet nyújtott a tanácsos úrnak, majd visszatérve a cellájába, így szólt a szomszédaihoz: – Na, most meg a Ferdinánd õfenségének a gyilkossága miatt engemet ki fognak vizsgálni a törvényszéki doktorok. – Engem is megvizsgáltak egyszer – mondta egy fiatal férfi –, még régen, amikor egy szõnyegügybõl kifolyólag az esküdtszék elé kerültem. Megállapították, hogy gyengeelméjû vagyok. Most elsikkasztottam egy gõz-cséplõgépet, és nem csinálhatnak velem semmit. Tegnap mondta az ügyvédem, hogy ha egyszer már gyengeelméjûnek nyilvánítottak, azzal egy életre meg van csinálva a szerencsém. – Én már egy szót se hiszek a törvényszéki orvosoknak – jegyezte meg egy intelligens külsejû

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html férfiú. – Mikor egyszer váltót hamisítottam, mindenesetre eljártam a Heveroch doktor elõadásaira, és amikor lefogtak, paralitikusnak tettettem magamat, pontosan úgy, ahogy a Heveroch doktor magyarázta. Az egyik bizottsági orvosnak beleharaptam a lábába, kiittam a tintát a kalamárisból, és – tisztesség ne essék szólván, uraim – az egész bizottság elõtt odacsináltam a sarokba. De azért, mert az egyiknek megharaptam a lábikráját, tökéletesen egészségesnek nyilvánítottak, és elítéltek. – Én egyáltalán nem félek az ilyen törvényszéki vizsgálatoktól – közölte Švejk. – Amikor katona voltam, egy állatorvos vizsgált meg, és az is nagyszerûen sikerült. – A bírósági orvosok mind rohadt dögök – jelentette ki egy törpeforma kis ember. – Nemrégiben véletlenül kiástak a földemen egy csontvázat, és a törvényszéki orvosok azt mondták, hogy az a csontváz gyilkosság áldozata lett, mert fejbe verték valami tompa tárggyal most negyven éve. Én harmincnyolc éves vagyok, mégis lecsuktak, pedig megvan a keresztlevelem, a születési anyakönyvi kivonatom és az illetõségi bizonyítványom is. – Az én véleményem szerint – mondja Švejk –, mindent tárgyilagosabb szempontból kell nézni. Minden ember tévedhet, és muszáj is, hogy tévedjen, minél tovább töri a fejét valamin. A törvényszéki orvosok is emberek, és minden embernek megvannak a maga hibái. Egyszer például Nusléban, éppen a Botiè-híd mellett, ahogy a Banzet-vendéglõbõl megyek hazafelé éjszaka, odajön hozzám egy úr, a fejemre húz egy bikacsökkel, és amikor már a földön feküdtem, alaposabban szemügyre vesz engem, és azt mondja: „Ejnye, tévedtem, ez nem az.” És úgy felmérgesedett a tévedése miatt, hogy még egyet rásózott a hátamra. Hiába, ilyen az emberi természet: mindig csak téved, amíg meg nem hal. Mint például az az úr, aki éjszaka talált egy veszett kutyát félig megfagyva, hazavitte, és odadugta a felesége mellé az ágyba. Aztán a kutya, mihelyt felmelegedett, és erõre kapott, megharapta az egész családot, és a legkisebbik gyereket, amelyik még bölcsõben volt, széttépte és felfalta. Vagy mondok az uraknak egy másik esetet: hogy mitõlünk a házból hogyan tévedett egy esztergályos. Kulccsal kinyitotta a podoli kistemplomot, mert azt hitte, hogy otthon van, levette a cipõjét a sekrestyében, mert azt hitte, hogy az az õ konyhájuk, aztán lefeküdt az oltárra, mert azt hitte, hogy otthon van az ágyában, magára húzott egypárat azokból a terítõkbõl, amiken szent feliratok vannak, és a feje alá rakta az evangéliumot meg más szentelt könyveket, mert szeretett magasan aludni. Reggel aztán, amikor a sekrestyés rátalált, az az úr magához tért, és nagyon barátságosan azt mondta, hogy tévedés volt. „Szép kis tévedés”, mondja a sekrestyés, „most egy ilyen tévedés miatt újra kell szentelni a templomot.” Azután a törvényszéki orvosokhoz vitték az esztergályost, és azok rábizonyították, hogy teljesen beszámítható és józan volt, mert ha részeg lett volna, sohase talál bele a kulcsával a templom zárjába. Aztán ez az esztergályos ott halt meg a Pankrácban. Mondhatok még egy másik példát is, Kladnóból, ott egyszer egy rendõrkutya esett tévedésbe, egy farkaskutya, a híres Rotter kapitányé volt. Ez a Rotter kapitány ilyen kutyákat tenyésztett, és a csavargókon próbálta ki õket, úgyhogy aztán a csavargók mind kezdték elkerülni Kladno vidékét. Akkor a kapitány megparancsolta a csendõröknek, hogy ha a föld alól is, de teremtsenek elõ neki valami gyanús egyént. Oda is vittek egyet, egy elég tisztességesen öltözött embert, akit a lányi erdõben találtak valami fatörzsön üldögélve. A kapitány mindjárt levágott neki egy darabot a kabátja szélébõl, megszagoltatta a csendõr-rendõr kutyáival, aztán kivitték ezt az embert valami téglaégetõbe a városon kívül, és a nyomára ráeresztették azokat a kutyákat, akik meg is találták, és megint visszahozták. Aztán annak az embernek fel kellett menni valami létrán a padlásra, át kellett mászkáljon mindenféle fala-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kon, bele kellett ugorjon egy halastóba, a kutyák meg utána. A végén kiderült, hogy ez az ember egy cseh radikális képviselõ volt, és kirándulni jött a lányi erdõbe, amikor már unta a parlamentet. Azért mondom, hogy az ember hibázik és téved, akár tanult ember, akár ostoba, tudatlan hülye. Még a miniszterek is tévednek. A törvényszéki orvosbizottság, amelynek el kellett döntenie, hogy Švejk elmeállapota lehetõvé teszi-e vagy sem mindazokat a bûncselekményeket, amelyekkel vádolják, három rendkívül tekintélyes úrból állt, és a bizottság minden egyes tagjának nézetei mindig igen nagy mértékben különböztek a másik két tag nézeteitõl. Három különbözõ tudományos iskola és pszichiátriai felfogás volt itt képviselve. Ha Švejk esetében ezek az élesen szemben álló tudományos táborok mégis a legteljesebb egyetértésre jutottak, ez tisztára csak annak a lenyûgözõ hatásnak tudható be, amelyet Švejk az egész bizottságra gyakorolt, amikor belépve az elmeállapotának megvizsgálására kijelölt terembe, és megpillantva az osztrák uralkodónak a falon függõ képét, így kiáltott fel: – Uraim, éljen I. Ferenc József császár! Teljesen világos volt az eset. Švejk spontán megnyilatkozása fölöslegessé tette a kérdések nagy részét, csak a legfontosabbak közül maradt még egynéhány, hogy a válaszokból a doktorok megerõsíthessék elsõ benyomásukat, melyet dr. Kallerson, dr. Heveroch és az angol Weiking pszichiátriai rendszere alapján alkottak Švejkrõl. – Nehezebb a rádium az ólomnál? – Még sohase mértem meg, kérem – felelte Švejk, a tõle megszokott kedves mosollyal. – Hisz maga a világ végében? – Hát azt elõbb látni kéne – válaszolta könnyedén Švejk –, de az biztos, hogy holnapra még nem várom. – Ki tudná számítani, hogy mekkora a földgolyó átmérõje? – Azt, sajnos, nem tudnám – felelte Švejk –, de én is feladhatnék önöknek, uraim, egy találós kérdést; van egy háromemeletes ház, ennek a háznak minden emeleten van nyolc ablaka. A háztetõn van két padlásablak és két kémény. Minden emeleten két bérlõ lakik. És most tessék megmondani nekem, uraim: melyik évben halt meg a házmester nagymamája? A törvényszéki orvosok sokatmondóan összenéztek, mindazonáltal az egyik még feltette a következõ kérdést: – Nem tudja, hogy mi a Csendes-óceán legnagyobb mélysége?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Azt, kérem, nem tudom – hangzott a válasz –, de úgy gondolom, hogy biztosan nagyobb, mint a Moldváé a vyšehradi szikla alatt. A bizottság elnöke röviden csak azt kérdezte: – Elég? – De az egyik bizottsági tagnak volt még egy kérdése: – Mennyi 12 897-szer 13 863? – 729 – felelte Švejk szemrebbenés nélkül. – Azt hiszem, ennyi tökéletesen elég – mondta a bizottsági elnök –, visszavezethetik a vádlottat a helyére. – Köszönöm szépen, uraim – mondta udvariasan Švejk –, nekem is tökéletesen elég. Távozása után a háromtagú kollégium egyhangúlag megállapította, hogy mindama természeti törvények alapján, melyeket a pszichiátria tudorai kitaláltak, Švejk notórius hülyének és idiótának számít. A vizsgálóbíróhoz küldött jelentésükben többek között ez állott: „Alulírott törvényszéki orvosszakértõk a teljes gyengeelméjûség és vele született kretenizmus állapotában találták a fent nevezett bizottság elé utalt Josef Švejket, miután az »Éljen I. Ferenc József császár« szavak hangoztatása kellõképpen megvilágította Josef Švejk elmeállapotát, és tökéletesen elegendõ volt notórius hülyévé nyilvánításához. Alulírott bizottság ennélfogva javasolja: 1. Szüntessék be a vizsgálatot Josef Švejk ellen. 2. Küldjék Josef Švejket megfigyelés céljából pszichiátriai klinikára, hogy megállapítást nyerhessen, mennyiben veszélyes elmeállapota a környezete szempontjából.” Míg az orvosok a jelentést fogalmazták, Švejk így nyilatkozott rabtársainak: – A Ferdinándot hagyták a fenébe, és még nagyobb marhaságokkal szórakoztattak. A végén azt mondtuk egymásnak, hogy amit eddig meséltünk, az tökéletesen elég, és elbúcsúztunk. – Én senkinek se hiszek – jelentette ki a törpeforma kis ember, akinek a földjébõl véletlenül kiástak egy csontvázat. – Gazember az egész világ. – Gazember is kell a világba – mondta Švejk, elhelyezkedve a szalmazsákján. – Ha mindenki csak jót akarna a másiknak, már rég agyonverték volna egymást az emberek.

Š VEJKET KIDOBJÁK A BOLONDOKHÁZÁBÓL Ha Švejk késõbb megemlékezett a bolondokházában folyó életrõl, mindig a legnagyobb elismerés hangján szólt róla: – Igazán nem tudom, miért olyan dühösek a bolondok, hogy ott tartják õket. Ott az ember meztelenül lefekhet a padlóra, üvölthet, mint a sakál, dühönghet és haraphat. Ha valahol kint a sétatéren csinálná, mindenki csodálkozna, de odabent ez a legtermészetesebb dolog a világon. Olyan szabadság van ott, amilyenrõl még a szocialisták se álmodtak soha. Ott az ember azt is mondhatja magáról, hogy õ az atyaúristen vagy a Szûzmária, vagy a római pápa,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vagy az angol király, vagy a császár õfelsége, vagy Szent Vencel, habár ezt az utóbbit, állandóan megkötözték, és meztelenül bedugták a különzárkába. Volt egy másik is, aki azt ordítozta, hogy õ a hercegérsek, de nem csinált egyebet, csak folyton mart, meg még valamit, bocsánat, ami rímel rá, de azt ott nem szégyelli senki. Az egyik meg éppenséggel Szent Cirillnek és Metódnak adta ki magát, hogy dupla porciót kapjon. Egy úr pedig teherbe esett, és mindenkit meghívott a keresztelõre. Volt ott lecsukva egy csomó sakkozó, politikus, horgász, cserkész, bélyeggyûjtõ és amatõrfényképész. Az egyiket valami ócska fazék miatt hozták be, amire azt mondta, hogy hamvveder. Egy másikat mindig kényszerzubbonyba dugtak, hogy ne tudja kiszámítani, hogy mikor lesz vége a világnak. Találkoztam ott néhány professzorral is. Az egyik mindig odajött hozzám, és kijelentette, hogy a cigányok bölcsõje a Krkonoše hegységben volt, egy másik meg azt magyarázgatta, hogy a földgolyón belül van még egy golyó, sokkal nagyobb, mint a külsõ. Ott mindenki azt mondhatta, amit akart, és ami éppen a nyelvére jött neki, akárcsak a parlamentben. Néha meséket mondtak egymásnak, és összeverekedtek, ha valami királylánynak nem úgy sikerült a dolog, ahogy kellett volna. Legvadabb volt az az úr, aki az Otto-lexikon tizenhatodik kötetének mondta magát, és mindenkit megkért, hogy nyissa õt ki, és keresse meg benne a „Kartonvarrónõ” címszót, mert különben el van veszve. Csak akkor nyugodott meg, amikor ráadták a kényszerzubbonyt. Azt hitte, hogy könyvkötõ-présbe tették, és boldog volt, csak azt kérte, hogy modern mintára vágják körül a széleit. Egyáltalában: úgy éltünk ott, mint a paradicsomban. Lehet ott üvölteni, hörögni, dalolni, sírni, mekegni, bõgni, ugrálni, imádkozni, bukfencezni, négykézláb járni, fél lábon ugrándozni, körbefutkosni, táncolni, cigánykereket hányni, egész nap guggolni és falra mászni. Nem jön oda senki azzal, hogy „Ezt nem szabad, uram, ez illetlenség, szégyellje magát, maga egy mûvelt ember?” Igaz, vannak ott egészen csendes bolondok is. Például volt egy nagyon mûvelt feltaláló, aki állandóan az orrát túrta, és naponta csak egyszer mondta, hogy „Épp most találtam fel a villamosságot”. Szóval nem is lehet szebbet elképzelni, mint egy bolondokháza, és az a néhány nap, amit ott töltöttem, életem leggyönyörûbb korszakai közé tartozik. S valóban, már a fogadtatás is, amely Švejket a bolondokházában érte, amikor kivizsgálásra átvitték a tartományi büntetõbíróságról, felülmúlta minden várakozását. Legelõször is meztelenre vetkõztették, aztán valami köpenybe bújtatták, és fürödni vitték, s miközben jó erõsen megmarkolták a hóna alatt, az egyik ápoló zsidóviccekkel szórakoztatta. A fürdõszobában melegvizes kádba dugták, aztán kihúzták belõle, és a hideg zuhany alá állították. Ezt háromszor megismételték, majd megkérdezték tõle, hogy hogy tetszik neki. Švejk azt felelte, hogy itt sokkal kényelmesebb, mint abban a fürdõben ott a Károly-híd mellett, és hogy õ nagyon szeret fürödni. – Ha még a körmömet meg a hajamat is le tetszene nyírni, akkor már semmi se hiányozna a tökéletes boldogságomhoz – tette hozzá, nyájasan mosolyogva. Ez a kívánsága is teljesült, aztán az ápolók szivaccsal alaposan végigdörzsölték, lepedõbe csomagolták, átvitték az egyes osztályra, letették az ágyra, betakarták, és megkérték, hogy aludjon el. Švejk még ma is kedvtelve szokott mesélni errõl: – Képzeljétek el, odavittek, egy csöppet se kellett járni: én akkor a hetedik mennyországban éreztem magam. És úgy is aludt el, mintha a hetedik mennyországban volna. Aztán felköltötték, és eléraktak egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html bögre tejet meg egy zsemlét. A zsemle már fel volt vágva apró darabokra, s miközben az egyik ápoló lefogta Švejknek mind a két karját, a másik bemártogatta a tejbe a zsemledarabkákat, és megtömte a pácienst, mint ahogy a libát szokták tömni vagdalékkal. Mikor ez megvolt, a hóna alá nyúltak, kivitték a klozettra, és felkérték, hogy végezze el a kis és nagy szükségét. Errõl a szép kis intermezzóról is kedvtelve szokott mesélni Švejk – talán nem kell egészen pontosan reprodukálnom a szavait, hogy utána mit csináltak vele. Elég lesz, ha csak egy mondatot idézek az elbeszélésébõl: – Az egyik csinálta, közben a másik szorosan átölelt. Miután visszavezették, ismét lefektették az ágyra, és újból megkérték, hogy aludjon el. Miután elaludt, felköltötték, és elvezették a vizsgálószobába. Amikor Švejk anyaszült meztelenül megállt a két orvos elõtt, eszébe jutottak sorozásának dicsõ emlékei, és önkéntelenül felkiáltott: – Tauglich![11] – Mit akar? – kérdezte az egyik orvos. – Lépjen ötöt elõre és ötöt vissza. Švejk tízet lépett ide is, oda is. – Mondtam magának – szólt rá az orvos –, hogy ötöt lépjen. – Azon a pár lépésen már ne múljon – felelte Švejk. Erre az orvosok felszólították, hogy üljön le egy székre, és az egyik megkopogtatta a térdét. Aztán közölte a másikkal, hogy a reflexek hibátlanul mûködnek, mire a másik megcsóválta a fejét, és maga is hozzálátott Švejk térde kopogtatásához, miközben az elsõ felhúzta Švejk szemhéját, és belenézett a pupillájába. Aztán odamentek az asztalhoz, és néhány latin kifejezést váltottak egymás között. – Ide hallgasson, tud maga énekelni? – fordult az egyik Švejkhez. – Nem énekelne el nekünk valami nótát? – Boldogan, uraim – felelte Švejk –, nincs ugyan se hangom, se zenei hallásom, de azért megpróbálom az önök kedvéért, hadd szórakozzanak, ha úgy tetszik. És mindjárt rá is zendített: Akkor az a fiatal pap jobb kezére hajtja fejét, és a karosszékben könnyek futják el a szemét.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Tovább nem tudom – mondta Švejk –, de ha kívánják, énekelhetek valami mást: Ó, hogy sajog a szívem tája, mily keserûn nyög ez a kebel, csak ülök csendbe, búsan merengve, hogy oda, oda messze mért nem mehetek el. – Ezt se tudom tovább – sóhajtott fel Švejk. – Tudom még a „Hol vagy, Hazám!”[12]elsõ strófáját, meg azt, hogy „Generál Windischgrätz, meg az egész stábja, kiadták az ukázt, gyerünk a csatába”, és még egypár olyan népdalocskát, mint például azt, hogy „Gotterhalte”,[13]aztán „Mikor mentünk Jaromeøbe”, meg azt, hogy „Üdvözlégy, ezerszer is üdvözlégy”… A két doktor úr összenézett, majd az egyik feltette Švejknek a következõ kérdést: – Magának még sose vizsgálták meg az elmeállapotát? – De igen – felelte Švejk ünnepélyesen és büszkén –, katonáéknál az ezredorvos urak hivatalosan kimondták, hogy notórius hülye vagyok. – Én azt hiszem, hogy maga szimuláns – förmedt rá Švejkre a másik orvos. – Kérem, uraim – tiltakozott Švejk –, én egy csöppet se vagyok szimuláns, én egy igazi hülye vagyok, tessék utánanézni a Èeské Budìjovice-i 91. gyalogezred irodájában vagy a karlíni kiegészítõ-parancsnokságon! Az idõsebbik orvos minden reményt feladva legyintett, majd Švejkre mutatva, így szólt az ápolókhoz: – Adják vissza ennek az embernek a ruháját, és vezessék a III. osztályra, az elsõ folyosóra, aztán jöjjön vissza valamelyikük, és vigye le az összes iratait az irodába. És mondják meg ott, hogy gyorsan intézzék el, hogy minél hamarabb megszabaduljunk tõle. Az orvosok még egy megsemmisítõ pillantást vetettek Švejkre, aki tisztelettudóan hajlongva hátrált az ajtóhoz. Mikor az egyik ápoló megkérdezte, hogy mit marháskodik, így felelt: – Mert nem vagyok felöltözve, meztelen vagyok, és semmit se akarok mutogatni az uraknak, különben még azt hinnék, hogy udvariatlan vagyok, sõt goromba. – Attól a pillanattól fogva, amint az ápolók megkapták az utasítást, hogy adják vissza Švejknek a ruháját, a legcsekélyebb gondosságot sem tanúsították többé iránta. Ráparancsoltak, hogy öltözzön fel, majd az egyik átvezette a III. osztályra, ott aztán Švejknek néhány napon át, amíg az irodában megszerkesztették a kidobatásáról szóló írásbeli végzést, alkalma volt további szép megfigyeléseket gyûjteni. Végül az orvosok kiadták a szakvéleményt, hogy „fogyatékos értelmû szimuláns”, és mivel éppen ebéd elõtt bocsátották el, egy kis jelenetre került sor.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk kijelentette, hogy akit kidobnak a bolondokházából, azt nem szabad ebéd nélkül kirúgni. A viszálynak egy rendõr vetett véget, akit a portás hívott oda, s aki aztán átvezette Švejket a Salm utcai rendõrségre.

Š VEJK A SALM UTCAI RENDÕRSÉGEN A bolondokházában töltött szép, verõfényes napok után Švejkre az üldöztetés keserû órái következtek. Braun rendõrfelügyelõ a bûbájos Néró császár korabeli római hóhérlegények kegyetlenségével rendezte meg a Švejkkel való találkozás jelenetét. Éppoly könyörtelenül, mint ahogy akkoriban mondták: „Dobjátok ezt a zsiványt, ezt a keresztényt, az oroszlánok elé”, úgy mondta Braun rendõrfelügyelõ is: „Dugjátok a karcerbe!” Egy szóval se többet, se kevesebbet. Épp csak, hogy valami sajátságosan perverz kéj villant fel Braun rendõrfelügyelõ úr szemében. Švejk meghajolt, és büszkén így szólt: – El vagyok rá készülve, uraim: ha jól sejtem, a karcer valami cellát jelent, és az még nem olyan borzasztó. – Jobb lesz, ha nem sokat pimaszkodik itt nekünk – mondta a rendõr, aki bekísérte, mire Švejk így felelt: – Én nagyon is szerény vagyok, és hálás vagyok mindenért, amit értem tenni tetszik. A cellában egy mélabús férfi ült a priccsen. Apatikusan üldögélt, az arcáról világosan lerítt, hogy amikor a fogda-ajtó zárja megcsikordult, nem is gondolt arra, hogy a nyíló ajtótól a szabadulását remélje. – Alászolgája, kedves uram – mondta Švejk, leülve mellé a priccsre –, nem tudja véletlenül, hány óra van? – Nekem az óra nem istenem – felelte a mélabús férfi. – Nem is olyan rossz itt – szõtte tovább Švejk a beszélgetés fonalát –, ezt a priccset gyalult fából csinálták. A komoly férfiú nem válaszolt, felállt, s gyors léptekkel fel és alá kezdett járkálni az ajtó meg a priccs közötti szûk térségben, mintha sietne, hogy megmentsen valamit. Švejk közben érdeklõdéssel szemügyre vette a falakra körmölt feliratokat. Az egyik feliratban azt a fogadalmát közölte egy ismeretlen fogoly, hogy életre-halálra harcolni fog a rendõrség ellen. Szövege így szólt: „Ezért még szorultok.” Egy másik fogoly ezt írta: „Bújjatok a fenekembe, kakastollasok.” Egy harmadik csupán a következõ egyszerû ténymegállapításra szorítkozott. „Itt ültem 1913. június 5-én, és tisztességesen bántak velem. Josef Mareèek, kereskedõ, Vršovice.” És volt olyan felirat is, amely szinte megrázta az embert mélységével: „Irgalom, nagy Isten…” és alatta: „Le vagytok sz.” Az sz betût azonban áthúzták, és oldalt nagy betûkkel odaírták: „EJTVE”. Melléje egy költõi lélek a következõ verset jegyezte fel: „Búsan ülök kint a patakparton,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egy sugár még táncol a vízen, de a dombra már leszállt az alkony, ott él az én drága kis szívem.” A bánatos férfiú, aki úgy rohangált az ajtó és a priccs között, mintha maratóni futóversenyt akarna nyerni, megállt, kifulladva visszaült régi helyére, tenyerébe hajtotta a fejét, és hirtelen felordított: – Eresszenek ki! – Nem, nem eresztenek – mondta aztán, mintegy önmagának –, nem és nem. Már reggel hat órától itt vagyok. Közlékenységi rohama támadt, kiegyenesedett, és megkérdezte Švejktõl: – Nincs magánál véletlenül egy szíj, hogy végezzek magammal? – Ezer örömmel állok a rendelkezésére – felelte Švejk, kikapcsolva a nadrágszíját –, még sohasem láttam, hogy az emberek hogy kötik fel magukat a fogdában egy nadrágszíjjal. – Csak az a bosszúság – folytatta körülnézve –, hogy nincs itt semmiféle kampó. Az ablakkilincs nem fogja megtartani. Legfeljebb ezt a priccset próbálhatja meg, ha letérdel mellette, ahogy az Emauzi-kolostorban csinálta az a szerzetes, aki a feszületre akasztotta fel magát egy fiatal zsidó lány miatt. Én nagyon szeretem az öngyilkosokat, úgyhogy csak tessék vidáman hozzálátni. A komor férfiú, miután Švejk a kezébe nyomta a szíjat, ránézett a szíjra, odavágta a sarokba, majd sírva fakadt, s miközben fekete kezével a könnyeit mázolgatta, ilyen visítások törtek ki belõle: – Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért ülök itt, jézusmária, szegény, szerencsétlen feleségem, mit szólnak majd ehhez a hivatalban? Nekem kicsinyeim vannak, én részegségért és szemérem elleni vétségért ülök itt – és így tovább, a végtelenségig. Végül mégis megnyugodott egy kicsit, az ajtóhoz ment, s elkezdte rugdosni és ököllel verni. Az ajtón túl lépések hangzottak fel, majd egy hang beszólt: – Mit akar? – Eresszenek ki! – mondta a bús férfi olyan hangon, mint akiben egy csöppnyi életkedv sem maradt. – Hová? – kérdezték az ajtó túlsó oldaláról. – A hivatalba! – felelte a szerencsétlen atya, férj, hivatalnok, iszákos és szeméremsértõ. Erre csak gúnyos kacaj, kísérteties kacaj volt a válasz a folyosó csendjében, s a lépések ismét eltávolodtak. – Ha nem tévedek, ez az úr gyûlöli magát, azért nevette úgy ki – mondta Švejk, miközben az elkeseredett férfiú visszaült mellé. – Egy ilyen rendõr, ha dühös, sok mindenre képes, és ha még dühösebb, akkor mindenre képes. Üljön csak nyugodtan, ha már nem akarja felakasztani magát, és várja meg a dolgok alakulását. Hogyha hivatalnok, nõs és gyerekei vannak, akkor elismerem, hogy borzasztó helyzetben van. Biztos meg van gyõzõdve róla, hogy elbocsátják az állásából, ugyebár? – Azt én nem tudom – sóhajtott a bánatos férfi –, mert magam sem emlékszem rá, hogy mit mûveltem, csak azt tudom, hogy kidobtak valahonnan, és én vissza akartam menni oda, hogy szivar-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ra gyújtsak. Pedig nagyon szépen kezdõdött. Az osztályvezetõnk a névnapját ünnepelte, és meghívott bennünket egy kocsmába, aztán átmentünk egy másikba, harmadikba, negyedikbe, ötödikbe, hatodikba, hetedikbe, nyolcadikba, kilencedikbe. – Ne segítsek számolni? – kérdezte Švejk. – Én az ilyesmiben otthon vagyok, egyszer huszonnyolc kocsmát jártam végig egy éjszaka. De azt meg kell adni, hogy sehol se ittam többet három sörnél. – Egyszóval – folytatta a szerencsétlen hivatalnok, akinek a fõnöke oly nagyvonalúan ünnepelte a neve napját –, amikor már túl voltunk egy tucat ilyen butikon, észrevettük, hogy elveszett az osztályvezetõnk, pedig spárgára kötöttük, és úgy húztuk magunkkal, mint egy ebecskét. Ezért visszamentünk mindenhová, hogy megkeressük õt, és a végén egymást is elvesztettük, míg aztán a legvégén egy vinohradyi éjjeli kávéházba kerültem, egy nagyon rendes helyre, és ott valami likõrt ittam, csak úgy, az üvegbõl. Hogy azután mit csináltam, arra nem emlékszem, csak azt tudom, hogy már itt a rendõrségen, amikor behoztak, mind a két biztos úr azt jelentette a raportban, hogy berúgtam, szeméremsértõen viselkedtem, elvertem egy hölgyet, a zsebkésemmel szétvagdostam egy idegen kalapot, amit a fogasról vettem le, szétkergettem a nõi zenekart, mindenki elõtt megvádoltam a fõpincért, hogy ellopott tõlem egy húszkoronást, összetörtem annak az asztalnak a márványlapját, ahol ültem, és egy ismeretlen úrnak, aki a szomszéd asztalnál ült, szándékosan beleköptem a feketekávéjába. Egyebet nem csináltam, legalábbis nem tudok visszaemlékezni rá, hogy még valamit tettem volna. És higgye el nekem, hogy én egy olyan rendes, intelligens ember vagyok, akinek minden gondolata csak a családja. Mit szól ehhez? Elvégre nem vagyok egy duhaj! – Sok munkájába került, amíg összetörte azt a márvány lapot? – kérdezte Švejk válasz helyett, nagy érdeklõdéssel. – Vagy egyszerre törte össze? – Egyszerre – felelte az intelligens úr. – Akkor el van veszve – mondta Švejk mélabúsan. – Magára fogják bizonyítani, hogy szorgalmas gyakorlatozással készült rá. És annak az idegen úrnak a kávéja, amibe bele tetszett köpni, rummal volt vagy rum nélkül? És nem várva választ megmagyarázta: – Ha rummal volt, akkor nagyobb lesz a baj, mert úgy drágább. A bíróságon mindent kiszámolnak és összeadnak, hogy legalább egy bûntett kijöjjön belõle. – A bíróságon… – suttogta csüggedten a családapa, és lehorgasztva a fejét, abba a kellemetlen állapotba zuhant, melyben a lelkiismeret faldossa az embert.[14] – És otthon tudják már – kérdezte Švejk –, hogy le tetszik csukva lenni, vagy megvárják, amíg benne lesz az újságokban? – Gondolja, hogy benne lesz az újságokban? – kérdezte naivul a hivatalfõnök neve napjának áldozata.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Az több, mint biztos – hangzott a válasz kertelés nélkül, hiszen Švejk sohasem szokott eltitkolni semmit a felebarátai elõl. – Ez a maga dolga borzasztóan fog tetszeni minden újságolvasónak. Én is nagyon szeretem azt a rovatot, amiben az ilyen iszákosokról és a duhajkodásaikról írnak. A múltkor a „Kehely”-ben egy vendég nem csinált semmi mást, mint hogy betörte a saját fejét egy pohárral. Tudniillik feldobta a magasba, és alája állt. Aztán elvitték, és reggel már olvastuk is. Vagy a Bendlovkában egyszer egy pofont adtam egy temetkezési vállalkozónak, és õ visszaadta. Hogy kibéküljünk, mind a kettõnket le kellett tartóztatni, és már benne is volt az esti lapban. Vagy amikor a „Hulla” kávéházban az a tanácsos úr összetört két csészét, azt hiszi, hogy tekintettel voltak rá? Másnap mindjárt õ is benne volt az újságokban. Legfeljebb helyreigazítást küldhet a börtönbõl az újságnak, hogy az a hír, amit magáról közzétettek, nem magára vonatkozik, és hogy annak az úrnak, akit úgy hívnak, maga nem rokona és nem is azonos vele, haza pedig megírja, hogy azt a helyreigazítást vágják ki és tegyék el, hogy azután elolvashassa, amikor leülte a büntetését. – Fázni tetszik? – kérdezte Švejk õszinte részvéttel, amikor észrevette, hogy az intelligens úrnak vacog a foga. – Az idei nyár vége tényleg nagyon hûvösre sikerült. – Lehetetlenné vagyok téve – nyögte Švejk társa –, vége az elõléptetésemnek. – Annak vége – hagyta rá Švejk készségesen –, ha nem veszik vissza a hivatalba, mikor már leülte a büntetését, nem tudom, hogy talál-e olyan gyorsan másik állást, mert mindenki erkölcsi bizonyítványt fog kérni magától, még a sintér is, ha õhozzá akarna szolgálatba lépni. Bizony, egy olyan rövid kis gyönyörûség, amilyet meg tetszett engedni magának, nem éri meg az árát. És a kedves feleségének lesz mibõl élni a gyerekekkel, amíg ülni tetszik? Vagy muszáj lesz, hogy koldulni járjon, és mindenféle erkölcstelenségekre tanítsa a kicsinyeket? Feltörõ zokogás volt a válasz: – Szerencsétlen gyermekeim, szerencsétlen feleségem! A lelkiismeretlen vezeklõ felállt, és áradozni kezdett a gyerekeirõl: öt gyereke van, a legnagyobbik tizenkét éves, és a cserkészekhez jár. Egyes-egyedül csak vizet iszik, és példaképül szolgálhatna az apjának, aki életében elõször követett el ilyesmit. – A cserkészekhez? – kiáltotta Švejk. – Örülök, hogy a cserkészekrõl hallok. Egyszer Mydlovaryban, Zliv mellett, a hlubokái járásban, ami a Èeské Budìjovice-i járási kapitánysághoz tartozik, éppen amikor gyakorlatozni voltunk ott a kilencvenegyesekkel, a környékbeli parasztok vadászatot rendeztek a községi erdõben a cserkészekre, akik ott nagyon elszaporodtak. El is fogtak hármat. A legkisebbik, amikor megkötözték, úgy sikított, ordított és jajgatott, hogy még mi, az edzett katonák se bírtuk nézni, és inkább félrementünk onnan. Amíg összekötözték õket, az a három cserkész megharapott nyolc parasztot. Amikor aztán a községi bírónál nádpálcával megkínozták õket, akkor bevallották, hogy nincs a környéken egyetlenegy rét se, amit le ne tiportak volna napozás közben, meg hogy az a nagy, érett rozstábla Ražice mellett, éppen aratás elõtt, tisztára véletlenbõl égett le, amikor a rozsban nyársonsültet csináltak egy õzbõl, amire késsel mentek rá a községi erdõben. Az erdei táborhelyükön találtak több mint egy fél métermázsa lerá-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gott csontot, szárnyasokból és erdei állatokból, óriási mennyiségû cseresznyemagot, rengeteg éretlen almacsutkát és még más finomságokat is. A szerencsétlen cserkész-atyát azonban nem lehetett megnyugtatni. – Mit tettem? – jajongott. – Vége a jó híremnek. – Annak vége – mondta Švejk, vele született nyíltságával –, azok után, amik történtek, vége is kell hogy legyen a jó hírének egész életére, mert mielõtt még elolvasnák az újságban, az ismerõsei még hozzátesznek valamit. Ez mindig így szokott lenni, de azért ezt ne vegye a szívére. Tönkretett és megsemmisített hírnévvel legalább tízszer annyi ember van a világon, mint ahánynak makulátlan a jó híre. Nem számít semmit az egész, olyan kicsiség. A folyosón súlyos léptek hangzottak fel, a zárban kulcs csikordult, az ajtó kinyílt, és egy rendõr Švejk nevét kiáltotta. – Engedelmet – mondta Švejk lovagiasan –, én csak déli tizenkét óra óta vagyok itt, ez az úr pedig itt van már reggel hattól. Nekem nem olyan sietõs a dolgom. Válasz helyett a rendõr erõs karja kirántotta Švejket a folyosóra, és a lépcsõkön felvezette az elsõ emeletre. Ott a második szobában egy asztal mögött ült a rendõrkomisszár, egy kövér, jóságos külsejû úr, és így szólt Švejkhez: – Hát maga az a Švejk? És hogy került ide? – Egészen mindennapi módon – felelte Švejk –, egy biztos úrtól kísérve jöttem ide, mert nem akartam belenyugodni, hogy ebéd nélkül dobjanak ki a bolondokházából. Minek tartanak engemet, egy utolsó utcalánynak? – Tudja mit, Švejk – mondta barátságosan a komisszár úr –, minek mérgelõdjünk itt magával a Salm utcában? Nem lesz jobb, ha átküldjük a rendõrkapitányságra? – Ahogy mondani szokás – felelte Švejk elégedetten –, ön a helyzet ura; innét a rendõrkapitányságig, most estefelé, egészen kellemes kis séta lesz. – Örülök, hogy egyetértünk – mondta vidáman a rendõrkomisszár –, hát nem jobb, ha szépen megállapodunk egymással? Ugye, hogy igazam van, Švejk? – Én is borzasztóan szeretem megbeszélni a dolgokat mindenkivel – felelte Švejk –, higgye el, kérem, komisszár úr, hogy sohasem fogom elfelejteni a jóságát. Tisztelettudóan meghajolt, lement a rendõrrel az õrszobára, és negyedóra múlva már ott lehetett látni a Jeèná utca és a Károly tér sarkán egy másik rendõrbiztos kíséretében, akinek egy vaskos könyv volt a hóna alatt, a következõ német felirattal:Arrestantenbuch .[15] A Spálená utca sarkán Švejk és kísérõje egy kifüggesztett plakát körül tolongó tömegbe ütközött.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– A császár õfelsége kiáltványa a hadüzenetrõl – magyarázta Švejknek a rendõr. – Én elõre megmondtam – felelte Švejk –, de a bolondokházában még semmit se tudnak róla, pedig ott igazán elsõ kézbõl kellett volna, hogy kapják. – Hogy érti ezt? – kérdezte a rendõr. – Úgy, hogy ott nagyon sok katonatiszt úr van bezárva – mondta Švejk, és amikor ismét egy plakát körül tolongó csoporthoz értek, felkiáltott: – Soká éljen Ferenc József császár! Ezt a háborút megnyerjük. A lelkes tömegbõl valaki olyat ütött a kalapjára, hogy a füle egészen eltûnt benne, és jó sok ember összecsõdült, amíg Švejk, a derék katona, ismét át nem lépte a rendõrkapitányság küszöbét. – Még egyszer mondom, uraim: ezt a háborút feltétlenül megnyerjük – ezekkel a szavakkal búcsúzott el Švejk a tömegtõl, amely a kapuig kísérte. S valahonnan a történelem messzi távlataiból közelebb szállt Európához az az igazság, hogy a holnap néha romba dönti a jelen terveit.

Š VEJK ISMÉT OTTHON, MIUTÁN KITÖRT A BÛVÖS KÖRBÕL A rendõrkapitányság épületét teljesen belengte egy idegen hatalom szelleme, amely hatalom azt igyekezett megállapítani, hogy a lakosság mennyire lelkesedik a háborúért. Néhány ember kivételével, akik nem tagadták, hogy fiai annak a nemzetnek, amelyet teljesen idegen érdekekért akarnak elvéreztetni, a rendõrkapitányság a bürokratikus fenevadak leggyönyörûbb seregletének volt tanyája, s e fenevadak gondolatvilágát maradéktalanul betöltötte a tömlöc és az akasztófa, mellyel a csûrt-csavart paragrafusok létét óhajtották megvédelmezni. Ez irányú mûködésük során maró szívélyességgel kezelték áldozataikat, és gondosan megfontoltak minden szót, mielõtt kimondták volna. – Végtelenül fájlalom – mondta egy ilyen feketesárga-csíkos fenevad, amikor elébe vezették Švejket –, végtelenül fájlalom, hogy ön ismét a kezünkbe került. Azt hittük, jó útra fog térni, de csalódtunk. Švejk némán bólintott, s oly ártatlan kifejezést öltött, hogy a feketesárga fenevad gyanakodva nézett rá, és keményen így szólt: – Ne vágjon olyan ostoba képet. De aztán rögtön fölvette megint a nyájas modorát, és így folytatta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Számunkra igen kínos kötelesség az ön fogvatartása, és én biztosíthatom önt, hogy véleményem szerint az ön bûne nem is olyan nagy, hiszen kétségtelen, hogy önt, a csekély intelligenciájával, tévútra vezették. Mondja meg nekem, Švejk úr, tulajdonképpen ki szokta rávenni önt, hogy ilyen ostobaságokat mûveljen? Švejk köhintett, majd így szólt: – Kérem, én nem tudok semmilyen ostobaságról. – Hát az nem ostobaság, Švejk úr – mondta az erõltetetten atyai hang –, hogy Ön, az Önt kísérõ rendõrbiztos jelentése szerint, csõdületet idézett elõ a sarkon kiragasztott háborús kiáltvány körül, és ilyen szavakkal izgatta az embereket: „Soká éljen Ferenc József császár. Ez a háború meg van nyerve!”? – Én azt nem bírtam tétlenül nézni – jelentette ki Švejk, az inkvizítor arcára meresztve jóságos szemét –, én egészen kijöttem a sodromból, amikor láttam, hogy mindenki olvassa ezt a háborús kiáltványt, és egyáltalában semmi örömet nem mutatnak. Semmi éljenzés, semmi hurrá, semmi a világon, tanácsos úr, kérem. Mintha semmi közük se volna az egészhez. Így hát én, a kilencvenegyes regiment öreg katonája, nem nézhettem ezt csak úgy, és akkor odakiáltottam, amit kiáltottam, és azt hiszem, hogy ha a tanácsos úr lett volna az én helyemben, akkor éppen úgy tett volna, mint én. Hogyha háború van, akkor meg kell nyerni és éljenezni kell a császár õfelségét, ezt nekem senki se veri ki a fejembõl. A feketesárga fenevad teljesen megtört, és összeomlott az ártatlan bárány, vagyis Švejk pillantása alatt, s lesütve szemét a hivatalos aktákra, így szólt: – Tökéletesen méltányolnám az Ön lelkesedését, ha más körülmények között nyilvánult volna meg. De Ön nagyon is jól tudja, hogy Önt éppen egy rendõrbiztos kísérte, miáltal az ilyen hazafias tüntetés inkább ironikus, mint komoly hatást gyakorolhatott, és kellett is, hogy gyakoroljon a közönségre. – Ha egy rendõrbiztos kíséri az embert – felelte Švejk –, az egy nehéz pillanat az ember életében. De ha az ember még az ilyen nehéz pillanatban se felejti el, hogy mit illik tenni, amikor háború van, akkor azt hiszem, hogy az nem is lehet olyan nagyon rossz ember. A feketesárga fenevad felmordult, és még egyszer a szemébe nézett Švejknek. Švejk pedig pillantásának ártatlan, lágy, szerény és gyengéd melegével válaszolt. Egy ideig így nézték egymást merõen. – Ördög vigye magát, Švejk – mondta végül a hivatali kisisten –, ha még egyszer idekerül, egy szót se kérdek többé magától, hanem egyenesen röpülni fog a hradèanyi hadbíróságra. Meg vagyok értve? Mielõtt még észbe kapott volna, Švejk odalépett hozzá, megcsókolta a kezét, és azt mondta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Isten fizesse meg a jóságát, ha egyszer szüksége lenne valami fajtiszta kutyácskára, tessék csak hozzám fordulni. Én tudniillik kutyakereskedõ vagyok. S így Švejk nemsokára azon vette észre magát, hogy ismét szabad, és útban van hazafelé. Egy kicsit gondolkozott, hogy ne nézzen-e be elõbb a „Kehely”-be, s végül is benyitott az ajtón, amelyen nemrég Bretschneider detektív úrtól kísérve távozott. A söntésben síri csend honolt. Csak néhány vendég üldögélt odabent, közöttük a Szent Apollinárisz templom sekrestyése. Igen borúsnak látszottak. A söntés pultjánál Palivecné, a vendéglõs felesége ült, és meredten bámulta a söröscsapokat. – Na, megjöttem – mondta vidáman Švejk –, adjon egy pohár sört. Merre van a Palivec úr, õ is hazajött már? Válasz helyett Palivecné sírva fakadt, és szerencsétlenségét abban sûrítve össze, hogy külön-külön hangsúlyozott minden szót, így jajdult fel: – Tíz… évet… kapott… egy… héttel… ezelõtt. – Nahát – mondta Švejk –, akkor hét napot már letudott belõle. – Milyen óvatos volt – sírta Palivecné –, õ maga is mondta mindig. A söntésben ülõ vendégek makacsul hallgattak, mintha Palivec szelleme ott lebegne, és még nagyobb óvatosságra intené õket. – Óvatosság a bölcsesség anyja – mondta Švejk, leülve az asztalhoz a pohár söre mellé, amelynek a habjában kis lyukacskák keletkeztek Palivecné belepotyogtatott könnyeitõl –, a mai idõk olyanok, hogy direkt óvatosságra kényszerítik az embert. – Tegnap két temetésünk volt – próbálta másra terelni a szót a Szent Apollinárisz templom sekrestyése. – Nyilván meghalt valaki – mondta egy másik vendég, mire egy harmadik megkérdezte: – Ravatal is volt? – Kíváncsi vagyok – mondta Švejk –, milyenek lesznek most a háborúban ezek a katonai temetések. A vendégek felálltak, fizettek, és némán távoztak. Švejk magára maradt Palivecnével. – Nem gondoltam volna – mondta –, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Amikor az én drága uram bevallotta – zokogta Palivecné –, hogy mit mondott itten azokról a legyekrõl meg arról a képrõl, hát ugyanúgy elmondta megint a kapitányságon és a bíróságon. Engemet beidéztek a tárgyalásra tanúnak, de hát mit tanúskodhattam, amikor azt mondták, hogy rokoni kapcsolatban vagyok az urammal, és hogy megtagadhatom a tanúvallomást. Én úgy megijedtem ettõl a rokoni kapcsolattól, hogy isten õrizz, még valami ki ne jöjjön belõle, és ezért megtagadtam a tanúvallomást, és akkor a szegény uram úgy nézett rám, hogy amíg élek, nem felejtem el a szemét. Aztán ítélethirdetés után, amikor elvezették, annyira meg volt tõle bolondulva, hogy odakiabálta nekik a folyosón: „Éljen a Szabad Gondolat!”[16] – No és Bretschneider úr nem jár ide? – kérdezte Švejk. – Volt itt egypárszor – felelte a vendéglõsné –, megivott egy-két sört, kérdezte tõlem, hogy kik járnak ide, és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a futballról. Amikor õt látják, mindig csak a futballról beszélnek. És õ folyton rángatózott, mintha minden pillanatban õrjöngeni és rúgkapálni akarna. Az egész idõ alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Pøíèná utcából. – Az ilyesmi gyakorlat kérdése – jegyezte meg Švejk –, nagy marha volt az a kárpitos? – Körülbelül olyan, mint az uram – felelte Palivecné sírva. – Bretschneider úr megkérdezte tõle, hogy lõne-e a szerbekre, õ meg azt mondta, hogy nem tud lõni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében, és ott ellõttegy koronát . Aztán mindenki látta, hogy a Bretschneider úr elõveszi a noteszát, és azt mondja: „Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!” És elment azzal a Pøíèná utcai kárpitossal, és az nem is jött vissza többé. – Lesznek még egypáran, akik nem jönnek vissza – mondta Švejk –, adjon egy rumot. Švejk éppen megrendelte a második rumot, amikor Bretschneider detektív úr lépett be a söntésbe. Egy futó pillantást vetett a pultra és az üres helyiségre, majd leült Švejk mellé, rendelt egy sört, és várta, hogy Švejk mondjon valamit. Švejk levett a fogasról egy újságot, s miközben az utolsó oldalon az apróhirdetéseket böngészte, így szólt: – Nahát, van itt egy Èimpera nevezetû alak, Straškov ötös szám, utolsó posta Raèineves, ez eladja a gazdaságát tizenhárom köböl saját földdel, iskola és vasút a közelben. Bretschneider idegesen dobolni kezdett az ujjaival, és Švejkhez fordulva, azt mondta: – Szeretném tudni, miért érdekli magát az a gazdaság, Švejk úr? – Á, maga az – mondta Švejk, kezet nyújtva neki –, nem ismertem meg mindjárt, nekem nagyon rossz a memóriám. Utoljára, ha nem tévedek, a rendõrkapitányság irodájában búcsúztunk el egymástól. Mit csinál mindig, gyakran jár ide? – Máma éppen maga miatt jöttem – mondta Bretschneider. – A rendõrkapitányságról tudom,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kis rattlerre vagy spiccre vagy valami ilyesmire. – Mindegyikkel szolgálhatok – felelte Švejk –, fajtiszta állatot tetszik parancsolni, vagy egy akármilyet az utcáról? – Azt hiszem – mondta Bretschneider –, hogy inkább egy fajtiszta állat mellett maradnék. – Nem parancsolna esetleg egy rendõrkutyát? – kérdezte Švejk. – Egy olyat, amelyik mindjárt mindent kiszimatol, és rávezet a bûncselekmény nyomára? Egy vršovicei mészárosnak van egy ilyenje, és kiskocsit húzat vele, szóval az a kutya, ahogy mondani szokás, pályát tévesztett. – Én egy spiccet szeretnék – mondta Bretschneider erõltetett nyugalommal –, egy spiccet, amelyik nem harap. – Szóval egy fogatlan spiccet tetszik? – kérdezte Švejk. – Ilyet is tudok egyet. Egy dejvicei kocsmárosé. – Akkor inkább egy rattlert – mondta zavartan Bretschneider, akinek a kutyászati szakismeretei még egészen kezdetlegesek voltak, és ha nem kapott volna ilyen értelmû parancsot a rendõrkapitányságon, talán soha életében nem is halad elõbbre a künológia tudományában. De a parancs elhangzott, pontosan, világosan és keményen. Bizalmasabban meg kell ismerkednie Švejkkel, kihasználva ennek kutyakereskedõi mivoltát, evégett joga van segítõtársakat igénybe venni, és bizonyos összegek felett diszponálni kutyavásárlás céljából. – Rattlerbõl van nagyobb is meg kisebb is – mondta Švejk –, tudok két kisebbet és három nagyobbat. Az ölében nevelhetné mind az ötöt. A legmelegebben ajánlhatom õket. – Ez meg is felelne – jelentette ki Bretschneider –, és mibe kerülne egy? – Az a nagyságtól függ – felelte Švejk –, kérdés, hogy milyen nagy a kutya. A rattler, az nem borjú, a rattlernél éppen fordítva van, minél kisebb, annál drágább. – Én egy nagyobbra gondoltam, házõrzõnek – közölte Bretschneider, attól tartva, hogy különben túlságosan megterhelné az államrendõrség titkos alapját. – Jó – mondta Švejk –, adhatok magának egy nagyobbat ötven koronáért vagy egy még nagyobbat negyvenöt koronáért, de közben elfeledkeztünk egy dologról. Milyenek legyenek, kölykök vagy öregebbek, hímek vagy szukák? – Nekem az mindegy – felelte Bretschneider, aki elé ez a kérdés végképp ismeretlen problémákat állított –, csak szerezze be õket, és én holnap este hét órakor felmegyek értük magához. Meglesznek addigra? – Meg, jöjjön csak – mondta Švejk szárazon –, ez esetben azonban kénytelen vagyok megkérni,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy fizessen harminc korona elõleget. – Kérem szépen – bólintott Bretschneider, leszámolva a pénzt –, most pedig iszunk egy-egy negyedliter bort az én kontómra. Miután megitták, Švejk is rendelt egy negyedlitert a maga számlájára, aztán Bretschneider felszólította Švejket, hogy ne féljen tõle, mert ma nincs szolgálatban, és máma lehet vele politizálni. Švejk kijelentette, hogy kocsmában õ sohasem politizál, és hogy az egész politika kisgyerekeknek való. Bretschneider ezzel szemben forradalmibb nézeteket hangoztatott, azt mondta, hogy minden gyenge állam pusztulásra van ítélve, és megkérdezte Švejket, hogy mi az õ véleménye errõl a dologról. Švejk kijelentette, hogy az államhoz nincs semmi köze, de egyszer ki volt neki adva gondozásra egy gyönge bernáthegyi kutyakölyök, amit komiszkenyérrel etetett, és az meg is döglött. Amikor ki-ki túl volt az ötödik negyedliterén, Bretschneider kijelentette, hogy õ anarchista, és megkérdezte Švejktõl, hogy melyik szervezetbe kell beiratkozni. Švejk azt mondta, hogy egyszer egy anarchista vett tõle egy leonbergit száz koronáért, és hogy adós maradt az utolsó részlettel. A hatodik, negyedliter után Bretschneider a forradalomról kezdett beszélni, és a mozgósítás ellen agitált, mire Švejk odahajolt hozzá, és azt súgta a fülébe: – Éppen bejött egy vendég, vigyázzon, hogy meg ne hallja, mert még kellemetlensége lehet belõle. Látja, a kocsmárosné máris sír. Palivecné valóban sírt, a söntés pultja mögötti széken ülve. – Miért sír, Palivecné? – kérdezte Bretschneider. – Három hónap alatt megnyerjük a háborút, amnesztia lesz, az ura hazajön, és akkor csapunk itt magánál egy nagy murit. – Vagy nem hiszi, hogy megnyerjük? – fordult Švejkhez. – Mit rágódik folyton ezen – mondta Švejk –, meg kell nyerni, és slussz, de most már haza muszáj hogy menjek. Švejk kifizette a cechét, és hazament régi takarítónõjéhez, Müllernéhez, aki borzasztóan megijedt, amikor látta, hogy a lakásajtót kulccsal kinyitó férfi nem más, mint Švejk. – Azt hittem, nagyságos úr, hogy csak évek múlva tetszik hazajönni – mondta a tõle megszokott õszinteséggel –, közben szánalomból idevettem lakni egy éjjeli mulató portását, mert háromszor volt nálunk házkutatás, és amikor semmit se találtak, azt mondták, hogy a Švejk úr el van veszve,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mert nagyon rafinált. Švejk azonnal meggyõzõdött róla, hogy az ismeretlen idegen teljesen kényelembe helyezte magát nála. Az õ ágyában aludt, sõt annyira nemes lelkû volt, hogy megelégedett az ágy felével, átengedve a másik felét egy hosszú hajú némbernek, aki hálából még álmában is átölelve tartotta a portás nyakát, míg az ágy körül a legkülönbözõbb férfi és nõi ruhadarabok hevertek festõi összevisszaságban. Ebbõl a káoszból mindjárt látni lehetett, hogy az éjjeli mulató portása igen vidám hangulatban tért haza hölgyével. – Uram – mondta Švejk, megrázva a betolakodót –, félek, hogy elkésik az ebédrõl. Szörnyen bántana, ha azt mondaná rólam, hogy olyankor dobtam ki, amikor már sehol sem kapott semmit ebédre. Az éjjeli mulató portása nagyon nehezen tért magához álmából, és sokáig tartott, amíg felfogta, hogy az ágy tulajdonosa hazajött, és igényt tart az ágyra. Mint ahogy a világ összes éjjeli mulatóinak portásai szokták, a szóban forgó úr is közölte, hogy mindenkit agyonver, aki fel akarja költeni, és megpróbált tovább aludni. Švejk közben összeszedte a vendég garderobjának darabjait, odavitte neki az ágyhoz, és energikusan megrázva, így szólt hozzá: – Ha nem öltözik fel, akkor így próbálom meg kidobni az utcára, ahogy van. Sokkal elõnyösebb lesz magának, ha felöltözve repül ki innét. – Én este nyolcig akartam aludni – mondta sértõdötten a portás, miközben felhúzta a nadrágját –, napi két koronát fizetek az ágyért ennek az asszonynak, és ki van kötve, hogy lányokat is hozhatok a mulatóból. Maøena, kelj föl! Miután bekapcsolta a gallérját, és megkötötte a nyakkendõjét, már annyira magához tért, hogy biztosíthatta Švejket, miszerint a „Mimóza” címû éjjeli mulató valóban egyike a legtisztességesebb éjjeli lokáloknak, mert oda csak olyan hölgyek járhatnak, akinek teljesen rendben van a bárcájuk, és szívélyesen meghívta Švejket, hogy okvetlenül menjen el egyszer hozzájuk. Társnõje ezzel szemben egyáltalán nem volt megelégedve Švejkkel, és elégedetlenségének igen szalonképes kifejezésekkel adott hangot, amely kifejezések közül ez volt a legszalonképesebb: – Te piszkos strici! A betolakodók távozása után Švejk rendezni akarta ügyeit Müllernével, de a takarítónõnek nyoma veszett, csak egy darabka papír maradt utána, szétmázolt és kusza ceruzaírással, melyben Müllerné szokatlanul könnyedén fejtette ki nézeteit az éjjeli mulató portásának kölcsönadott ágy szerencsétlen esetével kapcsolatosan: „Bocsásson meg, nagyságos úr, hogy engem többé nem tetszik látni, mert kiugrok az ablakon.” – Hazudik – mondta Švejk, és várt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Félóra múlva a szerencsétlen Müllerné besompolygott a konyhába, és feldúlt arckifejezésérõl világosan látszott, hogy vigasztaló szavakat vár Švejktõl. – Ha ki akar ugrani az ablakon – mondta Švejk –, menjen be a szobába, az ablakot már kinyitottam. A konyhaablakot nem ajánlanám, mert onnan a kertbe esne a rózsákra, és összetörné a bokrokat, és meg kellene hogy fizesse. A szobaablakból szépen leröpül a járdára, és ha szerencséje van, kitöri a nyakát. Ha peche van, akkor csak az összes bordáit, a kezét meg a lábát töri el, és fizetheti a kórházat. Müllerné sírva fakadt, halkan bement a szobába, becsukta az ablakot, és amikor visszajött, azt mondta: – Huzat van, és az nem tesz jót a nagyságos úr reumájának. Aztán bevetette az ágyat, szokatlanul gondosan rendbe rakott mindent, majd könnyes szemmel visszatért Švejkhez a konyhába, és bejelentette: – Az a két kiskutya, nagyságos úr, amit az udvarban tartottunk, megdöglött. És a bernáthegyi, az megszökött, amikor itt házkutatás volt. – Hû, a kutyafáját! – kiáltotta Švejk. – Az még szép kis slamasztikába keveredhet, azóta már biztosan körözteti a rendõrség. – Megharapott egy rendõrkomisszár urat, aki házkutatás közben kihúzta az ágy alól – folytatta Müllerné –, mert elõbb az egyik úr azt mondta, hogy van ott valaki az ágy alatt, és így a törvény nevében felszólították a bernáthegyit, hogy másszon ki, és amikor nem akart, akkor kihúzták. És a kutya szét akarta tépni õket, aztán kiugrott az ajtón, és nem jött vissza többé. Engemet is kihallgattak, hogy ki jár hozzánk, hogy nem-e szoktunk pénzt kapni idegenbõl, és aztán megjegyzéseket tettek, hogy hülye vagyok, amikor megmondtam nekik, hogy idegenbõl csak ritkán kapunk pénzt, legutoljára Brnóból jött, attól az igazgatótanító úrtól, hatvan korona elõleg egy angóramacskára, amit Švejk úr a „Národní politiká”-ban hirdetett, és ami helyett azt a vak foxikölyköt tetszett elküldeni neki egy datolyás ládában. Aztán nagyon barátságosan beszéltek velem, és beajánlották nekem ezt a portást az éjjeli mulatóból, hogy ne féljek egyedül a lakásban, ezt az embert, akit ki tetszett dobni… – Hiába, énnekem folyton csak pechem van ezekkel a hatóságokkal, Müllerné, meglátja hányan jönnek most majd ide kutyát vásárolni – sóhajtotta Švejk. Nem tudom, hogy azok az urak, akik az összeomlás után átnézték a rendõrségi archívumot, kisifrírozták-e az államrendõrség titkos alapjának a könyvelését, amelyben ilyen tételek szerepeltek: B… 40 K, F… 50 K, L… 80 K, és így tovább, de feltétlenül tévedtek, ha azt hitték, hogy a B, F, L kezdõbetûk mögött olyan urak rejlenek, akik 40, 50, 80 koronáért, és így tovább, eladták a cseh nemzetet a feketesárga sasnak. „B” azt jelenti, hogy: bernáthegyi, „F”: foxterrier, „L” pedig nem más, mint leonbergi. Mindezeket a kutyákat Bretschneider a rendõrkapitányságra vitte Švejktõl. Szörnyû dögök voltak, és a legcsekélyebb közük sem volt a különbözõ tiszta kutyafajokhoz, amelyeknek a címén Švejk rásózta õket Bretschneiderre.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A bernáthegyi valójában egy korcs uszkár és egy bizonytalan jellegû utcai floki házasságából származott, a foxterriernek dakszlifülei voltak, nagyságban felülmúlt bármely, szelindeket, és a lábai olyan kacskák voltak, mintha angolkórban szenvedne. A borzas pofájú leonbergi valami komondorra emlékeztetett, a farka le volt vágva, körülbelül egyforma magas lehetett egy dakszlival, és a feneke csupasz volt, mint a híres amerikai kopaszkutyáké. Aztán elment kutyát vásárolni Kalous detektív is, és egy dülledt szemû szörnyeteggel tért vissza, amely leginkább még a foltos hiénára hasonlított, bár olyan sörénye volt, mint a skót juhászkutyáknak, s a titkos alap könyvelésébe újabb bejegyzés került: D… 90 K. Ez a szörnyeteg ugyanis a dog szerepét játszotta… És Kalousnak sem sikerült kiszednie Švejkbõl semmit. Éppen úgy járt, mint Bretschneider. Švejk a legügyesebb politikai beszélgetéseket is átterelte a kölyökkutyák szopornyicájának gyógyítására, és a legalattomosabban felállított csapdáknak is csak az lett a végé, hogy Bretschneider ismét magával vitt Švejktõl valami képtelen keresztezésbõl származó torzszülöttet. És emiatt ért oly gyászos véget a híres Bretschneider detektív. Amikor már hét ilyen szörnyeteg volt a lakásán, bezárkózott velük a hátsó szobájába, és addig, koplaltatta õket, amíg fel nem falták. Olyan rendes ember volt, hogy megspórolta a kincstárnak a temetési költségeket. Személyi lapján a rendõrkapitányságon a „Szolgálati elõmenetel” címû rovatot ezek a szavak zárták le, mélységes tragikummal: „Felfalva saját kutyáitól.” Amikor Švejknek késõbb tudomására jutott ez a tragikus esemény, a következõ megjegyzést fûzte hozzá: – Csak az nem fér a fejembe, hogy hogy fogják összerakni az utolsó ítéletkor.

Š VEJK HADBA VONUL Amikor a galíciai Raba folyó partján mást se láttak az erdõk, mint a folyón keresztül menekülõ osztrák katonaságot, s amikor lent Szerbiában az osztrák hadosztályok egymás után kapták meg a régóta esedékes elfenekelést, akkor az osztrák hadügyminisztériumnak eszébe jutott Švejk is, mint aki fölöttébb alkalmas arra, hogy kisegítse a monarchiát a slamasztikából. Švejk, amikor kikézbesítették az idézést, hogy egy hét múlva orvosi felülvizsgálatra kell jelentkeznie a Lövész-szigeten, éppen ágyban feküdt, mert ismét rátört a reuma. Müllerné kávét fõzött neki a konyhában. – Müllerné – szólt ki a szobából Švejk csendes hangja –, Müllerné, jöjjön csak ide egy kicsit.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Amikor Müllerné ott állt az ágya mellett, Švejk éppoly halkan ezt mondta: – Üljön le, Müllerné. Hangjában volt valami titokzatos ünnepélyesség. Miután Müllerné leült, Švejk a könyökére támaszkodva kimondta a nagy szót: – Bevonulok! – Jesszus Mária – kiáltotta Müllerné –, és mit tetszik majd ott csinálni? – Harcolni fogok – felelte Švejk síri hangon –, Ausztria nagyon benne van a pácban. Odafönt már egészen Krakkóig, lent meg Magyarországig vagyunk nyomva. Püfölnek minket, mint a kétfenekû dobot, ahová csak nézünk, és ezért hívnak be engemet katonának. Hát nem olvastam magának tegnap az újságból, hogy valami felhõk gyülekeznek drága hazánk egén? – De hiszen mozogni se tetszik tudni. – Az nem számít, Müllerné, majd tolókocsiban vonulok be katonának. Ismeri azt a cukrászt, a sarkon túl, annak van egy ilyen kocsija. Ebben vitte mindig friss levegõre a nagypapáját, azt a komisz, sánta öregembert még évekkel ezelõtt. És maga is ebben a kocsiban fog eltolni engem, Müllerné, a hadseregbe. Müllerné sírva fakadt: – Ne fussak doktorért, nagyságos úr? – Sehová se menjen, Müllerné, ha a lábamat nem nézi, így is egészen egészséges kanonenfutter[17]vagyok, és az ilyen idõkben, amikor Ausztriának szorul a kapcája, minden kripli a helyén kell hogy legyen. Fõzze csak nyugodtan tovább azt a kávét. S mialatt Müllerné könnyes szemmel és feldúlt arccal leszûrte a kávét, Švejk, a derék katona, így dalolt az ágyban: Generál Windischgrätz meg az egész stábja, kiadták az ukázt, gyerünk a csatába, hop, hop, hop! Gyerünk a csatába, akinek van lába, Jézusunk, Mária, itt legyetek máma, hop, hop, hop! A rémült Müllerné e félelmetes csatadal hatására megfeledkezett a kávéról, és minden ízében remegve, iszonyodva hallgatta, hogy fújja tovább Švejk, a derék katona, az ágyban: Itt legyetek máma, hogy a hídra me-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyünk, az a híres Pimont nem bír akkor velünk, hop, hop, hop! Solferino alatt de sok legény vérzik, patakba folyt a vér, benne voltunk térdig, hop, hop, hop! Benne voltunk térdig, nem is volt az csoda, mert úgy hívnak minket: tizennyolcas baka, hop, hop, hop! Tizennyolcas baka, hej, de jó a dolgod, hozzák már utánad szekéren a zsoldot, hop, hop, hop! – Nagyságos úr, kérem, az isten szerelméért – hangzott gyászosan a konyhából, de Švejk már be is fejezte harci dalát: Szekéren a zsoldot, kocsin a menázsit, nincsen ilyen ezred a világon másik, hop, hop, hop! Müllerné kirontott az ajtón, és orvosért szaladt. Egy óra múlva tért vissza, közben Švejk elszunnyadt. Egy kövérkés úriember ébresztette fel, néhány pillanatig Švejk homlokára tette a kezét, majd így szólt: – Ne féljen, doktor Pávek vagyok a Vinohradyról… mutassa a kezét… ezt a hõmérõt dugja a hóna alá… Úgy… mutassa a nyelvét… még jobban… ne mozgassa… és miben halt meg a kedves papája és a mamája? S ugyanakkor, amidõn Bécs azt kívánta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia minden nemzete a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hûség és az önfeláldozás legragyogóbb példáit mutassa, Pávek doktor brómot írt fel Švejk hazafias lelkesedése ellen, és azt ajánlotta e bátor, derék katonának, hogy ne is gondoljon a hadseregre: – Feküdjön egyenesen, és maradjon nyugton, holnap megint eljövök. Amikor másnap eljött, a konyhában megkérdezte Müllernétõl, hogy van a páciens. – Rosszabbul, doktor úr – felelte a takarítónõ õszinte aggodalommal –, éjszaka, mikor rájött a reuma, tisztesség ne essék szólván, az osztrák himnuszt fújta. Doktor Pávek úgy érezte, hogy a páciens lojalitásának erre az újabb megnyilvánulására felemelt brómadaggal kell reagálnia. A harmadik napon Müllerné jelentette, hogy Švejk állapota még rosszabbra fordult. – Délelõtt, doktor úr, elküldött, hogy hozzak egy térképet a hadszíntérrõl, éjszaka meg félrebeszélt, és azt mondta, hogy Ausztria gyõzni fog. – És pontosan szedi a porokat, ahogy elõírtam? – Eddig még el se hozatta, doktor úr. Miután a szemrehányások özönét zúdította Švejkre, doktor Pávek azzal a szilárd elhatározással távozott, hogy soha többé nem jön ki egy olyan emberhez, aki nem hajlandó alávetni magát az õ brómkúrájának. Már csak két nap maradt addig az idõpontig, amikor Švejknek jelentkeznie kellett a sorozó bizottság elõtt. Közben Švejk megtette a szükséges elõkészületeket. Mindenekelõtt elküldte Müllernét, hogy vegyen neki egy katonasapkát, azután elküldte a sarki cukrászhoz, hogy kérje kölcsön a tolókocsit, melyben ez a cukrász valamikor régen friss levegõre szokta vinni a nagypapáját, azt a komisz, sánta öregembert. Azután eszébe jutott, hogy mankóra van szüksége. Szerencsére a cukrász megõrizte a nagypapa mankóját is, mint családi emléket. Már csak az a kis mûvirág-csokor hiányzott, ami a regruták gomblyukát szokta díszíteni. Végül ezt is beszerezte Müllerné, aki ezekben a napokban feltûnõen lefogyott, és ahová csak ment, mindenütt sírt egy sort. S így történt, hogy amaz emlékezetes napon a prágai utcák az állampolgári hûség megrendítõ példájának lehettek tanúi. Egy idõsebb asszony tolókocsit gurított maga elõtt, a kocsiban egy katonasapkás férfi ült, sapkáján fényesre pucolt „ferencjóskagomb”-bal, mankóit lengetve. S a gomblyukában tarka regrutacsokor virított.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html És ez a férfi, újra meg újra meglengetve mankóit, ilyeténképpen kiáltozott a prágai utcákon: – Fel Belgrádra, fel Belgrádra! Mögötte nagy tömeg ember haladt, s egyre szaporodott, pedig a ház elõtt, ahonnét Švejk hadba vonult, még csak kevesen verõdtek össze. Švejk elégedetten konstatálhatta, hogy néhány utcakeresztezõdésnél a rendõrök szalutálnak neki. A Vencel téren több száz fõre nõtt a Švejk tolókocsiját követõ tömeg, s a Krakkói utca sarkán elvert egy burschenschaft-sapkás[18]német diákot, aki odakiáltotta Švejknek: – Heil! Nieder mit den Serben![19] A Vodièka utca sarkán lovasrendõrök léptek közbe, és szétkergették a tömeget. Amikor Švejk megmutatta a körzeti rendõrfelügyelõnek a szabályszerû idézést, mely szerint aznap jelentkeznie kell a sorozó bizottság elõtt, a rendõrfelügyelõ egy kissé csalódottan vette tudomásul a helyzetet, majd a további rendbontás elkerülése végett megparancsolta két lovasrendõrnek, hogy kísérjék el Švejk tolókocsiját a Lövész-szigetig. Az egész ügyrõl másnap a következõ cikk jelent meg a „Prágai hivatalos újság”-ban: Egy nyomorék hazafisága.Tegnap délelõtt a prágai fõútvonalakon a járókelõk olyan jelenetnek voltak tanúi, amely ékesen bizonyítja, hogy e nagy és komoly idõben a mi nemzetünk fiai is a legragyogóbb példáit tudják mutatni az agg uralkodó trónja iránti hûségnek és ragaszkodásnak. Úgy érezzük, hogy visszatért a régi görögök és rómaiak, kora, amikor Mucius Scaevola csatába vitette magát, tekintet nélkül elégett kezére. E legszentebb érzületeket és indulatokat tegnap megható módon juttatta kifejezésre egy mankós nyomorék, akit betegkocsiban tolt egy öreg anyóka. A cseh nemzetnek ez a fia önkéntesen, satnyaságára való tekintet nélkül, a hadseregbe vitette magát, hogy életével és vagyonával áldozzon császárjának. S ha csatakiáltása: „Fel Belgrádra!” oly élénk visszhangra talált a prágai utcákon, ez csak azt mutatja, hogy a prágai lakosság mintaszerû példákat nyújt a haza és az uralkodóház iránti szeretetbõl. Hasonló szellemben írt a „Prager Tagblatt” is, azzal fejezve be cikkét, hogy a nyomorék önkéntest németek tömege kísérte, akik testükkel védték õt az antant cseh ügynökei részérõl fenyegetõ meglincseléstõl. A „Bohemia”, közzétéve ezt a hírt, követelte a nyomorék hazafi megjutalmazását, és bejelentette, hogy a lap kiadóhivatala készségesen átveszi a német lakosságtól az ismeretlen hõsnek szánt adományokat. Míg e három újság szerint a cseh föld nem szülhetett volna Švejknél nemesebb polgárt, a sorozó bizottságban helyet foglaló urak távolról sem osztoztak ebben a nézetben. Különösen nem osztozott benne Bautze katonai fõorvos. Kérlelhetetlen férfiú volt, s mindenben

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html aljas fondorlatot látott, amellyel az emberek ki akarnak bújni a katonaság, a front, a puskagolyó és a srapnel alól. Egy mondása híressé vált: „Das ganze tschechische Volk ist eine Simulantenbande.”[20] Tízheti mûködése alatt 11 000 civil közül 10 999 szimulánst emelt ki, és elbánt volna a tizenegyezredikkel is, ha ezt a szerencsés embert éppen abban a pillanatban, amikor Bautze ráordított, hogy „Kehrt euch!”,[21]meg nem üti a guta. – Vigyék innét ezt a szimulánst – mondta Bautze, amikor meggyõzõdött róla, hogy az illetõ halott. Szóval õelõtte állt amaz emlékezetes napon Švejk anyaszült meztelenül, akárcsak a többiek, szégyenlõsen takargatva meztelenségét a mankójával, amelyre támaszkodott. – Das ist wirklich ein besonderes Feigenblatt[22]– mondta Bautze –, a paradicsomban nem volt ilyen fügefalevél. – Hülyeség miatt kiszuperálva – jelentette a hivatalos iratokat fürkészõ õrmester. – És azonkívül mi baja van magának? – kérdezte Bautze. – Alázatosan jelentem, hogy reumás vagyok, de azért az utolsó leheletemig szolgálni fogom a császár õfelségét – mondta szerényen Švejk –, dagadt a térdem. Bautze egy rettenetes pillantást vetett a derék katonára, és felordított: – Sie sind ein Simulant[23]– majd az õrmesterhez fordulva vérfagyasztó nyugalommal azt mondta: – Den Kerl sogleich einsperren![24] Két szuronyos katona elvezette Švejket a helyõrségi börtönbe. Švejk a mankójára támaszkodva ment velük, és rémülten tapasztalta, hogy a reumája kezd megszûnni. Müllerné fent a hídon várta Švejket a tolókocsival, s amikor meglátta, hogy szuronyosan kísérik, sírva elfutott, egyszer s mindenkorra otthagyva a tolókocsit. Švejk pedig, a derék katona, szerényen haladt az állam fegyveres õreitõl kísérve. A szuronyok csillogtak a napfényben, s a Malá Stranán, a Radetzky-emlékmû elõtt, Švejk a tömeghez fordult, amely egészen odáig kísérte: – Fel Belgrádra! Fel Belgrádra! És Radetzky marsall álmodozva nézett emlékmûvérõl a távolodó derék katona, a regruta-bokré-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tás, ócska mankóval sántikáló Švejk után, miközben egy komoly külsejû úriember megmagyarázta a körülötte állóknak, hogy most éppen egy „dezentõrt”[25]kísérnek.

Š VEJK MINT SZIMULÁNS E nagy idõkben a katonaorvosok különösen nagy súlyt vetettek arra, hogy a szimulánsokból kiûzzék a szabotázs ördögét, õket pedig visszairányítsák a hadsereg kebelébe. A kínzásoknak többféle fokozatát vezették be a szimulánsok és a szimuláns-gyanús egyének ellen, akiknek népes csoportja magában foglalta például a tüdõbajosokat, a reumásokat, a sérveseket, a vesebajosokat, a tífuszosokat, a cukorbajosokat, a tüdõgyulladásosokat, valamint egyéb nyavalyásokat. A szimulánsokra kirótt kínzást szabványosították, és a kínzás fokozatai a következõk voltak: 1. Abszolút diéta, reggel és este egy-egy csésze tea három napon át, közben függetlenül attól, hogy az illetõ mire panaszkodik, egy adag aszpirin izzasztás céljából. 2. Nehogy azt képzeljék, hogy a katonaság olyan, mint a méz, tekintélyes kinin-adagok poralakban, vagy az úgynevezett „kinin-nyalóka” formájában. 3. Naponta kétszeri gyomormosás, egy-egy liter meleg vízzel. 4. Beöntés – szappanos víz és glicerin igénybevételével. 5. A páciens becsomagolása hidegvizes lepedõkbe. Voltak bátor emberek, akik végigtûrték a kínzásnak mindezt az öt fokozatát, s azután egyszerû deszkakoporsóban kivitették magukat a katonai temetõbe. De voltak gyönge lelkek is, akik a beöntéshez érve kijelentették, hogy már jól érzik magukat, és semmi egyebet nem kívánnak, csak hogy az elsõ menetszázaddal kimehessenek a lövészárokba. Švejket éppen ilyen gyönge lelkû szimulánsok között helyezték el a helyõrségi börtön betegosztályán. – Én már nem bírom tovább – mondta ágyszomszédja, akit másodszori gyomormosás után hoztak vissza a rendelõszobából. Ez az ember rövidlátást szimulált. – Holnap jelentkezek az ezrednél – határozta el a másik, bal oldali szomszéd, aki éppen beöntést kapott, miután azt szimulálta, hogy süket, mint az ágyú. Az ajtó melletti ágyon egy tüdõbajos haldokolt, hidegvizes lepedõkbe csavarva. – Ez már a harmadik lesz a héten – közölte a jobb oldali szomszéd –, és neked mi bajod?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Én reumás vagyok – felelte Švejk, s erre szívbõl jövõ nevetés volt a válasz minden oldalról. Nevetett még a haldokló tüdõbajos is, aki tuberkulózist szimulált. – Reumával ne is gyere közénk – figyelmeztette Švejket komolyan egy testes alak –, a reuma annyit ér itt, mint egy tyúkszem; én vérszegény vagyok, hiányzik a fél gyomrom és öt bordám, és nem hisz nekem senki. Sõt volt itt egy süketnéma, két héten át minden fél órában hidegvizes lepedõbe csomagolták, naponta kapott egy beöntést és egy gyomorpumpálást. Már az ápolók mind azt hitték, hogy sikerült neki, és hogy hazamegy, amikor az orvos felírt neki valami hánytatószert. Ettõl aztán kikészülhetett volna, és ezért nagyon begyulladt. „Nem bírom már tovább adni a süketnémát,” azt mondja, „visszatért a beszélõképességem és a hallásom”. A maródiak mind megpróbálták rábeszélni, hogy ne rohanjon a vesztébe, de õ nem, folyton csak azt hajtogatta, hogy éppúgy hall és beszél, mint a többiek. És úgy is jelentkezett reggel a viziten. – Pedig elég sokáig tartotta magát – szólt közbe egy ember, aki azt szimulálta, hogy az egyik lába tíz egész centivel rövidebb, mint a másik –, nem úgy, mint az, aki gutaütést szimulált. Három kinin, egy beöntés meg egynapi böjt elég volt neki. Inkább vallott, és amikor gyomormosásra került a sor, már nyoma se volt a gutaütésnek. A legtovább az tartotta magát, aki meg volt harapva egy veszett kutyától. Harapott, vonított, az igaz, nagyon jól csinálta, csak a pofája nem akart sehogy sem habzani. Segítettünk neki, ahogy tudtunk. Vizit elõtt egy egész órán át csiklandoztuk, úgyhogy a végén görcsöt kapott, és megkékült, de hiába, az a hab csak nem akart a pofájára jönni. Hát az valami rettenetes volt. Mikor aztán reggel a viziten megadta magát, fájt érte a szívünk. Megállt az ágy mellett, mint egy gyertya, szalutált, és azt mondta: „Herr óberarc,[26]alázatosan jelentem, hogy az a kutya, amelyik megharapott, úgy látszik, nem volt megveszve.„ Az óberarc meg olyan szemekkel nézett rá, hogy ez a megharapott ember remegni kezdett, mint a kocsonya, és még azt mondta: ”Herr óberarcnak alázatosan jelentem, hogy engem nem is harapott meg semmilyen kutya, hanem én saját magamnak haraptam bele a kezembe.„ Emiatt a vallomása miatt vizsgálat is volt ellene, hogy öncsonkító, és le akarta harapni a kezét, csak hogy ne kellessen neki a frontra kimenni. – Az olyan betegségeket, amiknél hab kell a pofára – mondta a testes szimuláns –, mind nagyon nehéz szimulálni. Mint például a nyavalyatörést. Itt is volt egy ilyen nyavalyatörõs, az mindig mondta, hogy egy roham az neki semmi, és csinált is vagy tízet mindennap. Csak úgy fetrengett azokban a görcsökben, ökölbe szorította a kezét, kidüllesztette a szemét, hogy olyan volt, mintha kocsányon lógott volna, verte magát, kidugta a nyelvét, szóval, nem akarok sokat mesélni, tényleg egy príma nyavalyatörés volt, egészen igazi. Aztán keléseket kapott, kettõt a nyakára, kettõt a hátára, és vége volt a fetrengésnek meg a hánykódásnak, mert nem tudta se a fejét mozgatni, se ülni, se feküdni. Lázas lett, és a nagy lázban mindent elárult magáról a viziten. Az egésznek mi ittuk meg a legjobban a levét, mert a kelései miatt még három napig itt kellett hogy feküdjön velünk, és kettes diétát kapott, reggel kávét zsömlével, ebédre levest, szószt és gombócot, este kását vagy levest, és nekünk, akik teljes diétán voltunk, nézni kellett az éhes, kipumpált hasunkkal, hogy az a pasas hogy zabál, csámcsog, szuszog és böfög a jóllakottságtól. Három ember ki is készült tõle, és mindent bevallott a viziten. Ezek szívbajjal feküdtek. – Legjobban – vélte az egyik szimuláns – az õrültséget lehet szimulálni. Tõlünk a tanári karból vannak itt ketten a másik szobában, az egyik éjjel-nappal folyton azt kiabálja: „Giordano Bruno máglyája még füstölög, újítsátok meg Galilei pörét!” A másik meg mindig ugat, elõször hármat

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lassan: vau-vau-vau, aztán ötöt gyorsan, maga elé: vauvauvauvauvau, aztán megint lassan, és ez így megy szünet nélkül. Már több mint három hetet kihúztak ezzel. Eredetileg én is dilizni akartam, úgy gondoltam, hogy vallási õrült leszek, és a pápa csalhatatlanságáról fogok prédikálni, de aztán inkább gyomorrákot szereztem egy Malá Strana-i borbélytól tizenöt koronáért. – Én ismerek egy kéményseprõt Bøevnovban – közölte egy másik páciens –, az tíz koronáért olyan lázat csinál magának, hogy kiugrik tõle az ablakon. – Az semmi – mondta egy harmadik –, Vršovicében van egy bába, aki húsz koronáért úgy kificamítja magának a lábát, hogy nyomorék marad egész életére. – Nekem egy ötösért van kificamítva a lábam – szólt közbe valaki az ablak melletti ágysorból –, egy ötösért és három sörért. – Nekem már több mint két százasomba van a betegségem – közölte a szomszédja, egy csont és bõr alak –, mondjanak nekem egy akármilyen mérget, amit én be ne vettem volna, fogadjunk, hogy egyet se találnak. Én egy élõ méregraktár vagyok. Ittam már szublimátot, szippantottam higanygõzt, rágcsáltam arzént, szívtam ópiumot, ittam ópiumtinktúrát, szórtam morfiumot a kenyeremre, nyeltem sztrichnint, ittam foszforoldatot szénkéneggel és salétromsavval. Tönkretettem a májamat, tüdõmet, vesémet, epémet, agyvelõmet, szívemet, beleimet. Senki se tudja, hogy mi bajom van. – Legjobb – magyarázta valaki az ajtó mellõl – petróleumot fecskendezni a kézbe, a bõr alá. Az unokaöcsémnek olyan szerencséje volt, hogy könyöktõl levágták neki a karját, és most nyugta van az egész katonaságtól. – Na, ugye – mondta Švejk – maguk is látják, hogy mindent el kell szenvedni a császár õfelségéért. A gyomorpumpálást is meg a beöntést is. Amikor évekkel ezelõtt az ezredemben szolgáltam, ott még rosszabb volt. Az ilyen maródiakat gúzsba kötötték, és bedobták egy lyukba, hogy kikúrálódjanak. Ottan nem voltak ágyak és matracok, mint itten, sem pedig köpõcsésze. Csak egy üres priccs, és azon feküdtek a maródiak. Egyszer az egyiknek eredeti tífusza volt, és mellette a másiknak feketehimlõje. Mind a kettõ gúzsba lett kötve, és a regimentarct hasba rugdosta õket, hogy szimulánsok. Aztán mikor ez a két katona meghalt, az egész dolog belekerült a parlamentbe és az újságba. Nekünk mindjárt megtiltották, hogy azt az újságot olvassuk, és ládavizit volt, hogy kinek van ilyen újságja. És amilyen pechem nekem mindig van, az egész regimentbe senkinél se találták meg, csak nálam. Így aztán regimentraportra vittek, és az óberszt,[27]egy nagy ökör, isten nyugosztalja, ordítozni kezdett velem, hogy álljak egyenesen, és mondjam meg, hogy ki írta meg ezt annak az újságnak, mert különben felhasítja a pofámat az egyik fülemtõl a másikig, és lecsukat, amíg belekékülök. Aztán odajött a regimentarct, az öklével hadonászott az orrom alatt, és azt kiabálta: „Sie verfluchter Hund, sie schäbiges Wesen, sie unglückliches Mistvieh,[28]te szocialista zsivány!„ Én csak nézek egyenesen a szemükbe, meg se moccanok, és hallgatok, a jobb kezem a sapkámnál, a bal kezem meg a nadrág varrásán. Úgy futkostak körülöttem, mint a kutyák, ugattak rám, és én folyton csak állok. Hallgatok, tisztelgek, és a bal kezem ott van a nadrág varrásán. Mikor így tomboltak vagy egy félóra hosszat, az óberszt odarohant hozzám, és rám ordított: ”Hülye vagy, vagy nem vagy hülye?„ – ”Óberszt úrnak alázatosan jelentem, hogy hülye vagyok.„ – ”Huszonegy nap szigorított a hülyeségért, hetenként kétszer böjt,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html negyvennyolc óra spangliban,[29]rögtön lecsukni, nem adni neki semmit zabálni, kikötni, megmutatni neki, hogy a kincstárnak nincs szüksége hülyékre. Majd mi kifüstöljük belõled az ilyen újságokat, te disznó„, határozta el végre hosszas szaladgálás után az óberszt úr. Míg én ültem, a kaszárnyában csodák történtek. Az óberszt úr megtiltott a katonáknak mindenféle olvasást, még a ”Prágai hivatalos újság„-ot is, a kantinban nem volt szabad újságba csomagolni se a virslit, se a kvarglit. Attól fogva a katonák elkezdtek olvasni, és a mi ezredünk lett a legmûveltebb. Elolvastunk minden újságot, és minden században verseket meg dalocskákat írtak az óberszt úr ellen. És ha történt valami az ezredben, mindig akadt a mansaftból[30]egy jótét lélek, aki megírta az újságnak, ilyen címmel: „Embertelen bánásmód a hadseregben.” És még ez se volt elég. Írtak a képviselõknek Bécsbe, hogy lépjenek közbe az érdekünkben, és ezek egymás után kezdtek interpellálni, hogy a mi Herr óbersztünk egy állat, és ilyeneket. Valami miniszter bizottságot is küldött hozzánk, hogy vizsgálja ezt ki, és egy hlubokái fiú, a Franta Henèlù azután két évet kapott, mert õ volt az, aki a képviselõkhöz fordult Bécsbe egy pofon miatt, amit a gyakorlótéren kapott az óberszt úrtól. Aztán amikor a bizottság elment, az óberszt úr sorakozót parancsolt az egész ezrednek, és azt mondta, hogy a katona az katona, az be kell hogy fogja a pofáját és szolgáljon, és ha nem tetszik neki valami, az függelemsértés. „Azt hittétek, ti nyavalyások, hogy az a bizottság segít rajtatok?” mondta az óberszt úr, „hát kutyagumit segített. Most pedig minden század defilírozni fog itt körülöttem, és hangosan elismétli, amit mondtam.” És úgy mentünk, egyik század a másik után, reksz saut,[31]ahol az óberszt úr állt, kezet a puskaszíjhoz tartva, és odaordítottuk neki: „Azt hittük, mi nyavalyások, hogy az a bizottság segíteni fog rajtunk, hát kutyagumit segített.” Az óberszt úr úgy nevetett, hogy a hasát fogta, amíg a defilírozásban oda nem ért a tizenegyes század. Ez csak jött, dobbantott, és amikor az óberszt úrhoz ért, semmi, egy hang se, nagy csönd. Az óberszt úr vörös lett, mint egy kakas, és visszaküldte a tizenegyes századot, hogy csinálja meg még egyszer. És a század defilíroz, és hallgat, csak a sorok egymás után pimaszul belebámulnak az óberszt úr szemébe. „Ruht!”[32]mondja az óberszt úr, és fel-alá járkál az udvaron, lovaglópálcával veri a csizmaszárát, köpköd, és egyszerre csak elordítja magát: „Abtreten!” [33]felül a gebéjére, és már kint is van a kapun. Mi meg vártuk, hogy mi lesz a tizenegyes századdal, de semmi. Várunk egy napot, kettõt, egy egész hetet, és még mindig semmi. Az óberszt úr meg se jelent a kaszárnyában, aminek nagyon örült az egész legénység, a sarzsik és a tisztek is. Aztán új óbersztet kaptunk, a régirõl azt mesélték, hogy valami szanatóriumban van, mert saját kezûleg levelet írt a császár õfelségének, hogy a tizenegyes század fellázadt. Elérkezett a délutáni vizit ideje. Grünstein doktor katonaorvos ágytól ágyhoz lépett, mögötte egy egészségügyi altiszt a beteglajstrommal. – Macuna?! – Jelen! – Beöntés és aszpirin! Pokorný?! – Jelen! – Gyomormosás és kinin! Kovaøík?! – Jelen!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Beöntés és aszpirin! Kot’átko?! – Jelen! – Gyomormosás és kinin! És így tovább, egymás után, könyörtelenül, mechanikusan, pattogva. – Švejk?! – Jelen! Dr. Grünstein szemügyre vette az állomány legújabb szaporulatát. – Mi baja? – Alázatosan jelentem, reumás vagyok! Grünstein doktornak a praxisa folyamán sikerült elsajátítania egy igen finom, ironikus modort, amely sokkal hatásosabbnak bizonyult az ordítozásnál. – Aha, reuma – mondta Švejknek –, hát magának borzasztó súlyos betegsége van. Milyen érdekes véletlen, hogy az ember éppen akkor kap reumát, amikor világháború van, és az embernek be kell vonulni. Gondolom, ez szörnyen bosszantja magát. – Óberarc úrnak alázatosan jelentem, hogy tényleg szörnyen bosszant. – Nocsak, nocsak, bosszantja szegényt. Rendkívül kedves magától, hogy éppen most keresett fel bennünket ezzel a reumájával. Békeidõben az ilyen szegény ember úgy ugrándozik, mint egy bakkecske, de amint kitör a háború, mindjárt reumája lesz, és a térde mindjárt felmondja a szolgálatot. Nem fáj véletlenül a térde? – Alázatosan jelentem, hogy fáj. – És egész éjszaka nem bír aludni, ugyebár? A reuma nagyon veszélyes, fájdalmas és súlyos betegség. Mi itt már kiváló eredményeket értünk el néhány reumással. A mi abszolút diétánk és egyéb gyógymódjaink egészen nagyszerûnek bizonyultak. Itt hamarabb meggyógyul, mint Pöstyénben, és úgy fog a frontra masírozni, hogy csak úgy porzik a föld maga után. Majd az egészségügyi altiszthez fordulva így szólt: – Írja: Švejk, abszolút diéta, naponta kétszer gyomormosás, naponta egyszer beöntés, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz tovább. Egyelõre csak vigye át a rendelõszobába, mossa ki a gyomrát, és amikor magához tért, adjon neki egy beöntést, de alaposat, hogy a pokolbeli ördögökhöz fohászkodjon, talán azoktól megijed, és elfut a reumája.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Majd az ágyak összességéhez fordulva elmondta a következõ szép és mély értelmû szentenciákkal fûszerezett beszédet: – Ne higgyék, hogy valami ökör áll maguk elõtt, akinek mindent be lehet dumálni. Engem a maguk viselkedése egyáltalán nem zökkent ki az egyensúlyomból. Én tudom, hogy maguk mind szimulánsok, és dezertálni akarnak a hadseregbõl. És ennek megfelelõen bánok magukkal. Én már megéltem száz és száz ilyen katonát, mint amilyenek maguk. Ezeken az ágyakon egész tömeg ember feküdt már, akinek nem volt más baja, mint az, hogy a katonai szellem hiányzott belõle. Míg bajtársaik a harctéren küzdöttek, õk azt képzelték, hogy itt hentereghetnek az ágyon, zabálhatják a kórházi kosztot, és megvárhatják, amíg a háború elvonul a fejük fölül. Csakhogy ebben rohadtul nagyot tévedtek, és maguk is rohadtul nagyot fognak tévedni. Maguk még húsz év múlva is ordítani fognak éjszaka, ha álmukban eszükbe jut, hogy énnálam szimuláltak. – Óberarc úrnak alázatosan jelentem – szólalt meg egy halk hang az ablak melletti ágyról –, én már egészséges vagyok, én már az éjszaka észrevettem, hogy elmúlt az asztmám. – Neve? – Kovaøík, alázatosan jelentem, úgy volt, hogy beöntést kell kapjak. – Jó, a beöntést még megkapja útravalónak – mondta ki a határozatot dr. Grünstein –, ne mondja, hogy itt nem gyógyították magát. Na, most pedig az összes maródiak, akiket felolvastam, alómars az altiszt után, hogy mindegyik megkapja, ami jár neki. És mindegyik meg is kapta a maga derekas adagját, ahogy elõ volt írva. S ha egyesek megpróbáltak is hatni az orvosi ítélet végrehajtójára, könyörgéssel vagy azzal a fenyegetéssel, hogy õk is beállnak szanitécnek, és egyszer talán a kezükbe kaparintják a mostani szanitécet – Švejk nem, õ bátran viselte magát. – Ne sajnálj – biztatta azt a pribéket, akitõl a beöntést kapta –, jusson eszedbe az esküd. Még ha a saját apád feküdne itt vagy az édestestvéred, akkor is beöntést neki, egy szemrebbenés nélkül. Gondolj arra, hogy ilyen beöntéseken áll vagy bukik Ausztria, és hogy miénk a gyõzelem. A másnapi viziten dr. Grünstein megkérdezte Švejktõl, hogy hogy érzi magát a katonai kórházban. Švejk azt felelte, hogy ez egy nagyon jól vezetett és elõkelõ mûintézet. Jutalmul megkapta ugyanazt, amit az elõzõ napon, s ráadásul még egy aszpirint és három kininport, amit vízbe szórtak neki, hogy ott helyben igya meg. De Szókratész sem itta ki oly fennkölt nyugalommal a bürökpoharát, mint a kinint Švejk, akin doktor Grünstein végigpróbálta a kínzás összes fokozatait. Mikor Švejket hidegvizes lepedõbe csomagolták a jelenlétében, s õ megkérdezte, hogy ez hogy tetszik neki, Švejk így felelt:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Óberarc úrnak alázatosan jelentem, hogy olyan ez, mint az uszodában vagy egy tengeri fürdõben. – Még mindig reumás? – Óberarc úrnak alázatosan jelentem, hogy az sehogy se akar javulni. És Švejket újabb tortúrának vetették alá. Ekkoriban egy gyalogos-tábornok özvegye, von Botzenheim báróné, költséget és fáradságot nem kímélve igyekezett a nyomára jutni annak a katonának, akirõl a „Bohemia” nemrégiben megírta, hogy nyomorék létére tolókocsiban végigvitette magát Prága utcáin, s közben így kiáltozott: – Fel Belgrádra! – amely hazafias tüntetés arra indította a „Bohemia” szerkesztõségét, hogy adakozásra szólítsa fel olvasóit a lojális nyomorék-hõs érdekében. Hosszas kérdezõsködés után a rendõrkapitányságon sikerült megtudnia, hogy az illetõ katona Švejk volt, s a további kutatás már egészen könnyen ment. Von Botzenheim báróné fogta a társalkodónõjét meg a komornyikját egy kosárral, és mindhárman felkocsiztak a Hradèanyra. Szegény báróné õméltósága nem is tudta, mit jelent az, ha valaki a helyõrségi fogház katonai kórházában fekszik. Névjegye megnyitotta elõtte a börtön kapuit, az irodában végtelenül udvariasan fogadták, és öt perc múlva már meg is tudta, hogy „der brave Soldat Švejk”,[34]aki után érdeklõdött, ott fekszik a hármas barakkban, a 17-es ágyon. A bárónét maga dr. Grünstein kísérte oda, akit ez az eset teljesen fejbe kólintott. Švejk éppen az ágyán ült a dr. Grünstein által elõírt napi tortúra után, körülötte egy csomó ösztövér, kiéhezett szimuláns, aki mindmostanáig nem adta meg magát, és elszántan viaskodott dr. Grünsteinnel az abszolút diéta csatamezején. Ha valaki véletlenül kihallgatta volna õket, az lett volna a benyomása, hogy gourmand-ok társaságába került egy szakácsegyetemen vagy valami ínyencek tanfolyamán. – Még a közönséges faggyútöpörtyût is meg lehet enni – mesélte éppen az egyik, aki „idült gyomorhuruttal” feküdt itt –, feltéve persze, ha meleg. Mikor a faggyú kiolvadt, szárazra nyomkodjuk, megsózzuk, megpaprikázzuk, és én mondom maguknak, hogy a libatöpörtyû közel se jön hozzá. – Csak hagyja azt a libatöpörtyût – mondta egy „gyomorrákos” páciens –, nincs a világon jobb dolog, mint a libatöpörtyû. A disznótöpörtyû elbújhat mellette. Persze, magától értetõdik, hogy egészen aranyszínûre kell sütni, ahogy a zsidók csinálják. Ezek a zsidók fognak egy kövér libát, lehúzzák a háját a bõrével együtt, és kisütik. – Tudja, hogy maga nagyon is téved a disznótöpörtyûben? – jegyezte meg Švejk szomszédja. – Természetesen a házi szalonnából való töpörtyûre gondolok, amit ezért úgy is hívnak, hogy házi töpörtyû. Ez nem barna és nem is sárga. E között a két árnyalat között kell hogy legyen valahol.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az ilyen töpörtyûnek nem szabad se túl puhának, se túl keménynek lenni. Nem szabad, hogy ropogjon, mert akkor már el van égetve. Szét kell hogy olvadjon az ember nyelvén, de közben az embernek ne legyen az az érzése, mintha a zsír lecsorogna az állára. – Ki evett már maguk közül lótöpörtyût? – kérdezte egy hang, de senki se válaszolhatott, mert éppen berohant az egészségügyi altiszt: – Ágyba mindenki, jön valami fõhercegné, senki se dugja ki a piszkos lábát a takaró alól! De még egy fõhercegnõ se léphetett volna be oly méltóságteljesen, mint von Botzenheim báróné. Egész kíséret hullámzott mögötte, ott volt még a kórházi számvivõ õrmester is, aki mindebben az ellenõrzõ hatalmak titkos kezét látta, azt a kezet, amely õt e hátországi húsosfazék mellõl kiröpítheti valahová a frontra, a drótakadályok mögé, a srapnelek kényére-kedvére. Sápadt volt, de még sápadtabb volt dr. Grünstein. Neki az öreg báróné kis névjegykártyája táncolt a szeme elõtt, ezzel a ranggal: „Tábornok özvegye”, s mindaz, ami e ranggal kapcsolatban lehetett, úgymint: összeköttetések, protekció, panaszok, áthelyezés a frontra és más szörnyûségek. – Ez itt Švejk – mondta erõltetett nyugalommal, Švejk ágyához vezetve a bárónét –, nagyon türelmesen viseli magát. Von Botzenheim báróné leült a Švejk ágya mellé tolt székre, és így szólt: – Cseh katóná, jó katona, kriplkatóná van tapferkatóná,[35]én natyon szeretni a cseszki osztrák. Közben megcirógatta Švejk borotválatlan arcát, majd így folytatta: – Én olvasni minden az újságban, én hoszta magának ham-ham, harapni, füstölni, kitty-kotty, cseh katóná, jó katóná. Johann, kommen Sie her![36] A komornyik, aki bozontos pofaszakállával Babinskýra, a híres betyárra emlékeztetett, odavitt egy hatalmas kosarat, míg az öreg báróné társalkodónõje, egy magas, kisírt arcú hölgy, leült Švejk ágyára, és megigazította Švejk háta mögött a szalmapárnát, azzal a fixa ideával, hogy beteg hõsökkel szemben ezt kívánja az illem. A báróné közben elõszedte a kosárból az ajándékokat. Egy tucat sült csirkét rózsaszínû selyempapírba csomagolva s feketesárga selyemszalaggal átkötve, két üveg hadilikõrt rákötözött címkével, melyen ez a felirat állt: „Gott strafe England!”[37]A címke másik oldalán Ferenc József és Vilmos császár volt látható, kézen fogva, mintha éppen azt a gyerekjátékot akarnák játszani, hogy: „Hátulsó pár elõre fuss!” Aztán a báróné kihúzott a kosárból három üveg lábadozóknak való bort és két doboz cigarettát. Mindezt elegánsan szétrakta a Švejk melletti üres ágyon, s odakerült még egy gyönyörû kötésû könyv is, „Történetek uralkodónk életébõl”, írta mai hivatalos lapunk, a „Èeskoslovenská republika” érdemes fõszerkesztõje, aki valósággal bálványozta az öreg Ferenc Jóskát. Azután

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html csokoládétáblák tûntek fel az ágyon, ugyancsak „Gott strafe England!” felirattal, valamint az osztrák és a német császár képmásával. A csokoládén már nem fogták egymás kezét, önállósították magukat, és hátat fordítottak egymásnak. Szép volt még egy kétsoros fogkefe „Viribus unitis”[38]felirattal, hogy fogmosás közben mindenki Ausztriára gondoljon. Elegáns ajándék volt továbbá, s a fronton és a lövészárokban szinte nélkülözhetetlen, egy manikûrkészlet. A dobozán díszelgõ kép srapnelrobbanást ábrázolt és egy rohamsisakos alakot, aki szuronnyal elõreveti magát. Alatta: „Für Gott, Kaiser und Vaterland!”[39]Volt még egy csomag kétszersült is, kép nélkül, csupán a következõ verssel díszítve: Österreich, du edles Haus, steck deine Fahne aus, lass sie im Winde wehn, Österreich muss ewig stehn! – ami a csomag másik oldalán fordításban így szerepelt: Ausztria, te nemes ház, zászlót kitegyél, hadd lobogtassa a szél, Ausztria örökké él! Az utolsó ajándék egy fehér jácint volt, cserépben. Amikor mindez már kicsomagolva az ágyon feküdt, von Botzenheim báróné nem bírta visszatartani a meghatottságtól feltörõ könnyeit. Néhány kiéhezett szimulánsnak kicsurgott a nyála a szájából. A báróné társalkodónõje az ülõ Švejket támasztgatta, és õ is könnyezett. Templomi csend volt, amit egyszerre csak Švejk tört meg, összetéve a kezét: – Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod… pardon, méltóságos asszony, nem így van, azt akartam mondani: Uram Istenem, mennyei atyánk, áldd meg nekünk ezeket az ajándékokat, amelyeket, hála a Te bõkezûségednek, mindjárt el fogunk költeni. Ámen! E szavakkal felvett az ágyról egy sült csirkét és nekiesett, dr. Grünstein megdöbbent pillantásától követve. – Ach, kis katonám, hogy ízlik neki – súgta lelkesen az öreg báróné dr. Grünsteinnek –, biztosan egészséges már, és kimehet a harctérre. Olyan boldog vagyok, hogy jókor jött neki az ajándékom.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Aztán ágytól ágyhoz lépett s cigarettát és csokoládépralinét osztogatott a szimulánsoknak, majd körsétájáról visszatért Švejkhez, megsimogatta a haját ezekkel a szavakkal: „Behüt euch Gott”, [40]és egész kíséretével kivonult az ajtón. Mielõtt még dr. Grünstein visszatért volna a kapuból, ahová a bárónét kikísérte, Švejk szétosztotta a csirkéket, melyeket a páciensek aztán tüneményes gyorsasággal bekebeleztek, úgyhogy dr. Grünstein csirkék helyett csak egy halom csontot talált, olyan tisztára lerágva, mintha a csirkék elevenen belepottyantak volna egy keselyûfészekbe, és lepucolt csontjaik már néhány hónapja aszalódnának a napon. Eltûnt a hadilikõr és a három üveg bor is. A páciensek gyomrában éppúgy nyoma veszett a csokoládétábláknak, mint a kétszersültnek. Sõt, valaki felhajtotta a manikûrkészletben talált üvegecske tartalmát is, egy kis körömpolitúrt, és beleharapott a fogkeféhez mellékelt fogpasztába. Amikor visszatért, dr. Grünstein ismét harcias pózba vágta magát, és hosszú beszédet mondott. Nagy kõ esett le a szívérõl, hogy végre túl van a látogatáson. A csontok halmaza megerõsítette dr. Grünsteint abban a véleményében, hogy páciensei valamennyien javíthatatlanok. – Katonák – kezdte –, ha egy csöpp eszük lenne, hagyták volna békén ezt az egészet, és úgy gondolkoztak volna, hogy ha mi ezt felfaljuk, akkor az óberarc úr nem fogja elhinni nekünk, hogy súlyos betegek vagyunk. Ezzel saját maguk nyújtottak tanúbizonyságot arra, hogy nem becsülik meg a jóságomat. Én adom maguknak a gyomorpumpálásokat és a beöntéseket, mindent elkövetek, hogy abszolút diétán éljenek, és maguk túlterhelik nekem a gyomrukat. Hát gyomorhurutot akarnak kapni? De nagyon tévednek, mert a gyomruk még el se kezdheti az emésztést, én olyan alaposan kipucolom magukból az egészet, hogy azt holtuk napjáig megemlegetik, és még a gyerekeiknek is mesélni fogják, hogy egyszer sült csirkét zabáltak és mindenféle más finomságot, ami egy negyedóráig se maradt a gyomrukban, mert még melegen kipumpálták belõle. Most pedig sorban utánam az egész társaság, hadd tanulják meg, hogy én nem vagyok olyan ökör, mint maguk, hanem egy kicsit mégis okosabb vagyok, mint maguk együttvéve. Azonkívül közlöm magukkal, hogy holnap egy bizottságot küldök a nyakukra, mert már túlságosan régóta henteregnek itt, és egyiküknek sincs semmi baja, ha öt perc alatt olyan szépen tele tudják pakolni a gyomrukat, mint ahogy az elõbb éppen bemutatták. Nahát, elõre in-dulj! Amikor Švejkre került a sor, dr. Grünstein ránézett, és az aznapi rejtélyes látogatás reminiszcenciája a következõ kérdést csalta ki belõle: – Maga ismeri a báróné õméltóságát? – Mostohaanyám õ nekem – felelte Švejk nyugodtan –, zsenge gyermekkoromban kiadott vidékre, és most ismét rám talált… Amire dr. Grünstein kurtán csak ennyit mondott: – Aztán adjanak Švejknek egy beöntést is. Este nagyon szomorú volt a hangulat az ágyakon. Néhány órával azelõtt különbözõ finom és ízletes holmik rejlettek mindenkinek a gyomrában, most pedig csak valami tealötty és egy szelet kenyér. A 21-es szám megszólalt az ablak mellõl: – Elhiszitek, bajtársak, hogy én jobban szeretem a rán-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tott csirkét, mint a sültet? Valaki felnyögött: – Pokrócba vele – de valamennyien úgy legyöngültek a szerencsétlen kimenetelû lakoma után, hogy senki se mozdult. Dr. Grünstein megtartotta a szavát. Délelõtt megjött néhány katonaorvos: a híres bizottság. Komor arccal járkáltak az ágysorok között, és egy szavukat se lehetett hallani azonkívül, hogy: „Mutassa a nyelvét!” Švejk annyira kidugta a nyelvét, hogy az arca torz grimaszba rándult, és a szeme összezsugorodott: – Stábarc[41]úrnak alázatosan jelentem, hogy ennél hosszabb nyelvem már nincsen. Erre érdekes beszélgetés következett Švejk és a bizottság között. Švejk, úgymond, azért tette az elõbbi megjegyzését, mert attól félt, különben azt hinnék, hogy el akarja dugni a nyelvét. A bizottság tagjaiban viszont lényegesen eltérõ vélemények alakultak ki Švejkrõl. A katonaorvosok fele azt állította, hogy Švejk nem más, mint „ein blöder Kerl”,[42]míg a másik fele közönséges gazembernek tartotta, aki gúnyt akar ûzni a katonaságból. – Ha a fene fenét eszik is – ordított Švejkre a bizottság elnöke –, akkor is elbánunk magával! Švejk egy ártatlan gyermek isteni nyugalmával járatta végig pillantását a bizottságon. A fõtörzsorvos szorosan odalépett Švejkhez: – Kíváncsi vagyok, maga tengeri disznó, hogy most vajon mit gondol magában. – Alázatosan jelentem, hogy én egyáltalában nem gondolkozok. – Himmeldonnerwetter[43]– üvöltötte az egyik bizottsági tag, a kardjával csörömpölve –, azt mondja, hogy egyáltalán nem gondolkozik. És mért nem gondolkozik, maga sziámi elefánt? – Alázatosan jelentem, hogy azért nem gondolkozok, mert az a katonaságnál meg van tiltva a katonáknak. Amikor évekkel ezelõtt a 91-es ezredben voltam, a kapitány úr mindig azt mondta nekünk: „A katonának nem szabad a saját fejével gondolkozni. Gondolkoznak helyette a feljebbvalói. Mihelyt egy katona elkezd gondolkozni, akkor az már nem katona, hanem csak egy disznó, tetves civil. A gondolkodásból nem jön ki semmi más…” – Fogja be a pofáját – szakította félbe Švejket a bizottság dühöngõ elnöke –, magáról már hallottunk egyet-mást. Der Kerl meint: man wird glauben, er sei ein wirklicher Idiot…[44]Dehogyis idi-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html óta maga, Švejk, maga egy ravasz gazember, egy minden hájjal megkent csirkefogó, tetves kapcabetyár, érti… – Alázatosan jelentem, hogy értem. – Mondtam már, hogy fogja be a pofáját, nem hallotta? – Alázatosan jelentem, hogy hallottam, hogy fogjam be a pofámat. – Himmelherrgott, hát akkor fogja be a pofáját, mert ha megparancsoltam, akkor jól tudja, hogy magának kussolni kell. – Alázatosan jelentem, hogy tudom, hogy nekem kussolni kell. Az orvostiszt urak összenéztek, majd odahívták az õrmestert. – Ezt az embert – mondta a fõtörzsorvos Švejkre mutatva – leviszi az irodába, és megvárja a jelentésünket. Majd a helyõrségi fogházban kiverik neki a fejébõl az ilyen pofázást. Ez a gazember olyan egészséges, mint a makk, szimulál, és még pofázik, és gúnyt ûz a feljebbvalóiból. Azt hiszi, hogy direkt az õ szórakoztatására jöttünk ide, hogy az egész katonaság egy nagy hecc, egy vicces dolog. Majd a helyõrségi fogházban megmutatják magának, Švejk, hogy a katonaság nem bordélyház. Švejk elvonult az õrmesterrel az irodába, s miközben áthaladtak az udvaron, ezt dúdolta: Azt hittem, a katonaság tréfadolog lesz, ott maradok egykét hétig, aztán vége lesz… S míg az irodában az ügyeletes tiszt azt ordítozta, hogy az ilyen gazembereket, mint Švejk, fõbe kell lõni, odafent a kórtermekben a bizottság egymás után végezte ki a szimulánsokat. Hetven páciens közül csak kettõ menekült meg. Egy, akinek levitte a lábát a srapnel, és egy másik, akinek valódi csontszuvasodása volt. Csak ezekre nem mondatott ki a „tauglich” szócska, a többieket mind, beleértve a három haldokló tüdõvészest is, harctéri szolgálatra alkalmasnak nyilvánították, és a fõtörzsorvos nem mulasztotta el, hogy ebbõl az alkalomból beszédet intézzen hozzájuk. Szónoklata, melyet a legválogatottabb szitkok szõttek át meg át, igen velõs volt. Barom és gané az egész társaság, s csak ha bátran fognak harcolni a császár õfelségéért, akkor térhetnek vissza az emberi társadalomba, s csakis ez esetben lesz nekik megbocsátva a háború után, hogy ki akartak bújni a szolgálat alól és szimuláltak. De õ, a fõtörzsorvos, nem bízik ebben, és azt hiszi, hogy kötél vár mindannyiukra.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Egy tejfelesszájú katonaorvos, tiszta és romlatlan lélek, engedélyt kért a fõtörzsorvostól, hogy õ is szólhasson a páciensekhez. Az õ szónoklata optimizmusával és naivitásával ütött el a feljebbvalójáétól. Németül beszélt. Hosszasan fejtegette, hogy azoknak, akik most elhagyják a kórházat, és csatlakoznak az ezredükhöz a harctéren, vitéz és lovagi magatartást kell tanúsítaniuk. Õ meg van gyõzõdve róla, hogy a csatamezõn ügyes fegyverforgatók lesznek, minden egyéb háborús és magánügyükben pedig gáncstalan férfiak. Hogy legyõzhetetlen harcosokká válnak, emlékezve Radetzky és Savoyai Jenõ herceg dicsõségére. Hogy vérükkel fogják megtermékenyíteni a monarchia dicsõségének tágas mezejét, és gyõzelmesen végrehajtják a feladatot, melyre a történelem szemelte ki õket. Vakmerõen, halálmegvetõ bátorsággal rontanak majd elõre ezredeik golyólyuggatta lobogói alatt, új diadalok, új gyõzelmek felé. Kint a folyosón aztán a fõtörzsorvos azt mondta ennek a naiv embernek: – Kolléga úr, biztosíthatom magát, hogy minden hiába. Ezekbõl a csirkefogókból még Radetzky vagy a maga Savoyai Jenõ hercege se tudna katonákat faragni. Szép szó vagy gorombaság, mindegy nekik. Csürhe ez, nem más.

Š VEJK A HELYÕRSÉGI FOGHÁZBAN Azoknak, akik nem akartak a frontra menni, a helyõrségi fogház volt az utolsó menedékük. Ismertem egy segédtanárt, aki nem akart, mint matematikus, a tüzérségnél lövöldözni, és ezért ellopta egy fõhadnagy óráját, hogy a fogházba kerüljön. Tettét a legalaposabban megfontolta. A háború nem imponált neki, és nem bûvölte el. Hogy az ellenségre lövöldözzön, és a másik oldalon éppoly szerencsétlen matematikus segédtanárokat öljön halomra a srapneljeivel és a gránátjaival, ezt õ hülyeségnek tartotta. – Engem senki se gyûlölhessen holmi erõszakért – mondta magában, és nyugodtan ellopta az órát. Elõször is megvizsgálták az elmeállapotát, és amikor kijelentette, hogy meg akart gazdagodni, a helyõrségi fogházba szállították. Többen voltak ilyenek, akik lopás vagy szélhámosság miatt ültek a helyõrségi fogházban. Idealisták és nem idealisták. Olyanok, akik jövedelmi forrásnak tekintették a háborút, mindenféle számvivõ altisztek a hátországból és a frontról, akik a legkülönbözõbb szélhámosságokat követték el a menázsival és a zsolddal, azután jelentéktelen kis tolvajok, ezerszer tisztességesebbek azoknál, akik ideküldték õket. Továbbá ültek itt katonák sokféle más, tisztán katonai jellegû vétkekért, függelemsértésért, lázadási kísérletért, szökésért. Külön csoportot alkottak a politikaiak, akiknek nyolcvan százaléka teljesen ártatlan volt, de azért ennek a nyolcvan százaléknak a kilencvenkilenc százalékát is elítélték. A hadbírói apparátus minden elképzelést felülmúlt. Ilyen bírósági apparátusa van minden államnak, amely az általános politikai, gazdasági és erkölcsi összeomlás küszöbén áll. Az egykori hatalom és dicsõség fényét bíróságokkal, rendõrséggel, csendõrséggel és fizetett besúgók söpredékével igyekszik fenntartani. Ausztriának minden csapattestben megvoltak a spiclijei, s a spiclik feladták bajtársaikat, akik

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mellettük aludtak a tábori ágyakon, s akik menetelés közben megosztották velük a kenyerüket. Az államrendõrség – Klíma úr, Slavíèek úr & Comp. – szintén szállított anyagot a helyõrségi fogházba. A katonai cenzúra ideirányította a front és a kétségbeesett otthon közötti levelek szerzõit. A csendõrség még öreg nyugdíjasokat is hozott ide, akik leveleket küldtek a frontra, s vigasztaló szavaikért, az otthoni nyomor ábrázolásáért a katonai törvényszék tizenkét éveket sózott a nyakukba. A hradèanyi fogházból a motoli gyakorlótérre Pøerovon keresztül is vezetett egy út. Ezen az úton haladt néha, szuronyoktól kísérve, egy-egy összeláncolt kezû ember, mögötte kocsi, a kocsin koporsó. S a motoli gyakorlótéren egy kurta vezényszó: „An! Feuer!”[45]S azután minden regimentben és zászlóaljban felolvastatott az ezredparancs, hogy ismét agyonlõttek valakit lázadásért – mert amikor berukkolt, a kapitány úr egy kardcsapást mért a feleségére, aki nem bírt elszakadni tõle. S a helyõrségi fogház triásza: Slavík, a stábfoglár, Linhart kapitány és Øepa õrmester, akit „Hóhér”-nak is neveztek, megtette a magáét. Hány embert vertek ezek agyon a magánzárkában! Lehet, hogy Linhart kapitány megmaradt kapitánynak a mai köztársaságban is. Kívánom, hogy a helyõrségi fogházban eltöltött idejét számítsák be neki a szolgálati éveibe. Slavíèeknek és Klímának az államrendõrségen beszámították ezeket a múltbeli éveket. Øepa visszatért a civil életbe, és ismét a régi mesterségét ûzi: kõmûvesmester. Lehet, hogy tagja valamelyik hazafias köztársasági egyesületnek. Slavík stábfoglár a köztársaság megalakulása után tolvaj lett, és ma le van csukva. Szegénynek nem sikerült oly szilárdul megvetnie a lábát a köztársaságban, mint más katonauraknak. Egészen természetes, hogy Slavík stábfoglár, amikor átadták neki Švejket, néma vádaktól villogó pillantást vetett a jövevényre: – Na, te is szépen eljátszhattad a jó híredet, ha egyszer idekerültél mihozzánk! Majd mi megédesítjük neked az itteni életedet, fiacskám, mint mindenkinek, aki a kezünk közé került, és a mi kezünk nem olyan, mint a kisasszonyok kacsója. S hogy a pillantását még nyomatékosabbá tegye, Švejk orra alá dugta inas, vaskos öklét és azt mondta: – Szagold meg, nyavalyás! Švejk megszagolta, majd így szólt: – Ezzel nem szeretnék az orromba kapni egyet, mert ennek temetõszaga van. A stábfoglárnak tetszett a nyugodt, megfontolt válasz. – He – mondta Švejk hasába bökve az öklével –, egyenesen állj, mi van a zsebedben? Ha cigarettád van, megtarthatod magadnak, a pénzt meg ideadod, hogy el ne lopják tõled. Több nincs? Biztos? Ne hazudj, mert a hazugságot büntetjük.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Hova tesszük? – kérdezte Øepa õrmester. – A tizenhatosba – mondta ki a döntést a stábfoglár –, az alsónadrágosok közé, nem látja, hogy Linhart kapitány úr ráírta a lapjára: „Streng behüten, beobachten!”?[46] Majd ünnepélyesen Švejkhez fordult: – Úgy bizony, a gazemberekkel gazemberül bánunk. Ha valamelyik makacskodni próbál, átcipeljük az egyesbe, összetörjük az összes bordáit, és ott hagyjuk fekve, amíg meg nem döglik. Ehhez jogunk van. Mint ahogy azzal a hentessel csináltuk, igaz, Øepa? – Na ja, elég munkánk volt vele, stábfoglár úr – felelte álmodozva Øepa õrmester –, marha erõs teste volt neki! Több mint öt perc kellett, hogy tiporjam, amíg ropogni kezdtek a bordái, és megeredt a vér a pofájából. És még tíz napig életben volt utána. Vannak ilyenek, akiket alig lehet elpusztítani. – Na látod, nyavalyás, így megy az nálunk, ha valaki makacskodik – fejezte be pedagógiai elõadását Slavík stábfoglár –, vagy ha meg akar szökni. Az kész öngyilkosság, amiért különben ugyanilyen büntetés jár minálunk. Vagy ne adj isten, hogy eszedbe jusson panaszkodni valamire, te rohadt, amikor inspekció jön. Ha jön az inspekció, és megkérdi: „Van valami panasza?” akkor te haptákba állsz, büdös, szalutálsz, és azt feleled: „Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve.” Na, te köpedelem, hogy fogod mondani, ismételd csak el. – Alázatosan jelentem, hogy nincsen, hogy teljesen meg vagyok elégedve – visszhangozta Švejk olyan szelíd ábrázattal, hogy megtévesztette a stábfoglárt, s ez õszinte buzgalmat és tisztességtudást vélt felfedezni a válaszában. – Nahát akkor vetkõzz le alsónadrágra, aztán mész a tizenhatosba – mondta Slavík barátságosan, mellõzve ezúttal a nyavalyást, köpedelmet és büdöset. A tizenhatosban Švejk tizenkilenc nadrágtalan férfit talált. Itt voltak mindazok, akiknek a lapjára ezt a megjegyzést írták: „Streng behüten, beobachten!” s akikre különös gonddal vigyáztak, hogy meg ne szökjenek. Ha az alsónadrágok tiszták lettek volna, s az ablak rácstalan, elsõ pillantásra azt hihette volna az ember, hogy valami fürdõ öltözõjébe került. Švejket a „cimmerkomandant”[47]vette, át Øepa õrmestertõl, egy borostás arcú, nyitott ingû alak. Felírta Švejk nevét egy darab papírra, ami a falon lógott, majd így szólt hozzá: – Holnap nagy cirkusz lesz nálunk. A kápolnába visznek, prédikációra. Mi, gatyások, éppen ott állunk a szószék alatt. Meglátod, micsoda hecc lesz! Mint minden börtönben és büntetõintézetben, a helyõrségi fogházban is közkedveltségnek örvendett a házikápolna. Nem mintha ezek a kötelezõ látogatások a börtönkápolnában közelebb hozták volna istenhez a látogatókat, vagy mintha gyarapították volna erkölcsi ismereteiket. Ilyen butaságokról szó sem lehet.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az istentisztelet és a prédikáció izgalmas változatosságot jelentett a fogház unalmában. Nem az számított, hogy közelebb kerülnek istenhez, hanem a remény, hogy útközben találhatnak a folyosón és az udvaron egy elhajított cigaretta- vagy szivarcsutkát. Istent teljesen háttérbe szorította egy közönséges csikk, amely reménytelenül hánykódott egy köpõcsészében vagy valahol az udvar porában. Ez a parányi, büdös tárgyacska diadalmaskodott az úristen és a lelki üdvösség fölött. Azután a prédikáció, micsoda mulatság, micsoda hecc. Otto Katz tábori lelkész igazán elragadó ember volt. Prédikációi rendkívül lebilincselõek, szórakoztatóak voltak, s felderítették a fogház unalmát. Olyan gyönyörûen tudott fecsegni az Úr végtelen irgalmáról a züllött foglyok, a gyalázatba süllyedt emberek épülésére. Olyan gyönyörûen tudott káromkodni a szószékrõl és az oltár mellõl. Csodásan tudta elordítani az oltárnál az „ite, missa est”-et, nagyon eredeti módon tudta levezetni az egész istentiszteletet, fel tudta forgatni a szentmise egész rendjét, s ha már jól be volt rúgva, ki tudott találni teljesen új imákat, új szentmisét, egyéni rítust, olyat, amilyet még nem látott a világ. S aztán az a muri, amikor néha megcsúszott, és elesett a kehellyel, az oltáriszentséggel vagy a misekönyvvel, és hangosan vádolta a fogolyministránst, hogy az akarattal gáncsot vetett neki, és ott helyben, az oltáriszentség elõtt, egyes zárkát és spanglit sózott a nyakába. S az illetõ jól mulat, mert ez is hozzátartozik a fegyházkápolna murijához. Tudja, hogy õ nagy szerepet kapott a darabban, és méltónak bizonyul a szerepére. Otto Katz tábori lelkész, a katona-papok gyöngye, zsidó volt. Ebben egyébként nincs semmi különös. Kohn érsek szintén zsidó volt, sõt, mit több, Macharnak[48]a barátja. Otto Katz tábori lelkész úrnak még a híres Kohn érseknél is tarkább volt a múltja. Kereskedelmi akadémiát végzett, és éppen az önkéntesi évét töltötte. S mivel remekül kiismerte magát a váltójogban és a váltóügyekben, az önkéntesi esztendeje alatt oly dicsõ és sikeres csõdbe juttatta a Katz és tsa céget, hogy az öreg Katz úr kénytelen volt kimenni Észak-Amerikába, miután ügyesen megegyezett a hitelezõivel – igaz, hogy e megegyezésrõl nem tudtak sem a hitelezõk, sem pedig Katz úr társa, aki viszont Argentínába távozott. Az ifjú Otto Katz tehát, miután önzetlenül feloszlatta a Katz és tsa céget Észak- és Dél-Amerika között, hirtelen arra ébredt, hogy olyan ember õ, akire nem vár semmilyen örökség, aki nem tudja, hová hajtsa le a fejét, s akinek aktiváltatnia kell magát a hadseregben. Elõbb azonban Otto Katz önkéntes úrnak rendkívül dicsõ gondolata támadt. Megkeresztelkedett. Krisztushoz fordult, hogy segítsen neki karriert csinálni. Azzal a szent hittel fordult hozzá, hogy ez egy üzleti ügy közte és az isten között. Ünnepélyes külsõségek között keresztelték meg az Emauzi-kolostorban. Albán páter saját kezûleg mártotta be a szenteltvíztartóba. Feledhetetlen látvány volt, az ünnepségen részt vett Otto Katz ezredének egy vallásos õrnagya, egy vénkisasszony az arisztokrata hölgyek hradèanyi inté-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zetébõl és a konzisztóriumnak egy csupa száj képviselõje, aki a keresztapaságot vállalta. A tiszti vizsga nagyszerûen sikerült, és Otto Katz, úgy is mint újdonsült keresztény, a katonaságnál maradt. Eleinte úgy látta, hogy minden jól fog menni, sõt be akart iratkozni egy törzstiszti tanfolyamra. De egyszer berúgott, és elment a kolostorba, s a kardot felcserélte a csuhával. Járt az érseknél a Várban, és bejutott a szemináriumba. Felszentelése elõtt tökrészegre itta magát egy nagyon rendes házban (nõi kiszolgálás, a Vejvoda utca vidékén), s közvetlenül a gyönyörök és a világi örömök forgatagából sietett a felszentelésre. Felszentelése után protekciót keresett az ezredében, s amikor kinevezték tábori lelkésznek, vásárolt egy lovat, azon járta a prágai utcákat, és vidáman részt vett az ezredbeli tisztek minden ivászatán. A házban, ahol lakott, igen gyakran verték fel a folyosó csendjét Otto Katz elégedetlen hitelezõinek átkai. Utcalányokat is fel szokott vinni a lakására, vagy leküldte értük a tisztiszolgáját. Nagyon szeretett ferblizni, és némelyek azt gyanították és rebesgették, hogy hamisan játszik, de sohasem bizonyította rá senki, hogy egy ászt rejteget a katonai reverenda széles ujjában. Tiszti körödben szentatyának hívták. Prédikációira sohasem készült, nem úgy, mint elõdje, aki szintén eljárt a helyõrségi fogházba. Ennek az elõdnek az volt a rögeszméje, hogy a fogházban raboskodó legénységet jó útra lehet téríteni a szószékrõl. Ez a tiszteletre méltó lelkiatya ájtatosan forgatta a szemét, közölte a foglyokkal, hogy meg kell reformálni az utcalányokat és a leányanyákról való gondoskodást, továbbá elõadást tartott nekik a törvénytelen gyermekek nevelésérõl. Prédikációi elvont jellegûek voltak, semmilyen kapcsolatban nem álltak az adott helyzettel, és unalmasak voltak. Ezzel szemben Otto Katz tábori lelkész úr prédikációi örömet szereztek mindenkinek. Ünnepélyes volt a pillanat, amikor a „tizenhatosokat” alsónadrágban bevezették a kápolnába, a felöltöztetés ugyanis azzal a rizikóval járt volna, hogy valaki még elvész közülük. Ezt a húsz fehér alsónadrágot, mint megannyi angyalt, odaállították a szószék alá. Néhányan, akikre rámosolygott a szerencse istennõje, tele szájjal bagóztak, mert zsebük ugyebár nem lévén, nem tudták máshová rejteni az útközben talált csikkeket. Körülöttük a helyõrségi fogház többi rabja álldogált, és kedvtelve nézegette a húsz alsónadrágot a szószék alatt, melyre végül is élénk sarkantyúpengés közepette felmászott a tábori lelkész. – Habacht![49]– kiáltotta. – Imához, mindenki mondja utánam, amit mondani fogok! Te meg ott hátul, te piszok, ne fújd az orrod a markodba, az Úristen templomában vagy, és rögtön lecsukatlak. Na, tekergõk, vajon nem felejtettétek még el a Miatyánkot? Hát akkor próbáljuk meg!… Tudtam én, hogy nem fog menni. Kell is nektek Miatyánk, inkább két porció hús meg babsaláta, bezabálni, hasra feküdni az ágyon, az orrotokat túrni, fütyülni a jóistenre, nem igaz? Lenézett a szószékrõl a húsz alsónadrágos fehér angyalra, aki remekül szórakozott, akárcsak az összes többiek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Hátul „seggrepacsit” játszottak néhányan. – Ez nagyon jó – súgta Švejk a szomszédjának, akit az a gyanú terhelt, hogy három koronáért fejszével levágta egy bajtársa kezérõl az összes ujjakat, mivel az illetõ ki akart bújni a katonáskodás alól. – Még csak most jön a java – hangzott a válasz –, ma megint alaposan el van ázva, azért mindjárt dumálni kezd a bûnök tövises útjáról. A tábori lelkész csakugyan igen emelkedett hangulatban volt aznap. Maga sem tudta, hogy miért teszi ezt, de állandóan kihajolt a szószékrõl, és nem sok hiányzott hozzá, hogy elveszítse az egyensúlyát, és leessen. – Daloljatok valamit, fiúk – kiáltotta le nekik –, vagy akarjátok, hogy megtanítsalak egy új nótára? Akkor daloljátok utánam: Hej az én szép kedvesem legszebb a világon, nemcsak én imádom, van még ezer udvarlója, mind belé van bolondulva, ilyen az én kedvesem, ki õ? Hát a Szûz Mária… – Ti ezt sohasem fogjátok megtanulni, lókötõk – folytatta a tábori lelkész –, én amellett vagyok, hogy titeket mind agyon kell lõni; értitek, mit mondok?! Innét hirdetem ezt, istennek ebbõl a szent hajlékából, piszok banda, mert az isten olyan dolog, ami nem fél tõletek, és úgy megtáncoltatja az egész társaságot, hogy belekergültök, mert ti nem akartok megtérni Krisztushoz, és inkább a bûnök tövises útját járjátok. – Helyben vagyunk, tisztára el van ázva – súgta örömmel Švejknek a szomszédja. – A bûn tövises útja, akasztófáravalók, az átkos szenvedélyekkel vívott harc útja. Tékozló fiúk vagytok ti, akik inkább az egyesben henteregtek, ahelyett, hogy megtérnétek az Atyához. Fordítsátok csak a szemeteket távolabbra és feljebbre, a magasságos mennyekbe, akkor gyõzedelmeskedni fogtok, és béke szállja meg a lelketeket, kapcabetyárok. Maga pedig ott hátul ne nyerítsen, ezt kikérem magamnak. Nem ló maga, és nem az istállóban van, hanem az Úr templomában. Nahát, hol is hagytam abba… Ja, über den Seelenfrieden, sehr gut.[50]Jusson eszetekbe, marhák, hogy emberek vagytok, és a legsötétebb felhõn keresztül is messzi távlatokba kell néznetek, ak-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kor látni fogjátok, hogy itt minden mulandó, de az isten örökkévaló. Sehr gut, nicht wahr, meine Herren?[51]Nekem éjjel-nappal imádkoznom kellene értetek, lókötõk, hogy az irgalmas úristen belebocsássa az õ szent lelkét a ti hideg szívetekbe, és lemossa az õ szent kegyelmével a bûneiteket, hogy örökké az övéi legyetek, és hogy õ mindig szeressen benneteket, gazemberek. Csakhogy nagyon tévedtek. Mert én titeket abba a mennyországba nem vezetlek be – a tábori lelkész csuklott egyet. – Nem és nem – ismételte makacsul –, a kisujjamat se mozdítom értetek, majd bolond leszek, mert ti javíthatatlan gazfickók vagytok. Titeket sose fog az Úr jósága vezérelni utatokon, az isteni szeretet szelleme nem fog körüllengeni titeket, mert az irgalmas atyaúristennek esze ágában sincs, hogy összeálljon ilyen latrokkal. Halljátok odalenn, ti alsónadrágosok? Húsz alsónadrág nézett fel a szószékre, és egyszerre mondta: – Alázatosan jelentjük, hogy halljuk. – Nem elég hallani – folytatta prédikációját a tábori lelkész –, az élet sötét fellegében vagytok, amiben az Úr mosolya nem veszi le a gyászt rólatok, hülyék, mert az isten jóságának is megvan a határa, te meg ott hátul, te vadszamár, ne röhögj, mert lecsukatlak, hogy belekékülsz. És ti, odalent, ne higgyétek, hogy a csapszékben vagytok. Isten végtelenül irgalmas, de csak a rendes emberekhez, nem pedig az emberi társadalom söpredékéhez, amelyik fütyül az õ törvényeire és még a dienstreglamára[52]is. Ezt akartam mondani nektek. Imádkozni nem tudtok, és azt hiszitek, hogy a templomba járás az egy hecc, hogy ez itt valami színház vagy mozi. De majd én kiverem ezt a fejetekbõl, nehogy azt higgyétek, hogy én azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak titeket, és hogy valami örömötök legyen az életben. Mindnyájatokat beváglak az egyesbe, nyavalyások, úgy éljek. Csak a drága idõmet vesztegetem itt rátok, és látom, hogy falra hányt borsó az egész. Ha egy tábornagy vagy egy érsek volna itt személyesen, akkor se javulnátok meg, akkor se térnétek meg az istenhez. Pedig egyszer még az eszetekbe fog jutni, hogy jót akartam nektek. A húsz alsónadrág között egyszerre csak felzokogott valaki. Švejk volt az. A tábori lelkész lenézett. Ott állt Švejk, és az öklével törülgette a szemét. A látványt közderültség fogadta. A tábori lelkész Švejkre mutatva így folytatta: – Mindenki vegyen példát errõl az emberrõl. Mit csinál ez? Sír. Ne sírj, ha mondom, ne sírj! Meg akarsz javulni? Nem megy az olyan könnyen, fiacskám. Most sírsz, de ahogy visszamész a cellába, megint éppen olyan kapcabetyár leszel, mint azelõtt. Sokat kell még neked gondolkozni az úristen végtelen kegyelmérõl és irgalmáról, hogy az a te bûnös lelked megtalálja ezen a világon az igazi utat, amin járni kell. Ma azt látjuk itt, hogy bõgni kezdett itt elõttünk egy ember, aki meg akar térni, de mit csináltok ti többiek? Semmit a világon. Tessék: az egyik tele pofával rág valamit, mintha a szülei a kérõdzõ állatokhoz tartoztak volna, ezek meg ottan csak úgy tetvészkednek az isten templomában. Hát nem tudtok otthon vakarózni, muszáj, hogy éppen az istentiszteletre hagyjátok ezt? Stábfoglár úr, maga se törõdik semmivel. Pedig hát ti itt mind katonák vagytok, nem pedig valami marha civilek. Épp azért úgy kell hogy viselkedjetek, ahogy katonákhoz illik, még a templomban is. Gyerünk most már az úristent keresni, az anyátok ne sirasson, a tetveket majd otthon is kereshetitek. Ezzel be is fejeztem, tekergõk, és mindenkit felszólítok,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy mise alatt tisztességesen viselkedjen, nehogy úgy legyen, mint a múltkor, amikor ott hátul kincstári fehérnemût cseréltetek kenyérért, és azt zabáltátok úrfelmutatás közben. A tábori lelkész lebotladozott a szószékrõl, és bement a sekrestyébe, a stábfoglár utána. Egy idõ múlva a stábfoglár kijött, egyenesen odament Švejkhez, kilódította a húsz alsónadrág csoportjából, és bevitte a sekrestyébe. A tábori lelkész az asztalon ült, amilyen kényelmesen csak tudott, és cigarettát sodort. Mikor Švejk belépett, a lelkész így szólt hozzá: – Szóval maga az. Közben én mindent végiggondoltam, és azt hiszem, hogy belelátok a vesédbe, érted, zsivány? Ez az elsõ eset, hogy valaki elbõgte magát nekem a templomban. Leugrott az asztalról, megrázta Švejket a vállánál fogva, és ráordított Szalézi Szt. Ferenc nagy, savanyú arcképe alatt: – Valld be, gazember, hogy csak a hecc miatt bõgted el magad. És Szalézi Szt. Ferenc kérdõen nézett le a képrõl Švejkre. S lenézett rá a szemközti falról, egy másik képrõl, valami felháborodott vértanú is, akinek éppen egy nagy fogú fûrész volt a fenekében, mert holmi ismeretlen római zsoldosok fûrészelgették. A vértanú arcán még ilyen körülmények között se látszott semmilyen szenvedés, de öröm és vértanúi átszellemültség sem. Épp csak hogy fel volt háborodva, mintha azt akarná mondani: „Tulajdonképpen hogy jövök én ehhez, mit csinálnak maguk velem, uraim?” – Jelentem alássan, feldkurát[53]úr – mondta Švejk megfontoltan, mindent egy lapra téve fel –, meggyónom a mindenható istennek és a fõtisztelendõ úrnak is, aki isten helyében van itt, hogy tényleg csak a hecc miatt bõgtem el magamat. Én láttam, hogy a tisztelendõ úrnak hiányzik a prédikációjához egy megtért bûnös, akit hiába tetszett keresni a prédikációjában. Ezért gondoltam, örömet okozok a tisztelendõ úrnak, hogy ne tessék azt hinni, hogy már nincsen tisztességes ember a világon, és saját magamnak meg a hecc miatt csináltam, hogy könnyebb legyen a szívem. A tábori lelkész fürkészõen belenézett Švejk jámbor arcába. Egy napsugár megcsillant Szalézi Szt. Ferenc savanyú képén, s a szemközti falon meleg fénnyel árasztotta el a felháborodott vértanút. – Maga tetszik nekem – mondta a tábori lelkész, visszaülve az asztalra. – Melyik ezredbe tartozik? – Elkezdett csuklani. – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy a 91. ezredbe tartozok meg nem is tartozok, mert nem is tudom, hogy mi a helyzet velem. – És miért ül itt? – kérdezte a tábori lelkész, szüntelen csuklások közepette.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A kápolnából behallatszott az orgonát helyettesítõ harmónium hangja. Egy tanító játszott, akit szökési kísérletért csuktak le, s a legbánatosabb egyházi dallamokat szólaltatta meg a harmóniumon. E hangok és a tábori lelkész csuklása valami újféle dúr skálában olvadtak össze. – Jelentem alássan, feldkurát úr, igazán nem tudom, hogy miért ülök itt, és nem panaszkodok, hogy itt ülök. Csak pechem van. Én mindig jót akarok, és a végén mindig minden rosszra fordul, mint ennek a vértanúnak itt, a képen. A tábori lelkész felnézett a képre – elnevette magát, és azt mondta: – Maga egyre jobban tetszik nekem, majd érdeklõdöm maga után a hadbíró úrnál, és most nem diskurálok itt többet magával. Csak már túl volnék ezen a szentmisén! Kehrt euch! Abtreten! Miután visszatért az alsónadrágosok meghitt csoportjába, a szószék alá, s ezek elárasztották kérdéseikkel, hogy mit akart tõle a tábori lelkész a sekrestyében, Švejk igen szárazon és kurtán így felelt: – Be van rúgva. A tábori lelkész újabb teljesítményét, a szentmisét, mindenki a legnagyobb figyelemmel és leplezetlen szimpátiával kísérte. Még olyan hivõ is volt, aki fogadott a szószék alatt, hogy a tábori lelkész ki fogja ejteni a kezébõl a monstranciát. Egy egész napi kenyéradagját tette fel két pofon ellenében, és nyert. Az, ami a kápolnában mindenkinek eltöltötte a lelkét, míg a tábori lelkész szertartásait nézte, nem a hivõk miszticizmusa volt, és nem is az igazi katolikusok ájtatossága. Olyasféle érzés volt ez, mint a színházban, amikor nem ismerjük a darab tartalmát, a cselekmény egyre bonyolódik, s mi izgatottan várjuk, hogy végül is hová lyukad ki. Mindnyájan elmerültek a látványban, amelyet a tábori lelkész úr szolgáltatott az oltár mellõl, végtelen áldozatkészséggel. Átadták magukat az esztétikai élvezetnek, amit a tábori lelkész által fordítva felvett ornátus nyújtott, s rendkívül fogékonyan és lelkesen szemlélték az oltár melletti események minden mozzanatát. A vörös hajú ministráns, egy templomi körökbõl származó dezertõr, aki a 28. ezredben nagy specialistája volt a kisebb lopásoknak, õszintén elkövetett mindent, hogy elõhalássza emlékezetébõl a szentmise egész sorrendjét, technikáját és szövegét. Egy személyben ministránsa és súgója volt a tábori lelkésznek, aki fölényes könnyedséggel cserélt fel egész mondatokat, s a rendes mise helyett eljutott a misekönyvben egészen a rorátéig, amit azután énekelni is kezdett a közönség általános megelégedésére. Nem volt se hangja, se hallása, s a kápolna boltozata alatt olyasféle visítás és nyöszörgés rezegtette a levegõt, mint a malacok között az ólban. – Hát ez ma is úgy be van piálva – mondták az oltár elõtt állók, végtelenül boldogan és elégedetten –, hogy az nem közönséges. Csuda jól beszívott megint! Biztos valahol a lányoknál szopta le

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html magát. S immár vagy harmadszor harsant fel az oltár mellett a tábori lelkész éneke: „Ite missa est!” – mint egy indián csataordítás, hogy belerezegtek az ablakok. Aztán a tábori lelkész még egyszer belenézett a kehelybe, hogy nem maradt-e benne talán még egy csepp borocska, bosszúsan legyintett, s a hallgatósághoz fordult: – Nahát, most már hazamehettek, zsiványok, vége van. Megfigyeltem, hogy nem mutattatok igazi jámborságot, amilyet kéne, amikor templomban vagytok, a legszentebb oltáriszentség elõtt, akasztófáravalók. Szemtõl szembe a magasságos mennybéli úristennel is van pofátok hangosan röhögni, köhögni és krákogni, sõt lábbal dobogni énelõttem, aki itt a Szûz Máriát, Krisztus Urunkat és az atyaúristent képviselem, hülyék. Ha ez még egyszer elõfordul, úgy elbánok veletek, hogy attól koldultok, és meg fogjátok látni, hogy nemcsak az az egy pokol van, amirõl a múltkor prédikáltam nektek, hanem van egy pokol a földön is, és ha az elsõtõl meg is tudnátok szabadulni, ettõl a másiktól nem fogtok, mert gondom lesz rá. Abtreten! A tábori lelkész, aki ilyen gyönyörûen ültette át a gyakorlatba a foglyok látogatásának átkozottul régi elvét, kiment a sekrestyébe, átöltözött, megtöltetett egy kancsót a miseboros demizsonból, kiitta, majd a vörös hajú ministráns segítségével felült az udvaron kikötött hátaslovára, de aztán eszébe jutott Švejk, lemászott a lóról, és bement az irodába Bernis hadbíróhoz. Bernis vizsgálóbíró-hadbíró világfi volt, elbûvölõ táncos és erkölcsileg teljesen züllött egyén, aki itt szörnyen unatkozott, és emlékkönyvekbe való német versikéket írt, hogy mindig legyen belõlük raktáron. Õ volt a katonai törvényszék apparátusának a legfontosabb alkatrésze, mert olyan iszonyatos mennyiségû restanciával és összekuszált ügyirattal rendelkezett, hogy tiszteletet ébresztett az egész hradèanyi hadbíróságban. A vádiratokat el szokta veszítem, s így újakat kellett kitalálnia. Összekavarta a neveket, elvesztette a vád fonalait, és újakat tekerített a helyükbe, ahogy éppen eszébe jutott. Dezertõröket lopásért ítélt el, tolvajokat szökésért. Még politikai pereket is szõtt, a hasára csapva. A legkülönbözõbb hókuszpókuszokat hajtotta végre, hogy rábizonyítson a vádlottakra mindenféle bûntetteket, amelyekrõl ezek soha nem is álmodtak. Változatos felségsértéseket agyalt ki, s az agyában fogant inkriminált kijelentéseket mindig rávarrta valakire, akinek a vádirata vagy a feljelentése elveszett a hivatali akták és átiratok kibogozhatatlan káoszában. – Szervusz – mondta a tábori lelkész, kezet nyújtva –, hogy vagy? – Nem valami jól – felelte Bernis hadbíró –, összedobálták itt az irataimat, és most az ördög se ismeri ki magát köztük. Tegnap felküldtem egy lázadásért lecsukott pasas ügyét, teljesen kidolgozva, és visszaküldték azzal, hogy ebben az esetben nem lázadásról van szó, hanem konzervlopásról. Pedig egészen másik számot adtam neki, isten tudja, hogy mégis hogy jöttek rá. A hadbíró köpött egyet. – Jársz még kártyázni? – kérdezte a tábori lelkész.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Már mindenemet elkártyáztam, legutoljára makaót játszottunk azzal a kopasz ezredessel, és az utolsó filléremet is elnyerte. De tudok egy jó kis nõt. Hát te mit csinálsz, szentatya? – Kéne nekem egy puccer – mondta a tábori lelkész –, azelõtt egy öreg könyvelõ szolgált nálam, akinek, nem volt egyetemi végzettsége, de anélkül is nagy marha volt. Folyton csak óbégatott, és imádkozott, hogy az isten oltalmazza meg õt, úgyhogy kiküldtem a frontra egy marsbatyákkal. [54]Ebbõl a batyákból állítólag tisztára fasírtot csináltak odakint. Aztán küldtek nekem egy alakot, aki semmi mást nem csinált, csak ült a kocsmában, és vedelt az én kontómra. Ezt az embert még ki lehetett volna bírni, de izzadt a lába. Így hát õt is kiküldtem egy marsbataillonnal. Ma meg találtam egy pasast prédikáció közben, aki a hecc kedvéért elbõgte magát. Ilyen ember kéne nekem. Švejknek hívják, és a tizenhatosban ül. Kíváncsi volnék, mért csukták le, és nem lehetnee csinálni valamit, hogy magammal vihessem innét. A hadbíró keresgélni kezdte a fiókokban a Švejkre vonatkozó iratokat, de mint mindig, most se talált semmit. – Biztosan Linhart kapitánynál lesz – mondta hosszas keresgélés után. – Én nem tudom, hogy a fenébe vész el nálam minden akta. Valószínûleg átküldtem Linhartnak. Mindjárt telefonálok neki. Halló, Bernis hadbíró fõhadnagy beszél, kapitány úr. Kérem, nincsenek önnél valami Švejk nevezetû egyén iratai?… Hogy Švejknek nálam kell lenni? Csodálom… Hogy átvettem öntõl? Igazán csodálom… A tizenhatosban ül… Tudom, kapitány úr, hogy a tizenhatos az enyém. De azt gondoltam, hogy ennek a Švejknek az iratai ott hányódnak valahol önnél… Tessék? Hogy kikéri magának? Hogy önnél semmi se hányódik? Halló, halló… Bernis hadbíró leült az asztal mögé, és elkeseredve szidalmazni kezdte a vizsgálati osztály vezetésében honoló rendetlenséget. Közte és Linhart kapitány között már régóta dúlt az ellenségeskedés, amelyben mindketten rendkívül következetesek voltak. Ha Bernisnek a kezébe került valami Linhartra tartozó irat, úgy elrakta, hogy soha az életben nem találta meg senki. Linhart viszont ugyanígy járt el a Bernisre tartozó iratokkal. Kölcsönösen elvesztették egymás mellékleteit.[55] (A Švejkre vonatkozó iratokat csak az összeomlás után találták meg a hadbíróság archívumában, a következõ megjegyzéssel ellátva: „Szándékában állott, hogy levesse a képmutatás álarcát, és nyilvánosan lépjen fel uralkodónk személye és államunk ellen.” Ezeket az iratokat egy bizonyos Josef Koudela aktáihoz csatolták. Borítójukon egy kereszt állott, alatta az „Elintézve” szó és a dátum.) – Mit csináljak, ennek a Švejknek nyoma veszett – mondta Bernis hadbíró –, majd felhívatom, és ha nem vall be semmit, kieresztem, és átküldöm hozzád, aztán te majd elintézed valahogy az ezrednél. A tábori lelkész távozása után Bernis hadbíró elõvezettette Švejket, s jó ideig állni hagyta az ajtóban, mert éppen kapott egy telefonogramot a rendõrkapitányságról, hogy a Maixner közlegényre vonatkozó, 7267. számú vádirathoz kért anyagot az I. számú iroda Linhart kapitány aláírásával átvette. Közben Švejk szemügyre vette a hadbíró irodáját.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Nem lehet azt mondani, hogy valami nagyon szívderítõ benyomást keltett volna, különösen a falakon lógó fényképek miatt. Ezek különbözõ kivégzéseket ábrázoltak, amelyeket Galíciában és Szerbiában hajtott végre a hadsereg. Mûvészi felvételek voltak leégett kunyhókról, azután fákról, amelyeknek az ágai meghajlottak az akasztottak súlya alatt. Különösen szép volt egy szerbiai fénykép, egy felakasztott családról. Kisfiú, apa és anya. Az akasztottak fáját két szuronyos katona õrzi, s az elõtérben valami tiszt áll diadalmas pózban, és cigarettázik. A kép másik oldalán a háttérben egy tábori konyha látható, teljes üzemben. – Nahát, Švejk, mi van magával? – kérdezte Bernis hadbíró, miután ad akta tette a telefonogramot. – Mit követett el? Hajlandó vallani, vagy vár, amíg megszerkesztik a vádiratot? Így ez nem megy tovább. Ne higgye, hogy olyan bíróság elõtt van, ahol valami hülye civilek vizsgálják ki az ügyét. Ez itten hadbíróság, K. u. K. Militärgericht. A szigorú és igazságos büntetéstõl magát csak egy mentheti meg: a töredelmes vallomás. Bernis hadbírónak megvolt a maga egyéni módszere, ha elvesztette a vádanyagot. Mint látjuk, nem volt ebben semmi különös, tehát nem is szabad csodálkoznunk, hogy az ilyen vizsgálatok és kihallgatások eredménye minden esetben egyenlõ volt a nullával. S ilyenkor Bernis hadbíró oly éleselméjûnek érezte magát, hogy ha nem is volt semmilyen anyaga a vádlott ellen, ha nem is tudta, hogy mivel vádolják, és miért ül itt a fogházban, a kihallgatásra elõvezetett egyén viselkedésébõl és fizimiskájából mindig kikombinálta, hogy az illetõt miért is csukhatták le. Éleslátása és emberismerete oly hatalmas volt, hogy egy cigányt, aki néhány tucat kincstári ing ellopása miatt került a fogházba az ezredétõl (ahol a raktáros mellett teljesített szolgálatot!), politikai bûncselekményekkel vádolt meg. Bernis szerint a cigány valami kocsmában azt magyarázta a katonáknak, hogy a cseh korona országaiból és Szlovákiából független nemzeti államot kell alakítani egy szláv királlyal az élén. – Mindenrõl dokumentum van a kezünkben – mondta a szerencsétlen cigánynak –, most már csak az hiányzik, hogy maga bevallja, melyik kocsmában mondta ezeket, melyik ezredbõl voltak a katonák, akik hallgatták, és mikor történt az egész. A szerencsétlen cigány kitalált egy dátumot, egy kocsmát és egy ezredet is, amelyhez állítólagos hallgatói tartoztak, majd kihallgatás után egyszerûen megszökött a helyõrségi fogházból. – Maga semmit se akar bevallani – mondta Bernis hadbíró, miután Švejk hallgatott, mint a sír –, maga nem akarja megmondani, hogy miért van itt, hogy miért csukták le. Nekem legalább megmondhatná, mielõtt én mondom meg magának. Még egyszer figyelmeztetem, hogy valljon be mindent. Jobb lesz magának, mert így megkönnyíti a vizsgálatot, és akkor enyhébb lesz az ítélet. Ez nálunk is éppen úgy van, mint a civileknél. – Alázatosan jelentem – szólalt meg Švejk jámbor hangja –, hogy én mint lelenc vagyok itt a fogházban.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Hogy érti ezt? – Alázatosan jelentem, hogy ezt pofonegyszerû módon meg tudom magyarázni. A mi utcánkban van egy szenesember, ennek volt egy teljesen ártatlan kétéves kisfia, és egyszer gyalog elcsavargott a Vinohradyról egészen Libeòbe, ahol aztán egy rendõr megtalálta a járdán ülve. Így be is vitte ezt a kisfiút a kapitányságra, és ott ezt a kétéves gyermeket le is csukták. Amint látni tetszik, ez a kisfiú teljesen ártatlan volt, és mégis le volt csukva. És ha beszélni tudott volna, és valaki megkérdezte volna tõle, hogy miért ül ottan, õ se tudta volna. És az én esetem is valami ilyesféle. Én is egy lelenc vagyok. A hadbíró éles pillantása beröpülte Švejk alakját és arcát, majd hajótörést szenvedett rajta. Oly mérhetetlen közöny és ártatlanság sugárzott ennek az elébe állított lénynek minden porcikájából, hogy Bernis izgatottan fel és alá kezdett járkálni az irodában, s ha nem ígérte volna meg a tábori lelkésznek, hogy elküldi neki Švejket, az ördög tudja, mi történik a derék katonával. Végül azonban Bernis megállt az asztal mellett. – Ide hallgasson – mondta Švejknek, aki egykedvûen bámult maga elé –, ha még egyszer találkozom magával, azt maga meg fogja emlegetni. Vezessék el! Miután Švejket visszavitték a tizenhatosba, Bernis hadbíró behívatta Slavík stábfoglárt. – További utasításig – mondta kurtán – Švejk a Katz tábori lelkész úr rendelkezésére van bocsátva. Kiállítani az elbocsátó papírjait, és két emberrel átkísértetni a tábori lelkész úrhoz. – Meg kell bilincselni az útra, fõhadnagy úr? A hadbíró ököllel az asztalra ütött: – Maga ökör. Világosan megmondtam magának, hogy kiállítani az elbocsátó papírjait. S mindaz, ami a hadbíró lelkében a nap folyamán felgyülemlett, Linhart kapitány és Švejk, most szökõár gyanánt zúdult ki a stábfoglárra, és ezekkel a szavakkal fejezõdött be: – Most már érti, hogy maga egy koronás ökör? Bár így csak királyokkal és császárokkal lehet beszélni, az egyszerû stábfoglár, e koronázatlan fõ, mégsem volt megelégedve. Ahogy kilépett a hadbírótól, belerúgott a „gangos”-ba, a folyosót takarító fogolyba. Ami Švejket illeti, a stábfoglár úgy vélte, hogy Švejknek legalább még egy éjszakát a fogházban kell töltenie, hadd legyen még valami élvezete. Egy helyõrségi fogházban töltött éjszaka mindig kedves emlék.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A „tizenhatos” mellett volt az „egyes”, egy sötét lyuk – a magánzárka, s ezen az éjszakán is kihallatszott onnét valami üvöltés, egy lecsukott katonáé, akinek Øepa õrmester holmi fegyelmi vétség miatt a bordáit törögette, Slavík stábfoglár parancsára. Mikor az üvöltés elcsendesült, a tizenhatosban csak a tetvek pattogása hallatszott, ahogy a tetvészkedõ foglyok ujjai közé kerültek. Az ajtó fölött egy falmélyedésben petróleumlámpa állt, védõráccsal, gyér világosságot árasztott, és füstölt. A petróleumszag elvegyült a mosdatlan emberi testek természetes kigõzölgésével s a kübli szagával, minthogy a kübli felszíne minden használatkor megbolydult, és újabb bûzhullámot bocsátott ki a tizenhatosba. A rossz táplálkozás mindenkinél emésztési zavarokat okozott, és a legtöbben szelekkel kínlódtak, kiengedték az éjjeli csendbe, s ilyen jelzõhangokkal válaszolgattak egymásnak, különbözõ tréfák közepette. A folyosókról behallatszottak az õrök kimért lépései, néha kinyílt az ajtón a kukkantó fedele, és a smasszer benézett. A középsõ priccsen egy fogoly csendesen mesélt valamit: – Mielõtt a szökést megpróbáltam, hogy aztán idehoztak hozzátok, a tizenkettesben voltam. Ott a könnyebbeket tartják. Egyszer behoztak oda nekünk egy embert, valahonnan vidékrõl. Ez a derék ember tizennégy napot kapott, mert katonákat fogadott be éjszakára. Elõbb azt hitték, hogy valami összeesküvés, de aztán kiderült, hogy pénzért csinálta. A legeslegkönnyebbek közé kellett volna csukni, de mert ottan már tele volt a cella, hát mihozzánk került. Nahát, hogy ez mi mindent hozott magával hazulról, és még miket küldtek neki be, mert valahogy meg volt engedve neki, hogy saját koszton legyen, és pótlást hozasson. Még a dohányzás is meg volt engedve neki. Volt két sonkája, egy olyan óriási kenyere, mint a malomkõ, tojása, vaja, cigarettája, dohánya, na szóval, amit csak el tud képzelni az ember, minden volt vele két batyuban. És ez a pasas úgy gondolta, hogy neki egyedül kell bezabálni az egészet. Amikor nem jött rá magától, hogy meg kell osztozni velünk, ahogy a többiek is osztoztak, mikor kaptak valamit, megpróbáltunk tõle kicsikarni valamit, de ez egy zsugori pofa volt, azt mondja, nem lehet, õ tizennégy napig le lesz csukva, és hogy elrontaná a gyomrát a káposztával meg a rothadt krumplival, amit menázsiba kapunk. Azt mondja, nekünk adja az egész menázsiját meg a komiszkenyerét, arra õ nem reflektál, osztozkodjunk rajta, vagy pedig sorra kapja meg mindig egy másik. Én mondom, olyan egy finom ember volt, hogy még a küblire se akart ráülni, és inkább várt másnapig, hogy séta közben végezhesse el a dolgát az udvari latrinán. Úgy el volt kényeztetve, hogy mindennek a tetejébe még klozettpapírt is hozott magával. Azt mondtuk neki, hogy teszünk a porciójára, és csak szívtuk a fogunkat egy napig, kettõig, háromig. A pasas meg zabálta a sonkát, kente a vajat a kenyérre, hámozta a keménytojásokat, szóval élt, mint hal a vízben. Szítta a cigarettákat, és egy slukkot se akart adni senkinek. Azt mondja, nekünk nem szabad cigarettázni, és ha a smasszer meglátja, hogy ad egy slukkot, akkor õt lecsukják. Mondom, szívtuk a fogunkat három napig. A negyedik éjszaka aztán elintéztük az elemózsiáját. Reggel felébredt a pasas, ja, és elfelejtettem mondani, hogy ez minden reggel, délben és este, zabálás elõtt, imádkozni szokott, de nagyon sokat. Most is kiimádkozta magát, aztán keresi a priccs alatt a batyuit. Na ja, a batyuk ott is voltak, csakhogy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html összemenve, ráncosan, mint az aszalt szilva. Elkezdett ordítozni, hogy õt meglopták, hogy csak a klozettpapírt hagyták meg neki. Aztán vagy öt percig azt hitte, hogy csak viccelünk vele, és eldugtuk valahová. Azt mondja, még egészen vidáman: „Tudom én, nagy csibészek vagytok, tudom, hogy visszaadjátok, de hát ügyesen csináltátok, azt meg kell adni.” Volt ott köztünk egy libeòi fiú, ez azt mondja neki: „Tudja, mit, tessék bebújni a takaró alá, és tízig számolni. Aztán tessék megnézni a batyuit.” A pasas meg betakarózott, mint egy szófogadó gyerek, és elkezd számolni: „Egy, kettõ, három…” A libeòi fiú meg rászól: „Nem szabad ilyen gyorsan, tessék egész lassan.” Ez meg a pokróc alatt elkezdi egész lassan, szünetekkel: „Egy… kettõ… három…” Amikor kiszámolta a tízet, lemászik a priccsrõl, és megnézi a batyuit. „Jesszus Mária, jó emberek – kiabálja –, hisz ez most is üres, mint az elébb!” És közben az a hülye képe neki, mindnyájan majd megpukkadtunk a röhögéstõl. De a libeòi fiú azt mondja: „Tessék még egyszer megpróbálni.” És akár hiszitek, akár nem, úgy meg volt hülyülve az egésztõl, hogy még egyszer megpróbálta, és amikor látta, hogy megint nincs ott semmi, csak a klozettpapír, elkezdett dörömbözni az ajtón, és közben éktelenül ordítozott: „Megloptak, megloptak, segítség, nyissák ki, az isten szerelméért, nyissák ki.” Úgyhogy mindjárt oda is rohantak, és hívták a stábfoglárt meg Øepa õrmestert. Mi meg mind azt mondtuk egyhangúlag, hogy a pasas megõrült, mert tegnap késõ éjszakáig zabált, és egyedül felfalt mindent, õ meg sírt, és folyton azt hajtogatta: „De hát a morzsák itt kell hogy legyenek valahol.” Erre elkezdték keresni a morzsát, de semmit se találtak, mert annyi eszünk nekünk is volt. Amit nem tudtunk bezabálni, azt spárga-postán leküldtük a második emeletre. Nem tudtak semmit se ránk bizonyítani, pedig az a hülye egyre csak fújta a magáét: „Muszáj, hogy morzsa legyen valahol.” Egész nap nem zabált semmit, és figyelte, hogy miközülünk nem eszik-e vagy nem cigarettázik-e valaki. Másnap ebédkor még mindig hozzá se nyúlt a menázsihoz, de este már megfelelt neki az a rothadt krumpli és káposzta, csak ehhez már nem imádkozott, mint addig, a sonka meg a tojás elõtt. Aztán az egyik miközülünk kapott valahogy Drámacigarettákat kívülrõl, és a pasas csak akkor állt szóba velünk, hogy adjunk neki egy slukkot. Ezt adtunk neki, ni. – Már féltem, hogy mégis adtak neki egy slukkot – jegyezte meg Švejk –, ezzel az egész történetet elrontotta volna. Ilyen nemeslelkûség csak a regényekben van, de a helyõrségi fogházban ilyen körülmények között hülyeség lenne. – És megpokrócoztátok? – kérdezte egy hang. – Azt elfelejtettük. Csöndes vita kezdõdött, hogy meg kellett volna-e pokrócozni vagy sem. A többség igennel szavazott. Lassanként elcsöndesedett a beszélgetés. Az emberek elaludtak, vakargatva a hónuk alját, a mellüket és a hasukat, ahol a tetvek a legjobban be tudnak fészkelõdni a fehérnemûbe. Elaludtak, fejükre húzva a tetves pokrócokat, hogy a petróleumlámpa ne süssön a szemükbe. Reggel nyolc órakor Švejket az irodába szólították. – Baloldalt az irodaajtó mellett van egy köpõcsésze, abba dobják a csikkeket – oktatta Švejket egy társa. – Aztán az elsõ emeleten is találsz egyet. Kilencig nem söprik a folyosót, még biztos

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lesz ott valami. De Švejk nagy csalódást okozott. Nem tért vissza többé a tizenhatosba. Tizenkilenc alsónadrág kezdett kombinálni, és mindenféléket találgatni. Egy szeplõs Landwehr-katona,[56]akinek a legnagyobb volt a fantáziája, kijelentette, hogy Švejk rálõtt a kapitányára, és ezért ma ki fogják végezni a motoli gyakorlótéren.

Š VEJK MINT A TÁBORI LELKÉSZ TISZTISZOLGÁJA I Ismét elkezdõdik odüsszeiája, méghozzá díszkísérettel: két szuronyos katonának kellett a tábori lelkészhez vezetnie. Kísérõi kölcsönösen kiegészítették egymást. Az egyik hórihorgas volt, a másik alacsony és kövér. A hórihorgas a jobb lábára sántított, az alacsony meg a balra. Mindketten a hátországban szolgáltak, mert valamikor, a háború elõtt, katonai szolgálatra végérvényesen alkalmatlannak nyilvánították õket. Komoly képpel baktattak a járda mellett, s a szemük sarkából idõnként odasandítottak Švejkre, aki kettõjük között lépkedett, és fûnek-fának szalutált. Civil ruhája elveszett a fogház raktárában, s a katonasapka is, amellyel hadba vonult. Mielõtt kiengedték, adtak neki egy ócska mundért, amelynek a tulajdonosa valami nagy melák, Švejknél jó fejjel magasabb ember lehetett. A nadrágba, amit viselt, még három Švejk is belefért volna; lábától egészen a melléig, mert odáig ért a nadrág, végtelenül sok ránc húzódott, felkeltve a szemlélõk önkéntelen bámulatát. A hatalmas, könyöknél foltos, zsíros és piszkos zubbony úgy lötyögött Švejken, mint a madárijesztõ gúnyája. A nadrág úgy lógott rajta, mint cirkuszi bohócokon a bugyogó. Katonasapkája, amit a helyõrségi fogházban szintén kicseréltek, elnyelte a fülét is. A szemlélõk mosolyára Švejk is lágy mosollyal válaszolt, valamint jámbor szemének melegével és gyöngédségével. Így mentek Karlín felé, a tábori lelkész lakására. Elõször a kis kövér szólította meg Švejket. Már lent voltak a Malá Stranán, az árkádok alatt. – Hová valósi vagy? – kérdezte a kis kövér. – Prágai. – Aztán nem szöksz meg nekünk? A hórihorgas is beleavatkozott a beszélgetésbe. Igen érdekes tünemény, hogy míg az alacsony kövérek többnyire jóindulatú optimisták, a hórihorgas égimeszelõk viszont szkeptikusak szoktak lenni.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

S ezért a hórihorgas így szólt a kövérhez: – Megszökne, ha tudna. – Ugyan mért szökne meg – mondta a kis kövér –, így is, úgy is kiszabadult, eleresztették a fogházból. Itt az írás róla, ebben a csomagban. – És mit írnak abban a csomagban a tábori lelkésznek? – kérdezte a hórihorgas. – Azt én nem tudom. – Na látod, nem tudsz semmit, csak jár a szád. Néma csendben haladtak át a Károly-hídon. A Károly utcán megint Švejkhez fordult a kis kövér: – Nem tudod, miért viszünk a tábori lelkészhez? – Gyónni – mondta Švejk könnyedén –, mert engemet holnap felakasztanak. Mindig így szokták csinálni, és ezt úgy hívják, hogy lelki vigasz. – Aztán mért fognak tégedet… izé…? – kérdezte óvatosan a hórihorgas, miközben a kövér részvéttel pislogott Švejkre. Mindketten vidékiek voltak, iparosok, családapák. – Én nem tudom – felelte Švejk jámbor mosollyal –, én semmirõl se tudok. Biztos így rendelte a sors. – Úgy látszik, szerencsétlen csillagzat alatt születtél – jegyezte meg szakértõen és együttérzéssel a kis tömzsi –, minálunk Jasennában, Josefov mellett, még a porosz háború idején szintén felakasztottak egy illetõt. Eljöttek érte, azt se mondták neki, hogy mukk, és Josefovban felakasztották. – Én azt hiszem – mondta szkeptikusan a hórihorgas –, hogy csak úgy semmiért nem akasztják fel az embert, és mindig kell hogy legyen a dologban valami, hogy meg lehessen okolni. – Amikor nincs háború – jegyezte meg Švejk –, akkor megokolják, de háborúban nincsenek tekintettel egy szál emberre. Vagy elesik a fronton vagy felakasztják odahaza, egykutya. – Ide hallgass, nem vagy te valami politikás? – kérdezte a hórihorgas. A kérdés hangsúlyából kiérzõdött, hogy kezd rokonszenvezni Švejkkel. – De nagyon is politikás vagyok – mosolyodott el Švejk. – Tán nemzeti szocialista[57]vagy? – Most a kis tömzsire jött rá az óvatosság. – Mi közünk hozzá – mondta –, sok itt az ember, és még megfigyelnek. Legalább a szuronyokat

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html levehetnénk egy kapu alatt, hogy ne legyen olyan feltûnõ. Nem szöksz meg? Abból nekünk nagy kellemetlenségünk lenne. Igaz, Toník? – fordult a hórihorgashoz. Ez halkan felelte: – A szuronyokat levehetnénk. Utóvégre a mi emberünk ez. Szögre akasztotta a szkepticizmusát, és a szíve megtelt részvéttel Švejk iránt. Kerestek hát egy megfelelõ kapualjat, ott levették a szuronyaikat, és a kövér megengedte Švejknek, hogy mellette haladjon. – Rágyújtanál, mi? – kérdezte. – Nem tudom, vajon… – Azt akarta mondani: „Vajon kapsz-e még cigarettát, mielõtt felakasztanak”, de nem fejezte be a mondatot, megérezvén, hogy az tapintatlanság lenne. Mindnyájan rágyújtottak, és Švejk kísérõi mesélni kezdtek a családjukról, amely Hradec környékén lakik, az asszonyról, a földecskérõl, a tehénrõl. – Én szomjas vagyok – mondta Švejk. A hórihorgas meg a tömzsi összenézett. – Bemehetnénk valahova egy korsóra – mondta a tömzsi, megérezve a hórihorgas helyeslését –, de csak ahol nem feltûnõ. – Menjünk a „Kuklík”-ba – ajánlotta Švejk –, a puskát beadjátok a konyhába; a kocsmáros, Serabona, úgyis szokol,[58]tõle nem kell félni. – A „Kuklík”-ban hegedû- meg harmonikazene van – folytatta Švejk –, utcalányok is járnak oda meg más finom társaság, akiket a reprezentyákba[59]nem eresztenek be. A hórihorgas meg a tömzsi még egyszer összenézett, majd a hórihorgas azt mondta: – Hát menjünk oda, messze van még Karlín. Útközben Švejk különbözõ anekdotákat mesélt nekik, aztán igen jó hangulatban léptek be a „Kuklík”-ba, és úgy cselekedtek, ahogy Švejk tanácsolta. A puskáikat lerakták a konyhában, s bementek a mulatóba, ahol a hegedû és a harmonika egy közkedvelt nóta dallamával töltötte be a levegõt: „A Pankrácon, fent a dombtetõn, van egy árnyas kis lugas…” Valami kisasszony, aki egy kiélt külsejû, kétfelé választott s lenyalt frizurájú fiatalember ölében ült, rekedt hangon ezt dalolta: „Felszedtem egy jó kis tyúkot, és most mással jár a nõ.” Egy asztalnál egy részeg ringliárus aludt, idõnként felébredt, öklével az asztalra csapott, és elbõdült: – Hiába minden – aztán tovább aludt. A biliárdasztal mögött, a tükör alatt, három hölgy ült, és néha átkiáltott egy vasúti kalauznak: – Szép fiú, fizessen egy vermutot! – A zene mellett ketten azon veszekedtek, hogy tegnap valami Maøkát elkapott-e a razzia. Az egyik a saját szemével látta, a másik viszont azt erõsítgette, hogy a nõ elment egy katonával aludni a „Valeš”-féle óradíjas szállodába.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Közvetlenül az ajtó mellett egy katona ült néhány civillel, és a szerbiai sebesülésérõl mesélt nekik. A karja fel volt kötve, a zsebe tömve cigarettával, amit a civilektõl kapott. Azt mondta, hogy már nem bír többet inni, és a társaság egyik tagja, egy kopasz bácsika, szüntelenül unszolta: – Igyon csak, kedvesem, ki tudja, hogy találkozunk-e még egyszer. Rendeljek magának valami muzsikát? Szereti az „Árvagyerek”-et? Ez volt ugyanis a kopasz bácsika nótája, s valóban, a hegedû és a harmonika rá is zendített, amitõl a bácsikának könnyek szöktek a szemébe, és az öreg reszketõ hangon énekelte: – Hogy megjött a szava, kérdi, hol a mama, kérdi, hol a mama… A szomszéd asztaltól viszont átkiáltottak: – Hagyja abba. Pukkadjon meg. Tegye a sifonérba azt a nótát. Menjen innét a bús világba azzal az árvával. S hogy kivágja az utolsó tromfot, az ellenséges asztal rázendített egy másik dalra: – A búcsú fáj, a búcsúcsók már alig érzik, megtört szívem csak egyre vérzik, vérzik… – Franta! – kiáltották oda a sebesült katonának, amikor a nótájukkal végre sikerült elnyomniuk az „Árvagyerek”-et. – Mit izélsz már velük, gyere, ülj át mihozzánk. Hagyd õket a fenébe, és röpíts ide néhány cigarettát! Meddig szórakoztatod még ezeket a balekokat? Švejk és kísérõi érdeklõdve szemlélték mindezt. Švejk elmerült emlékeibe: sokszor üldögélt itt, amíg ki nem tört a háború. Eszébe jutott Drašner rendõrkomisszár, ahogy bejárt ide razziázni, és a prostituáltak, akik féltek tõle, és éppen ezért nagyon bátor gúnydalokat faragtak róla. Kórusban fújták: Mikor jött a Drašner, nagy muri volt egyszer, de Maøena be volt rúgva, röhögött a Drašner úrra. S akkor éppen bejött Drašner a kíséretével, félelmetesen és kérlelhetetlenül. Mintha verebek közé lõttek volna. A detektívek rakásba gyûjtötték az egész társaságot. És õ is, Švejk, belekerült akkor ebbe a rakásba, mert pechére így felelt Drašner komisszárnak, amikor ez igazoltatni akarta: – Van az úrnak felhatalmazása a rendõrkapitányságtól? – Švejknek eszébe jutott egy költõ is, aki itt szokott ülni a tükör alatt, s a „Kuklík” zûrzavaros lármájában ének- és harmonikaszó közepette verseket írdogált, és felolvasta a prostituáltaknak. Švejk kísérõiben viszont egyáltalán nem ébredtek fel ilyesféle reminiszcenciák. Számukra mindez teljesen új volt. És kezdett tetszeni nekik. Elõször a kis kövért töltötte el itt a hiánytalan elégedettség, mert az ilyen emberek az optimizmuson kívül még az epikureizmusra is rendkívül hajla-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mosak. A hórihorgas még viaskodott önmagával egy darabig. S ahogy a szkepticizmusát már elvesztette, úgy vesztette el most lassanként a kimértségét és maradék higgadtságát is. – Táncolni akarok – mondta az ötödik sör után, látva a „slapák”-ot járó párokat. A tömzsi teljesen átadta magát az élvhajhászásnak. Egy nõ ült mellette, sikamlós szavakat mondott, és a kis kövérnek csak úgy csillogott a szeme. Švejk ivott. A hórihorgas táncolt egy kört, majd táncosnõjével együtt visszajött az asztalhoz. Aztán énekeltek, táncoltak, szüntelenül ittak, paskolgatták a partnernõiket. S a vásárolható szerelem, a nikotin és az alkohol légkörében ott kerengett észrevétlenül a régi jelszó: „Utánunk az özönvíz!” Délután hozzájuk ült egy katona, és felajánlotta, hogy egy ötösért gennyes bõrgyulladást és vérmérgezést csinál nekik. Van vele injekcióstû, és ha akarják, petróleumot fecskendez a kezükbe vagy a lábukba.[60]Legalább két hónapig feküdni fognak vele, s ha nyállal kezelik a sebet, talán egy fél évig is, és végérvényesen el kell hogy engedjék õket a katonaságtól. A hórihorgas, aki már teljesen elvesztette a lelki egyensúlyát, kiment a klozettra a katonával, és petróleumot fecskendeztetett a lábába, a bõr alá. Mikor már estére járt az idõ, Švejk azt javasolta, hogy folytassák útjukat a tábori lelkészhez. A kis kövér, aki már dadogni kezdett, könyörgött neki, hogy maradjanak még. A hórihorgas is azon a véleményen volt, hogy a tábori lelkész várhat. Švejknek azonban már elment a kedve a „Kuklík”-tól, s ezért azzal fenyegetõzött, hogy otthagyja õket. Így hát elindultak, de Švejknek meg kellett ígérnie, hogy útközben még benéznek valahová. A Flórencen túl kötöttek ki egy kis kávéházban, ahol aztán a tömzsi eladta az ezüstóráját, hogy tovább mulathassanak. Mikor innen kimentek, Švejknek már támogatnia kellett õket az úton. Keservesen megkínlódott velük. A térdük pillanatonként megroggyant, és mindenáron be akartak még menni valahová. A kis kövér csaknem elvesztette a tábori lelkésznek szóló paksamétát, amit ezért Švejk kénytelen volt maga vinni tovább. Švejknek állandóan figyelmeztetni kellett õket, ha egy tiszt vagy valami sarzsi jött velük szembe. Emberfölötti erõfeszítéssel és igyekezettel végül is sikerült elcipelnie õket a Király úton addig a házig, ahol a tábori lelkész lakott. Maga tûzte fel a szuronyokat a puskáikra, és csak a bordájukat öklözve érte el, hogy õk kísérjék õt, ne pedig õ õket. Egy elsõ emeleti lakásajtón végül megtaláltákOtto Katz, Feldkurat névjegyét, s egy katona ajtót nyitott nekik. A szobából hangok szûrõdtek ki, palack- és pohárcsilingeléssel vegyesen.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Wir… melden… gehorsam… Herr… Feldkurat – mondta nehezen forgó nyelvvel a hórihorgas, szalutálva a katonának – ein… Paket… und ein Mann gebracht.[61] – Bújjatok beljebb – mondta a katona –, hol készültetek ki ennyire? A feldkurát úr is… – köpött egyet. Aztán bement a paksamétával. A jövevények sokáig vártak az elõszobában, míg végül kinyílt az ajtó, és az elõszobába kilépett, jobban mondva kidõlt a tábori lelkész. Mellényre volt vetkõzve, és egy szivart tartott a kezében. – Hát végre itt van – mondta Švejknek –, látom, elhozták. Ee… nincsen gyufája? – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy nincsen. – Ee… és mért nincsen magának gyufája? Minden katonánál kell hogy legyen gyufa, hogy rá tudjon gyújtani. Az olyan katona, amelyiknek nincs gyufája, az… Na milyen az? – Az gyufátlan, jelentem alássan – felelte Švejk. – Nagyon helyes, az gyufátlan, és senkinek se tud tüzet adni. Nahát, ez lenne az egyik dolog, és most lássuk a másikat. Nem büdös a maga lába, Švejk? – Jelentem alássan, hogy nem büdös. – Na, ez volt a második. És most a harmadikat. Iszik maga snapszot? – Alázatosan jelentem, hogy snapszot nem iszok, csak rumot. – Nagyon jó, most nézze meg ezt a katonát. Ezt én Feldhuber fõhadnagytól kértem kölcsön mára, az õ puccerje. És ez semmit nem iszik, ez egy ab-ab-absztinens, és ezért el is fog menni egy menetszázaddal. Me-mert az ilyen embert semmire se tudom használni. Ez nem puccer, ez egy tehén. Az is csak vizet iszik, és bõg, mint az ökör. – Te absztinens vagy – fordult a katonához –, ne-nem szégyelled magad, te marha. Megérdemelsz egypár pofont. A tábori lelkész most azokra fordította a figyelmét, akik idehozták Švejket, s abbeli igyekezetükben, hogy egyenesen álljanak, jobbra-balra imbolyogtak, hasztalanul támaszkodva a puskájukra. – Ti be-berúgtatok – mondta a tábori lelkész –, szolgálatban berúgtatok, és ezért én le-lecsukatlak benneteket. Švejk, vegye el tõlük a puskát, kísérje ki õket a konyhába, és vigyázzon rájuk, amíg értük nem jön a patruj. Én máris telefo-fo-fonálok a kaszárnyába. S így történt, hogy Napóleon szavai: „Háborúban a helyzet pillanatonként változik”, itt is teljes igazolást nyertek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Reggel ezek kísérték õt szuronyosan, s féltek, hogy megszökik tõlük, aztán õ hozta ide õket, és végül neki kellett vigyáznia rájuk. A két kísérõben nem is tudatosodott azonnal ez a fordulat, csak amikor már a konyhában ültek, és látták, hogy Švejk ott áll az ajtóban, szuronyos puskával. – Innék valamit – sóhajtott a kis optimista, míg a hórihorgas ismét szkeptikus rohamot kapott, és azt mondta, hogy aljas árulás az egész. Hangosan elkezdte vádolni Švejket, hogy õ juttatta ide õket; lám, azt is megígérte nekik, hogy holnap az akasztófára megy, és most kiderült, hogy csak hecc volt a gyónás is meg az akasztás is. Švejk hallgatott, és fel-alá járkált az ajtó elõtt. – Marhák voltunk! – ordította a hórihorgas. Végül, miután meghallgatta az összes vádakat, Švejk így szólt: – Most legalább látjátok, hogy a katonaság nem méznyalás. Én a kötelességemet teljesítem. Én is ugyanúgy estem bele az egészbe, mint ti, de énrám, ahogy mondani szokás, rám mosolygott a szerencse. – Én innék valamit – hajtogatta kétségbeesetten az optimista. A hórihorgas felállt, és imbolygó léptekkel az ajtóhoz ment. – Eressz haza bennünket – mondta Švejknek –, ne hülyéskedj, kolléga. – Eredj innét – felelte Švejk –, nekem õrizni kell titeket. Most nem ismerjük egymást. Az ajtóban megjelent a tábori lelkész. – É-én sehogy se tudom megkapni azt a kaszárnyát, úgyhogy eredjetek innét haza, és ju-jusson eszetekbe, hogy szolgálatban ne-nem szabad berúgni. Mars! A tábori lelkész úr becsületére legyen mondva, hogy a kaszárnyát nem hívta fel, mert nem is volt telefonja, és csak egy állólámpa ernyõjébe ordított bele.

II Švejk már harmadik napja volt Otto Katz tábori lelkész tisztiszolgája, s ez idõ alatt csak egyszer látta a gazdáját. A harmadik napon megjelent Helmich fõhadnagy puccerje, hogy Švejk menjen el hozzájuk a tábori lelkészért. Útközben közölte Švejkkel, hogy a tábori lelkész összeveszett a fõhadnaggyal, darabokra törte a pianinót, olyan részeg, mint a csap, és nem akar hazamenni. Közölte továbbá, hogy Helmich fõhadnagy is be van rúgva, és kidobta a folyosóra a tábori lel-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html készt, aki most is ott ül a földön, az ajtó elõtt, és szunyókál. Mikor a helyszínre ért, Švejk felrázta a tábori lelkészt, s miután ez mordult egyet, és kinyitotta a szemét, Švejk szalutálva így szólt hozzá: – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy itt vagyok. – És mit akar… itten? – Alázatosan jelentem, hogy el kell vigyem a feldkurát urat. – Azt mondja, hogy el kell vigyen engemet… és hová megyünk? – A feldkurát úr lakására, jelentem alássan. – És mért kell, hogy a lakásomra menjek… hát nem a lakásomban vagyok? – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy egy idegen házban tetszik lenni a folyosón. – És… hogy kerültem… én… ide? – Alázatosan jelentem, hogy látogatóban tetszett lenni. – Én… ne-nem voltam… lá-látogatóba… Ma-maga… tétéved. Švejk felemelte a tábori lelkészt, és nekitámasztotta a falnak. A tábori lelkész jobbra-balra dülöngélt, ráhanyatlott Švejkre, és azt mondta: – Én elesek magának. – Elesek – ismételte meg még egyszer, bárgyún vigyorogva. Végül Švejknek sikerült a falhoz nyomnia a tábori lelkészt, aki ebben az új helyzetében is tüstént elszunnyadt megint. Švejk felköltötte. – Mi tetszik? – kérdezte a tábori lelkész, miközben hasztalanul igyekezett lecsúszni a fal mentén, és leülni a földre. – Maga kicsoda? – Alázatosan jelentem – felelte Švejk, visszanyomva a tábori lelkészt a falhoz –, hogy én a feldkurát úr puccerje vagyok. – Nekem nincsen semmilyen puccerem – mondta erõlködve a tábori lelkész, és megint megpróbált Švejkre dõlni –, én nem is vagyok feldkurát. – Én egy disznó vagyok – tette hozzá a részegek õszinteségével –, eresszen, uram, én nem ismerem magát. Ez a kis küzdelem Švejk teljes gyõzelmével végzõdött. Švejk úgy használta ki a gyõzelmét, hogy lehurcolta a tábori lelkészt a lépcsõn a kapu alá, itt azonban a tábori lelkész újabb ellenállást tanúsított, mert nem akarta, hogy kihúzzák az utcára.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Én nem ismerem magát, uram – mondta szüntelenül Švejk szemébe a harc alatt. – Ismeri maga Otto Katzot? Az vagyok én. – Voltam az érseknél – bömbölte, a ház kapujába kapaszkodva. – A Vatikán érdeklõdik irántam, érti? Švejk elhagyta a „jelentem alássan”-t, és most már egészen bizalmas modorban tárgyalt a tábori lelkésszel. – Ereszd el, ha mondom – förmedt rá –, mert rávágok a mancsodra. Hazamegyünk, és kuss. Nincs duma. A tábori lelkész elengedte a kaput, és Švejkre dõlt: – Nem bánom, menjünk valahová, de a Šuhabordélyházba nem megyek, mert ott adós vagyok. Švejk lerázta magáról, aztán kivitte a kapu alól, és a járdán megindult vele hazafelé. – Miféle úriember ez? – kérdezte valaki az utcán, számos nézõjük közül. – A fivérem – felelte Švejk –, szabadságot kapott, eljött hozzám látogatóba, és örömében leitta magát, mert azt hitte, hogy meghaltam. A tábori lelkész, aki valami operettdallamot dünnyögött maga elé, teljesen felismerhetetlenül, meghallotta az utolsó szavakat, kiegyenesedett, és a nézõkhöz fordult: – Aki meg van halva, három napon belül jelentkezzen a korpszkomandón,[62]hogy a hulláját be lehessen szentelni. Aztán mély hallgatásba süllyedt, s mindenáron orra akart bukni a járdán, miközben Švejk, a hóna alatt megmarkolva, hazafelé vonszolta. A feje elõrelógott, a lába hátrakalimpált, mint egy törött gerincû macskáé, s közben így dörmögött magában: – Dominus vobiscum… et cum spiritu tuo. Dominus vobiscum. Egy konflis-állomásnál Švejk a falnak támasztotta a tábori lelkészt, és elõrement, hogy megalkudjon a kocsisokkal. Az egyik kocsis kijelentette, hogy nagyon is jól ismeri ezt az urat, egyszer már fuvarozta, és többet nem fogja fuvarozni. – Mindenemet leokádta – fejezte ki magát szépítés nélkül –, és még a fuvart se fizette ki. Több mint két óra hosszat kocsikáztam vele, amíg megtaláltam a lakását. Aztán vagy háromszor kellett, hogy elmenjek hozzá, és csak egy hét múlva fizetett öt koronát az egészért. Hosszas tárgyalás után az egyik kocsis vállalta a fuvart. Švejk visszament a tábori lelkészhez, aki már aludt. Fekete keménykalapját (mert rendszerint ci-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vilben járt) közben levette valaki a fejérõl, és elvitte. Švejk felköltötte a tábori lelkészt, és a kocsis segítségével berakta a konflisba. A konflisban a tábori lelkész teljesen eltompult, Švejket Just ezredesnek vélte, a 75. gyalogezredbõl, és többször is elismételte maga elé: – Ne haragudj, kamerád, hogy tegezlek. Disznó vagyok. Egy ideig úgy látszott, mintha az utcaköveken zötyögõ konflis magához térítené. Ültében kiegyenesedett, és énekelni kezdte egy ismeretlen nóta töredékét. De lehet, hogy a dal csak az õ fantáziájából fakadt: Azt én soha nem felejtem, az ölébe felvett, ott laktunk mi akkoriban Domažlice mellett. De csakhamar visszazuhant a teljes tompultságba, rákacsintott Švejkre, és megkérdezte tõle: – Hogy van máma, nagyságos asszony?… Nem megy nyaralni az idén? – tette hozzá rövid szünet után, s mivel mindent duplán látott, megkérdezte: – Kegyednek már egy felnõtt fia van? – Közben az ujjával Švejkre mutatott. – Nyughass! – kiáltotta Švejk, amikor a tábori lelkész fel akart mászni az ülésre. – Ne félj, megtanítlak én kesztyûbe dudálni! A tábori lelkész elcsendesedett, és apró malacszemeivel kibámult a konflisból, õszintén nem értve, hogy tulajdonképpen mi történik itt vele. Most már teljesen összekavart mindent, és Švejkhez fordulva, panaszosan így szólt: – Klozettos néni, nyisson nekem egy elsõ osztályú fülkét.[63]– Megpróbálta letolni a nadrágját. – Gombolod be rögtön, disznó – kiáltotta Švejk –, ismernek már az összes kocsisok, egyszer már összehánytad magadat, most még ez hiányzik. Ne képzeld, hogy megint adós maradhatsz, mint a múltkor. A tábori lelkész mélabúsan a tenyerébe hajtotta a fejét, és dalolni kezdett: – Engem már senki nem szeret… – De mindjárt félbeszakította a nótáját, és bejelentette: – Entschuldigen Sie, lieber Kamerad, Sie sind ein Trottel, ich kann singen, was ich will.[64] Aztán szemmel láthatóan fütyülni akart valami dallamot, de füttyszó helyett csak egy olyan erõteljes „prrr” tört ki belõle, hogy a lovak megálltak. Miután Švejk kiáltására továbbindultak, a tábori lelkész megpróbált rágyújtani a cigarettaszipkájára. – Nem ég – mondta kétségbeesetten, miután egy egész skatulya gyufát elgyújtogatott –, maga

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mindig elfújja. De nyomban elvesztette megint a gondolatai fonalát, és kitört belõle a nevetés. – Micsoda muri, egyedül vagyunk a villamoson, igaz, kolléga úr? – Keresgélni kezdett a zsebeiben. – Elvesztettem a jegyemet – ordította –, álljanak meg, azt a jegyet meg kell találni. Majd rezignáltan legyintett: – Csak menjenek… Aztán dadogni kezdett: – A legtöbb esetben… Igen, rendben van… Minden esetben… Tévedni tetszik… Második emelet?… Ez csak kifogás. Nem énrólam van szó, nagyságos asszonyom, hanem kegyedrõl… Fizetni… Volt egy feketém… Félálomban nagy veszekedésbe keveredett valami képzelt ellenséggel, aki meg akarta fosztani attól a jogától, hogy a vendéglõben az ablak mellett ülhessen. Aztán vonatnak nézte a konflist, és kihajolva ordítani kezdett az utcára, csehül és németül: – Nymburk, átszállni! Švejk visszarángatta, s a tábori lelkész megfeledkezett a vonatról, és különbözõ állathangokat próbált utánozni. Legtovább a kakassal kísérletezett, és kukorékolása diadalmasan harsogott a konflisból. Egyáltalában, egy ideig nagyon éber és nyughatatlan volt, megpróbált kiesni a konflisból, és lemarházta a járókelõket, akik mellett a konflis elhaladt. Aztán kidobta a zsebkendõjét, és ordítozni kezdett, hogy álljanak meg, mert elveszett a poggyásza. Majd belefogott egy elbeszélésbe: – Élt egyszer Budìjovicében egy dobos. Megnõsült. Egy év múlva meghalt. – Hirtelen elnevette magát: – Hát nem jó vicc ez? Švejk egész idõ alatt könyörtelen szigorúságot tanúsított a tábori lelkésszel szemben. Valahányszor a tábori lelkész megpróbált elkövetni valami kis stiklit, például kiesni a konflisból, vagy letörni az ülést, Švejk nagyokat bokszolt a bordái közé, amit a tábori lelkész nem mindennapi bambasággal vett tudomásul. Csak egyszer próbált fellázadni, és kiugorni a konflisból, közölve, hogy nem utazik tovább, mert úgyis tudja, hogy Budejovice helyett Podmoklyba viszik. Švejk egy pillanat alatt tökéletesen likvidálta ezt a zendülést, s visszakényszerítette a tábori lelkészt elõbbi helyzetébe az ülésre, vigyázva azonban, hogy ott el ne aludjon neki. A legfinomabb kifejezés, amellyel ezenközben a lelkészt illette, így hangzott: – Ne aludj, te dög. A tábori lelkész egyszerre csak búskomorsági rohamot kapott, könnyezni kezdett, és megkérdezte Švejktõl, hogy van-e anyja. – Én egyedül vagyok ezen a világon, jó emberek – üvöltötte a konflisból –, karoljatok fel engem! – Ne csinálj itt botrányt nekem – figyelmeztette Švejk –, hagyd abba, különben mindenki azt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html fogja mondani, hogy berúgtál. – Én semmit se ittam, kamerád – felelte a tábori lelkész –, én teljesen józan vagyok. Egyszerre csak mégis felállt, és szalutált: – Ich melde gehorsam, Herr Oberst, ich bin besoffen. [65]

– Malac vagyok – ismételte magának tízszer is, kétségbeesett, õszinte reménytelenséggel. Majd Švejkhez fordult, és állhatatosan könyörgött neki: – Dobjon ki az automobilból! Miért is visz engem magával? Leült, és ezt dünnyögte: – Lám, a holdvilág körül mennyi szép kis karika. Kapitány úr, hisz maga a lélek halhatatlanságában? Bejuthat-e a mennyországba egy ló? Hangosan nevetni kezdett, de csakhamar elkomorult, és apatikusan bámult Švejkre, majd így szólt: – Bocsánat, uram, én már láttam önt valahol. Nem járt ön Bécsben? Emlékszem önre a papneveldébõl. Egy ideig latin versek szavalásával szórakozott: – Aurea prima sata est aetas, quae vindice nullo. – Ez így nem mehet tovább – mondta –, tessék engem kidobni. Mért nem akar kidobni? Nem lesz semmi bajom. – Orra akarok bukni – közölte elszánt hangon. – Uram – folytatta könyörögve –, drága barátom, legyen szíves, vágjon engem pofon. – Egyszer vagy többször? – kérdezte Švejk. – Kétszer. – Tessék… A tábori lelkész hangosan számlálta a kapott pofonokat, s közben földöntúli boldogság sugárzott róla. – Ez nagyon jót tesz – mondta –, a gyomor végett, elõsegíti az emésztést. Még egy szájonvágást is kérek. – Hálás köszönet – kiáltotta, miután Švejk haladéktalanul teljesítette a kérését –, tökéletesen meg vagyok elégedve. Tépje szét a mellényemet, ha szabad kérnem. A legkülönbözõbb kívánságoknak adott hangot. Ilyen kérésekkel fordult Švejkhez: – Csavarja ki a fél lábamat, fojtogasson egy kicsit, vágja le a körmömet, húzza ki a metszõfogaimat. Aztán vértanúi hajlandóságot mutatott, amennyiben azt kérte, hogy tépjék le a fejét, és dobják egy zsákban a Moldvába. – Csillagocskák a fejem körül, milyen jól állna az nekem – mondta lelkesen –, kéne vagy tíz.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Ezután a lóversenyrõl kezdett beszélni, de hamarosan áttért a balettra, bár annál sem idõzött sokáig. – Szokott csárdást táncolni? – kérdezte Švejktõl. – Ismeri a medvetáncot? Így ni… Fel akart ugorni, és ráesett Švejkre, aki belébokszolt, majd visszarakta az ülésre. – Én akarok valamit – bömbölte a tábori lelkész –, de nem tudom, hogy mit. Nem tudja, hogy mit akarok? – Mélységes rezignációval lehorgasztotta a fejét. – Mi közöm énnekem ahhoz, hogy mit akarok – mondta komolyan –, és magának, uram, szintén nincsen hozzá semmi köze. Én nem ismerem magát. Hogy merészel fixírozni engem? Tud maga vívni? Egy pillanatra harciassá vált, és megpróbálta lelökni Švejket az ülésrõl. Miután Švejk lecsillapította, fizikai erõfölényének gátlástalan érvényesítésével, a tábori lelkész megkérdezte: – Mi van máma, hétfõ vagy péntek? Arra is kíváncsi volt, hogy december van-e vagy június, és igen nagy tehetséget árult el a legkülönbözõbb kérdések feltevésében: – Maga nõs? Szereti a gorgonzola-sajtot? Volt maguknál otthon poloska? Volt már a kutyájának szopornyicája? Közlékennyé vált. Elmesélte, hogy tartozik a lovaglócsizmája, a korbács és a nyereg árával, hogy évekkel ezelõtt trippere volt, és hipermangánnal gyógyította. – Másra nem volt idõ, se mód – mondta nagy csuklások közepette –, lehet, hogy maga ezt nagyon keserûnek tartja. De hát tessék megmondani, hukk, hukk, mit csináljak, hukk? Ezt az egyet megbocsáthatja nekem. – Autotherm – folytatta, teljesen megfeledkezve arról, amit az imént magyarázott –, autothermnek hívjuk az olyan edényt, amely az italokat és ételeket eredeti hõfokon tartja. Mi a véleménye, kolléga úr, melyik az igazságosabb játék, a ferbli vagy a huszonegy? – Bizonyisten, téged már láttalak valahol – kiáltotta, azon igyekezve, hogy átölelje Švejket, és megcsókolja nyálas ajkaival –, mi együtt jártunk iskolába. – Te jó fiú, te – mondta lágyan, a saját lábát simogatva –, hogy megnõttél, amióta legutóbb láttalak. Az az öröm, hogy itt látlak, kárpótol engem minden szenvedésért. Költõi hangulatba esett, és arról beszélt, hogy õ visszatér a boldog arcok és forró szívek verõfényébe. Aztán letérdelt, és imádkozni kezdte az Üdvözlégyet, miközben torkaszakadtából nevetett. Mikor megálltak a lakása elõtt, rendkívül nehéz volt kiszedni a konflisból.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Még nem vagyunk a célnál – ordította –, segítség. Elrabolnak. Tovább akarok menni. – A szó szoros értelmében úgy húzták ki a konflisból, mint egy fõtt csigát a házából. Egy pillanatra úgy látszott, hogy kettétépik, mert a lába beleakadt az ülésbe. Mindazonáltal hangosan nevetett rajta, hogy dühbe hozta õket: – Maguk széttépnek engem, uraim. Aztán behurcolták a kapu alá, fel a lépcsõn a lakásába, s mint egy zsákot, ledobták a díványra. Ott közölte, hogy az autót pedig nem fogja kifizetni, mert õ nem hívatta, és több mint egy negyedóra hosszat tartott, amíg megmagyarázták neki, hogy konflisról van szó. De aztán ebbe se egyezett bele, azzal érvelve, hogy õ csak fiákeren jár. – Be akartok csapni – jelentette ki a tábori lelkész, sokatmondóan kacsingatva Švejkre és a kocsisra –, mi gyalog jöttünk. Hirtelen nagylelkûségi roham tört rá, és odadobta erszényét a kocsinak: – Vidd az egészet. Ich kann bezahlen.[66]Egy krajcár nálam nem számít. Pontosabban azt kellett volna mondania, hogy harminchat krajcár nem számít nála, több ugyanis nem volt az erszényében. Szerencsére a kocsis alapos vizsgálatnak vetette alá a tábori lelkészt, pofonokat emlegetve közben. – Hát vágjál pofon, na – felelte a tábori lelkész –, azt hiszed, hogy nem bírnám ki? Ötöt is kibírnék egy ilyentõl, mint te. Végül a kocsis talált egy ötöst a tábori lelkész mellényzsebében. Ezzel el is távozott, átkozva a sorsot és a tábori lelkészt, hogy kár volt az idõért, és ez egy rongy fuvar. A tábori lelkész csak sokára aludt el, mert egyre újabb tervek fogamzottak meg benne. A legkülönbözõbb ötletekkel állt elõ: hogy õ most szeretne zongorázni, tánciskolába menni, halat sütni. Aztán odaígérte Švejknek a nõvérét, aki nem is létezett. Könyörgött továbbá, hogy vigyék át az ágyára, s végül elalvás elõtt közölte azt a kívánságát, hogy õbenne olyan embert lássanak, aki pontosan annyit ér, mint egy disznó.

III Másnap reggel, amikor Švejk belépett a szobába, a díványon fekvõ tábori lelkész éppen arra próbált rájönni, erõltetett agymunkával, hogy vajon mi történhetett vele, ki öntötte le ilyen furcsa módon, hogy a nadrágja odaragadt a bõrdíványhoz. – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem – kezdte Švejk –, hogy az éjszaka… Néhány szóval megmagyarázta neki, hogy szörnyen téved, ha azt hiszi, hogy le van öntve. A tá-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html bori lelkész, aki szokatlanul nehéznek érezte a fejét, igen nyomott hangulatban volt. – Nem akar eszembe jutni – mondta –, hogy az ágyról hogy kerülhettem a díványra. – Nem is tetszett az ágyban lenni, mert ahogy megjöttünk, mindjárt a díványra fektettük a feldkurát urat, tovább már nem ment. – És mit tettem én? Csináltam valamit egyáltalán? Nem voltam véletlenül berúgva? – Arra nincs kifejezés – felelte Švejk –, a sárga földig le tetszett inni magát, és egy kis delírium is rájött a feldkurát úrra. Remélem, a feldkurát úr jobban fogja érezni magát, ha átöltözik és megmosakszik. – Úgy érzem magam, mintha elvertek volna – panaszkodott a tábori lelkész –, és szomjas vagyok. Nem verekedtem tegnap? – Olyan nagy baj azért nem volt, feldkurát úr. A szomjúság pedig a tegnapi szomjúságtól van. Az nem múlik el olyan hamar. Ismertem egy asztalost, aki legelõször 1910 szilveszterén rúgott be, és január elsején reggel olyan szomjas volt, és olyan rosszul érezte magát, hogy vett a boltban egy heringet, és tovább ivott, és azóta ez így megy mindennap, már több mint négy éve, és senki se tud segíteni rajta, mert szombatonként mindig annyi heringet vesz magának, amennyi egész hétre elég. Olyan ez, mint a ringlispil, ahogy egy zupás õrmester mondta a kilencvenegyeseknél. A tábori lelkészen százszázalékos kaccenjammer és abszolút depresszió vett erõt. Az ember megesküdött volna rá, ha ebben a pillanatban hallja, hogy a lelkész rendszeresen hallgatja dr. Alexander Batek elõadásait, amelyeknek ez volt a címe: „Üzenjünk hadat életre-halálra az alkohol ördögének, amely sírba viszi legjobb fiainkat”, s hogy szorgalmasan olvassa a híres doktor „Száz etikai szikrá”-ját is. Igaz, egy kicsit átalakította e tanításokat. – Még ha valami nemes italt inna az ember – mondta –, mint például arakot, maraschinót, konyakot, de én tegnap borovicskát ittam. Direkt csodálom, hogy én ezt így bírom vedelni. Szörnyû pocsék íze van. Ha legalább meggy pálinka lett volna. Az emberek kitalálnak mindenféle disznó kotyvalékot, és úgy isszák, mint a vizet. Ez a borovicska nem is jóízû, színe sincsen, égeti a torkot. És ha legalább igazi lett volna, tiszta borókapárlat, amilyet Morvában ittam egyszer. De ezt a borovicskát valami faszeszbõl és olajból csinálták. Nézze, hogy böfögök. – A snapsz, az méreg – mondta meggyõzõdéssel – kivéve, ha tiszta eredeti, és nem olyan, amilyet gyárban csinálnak a zsidók hideg úton. Ugyanez a helyzet a rummal. A jó rum ritkaság. – Ha volna itt egy kis tiszta diópálinka – sóhajtott a tábori lelkész –, az rendbe hozná a gyomromat. Olyat gondolok, amilyen Šnábl kapitány úrnak van a Bruskában. Keresgélni kezdett a zsebeiben és megnézte az erszényét. – Összevissza harminchat krajcárom van. Mi lenne, ha eladnám a díványt – tûnõdött –, mi a vé-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html leménye errõl? Van ember egyáltalában, aki díványt vesz? A háziúrnak majd azt mondom, hogy kölcsönadtam, vagy hogy ellopták. Mégse, a díványt megtartom. Inkább elküldöm magát Šnábl kapitány úrhoz, kérjen tõle kölcsön száz koronát. Van neki, kártyán nyerte tegnapelõtt. Ha nem sikerül, menjen a vršovicei kaszárnyába Mahler fõhadnagyhoz. Ha ott se kap, akkor Fišer kapitányhoz a Hradèanyra. Mondja meg neki, hogy abrakot kell vennem a lónak, és elittam a pénzt. És ha még ott se sikerülne, akkor zaciba visszük a zongorát, lesz, ami lesz. Mindjárt írok egypár sort mindegyiknek. Ne hagyja magát elküldeni. Mondja meg, hogy nagy szükségem van rá, hogy nincs egy vasam se. Találjon ki, amit akar, de nekem üres kézzel vissza ne jöjjön ide, mert akkor rögtön mehet a frontra. Kérdezze meg Šnábl kapitánytól, hogy hol vásárolja azt a diópálinkát, és hozzon belõle két üveggel. Švejk ragyogóan teljesítette a megbízatást. Jámborsága és becsületes arca mindenkinek teljesen megnyerte a bizalmát, s mindenki elhitte, hogy színigazat beszél. Švejk célszerûbbnek vélte, ha nem arra hivatkozik Šnábl kapitány, Fišer kapitány és Mahler fõhadnagy elõtt, hogy a tábori lelkésznek abrakot kell vásárolnia, hanem inkább azzal támasztja alá a kérését, hogy a tábori lelkésznek tartásdíjat kell fizetnie. Kapott is pénzt mindenütt. Mikor az expedícióról visszatérve felmutatott háromszáz koronát, a tábori lelkész, aki idõközben megmosdott és átöltözött, rendkívül meg volt lepve. – Gondoltam, egy füst alatt elintézem mind a hármat – mondta Švejk –, hogy holnap vagy holnapután ne kellessen megint pénz miatt törni a fejünket. Elég simán ment, de a Šnábl kapitány elõtt térdre kellett boruljak. Nagyon smucig az öreg. De amikor mondtam neki, hogy tartásdíjat kell fizessünk… – Tartásdíjat? – mondta utána meghökkenve a tábori lelkész. – Na igen, feldkurát úr, ilyen apanázst, ami a lányoknak jár, ha gyereket csináltunk nekik. Azt tetszett mondani, hogy találjak ki valamit, és semmi más nem jutott az eszembe. Minálunk egy suszter öt lánynak fizetett tartásdíjat egyszerre, egészen kétségbe volt esve miatta, és õ is mindig kölcsönkért, és mindenki rögtön elhitte neki, hogy szörnyû helyzetben van. Kérdezték tõlem, hogy miféle lány az, és én azt mondtam, hogy nagyon csinos, és még nincsen tizenöt éves. Erre aztán elkérték a címét. – Hát ezt jól megcsinálta, Švejk – sóhajtotta a tábori lelkész, és járkálni kezdett a szobában. – Megint egy szép kis botrány – mondta aztán, a fejét szorongatva –, borzasztóan fáj a fejem. – Én megadtam nekik egy öreg süket néninek a címét, aki ott lakik a mi utcánkban – magyarázta tovább Švejk. – Alaposan el akartam intézni a dolgot, mert a parancs, az parancs. Nem hagytam magam elküldeni, és valamit ki kellett hogy találjak. Aztán az elõszobában itt vannak az emberek a zongoráért. Azért hívtam õket, feldkurát úr, hogy elvigyék a zaciba. Tiszta haszon, ha ez a zongora elmegy innen. Több lesz a hely, és több pénzünk is lesz együtt. És néhány napig nyugton vagyunk. Ha meg a háziúr megkérdezi, hogy mit akarunk csinálni azzal a zongorával, azt mondom neki, hogy elszakadtak benne a drótok, és javításra küldjük a gyárba. A házmesternének már

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html meg is mondtam ezt, hogy ne legyen neki feltûnõ, amikor azt a zongorát kicipelik és felpakolják. A díványra is van már vevõ. Nekem régi ismerõsöm, egy handlé, aki ócska bútorral kereskedik, és délután ide fog jönni. A bõrdíványoknak ma nagyon jó ára van. – Egyebet nem végzett, Švejk? – kérdezte a tábori lelkész kétségbeesett arccal, le nem véve a tenyerét a fejérõl. – Feldkurát úrnak alássan jelentem, abból a diópálinkából, amilyet a Šnábl kapitány úr vásárol, két üveg helyett ötöt hoztam, hogy tovább tartson a készlet, és hogy legyen mit igyunk. Jöhetnek azért a zongoráért, még mielõtt a zálogházat bezárják? A tábori lelkész reménytelenül intett a kezével, s a zongora nemsokára már fent is volt a kocsin. Amikor Švejk visszatért a zálogházból, a tábori lelkész egy nyitott üveg diópálinka mellett ült, és káromkodott, hogy a bécsiszelet, amit ebédre adtak neki, nem volt jól átsülve. A tábori lelkész megint be volt rúgva. Közölte Švejkkel, hogy mától fogva új életet kezd. Az alkoholivás durva materializmus, és szellemi életet kell élni. Filozofikus hangulatban beszélt körülbelül egy fél óra hosszat. Amikor felbontotta a harmadik üveget, megjött az ócskabútor-kereskedõ, a tábori lelkész potom áron eladta neki a díványt, azután váltig marasztalta, hogy beszélgessenek még egy kicsit, és nagyon rosszul esett neki, hogy az ócskás köszöni szépen, de még el kell mennie valahová egy nahtkaszliért. – Kár, hogy nekem nincsen nahtkaszlim – mondta szemrehányóan a tábori lelkész –, mindenre nem gondolhat az ember. Az ócskabútor-kereskedõ távozása után a tábori lelkész baráti beszélgetésbe kezdett Švejkkel, és együtt megittak még egy üveg pálinkát. A beszélgetés tárgyát jórészt a tábori lelkésznek a nõkhöz és a kártyához való viszonya képezte. Sokáig ültek együtt. Még a leszálló alkony is baráti beszélgetésben találta Švejket és a tábori lelkészt. Éjszaka azonban felborult közöttük a jó viszony. A tábori lelkész visszazuhant tegnapi állapotába, összetévesztette Švejket valakivel, és azt mondta neki: – Szó se lehet róla, maga itt marad, emlékszik arra a vörös hajú kadétra a tréntõl? Ez az idill egészen addig tartott, mígnem Švejk így szólt a tábori lelkészhez: – Most már elegem van ebbõl: azonnal bemászol az ágyba, és durmolsz, megértetted?! – Bemászok, szívecském, bemászok, hogyne másznék – dadogta a tábori lelkész –, emlékszel, amikor együtt jártunk az ötödik osztályba, és én megcsináltam a görög leckédet? Magának villája van Zbraslavban. És ha akar, gõzhajón utazhat a Moldván. Tudja maga, mi az a Moldva? Švejk ráparancsolt, hogy vegye le a cipõjét és a ruháját. A tábori lelkész engedelmeskedett, de

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tiltakozását azért közölte holmi ismeretlen személyekkel. – Látják, uraim – fordult a szekrényhez és a fikuszhoz –, így bánnak velem a rokonaim. – Megtagadom a rokonaimat – határozta el hirtelen, végigdõlve az ágyon. – Ha ellenem esküszik az ég és a föld, akkor is megtagadom õket… S a szobában felharsant a tábori lelkész hortyogása.

IV Ezekben a napokban ment el Švejk a lakására öreg takarítónõjéhez, Müllernéhez. A lakásban csak Müllerné unokanõvérét találta, aki sírva közölte vele, hogy Müllernét letartóztatták még aznap este, amikor elkísérte Švejket a sorozásra. Az öregasszony katonai törvényszék elé került, s mivel semmit se tudtak rábizonyítani, a steinhofi koncentrációs táborba vitték. Már levél is jött tõle. Švejk fogta ezt a családi ereklyét és elolvasta: „Kedves Aninka! Nekünk itt nagyon jó dolgunk van, mindnyájan egészségesek vagyunk. A barátnõmnek a szomszéd ágyon flekk ???a van, és vannak itt fekete ????? is. Különben minden rendben van. Enni eleget kapunk, és gyûjtjük a krumpli ????? hogy levest fõzzünk belõle. Hallottam, hogy Švejk úr már ???? valahogy próbáld megtudni, hogy hol nyugszik, hogy a háború után beültethessük azt a sírt. Elfelejtettem mondani neked, hogy a padláson, a jobb sarokban van egy kiskutya, egy rattler-kölyök. De már néhány hete, hogy semmit se kapott enni, egészen azóta, hogy értem jöttek, és elvittek a ????? Ezért gondolom, hogy most már késõ, és hogy most már az a kiskutya is meg?????.” És keresztben az egész levélen egy rózsaszínû bélyegzõ:Zensuriert K. u. k. Konzetrationslager Steinhof. – És az a kiskutya tényleg meg volt halva – zokogta Müllerné unokanõvére –, és a Švejk úr nem ismerne rá a lakására. Varrónõket vettem ide lakni. Egy olyan nõi szalont csináltak az egészbõl. Mindenütt divatképek vannak a falon. És virágok az ablakban. Müllerné unokanõvérét nem lehetett megvigasztalni. Szüntelen zokogás és jajveszékelés közben végül is kifejezésre juttatta abbeli félelmét, hogy Švejk tulajdonképpen katonaszökevény, és most még õt is tönkre akarja tenni, és szerencsétlenséget hoz rá. Végül már úgy beszélt vele, mint egy züllött kalandorral. – Hát ez borzasztó vicces – mondta Švejk –, nekem ez csudára tetszik. És tudja meg, Kejrné, hogy magának tökéletesen igaza van, mert én tényleg megszöktem. De ehhez meg kellett hogy öljek tizenöt vahtmajsztert és feldvébelt.[67]Csak ne mondja meg senkinek. És Švejk a következõ szavakkal távozott otthonából, amely nem akarta befogadni:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ide hallgasson, Kejrné, a mosodában van egypár gallérom és ingmellem, azt hozza haza nekem, hogy ha majd leszerelek, akkor legyen valami civil ruhám, amit felvegyek. Arra is vigyázzon, hogy a szekrényben ne menjen be a ruhámba a moly. És azokat a lányokat, akik az ágyamban alusznak, mondja meg, hogy üdvözöltetem. Aztán Švejk benézett a „Kehely”-be. Palivecné, amikor meglátta, kijelentette, hogy nem hajlandó kiszolgálni, mert biztosan katonaszökevény. – Az én uram – kezdte elölrõl a régi históriát –, mindig milyen óvatos volt, és most mégis ott van, le van csukva szegény feje, pedig semmit se csinált. Az ilyen emberek meg csak úgy szaladgálnak a világban, és elszökdösnek a katonaságtól. Már a múlt héten is keresték itt magát. – Mi sokkal óvatosabbak vagyunk magánál – fejezte be elõadását –, és mégis pechünk van. Nincs mindenkinek olyan szerencséje, mint magának. E szavakat meghallotta egy idõsebb bácsi, egy smíchovi lakatos, odament Švejkhez, és így szólt hozzá: – Kérem, uram, várjon meg odakint, beszélni szeretnék magával. És csakhamar csatlakozott is Švejkhez, akit a vendéglõsné ajánló szavai után dezertõrnek hitt. Közölte vele, hogy van egy fia, aki szintén megszökött a katonaságtól, és most a nagymamájánál rejtõzik Jasennában, Josefov mellett. Hiába biztosította Švejk, hogy õ nem dezertõr, az öreg egy tízest nyomott a markába. – Egy kis elsõ segély – mondta, magával húzva Švejket a sarki kocsma felé –, értem én magát, tõlem nem kell, hogy féljen. Švejk késõ éjszaka tért haza a tábori lelkészhez, aki még nem volt otthon. Csak reggel jött meg, felköltötte Švejket, és azt mondta: – Holnap elmegyünk tábori misét celebrálni. Fõzzön egy feketét rummal. Vagy mégse, fõzzön inkább grogot.

Š VEJK TÁBORI MISÉT CELEBRÁL A FELDKURÁTTAL I Az emberek gyilkolásának elõkészületei mindig is az isten nevében zajlottak le, vagy általában valami képzelt felsõbbrendû lény nevében, akit az emberiség kitalált magának, és megteremtett a saját képére és hasonlatosságára. A régi föníciaiak, mielõtt elvágták foglyaik nyakát, éppoly ünnepélyes istentiszteletet rendeztek, mint néhány ezredévvel késõbb az újabb generációk, mielõtt hadba vonultak volna, hogy tûzzel-vassal kiirtsák ellenségeiket. A guineai és polinéziai szigetek emberevõi, mielõtt ünnepélyesen felfalnák a foglyaikat, illetve a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html használhatatlan embereket, mint például misszionáriusokat, utazókat, különbözõ kereskedelmi cégek ügynökeit vagy egyszerûen csak az odatévedt kíváncsiakat, elõször is áldozatot mutatnak be isteneiknek, a legkülönbözõbb vallási szertartások közepette. Mivel az ornátus kultúrája még nem jutott el hozzájuk, erdei madarak tarka tollaiból készült koszorúkkal ékesítik az ülepüket. A szent inkvizíció, mielõtt elégette volna áldozatait, ünnepélyes istentiszteleteket és szentmiséket celebrált. A gonosztevõk kivégzésénél mindig közremûködnek papok is, akik jelenlétükkel meglehetõsen terhére vannak a delikvensnek. A szerencsétlen egyént Poroszországban hóhérbárd alá vezette a lelkipásztor, Ausztriában akasztófához a katolikus pap, Franciaországban guillotine alá, Amerikában villamosszékbe, Spanyolországban egy fotelba, amelyben egy elmés szerkezet megfojtotta, a régi Oroszországban szakállas pópa kísérte a forradalmárt, és így tovább. Ezenközben mindenütt a feszülettel manipuláltak, mintha azt akarnák mondani: „Neked csak a fejedet vágják le, felakasztanak, megfojtanak, tizenötezer voltot eresztenek beléd, bezzeg ennek mit kellett kiállania.” A világháború nagy vágóhídja sem nélkülözhette a papi áldást. Valamennyi hadsereg tábori lelkészei imádkoztak, és tábori miséket celebráltak annak a félnek a gyõzelméért, amelynek a kenyerét ették. A lázadó katonák kivégzésénél megjelent a pap is. A cseh légionáriusok kivégzésénél is ott volt a pap. Semmi sem változott azóta, hogy a rabló Vojtìch,[68]aki késõbb a „szent” elõnevet kapta, közremûködött a balti szlávok gyilkolásában és kiirtásában egyik kezében karddal, a másikban kereszttel. Mint a marhák, úgy mentek az emberek egész Európából a vágóhídra, ahová mészáros-császárokon, királyokon, elnökökön s más hatalmasságokon és hadvezéreken kívül az összes hitfelekezetek papjai is terelték õket, áldásukat adva rájuk, és hamis esküt véve tõlük, hogy „szárazföldön, levegõben és tengeren satöbbi, satöbbi”. Tábori misét két alkalommal celebráltak. Elõször, amikor egy csapat kiment a frontra, azután a front közelében, a véres mészárlás és öldöklés elõtt. Emlékszem, hogy amikor egyszer egy ilyen tábori misén voltunk, egy ellenséges repülõgép éppen a tábori oltárra ejtette a bombáját, és a tábori lelkészbõl semmi se maradt néhány véres rongyon kívül. Azután sokat irkáltak a vértanúságáról, miközben a mi repülõgépeink hasonló dicsfényt készítettek a másik oldalon tevékenykedõ tábori lelkészeknek. Mi rettenetesen mulattunk ezen, és az ideiglenes kereszten, amelynek a tövébe a tábori lelkész maradványait eltemették, az éjszaka folyamán a következõ sírfelirat jelent meg:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az égbe minket küldtél, s te nem hitted, pajtás, hogy onnét te is fogsz valamit kapni, de míg nekünk ígérted, rád pottyant az áldás, és nem maradt belõled csak egy pacni.

II Švejk szenzációs grogot fõzött, amely felülmúlta a legvénebb tengeri farkasok grogjait is. Ezt a grogot nyugodtan megihatták volna a tizennyolcadik századbeli kalózok, és nem lett volna semmi kifogásuk. Otto Katz tábori lelkész odavolt a lelkesedéstõl. – Hol tanult maga ilyen príma dolgokat fõzni? – kérdezte. – Évekkel ezelõtt, amikor vándorlegény voltam – felelte Švejk –, Brémában mondta nekem egy lezüllött matróz, hogy a grog, az legyen olyan erõs, hogy ha valaki beleesik a tengerbe, ússza át tõle a La Manche-csatornát. Aki gyenge grogot iszik, az megfullad, mint egy kutyakölyök. – Ilyen grog után, Švejk, passzió lesz a misézés – vélte a tábori lelkész -; gondolom, mielõtt hozzáfognék, elbúcsúztatom õket néhány szóval. A tábori mise, az nem olyan vicc, mint a fogházi mise vagy egy prédikáció azoknak a gazembereknek. Ehhez tényleg jól fel kell kötni a gatyát. Tábori oltárunk, az van. Összecsukható, zsebkiadás. – Jesszus Mária, Švejk – kapott a fejéhez –, mi aztán nagy marhák vagyunk. Tudja, hová tettem ezt az összecsukható tábori oltárt? A díványba, amit eladtunk. – Hát ez nagy pech, feldkurát úr – mondta Švejk –, igaz, hogy ismerem azt az ócskabútor-kereskedõt, de tegnap találkoztam a feleségével. A férjét lecsukták valami lopott szekrény miatt, és a mi díványunk egy tanítónál van Vršovicében. Ezzel a tábori oltárral jól megjártuk. Legjobb lesz, ha kiisszuk a grogot, és megyünk megkeresni, mert azt hiszem, hogy tábori oltár nélkül nem lehet tábori misét celebrálni. – Tényleg, csak ez a tábori oltár hiányzik – mondta búsan a tábori lelkész –, különben a gyakorlótéren már minden elõ van készítve. Az asztalosok már a pódiumot is megcsinálták. Monstranciát kölcsönbe kapunk Bøevnovból. Kehely pedig… az nekem van egy sajátom, de hogy hol a fenébe lehet… Gondolkozott egy kicsit: – Mondjuk, hogy elvesztettem. Akkor Witinger fõhadnagy, a hetvenötösöktõl, ideadja a sportkupáját, õ ugyanis évekkel ezelõtt sokat versenyzett mint futó a „Sport Favorit” klubban, és akkor nyerte a kupát. Nagyon jó futó volt. Azt a negyven kilométert BécsMödling között egy óra negyvennyolc perc alatt futotta, folyton dicsekszik is vele. Nagy barom vagyok, hogy mindent az utolsó percre hagyok. Mért is nem néztem bele a hülye fejemmel abba a díványba. A lezüllött matróz receptje szerint készült grog megtette a hatását, a tábori lelkész vadul szidni kezdte önmagát, és a legválogatottabb kifejezésekkel közölte, hogy õ tulajdonképpen hová való.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Hát akkor gyerünk megkeresni azt a tábori oltárt – ajánlotta Švejk –, már reggel van. Csak felveszem az uniformisomat, és megiszok még egy grogot. Végül is elindultak. Az ócskabútor-kereskedõ feleségéhez menet, a tábori lelkész útközben elmesélte Švejknek, hogy elõzõ nap sok pénzt nyert „istenáldáson”,[69]és ha most minden jól fog menni, akkor kiváltja a zongorát a zálogházból. Úgy hangzott ez, mint amikor a pogányok valami áldozat bemutatására tesznek fogadalmat. Az ócskabútor-kereskedõ álmos feleségétõl megtudták az új díványtulajdonos, a vršovicei tanító címét. A tábori lelkész szokatlanul szívélyesnek mutatkozott. Megcsipkedte az asszony arcát, és megcsiklandozta az álla alatt. Gyalog mentek ki Vršovicébe, mert a tábori lelkész kijelentette, hogy friss levegõt akar szívni, hogy kissé más gondolatokra jusson. A vršovicei tanító, egy vallásos öregúr, kellemetlen meglepetéssel fogadta õket. Amikor megtalálta a tábori oltárt a díványban, úgy vélte, hogy ez isten rendelése, és odaajándékozta a vršovicei templomnak, a sekrestyébe, azzal a kikötéssel, hogy az összecsukható oltár hátán ez a felirat álljon „Isten dicsõségére és tiszteletére adományozta Kovaøík úr, nyug. tanító. Az Úr 1914. esztendejében.” Mivel a látogatók éppen alsónemûben találták, nagyon zavartan viselkedett. A beszélgetésbõl aztán kiderült, hogy az öregúr csodának tartotta a leletet, és isten ujját látta benne. Mert amikor megvette azt a díványt, egy belsõ hang mintha azt mondta volna neki: „Nézd meg, mi van a dívány fiókjában.” És álmában is látott valami angyalt, aki határozottan ráparancsolt: „Nyisd ki a dívány fiókját!” És õ engedelmeskedett. Mikor aztán meglátta a háromrészes, miniatûr, összecsukható oltárt, a szentségtartónak való kis fülkével, akkor õ letérdelt a dívány elõtt, és hosszan, buzgón imádkozott, és dicsérte istent, és azt is mennyei útmutatásnak érezte, hogy neki most ezzel növelnie kell a vršovicei templom fényét. – Minket ez nem érdekel – mondta a tábori lelkész –, az ilyen dolgot, ami nem a magáé, a rendõrségre kellett volna hogy vigye, nem pedig valami átkozott sekrestyébe. – E miatt a csoda miatt – tette hozzá Švejk –, még meggyûlhet a baja az úrnak. Egy díványt tetszett vásárolni és nem egy oltárt, ami katonai tárgy, és a kincstár tulajdonát képezi. Az ilyen isteni útmutatásra még nagyon ráfizethet az úr. Jobb lett volna, ha nem tetszik bedõlni azoknak az angyaloknak. Zhoøban is kiszántott egy ember a mezõn valami kelyhet, ami egy templomrablásból volt, és oda dugták el, amíg jobb idõk nem lesznek, és feledésbe megy a dolog, és ez az ember is az isten ujját látta benne, és ahelyett, hogy beolvasztotta volna, elment azzal a kehellyel a plébános úrhoz, hogy õ ezt a templomnak akarja ajándékozni. Na, és a plébános úr azt gondolta, hogy ebben az emberben felébredt a lelkifurdalás, úgyhogy el is küldött mindjárt a bíróért, az meg a csendõrökért, és ezt az embert ártatlanul elítélték templomrablásért, mert folyton valami csodáról járt a szája. Védeni akarta magát, és mesélt valami angyalról is, de sõt még a Szûz Máriát is belekeverte, és tíz évet kapott. Legjobb lesz, ha el tetszik jönni velünk az itteni plébános-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hoz, hogy adja vissza nekünk a kincstári tulajdont. Egy tábori oltár, az nem macska vagy fuszekli, amit oda lehet ajándékozni, akinek jólesik. Az öregúr minden ízében remegett, és öltözködés közben fogvacogva óbégatott: – Én, kérem, igazán nem gondoltam, és nem akartam semmi rosszat vagy gonoszat. Azt hittem, hogy ezzel az isteni útmutatással hozzájárulhatok a mi szegény vršovicei templomunk feldíszítéséhez. – Hogyne, a kincstár számlájára – mondta Švejk nyersen és keményen –, isten õrizz az ilyen isteni útmutatástól. Volt egy Pivoòka nevezetû ember Choteboøban, az is azt mondta, hogy isteni útmutatásból csúszott a kezébe egy idegen tehén kötõfékje. A szerencsétlen öregurat teljesen megszédítették ezek a szavak: már nem is védekezett, csak azon volt, hogy minél hamarabb felöltözzön, és túl legyen az egész ügyön. A vršovicei plébános még aludt; a lármára ébredt fel, és káromkodni kezdett, mert az álomtól bódultán azt hitte, hogy az utolsó kenetet kell feladni valakinek. – Az ilyen kenetekkel is békén hagyhatnának már – morogta, kelletlenül öltözködve –, mindig akkor jut eszükbe meghalni, amikor a legjobban alszik az ember. És aztán még alkudozzak velük minden fillérért. Aztán az elõszobában találkoztak. Õ, aki a vršovicei civil katolikusok között képviselte az úristent, és a másik, istennek a hadikincstár mellé rendelt képviselõje. Lényegében azonban egy civil és egy katona került itt összeütközésbe egymással. Míg a plébános azt állította, hogy egy tábori oltár nem díványba való, a tábori lelkész azon a véleményen volt, hogy ezek szerint még kevésbé való mindjárt a díványból egy olyan templom sekrestyéjébe, ahová csupa civilek járnak. Švejk közben különbözõ megjegyzéseket tett, hogy könnyû egy szegény templomot a hadikincstár számlájára gazdagítani. A „szegény” szót idézõjelben mondta. Végül is bementek a templom sekrestyéjébe, és a plébános átadta nekik a tábori oltárt, a következõ elismervény ellenében: Ezennel igazolom, hogy átvettem egy tábori oltárt, amely véletlen folytán a vršovicei templomba került. Otto Katz, tábori lelkész. A dicsõ tábori oltárt egy zsidó cég szállította, Moritz Mahler, Bécsbõl, amely a legkülönbözõbb misekellékek és kegyszerek gyártásával foglalkozott, így például rózsafüzérekkel és szentképekkel is. Az oltár három részbõl állt, és bõven el volt látva hamis aranyozással, akárcsak a szentegyház

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egész dicsõsége. Megfelelõ fantázia nélkül nem lehetett volna megállapítani, hogy tulajdonképpen mit is ábrázolnak az oltár három részére festett képek. Annyi bizonyos, hogy olyan oltár volt ez, amely egyaránt kielégíthette a Zambezi partján élõ pogányok vagy a burját és mongol sámánok igényeit. Rikító színeivel messzirõl olyan volt, mint azok a színes táblák, amelyeket a vasútnál rendszeresítettek a színvakság megállapítására. A képeken csak egy alak vált ki a többiek közül. Valami meztelen ember, dicsfénnyel a feje körül és teljesen megzöldült testtel, úgyhogy egy büdösödõ és oszlásnak indult püspökfalathoz hasonlított. Ezt a szentet senki se bántotta. Viszont a két oldalán egy-egy szárnyas kreatúra állott, angyalokat akarván ábrázolni. De a nézõnek az volt a benyomása, hogy a meztelen szent üvölt az iszonyattól, amiért ilyen társaság veszi körül. Az angyalok ugyanis mesebeli szörnyekhez hasonlítottak, valamiféle átmenetet képezve a szárnyas vadmacska és az apokaliptikus fenevad között. Ennek a képnek a párja a szentháromságot akarta ábrázolni. A galambon, egészben véve, semmit sem ronthatott a festõ. Odamázolt valami madarat, ami éppúgy lehetett galamb, mint fehér gyöngytyúk. Az atyaisten viszont úgy nézett ki, mint egy vadnyugati rablóvezér, akit valami hátborzongató film mutat be a közönségnek. Ezzel szemben a fiúisten vidám fiatalember volt, csinos kis pocakkal és valami fürdõnadrágszerû ruhával. Sportember benyomását keltette, nagyjából. A keresztet olyan eleganciával tartotta a kezében, mint egy teniszütõt. Messzirõl azonban mindez összefolyt, és olyan volt, mintha éppen egy vonat futna be az állomásra. A harmadik képrõl egyáltalán nem lehetett megállapítani, hogy mit ábrázol. A katonák mindig veszekedtek rajta, és próbálták megfejteni a rébuszt. Olyan is akadt, aki azt állította, hogy ez egy tájkép a Sázava partjáról. Viszont ez a felirat állt rajta: „Heilige Mária, Mutter Gottes, erbarme dich unser.”[70] Švejk szerencsésen berakta a tábori oltárt egy konflisba, õ maga felült a bakra a kocsis mellé, a tábori lelkész pedig a konflisban kényelmesen elhelyezte a lábát a szentháromságon. Švejk útközben a háborúról diskurált a kocsissal. A kocsis nagy rebellis volt. Különbözõ megjegyzéseket tett az osztrák fegyverek gyõzelmére, például: „Szerbiában aztán jól bekaptátok a legyet” és más hasonlókat. Mikor a vámházhoz ér-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tek, egy finánc megkérdezte, hogy mit visznek. – A szentháromságot és a Szûz Máriát egy feldkuráttal – felelte Švejk. A gyakorlótéren közben türelmetlenül vártak a menetszázadok. És sokáig vártak hiába. Švejkék ugyanis elõbb még elmentek Witinger fõhadnagyhoz a sportkupáért, aztán a bøevnovi kolostorba a monstranciáért, a cibóriumért és egyéb misekellékekért, beleértve egy üveg misebort is. Ebbõl is látható, hogy tábori misét celebrálni nem olyan egyszerû dolog. – Nehéz lesz, amíg összehozzuk az egészet – mondta Švejk a kocsisnak. És igaza volt. Mikor ugyanis már kint voltak a gyakorlótéren, a deszka hátterû és asztallal felszerelt pódium elõtt, amelyen a tábori oltárt fel kellett állítani, a tábori lelkésznek eszébe jutott, hogy megfeledkezett a ministránsról. Egy ezredbeli baka szokott ministrálni neki, de ez nemrég inkább áthelyeztette magát a telefonosokhoz, és kiment a frontra. – Annyi baj legyen, feldkurát úr – mondta Švejk –, én is megbirkózók azzal. – Tud maga ministrálni? – Még sohase próbáltam – felelte Švejk –, de azért mindent meg lehet próbálni. Most háború van, és a háborúban az emberek sok mindent csinálnak, amirõl addig nem is álmodtak. Mikor azt tetszik mondani, hogy „dominus vobiscum”, én majd rávágom valahogy azt a nyavalyás „et cum spiritu tuo”-t. Aztán úgy gondolom, hogy nem lesz nagyon nehéz a feldkurát urat kerülgetni, mint a macska szokta a forró kását. Meg a kezét mosni és bort tölteni a kancsóból… – Jól van – mondta a tábori lelkész –, de énnekem ne adjon semmiféle vizet. Inkább töltsön mindjárt abba a másik kancsóba is bort. Aztán majd mindig figyelmeztetem, hogy jobbra menjen-e vagy babra. Ha szép csendesen egyet füttyentek, az azt jelenti, hogy jobbra, ha kettõt, hogy balra. A misekönyvvel se kell hogy sokat cipekedjen. Különben is tiszta röhej az egész. Nincs lámpaláza? – Én semmitõl se félek, feldkurát úr kérem, még a ministrálástól se. A tábori lelkésznek igaza volt, amikor azt mondta, hogy tiszta röhej az egész. Végtelenül simán ment minden. A tábori lelkész igen tömör beszédet mondott: – Katonák! Azért jöttünk itt össze, hogy a harctérre indulás elõtt istenhez forduljunk a szívünk mélyén, kérve õt, hogy vezessen minket gyõzelemre, és tartson meg jó egészségben. Nem akarlak benneteket sokáig feltartani, és mindenkinek a legjobbakat kívánom.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Ruht! – kiáltotta egy öreg ezredes a balszárnyon. A tábori misének az adja meg a katonai jellegét, hogy mindig ugyanazok a törvények vonatkoznak rá, mint a katonai taktikára. A harmincéves háborúban, a seregek hosszadalmas manõverei idején, a tábori misék is rendkívül hosszadalmasak voltak. A modern taktika korában, amikor a hadmozdulatok fürgén és gyorsan zajlanak le, a tábori misének is fürgén és gyorsan kell lezajlania. Ez a mise pontosan tíz percig tartott, és a közel állók végtelenül csodálkoztak, hogy miért füttyentget mise közben a tábori lelkész. Švejk gyorsan reagált minden jelzésre. Átment az oltár jobb oldalára, aztán máris a bal oldalon termett, és nem mondott semmi mást, csak azt, hogy: „Et cum spiritu tuo.” Úgy nézett ki az egész, mint egy indián tánc az áldozati szikla körül, de igazán jó hatást keltett, mert így legalább nem volt olyan unalmas ez a szomorú gyakorlótér, háttérben a szilvafasorral és a latrinákkal, amelyeknek a bûze most a gótikus templomok misztikus tömjénillatát képviselte. Mindenki remekül szórakozott. Az ezredes körül a tisztek vicceket mondtak egymásnak, úgyhogy minden a legnagyobb rendben folyt. Itt-ott a legénység soraiban hangosabban megszólalt valaki: – Adj egy slukkot. S mint az áldozófüst, úgy szálltak az égre a szakaszok közül a dohányfüst kékes felhõcskéi. Dohányzott minden sarzsi, mikor látta, hogy még az ezredes úr is rágyújt. Végül felhangzott a „Zum Gebet”,[71]nagy por támadt, és az egyenruhák szürke négyszöge térdet hajtott Witinger fõhadnagy sportkupája elõtt, amelyet tulajdonosa a „Sport Favorit” klub színeiben nyert el a bécs-mödlingi távon. A kupa színültig tele volt, és a tábori lelkész manipulációit a következõ egyöntetû megjegyzés kísérte, végigfutva a sorokon: – Benyakalta az egészet! Ez a mûvelet kétszer megismétlõdött. Aztán még egyszer „Imához”, a rezesbanda rázendített a „Gotterhalté”-ra, sorakozó és elvonulás. – Szedje össze ezeket a vacakokat – mondta Švejknek a tábori lelkész, a tábori oltárra mutatva –, hogy visszavihessük oda, ahová valók! Így hát elindultak a konflisukkal, becsületesen visszaadtak mindent, kivéve az üveg misebort. És miután hazaértek, s a szerencsétlen konfliskocsist a parancsnokságra irányították a hosszú út viteldíjának behajtása végett, Švejk így szólt a tábori lelkészhez: – Feldkurát úr, jelentem alássan, a ministráns ugyanolyan felekezetû kell hogy legyen, mint a pap, akinek ministrál?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Hát persze – felelte a tábori lelkész –, különben nem lenne érvényes a mise. – Akkor bizony nagy tévedés történt, feldkurát úr kérem – mondta Švejk –, mert én felekezetnélküli vagyok. Hiába, mindig ilyen pechem van. A tábori lelkész ránézett Švejkre, hallgatott egy darabig, aztán megveregette Švejk vállát, és így szólt. – Megihatja azt a misebort, ami az üvegben maradt, és érezze magát úgy, hogy visszatért az egyház kebelébe.

HITVITA Švejk sokszor napokig nem látta a katonai lelkek pásztorát. A tábori lelkész elég idõt talált kötelezettségei mellett a lumpolásra is, és nagyon ritkán járt haza, piszkosan, mosdatlanul, mint egy üzekedõ kandúr, amely a háztetõkre szokott kirándulni. Hazatérésekor – feltéve, ha képes volt kifejezni magát – elalvás elõtt még eldiskurálgatott Švejkkel holmi emelkedettebb célokról, a forró áhítatról, a gondolkodás örömérõl. Néha megpróbált versben beszélni, és Heinét idézte. Švejk még egyszer celebrált tábori misét Otto Katzcal, ezúttal az utászoknál, ahová tévedésbõl egy másik tábori lelkészt is meghívtak. Ez a lelkiatya egy rendkívül vallásos ember, aki azelõtt hitoktató volt, nagyon elképedt, mikor a kollégája megkínálta egy korty konyakkal Švejk tábori kulacsából, amelyet ilyen vallási mûveletekre a derék katona mindig magával vitt. – Jó márka – mondta a tábori lelkész –, húzzon egyet belõle, aztán menjen haza. Ezt itt majd én egyedül is elintézem, úgyis szabad levegõn akarok lenni, mert máma szörnyen fáj a fejem. A vallásos tábori lelkész fejcsóválva eltávozott, és Katz, mint mindig, most is ragyogóan teljesítette a feladatát. Az Úr vérévé ezúttal egy nagyfröccs alakult át, a prédikáció hosszabb lett, és minden harmadik szava ez volt: ésatöbbi vagy persze. – Katonák, máma ti elindultok a frontra, ésatöbbi. Most forduljatok az úristenhez ésatöbbi, na persze. Nem tudjátok, persze, milyen sors vár rátok, ésatöbbi. S az „ésatöbbi” és a „persze” tovább mennydörgött az oltárról, váltakozva az istennel és az összes szentekkel. Buzgalmában és szónoki hevében a tábori lelkész szentté nyilvánította még Savoyai Jenõ herceget is, aki majd oltalmazni fogja az utászokat, amikor hidat vernek a folyókon át. Mindazonáltal a tábori mise a legcsekélyebb zökkenõ nélkül zajlott le, kellemes és mulatságos

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hangulatban. Az utászok remekül szórakoztak. Hazafelé menet Švejkéket nem akarták felengedni az összecsukható tábori oltárral a villamosra. – Mindjárt fejbe váglak ezzel a szentséggel – figyelmeztette Švejk a kalauzt. Mikor végre hazaértek, megállapították, hogy útközben valahol elvesztették a szentségtartót. – Annyi baj legyen – mondta Švejk –, az õskeresztények szentségtartó nélkül is tudtak szentmisét celebrálni. Ha feladnánk egy apróhirdetést, akkor a becsületes megtaláló még jutalmat kívánna tõlünk. Ha pénzrõl volna szó, talán egyáltalán nem is akadna becsületes megtaláló, ámbár még vannak ilyen emberek. Minálunk Budìjovicében volt az ezrednél egy katona, egy olyan jó marha, hát ez talált egyszer az utcán hatszáz koronát, és bevitte a rendõrségre, és az újságban megírták, hogy becsületes megtaláló, és ezzel borzasztóan blamálta magát. Senki se akart vele szóba állni, és mindenki azt mondta: „Látod, te állat, miféle hülyeségeket csináltál. Most aztán rághatod magadat, amíg élsz, ha még van benned egy csöpp becsület.” A babája se akart többet szóba állni vele. Amikor hazament szabadságra, és táncolni ment, a legények emiatt kidobták a kocsmából. Aztán kezdett belebetegedni, az agyára ment a dolog, és a végén a vonat elé vetette magát. Egyszer meg a mi utcánkban egy aranygyûrût talált egy szabó. Az emberek figyelmeztették, hogy ne vigye be a rendõrségre, de õvele nem lehetett beszélni. És a rendõrségen roppant barátságosan fogadták, hogy állítólag már be is lett jelentve egy briliánsos aranygyûrû elvesztése, aztán megnézték a gyûrûben a követ, és azt mondták neki: „Hallja maga, hisz ez üveg és nem briliáns. Mennyit kapott azért a briliánsért? Ismerjük mi az ilyen becsületes megtalálókat.” A végén kiderült, hogy még valaki elvesztett egy aranygyûrût, hamis briliánssal, valami családi emléket, de azért a szabónak mégis ülni kellett három napot, mert izgalmában hatóság elleni sértést követett el. Aztán megkapta a törvényes jutalmat, tíz százalékot, vagyis egy korona húsz fillért, mert ez a szemét tizenkét koronába került, és õ ezt a törvényes jutalmat az arcába vágta annak az úrnak, mire föl ez feljelentette becsületsértésért, és a szabó még kapott tíz korona bírságot. Aztán fûnek-fának azt mondta, hogy minden becsületes megtaláló huszonötöt érdemel, kékre kell verni, nyilvánosan megbotozni, hogy az emberek okuljanak belõle, és ehhez tartsák magukat. Azt hiszem, hogy a mi szentségtartónkat senki se fogja visszahozni, hiába van rajta a hátán az ezred bélyegzõje, mert senki se akar katonai dolgokba keveredni. Inkább a vízbe dobják valahol, csak hogy bajuk ne legyen belõle. Tegnap beszéltem az „Aranykoszorú” kocsmában egy vidéki emberrel, olyan ötvenhat éves lehetett, és ez az ember elment Nová Pakába a járási kapitányságra megkérdezni, hogy miért rekvirálták el neki a bricskáját. Hazafelé menet, hogy kidobták a járási kapitányságról, látott egy trént, amelyik éppen akkor érkezett oda, és megállt a téren. Valami fiatalember a trénbõl megkérte, hogy vigyázzon egy kicsit a lovakra, mert elmennek konzervet hozni a katonaságnak, és ez a fiatalember nem jött vissza többé. Mikor aztán megindult a trén, velük kellett hogy menjen egészen Magyarországig, ahol aztán õ is megkért valakit, hogy vigyázzon a kocsira, és csak így menekült meg, mert különben levitték volna Szerbiába. Egészen megzavarodva jött haza, és azt mondja, isten õrizz, hogy neki még egyszer dolga legyen valami katonai dolgokkal. Este látogatójuk érkezett: a vallásos tábori lelkész, aki reggel szintén tábori misét akart celebrálni az utászoknál. Fanatikus ember volt, mindenkit közelebb akart vinni istenhez. Hitoktató korában pofonok segítségével igyekezett kifejleszteni a gyerekek vallásos érzését, és a különbözõ fo-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lyóiratokban idõnként kisebb cikkecskék jelentek meg róla, ilyen címekkel: „Egy hitoktató brutalitása”, „A pofozó hitoktató”. Meg volt gyõzõdve róla, hogy a katekizmust legkönnyebben a nádpálca-rendszer segítségével sajátítják el a gyerekek. Fél lábára sántított egy kicsit, annak következményeképpen, hogy egyszer felkereste egy tanítványának az apja, miután a hitoktató felpofozta a fiút, mert az bizonyos kételyeknek adott kifejezést a szentháromsággal kapcsolatban. Három pofont kapott. Egyet az atyaistenért, egyet a fiúistenért és egyet a szentlélekért. Ma azért jött el, hogy igaz útra vezérelje kollégáját, Katzot, s a lelkére beszéljen neki. A következõ megjegyzéssel fogott hozzá: – Csodálom, hogy magánál nincs feszület a falon. Hol szokott a breviáriumból imádkozni? Egyetlenegy szentkép se díszíti a szobája falait. Mi van ott az ágya fölött? Katz elmosolyodott: – Az ottan „Zsuzsanna és a vének”, alatta meg az a meztelen nõ egy régi ismerõsöm. Jobboldalt egy japános képet tetszik látni, amely egy gésa és egy öreg japán szamuráj szexuális aktusát ábrázolja. Nagyon eredeti, nem igaz? A breviáriumot kint tartom a konyhában. Švejk, hozza be, és nyissa ki a harmadik oldalon. Švejk kiment, s a konyhából egymás után három pukkanás hallatszott, amint három borosüvegbõl kihúzta a dugót. A vallásos tábori lelkész teljesen elképedt, amikor az asztalon megjelent a három üveg. – Egészen könnyû misebor, kollégám – mondta Katz –, nagyon jó minõség, rizling. Az íze hasonlít a moselire. – Nem iszom – jelentette ki makacsul a vallásos tábori lelkész –, azért jöttem, hogy a lelkére beszéljek magának. – Jó, de még kiszárad a torka, kolléga úr – mondta Katz –, igyon csak, és én hallgatom. Nekem nagyon összeférhetõ természetem van, és szívesen meghallgatom az ellenvéleményeket is. A vallásos tábori lelkész ivott egy kicsit, és tágra meresztette a szemét. – Fene jó bor, nem igaz, kolléga úr? – Úgy látom, ön káromkodik – mondta komoran a fanatikus. – Szokás kérdése – felelte Katz –, néha még istenkáromláson is rajtakapom magam. Švejk, töltsön a fõtisztelendõ úrnak. Biztosíthatom önt, hogy néha még ilyeneket is mondok: az istenfáját, a hétszentségit, azt a szûzmáriáját. Azt hiszem, ha majd ön is olyan régóta lesz a katonaságnál, mint én, akkor éppen így bele fog szokni. Egyáltalán nem nehéz vagy fáradságos dolog, és mihozzánk lelkiatyákhoz nagyon közel is áll: az isten, a szentség, a Szûzmária, ugye milyen szépen és szakszerûen hangzik? Igyék, kolléga úr.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A volt hitoktató gépiesen ivott. Látszott rajta, hogy mondani szeretne valamit, de nem tud. Próbálta összeszedni a gondolatait. – Kolléga úr – folytatta Katz –, fel a fejjel, ne üljön itt olyan szomorúan, mintha öt perc múlva az akasztófára kellene mennie. Hallottam önrõl, hogy egyszer pénteken tévedésbõl sertéskotlettet evett a vendéglõben, mert azt tetszett hinni, hogy csütörtök van, és aztán a klozetton meg tetszett piszkálni a torkát az ujjával, hogy kijöjjön az egész, mert azt tetszett hinni, hogy isten különben elpusztítja önt. Én nem félek attól, hogy böjtidõben húst egyek, és a pokoltól sem félek. Pardon, parancsoljon inni. No, most már jobban érzi magát? Vagy talán haladó nézeteket vall a pokolról, és a korszellemhez meg a reformistákhoz igazodik? Szerintük a pokolban most már nem olyan közönséges kénes üstök vannak a szerencsétlen bûnösök számára, hanem magasnyomású Papinféle fazekak, a bûnösöket margarinban sütik, a nyársak elektromos úton mûködnek, a bûnösökön sok millió évig úthengerlõ gépek járnak, a fogcsikorgatásról fogászok gondoskodnak különleges mûszerekkel, az üvöltést gramofonra veszik, és a lemezeket felküldik a paradicsomba az igaz lelkek mulattatására. A paradicsomban kölnivíz-spriccelõ gépek mûködnek, és a filharmónia olyan sokáig játssza Brahmsot, hogy az ember inkább a pokolba vagy a purgatóriumba kívánkozik. Az angyaloknak repülõgép-propeller van a fenekükben, hogy ne dolgozzák magukat agyon a szárnyukkal. Igyon, kolléga úr. Švejk, töltsön a fõtisztelendõ úrnak, úgy látom, nem érzi egészen jól magát. Miután felocsúdott, a vallásos tábori lelkész ezt suttogta: – A vallásosság ésszerû meggondolásból fakad. Aki nem hisz a szentháromság létezésében… – Švejk – szakította félbe Katz –, töltsön a feldkurát úrnak még egy konyakot, hogy magához térjen. Meséljen neki valamit, Švejk. – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem – kezdte Švejk –, volt egyszer Vlašimban egy esperes, és amikor ennek megszökött az öreg házvezetõnõje egy legénnyel meg a pénzével, akkor egy takarítónõt fogadott. És ez az esperes öreg fejjel elkezdte tanulmányozni Szent Ágostont, akire azt mondják, hogy a szentatyák közé tartozik, és azt olvasta nála, hogy aki az ellenlábasokban[72]hisz, az el van kárhozva. Erre hívja a takarítónõjét, és azt mondja neki: „Ide hallgasson, maga egyszer azt mesélte nekem, hogy a maga fia géplakatos, és hogy kivándorolt Ausztráliába. Akkor pedig az ellenlábasok között van, és Szent Ágoston kimondta, hogy aki az ellenlábasokban hisz, annak el kell kárhoznia.” – „Fõtisztelendõ úr kérem, mondja erre az a nõ, de hiszen az én fiam levelet és pénzt is küld nekem Ausztráliából.” – „Az az ördög szemfényvesztése, mondta az esperes úr, Szent Ágoston szerint nincs is semmilyen Ausztrália, magát csak az Antikrisztus hitegeti.” Vasárnap aztán a nyilvánosság elõtt kiátkozta ezt az asszonyt, és azt kiabálta, hogy Ausztrália nem létezik. Úgyhogy a templomból egyenesen a bolondokházába vitték. Még sokan odavalók volnának. Az Orsolyáknak van a kolostorukban egy kis üvegük a Szûzmária tejébõl, amivel a Jézuskát szoptatta, és a benešovi árvaházban, amikor lourdes-i csodavizet vittek oda, az árvák olyan hasmenést kaptak tõle, amilyet még nem látott a világ… A vallásos tábori lelkésznek karikák kezdtek táncolni a szeme elõtt, s csak egy újabb konyaktól tért magához, ez aztán a fejébe is szállt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Hunyorogva megkérdezte Katztól: – Maga nem hisz Szûzmária szeplõtelen fogantatásában, nem hiszi, hogy keresztelõ Szent János hüvelykujja, amit a piaristáknál õriznek, valódi? Hisz maga egyáltalán az Úristenben? És ha nem hisz, akkor miért ment tábori lelkésznek? – Kedves kollégám – felelte Katz, bizalmasan megveregetve a vendég vállát –, amíg az állam be nem látja, hogy a katonáknak, mielõtt kimennek meghalni a csatatérre, semmi szükségük sincs az isten áldására, addig a tábori lelkészség nagyon tisztességesen honorált foglalkozás marad, és az embernek nem kell megszakadni bele. Sokkal jobb ez nekem, mint a gyakorlótéren futkosni vagy hadgyakorlatokra járni. Akkoriban folyton parancsokat kaptam a feljebbvalóimtól, most meg azt csinálok, amit akarok. Olyasvalakit képviselek, aki nem is létezik, és magam játszom az isten szerepét. Ha nem akarok valakit feloldozni a bûnei alól, hát nem oldozom fel, még ha térden állva könyörögne, akkor se. De különben se akad sok ilyen hülye, azt a hétszentségit. – Én szeretem az Úristent – jelentette ki a vallásos tábori lelkész, és elkezdett csuklani –, én nagyon szeretem õtet. Adjon egy kis bort. Én tisztelem az Úristent – folytatta aztán –, nagyon tisztelem és becsülöm. Senkit se tisztelek úgy, mint õtet. Öklével az asztalra csapott, hogy az üvegek táncolni kezdtek: – Isten egy nemes jellem, egy emelkedett dolog. Õ minden ügyében a legbecsületesebben jár el. Õ egy napfényes tünemény, ezt senki se fogja kiverni belõlem. És Szent Józsefet is tisztelem, az összes szenteket tisztelem, csak Szent Szerapiont nem. Mert olyan csúnya neve van. – Kérvényezhetné a névváltoztatását – jegyezte meg Švejk. – Szent Ludmillát is szeretem és Szent Bernátot is – folytatta a volt hitoktató –, mert õ sok vándort megmentett Szentgotthárdban. Egy konyakosüveg van a nyakába akasztva, és úgy keresi a behavazott embereket. A beszélgetés új irányba fordult. A vallásos tábori lelkész kezdett összehordani hetet-havat: – Az aprószenteket is becsülöm, december huszonnyolcadikán van a napjuk, és a Heródest gyûlölöm. Mikor alszik a tyúk, nem kaphattok friss tojást. Kitört belõle a nevetés, majd énekelni kezdett: – Szent Úristen, szent, hatalmas. De nyomban félbeszakította magát, Katzhoz fordult, felállt, és élesen megkérdezte: – Maga nem hiszi, hogy augusztus tizenötödike Mária Mennybemenetelének a napja? Teljes gõzzel folyt a mulatság. Újabb palackok kerültek elõ, és Katz idõnként felkiáltott: – Mondd, hogy nem hiszel az Úristenben, különben nem töltök neked. Úgy látszott, mintha visszatérne az õskeresztények üldözésének kora. A volt hitoktató rázendített egy dalra, amit a vértanúk énekelhettek a római arénákban, s aztán felordított: – Hiszek az Úristenben, nem tagadom meg õtet! Nem kell a borod! Én is küldhetek borért, ha akarok.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Végül is ágyba fektették. Mielõtt elaludt volna, így szólt, esküre emelve a jobb kezét: – Hiszek az atya, fiú és szentlélek istenben. Adjatok egy breviáriumot! Švejk a kezébe nyomott valami könyvet, ami az ágy melletti asztalkán hevert, s így a vallásos tábori lelkész Boccaccio Dekameronját szorongatva merült álomba.

Š VEJK FELADJA AZ UTOLSÓ KENETET Otto Katz tábori lelkész búbánatosan üldögélt egy körlevél fölé hajolva, amelyet éppen hazahozott a kaszárnyából. Ez a körlevél a hadügyminisztériumnak egy bizalmas leirata volt: „A hadügyminisztérium a háború idõtartamára felfüggeszti a hadsereg tagjainak utolsó kenettel való ellátására vonatkozó rendelkezéseket, és a következõ utasításokat állapítja meg a katonai lelkészek számára: 1. A fronton az utolsó kenet mellõzendõ. 2. A súlyos betegek és sebesültek nem nyerhetnek engedélyt arra, hogy az utolsó kenet felvétele végett visszatérjenek a hátországba. A katonai lelkészek kötelesek az ilyen egyéneket azonnal átadni az illetékes hatóságoknak további eljárás céljából. 3. A hátországbeli katonai kórházakban az utolsó kenet csoportosan adandó ki, a katonai orvosok szakvéleménye alapján, amennyiben az utolsó kenet nem olyan jellegû, hogy az illetõ katonai intézmény akadályoztatva lenne általa. 4. Rendkívüli esetekben a hátországbeli katonai kórházak parancsnoksága egyes egyéneknek is engedélyt adhat az utolsó kenet felvételére. 5. A katonai lelkészek kötelesek a katonai kórházak parancsnokságának felhívására feladni az utolsó kenetet azoknak, akiket a parancsnokság erre javasol.„ Aztán a tábori lelkész elolvasott még egy utasítást, amelyben közlik vele, hogy másnap el kell mennie a Károly téri katonai kórházba, feladni az utolsó kenetet néhány súlyos sebesültnek. – Ide hallgasson, Švejk – kiáltotta a tábori lelkész –, hát nem disznóság ez? Mintha egész Prágában én volnék az egyetlen tábori lelkész. Miért nem küldik oda azt a vallásos papot, aki a múltkor itt aludt nálunk. Most mehetünk a Károly térre az utolsó kenettel. Már el is felejtettem, hogy hogy kell csinálni. – Hát akkor vásároljunk egy katekizmust, feldkurát úr, abban benne lesz – mondta Švejk –, az olyan, mint egy idegenvezetõ a lelkipásztorok részére. Az Emauzi-kolostorban dolgozott egyszer egy segédkertész, és amikor ez be akart lépni a laikusok rendjébe, hogy csuhát kapjon, és ne kellessen neki a saját ruháját koptatni, õ is katekizmust kellett hogy vásároljon, és meg kellett tanulnia belõle, hogy hogy kell keresztet vetni, hogy egyes-egyedül ki maradt megmentve az ereden-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dõ bûntõl, hogy mi az a tiszta lelkiismeret, és más ilyen apróságokat, és aztán suttyomban eladta a fele uborkát a kolostor kertjébõl, és így nagy botránnyal ki kellett hogy menjen a kolostorból. Mikor találkoztam vele, azt mondja nekem: „Az uborkát katekizmus nélkül is el tudom adni.” Miután Švejk meghozta az újonnan vásárolt katekizmust, a tábori lelkész belelapozott, és azt mondta: – Nahát, az utolsó kenetet csakis pap adhatja fel, méghozzá kizárólag csak a püspöktõl megszentelt olajjal. Na látja, Švejk, maga egyedül nem adhatja fel az utolsó kenetet. Olvassa csak fel nekem, hogy az utolsó kenetet hogy kell feladni. Švejk olvasni kezdte: – A következõképpen: a pap sorra bekeni a beteg egyes érzékszerveit, miközben így imádkozik: „E szent kenet révén és az õ végtelen irgalmából bocsássa meg neked Isten mindazt a bûnt, amit látással, hallással, szaglással, ízleléssel, beszéddel, tapintással és járással elkövettél.” – Nahát, Švejk – szólt közbe a tábori lelkész –, kíváncsi volnék rá, hogy az ember milyen bûnt követhet el tapintással, meg tudná ezt magyarázni nekem? – Nagyon sok mindent, feldkurát úr, például ha idegen zsebekben tapogat vagy táncmulatságon, hiszen tetszik tudni, hogy ott mik szoktak lenni. – És a járással, Švejk? – Ha úgy tesz, mintha sánta volna, hogy az emberek könyörüljenek meg rajta. – És a szaglással? – Ha nem tetszik neki valami büdösség. – És az ízleléssel, Švejk? – Ha nagyon rájön az ízére valaminek. – És a beszéddel? – Az már egybe van a hallással, feldkurát úr. Ha valaki nagyon sokat locsog, és egy másik hallgatja. E filozófiai elmefuttatás után a tábori lelkész elhallgatott, majd így szólt: – Na, szóval kell nekünk egy kis püspökileg szentelt olaj. Fogja, itt van tíz korona, vegyen egy üveggel. A katonai intendantúrán valószínûleg nem tartanak ilyen olajat. Švejk tehát útra kelt, hogy püspökileg szentelt olajat szerezzen. Az ilyesmi nehezebb feladat, mint az élet vizének keresése Božena Nemcová meséiben. Bement néhány drogériába, de amint kimondta, hogy: „Kérek egy kis üveg püspökileg szentelt olajat”, az egyik helyen harsány nevetés volt a válasz, másutt pedig rémülten a pult alá bújtak.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk közben rendkívül komoly képet vágott. Aztán úgy gondolta, hogy szerencsét próbál a patikákban is. Az elsõ patikában a laboránssal vezettették ki az utcára. A másodikban telefonálni akartak a mentõkért, és a harmadikban azt mondta neki az üzletvezetõ, hogy a Hosszú úton a Polák cégnek, amely kencével és lakkal kereskedik, bizonyára lesz raktáron a kívánt olajból. A Polák cég a Hosszú úton valóban agilis cég volt. Egyetlenegy vevõt sem engedett el kielégítetlenül. Ha valaki netalán kopaíva-balzsamot kért, terpentint töltöttek a flaskájába, és az is jó volt. Amikor Švejk belépett, és püspökileg szentelt olajat kért tíz koronáért, a fõnök odaszólt a segédnek: – Tauchen úr, mérjen ki tíz deka hármas számú kenderolajat. És a segéd, miközben papirosba csavarta az üveget, kifogástalan üzleti modorban így szólt Švejkhez: – Príma minõség, ha esetleg ecsetet, lakkot vagy firnájszt parancsolna, méltóztassék bizalommal fordulni hozzánk. Nálunk a legszolidabb kiszolgálást tetszik találni. Közben a tábori lelkész a katekizmust forgatva, megpróbálta felfrissíteni azokat az ismereteit, amelyek papnövendék korában nem ragadtak meg az emlékezetében. Különösen tetszett neki, és jóízû nevetést váltott ki belõle néhány rendkívül szellemdús mondat: „Az »utolsó kenet« elnevezés onnan ered, hogy ez a kenet rendszerint az utolsó mindazon szent kenetek közül, amelyeket az egyház felad az embernek.” Vagy: „Az utolsó kenetet felveheti minden katolikus keresztény, aki veszedelmesen megbetegedett, és már eszméletre tért.” „A betegnek, amennyiben lehetséges, addig kell felvennie az utolsó kenetet, ameddig még teljes öntudatánál van.” Aztán megjött egy ordonánc, s levelet hozott, melyben közlik a tábori lelkésszel, hogy másnap a kórházban az utolsó kenet feladásánál jelen lesz a „Katonák vallási nevelését ápoló arisztokrata hölgyek szövetsége” is. Ez a szövetség hisztérikus vénasszonyokból állt, s a kórházakban szentképeket osztogatott a katonáknak, továbbá füzeteket egy katolikus katonáról, aki meghal a császár õfelségéért. E füzeteknek színes borítólapjuk volt, mely a csatateret ábrázolta. A képen emberek és lovak hullái hevernek szanaszét, azonkívül felborult muníciós szekerek és ágyúk, az égre meredõ lafettákkal.[73]A láthatáron egy falu ég, srapnelek robbannak, az elõtérben egy haldokló katona fekszik, a lába le van tépve, egy angyal hajol fölébe, és koszorút nyújt neki, melynek szalagján a következõ felirat áll: „Még ma velem leszel a paradicsomban.” És a haldokló átszellemülten mosolyog, mintha fagylalttal kínálnák. Miután Otto Katz elolvasta a levelet, köpött egyet, és azt gondolta magában: „Na, jó kis napom lesz holnap.” Még az Ignác-templomból ismerte ezt a bagázst – mert így nevezte õket –, amikor évekkel az-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html elõtt ott prédikált a katonaságnak. Akkoriban még nagy súlyt vetett a prédikációira, és a „Szövetség” az ezredes mögött szokott ülni. Két piros ruhás, rózsafüzéres, égimeszelõ nõszemély egyszer odament hozzá a prédikáció után, és két óra hosszat mesélt neki a katonák vallási nevelésérõl, úgyhogy Katz a végén dühbe gurult, és azt mondta: – Bocsánat, hölgyeim, de a kapitány úr vár egy parti ferblire. – Hát olajunk az már van – jelentette ünnepélyesen Švejk, miután visszatért a Polák cégtõl –, hármas számú kenderolaj, príma minõség, bekenhetünk vele egy egész zászlóaljat. Nagyon szolid cég. Firnájszt, lakkot és ecsetet is árul. Már csak egy csengõ hiányzik. – Minek az a csengõ, Švejk? – Muszáj, hagy csengessünk az úton, hogy az emberek levegyék a kalapjukat, amikor az Úristennel megyünk, feldkurát úr kérem, ezzel a hármas számú kenderolajjal. Azt így kell csinálni, és már voltak sokan, akik fütyültek rá, és lecsukták õket, mert nem vették le a kalapjukat. Žizkovban egyszer a plébános elvert egy vak embert, mert ez nem köszönt egy ilyen alkalommal, és még le is csukták, mert a bíróságon rábizonyították, hogy nem süketnéma, csak vak, és hallotta a csengõt, és mégse vette, le a kalapját, amivel megbotránkozást keltett, pedig éjszaka volt. Ezt úgy kell csinálni, mint Úrnapján. Máskor az emberek le se köpnének bennünket, és most kalapot fognak emelni. Úgyhogy én máris mennék érte, feldkurát úr kérem, ha meg tetszik engedni. Švejk megkapta az engedélyt, és egy fél óra múlva már hozta is a csengõt. – A „Kiskereszthez” címzett vendégfogadó bejárati ajtajáról van – mondta –, öt percig kellett hogy féljek miatta, és elõtte sokáig kellett várjak, mert mindig jött valaki. – Lemegyek a kávéházba, Švejk, ha keresne valaki, várjon meg. Körülbelül egy óra múlva beállított egy õsz hajú, merev tartású és szigorú tekintetû idõsebb úr. Egész külsejérõl harag és felháborodás sugárzott. Olyan pillantásokat lövellt, mintha a sors azért küldte volna, hogy elpusztítsa nyomorult bolygónkat, s azután a nyomait is kiirtsa a világegyetembõl. Élesen, szárazon és szigorúan beszélt: – Nincs itthon? Valami kávéházba ment? Hogy várjam meg? Jó, várni fogok akár reggelig. Kávéházra van pénze, de az adósságait megfizetni, azt nem. Egy pap, pfuj! És kiköpött a konyhában. – Uram, ne köpködjön itt nekem! – szólt rá Švejk, érdeklõdéssel figyelve az idegen urat. – Csak azért is köpök még egyet, tessék – mondta makacsul a szigorú úr –, hogy nem szégyelli magát! Katonai lelkész, szégyen, gyalázat!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Ha maga egy mûvelt ember – figyelmeztette Švejk –, akkor leszokik arról, hogy idegen lakásokban köpködjön. Vagy azt hiszi, hogy azért, mert világháború van, már mindent megengedhet magának? Viselje magát tisztességesen, nem pedig úgy, mint egy csavargó. Viselkedjen finoman, beszéljen illedelmesen, és ne randalírozzon, mint egy vadember, maga hülye civil. A szigorú úr felállt a székrõl, és izgalmában remegve kiabálni kezdett: – Hogy merészeli, még hogy nem vagyok rendes ember, hát akkor mi vagyok, hallja… – Egy szarházi – felelte Švejk, egyenesen a szemébe nézve –, úgy köpdös itt a földre, mintha a villamoson volna vagy a vonaton, vagy valami nyilvános helyiségben. Mindig csodálkoztam, hogy miért lóg mindenütt olyan cédula, hogy a földre köpni tilos, és most látom, hogy maga miatt. Úgy látom, hogy magát már nagyon jól ismerik mindenütt. A szigorú úrnak elváltozott az arcszíne, és különbözõ szitkok özönével próbált válaszolni, amelyek éppen úgy illették Švejket, mint a tábori lelkészt. – Befejezte már a szónoklatát – kérdezte Švejk (miután utoljára is elhangzott, hogy „gazemberek mind a ketten: amilyen a gazda, olyan a szolga”) –, vagy ki akarja még egészíteni valamivel, mielõtt leröpül a lépcsõn? Mivel a szigorú úr olyannyira kimerült, hogy már egyetlen valamirevaló káromkodás se jutott az eszébe, s így elhallgatott, Švejk úgy vélte, hogy hiába is várna valamilyen kiegészítésre. Kinyitotta tehát az ajtót, odaállította a szigorú urat arccal a folyosó felé, s az ezután következõ rúgásért nem kellett volna szégyenkeznie a világbajnokságért küzdõ futballcsapat legjobb csatárának sem. S a szigorú urat egészen a lépcsõ aljáig kísérte Švejk hangja: – Legközelebb, ha rendes emberekhez megy látogatóba, maga is viselkedjen rendesen. A szigorú úr sokáig járkált az ablak alatt, és várta a tábori lelkészt. Švejk kinyitotta az ablakot, s figyelte. Végül is a vendég nem várt hiába, mert a tábori lelkész megjött, felhozta a szigorú urat, és leültette magával szemben. Švejk némán behozott egy köpõcsészét, és letette a vendég elé. – Mit csinál maga, Švejk? – Feldkurát úrnak jelentem alássan, hogy itt már volt egy kis differencia ezzel az úrral a padlóraköpés miatt. – Hagyjon most minket, Švejk, van valami elintéznivalónk egymással.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Švejk szalutált. – Feldkurát úrnak jelentem alássan, hogy most hagyom a feldkurát úrékat. Kiment a konyhába, s bent a szobában igen érdekes párbeszéd kezdõdött. – Ön ugyebár azért jött, hogy pénzt kapjon a váltójára, ha nem csalódom? – kérdezte vendégétõl a tábori lelkész. – Igen, és remélem… A tábori lelkész felsóhajtott. – Az ember gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy nem marad egyebe, csak a remény. Milyen gyönyörû is a „remény” szócska azon a háromlevelû lóherén, amely kiemeli az embert az élet káoszából: „Hit, remény, szeretet.” – Remélem, tábori lelkész úr, hogy az az összeg… – Kétségkívül, tisztelt uram – szakította félbe a tábori lelkész –, ismételten közölhetem önnel, hogy a „remény” szó megerõsíti az embert az élettel vívott harcában. Ön se veszítse el a reményét. Milyen gyönyörû dolog, ha az embernek van egy határozott ideálja, ha ártatlan és tiszta lelkû teremtmény, aki pénzt ad kölcsön váltóra, és reméli, hogy idõben visszakap mindent. Remélni, szüntelenül remélni, hogy én visszafizetek önnek ezerkétszáz koronát, amikor összesen száz sincs a zsebemben. – Ön tehát… – dadogta a vendég. – Igen, én tehát – felelte a tábori lelkész. A vendég arca ismét dühös és felháborodott kifejezést öltött. – Uram, ez csalás – mondta felállva. – Nyugodjon meg, tisztelt uram… – Csalás – kiáltotta makacsul a vendég –, maga visszaélt a bizalmammal. – Uram – mondta a tábori lelkész –, önnek határozottan jót fog tenni egy kis levegõváltozás. Idebent nagyon fülledt a levegõ. – Švejk – kiáltott ki a konyhába –, a vendég úr szeretne kimenni a friss levegõre. – Feldkurát úrnak jelentem alássan – kiáltott vissza Švejk –, ezt az urat én már egyszer kidobtam. – Megismételni – hangzott a parancs, amit a derék katona gyorsan és határozottan végre is haj-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tott. – Nagyon is jól tettük, feldkurát úr, kérem – mondta Švejk, amikor visszatért a folyosóról –, hogy hamar végeztünk vele, mielõtt még valami rumlit csinált volna itt nekünk. Malešicében volt egy kocsmáros, egy bibliás ember, aki mindenre tudott egy idézetet a szentírásból, és ha ez ráhúzott valakire a bikacsökkel, mindig azt mondta: „Aki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; aki pedig szereti azt, idején megkeresi õt fenyítékkel, majd adok én neked verekedni itt a kocsmában.” – Látja, Švejk, hogy jár az ilyen ember, aki nem tiszteli a papot – nevetett a tábori lelkész –, már Aranyszájú Szent János megmondta: „Aki a papot tiszteli, Krisztust tiszteli, aki bántalommal illeti a papot, Krisztus urunkat illeti bántalommal, mivel a pap az õ helytartója.” Holnapra alaposan fel kell készülnünk. Csináljon sonkás rántottát, fõzzön egy bordói puncsot, azután pedig átadjuk magunkat a meditációnak, mert amint az esti imádságban is meg vagyon írva: „Eltávolította e hajlék felõl az Úr irgalma a gonosznak minden ostromát.” Vannak a világon állhatatos emberek, s ezek közé tartozott az a férfiú is, akit már kétszer dobtak ki a tábori lelkész lakásából. Éppen elkészült a vacsora, amikor csengettek. Švejk kiment ajtót nyitni, nemsokára visszatért, és jelentette: – Megint itt van, feldkurát úr, kérem. Egyelõre bezártam a fürdõszobába, hogy nyugodtan vacsorázhassunk. – Nem járt el helyesen, Švejk – mondta a tábori lelkész –, vendég a házban, isten a házban. A régi idõkben torzszülöttekkel mulattatták magukat a lakomázók. Hozza ide, hadd szórakozzunk. Švejk csakhamar visszatért az állhatatos férfiúval, aki nagyon komoran nézett maga elé. – Foglaljon helyet – üdvözölte barátságosan a tábori lelkész –, éppen a vacsora végén járunk. Az elõbb homárt ettünk, aztán lazacot, most pedig egy kis sonkás rántottát. Hja, így falatozik az, akinek van hitele. – Remélem, nem azért vagyok itt, hogy tréfáljanak velem – mondta a komor férfiú –, ma már harmadszor vagyok itt. Remélem, hogy most minden tisztázódik. – Feldkurát úrnak alázatosan jelentem – szólt közbe Švejk –, hogy ez egy elpusztíthatatlan alak, mint a libeòi Boušek. Õt egy este tizennyolcszor dobták ki az „Exner”-bõl, és mindig visszament, hogy ottfelejtette a pipáját. Bemászott az ablakon, az ajtón, a falon át a kerthelyiségbe, a pincén keresztül a söntésbe, és talán még a kéményen is leereszkedett volna, ha a tûzoltók le nem szedik a háztetõrõl. Olyan kitartó volt, hogy miniszter vagy képviselõ is lehetett volna belõle. Aztán adtak neki, amit tudtak. Az állhatatos férfiú, mintha nem is hallaná Švejk szavait, makacsul ezt hajtogatta: – Tiszta vizet akarok önteni a pohárba, és követelem, hogy hallgassanak meg. – Az ön óhaja parancs – mondta a tábori lelkész –, beszéljen, tisztelt uram. Beszéljen olyan sokáig, ameddig csak akar, és mi közben elköltjük estebédünket. Remélem, hogy ez nem fogja zavarni önt elõadásában. Švejk, jöhet a következõ fogás.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Amiként ön is jól tudja – kezdte az állhatatos férfiú –, tombol a háború. A szóban forgó összeget még a háború elõtt adtam önnek kölcsön, és ha nem volna háború, nem sürgetném a visszafizetését. Most azonban igen szomorú tapasztalataim vannak. Kivett egy noteszt a zsebébõl, és így folytatta: – Itt minden fel van írva. Janata fõhadnagy hétszáz koronámmal tartozott, és vette magának a bátorságot, hogy elessen a Drinánál. Prášek hadnagy fogságba esett az orosz fronton, és kétezer koronámmal tartozik. Wichterle kapitány, aki ugyanekkora összeggel adósom, a saját katonáival lövette magát agyon Ravaruszkánál. Machek fõhadnagy hadifogoly Szerbiában, ezerötszáz koronámmal tartozik. Még vannak itt ilyenek többen. Az egyik elesik a Kárpátokban a kifizetetlen váltómmal, a másik hadifogoly lesz, a harmadik megfullad nekem Szerbiában, a negyedik meghal egy magyarországi kórházban. Most már megértheti a félelmemet, hogy ez a háború tönkretesz, ha nem leszek energikus és kérlelhetetlen, ön erre azt felelheti, hogy önt nem fenyegeti semmiféle közvetlen veszedelem. Nézzen ide, kérem. A tábori lelkész orra alá dugta a noteszét: – Látja: Matyᚠtábori lelkész, Brnóból, most egy hete halt meg egy járványkórházban. A hajamat tudnám kitépni. Az ezernyolcszáz koronámat nem fizeti meg, és akkor elmegy a kolerás barakkba feladni az utolsó szentséget egy alaknak, akihez a világon semmi köze nem volt. – Csak a kötelességét teljesítette, kedves uram – mondta a tábori lelkész –, holnap én is megyek feladni az utolsó kenetet. – És szintén a kolerás barakkba – jegyezte meg Švejk –, maga is velünk jöhet, hogy lássa, mi az az önfeláldozás. – Tábori lelkész úr – mondta az állhatatos férfiú –, higgye el, hogy kétségbeesett helyzetben vagyok. Azért folyik ez a háború, hogy kipusztítsa a világból az összes adósaimat? – Majd ha magát is behívják, és maga is kimegy a harctérre – jegyezte meg ismét Švejk –, akkor majd celebrálunk egy szentmisét a feldkurát úrral, hogy a mennybéli Úristen kegyeskedjék magát mindjárt az elsõ gránáttal széttépetni. – Uram, ez komoly dolog – mondta az elpusztíthatatlan férfiú a tábori lelkésznek –, kérem, ne engedje beavatkozni a szolgáját az ügyeinkbe, hogy minél hamarabb végezhessünk. – Engedelmet, feldkurát úr, kérem – mondta Švejk –, tényleg méltóztassék megparancsolni nekem, hogy ne avatkozzak bele a feldkurát úr ügyeibe, mert különben én tovább is védelmezni fogom a feldkurát úr érdekeit, ahogy egy rendes katonához illik és való. Ennek az úrnak nagyon is igaza van, õ szeretne egyedül kimenni innét. Én se szeretem a jeleneteket, mert én egy társaságbeli ember vagyok. – Švejk, engem már kezd untatni a dolog – mondta a tábori lelkész, mintha nem is volna tudomása a vendég jelenlétérõl –, azt hittem, hogy ez az ember szórakoztatni fog bennünket, hogy elmesél egynéhány viccet, õ meg azt kívánja, hogy parancsoljam meg magának, hogy ne avatkoz-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zék bele, pedig magának már kétszer volt vele dolga. Késõ este, amikor ilyen fontos vallási feladatok állnak elõttem, amikor minden gondolatomat az Úr felé kell fordítanom, akkor õ valami hülye históriával jön nekem, és azt a rongyos ezerkétszáz koronát emlegeti, eltérít a lelkiismeretvizsgálattól, az Úristentõl, és mindenáron azt akarja, hogy mondjam meg neki még egyszer, hogy nem adok neki semmit. Én nem akarok többet beszélni vele, mert még elrontaná nekem ezt az áhítatos estét. Mondja meg neki maga, Švejk: a feldkurát úrtól nem kap semmit. Švejk a vendég fülébe ordítva, teljesítette a parancsot. Az állhatatos vendég azonban továbbra is ülve maradt. – Švejk – szólt a tábori lelkész –, kérdezze meg tõle, mit gondol, meddig fogja még itt rontani a levegõt? – Nem mozdulok innét, amíg meg nem kapom a pénzemet – jelentette ki makacsul az elpusztíthatatlan vendég. A tábori lelkész felállt, az ablakhoz ment, s azt mondta: – Ebben az esetben átadom õt magának, Švejk. Csináljon vele, amit akar. – Jöjjön, uram – mondta Švejk, megragadva a kéretlen vendég vállát –, három az igazság. S gyorsan és elegánsan végrehajtotta a rábízott mûveletet, miközben a tábori lelkész egy gyászindulót dobolt az ablakon. A meditációnak szentelt este több fázison ment át. A tábori lelkész oly buzgón és áhítatosan igyekezett egyesülni Istennel, hogy még éjjel tizenkettõkor is harsogott lakásában a nóta: Elmasíroztunk, komám, sírt utánunk minden lány… Vele dalolt Švejk is, a derék katona. A katonai kórházban ketten kívánták felvenni az utolsó szentséget. Egy öreg õrnagy és egy bank cégvezetõje, aki tartalékos tiszt volt. Mindketten golyót kaptak a hasukba a Kárpátokban, és egymás mellett feküdtek. A tartalékos tiszt azért tartotta kötelességének, hogy felvegye a haldoklók szentségét, mert a feljebbvalója mindenáron részesülni akart az utolsó kenetben. A tartalékos tiszt úgy vélte, hogy függelemsértést követne el, ha nem kenetné meg magát õ is. A vallásos õrnagy ravaszságból kérte a szentséget, mert azt hitte, hogy a betegek meggyógyulnak egy buzgó imától. Az utolsó kenet elõtti éjszaka azonban mindketten meghaltak, s amikor reggel a tábori lelkész Švejk társaságában beállított, már fekete arccal feküdtek a lepedõ alatt, mint általában azok, akiknek a halálát fulladás okozta.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Milyen nagy felhajtást csináltunk, feldkurát úr, kérem, és most ezek elrontották az egészet – mérgelõdött Švejk, amikor az irodában közölték velük, hogy a két betegnek már semmire sincs szüksége. S igaz is volt, hogy nagy felhajtást csináltak. Konflison jöttek, Švejk szüntelenül csengetett, a tábori lelkész kézben tartotta a szalvétába csomagolt olajosüveget, s komoly képpel megáldotta vele a járókelõket, akik levették a kalapjukat. Igaz, nem akadt sok hívõjük, habár Švejk mindent elkövetett, hogy éktelen zenebonát csapjon a csengõjével. Néhány ártatlan gyermek utánaeredt a konflisnak, az egyik hátul felkapaszkodott a kocsira, s közben a többiek kórusban kiabálták: – Ott lóg a kocsin, ott lóg a kocsin. Švejk pedig csengetett mindenhez, a kocsis hátra-hátravágott az ostorával, a Vodièka utcán egy házmesterné, a Mária-kongregáció tagja, loholva utolérte a konflist, futtában megáldatta magát, keresztet vetett, s aztán kiköpött: – Úgy rohangásznak az Úristennel, mint az ördögök. Még tüdõgyulladást kap az ember! – s lihegve visszatért eredeti helyére. A csengõhang leginkább a konflis gebéjét nyugtalanította; nyilván felébresztett benne valami régmúlt emléket, mert a ló állandóan hátrafordult, és idõnként megpróbált táncra perdülni a kövezeten. Ez volt tehát a nagy felhajtás, amelyrõl Švejk beszélt. A tábori lelkész közben átment a gazdasági irodába, elintézni az utolsó kenet pénzügyi oldalát, s már ki is számította a számvivõ õrmesternek, hogy a katonai kincstár százötven koronával tartozik neki a szentelt olajért és az útért. Majd egy kis veszekedésre került sor a kórház parancsnoka és a tábori lelkész között; ennek folyamán a tábori lelkész néhányszor ököllel az asztalra csapott, és így fejtette ki álláspontját: – Nagyon téved, kapitány úr, ha azt hiszi, hogy az utolsó kenet ingyen van. Mikor egy dragonyostisztet kikomandíroztatnak a méntelepre a lovakhoz, õ is kap napidíjat, õszintén sajnálom, hogy ez a két ember nem várta meg az utolsó kenetet. Akkor ötven koronával többet számíthatnék. Švejk közben lent várt az õrség szobájában a szenteltolajos üveggel, amely nagyban felkeltette a katonák érdeklõdését. Valaki úgy vélte, hogy ezzel az olajjal nagyon jól lehetne fegyvert és szuronyt pucolni. Egy fiatal katona, a Cseh-Morva fennsíkról, aki még hitt az Atyaúristenben, megkérte a többieket, hogy ne ejtsenek szót az ilyen dolgokról, és ne tegyék vita tárgyává a szent titkokat. Remélnünk kell, keresztényhez illõen. Egy öreg tartalékos ránézett a tejfelesszájúra, és azt mondta: – Szép kis remény, hogy a srapnel letépi a fejedet. Mivelünk ki van tolva. Egyszer eljött hozzánk valami klerikális képviselõ, és az isten békéjérõl beszélt, amelyik a föld fölött ível, mert-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy az Úristen nem kíván háborút, és azt akarja, hogy mindenki békében éljen, és testvérileg jöjjön ki egymással. Na, ugye, milyen egy ökör volt ez, mert amióta kitört a háború, az összes templomokban a fegyverek diadaláért imádkoznak, és úgy beszélnek az Úristenrõl, mintha valami generális volna a mi stábunkban, aki ezt az egész háborút igazgatja és dirigálja. Már láttam egypár temetést ebbõl a katonai kórházból, és a letépett kezeket meg lábakat kocsiszámra hordják innét. – A katonákat meg pucéran temetik el – mondta egy másik katona –, és a mundérjukba megint belebújtatnak egy élõt, és ez így megy tovább. – Amíg nem gyõzünk – jegyezte meg Švejk. – Egy ilyen puccernek van pofája a gyõzelemrõl beszélni – szólt közbe a sarokból egy tizedes. – Ki veletek a frontra, a lövészárokba, aztán mars elõre az egész, neki a szögesdrótnak, aknának, aknavetõnek. A hátországban lebzselni, azt mindegyik tud, és egyiknek sincs kedve a fûbe harapni. – Én is azt hiszem, hogy nagyon szép dolog, ha az ember átszúratja magát egy bajonettel – mondta Švejk –, és az se rossz, ha golyót kap a hasába, de a legszebb, ha széttépi egy gránát, és az ember csak nézi, hogy a lába meg a hasa is hogy kerülhetett olyan messzire tõle, és ezen úgy elcsodálkozik, hogy elõbb meghal, mint hogy valaki meg tudná magyarázni neki. A fiatal katona õszintén felsóhajtott. Maga is elbúsult a fiatal életén, hogy épp egy ilyen ostoba korba tudott beleszületni, amikor levágják, mint a tehenet a vágóhídon. Miért van ez az egész? Egy katona, aki civilben tanító volt, most megszólalt, mintha a gondolataiban olvasna: – Egyes tudósok a háborút a napfolttevékenységgel magyarázzák. Amint egy ilyen napfolt képzõdik, mindig valami borzalmas dolog jön utána. Karthágó lerombolása… – Tartsa meg a tudományát – szakította félbe a tizedes –, inkább söpörje ki a szobát, máma maga a soros. Mit érdekelnek minket valami hülye napfoltok. Tõlem akár húsz is lehet, semmit se veszek rajta. – Ezeknek a napfoltoknak tényleg nagyon nagy a jelentõsége – szólt közbe Švejk –, egyszer feltûnt egy ilyen napfolt, és engemet még aznap elvertek a nuslei „Banzet” kocsmában. Attól fogva, ha elmentem valahová, elõbb mindig megnéztem az újságban, hogy nem-e bukkan fel megint egy ilyen napfolt. És ahogy felbukkant, isten veled, Mári, nem mentem sehová se, és csakis így éltem túl. Mikor az a Mont-Pelée tûzhányó elpusztította az egész Martinique-szigetet, egy professzor azt írta a „Národní politiká”-ban, hogy õ már régóta figyelmeztette az olvasókat egy nagy napfoltra. Csakhogy a „Národní politiká”-t nem kézbesítették ki idejében arra a szigetre, és ennek ott azon a szigeten meg is itták a levét. Közben a tábori lelkész találkozott fent az irodában a „Katonák vallási nevelését ápoló arisztokrata hölgyek szövetségé”-nek egy tagjával, egy utálatos, vén szipirtyóval, aki már reggeltõl fogva sétált a kórházban, és mindenütt szentképeket osztogatott, amiket aztán a sebesült és beteg katonák a köpõcsészébe dobáltak.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Körsétája során mindenkit felbõszített ostoba fecsegésével, hogy szívbõl bánják meg a bûneiket, és õszintén térjenek jó útra, mert akkor haláluk után örök üdvösséget kapnak a jóistentõl. Falfehér volt, amikor a tábori lelkésszel beszélt. Hogy ez a háború nemhogy megnemesítené a katonákat, de állattá aljasítja õket. Odalent a maródiak kiöltötték rá a nyelvüket, és maskarának meg szentes kecskének nevezték. „Das ist wirklich schrecklich, Herr Feldkurat, das Volk ist verdorben.”[74] És bõbeszédûen elõadta, hogy õ hogyan képzeli a katonák vallási nevelését. A katona csak akkor harcol bátran a császár õfelségéért, ha istenhivõ, és van benne vallásos érzés, akkor nem fél a haláltól, mert tudja, hogy a mennyország vár reá. A fecsegõ vénasszony elmondott még egypár ilyesféle marhaságot, és szemmel láthatólag eltökélte, hogy nem ereszti ki egyhamar a karmai közül a tábori lelkészt, ez azonban egy csöppet se bizonyult gálánsnak, és ajánlotta magát. – Švejk, megyünk haza – kiáltotta be az õrség szobájába. Visszafelé semmilyen felhajtást nem csináltak az úton. – Máskor jöjjön ide kenetezni, aki akar – mondta a tábori lelkész –, képesek filléreken kukacoskodni az emberrel minden lélekért, akit üdvözíteni akarunk. Folyton a számvitelrõl pofázik ez a rohadt bagázs. Meglátva Švejk kezében a „szentelt”-olajos üveget, elkomorult: – Legjobb lesz, Švejk, ha ezzel az olajjal mind a kettõnknek bekeni a cipõjét. – A zárat is megpróbálom bekenni vele – mondta Švejk –, szörnyen csikorog, amikor éjszaka haza tetszik jönni. Így ért véget az utolsó kenet, amely el sem kezdõdött.

Š VEJK MINT LUKAŠ FÕHADNAGY TISZTISZOLGÁJA I Švejk szerencséje nem volt hosszú életû. A könyörtelen sors kettétépte azt a baráti fonalat, amely õt a tábori lelkészhez fûzte. Ha a tábori lelkész az alább közlendõ eseményig rokonszenves személyiség volt – amit most elkövetett, alkalmas arra, hogy lerántsa róla a rokonszenves álarcot. A tábori lelkész eladta Švejket Lukᚠfõhadnagynak, vagyis jobban mondva, elkártyázta. Így adták el valamikor Oroszországban a jobbágyokat. Egészen váratlanul történt a dolog, Lukᚠfõhadnagynál kellemes társaság jött össze, és huszonegyet játszottak. A tábori lelkész mindenét elvesztette, s végül azt mondta: – Mennyit adtok kölcsön a tisztiszolgámra? Õrült nagy marha, és nagyon érdekes figura, valami non plus ultra. Még sose volt ilyen

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tisztiszolgátok. – Száz koronát kapsz rá kölcsön – ajánlotta Lukᚠfõhadnagy. – Ha holnapután nem kapom vissza, elküldöd nekem ezt a raritást. Az én puccerem egy utálatos alak. Folyton csak sóhajtozik, leveleket firkál haza, és amellett még lop is, mint a szarka. Már el is vertem, de az se használ semmit. Nyakra-fõre pofozom, hiába. Kiütöttem egypár elülsõ fogát, de a fickó csak nem akar megjavulni. – Áll az alku – mondta könnyelmûen a tábori lelkész –, holnapután száz korona vagy Švejk. Elvesztette ezt a száz koronát is, és szomorúan megindult hazafelé. Biztosan tudta, és a legcsekélyebb kételye sem volt afelõl, hogy holnaputánig nem fogja elõteremteni azt a száz koronát, s hogy tulajdonképpen hitványul, nyomorultul eladta Švejket. „Kétszáz koronára is tarthattam volna” – morogta bosszúsan, s ahogy hazafelé menet az utolsó rövid útszakaszon átszállt a lakásáig menõ villamosra, hirtelen elérzékenyült, és megrohanta a lelkifurdalás. „Nem szép tõlem – gondolta, amikor becsöngetett a lakásajtón –, hogy nézek most abba a jámbor, hülye szemébe?” – Kedves Švejk – mondta odabent –, ma valami rendkívüli dolog történt velem. Borzasztó pechem volt a kártyában. Megütöttem a bankot, és egy ász volt a kezemben, kaptam rá egy tízest, és a bankárnak alsója volt, és addig húzott, amíg neki is huszonegye lett. Még egynéhányszor ütöttem ászra vagy tízesre, és a bankárnak is mindig ugyanannyija volt. Elvesztettem az összes pénzemet. Elhallgatott. – És a végén elvesztettem magát is. Kölcsönkértem magára száz koronát, és ha holnaputánig nem fizetem vissza, akkor maga már nem énhozzám tartozik, hanem Lukᚠfõhadnagyhoz. Én igazán borzasztóan sajnálom… – Száz koronám még van – mondta Švejk –, kölcsönadhatom a feldkurát úrnak. – Ide vele – élénkült fel a tábori lelkész –, máris viszem Lukášnak. Igazán nem szívesen válnék meg magától. Lukᚠnagyon meg volt lepve, amikor a tábori lelkész ismét beállított hozzá. – Meghoztam az adósságomat – mondta a tábori lelkész, diadalmas pillantást vetve maga köré –, nekem is adjatok lapot. – Bank – mondta a tábori lelkész, amikor rákerült a sor. – Eggyel több mint huszonegy – közölte aztán –, befuccsoltam. – Hát akkor megint bank – mondta a második osztásnál –, de blindre.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Húsz nyert – jelentette be a bankár. – Énnekem összevissza csak tizenkilencem van – mondta halkan a tábori lelkész, és betette a bankba az utolsó negyven koronáját, ennyire apadt ugyanis a százas, amit Švejk kölcsönadott neki, hogy kiváltsa magát az új jobbágyságból. Hazafelé menet a tábori lelkész arra a meggyõzõdésre jutott, hogy mindennek vége, hogy Švejket már nem mentheti meg semmi, úgy van megírva, hogy Lukᚠfõhadnagynál kell szolgálnia. S amikor Švejk ajtót nyitott, azt mondta neki: – Minden hiába, Švejk. Szél ellen nem lehet. Elvesztettem magát, és a tetejébe még azt a száz koronát is. Mindent megtettem, ami tõlem tellett, de a sors erõsebb nálam. A sors Lukᚠfõhadnagy karmai közé dobta magát, és nemsokára üt az óra, amikor el kell válnunk. – És jó kövér volt a bank – kérdezte Švejk nyugodtan –, vagy csak az elsõ betevõnek tetszett lenni? Ha rossz a lapjárás, az nagyon bosszantó dolog, de néha még szörnyûbb, amikor túl jól megy. A Na Zderaze utcában élt egy Vejvoda nevû bádogos, és ez mindig máriást játszott egy kocsmában a „Százéves Kávéház” mögött. De egyszer belebújt az ördög, és azt mondja: „Mi lenne, ha huszonegyest játszanánk ötkrajcáros alapon?” Így aztán huszonegyest játszottak ötkrajcáros alapon, és õ tartotta a bankot. Mindenki befuccsolt, és így tízesekre nõtt a bank. Az öreg Vejvoda a többieknek is gönnolt valamit, és folyton azt mondta: „Hetes, király retirál.” Nem is tetszik elképzelni, hogy milyen peche volt. Hetes vagy király az istennek se akart jönni, a bank folyton nõtt, már volt benne egy százas. A játékosok közül senkinek se volt annyi pénze, hogy megüsse az egészet, és a Vejvodáról már csurgott a víz. Semmi mást nem lehetett hallani, csak az õ szavát, hogy: „Hetes, király retirál.” Ötösével rakták a koronákat, és minden elúszott. Egy kéményseprõmester tûzbe jött, hazament pénzért, és amikor már több mint százötven korona volt a bankban, akkor megütötte. Vejvoda szabadulni akart az egésztõl, és késõbb azt mesélte, hogy õ szedte volna a lapot akár harmincig, csak hogy ne nyerjen, de ahelyett két ászt kapott. Úgy tett, mintha semmije se volna, és szándékosan azt mondja: „Tizenhat nyert.” És annak a kéményseprõmesternek összesen tizenötje volt. Hát nem pech? Az öreg Vejvoda egészet sápadt volt, és kétségbe volt esve, körös-körül már káromkodtak, és azt sugdosták, hogy svindlizik, és hogy egyszer már meg is verték hamiskártyázásért, pedig õ volt a legbecsületesebb kártyás a világon, és egymás után gurítottak be neki a koronákat. Már volt ottan ötszáz korona. A vendéglõs ezt nem bírta nézni. Éppen ki volt készítve neki egy csomó pénz a sörgyár számára, hát fogta, odaült vele, kétszázas csomókban elõretolta, aztán behunyta a szemét, megfordította a székét a szerencse végett, és azt mondta, hogy megüti az egész bankot. „Nyílt kártyákkal játsszunk” – azt mondja. Az öreg Vejvoda nem tudom, mit adott volna érte, hogy most már veszítsen. Mindenki bámult, amikor felcsapott magának egy lapot, és az egy hetes volt, és õ megtartotta. A vendéglõs már a markába nevetett, mert neki huszonegye volt. Aztán az öreg Vejvoda még egy hetest kapott, és azt is megtartotta. „Most egy ász jön vagy tízes – mondta a vendéglõs mérgesen –, a nyakamat teszem rá, Vejvoda úr, hogy befuccsol.” Borzasztó nagy csend volt, Vejvoda húz, és megjelenik a harmadik hetes. A vendéglõs olyan fehér lett, mint a kréta, ez volt az utolsó pénze, kiment a konyhába, és nemsokára bejött egy fiú, aki nála tanult, hogy menjünk, és vágjuk le a vendéglõs urat, mert ott lóg az ablakkilincsen. Így hát levágtuk, feltámasztottuk, és a játék folyt tovább. Már nem volt senkinek egy fillérje se, minden pénz ott feküdt a bankban Vejvoda elõtt, aki egyre csak hajtogat-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ta: „Hetes, király retirál”, és eladta volna a lelkét, hogy fuccs legyen, de mert fel kellett csapja és odategye a kártyáit az asztalra, sehogy se csalhatott, és nem húzhatott direkt többet. Már mindenki meg volt hülyülve a Vejvoda szerencséjétõl, és mert nem volt már pénzük, megegyeztek, hogy cédulákat fognak betenni. Órák hosszat ment ez így, és az öreg Vejvoda elõtt csak gyûltek az ezresek. A kéményseprõmester már több mint egy félmillióval tartozott a banknak, egy szenesember a Na Zderaze utcából körülbelül egymillióval, a „Százéves Kávéház” házmestere nyolcszázezer koronával és egy medikus több mint kétmillióval. Csak a pinkapénz több volt már háromszázezer koronánál, csupa papírszeletekbõl. Az öreg Vejvoda mindent megpróbált. Folyton kiment a klozettra, és mindig megkért valaki mást, hogy húzzon helyette, és amikor visszajött, mondták neki, hogy nyert, mert huszonegye volt. Új kártyapaklit hozattak, de az se segített semmit. Ha Vejvoda megállt tizenötön, a másiknak tizennégye volt. Mindenki õrjöngve nézte az öreg Vejvodát, és a legvadabbul egy utcakövezõ káromkodott, aki készpénzben összevissza nyolc koronát tett be. Ez nyíltan kijelentette, hogy egy ilyen embernek, mint a Vejvoda, nem volna szabad élni a világon, és a legjobb lenne megrugdosni, kidobni és vízbe fojtani, mint egy kutyakölyköt. Nem is tetszik elképzelni, hogy az öreg Vejvoda mennyire kétségbe volt esve. A végén aztán támadt egy ötlete. „Én kimegyek a klozettra – mondta a kéményseprõnek –, játsszon addig helyettem, mester úr.” És csak úgy kalap nélkül kiszaladt a házból, és egyenesen a Myslík utcára futott rendõrökért. Talált egy patrujt és jelentette, hogy itt meg itt, ebben a vendéglõben hazárdjáték folyik. A rendõrök ráparancsoltak, hogy menjen elõre, õk majd mindjárt utána mennek. Így hát visszament, és azzal fogadták, hogy a medikus közben elvesztett több mint kétmilliót, és a házmester több mint hármat. A pinkapénz pedig egy ötszázezer koronás cédulával szaporodott. Nemsokára berontottak a rendõrök, és az útkövezõ elkiáltotta magát: „Meneküljön, aki tud.” De ezzel nem ment semmire se. Lefoglalták a bankot, mindenkit bevittek a rendõrségre. A Na Zderaze utcai szenes ellenkezett, úgyhogy õt a kerekes kosárban vitték. A bankban már több mint egy fél milliárdról voltak cédulák, és készpénzben ezerötszáz korona. „Ilyet még nem ettem, mondta a rendõrinspektor, amikor ezt a szédítõ összeget látta, ez rosszabb, mint a Monte Carlo.” Mindenki ott maradt reggelig, kivéve az öreg Vejvodát. Az öreget mint feljelentõt kiengedték, és megígérték neki, hogy mint törvényes jutalmat megkapja a lefoglalt bank egyharmadát, valamivel több mint százhatvan milliót, de õ reggelig beleõrült ebbe, és aztán összevissza járkált Prágában, és betörésbiztos páncélszekrényeket rendelt tucatszámra. Ezt nevezik kártyaszerencsének. Azután Švejk grogot fõzött, s a dolog azzal ért véget, hogy a tábori lelkész, miután éjszaka Švejknek sikerült nagy nehezen felraknia az ágyra, könnyekben tört ki, és zokogni kezdett: – Eladtalak, kamerád, gyalázatosan eladtalak. Átkozz el engem, üssél, tûrni fogom. Odadobtalak az oroszlán torkába. Nem bírok a szemedbe nézni. Tépázzál engemet, harapjál, nem számít. Nem érdemlek jobbat. Tudod, mi vagyok én? S a párnába temetve kisírt arcát, a tábori lelkész halk, gyönge, lágy hangon azt mondta: – Én egy jellemtelen lator vagyok – és elaludt, mintha fejbe verték volna. Másnap a tábori lelkész nagyon korán ment el hazulról, kerülve Švejk pillantását, és csak késõ éjszaka jött haza egy kövér bakával. – Mutassa meg neki, Švejk – mondta, továbbra is kerülve Švejk pillantását –, hogy minek hol a helye, hogy tájékozódva legyen, és tanítsa meg grogot fõzni. Reggel pedig jelentkezzen Lukáš

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html fõhadnagynál. Švejk és az új ember egy kellemes éjszakát töltött el grogfõzéssel. Reggel felé a kövér baka már alig állt a lábán, s csak egy furcsa egyveleget dünnyögött maga elé a legkülönbözõbb népdalokból, amelyek összekavarodtak benne: – Chodov körül folyik egy kis patak, ott méri a jó piros sört az én babám. Hegy, hegy, magas vagy, mentek a szüzek az úton, szánt egy paraszt fent a Fehérhegyen. – Téged nem féltelek – mondta Švejk –, ilyen tehetséggel sokáig meg fogod állni a helyed a feldkurátnál. S így történt, hogy aznap délelõtt Lukᚠfõhadnagy elõször pillantott bele Švejk becsületes és õszinte arcába, miközben a derék katona ekként jelentkezett nála: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én vagyok az a Švejk, akit a feldkurát úr elkártyázott.

II A tisztiszolgai intézmény eredete az õsidõk homályába vész. Valószínûleg már Makedóniai Nagy Sándornak is volt puccerje. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a feudalizmus korában a lovagok csatlósai léptek ebbe a szerepkörbe. Mije volt Sancho Panza Don Quijoténak? Csodálom, hogy eddig még senki sem írta meg a tisztiszolgák történetét. Olvashatnánk benne, hogy Almavir hercege Toledo ostroma alatt nagy éhségében só nélkül megette a tisztiszolgáját; õ maga számol be errõl az emlékirataiban, megjegyezve, hogy a szolgájának lágy, porhanyós, könnyen rágható húsa volt, s az íze valamiféle átmenetet képezett a tyúk- és a szamárhús között. Egy régi sváb hadmûvészeti szakkönyvben is találunk utalásokat a tisztiszolgákra vonatkozóan. A régi idõk puccerjét vallásosságnak, erényességnek, igazbeszédûségnek, szerénységnek, bátorságnak, merészségnek, becsületességnek és szorgalomnak kellett jellemeznie. Egyszóval, a puccer mintaember kellett hogy legyen. Az új idõk sokat változtattak ezen a típuson. A modern „kutyamosó” általában nem vallásos, nem erényes és nem is igazbeszédû. Hazudik, becsapja a gazdáját, és igen gyakran valóságos pokollá teszi a parancsnoka életét. A modern puccer furfangos rabszolga, és a legkülönbözõbb álnok trükköket eszeli ki gazdája életének megkeserítése céljából. A puccereknek ebben a modern nemzedékében nem akadnak olyan önfeláldozó lények, akik só nélkül is szívesen megetetik magukat a gazdájukkal, mint ahogy Almavir hercegének nemes Fernandója tette. Másfelõl azt látjuk, hogy a modern kor tisztiszolgáival élethalálharcot vívó parancsnokok a legkülönbözõbb eszközökhöz folyamodnak tekintélyük fenntartása érdekében. Általában a rémuralom egy válfaját alkalmazzák. 1912-ben Grác városában lefolytattak egy pert, melyben kiemelkedõ szerepet játszott egy kapitány, aki agyonrugdosta a puccerét. Felmentették, mert akkor csak másodszor csinálta ezt. Az ilyen urak véleménye szerint a puccer élete teljesen értéktelen. A puccer csupán tárgy, sok esetben pofozógép, rabszolga, mindenes. Nem csoda tehát, hogy ez az állapot alattomosságot, agyafúrtságot követel a rabszolgától. Bolygónkon elfoglalt helyzetüket csak a régi idõk pikkolóinak szenvedéseihez lehet hasonlítani, minthogy õket is pofonokkal és kínzással nevelték tisztességre. Vannak azonban esetek, amikor a puccer kegyenccé avanzsál, s így a század vagy zászlóalj rémévé válik. Minden sarzsi igyekszik megvesztegetni õt. Õ dönt a szabadságolásokról, s közben-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html járhat, hogy a raportra rendelt egyének szárazon megússzák a dolgot. Ezek a kegyencek a háború idején nagy- és kisezüst érmeket kaptak bátorságuk és vitézségük jutalmaképpen. A 91-es ezredben ismertem, néhány ilyen puccert. Az egyik nagyezüstöt kapott, mert remekül tudott libapecsenyét sütni lopott szárnyasokból. Egy másik kisezüstöt kapott, mert otthonról csodás élelmiszercsomagokat küldtek neki, minek következtében gazdája a legnagyobb éhezés idején úgy teletömte magát, hogy járni sem bírt. Kisezüstre való elõterjesztését a következõképpen fogalmazta meg gazdája: „Azért, mert a harcok során rendkívüli bátorságot és vitézséget tanúsít, kockára tette életét, s egy lépésre sem távozott tisztje mellõl a rohamozó ellenség erõs tüzében.” S a szóban forgó hõs közben valahol a front mögött dézsmálgatta a baromfiudvarokat. A háború átalakította a puccer és a gazdája közti viszonyt, s a puccert a legénység szemében leggyûlöltebb alakká változtatta. A puccernek mindig egy egész konzerv jutott, amikor egyébként öt ember között osztottak meg egyet. Tábori kulacsa mindig tele volt rummal vagy konyakkal. Az ilyen alak egész nap csokoládét rágcsált, és édes tiszti kekszet zabált, a gazdája cigarettáit szívta, órák hosszat sütött-fõzött, és extra zubbonyt viselt. A tisztiszolga a legbizalmasabb kapcsolatban állt az ordonánccal, s bõségesen jutott neki asztala maradékaiból és mindazon elõnyökbõl, amelyeket élvezett. A számvivõ õrmester bevonásával triumvirátust alakított. Ez a triász, amely közvetlen kapcsolatban élt a tiszttel, ismert minden hadmûveletet és haditervet. Mindig az a svarm[75]volt a legjobban informálva, hogy mikor kezdõdik a dolog, amelynek a tizedese jó viszonyt tartott fenn a tisztiszolgával. Ha a puccer azt mondta: „Kettõ harmincötkor megpucolunk innét”, akkor pontosan kettõharmincötkor az osztrák katonák távolodni kezdtek az ellenségtõl. A tisztiszolga a legintimebb viszonyban állt a tábori konyhával, nagyon szeretett a kondér körül sündörögni, és úgy rendelgetett, mintha vendéglõben volna, étlappal a kezében. – Oldalast akarok – mondta a szakácsnak –, tegnap ökörfarkat adtál. A levesbe tegyél bele egy darab májat is, tudod, hogy a lépet nem eszem. De a puccer mégis a pánikkeltésben volt a legnagyobb. Ha bombázták az állásokat, a szíve mindjárt a nadrágjába csúszott. Ilyenkor a legbiztosabb fedezékben bújt meg a saját és a gazdája csomagjaival, fejére húzta a takarót, hogy a gránát ne találjon rá, s nem volt más kívánsága, csak hogy a gazdája sebesüljön meg, és õ elkerülhessen vele innét a hátországba, minél messzebbre a fronttól. Rendszeresen szította a pánikot titkolózó magatartásával is. – Azt hiszem, szerelik a telefont lefelé – közölte bizalmasan a svarmokkal. És boldog volt, ha azt mondhatta: – Már leszerelték.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Senki se szeretett úgy visszavonulni, mint õ. Abban a pillanatban elfelejtette, hogy gránátok és srapnelek fütyülnek a feje fölött, és fáradhatatlanul törtetett a stáb felé, ahol a trén állomásozott. Szerette az osztrák trént, és rendkívül szívesen kocsikáztatta magát. Legrosszabb esetben igénybe vette a kétkerekû szanitéctaligákat is. Ha gyalog kellett járnia, a legszerencsétlenebb ember benyomását keltette. Ily esetekben a lövészárokban hagyta gazdája csomagjait, és csak a saját tulajdonát cipelte. Ha úgy adódott, hogy a tisztnek sikerült elmenekülnie a fogságba esés elõl, és õ ott maradt, a tisztiszolga semmi esetre se feledkezett meg arról, hogy a fogságba magával vigye gazdája csomagjait is. Ezek az õ tulajdonába mentek át, s õ teljes szívébõl ragaszkodott hozzájuk. Láttam egy fogságba esett tisztiszolgát, aki a többiekkel együtt gyalog ment Dubnótól egészen a Kijev melletti Darnicéig. Vele volt a saját hátizsákja, azonkívül még öt különféle kézikoffer, két takaró és egy párna, nem beszélve egyéb csomagokról, amelyeket a fején vitt. Keservesen panaszkodott, hogy a kozákok ellopták két kofferjét. Sohasem felejtem el ezt az embert, aki ennyi mindennel vergõdött keresztül egész Ukrajnán. Olyan volt, mint egy eleven szállítókocsi, és ma sem értem, hogy bírhatta ki mindezt, a sok száz kilométeres cipekedést, majd az utat egészen Taskentig, ahol végre biztonságba helyezte csomagjait, ledõlt rájuk, és a hadifogolytáborban belehalt a flekktífuszába. A tisztiszolgák azóta szétszéledtek egész köztársaságunk területén, s ma csodákat mesélnek hõstetteikrõl, õk rohamozták meg Sokalt, Dubnót, Nist, a Piavét. Mindegyikük egy Napóleon: „Szóltam az óbersztünknek, telefonáljon a stábhoz, hogy kezdhetik.” Nagyrészt reakciósok voltak, és a legénység gyûlölte õket. Egy részük besúgó volt, és különös élvezetet talált abban, ha végignézhette valakinek a kikötését. Külön kaszttá fejlõdtek. Önzésük nem ismert határt.

III Lukᚠfõhadnagy típusa volt a korhadt osztrák monarchia aktív katonatisztjének. A kadétiskola kétéltûvé nevelte. Társaságban németül beszélt, németül írt, de cseh könyveket olvasott, és amikor az egyéves önkéntesek iskolájában csupa cseheket tanított, bizalmasan azt mondta nekik: – Legyünk csehek, de errõl senkinek se kell tudni. Én is cseh vagyok. A cseh nemzetiséget valamiféle titkos szervezetnek tartotta, amelyet jobb messzirõl elkerülni. Egyébként jó ember volt, nem félt a feljebbvalóitól, s a hadgyakorlatokon illendõen gondoskodott a csapatáról. Mindig talált a számára kényelmes helyet valami csûrben, és szerény fizetésébõl sokszor csapra üttetett egy-egy hordó sört a katonáinak. Szerette, ha a katonái énekelnek menetelés közben. Énekelniük kellett még akkor is, ha egyik gyakorlatról a másikra meneteltek. S a fõhadnagy a csapata mellett haladt, és velük énekelt:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Mikor éjfélt harangoztak, kiugrott a zsákból a zab, bumsztarára bum! A katonák szerették, mert ritka igazságos volt, és senkit se szokott szekírozni. A sarzsik reszkettek elõtte, s õ a legdurvább õrmesterbõl is kezes bárányt faragott egy hónap alatt. Kiabálni, igaz, tudott, de sohasem káromkodott. Csakis válogatott szavakkal és kifejezésekkel élt. – Látja – mondogatta –, igazán nem szívesen büntetem meg magát, fiam, de kénytelen vagyok vele, mert a fegyelmen áll a hadsereg készsége, alkalmatossága, és fegyelem nélkül a hadsereg olyan, mint a szélben hajladozó nádszál. Ha magának nincs rendben a mundérja, és a gombok nincsenek jól felvarrva vagy hiányoznak, akkor mindjárt látni, hogy megfeledkezett a kötelességérõl, amelyet a hadsereggel szemben vállalnia kell. Maga talán elsõ pillanatban érthetetlennek tartja, hogy miért kell magát lecsukni pusztán azért, mert a tegnapi szemlén hiányzott a zubbonyáról egy gomb, egy ilyen jelentéktelen kis apróság, ami civilben egyáltalán nem jön számításba. S mégis azt látja, hogy a katonaságnál egy ilyen kis hanyagságnak, ami a külsejében mutatkozik, feltétlenül büntetést kell maga után vonnia. És miért? Itt nem az a lényeg, hogy magának hiányzik egy gombja, hanem az, hogy rendre kell szoknia. Ma nem varrja fel a gombját, és kezd hanyaggá válni. Holnap már nehezére esik a puska szétszedése és kitisztítása, holnapután ottfelejti egy kocsmában a szuronyát, s végül elalszik az õrségen, mert azzal a szerencsétlen gombbal megindult a hanyagság lejtõjén. Így van ez, fiam, és én ezért megbüntetem magát, hogy késõbb ne kelljen még súlyosabban megbüntetnem olyan dolgokért, amelyeket elkövethet, ha lassan, de biztosan megfeledkezik a kötelességérõl. Most lecsukatom öt napra, és szeretném, ha a száraz kenyér meg a víz mellett belátná, hogy a büntetés nem bosszú, hanem csupán nevelési eszköz, amely a megbüntetett katona épülését és javulását szolgálja. Már régen kapitánynak kellett volna lennie, de hiába volt oly óvatos a nemzetiségi kérdésben, nem léptették elõ, mert a feljebbvalóival szemben mindig a legõszintébben lépett fel, és a szolgálati viszonyban nem ismerte a talpnyalást. Ez maradt meg benne a dél-csehországi paraszt jellemébõl: egy ottani faluban született, fekete erdõk és halastavak között. Ha a katonákhoz igazságos volt is, és nem gyötörte õket, meg kell még említenünk egy sajátos jellemvonását. Gyûlölte a szolgáit, mert olyan szerencséje volt, hogy mindig a legutálatosabb, legkibírhatatlanabb puccert kapta. Szájon verte, pofozta, rábeszéléssel és tettekkel próbálta nevelni a puccerjeit, akiket nem tartott katonának. Reménytelenül küzdött velük éveken át, állandóan cserélgette õket, s a végén így sóhajtott fel: „Megint egy ilyen aljas barmot kaptam.” Tisztiszolgáit valamiféle alacsonyabb rendû élõlényeknek tekintette.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Bolondult az állatokért. Volt egy harzi kanárija, egy angóramacskája és egy szálkásszõrû pincsikutyája. S a szolgái, akik sorra váltogatták egymást nála, nem bántak rosszabbul ezekkel az állatokkal, mint Lukᚠfõhadnagy a szolgáival, ha azok valami disznóságot követtek el. A kanárit éheztették, az egyik szolga kiütötte az angóramacska fél szemét, a szálkásszõrû pincsit nyakra-fõre ütlegelték, s végül Švejk egyik elõdje kivitte szegényt a pankráci pecérhez, és elpusztíttatta, nem sajnálva e célra tíz koronát a saját zsebébõl. Aztán egyszerûen jelentette a fõhadnagynak, hogy a kutya séta közben megszökött tõle, s másnap már masírozott is a századával a gyakorlótérre. Amikor Švejk szolgálattételre jelentkezett Lukášnál, a fõhadnagy bevitte a szobába, és így szólt hozzá: – Magát Katz tábori lelkész úr ajánlotta nekem, és szeretném, ha nem hozna szégyent erre az ajánlásra. Volt már egy tucat szolgám, és egy se melegedett meg nálam. Figyelmeztetem magát, hogy szigorú vagyok, és kíméletlenül megbüntetek minden gazemberséget és hazugságot. Megkövetelem, hogy mindig igazat mondjon, és szó nélkül teljesítse minden parancsomat. Ha azt mondom: „Ugorjon bele a tûzbe”, akkor bele kell ugornia, akár tetszik, akár nem. Hová bámul? Švejk eddig érdeklõdve nézte oldalt a falat, amelyen a kanári kalitkája lógott, s most a fõhadnagyra fordította jámbor szemét, és kedves, jóságos hangon így felelt: – Fõhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy az ott egy harzi kanári. S miközben így megakasztotta a fõhadnagy szónoklatának áradatát, Švejk katonásan állt elõtte, meg se rezzent, egyenesen a szemébe nézett. A fõhadnagy szeretett volna élesen válaszolni, de látva Švejk ártatlan arckifejezését, csak ennyit mondott: – A tábori lelkész úr azzal konferálta be magát, hogy maga egy nagy hülye, és azt hiszem, nem tévedett. – Fõhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy a tábori lelkész úr tényleg nem tévedett. Amikor a tényleges idõmet szolgáltam, hülyeség miatt kiszuperáltak, méghozzá notórius hülyeségért. Tõlünk az ezredbõl két embert küldtek el emiatt, engem és még egy kapitányt, a von Kaunitz urat. Ez kérem, fõhadnagy úr, tisztesség ne essék szólván, amikor az utcán ment, folyton az orrát túrta, egyszerre a bal orrlyukát a bal kezével és a másikat a jobb kezével, és amikor gyakorlatra jött velünk, mindig odaállított minket, mintha defilíroznánk, és azt mondta: „Katonák, öö, jusson eszetekbe, öö, hogy máma szerda van, mert holnap csütörtök lesz, öö.” Lukᚠfõhadnagy vállat vont, mint az olyan ember, aki nem találja meg hirtelen a kellõ szavakat egy bizonyos gondolati tartalom kifejezésére. Švejket megkerülve elment az ajtótól a szemközti ablakig, aztán megint vissza, miközben Švejk, aszerint hogy éppen hol volt a fõhadnagy, „reksz-sautot” vagy „linksz-sautot”[76]csinált, de oly intenzíven ártatlan arccal, hogy a fõhadnagy lesütötte a szemét, s a szõnyegre bámulva mondott valamit, ami a legtávolabbi kapcsolatban sem állott Švejknek a hülye kapitányról tett megjegyzésével: – Igen, nálam rendnek, tisztaságnak kell lenni, és nem szabad hazudni nekem. Szeretem a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html becsületességet. A hazugságot gyûlölöm, és könyörtelenül büntetem, meg vagyok értve? – Fõhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy meg tetszik értve lenni. Nincsen rosszabb annál, mint amikor az ember hazudik. Ahogy elkezd belekeveredni, máris el van veszve. Egy faluban, Pelhøimov mellett volt egy Marek nevû tanító, aki a Špera erdész lánya után járt, és ez az erdész megüzente neki, hogy ha kimegy randevúzni a lánnyal az erdõbe, és õ rajtacsípi, akkor sörét helyett sóra tölti a puskáját, és a fenekébe lõ neki. A tanító visszaüzente, hogy nem igaz az egész, de egyszer megint, amikor a lánnyal volt randevúja, az erdész megtalálta õt, és már hozzá is akart látni a beígért mûvelethez, de õ kimagyarázta magát, hogy csak bokrétát szed, aztán meg, hogy bogarakat akart gyûjteni, és úgy belegabalyodott, hogy a végén megesküdött rá, mert annyira be volt gyulladva, hogy õ csapdát akart állítani a nyulaknak. Erre ez a kedves erdész fogta õt, és bevitte a csendõrõrszobára, onnan pedig bíróság elé került, és a tanítót kis híján lecsukták. Ha megmondta volna a tiszta igazat, akkor csak azt a sót kapta volna a fenekébe. Énnekem az a véleményem, hogy mindig az a legjobb, ha az ember mindent bevall, és õszinte, és ha már elkövetett valamit, odamegy, és azt mondja: „Alázatosan jelentem, hogy elkövettem ezt meg ezt.” És a becsületesség, amit mondani tetszett, az is nagyon szép dolog, mert az ember mindig azzal jut a legtovább. Mint ahogy ezeknél a gyaloglóversenyeknél szokott lenni. Mihelyst svindlizni és szaladni kezd az ember, mindjárt ki van zárva a versenybõl. Így járt az én unokatestvérem is. A becsületes embert mindenütt megbecsülik és tisztelik, az ilyen ember meg van elégedve magával, és úgy érzi, mintha újjászületne, amikor este lefekszik, és azt mondhatja: „Máma megint becsületes voltam.” E beszédet hallgatva, Lukᚠfõhadnagy már régen leült, Švejk bakancsát bámulta, s ezt gondolta magában: „Uramisten, hisz gyakran én magam is ugyanilyen hülyeségeket beszélek, csak az a különbség, hogy más formában adom elõ.” Mindazonáltal nem akarván elveszteni a tekintélyét, így szólt Švejkhez, amikor ez végre elhallgatott: – Nálam legyen kipucolva a bakancsa, rendben az uniformisa, szabályszerûen felvarrva a gombjai, és általában úgy nézzen ki, mint egy katona, nem pedig mint valami civil csavargó. Különös, hogy maguk egyáltalán nem tudják katonásan tartani magukat. Az összes szolgáim közül csak egynek volt harcoshoz illõ külseje, s a végén ellopta a díszegyenruhámat, és eladta a Zsidóvárosban. Elhallgatott, majd sorra megmagyarázta Švejknek a kötelességeit, fõként azt hangsúlyozva, hogy hûségesnek kell lennie, és sehol sem szabad beszélnie arról, ami itthon történik. – Hozzám hölgyvendégek járnak – tette hozzá –, van, amelyik itt marad éjszakára is, ha reggel nem vagyok szolgálatban. Ilyenkor ágyba hozza nekünk a kávét, ha csengetek, megértette? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megértettem, mert ha váratlanul mennék oda az ágyhoz, az esetleg kellemetlen lenne valamelyik hölgynek. Egyszer én is felvittem egy kisasszonyt a lakásomra, és a takarítónõ ágyba hozta nekünk a kávét, éppen amikor a legjobban szórakoztunk. Úgy megijedt, hogy leöntötte az egész hátamat, és még azt mondta: „Adjon isten jó reggelt.” Én tudom, hogy mi illik és való, ha egy hölgy alszik valahol.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Jól van, Švejk, a hölgyekkel szemben mindig rendkívül tapintatosan kell viselkednünk – mondta a fõhadnagy, immár jobb hangulatban, mert a szó arra a tárgyra terelõdött, amely minden szabad idejét kitöltötte a kaszárnya, a gyakorlótér és a kártya között. A nõk vittek lelket a lakásába. Õk tették otthonossá. Jó néhány tucat megfordult már itt közülük, és itt-tartózkodásuk alatt sokan igyekeztek különbözõ apróságokkal kidíszíteni a lakást. Egy kávéház-tulajdonos felesége, aki két teljes hetet töltött a fõhadnagynál, amíg a férjeura érte nem jött, bûbájos asztalterítõt horgolt Lukášnak, ellátta minden alsónemûjét monogrammal, s talán egy faliszõnyeg hímzését is befejezte volna, ha a férj fel nem dúlja ezt az idillt. Egy másik hölgy, akiért három hét múlva jöttek el a szülei, nõi budoárrá akarta átalakítani a fõhadnagy hálószobáját, mindenütt különbözõ csecsebecséket és vázácskákat helyezett el, s az ágy fölé egy õrzõangyal képét akasztotta. A hálószoba és az ebédlõ minden sarkán megérzõdött a nõi kéz, amely a konyhába is behatolt: itt a legkülönbözõbb konyhai felszerelések és edények voltak láthatók, egy gyáros szerelmes feleségének bõkezû ajándékai; ez az asszony magával hozott a szenvedélyén kívül egy mindentudó zöldség- és káposztaszeletelõ gépet, egy prézlidarálót, egy májdarabolót, lábasokat, fazekakat, serpenyõket, fõzõkanalakat és a jó isten tudja, még mit. Egy hét múlva azonban eltávozott, mert nem tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy a fõhadnagynak rajta kívül még van vagy húsz másik szeretõje, akik határozottan befolyásolták az egyenruhába bújt hím képességeit. Lukᚠfõhadnagy kiterjedt levelezést is folytatott, kedveseinek fényképei egy egész albumot töltöttek meg, és volt egy ereklyegyûjteménye is, minthogy az utóbbi két évben bizonyos fetisiszta hajlamok fejlõdtek ki benne. Volt néhány nõi harisnyakötõje, sokféle bûbájos, hímzett nõi nadrágja, három áttetszõ, könnyû finom kombinéja és batiszt zsebkendõje, sõt még egy fûzõje és néhány harisnyája is. – Ma szolgálatban vagyok – mondta Lukᚠ–, csak éjszaka jövök haza, vigyázzon mindenre, és tegye rendbe a lakást. A legutóbbi szolgám ma kiment a frontra egy menetszázaddal a gazembersége miatt. Miután közölte utasításait a kanárira és az angóramacskára vonatkozóan, eltávozott, nem mulasztva el azonban, hogy az ajtóból még néhány szót ejtsen a becsületességrõl és a rendrõl. Távozása után Švejk mindent a legnagyobb rendbe tett a lakásban, úgyhogy amikor Lukᚠfõhadnagy éjszaka hazajött, bátran jelenthette neki: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy minden rendben van, csak a macska viselkedett pimaszul, és felfalta a kanárit. – Hogyhogy? – mennydörögte a fõhadnagy.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, a dolog így történt: én tudtam, hogy a macskák nem szeretik a kanárikat, és bántják õket. Ezért én össze akartam ismertetni õket, hogy abban az esetben, ha ez a bestia megpróbálkozna valamivel, én mindjárt kiporolhassam a bundáját, hogy amíg él, ne felejtse el, hogy egy kanárival hogy kell viselkedni, mert én nagyon szeretem az állatokat. Minálunk a házban van egy kalapos, és ez úgy bedresszírozta a macskáját, hogy ez a macska felfalt neki azelõtt három kanárit, és most már egyet se, és a kanári akár rá is ülhet. Én is meg akartam ezt próbálni, és kivettem a kanárit a kalitkából, és odaadtam, hogy szagolja meg, és még mielõtt észbe kaptam volna, ez a majom leharapta neki a fejét. Én igazán nem vártam tõle ilyen gorombaságot. Még ha egy veréb lett volna, óberlajtnant úr kérem, akkor nem szólnék semmit, de egy ilyen szép kis kanári, harzi fajta. És még milyen mohón zabálta a tollaival együtt, és közben dorombolt a gyönyörûségtõl. Azt mondják, hogy a macskák nincsenek zeneileg kimûvelve, és nem bírják hallgatni, amikor a kanári énekel, mert ezek a bestiák nem értenek ahhoz. Én aztán leszidtam azt a macskát, de isten õrizz, hogy csináltam volna vele valamit, és vártam a fõhadnagy urat, hogy tessék elhatározni, hogy mit kapjon ezért ez a dög, ez a rühes. Elbeszélése közben Švejk olyan õszintén nézett a fõhadnagy szemébe, hogy Lukáš, aki elõször holmi durva szándékkal közelebb lépett hozzá, most visszahúzódott, leült egy székre, és megkérdezte: – Mondja, Švejk, maga tényleg ilyen hatökör? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – felelte ünnepélyesen Švejk –, tényleg! Kiskoromtól fogva ilyen pechem van. Mindig arra törekszek, hogy megjavítsak valamit, hogy jót tegyek, és sose jön ki belõle más, csak valami kellemetlenség nekem is meg a társaságomnak is. Én igazán össze akartam ismertetni ezt a két állatot, hogy értsék meg egymást, és nem tehetek róla, hogy az egyik felfalta a másikat, és fuccs volt az ismeretségnek. A Štupart házban évekkel ezelõtt egy macska még egy papagájt is felfalt, mert ez a papagáj kinevette õt és utánozta a nyávogását. De a macskáknak nagyon szívós élete van. Ha azt tetszik parancsolni, hogy végezzem ki, akkor muszáj lesz, hogy az ajtó között törjem ketté, mert máskülönben nem adja ki a páráját. És Švejk a legártatlanabb arccal s kedves, jámbor mosolyával elõadta a fõhadnagynak a macskák kivégzésének különbözõ módozatait, amelyeknek a puszta végighallgatása is kétségkívül az õrültekházába juttatott volna egy állatvédõ egyesületet. Közben olyan szakértelemrõl tett tanúságot, hogy Lukᚠfõhadnagy elfelejtette a haragját, és megkérdezte: – Maga ért az állatokhoz? Van érzéke hozzájuk, és szereti õket? – Legjobban a kutyákat szeretem – mondta Švejk –, mert ez nagyon jövedelmezõ üzlet annak, aki jól el tudja adni õket. Én ilyesmire nem voltam képes, mert én mindig becsületes vagyok, de mégis jöttek hozzám az emberek, hogy valami dögöt adtam el nekik egy fajtiszta és egészséges kutya helyett, mintha minden kutyának muszáj volna fajtisztának és egészségesnek lenni. És mindenki mindjárt pedigrét akart, úgyhogy muszáj voltam nyomatni ilyen pedigréket, hogy valami korcs dögbõl, amelyik a košíøei téglaégetõben született, az Arnim von Barnheim bajorországi

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kutyatelepének a legfajtisztább nemes kutyáját csináljam. És tényleg, az emberek mindjárt örültek, hogy milyen jól sikerült, és most egy fajtiszta állatjuk van otthon, és én ajánlhattam nekik akár egy vršovicei spiccet mint borzebet, õk csak csodálkoztak, hogy egy ilyen ritka kutya, amelyik egészen Németországból való, mért szõrös, és mért nem görbe a lába. Ezt minden kutyatenyészetben így csinálják, a fõhadnagy úr csak nézne, hogy milyen csalásokat csinálnak ezekkel a pedigrékkel a nagy kutyatelepeken. Olyan kutya, amelyik elmondhatná magáról, hogy: „Én egy fajtiszta dög vagyok”, igazán nagyon kevés van. Vagy az anyja adta össze magát egy szörnyeteggel, vagy a nagymamája, vagy pedig több apja volt neki, és mindegyiktõl örökölt valamit. Az egyiktõl a fülét, a másiktól a farkát, megint egy másiktól a pofaszõrét, a harmadiktól az orrát, a negyediktõl a csámpás lábát, az ötödiktõl a nagyságát, és ha volt neki ilyen apja egy tucat, akkor a fõhadnagy úr elképzelheti, hogy egy ilyen kutya hogy néz ki. Én egyszer vettem egy ilyen kutyát, Balabánnak hívták, ez olyan randa volt a sok apja után, hogy az összes kutyák elkerülték, és én szánalomból vettem meg, hogy olyan elhagyatott. Aztán mindig otthon ült a sarokban, és nagyon szomorú volt, úgyhogy el kelletett adjam õt, mint szálkás-szõrû pincsit. A legtöbbet kínlódtam, amíg átfestettem, hogy olyan fröcskölt szürke színe legyen. Aztán egészen Morvába lekerült a gazdájával, és azóta nem láttam õtet. A fõhadnagyot kezdte nagyon érdekelni ez a kutyászati elõadás, s így Švejk zavartalanul folytathatta: – A kutyák nem tudják saját maguk befesteni a hajukat, mint a hölgyek, errõl mindig annak kell gondoskodni, aki el akarja adni õket. Amikor a kutya olyan öreg, hogy egészen õsz, és mint egyéves kölyköt tetszik akarni eladni, sõt ha egy ilyen nagyapát kilenc hónaposnak tetszik mondani, akkor tessék durranóezüstöt vásárolni, vízben feloldani, és feketére festeni vele, hogy úgy nézzen ki, mintha új volna. Hogy megerõsödjön, tessék arzénikummal tömni, mint egy lovat, és a fogát tessék smirglipapírral dörzsölni, olyannal, amilyennel a rozsdás késeket pucolják. És mielõtt el tetszik vinni õt eladásra valami vevõnek, tessék neki szilvóriumot tölteni a pofájába, hogy a kutya berúgjon egy kicsit, és mindjárt eleven és fürge lesz tõle, vidáman ugat, és mindenkivel barátkozik, mint egy részeg városi tanácsnok. De a legfõbb, óberlajtnant úr kérem, ez: beszélni kell az emberekbe, óberlajtnant úr, olyan sokáig kell beszélni a hasukba nekik, hogy a vevõ egészen lüke legyen tõle. Ha valaki egy rattlert akar vásárolni a fõhadnagy úrtól, és a fõhadnagy úrnak nincs otthon csak valami vadászkutyája, akkor a fõhadnagy úrnak tudni kell rábeszélni azt az embert, hogy a rattler helyett azt a vadászkutyát vigye magával, és ha véletlenül csak egy rattler van otthon, és valaki egy harapós német dogot jön venni házõrzõnek, akkor a fõhadnagy úrnak úgy meg kell õt kavarni, hogy a zsebében vigye el azt a törpe rattlert a dog helyett. Mikor én egyszer régen állatkereskedéssel foglalkoztam, eljött hozzám egy hölgy, hogy a papagája kirepült a kertbe, és valami fiúcskák éppen indiánosdit játszottak a villa elõtt, és megfogták a papagájt, és az összes tollait kitépdesték a farkából, és feldíszítették vele magukat, mint a rendõrök. És a papagáj ettõl a szégyentõl, hogy farok nélkül maradt, egészen megbetegedett, és az állatorvos valami porokkal betette neki az ajtót. Szóval azt mondja, venni akar most egy papagájt, de egy rendeset, nem egy olyan gorombát, aki csak káromkodni tud. Mit tehettem volna, nem volt otthon semmilyen papagájom, és nem is tudtam egynek se a címét. Csak egy harapós bulldogom volt a háznál, egy teljesen vak állat. És ezért, óberlajtnant úr, kérem, délután négy órától este hét óráig muszáj voltam beszélni a hölgynek, amíg a papagáj helyett megvette ezt a vak bulldogot. Nehezebb dolog volt, mint valami diplomáciai helyzet, és amikor elment, még mondtam is: „Na, ennek próbálják meg levágni a farkát azok a fiúk”, és aztán többet nem találkoztam ezzel a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hölggyel, mert el kellett költözzek Prágából a bulldog miatt, mert a kutya megharapta az egész házat. Most már el tetszik hinni, óberlajtnant úr, kérem, hogy nagyon nehéz egy rendes állatot kapni? – Én nagyon szeretem a kutyákat – mondta a fõhadnagy –, néhány bajtársam, aki a fronton van, kutyát tart magának, és azt írták, hogy egy ilyen hûséges, odaadó állat társaságában nagyon jól telik a háború. Szóval maga jól ismer minden kutyafajtát, és remélem, hogy ha nekem is volna kutyám, rendesen gondozná. Maga szerint melyik a legjobb fajta? Persze olyan kutyára gondolok, amelyik társaságot nyújt. Egyszer volt egy szálkásszõrû pincsim, de nem tudom… – Énszerintem, óberlajtnant úr, kérem, a szálkásszõrû pincsi nagyon kedves kutya. Igaz, nem mindenkinek tetszik, éppen, mert szálkás és olyan kemény szõr van a pofáján, hogy úgy néz ki, mint egy börtönbõl szabadult gonosztevõ. Olyan csúnya, hogy az már szép, és amellett okos. Egy ilyen hülye bernáthegyi elbújhat mellette. Még a foxterriernél is okosabb. Én ismertem egyet… Lukᚠfõhadnagy az órájára nézett, és félbeszakította Švejk beszédét: – Most már késõ van, ki kell aludnom magam. Holnap megint szolgálatban leszek, úgyhogy az egész napot egy szálkásszõrû pincsi keresésének szentelheti. Lefeküdt, Švejk is végigdõlt a díványon a konyhában, s még elolvasta az újságot, amelyet a fõhadnagy hozott haza a kaszárnyából. – Nahát – mondta maga elé Švejk, érdeklõdéssel követve a napihírek rovatát –, a szultán hadiéremmel tüntette ki Vilmos császárt, és én eddig még kisezüstöt se kaptam… Eszébe jutott valami, és felugrott. – Majd elfelejtettem… Švejk bement a szobába a fõhadnagyhoz, aki már mélyen aludt, és felköltötte: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy nem kaptam semmilyen parancsot a macskára vonatkozólag. S az álmos fõhadnagy félálomban a másik oldalára fordult, és ezt dörmögte: – Háromnapi laktanyafogság! – És tovább aludt. Švejk halkan kiment a szobából, kihúzta a szerencsétlen macskát a dívány alól, és így szólt hozzá: – Háromnapi laktanyafogságot kaptál, abtreten! És az angóramacska visszabújt a dívány alá.

IV Švejk éppen indulni készült hazulról, hogy utánajárjon valami szálkásszõrû pincsinek, amikor egy fiatal hölgy becsengetett az ajtón, és Lukᚠfõhadnagyot kereste. Két nehéz utazókoffer állt mellette, és Švejk még meglátta a lépcsõn lefelé baktató hordár sapkáját.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Nincs itthon – mondta keményen Švejk, de a fiatal hölgy már az elõszobában volt, és kategorikusan ráparancsolt: – Vigye be a koffert a szobába. – Azt a fõhadnagy úr engedélye nélkül nem lehet – mondta Švejk –, a fõhadnagy úr meghagyta, hogy õnélküle semmit se szabad csináljak. – Maga megõrült – kiáltotta a fiatal hölgy –, én vendégségbe jöttem a fõhadnagy úrhoz. – Én errõl egyáltalán nem tudok semmit – felelte Švejk –, a fõhadnagy úr szolgálatban van, csak éjszaka jön haza, és én parancsot kaptam, hogy keressek egy szálkásszõrû pincsit. Semmiféle kofferrõl és hölgyrõl nem tudok. Énvelem nem közöltek semmit, és így nem engedhetek be a lakásba semmilyen idegen személyt, akit nem ismerek. Egyszer minálunk az utcában a Belèický cukrászhoz beengedtek egy embert, és ez kinyitotta a ruhásszekrényt és megszökött. – Én nem gondolok kegyedrõl semmi rosszat – folytatta Švejk, látva, hogy a fiatal hölgy kétségbeesetten sírva fakad –, de a nagysága semmi esetre se maradhat itt, ezt muszáj, hogy belássa, mert az egész lakás énrám van bízva, és minden apróságért én vagyok a felelõs. Ezért még egyszer felkérem kegyedet nagyon barátságosan, hogy ne tessék fölöslegesen megerõltetni magát. Amíg nem kapok rá parancsot a fõhadnagy úrtól, a saját édestestvéremet se ismerem. Én igazán sajnálom, hogy így kell beszéljek kegyeddel, de a katonaságnál rendnek muszáj lenni. Közben a fiatal hölgy egy kissé összeszedte magát. Retiküljébõl kivett egy névjegyet, ceruzával ráfirkantott néhány sort, beletette egy bájos kis borítékba, és tört hangon így szólt: – Vigye ezt el a fõhadnagy úrnak, én addig itt várom a választ. Itt van öt korona útiköltség. – Abból nem lesz semmi – felelte Švejk, megsértve a váratlan vendég makacsságától –, tessék megtartani azt az öt koronát, itt van a széken, és ha úgy tetszik, jöjjön velem a kaszárnyáig, amíg beviszem a levelét, és választ hozok. De hogy itt tessék várni közben, arról szó se lehet. E szavak után bevonszolta a kofferokat az elõszobába, s a kulcsokkal csörömpölve, mint valami várkastély kulcsárja, sokatmondóan így szólt az ajtóból: – Zárunk. A fiatal hölgy reményvesztetten kiment a folyosóra, Švejk bezárta az ajtót, és elõreindult. A vendég tipegve futott utána, mint egy kiskutya, s csak akkor érte utol, amikor Švejk bement egy trafikba cigarettát vásárolni. Ettõl fogva a hölgy Švejk mellett haladt, és megpróbált szóba elegyedni vele: – Biztos, hogy át fogja adni? – Átadom, ha mondtam. – És meg fogja találni a fõhadnagy urat? – Azt nem tudom.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Megint némán mentek egymás mellett, míg jó idõ múlva a hölgy ismét meg nem szólalt: – Szóval azt hiszi, hogy nem fogja megtalálni a fõhadnagy urat? – Azt nem hiszem. – És mit gondol, hol lehet? – Azt nem tudom. Ezzel jó idõre megint megszakadt a beszélgetés, aztán a fiatal, hölgy egy kérdéssel újra kezdte: – Nem vesztette el azt a levelet? – Eddig még nem vesztettem el. – Szóval biztosan át fogja adni a fõhadnagy úrnak? – Biztosan. – És meg fogja találni? – Mondtam már, hogy nem tudom – felelte Švejk –, csodálom, hogy egyesek hogy tudnak olyan kíváncsiak lenni, és folyton ugyanazt kérdezni. Ez olyan, mintha én minden második embert leállítanék az utcán, és megkérdezném tõle, hogy hányadika van máma. Ezzel kudarcba fúlt a fiatal hölgy utolsó kísérlete is, hogy beszélgetésbe elegyedjen Švejkkel, s a további utat néma hallgatásban tették meg a kaszárnyáig. Švejk csak a kaszárnya elõtt szólalt meg, kérve a fiatal hölgyet, hogy várjon rá, s azután diskurálni kezdett a háborúról a kapuban álló katonákkal, ami kétségkívül borzasztóan megörvendeztette az ifjú hölgyet, õnagysága ugyanis idegesen járkált fel-alá a járdán, és nagyon szerencsétlen arcot vágott, amikor látta, hogy Švejk rendületlenül folytatja elõadását, oly bárgyú arckifejezéssel, amilyet egy fényképen is látni lehetett „A világháború krónikája” legutóbbi számában, a következõ cím alatt: „Az osztrák trónörökös beszélgetése két pilótával, akik lelõttek egy orosz repülõgépet.” Švejk leült a kapu melletti lócára, és kifejtette, hogy a kárpáti arcvonalon összeomlott az osztrák hadsereg támadása, másrészt viszont Przemyœl parancsnoka, Kusmanek tábornok megérkezett Kijevbe, ugyanakkor Szerbiában feladtunk tizenegy támaszpontot, és a szerbek most már nem sokáig fogják bírni a futást katonáink után. Azután belebocsátkozott az egyes híresebb csaták bírálatába, és mintha újból feltalálta volna a spanyolviaszt, közölte, hogy egy minden oldalról bekerített alakulatnak meg kell adnia magát. Mikor már eleget beszélt, úgy vélte, helyénvaló, ha visszamegy a kétségbeesett hölgyhöz, és megmondja neki, hogy rögtön jön, ne sétáljon el sehová, majd felment az irodába, s ott megtalál-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ta Lukᚠfõhadnagyot, aki éppen egy hadnagy lövészárokrajzán próbált eligazodni, és szemére vetette a hadnagynak, hogy nem ért a rajzoláshoz, és fogalma sincs a mértanról. – Látja, így kell ezt rajzolni. Ha egy adott egyenesre merõlegest kell állítanunk, úgy húzzuk meg, hogy a két vonal derékszöget alkosson. Érti? Így aztán rendes irányba viszi tovább a lövészárkot, nem pedig az ellenség felé. Hatszáz méterre marad tõle. De ahogy maga rajzolta, a mi állásaink belemennek az ellenséges vonalba, és a lövészárkait merõlegesen ráállítja az ellenségre, pedig magának ide egy tompaszög kell. Ez csak egyszerû, nem? És a tartalékos hadnagy, aki civilben bankpénztáros volt, nagyon szerencsétlenül hajolt a tervrajzok fölé, semmit se értett az egészbõl, és megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor Švejk odalépett a fõhadnagyhoz: – Fõhadnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy egy hölgy ezt a levelet küldi a fõhadnagy úrnak, és választ vár – közben sokatmondóan és bizalmasan kacsintott egyet. A levél tartalma nem tett kedvezõ benyomást a fõhadnagyra: Lieber Heinrich! Mein Mann verfolgt mich. Ich muss unbedingt bei Dir ein paar Tage gastieren. Dein Bursch ist ein grosses Mistvieh. Ich bin unglücklich. Deine Katy[77] Lukᚠfõhadnagy felsóhajtott, kihívta Švejket a szomszédos, üres irodahelyiségbe, becsukta az ajtót, s fel-alá kezdett járkálni az asztalok között. Végül megállt Švejk elõtt, és így szólt: – A hölgy azt írja, hogy maga egy barom. Mit csinált vele? – Én semmit se csináltam vele, óberlajtnant úr, jelentem alássan, én nagyon illedelmesen viselkedtem, de õ mindjárt be akart telepedni a lakásba. És mivelhogy a fõhadnagy úr nem hagyott semmilyen parancsot, nem engedtem ott maradni. Hozzá még két kofferral jött, mint aki hazaérkezik. A fõhadnagy még egyszer hangosan felsóhajtott, és Švejk követte a példáját. – Mi ez? – kiáltott fenyegetõen a fõhadnagy. – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, hogy ez egy nehéz eset. A Vojtech utcában két évvel ezelõtt beköltözött egy kárpitoshoz valami kisasszony, és õ nem tudta kitenni a lakásból, és meg kellett hogy mérgezze a nõt is, meg saját magát is világítógázzal, és így vége volt a murinak. A nõkkel mindig baj van. Én átlátok rajtuk. – Nehéz eset – ismételte meg Švejk szavait a fõhadnagy, és még sohasem mondott ilyen mélységes igazságot. A kedves Jindøich kétségkívül benne volt a pácban. Egy férjtõl üldözött feleség beállít hozzá néhány napos vendégeskedésre, éppen most, amikor Micekné õnagysága nemsokára megjön Tøeboòból, hogy három napon keresztül ismét részeltesse a fõhadnagyot mindabban, amiben rendszeresen részelteti negyedévenként, ha felutazik Prágába bevásárolni. Aztán holnap-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html utánra egy úrilány van megbeszélve, aki egy egész heti tépelõdés után feltétlenül megígérte Lukášnak, hogy odaadja magát, mert a jövõ hónapban férjhez kell mennie egy mérnökhöz. A fõhadnagy most lehorgasztott fõvel ült egy asztalon, hallgatott, és gondolkozott, de egyelõre semmit se tudott kitalálni, végül leült a székre, borítékot, papírt vett elõ, és egy hivatalos ûrlapra a következõket írta: Drága Katy! Szolgálatban este 9-ig. Tízre otthon vagyok. Kérlek, érezd magad otthon nálam. Ami a legényemet, Švejket illeti, megparancsoltam neki, hogy mindenben álljon szolgálatodra. A te Jindøiched – Ezt a levelet – mondta a fõhadnagy – átadja a nagyságos asszonynak. Megparancsolom, hogy tisztelettudóan és tapintatosan viselkedjék vele szemben, és teljesítse minden kívánságát, a nagyságos asszony minden óhaja parancs legyen magának. Itt van száz korona, majd elszámol róla, a nagyságos asszony talán leküldi valamiért, rendeljen neki ebédet, vacsorát, satöbbi. Aztán vegyen három üveg bort és egy doboz Memphist, na. Egyelõre ennyi az egész. Most mehet, de még egyszer a lelkére kötöm, hogy teljesítenie kell a nagyságos asszony minden kívánságát, amit csak kiolvas a szemébõl. A fiatal hölgy már végképp letett arról, hogy valaha is viszontlátja Švejket, s éppen ezért rendkívül meglepõdött, amikor látta, hogy Švejk kijön a kaszárnyából, és egy levéllel közeledik hozzá. Švejk szalutált, átadta a levelet, és a következõket jelentette: – Az óberlajtnant úr parancsba adta, hogy tisztelettudóan és tapintatosan viselkedjek a nagyságos asszonnyal szemben, szolgáljam ki becsületesen, és csináljak meg a nagyságos asszonynak mindent, amit csak kiolvasok a szemébõl. Az óberlajtnant úr megparancsolta, hogy etessem a nagyságos asszonyt, és vegyek meg mindent, amit kívánni tetszik. Erre száz koronát kaptam az óberlajtnant úrtól, de ebbõl még három üveg bort és egy doboz Memphist kell vásároljak. A fõhadnagy levelétõl õnagyságának visszatért az önbizalma, ami abban nyilvánult meg, hogy ráparancsolt Švejkre, hozzon neki egy fiákért, s amikor parancsa teljesült, felküldte Švejket a bakra a fiákeres mellé. Hazamentek. Otthon aztán a fiatal hölgy pompásan alakította a háziasszony szerepét. Švejknek be kellett vinnie a kofferokat a hálószobába, a szõnyegeket ki kellett porolnia az udvaron, s a hölgy igen nagy haragra lobbant egy kis pókháló miatt, amit a tükör mögött talált. Minden jel arra mutatott, hogy õnagysága tartósan be akarja ásni magát e meghódított állásba. Švejk izzadt. Kiverte a szõnyegeket, de õnagyságának még eszébe jutott, hogy a függönyöket is le kell venni és ki kell porolni. Azután megparancsolta Švejknek, hogy mossa le az ablakokat a szobában és a konyhában. Azután kezdte átrendezgetni a bútorokat, de rendkívül idegesen, és amikor Švejk már mindent áthurcolt az egyik sarokból a másikba, õnagyságának nem tetszett a szoba, újabb kombinációkba kezdett, és új elrendezéseket agyalt ki.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Mindent a feje tetejére állított a lakásban, de fészekrakó energiája lassacskán kimerült, és a szörnyû dúlás véget ért. Még csak tiszta ágynemût vett elõ a fehérnemûszekrénybõl, saját kezûleg áthúzta a párnákat és dunnákat, s e mûvelet közben világosan látszott rajta az ágy iránti bensõséges szeretet, amely orrcimpáinak érzéki remegésében jutott kifejezésre. Azután elküldte Švejket ebédért és borért. Mielõtt Švejk visszatért volna, áttetszõ pongyolát vett magára, ami rendkívül bájossá és csábítóvá tette. Ebédnél megivott egy üveg bort, elszívott egy csomó Memphist, mialatt Švejk a konyhában komiszkenyeret falatozott, egy pohár édes pálinkába mártogatva. – Švejk – hallatszott a hálószobából –, Švejk! Švejk kinyitotta az ajtót, és meglátta az ifjú hölgyet, amint igézõ tartásban fekszik a párnákon. – Jöjjön közelebb! Švejk odalépett az ágyhoz, s a fiatal hölgy sajátos mosollyal végigmérte erõteljes alakját és izmos combjait. Majd az ifjú hölgy félrehajtotta a könnyû pongyolát, amely mindent eltakart és rejtve tartott, s szigorúan így szólt: – Vegye le a bakancsát és a nadrágját. Mutassa… S így történt, hogy Švejk, a derék katona, õszintén jelenthette a fõhadnagynak, amikor ez hazajött a kaszárnyából: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy teljesítettem a nagyságos asszony minden kívánságát, és becsületesen kiszolgáltam, ahogy meg tetszett parancsolni. – Köszönöm, Švejk – mondta a fõhadnagy –, és sok kívánsága volt a nagyságos asszonynak? – Volt vagy hat – felelte Švejk –, most alszik, mint akit fejbe vertek, úgy kimerült az úton. Mindent megcsináltam neki, amit csak kiolvastam a szemébõl.

V Mialatt a Dunajec és a Raba menti erdõkre támaszkodó csapattömbök gránátesõben álltak, s a nagy kaliberû ágyúk egész századokat morzsoltak fel és szórtak szét a Kárpátokban, mialatt a láthatár minden hadszíntéren falvak és városok lángjaitól vöröslött, Lukᚠfõhadnagy és Švejk igen kellemetlen idillben élt a hölggyel, aki megszökött a férjétõl, és most a háziasszonyt játszotta. Mikor a hölgy sétálni ment, Lukᚠfõhadnagy haditanácsot ült Švejkkel, hogy miképpen szabadulhatnának meg tõle. – A legjobb lenne, óberlajtnant úr, kérem – mondta Švejk –, ha a férje, amelyiktõl megszökött, és most keresi, mint ahogy mondani tetszett, hogy benne van abban a levélben, amit az óberlajt-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nant úrnak hoztam, megtudná, hogy hol van, és érte jönne. Táviratot kell küldeni neki, hogy a fõhadnagy úrnál tartózkodik, és itt átvehetõ. Všenoryban volt tavaly egy ilyen eset egy villában. De akkor a nõ saját maga küldte a táviratot az urának, és ez eljött érte, és mind a kettõjüket felpofozta. Azok mind a ketten civilek voltak, de ez az úr egy tiszttel nem fog merni kikezdeni. Különben is, az óberlajtnant úr egyáltalán nem bûnös, mert senkit se tetszett meghívni, és amikor az asszony megszökött, a saját szakállára csinálta. Meg tetszik látni, hogy egy ilyen távirat nagyon jó szolgálatot tesz. És ha le is esik egypár pofon… – Nagyon intelligens ember – szakította félbe Lukᚠfõhadnagy –, ismerem, komló-nagykereskedõ. Feltétlenül beszélnem kell vele. Táviratozok neki. A távirat, amelyet feladott, rendkívül tömör és tárgyilagos volt: „Nejének jelenlegi címe…” s itt Lukᚠfõhadnagy lakcíme következett. Így történt, hogy Katy õnagyságát kellemetlen meglepetés érte, amikor az ajtón berontott a komló-nagykereskedõ. A férj nagyon óvatos és aggodalmas képet vágott, amikor Katy õnagysága, aki e pillanatban sem vesztette el a lélekjelenlétét, bemutatta egymásnak a két urat: – Férjem… Lukᚠfõhadnagy úr. – Más nem jutott az eszébe. – Parancsoljon helyet foglalni, Wendler úr – kínálta meg székkel Lukᚠfõhadnagy igen szívélyesen, s elõvette zsebébõl a cigarettatárcáját –, dohányzik? Az intelligens komló-nagykereskedõ illedelmesen kivett egy cigarettát, majd kifújva száján a füstöt, megfontoltan így szólt: – Rövidesen kimegy az elsõ vonalba, fõhadnagy úr? – Kértem áthelyezésemet a budìjovicei 91-es ezredbe, és valószínûleg oda is kerülök, amint végeztem az egyéves önkéntesek iskolájával. Rengeteg tisztre van szükségünk, manapság valamennyien észlelhetjük azt a szomorú jelenséget, hogy sok fiatalember, aki igényt tarthat az egyéves önkéntesi jogra, nem jelentkezik önkéntesnek. Inkább megmaradnak közönséges bakának, semhogy igyekeznének kadéttá válni. – A háború igen sokat ártott a komlóüzletnek, de én azt hiszem, hogy nem tarthat sokáig – jegyezte meg a komló-nagykereskedõ, hol a feleségére, hol a fõhadnagyra pillantva. – Helyzetünk minden szempontból elõnyös – mondta Lukᚠfõhadnagy –, ma már senki sem kételkedik abban, hogy a háború a központi hatalmak fegyvereinek gyõzelmével végzõdik. Franciaország, Anglia és Oroszország túlságosan gyenge az osztrák-német-török gránittömbbel szemben. Igaz, hogy egyes arcvonalakon jelentéktelen balsikereket szenvedtünk. Mihelyst áttörjük azonban az orosz frontot a Kárpátok gerince és a Dunajec középsõ folyása között, semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez a háború végét fogja jelenteni. Hasonlóképpen, a franciákat a legrövidebb idõn belül egész Kelet-Franciaország elvesztése fenyegeti, továbbá a német hadsereg bevonulása Párizsba. Ez abszolúte biztos. Azonkívül szerbiai manõvereink igen sikeresen folynak, és csapataink visszavonulását, ami praktikusan csupán átcsoportosítást jelent, sokan egész másként értelmezik, mint ahogy azt a feltétlen hidegvérûség megköveteli a háborúban. A legrövidebb idõ

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html alatt tapasztalni fogjuk, hogy a déli hadszíntéren végrehajtott manõvereink, amelyek elõre ki voltak számítva, megtermik gyümölcsüket. Parancsoljon megtekinteni… Lukᚠfõhadnagy finoman megérintette a komló-nagykereskedõ vállát, odavezette õt a frontok térképéhez, amely a falon lógott, s rámutatva az egyes pontokra, elmagyarázta neki a helyzetet: – A keleti Beszkidek kiváló hadmûveleti támpontot képeznek számunkra. A kárpáti frontszakaszon, ahogyan látni tetszik, igen erõs támasszal rendelkezünk. Egy erõs átütés ezen a vonalon… és meg sem állunk Moszkváig. A háború elõbb fog véget érni, semmint képzelnõk. – És Törökország? – kérdezte a komló-nagykereskedõ, azt hánytorgatva magában, hogy miképp térhetne rá a tárgyra, amiért idejött. – A törökök igen jól tartják magukat – felelte a fõhadnagy, visszavezetve a vendéget az asztalhoz –, Hali bej, a török parlament elnöke és Ali bej megérkezett Bécsbe. A dardanellai török hadsereg fõparancsnokává Liman von Sanders tábornagyot nevezték ki. Goltz pasa Konstantinápolyból Berlinbe utazott, és császárunk kitüntette Enver pasát, Usedon pasa altengernagyot és Dzsevad pasa tábornokot. Aránylag sok kitüntetés ilyen rövid idõ alatt. Egy darabig némán ültek egymással szemben, végül a fõhadnagy úgy érezte, hogy meg kell törnie a kínos csendet a következõ szavakkal: – Mikor érkezett, Wendler úr? – Ma reggel. – Végtelenül örvendek, hogy megtalált, és éppen itthon ért, mert délutánonként mindig a kaszárnyába megyek, és éjszaka is szolgálatban vagyok. Minthogy a lakás voltaképpen egész nap üres, módomban volt felajánlani a nagyságos asszonynak a vendégszeretetemet. Itt senki sem háborgatja prágai tartózkodása alatt. Régi ismerõsök vagyunk, és így… A komló-nagykereskedõ köhintett: – Katy határozottan különös asszony, fõhadnagy úr, fogadja, kérem, legõszintébb köszönetemet mindazért, amit érte megtett. Egyszerre csak eszébe jut, hogy õ Prágába utazik, se szó, se beszéd, mert állítólag az idegeit kell kúráltatnia, én üzletileg úton vagyok, hazamegyek, és a ház üres. Katynak hûlt helye. Igyekezve lehetõleg nyugodt képet mutatni, ujjával megfenyegette az asszonyt, s kényszeredetten mosolyogva csak ennyit kérdezett tõle: – Azt hitted ugye, hogyha én úton vagyok, akkor te is utazhatsz? Arra persze nem gondoltál… Lukᚠfõhadnagy észrevette, hogy a beszélgetés kellemetlen irányba kezd fordulni, ezért ismét a térképhez vezette az intelligens komló-nagykereskedõt, és ujjával néhány aláhúzott helyre mutatva, így szólt: – Elfelejtettem felhívni a figyelmét, egy rendkívül érdekes körülményre. Itt van ez a délnyugat felé hajló hatalmas ív, ahol a hegyek csoportja egy nagy hídfõt képez. Erre irányul a szövetségesek offenzívája. Ha elvágjuk ezt a vasútvonalat, amely a hídfõt összeköti az ellenség fõ védelmi vonalával, akkor meg kell szakadnia az összeköttetésnek a jobbszárny és a Visztula mentén felsorakozott északi hadsereg között. Világos, kérem? A komló-nagykereskedõ azt felelte, hogy õelõtte minden tökéletesen világos, majd visszatért a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html helyére, s mivel tapintatos ember volt, és nem akarta, hogy a fõhadnagy célzásnak vegye elõbbi megjegyzését, így szólt: – A mi komlónk sok külföldi piacot elveszített a háború következtében. Komlónk számára elveszett Franciaország, Anglia, Oroszország és a Balkán. Olaszországba még szállítunk komlót, de tartok tõle, hogy Olaszország is belekeveredik a dologba. Na de azután, ha majd gyõztünk, mi fogjuk diktálni az árakat. – Olaszország szigorúan megõrzi a semlegességét – vigasztalta a fõhadnagy –, ez egészen… – Akkor miért nem ismeri el, hogy a hármasszövetség Ausztria-Magyarországhoz és Németországhoz köti? – robbant ki hirtelen a komló-nagykereskedõ, akinek egyszerre a fejébe szállt minden: a komló, a felesége, a háború. – Azt vártam, hogy Olaszország hadba vonul Franciaország és Szerbia ellen. Akkor máris vége volna a háborúnak. Nekem a raktárakban rohad a komlóm, a hazai kötések gyengék, az export egyenlõ a nullával, és akkor Olaszország megõrzi a semlegességét. Mért újította meg velünk Olaszország még 1912-ben a hármasszövetséget? Hol van az olasz külügyminiszter, San Giuliano márki? Mit csinál ez az úr? Alszik, vagy mi? Tudja, mekkora évi forgalmat csináltam én a háború elõtt, és mekkorát csinálok máma? – Ne higgye, hogy nem követem az eseményeket – folytatta, s dühöngõ pillantást vetett a fõhadnagyra, aki nyugodtan eregette a füstkarikákat, egyiket a másik után, egymáson keresztül, Katy õnagysága rendkívüli érdeklõdésétõl kísérve –, mért mentek vissza a németek a határra, amikor már Párizs alatt álltak? Miért folynak megint a Maas és a Mosel között kemény tüzérségi harcok? Tudja ön, hogy Combres-ban és Woewre-ben, Marche mellett, leégett három sörgyár, amelyeknek évente több mint ötszáz zsák komlót szállítottam? És a Vogézekben is leégett a hartmannsweileri sörgyár, Mühlhausen mellett Niederaspachban is a föld színével egyenlõvé tették azt a hatalmas sörgyárat. Tessék, évi ezerkétszáz zsák komló veszteség a cégem számára. A németek hatszor verekedtek a belgákkal a klosterhoeki sörgyárért, tessék, elveszett évi háromszázötven zsák komló. Nem bírta folytatni az izgatottságtól, felállt, odalépett a feleségéhez, és azt mondta. – Katy, te most azonnal hazajössz velem. Öltözködj. – Engem borzasztóan felizgatnak ezek az események – mondta aztán bocsánatkérõ hangon –, régebben tökéletesen nyugodt voltam. S mikor Katy kiment, hogy felöltözzön, a férj halkan így szólt a fõhadnagyhoz. – Nem ez az elsõ eset, hogy ilyesmit mûvel. Tavaly elutazott egy segédtanítóval, és csak Zágrábban találtam rá. Ebbõl az alkalomból mindjárt csináltam a Zágráb városi sörgyárral egy kötést hatszáz zsák komlóra… Hja, az egész Dél egy aranybánya volt. A mi komlónk lement egész Konstantinápolyig. Ma félig tönkre vagyunk téve. Ha még a kormány idehaza is korlátozza a sörgyártást, megkaptuk a kegyelemdöfést. Elfogadta Lukᚠfelkínált cigarettáját, rágyújtott, és kétségbeesetten folytatta: – Egyedül Varsó évi kétezerháromszázhetven zsák komlót rendelt. Ott a legnagyobb sörgyár az Ágoston-rendieké. Az utazójuk minden évben felkeresett. Bele kell õrülni. Még jó, hogy nincsenek gyerekeim.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ez a logikus következtetés, amely a varsói Ágoston-rendi sörgyár utazójának minden évi látogatásaiból eredt, egy kis halvány mosolyt csalt a fõhadnagy ajkára, a komló-nagykereskedõ észrevette, s ezért tovább magyarázott: – A soproni és nagykanizsai magyar sörgyárak évi átlagban ezer zsák komlót rendeltek cégemtõl az exportsörükhöz, amely egészen Alexandriáig eljutott. Ma a blokád miatt tartózkodnak mindennemû megrendeléstõl. Harminc percenttel olcsóbban kínálom nekik a komlót, és nem rendelnek egy zsákkal se. Pangás, mizéria, a csõd veszélye, és hozzá még a házi gondok. A komló-nagykereskedõ elhallgatott, s a csendet csak Katy õnagysága törte meg, útra készen visszatérve: – Mi lesz a kofferjaimmal? – Majd elhozatjuk, Katy – mondta elégedetten a komló-nagykereskedõ, aki a végén még örült is, hogy botrányok és dühös jelenetek nélkül túljutott az egészen –, legfõbb ideje, hogy elinduljunk, ha még vásárolni is akarsz egyet-mást. A vonat kettõ húszkor indul. Mindketten barátságosan elbúcsúztak a fõhadnagytól, és a komló-nagykereskedõnek olyan jó kedve lett a dolog békés elintézése miatt, hogy az elõszobában búcsúzáskor azt mondta Lukášnak: – Ha, ne adj isten, megsebesülne a harctéren, jöjjön el hozzánk üdülni. Nálunk a leggondosabb ápolásban lesz része. Miután visszatért a hálószobába, ahol Katy õnagysága felöltözködött az útra, a fõhadnagy négyszáz koronát talált a mosdón, a következõ cédulával együtt: „Fõhadnagy úr! Nem védett meg ettõl a majomtól, az uramtól, ettõl a komplett idiótától. Megengedte neki, hogy magával cipeljen, mint egy tárgyat, amit a lakásban felejtett. Közben a fõhadnagy úr volt oly bátor megjegyezni, hogy felajánlotta nekem a vendégszeretetét. Remélem, hogy nem okoztam önnek több kiadást a mellékelt négyszáz koronánál, amelyen szíveskedjék megosztozni a szolgájával.” Lukᚠfõhadnagy csak állt egy darabig, kezében a cédulával, aztán lassan összetépte. Mosolyogva nézte a mosdón heverõ pénzt, majd meglátta õnagysága fésûjét, amit Katy ottfelejtett izgalmában a toalettasztalkán a tükör elõtt – és ezt a tárgyat is eltette a fétisjellegû ereklyék közé. Švejk déltájban jött haza. Addig szálkásszõrû pincsit keresett a fõhadnagynak. – Švejk – mondta a fõhadnagy –, magának szerencséje van. A hölgy, aki itt lakott, elment. Elvitte a kedves férje. És mindazokért a szolgálatokért, amiket maga tett neki, itthagyott magának a mosdón négyszáz koronát. Szépen meg kell köszönnie õnagyságának, illetve a férjeurának, mert õnagysága az õ pénzét hozta magával az útra. Majd én diktálom, hogy mit írjon. S mindjárt el is kezdte: „Mélyen tisztelt uram! Méltóztassék átadni kedves neje õnagyságának leghálásabb köszönetemet a négyszáz koronáért, amit õnagysága nekem ajándékozott azokért a szolgálatokért, amelyeket prágai tartózkodása alatt teljesítettem õnagyságának. Mindazt, amit õnagyságának tettem,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szívbõl tettem, ezért nem fogadhatom el ezt az összeget, és vissza is küldöm…” – No, csak írja tovább, Švejk, mit fészkelõdik folyton? Hol hagytam abba? – „És vissza is küldöm…” – mondta Švejk remegõ hangon, mélységes tragikummal. – Helyes, tehát: „Vissza is küldöm legmélyebb tiszteletem kifejezésével. Tisztelettel üdvözlöm a nagyságos asszonyt, és kezeit csókolom. Josef Švejk, Lukᚠfõhadnagy úr tisztiszolgája.” Kész van? – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, még a dátum hiányzik. – 1914. december huszadika. Úgy, most címezze meg a borítékot, fogja ezt a négyszáz koronát, vigye a postára, és adja fel erre a címre. És Lukᚠfõhadnagy vidáman fütyörészni kezdett egy áriát az „Elvált asszony” címû operettbõl. – Ja igen, Švejk – szólt oda a fõhadnagy, amikor Švejk el akart indulni a postára –, mi van azzal a kutyával, amit a városban keresett? – Már kiszemeltem egyet, óberlajtnant úr, kérem, gyönyörû szép állat. Csak nehéz lesz megkapni. Holnap azért remélem, hogy talán elhozom. Harap.

VI Lukᚠfõhadnagy nem hallotta az utolsó szavakat, pedig fontos lett volna. „Harap a dög, mint a fene – akarta még hozzátenni Švejk, de aztán meggondolta magát: – mert mi köze ahhoz a fõhadnagynak. Kutyát akar, hát megkapja!” Persze nem könnyû dolog azt mondani: „Hozzon nekem egy kutyát.” A kutyatulajdonosok rendkívüli módon vigyáznak a kutyáikra, még akkor is, ha nem éppen fajtiszta ebrõl van szó. Még az olyan korcsot is, amelyik csak arra jó, hogy valami öregasszony lábát melegítse, nagyon szereti a tulajdonosa, és nem engedi bántalmazni. Magának a kutyának is ösztönösen meg kell éreznie, kivált ha fajtiszta, hogy egyszer csak el fogják idegeníteni a gazdájától. A kutya állandó rettegésben él, hogy ellopják, hogy el kell lopatnia. Mikor például sétál a gazdájával, és egy kicsit messzebbre kerül tõle, kezdetben vidám, pajkos. Játszadozik a többi kutyával, illetlenül rájuk mászik, azok meg õrá, megszaglássza a sarokköveket, hátsó lábát felemeli minden sarkon, sõt a kofák krumpliskosara fölött is, szóval nagyon élvezi az életet, és kétségkívül éppoly gyönyörûnek látja a világot, mint bármelyik ifjonc a sikeresen letett érettségi után. Egyszerre csak megfigyelhetjük azonban, hogy vidámsága tûnni kezd: a kutya megérzi, hogy elvesztették. S csak ezután tör rá az igazi kétségbeesés. Rémülten futkároz az utcán, szimatol, vinnyog, majd végsõ kétségbeesésében lába közé húzza a farkát, hátracsapja a fülét, és eliramodik az utca közepén valahová az ismeretlenbe.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ha beszélni tudna, így kiáltana: – Jézus Mária, engem el fognak lopni! Voltak már, kérem, kutyatelepen, s láttak-e ott ilyen rémült külsejû kutyákat? Lopott jószág valamennyi. A nagyváros kitenyésztette a tolvajoknak egy különleges fajtáját, amely kizárólag kutyalopásból él. Vannak egészen apró szalonkutyák, törperattlerek, akkorák, mint egy kesztyû, beleférnek a felöltõzsebbe vagy a nõi muffba, amelyben sétálni viszik õket. S még onnan is kilopják a.szerencsétlent. A harapós, foltos német dogot, amely dühöngve õriz egy villát a külsõ negyedekben, éjszaka lopják el. S ellopják a rendõrkutyát is, a detektív orra elõl. Ha a nyájas olvasó pórázon vezeti a kutyát, elvágják a pórázt, máris árkon-bokron túl vannak a kutyával, s a nyájas olvasó bambán bámul a csonka pórázra. Azoknak a kutyáknak az ötven százaléka, akikkel a nyájas olvasó az utcán találkozik, jó néhányszor gazdát cserélt már, s a nyájas olvasó évek múltán sokszor a saját kutyáját vásárolja meg, amelyet kölyökkutya gyanánt loptak el tõle, amikor sétálni vitte. Az ellopatás veszélye legfõként akkor fenyegeti a kutyákat, amikor kis és nagy testi szükségleteik kielégítése céljából viszik le õket az utcára. Kivált az utóbbi aktus közben vesznek el sokan. Ezért nézeget olyan óvatosan maga köré minden kutya, mikor a fenti mûveletet végzi. A kutyalopásnak több szisztémája ismeretes. Az egyik közvetlen, mint a zsebtolvajoké, a másik alattomosabb, és a szerencsétlen jószág magához-csalogatásából áll. A kutya hûséges állat, de csak az olvasókönyvekben vagy a természetrajzban. Szagoltassanak meg a leghûségesebb kutyával egy darab sült lókolbászt, és a kutya el van veszve. Elfelejti a gazdáját, aki mellette halad, megfordul, és követi önöket, közben csorog a nyál a pofájából, a lókolbász gyönyöreit elõre élvezve barátságosan csóválja a farkát, és orrlyuka kitágul, mint a legbujább csõdöré, mikor a kancához vezetik. A Malá Stranán, a Várlépcsõ aljában, van egy kis sörözõ. Itt üldögélt egy este, hátul a félhomályban, két férfi. Egy katona és egy civil. Fejüket összedugva rejtelmesen suttogtak. Olyanok voltak, mint két összeesküvõ a velencei köztársaság idejébõl. – Mindennap nyolckor – súgta a civil a katonának – egy cseléd hozza le a Havlíèek tér sarkára a parkba. De a dög nagyon hamis, úgy harap, mint a fene. Nem hagyja magát megsimogatni. S közelebb hajolva a katonához, a fülébe súgta: – Még a szafaládét se zabálja. – Rántva se? – kérdezte a katona. – Rántva se. Mind a ketten kiköptek. – Hát akkor mit zabál az a dög? – Tudja isten. Vannak kutyák, amik úgy agyon vannak becézve és kényeztetve, mint egy érsek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A katona meg a civil koccintott, s a civil tovább súgta: – Egyszer egy fekete spicc, ami a klamovkai kutyatelep részére kellett nekem, szintén nem akarta elvenni tõlem a szafaládét. Három napig jártam utána, aztán már nem bírtam ki, és megkérdeztem a nõtõl, aki a kutyát sétáltatta, hagy mit zabál ez a kutya, mert olyan szép. A nõ nagyon büszke lett, és azt mondta, hogy legjobban szereti a karajt. Én erre rántott szeletet vettem neki. Gondoltam, hogy az biztos jobb. Nahát, és ez a dög kutya rá se szagol, mert borjúszeletet vittem, õ meg disznóhúsra volt szoktatva. Így aztán muszáj voltam karajt venni. Megszagoltattam vele, és elfutok, a kutya meg utánam. A nõ csak kiabált: „Pucika, Pucika”, na de a kedves Pucika fütyült rá. Loholt a karaj után, amíg be nem fordultunk a sarkon, aztán láncot tettem a nyakára, és másnap már ott is volt a klamovkai telepen. Volt a nyaka alatt egy kis fehér szõr, egy folt, azt befestették feketére, és nem ismert rá többet senki. De a többi kutyák, pedig jó sokan voltak, mind buktak a sült lókolbászra. Legjobb lenne, ha megkérdeznéd attól a cselédtõl, hogy mit zabál a legszívesebben az a kutya, te katona vagy, stramm fiú, veled inkább szóba áll. Én már kérdeztem, de úgy nézett rám, mintha át akarna döfni a szemével, és azt mondta: „Mi köze hozzá.” Nem valami szép nõ, kész majom, de katonával azért beszélni fog. – Aztán tényleg szálkásszõrû pincsi? Az óberlajtnantom nem akar másfélét. – Szálkásszõrû, de még milyen stramm. Fröcskölt szürke, igazi fajtiszta, mint ahogy te Švejk vagy, én meg Blahník. Csak azt kell tudjam, hogy mit zabál, akkor megetetem vele, és elhozom neked. A két jó barát ismét koccintott. Švejk még a háború elõttrõl, kutyakereskedõ korából ismerte Blahníkot; Blahník szállította neki az árut. Tapasztalt férfiú volt ez a Blahník, azt mesélték róla, hogy gyanús kutyákat szokott vásárolni feketén a pecérteleprõl, s aztán továbbadja õket. Sõt egyszer meg is kapta a veszettséget, és a bécsi Pasteur-intézetben már egészen otthon érezte magát. Most kötelességének tartotta, hogy önzetlenül segítségére siessen a hadba vonult Švejknek. Ismerte Prága és környéke összes kutyáit, s azért beszélt olyan halkan, hogy el ne árulja magát a kocsmáros elõtt, mert egy fél évvel azelõtt elvitt a sörözõbõl egy dakszlikölyköt a kabátja alatt; cuclisüvegbõl szoptatta, úgyhogy a buta dakszlikölyök az anyjának hitte Blahníkot, és meg se moccant a kabát alatt. Elvbõl csak fajtiszta kutyákat lopott, s hites törvényszéki szakértõjük lehetett volna. Szállított kutyákat az összes telepeknek és magánosoknak is, ahogy éppen adódott; az utcán rávicsorogtak az egykor általa ellopott kutyák, s ha megállt egy kirakat elõtt, gyakran odasettenkedett a háta mögé egy-egy bosszúálló eb, felemelte a lábát, és megöntözte Blahník nadrágját. Másnap reggel nyolckor Švejk, a derék katona, ott sétált a Havlíèek tér sarkán, a park mellett. Várta a cselédet a szálkásszõrû pincsivel. Végül megjöttek, s egy bozontos, szúrós szõrû, okos, fekete szemû kutya elfutott mellette. Vidám volt, mint minden kutya, ha elvégezte a szükségét, s rávetette magát a lócitromon reggelizõ verebekre. Aztán odaért Švejkhez a nõ is, akinek a gondjára bízták a kutyát. Idõsebb lány volt, illedelmes koszorúba font hajjal. Füttyentett a kutyának, a nyakörvet s az elegáns korbácsot lóbálva.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk megszólította: – Bocsánat, kisasszony, merre kell menni Žižkov felé? A cseléd megállt, ránézett, hogy nem tréfál-e, de Švejk jámbor ábrázata azt sugallta, hogy ez a derék katona valószínûleg csakugyan Žižkovba akar menni. A lány arckifejezése megenyhült, és szívélyesen elmagyarázta Švejknek, hogy merre is vezet az út Žižkov felé. – Engem csak a múltkorában helyeztek át Prágába – mondta Švejk –, nem vagyok idevalósi, én vidéki vagyok. Maga szintén nem prágai? – Nem, vodòanyi vagyok. – Akkor nem vagyunk messze egymástól – felelte Švejk –, mert én meg protivíni vagyok. Dél-Csehország földrajzának ez az alapos ismerete, amelyet Švejk az ottani hadgyakorlatok idején sajátított el, felmelegítette a lány szívét: most már a földijét látta Švejkben. – Akkor ismeri Protivínben a Pejchar mészárost, a téren? – Már hogyne ismerném, amikor édestestvérem. Minálunk mindenki szereti õt – mondta Švejk –, nagyon derék, szolgálatkész ember, jó húst árul, és megadja a súlyát. – Maga nem a Jareš fia? – kérdezte a lány, aki rokonszenvezni kezdett az ismeretlen katonával. – De igen. – A krèi vagy a raicei ž Jarešé? – A raiceié. ž – Még mindig sörrel jár az öreg? – Még mindig. – De már jóval túl lehet a hatvanon, nem? – Idén tavasszal töltötte be a hatvannyolcat – felelte nyugodtan Švejk –, most szerzett magának egy kutyát, és nagyon jól megvan vele. Ott ül neki a kutya a kocsiján. Éppen olyan kutya, mint ez itten, amelyik a verebeket kergeti. Szép kis kutya, nagyon szép. – Ez a mienk – világosította fel Švejket az új ismerõse. – Én itt szolgálok az ezredes úrnál. Maga nem ismeri ezt az ezredes urat? – Ismerem, derék, intelligens ember – mondta Švejk –, nálunk Budìjovicében is volt egy ilyen óberszt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– A miénk nagyon szigorú, és amikor a múltkor azt beszélték, hogy Szerbiában kiporoltak minket, hát egészen magából kikelve jött haza, összetört a konyhában minden tányért, és fel akart mondani nekem. – Szóval ez itt a maguk kutyája – szakította félbe Švejk –, kár, hogy az én óberlajtnantom ki nem állhatja a kutyákat, mert én nagyon szeretem a kutyát. – Elhallgatott, aztán hirtelen kifakadt: – De nem minden kutya eszik meg mindent. – Ez a mi Foxunk is borzasztó válogatós, egy ideig egyáltalában nem akart húst enni, aztán most megint rákapott. – És mit zabál a legszívesebben? – Májat, fõtt májat. – Borjú- vagy disznómájat? – Az neki mindegy – mosolyodott el Švejk „földije”, aki az utóbbi kérdést valami sikerületlen tréfálkozási kísérletnek vélte. Még sétálgattak egy darabig, aztán csatlakozott hozzájuk a szálkásszõrû pincsi is, és a lány pórázra fogta. A kutya igen bizalmasan viselkedett Švejkkel, megpróbálta legalább a szájkosarával széttépni Švejk nadrágját, ráugrált, aztán egyszerre csak, mintha megérezte volna Švejk szándékát, felhagyott az ugrálással, szomorúan, letörten ballagott mellette, a szeme sarkából pislogva rá, mintha azt akarná mondani: „Hát énrám is rám kerül a sor?” Aztán a lány még elmondta Švejknek, hogy mindennap délután is lejön ide hat órakor a kutyával, hogy a prágai férfiaknak egy szavát se hiszi, hogy egyszer hirdetett az újságban, és jelentkezett is egy lakatos házassági szándékkal, kicsalt tõle nyolcszáz koronát valami találmányra, és aztán meglógott. Most már, ha férjhez menne, csak vidéki emberhez menne, de csak a háború után. Szerinte ostobaság a háborúban esküdni, mert az ilyen nõk a legtöbbször özvegyek maradnak. Švejk vérmes reményeket keltve megígérte a lánynak, hogy hat órakor visszajön, s elment közölni barátjával, Blahníkkal, hogy a kutya májat zabál, lehet akármilyen fajta. – Marhamájjal fogom megvendégelni – határozta el Blahník –, így fogtam meg a Vydra gyáros bernáthegyijét is, amelyik borzasztó hûséges állat volt. Holnap megkapod a kutyát, életnagyságban. Blahník megtartotta a szavát. Másnap délelõtt, amikor Švejk éppen végzett a takarítással, az ajtón kívül kutyaugatás hangzott fel, és Blahník bevonszolta a lakásba a tiltakozó szálkásszõrû pincsit, aki most még borzasabb volt, mint természettõl fogva. Vadul forgatta a szemét, és oly komoran nézett, mint egy éhes tigris, amelynek a ketrece elõtt jól táplált látogatók állnak az állatkertben. Úgy vicsorította a fogát, mintha azt akarná mondani:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

„Széttéplek, felfallak.” Odakötötték a kutyát a konyhaasztalhoz, és Blahník elmesélte az árubeszerzés lefolyását. – Direkt odamentem hozzá, és a kezembe fogtam a fõtt májat, amit papírba csomagoltam. Mindjárt elkezdett szimatolni, és felugrált rám. Nem adtam neki semmit, és továbbmentem. A kutya utánam. A parknál befordultam a Bredovská utcába, és ott adtam neki egy darabot. Futtában zabálta meg, hogy szem elõl ne veszítsen. Bekanyarodtam a Jindøich utcába, ott kapott még egy porciót. Aztán mikor telezabálta magát, pórázra vettem, és a Vencel téren át elhúztam Vinohradyba, onnan meg Vršovicébe. Útközben szörnyû, hogy miket mûvelt nekem. Amikor átmentem a villamossíneken, lefeküdt, és nem akart mozdulni. Talán el akarta gázoltatni magát. Hoztam egy üres pedigrélapot is, a Fuchs-féle papírkereskedésben vásároltam. Te tudsz pedigrét hamisítani, Švejk? – A te kezed írásával kell, hogy legyen. Írd, hogy a lipcsei von Bülow kutyatenyészetbõl való. Apja Arnheim von Kahlsberg, anyja Emma von Trautensdorf, apai részrõl Siegfried von Busenthal családjából. Apja elsõ díjat kapott a szálkásszõrû pincsik 1912-es berlini kiállításán. Anyját aranyéremmel tüntette ki a nürnbergi fajkutyatenyésztõ egyesület. Mit gondolsz, milyen idõs? – A foga szerint kétéves. – Írd, hogy másfél éves. – Rosszul van megstuccolva, Švejk. Nézd a fülét. – Azon lehet segíteni. Esetleg utánanyírjuk neki, majd ha megszokott nálunk. Most csak még dühösebb lenne tõle. Az ellopott jószág dühödten morgott, fújt, dobálta magát, aztán kiöltött nyelvvel, fáradtan lefeküdt, és várta, hogy még mi történik vele. Lassanként nyugodtabb lett, csak néha vonított fel panaszosan. Švejk elébe rakta a megmaradt májat, amit Blahníktól vett át. De a kutya hozzá se nyúlt, dacosan nézett mindkettõjükre, s a pillantása azt mondta: „Egyszer már bedõltem nektek, most zabáljátok meg magatok.” Rezignáltan elnyúlt, s úgy tett, mintha szundítana. Aztán egyszerre csak eszébe jutott valami; felállt, és pitizni kezdett a mellsõ lábával. Megadta magát. Ez a megható jelenet semmilyen hatást nem gyakorolt Švejkre. – Feküdj – kiáltott a szerencsétlenre, s az visszafeküdt, gyászosan vonítva.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Milyen nevet írunk a pedigrébe? – kérdezte Blahník. – Foxnak hívták, valami hasonlót kéne, hogy mindjárt megértse. – Hát akkor legyen mondjuk Max, odanézz, Blahník, hogy hegyezi a fülét. Max, fel! A szerencsétlen szálkásszõrû pincsi, akit megfosztottak otthonától is, nevétõl is, felállt, és várta a további parancsokat. – Azt mondom, oldozzuk el – mondta Švejk –, meglátjuk, hogy mit fog csinálni. Miután eloldozták, a kutya elsõ útja az ajtóhoz vezetett, s ott háromszor röviden megugatta a kilincset, nyilván e rossz emberek nagylelkûségére számítva. Látva azonban, hogy nincs bennük semmi megértés a vágya iránt, és nem engedik ki, egy kis tócsát eresztett az ajtó elé, abban a szent meggyõzõdésben, hogy most ki fogják dobni, mint régen, amikor fiatal volt, s az ezredes szigorúan, katonásan tanította szobatisztaságra. Ehelyett azonban Švejk most csak ennyit jegyzett meg: – Okos ez, nagy jezsuita – ráhúzott a pórázzal, s beleütötte az orrát a tócsába, úgyhogy a kutya nem gyõzte nyalogatni magát. Aztán nyöszörgött a megszégyenítés miatt, futkározni kezdett a konyhában, kétségbeesetten szaglászva a saját nyomait, majd váratlanul az asztalhoz ment, felfalta a földre kitett májmaradékot, lefeküdt a tûzhely elé, s végül is elaludt a nagy kaland után. – Mivel tartozom? – kérdezte Švejk Blahníktól, amikor búcsúzásra került a sor. – Szót se róla, Švejk – mondta Blahník lágyan –, egy régi cimboráért mindent megteszek, kivált ha a katonaságnál szolgál. Isten veled, pajtás, és sose vidd a kutyát a Havlíèek tér felé, nehogy baj legyen belõle. Ha még kéne valami kutya, hát tudod a címemet. Švejk jó sokáig hagyta aludni Maxot, közben vásárolt egy negyedkiló májat a hentesnél, megfõzte, s aztán odatartott Max orrához egy darab meleg májat, hogy ébredjen fel. Max nyalogatni kezdte álmában a szája szélét, majd kinyújtózott, megszagolta a májat, és bekapta. Aztán az ajtóhoz ment, és megismételte elõbbi kísérletét a kilinccsel. – Max – kiáltott rá Švejk –, gyere ide. A kutya bizalmatlanul odament, Švejk ölbe vette, megsimogatta, és Max most elõször kezdte barátságosan csóválni a lestuccolt farka maradványát, utánakapott Švejk kezének, a pofájában tartotta egy darabig, s közben bölcs pillantásával mintha azt mondta volna: „Itt nincs mit tenni, tudom, hogy elvesztettem a partit.” Švejk tovább simogatta, és lágy hangon mesélni kezdett neki: – Volt egyszer egy kiskutya, úgy hívták, hogy Fox, és ez a kiskutya egy óbersztnél lakott. A cseléd mindig levitte sétálni, és akkor jött egy bácsi, és ellopta Foxot. Fox a hadseregbe került egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html óberlajtnanthoz, és átkeresztelték Maxnak. Max, adjál pacsit! Na látod, te marha, hogy jó barátok leszünk, ha jól viseled magad, és szót fogadsz. Mert ha nem, akkor bizonyisten meglátod, hogy milyen nehéz a katonai szolgálat. Max leugrott Švejk ölébõl, és vidáman táncolni kezdett körülötte. Estére, amikor a fõhadnagy hazajött a kaszárnyából, Švejk és Max már a legjobb barátok voltak. Ahogy elnézte Maxot, Švejkben ez a filozofikus gondolat született meg: „Ha úgy vesszük, akkor tulajdonképpen a katonák is mind el vannak lopva hazulról.” Lukᚠfõhadnagy kellemesen meglepõdött Max láttára, s a kutyán is látszott az öröm, hogy ismét olyan emberrel találkozik, aki kardot visel. Arra a kérdésre, hogy a kutya honnét való, és mibe került, Švejk a legnagyobb nyugalommal azt felelte, hogy ajándékba kapta egy barátjától, aki éppen berukkolt. – Jól van, Švejk – mondta a fõhadnagy, Maxszal játszadozva –, elsején kap tõlem ötven koronát a kutyáért. – Nem fogadhatom el, óberlajtnant úr, kérem. – Švejk – mondta szigorúan a fõhadnagy –, amikor szolgálatba lépett nálam, megmagyaráztam magának, hogy minden szavam parancs. Ha azt mondom, hogy kap ötven koronát, akkor zsebre vágja, és elissza. Mit fog csinálni azzal az ötven koronával, Švejk? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy parancs szerint el fogom inni. – És ha netalán elfelejteném, Švejk, megparancsolom magának, hogy figyelmeztessen rá, hogy adjak ötven koronát a kutyáért. Megértette? Nem bolhás ez a kutya? Legjobb, ha megfüröszti és átfésüli. Holnap szolgálatban vagyok, de holnapután leviszem sétálni. Miközben Švejk Maxot fürösztötte, az ezredes, az eb volt tulajdonosa, iszonyatosan káromkodva tombolt otthonában, s azzal fenyegetõzött, hogy azt, aki ellopta a kutyáját, õ hadbíróság elé állítja, agyonlöveti, felakasztatja, húsz évre lecsukatja, és felnégyelteti. – Der Teufel soll den Kerl buserieren – ordította az ezredes, hogy beleremegtek az ablakok –, mit solchen Meuchelmördern werde ich bald fertig.[78] Švejk és Lukᚠfõhadnagy feje fölött így tornyosult a katasztrófa fellege.

A KATASZTRÓFA Friedrich Kraus ezredes, aki még a von Zillergut címet is viselte, valami Salzburg körüli falucska után, amelyet õsei már a tizennyolcadik században felzabáltak, tiszteletre méltó idióta volt. Ha elbeszélt valamit, nem gyõzte hangsúlyozni a magától értetõdõ dolgokat, s közben állandóan

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megkérdezte hallgatóitól, hogy értik-e a legprimitívebb kifejezéseket: – Tehát az ablak, uraim, igen. Tudják, mi az az ablak? Vagy: – Az olyan utat, amelynek mindkét oldalán árok van, országútnak nevezzük. Igen, uraim. Tudják, mi az az árok? Az árok egy kiásott dolog, amelyen több ember dolgozik. Egy földmélyedés. Igen. Kapával csinálják. Tudják, mi az a kapa? Magyarázási mániában szenvedett, s ebben éppoly szenvedélyes volt, mint egy feltaláló, aki a mûvérõl mesél. – A könyv, uraim, több különbözõképpen felvágott és sokféle formátumú papírívbõl áll, amit telenyomtatnak, összeraknak, egybefûznek és összeenyveznek. Igen. Tudják, uraim, hogy mi az az enyv? Az enyv egy ragasztószer. Mérhetetlen hülyesége miatt a tisztjei messzirõl elkerülték, nehogy végig kelljen hallgatniuk, hogy a járda különbözik az úttesttõl, s hogy nem más, mint egy emelkedettebb aszfaltcsík a házak homlokzata elõtt. A homlokzat a háznak az a része, amelyet az utcáról vagy a járdáról látnak. A házak hátsó oldalát viszont nem láthatjuk a járdáról, aminthogy ezt rögtön tapasztalni fogjuk, ha lelépünk az úttestre. Hajlandó lett volna azonnal be is mutatni ezt az érdekes jelenséget. Szerencsére mindjárt elütötte egy autó. Azóta még hülyébb lett. Megállította az utcán a tiszteket, és végtelenül hosszú beszélgetésekbe bocsátkozott velük holmi omlettekrõl, a napról, hõmérõkrõl, fánkokról, ablakokról és postabélyegekrõl. Igazán csodálatos volt, hogy ez az idióta aránylag gyorsan emelkedett a ranglétrán, s hogy rendkívül befolyásos emberek álltak mögötte, például a vezénylõ tábornok is, aki mindenben a pártját fogta, mit sem törõdve az ezredes abszolút katonai tehetetlenségével. Hadgyakorlatokon elképesztõ dolgokat mûvelt az ezredével. Sohasem érkezett meg idõben sehová, menetoszlopban vezette az ezredet a gépfegyverek ellen, sõt az is megtörtént egyszer a délcsehországi császárgyakorlatok alkalmából, hogy teljesen elveszett az ezredével együtt, Morvaországban lyukadt ki vele, s még akkor is ott kóborolt az ezreddel néhány napon át, amikor a hadgyakorlatnak már vége volt, és a katonák ismét a kaszárnyákban ültek. Ezt is elnézték neki. Baráti kapcsolata a vezénylõ tábornokkal és a régi Ausztria más, nem kevésbé hülye katonai méltóságaival számos kitüntetéshez és érdemrendhez juttatta; ezeket rendkívül büszkén viselte, s a világ legjobb katonájának, a stratégia és minden haditudomány legjobb elméleti szakértõjének tartotta magát. Ezredszemlék alkalmával szóba állt a katonákkal is, és mindig egy és ugyanazt kérdezte tõlük: – Miért hívják a hadseregben rendszeresített kézifegyvert mannlichernek? Az ezredben „mannlichertrotli”-nak csúfolták. Rendkívül bosszúálló természetû volt, megsemmisítette azokat a tisztjeit, akik nem tetszettek neki, s ha meg akartak házasodni, nagyon rossz

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ajánlással továbbította kérvényüket a felsõbb hatóságokhoz. Bal fülének a fele hiányzott, még fiatal korában vágta le valaki, akit párbajra hívott azért az egyszerû ténymegállapításért, hogy Friedrich Kraus von Zillergut tökkelütött hülye. Szellemi képességeit elemezve arra a meggyõzõdésre kell jutnunk, hogy semmivel se voltak jobbak azoknál, amelyek a nagypofájú habsburgi Ferenc Józsefet mint notórius idiótát tették híressé. Ugyanaz a beszédmodor, ugyanaz a mérhetetlen tömegû naivitás. Egy banketten, a tisztikaszinóban Kraus von Zillergut ezredes minden elõzmény nélkül a következõ nyilatkozatot tette, amikor Schillerre terelõdött a szó: – Nos, uraim, én láttam tegnap egy mozdonnyal hajtott gõzekét. Képzeljék el, uraim, mozdonnyal, de nem egy, hanem két mozdonnyal. Látom a füstöt, közelebb megyek, hát ott a mozdony, és a másik oldalon egy másik. Most mondják meg uraim, nem nevetséges? Két mozdony, mintha nem volna elég egy is. Elhallgatott, majd kisvártatva megjegyezte: – Ha kifogy a benzin, az automobilnak meg kell állni. Ezt is tegnap láttam. Aztán a tehetetlenségi erõrõl fecsegnek, uraim. Nem megy, leáll, meg se mozdul, nincs benzinje. Hát nem nevetséges!? Agyalágyultsága mellett még rendkívül vallásos is volt. Házioltárt tartott a lakásán. Gyakran járt gyónni és áldozni az Ignác-templomba, s a háború kitörése óta buzgón imádkozott az osztrák és német fegyverek gyõzelméért. Kereszténysége a germán hegemóniáról szõtt álmokkal keveredett össze. Istennek segítenie kell, hogy megszerezhessük a legyõzöttek kincseit és tartományait. Mindig borzasztóan dühbe gurult ha azt olvasta az újságban, hogy ismét fogságba ejtettünk egy csomó embert. Ilyenkor azt mondta: – Minek a fogoly? Agyon kell lõni mindet. Nincs kegyelem. Táncolni a hullák között. Elégetni a szerbiai civileket az utolsó szálig. Szuronyra hányni a gyerekeket! Semmivel se volt rosszabb, mint egy Vierordt nevû német költõ, aki a háború idején közzéadott verseiben azt követelte, hogy Németország vaslélekkel gyûlölje és gyilkolja a francia ördögök millióit: A felhõkig s a nagy hegyek fölé Emelkedjék az embercsont s a hús füstölgõ halma… Miután befejezte a tanítást az egyéves önkéntesek iskoláján, Lukᚠfõhadnagy sétára indult Maxszal. – Szabadjon figyelmeztetnem az óberlajtnant urat – mondta Švejk aggodalmasan –, hogy erre a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kutyára nagyon kell vigyázni, hogy meg ne szökjön. Könnyen honvágya lehet neki a régi otthona után, és akkor mindjárt megpucol, ha le tetszik venni róla a pórázt. És azt se tanácsolnám az óberlajtnant úrnak, hogy a Havlièek tér felé sétáltassa, mert ott szokott csavarogni egy nagyon hamis mészároskutya a „Mária-kép” kocsmából, amelyik borzasztó harapós. Ahogy ez meglát a saját körzetében egy idegen kutyát, mindjárt féltékeny lesz rá, hogy meg ne zabáljon elõle valamit. Olyan, mint az a koldus a Szent Castulus templomban. Max vígan ugrándozott, belekavarodott a fõhadnagy lábába, rátekerte pórázát a kardra, és rendkívül boldognak látszott, hogy sétálni mehet. Kimentek az utcára, és Lukᚠfõhadnagy megindult a kutyával a Pøíkopy felé. Egy hölggyel volt találkája az Úri utca sarkán. A fõhadnagy teljesen elmerült hivatali gondjaiban. Mirõl kell holnap elõadnia az egyéves önkéntesek iskoláján? Hogyan adjuk meg egy domb magasságát? Miért mindig a tenger színétõl számított magasságot adjuk meg? Hogyan állapítjuk meg a tenger színétõl számított magasságból a domb tulajdonképpeni magasságát, aljától a tetejéig? Ördög vigye, miért rak bele ilyesmit a hadügyminisztérium a tantervbe. Elvégre ez tüzérségi anyag. És ott vannak a vezérkari térképek is. Ha az ellenség a 312-es magaslaton lesz, nem törhetjük a fejünket azon, hogy miért a tenger színétõl számítva adták meg a magasságot, vagy hogy milyen magas az a domb. Megnézzük a térképen, és kész. E gondolataiból egy szigorú „halt” rázta fel, éppen amikor odaért az Úri utcához. A „halt”-tal egyidejûleg a kutya megpróbálta pórázostul kitépni magát a kezébõl, és boldog csaholással ráugrott arra az emberre, aki a szigorú „halt”-ot kiáltotta. A fõhadnagy elõtt Kraus von Zillergut ezredes állt. Lukᚠfõhadnagy szalutált, és feszes vigyázzban bocsánatot kért, hogy nem vette észre az ezredes urat. Kraus ezredest minden tiszt ismerte „halt”-ot üvöltõ szenvedélyérõl. Az ezredes úgy vélte, hogy a szalutálástól függ a háború kimenetele, s hogy erre épül az egész katonai hatalom. – A katona adja bele a lelkét a szalutálásba – szokta mondogatni. Íme, a káplári miszticizmus legszebb példája. Nagy súlyt vetett arra, hogy a tisztelgõ egyén pontosan és tisztelettudóan betartsa a szalutálásra vonatkozó elõírások legapróbb részleteit is. Vizsla szemmel lesett mindenkit, aki az utcán járt. Baka vagy alezredes, mindegy volt. Az olyan bakákat, akik hanyagul szalutáltak neki, mintha a sapkaellenzõ megérintésével „adjistent” akarnának mondani, saját kezûleg, azonnal bevitte a kaszárnyába büntetésre. Ezek hiába magyarázták, hogy „nem láttam”. – A katonának – mondogatta az ezredes – állandóan keresnie kell feljebbvalóját a tömegben, és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html semmi másra nem szabad gondolnia, csak arra, hogy teljesítse minden kötelességét, amit a dienstreglama elõír számára. Mikor elesik a harctéren, a halála elõtt szalutálnia kell. Aki nem tud szalutálni, aki úgy tesz, mintha nem látná a feljebbvalóját vagy hanyagul szalutál, az én elõttem egy bestia. – Fõhadnagy úr – mondta rettenetes hangon Kraus ezredes –, az alacsonyabb rendfokozatú egyének mindig kötelesek tisztelegni a magasabb rangúak elõtt. Ez a szabály tudtommal még ma is érvényes. Másodszor pedig: mióta szoktak a tiszt urak lopott kutyákkal sétálgatni? Igen, lopott kutyákkal. Az olyan kutyát, amely másvalakinek a tulajdonát képezi, lopott kutyának nevezzük. – Ez a kutya ezredes úr… – próbált megszólalni Lukᚠfõhadnagy. – Az én tulajdonomat képezi, fõhadnagy úr – vágott a szavába nyersen az ezredes –, ez az én Foxom. És Fox alias Max felismerte régi gazdáját, s az újat teljesen kivetette a szívébõl, kitépte magát, felugrált az ezredesre, és olyan boldogság sugárzott róla, amilyenre csak egy szerelmes gimnazista képes, ha megértésre lel az ideáljánál. – A lopott kutyákkal való sétálgatás, fõhadnagy úr, nem fér össze a tiszti becsülettel. Nem tudta? Egy katonatiszt ne vásároljon kutyát, mielõtt meg nem gyõzõdik róla, hogy a kutya megvásárlásának nem lesznek következményei – mennydörögte tovább Kraus ezredes, Fox-Maxot simogatva, aki aljasul morogni és vicsorogni kezdett a fõhadnagyra, mintha az ezredes ráparancsolt volna: „Fogd meg!” – Fõhadnagy úr – folytatta az ezredes –, helyesnek tartja, ha lopott lovon jár valaki? Nem olvasta a hirdetésemet a „Bohemiá”-ban és a „Tagblatt”-ban, hogy elveszett egy szálkásszõrû pincsim? Maga nem olvassa a feljebbvalója hirdetéseit? Az ezredes összecsapta a tenyerét: – Valóban, ezek a fiatal tisztek. Hol a fegyelem? Az ezredes hirdet a lapokban, és a fõhadnagy nem olvassa. „Ó, ha lekenhetnék neked egypárat, te vén hülye” – gondolta Lukᚠfõhadnagy, az ezredes pakompartját szemlélve, amely egy orangutánra emlékeztetett. – Jöjjön velem egy percre – mondta az ezredes. Így hát elindultak, fölöttébb kellemesen társalogva: – A fronton, fõhadnagy úr, ilyesmi nem történhet meg önnel még egyszer. Bizonyára nagyon kellemetlen dolog lopott kutyákkal sétálgatni a hátországban. Igen! A feljebbvalója kutyájával sétálgat. Olyan idõkben, amikor naponta sok száz tisztet veszítünk a harcmezõkön. És a hirdetéseket nem olvassák. Így akár száz évig is hirdethetném, hogy elveszett a kutyám. Kétszáz évig, háromszáz évig!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az ezredes hangosan kifújta az orrát, ami nála mindig a nagyfokú izgatottság jele volt, s azt mondta: – Mehet sétálni tovább – sarkon fordult, és elment, dühödten csapkodva lovaglópálcájával a tiszti köpenye szélét. Lukᚠfõhadnagy átment a túlsó oldalra, s ott ismét meghallotta a vezényszót: – Halt! – Az ezredes éppen egy szerencsétlen bakát állított meg, egy tartalékost, aki hazagondolt a mamájára, és nem vette észre Friedrich Kraust. Az ezredes saját kezûleg cipelte be a kaszárnyába, hogy büntessék meg, s közben tengeri disznónak titulálta. „Mit csináljak ezzel a Švejkkel? – gondolta a fõhadnagy. – Szétverem a pofáját, de az nem elég. Szíjat hasítok a hátából, az is kevés a gazembernek.” Megfeledkezve arról, hogy találkája van egy hölggyel, izgatottan hazafelé indult. „Agyonütöm a nyomorultat” – mondta magában, felszállva a villamosra. Közben Švejk, a derék katona, élénk beszélgetést folytatott egy ordonánccal, aki valami iratokat hozott aláírásra a kaszárnyából, s most a fõhadnagyot várta. Švejk kávéval vendégelte meg ezt a katonát, s arról beszélgettek, hogy Ausztria elõbb-utóbb kampec lesz. Úgy beszélgettek errõl, mint ami magától értetõdik. Olyan kijelentések hangzottak el köztük végtelen sorban, amelyeknek minden egyes szavát kétségkívül hazaárulásnak minõsítette volna a bíróság, õket pedig felakasztotta volna. – A császár õfelsége már bele kellett hogy hülyüljön ebbe – jelentette ki Švejk –, sose volt valami okos, de ez a háború biztos beteszi neki a kaput. – Hülye az – mondta határozottan a kaszárnyából jött katona –, hülyébb már nem lehet. Talán azt se tudja, hogy háború van. Lehet, hogy szégyellték megmondani neki. Hiába van ott az aláírása azon a kiáltványon az összes nemzeteihez, csalás az egész. Az õ tudtán kívül nyomtatták ki, mert neki már semmire se mozog az agya. – Ki van készülve – tette hozzá Švejk bennfentes arccal –, mindig összecsinálja magát, és úgy kell hogy tömjék, mint egy csecsemõt. A múltkor mesélte egy úr a vendéglõben, hogy két dajkája van, és a császár õfelsége mindennap háromszor van szoptatva. – Bárcsak ott tartanánk már – sóhajtott a kaszárnyából jött katona –, és jól kiporolnának bennünket, mert Ausztria addig úgyse fér a bõrébe. S így folytatták a párbeszédet, míg végül Švejk a következõ szavakkal egyszer s mindenkorra elintézte Ausztriát: – Ilyen hülye monarchiának nem is szabadna a világon lenni – s a másik, mintha gyakorlati irányban tovább akarná fejleszteni ezt a kijelentést, még hozzátette: – Én ahogy kiérek a frontra, mindjárt meglógok nekik.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Azután még tovább fejtegették a cseh ember véleményét a háborúról, s a kaszárnyából jött katona elmondta, mit hallott aznap a városban, hogy tudniillik Náchod körül már hallatszik az ágyúdörgés, az orosz cár pedig rövidesen Krakkóban lesz. Aztán arról beszélgettek, hogy a gabonánkat Németországba szállítják, s a német katonák cigarettát és csokoládét kapnak. Végül megemlékeztek a régmúlt háborúkról, és Švejk komolyan rámutatott, hogy annak idején, amikor büdösséggel teli edényeket dobáltak az ostromlott várakba, szintén nem lehetett nagy öröm a harcolás olyan szörnyû bûzben. Õ, Švejk, olvasta, hogy valahol három évig ostromoltak egy várat, és az ellenség nem csinált semmi egyebet, csak mindennap ilyen módon szórakozott az ostromoltakkal. Bizonyára mondott volna még egy-két érdekes és tanulságos dolgot, ha Lukᚠfõhadnagy hazatérése félbe nem szakítja a beszélgetésüket. A fõhadnagy rettenetes, megsemmisítõ pillantást vetett Švejkre, aláírta az iratokat, elbocsátotta a katonát, és intett Švejknek, hogy kövesse a szobába. A fõhadnagy szemei borzalmas villámokat lövelltek. Leült, és merõen nézve Švejket, azt latolgatta magában, hogy mivel kezdje a vérfürdõt. „Elõbb szájon vágom egypárszor – gondolta a fõhadnagy –, aztán beverem az orrát, és letépem a fülét, a többit majd meglátjuk.” Švejk pedig nyíltan és jóságosan visszanézett rá azzal a jámbor, ártatlan szemével, sõt odáig merészkedett, hogy megtörte a vihar elõtti csendet: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy sajnos búcsú nélkül meg tetszett válni a macskájától. Felfalta a cipõkrémet, és volt pofája megdögleni. Bedobtam a pincébe, de a szomszéd házban. Ilyen jó és szép angóramacskát sose tetszik többet találni. „Mit csináljak vele? – rágódott magában a fõhadnagy. – Szentséges isten, micsoda hülye pofája van.” Švejk jóságos, ártatlan szemébõl pedig végtelen kedvesség és gyöngédség sugárzott, s ezzel egyidejûleg a legtökéletesebb lelki egyensúly kifejezése, hogy minden rendben van, és nem történt semmi, és ha történt valami, hát az is rendben van, hogy valami egyáltalában történik. Lukᚠfõhadnagy felugrott, de nem ütötte meg Švejket, ahogy kigondolta, ököllel hadonászott az orra alatt, s ezt üvöltötte: – Maga ellopta azt a kutyát, Švejk! – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ilyen esetrõl én az utóbbi idõben egyáltalán nem tudok, és legyen szabad figyelmeztessem az óberlajtnant urat, hogy délután el tetszett menni sétálni Maxszal, úgyhogy nem is lophattam el. Nekem mindjárt feltûnt, mikor kutya nélkül tetszett hazajönni, hogy valaminek történni kellett. Ez aztán a szituáció. A Spálená utcában van egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Kuneš nevû bõröndös, és az nem tudott lemenni a kutyájával sétálni, hogy el ne veszítse. Rendszerint otthagyta valami kocsmában, vagy kölcsönadta, és elfelejtette visszakérni… – Švejk, maga barom, himmellaudon, fogja be a száját! Micsoda maga, egy rafinált gazember vagy egy teve, egy tehetetlen dodó? Maga mindenre tud példát, de énvelem ne tréfáljon, hallja? Honnét hozta azt a dögöt? Hogy jutott hozzá? Tudja, hogy az ezredes úré volt, és véletlenül találkoztam vele, és elvitte? Tudja, hogy ilyen botrányt még nem látott a világ? Mondja meg az igazat, lopta vagy nem lopta? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy nem loptam. – Tudta, hogy lopott kutya? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy tudtam, hogy lopott kutya. – Švejk, a szûzmáriáját, himmelherrgott, én agyonlövöm magát, maga marha, maga barom, maga ökör, maga piszok. Ilyen hülye maga? – Ilyen, óberlajtnant úr, jelentem alássan. – Miért jött ide nekem azzal a lopott kutyával, mért varrta a nyakamba azt a bestiát? – Hogy örömet szerezzek az óberlajtnant úrnak. És Švejk jámboran, lágyan belenézett a fõhadnagy arcába, s a fõhadnagy leült, és felnyögött: – Miért büntet az isten ezzel a marhával? Csendes rezignációban ült a széken, s olyan érzése volt, hogy nemcsak Švejk pofonvágásához nincs elég ereje, de még egy cigarettát se tudna megsodorni magának; aztán maga se tudta miért, leküldte Švejket egy „Bohemiá”-ért meg egy „Tagblatt”-ért, hogy elolvastassa vele az ezredes hirdetését az ellopott kutyáról. Švejk csakhamar visszajött a hirdetések oldalán kihajtott újságokkal. Egész arca sugárzott, és boldogan jelentette: – Benne van, óberlajtnant úr, kérem, olyan gyönyörûen leírja az óberszt úr ezt az ellopott szálkásszõrû pincsit, hogy öröm olvasni, és még száz korona jutalmat ígér annak, aki kézre keríti. Nagyon tisztességes jutalom. Rendszerint ötven korona jutalmat szoktak adni. Košiøében volt egy Boetech ž nevezetû, az kizárólag ebbõl tartotta fenn magát. Mindig kutyákat lopott, aztán kereste a hirdetésekben, hogy hol veszett el, és mindjárt odament. Egyszer ellopott egy szép fekete spiccet, és mert a tulajdonosa nem hirdetett az újságban, megpróbálta, és õ maga tett be egy hirdetést. Így elhirdetett öt egész koronát, amíg a végén jelentkezett egy úr, hogy a kutya az övé, elvesztette, és azt hitte, hogy fölösleges lenne keresni. Mert õ már nem hisz az emberek becsületességében. De most látja, hogy azért mégis vannak még becsületes emberek, és õ ennek borzasztóan örül. És õ elvbõl ellene van, hogy a becsületességet jutalmazzák, de emlékbe neki ajándékozza a könyvét, amit a házi és kerti virágok ápolásáról írt. A kedves Božetech erre megfogta azt a fekete spiccet a hátsó lábainál, és a fejéhez vágta ennek az úrnak, és attól fogva megesküdött rá, hogy nem fog hirdetni. Inkább eladja a kutyát valami sintérnek, ha senki se akar-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ja hirdetni az újságban. – Feküdjön le, Švejk – parancsolt rá a fõhadnagy –, maga képes lenne reggelig hülyéskedni itt nekem. – Õ is lefeküdt, s éjszaka azt álmodta, hogy Švejk ellopta a trónörökös lovát, elhozta neki, és a trónörökös ráismert a lóra egy szemle alkalmából, amikor õ, a szerencsétlen Lukᚠfõhadnagy ezen a lovon léptetett a százada elõtt. Hajnalban a fõhadnagy úgy érezte magát, mint egy átzüllött éjszaka után, melynek lefolyása alatt még fel is pofozták. Valamiféle különösen súlyos lelki lidércnyomás üldözte. Reggelfelé még elaludt, kimerülve a szörnyû álomtól, s arra ébredt, hogy kopognak az ajtón, Švejk bedugja jámbor arcát, és megkérdezi, hogy mikor keltse fel a fõhadnagy urat. A fõhadnagy felnyögött az ágyban: – Mars ki, barom, hát ez valami borzasztó. Késõbb, amikor már felkelt, Švejk behozta neki a reggelit, és a következõ kérdéssel lepte meg: – Fõhadnagy úrnak alázatosan jelentem, nem tetszik parancsolni, hogy szerezzek a fõhadnagy úrnak egy kutyát? – Tudja, Švejk, hogy kedvem volna hadbíróság elé állítani magát – mondta nagyot sóhajtva a fõhadnagy –, de felmentenék, mert egy ilyen kolosszális hülyét még ott se láttak soha életükben. Nézzen a tükörbe. Nem lesz rosszul attól a hülye arckifejezésétõl? Maga a természet legostobább tréfája, amivel eddig találkoztam. Na, mondja meg õszintén, Švejk, tetszik maga saját magának? – Alázatosan jelentem óberlajtnant úrnak, hogy nem tetszek magamnak, mert a tükörben egy kicsit tojás alakú a fejem, vagy mi. Ez a tükör nincsen kicsiszolva. A Štanek-féle kínai üzletben volt egyszer egy görbe tükör, és ha belenézett valaki, mindjárt rókázni kellett neki. A pofája így, a feje mint egy mosogatóvizes vödör, a hasa mint egy részeg kanonoké, szóval egy jó figura. A helytartó úr is arra ment egyszer, belenézett, és mindjárt le kellett venni azt a tükröt. A fõhadnagy elfordult, felsóhajtott, és úgy vélte, jobb lesz, ha Švejk helyett inkább a tejeskávéval foglalkozik. Švejk már a konyhában tett-vett, és Lukᚠfõhadnagy behallotta vidám nótáját: Masírozik Grenevil, száz nagy ablak is kinyíl, csillog neki a kardja, de sok széplány siratja… S a konyhából tovább szólt az ének: Katonának mindent lehet,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html minden kislány minket szeret, pénzt eleget faszolunk, nincsen gondunk és bajunk… „Neked biztos, hogy nincs gondod és bajod, te bitang” – gondolta a fõhadnagy és kiköpött. Az ajtóban megjelent Švejk feje: – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, itt vannak az óberlajtnant úrért a kaszárnyából, hogy azonnal tessék az ezredes úrhoz menni, egy ordonánc van itt. És bizalmasan hozzátette: – Talán a miatt a kutya miatt lesz. – Már hallottam – mondta a fõhadnagy az elõszobában, amikor az ordonánc jelentkezni akart. Fakó hangon mondta ezt, s egy megsemmisítõ pillantást vetve Švejkre, eltávozott. Nem raportra hívták, még ennél is rosszabb volt. Az ezredes igen komoran ült karosszékében, amikor a fõhadnagy belépett az irodába. – Két évvel ezelõtt, fõhadnagy úr – mondta az ezredes –, ön áthelyezését kérte a budìjovicei 91es ezredbe. Tudja, hol van Budìjovice? A Moldva partján, igen, és ott ömlik a Moldvába az Ohøc, vagy valami hasonló. A város nagy, hogy úgy mondjam, barátságos, és ha nem tévedek, rakpartja is van. Tudja, mi az a rakpart? Az egy fal, amit a víz partján építenek. Igen. Egyébként ez nem tartozik ide. Ott voltunk hadgyakorlaton. Az ezredes hallgatott, és a tintatartóba pillantva, hirtelen más témára váltott át: – A kutyám elrontotta önnél a gyomrát. Semmit se akar zabálni. Ni csak, egy légy van a tintatartóban. Különös, hogy télen is legyek hullnak a tintatartóba. Ez rendetlenség. „Bökd már ki, te vén gazember” – gondolta a fõhadnagy. Az ezredes felállt, és körbejárta néhányszor az irodát. – Sokat gondolkoztam rajta, fõhadnagy úr, mit is csináljak önnel, hogy az ilyesmine ismétlõdhessen meg , és eszembe jutott, hogy ön kérte az áthelyezését a kilencvenegyesekhez. A fõparancsnokság nemrégiben közölte velem, hogy a kilencvenegyeseknél nagy a tiszthiány, mert aszerbek megölték az egész tisztikart. Becsületszavamat adom önnek, hogy három napon belül a budìjovicei 91-es ezredben lesz, aholmarsbatalionokat állítanak össze. Nem kell megköszönnie. A hadseregnek olyan tisztekre van szüksége, akik… S mivel nem tudta, hogy mit mondhatna még, az órájára nézett, és így szólt: – Fél tizenegy, legfõbb ideje, hogy regimentsraportot tartsak. Ezzel véget ért a kellemes beszélgetés, a fõhadnagy megkönnyebbült lélekkel jött ki az irodából, átment az egyéves önkéntesek iskolájába, közölte, hogy néhány napon belül kimegy a frontra, s

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ebbõl az alkalomból búcsúestét rendez a Nekázanka utcában. Miután hazatért, sokatmondó hangsúllyal megkérdezte Švejktõl: – Tudja maga, Švejk, hogy mi az a marsbatalion? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy a marsbatalion az egy marsbatyák és a marskumpacska az egy marska.[79]Mi azt mindig le szoktuk rövidíteni. – Nahát, Švejk – mondta ünnepélyesen a fõhadnagy –, akkor ezennel értesítem, hogy velem együtt egymarsbatyákba került, ha már annyira odavan az ilyen rövidítésekért. De ne képzelje, hogy a fronton is olyan hülyeségeket mûvelhet, mint itt. Most már boldog? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy borzasztóan boldog vagyok – felelte Švejk, a derék katona –, az valami csudaszép lesz, amikor mi ketten együtt elesünk a császár õfelségéért és a családjáért.

UTÓSZÓ „ A HÁTORSZÁGBAN” CÍMÛ ELSÕ RÉSZHEZ Végére érve a „Švejk – egy derék katona kalandjai” címû könyvem elsõ részének (A hátországban), bejelentem, hogy nemsokára még két rész fog megjelenni gyors egymásutánban: „A fronton” és „Hadifogságban”. Mind a katonák, mind a lakosság e következõ részekben is úgy fognak beszélni és viselkedni, ahogy a valóságban szoktak. Az élet nem illemtani iskola. Mindenki úgy beszél, ahogy tud. Dr. Guth szertartásmester úr másképpen beszél, mint Palivec vendéglõs a „Kehely”-ben, és ez a regény nem akar szalon-nemesítõ segédeszköz lenni, sem pedig illemkódex, amelybõl ki-ki megtanulhatja, hogy milyen kifejezések használhatók a jó társaságban. Ez a könyv egy meghatározott korszak történelmi képe. Ha esetleg valamilyen erõsebb kifejezést kellene használnom, amely valóban elhangzott, habozás nélkül vissza fogom adni, pontosan úgy, ahogyan elhangzott. A körülírást vagy a ki-pontozást a legostobább képmutatásnak tartom. Ilyen szavakat még a parlamentekben is használnak. Helyesen mondotta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat egyes szavakra. Évekkel ezelõtt olvastam egy novella kritikáját, amely felháborodottan megrótta a szerzõt, amiért ilyeneket írt: „Kifújta és megtörölte az orrát.” Állítólag megsértette ezzel mindazt, ami esztétikus, ami magasztos, amit a nemzet az irodalomtól vár. Ez csak egy kis példa arra, hogy milyen nagy az isten állatkertje. Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erõs kifejezésen, gyáva kutyák, mert elképednek a való élettõl, és éppen az ilyen gyönge emberek ártanak a legtöbbet a kultúrának és a jellemnek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html is. Ezek túlérzékeny babák gyülekezetévé nevelnék a nemzetet, egy olyasféle álkultúra önfertõzõivé, amilyet Szent Alajos képviselt, róla ugyanis azt írja Eustachius barát, hogy amikor Szent Alajos meghallotta, hogy egy férfi nagy zajjal kiereszti a szeleit, mindjárt sírva fakadt, és csak egy imától vigasztalódott meg. Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, de roppant elõszeretettel járnak a nyilvános árnyékszékekre, hogy elolvassák a falakon látható illetlen feliratokat. Mikor néhány erõs kifejezést használtam könyvemben, azt állapítottam meg futólag, hogy az emberek hogyan beszélnek a valóságban. Palivec vendéglõstõl nem kívánhatjuk, hogy olyan finoman beszéljen, mint Laudová asszony, dr. Guth, Olga Fastrová,[80]és még egy sor más, akik a legszívesebben az egész Csehszlovák köztársaságot egy nagy parkettes szalonná változtatnák, melyben mindenki frakkosan-kesztyûsen járna, választékosan beszélne, és ápolná a szalonok kifinomult erkölcsét, amelynek leple alatt éppen a szalonok arszlánjai ûzik a legfeslettebb és legkicsapongóbb életet. Ebbõl az alkalomból közlöm, hogy Palivec vendéglõs életben van. Túlélte a háborút, amelyet végig a börtönben töltött el, s megmaradt ugyanolyannak, mint annak idején, amikor az az afférja volt Ferenc József császár képével. El is jött hozzám, amikor hallotta, hogy benne van a könyvben, s több mint húsz füzetet[81]vett az elsõ számból, ezeket szétosztotta ismerõsei között, s így hozzájárult a könyv terjesztéséhez. Õszinte örömet szerzett neki, hogy írtam róla, s hogy híres trágár embernek ábrázoltam. – Engem már senki se változtat meg – mondta nekem –, egész életemben trágárul beszéltem, ahogy gondolkoztam, és ezután is így fogok beszélni. Nem fogok valami tehén miatt szalvétát kötni a pofámra. Máma én híres vagyok. Önbizalma valóban megnõtt. Hírnevét megalapozta néhány erõs kifejezés. Ennyivel õ meg van elégedve, s ha beszédének hû és pontos reprodukciójával, amit e könyvben nyújtottam, arra akartam volna figyelmeztetni, hogy így nem szabad beszélnie, bár ez természetesen nem állott szándékomban, kétségkívül megsértettem volna ezt a jóravaló embert. Anélkül, hogy õ maga tudott volna róla, keresetlen kifejezéseivel egyszerûen és becsületesen azt az ellenállást szólaltatta meg, amelyet a cseh ember a bizantinizmussal szemben tanúsított. A vérében volt ez, ez a tiszteletlenség a császár és az illedelmes kifejezések iránt. Otto Katz szintén életben van. A tábori lelkészeknek ez a gyöngye is létezõ figura. Az összeomlás után mindent szögre akasztott, kiugrott az egyházból, s ma cégvezetõ egy észak-csehországi bronz- és festékgyárban. Hosszú levelet írt nekem, s azzal fenyegetõzött, hogy ellátja a bajomat. Egy német lap ugyanis fordításban közölte az egyik fejezetet, amelyben olyannak van ábrázolva, amilyen a valóságban volt. Így hát felkerestem, s a végén nagyon jól kijöttem vele. Éjfél után kettõkor már nem bírt megállni a lábán, de prédikált, és azt hajtogatta: „Én Otto Katz vagyok, tá-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html bori lelkész, ti gipszfejûek.” Olyan típusú embereket, amilyen a megboldogult Bretschneider volt, a régi Ausztria államrendõrségi detektívje, ma is nagyon sokat találhatunk a köztársaságban. Rendkívüli módon érdeklõdnek aziránt, hogy a többiek mit beszélnek. Nem tudom, sikerült-e elérnem ezzel a könyvvel, amit akartam. Mindenesetre, az a körülmény, hogy hallottam egy embert, aki így szidott egy másikat: „Olyan hülye vagy, mint Švejk”, éppen nem errõl tanúskodik. De ha a Švejk szó új szitokká válik a káromkodások virágkoszorújában, meg kell elégednem a cseh nyelvnek ezzel a gazdagításával. JAROSLAV HAŠEK

A FRONTON Š VEJK BALSZERENCSÉS KALANDJAI A VONATON A Prága-Èeské Budìjovice-i gyorsvonat egy másodosztályú fülkéjében hárman utaztak: Lukᚠfõhadnagy, vele szemben egy teljesen kopasz, idõsebb úr, és Švejk, aki szerényen állt a fülke ajtajában s éppen a fõhadnagy mennydörgéseinek újabb zuhatagát várta – Lukᚠfõhadnagy ugyanis, mit sem törõdve a kopasz civil jelenlétével, az egész addigi úton szüntelenül mennydörgött Švejkre, szarvasmarhának és hasonlóknak nevezve a derék katonát. Csak egy kis apróságról volt szó, nevezetesen a Švejk gondjaira bízott csomagok számáról. – Ellopták egy kofferunkat – förmedt rá a fõhadnagy Švejkre –, és ezt csak így mondja, maga bitang! – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – felelte csöndesen Švejk –, tényleg ellopták. Az állomáson mindig sok ilyen svindler szokott lézengeni, és én úgy képzelem, hogy az egyiknek feltétlenül megtetszett az óberlajtnant úr kofferja, és ez az ember feltétlenül kihasználta azt, hogy én elmentem a csomagoktól jelenteni az óberlajtnant úrnak, hogy a mi csomagjainkkal minden a legnagyobb rendben van. Biztos, hogy csak egy ilyen alkalmas pillanatban lophatta el nekünk azt a koffert. Ezek direkt lesik az ilyen pillanatot. Két évvel ezelõtt az Északnyugati pályaudvaron elloptak egy fiatalasszonytól egy gyerekkocsit, egy pólyás kislánnyal együtt, és olyan nemeslelkûek voltak, hogy a kislányt leadták minálunk az utcában a rendõrségen azzal, hogy egy kapu alatt találták kitéve. Aztán az újság megírta errõl a szegény asszonyról, hogy egy szívtelen anya. És Švejk nyomatékosan kijelentette: – Az állomáson mindig loptak, és mindig is lopni fognak. Másképpen nem lehet. – Švejk, én meg vagyok róla gyõzõdve – jutott végre szóhoz a fõhadnagy –, hogy maga egyszer nagyon csúnya véget fog érni. Még mindig nem tudom, hogy csak tetteti-e magát ilyen ökörnek, ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vagy pedig csakugyan ökörnek született. Mi volt abban a kofferban? – Egészben véve semmi, óberlajtnant úr, kérem – felelte Švejk, s közben egy pillanatra se vette le szemét a tar koponyájú civil úrról, aki a fõhadnaggyal szemben ült, s mintha egy csöppet sem érdekelné az egész ügy, a „Neue Freie Pressé”-t olvasta. – Nem volt abban a kofferban semmi egyéb, csak a tükör a szobából meg az elõszobái vasfogas, úgyhogy mi tulajdonképpen semmilyen veszteséget nem szenvedtünk, mert a tükör is meg a fogas is a háziúré volt. A fõhadnagy félelmetes arcjátékát látva, Švejk szeretetre méltó hangon így folytatta: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én semmit se tudtam arról elõre, hogy ezt a koffert el fogják lopni, és ami a tükröt meg a fogast illeti, én bejelentettem a háziúrnak, hogy vissza fogjuk neki adni, majd ha megjövünk a háborúból. Az ellenséges országokban nagyon sok tükör és fogas van, úgyhogy még ebben az esetben se lehet semmilyen bajunk a háziúrral. Mihelyst elfoglalunk valami várost… – Kuss – kiáltott közbe a fõhadnagy ijesztõ hangon –, egyszer még átadom magát a hadbíróságnak. Gondolkozzon csak rajta, hogy nem maga-e a legesleghülyébb fickó a világon. A legtöbb ember, ha ezer évig élne, akkor se tudna annyi hülyeséget összehordani, mint maga az elmúlt néhány hét folyamán. Remélem, hogy ezt már maga is megfigyelte? – Jelentem alássan, óberlajtnant úr, hogy megfigyeltem. Énnekem, ahogy mondani szokás, nagyon fejlett megfigyelõképességem van, amikor már késõ, és valami baj történik. Énnekem olyan pechem van, mint egy Nechleba nevû illetõnek a Nekázanka utcából, aki oda szokott járni a „Kutyakaparó” kocsmába. Ez mindig elhatározta, hogy megjavul, és szombattól fogva új életet kezd, és másnap mindig azt mondta: „Reggelfelé aztán észrevettem, cimborák, hogy egy priccsen fekszek.” És mindig így járt, amikor elhatározta, hogy rendesen hazamegy, és a végén kiderült, hogy valahol betört valami kerítést, vagy kifogta a konflisból a lovat, vagy valami rendõrpatruj kakastollaival akarta kipucolni a pipáját. Ettõl borzasztóan kétségbe volt esve, és a legjobban fájt neki, hogy ez a pech egész nemzedékeket üldöz. Az õ nagypapája egyszer vándorútra indult… – Švejk, hagyjon már békén az elõadásaival. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy amit én itt mondok, az mind színtiszta igazság. A nagypapája egyszer vándorútra indult… – Švejk – kiáltotta a fõhadnagy dühbe gurulva –, még egyszer megparancsolom magának, hogy ne meséljen nekem semmit, nem vagyok rá kíváncsi. Majd ha megérkeztünk Budejovicébe, számolok magával. Tudja, hogy le fogom csukatni, Švejk? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ezt nem tudtam – mondta lágyan Švejk –, ezt még nem tetszett említeni. A fõhadnagynak akaratlanul is összekoccant a foga, felsóhajtott, kihúzta a köpenyébõl a „Bohemiá”-t, és olvasni kezdett a nagy gyõzelmekrõl, a német „E”-tengeralattjáró földközitengeri tevékenységérõl, s amikor egy új német találmányhoz ért, amely városok levegõbe röpítésé-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html re szolgált, különleges, repülõgéprõl ledobott, egymás után háromszor robbanó bombák segítségével, arra riadt fel, hogy Švejk megszólítja a tar koponyájú urat: – Bocsánat, tisztelt uram, nem a Purkrábek úrnak tetszik lenni a Slavia bankból? Mivel a tar koponyájú úr nem válaszolt, Švejk a fõhadnagyhoz fordult: – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, én egyszer azt olvastam az újságban, hogy egy normális embernek átlag hatvan-hetvenezer hajszál kell hogy a fején legyen, és hogy a fekete haj ritkább szokott lenni, aminthogy azt sok példából láthatjuk. S kérlelhetetlenül tovább folytatta: – Aztán egy medikus azt mondta a „Špirek” kávéházban, hogy a hajhullás valami lelki megrázkódtatástól van, ami még a gyermekágyban érte az embert. És most valami borzasztó dolog történt. A tar koponyájú úr felugrott, és ráordított Švejkre: – Marsch hinaus, Sie Schweinkerl[82]– kilökte Švejket a folyosóra, s visszatérve a fülkébe egy kis meglepetést szerzett a fõhadnagynak azáltal, hogy bemutatkozott neki. Egy kis tévedés történt. A tar koponyájú egyén nem Purkrábek úr volt, a Slavia bankból, hanem csupáncsak von Schwarzburg vezérõrnagy. A generálmajor ellenõrzõ körúton járt a helyõrségek között, civilben, s most éppen Budìjovicét akarta meglepni. Nála félelmetesebb ellenõrzõ generális még nem született ezen a világon, s ha valamit nem talált rendben, a következõ párbeszédet folytatta a helyõrség parancsnokával: – Van önnek revolvere? – Van. – Jó. Az ön helyében tudnám, hogy mit csináljak vele, mert amit én itt látok, az nem helyõrség, hanem disznócsürhe. És ellenõrzõ körútjai után itt-ott csakugyan agyonlõtte magát valaki, amit von Schwarzburg mélységes elégtétellel vett tudomásul: – Így kell ennek lenni! Ez katona! Úgy tûnt fel, mintha nem szeretné, hogy az inspekció után egyáltalán életben maradjon valaki. Az volt a mániája, hogy mindig a legkellemetlenebb posztokra helyezte át az illetõ tisztet. Elég volt a legkisebb hiba, és a tiszt már el is búcsúzott a helyõrségtõl, s utazhatott a montenegrói határra, vagy valami részeg, reménytelen garnizon felé, Galícia legmocskosabb csücskébe. – Fõhadnagy úr – mondta von Schwarzburg –, hol járt ön kadétiskolába? – Prágában. – Ön tehát kadétiskolába járt, s még azt sem tudja, hogy minden tiszt felelõs az alantasáért. Szép. Másodszor, ön úgy szórakozik a szolgájával, mint valami intim barátjával. Megengedi neki, hogy kérdezetlenül is beszéljen. Ez még szebb. Harmadszor, megengedi neki, hogy megsértse az ön feljebbvalóit. Ez a legszebb; mindebbõl le is vonom a megfelelõ következtetéseket. Mi a neve, fõhadnagy úr?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Lukáš. – És melyik ezredben szolgál? – Eddig… – Köszönöm, nem arra vagyok kíváncsi, hogy eddig hol szolgált, hanem arra, hogy most hol van. – A 91-es gyalogezredben, generálmajor úr. Áthelyeztek… – Áthelyezték? Ezt nagyon helyesen tették. Nem fog ártani önnek, ha minél hamarabb felkeresi a 91. gyalogezreddel a harcmezõt. – Ez már el van határozva, generálmajor úr. A generálmajor most egy kis elõadásba kezdett: õ már megfigyelte az utóbbi években, hogy a tisztek bizalmas hangon beszélnek az alantasaikkal, s ebben õ bizonyos demokratikus elvek terjedésének a veszélyét látja. A katonát rettegésben kell tartani, a katona reszkessen a feljebbvalója elõtt, féljen tõle. A tiszteknek tíz lépésnyi távolságot kell tartaniuk a legénységtõl, s nem szabad megengedniük, hogy a legénység önállóan gondolkozzék, sõt, hogy egyáltalán gondolkozzék, ebben rejlik az utóbbi évek tragikus tévedése. Régebben a legénység úgy félt a tisztektõl, mint a tûztõl, de ma… A generálmajor reménytelenül legyintett: – Ma a tisztek többsége agyondédelgeti a katonákat. Ezt akartam mondani. A generálmajor ismét fogta az újságját, és elmerült az olvasásba. Lukᚠfõhadnagy sápadtan kiment a folyosóra, hogy leszámoljon Švejkkel. Ott találta egy ablak mellett állva, oly átszellemült és elégedett arccal, amilyen csak egy egyhónapos csecsemõnek lehet, ha teleszopta magát, és szundikál. A fõhadnagy megállt, s intett Švejknek, egy üres fülkére mutatva. Õ is bement Švejk után, és bezárta az ajtót. – Švejk – mondta ünnepélyesen –, végre elérkezett az a pillanat, amikor kap egypár pofont, amilyet még nem látott a világ. Mi az ördögnek kezdett ki azzal a kopasz úrral? Tudja, hogy az nem más, mint generálmajor Schwarzburg? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – felelte Švejk, vértanúi arcot vágva –, hogy énnekem soha életemben a legkisebb szándékom se volt, hogy megsértsek valakit, és egyáltalában nem sejtettem, és nem is álmodtam semmilyen generálmajor úrról. Tessék elhinni, hogy hajszálra olyan, mint a Purkrábek úr a Slavia bankból. Ez odajárt mihozzánk a vendéglõbe, és egyszer, amikor az asztalra dõlve elaludt, egy jóakaró ember tintaceruzával ráírta neki a koponyájára: „Van szerencsénk a mellékelt III. c) tarifa alapján egy pénzmegtakarítási módszert felajánlani

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Önnek, amellyel biztosíthatja kedves gyermekei hozományát és kiházasítási költségeit egy igen elõnyös életbiztosítás révén!” Magától értetõdik, hogy mind elmentek, és én egyedül maradtam vele, mert mindig pechem van, és õ aztán, amikor felébredt, megnézte magát a tükörben, dühbe gurult, és azt hitte, hogy én csináltam, és õ is akart adni nekem egypár pofont. Az „is” szócska oly megható gyöngédséggel, oly szemrehányóan hagyta el Švejk ajkát, hogy a fõhadnagynak lehanyatlott a keze. De Švejk tovább mesélt: – Egy ilyen kis tévedés miatt annak az úrnak nem kellett volna megharagudnia, mert tényleg hatvan-hetvenezer hajszál kéne hogy a fején legyen, mint minden normális embernek. Én soha életemben nem is álmodtam, hogy létezik egy ilyen kopasz generálmajor úr. Ahogy mondani szokás, ez egy tragikus tévedés, ami bárkivel megtörténhet, ha az ember egy megjegyzést tesz, és a másik mindjárt belekapaszkodik. Évekkel ezelõtt mesélte nekünk a Hývl szabó, hogy õ Stájerországból, ahol szabóskodott, Leobenen keresztül Prágába utazott, és volt vele egy sonka, amit Marburgban vett magának. No, ahogy így utazik a vonaton, arra gondolt, hogy õ az egyetlen cseh az utasok között, és amikor Sankt Moritznál kezdett szeletelgetni a sonkacsülökbõl, akkor a vele szemben ülõ úr egészen szerelmes szemeket csinált arra a sonkára, és a nyál folyni kezdett neki a pofájából. Mikor a Hývl szabó meglátta ezt, hangosan azt mondta maga elé: „Zabálnál ugye, nyavalyás.” Ez az úr csehül válaszolt neki: „Persze hogy zabálnék, ha adnál belõle.” Így aztán együtt zabálták meg azt a sonkát, amíg meg nem érkeztek Budìjovicébe. Ezt az urat Vojtech Rousnak hívták. Lukᚠfõhadnagy ránézett Švejkre, és kiment a fülkébõl. Mikor már a helyén ült, nemsokára megjelent az ajtóban Švejk õszinte arca: – Jelentem alássan, óberlajtnant úr, öt perc múlva Táborban vagyunk. A vonat öt percet áll ott. Nem tetszik valami ennivalót rendelni? Évekkel ezelõtt itt nagyon finom… A fõhadnagy dühöngve felugrott, s a folyosón azt mondta Švejknek: – Még egyszer figyelmeztetem, hogy minél kevesebbet mutatkozik, annál boldogabb vagyok. A legjobban örülnék, ha egyáltalán nem látnám többé magát, és legyen nyugodt, hogy errõl gondoskodni fogok. Ne kerüljön a szemem elé. Tûnjön el innét, hogy véletlenül se lássam, maga barom, maga hülye. – Parancsára, óberlajtnant úr. Švejk szalutált, katonásan megfordult, elment a folyosó végébe, leült a kalauz ülésére, és megpróbált szóba elegyedni egy vasutassal: – Kérem szépen, szabadna kérdeznem valamit? A vasutas, akinek láthatólag semmi kedve nem volt a beszélgetéshez, fáradtan és apatikusan bólintott. – Énhozzám – kezdte Švejk – régebben el szokott járni egy nagyon derék ember, Hoffman nevezetû, és ez mindig azt állította, hogy ezek a vészfékek soha nem érnek semmit, szóval egy szó mint száz, hogy nem mûködnek, amikor meghúzzák ezt a fogantyút. Engem, az igazat megvallva, az ilyen dolgok sohase érdekeltek, de ha már a szemem elé került itten ez a vészfék, hát szeretném tudni, hogy mi is a helyzet, ha egyszer szükségem lenne rá.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Švejk felállt, és a vasutassal együtt odalépett a „Csak veszély esetén” feliratú vészfékhez. A vasutas kötelességének érezte, hogy felvilágosítsa Švejket a vészfék egész mechanizmusáról: – Azt helyesen mondta magának, hogy meg kell húzni ezt a fogantyút, de abban már hazudott, hogy nem mûködik. A vonat mindig megáll, mert ez az összes vagonokon keresztül össze van kötve a mozdonnyal. A vészféknek muszáj mûködni. Közben mindketten a fogantyún tartották a kezüket, és rejtély, hogy hogyan történt, de meghúzták, és a vonat megállt. Õk maguk sem tudták eldönteni, hogy melyikük csinálta, s hogy ki adta le a vészjelet. Švejk azt állította, hogy õ nem lehetett az, õ nem tette, õ nem egy kapcabetyár. – Én magam is csodálkozok – mondta kedélyesen a kalauznak –, hogy miért állt meg olyan hirtelen a vonat. Megy, megy, és egyszerre csak megáll. Engem ez jobban bosszant, mint magát. Egy komoly úriember védelmére kelt a vasutasnak, mert õ hallotta, hogy a katona kezdett mesélni valamit a vészfékrõl. Ezzel szemben Švejk szüntelenül bizonygatta a becsületességét, azzal érvelve, hogy neki nem érdeke, hogy késsen a vonat, mert õ a frontra megy. – Majd az állomásfõnök úr elintézi – döntött végül is a kalauz –, ez húsz koronájába fog kerülni magának. Közben látni lehetett, hogy az utasok kikászolódnak a vagonokból, a fõkalauz sípolt, egy rémült hölgy leszaladt útikofferjával a mezõre. – Húsz koronát igazán megér – mondta jámboran Švejk, aki mindvégig megõrizte rendíthetetlen nyugalmát –, sõt, még nagyon is olcsó. Egyszer, amikor a császár õfelsége meglátogatta Žižkovot, egy Franta Šnor nevû ember megállította neki a kocsiját, mert térdre borult a császár õfelsége elõtt az úttesten. Aztán annak a körzetnek a rendõrkomisszárja sírva mondta a Šnor úrnak, hogy ezt nem lett volna szabad az õ körzetében csinálni, mért nem ment egy utcával odább, ami már a Kraus rendõrtanácsoshoz tartozik, ott kellett volna, hogy bemutassa a hódolatát. Aztán ezt a Šnor urat lecsukták. Švejk körülnézett, éppen amikor a fõkalauz csatlakozott a hallgatók köréhez. – Na most már mehetünk tovább – mondta Švejk –, az nem szép dolog, amikor egy vonat késik. Még ha béke volna, csak hagyján, de háborúban mindenkinek tudni kell, hogy minden vonaton katonai személyek utaznak, generálmajorok, óberlajtnantok, tisztiszolgák. Minden ilyen késés egy alattomos dolog. Napóleon öt percet késett Waterloonál, és fuccs volt az egész dicsõségének…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html E pillanatban Lukᚠfõhadnagy áttörte magát a hallgatók tömegén. Kísértetiesen sápadt volt, és semmilyen más hangot nem tudott kipréselni magából ezen kívül: – Švejk! Švejk szalutált, és azt mondta: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy rám fogták, hogy én állítottam meg a vonatot. A vasúti kincstárnak borzasztó furcsa plombái vannak a vészfékeken. Az ember inkább ne is közeledjen hozzá, mert könnyen baja lehet belõle, és húsz koronát követelhetnek rajta, mint ahogy éntõlem követelnek. A fõkalauz már kint volt, megadta a jelet, és a vonat újra elindult. A hallgatók visszamentek a kupéikba, Lukᚠfõhadnagy nem szólt többet egy szót sem, és õ is leült a helyére. Švejkkel csak a fõkalauz és a vasutas maradt. A fõkalauz elõvette jegyzõkönyvét, és jelentést készített az egész esetrõl. A vasutas gyûlölködõ pillantásokat vetett Švejkre, aki nyugodtan megkérdezte tõle: – Régóta van már a vasútnál? Mivel a vasutas nem válaszolt, Švejk közölte, hogy ismert egy Mlíèek František nevû embert a Prága melletti Uhøinevesbõl, aki egyszer szintén meghúzott egy ilyen vészféket, és úgy megijedt, hogy két hétre elvesztette a beszélõképességét, és csak akkor kapta vissza, amikor elment a hostivaøi Vanek kertészhez látogatóba, és ott verekedni kezdett, és azok eltörtek rajta egy bikacsököt. – Ez, kérem – tette hozzá Švejk – 1912 májusában történt. A vasutas bement a klozettra, és magára zárta az ajtót. A fõkalauz egyedül maradt Švejkkel, és húsz korona bírságot követelt tõle, hangsúlyozva, hogy ellenkezõ esetben kénytelen lesz átadni Táborban az állomásfõnöknek. – Jó – mondta Švejk –, én szeretek mûvelt emberekkel beszélgetni, és nagyon fogok örvendeni, ha megismerkedhetek ezzel a tábori állomásfõnökkel. Švejk kihúzta pipáját a zubbonyából, rágyújtott, és orrfacsaró füstfelhõket eregetve a katonai dohányból, tovább mesélt: – Évekkel ezelõtt Svitavában egy Wagner nevû úr volt az állomásfõnök. Ez úgy bánt az alantasaival, mint egy sintér, és szekírozta õket, ahogy csak tudta, és a legjobban egy Jungwirt nevû váltóõrt nyúzott, amíg ez, szegény, kétségbeesésében beleölte magát a folyóba. De mielõtt ezt megtette volna, levelet írt az állomásfõnöknek, hogy éjszaka kísérteni fogja. Bizonyisten nem hazudok. Meg is tette. A kedves állomásfõnök úr ott ül éjszaka a távírógép mellett, egyszerre csak megszólal a csengõ, és az állomásfõnök felveszi a táviratot: „Hogy vagy, te bitang? Jungwirt.” Ez így ment egy egész héten át, és az állomásfõnök minden vonalra szolgálati táviratokat kezdett küldözgetni, válaszul annak a kísértetnek: „Bocsáss meg nekem, Jungwirt.” Erre éjszaka ezt a választ kopogja ki neki a gép: „Akaszd fel magad a szemaforra, a híd mellett. Jungwirt.” És az állomásfõnök úr szót fogadott. Aztán emiatt lecsukták a Svitava melletti állomás távírászát. Látja, kérem, van egypár dolog az ég meg a föld között, amirõl nekünk fogalmunk sincsen. A vonat befutott a tábori állomásra, és Švejk, mielõtt a kalauztól kísérve elhagyta volna a vona-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tot, szabályszerûen jelentkezett Lukᚠfõhadnagynál: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy engemet az állomásfõnök úrhoz visznek. Lukᚠfõhadnagy nem válaszolt. Teljes apátiába zuhant minden iránt. Legjobb lesz, villant át az agyán, ha fütyül az egészre. Ha nyugodtan ülve marad, Budìjovicében leszáll a vonatról, jelentkezik a kaszárnyában, és egy menetszázaddal kimegy a frontra. A fronton alkalomadtán agyonlöveti magát, és megszabadul ettõl a nyomorult világtól, amelyben ilyen gazemberek sétálnak, mint Švejk. Mikor a vonat elindult, Lukᚠfõhadnagy kinézett az ablakon, és meglátta Švejket, aki a peronon komoly beszélgetésbe merült az állomásfõnökkel. Švejket nagy tömeg vette körül, s a tömegben néhány vasutas-egyenruha is látszott. Lukᚠfõhadnagy felsóhajtott. Nem a szánalom sóhaja volt ez. Lukᚠfõhadnagynak nagy kõ esett le a szívérõl, hogy Švejk a peronon maradt. Most már a kopasz generálmajort se látta olyan visszataszító szörnyetegnek. A vonat már messze pöfögött Èeské Budìjovice felé, de a peronon Švejk körül nem csökkent a tömeg. Švejk elõadást tartott az ártatlanságáról, és sikerült annyira meggyõznie a körülötte állókat, hogy egy asszony ezt a megjegyzést tette: – Már megint agyonszekíroznak itt egy katonát. A tömeg csatlakozott ehhez a nézethez, s egy úr az állomásfõnökhöz fordult azzal a bejelentéssel, hogy megfizeti Švejkért a húsz korona bírságot, õ biztos benne, hogy ez a katona nem követett el semmit. – Tessék csak ránézni – vonta le a következtetést Švejknek mindennél ártatlanabb arckifejezésébõl, miközben Švejk a tömeg felé fordulva így szólt: – Jó emberek, én ártatlan vagyok. Aztán megjelent a csendõrõrmester, kiemelt a tömegbõl egy polgárt, letartóztatta, és elvezette, a következõ szavakkal: – Ezért felelni fog; majd adok én magának, lázítani az embereket; azt mondja, ha így bánnak a katonákkal, akkor senki se kívánhatja tõlük, hogy Ausztria gyõzzön. A szerencsétlen polgár semmit se tudott felhozni mentségére azon az õszinte kijelentésén kívül, hogy õ hentesmester a Régikapu utcából, és hogy õ nem úgy gondolta. Közben a jóindulatú férfiú, aki olyannyira hitt Švejk ártatlanságában, lefizette érte az irodában a bírságot, s elvezette Švejket a harmadosztályú étterembe, sört rendelt neki, s miután értesült róla, hogy a derék katona minden igazolványa és a katonai menetlevele is Lukᚠfõhadnagynál maradt, nagylelkûen átnyújtott neki még egy ötöst a vasúti jegyre és további fogyasztásra. Mielõtt elbúcsúzott volna, bizalmasan azt mondta Švejknek: – Nahát, kedves katona barátom, ahogy mondtam: ha orosz hadifogságba kerül, adja át üdvözletemet Zeman sörfõzõnek Zdolbunovban. Vigyázzon a cédulára, amire a nevét felírtam. Aztán ügyes legyen, hogy ne soká-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ig maradjon a fronton. – Emiatt egy csöppet se tessék félni – mondta Švejk –, mindig érdekes, ha az ember ingyen megismerhet egy idegen vidéket. Švejk magára maradt az asztal mellett, s miközben csendesen eliszogatta nemes lelkû jóakarója ötkoronását, a peronon azt mesélték egymásnak az emberek, akik nem voltak jelen Švejk és az állomásfõnök beszélgetésénél, csak messzirõl látták a csõdületet, hogy valami kémet fogtak, aki a pályaudvart fényképezte, ezt azonban megcáfolta egy hölgy azzal az állítással, hogy szó sincsen semmilyen kémrõl, viszont õ hallotta, hogy egy dragonyos összekaszabolt egy tisztet a nõi klozettban, mert ez a tiszt bemászott oda a dragonyos babája után, aki ezt a dragonyost kikísérte az állomásra. E kalandos kombinációknak, amelyek annyira jellemezték a háborús korszak idegességét, a csendõrség vetett véget, megtisztítva a peront. Švejk pedig csöndesen ivott tovább, gyengéden gondolva vissza a fõhadnagyára. Mit fog az csinálni, ha megérkezik Èeské Budìjovicébe, és az egész vonaton hiába keresi a tisztiszolgáját. Egy személyvonat beérkezése elõtt a harmadosztályú étterem megtelt katonákkal és civilekkel. Többségben voltak a legkülönbözõbb ezredekbõl, alakulatokból való s a legkülönbözõbb nemzetiségû katonák, akiket a háborús szélvész idefújt a Táborvárosi hadikórházakba, vagy akik most indultak ki ismét a harctérre újabb sebekért, megcsonkulásokért és fájdalmakért, hogy megszolgáljanak a sírjuk fölé egy közönséges fakeresztet, amelyen még évek múlva is lengetni fog a szél és verni fog az esõ Kelet-Galícia szomorú síkságain egy kifakult osztrák katonasapkát, rozsdás „ferencjóska-gombbal”, s amelyre idõnként majd rátelepszik egy szomorú öreg holló, visszagondolva arra, hogy milyen zsíros lakomák folytak itt néhány évvel korábban, amikor egy végtelen terített asztal volt az õ számára ez az egész térség, tele ízes emberi hullákkal és lótetemekkel, s amikor éppen az ilyen sapkák, amilyenen most is ül, a legízletesebb falatokat rejtették – emberi szemeket. A szenvedésnek egyik ilyen jelöltje, akit operáció után kiengedtek a hadikórházból, s most vértõl és sártól mocskos egyenruhát viselt, odaült Švejkhez. Elcsigázott, lesoványodott, szomorú ember volt. Letett az asztalra egy kis csomagot, elõvette rongyos erszényét, és megszámolta a pénzét. Aztán Švejkre nézett, és megkérdezte: – Magyarul? – Én cseh vagyok, kamerád – felelte Švejk –, nem akarsz inni egyet? – „Nem tudom, barátom.” – Annyi baj legyen, kamerád – mondta Švejk, odatéve teli korsóját a szomorú katona elé –, csak húzzál egy jót. Ezt megértette, ivott – köszönöm szépen – mondta, majd tovább szemlélte az erszénye tartalmát, s végül felsóhajtott. Švejk megértette, hogy ez a magyar még inna egy sört, de nincs elég pénze. Így hát rendelt neki még egy korsóval, a magyar újra megköszönte, és különbözõ grimaszok se-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gítségével magyarázni kezdett valamit Švejknek, közben az átlõtt karjára mutatott, és nemzetközi nyelven azt mondta: – Pif, paf, puf! Švejk együttérzõen bólintott, s az elgyötört lábadozó még közölte vele, bal kezét fél méterre tartva a földtõl, s aztán három ujját felemelve, hogy három kisgyereke van. – Nincs ham, nincs ham – magyarázta tovább; azt akarta mondani, hogy odahaza nincs mit enniük, s megtörülte könnyezõ szemét katonaköpenye mocskos ujjával: a köpeny még lyukas volt a golyótól, melyet a magyar királyért kapott a testébe. Nem csoda, hogy e mulatozás következtében Švejknek lassanként semmije sem maradt az ötösbõl, s hogy lassan, de biztosan, elvágta magát Èeské Budìjovicétõl, mivel minden egyes korsó sör, amelyet önmagának és a magyar lábadozónak rendelt, csökkentette a vasúti jegy megvásárlásának lehetõségét. Az állomáson megint áthaladt egy Budìjovicébe menõ vonat, és Švejk még mindig ott ült az asztalnál s hallgatta a magyar állandóan visszatérõ mondókáját: – Pif, paf, puf! Három gyerek, nincs ham, éljen! Az utóbbi szót Švejkre mondta, koccintás közben. – Csak igyál, te magyar – felelte Švejk –, húzd meg jól! Ti bezzeg nem így vendégelnétek meg minket… A szomszéd asztaltól egy katona azt mondta, hogy amikor a 28-as ezreddel megérkeztek Szegedre, a magyarok felemelték a karjukat, a megadást utánozva, így csúfolták õket. Ami a felemelt karokat illeti, a magyaroknak tökéletesen igazuk volt, de a közbeszóló katona szemmel láthatólag sértve érezte magát, holott ez a mûvelet nem sokkal utóbb egészen általánossá vált minden cseh katonánál, sõt végül maguknál a magyaroknál is, amikor már nem tetszett nekik verekedni a magyar király érdekében. Aztán ez a katona is hozzájuk ült, és elmesélte, hogy õk hogy elbántak Szegeden a magyarokkal, s kiverték õket néhány kocsmából. Közben elismerõen kijelentette, hogy a magyarok is tudnak verekedni, õ is kapott egy bicskát a hátába, úgyhogy kórházba kellett mennie. Most azonban, ha visszatér, a zászlóalj kapitánya valószínûleg lecsukatja, mert már nem tudta visszaadni a döfést annak a magyarnak, hogy meg legyen mentve az egész ezred becsülete. – Ihre Dokumenten, hol a tókument? – ilyen szépen szólította meg Švejket a katonai õrjárat vezetõje, egy õrmester, akit négy szuronyos katona kísért. – Én látni, maga ülni, nicht fahren, ülni, inni, furt inni, burs![83] – Nincsen, apuskám – felelte Švejk –, Herr óberlajtnant Lukáš, regiment numero 91, magával vitte, és én ittmaradtam az állomáson.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Was ist das Wort: apuschkám?[84]– fordult az õrmester az egyik kísérõjéhez, egy öreg landwehr-katonához, aki úgy látszik, nem volt nagyon jóban az õrmesterrel, mert nyugodtan így felelt: – Apuskám, das ist wie: Herr Feldwebl.[85] Az õrmester folytatta a beszélgetést Švejkkel: – Tókument minden katonának, tókument nélkül becsukni auf Bahnhofs-Militärkommando, den lausigen Bursch, wie einen tollen Hund.[86] Švejket bevitték az állomásparancsnokságra; az õrszobán ott ült a legénység többi tagja, valamennyien úgy néztek ki, mint az öreg landwehres, aki oly szépen le tudta fordítani németre az „apuskám” szót született ellenségének, az õrmesteri hatalomnak. Az õrszoba litografált képekkel volt feldíszítve, melyeket akkoriban a hadügyminisztérium szétküldetett minden katonai irodába, de minden iskolába és kaszárnyába is. Švejket, a derék katonát, elõször is az a kép üdvözölte, amely a felirat szerint Franz Hammel szakaszvezetõt, továbbá Paulhart és Bachmayer tizedest ábrázolta a 21. cs. és kir. lövészezredbõl, amint kitartásra buzdítják a legénységet. A másik oldalon függõ kép ezt a feliratot viselte: „Dankó János szakaszvezetõ az 5. honvéd huszárezredbõl felderíti egy ellenséges üteg állását.” Jobboldalt egy plakát lógott:A bátorság rendkívüli példái. Ilyen plakátokkal, melyeknek szövegét a kiagyalt rendkívüli példákkal a hadügyminisztérium irodáiban fogalmazták a katonai szolgálatra behívott német újságírók, ilyen plakátokkal akarta ez a vén hülye Ausztria fellelkesíteni a katonákat, akik mindezt sohasem olvasták el, s mikor a bátorságnak ilyen rendkívüli példáit fûzve, könyv alakban küldték utánuk a frontra, hát belecsavarták cigarettának a pipadohányt, vagy még célszerûbben használták fel a küldeményt, a vakmerõségrõl kitalált rendkívüli példák értékének és szellemének megfelelõen. Míg az õrmester elment valami tisztet keresni, Švejk ezt olvasta a plakáton: JOSEF BONG TRÉNKATONA Az egészségügyi oszlop katonái súlyos sebesülteket raktak fel a kocsikra, amelyek egy fedett szakadékban várakoztak. Amint megteltek a kocsik, hátravitték õket a kötözõhelyre. Az oroszok észrevették e kocsikat, és gránáttüzet irányítottak rájuk, Josef Bong trénkatonának, a 3. cs. és kir. trénsvadronból, megölte a lovát egy gránátrepesz. Bong feljajdult: „Szegény kis deresem, véged van!” Abban a pillanatban õt is eltalálta egy gránátszilánk. Mindazonáltal kifogta lovát, és a hármasfogatot biztos fedezékbe húzta. Aztán visszament az elesett ló hámjáért. Az oroszok szüntelenül lõttek. „Csak lõjetek, átkozott dühöngõk, én a hámot nem hagyom itt!”, és tovább szerelte a lóról a hámot ezekkel a szavakkal. Végül elkészült, és visszavonszolta magát a hámmal a kocsihoz. Hosszú távolléte miatt az egészségügyi katonák mennydörgõ szemrehányásokkal fogadták. „Nem akartam ott hagyni a hámot, még majdnem új. Azt gondoltam, kár lett volna érte. Az ilyen dolgokból nincs fölöslegünk”, védekezett a bátor katona, továbbmenve a kötözõhely felé, ahol csak most jelentkezett mint sebesült. Kapitánya késõbb ezüst vitézségi éremmel díszítette

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html fel a mellét e bátor tettéért. Švejk elolvasta a plakátot, s mivel az õrmester még nem jött vissza, így szólt az õrszobában üldögélõ landwehresekhez: – Ez itten nagyon szép példája a bátorságnak. Így minálunk a hadseregben mindig vadonatúj lószerszámok, lesznek; de amikor Prágában voltam, olvastam a „Prágai hivatalos újság”-ban egy még szebb példát egy dr. Josef Vojen nevû egyéves önkéntesrõl. Ez Galíciában volt a hetes tábori vadászzászlóaljnál, és amikor szuronyharcra került a sor, kapott egy golyót a fejébe, és amikor a kötözõhelyre vitték, azt ordította, hogy egy ilyen karcolás miatt õ nem hagyja magát bekötözni. És mindjárt tovább akart elõnyomulni a szakaszával, de egy gránát elütötte neki a bokáját. Megint el akarták vinni, de õ fogott egy botot, és azzal bicegett a harcvonal felé, és bottal ment neki az ellenségnek, és odarepült egy másik gránát, és letépte a kezét, amiben a botot tartotta. Erre átvette azt a botot a másik kezébe, azt ordította, hogy ezt nem bocsátja meg nekik, és a jó isten tudja, mi lett volna a vége, ha egy srapnel nemsokára véglegesen ki nem készíti. Lehet, hogy ha a végén mégiscsak fûbe nem harap, hát õ is ezüst vitézségi érmet kapott volna a bátorságáért. Mikor a srapnel levitte a fejét, ez még gurulás közben is azt kiáltotta: „Bár rád a bõsz halál lehel, tedd híven, amit tenni kell!” – Firkálni, azt tudnak ezek az újságok – mondta az egyik közlegény –, de odakint egy ilyen szerkesztõ egy óra alatt tisztára meg lenne hülyülve. A landwehres kiköpött: – Minálunk Èaslavban volt egy szerkesztõ Bécsbõl, egy német. Fénrik[87]volt. Mivelünk a világért se akart csehül beszélni, de amikor berakták egy menetszázadba, ahol csupa csehek voltak, mindjárt tudott csehül. Az ajtóban megjelent az õrmester, és dühödt arccal azt mondta: – Wenn man lenni drei Minuten weg, da hört man nichts anderes, als: cseszki, csesi.[88] Aztán megint kifelé indult, bizonyára az étterembe, de még odaszólt a landwehr-káplárnak, Švejkre mutatva, hogy mihelyt a hadnagy megjön, vezesse elébe ezt a tetves gazembert. – A hadnagy úr megint a távírászlánnyal szórakozik az állomáson – mondta az õrmester távozása után a tizedes –, már több mint két hete koslat utána, és mindig borzasztóan fel van dühödve, amikor megjön a távírdából, és azt mondja róla: „Das ist aber eine Hure, sie will nicht mit mir schlafen.”[89] Ezúttal is igen feldúlt állapotban lehetett, mert amikor nemsokára megjött, hallották, hogy valami könyveket csapkod az asztalra. – Hiába, komám, be kell menjél hozzá – mondta részvéttel Švejknek a tizedes –, sokan átmentek már az õ kezén, öreg katonák és fiatalok is. És már be is vezette Švejket az irodába, ahol a papírokkal teleszórt asztal mögött egy fiatal hadnagy ült, végtelenül dühös ábrázattal. Mikor meglátta Švejket és a tizedest, sokat sejtetõen így szólt:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Aha! – Aztán elhangzott a tizedes jelentése: – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ezt az embert dokument nélkül találtuk az állomáson. A hadnagy bólintott, mintha azt akarná kifejezni, hogy õ már évek óta elõre tudta, hogy éppen ezen a napon és ebben az órában ott fogják találni Švejket iratok nélkül a pályaudvaron, hiszen csak rá kellett nézni Švejkre ebben a pillanatban, s feltétlenül az a benyomása támadt mindenkinek, hogy egy ilyen ábrázatú és külsejû egyénnél egyáltalában nem is lehet semmiféle dokumentum. Švejk e pillanatban úgy nézett ki, mintha a derült égbõl pottyant volna alá, valamelyik idegen bolygóról, s most naiv ámulattal nézi ezt az új világot, melyben egy számára eleddig teljesen ismeretlen butaságot kérnek tõle – valami dokumentumot. A hadnagy Švejket méregetve gondolkozott egy ideig, hogy mit is mondjon, s hogy mit kell kérdeznie tõle. Végül megkérdezte: – Mit csinált itt a pályaudvaron? – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy vártam a Èeské Budìjovicébe menõ vonatot, hogy eljuthassak az ezredemhez, a kilencvenegyesekhez, ahol én vagyok a legénye a Lukᚠóberlajtnant úrnak, akit kénytelen voltam elhagyni, mivel az állomásfõnökhöz kísértek bírság miatt, mert meggyanúsítottak, hogy én állítottam meg a gyorsvonatot, amin jöttünk, a biztonsági vészfék segítségével. – Megõrülök – kiáltotta a hadnagy –, mondja el összefüggõbben, röviden, és ne fecsegjen mindenféle marhaságokat. – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy már attól a pillanattól fogva, amikor mi a Lukᚠóberlajtnant úrral beszálltunk abba a gyorsvonatba, amelyikkel a lehetõ leggyorsabban el akartunk jutni és utazni a mi 91. cs. kir. gyalogezredünkhöz, nekünk mindjárt pechünk volt. Elõször is elveszett egy kofferunk, aztán, hogy össze ne keverjem, egy generálmajor úr, aki teljesen kopasz volt… – Himmel Herrgott – fújt egyet a hadnagy. – Lajtnant úrnak jelentem alássan, hogy ez mind kikívánkozik belõlem, mintha harapófogóval húznák, hogy át lehessen tekinteni az egész helyzetet, mint ahogy a megboldogult Petrlík suszter szokta mondani, amikor ráparancsolt a fiára, hogy vegye le a nadrágját, mielõtt a szíjjal porolni kezdte. S míg a hadnagy levegõért kapkodott, Švejk így folytatta: – Én valahogy nem tetszettem annak a kopasz generálmajor úrnak, és ki lettem küldve a folyosóra a Lukᚠóberlajtnant úrtól, akinek a puccerje vagyok. A folyosón aztán azzal lettem vádolva, hogy én csináltam, mint ahogy az elõbb mondtam. Mielõtt a dolog még elintézõdött volna, én

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egyedül maradtam a peronon. A vonat elment, az óberlajtnant úr a kofferokkal és az összes irataival meg az én irataimmal szintén elment, és én ott maradtam tátott szájjal, mint egy árva, dokument nélkül. Švejk olyan megindítón és lágyan nézett a hadnagyra, hogy az teljesen meggyõzõdött arról, hogy amit ez a hülyének született egyén elmondott, az mind az utolsó szóig színigazság. A hadnagy most felsorolta Švejknek mindazon vonatokat, amelyek a gyors után elindultak Budìjovice felé, és feltette a kérdést, hogy miért szalasztotta el ezeket a vonatokat. – Jelentem alássan, lajtnant úr – felelte Švejk kedélyesen mosolyogva –, miközben én a következõ vonatot vártam, az a baleset történt velem, hogy egymás után ittam a söröket. „Ilyen ökröt még nem láttam – gondolta a hadnagy –, ez mindent bevall. Hányan voltak már elõttem, és mindegyik tagadott, ez meg nyugodtan azt mondja: »Azért késtem le minden vonatról, mert egymás után ittam a söröket.«” Gondolatainak lényegét a következõ mondatba foglalva közölte Švejkkel: – Ide hallgasson, maga egy degenerált. Tudja mi az, ha valakirõl azt mondják, hogy degenerált? – Minálunk a Bojište meg a Kateøina utca sarkán, lajtnant úrnak jelentem alássan, szintén volt egy degenerált ember. Az apja egy lengyel gróf volt és az anyja egy bábaasszony. Ez az ember utcát söpört, és a kocsmákban nem hagyta magát másképpen szólítani, csak gróf úrnak. A hadnagy úgy vélte, hogy helyes lesz valami módon véget vetni ennek az egésznek, s ezért nyomatékosan így szólt: – Nahát, maga marha, maga vadszamár, azonnal menjen a pénztárhoz, vegyen magának jegyet, és utazzon el Budìjovicébe. Ha még egyszer meglátom itt, úgy elbánok magával, mint egy dezertõrrel. Abtreten! Mivel Švejk nem mozdult, és kezét még mindig a sapkaellenzõhöz érintve tartotta, a hadnagy ráordított: – Marsch hinaus, nem hallotta, abtreten? Palánek káplár, vigye ezt a hülye pofát a kasszához, és vegyen neki egy jegyet Èeské Budìjovicébe! Palánek tizedes csakhamar ismét megjelent az irodában. A félig nyitott ajtón át Palánek mögül bekukkantott Švejk jámbor arca is. – Mi az már megint? – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem – súgta titokzatosan Palánek tizedes –, nincs neki pénze az útra, és nekem sincs. Ingyen nem akarják elvinni, mert nincsenek katonai iratai, hogy az ezredéhez megy. A hadnagy nem váratta õket sokáig e fogas kérdés salamoni megoldásával. – Akkor menjen gyalog – mondta ki a határozatot –, hadd csukják le az ezredénél, amiért elkésett; ki a fene fog itt bajlódni vele.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Hiába minden, pajtás – mondta Palánek tizedes Švejknek, amikor kijött az irodából –, gyalog kell, hogy menjél, fiam, Budìjovicébe. Van az õrszobán egy vekni komiszkenyerünk, azt veled adjuk az útra. S egy fél óra múlva, miután Švejket még feketekávéval is megitatták, és adtak neki a komiszkenyéren felül még egy csomag katonai dohányt is útravalónak az ezredéhez, Švejk a sötét éjszakában elhagyta Tábort, amely csak úgy visszhangzott úti nótájától. Egy régi katonadalt énekelt: Mikor mentünk Jaromeøbe, elhiszed-e, nem hiszed-e… S az ördög tudja, hogyan történt, de Švejk, a derék katona, ahelyett, hogy déli irányban haladt volna Budìjovice felé, mindig csak egyenesen nyugatnak tartott. Ment a havas úton, a fagyban, katonaköpenyébe burkolózva, mint a napóleoni gárda utolsó tagja visszafelé jövet a moszkvai hadjáratból, pusztán azzal a különbséggel, hogy Švejk vidáman énekelt: Sétálni mentem egymagam a zöld ligetbe ki. S a behavazott erdõk olyan visszhanggal válaszoltak az éjszaka csendjében, hogy a falvakban felugattak a kutyák. Amikor megunta a dalolást, Švejk leült egy kavicshalomra, pipára gyújtott, s miután kipihente magát, tovább ment budejovicei anabázisának új kalandjai felé.

Š VEJK BUDÌJOVICEI ANABÁZISA Xenophón, az ókori harcos, keresztülment egész Kisázsián, és isten tudja, hová el nem jutott térkép nélkül. A régi gótok szintén minden topográfiai tudás nélkül hajtották végre expedícióikat. Mindig csak elõre masírozni: ezt hívják anabázisnak. Utat törni ismeretlen tájakon. Ellenségek közé kerülni, akik lesik az alkalmas pillanatot, hogy kitekerjék a nyakad. Ha valakinek jó feje van, mint Xenophónnak vagy a sok rabló törzsnek, amely isten tudja, honnét, a Kaspi- vagy az Azovi-tengertõl jött Európába, akkor bizony csodákat mûvelhet útközben. Caesar légiói is térkép nélkül jutottak el valahová északra, a Galliai-tengerhez, s egyszer csak elhatározták, hogy visszamennek Rómába, egészen más úton masírozva, hogy még érdekesebb legyen a kirándulás. És szépen haza is érkeztek. Valószínûleg azóta mondják, hogy minden út Ró-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mába vezet. Hasonlóképpen, minden út Èeské Budìjovicébe is vezet: Švejk, a derék katona legalábbis szentül meg volt gyõzõdve errõl, amikor a budìjovicei táj helyett milevskói falvak tûntek fel a szeme elõtt. Mindazonáltal rendületlenül haladt tovább, mert hiszen semmiféle Milevsko nem akadályozhat meg abban egy derék katonát, hogy egyszer mégiscsak el ne jusson Èeské Budìjovicébe. S így Švejk Milevskótól nyugatra, Kvetovban bukkant fel, miután már végigénekelte a masírozással kapcsolatos katonadalok egész repertoárját, úgyhogy Kvetov elõtt kénytelen volt újra kezdeni a sort a következõ dallal: Elmasíroztunk, komám, sírt utánunk minden lány… Egy öregasszony, aki a templomból tipegett hazafelé a Kvetov-Vráž-i úton, amely változatlanul nyugat felé vezet, keresztényi köszöntéssel megszólította Švejket: – Adjon isten jó napot, katonácska, hová-merre igyekszik? – Hát csak Budìjovicébe, nénikém, a regimenthez – felelte Švejk –, megyek a háborúba. – Jaj, hát akkor nem jól megy, katonácska – mondta ijedten az öregasszony –, erre Vrហfelé sohase jut oda, mert ha mindig csak elõre megy, akkor ez az út Klatovyba viszi. – Én azt hiszem – mondta Švejk megadóan –, hogy Klatovyból is eljut az ember Budìjovicébe. Nem mondom, szép kis séta, ha az ember siet a regimentjéhez, hogy ne legyen valami kellemetlensége, mikor úgy igyekszik, és minden jóakarat megvan benne, hogy idõre ott legyen. – Minálunk is volt egy ilyen csibész. Õ Plzeòbe kellett hogy menjen a landverhez, Toníèek Maškùnak hitták – mondta sóhajtva az öregasszony –, rokonságban van az unokahúgommal, és el is indult. Aztán egy hét múlva már keresték a csendõrök, hogy nem jött meg a regimentjéhez. Aztán még egy hét múlva beállított hozzánk civilben, hogy hazaeresztették úrlábra.[90]A községi bíró mindjárt szólt a csendõröknek, és azzal vége is volt az úrlábnak. Már írt a frontról, hogy meg van sebesülve, odalett a fél lába. Az öregasszony részvéttel végignézett Švejken: – Várjon meg engem abban a kiserdõben, katonácska, hozok én magának egy kis krumplilevest hazulról, hogy felmelegedjen. Innét már látni is a mi viskónkat, éppen az erdõ mellett, egy kicsit jobbra. A mi falunkon, Vrážon nem mehet keresztül, ott olyanok a csendõrök, mint a sólymok. Aztán csak menjen az erdõbõl Malèínba. Azután Èížovát kerülje el, mert ott is sintérkednek a csendõrök, és fogdossák a szökevényeket. Maga csak menjen, katonácska, egyenesen keresztül az erdõn Sedlecbe, az ott van Horaždovice mellett. Ott egy nagyon jó csendõr van, az mindenkit átenged a falun. Van magánál valami írás?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Nincsen, nénikém. – Akkor oda se menjen, hanem inkább Radomyšlba, de csak este menjen be, amikor minden csendõr a kocsmában van. Ott az Alsó utcán a Floriáneken túl van egy kis házikó, kékre van festve az alja, ottan keresse Melichárek gazdát. Az az én bátyám. Mondja meg neki, hogy üdvözöltetem, õ majd megmutatja az utat Budìjovice felé. Švejk több mint egy félórát várt az erdõben az öregasszonyra, jól felmelegedett a krumplilevestõl, amit a szegény anyóka egy fazékban hozott ki neki, párnába csomagolva, hogy ki ne hûljön, aztán az öregasszony még elõvett a kendõjébõl egy szelet kenyeret meg egy darab szalonnát, mindent beledugott Švejk zsebébe, keresztet vetett Švejkre, és azt mondta, hogy neki is van ott két unokája. Aztán még egyszer alaposan elmesélte neki, hogy milyen falvakon menjen keresztül, és melyiket kerülje el. Végül elõvett a ködmöne zsebébõl egy koronát, vegyen rajta Švejk Malèínban egy kis pálinkát, mert Radomyšlig jó néhány mérföld az út. Megfogadva az öregasszony tanácsát, Švejk Èíovától ž kelet felé indult Radomyšlba, mert úgy gondolta, hogy akármelyik égtáj felõl befuthat Budìjovicébe. Malèínban csatlakozott hozzá egy öreg harmonikás, Švejk a kocsmában találkozott vele, amikor az öregasszony tanácsára pálinkát vett magának a jó néhány mérföldes radomyšli útra. A harmonikás katonaszökevénynek vélte Švejket, és azt tanácsolta neki, hogy menjen vele Horaždovicébe, ott van férjnél a lánya, és ez a férj maga is katonaszökevény. A harmonikás Malèínban nyilván többet ivott a kelleténél. – Már két hónapja rejtegeti az urát az istállóban – próbálta rábeszélni Švejket –, téged is eldug, és ott lesztek a háború végéig. Kettesben legalább nem fogtok unatkozni. Švejk udvariasan elutasító válaszától nagyon megdühödött, letért bal kéz felé a mezõre, és azzal fenyegette Švejket, hogy feljelenti a èížovái csendõrségen. Radomyšlban Švejk estefelé megtalálta az Alsó utcán a Flóriáneken túl Melichárek gazdát. Megmondta neki, hogy a húga üdvözölteti Vrážból, de ez semmilyen hatást nem tett a gazdára. Mindenáron igazolványt kívánt Švejktõl. Gyanakvó ember volt, mert folyton csak rablókról, csavargókról, tolvajokról beszélt, akiktõl valósággal hemzseg a píseki vidék. – Megszökik a katonaságtól, nem akar szolgálni, aztán becsavarogja az egész környéket, és ott lop, ahol tud – mondta a szemébe Švejknek –, közben mindegyik úgy néz ki, mintha kettõig se tudna számolni. – Jó, jó, a legtöbb ember megharagszik az igazság miatt – tette hozzá, amikor Švejk felállt a lócáról –, akinek tiszta a lelkiismerete, ülve marad, és megmutatja az iratait. De akinek nincsen…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Hát isten áldja, bácsikám. – Isten áldja, és máskor butábbat keressen magának. Miután Švejk kiment a sötétbe, az öreg még sokáig dörmögött magában: – Még hogy Budìjovicébe megy a regimentjéhez. Táborból. És elõbb Horaždovicébe megy a zsivány, és csak azután Písekbe. Hisz ez megkerüli az egész világot. Švejk megint csaknem egész éjszaka bandukolt, míg végre valahol Putim mellett talált a mezõn egy kazlat. Lyukat fúrt a szalmába, s akkor közvetlen közelrõl megszólalt egy hang: – Melyik ezredbõl? Hová mész? – A kilencvenegyesbõl, Budìjovicébe. – Csak nem oda akarsz menni? – Ott van az óberlajtnantom. Erre nemcsak egy emberbõl, de háromból tört ki a nevetés. Miután lecsendesedtek, Švejk megkérdezte tõlük, hogy õk melyik ezredbõl valók. Kiderült, hogy ketten a harmincötösöktõl, a harmadik tüzér és szintén budìjovicei. A harmincötösök elmondták, hogy egy hónapja szöktek meg a menetszázadból, a tüzér pedig már a mozgósítás óta úton van. Idevalósi Putimba, és ez a szalmakazal is az övé. Éjszaka mindig itt alszik. Este találkozott a másik kettõvel az erdõben, és meghívta õket a szalmakazlába. Mindnyájan biztosra vették, hogy a háború egy-két hónap múlva véget ér. Úgy képzelték, hogy az oroszok már Budapest elõtt állnak, és benn vannak Morvaországban is. Putimban mindenki ezt beszéli. Hajnalban, még virradat elõtt, a tüzér édesanyja majd hoz valami reggelit. Aztán a harmincötösök elmennek Strakonicébe, az egyiknek ott van a nagynénje, az meg ismer valakit fent a hegyekben, Sušicén túl, egy fûrészmalmos embert, ott jól megbújhatnak mind a ketten. – Te is velünk jöhetsz, ha akarsz, te kilencvenegyes – ajánlották Švejknek. – Szarjál a fõhadnagyodra. – Nem megy az olyan könnyen – felelte Švejk, és jó mélyen belefúrta magát a szalmakazalba. Amikor reggel felébredt, társainak már hûlt helye volt, s az egyik, nyilván a tüzér, ott hagyott neki egy szelet kenyeret az útra. Švejk átvágott az erdõn, és Štekno mellett találkozott egy csavargóval – az öreg fickó úgy üdvözölte, mint régi cimboráját, és megkínálta egy korty pálinkával. – Ne mászkáljál ebben – oktatta Švejket –, még csúnyán ráfizethetsz erre a katonai uniformisra. Most mindenfelé csendõrök kószálnak, és ilyen gúnyában nem is koldulhatsz. Manapság már nem járnak úgy miutánunk a csendõrök, mint régen, most csak titeket keresnek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Csak titeket keresnek – mondta még egyszer, olyan meggyõzõdéssel, hogy Švejk elhatározta, inkább nem is szól neki a 91. ezredrõl. Hadd higgye, hogy úgy van, ahogy õ gondolja. Minek elrontani egy derék öreg fickó illúzióit. – És merre igyekszel? – kérdezte a csavargó egy idõ múlva, miután mindketten pipára gyújtottak, és lassan megkerülték a falut. – Budìjovicébe. – Atyaúristen – kiáltotta ijedten a csavargó –, ott egy perc alatt elcsípnek. Még meg se melegszel. Egy csupa rongy öltözet kell neked, nyomoréknak kell hogy tettesd magad. – Azért ne félj semmit, most elmegyünk Strakonicébe, Volyòba, Dubba, és ha csak bele nem köp az ördög, szerzünk valami civil ruhát. Strakonicében még vannak olyan hülye becsületes emberek, hogy éjszakára sok helyütt nyitva hagyják a kaput, nappal meg egyáltalán be se zárják. Télen mindig átjárkálnak pletykázni a szomszédba, úgyhogy mindjárt meglesz a civil ruhád. Mire is lenne szükséged? Bakancsod van, szóval csak felsõruhára. Ez a katonaköpeny régi? – Régi. – Akkor tartsd meg. Vidéken még szoktak ilyesmiben járni. Csak nadrág kell meg kabát. Ha meglesz a civil ruha, ezt a nadrágot meg kabátot eladjuk a Herman zsidónak Vodòanyban. Az megvesz minden kincstári holmit, és tovább árusítja a falvakban. – Ma elmegyünk Strakonicébe – fejtegette tovább a tervét. – Onnét négy órai út a Schwarzenberg hercegek régi cserénye. Ismerek ott egy juhászt, most már nagyon vén ember, nála maradunk éjszakára, reggel aztán bemegyünk Strakonicébe, és körülnézünk valahol egy civil ruha után. A juhásztanyán Švejk egy kedves aggastyánnal találkozott, aki még emlékezett rá, hogy miket mesélt a nagyapja a francia háborúkról. Mintegy húsz évvel idõsebb lehetett a csavargónál, s ezért õt is meg Švejket is „fiúnak” nevezte. – Bizony, fiúk – mesélte, mikor elhelyezkedtek a tûzhely körül, amelyen krumpli fõtt, héjában –, akkor az én öregapám is megszökött a hadseregbõl, mint ez a te katonád itten. De Vodòanyban elkapták, és rongyosra verték a seggét. Még így is szerencsésnek mondhatta magát. A ražicei Jareš fia, Protivín mellõl, az öreg Jareš halasgazdának az öregapja, ólmot kapott Písekben a szökése miatt. És mielõtt agyonlõtték a píseki sáncokon, sorba állították a katonákat, végig kellett futnia közöttük, hatszázat ütöttek rá bottal, úgyhogy a halál már megkönnyebbülés, megváltás volt neki. Hát te mikor ugrottál meg? – fordította Švejkre vizes, öreg szemét. – A mozgósítás után, mikor a kaszárnyába vittek – felelte Švejk, aki tudta, hogy az egyenruha nem rendítheti meg az öregapó bizalmát. – Átmásztál a falon? – kérdezte kíváncsian a pásztor; nyilván eszébe jutott a nagyapja elbeszélé-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sébõl, hogy az is valami kaszárnyafalon mászott át. – Nem lehetett másképp, apókám. – Hát az õrség erõs volt, lõttek rád? – Lõttek, apókám. – És most hová igyekszel? – Rájött a hoppáré – felelte Švejk helyett a csavargó –, mindenáron Budìjovicébe akar menni. Hiába, fiatal ember, oktalan, maga rohan a vesztébe. Ki kell hogy tanítsam egy kicsit. Szerzünk valami civil ruhát, aztán már menni fog minden, mint a karikacsapás. Tavaszig kihúzzuk valahogy, aztán meg elszegõdünk valahová a parasztokhoz. Idén nagy lesz az emberhiány, éhség lesz, meg azt is beszélik, hogy az idén elvisznek minden csavargót mezei munkára. Azért gondoltam, hogy inkább elmegyek magam. Kevés lesz az ember. Sokan el lesznek pusztítva. – Úgy gondolod, hogy az idén még nem ér véget? – kérdezte a pásztor. – Igazad van, fiú! Voltak már hosszú háborúk. A napóliomi háborúk, aztán meg, ahogy mesélték, a svéd háborúk, a hétéves háborúk. Rá is szolgált az emberiség erre a sok háborúra. Mert az Úristen nem nézhette tovább, hogy milyen gõgösek lettek. Már az ürühúsra is felhúzták az orrukat, fiúk, már azt se akarták megenni. Azelõtt egész búcsújárás volt itt nálam, hogy adjak el nekik suttyomban valami ürüt, de a mostani években csak disznót meg baromfit akartak zabálni, mindig csak vajba vagy zsírba sütve. Ezért haragudott meg rájuk az Úristen a gõgösségük miatt, most aztán majd megint magukhoz térnek, és még a labodát is meg fogják fõzni, mint a napóliomi háborúkban. Hisz még a mi uraságunk se tudta már, hogy mit csináljon a nagy gõgösségtõl. Az öreg Svarcenberg herceg, az csak rendes hintón járt, az a taknyos fiatal herceg meg tiszta büdös az automobiltól. Majd az Úristen a pofájára keni még neki azt a benzint. A tûzhelyen fövõ krumplin már duruzsolt a víz, s az öreg pásztor rövid hallgatás után, mint egy jós, kijelentette: – Márpedig a mi császár urunk ezt a háborút nem nyeri meg. Nincsen semmi lelkesedés a háborúért, mert ahogy a strakonicei tanító mondja, a császár nem koronáztatta meg magát. Most aztán, ahogy mondani szokás, hiába húzogatja az orrunk elõtt a mézes madzagot. Akkor tartottad volna meg a szavad, vén zsivány, amikor azt ígérted, hogy megkoronáztatod magad. – Most talán megcsinálja valahogy – vélte a csavargó. – Csakhogy most már tesznek rá az emberek – mondta az öreg tûzbe jõve –, eredj le egyszer Skoèicébe, mi van ott, ha a szomszédok összejönnek. Mindenkinek odavan valakije, csak hallanád, hogy miket beszélnek. Hogy most a háború után szabadság lesz, hogy nem lesz többé uradalom, még császárok se lesznek, és a hercegi birtokokat elveszik. Ilyen beszédek miatt már el is vittek a csendõrök egy Koøínek nevû embert, hogy bujtogató. Bizony, máma a csendõröké az igazság. – Azelõtt is az övéké volt – mondta a csavargó –, emlékszek rá, hogy Kladnóban volt valami

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html csendõrkapitány, Rotter úrnak hívták. Ez egyszerre csak tenyészteni kezdett ilyen rendõrkutyákat, vagy hogy a fenébe hívják, ilyen farkas természetû állatokat, amik mindent kiszimatolnak, ha be vannak tanítva. Még a segge is tele volt ennek a kladnói kapitány úrnak ezekkel a kutyatanítványaival. Külön házikót csinált nekik, úgy éltek ott a kutyák, mint valami grófok. Egyszer csak az jutott az eszébe, hogy mirajtunk, szegény vándorokon fogja kipróbálni a kutyákat. Kiadta parancsba, hogy a csendõrség az egész Kladno-vidéken szedje össze a csavargókat, és egyenesen az õ kezébe adja. Én is arra megyek egyszer Lány felõl, jó mélyen behúzódok az erdõbe, de hát nem ért az semmit, az erdészlakba, ahová igyekeztem, már nem jutottam el, mert meg is fogtak, és vittek a kapitány úrhoz. Nahát, jó emberek, ti azt nem is tudjátok jól elképzelni és kitalálni, hogy a kapitány úrnál miken mentem én keresztül ezekkel a kutyákkal. Elõször is megszagoltatott mindegyikkel, aztán fel kellett másszak egy létrán, és amikor már fenn voltam, akkor feleresztettek utánam egy ilyen dögöt a létrára, onnét a bestia lehozott a földre, rám térdelt, morgott, és az arcomba vicsorgott. Aztán elvezették a dögöt, és nekem azt mondták, hogy bújjak el valahová, mehetek, ahová akarok. Lementem a Kaèák völgyébe az erdõkbe, egy szakadékba, és egy fél óra múlva már ott volt két ilyen farkaskutya, feldöntöttek, az egyik megfogta a torkomat, és közben a másik beszaladt Kladnóba, és egy óra múlva kijött hozzám a Rotter kapitány úr személyesen, csendõrökkel, fütyült a kutyáknak, nekem meg adott egy ötöst, és megengedte, hogy két egész napig koldulhatok Kladno vidékén. De hát nem voltam bolond, úgy futottam Beroun felé, mintha taplót dugtak volna a fülembe, és attól fogva messzirõl elkerültem Kladnót. De nemcsak én, hanem a többi vándor is, mert a kapitány úr mindegyiken kipróbálta a kutyáit. Borzasztóan szerette ezeket a kutyákat. A csendõrállomásokon azt mesélték, hogy ha kijött ellenõrzésre, és látott egy farkaskutyát, akkor egyáltalában nem ellenõrzött semmit, és örömében egész nap vedelt az õrmesterrel. S miközben a pásztor leszûrte a krumplit, és savanyú juhtejet töltött egy tányérba, a csavargó tovább mesélte emlékeit a csendõrök igazságáról: – Lipnicében volt egy õrmester lent a vár alatt. Egyenesen ott lakott a csendõrõrszobán, én meg, szegény öreg, mindig abban a hitben voltam, hogy a csendõrõrszobának mégiscsak valami feltûnõ helyen kell lenni, például a fõtéren vagy ilyesféleképpen, nem pedig egy vacak kis utcában. Így hát bejárom a városka szélét, és nem nézem a feliratokat. Házról házra megyek, aztán egy olyan kis épületnek az elsõ emeletén is kinyitom az ajtót, és beköszönök: – Kérem alázatosan, szegény vándor vagyok. – Hû, barátom, földbe gyökerezett a lábam. Ez volt a csendõrõrszoba. Puskák a falon, feszület az asztalon, iratok a szekrény tetején, a császár õfelsége egyenesen énrám bámul az asztal fölül. És még mielõtt kinyöghettem volna valamit, odajött hozzám az õrmester, és adott egy olyan pofont, hogy egészen leröpültem azon a falépcsõn, és meg se álltam Kejžlicéig. Hát ilyen a csendõrök igazsága. Nekiláttak a vacsorának, és hamarosan nyugovóra tértek a meleg szobában, a lócákon. Éjszaka Švejk csendesen felöltözött, és kiment. Keleten feljött a hold, és erõsbödõ fényében Švejk kelet felé indult, ezt ismételgetve magában: „Hát az mégse lehetséges, hogy én el ne jussak abba a Budìjovicébe.” Elhagyta az erdõt, s mivel jobb kéz felõl valami város látszott, Švejk északabbra fordult, aztán délre, és ott is valami város tûnt elébe. (Vodòany volt.) Švejk ügyesen elkerülte, átvágva a mezõn, s a felkelõ nap már a protivíni behavazott lejtõkön találta.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Csak elõre – mondta magában Švejk, a derék katona –, hív a kötelesség. Feltétlenül el kell hogy jussak Budìjovicébe. S egy szerencsétlen véletlen folytán Protivíntól nem déli irányban indult tovább, Budìjovice felé, hanem északra, egyenesen Píseknek. Déltájban Švejk valami falut pillantott meg maga elõtt. Lebandukolt a kis dombról, amelyen állt, s közben azt gondolta: „Így ez nem mehet tovább, megkérdem valakitõl, hogy merre is van az a Budìjovice.” Bement a faluba, és nagyon meg volt lepve, amikor a falu határában, az elsõ házikó mellett, a következõ táblát pillantotta meg egy oszlopon:Putim község. – Uram teremtõm – mondta Švejk nagyot sóhajtva –, hát már megint Putimban vagyok, ahol a szalmakazalban aludtam. Nem sokkal utóbb azonban már egy csöppet se lepõdött meg, amikor a halastón túl egy fehérre meszelt házikóból, amelyre egy tyúk volt kirakva (néhol így hívják a kétfejû sast), kilépett egy csendõr, mint a pók, mikor a hálóját lesi. Egyenesen odament Švejkhez, s csak annyit kérdezett: – Hová? – Budìjovicébe, az ezredemhez. A csendõr gúnyosan elmosolyodott: – Hiszen maga Budìjovice felõl jön. Éppen a háta mögött van az a Budìjovice – és bevitte Švejket az õrszobára. A putimi csendõrõrmester arról volt nevezetes az egész környéken, hogy rendkívül tapintatosan, de ugyanakkor ravaszul is bánik mindenkivel. Sohasem káromkodott a fel- vagy letartóztatott egyénekre, de olyan keresztkérdéseknek vetette alá õket, hogy még az ártatlan is vallott. Az õrszoba két csendõre alkalmazkodott hozzá, és a kihallgatás mindig az egész csendõrszemélyzet nagy nevetése közepette zajlott le. – A kriminalisztika alapja az okosság és a barátságos modor – mondogatta mindig alárendeltjeinek a csendõrõrmester –, semmi értelme, hogy üvöltözzünk valakire. A delikvensekkel és a gyanúsakkal finoman kell bánni, közben persze ügyelünk arra, hogy fulladjanak bele a kérdések özönébe. – Nahát, isten hozta, kedves bajtárs – mondta a csendõrõrmester –, üljön le szépen, biztos elfáradt az úton, és mesélje el nekünk, hogy hová igyekszik. Švejk megismételte, hogy Èeské Budìjovicébe, az ezredéhez. – Aztán persze eltévedt az úton – mondta az õrmester mosolyogva –, mert maga éppen Èeské Budejovice felõl jön, errõl könnyen meggyõzhetem. Ott lóg maga fölött Csehország térképe. Nézze csak meg, barátom. Tõlünk délre van Protivín. Protivíntól délre van Hluboká, és Hlubokától délre Budejovice. Na látja, maga nem Budìjovicébe megy, hanem Budìjovicébõl jön.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az õrmester nyájasan ránézett Švejkre, aki nyugodtan és tisztelettudóan így felelt: – És mégiscsak Budìjovicébe megyek. – Több volt ez, mint Galilei „És mégis mozog”-ja, mert Galilei valószínûleg nagyon dühösen mondta a fenti szavakat. – Nézze csak, barátom – az õrmester még mindig ugyanolyan barátságosan beszélt Švejkkel –, én szépen bebizonyítom magának az igazat, és a végén maga is be fogja látni, hogy minden tagadás csak megnehezíti a beismerést. – Nagyon is igazat tetszik mondani – felelte Švejk –, minden tagadás megnehezíti a beismerést és fordítva. – Na ugye, barátom, hogy maga is belátja. Mondja meg nekem nyíltan, hogy honnét jön, mikor indult el abba a maga Budìjovicéjébe. Szándékosan mondom, hogy a „maga Budìjovicéjébe”, mert úgy látszik, kell lenni még egy másik Budìjovicének is Putimtól északra, amit eddig még semmilyen térkép se tüntetett fel. – Táborból jövök. – És mit csinált Táborban? – Vártam a Budìjovicébe menõ vonatot. – Mért nem utazott vonaton Budìjovicébe? – Mert nem volt vasúti jegyem. – És miért nem kapott mint katona ingyenjegyet? – Mert nem volt nálam semmilyen igazolvány. – Ez az – fordult diadalmasan a csendõrõrmester az egyik csendõrhöz –, nem olyan buta, mint amilyennek tetteti magát, kezd már szépen belekeveredni. Aztán újra kezdte, mintha az igazolványról szóló választ nem hallotta volna: – Szóval Táborból indult el. És hová igyekezett? – Èeské Budìjovicébe. Az õrmester arckifejezése valamivel szigorúbb lett, aztán pillantása a térképre esett. – Meg tudná mutatni nekünk a térképen, hogy merre ment Budìjovice felé? – Én már nem emlékszek az összes helyekre, csak arra emlékszek, hogy egyszer már voltam itt Putimban.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A csendõrõrszoba egész személyzete kérdõn összenézett, s az õrmester így folytatta: – Szóval Táborban az állomáson volt. Van valami magánál? Adja ide. Miután alaposan megmotozták Švejket, s a pipáján és egy doboz gyufán kívül semmit se találtak, az õrmester megkérdezte tõle: – Mondja meg nekem, miért nincs magánál semmi, de semmi a világon? – Mert nincs szükségem semmire. – Hej, istenem – sóhajtotta az õrmester –, de nagyon meg kell szenvedni magával! Azt mondta, hogy már volt egyszer Putimban. Mit csinált itt akkor? – Putimon át mentem Budìjovice felé. – Na látja, hogy belekavarodott. Maga azt mondja, hogy Budìjovicébe ment, most pedig bebizonyítottuk magának, hogy Budìjovice felõl jön. – Valószínûleg körbe kellett hogy járjak. Az õrmester ismét sokatmondó pillantásokat váltott az õrszoba egész személyzetével. – Körbe, körbe, nekem az az érzésem, mintha maga csak úgy csavarogna itt a környéken. Sokáig tartózkodott Táborban az állomáson? – Addig, amíg az utolsó vonat el nem ment Budìjovicébe. – És mit csinált ott? – Beszélgettem a katonákkal. Újabb sokatmondó pillantás a csendõrõrmester és a személyzet között. – És mirõl beszélgetett például, miket kérdezett tõlük? – Megkérdeztem, hogy melyik ezredbõl vannak, és hová mennek. – Nagyszerû. És azt nem kérdezte például, hogy hány emberbõl áll egy ezred, és milyen a beosztása? – Azt nem kérdeztem, mert azt már régen tudom fejbõl. – Szóval maga tökéletesen informálva van a mi hadseregünk felépítésérõl? – Hát hogyne, õrmester úr. S az õrmester kivágta az utolsó tromfot, diadalmas pillantást vetve a csendõreire:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Tud oroszul? – Nem tudok. Az õrmester intett az õrsparancsnoknak, mindketten kimentek a szomszéd szobába, s ott az õrmester egészen fellelkesülve tökéletes gyõzelmétõl és bizonyosságától, hevesen gesztikulálva így szólt: – Hallotta? Nem tud oroszul! Minden hájjal megkent fickó! Mindent bevallott, de a legfontosabbat nem vallotta be. Holnap átküldjük Písekbe a körzeti parancsnok úrhoz. A kriminalisztika alapja az okosság és a barátságos modor. Látta, hogy elárasztottam a kérdések özönével? Ki gondolta volna róla! Egész butának és hülyének néz ki, de épp az ilyenekkel muszáj okosan bánni. Most ültesse le valahová, én pedig megírom a jegyzõkönyvet. S a délután estébe hajlott, amikor a csendõrõrmester még mindig gyöngéd mosollyal körmölte a jegyzõkönyvet, amelynek minden egyes mondatában elõfordult ez a szó: spionagever-dächtig. [91]

Flanderka csendõrõrmester elõtt, miközben csodálatos hivatali németségével ezt a jegyzõkönyvet fogalmazta, egyre világosabbá vált a helyzet; aztán így fejezte be az írást: „So melde ich gehorsam, wird der feindliche Offizier heutigen Tages nach Bezirksgendarmeriekommando Pisek überliefert”,[92]rámosolygott mûvére, és behívta az õrsparancsnokot: – Adtak valamit enni annak az ellenséges tisztnek? – Õrmester úr utasítása szerint csak azokat látjuk el koszttal, akik tizenkét óra elõtt kerülnek elõvezetésre és kihallgatásra. – Csakhogy ez egy nagy kivétel – mondta nyomatékosan az õrmester –, ez valami magas rangú tiszt, a stábtól. Az oroszok csak nem küldenek ide kémkedni egy közönséges õrvezetõt. Hozasson neki a „Kandúr”-ból valami ebédet. Ha már kifogyott, fõzzenek valamit. Aztán fõzzenek teát rummal, és mindent küldjenek ide. Ne szóljon semmit, hogy kinek lesz. Egyáltalán ne is említse, hogy van itt nálunk valaki: ez katonai titok. Most mit csinál? – Kért egy kis dohányt, ott ül az õrszobán, és olyan elégedettnek látszik, mintha otthon volna. „Jó meleg van itt maguknál, azt mondja, nem szokott füstölni a kályhájuk? Nekem nagyon tetszik ez a hely. És ha füstölne a kályhájuk, hát kotortassák ki a kéményt. De csak délután, sohase akkor, amikor a nap a kémény fölött áll.” – Micsoda egy rafinált alak – mondta a lelkesedéstõl izzó hangon az õrmester –, úgy tesz, mintha nem is érdekelné a dolog. Pedig tudja, hogy fõbe fogják lõni. Az ilyen embert tisztelnünk kell, még ha az ellenségünk is. Az ilyen ember a biztos halálba megy. Nem tudom, hogy mi képesek lennénk-e ilyesmire. Talán megijednénk, beadnánk a derekunkat. De õ csak nyugodtan ül, és azt mondja: „Jó meleg van itt maguknál, és a kályhájuk nem füstöl.” Ez aztán a bátorság, õrsparancsnok úr. Ehhez acélidegek kellenek, az ilyen emberben önfeláldozás, szilárdság, lelkesedés kell hogy legyen. Ha ilyen lelkesedés volna Ausztriában… de inkább hagyjuk ezt. Nálunk is vannak lelkes emberek. Olvasta a „Národní politiká”-ban azt a Berger tüzérfõhadnagyot, aki felmászott egy magas fenyõfára, és ott az ágak között csinált magának beobachtungspunktot?[93]Mikor a mieink visszavonultak, õ már nem tudott lemászni, mert hadifogságba került volna. Így hát ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html várt, hogy újra elkergessék az ellenséget, és így várt tizennégy teljes napon át, amíg tényleg megjöttek a mieink. Tizennégy egész napig ott volt fenn a fán, és hogy éhen ne haljon, lerágta a fa egész tetejét, és ágacskákon meg fenyõleveleken élt. És amikor a mieink visszajöttek, már annyira le volt gyengülve, hogy nem bírt tovább kapaszkodni a fán, leesett, és agyonütötte magát. Aztán a halála után arany vitézségi éremmel tüntették ki. És az õrmester komolyan hozzátette: – Ez aztán az önfeláldozás, õrsparancsnok úr, ez aztán a hõsiesség! Ejnye, de elbeszélgettük az idõt, most fusson, rendelje meg azt az ebédet, õt meg küldje addig ide hozzám. Az õrsparancsnok bevezette Švejket, az õrmester barátságosan intett neki, hogy üljön le, és elõször is azt kérdezte tõle, hogy megvannak-e a szülei. – Nincsenek. Az õrmesternek mindjárt az jutott eszébe, hogy jobb is így, legalább senki se fogja megsiratni ezt a szerencsétlent. Közben belenézett Švejk jámbor arcába, aztán egyszerre csak valami jószívûségi rohamában megveregette a vállát, odahajolt hozzá, és atyai hangon megkérdezte: – No és hogy érzi magát itt Csehországban? – Én Csehországban mindenütt jól érzem magam – felelte Švejk –, útközben mindenütt csak jó emberekkel találkoztam. Az õrmester rábólintott: – Nagyon derék, kedves nép a mienk. Egy kis lopás ide, egy kis verekedés oda, az nem sokat nyom a latban. Én már tizenöt éve vagyok itt, és ha jól számítottam ki, hát minden évre körülbelül egy háromnegyed gyilkosság esik. – Úgy tetszik gondolni, hogy be nem fejezett gyilkosság? – Dehogyis, nem úgy gondolom. Tizenöt év alatt csak tizenegy gyilkosságot kellett kivizsgálnunk. Ebbõl öt volt rablógyilkosság, a többi hat pedig csak olyan közönséges, ami nem is igen ér semmit. Az õrmester elhallgatott, majd ismét elõvette kihallgatási módszereit. – És mit akart csinálni Budìjovicében? – Szolgálatba akartam lépni a kilencvenegyeseknél. Az õrmester felkérte Švejket, hogy menjen ki az õrszobára, majd gyorsan, hogy el ne felejtse, ezt is hozzáírta a Písek körzeti csendõrparancsnokságnak szánt jelentéséhez: „Mivel tökéletesen bírja a cseh nyelvet, az volt a szándéka, hogy Èeské Budìjovicéjében megpróbál bekerülni a 91. gyalogezredbe.” Az õrmester boldogan dörzsölgette a kezét, annyira örült az összegyûjtött anyag bõségének, va-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lamint vizsgálati módszere gyors eredményeinek. Eszébe jutott az elõdje, Bürger õrmester, aki egyáltalán nem beszélt a foglyokkal, semmit se kérdezett tõlük, és azonnal átküldte õket a körzeti bíróságra a következõ rövid jelentéssel: „Az õrsparancsnok jelentése szerint csavargáson, kolduláson érték.” Hát ez is kihallgatás? S az õrmester, átnézve jelentése lapjait, önelégülten elmosolyodott, aztán kivette a fiókjából a prágai tartományi csendõrparancsnokság egy titkos leiratát, amely a megszokottSzigorúan bizalmas jelzést viselte, és még egyszer elolvasta: „Valamennyi csendõrállomás szigorúan utasíttatik, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérje mindazon személyeket, akik felbukkannak a körzetében. Csapataink kelet-galíciai átcsoportosítása lehetõvé tette, hogy egyes orosz alakulatok a Kárpátokat átlépve állásokat építsenek ki birodalmunk belsejében, miáltal a front közelebb tolódott a monarchia nyugati részéhez. Ez az új helyzet lehetõvé tette az orosz kémeknek, hogy kihasználva a front mozgó állapotát, mélyebben behatoljanak monarchiánk hátországába, különösen Sziléziába és Morvaországba, ahonnét bizalmas jelentések szerint igen nagyszámú orosz kém Csehországba is továbbjutott. Megállapítást nyert, hogy igen sok orosz cseh van közöttük, akik felsõ fokú oroszországi katonai törzsiskolákon nyertek kiképzést, tökéletesen bírják a cseh nyelvet, s különösen veszélyes kémeknek bizonyultak, mert a cseh lakosság körében hazaáruló propagandát ûzhetnek, és kétségtelenül ûznek is. A tartományi parancsnokság ezért elrendeli minden gyanús elem letartóztatását, s különösen az éberség fokozását azokon a helyeken, amelyeknek közelében helyõrségek, katonai központok és katonavonatok forgalmát lebonyolító állomások fekszenek. A letartóztatottak azonnali vizsgálatnak vetendõk alá, majd továbbítandók a felsõbb hatóságokhoz.” Flanderka csendõrõrmester arcára ismét elégedett mosoly ült ki, s a titkos leiratot, a „Sekretreservat”-ot eltette a többi közé aTitkos ügyek feliratú dossziéba. Sok ilyen titkos irat volt, gyártásukat a belügyminisztérium végezte, de közremûködött benne a honvédelmi minisztérium is, a csendõrség fölöttes szerve. A prágai tartományi csendõrparancsnokság alig gyõzte sokszorosítani és szétküldeni õket. Volt itt többek között: Rendelkezés a helyi lakosság hangulatának ellenõrzésére vonatkozóan. Útmutatás, hogyan kell a helyi lakossággal folytatott beszélgetések során megállapítani, hogy a harctéri hírek milyen hatást gyakorolnak a lakosság hangulatára. Kérdõív, hogy a lakosság hogyan viselkedik a kiírt hadikölcsönökkel és gyûjtésekkel kapcsolatban. Kérdõív a bevonulok és az állításkötelesek hangulatáról. Kérdõív a helyi önkormányzati szervekben mûködõ tagok, és az intelligencia hangulatáról.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Utasítás, hogy haladéktalanul állapítsák meg, milyen politikai pártokra oszlik a helyi lakosság, milyen erõsek az egyes pártok. Rendelkezés a helyi politikai pártvezérek tevékenységének ellenõrzésérõl; megállapítandó a helyi lakosság körében képviselt egyes politikai pártok lojalitásának foka. Kérdõív arról, hogy milyen újságok, folyóiratok és brosúrák járnak a csendõrállomás körzetébe. Utasítás, hogy állapítsák meg, kivel érintkeznek a hûtlenségre gyanús személyek; miben nyilvánul meg a hûtlenségük. Utasítás arra vonatkozólag, hogy a helyi lakosság körébõl hogyan kell fizetett feljelentõket és informátorokat toborozni. Utasítások a helyi lakosságból toborzott fizetett informátorok számára, akik a csendõrállomás mellett teljesítenek szolgálatot. Minden nap újabb rendelkezéseket, utasításokat, kérdõíveket és útmutatásokat hozott. Flanderka csendõrõrmestert elárasztotta az osztrák belügyminisztérium találmányainak ez az özöne, rengeteg restanciája volt, és a kérdõívekre mechanikusan azt válaszolta, hogy nála minden rendben van, a helyi lakosság lojalitásának foka pedig I. a. Az osztrák belügyminisztérium a következõ fokozatokat találta ki a lakosság lojalitásának és a monarchia iránti rendíthetetlen hûségének meghatározására: I. a, I. b, I. c – II. a, II. b, II. c – III. a, III. b, III. c – IV. a, IV. b, IV. c. Az utolsó számjegy, a római négyes, az „a”-betûvel hazaárulást és kötelet jelentett, a „b”-betûvel internálást, a „c”-betûvel hatósági felügyeletet és börtönt. A csendõrõrmester asztalán a legkülönbözõbb nyomtatványok és lajstromok hevertek. A kormány tudni akarta minden egyes polgárról, hogy ez mit gondol róla. Flanderka csendõrõrmester gyakran tördelte kétségbeesetten a kezét e nyomtatványok miatt, amelyek kérlelhetetlenül szaporodtak minden postával. Amint meglátta a jól ismert borítékon aPortofreidienstlich[94] bélyegzõt, mindig megdobbant a szíve, és éjszaka, mikor átgondolt mindent, arra a meggyõzõdésre jutott, hogy õ nem fogja megérni a háború végét, hogy a tartományi csendõrparancsnokság megfosztja az utolsó csepp józan eszétõl is, és így nem nagyon örülhet majd az osztrák fegyverek gyõzelmének, mert egy kerékkel többje vagy kevesebbje lesz a kelleténél. S a kerületi csendõrparancsnokság mindennap kérdésekkel bombázta, miért nem válaszolt még a pszámú kérdõívre, hogyan hajtotta végre a z számú utasítást, milyenek a V számú útmutatás gyakorlati eredményei, és így tovább. A legtöbb gondot az az utasítás okozta neki, amely megszabta, hogy a helyi lakosság körébõl fi-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zetett feljelentõket és informátorokat kell toboroznia. Végül, amikor rájött, hogy ilyen embert úgysem talál ezen a vidéken, a parasztfelkelésekrõl híres mocsárvidék peremén, ahol oly kemény koponyájú a nép, az az ötlete támadt, hogy erre a szolgálatra a községi pásztort fogadja meg, akit „Ugorj, Pepík!”-nek hívtak. Afféle félkegyelmû alak volt ez, s mindig ugrott egyet, ha így szóltak rá. Szerencsétlen figura, akivel a természet s az emberek egyforma mostohán bántak, nyomorék, aki évi egy-két forintért és valami csekély kosztért vállalta a községi nyáj legeltetését. Ezt az embert hívatta magához Flanderka csendõrõrmester, és így szólt hozzá: – Mondd csak, Pepík, tudod-e, hogy ki az az öreg Procházka? – Meee. – Ne mekegj, jusson eszedbe, hogy így hívják a császár õfelségét. Tudod, ki a császár õfelsége? – Az a csásáj õfejsége. – Jól van, Pepík! Nahát jegyezd meg magadnak, amikor házról házra jársz ennivalóért, és hallod, hogy valaki azt mondja, hogy a császár õfelsége egy marha vagy valami effélét, akkor te mindjárt idejössz hozzám, és jelented. Ezért kapsz tõlem egy hatost, ha meg azt hallod, hogy valaki azt mondja, hogy nem fogunk gyõzni, érted, akkor megint idejössz hozzám, és megint kapsz egy hatost. De ha meghallom, hogy eltitkolsz valamit, akkor baj lesz. Lecsukatlak, és elküldelek Písekbe. No, ugorj! – Pepík ugrott, az õrmester adott neki két hatost, és jelentésében elégedetten megírta a körzeti csendõrparancsnokságra, hogy már sikerült informátort szereznie. Másnap beállított hozzá a plébános úr, s titokzatosan közölte vele, hogy ma reggel találkozott a falu szélén a községi pásztorral, Ugorj Pepíkkel, és ez a következõket mesélte neki: „Fõtistejendõ új, tegnap az õjmestej új azt mondta, hogy a csásáj õfejsége egy majha, és hogy nem fogunk gyõzni. Meee. Hopp!” A plébános úr további felvilágosításai alapján Flanderka õrmester lecsukatta a községi pásztort, s Pepíket késõbb a Hradèanyn el is ítélték tizenkét évre hazaárulásért. A vádirat különbözõ veszélyes és hazaáruló fondorlatokat, bujtogatást, felségsértést, valamint még egypár egyéb bûntettet és vétséget bizonyított rá. Ugorj Pepík a bíróságon is úgy viselkedett, mint a legelõn vagy a szomszédok között. Minden kérdésre csak mekegett, mint a kecske, ítélethirdetés után pedig ezt kiáltotta: – Meee, hopp! – és ugrott egy nagyot. Ezért fegyelmi büntetést kapott, magánzárkát kemény fekhellyel és háromnapi böjtöt. Ettõl fogva a csendõrõrmesternek nem volt informátora, és meg kellett elégednie azzal, hogy kitalált egyet valami költött néven, s így a jövedelmét havi ötven koronával emelte, amit szabályszerûen elivott a „Kandúr”-ban. A tizedik korsó után mindig rátört a lelkifurdalás, a sör megkeseredett a szájában, s ilyenkor szomszédaitól mindig ugyanazt a megjegyzést hallotta: – Ej, de szomorú máma a mi õrmester urunk, mintha elvesztette volna a jó hangulatát. – Erre hazament, és távozása után mindig azt mondta valaki: – A mieink már megint összeszarták magukat valahol Szerbiában, attól ilyen néma az õrmester.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

S az õrmester odahaza megint kitöltött legalább még egy kérdõívet: „A lakosság hangulata: I. a.” Az õrmester úr nemegyszer töltött hosszú éjszakákat álmatlanul. Folyton az ellenõrzést, a felülvizsgálatot várta. Néha kötélrõl álmodott, hogy az akasztófához kísérik, s utoljára még a honvédelmi miniszter személyesen megkérdi tõle a bitófa alatt: „Wachmeister, wo ist die Antwort des Zirkulärs No X. Y. Z. 6?„[95] De most! Mintha az egész csendõrállomásnak minden kis szöglete visszhangzott volna a régi vadászköszöntéstõl: „Vadra fel!” És Flanderka csendõrõrmester nem kételkedett abban, hogy a kerületi parancsnok egyszer még megveregeti a vállát, és azt mondja: „Ich gratuliere Ihnen, Herr Wachmeister.”[96] A csendõrõrmester még egyéb csábos képeket is festegetett magában, hivatalos agyvelejének valamelyik tekervénye bõven termette az ilyesmiket: kitüntetés, gyors elõmenetel a ranglétrán, kriminalisztikai képességeinek elismerése, miáltal megnyílik elõtte a karrier. Behívta az õrsparancsnokot, és megkérdezte tõle: – Kapott ebédet? – Füstölt húst hoztak neki káposztával és gombóccal, leves már nem volt. Megivott egy teát és még egyet akar. – Adjanak neki! – hagyta rá nagylelkûen az õrmester. – Ha megitta azt a teát, vezessék be hozzám. – Na, hogy van? Ízlett? – kérdezte az õrmester, amikor az õrsparancsnok egy félóra múlva bevezette a jóllakott Švejket, aki most is olyan elégedettnek látszott, mint mindig. – Megjárta, õrmester úr, kérem, csak egy kicsit több káposzta kellett volna hozzá. De hát mit csináljunk, én tudom, hogy nem voltak felkészülve rá. A hús jó ki volt füstölve, biztosan házi füstölt hús volt, házi sertésbõl. A rumos tea is nagyon jót tett nekem. Az õrmester ránézett Švejkre, majd így szólt: – Igaz, hogy Oroszországban sok teát isznak? Ott is van rum? – Rum, az mindenütt van a világon, õrmester úr kérem. „Hiába ficánkolsz – gondolta az õrmester –, elõbb kellett volna vigyáznod rá, hogy miket beszélsz!” Aztán Švejkhez hajolva bizalmasan megkérdezte: – Vannak szép lányok Oroszországban? – Szép lányok mindenütt vannak az egész világon, õrmester úr.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html „Hej, te zsivány! – gondolta megint az õrmester. – Ugye, most nem adnád egy vak lóért, ha kibújhatnál valahogy az egészbõl?” És az õrmester kirukkolt a negyvenkettes nagyágyúval: – Mit akart csinálni a 91-es ezredben? – Ki akartam menni vele a frontra. Az õrmester elégedetten ránézett Švejkre, és megjegyezte: – Nagyon jó. Ez a legjobb módszer, hogy Oroszországba kerüljön az ember. „Igazán jól kispekulálta” – sugárzott az õrmester, figyelve, hogy szavai milyen hatással vannak Švejkre. De semmit se tudott kiolvasni a derék katona szemébõl, csak a legtökéletesebb nyugalmat. „Még a szempillája se rebben – gondolta elismerõ iszonyattal az õrmester –, ilyen az õ katonai nevelésük. Ha én volnék az õ helyében, és nekem mondanának ilyet, hát összecsuklana a térdem…” – Reggel átkísérjük Písekbe – jegyezte meg, mintegy zárójelben –, volt már valaha Písekben? – 1910-ben, a császárgyakorlaton. E választól még barátságosabb és diadalmasabb lett az õrmester mosolya. Úgy érezte, hogy kérdezési módszerével csakugyan felülmúlta önmagát. – Végigcsinálta az egész hadgyakorlatot? – Hát persze, õrmester úr, mint baka. – És Švejk továbbra is éppoly nyugodtan nézett az õrmesterre, aki szédült a gyönyörûségtõl, és nem bírta visszatartani magát, hogy ezt is gyorsan be ne írja a jelentésbe. Szólt az õrsparancsnoknak, hogy vezesse el Švejket, majd így egészítette ki a jelentését: „Terve a következõ volt: Befurakodva a 91. gyalogezred soraiba, azonnal jelentkezni akart a frontra, hogy a legelsõ adandó alkalommal Oroszországba juthasson, mert belátta, hogy a hatósági szervek ébersége miatt másképpen lehetetlen megtennie visszafelé az utat. Tökéletesen érthetõ, hogy a 91. gy. ezredben kitûnõen érvényesülhetett volna, hiszen vallomásában a további keresztkérdések súlya alatt azt is beismerte, hogy már 1910-ben végigcsinálta az egész császárgyakorlatot Písek környékén mint gyalogos. Ebbõl látható, hogy igen képzett a maga szakterületén. Megjegyzem még, hogy az összegyûlt vádanyag az én keresztkérdéses kihallgatási módszerem eredménye.” Az ajtóban megjelent az õrsparancsnok: – Õrmester úr, ki akar menni az árnyékszékre. – Bajonett auf! – vezényelt az õrmester. – Vagy nem is, hozza inkább ide. – Ki akar menni az árnyékszékre? – kérdezte szeretetreméltóan az õrmester. – Nincs ebben valami másik hátsó gondolat? – És Švejk arcába fúrta a tekintetét.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ebben igazán csak egyetlenegy nagy hátsó gondolat van, õrmester úr, kérem – felelte Švejk. – Csak ne legyen benne semmi más – ismételte meg sokatmondóan az õrmester, felcsatolva a szolgálati revolverét –, magával megyek! – Ez egy nagyon jó revolver – mondta útközben Švejknek –, hétlövetû és halálosan pontos. Mielõtt azonban kiértek volna az udvarra, odahívta az õrsparancsnokot, és titokzatosan így szólt hozzá: – Fogja a puskáját, bajonett auf, és álljon a budi mögé, amíg ez benn lesz, hogy ki ne áshassa magát a pöcegödrön keresztül. Az árnyékszék amolyan kicsi, közönséges fabódé volt, szomorúan állt az udvar közepén egy pöcegödör fölött, amelyet a közeli trágyadomb is táplált. Öreg veterán volt ez a fabódé, egész nemzedékek végezték már benne a szükségüket. Most Švejk foglalt helyet benne, fél kezével az ajtó spárgájába kapaszkodva, miközben a hátulsó ablakocskán az õrsparancsnok a fenekét figyelte, hogy ki ne ássa magát. S a csendõrõrmester sasszemmel leste az ajtót, és azon gondolkozott, hogy melyik lábába lõjön a fogolynak, ha ez szökést kísérelne meg. De az ajtó nyugodtan feltárult, Švejk elégedetten kilépett, és megkérdezte az õrmestertõl: – Nem voltam odabent túl sokáig? Nem tartottam fel az õrmester urat? – Ó, egy csöppet se, egy csöppet se – felelte az õrmester, s közben, azt gondolta: „Milyen, finom, illedelmes emberek ezek. Tudja, hogy mi vár rá, de azért le a kalappal. Az utolsó pillanatig udvarias. Vajon a mieink is ilyenek lennének az õ helyében?” Az õrmester ott maradt az õrszobán Švejkkel, leültek egymás mellé Rampa csendõr üres ágyára, Rampa ugyanis reggelig szolgálatban volt, sorra kellett járnia a falvakat, s most éppen nyugodtan ült a protivíni „Fekete ló”-ban és máriást játszott a helybeli cipészmesterekkel, kijelentve a játék szünetében, hogy Ausztriának muszáj gyõzni. Az õrmester pipára gyújtott, Švejket is megkínálta dohánnyal, az õrsparancsnok fát rakott a tûzre, s a csendõrõrszoba egyszeriben a legkellemesebb kis hely lett az egész világon, békés tanya, meleg fészek, miközben lassan leszállt a tereferére olyannyira alkalmas téli alkony. De hallgattak mind a hárman. Az õrmester egy bizonyos gondolatot hánytorgatott magában, s végül az õrsparancsnokhoz fordulva megszólalt: – Véleményem szerint nem helyes, hogy a kémeket felakasztják. Az olyan embert, aki feláldozza magát a kötelességéért, hogy úgy mondjam, a hazájáért, tisztességes módon kell kivégezni, golyóval, mit gondol maga errõl, õrsparancsnok úr? – Feltétlenül csak agyonlõni, és nem felakasztani – mondta egyetértõen az õrsparancsnok –, te-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyük föl, hogy minket is odaküldenek, és azt mondják: „Tudja meg, hogy az oroszoknak hány géppuskájuk van egy maschinengewehrabteilung-ban.”[97]Akkor mi is álruhába öltöznénk, és mennénk. És ezért már fel kell akasztani engem, mint egy rablógyilkost? Az õrsparancsnok annyira tûzbe jött, hogy felállt, és szinte kiabálva mondta: – Követelem, hogy lõjenek agyon, és katonai tiszteletadással temessenek el. – Van benne valami – jegyezte meg Švejk –, de ha az ember okos, akkor sohase bizonyítanak rá semmit. – Dehogyisnem! – jelentette ki nyomatékosan az õrmester. – Feltéve ha õk is olyan ügyesek, és megvan amaguk módszere . Errõl különben maga is meg fog gyõzõdni. – Meg fog gyõzõdni róla – ismételte meg most már szelídebb hangon, barátságosan mosolyogva hozzá. – Kibúvókkal minálunk senki se megy semmire, nem igaz, õrsparancsnok úr? Az õrsparancsnok egyetértõen bólintott, és közölte abbeli véleményét, hogy vannak, akik már eleve elvesztették a játszmát, még a tökéletes nyugalom álarca sem segít rajtuk, és minél nyugodtabbnak látszik valaki, annál jobban ellene szól a látszat. – Maga az én iskolámba járt, õrsparancsnok úr – jelentette ki büszkén az õrmester –, a nyugalom egy szappanbuborék, a mesterséges nyugalom egy corpus delicti. – És félbeszakítva elméletének kifejtését, az õrsparancsnokhoz fordult: – Mit együnk máma vacsorára? – Ma este nem megy a vendéglõbe, õrmester úr? Ez a kérdés újabb súlyos problémát állított az õrmester elé, melyet azonnal meg kellett oldania. Mi lesz, ha ez a fogoly felhasználja az õ éjjeli távollétét, és kereket old? Az õrsparancsnok ugyan megbízható, óvatos ember, de már megszökött tõle két csavargó. Valójában úgy történt ez, hogy az õrsparancsnok nem akart velük télvíz idején egészen Písekig vánszorogni a hóban, ezért Ražice mellett eleresztette õket a mezõn, s pro forma a levegõbe lõtt egyet. – Elküldjük az öregasszonyt vacsoráért, aztán majd korsónként hozza a sört is – így oldotta meg az õrmester a súlyos problémát –, hadd járkálja ki magát az öreg. És Pejzlerka néni, a takarítónõjük, valóban kijárkálta magát. Vacsora után a csendõrállomás és a „Kandúr” között valósággal megelevenedett az út. Pejzlerka néni nagy, nehéz csizmájának rengeteg sok nyoma ezen az összekötõ-vonalon arról tanúskodott, hogy az õrmester teljes mértékben kárpótolja magát a „Kandúr”-ból való távolmaradásért. S amikor Pejzlerka néni végül is azzal az üzenettel állított be a söntésbe, hogy az õrmester úr az üdvözletét küldi, és egy üveg kontusovkát kér, a vendéglõs nem bírta tovább türtõztetni a kíváncsiságát.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Hogy ki van ott? – felelte Pejzlerka néni. – Valami gyanús ember. Éppen amikor eljöttem, mind a ketten átölelték neki a nyakát, és az õrmester úr megsimogatta a fejét, és azt mondta: „Te aranyos szláv kölyök, aki vagy, te kis spiónom nekem!” Késõbb, jóval éjfél után, az õrsparancsnok egyenruhástul ledõlt az ágyra, s elaludt, nagyokat horkolva. Vele szemben ült az õrmester, lötyögtette a kontusovka maradékát az üveg alján, átölelte Švejk nyakát, könnyek csorogtak végig lebarnult arcán, bajusza összeragadt a kontusovkától, s az õrmester egyre csak ezt dadogta: – Mondd, hogy Oroszországban nincs nekik ilyen jó kontusovkájuk, mondd, hogy nyugodtan mehessek aludni. Valld be, mint egy férfi. – Nincs nekik. Az õrmester Švejkre roskadt. – Örömet okoztál nekem, vallottál. Kihallgatáson így kell annak lenni. Ha bûnös vagyok, minek tagadjak? Felállt, az üres üveggel hadonászva bement a szobájába, s közben ezt dünnyögte: – Ha nem t-ttévedt volna ro-rossz útra, egészen másképpen sült volna el mi-minden. Mielõtt amúgy egyenruhásan lerogyott volna az ágyra, kihúzta a fiókból a jelentést, s megpróbálta kiegészíteni a következõ anyaggal: „Ich muss noch dazu beizufügen, dass die russische Kontuszówka az 56 § alapján…”[98]Nagy pacát ejtett, lenyalta, bambán vigyorogva végigdõlt az ágyon, s már aludt is, mint a bunda. Hajnal felé a csendõrõrsparancsnok, aki a szemközti fal mellett feküdt az ágyon, oly erõs horkolásba fogott, s egyúttal oly erõsen fütyült az orrán keresztül, hogy felébresztette Švejket. A derék katona felkelt, megrázta az õrsparancsnokot, aztán visszafeküdt. A kakasok már elkezdtek kukorékolni, s miután felkelt a nap, megjött befûteni Pejzlerka néni, aki szintén jót aludt az éjszakai futkározásra. Az ajtót nyitva találta s mindenkit mély álomba merülve. A petróleumlámpa még füstölt az õrszobában. Pejzlerka néni ébresztõt csinált, kirángatta az ágyból az õrsparancsnokot és Švejket. Az õrsparancsnoknak azt mondta: – Nem szégyelli magát, felöltözve aludni, mint az isten barma! – Švejket pedig figyelmeztette, hogy a sliccét legalább begombolhatná, ha asszonyt lát. Végül energikusan felszólította az álmos õrsparancsnokot, hogy menjen, költse fel az õrmestert, micsoda rendetlenség ez, hogy ilyen sokáig döglenek. – Maga is finom kezekbe került – morogta Švejknek az öregasszony, mikor az õrsparancsnok bement felkelteni az õrmestert –, egyik nagyobb korhely, mint a másik. Elinnák még az orrukat is a szemük közül. Nekem már harmadik éve tartoznak a takarításért, és ha szólok, az õrmester mindig azt mondja: „Hallgasson, vén banya, mert lecsukatom: mi tudjuk, hogy a maga fia vadorzó, és fát lop az urasági erdõrõl.” Így kínlódok velük már negyedik éve. – Az öregasszony nagyot

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sóhajtott, majd így folytatta: – Kivált az õrmester elõtt vigyázzon, mézes-mázosan beszél, de közben nagy gazember. Mindenkit elkap, és lecsuk, ha teheti. Az õrmestert nagyon nehéz volt felkölteni. Az õrsparancsnoknak nem kis fáradságába került, amíg sikerült meggyõznie, hogy már reggel van. Végül felnézett, megdörzsölte a szemét és homályosan emlékezni kezdett a tegnapi napra. Egyszerre csak egy borzasztó gondolat villant át a fején, aminek mindjárt hangot is adott, riadtan nézve az õrsparancsnokra: – Megszökött? – Dehogy szökött, ez egy becsületes ember. Az õrsparancsnok fel-alá kezdett járkálni a szobában, kinézett az ablakon, visszajött, felvett egy darab újságpapírt az asztalról, széttépte és golyócskákat gyúrt belõle. Látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Az õrmester bizonytalanul bámult rá; azután, hogy teljes bizonyosságot szerezzen arról, amit csak sejtett, így szólt: – Majd én segítek, õrsparancsnok úr. Megint dühöngtem, és rumliztam tegnap, mi? Az õrsparancsnok szemrehányóan nézett fölöttesére: – Ha tudná, õrmester úr, hogy mi mindent összebeszélt tegnap, hogy milyen dolgokat mondott neki. Az õrmester füléhez hajolt, s belesúgta: – Hogy mi csehek és oroszok mind ugyanabból a szláv vérbõl vagyunk, hogy Nyikolaj Nyikolajevics a jövõ héten Pøerovban lesz, hogy Ausztria már nem bírja sokáig, és õ csak tagadjon, és hordjon össze hetet-havat, akkor sokáig fog tartani a vizsgálat, és õ kihúzza, amíg a kozákok ki nem szabadítják, hogy most már nemsokára összedõl az egész, hogy úgy lesz, mint a huszita háborúkban, és a parasztok cséphadaróval fognak Bécsbe menni, hogy a császár õfelsége egy tehetetlen vénember, és a legrövidebb idõn belül beadja a kulcsot, hogy Vilmos császár egy állat, hogy az õrmester úr majd pénzt küld neki a börtönbe pótlásra, és még más ilyen dolgokat… Az õrsparancsnok ellépett az õrmestertõl: – Én minderre jól emlékszek, mert az elején csak egy kicsit voltam becsípve. Aztán én is eláztam, és tovább már nem tudok semmit. Az õrmester ránézett az õrsparancsnokra. – Én meg arra emlékszem – közölte –, hogy maga azt mondta, hogy Oroszországhoz képest mi ilyen kicsik vagyunk, ni, és hogy azt ordította az öregasszony elõtt: „Éljen Oroszország!” Az õrsparancsnok idegesen fel-alá kezdett járkálni a szobában. – Maga úgy bömbölt, mint egy bika – mondta az õrmester –, aztán ledõlt az ágyra, és horkolni kezdett. Az õrsparancsnok megállt az ablak elõtt, dobolt rajta, és kijelentette: – Maga se kötött szalvétát

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a szájára, õrmester úr, az öregasszony elõtt, és emlékszek rá, hogy azt mondta neki: „Jusson eszébe, anyó, hogy minden császár és király csak a zsebére gondol, azért csinál háborút, még akkor is, ha olyan vénember, mint az öreg Procházka, akit már ki se engedhetnek a klozettról, mert összecsinálja nekik az egész Schönbrunnt.” – Hogy én ezt mondtam volna? – Ezt, õrmester úr, éppen ezt mondta, mielõtt kiment okádni az udvarra, és még azt kiabálta: „Anyó, dugja le az ujját a torkomon!” – Maga is szépen fejezte ki magát – szakította félbe az õrmester –, hogy jutott eszébe olyan hülyeség, hogy Nyikolaj Nyikolajevics cseh király lesz? – Arra nem emlékszek – mondta bátortalanul az õrsparancsnok. – Hogy is emlékezne rá. Olyan részeg volt, mint a csap, a szeme mint a disznóé, és amikor ki akart menni, az ajtó helyett a kályhára mászott fel. Mindketten elhallgattak, végül az õrmester megtörte a hosszú csendet: – Mindig mondtam magának, hogy az alkohol öl, butít, és nyomorba dönt. Maga nem bírja, és mégis iszik. És ha megszökött volna magának az az ember? Hogy magyaráztuk volna meg? Uramisten, majd szétpattan a fejem. – Ide hallgasson, õrsparancsnok úr – folytatta az õrmester –, éppen azért, mert nem szökött meg, egészen világos, hogy ez egy veszélyes és rafinált ember. Mikor majd odafent kihallgatják, el fogja mondani, hogy szabadon volt egész éjszaka, és ezerszer is megszökhetett volna, ha bûnösnek érezte volna magát. Még szerencse, hogy az ilyen embernek egy szavát se hiszik, és ha mi hivatali eskü alatt valljuk, hogy kitalálás és szemérmetlen hazugság az egész, akkor az úristen se segít rajta, és csak eggyel több paragrafus lesz a nyakán. Az õ esetében ez persze egyáltalában semmilyen szerepet se játszik. Csak a fejem ne fájna úgy. Csend. Egy idõ múlva megszólalt az õrmester: – Hívja ide azt a vénasszonyt. – Ide hallgasson, anyó – szólt rá az õrmester Pejzlerka nénire, szigorúan a szemébe nézve –, kerítsen valahonnét egy talpas feszületet, és hozza ide. Látva Pejzlerka néni kérdõ tekintetét, az õrmester ráordított: – Mozgás, már itt is legyen. Az õrmester kivett a fiókból két gyertyát, amelyen még pecsétviaszcseppek maradtak a hivatalos iratok lepecsételésétõl, s mikor végül Pejzlerka néni becsoszogott a feszülettel, az õrmester odatette a keresztet a két gyertya közé az asztal szélére, meggyújtotta a gyertyákat, s komolyan így szólt: – Üljön le, anyó. A kõvé dermedt Pejzlerka néni lerogyott a díványra, s rémülten nézte az õrmestert, a gyertyákat és a feszületet. Erõt vett rajta a félelem, s ahogy a kötényén tartotta a kezét, látszott, hogy remeg a térde.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az õrmester komoly arccal járkált ide-oda az öregasszony körül, és amikor már másodszor állt meg elõtte, ünnepélyesen így szólt: – Tegnap este maga egy nagy eseménynek volt tanúja, anyó. Lehet, hogy ezt maga nem is fogja fel a buta fejével. Az a katona, az egy spión, anyó, egy kém. – Jesszusom – kiáltotta Pejzlerka néni –, Skoèicei Szûz Máriám! – Csend legyen, anyó! Mi ki akartunk szedni belõle valamit, és ezért mindenféléket kellett hogy mondjunk. Hiszen hallotta, hogy milyen furcsa dolgokat beszéltünk, nem? – Azt, kérem, hallottam – felelte remegõ hangon Pejzlerka néni. – Csakhogy az a beszéd, anyó, csak azért volt, hogy megoldjuk vele a nyelvét, hogy bízzon bennünk. Így aztán sikerült is. Mindent kihúztunk belõle. Lépre csaltuk. Az õrmester egy pillanatra félbeszakította magát, hogy megigazítsa a gyertya belét, aztán komoly arccal tovább beszélt, szigorú pillantást vetve Pejzlerka nénire: – Maga ott volt, anyó, és így be van avatva az egész titokba. Ez pedig hivatali titok. Ezt még említeni se szabad senkinek. Még a halálos ágyán se, mert akkor nem lenne szabad magát a temetõben elföldelni. – Jézus Mária, Szent József – jajveszékelt Pejzlerka néni –, miért is tettem be ide a lábam, én szerencsétlen. – Ne bõgjön, anyó, álljon fel, lépjen oda a feszülethez, tartsa fel a jobb keze két ujját. Esküdni fog. Mondja utánam! Pejzlerka néni odabotladozott az asztalhoz, szüntelenül jajveszékelve: – Skoèicei Szûz Máriám, hogy én miért tettem be ide a lábamat. S a keresztrõl lenézett rá Krisztus szenvedõ arca, a gyertyák pislogtak, s az egész valami kísérteties túlvilági dolognak látszott Pejzlerka néni szemében. Teljesen elvesztette az önuralmát, a térde rogyadozott, a keze reszketett. Felemelte két ujját, s a csendõrõrmester nyomatékosan és ünnepélyesen elõre mondta a szöveget: – Esküszöm a mindenható úristennek és magának is, õrmester úr, hogy arról, amit itt hallottam és láttam, holtom napjáig senkinek egy szót se szólok, még akkor se, ha kérdeznének. Isten engem úgy segéljen. – Most még csókolja meg a feszületet, anyó – parancsolta az õrmester, miután Pejzlerka néni szörnyû zokogás közepette végigmondta az esküt, és ájtatosan keresztet vetett. – Úgy, most pedig vigye vissza a feszületet, ahonnan kölcsönkérte, és mondja meg, hogy egy kihallgatáshoz kellett! A feldúlt Pejzlerka néni lábujjhegyen hagyta el a szobát a feszülettel, s az ablakon át látni lehetett, hogy az útról még állandóan visszanéz a csendõrállomásra, mintha meg akarna gyõzõdni ró-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html la, hogy nem álmodott, s hogy néhány pillanattal elõbb valóban életének egyik legszörnyûbb pillanatát élte át. Az õrmester közben átírta a jelentést, melyet az éjszaka pacákkal egészített ki – ezeket azután az írással együtt lenyalta, mintha lekvár lett volna a papíron. Most teljesen átdolgozta az egészet, és eszébe jutott, hogy egyvalamit nem kérdezett meg a fogolytól. Így hát behívatta Švejket, és megkérdezte tõle: – Tud maga fényképezni? – Tudok. – És mért nem hord magával fényképezõgépet? – Mert nincs gépem – hangzott az õszinte és világos válasz. – De ha volna, akkor fényképezne vele? – kérdezte az õrmester. – Ha a nagymamámnak kereke volna… – felelte egyszerûen Švejk, és nyugodtan állta az õrmester fürkészõ pillantását: az õrmesternek éppen megint belenyilallt a fejébe a fájás, úgyhogy nem tudott más kérdést kitalálni, csak ezt: – Nehéz dolog pályaudvarokat fényképezni? – Könnyebb, mint akármi mást – felelte Švejk –, mert nem mozog, és az a pályaudvar folyton egy helyben áll, és az embernek nem kell rászólni, hogy barátságos arcot kérek. Az õrmester tehát kiegészíthette a jelentését: „Zu dem Bericht, No 2172, melde ich…”[99] S már írta is: „Keresztkérdéseim súlya alatt többek között bevallotta, hogy tud fényképezni, éspedig a legszívesebben pályaudvarokat. Fényképezõgép ugyan nem találtatott nála, de feltehetõ, hogy elrejtette valahol, és azért nem hordja magánál, hogy elterelje magáról a figyelmet, amit saját bevallása is igazol, hogy igenis fényképezne, ha volna nála fényképezõgép.” Az õrmester, akinek nagyon nehéz volt a feje a tegnapi éjszakától, egyre jobban belekavarodott a fényképezésrõl szóló jelentésbe, és tovább írta: „Bizonyos, hogy saját bevallása szerint pusztán az a körülmény, hogy nincs nála fényképezõgép, csakis ez akadályozta meg abban, hogy lefényképezzen egyes állomásépületeket, és általában stratégiai fontosságú helyeket, és kétségtelenül megállapítást nyert, hogy ily módon járt volna el, ha meglett volna a vonatkozó fényképezõgépe. Kizárólag annak a körülménynek, hogy nem volt kéznél fényképezõgép, köszönhetõ az a körülmény, hogy semmilyen fénykép se találtatott nála.” – Ennyi elég – mondta az õrmester, és aláírta. Az õrmester tökéletesen meg volt elégedve a mûvével, és igen büszkén olvasta fel az õrsparancsnoknak. – Jól sikerült – mondta aztán –, látja, így kell berichtet írni. Mindennek benne kell lenni. A kihallgatás, barátom, az nem olyan egyszerû, és a fõdolog, hogy a berichtben minden szépen össze

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html legyen állítva, hogy odafönt tisztára beleszédüljenek. Most hozza ide az emberünket, hogy végezzünk vele. – No – mondta aztán komolyan Švejknek –, magát most bekíséri az õrsparancsnok úr Písekbe a bezirksgendarmerie-kommandóra. Szabály szerint magát meg kéne bilincselni. De mivel én azt hiszem, hogy maga egy rendes ember, nem kap bilincset. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy útközben nem fog szökési kísérletet elkövetni. Az õrmester, aki Švejk jóságos arcára pillantva szemmel láthatóan meghatódott, még hozzátette: – És ne legyen rossz emléke rólam. Vigye, õrsparancsnok úr, itt a bericht. – Hát isten áldja – mondta Švejk lágyan –, köszönöm magának, õrmester úr, mindazt, amit értem tett, és ha alkalom lesz rá, majd írok az õrmester úrnak, ha pedig egyszer megint errefelé járnék, hát feltétlenül benézek ide. Švejk kiment az õrsparancsnokkal az útra, s aki találkozott velük, amint barátságosan beszélgetve haladtak, azt hihette volna, hogy régi ismerõsök, és véletlenül egy úton mennek a város felé, mondjuk a templomba. – Sose hittem volna – mesélte Švejk –, hogy egy ilyen út Budìjovicébe ennyi nehézséggel jár együtt. Errõl eszembe jut a kobylisyi Chaura mészáros esete. Õ egyszer éjszaka a Palacký-emlékmûnél lyukadt ki Moráòban, és reggelig járkált ott körbe-körbe, mert úgy jött neki elõ, hogy annak a falnak nincsen vége. Ettõl egészen kétségbe volt esve, hajnalban már nem bírta tovább, úgyhogy kiabálni kezdett: „patruj”, és amikor a rendõrök odaszaladtak, megkérdezte tõlük, hogy merre kell Kobylisybe menni, mert õ már öt órája járkál valami fal mellett és annak sohase akar vége lenni. Aztán magukkal vitték, és õ mindent összetört nekik a fogdában. Az õrsparancsnok erre nem szólt egy szót sem, és magában azt gondolta: „Nekem ugyan beszélhetsz. Már megint elkezdi a meséit arról a Budìjovicérõl.” Megkerülték a halastavat, és Švejk érdeklõdve megkérdezte az õrsparancsnoktól, hogy sok-e az orvhalász a környéken. – Itt mindenki orvhalász – felelte az õrsparancsnok –, a régebbi õrmestert bele akarták dobni a vízbe. Az urasági tófelügyelõ söréttel szokott a fenekükbe lõni, de az se ér semmit. Bádogot hordanak a nadrágjukban. Az õrsparancsnok most a haladásról kezdett beszélni, hogy az emberek mindent kitalálnak, és az egyik becsapja a másikát, majd kifejtett egy újszerû elméletet, hogy ez a háború nagy szerencse az emberiségre, mert a sok verekedésben a rendes emberek mellett csirkefogókat és betyárokat is agyon fognak lõni. – Úgyis sok ember van a világon – jelentette ki megfontoltan –, egymás hegyén-hátán szoronganak, és úgy elszaporodtak, hogy az borzasztó. Egy vendégfogadóhoz közeledtek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Kutyául fúj máma a szél – mondta az õrsparancsnok –, azt hiszem, nekünk se árthat meg egy stamperli. Ne szóljon senkinek, hogy Písekbe viszem. Ez államtitok. Az õrsparancsnok maga elõtt látta a központi hivatalok utasítását, mely a gyanús és feltûnõ egyénekrõl, valamint minden egyes csendõrõrs kötelességeirõl szólt: „Megakadályozni bárminemû kapcsolatukat a helyi lakossággal, és szigorúan vigyázni arra, hogy a felsõbb hatóságokhoz való továbbításuk közben ne kerülhessen sor fölösleges beszélgetésekre a környezetükkel.” – Nem szabad elárulni, hogy maga miféle – mondta megint az õrsparancsnok –, senkinek semmi köze hozzá, hogy maga mit követett el. Nem szabad pánikot terjeszteni. – A pánik nagyon rossz dolog az ilyen háborús idõkben – folytatta –, elég egy szó, és máris megindul, mint a lavina, az egész vidéken. Érti? – Én nem is fogok pánikot terjeszteni – felelte Švejk, s valóban ehhez tartotta magát, mert amikor a vendéglõs szóba elegyedett velük, nyomatékosan kijelentette: – A bátyám itt azt mondja, hogy egy óra múlva Písekben leszünk. – Hát úrlábon van a kedves öccse? – kérdezte a kíváncsi vendéglõs az õrsparancsnoktól, s ez szemrebbenés nélkül így felelt: – Ma már lejár az úrlábja! – Jól becsaptuk – fordult mosolyogva Švejkhez, amikor a vendéglõs elszaladt valahová –, csak semmi pánik. Háborús idõket élünk. Az õrsparancsnok, mikor a kocsmába való belépésük elõtt azt mondta, hogy egy stamperli ugyan meg nem árthat, fölöttébb optimista kijelentést tett, mert megfeledkezett a többes számról, és a tizenkettedik stamperli után igen határozottan kijelentette, hogy a körzeti csendõrállomás parancsnoka három óráig úgyis ebédel, tehát kár lenne korábban odaérni, azonkívül pedig odakint hóvihar készül. Ha délután négy órára beérnek Písekbe, akkor is elég korán lesz. Hat óráig bõven van idõ. Majd sötétben mennek, olyan idõ van máma. Különben is mindegy, hogy most indulnak-e vagy késõbb. Nem fut el az a Písek. – Örüljünk, hogy itt ülünk a melegben – mondta ki a döntõ szót –, odakint a lövészárokban sokkal jobban megszenvedik az ilyen kutya idõt, mint mi itt a kályha mellett. A nagy, ódon cserépkályha ontotta a meleget, s az õrsparancsnok megállapította, hogy ezt a külsõ hõt igen elõnyösen ki lehet egészíteni holmi belsõ hõvel, amit különbözõ pálinkák szolgáltatnak – édesek és erõsek, ahogy Galíciában mondják. A vendéglõsnek nyolc ilyen italfajtája volt, unatkozott ebben az elhagyott kocsmában, s velük ivott; kortyait a szélvihar muzsikája kísérte, vadul fütyülve az épület minden sarka körül. Az õrsparancsnok egyre csak buzdította a vendéglõst, hogy tartson vele lépést, megvádolta, hogy keveset iszik, bár ez kétségtelen rágalom volt, mert a vendéglõs már alig állt a lábán, mindenáron ferblizni akart, és azt állította, hogy éjszaka ágyúszót hallott kelet felõl, mire az õrspa-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html rancsnok élénk csuklások közepette így válaszolt: – Csak semmi pánik. Erre u-u-tasítás van. És magyarázni kezdte, hogy az utasítás, az a közvetlen parancsok összefoglalása. Ezenközben elárult néhány titkos leiratot. A vendéglõs már semmit se értett, csak ahhoz a kijelentéséhez ragaszkodott makacsul, hogy utasításokkal nem lehet a háborút megnyerni. Már sötét volt, amikor az õrsparancsnok elhatározta, hogy most aztán útnak indul Švejkkel Písek felé. A hóviharban egy lépésre se lehetett látni, és az õrsparancsnok folyton ezt mondta: – Egyenesen elõre az orrunk után egész Písekig. Mikor harmadszor mondta ezt, a hangja már nem az országútról szólt, hanem valahonnan a mélybõl, minthogy oldalt belesüppedt a hóba. A puskája segítségével nagy nehezen visszakecmergett az útra. Švejk hallotta, hogy fojtott hangon nevet: – Hullámvasút. – Csakhamar azonban ismét elveszett a hangja, mert újból belecsúszott az árokba, de elõbb még felordított, túlharsogva a szelet: – Elesek, pánik! Az õrsparancsnok szorgalmas hangyává alakult át, amely valahányszor leesik valahonnét, mindjárt álhatatosan mászni kezd visszafelé. Ötször ismételte meg az õrsparancsnok ezt a kirándulást az árokba, és amikor ismét Švejk mellett állt, tanácstalanul és kétségbeesetten így szólt: – Én magát nagyon könnyen el is veszíthetném. – Sose féljen, õrsparancsnok úr – mondta Švejk –, legjobb lesz, ha összekötjük egymást. Akkor egyikünk se veszítheti el a másikat. Van magánál bilincs? – Minden csendõr mindig kell hogy bilincset hordjon magával – jelentette ki nyomatékosan az õrsparancsnok, Švejk körül botladozva –, ez a mi mindennapi kenyerünk. – Hát akkor kössük össze egymást – ajánlotta Švejk –, próbálja csak meg. Az õrsparancsnok egy mesteri mozdulattal rácsatolta Švejkre a bilincset, a másik végét a saját jobb keze csuklójára, s így aztán össze voltak kapcsolva, mint valami ikrek. Az országúton botladozva nem szabadulhattak egymástól, az õrsparancsnok ráhúzta Švejket egy kõrakásra, és amikor elesett, magával rántotta Švejket is. Közben a bilincs belevágott a kezükbe, végül aztán az õrsparancsnok kijelentette, hogy ez így nem mehet tovább, újra szét kell kapcsolódniuk. Hosszas és eredménytelen erõlködés után, hogy megszabadítsa önmagát és Švejket a bilincstõl, az õrsparancsnok felsóhajtott: – Most már össze vagyunk kötve örökkön örökre. – Ámen – tette hozzá Švejk, és folytatták fáradságos útjukat. Az õrsparancsnokon teljes depresszió lett úrrá, s amikor borzalmas szenvedések után késõ este megérkeztek a píseki csendõrparancsnokságra, a lépcsõházban teljesen letörten így szólt Švejkhez: – Most valami szörnyû dolog fog történni. Mi nem tudunk elválni egymástól. S valóban szörnyû volt, amikor az õrmester odahívatta a csendõrparancsnokot, König kapitányt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A kapitány elsõ szava ez volt: – Leheljen rám! – Most már értem – mondta a kapitány, miután éles, tapasztalt szaglóérzéke segítségével biztos képet nyert a helyzetrõl –, rum, kontusovka, császárkörte, szilvórium, zölddió, meggylikõr és vaníliapálinka. – Õrmester úr – fordult az alárendeltjéhez –, íme a példa, hogy egy csendõrnek hogy nem szabad kinéznie. Az ilyen viselkedés bûncselekmény, amirõl majd a katonai bíróság fog ítélni. Bilinccsel hozzáköti magát a delikvenshez. Tökrészegen érkezik meg,totál besoffen . Úgy mászik ide, mint egy állat! Vegye le róla a bilincset! – Mi az? – fordult az õrsparancsnokhoz, aki szabad kezével fordítva szalutált. – Kapitány úrnak alázatosan jelentem, hogy berichtet hoztam. – Magáról is bericht fog menni a bíróságra – mondta kurtán a kapitány –, õrmester úr, csukja le mind a kettõt, reggel hozza õket kihallgatásra, ezt a putimi jelentést pedig tanulmányozza át és küldje utánam a lakásomra. A píseki kapitány rendkívül hivatalos férfiú volt, következetesen üldözte alantasait, és bürokratikus szempontból nem akadt párja. Az õ körzetébe tartozó csendõrállomások sohasem lélegezhettek fel, hogy elmúlt a vihar. A vihar visszatért minden leirattal, amely a kapitány aláírását viselte, s a kapitány egész nap különbözõ feddéseket, intéseket és megrovásokat küldött szanaszét a körzetébe. A háború kitörése óta baljós felhõk lebegtek a píseki körzet csendõrállomásai fölött. Valósággal kísérteties volt a hangulat. Dörögtek a bürokrácia mennykövei, és lesújtottak a csendõrõrmesterekre, õrsparancsnokokra, közlegényekre és tisztviselõkre. Minden hülyeségért fegyelmi vizsgálat. – Ha meg akarjuk nyerni a háborút – mondogatta ellenõrzõ körútjain a kapitány –, akkor az „á”nak „á”-nak kell lenni, a „b”-nek „b”-nek, és minden „i”-n rajta kell lenni a pontnak. Úgy érezte, hogy minden oldalról árulás veszi körül, és az a határozott benyomás alakult ki benne, hogy a körzetében minden csendõrnek van valami háborús eredetû bûne, hogy e komoly idõkben mindegyik elkövetett valami szolgálati mulasztást. Õt pedig a felsõ hatóságok bombázták mindenféle leiratokkal, melyekben a honvédelmi minisztérium utalt arra, hogy a hadügyminisztérium jelentései szerint a píseki körzetbõl való katonák átszökdösnek az ellenséghez. Folyton hajszolták, hogy kutassa a körzet lojalitását. Kísérteties eredményekre jutott. Mikor a környékbeli asszonyok elkísérték bevonuló férjüket, a kapitány tudta, hogy ezek a férfiak feltét-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lenül megígérik a feleségüknek, hogy nem fogják magukat agyonlövetni a császár õfelségéért. A feketesárga láthatáron forradalmi felhõk gyülekeztek. Szerbiában és a Kárpátokban egész zászlóaljak mentek át az ellenséghez. A 28. regiment, a 11. regiment. Ez utóbbiban a píseki körzetbõl és járásból való katonák szolgáltak. Oly feszült volt ez a lázadás elõtti légkör, hogy a vodòanyi regruták fekete organdinból készült szegfûkkel vonultak be. A píseki állomáson Prágából jövõ katonák utaztak át, s visszahajigálták a cigarettát és csokoládét, amit a píseki jobb társaság hölgyei adtak be nekik a sertés-szállító vagonokba. Aztán átutazott egy menetzászlóalj, és néhány píseki zsidó elordította magát: „Heil, nieder mit den Serben!”, amire kaptak egypár olyan gyönyörû pofont, hogy egy egész hétig nem mutatkozhattak az utcán. S miközben ezek az epizódok lejátszódtak, világosan rámutatva arra, hogy a templomi orgonákon játszott „Gotterhalte” csupán siralmas aranyozás és általános képmutatás, a csendõrõrsökrõl egyre érkeztek a válaszok, a la Putim, a különbözõ kérdõívekre, hogy minden a legnagyobb rendben van, a háború ellen nem folyik semmilyen agitáció, a lakosság hangulata római egyes a, a lelkesedés római egyes a-b. – Maguk nem csendõrök, hanem községi csõszök – mondogatta a kapitány, körútjai alkalmával –, ahelyett, hogy ezer százalékkal élesebben vigyáznának, lassanként barmokká fejlõdnek vissza. S e zoológiai felfedezéséhez még hozzátette: – Vígan döglenek idehaza, és azt gondolják: „Mit dem ganzen Krieg kann man uns im Arsch lecken.”[100] Aztán mindig felsorolta a szerencsétlen csendõrök összes kötelességeit, és elõadást tartott arról, hogy milyen a helyzet, s hogy mindent jól kézbe kell venni, hogy valóban olyan legyen, amilyennek lennie kell. Miután ily módon ragyogó képet festett a csendõri tökéletességrõl, amely az osztrák monarchia megerõsítését szolgálja, fenyegetések következtek, fegyelmi vizsgálatok, áthelyezések és káromkodások. A kapitány szilárdul meg volt gyõzõdve arról, hogy itt valami fontos õrhelyen áll, védelmez valamit, s hogy az alája tartozó csendõrõrsök összes csendõrei lusta gazemberek, egoisták, csirkefogók, csalók, akik a világon semmi máshoz nem értenek, csak a pálinkához, sörhöz és borhoz. S mivel csekély a fizetésük, hagyják magukat megvesztegetni, hogy vedelhessenek, és lassan, de biztosan tönkreteszik Ausztriát. Az egyetlen ember, akiben megbízott, a saját õrmestere volt a körzeti parancsnokságról, de a kocsmában ez is mindig azt mondta: – Na, máma megint csináltam egy jó heccet a vén fajankóval… A kapitány elmerülten tanulmányozta a putimi csendõrõrmesternek Švejkrõl szóló „berichtjét”. Elõtte állt Matejka csendõrõrmester, és azt gondolta magában, hogy a kapitány bebújhat neki a fenekébe az összes berichtekkel együtt, mert õt lent az Otavában már várják egy parti snapszlira. – Legutóbb azt mondtam magának, Matejka – szólalt meg a kapitány –, hogy a legnagyobb hülye, akit eddig megismertem, a protivíni csendõrõrmester, de ezzel a berichttel a putimi õrmester

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html még rajta is túltett. Az a katona, akit az a bitang, az a részeg õrsparancsnok hozott, és úgy hozzá volt kötözve, mint egyik kutya a másikhoz, az egyáltalán nem spión. Egész közönséges dezertõr. Az õrmester olyan marhaságokat ír itt a jelentésben, hogy minden kölyök az elsõ pillantásra látná, hogy be volt rúgva a nyavalyás, mint egy pápai prelátus. – Azonnal vezesse ide azt a katonát – adta ki a parancsot a kapitány, miután még egy darabig tanulmányozta a putimi jelentést. – Soha életemben nem láttam még egy ilyen hülyeséggyûjteményt, és ráadásul még egy olyan marhát küld azzal a gyanús fickóval, mint ez az õrsparancsnok. Engem még nem jól ismernek ezek az emberek, én is tudok komisz lenni. Ha naponta háromszor nem csinálják össze magukat elõttem a félelemtõl, már azt hiszik, hogy fát lehet hasogatni a hátamon. A kapitány hosszasan kifejtette, hogy a csendõrség mostanában fittyet hány minden parancsnak, s amikor berichteket állít össze, mindjárt látni, hogy egy ilyen õrmester mindenbõl tréfát ûz, csak hogy még jobban megkeverje a dolgokat. Ha felülrõl figyelmeztetés érkezik, hogy nincs kizárva, hogy kémek járkálnak a vidéken, akkor a csendõrõrmesterek nagyban kezdik gyártani õket, és ha még eltart egy ideig a háború, akkor az egész csendõrség egy nagy bolondokháza lesz. Táviratozzanak az irodából Putimba, hogy az az õrmester holnap jelentkezzen Písekben. Majd õ kiveri neki a fejébõl azt az „óriási eseményt”, amelyrõl a jelentése kezdetén ír. – Melyik regimentbõl szökött meg? – így fogadta Švejket a kapitány. – Egyikbõl se. A kapitány ránézett Švejkre, és akkora gondtalanságot látott a derék katona nyugodt arcán, hogy megkérdezte tõle: – Hogy jutott akkor az uniformishoz? – Minden katona kap uniformist, amikor berukkol – felelte Švejk szelíd mosollyal –, én a 91-es regimentben szolgálok, és nemcsak hogy nem szöktem meg a regimentemtõl, hanem éppenellenkezõleg. Az „ellenkezõleg” szót olyan hangsúllyal mondta, hogy a kapitány gyászos képet vágott, és megkérdezte: – Hogyhogy ellenkezõleg? – Borzasztó egyszerû dolog – avatta be Švejk a titokba a kapitányt –, én a regimenthez megyek, én a regimentemet keresem, én nem szökök meg tõle. És semmi mást nem kívánok, csak hogy minél hamarabb a regimenthez kerülhessek. Én már egészen ideges vagyok emiatt, hogy úgy látszik, egyre messzebb kerülök Èeské Budìjovicétõl, amikor meggondolom, hogy ott az egész regiment énrám vár. Putimban az õrmester úr megmutatta nekem a térképen, hogy Budìjovice délre van, és ahelyett õ északra irányított engem. A kapitány legyintett, mintha azt akarná mondani: „Az az õrmester még rosszabb dolgokat is mûvel annál, mint hogy északra irányítja az embereket.”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Szóval maga nem tudja megtalálni a regimentjét – mondta –, és merre kereste eddig? Švejk elmagyarázta neki az egész helyzetet. Megnevezte Tábort és az összes helységeket, amelyeken áthaladt Budìjovice felé: Milevsko – Kvetov – Vrហ– Malèin – Èiová ž – Sedlec – Horaždovice – Radomyšl – Putim – Štekno – Strakonice – Volyò – Dub – Vodòany – Protivín és megint csak Putim. Švejk a lelkesedéstõl lobogva ecsetelte viaskodását a sorssal, hogy õ erõnek erejével, semmibe véve a nehézségeket, feltétlenül el akart jutni Budìjovicébe az õ 91-es regimentjéhez, s hogy minden erõfeszítése kudarcot vallott. Valóban tüzes beszédet mondott, s közben a kapitány mechanikusan lerajzolta egy darab papírra azt a bûvös kört, amelybõl Švejk, a derék katona nem bírt kiszabadulni, mikor az ezredéhez igyekezett. – Herkulesi munka volt – mondta végül a kapitány, miután kedvtelve végighallgatta Švejk elõadását arról, hogy mennyire fáj neki, hogy ilyen sokáig nem sikerült eljutnia az ezredéhez –, gyönyörû egy látványt nyújthatott maga, amikor Putim körül tekergett. – Már akkor is eldõlhetett volna a dolog – vélte Švejk –, ha nem lett volna ott az az õrmester úr abban a szerencsétlen fészekben. Õ egyáltalán nem kérdezte tõlem se a nevemet, se a regimentemet, és õneki valahogy minden borzasztó furcsa volt. El kellett volna hogy kísértessen engemet Budìjovicébe, és a kaszárnyában aztán megmondták volna neki, hogy én az a Švejk vagyok-e, aki a regimentjét keresi, vagy pedig valami gyanús egyén. Máma már második napja ott lehetnék a regimentemnél, és teljesíthetném a katonai kötelességemet. – Miért nem figyelmeztette õket Putimban, hogy tévedésrõl van szó? – Mert láttam, hogy hiába beszélnék is velük. Vinohradyban is mindig azt mondta az öreg Rampa kocsmáros, ha valaki adós akart maradni, hogy az emberre rájönnek néha olyan pillanatok, amikor süket lesz, mint egy ágyú. A kapitány nem sokáig töprengett, s csak annyit jegyzett meg magában, hogy ha valaki a regimentjéhez akar jutni, és ilyen hatalmas kört ír le, az a legmélyebb degeneráció tünete; majd az irodában legépeltette a következõ levelet, ragaszkodva a hivatalos stílus minden szabályához és szépségéhez. A 91. cs. kir. gyalogezred tek. parancsnokságának Èeské Budìjovice Mellékelten átküldetik Josef Švejk, ki idevágó állítása szerint nevezett ezred katonája, miután vallomása alapján Putimban, píseki körzet, a csendõrállomáson mint szökevénygyanús feltartóztattatott. Nevezett elõadja, hogy fent nevezett ezredéhez igyekszik. Az elõvezetett egyén alacsony, zömök termetû, arca és orra arányos, szeme kék, különös ismertetõ jele nincs. B. I. szám alatt mellékletben megküldetik a vonatkozó egyén élelmezésének számlája a honvédelmi minisz-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html térium számláján való szíves kiegyenlítés végett, azzal a kérelemmel, hogy az elõvezetett egyén átvételét nyugtázni szíveskedjenek. C. I. szám alatt mellékletben megküldetik nyugtázás céljából a kincstári tárgyak jegyzéke, melyek lefogatása idején a letartóztatottnál voltak. A písek-budìjovicei utat Švejk vonaton tette meg, gyorsan és kényelmesen. Útitársa, egy fiatal csendõrújonc, egy pillanatra se vette le róla a szemét, és borzasztóan félt, hogy Švejk megszökik tõle. Az egész úton egy súlyos problémával viaskodott: „Ha most ki kéne menjek kisdolgozni vagy nagydolgozni, mit csinálok?” Végül is úgy oldotta meg a problémát, hogy Švejknek asszisztálnia kellett. A budìjovicei pályaudvartól a kaszárnyáig egész úton görcsösen szemmel tartotta Švejket, s valahányszor egy sarokházhoz vagy keresztutcához értek, mintegy mellékesen megemlítette neki, hogy hány élestöltényt kapnak minden õrkísérethez, mire Švejk azt felelte, hogy õ meg van gyõzõdve róla, hogy egy csendõr se fog az utcán rálõni valakire, mert nem akarja, hogy szerencsétlenség legyen belõle. A csendõr vitatni próbálta ezt a tételt, s így érkeztek meg a kaszárnyába. A kaszárnyában immár második napja Lukᚠfõhadnagy volt az ügyeletes tiszt. Mit sem sejtve ült az irodában az íróasztala mögött, amikor behozták hozzá Švejket az iratokkal. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megint itt vagyok – szalutált Švejk ünnepélyes arcot vágva. A jelenetnek tanúja volt Kot’átko zászlós, és õ késõbb azt mesélte, hogy Švejk jelentkezésére Lukᚠfõhadnagy felugrott, a fejéhez kapott, majd hátrarogyott Kot’átkóra, s amikor magához térítették, Švejk, aki az egész idõ alatt tisztelegve állott, megismételte: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megint itt vagyok! – Lukᚠfõhadnagy erre halottsápadtan, remegõ kézzel átvette a Švejkre vonatkozó iratokat, aláírta, mindenkit felszólított, hogy menjenek ki, a csendõrnek azt mondta, hogy rendben van, és bezárkózott Švejkkel az irodába. Így ért véget Švejk budìjovicei anabázisa. Kétségtelen, hogy ha nem fosztják meg a szabad mozgási lehetõségtõl, magában is eljutott volna Budìjovicébe. Ha pedig a hivatalok azzal dicsekednének, hogy õk szállították Švejket a szolgálat színhelyére, ez a legnagyobb tévedés. Figyelembe véve Švejk energiáját és kiolthatatlan harci szomját, a hivatalok közbelépése ebben az esetben inkább a derék katona elgáncsolásának tekintendõ. Švejk és Lukᚠfõhadnagy egymás szemébe nézték. A fõhadnagy szemébõl rémület, borzadály, kétségbeesés sugárzott, Švejk pedig lágyan, szeretettel nézett a fõhadnagyra, mint egy elveszett és újra megtalált kedvesre. Az irodában templomi csend volt. Behallatszott, hogy valaki sétál a folyosón. Egy lelkiismeretes egyéves önkéntes, aki a náthája miatt maradt bent, hallatszott is a hangján, orrhangon magolt valami leckét: hogyan kell az erõdökben a császári ház tagjait fogadni. Világosan hallatszott min-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html den szava: „Sobald die höchste Herrschaft in der Nähe der Festung anlangt, ist das Geschütz auf allen Bastionen und Werken abzufeuern, der Platzmajor empfängt dieselben mit dem Degen in der Hand zu Pferde, und reitet sodann vor.”[101] – Fogja be ott a pofáját – ordította ki a fõhadnagy a folyosóra –, menjen innét a fenébe. Ha láza van, maradjon otthon az ágyban! Hallatszott, ahogy a szorgalmas egyéves önkéntes eltávolodik, de azért mint csendes visszhang még beszûrõdött a folyosó végérõl az elõbbi szöveg orrhangú folytatása: „In dem Augenblicke, als der Kommandant salutiert, ist das Abfeuern des Geschützes zu wiederholen, welches bei dem Absteigen der höchsten Herrschaft zum drittenmale zu geschehen hat.”[102] S a fõhadnagy és Švejk ismét némán figyelték egymást, míg végül Lukᚠfõhadnagy nyers iróniával megszólalt: – Van szerencsém üdvözölni magát, Švejk., Èeské Budìjovicében. Akinek akasztófát rendelt a sors, az nem fullad a vízbe. Már körözõlevelet adtak ki magáról, és holnap regimentsraportra megy. Én már nem mérgelõdöm többet magával. Éppen eleget bosszankodtam maga miatt, elfogyott a türelmem. Ha meggondolom, hogy mennyi ideig kibírtam egy ilyen hülyével… Fel-alá kezdett járkálni az irodában: – Nem, ez borzasztó. Azon csodálkozom, hogy nem lõttem fõbe magát. Mi történt volna velem? Semmi. Felmentettek volna. Érti ezt? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy tökéletesen értem. – Švejk, ne kezdje újra ezeket a marhaságait, mert igazán nem tudom, hogy mi történik. Végül mégiscsak megtanítják magát kesztyûbe dudálni. Maga egyre csak fokozta a hülyeségeit, nem ismert határt, most aztán kirobbant a katasztrófa. Lukᚠfõhadnagy megdörzsölte a kezét: – Bizony, Švejk, magának most már ámen. – Visszament az asztalához, írt néhány sort egy darab papírra, behívta az õrszemet az iroda elõl, ráparancsolt, hogy kísérje Švejket a prófoszhoz, és adja oda ezt a cédulát. Švejket átkísérték az udvaron, és a fõhadnagy leplezetlen örömmel nézte, hogy a prófosz kinyitja a fogda ajtaját, melyen egy feketesárga táblácska állt:Regimentsarrest , Švejk eltûnik az ajtó mögött, s a prófosz nemsokára visszajön. – Hála istennek – mondta hangosan a fõhadnagy –, csakhogy ott van már. A Mária kaszárnya tömlöcének sötét mélységeiben Švejket szívélyesen üdvözölte egy kövér egyéves önkéntes, aki a szalmazsákján hevert. Már második napja raboskodott egyedül, és szörnyen unta magát. Švejk kérdésére, hogy miért van lecsukva, azt felelte, hogy egy csekélység miatt. Éjszaka, a fõtér árkádjai alatt, ittas állapotban tévedésbõl felpofozott egy tüzérhadnagyot. Tulajdonképpen fel se pofozta, csak leütötte a sapkáját a fejérõl. A dolog úgy történt, hogy a tüzérhadnagy ott állt éjszaka az árkádok alatt, és nyilván valami prostituáltat várt. Háttal állt az egyéves önkéntes felé, s ez összetévesztette egy jó ismerõsével, Materna František önkéntessel.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Az is pont egy olyan vakarcs – mesélte Švejknek –, hát szépen odamentem hozzá hátulról, leütöttem a sapkáját, és azt mondtam: „Szervusz, Franci!” Erre az a hülye pasas mindjárt fütyült az õrjáratnak, és bekísértetett. – Lehetséges – ismerte el az egyéves önkéntes –, hogy veszekedés közben egy-két pofon is leesett, de azt hiszem, hogy ez semmit se változtat a lényegen, mivel kézenfekvõ tévedésrõl volt szó. Õ maga is elismeri, hogy azt mondtam: „Szervusz, Franci”, pedig az õ keresztneve Anton. Ez teljesen világos. Legfeljebb csak abból lehet bajom, hogy kiszöktem a kórházból, és ha még azzal a „krankenbuchhal” is vacakolni fognak… – Tudniillik, amikor berukkoltam – mesélte tovább –, elõbb kivettem magamnak egy szobát a városban, és próbáltam reumát szerezni. Háromszor egymás után berúgtam, aztán a város szélén befeküdtem egy árokba, amikor esett az esõ, és lehúztam a cipõmet. Nem ért semmit. Erre azokon a téli éjszakákon egy egész hétig kijártam fürödni a Malšéba, és pont az ellenkezõ eredményt értem el. Barátom, én úgy megedzõdtem ettõl, hogy egy egész éjszakát kibírtam a hóban fekve annak a háznak az udvarán, ahol laktam, és reggel, amikor a lakók felköltöttek, olyan meleg volt a lábam, mintha papucs lett volna rajta. Ha legalább egy anginát be tudtam volna szerezni, de abból se lett semmi. Még egy nyavalyás trippert se sikerült felszednem. Mindennap eljártam a „Port-Arthur”-ba, néhány kollégám már heregyulladást kapott, felvágták a tojásukat, és én az egész idõ alatt immunis maradtam. Marha egy pech, barátom. Végül aztán a „Rózsá”-ban megismerkedtem egy hlubokái rokkanttal. Azt mondta, menjek el hozzá egy vasárnap látogatóba, és másnap olyan lesz a lábam, mint egy dézsa. Volt neki otthon tûje meg injekciója, és én tényleg alig bírtam hazavánszorogni Hlubokából. Nem csapott be engem ez az aranyos lélek. Így aztán végül mégiscsak megvolt az izomreumám. Gyorsan be a kórházba… és máris császár voltam. Aztán még egyszer rám mosolygott a szerencse. A sógornõm testvérét, a žižkovi dr. Masákot áthelyezték Budìjovicébe, és ennek köszönhetem, hogy olyan sokáig tudtam tartani magam a kórházban. Kihúzhattam volna egészen a szupravizitig, de aztán mindent elrontottam azzal a szerencsétlen „krankenbuchhal”! Pedig az jó ötlet volt, nagyszerû volt. Szereztem egy nagy könyvet, ráragasztottam egy címkét, és arra rámázoltam, hogyKrankenbuch des 91. Reg.[103] Megvolt abban minden rovat, rubrika, ahogy kell. Beírtam egy csomó kitalált nevet, lázakat, betegségeket, és mindennap délután, a vizit után, a hónom alá fogtam a könyvet, és nagy pofával kimentem a városba. A kapuban landwehresek álltak õrt, úgyhogy errõl az oldalról is tökéletesen biztosítva voltam. Megmutattam nekik a könyvet, és még szalutáltak is. Aztán elmentem egy adóhivatali tisztviselõ ismerõsömhöz, nála átöltöztem civilbe, és elmentem a kocsmába, ott aztán baráti társaságban különféle hazaáruló dolgokat meséltünk egymásnak. Aztán már olyan pimasz lettem, hogy át se öltöztem civilbe, és uniformisban járkáltam a kocsmákba, meg a városban is. Csak hajnal felé mentem vissza a kórházi ágyamba, és ha éjszaka megállított az õrjárat, az orruk alá dugtam a 91es regiment „krankenbuch”-ját, és senki se kérdezõsködött tovább. A kórház kapujában megint csak némán rámutattam a könyvre, és valahogy mindig sikerült eljutnom az ágyig. Olyan nagy lett a pimaszságom, hogy azt hittem, nekem már senki se csinálhat semmit, míg aztán egy éjszaka a fõtér árkádjai alatt bekövetkezett a végzetes tévedés, amely világosan bebizonyította, hogy nem nõnek a fák az égig, bajtársam. Büszkeségnek gyász az ára. Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ikarosz elégette szárnyait. Az ember gigász akarna lenni, barátom, pedig csak egy darab szar. Nem szabad hinni a véletlenben, jobb, ha reggel és este is felpofozzuk magunkat, hogy el ne felejtsük, hogy az óvatosság sohase fölösleges, és hogy jóból is megárt a sok. A bacchanáliák és orgiák után mindig morális katzenjammer következik. Ez egy természeti törvény,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kedves barátom. Ha meggondolom, hogy ellõttem magamnak a szupravizitet, a kiszuperálást. Hogy felddienstunfähig[104]lehettem volna. Ilyen õrült protekcióval. Itt dögölhettem volna valahol az irodán a kiegészítõ parancsnokságon, és most gondatlanságból kitörtem a nyakamat. Az egyéves önkéntes ünnepélyesen befejezte vallomását: – Karthágóra is sor került, Ninivét romhalmazzá változtatták, kedves barátom, de azért fel a fejjel! Ne higgyék, hogy ha kiküldenek a frontra, egyszer is elsütöm a puskámat. Regimentsraport! Kicsapni az iskolából! Éljen a cs. kir. kretenizmus! Majd bolond leszek az iskolában kuksolni, és vizsgázgatni nekik. Kadét, fénrik, lajtnant, óberlajtnant. Szarom rájuk! Offizierschule. Behandlung jener Schüler derselben, welche einen Jahrgang repetieren müssen![105]Katonai paralízis. Jobb avagy bal vállon kell tartani a puskát? Hány csillagja van egy káplárnak? Evidenzhaltung Militärreservemänner![106]Himmelherrgott, nincs füstölnivaló, bajtárs! Nem akarja, hogy megtanítsam a plafonra köpni? Ide nézzen, így kell. Közben gondoljon valamit, magának, és a kívánsága teljesülni fog. Ha szereti a sört, kitûnõ vizet ajánlhatok önnek ebbõl a korsóból. Ha éhes, és szeretne ízes falatokkal jóllakni, ajánlom önnek a Polgári Kaszinót. Ajánlhatom továbbá, hogy idõtöltésbõl írjon verseket. Én már költöttem itt egy eposzt: Itthon van a prófosz? Alszik, pajtás, nem beszél, a hadsereg súlypontja ez, míg Bécsbõl jön egy új befél, hogy elveszett az egész csatatér. Ilyen hõst, fiúk, ki látott? Priccsünkbõl rak barikádot. Közben nyálas ajka reszket, s harsog mennydörgõ szava: „Ausztria sohase veszthet. éljen császár és haza!„ – Látja, bajtárs – folytatta a kövér egyéves önkéntes –, aztán még mondja valaki, hogy a nép körében egyre apad a tisztelet szeretett uralkodónk iránt. Egy bebörtönzött férfiú, akinek nincs cigarettája, s akire regimentsraport vár, a trónhoz való ragaszkodás leggyönyörûbb példáját nyújtja. Dalaiban hódolatot mutat be tágabb értelemben vett hazájának, amelyet minden oldalról fenyeget a seggrepacsi. Szabadságától megfosztották, de ajkairól a rendíthetetlen hûség költeményei ömledeznek. Morituri te salutant, caesar! A halottak köszöntenek, császár! Hanem a prófosz

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egy aljas dög. Szép kis személyzettel van az ember körülvéve a szolgálatban. Tegnapelõtt adtam neki öt koronát, hogy hozzon érte cigarettát, és a piszok disznó ma reggel azt mondta, hogy itt nem szabad dohányozni, még kellemetlensége lenne belõle, az öt koronát pedig majd megadja, ha lénungot kap. Igen, barátom, én már semmiben se hiszek. A legjobb jelszavak is ki vannak forgatva. Foglyoktól lopni! És a zsivány ráadásul még egész nap azt énekli: „Wo man singt, da lass dich ruhignieder, böse Leute haben keine Lieder!”[107]Bitang, kapcabetyár, gazember, áruló! Ezek után az egyéves önkéntes megkérdezte Švejktõl, hogy mi a bûne. – A regimentet kereste? – mondta aztán. – Szép kis túra. Tábor, Milevsko, Kvetov, Vráž, Malèin, Èižová, Sedlec, Horaždovice, Radomyšl, Putim, Štekno, Strakonice, Volyò, Dub, Vodòany, Protivín, Putim, Písek, Budìjovice. Tövises út. Holnap maga is regimentsraportra jön? Jól van, testvér, találkozunk a vérpadon. Schröder óberszt urunknak megint nagy öröme lesz. Maga el se tudja képzelni, hogy az ezredbeli afférek milyen hatással vannak rá. Száguld az udvaron, mint egy veszett kankutya, és lóg a nyelve, mint egy döglött gebének. És a beszédei, a megrovásai, és ahogy közben maga köré köpköd, mint egy nyáladzó teve. És a szónoklatainak sohasem akar vége lenni, és az ember várja, hogy a következõ pillanatban összedõl az egész Mária kaszárnya. Én jól ismerem, mert egyszer már voltam ilyen regimentsraporton. Csizmában vonultam be és cilinder volt a fejemen, és mivel a szabó nem készítette el idõre az uniformisomat, csizmában és cilinderben mentem ki az önkéntesiskola után a gyakorlótérre, beálltam a sorba, és úgy masíroztam a bal szélen. Schröder ezredes egyenesen odalovagolt hozzám, csoda, hogy fel nem döntött. „Donnerwetter, ordította, hogy biztos meghallották a Šumavában is, was machen Sie hier, Sie Zivilist?”[108]Illedelmesen azt válaszoltam, hogy egyéves önkéntes vagyok, és részt veszek a gyakorlaton. Na, azt látta volna. Egy fél óra hosszat beszélt, és csak aztán vette észre, hogy cilinderben szalutálok. Aztán már csak azt üvöltötte, hogy másnap menjek regimentsraportra, és dühében, isten tudja, milyen messzire elvágtatott, mint az õrült, aztán visszatrappolt, megint üvöltözött, tombolt, a mellét verte, és megparancsolta, hogy azonnal távolítsanak el engem a gyakorlótérrõl, és vigyenek a hauptwachéra.[109]A regimentsraporton kétheti kaszárnyaáristomot sózott rám, beöltöztetett a legszörnyûbb rongyokba, amik a raktárban voltak, és azzal fenyegetett, hogy letépi a stráfjaimat. „Az egyéves önkéntes, bömbölte a hülye óberszt, az egy fennkölt fogalom, a dicsõség embriója, katonai méltóság, hõs. Wohltat egyéves önkéntes, miután letette a vizsgát és káplári rangot kapott, önként jelentkezett a frontra, foglyul ejtett tizenöt ellenséget, és éppen amikor átadta õket, darabokra szakadt egy gránáttól. Aztán öt perc múlva megjött a parancs, hogy Wohltat egyéves önkéntest kadéttá nevezték ki. Ez várna magára is, ilyen ragyogó jövõ, elõléptetés, kitüntetés, beírnák a nevét az ezred aranykönyvébe.” Az egyéves önkéntes kiköpött: – Látja, kedves bajtárs, milyen nagy az isten állatkertje. Fütyülök az önkéntesi stráfjaikra és az összes privilégiumokra: „Önkéntes úr, maga egy marha.” Milyen szépen hangzik ez: „Magamarha”, nem pedig csak úgy durván: „Temarha.” A halála után pedig megkapja a signum laudist vagy a nagyezüstöt. Mennyivel szerencsésebb minden ökör. Azt egyszerûen csak letaglózzák a vágóhídon, és nem viszik elõbb egzecíroztatni meg „feldschiessenre”. [110]

A kövér egyéves önkéntes áthengeredett egy másik szalmazsákra, és így folytatta: – Annyi biztos, hogy egyszer csak felrobban ez az egész, mert ez így nem mehet örökké. Próbáljon meg dicsõséget pumpálni egy disznóba, az is kipukkad a végén. Ha a frontra mennék, ezt írnám a marhavagon falára: ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Trágya lesz a csontod, úgy bizony, komám. Acht Pferde oder achtundvierzig Mann.[111] Kinyílt az ajtó, és megjelent a prófosz: egy negyed porció komiszkenyeret hozott kettõjüknek, valamint friss vizet. Anélkül, hogy felkelt volna a szalmazsákról, az egyéves önkéntes a következõ szavakat intézte a prófoszhoz: – Mily magasztos és gyönyörû dolog a rabokat látogatni, ó, te szent Ágnese a 91-es regimentnek! Üdvözlégy, jótét angyal, kinek szíve megtelik részvéttel. Görnyedezel te az ételek és italok kosara alatt, hogy enyhet adj szenvedésünkre. Sohasem felejtjük el neked irántunk mutatott jóságodat. Sugárzó tünemény vagy te a mi börtönünkben. – A regimentsraporton majd elmegy a jókedve – dörmögte a prófosz. – Sose pukkadj, te hörcsög – felelte a priccsrõl az egyéves önkéntes –, inkább mondd meg nekünk, mit csinálnál, ha tíz önkéntest kéne lecsuknod. Ne bámulj olyan bárgyún, ó, te kulcsárja a Mária kaszárnyának. Lecsuknál húszat, és tízet eleresztenél, te ürge. Jézus Mária, ha én volnék a hadügyminiszter, mit kapnál te nálam! Ismered azt a tételt, hogy a beesési szög egyenlõ a visszaverõdési szöggel? Én csak egyet kérek tõled: mutass és adj nekem egy szilárd pontot a világegyetemben, és én kibillentem a sarkaiból az egész földgolyót, veled együtt, te hólyag! A prófosz kidüllesztette a szemét, megrázkódott, és becsapta az ajtót. – Közös segélyezési egylet a prófoszok eltávolítására – mondta az egyéves önkéntes, igazságosan két részre osztva a kenyéradagot –, a fogdai rendszabály tizenhatodik paragrafusa alapján a kaszárnyában fogva tartott egyéneknek az ítélethirdetésig katonai menázsi jár, de itt a préri törvénye uralkodik: aki bírja, felzabálja a foglyok elõl. Egymás mellett ültek Švejkkel a priccsen, és a komiszkenyeret rágcsálták. – A prófoszon látni a legjobban – folytatta elmélkedéseit az egyéves önkéntes –, hogy a katonaság mennyire eldurvítja az embert. Bizonyos, hogy a mi prófoszunk is, mielõtt katonai szolgálatba lépett volna, lelkes ifjú volt, telve idealizmussal, egy szõke cherub, gyöngéd és érzékeny lélek mindenkivel szemben, gyámolítója a szerencsétleneknek, akiket mindig pártfogásába vett, ha odahaza összeverekedtek a búcsúban egy lány miatt. Kétségtelen, hogy mindenki becsülte õt, de ma… Istenem, hogy szeretném szájon vágni, szétverni a fejét a priccsen, fejjel lefelé beledobni a latrinába. Ez is csak azt mutatja, barátom, hogy a szellem teljesen eldurvul a katonai mesterségben. Az önkéntes rágyújtott egy nótára:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az ördögtõl se félt a lány, s egy tüzérrel találkozott… – Kedves barátom – folytatta elõadását –, ha mindent a mi szeretett monarchiánk szempontjából nézünk, feltétlenül arra a következtetésre kell jutnunk, hogy pontosan az a helyzet vele is, mint Puskin nagybátyjával, akirõl a költõ azt írta, hogy lévén a nagybácsi egy vén dög, nincs más hátra, mint: …titokban, sûrûn nyögni fel: Az ördög már mikor visz el?[112] A zárban ismét megcsikordult a kulcs, s a prófosz meggyújtotta a folyosón a petróleumlámpát. – Fénysugár a sötétségben! – kiáltotta az egyéves önkéntes: – A felvilágosodás behatol a hadseregbe! Jó éjszakát, prófosz úr, üdvözöltetem az összes sarzsikat, és kívánom, hogy álmodjon valami szépet. Például azt, hogy már visszafizette az öt koronámat, amit cigarettavásárlásra adtam, s amit maga elivott az egészségemre. Aludj édesen, szörnyeteg! Hallatszott, hogy a prófosz még morog valamit a holnapi regimentsraportról. – Újra édes kettesben – mondta az egyéves önkéntes –, elalvás elõtt most még egy rövid elmefuttatást, illetve elõadást szentelek annak a témának, hogy miképpen gyarapszanak napról napra a sarzsik és a tisztek zoológiai ismeretei. Ha újabb eleven hadianyagot és katonailag öntudatos falatokat akarunk termelni az ágyúk torkának, akkor alaposan kell tanulmányoznunk a természetrajzot, vagy „A gazdasági jólét forrásai” címû könyvet, Koèi kiadásában, amelynek minden oldalán elõfordul ez a szó: marha, disznó, sertés. Az utóbbi idõben azonban azt látjuk, hogy haladóbb katonai köreink új elnevezéseket alkalmaznak az újoncokra. Althof káplár a 11. századból ezeket a szavakat használja: engadini kecske; Müller õrvezetõ, aki német tanító Kašperské Horyban, a cseh újoncokat bûzös borznak nevezi, Sondernummer õrmester ökörbékának, yorkshire-i kannak, és közben azt ígéri, hogy minden regrutát ki fog tömni. Ezen a téren olyan szaktudást árult el, mintha régi állatkitömõ családból származna. Minden katonai elöljáró ily módon törekszik arra, hogy a legénységbe beleplántálja a hazaszeretetet, persze különleges segédeszközök igénybevételével, amilyen például az ordítás és a tánc a regruták körül, továbbá a csataüvöltés, amely az afrikai vadakra emlékeztet, amikor egy ártatlan antilop megnyúzására készülnek, vagy éppen vesepecsenyét akarnak sütni egy misszionáriusból, aki már rajta van az étlapon. A németekre természetesen mindez nem vonatkozik. Ha Sondernummer õrmester valami „saubandéról” beszél, mindig hozzáteszi gyorsan: „die tschechische”,[113]hogy a németek magukra ne vegyék és meg ne sértõdjenek. Közben a 11. század minden sarzsija úgy forgatja a szemét, mint egy szerencsétlen kutya, amelyik mohóságból befalt egy olajba mártogatott szivacsot, és aztán nem tudja lenyelni. Egyszer hallottam, hogy Müller õrvezetõ és Althof káplár a népfölkelõk kiképzésénél követendõ további módszerekrõl beszélget. E beszélgetésben ilyen szavak fordultak elõ: „ein Paar

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Ohrfeigen.”[114]Elõször azt hittem, hogy összevesztek valamin, és felbomlik a német katonai egység, de rendkívüli módon tévedtem. Valójában csak a katonákról volt szó. „Ha egy ilyen cseh disznó harminc »nieder«[115]után se tanul meg egyenesen állni, mint a gyertya – oktatta barátját a derék Althof káplár –, akkor nem elég egypárszor szájon vágni. Az egyik öklöddel jól húzzál be neki egyet a gyomrába, a másikkal nyomd rá a sapkát a fülére, kiáltsál »Kehrt euch!«-ot, és amikor megfordul, rúgj a fenekébe, majd meglátod, milyen szépen hasra vágódik, és milyen jól fog nevetni Dauerling fénrik.„ Most pedig, bajtársam, el kell mondanom valamit Dauerlingrõl – folytatta az egyéves önkéntes –, róla úgy mesélnek a 11. század regrutái, mint ahogy egy elhagyatott mámi locsoghat a mexikói határ közelében egy farmon valami hírhedt mexikói banditáról. Dauerlinget olyasféleképpen emlegeti a fáma, mint egy emberevõt, mint egy ausztráliai kannibált, aki felfalja a szomszédos törzs tagjait, ha ezek a kezébe kerülnek. Pályafutása valóban tündöklõ. Nem sokkal születése után a dajka megbotlott vele, és a kis Konrad Dauerling a buksijára esett, úgyhogy a fején mind a mai napig egy olyan lapulat látható, mintha valami üstökös nekiment volna az Északi-sarknak. Senki se hitte, hogy lesz belõle valami, még ha kibírja is ezt az agyrázkódást; csak az apja, egy ezredes, nem vesztette el a reményét, és azt állította, hogy a fiúnak ez semmiképp se árthat, mivel az ifjú Dauerling, ha felnõ, magától értetõdõen a katonai hivatásnak fogja szentelni magát. Az ifjú Dauerling borzalmas küzdelmet vívott az alsó reáliskola négy osztályával, amelyet magánúton végzett el, s ezenközben idõ elõtt megõszítette és meghülyítette egy házitanítóját, míg egy másik le akart ugrani kétségbeesésében a bécsi Szent István dóm tornyáról, majd az ifjú a hamburgi kadétiskolába került. A kadétiskolában sohasem nézték az elõképzettséget, hiszen az általában nem illik egy aktív osztrák katonatiszthez. A katonai ideált kizárólag a katonásdinak nevezett játékban látták. A mûveltségnek léleknemesítõ hatása van, s erre semmi szükség a katonaságnál. Minél durvább a tisztikar, annál jobb. A kadétiskolás Dauerling még azokban a tárgyakban sem tûnt ki, amelyeket úgy-ahogy mindenki elsajátított. A kadétiskolában is megmutatkoztak a nyomai annak, hogy Dauerlinget fiatal korában a fejecskéjére ejtették. A vizsgák alkalmával adott feleletei ékesszavúan tanúskodtak errõl a balesetrõl, és oly nagymérvû hülyeséget árultak el, hogy egyenesen klasszikussá váltak mélységes hülyeségük és kuszaságuk miatt, s a kadétiskola tanárai kizárólag „unser braver Trottel”-nek[116]nevezték Dauerlinget. Ilyen kápráztató hülyeség mellett minden remény megvolt rá, hogy néhány évtized múlva bekerül a Mária Terézia katonai akadémiára vagy a hadügyminisztériumba. Amikor kitört a háború, és minden nyálas kadétból fénriket csináltak, a hamburgi új tisztek listáján ott szerepelt Konrad Dauerling is, és így került a 91-es ezredbe. Az egyéves önkéntes felsóhajtott, majd így folytatta: – A hadügyminisztérium kiadásában megjelent egy könyv „Drill oder Erziehung”[117]címmel, melybõl Dauerling azt tanulta, hogy a katonákat meg kell félemlíteni. A kiképzés sikere a félelem fokától függ. S ez irányú tevékenységében Dauerlingnek nagy sikere volt. A katonák, hogy ne kelljen az üvöltését hallgatniuk, egész rajokban jelentkeztek maródivizitre, de ezt a törekvésüket nem koronázta siker. Aki maródira jelentkezett, háromnapi „verschärftet” kapott. Tudja, hogy mi az a „verschärft”. Az embert egész

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nap kergetik a gyakorlótéren, és éjszakára még le is csukják. Így történt, hogy Dauerling századában nem volt maródi. A „századmaródiak” a dutyiban ültek. Dauerling a gyakorlótéren mindig azt a mesterkélten kaszárnyai hangot alkalmazza, amely a „disznó” szóval kezdõdik, és egy csodálatos zoológiai rejtéllyel, a „disznókutyával” ér véget. Közben rendkívül liberális. Szabad választást engedélyez a katonáknak. Azt mondja: „Mit akarsz, elefánt, egypár orrba verést vagy háromnapi verschärftet?” Ha valaki a „verschärftet” választotta, azért ráadásul az orrába is kapott kettõt, Dauerling következõ felvilágosításával együtt: „Gyáva kutya, félted a pofádat, és mit fogsz majd csinálni, ha rákezdi a nehéztüzérség?” Egyszer, amikor kiütötte egy regruta fél szemét, így nyilatkozott: „Pah, was für Geschichten mit so einem Kerl, er muss sowieso krepieren.”[118]Ugyanezt mondta Conrad von Hötzendorf tábornagy is: „Die Soldaten müssen sowieso krepieren.” Dauerlingnek van egy kedvelt és hatásos módszere: a cseh legénységet elõadásra hívja össze, melyben Ausztria katonai feladatairól beszél, s ezzel kapcsolatban elmagyarázza a katonai nevelés általános alapelveit a spanglitól kezdve az akasztásig és a fõbelövésig. A tél elején, mielõtt a kórházba mentem volna, a gyakorlótéren a 11. század mellett gyakorlatoztunk, és amikor pihenõ volt, Dauerling beszédet intézett a cseh regrutáihoz: „Tudom, hogy gazemberek vagytok – kezdte –, és hogy ki kell verni a fejetekbõl minden õrültséget. Azzal a cseh beszéddel még az akasztófáig se juttok el. A legfelsõbb hadúr is német. Halljátok? Himmellaudon, nieder!” Mindenki „niedert” csinál, s ahogy a földön fekszenek, Dauerling elsétál elõttük, és így szónokol: „A nieder, az nieder marad, piszok banda, még ha meg is szakadtok itt a sárban. Még a régi Rómában is volt nieder; már akkor is mindenkinek be kellett rukkolni tizenhéttõl hatvan évig, és harminc éven át szolgáltak a harctéren, és nem dögöltek, mint a disznók a kaszárnyában. Akkor is egységes vezényleti nyelv és parancsnokság volt. A római tiszt urak nagyot néztek volna, ha a legénység elkezd etruszkul beszélni. Én is azt akarom, hogy mindenki németül feleljen, nem pedig azon a ti zagyva nyelveteken. Látjátok, milyen szépen feküsztök itt a sárban, és most gondoljátok csak meg, hogy mi lenne, ha valakinek nem akarózna tovább feküdni, és felállna. Mit csinálnék én akkor? Felhasítanám a pofáját egészen a füléig, mert az nem más, mint függelemsértés, lázadás, ellenkezés, a rendes katona kötelességeinek megszegése, fegyelem- és rendbontás, az egész szolgálati szabályzat felrúgása, amibõl az következik, hogy az ilyen bitangra kötél vár és a »Verwirkung des Anspruches auf die Achtung der Standesgenossen«.”[119] Az egyéves önkéntes elhallgatott, nyilván a gondolatait rendezgette a kaszárnyabeli viszonyok témájával kapcsolatban, majd így folytatta: – Mindez Adamièka kapitány idejében történt, aki teljesen apatikus ember volt. Ha az irodában ült, rendszerint úgy bámult a levegõbe, mint egy csendes õrült, és olyan képet vágott, mintha azt akarná mondani: „Egyetek meg, legyek.” A bataillonsraportokon isten tudja, hogy hol járt az esze. Egyszer bataillonsraportra jelentkezett egy katona a 11. századból, azzal a panasszal, hogy Dauerling fénrik úr este az utcán cseh disznónak nevezte. Ez az ember civilben könyvkötõ volt,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html öntudatos, nemzeti érzelmû munkás. „Szóval ez a helyzet – mondta halkan Adamièka kapitány, mert mindig rendkívül halkan beszélt –, ezt mondta magának este az utcán. Meg kell állapítani, hogy volt-e magának kimaradási engedélye. Abtreten!” Egy idõ múlva Adamièka kapitány magához hívatta a panasztevõt: „Megállapítást nyert – mondta ugyanolyan halkan –, hogy aznap este tíz óráig magának kimaradási engedélye volt. Ezért nem is kap büntetést. Abtreten!” Errõl az Adamièka kapitányról késõbb azt beszélték, kedves barátom, hogy van benne igazságérzet, ezért ki is küldték a harctérre, és Wenzl õrnagy úr vette át a helyét. No, ez egy vadember, ha a nemzetiségi civakodásokról van szó, és õ aztán csúnyán elbánt Dauerling fénrik úrral. Wenzl õrnagynak cseh asszony a felesége, és borzasztóan fél a nemzetiségi viszályoktól. Mikor évekkel ezelõtt mint kapitány szolgált Kutná Horában, egyszer részegen káromkodni kezdett valami hotelben a fõpincérre, hogy „cseh bagázs”. Mellékesen megjegyzem, hogy Wenzl õrnagy társaságban és otthon is kizárólag csehül beszél, és a fiai cseh iskolába járnak. A dolog kiszivárgott, mindjárt bele is került a helybeli újságba, és valami képviselõ interpellációt nyújtott be a bécsi parlamentben Wenzl kapitány szállodai viselkedésérõl. Wenzlnek ebbõl nagy kellemetlensége lett, mert a parlament éppen valami katonai törvényjavaslatot tárgyalt, és akkor beleköp nekik a dolgukba egy ilyen részeg Wenzl kapitány Kutná Horából. Wenzl kapitány aztán megtudta, hogy Zítko kadettstellvertreter[120]tolt ki vele, az egyéves önkéntesek iskolájából. Ez a Zítko írta meg az egészet a lapoknak, mert közte és Wenzl kapitány között már régóta ádáz ellenségeskedés dúlt, tudniillik Zítko kadettstellvertreter egyszer társaságban, Wenzl kapitány jelenlétében, arról kezdett meditálni, hogy vessünk csak egy pillantást az isteni természetre, figyeljük meg az égbolton torlódó felhõket, a láthatáron emelkedõ magas hegyeket, s hallgassuk az erdõben zümmögõ vízesést és a madarak csicsergését. „Gondoljunk arra – mondta kadettstellvertreter Zítko –, hogy mi egy kapitány a fennkölt természethez képest? Éppen olyan nulla, mint akármelyik kadettstellvertreter.” Minthogy a jelenlevõ tiszt urak mind be voltak rúgva, Wenzl kapitány el akarta verni a szerencsétlen Zítko filozófust, mint egy lovat, az ellenségeskedés egyre nõtt közöttük, s a kapitány állandóan szekírozta Zítkót, ahol csak érte, annál is inkább, mert Zítko kadettstellvertreter kijelentése szállóigévé vált. „Mi egy Wenzl kapitány a fennkölt természethez képest?” – ezt a mondást mindenki ismerte egész Kutná Horában. „Öngyilkosságba kergetem a gazembert” – mondotta Wenzl kapitány, de Zítko leszerelt, és visszatért a filozófia tanulmányozásához. Ettõl datálódik Wenzl kapitány veszett dühe a fiatal tisztek ellen. Még a hadnagyok sincsenek biztonságban a tombolása és õrjöngése elõl. Kadétokról és zászlósokról nem is beszélve.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html „Szétnyomom õket, mint a poloskát” – szokta mondogatni Wenzl kapitány, és jaj annak a fénriknek, aki valami csekélység miatt bataillonsraportra idéz valakit. Wenzl õrnagy szemében csak az óriási és borzasztó vádak számítanak, például, ha valaki elalszik õrségen a lõszerraktár elõtt, vagy ha még szörnyûbb dolgokat mûvel, például ha egy katona éjszaka át akar mászni a Mária kaszárnya falán, és elalszik odafent a falon, ha olyan ügyetlen, hogy éjszaka egy landwehres tüzérõrjárat kezébe kerül, egyszóval ha olyan iszonyatos dolgokat követ el, hogy szégyent hoz az ezredre. Hallottam egyszer, hogy a folyosón üvöltözött: „A kutya úristenit neki! Már harmadszor fogta el egy landwehr-õrjárat. Azonnal bevágni a bestiát a tömlöcbe, kirúgom a pimaszt az ezredbõl, menjen valahová a trénhez, ganéjt fuvarozni. Még csak nem is verekedett velük! Azok nem katonák, azok utcaseprõk! Két napig nem kap zabálni, vegyék el a szalmazsákját, dugják be az egyesbe, takaró nélkül, a tetûfajzatot!” Most képzelje el, barátom, hogy mindjárt a Wenzl õrnagy, idejövetele után ez a hülye Dauerling fénrik bataillonsraportra vitt egy embert, mert az állítólag szándékosan nem tisztelgett neki, amikor Dauerling vasárnap délután fiákerben átkocsizott a fõtéren valami kisasszonnyal. A sarzsik mesélték, hogy az a bataillonsraport olyan volt, mint az istenítélet. A zászlóalj-iroda õrmestere kiszökött a folyosóra a lajstrommal, és Wenzl õrnagy vadul üvöltött Dauerlingre: „Ezt kikérem magamnak, himmeldonnerwetter, ezt egyszer és mindenkorra megtiltom! – Tudja maga, fénrik úr, hogy mi az a bataillonsraport? A bataillonsraport az nem schweinfest![121]Hogy láthatta volna meg magát, amikor átkocsizott a téren? Maga tanította, és mégse tudja, hogy akkor kell tisztelegni feletteseinek, ha találkozunk velük, és ez nem azt jelenti, hogy a katonának forgolódnia kell, mint egy varjúnak, hogy megtalálja a fénrik urat, amikor a fénrik úr átkocsizik a fõtéren. Hallgasson, kérem. A bataillonsraport nem komédia. Ez a katona már megmondta magának, hogy nem látta, mert éppen nekem tisztelgett a korzón, énfelém fordult, érti, Wenzl õrnagy felé, és nem nézhette a hátával azt a fiákért, amelyikben maga kocsikázott, nahát, azt hiszem, hogy ez teljesen érthetõ. Legközelebb, kérem, ne terheljen ilyen apróságokkal.„ Ettõl fogva Dauerling megváltozott. Az egyéves önkéntes ásított egyet: – Ki kell aludnunk magunkat a regimentsraport elõtt. Csak azt akartam, hogy legalább hozzávetõleges képe legyen róla, hogy mi a helyzet az ezredben. Schröder ezredes nem szereti Wenzl õrnagyot, de különben is furcsa pók az öreg. Ságner kapitány, akire az egyéves önkéntesek iskoláját bízták, a jó katona típusát látja Schröderben, holott Schröder ezredes semmitõl se fél úgy, mint a frontra menéstõl. Ságner minden hájjal megkent fickó, és akárcsak Schröder, nem szereti a tartalékos tiszteket. Azt mondja róluk, hogy büdös civilek. Az önkénteseket vadállatoknak tartja, akik csak arra jók, hogy katonai gépeket csináljanak belõlük, csillagokat varrjanak rájuk és kiküldjék õket a frontra, hadd essenek el õk a nemesebb aktív tisztek helyett, akikre szükség van a fajta továbbtenyésztéséhez. – Egyáltalán – mondta az egyéves önkéntes, bebújva a takaró alá –, a hadseregben minden bûzlik a rothadástól. A megrémített tömegek még nem eszméltek fel. Dülledt szemmel hagyják magukat nudlivá aprítani, és aztán, ha kapnak egy golyót, csak azt suttogják: „Anyám…” Nincsenek hõsök, csak vágóhídra terelt marhák vannak, a vezérkarokban pedig mészárosok. A végén aztán

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html majd jön az általános lázadás, és akkor megnézhetik magukat. Éljen a hadsereg! Jó éjszakát! Az egyéves önkéntes elhallgatott, aztán forgolódni kezdett a takaró alatt, s megszólalt: – Alszik, bajtárs? – Nem alszok – felelte Švejk a másik priccsrõl –, gondolkozok. – Micsodán gondolkozik, bajtárs? – Azon a nagyezüst vitézségi medálián, amit egy Mlíèko nevû asztalos kapott a Vávra utcából, a Královské Vinohradyn, mert õ volt az elsõ a regimentjébõl, akinek a háború elején egy gránát letépte a lábát. Kapott egy mûlábat, és mindenütt dicsekedni kezdett a medáliájával, hogy õ a legeslegelsõ nyomorék az ezredbõl a háború óta. Egyszer bement a vinohradyi „Apolló”-ba, és ott összeveszett valami vágóhídi mészárosokkal, akik a végén letépték neki a mûlábát, és fejbe vágták vele. Az, amelyik letépte neki, nem tudta, hogy az egy mûláb, és az ijedségtõl elájult. Az õrszobán visszaadták Mlíèkónak a mûlábat, de attól fogva ez a Mlíèko megdühödött az õ nagyezüst vitézségi medáliájára, és bevitte a zálogházba, és ott lefogták õt a medáliájával együtt. Ebbõl nagy kellemetlensége lett, és van valami külön becsületbíróság a hadirokkantak számára, és az arra ítélte õt, hogy vegyék el tõle a nagyezüstöt, és aztán még a lábától is megfosztották… – Hogyhogy? – Nagyon egyszerû. Egy napon kiment hozzá valami bizottság, és közölte vele, hogy nem méltó a mûláb viselésére, úgyhogy mindjárt le is kapcsolták neki, és elvitték. – Vagy pedig – folytatta Švejk –, az is nagy hecc, amikor egy olyan embernek a hozzátartozói, aki elesett a háborúban, egyszerre csak kapnak egy ilyen medáliát, és hozzá egy írást, hogy kölcsönbe küldik nekik azt a medáliát, és akasszák ki valami díszhelyre. A Božetech utcában a Vyšehradon volt egy dühös apa, aki azt hitte, hogy a hatóságok gúnyt ûznek belõle, kiakasztotta azt a medáliát a klozettban, és egy rendõr, akivel ez a klozett közös volt a gangon, feljelentette õt hazaárulásért, és így szegény meg kellett hogy igya a levét. – Ebbõl az következik – mondta az egyéves önkéntes –, hogy a szerencse forgandó, a dicsõség múlandó. Most jelent meg Bécsben „Egy önkéntes naplója”, amely egy elragadó verset is tartalmaz cseh fordításban: Volt egyszer egy vitéz önkéntes, honért, királyért elesett s így példa lett a többieknek, fényes, hogy mi az igaz hazaszeretet. Viszik lafettán, és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a kapitánya mellére tûz egy rendjelet, ó, nem kerülhet, csak a mennyországba, aki a honért elesett… – Nekem az az érzésem – mondta rövid hallgatás után az egyéves önkéntes –, hogy minálunk hanyatlik a katonai szellem, és ezért azt indítványozom, kedves barátom, hogy az éj sötétjében és börtönünk csendjében énekeljük el a Jabùrek tüzérrõl szóló dalt. Az megerõsíti a katonai szellemet. De ordítanunk kell, hogy meghallják az egész Mária kaszárnyában. Ezért azt indítványozom, hogy az ajtó mellett helyezkedjünk el. S a fogdából csakhamar olyan bömbölés harsogott, hogy a folyosón beleremegtek az ablakok: …Az ágyút odafenn csak tölti szünte – szünte… az ágyút odafenn csak tölti szüntelen. Jön egy bõsz golyó sivítva, mindkét karját leszakítja, de õ nem pihen, csak tölti szünte – szünte… az ágyút odafenn csak tölti szüntelen… Az udvarról lépések és hangok hallatszottak. – Ez a prófosz – mondta az egyéves önkéntes –, vele jön Pelikán hadnagy is, ma õ az ügyeletes. Tartalékos tiszt, ismerem még a Cseh Kaszinóból, civilben matematikus egy biztosítótársaságnál. Tõle biztos kapunk cigarettát. Üvöltsünk csak tovább. És újra rákezdték: – Az ágyút odafenn… Mikor az ajtó kinyílt, az ügyeletes tiszt jelenlététõl szemlátomást felizgult prófosz élesen így szólt:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Nem vagyunk az állatkertben! – Pardon – felelte az egyéves önkéntes –, ez itt a Rudolfinum kisterme, és koncertet adunk a szegény rabok javára. Elhangzott mûsorunk elsõ száma, a Háborús szimfónia. – Elég – mondta Pelikán hadnagy, látszólag szigorúan –, azt hiszem, tudják, hogy kilenc óra után feküdniük kell egy mukkanás nélkül. A maguk koncertszáma kihallatszik egészen a fõtérre. – Lajtnant úr, jelentem alássan – felelte az egyéves önkéntes –, igaz, hogy nem tudtuk elégszer próbálni a számot, és ha valami diszharmónia… – Ezt csinálja minden áldott este – szólt közbe a prófosz, hogy ráuszítsa ellenségére a hadnagyot –, és különben is szörnyû unintelligens módon viselkedik. – Kérem, hadnagy úr – mondta az egyéves önkéntes –, szeretnék négyszemközt beszélni önnel. A prófosz menjen ki. Mikor ez a kívánsága teljesült, az egyéves önkéntes bizalmasan így szólt: – Na, hát lássuk azt a cigarettát, Franta. „Sport”? Ilyet szívsz hadnagy létedre? Egyelõre köszönöm. Még csak gyufát. – „Sport” – mondta megvetõen az egyéves önkéntes a hadnagy távozása után –, az ember viselkedjék elõkelõen még a nyomorban is. Gyújtson rá, bajtárs, jó éjszakát. Holnap az utolsó ítélet vár ránk. Mielõtt álomba merült volna, az egyéves önkéntes nem mulasztotta el, hogy végigfújjon egy nótát: „Hegyek, völgyek, magas sziklák, de szeretem õket én, mégse adnak vissza nékem téged, kincsem, reménységem, gyöngyvirágom, kicsikém…” Ha az egyéves önkéntes szörnyetegnek ábrázolta Schröder ezredest, bizonyára tévedett, mert Schröder ezredesben igenis volt némi igazságérzet, s ez világosan kifejezésre jutott azokon az estéken, amikor Schröder ezredes meg volt elégedve a társaságával, amelynek körében éjszakáit a hotelban töltötte. És ha nem volt megelégedve? Míg az egyéves önkéntes megsemmisítõ kritikát mondott a kaszárnyabeli viszonyokról, Schröder ezredes a hotelban ült tiszti társaságban, és Kretschmann fõhadnagyot hallgatta, aki sebesült lábbal tért vissza Szerbiából (felöklelte egy tehén), s éppen azt mesélte, hogy a stábtól, ahová be volt osztva, hogyan nézett végig egy rohamot a szerb állások ellen: – No, szóval kirontanak a lövészárokból. Az egész kétkilométeres vonalon átmásznak a drótakadályokon, és rávetik magukat az ellenségre. Kézigránát a derékszíjban, maszkok, puska a vállon, lövésre készen, rohamra készen. Fütyülnek a golyók. Egy katona elesik, ahogy ki akar ugrani az árokból, egy másik ráesik a kidobott földhányásra, a harmadik is elesik néhány lépés után, de a bajtársak tömege tovább ömlik elõre, hurrázva, elõre a füstbe és porba. Az ellenség minden oldalról tüzel, lövészárkokból, gránáttölcsérekbõl, és ránk irányozza az aknavetõket. Megint elesik

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html néhány katona. Egy svarm hozzá akar férkõzni egy ellenséges géppuskához. Elesnek. De a bajtársak már elõbbre vannak. Hurrá! Elesik a tiszt. Már nem hallani a gyalogság puskáit, valami borzasztó dolog készül. Megint elesik egy egész svarm, és hallani az ellenséges géppuskákat: ratatatata… Elesik… Bocsánat, nem bírom tovább, be vagyok rúgva… S a fájós lábú tiszt elhallgatott, és bambán ült tovább a széken. Schröder ezredes kegyesen elmosolyodik, és a szemközt ülõ Spíro kapitányt hallgatja, aki öklével az asztalra csap, mintha veszekedni akarna, és elismétel valamit, aminek nincs semmi értelme, amirõl nem lehet megállapítani, hogy tulajdonképpen mit jelent, s hogy a kapitány mit akar mondani ezzel: – Kérem, jól gondolják meg ezt. Nálunk fegyverben vannak az osztrák landwehr-ulánusok, az osztrák landwehr, a boszniai vadászok, az osztrák vadászok, az osztrák gyalogság, a tiroli császárlövészek, a boszniai gyalogság, a magyar honvédgyalogság, a magyar huszárok, a honvédhuszárok, a lovas vadászok, a dragonyosok, az ulánusok, tüzérek, trén, árkászok, szanitécek, tengerészek. Értik, kérem? És Belgium? A hadsereg elsõ és második korosztálya alkotja a hadra kelt sereget, a harmadik a hadtápterületen teljesít szolgálatot… Spíro kapitány ököllel az asztalra csapott: – A landwehr az országon belüli szolgálatot látja el békeidõben. Mellette egy fiatal tiszt rendkívül buzgón igyekezett meggyõzni az ezredest az õ katonás keménységérõl, és hangosan kijelentette a szomszédjainak: – A tuberkulotikusokat ki kell küldeni a frontra, jót tesz nekik, és jobb is, ha betegek esnek el az egészségesek helyett… Az ezredes mosolygott, de aztán mindjárt elkomorult, és Wenzl õrnagyhoz fordulva így szólt: – Csodálom, hogy Lukᚠfõhadnagy kerül bennünket: amióta megérkezett, még egyszer se jött el közénk. – Verseket írdogál – mondta gúnyosan Ságner kapitány –, alig jött meg, máris beleszeretett a Schreiter mérnök feleségébe, akivel a színházban találkozott. Az ezredes komoran nézett maga elé: – Állítólag jól tud kuplékat énekelni? – Már a kadétiskolában is nagyon jól elszórakoztatott bennünket a kupléival – felelte Ságner kapitány –, és micsoda vicceket tud, valami nagyszerû. Nem tudom, miért nem jön közénk. Az ezredes szomorúan megcsóválta a fejét: – Ma már nincs meg köztünk az az igazi bajtársiasság. Régebben, emlékszem, hogy a kaszinóban minden tiszt igyekezett hozzájárulni valamivel a mulatsághoz. Például emlékszem egy Dankl nevû fõhadnagyra, ez egyszer meztelenre vetkõzött, lefeküdt a padlóra, egy heringfarkat dugott a fenekébe, és azt játszotta, hogy õ egy tengeri sellõ. Egy másik, Schleisner hadnagy, nagyszerûen tudta mozgatni a fülét, remekül utánozta a csõdörnyerítést, a macskanyávogást és a dongózúgást. Emlékszem még Skoday kapitányra is. Ez, ha akartuk, mindig hozott a kaszinóba nõket, három nõvért, úgy be voltak idomítva, mint a kutyák. Felállította õket az asztalra, és a nõk taktusra vetkõzni kezdtek elõttünk. A kapitánynak volt egy kis karmesteri pálcája, és le a kalappal, nagyszerû karmester volt. És miket mûvelt velük a díványon! Egyszer hozatott egy kád meleg vizet, odaállíttatta a szoba közepére, nekünk egymás után

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html meg kellett fürödnünk azokkal a lányokkal, és õ lefényképezett bennünket. Az emlékek hatására Schröder ezredes átszellemülten elmosolyodott. – És micsoda fogadásokat csináltunk abban a kádban – folytatta undorítóan csámcsogva és fészkelõdve a széken –, de ma? Ez is mulatság? Még az a kupléénekes se jön el. Ma még inni se tudnak a fiatal tisztek. Nincs még tizenkét óra, és az asztal alatt, amint látják, máris öt részeg fekszik. Volt idõ, amikor két napig ültünk együtt, és minél többet ittunk, annál józanabbak voltunk, pedig megállás nélkül töltöttük magunkba a sört, a bort, a likõröket. Ma már nincs meg az az igazi katonai szellem. Ördög tudja, hogy mi az oka. Semmi vicc, csak mindig az a végtelen szócséplés. Hallgassák csak, ott lent az asztalnál Amerikáról beszélnek. Hallatszott, hogy az asztal túlsó végében valaki komoly hangon magyarázza: – Amerika nem léphet be a háborúba. Az amerikaiak és az angolok esküdt ellenségek. Amerika nincs felkészülve a háborúra. Schröder ezredes felsóhajtott: – Így fecsegnek a tartalékos tisztek. Ezeket is az ördög ültette a nyakunkba. Egy ilyen ember tegnap még körmölt valami bankban, vagy staniclikat csavart és fûszert, fahéjt, cipõpasztát árult, vagy azt mesélte a gyerekeknek az iskolában, hogy az éhség kiûzi a farkast az erdõbõl, és ma már szeretné felvenni a versenyt az aktív tisztekkel, mindenhez érteni akar, és mindenbe beleüti az orrát. És amikor vannak aktív tisztjeink, mint például Lukᚠfõhadnagy, akkor a fõhadnagy úr nem hajlandó közénk fáradni. Schröder ezredes igen rossz hangulatban ment haza, s amikor reggel felébredt, még rosszabb lett a hangulata, mert az újságban, amit még ágyban fekve olvasott el, a harctéri jelentések között többször is rábukkant arra a mondatra, hogy csapataink elõre elkészített állásokba vonultak vissza. Az osztrák hadsereg dicsõ napjai voltak ezek, s úgy hasonlítottak a sabáci napokra, mint egyik tojás a másikhoz. S a fenti hírek hatása még nem múlt el, amikor Schröder ezredes délelõtt tíz órakor hozzálátott ama feladatának teljesítéséhez, amelyet az egyéves önkéntes talán helyesen nevezett utolsó ítéletnek. Švejk az udvaron állt az egyéves önkéntessel, s várta az ezredest. Ott voltak már a sarzsik is, az ügyeletes tiszt, az ezredadjutáns, valamint az ezrediroda õrmestere, kezében az iratok a vétkesekrõl, akik fölött az igazságszolgáltatás pallosa – a regimentsraport függ. Végül megjelent a borús külsejû ezredes, mögötte Ságner kapitány az egyéves önkéntesek iskolájáról, s idegesen csapkodta csizmaszárát a lovaglókorbácsával. Fogadta a jelentést, síri csöndben körüljárta néhányszor Švejket és az egyéves önkéntest, akik „reksz-sautot”, illetve „linksz-sautot” csináltak, aszerint, hogy az ezredes melyik oldalon bukkant fel. Ezt a mûveletet oly alaposan végezték, hogy csaknem kificamodott a nyakuk, minthogy az ezredes sétája elég sokáig tartott. Végül az ezredes megállt az egyéves önkéntes elõtt, s ez jelentkezni próbált: – Marek, egyéves

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html önkéntes… – Tudom – vágott a szavába az ezredes –, az egyéves önkéntesek szemete. Mit csinál maga civilben? Klasszikus filozófiát hallgat? Szóval egy részeg intellektuel… – Kapitány úr – szólt rá Ságnerre –, vezesse ide az egész önkéntesiskolát. – Na persze – folytatta az egyéves önkénteshez fordulva –, a nagyságos úr klasszikus filozófiát hallgat, és egy ilyennel kell nekünk bemocskolnunk magunkat. Kehrt euch! Tudtam. A köpenye ráncai nincsenek rendben. Mintha egy ringyótól jönne, mintha a bordélyházban hentergett volna. Majd én ellátom a baját, fiacskám. Az egyéves önkéntesiskola bevonult az udvarra. – Négyszögbe! – vezényelte az ezredes. S a szûk négyszög közrefogta a vádlottakat és az ezredest. – Nézzék meg ezt az embert – rikácsolta az ezredes, lovaglókorbácsával az önkéntesre mutatva –, elitta a becsületüket, önkéntesek, a magukét, akikbõl rendes tisztek káderének kell kinevelõdnie, hogy a legénységet dicsõségre vezessék a harcmezõn. De hová vezetné az embereit ez a boroskancsó? Kocsmából kocsmába. Elinná a legénység elõl az összes rumot, amit faszoltak. Fel tud hozni valamit a mentségére? Nem tud. Nézzenek rá. Még a mentségére se tud felhozni semmit, és civilben klasszikus filozófiát hallgat. Valóban, klasszikus eset. Az ezredes sokatmondó lassúsággal ejtette ki az utolsó szavakat, és köpött egyet: – Klasszikus filozófus, aki részegségében éjszaka leveri a tisztek fejérõl a sapkát. Mensch![122]Még szerencse, hogy csak egy afféle tüzértiszt volt. Ez utóbbi kijelentésében mintegy összpontosulva benne izzott a 91. ezred minden gyûlölete a budìjovicei tüzérekkel szemben. Jaj volt annak a tüzérnek, aki éjszaka az ezred valamelyik járõrének a kezébe került, és viszont. Borzalmas, engesztelhetetlen gyûlölet, vendetta, vérbosszú dúlt közöttük, korosztályról korosztályra öröklõdött, s történelmi hagyományok kapcsolódtak hozzá mindkét oldalon, például, hogy a gyalogosok bedobtak egy tüzért a Moldvába, vagy fordítva. S hogy milyen verekedések zajlottak le közöttük a „Port-Arthur”-ban, a „Rózsá”-ban és a délcseh metropolis többi számos szórakozóhelyén. – Mindazonáltal – folytatta az ezredes – az ilyesmit példásan meg kell büntetni, a fickót ki kell zárni az önkéntesiskolából, morálisan meg kell semmisíteni. Úgyis elég ilyen intellektuelünk van a hadseregben. Regimentskanzlei![123] Az ezrediroda õrmestere komolyan elõlépett az iratokkal és egy ceruzával. Olyan csend volt, mint a törvényszék nagytermében, amikor egy gyilkos ügyét tárgyalják, és a bíróság elnöke megszólal: „Kihirdetem az ítéletet.” Pontosan ugyanilyen hangon szólalt meg az ezredes is: – Marek, egyéves önkéntes: huszonegy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html napi verschärft, és a büntetés letöltése után a konyhára megy krumplit pucolni. Aztán az ezredes az egyéves önkéntesiskola felé fordult, és elvonulást vezényelt. Hallatszott a lábdobogás, ahogy gyorsan négyes sorokba fejlõdtek, és elvonultak, s az ezredes azt mondta Ságner kapitánynak, hogy nem jó, délután végeztessen velük menetgyakorlatot az udvaron. – Olyan legyen, mint a mennydörgés, kapitány úr. És még valamit. Csaknem elfelejtettem. Mondja meg nekik, hogy az egész önkéntesiskola ötnapi kaszárnyaáristomot kap, hogy sohase feledkezzenek meg egykori kollégájukról, errõl a gazember Marekrõl. S a gazember Marek ott állt Švejk mellett, és tökéletesen elégedettnek látszott. Jobban nem is sikerülhetett volna. Kétségtelenül jobb krumplit pucolni a konyhán, gombócot gyúrni, és lerágni a csontokat, mint teli gatyával üvöltözni a tomboló ellenséges tûzben: „Einzelnabfallen! Bajonett auf”[124] Schröder ezredes elfordult Ságner kapitánytól, megállt Švejk elõtt, és figyelmesen szemügyre vette. Švejk személyét e pillanatban az arca képviselte, telt, mosolygós arca, kétoldalt nagy füleivel, amelyek kikukucskáltak a homlokába süllyedt sapka alól. Olyan volt, mint a megtestesült biztonság, egy ember, aki nem tud semmilyen vádról. A szemei azt kérdezték: „Elkövettem valamit, kérem?” A szemei azt mondták: „Hát tehetek én bármirõl is, kérem szépen?” S megfigyelései eredményét az ezredes egy kérdésben foglalta össze, melyet az ezrediroda õrmesteréhez intézett: – Hülye? És akkor azt látta az ezredes, hogy ama jámbor arc ajkai szétválnak elõtte. – Óberszt úrnak alázatosan jelentem, hülye – felelte Švejk az õrmester helyett. Schröder ezredes intett az adjutánsnak, és félrevonult vele. Aztán odahívta az õrmestert, és átnézték a Švejkre vonatkozó anyagot. – Aha – mondta Schröder ezredes –, szóval ez a Lukᚠfõhadnagy tisztiszolgája, akit jelentése szerint elvesztett Táborban. Azt hiszem, a tiszt uraknak kötelességük, hogy maguk neveljék a szolgájukat. Ha már Lukᚠfõhadnagy úr egy ilyen notórius hülyét választott puccernek, kínlódjon vele õ maga. Van rá elég szabad ideje, ha sehová se jár. Ugye, maga se látta még soha a mi társaságunkban? No, látja. Van tehát elég ideje, hogy a szolgáját bedresszírozza. Schröder ezredes visszament Švejkhez, és belenézve jámbor arcába, azt mondta: – Hülye állat, háromnapi verschärft, és ha túl lesz rajta, jelentkezik Lukᚠfõhadnagynál. Így aztán Švejk ismét találkozott az egyéves önkéntessel az ezredfogdában, és Lukᚠfõhadnagy végtelenül megörülhetett, amikor Schröder ezredes magához hívatta, és közölte vele: – Fõhadnagy úr, körülbelül egy héttel ezelõtt, amikor megérkezett az ezredhez, ön átadott nekem egy raportot, amelyben tisztiszolga kiutalását kéri, mivel az öné elveszett Táborban az állomáson. Tekintve, hogy ez a tisztiszolga megkerült…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Ezredes úr… – próbált megszólalni Lukᚠfõhadnagy, könyörögve. – Úgy döntöttem – folytatta nyomatékosan az ezredes –, hogy három napra leültetem, és aztán visszaküldöm önhöz… Lukᚠfõhadnagy megsemmisülten kitámolygott az ezredes irodájából. A három nap alatt, amit Marek önkéntes társaságában töltött, Švejk igen jól szórakozott. Esténként mindketten hazafias tüntetéseket rendeztek a priccsükön. A fogdában minden este felhangzott a „Gotterhalte” és a „Prinz Eugen, der edle Ritter.”[125]Végigénekelték a katonadalok egész füzérét, s amikor bejött a prófosz, ezzel üdvözölték: Hej, az öreg prófosz, meg ne haljon soha, inkább jöjjön érte föl az ördög koma. Följön, el is kapja, puttonyába csapja, ördög koma, hallod, jól fûts be vele… S az egyéves önkéntes lerajzolta a priccs fölé a prófoszt, és alája írta egy régi dalocska szövegét: Kerestem Prágában véres hurkát, útközben láttam a Bolond Gyurkát, Nem Gyurka, prófosz volt, jó nagy darab, tudtam, ha nem futok, meg is harap. S mialatt õk ketten úgy ingerelték a prófoszt, mint ahogy Sevillában az andalúziai bikákat szokták ingerelni vörös kendõvel, Lukᚠfõhadnagy szorongva várta, mikor bukkan fel Švejk, hogy ismét szolgálattételre jelentkezzék.

Š VEJK KALANDJAI KIRÁLYHIDÁN A 91-es ezredet áthelyezték Bruck an der Leitha-Királyhidára. Amikor a háromnapos börtönbün-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tetés után már csak három óra hiányzott Švejk szabadon bocsátásához, az egyéves önkéntessel együtt a fõõrségre vezették, majd néhány katona a pályaudvarra kísérte õket. – Már régen tudja mindenki – mondta útközben Švejknek az egyéves önkéntes –, hogy minket áthelyeznek Magyarországra. Ott majd marsbataillonokat alakítanak ki belõlünk, a katonák gyakorolni fogják az éleslövészetet, összekeverednek a magyarokkal, aztán vígan elmegyünk a Kárpátokba. Ide Budìjovicébe magyar helyõrség jön, és lesz nagy fajkeveredés. Van egy elmélet, hogy az idegen nemzetek lányainak a megerõszakolása a legjobb módszer a degenerálódás ellen. Így csinálták már a svédek meg a spanyolok is a harmincéves háborúban, a franciák Napóleon alatt, most pedig a budìjovicei környéken ugyanezt fogják csinálni a magyarok, méghozzá durva erõszakolás nélkül. Mindenre sor kerül, ha elég hosszú az idõ. Itt csupán egyszerû cserérõl lesz szó. A cseh katona majd egy magyar lánnyal fog hálni, a cseh kislány pedig egy magyar honvédet részesít vendégszeretetében, és évszázadok múlva az antropológusok majd eltûnõdnek azon az érdekes és meglepõ tüneményen, hogy a Malše partján kiugró pofacsontú emberek bukkannak fel. – Ez a kölcsönös párosítás különben is nagyon érdekes dolog – jegyezte meg Švejk. – Prágában van egy néger pincér, Krisztiánnak hívják, az apja abesszin király volt, és a Štvanice-szigeten, a vurstliban mutogatta magát. Itt aztán beleszeretett egy tanítónõ, aki verseket írt a „Lada” címû gyerekújságba valami pásztorokról meg erdei patakokról, és elment vele egy szállodába, és bujálkodott vele, ahogy a szentírásban mondják, és borzasztóan meg volt lepve, amikor egy teljesen fehér kisfia született. Jó, de két hét múlva barnulni kezdett a fiú. Egyre csak barnult, és egy hónap múlva már kezdett feketülni. Fél év múlva már olyan fekete volt, mint a papája, az az abesszin király. A tanítónõ elvitte a klinikára, hogy a gyerek bõrbajos, vegyék el neki valahogy a színét, de ott azt mondták, hogy az egy igazi fekete szerecsen bõr, és semmit se lehet csinálni. A tanítónõ ebbe belebolondult, irkálni kezdett az újságoknak tanácsért, hogy milyen ellenszer van a négerségre, aztán becsukták a Kateøina utcai õrültekházába, a kis szerecsent pedig betették az árvaházba, és ott borzasztó jól mulattak vele. Aztán kitanulta a pincérséget, és táncolni járt az éjjeli lokálokba. Most pedig cseh mulattok születnek tõle szép számmal, és ezek már nem olyan színesek, mint õ. Egy medikus, aki a „Kehely”-be járt, egyszer elmagyarázta nekünk, hogy azért nem olyan egyszerû a dolog. Egy ilyen keverékbõl megint csak keverékek születnek, és ezeket már nem lehet megkülönböztetni a fehér emberektõl. De egyszerre csak valamelyik nemzedékben felbukkan egy néger. Képzelje el ezt a pechet. Maga elvesz feleségül valami kisasszonyt. Teljesen fehér a bestia, és egyszerre csak egy négert szül magának. És ha kilenc hónappal azelõtt elment maga nélkül a Varietébe valami atlétikai versenyre, ahol egy néger is fellépett, akkor azt hiszem, hogy a maga fejében is elkezdene motoszkálni valami. – A maga néger Krisztiánjának az esetét háborús szempontból is figyelembe kell venni – mondta az egyéves önkéntes. – Tegyük fel, hogy ezt a négert behívják. Prágai, tehát a 28-as ezredbe tartozik. Viszont hallotta talán, hogy a huszonnyolcasok átmentek az oroszokhoz. Milyen nagyot néznének az oroszok, ha ezt a Krisztián négert is foglyul ejtenék. Az orosz újságok biztos megírnák, hogy Ausztria a harctérre tereli a gyarmati katonaságát is, ami pedig nincs neki, és hogy Ausztria már ráfanyalodott a néger tartalékosokra. – Azt mesélték – szólt közbe Švejk –, hogy Ausztriának mégis van gyarmata, valahol északon. Valami Ferenc József-földnek hívják…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Hagyjátok ezt, fiúk – mondta az egyik kísérõ katona –, manapság nem okos dolog valami Ferenc József-földet emlegetni. Ne nevezzetek meg senkit, és jobban teszitek… – Nézze csak meg a térképen – vágott közbe az egyéves önkéntes –, hogy tényleg van egy föld, amit a mi legkegyelmesebb uralkodónkról, Ferenc József császárról neveztek el. A statisztika szerint ott minden csupa jég, és a prágai jéggyárak tulajdonát képezõ jégtörõ hajók szállítják el onnét a jeget. Ezt a jégipart a külföld is rendkívüli módon tiszteli és becsüli, mert jövedelmezõ, de veszélyes vállalkozás. A legnagyobb veszély akkor fenyeget, amikor a Ferenc József-földrõl átviszik a jeget a sarkkörön. El tudja ezt képzelni? A kísérõ katona érthetetlenül dörmögött valamit, s a kíséret parancsnoka, egy káplár, közelebb lépett, és hallgatta az egyéves önkéntest, aki komoly képpel tovább magyarázott: – Ez az egyetlen osztrák gyarmat elláthatja jéggel egész Európát, és igen jelentõs nemzetgazdásági tényezõ. A gyarmatosítás persze csak lassan halad, mert a gyarmatosok egyrészt nem jelentkeznek, másrészt megfagynak. Mindazonáltal az éghajlati viszonyok átalakítása, amit a kereskedelmi minisztérium és a külügyminisztérium is a szívén visel, reményt ad arra, hogy alaposan ki fogják használni a jéghegyek hatalmas felületeit. Néhány szálloda építésével rengeteg turistát fognak odacsalni. Persze jó sok turistaösvényt és utat kell majd csinálni a jégtáblák között, és a jéghegyekre majd turistajelzéseket festenek. Csupán az eszkimók okoznak akadályt, lehetetlenné téve helyi szerveink munkáját… – Ezek a zsiványok nem akarnak németül tanulni – folytatta az egyéves önkéntes, és a tizedes nagy érdeklõdéssel hallgatta. A tényleges idejét szolgálta, civilben béres volt, buta és durva fajankó, mohón figyelt mindenre, amibõl egy szót sem értett, és az volt a vágya, hogy bezupálhasson. – Az, oktatásügyi minisztérium építtetett nekik, káplár úr, óriási költséggel és áldozatokkal, úgyhogy öt építész megfagyott… – A kõmûvesek megmenekültek – szakította félbe Švejk –, mert az égõ pipájukkal melegítették magukat. – Nem mindegyik – mondta az egyéves önkéntes –, kettõvel egy kis baleset történt, elfelejtették szívni a pipát, kialudt, és így õket is oda kellett temetni a jégbe. De a végén mégiscsak felépült az az iskola jégtéglákból és vasbetonból, ami együtt nagyon jól tart, de az eszkimók körös-körül tüzet raktak a jégbe fagyott kereskedelmi hajók szétesõ fájából, és így el is érték, amit akartak. A jég, amire az iskola épült, felolvadt, és az egész iskola, az igazgatótanítóval meg a kormány képviselõjével együtt, akinek másnap részt kellett volna venni az iskola ünnepélyes felszentelésén, beleesett a tengerbe. Csak annyit lehetett hallani, hogy a kormány képviselõje, amikor már nyakig volt a vízben, elkiáltotta magát: „Gott strafe England!” Most valószínûleg katonaságot küldenek oda, hogy szedje ráncba az eszkimókat. Persze nehéz lesz velük a háború. A mi katonáinknak a legtöbb kárt a szelídített jegesmedvék fogják okozni. – Ez hiányzott még éppen – jegyezte meg bölcsen a tizedes –, úgyis elég háborús találmány van már. Vegyük például a gázmaszkokat, a mérges gázok ellen. Felhúzod a fejedre, és már meg is

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vagy mérgezve, így tanultuk az unteroffizierschulén.[126] – Ott csak ijesztgetik magukat – mondta Švejk –, egyik katona se kell hogy féljen semmitõl. Még ha csata közben bele is esik a latrinába, csak lenyalja magát, és megy vissza a gefechtbe, [127]a mérges gázokat pedig mindenki megszokta a kaszárnyából, amikor friss komiszkenyeret adnak meg borsót darával. De most állítólag az oroszok kitaláltak valamit a sarzsik ellen… – Biztos valami különleges villanyáramokat – egészítette ki az egyéves önkéntes –, ezek belekapnak a csillagokba a parolin, amik aztán fel is robbannak, mert celluloidból vannak. Megint egy nagy katasztrófa lesz ebbõl. Bár a tizedesnek civilben csak ökrökkel volt dolga, végül talán mégis megértette, hogy gúnyt ûznek belõle, s ott hagyva õket, az õrjárat élére állt. Egyébként is közeledtek már az állomáshoz, ahol a budejoviceiek el akartak búcsúzni ezredüktõl. A búcsúnak nem volt hivatalos jellege, de az állomás elõtti teret megtöltötte a katonákra váró lakosság. Švejk érdeklõdése a lakosság sorfalára összpontosult. S mint ahogy az lenni szokott, most is úgy történt, hogy a jó katonák hátul lépkedtek, a szuronnyal kísértek pedig elöl. A jó katonákat azután majd marhavagonokba préselik, Švejk és az egyéves önkéntes pedig beszáll egy külön fogdavagonba, amely egyetlen katonavonatról se hiányozhatott, mindig odakapcsolták közvetlenül a törzsvagonok mögé. Az ilyen fogdavagonokban mindig bõven van hely. Švejk nem bírta visszatartani magát, hogy oda ne kiáltsa a sorfalnak: „Éljen!”, s hogy meg ne lengesse a sapkáját. Ennek olyan szuggesztív hatása volt, hogy a tömeg hangosan megismételte, és az „éljen” továbbterjedt, s megdördült az állomás elõtt is, úgyhogy az emberek már messzirõl mondogatták: „Jönnek!” A kísérõ káplár egészen kétségbe volt esve, és ráordított Švejkre, hogy fogja be a pofáját. De az üdvrivalgás csak nõtt, mint a lavina. A csendõrök hátraszorították a sorfalat, szabadon tartották az utat Švejkék elõtt, s a tömeg tovább ordított: „Éljen”, és lóbálta a sapkákat és a kalapokat. Szabályszerû tüntetés volt ez. Az állomással szemben levõ szálloda ablakából néhány hölgy a zsebkendõjét lengette, és „Heil”-t kiabált. Az éljenzésbe a tömeg között is belevegyült néhány „heil”, s egy lelkes illetõnek, aki felhasználta ezt az alkalmat, hogy „Nieder mit den Serben”-t kiáltson, gáncsot vetettek és mûtolongást idézve elõ, megtiporták egy kicsit. S mint az elektromos szikra, úgy futott tovább, hogy: „Jönnek már!” S jöttek, és Švejk a szuronyok alól barátságosan integetett a tömegnek, és az egyéves önkéntes komolyan szalutált. Így érkeztek meg az állomásra, s amikor megindultak a kijelölt katonavonat felé, a mesterlövész-zenekar csaknem rázendített a „Gotterhaltéra”, tudniillik a karmester egészen megzavarodott a váratlan tüntetéstõl. Szerencsére éppen abban a pillanatban jelent meg egy fekete kalapos

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html úr, Lacina tábori fõlelkész a 7. lovassági hadosztálytól, és kezdett rendet csinálni. Hogy került oda Lacina páter? Nagyon egyszerû. Elõtte való nap jött meg Budìjovicébe, õ, az összes tiszti étkezdék réme, a legfalánkabb és legtelhetetlenebb fickó a világon, s mintegy véletlenül, részt vett a távozó ezred tisztjeinek kis búcsúbankettjén. Tíz helyett is evett, ivott, és többé-kevésbé józan állapotban bement a tisztikonyhába, hogy valami maradékot csaljon ki a szakácsoktól. Befalt néhány tál gombócot szósszal, a fogával tépte a húst a csontokról, mint egy vadmacska, végül még rumot is talált a konyhában, addig vedelt belõle, amíg böfögni nem kezdett, majd visszament a búcsúvacsorára, s itt újabb vedeléssel tüntette ki magát. Bõséges tapasztalatai voltak ezen a téren, s a 7. lovassági hadosztályban már igen sok pénzébe került a tiszteknek. Reggel az az ötlete támadt, hogy neki rendet kell csinálnia az ezred elsõ vagonjainak elindulása körül, így aztán végigbukdácsolt az egész sorfal mentén, s a pályaudvaron úgy viselkedett, hogy a szállítást irányító tisztek bezárkóztak elõle az állomásfõnöki irodába. Aztán ismét az állomásépület elõtt bukkant fel, éppen idejében, hogy kiragadja a karmesteri pálcát a mesterlövész-zenekar karmesterének kezébõl, amikor ez el akarta kezdeni a „Gotterhaltét”. – Halt – mondta Lacina tábori fõlelkész –, még ne, majd ha jelt adok. Mostruht , mindjárt visszajövök. – Bement a pályaudvarra, utánaeredt Švejkéknek, és kiáltásával megállította õket: – Halt! – Hová? – kérdezte szigorúan a tizedestõl, aki teljesen tanácstalanná vált ebben az új helyzetben. Helyette Švejk válaszolt, jámboran: – Bruckba visznek bennünket, ha az óberfeldkurát úrnak úgy tetszik, tessék velünk jönni. – Megyek is – jelentette ki Lacina páter, s a kísérethez fordulva még hozzátette: – Ki mondja, hogy nem mehetek? Vorwärts! Marsch! Mikor a tábori fõlelkész a fogdavagonban találta magát, lefeküdt egy padra, s a jószívû Švejk levette a köpenyét, és elhelyezte Lacina páter feje alatt, miközben az egyéves önkéntes halkan odaszólt a rémült tizedesnek: – Az óberfeldkurátok ápolása kötelezõ. Lacina páter kényelmesen kinyújtózva a padon hosszas elõadásba fogott: – A raguleves vargányával, uraim, annál jobb, minél több benne a vargánya, de a vargányát elõbb meg kell dinsztelni hagymával, és csak azután teszik bele a babérlevelet meg a hagymát… – A hagymát már az elõbb bele méltóztatott tenni – mondta az egyéves önkéntes, mit sem törõdve a tizedes kétségbeesett pillantásával; ez ugyanis Lacina páterben mégiscsak a feljebbvalóját látta, bármilyen részeg volt is. A tizedes valóban kétségbeejtõ helyzetbe került. – Igen – jegyezte meg Švejk –, az óberfeldkurát úrnak tökéletesen igaza van. Minél több a hagyma, annál jobb. Pakomeøicében volt egy sörfõzõ, és ez még a sörbe is hagymát tett, mert azt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mondta, hogy a hagymára szomjazik az ember. A hagyma mindenképpen nagyon hasznos dolog. Kelésekre is sült hagymát szoktak rakni… Lacina páter közben ezt motyogta a padon, félhangosan, mintegy álmában: – Minden a fûszereken múlik, hogy milyen fûszert tesznek bele és milyen mennyiségben. Semmit se szabad túlborsozni, túlpaprikázni… Egyre lassabban és halkabban folytatta: – Túl-szeg-fû-sze-gez-ni, túl-citro-mozni, túl-szeg-fûborsozni, túl-szere-csen-di-… Nem mondta végig, elaludt, s ha néha abbahagyta a horkolást, nagyokat fütyült az orrán keresztül. A tizedes meredten bámult rá, míg a kíséret tagjai csöndesen nevettek a padokon. – Ez ugyan nem ébred föl egyhamar – közölte Švejk egy idõ múlva –, teljesen be van rúgva. – Mindegy – folytatta Švejk, mikor a tizedes aggodalmasan intett, neki, hogy hallgasson –, ezen úgysem lehet változtatni, be van rúgva, mint a parancsolat. Kapitányi rangban van. Hiába, az ilyen feldkurátoknak, akár alacsonyabb, akár magasabb rangúak, olyan tehetségük van az Úristentõl, hogy minden alkalommal leszopják magukat a sárga földig. Én a Katz feldkurát úrnál szolgáltam, és az elitta volna az orrát is a szeme közül. Amit ez itten mûvel, semmi ahhoz képest, amit az mûvelt. Elittuk együtt a monstranciát, és talán magát az Atyaúristent is elittuk volna, ha kölcsönt kapunk rá valakitõl. Švejk odalépett Lacina páterhez, befordította a falnak, és szakértõén így szólt: – Ez bizony horkolni fog egészen Bruckig – aztán visszatért a helyére; a szerencsétlen tizedes, aki egy pillanatra se vette le róla kétségbeesett tekintetét, most megjegyezte: – Talán el kéne menjek jelenteni. – Eszébe ne jusson – mondta az egyéves önkéntes –, maga most eskortenkomandant.[128]Magának nem szabad eltávolodnia tõlünk. És az elõírások szerint a kísérõ legénységbõl se szabad senkit kiküldenie, hogy jelentse az ügyet, amíg nem lesz helyettese. Bizony, ez egy kemény dió. Vagy mondjuk a levegõbe lõni, hogy jöjjön ide valaki, az se megy. Itt nem megy semmi se. Másrészt viszont elõ van írva, hogy a letartóztatottakon és kísérõiken kívül semmilyen idegen személy nem tartózkodhatik a fogdavagonban. Idegeneknek szigorúan tilos a bemenet. Ha meg arra gondolna például, hogy eltünteti a kihágása nyomait, és a fõfeldkurátot feltûnés nélkül kidobja a mozgó vonatból, hát az se megy, mert itt tanúk vannak, akik látták, hogy beengedte a vagonba, noha nem idevaló. Ez már biztos lefokozás, káplár úr. A tizedes riadtan azt felelte, hogy õ nem engedte be a tábori fõpapot a vagonba, mert az magától jött, és hogy mégiscsak a feljebbvalója. – Itt csak maga a feljebbvaló – mondta nyomatékosan az egyéves önkéntes, és Švejk kiegészítette a szavait: – Még ha a császár õfelsége akarna is beszállni ide hozzánk, õt se szabadna beengedni a káplár úrnak. Olyan ez, mint az õrségen, amikor egy regrutához odamegy az ellenõrzõ tiszt, és megkéri, hogy hozzon neki cigarettát, õ pedig még meg is kérdezi, hogy milyet. Az ilyen

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dolgokért festung[129]jár. A tizedes minderre csak annyit tudott félénken felhozni, hogy legelõször Švejk hívta meg az óberfeldkurátot a vagonba. – Én azt megengedhetem magamnak, káplár úr – felelte Švejk –, mert én hülye vagyok, de magától senki se várt volna ilyesmit. – Már régóta van tényleges szolgálatban? – kérdezte a tizedestõl az egyéves önkéntes, csak úgy mellékesen. – Harmadik éve. Most kell hogy elõlépjek cugszfürernek. – Hát arra már keresztet vethet – mondta cinikusan az egyéves önkéntes –, ennek, mint mondtam, lefokozás-szaga van. – Az teljesen mindegy – jegyezte meg Švejk –, hogy az ember mint sarzsi vagy mint egyszerû katona esik el; habár igaz, hogy a lefokozottakat állítólag az elsõ sorokba dugják. A tábori fõlelkész megmozdult. – Hortyog – közölte Švejk, miután meggyõzõdött róla, hogy a tábori fõlelkész körül minden a legnagyobb rendben van –, most biztos valami zabálásról álmodik. Csak attól félek, hogy még idecsinál nekünk. Az én Katz feldkurátom, amikor berúgott, észre se vette álmában. Egyszer úgy volt, hogy… És Švejk nagy elõadásba kezdett Otto Katz tábori lelkésszel kapcsolatos élményeirõl, oly részletesen és érdekfeszítõen, hogy észre se vették, amikor a vonat elindult. Švejk elbeszélését csak a hátsó vagonok bömbölése szakította félbe. A 12. század, amelyben csupa krumlovi és, Kašperské Hory-i németek voltak, ezt harsogta: Wann ich kumm, wann ich kumm, wann ich wieda, wieda kumm.[130] S egy másik vagonból valami kétségbeesett ember így üvöltözött a távolodó Budìjovice felé: Und du, mein Schatz, bleibst hier, holarjo, holarjo, holo![131] Olyan szörnyen jódlizott és visított, hogy a bajtársai kénytelenek voltak elrángatni a marhava-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gon nyitott ajtajából. – Igazán csodálom – mondta az egyéves önkéntes –, hogy még nem jött be hozzánk az inspekció. Az elõírás szerint magának azt kellett volna csinálnia, hogy mindjárt az állomáson bejelent minket a vonatparancsnoknál, és nem foglalkozik valami részeg tábori fõlelkésszel. A szerencsétlen tizedes makacsul hallgatott, és önfejûen bámulta a visszafelé futó távírópóznákat. – Ha meggondolom, hogy senkinél se vagyunk bejelentve – folytatta epésen az önkéntes –, és hogy a vonatparancsnok a legelsõ állomáson biztos bedugja hozzánk az orrát, hát felágaskodik bennem a katonai vér. Hiszen mi olyanok vagyunk, mint a… – Cigányok – egészítette ki Švejk – vagy a csavargók. Nekem ez úgy jön elõ, mintha félnénk az isten világától, és sehol se mernénk jelentkezni, hogy le ne csukjanak. – Azonkívül – mondta az egyéves önkéntes –, az 1879. november 21-i rendelet alapján a katonai letartóztatottaknak vonaton való szállításánál betartandók a következõ elõírások: Elõször: A fogdavagont ráccsal kell ellátni. Ez világos, mint a nap, és itt pontosan be is tartották az elõírást. Tökéletes rácsok mögött tartózkodunk. Ez tehát rendben volna. Másodszor: az 1879. november 21-i cs. kir. rendelet kiegészítése szerint minden fogdavagonban klozettnak kell lenni. Ha nincs klozett, a vagont el kell látni egy fedett edénnyel a letartóztatottak és a kísérõ õrszemélyzet kis és nagy testi szükségleteinek kielégítése céljából. Úgyhogy itt minálunk tulajdonképpen nem is lehet fogdavagonról beszélni, mert ahhoz itt egy klozettnak kéne lenni. Egyszerûen csak egy különkupéban tartózkodunk, amely el van szigetelve az egész világtól. És olyan edény sincsen… – Kicsinálhatnak az ablakon – vágott közbe végtelenül kétségbeesetten a tizedes. – Ne felejtse – mondta Švejk –, hogy semmilyen letartóztatottnak nem szabad az ablakhoz menni. – Azután harmadszor – folytatta az egyéves önkéntes –, gondoskodni kell ivóvizes edényrõl. Maga errõl se gondoskodott. Apropó! Tudja, hogy melyik állomáson fognak menázsit osztani? Nem tudja? Tudtam, hogy nem informálódott… – Látja, káplár úr – jegyezte meg Švejk –, egyáltalán nem tréfadolog a letartóztatottak szállítása. Mirólunk gondoskodni kell. Mi nem vagyunk olyan közönséges katonák, akiknek saját maguknak kell magukkal törõdni. Minekünk mindent az orrunk alá kell hozni, mert erre rendeletek és paragrafusok vannak, amiket mindenkinek be kell tartani, mert különben nem lenne semmilyen rend. „A lecsukott ember olyan, mint a pólyás gyerek, mondta egy csavargó ismerõsöm, azt gondozni kell, hogy meg ne hûljön, fel ne izgassa magát, és legyen megelégedve a sorsával szegényke, és lássa, hogy õt nem bántja senki.” – Egyébként – mondta Švejk egy idõ múlva, barátságos pillantást vetve a tizedesre –, tizenegy órakor majd legyen szíves szólni nekem.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A tizedes kérdõen bámult rá. – Biztosan azt akarja kérdezni, káplár úr, hogy mért kell szóljon nekem tizenegy órakor. Én tizenegy órától kezdve a marhavagonba tartozok, káplár úr – mondta Švejk nyomatékosan, és ünnepélyes hangon folytatta: – A regimentsraporton engem három napra ítéltek. Tizenegy órakor ki kell hogy engedjenek. Tizenegy órától fogva nincs itt semmi keresnivalóm. Egy katona se szabad, hogy tovább legyen lecsukva, mint ahogy jár neki, mert a katonaságnál fenn kell tartani a fegyelmet és a rendet, káplár úr. A szerencsétlen tizedes sokáig nem bírt magához térni e döfés után, végül azt az ellenvetést hozta fel, hogy nem kapott semmilyen papírokat. – Kedves káplár uram – mondta az egyéves önkéntes –, a papírok nem mennek maguktól az eskortkomandanthoz. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor az eskortkomandantnak kell elmennie a papírokért. Maga most egyszerre csak egy új helyzetbe került. Kétségtelen, hogy senkit se szabad visszatartania, aki elérkezett a jogos szabaduláshoz. Másrészt viszont az érvényes elõírások szerint senkinek se szabad elhagynia a fogdavagont. Igazán nem tudom, hogy hogy fog kimászni ebbõl a kutyaszorítóból. Egyre rosszabb lesz a helyzet. Most fél tizenegy van. Az egyéves önkéntes eltette a zsebóráját: – Nagyon kíváncsi vagyok, káplár úr, hogy mit fog csinálni egy fél óra múlva. – Egy fél óra múlva a marhavagonba tartozok – ismételte meg Švejk álmodozva, mire a teljesen megzavarodott és letört tizedes odafordult hozzá: – Ha magának nem sürgõs, azt hiszem, hogy itt sokkal kényelmesebb, mint a marhavagonban. Azt hiszem… Megakadt, mert a tábori fõlelkész felkiáltott álmában: – Több szószt! – Aludj csak, aludj – mondta jóságosan Švejk, megigazítva a fõlelkész feje alatt a köpeny csücskét, amely kicsúszott alóla –, csak álmodj szépen tovább valami nagy zabálásról. S az egyéves önkéntes dalolni kezdett: Tente, kisgyerek, hunyd le két szemed, veled alszik a jó isten, angyal ringat a bölcsõben, tente, kisgyerek. A kétségbeesett tizedes már semmire se reagált. Bárgyún bámulta a tájat, és szabadjára engedte a fogdavagonban a legteljesebb dezorganizációt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A válaszfalon túl „seggrepacsit” játszottak a kísérõ katonák, s a fenekekre csattanós és becsületes ütések hullottak. Ha valaki arra nézett, éppen egy bakaülep nézett rá vissza kihívóan. A tizedes felsóhajtott, s megint az ablakhoz fordult. Az egyéves önkéntes gondolkozott egy ideig valamin, majd megkérdezte a lesújtott tizedestõl: – Nem ismeri véletlenül az „Állatok világa” címû folyóiratot? – A mi falunkban a kocsmárosnak járt ez a folyóirat – felelte a tizedes, szemmel látható örömmel, hogy a szó másra terelõdik –, mert õ borzasztóan szerette a svájci kecskéket, és mind megdöglött neki. Így hát tanácsot kért abban a folyóiratban. – Kedves bajtársam – mondta az egyéves önkéntes –, most következõ elõadásom mindennél világosabban be fogja bizonyítani magának, hogy nincsen ember hiba nélkül! Meg vagyok róla gyõzõdve, uraim, hogy önök itt hátul mindjárt abbahagyják a seggrepacsit, tudniillik, amit most elmondok, rendkívül érdekes lesz már csak azért is, mert egy csomó szakkifejezést nem fognak megérteni belõle. Elmondok hát önöknek egy kis történetet az „Állatok világá”-ról, hogy ne kelljen folyton a mostani háborús gondjainkkal foglalkoznunk. Tulajdonképpen hogy is lettem én az „Állatok világá”-nak, e rendkívül érdekes folyóiratnak a szerkesztõje? Ez jó ideig magam elõtt is igen bonyolult rejtélynek látszott, mígnem arra a nézetre jutottam, hogy tettemet csakis teljesen beszámíthatatlan állapotban követhettem el, s ebbe az állapotba nem sodorhatott más, mint baráti szeretetem egy régi cimborám, bizonyos Hájek iránt, aki mindaddig becsületesen szerkesztette a szóban forgó folyóiratot, de közben beleszeretett a folyóirat tulajdonosának, Fuchs úrnak a lányába, ezért pedig Fuchs úr felmondott neki azonnali hatállyal s azzal a feltétellel, hogy szerez maga helyett egy rendes szerkesztõt. Látják, kérem, ilyen furcsa alkalmaztatási viszonyok voltak akkoriban. A lap tulajdonosa, amikor Hájek barátom bemutatott neki, rendkívül barátságosan fogadott, s megkérdezte, hogy van-e legalább valami halvány fogalmam az állatokról, majd nagy megelégedéssel töltötte el a válaszom, hogy én mindig igen nagyra becsültem az állatokat, afféle átmenetet láttam bennük az ember felé, s különösen az állatvédelem szempontjából mindig respektáltam vágyaikat és kívánságaikat. Egyetlen állat se kíván mást, csak azt, hogy lehetõleg fájdalommentesen öljék meg, mielõtt megennék. A pontynak már születésétõl fogva az a rögeszméje, hogy nem szép a szakácsnõtõl, amikor élve vágja fel neki a hasát, s a kakasnyakak kitekerésének szokása merénylet az állatvédõ egyesület ellen, amely a szárnyasok levágását kizárólag szakavatott kezeknek óhajtja fenntartani. A sült gébek meggörbült alakja e haldokló halak tiltakozását fejezi ki: protestálnak az ellen, hogy Podolban élve kisüssék õket margarinban. A pulykacomb… Fuchs úr itt félbeszakított, és megkérdezte, hogy értek-e a baromfitenyésztéshez, a kutyákhoz, a házinyulakhoz, a méhészethez, az állatvilág sokrétû jelenségeihez, tudok-e idegen lapokból közlésre alkalmas képeket kivágni, külföldi közlönyökbõl az állatokra vonatkozó szakcikkeket lefor-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dítani, kiismerem-e magam a Brehmben, s tudnék-e vele együtt vezércikkeket írni az állatok életérõl, különös tekintettel a katolikus ünnepekre, az idõjárás változására, a lóversenyekre, a vadászatokra, a rendõrkutyák tenyésztésére, a nemzeti és egyházi ünnepnapokra, röviden, volna-e újságírói áttekintésem az éppen adódó helyzetrõl, s tudnám-e gyümölcsöztetni azt egy rövid, de tartalmas vezércikkben. Kijelentettem, hogy már igen sokat töprengtem rajta, hogyan kellene helyesen irányítani egy olyan folyóiratot, mint az „Állatok világa”, s mindezen rovatokat és szempontokat tökéletesen tudnám képviselni, lévén alapos ismereteim az említett tárgyakról. Fõ törekvésem azonban az lenne, hogy eddig még nem látott magas színvonalra emeljem a folyóiratot. Hogy átszervezzem mind tartalmilag, mind tárgyilag. Új rovatokra van szükség, ilyen lenne például: „Vidám állatsarok”, „Állatok az állatokról”, a politikai helyzet óvatos tekintetbevételével. Az olvasóknak egymás után nyújtanám a meglepetéseket, hogy ne is jussanak lélegzethez két állat között. „Az állatok napjaiból” címû rovatnak váltakoznia kell „A háziállat-kérdés megoldásának új programjá”-val és a „Szarvasmarha-mozgalom”-mal. Fuchs úr ismét félbeszakított, s azt mondta, hogy ez neki tökéletesen elég, ha mindennek csak a felét sikerül is teljesítenem, nekem ajándékoz egy törpe wyandotte-tyúkpárt, amely elsõ díjat kapott a legutóbbi berlini baromfikiállításon, s tulajdonosukat aranyéremmel tüntették ki a nagyszerû pároztatásért. Mondhatom, hogy mindent elkövettem, s vezérprogramomat megvalósítottam a folyóiratnál, amennyire szerény képességeimtõl tellett, sõt merem állítani, hogy cikkeim még felül is múlták képességeimet. Minthogy valami teljesen újat akartam nyújtani a közönségnek, kitaláltam különféle állatokat. Abból az elvbõl indultam ki, hogy például az elefánt, a tigris, az oroszlán, a majom, a vakond, a ló, a malac és a többiek már amúgy is régóta ismeretesek az „Állatok világá”-nak minden olvasója elõtt, hogy az olvasót fel kell rázni valami újdonsággal, új felfedezésekkel, s az elsõ lépésem ebben az irányban a kénhasú bálna volt. Ez az én új bálnafajtám akkora volt, mint a tõkehal, s egy hangyasavval telt hólyag jellemezte, valamint egy különleges bélcsatorna, ezen keresztül az én kénhasú bálnám valami mérges és kábító savat fecskendezett a kisebb halakra, melyeket fel akart falni, késõbb egy angol tudós… már nem emlékszem rá, hogy milyen névvel ruháztam fel, el is nevezte ezt a savat bálnasavnak. A bálnazsírt már addig is ismerte mindenki, de az új sav felkeltette néhány olvasó figyelmét, s ezek érdeklõdtek nálam a bálnasavat gyártó cég iránt. Egyáltalán, biztosíthatom önöket, hogy az „Állatok világa” olvasói rendkívül kíváncsiak. A kénhasú bálna után rövid idõközönként egész sor új állatot fedeztem fel. Megemlítem közülük az agyafúrt bubut (emlõsállat az erszényesek rendjébõl), az édeshúsú ökröt (a tehén õstípusa), és a szépia-ázalékot, amelyet a vándorpatkányfajták közé soroltam.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Új állataim napról napra szaporodtak. Magam is rendkívül meg voltam lepve, hogy milyen sikereket érek el ezen a téren. Sohasem hittem volna, hogy az állatvilág ily hathatós kiegészítésre szorul, s hogy Brehm annyi állatot kihagyott az „Állatok világa” címû munkájából. Tudott-e Brehm, s mindazok, akik utána következtek, az én izlandi denevéremrõl, a „távoli denevérrõl”, az én házimacskámról, amely a Kilimandzsáró-hegy tetején lakott „ingerlõ szarvas-pacsuha” néven? Volt-e fogalmuk addig a természettudósoknak Khún mérnök bolhájáról, amelyet borostyánban fedeztem fel, s amely teljesen vak volt, mert a prehisztorikus vakondon élõsködött, és ez is vak volt, mert az ükanyja, mint megírtam, a föld alatti vak gõtével párosodott, és ez a gõte a posztojnai cseppkõbarlangban tanyázott, amely akkoriban egészen a mai Balti-tengerig ért? – E jelentéktelen ténybõl nagy polémia kerekedett a „Èas” és a „Èech”[132]között, mert a „Èech”, idézve a „Vegyes” rovatban az én újonnan felfedezett bolhámról szóló cikket, kijelentette: „Amit Isten cselekszik, jól cselekszi.” A „Èas” természetesen a legrealistább módon szétzúzta az én bolhámat a tiszteletre méltó „Èech”-hel együtt, s úgy látszott, hogy ettõl fogva elpártol tõlem az új teremtmények feltalálóinak és felfedezõinek szerencsecsillaga. Az „Állatok világa” elõfizetõi kezdtek nyugtalankodni. Erre némi okot adtak különbözõ apróbb cikkeim a méhészetrõl és a baromfitenyésztésrõl, melyekben bizonyos új elméleteket fejtettem ki, s ezek valóságos pánikot keltettek, mivel egyszerû tanácsaim következtében egy híres méhészt, Pazourek urat, megütött a guta, s a Šumavában és a Podkrkonošén kihalt a méhészet. A baromfiakat pestis támadta meg, és egy szó mint száz, megdöglöttek az utolsó szálig. Az elõfizetõk fenyegetõ leveleket írtak, és visszaküldték a folyóiratot. Ekkor a szabadon élõ madarakra vetettem rá magam, s még ma is emlékszem afféremre a „Paraszti láthatár” szerkesztõjével, Josef M. Kadlèák klerikális képviselõ és igazgató úrral. Kivágtam a „Country Life” címû angol folyóiratból egy képet, amely valami tölgyfán ülõ madarat ábrázolt. Ezt a madarat makkosmadárnak neveztem el, aminthogy logikusan s egy pillanatnyi habozás nélkül azt is megírtam volna, hogy az a madár, amely fenyõfán üldögél, csakis tobozmadár lehet vagy legfeljebb toboztyúk. No és mi történt erre. Kadlèák úr egy közönséges postai levelezõlapon közölte velem, hogy az a madár szajkó, nem pedig makkosmadár, ami a német Eichelhäher szolgai fordítása. Én erre levelet küldtem Kadlèák úrnak, kifejtve egész elméletemet a makkosmadárról, s a levelet átszõttem számos káromkodással és a Brehmbõl vett álidézettel. Kadlèák képviselõ vezércikkben válaszolt a „Paraszti láthatár” hasábjain. Fõnököm, Fuchs úr, a kávéházban ült, mint mindig, és a vidéki lapokat olvasta, mert az utóbbi idõben igen gyakran talált megjegyzéseket az „Állatok világa”-beli lebilincselõ cikkeimrõl, s amikor odamentem hozzá, az asztalon heverõ „Paraszti láthatár”-ra mutatott, és nagyon halkan mondott valamit, rám függesztve szomorú szemét, mert az utóbbi idõkben mindig ilyen szomorú volt a szeme.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Hangosan felolvastam a cikket a kávéház egész közönsége elõtt: – „Tisztelt szerkesztõség! Felhívtam figyelmüket arra, hogy az önök folyóirata szokatlan és megokolatlan terminológiát igyekszik bevezetni, hogy vajmi kevéssé törõdik a cseh nyelv tisztaságával, és különbözõ állatokat talál ki. Bizonyítékul felhoztam, hogy a közkeletû és õsi szajkó elnevezés helyett az önök szerkesztõje a makkosmadár szót használja, vagyis szolgaian lefordítja a német Eichelhähert, ami csehül egyszerûen: szajkó.” – Szajkó – mondta utánam kétségbeesetten a folyóirat tulajdonosa. Nyugodtan továbbolvastam: – „Válaszképpen az »Állatok világa« szerkesztõjétõl egy példátlanul durva, személyeskedõ és bárdolatlan levelet kaptam, melyben büntetendõen tudatlan marhának nevez, ami természetesen erélyes rendreutasítást követel. Jól nevelt emberek nem ilyen hangon válaszolnak tárgyilagos és tudományos ellenvetésekre. Igazán szeretném tudni, hogy ki a nagyobbik marha kettõnk közül. Igaz, talán helytelen volt levelezõlapon közölnöm ellenvetéseimet, nem pedig levélben, de rengeteg elfoglaltságom közepette nem törõdhettem ilyen jelentéktelen formaságokkal, most azonban e goromba támadás után kénytelen vagyok nyilvánosan pellengérre állítani az »Állatok világa« szerkesztõjét. Az önök szerkesztõje végtelenül téved, ha azt hiszi, hogy tanulatlan marha vagyok, akinek fogalma sincs róla, hogy ennek vagy annak a madárnak mi a neve. Hosszú évek óta foglalkozom ornitológiával, éspedig nem könyvekbõl, hanem a természet közvetlen tanulmányozása révén, és több madárral rendelkezem kalitkáimban, mint ahányat az önök szerkesztõje egész életében látott, lévén olyan emberrõl szó, aki soha ki nem teszi a lábát a prágai kocsmákból és sörözõkbõl. Mindez csak mellékes, habár kétségtelenül nem ártana, ha az »Állatok világá«-nak szerkesztõje meggyõzõdne róla, kinek veti a szemére, hogy marha, mielõtt ez a támadás elhagyja a tollát, még akkor is, ha kirohanását a morvaországi Frýdlandnak szánja, ahol e cikkem megjelenéséig szintén elõfizettek az önök folyóiratára. Egyébként nem is személyes polémiáról van itt szó, amit egy õrült fickóval folytatnék, hanem az ügyrõl, s éppen ezért még egyszer megismétlem, hogy tûrhetetlen dolog fordítás alapján új elnevezéseket kiagyalni, amikor megvan a közkeletû hazai kifejezésünk: a szajkó.” – Igen, a szajkó – mondta még kétségbeesettebb hangon az én fõnököm. Elégedetten tovább olvasom, nem hagyva magamat félbeszakítani: – „Betyárság ez, ha laikus és durva ember mûvel ilyet. Ki nevezte a szajkót valaha is makkosmadárnak? A »Madaraink« címû mû 148. oldalán ott olvasható a latin elnevezése is: Garrulus glandarius L., s ez az én madaram: a szajkó… Az önök lapjának szerkesztõje bizonyára be fogja látni, hogy jobban ismerem a madaramat, mint ahogy õ, a laikus ismeri. Az õ madarának a neve dr. Bayer óta nucifraga carycatectes B., és ez a »B« nem a barom szó kezdõbetûje, mint ahogy az önök szerkesztõje írta nekem. A cseh madárkutatók különben is csak a közönséges szajkót ismerik, nem pedig az önök makkosmadarát, melyet éppen az az úr talált ki, akire a »B« kezdõbetû a saját elmélete szerint annyira ráillik. Ez a goromba kirohanás mit sem változtat a dolgok lényegén. A szajkó szajkó marad, még akkor is, ha az »Állatok világá«-nak a szerkesztõje emiatt össze… ja magát, s példa marad arra, hogy milyen felelõtlenül és tárgyszerûtlenül írnak egyesek, ha még olyan mosdatlan szájjal hivatkoznak is Brehmre. Ez a goromba fráter azt írja, hogy a szajkó Brehm szerint a krokodilusfélék családjába tartozik, 452. old., ahol a nagy õrgébics vagy bábaszarka (Lanius

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html excubitor L.) szerepel. Azután ez a tudatlan senki, ha szabad ilyen enyhe kifejezést használnom, ismét Brehmre hivatkozva állítja, hogy a szajkó a tizenötödik családba tartozik, holott Brehm a varjúféléket a tizenhetedik családba sorolja, ahol csatlakozik még hozzájuk a varjúk meg a csókák neme, és olyan goromba, hogy engem is csókának (colaeus) nevezett, továbbá szarkának, kékvarjúnak, tehetetlen dodónak, holott ezen az oldalon a mezei szajkóról és a tarka szarkákról van szó…” – Mezei szajkók – sóhajtott fel az én folyóiratom kiadója, a fejét ingatva –, adja ide, hadd olvassam tovább. Megijedtem, olyan rekedten szólt a hangja: – A kolibri vagy törökrigó megmarad kolibrinek a cseh fordításban is, mint ahogy a fenyõrigó megmarad fenyõrigónak. – A fenyõrigót borókamadárnak vagy borókatyúknak kellene hívni, fõnök úr – szóltam közbe –, mert kizárólag borókán él. Fuchs úr lecsapta az újságot, és bemászott a biliárdasztal alá, miközben hörögve törtek ki belõle az utolsó szavak, amelyeket olvasott: – Turdus, kolibri. Semmi szajkó! – ordította a biliárdasztal alól. – Makkosmadár, harapok, uraim! Végül kihúzták, és harmadnap családja körében belehalt az agyhártyagyulladásába. Utolsó józan pillanatában még azt mondta: – Nem az én egyéni érdekemrõl van szó, hanem a közösség javáról. Ebbõl a szempontból szíveskedjenek tudomásul venni a véleményemet, olyan tárgyilagosan, mint… – és csuklott egyet. Az egyéves önkéntes elhallgatott, aztán még egy mérgezett tõrt döfött a tizedesbe: – Ezzel csak azt akartam mondani, hogy az ember néha kényes helyzetekbe kerül, és hibákat követ el. A tizedes mindebbõl csak annyit értett, hogy õ is hibázik, ezért megint az ablakhoz fordult, és komoran bámulta az elfutó tájat. Švejkbõl valamivel több érdeklõdést váltott ki az elõbbi történet. A kísérõ katonák bambán néztek maguk elé. Most Švejk vette át a szót: – Ezen a világon semmit se lehet eltitkolni. Mindenre fény derül, mint ahogy hallottuk, még arra is, hogy egy ilyen hülye szajkó nem makkosmadár. Igazán érdekes, hogy van, aki bedõl az ilyesminek. Igaz, nehéz dolog állatokat kitalálni, de az ilyen kitalált állatokat megmutatni még sokkal nehezebb. Egyszer évekkel ezelõtt volt Prágában egy Mestek nevû ember, és ez felfedezett egy tengeri sellõt, és Vinohradyban mutogatta a Havlíèek úton egy spanyolfal mögött. A spanyolfalon volt egy lyuk, és mindenki láthatott a félhomályban egy egészen közönséges kanapét, és azon egy žižkovi nõ hentergett. A lába be volt neki csavarva valami

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zöld hálóba, ez kellett hogy a farkat ábrázolja, a haja zöldre volt festve, és a kezén kesztyû volt, azon meg uszonyok pappendeklibõl, szintén zöld színben, a gerincére pedig valami kormánylapát volt ráerõsítve spárgával. Tizenhat éven aluliaknak nem volt szabad oda benézni, és aki tizenhat éven fölül volt, és lefizette a beléptidíjat, mind nagyon élvezte, hogy ennek a sellõnek milyen nagy a feneke, és hogy rá van írva:A viszontlátásra! Ellenben a melle, az nem ért semmit. Lelógott neki egészen a köldökéig, mint egy repedt sarkú utcalánynak. Este hétkor aztán ez a Mestek becsukta a panorámát, és azt mondta: „Sellõkém, hazamehet”, a nõ átöltözött, és este tízkor már mindenki láthatta, hogy ott járkál a Tábori utcán, és feltûnés nélkül megszólít minden urat, akivel találkozik: „Szép fiú, gyere velem biciklizni.” De nem volt neki bárcája, és így a Drašner úr egy razziában elfogta még egypár ilyen lepkével együtt, és a Mestek becsukhatta a boltot. E pillanatban a tábori fõlelkész leesett a padról, és a földön aludt tovább. A tizedes ostobán bámulta, majd az általános csendben, a többiek teljes részvétlensége mellett, egyedül rakta vissza a padra. Látszott, hogy a tizedes végképp elvesztette a tekintélyét, s amikor halk, reménytelen hangon azt mondta: – Ti is segíthetnétek egy kicsit – a kíséret minden tagja csak nézett rá nagy komoran, és egy árva lélek se mozdult. – Hagyhatta volna horkolni, ahol volt – mondta Švejk –, én sose csináltam másképpen az én tábori lelkészemmel. Egyszer a klozettban hagytam aludni, egyszer a szekrény tetején aludt el nekem, aztán egy idegen házban egy mosóteknõben, és a jóisten tudja, még hány helyen. A tizedest egyszerre csak elöntötte a határozottság hulláma. Meg akarta mutatni, hogy õ itt az úr, s ezért gorombán így szólt: – Fogja be a száját, ne pofázzon! Minden puccer csak fölöslegesen locsog. Olyanok, mint a poloska. – Hát hogyne, maga pedig egy atyaisten, káplár úr – felelte Švejk, olyan lelki egyensúllyal, mint egy filozófus, aki az örök békét akarja megvalósítani az egész világon, s közben rettenetes polémiákba bocsátkozik –, maga egy fájdalmas szûzanya. – Istenem, uram – kiáltott fel az egyéves önkéntes, összetéve a kezét –, töltsd el a mi szívünket szeretettel minden sarzsi iránt, hogy ne legyenek visszatetszõk mielõttünk. Áldd meg a mi együttlétünket ebben a keréken járó dutyiban. A tizedes elvörösödött, és felugrott: – Kikérek magamnak mindenféle megjegyzést, hallja, maga önkéntes! – Maga nem tehet semmirõl – folytatta csitító hangon az egyéves önkéntes –, az élõlényeknek igen sok fajtáját és csoportját a természet tökéletesen megfosztotta az intelligenciától, hallotta már azt a kifejezést, hogy emberi butaság? Nem lett volna határozottan jobb, ha maga valami másfajta emlõsnek születik, és nem viseli azt a hülye nevet, hogy ember és káplár? Óriási tévedés, ha azt hiszi magáról, hogy maga a legtökéletesebb teremtmény ezen a világon. Ha levágják a csillagjait, akkor maga egy nulla, akit teljesen érdektelenül agyonlõnek minden lövészárokban, minden fronton. Ha odavarrnak magának még egy olyan kis piszkot, és a zupás nevezetû élõlénnyé léptetik elõ, akkor se mondhatjuk el magáról, hogy most már rendben van. A maga szellemi láthatára csak még jobban összeszûkülne, s ha majd végsõ nyugovóra helyezi valahol a harctéren azokat a kulturálisan elsatnyult csontjait, az egész Európából senki se fog sírni maga után.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Lecsukatom – kiáltotta kétségbeesve a tizedes. Az egyéves önkéntes elmosolyodott: – Valószínûleg azzal a váddal szeretne lecsukatni, hogy én gyaláztam magát. Ez esetben viszont hazudna, mivel a maga szellemi kincsesháza képtelen bármiféle sértés befogadására, azonkívül pedig fogadni mernék magával, amibe akar, hogy egyáltalán semmire se emlékszik az egész beszélgetésünkbõl. Ha azt mondanám, hogy maga egy embrió, tökéletesen megfeledkezne róla, még mielõtt befutnánk az elsõ állomásra, vagy nem is, helyesbítek: még mielõtt az elsõ távírópózna elsuhanna mellettünk. Maga egy elsorvadt velõstekercs. Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy maga bárhol is képes lenne összefüggõen elõadni, amit tõlem hallott. Azonkívül megkérdezheti bárkitõl a jelenlevõk közül, hogy volt-e a szavaimban akár csak a legjelentéktelenebb célzás is a maga szellemi látókörére, s hogy megsértettein-e magát valamivel. – Úgy van – erõsítette meg Švejk –, nem mondott egy árva szót se, amit a káplár úr valahogy félremagyarázhatna. Az mindig nagyon rosszul néz ki, amikor valaki sértve érzi magát. Egyszer az „Alagút” címû éjjeli mulatóban ültem, és az orangutánokról diskuráltunk. Ott ült velünk egy tengerész, és ez azt mesélte, hogy az orangutánt sokszor nem lehet megkülönböztetni egy szakállas polgártól, mert egy ilyen orangutánnak úgy be van nõve az álla szõrrel, mint… „Például, azt mondja, mint annak az úrnak ott a szomszéd asztalnál.” Mind odanéztünk, és az a szakállas úr odajött a tengerészhez, és adott neki egy pofont, a tengerész pedig betörte neki a fejét egy sörösüveggel, mire ez a szakállas úr összeesett, és úgy maradt fekve ájultan, és a tengerésztõl elbúcsúztunk, mert õ mindjárt elment, amikor látta, hogy annyira fejbe verte. Aztán mi felélesztettük azt az urat, amit igazán rosszul tettünk, mert ahogy magához tért, ránk hozta az õrjáratot, pedig minekünk aztán tényleg semmi közünk nem volt az egészhez, és az õrjárat bevitt minket a rendõrségre. Õ ottan folyton csak a magáét hajtogatta, hogy mi orangutánnak néztük õt, hogy semmi másról se beszéltünk, csak õróla. Mindig ezt hajtogatta. Mi meg, hogy nem, hogy õ egyáltalában nem orangután. Õ meg, hogy de igen, hallotta. Én megkértem a komisszár urat, hogy magyarázza meg neki a dolgot. Meg is magyarázta, nagyon jóindulatúan, de õvele nem lehetett beszélni, és azt mondta a komisszár úrnak, hogy õ ehhez nem ért, és összejátszik velünk. Erre föl a komisszár úr lecsukatta õt, hogy kijózanodjon, mi meg vissza akartunk menni az „Alagút”-ba, de már nem mehettünk, mert minket is betettek a karcerbe. Látja, káplár úr, mi lehet egy ilyen apró és jelentéktelen félreértésbõl, ami szóra se érdemes. Okrouhlicében is volt egy polgár, és ez megsértõdött, amikor Nemecký Brodban azt mondták neki, hogy tigriskígyó. Még sok ilyen szó van, ami egyáltalában nem büntetendõ. Például, ha magának azt mondanák, hogy pézsmapocok. Azért már megharagudhatna miránk? A tizedes felnyerített. Nem lehet azt mondani, hogy felordított. Düh, méreg, kétségbeesés, minden benne volt az erõs hangok sorában, amelyek kijöttek belõle, s a koncertet éles fütyülés egészítette ki, amit az orrával szolgáltatott a horkoló tábori fõlelkész. A nyerítést teljes depresszió követte. A tizedes leült a padra, és vizenyõs, kifejezéstelen szemei rámeredtek a távoli erdõkre és hegyekre. – Tizedes úr – mondta az egyéves önkéntes –, így, ahogy a zengõ hegyeket és az illatos erdõket nézi, maga Dante alakjára emlékeztet engem. Ugyanaz az átszellemült költõarc, gyöngéd szívû

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html és lelkû férfi, minden nemes indulatot befogadni készen. Maradjon, kérem, így ülve, oly jól illik ez magához. Milyen lelkesülten, minden mesterkéltség és kényszeredettség nélkül dülleszti a szemét a tájra. Kétségtelenül arra gondol, hogy milyen gyönyörû lesz, amikor tavasszal e kopár tereken tarka mezei virágok szõnyege terül majd el… – És ezt a szõnyeget egy patakocska öleli át – jegyezte meg Švejk –, és a tizedes úr megnyálazza a ceruzáját, leül valami fatönkre, és ír egy versikét az „Ifjú olvasó”-nak. A tizedes teljesen apatikussá vált, miközben az egyéves önkéntes azt állította, hogy feltétlenül látta már a tizedes fejét megmintázva egy szoborkiállításon: – Bocsánat, tizedes úr, nem ült maga véletlenül modellt Štursa szobrásznak? A tizedes ránézett az egyéves önkéntesre, és szomorúan így szólt: – Nem ültem. Az egyéves önkéntes elhallgatott, és végignyúlt a padon. A kíséret tagjai kártyáztak Švejkkel, a tizedes kétségbeesésében odaült, és kibicelt nekik, sõt a végén nem átallotta megjegyezni, hogy Švejk a zöld ászt játszotta ki, és ez hiba. Nem lett volna szabad tromfolnia, akkor megmarad a hetese az utolsó ütésre. – Azelõtt a kocsmákban – mondta Švejk – olyan szép feliratok voltak a kibicek ellen. Egyre emlékszek is: „Kibic, fogd be a pofádat, mert még máma szájon váglak.” A katonavonat befutott arra az állomásra, ahol meg kellett ejteni a vagonok inspekcióját. A vonat megállt. – Na persze – szólalt meg az egyéves önkéntes irgalmatlanul, sokatmondóan ránézve a tizedesre –, már itt van az inspekció… Az inspekció belépett a vagonba. A katonavonat parancsnokául doktor Mráz tartalékos tisztet jelölte ki a stáb. Az ilyen buta szolgálati feladatokra mindig tartalékos tiszteket küldtek. Doktor Mráz már azt se tudta, hogy hol áll a feje. Folyton elszámolta magát egy vagonnal, habár civilben reálgimnáziumi számtantanár volt. Azonkívül a legutóbbi állomáson az egyes vagonok legénységi állományáról olyan jelentéseket kapott, amelyek nem egyeztek a budìjovicei pályaudvaron, a bevagonírozás után megadott számmal. Ha a papírjaiba nézett, az volt a benyomása, hogy az ördög tudja, honnét, de még két tábori konyha csatlakozott a szerelvényhez. Különösen kellemetlenül lúdbõrözött a háta attól a megállapítástól, hogy rejtélyes módon megszaporodtak a lovai. A tisztek jegyzékébõl hiányzott két kadét. Az ezredirodán, melyet az elsõ vagonban helyeztek el, mindenki lázasan kutatott egy írógépet. Ettõl a káosztól doktor Mráznak megfájdult a feje, már bevett három aszpi-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html rint, s most fájdalmas arckifejezéssel végezte a vonat ellenõrzését. Miután kísérõjével együtt megjelent a fogdavagonban, belepillantott az iratokba, meghallgatta a kétségbeesett tizedes jelentését, hogy létszám két letartóztatott és ennyi meg ennyi legénység, még egyszer ellenõrizte az iratokban az adatok helyességét, majd körülnézett. – Mi az, kit visz maga ebben a vagonban? – kérdezte szigorúan, s a tábori fõlelkészre mutatott, aki hason fekve aludt, és kihívóan nézett hátsófelével az inspekcióra. – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem – dadogta a tizedes –, hogy mi… izé… – Mit izélget – morogta doktor Mráz –, világosan fejezze ki magát. – Lajtnant úrnak jelentem alássan – szólalt meg a tizedes helyett Švejk –, ez az úr, aki itt hason fekve alszik, valami részeg óberfeldkurát úr. Odajött hozzánk, és bemászott nekünk a vagonba, és mert feljebbvalónk, hát nem dobhattuk ki innét, hogy ne legyen függelemsértés belõle. Biztosan összetévesztette a stábvagont a fogdával. Doktor Mráz felsóhajtott, s belenézett az irataiba. A jegyzékben nem szerepelt semmiféle tábori fõlelkész, akinek Bruckba kellene utaznia a vonattal. Doktor Mráznak idegesen megrándult a szemhéja. Az elõbbi állomáson megszaporodtak a lovai, most pedig a nagy semmibõl még tábori fõlelkészek is ideszületnek neki a fogdavagonba. Nem jutott más az eszébe, hát megparancsolta a tizedesnek, hogy fordítsa át a hason alvót, mert ebben a pózban lehetetlen megállapítani a személyazonosságát. A tizedes hosszas fáradozás után a hátára fordította a tábori fõlelkészt, aki közben felébredt, s egy tisztet látva maga elõtt, így szólt: Eh, servus, Fredy, was gibt’s neues? Abendessen schon fertig?[133]– majd ismét lehunyta a szemét, és befordult a fal felé. Doktor Mráz nyomban ráismert, hogy ez az a nagybélû zsivány, aki tegnap a tiszti kaszinóban volt, az összes tiszti étkezdék hírhedt zabálója, és csendesen felsóhajtott. – Maga ezért raportra fog menni – mondta a tizedesnek. Aztán kifelé indult, de Švejk visszatartotta: – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én nem tartozok ide. Nekem csak tizenegyig kell lecsukva lenni, mert éppen máma járt le a határidõm. Én három napra lettem elítélve, és most már ott kell hogy üljek a többiekkel a marhavagonban. Tizenegy óra már régen elmúlt, és ezért én azt kérem a lajtnant úrtól, hogy tegyenek ki a pályára, vagy vigyenek át a marhavagonba, ahová tartozok, vagy pedig Lukᚠóberlajtnant úrhoz. – Mi a neve? – kérdezte doktor Mráz, ismét a papírjaiba pillantva. – Švejk Josef, jelentem alássan, lajtnant úr.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Ehm, szóval maga az a híres Švejk – mondta doktor Mráz –, valóban tizenegykor kellett szabadulnia. De Lukᚠfõhadnagy úr megkért, hogy ne eresszem ki, csak Bruckban, mert így biztonságosabb, legalább nem követ el semmit az úton. Az inspekció távozása után a tizedes nem bírt visszafojtani egy epés megjegyzést: – Na látja, Švejk, hiába fordult a magasabb hatóságokhoz, szart se ért vele. Ha akarnám, befûthetnék mind a kettõjüknek. – Tizedes úr – mondta az egyéves önkéntes –, ha valaki szarral dobálózik, én azt többé-kevésbé meggyõzõ érvelésnek tartom, de egy intelligens embernek nem volna szabad ilyen szavakat használnia, ha fel van háborodva, vagy ha támadást akar intézni valaki ellen. Azután az a nevetséges fenyegetés, hogy mind a kettõnknek befûthetne. Miért nem tette, meg, azt a kutyafáját, araikor alkalma volt rá? Ebben minden bizonnyal a maga nagy lelki érettsége és rendkívüli finomsága jut kifejezésre. – Elegem van ebbõl! – ugrott fel a tizedes. – Mind a kettõjüket fegyházba küldhetem! – És milyen okból, galambom? – kérdezte ártatlanul az egyéves önkéntes. – Az az én dolgom – jelentette ki a tizedes, mintegy önmaga biztatására. – A maga dolga – mondta mosolyogva az egyéves önkéntes –, a magáé és a miénk. Mint abban a kártyajátékban: „itt az enyém, itt a tied”. Inkább azt mondanám, hogy magára némi hatást gyakorolt az a megjegyzés, miszerint raportra fog menni, és ezért üvöltözik most miránk, persze egyáltalán nem szolgálati úton. – Maguk goromba disznók – kiáltotta a tizedes, összeszedve az utolsó csepp lelkierejét is, hogy rettenetes képet vágjon. – Mondok én magának valamit, káplár úr – szólt közbe Švejk –, én már öreg katona vagyok, a háború elõtt is szolgáltam, és ezekre a káromkodásokra mindig ráfizet az ember. Amikor évekkel ezelõtt szolgáltam, emlékszem rá, hogy volt nálunk a században egy Schreiter nevû zupás. Bezupált; mint káplár már régen hazamehetett volna, de ahogy mondani szokás, ez egy ütõdött ember volt. Így aztán a nyakunkba ült nekünk, katonáknak, ránk ragadt, mint szar az ingre, hogy ez nem jó, hogy ez nem fórsriftos, szekírozott bennünket, ahogy csak bírt, és azt mondta nekünk: „Ti nem vagytok katonák, ti bakterek vagytok.” Én egyszer megdühödtem ettõl, és századraportra mentem. „Mit akarsz?” kérdi a kapitány. „Kapitány úrnak jelentem alássan, panaszom van a mi Schreiter feldvébl urunkra: elvégre mi császári katonák vagyunk, kérem, nem pedig bakterek. Mi a császár õfelségét szolgáljuk, de semmiféle gyümölcsöket nem õrizünk.” „Tûnj el, féreg, a szemem elõl”, felelte nekem a kapitány. Erre én, hogy alázatosan kérem, hogy küldjenek bataillonsraportra. A bataillonsraporton, amikor megmagyaráztam az alezredesnek, hogy mi nem vagyunk bakterek, hanem császári katonák, az alezredes két napot sózott rám, de én kértem, hogy vigyenek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html regimentsraportra. A regimentsraporton is megmagyaráztam a dolgot, és az óberszt úr rám ordított, hogy hülye vagyok, és menjek a fenébe. Erre én megint csak: „Óberszt úrnak alázatosan jelentem, kérem, hogy küldjenek dandárraportra.” Ettõl megijedt, és mindjárt odahívta az irodába a mi Schreiter zupásunkat, és ennek ott az összes tisztek elõtt bocsánatot kellett tõlem kérni a „bakter” szóért. Aztán utánam futott az udvaron és közölte velem, mától kezdve nem fog énrám káromkodni, de viszont a helyõrségi fogházba juttat. Én attól fogva borzasztóan vigyáztam, de hiába. Egyszer õrségen álltam a raktár elõtt, és ott minden õr mindig felírt valamit a falra. Vagy egy nõi szemérmet rajzoltak oda, vagy felírtak valami versikét. Nekem semmi se jutott az eszembe, és ezért amikor már nagyon unatkoztam, a nevemet írtam oda egy felirat alá, amelyik így szólt: „A zupás Schreiter egy marha.” És ez a disznó zupás mindjárt jelentette, mert úgy leselkedett utánam, mint egy vizsla. Egy szerencsétlen véletlenbõl kifolyólag a fölött a felirat fölött még volt egy másik is: „Nem megyünk mi háborúba, mind az egész le van szarva”, és ez 1912-ben volt, amikor Szerbiába kellett hogy menjünk a Procházka konzul miatt. Így aztán engem elküldték Terezínbe a landgerichtre.[134]A hadbíróságról azok az urak vagy tizenötször lefényképezték annak a raktárnak a falát az összes feliratokkal és az én aláírásommal együtt, és hogy összehasonlítsák az írásomat, tízszer le kelletett írjam: „Nem megyünk mi háborúba, mind az egész le van szarva”, tizenötször leíratták velem, hogy „A zupás Schreiter egy marha”, és a végén jött egy írásszakértõ, és õneki ezt kellett írjam: „1897. július 29-én történt, hogy a Labe menti Králové Dvùr megismerkedett a vad és kiáradt Labe borzalmaival.” „Ez még nem elég, mondta a hadbíró, minket az a leszarás érdekel. Diktáljon neki még valamit, amiben sok azsz és azr .” Így hát ezt diktálták: „Szerb, szõr, szikra, szopornyica, cherubin, rubint, lókötõ.” Az a bírósági írásszakértõ már egészen bele volt hülyülve, és folyton hátrafelé pislogott, ahol egy szuronyos katona állt, és azt mondta, hogy ezt Bécsbe kell vinni. Írjam még le háromszor egymás után, hogy: „A nap is sütni kezd már, pompás meleg az idõ.” Az egész anyagot elküldték Bécsbe, és a végén az lett belõle, hogy azok a feliratok nem az én kezemtõl vannak, az aláírás pedig az enyém, amit be is vallottam, és ezért hat hétre vagyok ítélve, mert aláírtam magamat, amikor õrségen álltam, és miközben aláírtam magamat a falra, nem õrizhettem a raktárt. – Na ugye – mondta elégedetten a tizedes –, mégse maradt büntetés nélkül a dolog, és maga egy közönséges bûnözõ. Ha én vagyok annak a landgerichtnek a helyében, nem hat hetet sózok magára, hanem hat évet. – Ne legyen olyan kegyetlen – vette át a szót az egyéves önkéntes –, és inkább gondoljon arra, hogy milyen vége lesz magának. Nemrég közölte az inspekció, hogy raportra fog menni. Egy ilyen dologra magának igen komolyan fel kellene készülni, és eltûnõdhetne azon, hogy milyenek egy tizedes utolsó órái. Micsoda maga a világegyetemhez képest, ha meggondolja, hogy a legközelebbi állócsillag is kétszázhetvenötezerszer olyan messze van ettõl a katonavonattól, mint a nap, mert a parallaxisa csak így lesz egy ívmásodperccel egyenlõ. Ha maga állócsillag gyanánt tartózkodnék a világegyetemben, bizonyára túlságosan csekély volna ahhoz, hogy akár a legtökéletesebb csillagászati mûszerekkel is észrevegyék. Hogy maga milyen jelentéktelen a világegyetemben, arra nincs is kifejezés. Fél év alatt is csak oly parányi körívet írna le az égbolton, egy év alatt is csak oly parányi ellipszist, hogy annak számszerû kifejezése egyáltalán nem volna lehetséges, olyan elenyészõ lenne. A maga parallaxisát nem is lehetne megmérni. – Ebben az esetben – jegyezte meg Švejk –, a káplár úr büszke lehetne arra, hogy õt senki se tudja megmérni, és akármi lesz is vele a raporton, nyugodt kell hogy legyen, és nem szabad hogy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html felizgassa magát, mert minden izgalom árt az egészségnek, és most a háborúban mindenkinek vigyázni kell az egészségére, mert ezek a háborús strapák minden egyes embertõl megkövetelik, hogy ne legyen nyavalyás. – Ha netalán bezárnák, káplár úr – folytatta Švejk kedves mosollyal –, ha valami bántalmazás érné, akkor nem szabad, hogy elcsüggedjen, és ha õnekik meglesz a véleményük a káplár úrról, hát magának is legyen meg a véleménye róluk. Én ismertem például egy szenesembert, František Škvornak hívták, aki velem együtt volt lecsukva a háború elején hazaárulásért a prágai rendõrkapitányságon, és késõbb talán ki is végezték valami pragmatikus szankció miatt. Ez az ember, amikor a kihallgatáson megkérdezték tõle, hogy van-e valami kifogása a jegyzõkönyv ellen, azt mondta: Akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt. Aztán sötétzárkába dugták, és két napig nem adtak neki se enni, se inni, és megint kihallgatásra vezették, õ meg folyton csak azt hajtogatta, hogy akár így volt, akár úgy volt, valahogyan mindig csak volt, hogy sehogyan se lett volna, úgy még sohasem volt. Lehet, hogy ezzel ment az akasztófára is, amikor aztán átadták a hadbíróságnak. – Azt mondják, hogy most sokakat felakasztanak és agyonlõnek – szólt közbe az egyik kísérõ katona –, a múltkor felolvastak nekünk a gyakorlótéren egy befélt, hogy Motolban fõbe lõttek egy Kudrna nevû tartalékost, mert a kapitány karddal rávágott a Kudrna fiára, aki az anyja karján volt, amikor Benešovban búcsúzkodtak az asszonnyal, és a Kudrna emiatt megharagudott. A politikai embereket pedig mind lecsukják. Morvaországban már agyon is lõttek egy szerkesztõt. És a mi kapitányunk azt mondta, hogy várja a többieket. – Mindennek megvan a határa – mondta az önkéntes kétértelmûen. – Ebben igaza van – jelentette ki a tizedes –, az ilyen szerkesztõk megérdemlik. Ezek csak lázítják a népet. Mint tavalyelõtt, amikor még csak frejter voltam, énalattam szolgált egy szerkesztõ, és ez engem mindig a hadsereg szégyenének nevezett, de amikor klenkübungokra[135]tanítottam, amíg bele nem izzadt, mindig azt mondta: „Kérem, tisztelje bennem az embert.” Na, de én megmutattam neki azt az embert, amikor „nieder” volt, és a kaszárnyaudvar csupa pocsolya. Odavezényeltem egy ilyen pocsolyához, és a bitangnak abba kellett belevetni magát, hogy csak úgy spriccelt a víz, mint az uszodában. És délután már megint mindennek ragyogni kellett rajta, olyan tiszta kellett hogy legyen a mundérja, mint az üveg, és õ pucolt és nyögött, és megjegyzéseket tett, és másnap megint olyan volt, mint a sárban hempergõ disznó, én meg ott álltam fölötte, és azt mondtam neki: „Na, szerkesztõ úr, mi a nagyobb, a hadsereg szégyene, vagy az az ember, aki magában van?” Ez egy olyan igazi intelligens volt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A tizedes diadalmas pillantást vetett az egyéves önkéntesre, majd így folytatta: – Éppen az intelligenciája miatt vesztette el az önkéntesi stráfjait, mert írt valamit az újságba a katonák kínzásáról. Hát hogyne kínoztam volna, amikor egy ilyen tanult ember akkor se tudja szétszedni a geverferslusszt,[136]amikor már tizedszer mutatom neki, és ha azt mondják: „links-saut”, direkt jobbra fordítja a tökfejét, és közben úgy dülleszti a szemét, mint egy varjú, a gevergriffnél[137]meg nem tudja, hogy mit fogjon meg elõször, a szíjat vagy a patrontáskát, és úgy bámul, mint borjú az új kapura, ha megmutatom neki, hogy a kéznek hogy kell lecsúszni a szíjon. Még azt se tudta, hogy melyik vállon hordják a puskát, úgy szalutált, mint egy majom, na és azok a fordulások, Úristen, amikor masíroztunk, és járni tanult. Ha meg kellett forduljon, az mindegy volt neki, hogy melyik csülkével csinálja, cap, cap, cap, csak ment elõre tovább, talán még hat lépést is, és csak azután fordult meg, mint a kerge birka, masírozásnál meg úgy tartott lépést, mint egy köszvényes, vagy táncolt, mint búcsúban az öreg kurva. A tizedes kiköpött: – Direkt egy jó rozsdás puskát faszolt, hogy megtanuljon pucolni, tekerte is, mint szukát a kan kutya, de hát ha két kilóval több kócot vesz, akkor se pucolt volna ki rajta semmit. Minél tovább pucolta, annál rosszabb és rozsdásabb volt, úgyhogy raporton az a puska kézrõl kézre járt, és mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet egy puska tiszta rozsda. A kapitányunk, az mindig mondta neki, hogy sose lesz belõle katona, inkább akassza fel magát, mert hiába pusztítja a komiszkenyeret. Õ meg csak úgy pislogott a szemüvege alatt. Ha nem volt verschärftje vagy kaszárnyaáristomja, az már egy nagy ünnep volt neki. Az ilyen napokon szokta írogatni a cikkeit az újságba a katonák kínzásáról, míg aztán egyszer ládavizitet csináltak nála. Ott aztán voltak könyvek, barátom! Mind a leszerelésrõl meg a nemzetek közötti békérõl. Be is vágták ezért a helyõrségi fogházba, úgyhogy attól fogva nyugtunk volt tõle, aztán egyszer csak megint felbukkant az irodán, és ott írta a faszolási cédulákat, hogy a legénység ne érintkezzen vele. Ilyen szomorú véget ért ez az intelligens. Pedig másféle úr lehetett volna belõle, ha a hülyesége miatt nem veszti el az önkéntesi jogát. Lajtnant lehetett volna. A tizedes felsóhajtott: – A kabátját se tudta rendesen ráncba rakni, Prágából hozatott tinktúrákat meg mindenféle pasztákat a gombpucoláshoz, mégis olyan vörösek voltak a gombjai, mint az Ézsau haja. De pofázni azt tudott, és amikor az irodán volt, semmi mást nem csinált, csak filozofált. Már addig is ebben találta a legnagyobb gyönyörûségét. Folyton csak azzal jött, mint mondtam, hogy „ember”, „ember”. Egyszer, amikor így elmélkedett egy pocsolyáról, amibe „nieder”nél bele kellett hogy vesse magát, azt mondtam neki: „Nahát, ha folyton az emberrõl meg a sárról jár a szája, hát jusson eszébe, hogy az embert is sárból teremtették, és biztos úgy kellett neki.” Most, hogy kibeszélte magát, a tizedes meg volt elégedve, s várta, mit mond ezekre az egyéves önkéntes. De az önkéntes helyett Švejk szólalt meg: – Ugyanezekért a dolgokért, éppen ilyen szekírozásért, évekkel ezelõtt, a harmincötös regimentben valami Koníèek nevû katona leszúrta saját magát és a káplárját is. Benne volt a „Kurýr”-ban. A káplár valami harminc szúrt sebet kapott a testébe, és ezekbõl több mint egy tucat halálos volt. Aztán az a katona még ráült a halott káplárra, és rajta ülve agyonszúrta magát. Szintén volt egy másik eset Dalmáciában, ott elvágták egy káplárnak a nyakát, és máig se tudja senki, hogy ki csinálta. Az egész dolog rejtélyes homályban maradt, csak annyit lehet tudni, hogy az elvágott nyakú káplárt Fialának hívták, és Drábovnába valósi volt, Turnov mellõl. Aztán még tudok egy káplárról a hetvenötösöktõl, Rejmáneknek hívták…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A kellemes elbeszélést e pillanatban holmi nyögések szakították félbe a pad felõl, ahol Lacina tábori fõlelkész aludt. A páter felébredt, szépségének és méltóságának teljében. Ébredését ugyanolyan jelenségek kísérték, mint a Gargantua nevû fiatal óriás ébredését a vidám öreg Rabelais könyvében. A tábori fõlelkész nagyokat szellentett és böfögött a padon, s akkorákat ásított, hogy majd kiugrott az állkapcsa. Végül is felült, és bámulva megkérdezte: – A szentségit, hol vagyok? A tizedes látva a magas rangú úr ébredését, nagyon tisztelettudóan válaszolt: – Óberfeldkurát úrnak alázatosan jelentem, hogy a fogdavagonban tetszik lenni. A páter arcán a meglepetés villáma suhant át. Egy ideig némán ült, és az agyát megfeszítve gondolkozott. Hiába. Éjszakai és reggeli élményei s a rácsos vagonban történt ébredés között a legsûrûbb homály tengere terült el. Végül megkérdezte a tizedest, aki még mindig tisztelettudóan állt elõtte: – És kinek a parancsára lettem én, mint… – Alázatosan jelentem, parancs nélkül, óberfeldkurát úr. A páter felállt, és járkálni kezdett a padok között, azt morogva, hogy a dolog nem világos elõtte. Majd visszaült ezekkel a szavakkal: – Tulajdonképpen hová megyünk? – Bruckba, jelentem alássan. – És miért megyünk mi Bruckba? – Alázatosan jelentem, hogy oda helyezték át az egész kilencvenegyes regimentet. A páter megint törni kezdte a fejét, hogy mi is történt vele, hogyan került a vagonba, és miért utazik õ voltaképpen Bruckba, méghozzá pont a kilencvenegyes ezreddel, valami õröktõl kísérve. Aztán már annyira magához tért a kábulatából, hogy felismerte az egyéves önkéntes önkéntesi mivoltát, s ezért a következõ kérdéssel fordult hozzá: – Maga intelligens ember, meg tudná magyarázni nekem õszintén, semmit se hallgatva el, hogy én hogy kerültem magukhoz?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Kész örömmel – mondta bajtársias hangon az egyéves önkéntes –, reggel, amikor felszálltunk a vonatba, egyszerûen csatlakozott hozzánk, mert ködös volt a feje. A tizedes szigorúan ránézett. – Bemászott hozzánk a vagonba – folytatta az egyéves önkéntes –, és azzal kész is volt az egész. Lefeküdt a padra, és ez a Švejk itten a feje alá rakta a köpenyét. Az elõzõ állomáson, amikor a vonatot ellenõrizték, beírták a vonaton tartózkodó tisztek jegyzékébe. Hogy úgy mondjam, hivatalosan felfedezték, és ezért a mi káplárunk raportra fog menni. – Na jó, jó – sóhajtott fel a páter –, majd a következõ állomáson átmegyek a stábvagonokba. Nem tudja, volt már ebédosztás? – Ebéd csak Bécsben lesz, feldkurát úr – jelentette a tizedes. – Szóval maga tette a fejem alá a köpenyét? – fordult a páter Švejkhez. – Szívbõl köszönöm. – Nekem ezért nem jár semmilyen köszönet – mondta Švejk –, én csak úgy cselekedtem, ahogy minden katonának cselekedni kell, amikor látja, hogy a feljebbvalója alszik, és nincs semmi a feje alatt, és ki van készülve. Minden katonának tisztelnie kell a feljebbvalóját, még akkor is, ha az másmilyen állapotban van. Nekem nagy tapasztalataim vannak a feldkurátokkal, mert én az Otto Katz feldkurát úr tisztiszolgája voltam. Mondhatom, hogy a feldkurátok nagyon vidám és jószívû népség. A tábori fõlelkész demokratikus rohamot kapott ebben a kaccenjammeres hangulatban, elõvett egy cigarettát, és odaadta Švejknek: – Gyújts rá, és füstölj! Aztán a tizedeshez fordult: – Te raportra fogsz menni énmiattam. Ne félj semmit, majd én kihúzlak, nem lesz semmi bajod. – Téged pedig – mondta Švejknek – magammal viszlek. Úgy fogsz élni nálam, mint a mennyországban. Újabb nagylelkûségi rohamot kapott, és azt erõsítgette, hogy õ mindnyájukkal jót fog tenni, az egyéves önkéntesnek csokoládét vásárol, a kísérõ legénységnek rumot, a tizedest áthelyezteti a 7. lovassági hadosztály stábjának fényképészcsoportjába, továbbá mindannyiukat kiszabadítja, és sohasem felejti el õket. Cigarettát osztogatott a tárcájából mindenkinek, nemcsak Švejknek, kijelentette, hogy az összes foglyoknak megengedi a dohányzást, õ majd közbelép, hogy mindenkinek szállítsák le a büntetését, és akkor valamennyien visszatérhetnek a normális katonai életbe. – Nem akarom – mondta –, hogy rossz emléketek legyen rólam. Nekem sok ismerõsöm van, és énvelem nem fogtok rosszul járni. Egyáltalán az a benyomásom, hogy jóravaló emberek vagytok, akiket az Úristen szeret. Ha bûnöztetek, hát vezekeltek is érte, és látom, hogy szívesen és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megnyugvással tûritek, amit az Isten rátok mért. – Magát miért büntették meg? – fordult Švejkhez. – Énrám, óberfeldkurát úr, a regimentsraporton keresztül mért büntetést az Isten – felelte Švejk ájtatosan –, ártatlanul késtem az ezredtõl. – Az isten mérhetetlenül irgalmas és igazságos – mondta ünnepélyesen a tábori fõlelkész –, õ tudja, hogy kit kell megbüntetnie, mert ezzel csak az éleslátását és a mindenhatóságát mutatja. És maga miért ül, önkéntes? – Azért – felelte az egyéves önkéntes –, mert az irgalmas Istennek reumával tetszett meglátogatni engem, és én elbíztam magam. Ha majd levezekeltem a bûnömet, a konyhára megyek. – Amit Isten intéz, jól el van intézve – mondta a páter, aki fellelkesült a konyha szótól –, egy rendes ember ott is karriert csinálhat. Éppen a konyhára kellene küldeni az intelligens embereket, a kombinációk miatt, mert nem az a lényeg, hogy hogyan fõznek, hanem az, hogy milyen szeretettel állítják össze, tálalják fel, és a többi. Vegyük például a szószokat. Egy intelligens ember, amikor hagymaszószt csinál, elõvesz mindenféle zöldségeket, megdinszteli vajban, aztán fûszert ad hozzá, borsot, másik fûszert, egy kis szerecsendióvirágot, gyömbért, de a közönséges durva szakács megfõzi a hagymát, és beledobja abba a fekete faggyúrántásba. Magát igazából valami tiszti konyhán látnám a legszívesebben. Intelligencia nélkül az ember meglehet valami közönséges foglalkozásban is az életben, de a konyhán mindjárt kiderül, ha valakinek nincs intelligenciája. Tegnap este a budìjovicei tiszti kaszinóban többek között vesét tálaltak fel nekünk, a la Madeira. Aki elkészítette, annak az Úristen bocsássa meg minden bûnét, igazi intelligens ember kellett hogy legyen, és tényleg van az ottani tiszti konyhán egy skutèei tanító. Én ugyanezt a vesét a la Madeira ettem a 64. landwehrregiment tiszti étkezdéjében is. Köményt raktak bele, mint egy közönséges vendéglõben, ahol borssal csinálják. És mi volt civilben az a szakács, aki elkészítette? Marhapásztor egy nagybirtokon. A tábori fõlelkész elhallgatott, majd az Ó- és Újszövetség szakácsproblémáira terelte a szót, kifejtve, hogy abban az idõben nagy gondot fordítottak a különbözõ ízletes ételek elkészítésére az istentiszteletek és más egyházi ünnepségek után. Majd felszólította a társaságot, hogy énekeljenek valamit, mire Švejk, szerencsétlenül választva meg a nótát, mint mindig, rázendített arra, hogy „Jön Marina Hodonínból, plébános úr utána, kezében egy boroskancsó, úgy pislogat a lányra”. De a tábori fõlelkész nem haragudott meg. – Ha legalább egy kis rum volna itt, akkor nem kellene egy kanna bor se – mondta elmosolyodva, a legbarátibb hangulatban –, azt a Marinát is elengednénk, úgyis csak bûnre csábítja az embert. A tizedes óvatosan benyúlt a köpenyébe, és elõhúzott egy lapos rumosüveget. – Óberfeldkurát úr, jelentem alássan – mondta oly halkan, hogy mindenki érezhette, milyen rop-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html pant önfeláldozásról van itt szó –, ha meg nem sértem vele. – Nem vagyok megsértve, fiam – felelte a páter, sokkal derûsebb, örömteli hangon –, arra iszom, hogy szerencsés legyen ez az utazásunk. – Jézus Mária – sóhajtotta magában a tizedes, látva, hogy a páter egy húzásra eltünteti az üveg tartalmának a felét. – Maga pedig, maga zsivány – mondta a tábori fõlelkész elmosolyodva és jelentõsen rákacsintva az egyéves önkéntesre –, maga mindennek a tetejébe még káromkodik is. Ezért a Jóisten meg fogja büntetni. A páter még egyet kortyintott a lapos üvegbõl, aztán odaadta Švejknek, és ellentmondást nem tûrõen ráparancsolt: – Húzd meg! – A parancs parancs – mondta Švejk jóindulatúan a tizedesnek, s visszaadta neki az üres üveget; a tizedes olyan furcsa szemvillanással válaszolt, amilyet csak elmebetegeknél lehet látni. – Most pedig szundikálók még egy kicsit – mondta a tábori fõlelkész –, és arra kérem magukat, hogy költsenek fel, amint megérkeztünk Bécsbe. – Maga pedig – fordult Švejkhez – elmegy a tiszti konyhára, evõeszközöket szerez, és ebédet hoz nekem. Mondja meg, hogy Lacina óberfeldkurát úrnak lesz. Próbáljon dupla porciót kapni. Ha gombóc lesz, ne a tetejérõl vegyen, arra csak ráfizet az ember. Aztán, hozzon nekem a konyháról egy üveg bort, és vigyen magával csajkát is, hogy töltsenek bele rumot. Lacina páter végigkotorta a zsebeit. – Ide hallgasson – mondta a tizedesnek –, nincs apróm, adjon kölcsön egy forintot. Fogja, ez a magáé! Hogy hívják? – Švejk! – Hát akkor fogja, Švejk, ezt a forintot az útért! Tizedes úr, adjon kölcsön még egy forintot. Látja, Švejk, ezt a második forintot majd akkor kapja meg, ha mindent rendesen elintézett. Ja igen, kérjen tõlük cigarettát és szivart is a számomra. Ha csokoládéfaszolás lesz, pakoljon fel egy dupla porciót, ha pedig konzervet osztanak, akkor próbáljon füstölt nyelvet vagy libamájat kapni. Ha ementáli sajtot faszolnak, vigyázzon, hogy ne a szélét sózzák magára, téliszalámiból pedig ne fogadja el a végét, csak a közepébõl, hogy ne legyen rágós. A tábori fõlelkész végignyúlt a padon, és csakhamar elaludt. – Azt hiszem – mondta az egyéves önkéntes a tizedesnek, mikor a páter már javában hortyogott –, maga tökéletesen meg lehet elégedve a mi lelencünkkel. Nagyon életrevaló ember. – És ahogy mondani szokás, káplár úr – tette hozzá Švejk –, már el van választva, már üvegbõl

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szopik. A tizedes küzdött magával egy darabig, majd egyszerre elvesztette minden alázatosságát, s keményen így szólt: – Na, ez aztán a jámbor pasas. – Errõl az aprópénzrõl, ami nincs neki – mondta Švejk –, egy Mlíèko nevû ember jut az eszembe, egy dejvicei kõmûves, akinek szintén oly sokáig nem volt aprója, hogy nyakig úszott az adósságban, és le is csukták csalásért. A nagy pénzt felzabálta, aprója meg nem volt. – A hetvenötösöknél – szólt közbe az egyik kísérõ katona – egy kapitány elitta az egész ezredkasszát, és ott kellett hagyja a hadsereget, most aztán megint kapitány, és egy õrmester, aki parolinak való anyagot lopott a kincstártól, több mint húsz csomaggal, most már törzsõrmester, és egy bakát a múltkor fõbe lõttek Szerbiában, mert egyszerre ette meg a konzervjét, amit három napra kapott. – Ez nem tartozik ide – jelentette ki a tizedes –, de az igaz, hogy kölcsönkérni egy szegény káplártól két forintot borravalóra… – Tessék, itt a forint – mondta Švejk –, én nem akarok a maga kontójára meggazdagodni. És ha nekem adja majd azt a másik forintot, hát azt is visszaadom magának, hogy ne bõgjön. Inkább örülhetne, ha valami katonai feljebbvalója pénzt kér kölcsön magától a cechre. Maga borzasztóan önzõ. Itt csak két nyavalyás forintról van szó, és én nagyon szeretném látni, hogy mit csinálna maga, ha fel kéne áldozza az életét is a katonai feljebbvalójáért, amikor õ sebesülten feküdne valahol az ellenséges vonalban, és magának az lenne a kötelessége, hogy megvédje õt, és elvigye onnét a saját kezében, és a túloldalról srapnellel és minden egyébbel lõnének magára. – Maga ott összecsinálná magát – védekezett a tizedes –, maga kutyamosó. – Minden gefechtben sokan összecsinálják magukat – szólt közbe megint az egyik kísérõ katona –, a múltkor mesélte Budejovicében egy sebesült bajtárs, hogy amikor rohamra mentek, õ háromszor egymás után összecsinálta magát. Elõször, amikor kimásztak a dekkungból a dráthindernisszek elõtt,[138]aztán amikor vágni kezdték a drótot, és harmadszor akkor csinálta tele a nadrágját, amikor az oroszok szuronnyal rájuk mentek, és azt ordították, hogy „hurrá”. Aztán õk visszamenekültek a dekkungba, és az egész svarmban nem volt egy se, aki össze ne csinálta volna magát. A dekkung tetején meg lábbal lefelé egy halott feküdt, akinek a kirohanásnál egy srapnel letépte a fél fejét, mintha kettéhasították volna, és ez abban az utolsó pillanatban úgy összecsinálta magát, hogy az egész kifolyt a nadrágjából a bakancsára, és onnét be a dekkungba a vérével együtt. És a koponyájának a másik fele meg a velõ is mindjárt ott volt alatta. Az ember észre se veszi, és máris megvan. – Néha meg a gefechtben lesz rosszul az ember – mondta Švejk –, megundorodik valamitõl. Prágában mesélte a pohoøeleci „Kilátó”-ban egy beteg lábadozó, aki Przemyœlbõl jött vissza, hogy ott valahol a fesztung alatt szuronyroham volt, és õvele egyszerre csak szembekerült egy orosz, marha nagy ember, mint egy hegy, és rárontott a szuronyával, és egy jó nagy csepp lógott az orrán. Ahogy õ meglátta ezt a cseppet, ezt a taknyot, mindjárt rosszul lett, és a hilfszplaccra[139]kellett hogy menjen, ott aztán azt mondták, hogy meg van fertõzve kolerával, és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html elküldték a pesti kolerásbarakkokba, és ott tényleg meg is kapta a kolerát. – Közönséges baka volt vagy pedig káplár? – kérdezte az egyéves önkéntes. – Káplár volt – felelte nyugodtan Švejk. – Megtörténhetett volna minden önkéntessel is – mondta bárgyún a tizedes, de közben diadalmasan nézett az egyéves önkéntesre, mintha azt akarná mondani: „Na most megadtam neked, mit szólsz hozzá.” De az önkéntes némán feküdt a padon. Közeledtek Bécshez. Akik nem aludtak, az ablakból nézték a Bécs körüli drótakadályokat és erõdítéseket, s ez a látvány némileg nyomottá tette az egész vonat kedélyét. Ha addig szüntelenül harsogott is a hátulsó vagonokból a Kašperské Hory-i hegylakók üvöltése: „Wann ich kumm, wann ich kumm, wann ich wieda, wieda kumm”, most elhallgatott, olyan kedvezõtlen benyomást tettek a szögesdrótok, amelyek az egész Bécset körüldrótozták. – Minden rendben van – mondta Švejk, a lövészárkokat szemlélve –, minden a legnagyobb rendben van, csak itt a bécsiek, ha kirándulnak, könnyen eltéphetik a nadrágjukat. Itt az ember óvatos kell hogy legyen. – Bécs különben is nagyon fontos város – folytatta –, hogy ne mondjak mást, mennyi vadállat van csak abban a schönbrunni menazsériában. Amikor évekkel ezelõtt Bécsben voltam, mindig a majmokat szerettem a legjobban nézni, de ha valami személyiség kijön a császári várból, akkor senkit se engednek oda a kordonon keresztül. Velem volt egy szabó is a tizedik kerületbõl, és ezt lecsukták, mert mindenáron látni akarta azokat a majmokat. – Aztán volt a várban is? – kérdezte a tizedes. – Az nagyon szép hely – felelte Švejk –, én nem voltam ott, de hallottam valakitõl, aki ott volt. A legszebb az egészbõl a burgwache.[140]Azt mondják, mindegyiknek két méter magasnak kell lenni, és utána kap egy trafikot. És hercegnõ annyi van ott, mint a szemét. Átmentek valami pályaudvaron, s hallották maguk mögött az osztrák himnusz hangjait: a zenekar valószínûleg tévedésbõl jött ide, mert a vonat csak jóval késõbb állt meg, egy másik pályaudvaron volt menázsi és volt ünnepélyes fogadtatás. De már nem úgy volt, mint a háború elején, amikor a frontra menõ katonák minden állomáson torkig ették magukat, s amikor koszorús lányok üdvözölték õket ostoba fehér ruhában és még ostobább arckifejezéssel és állatian hülye bokrétákkal és valami hölgynek a még hülyébb szónoklatával, és a hölgy férje most borzasztó nagy hazafi és republikánus. A bécsi üdvözlésben részt vett az Osztrák Vöröskereszt három nõtagja, a bécsi asszonyok és lányok valamiféle háborús egyesületének két tagja, a bécsi elöljáróságnak egy hivatalos képviselõ-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html je és egy katonai képviselõ. Mindezen arcokról lerítt a fáradtság. A katonavonatok éjjel-nappal jártak, a szanitécvagonok óránként hozták a sebesülteket, a pályaudvarokon állandóan tolattak a hadifogoly-szállító szerelvények, s mindennél jelen kellett lenniük az összes testületek és egyesületek tagjainak. Ez így ment nap nap után, és a kezdeti lelkesedés ásítássá változott. A tagok váltogatták egymást ebben a szolgálatban, s amikor sor került rájuk, hogy kimenjenek valamelyik bécsi pályaudvarra, mindnek éppen olyan fáradt kifejezés ült az arcán, mint azoknak, akik ma a budejovicei ezred vonatát várták. A marhavagonokból olyan reménytelen arccal néztek ki a katonák, mint azok, akiket az akasztófára visznek. Hölgyek léptek oda, és mézeskalácsot osztogattak nekik, a következõ, cukorból csöpögtetett feliratokkal: „Sieg und Rache”, „Gott strafe England”, „Der Oesterreicher hat ein Vaterland. Er liebt’s und hat auch Ursach für’s Vaterland zu kämpfen.”[141] A Kašperské Hory-i hegylakók teletömték magukat mézeskaláccsal anélkül, hogy közben eltûnt volna róluk a reménytelen arckifejezés. Aztán elhangzott a parancs, hogy szakaszonként menjenek menázsiért a tábori konyhákhoz, amelyek a pályaudvaron álltak. Ott volt a tiszti konyha is, ahová Švejk elment a tábori fõlelkész parancsait teljesíteni, miközben az egyéves önkéntes várta, hogy megetessék, mert csak a két kísérõ katonát engedték le az egész fogdavagon menázsijáért. Švejk pontosan végrehajtotta a parancsokat, s a síneken átlépve, észrevette Lukᚠfõhadnagyot, aki a vágányok között sétált, és várta, hogy neki is marad-e valami a tiszti menázsiból. Lukᚠfõhadnagy igen kellemetlen helyzetben volt, minthogy egyelõre osztoznia kellett Kirschner fõhadnaggyal egy tisztiszolgán. Ez a puccer tulajdonképpen csak a saját gazdájával törõdött, és a legnagyobb mértékben szabotált, amikor Lukᚠfõhadnagyra került a sor. – Kinek viszi ezt, Švejk? – kérdezte a szerencsétlen fõhadnagy, amikor Švejk letette a földre a tiszti konyháról kicsalt holmik tömegét, melyet a köpenyébe csomagolt. Švejk egy pillanatra meghökkent, de nyomban összeszedte magát. Arcáról tiszta fény és nyugalom sugárzott, úgy felelte: – A fõhadnagy úrnak, jelentem alássan. Csak nem tudom, hogy hol van a fõhadnagy úr kupéja, és azt se tudom, hogy a vonatparancsnok úrnak nem-e volna kifogása ellene, hogy a fõhadnagy úrral menjek. Ez a vonatparancsnok egy disznó. Lukᚠfõhadnagy kérdõen nézett Švejkre, s a derék katona jámboran és bizalmasan így folytatta: – Igazán disznó, óberlajtnant úr, kérem. Amikor inspekción volt a vonatban, én mindjárt jelentet-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tem neki, hogy már tizenegy óra van, és leültem az egész büntetést, és vagy a marhavagonba tartozok, vagy az óberlajtnant úrhoz, õ meg nagyon durván elbánt velem, hogy csak maradjak, ahol vagyok, legalább nem csinálok útközben semmi botrányt az óberlajtnant úrnak. Švejk vértanúi arcot vágott: – Mintha én bármikor is csináltam volna az óberlajtnant úrnak valami botrányt. Lukᚠfõhadnagy felsóhajtott. – Én biztos, hogy sose csináltam botrányt az óberlajtnant úrnak – folytatta Švejk –, ha történt valami, az véletlen volt, kizárólag az Isten rendelése, ahogy az öreg Vaníèek mondta Pelhøimovban, amikor leülte a harminchatodik büntetését. Én soha semmit se csináltam szándékosan az óberlajtnant úrnak, én mindig valami ügyes és jó dolgot akartam csinálni, és én nem tehetek róla, ha egyikünknek se lett belõle semmi haszna, hanem kizárólag fájdalom és szenvedés. – Maga csak ne sírjon annyit, Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy lágy hangon, ahogy a stábvagonokhoz közeledtek –, majd én mindent elintézek, hogy megint velem lehessen. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy nem sírok. Nekem csak egyszerre megfájdult a szívem, hogy mi ketten vagyunk a legszerencsétlenebb emberek ebben a háborúban és az egész világon, és hogy egyikünk se tehet róla. Borzasztó sors ez, ha meggondolom, hogy én világéletemben olyan gondos voltam. – Nyugodjon már meg, Švejk. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogyha ez nem lenne függelemsértés, akkor azt mondanám, hogy én egyáltalán nem tudok megnyugodni, de így azt kell mondanom, hogy óberlajtnant úr parancsára most már tökéletesen nyugodt vagyok. – Nahát, akkor másszon be a vagonba, Švejk. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy már mászok. A brucki katonatábor fölött éjszakai csend honolt. A legénységi barakkokban a katonák vacogtak a hidegtõl, s a tiszti barakkokban ki kellett nyitni az ablakokat a túlfûtöttség miatt. Egyes pontokon, ahol strázsa állott, idõnként lépések hangzottak fel: az õr topogott, hogy elûzze az álmát. Lent a Lajta menti Bruckban fények látszottak, a cs. kir. húskonzervgyár fényei, éjjel-nappal folyt itt a munka, különbözõ hulladékokat dolgoztak fel. Mivel a katonatábor fasorai felé fújt a szél, vele jött a leveskonzervekbe fõzött rothadó inak, paták, karmok és csontok bûze is. Egy elhagyatott kis pavilonból, ahol azelõtt, még békében, valami fényképész a katonákat fotografálta, akik itt élték le ifjúságukat a katonai lövõtéren, látni lehetett egy vörös villanylámpát lent

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a Lajta völgyében; a „Kukoricakalászhoz” címzett bordélyház lámpája volt – ezt az intézményt István fõherceg is megtisztelte látogatásával még 1908-ban, a nagy soproni hadgyakorlatok alkalmából, s most is tiszti társaság gyûlt össze benne mindennap. Ez volt a legjobb hírû lokál, egyszerû katonák és önkéntesek nem látogathatták. Õk a „Rózsaház”-ba jártak, amelynek zöld lámpája szintén odalátszott az elhagyott fényképészmûterembe. Itt is érvényesült ugyanaz a kategorizálás, mint késõbb a fronton, amikor a monarchia már semmi mást nem tudott a hadsereg segítségére küldeni, csak a dandártörzsek mellé rendelt mozgó bordélyházakat: az úgynevezett „puff”-okat. Így aztán volt k. k. Offizierspuff, k. k. Unteroffizierspuff és k. k. Mannschaftspuff.[142] A Lajta menti Bruck ragyogott, s a hídon túl, a folyó túlsó partján éppúgy fénylett Királyhida – Ciszlajtánia és Transzlajtánia. Mindkét városban, a magyarban és az osztrákban is, cigányzenekarok játszottak, ragyogott a kávéházak és vendéglõk ablaka, szólt a nóta, folyt az ivászat. A helybeli polgárok és hivatalnokok felvezették e kávéházakba és vendéglõkbe hitveseiket és nagylányaikat, s a Lajta menti Bruck, Bruck an der Leitha és Királyhida nem volt más, mint egy hatalmas bordélyház. A tábor egyik tiszti barakkjában, éjszaka, Švejk Lukᚠfõhadnagyot várta, aki este bement a városba a színházba, és még nem jött vissza. Švejk ott ült a fõhadnagy megvetett ágyán, és vele szemben, az asztalon Wenzl õrnagy tisztiszolgája ült. Az õrnagy ugyanis visszatért az ezredhez, miután Szerbiában, a Drina mellett, megállapítást nyert teljes katonai tehetetlensége. Állítólag szétszedetett és elpusztíttatott egy pontonhidat, amikor a fél zászlóalja még a túlsó oldalon volt. Most a királyhidai katonai lövõtérre osztották be parancsnoknak, és rábízták a tábor gazdasági ügyeit is. A tisztek azt beszélték, hogy Wenzl õrnagy most újra megszedi magát. Lukᚠés Wenzl szobája ugyanazon a folyosón volt. Wenzl õrnagy tisztiszolgája, Mikulášek, egy himlõhelyes kis fickó, a lábát lóbálta, és káromkodott: – A fene egye meg, hogy ez az én öreg zsiványom még mindig nem jön. Kíváncsi vagyok, hol csavarog egész éjszaka a vén gazember. Ha legalább ideadta volna a szobakulcsot, lefeküdnék, és elszopogatnék egy kis bort. Annyi van neki, mint a fene. – Azt mondják, hogy lopja – jegyezte meg Švejk, aki nyugodtan szívta a fõhadnagya cigarettáit, mivel ez megtiltotta neki, hogy a szobában pipázzon –, neked mégiscsak tudni kéne, hogy honnét van a borotok. – Én oda megyek, ahová õ parancsolja – mondta vékony hangon Mikulášek –, ad egy cédulát, hogy faszoljak valamit a kórház számára, aztán hazahozom. – És ha azt parancsolná – kérdezte Švejk –, hogy lopd el az ezredkasszát, azt is megtennéd? Itt, a falon túl, nagy a szád, de õelõtte reszketsz, mint a nyárfalevél.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Mikulášek apró szemei hunyorogtak: – Azt meg kéne gondoljam. – Semmit se szabad, hogy meggondolj, te zöldfülû, te nyeszlett borjú! – kiáltott rá Švejk, de mindjárt elhallgatott, mert az ajtó kinyílt, és belépett Lukᚠfõhadnagy. Rögtön látni lehetett, hogy igen emelkedett hangulatban van, mert fordítva volt rajta a csákó. Mikulášek úgy megijedt, hogy elfelejtett leugrani az asztalról, de azért ülve szalutált, ráadásul még arról is megfeledkezve, hogy nincs sapka a fején. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy minden rendben van – jelentette Švejk, felvéve a legelõírásosabb szigorú katonai tartást, bár a cigaretta a szájában maradt. Lukᚠfõhadnagy azonban ezt nem vette észre, és egyenesen odament Mikulášekhez, aki dülledt szemmel figyelte a fõhadnagy minden mozdulatát, s közben tovább szalutált, és még mindig ott ült az asztalon. – Lukᚠfõhadnagy vagyok – mondta a házigazda, miután egy nem túlságosan biztos lépéssel Mikulášek elé állt –, és magát hogy hívják? Mikulášek hallgatott. Lukᚠodahúzott egy széket Mikulášek elé az asztalhoz, leült, ránézett, és azt mondta: – Švejk, hozza ide nekem a kofferomból a szolgálati revolveremet. Mikulášek az egész idõ alatt, míg Švejk a kofferban keresgélt, hallgatott, s csak bámult nagy rémülten a fõhadnagyra. Ha ráeszmél e pillanatban, hogy az asztalon ül, bizonyára még inkább kétségbeesik tõle, mert a lába hozzáért az ülõ fõhadnagy térdéhez. – Halló, hogy hívják magát, ember? – kiáltott fel a fõhadnagy Mikulášekre. De Mikulášek tovább hallgatott. Mint késõbb megmagyarázta, valamiféle merevgörcsöt kapott a fõhadnagy váratlan megjelenésétõl. Le akart ugorni, és nem tudott, felelni akart, és nem tudott, abba akarta hagyni a szalutálást, és nem sikerült. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk –, hogy a revolver nincsen megtöltve! – Akkor töltse meg, Švejk! – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, hogy egyáltalában nincsen itthon patronunk, és hogy nehéz lesz õt lelõni az asztalról. Legyek szabad megjegyezni, óberlajtnant úr, hogy ez itten Mikulášek, a Wenzl õrnagy úr puccerje. Ez mindig megkukul, ha valami tiszt urat lát. Különben is szégyell beszélni. Ez egy olyan zöldfülû alak, vagy ahogy mondani szoktam, egy nyeszlett borjú. Wenzl õrnagy úr mindig kint hagyja õt állni a folyosón, amikor bemegy valahová a városba, õ meg ilyen gyászosan teng-leng a barakkbeli puccereknél. Még ha volna rá oka, hogy megijedjen, de hát nem is csinált semmit tulajdonképpen. Švejk kiköpött, s a hangja, valamint az a körülmény, hogy semleges nemben beszélt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Mikulášekrõl, világosan elárulta, hogy mennyire megveti Wenzl õrnagy szolgájának gyávaságát és katonához nem méltó viselkedését. – Tessék megengedni – folytatta Švejk –, hogy megszagoljam õtet. Švejk lehúzta az asztalról Mikulášeket, aki rendületlen bambasággal bámult a fõhadnagyra, s miután leállította a földre, megszagolta neki a nadrágját. – Még nem – jelentette –, de már kezdõdik. Kidobhatom? – Dobja ki, Švejk. Švejk kivezette a remegõ Mikulášeket a folyosóra, becsukta maga mögött az ajtót, s a folyosón így szólt hozzá: – Nahát, te hülye, megmentettem az életedet. Ha majd megjön a Wenzl õrnagy úr, szép csendesen áthozol nekem ezért egy üveg bort. Nem vicc. Tényleg megmentettem az életedet. Ha az én óberlajtnantom be van rúgva, akkor nagyon rossz. Vele csak én tudok bánni, és senki más. – Én nem vagyok… – Egy seggfej vagy – közölte Švejk megvetõen –, ülj le a küszöbre, és ott várjál, amíg hazajön a Wenzl õrnagyod. – Végre, hogy megjött – üdvözölte Švejket Lukᚠfõhadnagy –, beszélni akarok magával. Nem kell már megint olyan hülyén haptákban állnia. Üljön le, Švejk, és elég legyen abból a „parancs, fõhadnagy úr”-ból. Fogja be a száját, és jól figyeljen! Tudja maga, hol van Királyhidán a Soproni utca? Ne fújja már örökösen, hogy: óberlajtnant úrnak jelentem alássan, nem tudom. Ha nem tudja, hát mondja, hogy nem tudja, és slussz. Írja fel magának egy darab papirosra: „Soproni utca 16.” Abban a házban van egy vaskereskedés. Tudja, mi az, hogy vaskereskedés? Az istenit, ne mondja, hogy alázatosan jelentem. Mondja, hogy tudom, vagy nem tudom. Szóval tudja, mi az, hogy vaskereskedés? Tudja, jól van. Az a bolt egy Kákonyi nevû magyaré. Tudja, mi az, hogy magyar? Nahát, himmelherrgott, tudja vagy nem tudja? Tudja, jól van. A bolt fölött van az elsõ emelet, és ez a magyar ott lakik. Tudja ezt maga? Ha nem tudja, hát most megmondom magának, a mindenit, hogy ott lakik. Elég ez magának? Elég, jól van. Ha nem volna elég, lecsukatnám. Feljegyezte, hogy ezt a pasast Kákonyinak hívják? Jól van, maga holnap reggel úgy tíz óra körül lemegy a városba, megkeresi azt a házat, felmegy az elsõ emeletre, és átadja Kákonyiné õnagyságának ezt a levelet. Lukᚠfõhadnagy kinyitotta a levéltárcáját, és ásítva a kezébe nyomott Švejknek egy fehér borítékos, megcímzetlen levelet. – Ez borzasztó fontos dolog, Švejk – oktatta tovább –, az ember sohase lehet elég óvatos, és ezért, mint látja, a levél nincs megcímezve. Én teljesen megbízom magában, hogy minden baj nélkül át fogja adni ezt a levelet. Jegyezze még meg magának, hogy azt a hölgyet Etelkának hívják, tehát írja fel: „Kákonyi Etelka õnagysága.” Még csak annyit, hogy maga minden körülmények között diszkréten kikézbesíti ezt a levelet, és megvárja a választ. A levélben benne van,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy magának választ kell hoznia. Mit akar még? – Hogyha nem adnának választ, óberlajtnant úr, kérem, akkor mit csináljak? – Akkor mondja meg, hogy mindenáron választ kell kapnia – felelte a fõhadnagy, megint egy óriásit ásítva –, de most már megyek aludni, ma aztán igazán elfáradtam. Hogy mennyit összeittunk! Azt hiszem, hogy egy ilyen este és éjszaka után mindenki éppen ilyen fáradt volna. Lukᚠfõhadnagy eredetileg nem akart sokáig kimaradni. Este csak azért ment le a táborból a városba, hogy megnézze a királyhidai színház elõadását, valami operettet, melynek a fõszerepeit molett zsidó színésznõk játszották, akiknek az volt a roppant elõnyük, hogy tánc közben a magasba rúgták a lábukat, és nem viseltek se trikót, se bugyit, s a tiszt urakra gyakorlandó nagyobb vonzerõ kedvéért alul leborotválták magukat, mint a tatár nõk, amit persze a karzat egyáltalán nem élvezhetett, viszont annál inkább a földszinten helyet foglaló tüzértisztek, akik e gyönyörû látványhoz magukkal hozták a színházba a tüzérségi látcsöveiket. Lukᚠfõhadnagyot azonban nem érdekelte ez az érdekes disznóság, mert a kölcsönvett színházi gukkere nem volt akromatikus, és combok helyett csak mozgó lila foltokat mutatott. Az elsõ felvonás utáni szünetben Lukášt inkább egy hölgy kötötte le, aki magával vonta a ruhatárba kísérõjét, egy középkorú urat, és kijelentette neki, hogy azonnal hazamennek, hogy õ ilyesmit nem néz végig. Meglehetõsen hangosan beszélt, németül, és a kísérõje magyarul válaszolt: – Igen, angyalom, hazamegyünk, igazad van. Ez valóban ízléstelenség. – Es ist ekelhaft[143]– felelte az izgatott hölgy, mikor a férje rásegítette a színházi köpenyét. Szeme villogott a felháborodástól e szemérmetlenség miatt, nagy fekete szeme volt, kitûnõen illett szép alakjához. Közben ránézett Lukᚠfõhadnagyra, és felháborodottan még egyszer kijelentette: – Ekelhaft, wirklich ekelhaft. – Ennyi elég is volt egy kis regény kezdetéhez. Lukᚠmegtudta a ruhatárosnõtõl, hogy a Kákonyi házaspárhoz volt szerencséje, s a férjnek vaskereskedése van a Soproni utca 16. szám alatt. – Az elsõ emeleten laknak, õ meg az Etelka õnagysága – mondta az asszony, egy vén kerítõnõ alaposságával –, a nagysága soproni német, az úr meg magyar; itt minden össze van keveredve. Lukᚠfõhadnagy is kivette a köpenyét a ruhatárból, bement a városba, s az „Albrecht fõherceghez” címzett nagy borozóban és kávéházban találkozott a 91. ezred néhány tisztjével. Nem sokat beszélt, de annál többet ivott, azon töprengve, hogy mit is írjon a szigorú, erkölcsös, szép hölgynek, aki határozottan jobban vonzotta, mint azok a színpadi majmok – így emlegette õket a többi tiszt. Lukᚠigen jó hangulatban átment a „Szent István keresztjéhez” címzett kis kávéházba, bevonult egy kis szeparéba, kikergetett onnét valami román nõt, aki felajánlotta neki, hogy meztelenre vetkõzik, és azt csinálhat vele, amit akar; tintát, tollat, levélpapírt és egy üveg konyakot rendelt, majd érett megfontolás után papírra vetette a következõ levelet, amelynél szebbet, úgy érezte,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html még soha életében nem írt: Nagyságos Asszonyom! Tegnap este magam is láttam a városi színházban azt a darabot, amely Kegyedet annyira felháborította. Az egész elsõ felvonás alatt figyelemmel kísértem Kegyedet és férjeurát. Mint észrevettem… „Csak rajta – biztatta magát Lukᚠfõhadnagy – milyen jogon foglalja le az a pasas ezt az ennivaló nõt. Úgy néz ki, mint egy borotvált pávián.” Tovább írta: …férjeura a legnagyobb egyetértéssel szemlélte a színpadon lejátszódó trágárságot, amely Kegyedbõl, nagyságos asszonyom, visszatetszést váltott ki, mivel az nem mûvészet volt, hanem undorító kísérlet az ember intimebb érzéseinek megnyerésére. „Micsoda melle van a bestiának – gondolta Lukᚠfõhadnagy –, csak rajta, katonásan!” Bocsássa meg nekem, Nagyságos Asszonyom, hogy nem ismer, és mégis õszinte vagyok Kegyedhez. Sok asszonyt láttam életemben, de egyik se tett rám olyan hatást, mint Kegyed, mert a Kegyed gondolkodásmódja és világszemlélete tökéletesen megegyezik az enyémmel. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy a Kegyed férjeura csak rút önzésének enged, amikor Kegyedet magával hurcolja… „Ez nem megy” – mondta magában Lukᚠfõhadnagy, kihúzta a „schleppt mit” szavakat, s helyettük ezt írta: …amikor önös érdekeit nézve olyan színielõadásra viszi Kegyedet, Nagyságos Asszonyom, amely kizárólag az õ ízlésének felel meg. Szeretem az õszinteséget, semmiképpen sem óhajtok betolakodni a Kegyed magánéletébe, és arra vágynék, hogy négyszemközt elbeszélgethessek Kegyeddel a tiszta mûvészetrõl… „Az itteni szállodákban nem lehet, kénytelen leszek elcipelni Bécsbe – gondolta még a fõhadnagy –, majd elküldetem magam hivatalosan.” Ezért bátorkodom, Nagyságos Asszonyom, találkát kérni Kegyedtõl, hogy tisztességes formák között közelebbrõl megismerkedhessünk, amit Kegyed bizonyára nem fog megtagadni attól, akire a legközelebbi jövõben a háború gyötrelmes tapasztalatai várnak, s aki a Kegyed szíves meghívása esetén a csaták forgatagában is a leggyönyörûbb emléket õrzi majd arról a lélekrõl, amely õt éppúgy megértette, mint õ ama lelket. A Kegyed döntése útmutatás lesz a számomra, a Kegyed választása életem döntõ pillanatát fogja jelenteni. Aláírta, kiitta a konyakot, rendelt még egy üveggel, s miközben sorra hörpintgette a pohárkákat, szinte minden mondatnál könnyek szöktek a szemébe, ahogy átolvasta utolsó sorait.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Reggel kilenc óra volt, amikor Švejk felköltötte Lukᚠfõhadnagyot: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy el tetszett aludni a szolgálatot, és én már be kell menjek Királyhidára azzal a levéllel. Én már költögettem az óberlajtnant urat hét órakor, aztán fél nyolckor, aztán nyolckor, amikor mindenki ment már a gyakorlótérre, és az óberlajtnant úr csak befordult a másik oldalára. Óberlajtnant úr… Halló, óberlajtnant úr… Lukᚠfõhadnagy ugyanis valamit dörmögve megint az oldalára akart fordulni, de ez nem sikerült neki, mert Švejk irgalmatlanul rázta, és a fülébe ordított: – Óberlajtnant úr, én akkor megyek azzal a levéllel Királyhidára. A fõhadnagy felásított: – Levéllel? Aha, az én levelemmel, az diszkrét dolog, érti, a mi kettõnk titka. Abtreten… A fõhadnagy megint belecsavarta magát a takaróba, amelybõl Švejk kihámozta, és tovább aludt, miközben Švejk bebandukolt Királyhidára. A Soproni utca 16. szám alatti házat nem lett volna olyan nehéz megtalálni, ha útközben nem találkozik egy Vodièka nevû öreg árkásszal, aki most a „stájerek”-nél szolgált, a lenti láger kaszárnyájában. Vodièka évekkel ezelõtt a prágai Bojišten lakott, s így a találkozásból nem is sülhetett ki semmi más, mint hogy mindketten bementek a brucki „Fekete bárány” vendéglõbe, ott egy Rùženka nevû ismert cseh pincérnõ szolgált, akinek a lágerben tartózkodó összes cseh önkéntesek adósai voltak különbözõ összegekkel. Az utóbbi idõben Vodièka árkász, a vén bajkeverõ volt Rùženka lovagja. Vodièka nyilvántartást vezetett a táborból indulni készülõ összes menetszázadokról, és idõben figyelmeztette a cseh önkénteseket, hogy eszükbe ne jusson beleveszni a háború forgatagába, mielõtt az adósságukat kifizették volna. – Hát te hová igyekszel tulajdonképpen? – kérdezte Vodièka, miután megitták az elsõ poharat abból a jó borból. – Az titok – felelte Švejk –, de téged, mint régi bajtársamat, beleavatlak. Részletesen elmagyarázott neki mindent, és Vodièka kijelentette, hogy õ öreg árkász, és nem hagyhatja el Švejket, és majd együtt mennek oda átadni azt a levelet. Nagyszerûen eldiskuráltak a régi idõkrõl, s amikor tizenkét óra után elhagyták a „Fekete bárányt”, mindent nagyon természetesnek és könnyûnek éreztek. Azonkívül az a szilárd meggyõzõdés fûtötte õket, hogy senkitõl se félnek. A Soproni utca 16. szám felé menet Vodièka másról se beszélt az egész úton, mint az õ állandó összetûzéseirõl a magyarokkal, s folyton azt mesélte, hogy hol mindenütt verekszik velük, hol és mikor voltak már eddig is ilyen verekedései, máskor pedig mi akadályozta meg a verekedésben. – Egyszer már elkaptuk egy ilyen magyar legénynek a torkát Pausdorfban, ahová mi árkászok borért mentünk, és én éppen kupán akarom vágni a übersvungommal[144]abban a sötétben, mert

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ahogy elkezdõdött, levertük a függõlámpákat, amikor a magyar elordítja magát: „Megállj, Tonda, én vagyok az, Purkrábek, a tizenhatos landverbõl!” Majdnem tévedés történt. Ezért aztán jól megfizettünk ezeknek a magyar mitugrászoknak a Fertõ tónál, amikor három héttel azelõtt odamentünk megnézni azt a pocsolyát. Van ott egy közeli faluban valami honvéd géppuskás osztag, és mi véletlenül mind bementünk egy kocsmába, ahol ezek a csárdásukat járták, mint az eszeveszettek, és tátott szájjal bömbölték, hogy „Uram, uram, bíró uram”, meg „Lányok, lányok, lányok a faluba”. Mi leültünk velük szemben; csak odatettük magunk elé az asztalra az übersvungot, és azt mondtuk: „Majd adunk mi nektek lányokat”, és egy Mejstøik nevû pajtás, akinek akkora mancsa volt, mint a Fehérhegy, mindjárt ajánlkozott, hogy õ táncolni megy, és elszedi ott az egyik tekergõtõl a párját. A lányok marha jóképûek voltak, olyan bögyösek-farosak, vastagcombúak, nagyszemûek, és ahogy ezek a magyar legények tapogatták õket, látszott, hogy jó teli, kemény mellük van, mint a duda, és hogy nagyon jólesik nekik, és értik a módját. No, a Mejstøik beugrik a körbe, és el akarja venni a legcsinosabb lányt egy honvédtól, az elkezdett karattyolni valamit, a Mejstøik meg mindjárt behúzott neki, a honvéd elvágódott, mi meg rögtön fogtuk az übersvungot, a kezünkre csavartuk, hogy a szurony le ne repüljön róla, odaugrottunk közéjük, és én elkiáltottam magamat: „Üsd, vágd, nem apád!” és aztán már ment, mint a karikacsapás. Kezdtek kiugrálni az ablakon, mi meg elkaptuk a lábukat, és visszahúztuk õket a kocsmába. Aki nem tartozott mihozzánk, megkapta a magáét. Beleavatkozott a bírójuk is egy csendõrrel, hát azokat is megruháztuk. Elvertük a kocsmárost is, mert káromkodni kezdett németül, hogy elrontjuk a mulatságot. Aztán még a faluban elkaptuk azokat, akik meg akartak lógni elõlünk. Például egy cugszfürerüket a szénába bújva találtuk meg egy padláson, a falu végén. A szeretõje árulta el, mert a cugszfürer mással táncolt. Ez a lány belehabarodott a Mejstøikbe, és aztán felment vele a királyhidai úton az erdõ mellé, ahol szénaszárítók vannak. Belehúzta a fiút egy ilyen szárítóba, és aztán öt koronát kért tõle, és a Mejstøik szájon vágta. Aztán Mejstøik csak fent a lágernél ért utol minket, és azt mondta, hogy õ mindig azt hitte, hogy a magyar lányok tüzesebbek, de ez csak feküdt, mint egy tuskó, és folyton povedált valamit. – Egyszóval, a magyarok a begyemben vannak – fejezte be elbeszélését Vodièka, az öreg árkász, mire Švejk megjegyezte: – Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar. – Hogyhogy nem tehet – fortyant fel Vodièka –, mindegyik tehet róla, marhaság. Csak kapnának el egyszer téged is, mint engem, amikor elsõ nap idejöttem arra a tanfolyamra. Még aznap délelõtt betereltek minket, mint egy marhacsordát, az iskolába, és valami hülye pasas rajzolni meg magyarázni kezdte nekünk, hogy mi az a páncélfedezék, hogy kell lerakni az alapokat, hogy számítják ki, és akinek reggelre nem lesz lerajzolva, azt mondja, azt lecsukatja és gúzsba kötteti. „Az istenfáját, mondom magamban, azért jelentkeztél a fronton erre a tanfolyamra, hogy meglóghass a frontról, vagy hogy esténként plajbásszal firkálgass valami füzetekbe, mint egy diák?” Úgy dühbe gurultam, hogy nem volt maradásom, rá se bírtam nézni arra a hülyére, aki ott magyarázott nekünk. A legszívesebben szétvertem volna mindent, olyan mérges voltam. Meg se vártam a kávét, lementem a barakkból Királyhidára, és abba a nagy mérgembe semmi másra nem gondoltam, csak hogy keresek a városban valami csendes butikot, berúgok, és rumlit csinálok, szájon vágok valakit, és aztán lecsillapodva hazamegyek. De hát ember tervez, isten végez. Ott a folyóparton a kertek között találtam is egy ilyen kocsmát, csendes volt, mint egy kápolna, az Isten is rumlira teremtette. Két vendég ült odabent, és magyarul beszélgettek, amitõl még inkább a fejembe szállt a vér, és hamarabb és jobban be is rúgtam, mint ahogy gondoltam, úgyhogy részeg fejjel észre se vettem, hogy van ott még egy helyiség, és miközben én felkészültem a dologra,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html oda bement vagy nyolc huszár, és rám vetették magukat, amikor én azt a két elsõ vendéget szájon vágtam. Ezek a gané huszárok azután kikészítettek engem, és úgy megkergettek a kertek között, hogy nem is találtam haza, és reggel a maródi szobára kellett jelentkezzek, azt mondtam, hogy beleestem egy téglaverembe, és egy egész héten át vizes lepedõbe csavartak, hogy ne gennyesedjen meg a hátam. Nahát, pajtás, csak eridj ilyenek közé. – Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát – mondta Švejk –, nem szabad, hogy csodálkozz, hogy mérgesek, amikor ott kell hagyják az egész bort az asztalon, és futhatnak utánad a kertek között a sötétben. Inkább mindjárt ott a kocsmában kellett volna hogy elintézzenek, és azután kidobjanak téged. Nekik is sokkal jobb lett volna és neked is, ha az asztalnál végeznek veled. Én ismertem Libeòben egy Paroubek nevû embert, akinek pálinkamérése volt. Egyszer valami drótos berúgott nála borókapálinkától, és káromkodni kezdett, hogy ez a pálinka gyenge, hogy vizet öntenek bele, hogyha õ száz évig drótozna, és az egész keresetébõl ilyen borókapálinkát venne, és az egészet egyszerre meginná, akkor is még végig tudna menni egy kifeszített kötélen, és az ölében vinné ezt a Paroubeket. Aztán még azt mondta a Paroubeknek, hogy huncut és sasvári bestia, mire a kedves Paroubek megfogta õt, a fejéhez vágta az egérfogóit meg a drótjait, kidobta az utcára, és ott tovább csépelte a rolóhúzó rúddal egészen a Rokkantak Intézetéig, és úgy megvadult, hogy a karlíni Rokkantak Intézetétõl egészen felkergette Žižkovra, onnét a Zsidókemencén át Malešovicébe, ott aztán végre eltört a rúdja, úgyhogy visszamehetett Libeòbe. Na de a nagy izgalomban elfelejtette, hogy az összes vendégek még biztos ott vannak a pálinkamérésben, és azok a csavargók most biztos saját maguk gazdálkodnak benne. Errõl meg is gyõzõdött, amikor hazaért a boltjába. A roló félig le volt húzva, a bolt elõtt két rendõr állt, akik szintén erõsen eláztak, amikor odabent rendet csináltak. A fele pálinka hiányzott, az utcán egy üres rumoshordó volt, és a pult alatt Paroubek két részeg pasast talált, akiket a rendõrök nem vettek észre, és amikor Paroubek kihúzta õket, két krajcárt akartak neki fizetni, hogy õk csak annyi rozspálinkát ittak meg. Így jár az, aki mindent elhamarkodik. A háborúban is ez a helyzet. Elõbb csak püföljük az ellenséget, és folyton csak megyünk utána, a végén pedig nem gyõzünk menekülni. – Jól megjegyeztem magamnak azokat a hetyke huszárokat – mondta Vodièka –, csak kerüljön az utamba valamelyik, majd én elszámolok vele. Mi árkászok nagy bestiák vagyunk, ha a fejünkbe száll a vér. Mi nem olyanok vagyunk, mint azok a nyamvadt landveresek. Amikor a fronton voltunk Przemyœlnél, volt egy Jetzbacher nevû kapitányunk, egy olyan disznó, hogy olyat még nem látott a világ. Ez úgy tudott minket szekírozni, hogy egy Bitterlich nevû fiú a századunkból, aki német volt, de nagyon rendes ember, agyonlõtte magát miatta. Erre mi elhatároztuk, hogy mihelyt fütyülni kezdenek az orosz oldalról, a mi Jetzbacher kapitányunk nem maradhat élve. És tényleg, ahogy lõni kezdtek ránk az oroszok, öt golyót eresztettünk bele a pergõtûzben. Olyan szívós volt a bitang, mint egy macska, úgyhogy még két lövést kellett adjunk neki, hogy ne legyen baj a dologból; õ meg csak morgott, de szörnyû mulatságosan, kész röhej volt. Vodièka elnevette magát: – A fronton mindennapos eset az ilyen. Egy bajtársam mesélte, aki most szintén itt van nálunk, hogy amikor Belgrád alatt volt mint baka, az õ századjuk lelõtte a gefechtben az óberlajtnantjukat, az is egy ilyen kutya volt, saját kezûleg lõtt agyon két katonát menetelés közben, mert nem bírtak már tovább menni. Mikor ez az óberlajtnant megkapta a golyót, egyszerre csak fütyülni kezdett, hogy vonuljanak vissza. Körülötte mindenki halálra röhöghette magát.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Ilyen érdekfeszítõ és tanulságos beszélgetés közben Švejk és Vodièka végül is megtalálta Kákonyi úr vaskereskedését a Soproni utca 16. szám alatt. – Mégiscsak jobb lenne, ha itt megvárnál – mondta Švejk Vodièkának a kapu elõtt –, én csak felszaladok az elsõ emeletre, átadom a levelet, megvárom a választ, és már itt is vagyok. – Még hogy én elhagyjalak téged? – bámult rá Vodièka. – Te nem ismered a magyarokat, értsd meg, ha mondom. Itt nagyon óvatosak kell hogy legyünk. Majd én behúzok neki egyet. – Ide hallgass, Vodièka – mondta Švejk komolyan –, itt nem egy magyarról van szó, hanem a feleségérõl. Elmeséltem neked mindent, amikor azzal a cseh pincérnõvel ültünk, hogy levelet viszek az óberlajtnantomtól, és hogy a legnagyobb titok az egész. Az én óberlajtnantom a lelkemre kötötte, hogy errõl egy árva léleknek se szabad tudni, és a te pincérnõd is mondta, hogy igaza van, mert ez egy diszkrét dolog, és senkinek se szabad tudomást szerezni arról, hogy az óberlajtnant úr egy férjes asszonnyal levelez. Még te is ráhagytad, hogy úgy van, és csak bólintottál. Én megmagyaráztam nektek, hogy mi itt a helyzet, hogy énnekem pontosan végre kell hajtani az óberlajtnantom parancsát, és akkor te mindenáron fel akarsz jönni velem. – Te még nem ismersz engem, Švejk – felelte éppoly komolyan Vodièka, az öreg árkász –, ha egyszer azt mondtam, hogy nem hagylak el, akkor jegyezd meg magadnak, hogy az én szavam aranyat ér. Kettesben mindig biztonságosabb a dolog. – Hát ezt kézbõl megkontrázom, Vodièka. Tudod, hol van a Vyšehradon a Neklan utca? Ott volt a mûhelye a Voborník lakatosnak. Ez egy igazságos ember volt, és egyszer, amikor hazajött valami lumpolásból, hát magával hozott még egy lumpot aludni. Aztán nagyon sokáig kellett hogy nyomja az ágyat, és a felesége mindennap átkötözte a sebeit a fején, és azt mondta neki: „Látod, Toníèek, hogyha nem ketten jöttetek volna, hát csak rumliztam volna, és nem vágtam volna a fejedhez a tizedesmérleget.” Õ meg, amikor már beszélni tudott, azt mondta: „Igazad van, anya, máskor ha elmegyek valahová, senkit se cipelek haza magammal.” – Még csak az hiányozna – fortyant fel Vodièka –, hogy az asszonynak a férje a fejünkhöz vágjon valamit. Majd én elkapom a nyakát, és lerúgom a lépcsõn az elsõ emeletrõl, hogy röpülni fog, mint a srapnel. Az ilyenekkel keményen kell bánni. Csak semmi teketória. – Vodièka, hiszen te nem is ittál olyan sokat. Én két negyedliterrel többet ittam, mint te. Csak annyit lássál be, hogy nem szabad semmi botrányt csinálnunk. Ezért én vagyok felelõs. Mégiscsak egy nõrõl van szó. – Szájon vágom a nõt is, Švejk, nekem az mindegy, te még nem ismered az öreg Vodièkát. Egyszer a zábehlicei „Rózsasziget”-ben egy ilyen maskara nem akart velem jönni táncolni, mert azt mondja, dagadt a pofám. Igaz, hogy a pofám meg volt dagadva, mert éppen egy hostivaøi táncmulatságból jöttem, na de képzeld el, hogy az a ringyó így sértegessen. „Akkor itt van egy magának is, tisztelt kisasszony, mondtam neki, hogy ne fájjon a szíve.” Úgy szájon vágtam, hogy feldûtötte az egész asztalt poharastul ott a kertben, ahol a papájával meg a mamájával meg a két bátyjával ült. De én nem ijedtem meg az egész „Rózsasziget”-tõl se. Voltak ott vršovicei ismerõseim, azok segítettek. Laposra vertünk vagy öt családot a kölykeikkel együtt. Biztos elhallatszott

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egészen Michléig, és aztán az újságban is benne volt ez a kerti mulatság, amit valami vidékieknek a jótékonycélú egyesülete rendezett. Szóval, mint mondom, ahogy énnekem is segítettek mások, úgy fogok én is segíteni minden bajtársamnak, ha belemegy valamibe. Nincs az a pénz, hogy én elhagyjalak téged. Te nem ismered a magyarokat… Mégse teheted meg velem, hogy eltaszítsál magadtól, amikor annyi év után összetalálkoztunk, méghozzá ilyen körülmények között. – Hát nem bánom, gyere velem – adta be a derekát Švejk –, csak aztán óvatosan, nehogy valami kellemetlenségünk legyen. – Ne félj, pajtás – mondta csendesen Vodièka, mikor a lépcsõ felé indultak –, úgy behúzok neki… És még csendesebben hozzátette: – Majd meglátod, hogy milyen könnyen elbánunk ezzel a hetyke magyarral. S ha lett volna valaki a kapu alatt, és tudott volna csehül, a lépcsõrõl már hangosan hallotta volna Vodièka jelszavát: – Te nem ismered a magyarokat… – a jelszót, melyet Vodièka egy Lajtaparti csendes kocsmában fogalmazott meg elõször, a híres Királyhida kertjei között, a dombok aljában, melyekre a katonák mindig átkozódva emlékeznek majd vissza, ha a világháború elõtti és alatti „übungokat”[145]emlegetik – elméleti elõkészítésüket a gyakorlati vérengzésre és mészárlásra. Švejk és Vodièka Kákonyi úr lakásának ajtaja elõtt állt. Mielõtt megnyomta volna a csengõ gombját, Švejk így szólt: – Hallottad már azt a mondást, Vodièka, hogy óvatosság a bölcsesség anyja? – Engem az nem érdekel – felelte Vodièka –, annyi idõt se szabad neki hagyni, hogy kinyissa a pofáját… – Nekem senkivel sincs tárgyalnivalóm, Vodièka. Švejk becsengetett, és Vodièka hangosan így szólt: – Ajn, cvaj, és már röpül is lefelé a lépcsõn. Az ajtó kinyílt, egy cselédlány nézett rájuk, és magyarul megkérdezte, hogy mit kívánnak. – „Nem tudom” – felelte Vodièka megvetõen –, tanulj meg csehül, babám. – Verstehen Sie deutsch? – kérdezte Švejk. – A pischen. – Also, sagen Sie der Frau, ich will die Frau sprechen, sagen Sie, dass ein Brief ist von einem Herr, draussen in Gang.[146] – Csodálom, pajtás – mondta Vodièka, belépve Švejk után az elõszobába –, hogy szóba állsz egy ilyen büdössel.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az elõszobában álltak, becsukták a folyosóra nyíló ajtót, és Švejk csak ennyit jegyzett meg: – Szépen be van rendezve itt náluk, két esernyõ is lóg a fogason, és az a szentkép Krisztus urunkról, az se rossz. A cseléd visszajött a szobából, ahonnét kanalak és tányérok csilingelése hallatszott, és azt mondta Švejknek. – Frau ist gesagt, dass sie hat ka Zeit, wenn was ist, dass mir geben und sagen. – Also – mondta Švejk ünnepélyesen –, der Frau ein Brief, aber halten Küschen. Elõvette Lukᚠfõhadnagy levelét. – Ich – mondta, ujjával magára mutatva – Antwort warten hier, in die Vorzimmer.[147] – Miért nem ülsz le? – kérdezte Vodièka, aki már ott ült egy széken a fal mellett – ott van még egy szék. Csak nem fogsz állni, mint egy koldus. Ne alázd meg magadat az elõtt a magyar elõtt. Meglátod, hogy bajunk lesz vele, de majd én behúzok neki. – Te – mondta egy idõ múlva –, kitõl tanultál te meg németül? – Saját magamtól – felelte Švejk. Egy ideig megint csend volt. Aztán a szobából, ahová a cseléd bevitte a levelet, nagy kiabálás és lárma hallatszott. Valaki a földhöz vágott egy súlyos tárgyat, aztán világosan hallani lehetett, hogy poharak repülnek és tányérok törnek darabokra, s mindezt bõsz ordítás kísérte: – Megazisten az anyját, az apját, a Krisztusát, az egész világot! Az ajtó kivágódott, és az elõszobába kirohant egy javakorabeli úriember, szalvétával a nyakában, s az elõbb átadott levéllel hadonászva. Az ajtóhoz legközelebb Vodièka, az öreg árkász ült, s így a feldúlt úriember elõször hozzá fordult: – Wass soll dass heissen, wo ist der verfluchter Kerl, welcher dieses Brief gebracht hat?[148] – Lassan a testtel – mondta Vodièka felállva –, ne sokat ordíts itt nekünk, mert mindjárt kiröpülsz, ha meg tudni akarod, hogy ki hozta azt a levelet, hát kérdezd meg ettõl a bajtárstól. De illedelmesen beszélj vele, mert egykettõre odakint leszel. Most Švejken volt a sor, hogy meggyõzõdjön róla, milyen folyékonyan tudja kifejezni magát a feldúlt úriember, akinek szalvéta volt a nyakában, s aki hetet-havat összehordott, megemlítve azt is, hogy éppen ebédeltek. – Mi hallottuk, hogy ebédelni tetszik – mondta Švejk egyetértõen, tört németséggel, majd csehül hozzátette: – Gondolhattuk volna, hogy valószínûleg fölöslegesen zavarjuk az urat ebéd közben.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ne alázd le magadat – szólt közbe Vodièka. A feldúlt úriember, akinek a heves gesztikulálástól már csak a szalvéta egyik csücske maradt a nyakában, tovább magyarázott, hogy elõször azt hitte, hogy a levélben a ház valamelyik helyiségének katonai elrekvirálásáról van szó, mert a ház a feleségéé. – Itt még elég sok katonaság elférne – mondta Švejk –, de abban a levélben nem errõl van szó, ahogy biztos meg is tetszett gyõzõdni róla. Az úr a fejéhez kapott, s csak úgy áradtak belõle a szemrehányások, hogy õ is tartalékos hadnagy, nagyon szívesen szolgálna, de vesebaja van. Az õ idejében a tisztek nem voltak ilyen féktelenek, hogy feldúlják az otthonok békéjét. Ezt a levelet pedig el fogja küldeni az ezredparancsnokságnak, a hadügyminisztériumnak, közzététeti a lapokban. – Uram – mondta Švejk méltóságteljesen –, azt a levelet én írtam. Ich geschrieben, kein Oberleutnant. Az aláírás nem számít, hamis, Unterschrift, Name falsch. Nekem nagyon tetszik a maga felesége. Ich liebe Ihre Frau. Én az úr feleségébe fülig szerelmes vagyok, ahogy Vrchlický mondta. Kapitales Frau.[149] A feldúlt úriember rá akarta vetni magát Švejkre, aki nyugodtan és elégedetten állt elõtte, de Vodièka, az öreg árkász, aki figyelemmel kísérte minden mozdulatát, gáncsot vetett neki, kitépte a kezébõl a levelet, amellyel az úr szüntelenül hadonászott, zsebre vágta, és amikor Kákonyi úr összeszedte magát, Vodièka felkapta, odavitte az ajtóhoz, fél kézzel kinyitotta az ajtót, s már hallatszott is, hogy valami gurul a lépcsõn. Olyan gyorsan történt az egész, mint a mesékben, amikor az ördög eljön az emberért. A feldúlt úrból csak egy szalvéta maradt. Švejk felvette, udvariasan bekopogtatott a szoba ajtaján, ahonnét öt perccel azelõtt Kákonyi úr kijött, s ahonnét most nõi sírás hallatszott. – A szalvétát hozom – mondta Švejk lágyan a díványon zokogó hölgynek –, még rátaposnának. Tiszteletem. Összecsapta a bokáját, szalutált, és kiment a folyosóra. A lépcsõn jó messzire semmi nyoma se látszott a harcnak, itt minden a lehetõ legkönnyebben zajlott le, mint ahogy Vodièka megjósolta. Švejk csak a kapu mellett talált egy leszakított gallért. Kákonyi úr valószínûleg kétségbeesetten belekapaszkodott a ház kapujába, hogy ki ne röpüljön, s így játszódott le a tragédia utolsó felvonása. Az utca viszont rendkívül élénk volt. Kákonyi urat áthurcolták a szemközti ház kapualjába, s vízzel locsolgatták, az utca közepén pedig Vodièka, az öreg árkász, oroszlán módra verekedett néhány honvéddel és honvédhuszárral, akik a segítségére siettek honfitársuknak. Vodièka mesterien védekezett derékszíjával, amelyen ott fityegett a szuronya is – úgy forgatta, mint egy cséphadarót. S nem volt egyedül. Mellette harcolt néhány különbözõ ezredbeli cseh katona, aki éppen arra járt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Švejk, mint késõbb állította, maga sem tudta, hogy hogyan keveredett bele, s milyen módon került a kezébe valami rémült nézõ sétabotja, mivel szuronya nem volt. Jó ideig tartott a dolog, de minden jónak vége szakad egyszer. Megjött a „bereitschaft”,[150]és bekísérte az egész társaságot. Švejk Vodièka mellett haladt a botjával, amelyet a bereitschaft parancsnoka corpus delictinek minõsített. Švejk elégedetten lépkedett, vállhoz tartva a botot, mint egy puskát. Vodièka, az öreg árkász, konokul hallgatott az egész úton. Csak amikor beléptek a hauptwachéra, akkor szólt oda bánatosan Švejknek: – Nem megmondtam, hogy nem ismered a magyarokat?

ÚJABB SZENVEDÉSEK Schröder ezredes kedvtelve szemlélgette a sápadt arcú, karikás szemû Lukᚠfõhadnagyot, aki zavarában nem mert az ezredesre pillantani, s a szeme sarkából – mintha tanulmányozna valamit –, a táborbeli legénység elhelyezésének tervrajzát nézte, az ezredes irodájának egyetlen díszét. Schröder ezredes elõtt az asztalon néhány újság feküdt, amelyeknek egyes cikkeit kék ceruzával jelölték meg; az ezredes még egyszer végigfutott rajtuk, majd Lukᚠfõhadnagyra pillantva, így szólt: – Ön tehát tudja már, hogy a szolgája, Švejk, le van tartóztatva, és valószínûleg át fogják adni a hadosztálybíróságnak? – Igenis, ezredes úr. – Ezzel azonban az ügy természetesen nincs még befejezve – mondta nyomatékosan az ezredes, Lukᚠfõhadnagy sápadt arcán legeltetve a szemét. – Kétségtelen, hogy a helybeli közvéleményt lázba hozta az ön szolgájának, Švejknek az esete, s hogy ezt az affért az ön nevével is kapcsolatba hozzák, fõhadnagy úr. A hadosztályparancsnokságról már kaptunk némi anyagot. Elõttünk fekszik néhány újság, amely ezzel az esettel foglalkozik. Fel is olvashatja, fõhadnagy úr. Átadta Lukášnak az újságokat a megjelölt cikkekkel, és Lukᚠmonoton hangon olvasni kezdte, mintha a beszéd- és értelemgyakorlatok tankönyvébõl olvasná ezt a mondatot: „A méz sokkal táplálóbb és könnyebben emészthetõ, mint a cukor.” – „Miben áll jövõnk záloga?” – Ez a „Pester Lloyd”-ból van? – kérdezte az ezredes. – Igenis, ezredes úr – felelte Lukᚠfõhadnagy, és folytatta a felolvasást: „A hadviselés megkö-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html veteli az Osztrák-Magyar Monarchia lakossága valamennyi rétegének együttmûködését. Ha nyugodtak akarunk lenni az állam biztonsága felõl, valamennyi nemzetnek kölcsönösen támogatnia kell egymást, és jövõnk biztosítéka éppen abban a spontán tiszteletben található, mellyel egyik nemzet a másik iránt viseltetik. A fronton szüntelenül elõrenyomuló derék katonáink nem hozhatnák ott a legnagyobb áldozatokat, ha a hátország, dicsõ hadseregünknek ez az utánpótlási és politikai ütõere, nem volna egységes, ha seregünk hátában olyan elemek bukkannának fel, amelyek bomlasztanák az állam egészének tekintélyét, és éket vernének birodalmunk nemzeteinek szövetségébe. E történelmi pillanatban nem nézhetjük némán azt a maroknyi embert, aki önös nemzeti érdekbõl megkísérelné felbontani a birodalom valamennyi nemzetének egységes munkáját és harcát, amely arra irányul, hogy igazságos büntetésben részeltesse azokat a nyomorultakat, akik mindén ok nélkül rátámadtak birodalmunkra, hogy megfosszák azt minden kulturális és civilizációs értékétõl. Nem térhetünk némán napirendre ama beteg szellem kitöréseinek alávaló tünetei fölött, amely csupán a nemzetek szívében uralkodó egyöntetûség felbomlasztására törekszik. Több ízben alkalmunk volt már felhívni a figyelmet lapunk hasábjain arra a tünetre, hogy a katonai hatóságok a legszigorúbb közbelépésre kényszerülnek a cseh ezredek azon tagjaival szemben, akik mit sem törõdve ezredük dicsõ hagyományaival, a mi magyar városainkban ûzött esztelen tombolásuk révén a gyûlölet magvait hintik el az egész cseh nemzet iránt, amely egészében véve semmiben sem bûnös, és mindig szilárdan védelmezte a birodalom érdekeit, amirõl a kiváló cseh hadvezérek egész sora tanúskodik, hogy csak Radecký marsall dicsõ alakját s az Osztrák-Magyar Monarchia más védelmezõit említsük. E messze világító tüneményekkel szemben áll a züllött cseh söpredék néhány aljas eleme, akik arra használták fel a világháborút, hogy önként jelentkezzenek a hadseregbe, s így éket verhessenek a monarchia nemzeteinek egységébe, nem feledkezve meg közben legalantasabb ösztöneikrõl. Egyszer már felhívtuk a figyelmet arra, minõ tombolást hajt végre Debrecenben a… számú ezred, melynek garázdaságait a budapesti parlament is megtárgyalta és elítélte, s amelynek ezredzászlóját késõbb a fronton –cenzúrázva . – Kinek a lelkiismeretét terheli ez a förtelmes bûn? –Cenzúrázva . – Ki lázította fel a cseh katonákat? –Cenzúrázva . – Arról, hogy az idegenek mire mernek vetemedni magyar hazánkban, a legékesebben beszél az a nem régi eset, amely Királyhidán, e Lajta-parti magyar erõsségben játszódott le. Milyen nemzetiségûek voltak azok a katonák, a közeli Bruck an der Leitha katonai táborából, akik megtámadtak és bántalmaztak egy helybeli kereskedõt, Kákonyi Gyula urat? A hatóságoknak kétségtelen kötelessége, hogy kivizsgálják ezt a gaztettet, s megkérdezzék a katonai parancsnokságtól, amely bizonyára máris foglalkozik ezzel az afférral, hogy milyen szerepet játszik e példátlan uszításban, amely a Magyar Királyság állampolgárai ellen irányul, bizonyos Lukasch fõhadnagy, akinek a nevét az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatosan emlegetik, mint ahogy helybeli tudósítónk közölte, aki máris bõ anyagot gyûjtött össze az egész afférról, amely a mai súlyos idõkben valósággal égre kiált. A »Pester Lloyd« olvasói bizonyára érdeklõdéssel kísérik majd a vizsgálat fejleményeit, s mi nem mulaszthatjuk el azt a kijelentést, hogy közelebbrõl is meg fogjuk ismertetni õket e kirívó jelentõségû eseménnyel. Egyelõre azonban bevárjuk a hivatalos híreket a királyhidai gaztettrõl, amelyet a magyar lakosság ellen követtek el. Kézenfekvõ, hogy az üggyel a pesti parlament is foglalkozik majd, de legalább világosan kiderült végre, hogy a Magyar Királyságon keresztül a frontra utazó cseh katonák nem tekinthetik úgy Szent István koronájának országát, mintha bérbe vették volna. Ha annak a nemzetnek egyes tagjai, amely Királyhidán oly gyönyörûen képviselte monarchiánk valamennyi nemzetének összefogását, még ma sem döbbennek rá a helyzetre, csak maradjanak szép csendben, mert háború lévén az ilyen egyéneket majd a golyó, a kötél, a fegyház és a szurony tanítja meg engedelmeskedni és alkalmazkodni közös hazánk legmagasabb érdekeihez.”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ki írta alá a cikket, fõhadnagy úr? – Barabás Béla lapszerkesztõ és képviselõ, ezredes úr. – Az híres bestia, fõhadnagy úr, de mielõtt ez a cikk a „Pester Lloyd”-ba került volna, már a „Pesti Hírlap” is közölte. Most olvassa fel nekem a „Soproni Napló”-ban megjelent magyar nyelvû cikk hivatalos fordítását. Lukᚠfõhadnagy felolvasta a cikket, amelynek szerzõje rendkívüli gondot fordított arra, hogy minél sûrûbb keverékben tálalja fel a következõ kifejezéseket: „Az államérdek parancsa”, „államrend”, „emberi elfajzottság”, „lábbal tiport emberi méltóság és érzés”, „kannibálok tobzódása”, „lemészárolt emberi társadalom”, „mamelukhorda”, „a kulisszák mögött rájuk fognak ismerni”. És így tovább, hogy a magyarok a tulajdon földjükön a legüldözöttebb elemek. Az olvasónak az lehetett az érzése, hogy cseh katonák jártak a lapnál, leterítették a szerkesztõt, bakanccsal tiporták a hasát, a szerkesztõ ordított fájdalmában, és valaki gyorsírással lejegyezte a szavait. – „Néhány rendkívül fontos dologról – írta a »Soproni Napló« – gondosan hallgatnak, és semmirõl sem írnak. Mindenki tudja közülünk, hogy micsoda a cseh katona Magyarországon és a fronton. Mindannyian tudjuk, hogy a csehek miket mûvelnek, hogy mi folyik itt, hogy mi a helyzet a csehekkel, s hogy kinek a keze van ebben. A hivatalos szervek éberségét persze más fontos ügyek is lekötik, ezeknek azonban szoros összefüggésben kell állniuk a közjó fölötti õrködéssel, hogy ne történhessen meg olyasmi, ami e napokban Királyhidán történt. Tegnapi cikkünket tizenöt helyen megcenzúrázták. Ezért nem tehetünk mást, mint hogy kijelentjük, hogy technikai okokból ma sincs túl sok lehetõségünk a királyhidai események részletes ismertetésére. Kiküldött tudósítónk a helyszínen megállapította, hogy a hatóságok õszinte buzgalmat tanúsítanak ebben az afférban, és teljes gõzzel folytatják a vizsgálatot. Csupán azt tartjuk furcsának, hogy a vérengzés egyes részvevõi mindmáig szabadlábon vannak. Ez különösen egy bizonyos úrra vonatkozik, aki a hírek szerint még mindig büntetlenül tartózkodik a katonai táborban és ma is viseli »papagájregimentjének«[151]jelvényeit, s akinek a nevét tegnapelõtt már közölte a »Pester Lloyd« és a »Pesti Napló«. Lükás fõhadnagyra gondolunk, a hírhedt cseh sovinisztára, akinek garázdálkodásáról Savanyú Géza, a királyhidai járás képviselõje, interpellációt fog benyújtani a parlamentben.„ – Éppen ilyen szeretõ hangon ír önrõl, fõhadnagy úr – mondta Schröder ezredes – a királyhidai hetilap, aztán a pozsonyi újságok is. De az úgyse fogja önt érdekelni, mivel egy kaptafára készült mindegyik. Politikailag meg lehet okolni a dolgot, mivel mi osztrákok, akár németek vagyunk, akár csehek, a magyarokhoz képest mégiscsak nagyon… Ért engem, fõhadnagy úr. Ebben határozott tendencia van. Talán jobban érdekelné önt a „Komáromi Estilap” cikke, amely azt állítja önrõl, hogy ön az ebédlõben meg akarta erõszakolni Kákonyiné õnagyságát ebéd közben, a férje jelenlétében, akit ön kivont karddal fenyegetett, és arra kényszerített, hogy szalvétát tömjön a felesége szájába, hogy az asszony ne tudjon kiabálni. Ez a legutóbbi hír önrõl, fõhadnagy úr. Az ezredes felnevetett, majd így folytatta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– A hatóságok nem teljesítették a kötelességüket. Az itteni lapok preventív cenzúrája szintén a magyarok kezében van. Azt csinálnak velünk, amit akarnak. A mi tisztjeinket semmi se védi egy ilyen disznó civil szerkesztõ sértéseivel szemben, s csakis éles fellépésünknek, illetve hadosztálybíróságunk táviratának köszönhetõ, hogy a pesti államügyészség lépéseket tett az összes említett szerkesztõségek egynéhány munkatársának letartóztatása iránt. A legjobban a „Komáromi Estilap” szerkesztõje fogja megkeserülni a dolgot, biztosíthatom, hogy amíg él, nem felejti el az Estilapját. Engem, mint az ön feljebbvalóját, azzal bízott meg a hadosztálybíróság, hogy hallgassam ki önt, s egyidejûleg megküldte az egész vizsgálati anyagot. Minden jól ment volna, ha az ön szerencsétlen Švejkje el nem rontja a dolgot. Vele volt egy Vodièka nevû árkász is, akinél a verekedés után, mikor bekísérték õket a hauptwachéra, megtalálták azt a levelet, amelyet ön Kákonyinénak írt. A kihallgatáson az ön Švejkje azt állította, hogy az nem az ön levele, azt õ maga írta, és amikor elébe tették, és felszólították, hogy másolja le az írás összehasonlítása végett, ez a Švejk felfalta az ön levelét. Az ezredirodáról azután átküldték a hadosztálybíróságra az ön jelentéseit, hogy hasonlítsák össze Švejk kézírásával, és már itt is van az eredmény. Az ezredes belelapozott az irataiba, és megmutatta Lukᚠfõhadnagynak ezt a passzust: „A vádlott Švejk megtagadta a diktált mondatok leírását, arra hivatkozva, hogy az éjszaka folyamán elfelejtett írni.” – Én egyáltalán semmilyen jelentõséget nem tulajdonítok annak, fõhadnagy úr, amit az ön Švejkje vagy az az árkász a hadosztálybíróság elõtt fecsegett. Švejk és az árkász is azt állítja, hogy csak egy kis tréfa volt az egész, amit félreértettek, s éppen õket támadták meg a civilek, és õk csak védekeztek, hogy megmentsék a katonai becsületet. A vizsgálat megállapította, hogy az ön Švejkje különben is finom alak. Arra a kérdésre például, hogy miért nem vall, a jegyzõkönyv szerint a következõket válaszolta: „Én most pont olyan helyzetben vagyok, amilyenbe a Panuška akadémiai festõ szolgája került egyszer valami Szûzmária-képek miatt. Ez is, amikor a képeket kérdezték tõle, amiket állítólag elsikkasztott, nem tudott mást felelni, csak ezt: »Köpjek vért?«” Természetesen, az ezredparancsnokság nevében gondoskodtam arról, hogy a hadosztálybíróságra hivatkozva, minden újság helyreigazítást közöljön az itteni lapok aljas cikkeivel kapcsolatban. Ma szétküldik a cáfolatot, és remélem, mindent megtettem, hogy helyrehozzam, amit ezeknek a dög civil újságíróknak a pimasz viselkedése okozott. Azt hiszem, jól fogalmaztam meg: – „Az N. számú hadosztálybíróság és az N. számú ezred parancsnoksága kijelenti, hogy a jelen lapban közzétett cikk az N. ezred legénységének állítólagos garázdálkodásáról, egyáltalán nem felel meg a valóságnak, lévén az elsõ sortól az utolsóig koholmány, és a vétkes lapok ellen folyamatba tett vizsgálat a bûnösök szigorú megbüntetését fogja maga után vonni.” – Az ezredünk parancsnokságához intézett átiratában – folytatta az ezredes – a hadosztálybíróság annak a nézetének ad hangot, hogy ez az egész ügy tulajdonképpen nem más, mint szervezett uszítás a Ciszlajtániából Transzlajtániába átvonuló seregegységek ellen. Közben hasonlítsa össze, hogy hány csapat ment ki a frontra tõlünk, és hány tõlük. Kijelentem önnek, hogy sokkal jobban szeretem a cseh katonát, mint ezt a magyar bandát. Ilyenkor eszembe jut, hogy Belgrád alatt a magyarok a mi második marsbataillonunkat lõtték, amely nem tudta, hogy akik lõnek rá, azok magyarok, és tüzet nyitott a jobbszárnyon levõ deutschmeisterekre,[152]amitõl a deutschmeisterek is megzavarodtak, és egy bosnyák ezredre kezdtek tüzelni, amely mellettünk állt. Az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html volt aztán a kavarodás! Én éppen a dandártörzsnél ebédeltem, elõzõ nap meg kellett elégednünk sonkával és konzerv-levessel, aznap pedig rendes tyúklevest kaptunk, rizses filét és buktát sodóval; elõzõ este felakasztottunk egy szerb borkereskedõt abban a városkában, és a szakácsaink harmincéves óbort találtak a pincéjében. Elképzelheti, hogy mennyire örültünk mindannyian ennek az ebédnek. A levest már megettük, és éppen nekiláttunk a tyúknak, amikor egyszerre csak lövöldözés, aztán pergõtûz, és a tüzérségünk, amelynek fogalma se volt róla, hogy a mi csapataink egymásra lövöldöznek, tûz alá vette a vonalunkat, és egy gránát éppen a dandártörzs mellett csapódott be. A szerbek talán azt hitték, hogy lázadás tört ki nálunk, így aztán rákezdték õk is minden oldalról, és a folyón keresztül már meg is indultak felénk. A dandártábornokot a telefonhoz hívták, és a hadosztályparancsnok nagy rumlit csap, hogy miféle disznóság történik a dandár frontszakaszán, éppen most kapott parancsot a hadseregtörzstõl, hogy éjjel kettõ harmincötkor indítson támadást a szerb állások ellen a balszárnyon. Azt mondja, mi vagyunk a tartalék, és azonnal szüntessük be a tüzet. De hát hogy lehet ilyen helyzetben azt kívánni, hogy „Feuer einstellen”. A dandár telefonközpontja jelenti, hogy sehová se megy ki a csengetés, csak a 75. ezred stábja jelenti, hogy a mellette levõ hadosztálytól ezt a parancsot kapta: „ausharren”,[153]hogy a mi hadosztályunkkal nem tud érintkezni, hogy a szerbek megszállták a 212-es, a 216-os és a 327-es magaslatot, kérik, küldjenek oda összekötõnek egy zászlóaljat, és teremtsenek összeköttetést a mi hadosztályunkkal. Átkapcsolunk a hadosztályra, de az összeköttetés már megszakadt, mert a szerbek közben a hátunkba kerültek mind a két szárnyon, és a középsõ részünket egy háromszögbe zárták, amelyben ottmaradt azután minden, az ezredek, a tüzérség, a trén egy egész autóoszloppal, a raktár és a tábori kórház is. Két napig ültem nyeregben, és a hadosztályparancsnok fogságba esett a dandártábornokunkkal együtt. És mindezt a magyarok okozták azzal, hogy lõni kezdtek a második marsbataillonunkra. Magától értetõdik, hogy aztán a mi ezredünkre fogták az egészet. Az ezredes köpött egyet: – Most ön is meggyõzõdhetett róla, fõhadnagy úr, hogy milyen remekül kihasználták az ön királyhidai kalandját. Lukᚠfõhadnagy zavartan köhintett. – Fõhadnagy úr – fordult hozzá bizalmasan az ezredes –, tegye a kezét a szívére. Hányszor feküdt le ezzel a Kákonyinéval? Schröder ezredes ma igen jó hangulatban volt. – Ne mondja nekem, fõhadnagy úr, hogy éppen csak elkezdte a levelezést, én amikor olyan idõs voltam, mint ön, három hétig Egerben ültem egy mértani tanfolyamon, nahát, láthatta volna, hogy az alatt a három hét alatt semmi mást nem tettem, csak magyar nõkkel háltam. Mindennap egy másikkal. Volt ott fiatal, hajadon, idõsebb, férjes asszony, ahogy éppen jött, olyan alaposan megdolgoztam velük, hogy amikor visszamentem az ezredhez, alig álltam a lábamon. A legjobban egy ügyvéd felesége nyúzott meg. Az orromat harapdálta közben, és egész éjszaka nem hagyta, hogy lehunyjam a szemem. – Elkezdte a levelezést… – az ezredes bizalmasan megveregette a fõhadnagy vállát – ismerjük

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ezt. Ne szóljon semmit, megvan a biztos elképzelésem az egészrõl. Összeszûrte a levet a nõvel, a férj rajtakapta magukat, és az a maga hülye Švejkje… – Hanem tudja-e, fõhadnagy úr, ez a maga Švejkje mégiscsak egy jellem, hogy így elintézte azt a levelet. Igazán kár az ilyen emberért. Ezt nevezem én nevelésnek. Nagyon tetszik nekem, amit ez a fickó csinált. Ebben az irányban mindenesetre be kell szüntetni a vizsgálatot. Önt, fõhadnagy úr, meghurcolták az újságok. Az ön jelenléte itt teljesen fölösleges. Egy héten belül útnak indítunk egy menetszázadot az orosz frontra. Ön a 11. század rangidõs tisztje, tehát vele megy mint századparancsnok. A dandárnál már minden el van intézve. Szóljon a számvivõ õrmesternek, hogy kerítsen valami másik tisztiszolgát, annak a Švejknek a helyébe. Lukᚠfõhadnagy hálásan felnézett az ezredesre, aki így folytatta: – Švejket pedig századordonánci minõségben beosztom a fõhadnagy úrhoz. Az ezredes felállt, és kezet nyújtva az elsápadó fõhadnagynak, így szólt: – Ezzel tehát minden rendben volna. Kívánok önnek sok szerencsét, hogy kitüntesse magát a keleti hadszíntéren. S ha netalán összetalálkoznánk még az életben, hát járjon el közénk. El ne kerüljön bennünket, mint Budìjovicében… Lukᚠfõhadnagy egész úton hazafelé ezt ismételgette magában: „Századparancsnok, századordonánc.” S lelki szemei elõtt világosan megjelent Švejk alakja. Vanek számvivõ õrmester, amikor Lukᚠfõhadnagy ráparancsolt, hogy keressen neki új tisztiszolgát Švejk helyett, azt mondta: – Azt hittem, óberlajtnant úr, hogy meg tetszik elégedve lenni ezzel a Švejkkel. Amikor meghallotta, hogy Švejket az ezredes a 11. század ordonáncává nevezte ki, felkiáltott: – Úristen, légy irgalmas hozzánk! A hadosztálybíróságon, egy ráccsal ellátott barakkban, elõírás szerint reggel hétkor keltek fel a foglyok, és rendbe rakták a derékaljukat, amely a porban hevert a földön. Priccs nem volt. A hosszú helyiség egyik deszkafallal elválasztott rekeszében elõírás szerint ráterítették a pokrócokat a szalmazsákra, s akik végeztek a munkával, leültek a fal melletti lócákra, és vagy tetvészkedtek – tudniillik azok, akik a frontról jöttek –, vagy pedig különbözõ élményeik elbeszélésével szórakoztatták egymást. Švejk és Vodièka, az öreg árkász, az ajtó mellett ült egy lócán, még egynéhány különbözõ ezredekbõl és alakulatokból való katonával. – Nézzétek, fiúk, azt a magyart ott az ablaknál – szólalt meg Vodièka –, imádkozik a betyár, hogy szárazon megússza a dolgot. Nem lenne kedvetek fölhasítani a pofáját az egyik fülétõl a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html másikig? – Eredj már, az egy rendes ember – mondta Švejk –, azért van itt, mert nem akart berukkolni. Ez a háború ellen van, valami szektából való, és azért csukták le, mert nem akar senkit se megölni, õ betartja az Úristen parancsát, de majd itt a pofájára kenik neki ezt az isteni parancsot. A háború elõtt élt Morvaországban egy Nemrava nevû úr, és ez még csak a vállára se akarta venni a puskát, amikor besorozták, mert azt mondja, õneki ellenkezik az elveivel, hogy valami puskát viseljen. Ezért lecsukták, amíg belekékült, és aztán megint esküre vitték, õ meg, hogy nem fog esküdni, mert ellenkezik az elveivel, és meg is maradt ennél. – Az egy hülye ember volt – mondta Vodièka, az öreg árkász –, megesküdhetett volna, és aztán szarhatott volna az egészre, az esküvel együtt. – Én már háromszor esküdtem – közölte egy baka –, és már harmadszor vagyok itt szökésért, és ha nem volna orvosi bizonyítványom, hogy tizenöt évvel ezelõtt gyengeelméjûségbõl agyonvertem a nagynénimet, akkor talán a harmadik alkalommal fõbe is lõttek volna a fronton. De így az én megboldogult nagynénim mindig kisegít a pácból, és a végén talán ép bõrrel megúszom az egész háborút. – És mért ütötted agyon a nénikédet, bajtárs? – kérdezte Švejk. – Amiért az emberek agyon szokták ütni egymást – felelte a kellemes férfiú –, mindenki kitalálhatja, hogy pénz miatt. A vénasszonynak öt takarékkönyve volt, és éppen megkapta a kamatot, amikor én egészen tönkremenve és lerongyolódva megérkeztem hozzá látogatóba. Rajta kívül nem volt senkim, de senkim ezen a nagyvilágon. Így hát megkértem, hogy vegyen magához, de a vén dög azt mondja, menjek dolgozni, mert hogy ilyen fiatal, erõs és egészséges ember vagyok. Szó szót követett, és én egypárszor úgy fejbe vertem a piszkavassal, és úgy elintéztem az egész pofáját, hogy már én se tudtam, hogy az a nénikém-e vagy nem a nénikém? Úgyhogy leültem melléje a földre, és folyton csak azt mondtam: „A nénikém vagy nem a nénikém?” Így találtak meg a szomszédok másnap mellette ülve. Aztán Slupyban voltam a bolondokházában, és amikor a háború elõtt Bohnicében bizottság elé állítottak bennünket, engem gyógyultnak nyilvánítottak, és mindjárt be kellett vonuljak, hogy leszolgáljam azokat az éveket, amiket elmulasztottam. Körülöttük egy sovány, hórihorgas, elgyötört arcú katona járkált egy seprûvel. – Ez egy tanító, a mi legutolsó menetszázadunkból – mutatta be a seprûs embert egy vadászközlegény, aki Švejk mellett ült –, most mindig kisöpör maga után. Borzasztó rendes ember. Egy versike miatt van itt, amit õ írt. – Gyer ide, te tanbetyár! – kiáltott rá a seprûs katonára, mire az komoly képpel odament a lócához. – Meséld el nekünk azokat a tetveket. A seprûs katona köhintett, és elkezdte:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Tetûk, tetûk, a fronton viszket minden, egy nagy tetû belénk harap, a tábornok úr fetreng hálóingben, és ruhát cserél mindennap. A hadseregben jól élnek a tetvek, a sarzsi-vér finom nedû, porosz nõsténytetûvel szeretkezget az öreg osztrák kantetû. Az elgyötört tanító-katona leült a lócára, és felsóhajtott: – Ennyi az egész, és emiatt már négyszer voltam kihallgatáson a hadbíró úrnál. – Igazán szót sem érdemel az egész – mondta jóindulatúan Švejk –, minden csak azon múlik, hogy a bíróságon kire fogják érteni ezt az öreg osztrák kantetût. Még jó, hogy belerakta azt a szeretkezést, ezzel úgy megkavarja õket, hogy kétfelé áll a fülük tõle. Csak magyarázza meg nekik, hogy kantetû, az a tetûk hímje, és hogy a nõsténytetûkre csakis egy hímtetû mászhat rá. Másképpen nem tudja kimagyarázni magát. Maga nem azért írta ezt, hogy megsértsen vele valakit, ez világos. Mondja csak meg a hadbíró úrnak, hogy maga ezt a saját vigasztalására írta és ahogy a hímdisznót kannak hívják, úgy a tetû hímjét is mindenütt kantetûnek hívják, vagyis csehül všiváknak.[154] A tanító felsóhajtott: – Hiába, a hadbíró úr nem tud jól csehül. Én már ilyesféleképpen meg is magyaráztam neki a dolgot, de õ rám förmedt, hogy a hímtetût csehül „vesák”-nak hívják. „Semmi fsivák, mondta a hadbíró úr, vesák. Femininum, sie gebildeter Kerl, ist »ten fes«, also maskulinum ist »ta fesák«. Wir kennen uns’re Pappenheimer.”[155] – Egy szó, mint száz – mondta Švejk –, a maga dolga nagyon csúnyán néz ki, de azért nem szabad hogy elveszítse a reményét, mint ahogy a Janeèek cigány is azt mondta Pilzenben, hogy még minden jóra fordulhat, amikor 1879-ben a miatt a kétszeres rablógyilkosság miatt rátették a kötelet a nyakára. És el is találta, mert az utolsó pillanatban elvitték az akasztófa alól, mert nem lehetett fölakasztani a császár õfelségének a születésnapja miatt, amelyik éppen arra a napra esett, amikor õneki lógni kellett. Így csak másnap akasztották fel, amikor már vége volt a születésnapnak, és ennek a fickónak még olyan szerencséje volt, hogy rá a harmadik napon kegyelmet kapott, és meg kelletett újítani vele az eljárást, mert minden arra mutatott, hogy tulajdonképpen egy másik Janeèek csinálta az egészet. Így aztán ki kellett ásni õt a fogolytemetõbõl, és rehabilitálták a pilzeni katolikus temetõbe, és csak azután derült ki, hogy evangélikus, úgyhogy átvitték az evangélikus temetõbe, és aztán…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Aztán kapsz egypár pofont – vágott a szavába Vodièka, az öreg árkász –, hogy ez a csibész miket ki nem talál. Az embernek fõ a feje a hadosztálybíróságtól, és ez a csirkefogó tegnap, amikor kihallgatásra vittek minket, azt magyarázta nekem, hogy mi az a jerikói rózsa. – De azok nem az én szavaim voltak, ezt a Panuška festõ szolgája, a Matej mondta egy vénasszonynak, aki megkérdezte tõle, hogy néz ki a jerikói rózsa. Erre Matej azt mondta neki: „Vegyen egy kis száraz tehénszart, tegye rá egy tányérra, öntsön rá vizet, akkor szépen meg fog zöldülni, és ez a jerikói rózsa” – védekezett Švejk. – Ezt a hülyeséget nem én találtam ki, és valamirõl mégiscsak kellett, hogy beszélgessünk, amikor kihallgatásra vittek. Én csak meg akartalak vigasztalni, Vodièka… – Te meg a vigasztalás – köpött ki megvetõen Vodièka –, az embernek tele van a feje gonddal, hogy kimásszon a slamasztikából, és kieresszék, hogy leszámolhasson azokkal a zsiványokkal, és akkor ez valami tehénszarral akarja vigasztalni az embert. Mért hogy fizessek meg nekik, amikor itt ülök lecsukva, és ráadásul még az embernek muszáj tettetni magát, és kijelenteni a hadbíró elõtt, hogy egyáltalában nem gyûlöli a magyarokat. Kutya élet ez, öregem. De ha egyszer a mancsomba kerül egy ilyen zsivány, én megfojtom, mint egy kölyökkutyát, majd adok én neki, hogy megemlegeti a magyarok istenét, majd én leszámolok velük, rólam még beszélni fognak. – Egyáltalán nem kell hogy aggódjunk semmiért – mondta Švejk –, minden rendbe jön, a fõ dolog csak az, hogy a bíróság elõtt sose mondjunk igazat. Aki hagyja magát megszédíteni, és mindent beismer, az mindig el van veszve. Abból sose jön ki semmi jó. Amikor én egyszer Moravská Ostravában dolgoztam, ott a következõ eset történt: egy bányász elpáholt egy mérnököt négyszemközt, úgyhogy senki se látta, és az ügyvéd, aki védte, folyton azt mondta neki, hogy tagadjon, hogy nem lehet semmi baja, de a bíróság elnöke meg folyton a lelkére kötötte neki, hogy a beismerés enyhítõ körülmény, de õ egyre csak hajtogatta a magáét, hogy nem ismerhet be semmit, és így szabadon is eresztették, mert bebizonyította az alibijét. Ugyanazon a napon Brnóban… – Jézus Mária – dühödött meg Vodièka –, én ezt már nem bírom tovább. Nem tudom felfogni, hogy ez minek beszél itt össze annyi mindent. Tegnap a kihallgatáson volt velünk egy pont ilyen ember. Amikor a hadbíró megkérdezte tõle, hogy micsoda civilben, azt mondta: „Füstöt fújok a Keresztnél.” És több mint egy fél óráig tartott, amíg megmagyarázta a hadbírónak, hogy egy Kereszt nevû kovácsnál dolgozik a fújtatóval, és amikor aztán megkérdezték tõle: „Szóval maga civilben iparos?” akkor azt felelte: „Dehogy vagyok én italos, a Franta Hybšù az.” – A folyosón lépések hangzottak fel, és az õr bekiáltott: – Zuwachs.[156]– Megint szaporodunk egy kicsit – mondta örvendezve Švejk –, ezeknél talán lesz egy kis bagó. Kinyílt az ajtó, s a fogdába belépett az egyéves önkéntes, aki Budìjovicében együtt ült Švejkkel, s akit azután áthelyeztek az egyik menetszázad konyhájába. – Dicsértessék a Jézus Krisztus – mondta belépve, amire Švejk válaszolt az egész társaság nevében: – Mindörökké, ámen. Az egyéves önkéntes elégedetten ránézett Švejkre, letette a földre a pokrócát, amit magával ho-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zott, letelepedett a lócán a cseh kolónia közé, lecsavarta a lábtekercsét, és elõvett a hajtásaiból néhány ügyesen elhelyezett cigarettát, ezeket szétosztotta, azután kihúzott a bakancsából egy gyufásdoboz-oldalt és néhány szál gyufát, amelyeknek a feje gondosan ketté volt hasítva a közepén. Végighúzott a dobozlapon egy gyufát, óvatosan rágyújtott, tüzet adott a többieknek is, majd közömbösen így szólt: – Én zendüléssel vagyok vádolva. – Az semmi – vigasztalta Švejk –, kész röhej. – Hát persze – mondta az egyéves önkéntes –, és még ilyen módon akarunk gyõzni, különbözõ bíróságok segítségével. Ha mindenáron ítélkezni akarnak felettem, hát ítélkezzenek. Egészben véve, egy árva pör semmit sem változtat a helyzeten. – És hogy lázadtál fel? – kérdezte Vodièka, az öreg árkász, rokonszenvezõ pillantást vetve az egyéves önkéntesre. – Nem akartam latrinát pucolni a hauptwachén – felelte az önkéntes –, ezért az óberszt elé vittek. Az egy nagy disznó. Elkezdett ordítozni rám, hogy én a regimentsraport alapján vagyok lecsukva, és közönséges fogoly vagyok, és õ csodálja, hogy a föld megtûr engem a hátán, és nem hagyja abba a forgást attól a szégyentõl, hogy a hadseregbe beférkõzött egy ember, akinek megvan az önkéntesi joga, és igényt tarthat a tiszti méltóságra, de a viselkedésével kizárólag csak undort és megvetést vált ki a feljebbvalóiból. Erre én azt feleltem, hogy a földgolyó forgása nem állhat meg azért, mert feltûnik rajta egy olyan egyéves önkéntes, amilyen én vagyok, hogy a természeti törvények erõsebbek az önkéntesi stráfoknál, és hogy látni szeretném, ki kényszeríthet engem arra, hogy kipucoljak egy latrinát, amit nem én rondítottam össze, habár ehhez is jogom volna, az után a disznó ezredkonyha után, a rothadt káposzta és a büdös ürühús után. Aztán még megmondtam az óbersztnek, hogy az õ véleménye, hogy mért tûr meg engem a föld a hátán, egy kicsit furcsa vélemény, mert énmiattam azért mégsem törhet ki földrengés. Az óberszt úr az egész beszédem alatt nem csinált semmit, csak a fogát csikorgatta mint egy kanca, amikor a fagyott répa csípi a nyelvét, és aztán rám ordított: „Szóval kipucolja a latrinát vagy nem pucolja?” – „Alázatosan jelentem, hogy semmilyen latrinát kipucolni nem fogok.” – „Maga pucolni fog, Sie Einjähriger!” – „Alázatosan jelentem, hogy nem fogok.” – „Krucitürken, maga pucolni fog, méghozzá nem egy, hanem száz latrinát!” – „Alázatosan jelentem, hogy nem fogok pucolni se száz latrinát, se egyet.” És ez így ment szünet nélkül: „Fog pucolni?” „Nem fogok pucolni.” A latrinák úgy repültek ide-oda, mintha valami gyermekversikét mondtunk volna, amit Pavla Moudrá írt. Az óberszt úgy futkározott az irodában, mint az õrült, a végén leült, és azt mondta: „Jól gondolja meg, átadom magát a hadbíróságnak lázadás miatt. Ne higgye, hogy maga lesz az elsõ egyéves önkéntes, akit ebben a háborúban fõbe lõnek. Szerbiában felakasztottunk két egyéves önkéntest a 10. századból, és egyet a 9.-bõl agyonlõttünk, mint egy birkát. És miért? A csökönyösségük miatt. Az a kettõ, akit felakasztottak, nem volt hajlandó leszúrni egy komitácsi feleségét és gyerekét Sabác alatt, és a 9. századból való önkéntest azért lõtték agyon, mert nem akart elõremenni, azzal a kifogással, hogy dagadt a lába, és lúdtalpa van. Szóval kipucolja a latrinát vagy nem pucolja?” – „Alázatosan jelentem, hogy nem pucolom ki.” – Az óberszt rám nézett, és azt mondta: „Ide hallgasson, nem szlavofil maga?” – „Alázatosan jelentem, hogy nem vagyok.” Aztán elvezettek, és közölték velem, hogy zendüléssel vagyok vádolva.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– A legjobb lesz – mondta Švejk –, ha most hülyének tetteted magad. Amikor a helyõrségi fogházban ültem, volt ott velünk egy ilyen okos ember, nagyon mûvelt ember, kereskedelmi iskolai tanár. Ez megszökött a harctérrõl, és borzasztó nagy pert akartak csinálni vele, hogy mint elrettentõ példát elítéljék és felakasszák, és ez borzasztó egyszerûen kibújt az egészbõl. Öröklött terheltséget kezdett szimulálni, és amikor a törzsorvos megvizsgálta, azt mondta neki, hogy õ nem szökött meg, õ csak nagyon szeret utazgatni már fiatal korától fogva, és mindig az a vágya, hogy eltûnjön valahová messzire. Egyszer, azt mondja, Hamburgban ébredt fel, egy máskor meg Londonban, és nem tudta, hogy került oda. Az apja, azt mondja, alkoholista volt, és öngyilkosságot követett el az õ születése elõtt, az anyja prostituált volt, és elitta az életét, és delíriumban halt meg. A húga, azt mondja, a folyóba ugrott, a nõvére a vonat elé vetette magát, a bátyja leugrott a vyšehradi vasúti hídról, a nagypapája meggyilkolta a feleségét, aztán leöntötte magát petróleummal, és felgyújtotta magát, a másik nagymamája elcsavargott a cigányokkal, és a börtönben gyufával megmérgezte magát, egy unokatestvére, akit többször elítéltek gyújtogatásért, a kartouzyi fegyházban felnyitotta a nyakán az ereket egy üvegcseréppel, egy unokanõvére, az apai ágról, Bécsben levetette magát a hatodik emeletrõl, és azt mondja, õneki magának is borzasztóan elhanyagolták a nevelését, és tízéves koráig nem tudott beszélni, mert hathónapos korában, amikor átpólyálták az asztalon, és közben elfutottak valahová, egy macska lerántotta õt az asztalról, és ahogy leesett, megütötte a fejét. Mostanában is szoktak néha nagyon erõs fejfájásai lenni és ilyen pillanatokban, azt mondja, nem tudja, hogy mit csinál, és ilyen állapotban jött vissza a frontról is Prágába, és csak akkor tért magához, amikor az „U Flekù” sörözõben lefogta a katonai rendõrség. Barátom, azt láttátok volna, hogy milyen szívesen elengedték a katonaságtól, és még vagy öt közlegény, aki egy cellában ült vele, mindenesetre feljegyezte magának egy darab papirosra az egészet, ilyesformán: Apa alkoholista. Anya prostituált. I. nõvér (vízbe fúl). II. nõvér (vonat). Báty (hídról). Nagypapa † feleségét, petróleum, meggyújtotta. II. nagymama (cigányok, gyufa) † stb. És az egyik, aki ezeket szintén megpróbálta elõadni a törzsorvosnak, már az unokatestvérig se jutott el, és a törzsorvos azt mondta neki, mert az már a harmadik eset volt: „Te gazember, és egy apai ágról való unokanõvéred levetette magát Bécsben a hatodik emeletrõl, és a te nevelésedet is nagyon elhanyagolták, na, majd a fegyház megjavít.” Így aztán fegyházba vitték, gúzsba kötötték, és mindjárt elmúlt neki az a borzasztóan elhanyagolt nevelése, meg az alkoholista apa meg a prostituált anya is, és inkább önként jelentkezett a frontra. – Máma már senki se hisz a katonaságnál az öröklött terheltségben – mondta az egyéves önkéntes –, mert különben az lenne a vége, hogy az összes vezérkari generálisokat a bolondokházába kellene csukni. A vasalt ajtóban megcsikordult a kulcs, és belépett a prófosz:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Infanteriszt Švejk és szapõr Vodièka a hadbíró úrhoz. Felálltak, és Vodièka azt mondta Švejknek: – Látod ezeket a latrokat, mindennap kihallgatás, és soha semmi se jön ki belõle. Himmelherrgott, akkor már inkább ítéljenek el, és ne ráncigáljanak jobbra-balra. Itt döglünk egész nap, azok a zsiványok meg odakint futkároznak… Útközben a hadbíróság irodája felé, amely egy másik barakk túlsó végében volt, Vodièka arról tanakodott Švejkkel, hogy végül is mikor kerülnek rendes bíróság elé. – Mindig csak kihallgatás – dühöngött Vodièka –, még ha legalább kisülne belõle valami. Telefirkálnak egy rakás papírt, és az ember még csak nem is látja azt a bíróságot. Itt rohad el a rácsok mögött. Mondd meg õszintén, meg lehet enni azt a levest? És azt a káposztát a fagyott krumplival? Az istenfáját, ilyen hülye világháborút még nem ettem. Egészen másképpen képzeltem az egészet. – Én most is teljesen meg vagyok elégedve – mondta Švejk –, még évekkel ezelõtt, amikor tényleges szolgálatban voltam, a mi Solpera zupásunk mindig azt mondta, hogy a katonaságnál mindenki tisztában kell hogy legyen a kötelességével, és közben úgy szájon vágott, hogy azt soha nem felejtette el az ember. Vagy a megboldogult Kvajser óberlajtnant, amikor puskaszemle volt, mindig elõadást tartott nekünk, hogy minden katona a legnagyobb lelki érzéketlenséget kell hogy mutassa, mert a katonák csak barmok, akiket az állam etet, tömi õket, kávét itat velük, dohányt ad nekik a pipájukba, és ezért húzni kell az igát, mint egy ökörnek. Vodièka, az öreg árkász, gondolkozott egy darabig, majd megszólalt: – Švejk, ha majd ott leszel a hadbíró elõtt, össze ne kavard a dolgot, és megint csak azt ismételd el, amit a kihallgatáson már mondtál, nehogy benne maradjak a pácban. Legfontosabb, hogy te láttad, amikor azok a magyar zsiványok nekem támadtak. Tudod, hogy közös számlára csináltuk az egészet. – Ne félj semmit, Vodièka – nyugtatta meg Švejk –, csak nyugalom, semmi izgalom, hát az is valami, ha egy ilyen hadosztálybíróság elõtt áll az ember? Azt láttad volna, hogy évekkel ezelõtt milyen kurtán-furcsán ment a dolog az ilyen katonai bíróságoknál. Ott volt nálunk tényleges szolgálatban egy Herál nevû tanító, és ez egyszer elmesélte nekünk a priccsen fekve, amikor az egész szoba kaszárnyaáristomot kapott, hogy a prágai múzeumban megvannak egy könyvben egy ilyen katonai bíróság feljegyzései Mária Terézia korából. Minden ezrednek megvolt a hóhérja, és ez darabonként egy Mária Terézia-tallérért végezte ki az ezredbõl való katonákat. És az írások szerint volt olyan nap, amikor ez a hóhér öt tallért is megkeresett. – Na persze – tette hozzá Švejk megfontoltan –, akkoriban erõs ezredek voltak, és mindig jött kiegészítés a falvakból. – Amikor Szerbiában voltam – mondta Vodièka –, a mi dandárunknál cigarettát kaptak azok, akik jelentkeztek komitácsit akasztani. Minden felakasztott pasasért tíz Sport cigaretta járt, nõkért és gyerekekért öt. Aztán az intendantúra spórolni kezdett, és inkább csapatosan agyonlõtte

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html õket. Velem szolgált egy cigány, és mi sokáig nem tudtuk róla, hogy ezt csinálja. Csak az volt a feltûnõ, hogy éjszaka mindig behívták az irodára. Akkor a Drinánál álltunk. Aztán egy éjszaka, amikor a cigány elment, valakinek eszébe jutott, hogy átkutatja a holmiját, és a bitangnak három darab százas cigarettacsomagja volt a hátizsákjában. Aztán hajnal felé visszajött a csûrbe, ahol háltunk, és mi rövid úton elintéztük. Leterítettük a földre, és egy Beloun nevû bajtárs szíjjal megfojtotta. De a bitang olyan szívós volt, mint egy macska. Vodièka, az öreg árkász, köpött egyet: – Az istennek se akart megfulladni, már összecsinálta magát nekünk, kidülledt a szeme, és még mindig életben volt, mint egy kakas, amelyiknek csak félig vágták el a nyakát. Erre széttépték, mint egy macskát. Ketten a fejét fogták, ketten a lábát, és kitekerték a nyakát. Aztán ráhúztuk a hátizsákját a cigarettákkal együtt, és szépen bedobtuk a Drinába. Ki is akart volna szívni olyan cigarettából. Reggel aztán mindent tûvé tettek érte. – Jelenteni kellett volna, hogy megszökött – jegyezte meg bölcsen Švejk –, hogy már régen készülõdött rá, és mindennap azt mondta, hogy meg fog lógni. – Eh, ki gondolt volna ilyesmire – felelte Vodièka –, mi megtettük a magunkét, és a többivel egyáltalán nem törõdtünk. Ott nagyon könnyû volt az ilyesmi, mindennap eltûnt valaki, és aztán már a Drinából se halászták ki. A felpuffadt komitácsik nagyon szépen úsztak ott a Drinán a Duna felé, a mi szétlõtt landvereseink mellett. Egy-két tapasztalatlan fiú, aki elõször látott ilyet, egy kis lázat kapott tõle. – Azoknak kinint kellett volna adni – mondta Švejk. Éppen beléptek a hadosztálybíróság irodáinak barakkjába, és a patruj azonnal bevezette õket a 8. számú irodahelyiségbe, ahol az iratokkal megrakott hosszú asztal mögött Ruller hadbíró ült. Elõtte néhány törvénykönyv hevert, rajtuk egy félig üres teáspohár. Az asztal jobb oldalán feszület állott, elefántcsont utánzatból, beporosodott Krisztussal, aki kétségbeesetten nézett le a keresztjének talpára, melyet cigarettacsutkák tömege borított. Ruller hadbíró éppen újabb fájdalmat okozott a megfeszített istennek, amennyiben a kereszt talpán megint elnyomott egy cigarettát, s a másik kezével felemelte a teáspoharat, amely hozzáragadt egy törvénykönyvhöz. Miközben kiszabadította a poharat a törvénykönyv fogságából, tovább lapozott egy könyvben, amelyet a tiszti kaszinóból vett kölcsön. Ez a könyv, amelyet Fr. S. Kraus írt, a következõ sokat ígérõ címet viselte: „Forschungen zur Entwicklungsgeschichte der geschlechtlichen Moral.”[157] Ruller hadbíró elnézegette a férfi és nõi nemi szerveket ábrázoló naiv rajzokat, a melléjük írt versekkel együtt, amelyeket a tudós Fr. S. Kraus a berlini Nyugati pályaudvar klozettjában fedezett fel – érthetõ tehát, hogy nem lett figyelmes a belépõkre. A reprodukciók szemlélésébõl csak Vodièka köhögése riasztotta fel.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Was geht los?[158]– kérdezte tovább lapozva, s a naiv rajzok, skiccek és vázlatok folytatását nézegetve. – Hadbíró úrnak alázatosan jelentem – felelte Švejk –, hogy Vodièka bajtárs meghûlt, és most köhög. Ruller hadbíró csak most nézett rá Švejkre és Vodièkára. Megpróbált szigorú arckifejezést ölteni. – Végre, hogy idevánszorogtatok, gazemberek – mondta, beletúrva az asztalon heverõ iratok rakásába –, kilenc órára hívattalak benneteket, és most már mindjárt tizenegy. – Hogy állsz, te ökör? – kérdezte Vodièkától, aki vette magának azt a bátorságot, hogy „pihenj”be lépjen. – Majd ha azt mondom, hogyruht , akkor azt csinálsz a patáddal, amit akarsz. – Hadbíró úrnak alázatosan jelentem – szólalt meg Švejk –, hogy neki reumája van. – Jobb lesz, ha befogod a pofád – mondta Ruller hadbíró –, majd ha kérdezek tõled valamit, akkor felelhetsz. Már háromszor voltál nálam kihallgatáson, és harapófogóval se lehetett kihúzni belõled semmit. Nahát, megtalálom, vagy nem találom meg? Hogy énnekem mennyi munkám van veletek, nyavalyások. De meg is keserülitek, hogy fölöslegesen fárasztottátok a bíróságot. – Nahát, ide nézzetek, piszok disznók – mondta, amikor végre kihúzott az aktacsomóból egy terjedelmes iratot a következõ felirattal: SCHWEJK & WODITSCHKA – Ne higgyétek, hogy itt fogtok henteregni a hadosztálybíróságon valami hülye verekedés miatt, és csak egy kicsit is elkerülitek a frontot. Miattatok már a hadseregbíróságra is telefonálnom kellett, barmok. Felsóhajtott. – Ne vágj olyan komoly képet, Švejk, majd a fronton elmegy a kedved attól, hogy valami honvédekkel verekedj – folytatta –, az ellenetek indított eljárás be van szüntetve, mindegyik megy az alakulatához, ott majd a raporton megkapjátok a kellõ büntetést, aztán kimentek a frontra egy menetszázaddal. Ha még egyszer a kezembe kerültök, gazemberek, úgy elbánok veletek, hogy attól koldultok. Itt az elbocsátó cédula, és viselkedjetek tisztességesen. Vezesse õket a 2-es számba. – Hadbíró úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk –, hogy mi a hadbíró úr szavait mind a ketten a szívünkbe fogjuk vésni, és nagyon szépen köszönjük a hadbíró úr jóságát. Ha most civilben volnánk, akkor bátorkodnék azt mondani, hogy a hadbíró úr egy aranyember. És ugyanúgy mind a ketten õszintén bocsánatot kell kérjünk a hadbíró úrtól, hogy a hadbíró úrnak olyan sokszor be

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kellett piszkolni magát velünk. Mi ezt igazán nem érdemeljük meg. – Most aztán menjetek már a fenébe! – kiáltott rá a hadbíró Švejkre. – Ha Schröder óberszt úr nem szól az érdeketekben, nem tudom, mit csináltam volna veletek. Vodièka csak a folyosón érezte magát megint a régi Vodièkának, amikor a patruj a 2-es számú irodába kísérte õket. A kísérõ katona attól félt, hogy elkésik az ebédrõl, és ezért így szólt hozzájuk: – Mozogjatok egy kicsit, fiúk, úgy másztok, mint a tetûk. Erre Vodièka közölte vele, hogy ne sokat pofázzon. Mivel az irodából a katonai írnokok elmentek menázsiért, a kísérõ katona kénytelen volt ideiglenesen visszakísérni õket a hadosztály bíróság fogdájába, s ezenközben dühös káromkodásokat intézett a katonai írnokok gyûlölt fajtájának címére. – A bajtársak majd megint kiszednek minden zsíros falatot a levesembõl – panaszolta tragikusan –, és hús helyett csak mócsingot hagynak. Tegnap is bekísértem két alakot a lágerbe, és valaki felzabálta a fél veknimet, amit közben kifaszoltak nekem. – Ti itt a hadosztálybíróságon másra se tudtok gondolni, csak a zabálásra – mondta Vodièka, aki immár teljesen feléledt. Az egyéves önkéntes, amikor közölték vele, hogy mi lett a vége a dolognak, így kiáltott fel: – Szóval a menetszázad, barátaim! Olyan ez, mint a cseh turisták lapjában: „Szerencsés túrát!” Az úti elõkészületek már megtörténtek, a dicsõséges hadvezetés már mindenrõl gondoskodott, és mindent elintézett. Ti is meghívót kaptatok, hogy vegyetek részt a nagy galíciai kiránduláson. Vidám elmével és könnyû, örvendezõ szívvel vágjatok neki az útnak. Szeressétek majd tiszta szívbõl azt a vidéket, ahol megismerkedtek a lövészárkokkal. Gyönyörû táj az és fõként nagyon érdekes. A távoli idegenben is úgy fogjátok érezni magatokat, mintha otthon volnátok, egy rokoni tájon, sõt csaknem úgy, mint édes szülõföldeteken. Magasztos érzésekkel vágjatok neki a zarándokútnak ama vidék felé, amelyrõl már az öreg Humboldt is megmondta: „Az egész világon nem láttam semmi nagyszerûbbet annál a hülye Galíciánál.” Azok a bõséges és értékes tapasztalatok, amelyeket dicsõséges hadseregünk az elsõ galíciai visszavonulás alkalmával gyûjtött, kétségtelenül üdvös útmutatásul szolgálnak majd újabb hadmûveleteink számára a második út programjának összeállításában. Csak folyvást elõre az orrotok után Oroszország felé, és örvendezve lõjétek a levegõbe összes patronjaitokat. Ebéd után, mielõtt Švejk és Vodièka elment volna az irodára, odalépett hozzájuk a szerencsétlen tanító, aki a tetvekrõl szóló verset írta, és félrevonva õket, titokzatosan így szólt: – El ne feledjétek, hogy amint az orosz oldalon lesztek, mindjárt ezt kell hogy mondjátok az oroszoknak: „Zdrásztvujtye, ruszkije bratja, mi bratja csehi, mi nyet avsztrijci.”[159] Mielõtt kiléptek volna a barakkból, Vodièka tüntetõen kifejezésre akarta juttatni a magyarokkal

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szemben táplált érzelmeit, valamint azt a körülményt, hogy a fogság nem gyöngítette meg és nem ingatta meg a meggyõzõdésében, azért rátaposott annak a magyarnak a lábára, aki nem akart a hadseregben szolgálni, és ráordított: – Húzzál cipõt, nyavalyás! – Kár, hogy nem felelt – közölte aztán bosszúsan Švejkkel Vodièka, az öreg árkász –, kár, hogy nem mondott valamit, akkor az egyik fülétõl a másikig felhasítottam volna neki a pofáját. De ez a hülye pofa hallgat, és tûri, hogy a lábára tapossanak. Az istenfáját, Švejk, csak úgy forr bennem a méreg, hogy nem ítéltek el. Most úgy néz ki a dolog, mintha röhögnének rajtunk, és azt mondanák, hogy az, amit a magyarokkal csináltunk, egy fabatkát sem ér. Pedig úgy verekedtünk, mint az oroszlánok. Te vagy az oka, hogy nem ítéltek el bennünket, és olyan igazolást adtak, mintha még verekedni se tudnánk rendesen. Mit gondolnak ezek mirólunk? Egészen rendes kis kalamajka volt. – Kedves fiam – mondta Švejk jóindulatúan –, nem is tudom megérteni, miért nem örülsz neki, hogy a hadosztálybíróság minket hivatalosan egész rendes embereknek ismert el, akikkel szemben semmit se hozhat fel. Igaz, hogy én a kihallgatáson mindenféleképpen csûrtem-csavartam a dolgot, azt így kell csinálni, a hazugság kötelesség, mint ahogy a Bass ügyvéd mondogatja mindig az ügyfeleinek. Mikor a hadbíró úr megkérdezte tõlem, hogy miért törtünk be a Kákonyi úr lakásába, én egyszerûen azt feleltem: „Úgy gondoltam, hogy a legjobban akkor ismerkedhetünk meg a Kákonyi úrral, ha elmegyünk hozzá látogatóba.” A hadbíró úr aztán már semmit se kérdezett tõlem, és elege volt az egészbõl. – Sose felejtsd el – folytatta elmélkedéseit Švejk –, hogy a katonai bíróságok elõtt senki se szabad hogy valljon. Amikor a helyõrségi fogházban ültem, a szomszéd szobából egy katona mindent bevallott, és ahogy a többiek errõl tudomást szereztek, mindjárt megpokrócozták, és ráparancsoltak, hogy vonja vissza a vallomását. – Ha valami tisztességtelen dolgot csinálnék, akkor nem vallanám be – mondta Vodièka, az öreg árkász –, de amikor az a zsivány hadbíró egyenesen megkérdezte tõlem: „Verekedett?”, én azt feleltem: „Igen, verekedtem.” – „Bántalmazott valakit?” – „Hát hogyne, hadbíró úr.” – „Megsebesített valakit?” – „Magától értetõdik, hadbíró úr. Hadd lássa, hogy kivel van dolga.” És éppen az a szégyen, hogy szabadon eresztettek minket. Ez olyan, mintha nem akarná elhinni, hogy szétvertem azokon a magyar legényeken az übersvungomat, hogy nudlit csináltam belõlük meg csupa daganatot és kék foltot. Te is ott voltál, láttad, hogy egyszerre három magyar volt rajtam, és egy pillanat múlva már a földön fetrengett mind a három, és én megtapostam õket. És ezek után egy ilyen, taknyos hadbíró-fajzat beszünteti ellenünk a vizsgálatot. Ez olyan, mintha azt mondaná nekem: „Menjen már, maga szarházi, maga és a verekedés!” Majd ha vége lesz a háborúnak, és megint civilben leszek, valahol csak ráakadok erre a rohadtra, és megmutatom neki, hogy tudok-e verekedni, vagy nem. Azután idejövök Királyhidára, és olyan rumlit csapok itt, amilyet még nem látott a világ, hogy az emberek a pincébe fognak bújni, amikor megtudják, hogy eljöttem látogatóba ezekhez a királyhidai bitangokhoz, a nyomorultakhoz, a dögökhöz. Az irodában minden rendkívül gyorsan zajlott le. Egy õrmester, akinek még zsíros volt a szája az ebédtõl, rendkívül komoly képpel átadta Vodièkának és Švejknek az irataikat, és nem mulasztotta el az alkalmat, hogy mindkettõjükhöz beszédet intézzen, melyben katonai szellemükhöz apellált, s mivel wasserpolák[160]volt, szónoklatát átszõtte tájszólásának különbözõ szép kifeje-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zéseivel: „marekvium”, „glupi rolmopszije”, „krajcova szedmina”, „szvinya poripana” és „dum vam banye na mjeszjnuckovi vasi gzichti”.[161] Mikor Švejk elbúcsúzott Vodièkától, mivel mindegyiket a maga alakulatához kísérték, így szólt az öreg árkászhoz: – Ha vége lesz ennek a háborúnak, gyere el hozzám látogatóba. Minden este hat órától fogva megtalálsz a „Kehely”-ben a Bojišten. – Világos, hogy elmegyek – felelte Vodièka –, lesz ott valami rumli? – Ott mindennap elõjön valami – ígérte Švejk –, de ha éppen túl nagy csend lenne, majd elintézzük valahogy. Elváltak, s amikor már jó néhány lépésnyire voltak egymástól, Vodièka, az öreg árkász, visszakiáltotta Švejknek: – De biztosan gondoskodjál valami mulatságról, mire megjövök. Švejk pedig így válaszolt: – Jó, csak feltétlenül ott legyél, ha vége lesz ennek a háborúnak. Mind messzebbre kerültek egymástól, s egy idõ múlva a második barakksor sarkánál ismét felharsant Vodièka hangja: – Švejk, Švejk, milyenfajta sört mérnek ott a „Kehely”-ben? Švejk válasza úgy szólt, mint a távoli visszhang: – Velkopopoviceit. – Azt hittem, hogy smíchovit – kiáltotta a távolból Vodièka. – Lányok is vannak ott – ordította Švejk. – Hát akkor a háború után, este hat órakor – kiáltotta lentrõl. Vodièka. – Gyere inkább fél hétre, hogyha netalán elkésnék – felelte Švejk. És Vodièka még egyszer odakiáltott, immár nagyon messzirõl: – Hat órára nem tudsz ott lenni? – Jól van, ott leszek hatra – hallotta Vodièka a távolodó Švejk válaszát. Így búcsúzott el Švejk, a derék katona, Vodièkától, az öreg árkásztól. „Wenn die Leute auseinander gehen, da sagen sie auf Wiedersehen.”[162]

BRUCK AN DER LEUTHÁTÓL SOKAL FELÉ Lukᚠfõhadnagy izgatottan járkált fel és alá a 11. menetszázad irodájában. Ez az iroda egy sötét lyuk volt a század barakkjában, s deszkafal választotta el a folyosótól. Egy asztal, két szék, egy petróleumoskanna és egy priccs. A fõhadnagy elõtt Vanìk számvivõ õrmester állt, aki itt szokta kitölteni a zsoldfizetési lapokat, itt könyvelte a legénységi konyha számláit, õ volt az egész szá-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zad pénzügyminisztere, s itt töltötte az egész áldott napot, itt is aludt. Az ajtóban egy kövér baka állt, olyan hosszú szakállal, mint Krakonoš.[163]Baloun volt ez, a fõhadnagy új tisztiszolgája, civilben molnár, valahonnan Èeský Krumlov mellõl. – Maga valóban nagyszerû puccert választott ki nekem – fordult Lukᚠfõhadnagy a számvivõ õrmesterhez –, szívbõl köszönöm magának ezt a kedves meglepetést. Elsõ nap, hogy ebédért küldöm a tisztikonyhára, mindjárt felfalja nekem a felét. – Kiöntöttem, kérem szépen – mondta a kövér óriás. – Jó, kiöntötted. De csak a levest vagy a szószt önthetted ki, nem pedig a frankfurti pecsenyét. Akkora kis darabot hoztál, amennyi a körmöm alatt elférne. És hová tetted a rétest? – Én… – Ne tagadj, felfaltad. Lukᚠfõhadnagy oly komolyan és oly szigorú hangon mondta ki az utolsó szavakat, hogy Baloun önkéntelenül is hátrált két lépést. – Informálódtam a konyhában, hogy mit adtak ebédre. Leves volt májgombóccal. Hová tetted a gombócokat? Mind kihalásztad útközben, ez a színtiszta igazság. Aztán marhahús volt uborkával. Mit csináltál vele? Azt is felfaltad. Két szelet frankfurti pecsenye. És csak egy fél szeletet hoztál, mi? Két darab rétes! Hová tetted? Beletömted a hülye fejedbe, te gyalázatos disznó. Beszélj, hová tetted a rétest? Hogy beleejtetted a sárba? Te kapcabetyár. Meg tudod nekem mutatni azt a helyet, ahol a sárban fekszik? Hogy mindjárt odaszaladt valami kutya, mintha fütyültek volna neki, rávetette magát, és elvitte? Krisztus atyám, úgy felpofozom azt a dagadt képedet, hogy olyan lesz a fejed, mint egy dézsa! És még tagad nekem a disznó. Tudod, hogy ki látott meg? Itt van ni, rechnungsfeldwebl Vanìk. Õ jött oda hozzám, és azt mondta: „Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ez a disznó, ez a Baloun, az óberlajtnant úr ebédjét zabálja. Kinézek az ablakból, és látom, hogy fal, mintha egy hete nem evett volna.” Ide hallgasson, sie rechnungsfeldwebl, hát nem tudott egy másik marhát találni nekem, pont ezt a gazembert kellett? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, úgy látszott, hogy Baloun a legrendesebb ember az egész menetszázádunkból. Olyan nagy mamlasz, hogy még egy gevergriffet se tud megjegyezni magának, és ha puskát adunk a kezébe, még valami szerencsétlenséget csinál. A legutóbbi gyakorlaton kis híján kilõtte a szomszédja szemét vaktölténnyel. Úgy gondoltam, hogy legalább az ilyen szolgálatra meg fog felelni. – Meg, és felfalja a gazdája egész ebédjét – mondta Lukᚠ–, mintha nem volna neki elég a porciója. Csak nem vagy éhes? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én folyton éhes vagyok. Ha valakinek marad egy kis komiszkenyere, hát megveszem tõle cigarettáért, de az is kevés, akármennyit kapok. Én már természettõl fogva ilyen vagyok. Mindig azt hiszem, hogy már jóllaktam, pedig dehogy. Egy kis

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html idõ múlva megint, éppen úgy, mint evés elõtt, elkezd korogni a gyomrom, és máris újra jelentkezik a rohadt. Néha azt hiszem, hogy most már igazán elég volt, hogy most már semmi se fér belém, és mégis. Látok valakit, hogy eszik, vagy csak megérzem a szagát, és máris olyan a gyomrom, mintha egerek háltak volna benne. Mindjárt jelentkezik a gyomor, és követeli a magáét, és akkor én lenyelném a patkószöget is. Óberlajtnant úrnak alássan jelentem, én már kértem, hogy adjanak nekem dupla porciót; Budejovicében már voltam evégett az ezredorvos úrnál, és õ ahelyett három napra ott fogott a maródiszobán, és mindennap csak egy kis bögre üres levest kaptam. Azt mondja, majd én megtanítalak, te szemét, hogy éhes legyél. Gyere csak ide még egyszer, meglátod, hogy amikor elmész, olyan leszel, mint a fuszujkaszár! Nekem, óberlajtnant úr, kérem, nem muszáj csak finom dolgokat látni, engem a közönséges dolgok is mindjárt ingerelni kezdenek, és rögtön megered a nyálam. Jelentem alássan, óberlajtnant úr, tisztelettel kérem, hogy engedélyezzenek nekem dupla porciót. Ha már hús nem is lesz, hát legalább körítést, krumplit, gombócot, egy kis szószt, abból mindig marad… – Jó, végighallgattam a pimaszságaidat, Baloun – felelte Lukᚠfõhadnagy. – Hallott már ilyet, sie rechnungsfeldwebl, hogy egy katona mindennek a tetejébe még olyan pimasz is lett volna, mint ez a csirkefogó? Felfalja az ebédemet, és még azt kívánja, hogy dupla porciót engedélyezzek neki. Na de majd én megtömöm a gyomrodat, Baloun. – Sie rechnungsfeldwebl – fordult Vanìkhez –, kísérje ezt az alakot Weidenhoffer káplárhoz, kössék ki szépen az udvaron a konyha elõtt két órára, hadd nézze végig az esti gulyásosztást. Jó magasra kössék ki, hogy csak lábujjhegyen álljon, és lássa, ahogy a kondérban fõ a gulyás. És az egész gulyásosztás alatt ott legyen kikötve a disznó, hogy csorogjon a nyála, mint egy kiéhezett szukának, amelyik a hentesbolt elõtt szaglászik. Mondja meg a szakácsnak, hogy a Baloun porcióját osszák szét! – Parancsára, óberlajtnant úr. Gyerünk, Baloun! Amikor kifelé indultak, a fõhadnagy megállította õket az ajtóban, és Baloun rémült arcára pillantva, diadalmasan így kiáltott: – Nahát, Baloun, most kihúztad a lutrit. Jó étvágyat kívánok! És ha még egyszer elõfordul az ilyesmi, irgalmatlanul hadbíróság elé állítlak. Miután Vanìk visszajött, és közölte, hogy Baloun már ki van kötve, Lukᚠfõhadnagy azt mondta: – Maga ismer engem, Vanìk, tudja, hogy nem szívesen csinálok ilyet, de nem tehetek róla. Elõször is be kell látnia, hogy ha a kutyától elveszik a csontját, hát morog. Nem akarom, hogy egy ilyen aljas fickó éljen mellettem, másodszor pedig már az a körülmény is, hogy Baloun ki van kötve, nagy erkölcsi és lélektani hatást fog gyakorolni az egész legénységre. Ezek a zsiványok az utóbbi idõben, amióta menetszázadban vannak, és tudják, hogy holnap vagy holnapután kimennek a harctérre, azt csinálnak, amit akarnak. Lukᚠfõhadnagy rendkívül meggyötörtnek látszott, és csendes hangon folytatta: – Tegnapelõtt a nachtübungon, mint maga is tudja, az einjährigfreiwilligenschule[164]ellen kellett manõvereznünk a cukorgyár mögött. Az elsõ svarm volt az elõvéd, az csendesen haladt az országúton, mert én magam vezettem, de a második, amelynek az volt a feladata, hogy balra menjen, és elõõrsöket küldjön a cukorgyár felé, az úgy viselkedett, mintha kiránduláson lett volna. Úgy daloltak és dobogtak, hogy biztos elhallatszott egészen a lágerig. Aztán a jobbszárnyon elõrement a harmadik

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html svarm, hogy felderítse a terepet az erdõ alatt, az jó tíz percnyire volt tõlünk, és még olyan messzirõl is látszott, hogy a betyárok cigarettáznak, csak úgy fénylettek azok a tüzes pontok a sötétben. A negyedik svarmot meg hátvédnek jelöltük ki, és az ördög tudja, hogy történt, de egyszerre csak az elõvédünk elõtt bukkant fel, úgyhogy ellenségnek hittük, és nekem vissza kellett vonulnom a saját hátvédem elõl, amely egyre tovább nyomult ellenem. Hát így néz ki a tizenegyes menetszázad, amit örököltem. Mit csináljak velük? Hogy fognak viselkedni egy igazi gefechtben? Lukᚠfõhadnagynak közben össze volt téve a keze, az arca vértanúi kifejezést öltött, és az orra hegye megnyúlt. – Emiatt nem fõjön a feje, fõhadnagy úr – próbálta megnyugtatni Vanìk számvivõ õrmester –, ne tessék ezzel gyötörni magát. Én már három menetszázadnál voltam, mindegyiket szétverték az egész zászlóaljjal együtt, és aztán megint újat alakítottunk. És mindegyik menetszázad olyan volt, mint a másik, egyik se volt jobb egy hajszállal se, mint az óberlajtnant úré. A legrosszabb volt a kilencedik. Az magával cipelte fogságba az összes sarzsikat és a századparancsnokot is. Engem csak az mentett meg, hogy éppen az ezredtrénhez mentem rumot meg bort faszolni a századnak, és így nélkülem csinálták az egészet. – És tetszik tudni, óberlajtnant úr, hogy a múltkori nachtübungon, amirõl beszélni tetszett, az einjährigfreiwilligenschule, amelyiknek be kellett volna kerítenie a mi századunkat, egészen a Fertõ tóig kalandozott? Folyton csak masírozott elõre, amíg meg nem virradt, és így az elõõrsök egyszerre csak a mocsárban voltak. És maga Ságner kapitány úr vezette õket. Talán egészen Sopronig elmentek volna, ha ki nem világosodik – folytatta titokzatos hangon a számvivõ õrmester, aki nagy gyönyörûséget talált az ilyen esetekben, és nyilvántartotta az összes hasonló történeteket. – És tetszik tudni, óberlajtnant úr – mondta bizalmasan kacsintva –, hogy úgy van, hogy a Ságner kapitány úr lesz a mi menetzászlóaljunk parancsnoka? Azelõtt, mint ahogy Hegner törzsõrmester mondta, azt beszélték, hogy a fõhadnagy úr lesz a zászlóaljparancsnok, mert a fõhadnagy úr minálunk a legidõsebb tiszt, de aztán állítólag a hadosztály közölte a dandárral, hogy Ságner kapitány urat nevezték ki. Lukᚠfõhadnagy meredten nézte a poros padlót, és cigarettára gyújtott. Tudott arról, amit Vanìk mesélt, és meg volt gyõzõdve róla, hogy igazságtalanság történt vele. Ságner kapitány már kétszer megelõzte az elõlépésben; de Lukᚠmost csak annyit mondott: – Ugyan, Ságner kapitány… – Én nem nagyon örülök ennek – közölte bizalmasan a számvivõ õrmester. – Hegner törzsõrmester mesélte, hogy Ságner kapitány úr Szerbiában a háború elején ki akarta tüntetni magát valahol a montenegrói hegyekben, és a zászlóaljából egymás után kergette neki a századokat a szerb stellungok masingeverjeinek, habár ez teljesen fölösleges dolog volt, és a gyalogság ott bagót sem ért, mert a szerbeket azok közül a sziklák közül csak a tüzérség tudta volna kiverni. Az egész bataillonból összesen nyolcvan ember maradt, Ságner kapitány úr is lövést kapott a kezébe, aztán meg vérhast a kórházban, aztán visszajött Budejovicébe az ezredhez, és tegnap este ál-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lítólag azt mesélte a kaszinóban, hogy õ milyen jól érzi magát a fronton, hogy õ otthagy akár egy egész marsbataillont, de megmutatja, hogy mit tud, és signum laudist fog kapni, mert Szerbiáért orrot kapott, de most vagy elesik az egész marsbataillonnal vagy kinevezik alezredesnek, még ha bele is pusztul az a marsbataillon. Én azt hiszem, óberlajtnant úr, hogy ez a rizikó miránk is vonatkozik. Nemrég mesélte Hegner törzsõrmester, hogy nem tetszik túlságosan jóba lenni a Ságner kapitány úrral, és hogy ezért õ elõször a mi századunkat küldi majd a gefechtbe, méghozzá a legborzalmasabb helyekre. A számvivõ õrmester felsóhajtott: – Nekem az volna a véleményem, hogy egy ilyen háborúban, mint ez, amikor olyan sok a katonaság, és olyan hosszú a front, rendes manõverezéssel többet lehetne elérni, mint valami elkeseredett támadásokkal. Én láttam olyat a Dukla alatt, a tizedik menetszázaddal. Akkor minden nagyon simán ment, parancs jött, hogy „nicht schiessen”, így hát nem is lõttünk, és vártuk, hogy az oroszok jöjjenek közel hozzánk. Egyetlen puskalövés nélkül elfoghattuk volna õket, de akkor a balszárnyunkon landveresek voltak, és ezek a hülyék úgy megijedtek, mikor az oroszok közeledtek, hogy hanyatt-homlok megindultak lefelé a havas lejtõn, mint egy szánkópályán, és mi parancsot kaptunk, hogy az oroszok áttörték a balszárnyat, és mi próbáljunk eljutni a dandárhoz. Én akkor éppen a dandárnál voltam aláíratni a kompanieverpflegungsbuchot,[165]mert nem tudtam megtalálni az ezredtrénünket, és így láttam, hogy a tizedik menetszázadból az elsõ menekülõk megérkeztek a dandárhoz. Estig százhúszan jöttek, a többiek állítólag eltévedtek menekülés közben, és lecsúsztak valahová az orosz stellungokba a hóban, mintha csak ródliztak volna. Az ott borzasztó volt, óberlajtnant úr, a Kárpátokban az oroszoknak fent is, lent is voltak stellungjaik. És aztán, óberlajtnant úr, kérem, a Ságner kapitány úr… – Hagyjon már békén a Ságner kapitány úrral – mondta Lukᚠfõhadnagy –, mindezt tudom, és ne higgye, hogy majd ha valami sturmba vagy gefechtbe kerülünk, akkor maga véletlenül megint valahol az ezredtrénnél lesz, rumot és bort faszolni. Már figyelmeztettek rá, hogy maga iszik, mint egy kefekötõ, és csak rá kell nézni arra a vörös orrára, mindjárt látja az ember, hogy kivel áll szemben. – Ez még a Kárpátokból van, óberlajtnant úr, ott muszáj volt, a menázsi hidegen érkezett fel hozzánk, a lövészárkok benne a hóban, tüzet rakni nem volt szabad, úgyhogy csak az a rum tartotta bennünk a lelket. És ha én nem vagyok ott, úgy lett volna, mint a többi századokban, hogy még rum se volt, és az emberek megfagytak. Ellenben minálunk mindenkinek vörös volt az orra a rumtól, igaz, hogy ez megint csak pech volt, mert a zászlóaljtól parancs jött, hogy járõrbe csak olyanok menjenek, akiknek vörös az orra. – Most már vége van a télnek – közölte sokatmondóan a fõhadnagy. – A harctéren, óberlajtnant úr, bármilyen évszakban nélkülözhetetlen dolog a rum, éppen úgy, mint a bor. Hogy úgy mondjam, jó hangulatot csinál. Egy fél csajka bortól és egy negyedliter rumtól akár az ördöggel is megverekszik a legénység… Melyik marha kopog már megint az ajtón, nem látja, hogy ki van írva:Nicht klopfen! Herein![166] Lukᚠfõhadnagy a széken ülve az ajtó felé fordult, és nézte, ahogy az ajtó lassan és halkan kinyílik. S éppoly halkan belépett a 11. menetszázad irodájába Švejk, a derék katona – szalutálva

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html jött be, valószínûleg már odakint kezdett szalutálni, amikor aNicht klopfen! feliratot bámulta. Szalutálása tökéletes összhangban volt végtelenül elégedett és gondtalan arckifejezésével. Úgy nézett ki, mint a tolvajok görög istene, akit egy osztrák baka józan egyenruhájába bújtattak. Lukᚠfõhadnagy egy pillanatra lehunyta a szemét, miközben Švejk, a derék katona, átölelte és megcsókolta õt a tekintetével. Körülbelül ilyen szeretettel nézhetett atyjára a tékozló fiú, aki elveszett vala és megtaláltatott, mikor hazatérése után az atya nyársra húzatott a tiszteletére egy tulkot. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy megint itt vagyok – szólalt meg az ajtóban Švejk, olyan õszinte természetességgel, hogy Lukᚠfõhadnagy egyszeriben magához tért. Amióta Schröder ezredes közölte vele, hogy ismét a nyakára küldi Švejket, Lukᚠfõhadnagy a lelke mélyén mindennap messzebbre tolta ezt a találkozást. Minden reggel így szólt magához: „Ma talán még nem jön meg, talán elkövetett valamit, és még ott tartják.” És mindezen kombinációkat Švejk most romba döntötte a belépésével, amelyet oly kedvesen és egyszerûen hajtott végre. Švejk most ránézett Vanìk számvivõ õrmesterre, odafordult és barátságosan mosolyogva átadta neki a papírjait, amelyeket a köpenye zsebébõl húzott elõ: – Rechnungsfeldvébl úrnak jelentem alássan, hogy ezeket a papírokat, amiket az ezredirodán állítottak ki nekem, át kell adjam a rechnungsfeldvébl úrnak. A lénung miatt van, és hogy tessék engem beírni a verpflegungba. Švejk olyan könnyed, társaságbeli modorban mozgott a 11. menetszázad irodájában, mintha õ meg Vanìk a legjobb barátok lettek volna, de a számvivõ õrmester nagyon kurtán reagált erre: – Tegye le az asztalra. – Nagyon jól tenné, sie rechnungsfeldwebl, ha magamra hagyna Švejkkel – mondta felsóhajtva Lukᚠfõhadnagy. Vanìk kiment, és megállt az ajtó elõtt, hogy kihallgassa, mit fognak mondani egymásnak ezek ketten. Egy ideig semmit se hallott, mert Švejk is, Lukᚠfõhadnagy is hallgatott. Mindketten hosszan nézték és figyelték egymást. Lukᚠúgy nézte Švejket, mintha meg akarná hipnotizálni, mint ahogy a kakas néz a tyúkra, mielõtt rávetné magát. Švejk, mint mindig, lágy, meleg tekintettel nézte Lukᚠfõhadnagyot, mintha azt akarná mondani: „Újra együtt, édes szívem, most már semmi se választ el bennünket egymástól, galambom.” S mivel a fõhadnagy sokáig nem szólalt meg, Švejk szemei fájdalmas gyengédséggel így unszolták: „Hát mondj valamit, aranyom, ontsd ki a szíved!”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Lukᚠfõhadnagy végül megtörte a kínos csendet, és jókora adag gúnyt próbált elhelyezni a szavaiban: – Isten hozta, Švejk. Nagyon szépen köszönöm, hogy meglátogatott. Nem is vártam ilyen kedves vendéget. De nem bírta türtõztetni magát, és az elmúlt napok dühe egy borzalmas ökölcsapásban tört ki belõle: olyat ütött az asztalra, hogy a kalamáris felugrott, és befröcskölte tintával a lénunglistát. Ugyanakkor Lukᚠfõhadnagy is felugrott, szorosan odaállt Švejk elé, és ráordított: – Maga barom – aztán fel s alá kezdett járkálni az iroda szûk helyiségében, és valahányszor Švejk elé ért, kiköpött. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk, mivel Lukᚠfõhadnagy szüntelenül csak járt fel és alá, iszonyú dühében papírgalacsinokat vágott a sarokba, és mindig odament az asztalhoz egy újabb darab papírért –, alázatosan jelentem, hogy a levelet rendben átadtam. Szerencsésen megtaláltam Kákonyiné õnagyságát, és mondhatom, hogy nagyon szép nõ, én ugyan csak egyszer láttam, amikor éppen sírt… Lukᚠfõhadnagy leült a számvivõ altiszt priccsére, és rekedt hangon felkiáltott: – Mikor lesz ennek vége, Švejk? Švejk úgy felelt, mintha ezt a kérdést nem is hallotta volna: – Azután volt ott egy kis kellemetlenség, de én magamra vállaltam az egészet. Õk ugyan nem akarták nekem elhinni, hogy én levelezek azzal a hölggyel, így aztán kihallgatás közben inkább lenyeltem azt a levelet, hogy minden nyomot eltüntessek elõlük. Aztán tiszta véletlenbõl, másképp nem is tudom megmagyarázni magamnak, belekeveredtem egy egészen jelentéktelen apró kis verekedésbe. Ebbõl is kimásztam, és elismerték az ártatlanságomat, és a regimentsraportra küldtek, és a hadosztálybíróságon beszüntették ellenem az egész eljárást. Az ezredirodán csak egypár percig voltam, amíg megjött az óberszt úr, õ aztán káromkodott rám egy kicsit, és azt mondta, hogy azonnal jelentkezzek az óberlajtnant úrnál mint ordonánc, és megparancsolta, hogy adjam át az üzenetét, hogy azonnal kéreti az óberlajtnant urat, tessék odamenni hozzá a menetszázad miatt. Ennek már több mint fél órája, de az óberszt úr nem tudta, hogy engem még becipelnek az ezredirodára, és még ott fogok ülni több mint egy negyedórát, mert erre az egész idõre vissza volt tartva a lénungom, és ezt a regimentnél kellett hogy kifizessék nekem, nem pedig a menetszázadnál, mert engem mint ezredfoglyot kezeltek. Különben is minden úgy össze van keverve és kavarva náluk, hogy az ember egészen belebolondul… Lukᚠfõhadnagy, amikor meghallotta, hogy már egy fél órája Schröder ezredesnél kellene lennie, gyorsan magára kapta a köpenyét, és azt mondta: – Maga megint jól kisegített engem, Švejk. – Olyan kétségbeesett és reménytelen hangon mondta ezt, hogy Švejk úgy érezte, meg kell nyugtatnia néhány baráti szóval, s amikor Lukᚠfõhadnagy kirohant az ajtón, még utána kiáltotta: – Ne tessék félni, megvárja az óberszt úr, úgy sincs neki semmi dolga. Nem sokkal a fõhadnagy távozása után Vanìk számvivõ õrmester lépett be az irodába. Švejk egy széken ült, és oly módon etette a kis vaskályhát, hogy a nyitott ajtaján keresztül széndarabokat dobált belé. A kis kályha füstölt és bûzlött, és Švejk vígan folytatta a célba dobálást,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html észre sem véve Vanìket, aki egy ideig csak bámult Švejkre, de aztán berúgta a kályhaajtót, és azt mondta Švejknek, hogy takarodjék onnan. – Rechnungsfeldvébl úr – mondta Švejk méltóságteljesen –, szabadjon közölnöm a rechnungsfeldvébl úrral, hogy a parancsát a legjobb akaratom mellett sem tudom teljesíteni, és még akkor se tudnám, ha az egész lágerbõl kikergetne, mert én magasabb rendelkezéseknek vagyok alávetve. – Én ugyanis ordonánc vagyok itten – tette hozzá büszkén –, Schröder óberszt úr ide osztott be engem a 11. menetszázadba Lukᚠóberlajtnant úrhoz, akinél puccer voltam, de a velem született intelligenciám miatt ordonáncnak léptettek elõ. Mi az óberlajtnant úrral már régi ismerõsök vagyunk. Maga micsoda civilben, rechnungsfeldvébl úr? Vanìk számvivõ õrmester annyira meglepõdött a derék katona bizalmas és szomszédias modorától, hogy ezúttal nem törõdve a tekintélyével, amelyet egyébként nagyon is szeretett fitogtatni a század katonái elõtt, úgy felelt, mintha az alantasa volna Švejknek: – Nevem Vanìk, drogista vagyok Kralupyból. – Én is drogista inas voltam – mondta Švejk – egy Kokoška nevû úrnál, a prágai Perštynen. Ez egy borzasztó különc ember volt, és amikor egyszer tévedésbõl felgyújtottam neki a pincében egy benzines hordót, és minden elégett, akkor õ kidobott engem, és az ipartestület már sehová se vett fel, úgyhogy emiatt a hülye benzines hordó miatt nem kaphattam segédlevelet. Maga is készít teheneknek való fûszert? Vanìk tagadólag megrázta a fejét. – Mert mi csináltunk ilyen teheneknek való fûszert, méghozzá szentképekkel. A mi fõnökünk, Kokoška úr, borzasztó vallásos ember volt, és egyszer azt olvasta, hogy Szent Pelegrinus megsegített valami felpuffadt jószágot. Ezért a Kokoška úr valahol Smíchovban képeket nyomattatott Szent Pelegrinusról és az Emauzi-kolostorban beszenteltette ezeket kétszáz forintért. Aztán minden csomag tehénfûszerhez hozzácsomagoltunk egy ilyen képet. Ezt a fûszert meleg vízben felkavarták a teheneknek, sajtárból megitatták velük, és közben felolvastak a jószágnak egy Szent Pelegrinushoz intézett imácskát, amit Tauchen úr, a mi segédünk írt. Tudniillik, amikor ki voltak nyomtatva ezek a Szent Pelegrinus képek, a másik oldalára még oda kellett nyomtatni valami imácskát. Így aztán este az öreg Kokoška behívatta a Tauchen urat, és azt mondta neki, hogy reggelig írjon valami imácskát arra a képre és arra a fûszerre, és amikor a Kokoška úr tíz órakor bejön a boltba, már készen kell lenni az egésznek, hogy mindjárt a nyomdába mehessen, mert a tehenek már várják azt az imácskát. Vagy-vagy. Ha szépen megírja, egy forint üti a markát, ha pedig nem, akkor két hétre fel van mondva neki. A Tauchen úr egész éjszaka izzadt, és reggel egészen kialvatlanul jött boltot nyitni, és még semmi se volt neki megírva. Sõt még azt is elfelejtette, hogy hogy hívják azt a tehénfûszeres szentet. Aztán a szolgánk, a Ferdinand húzta ki a pácból. Ez mindenhez értett. Amikor kamillateát szárítottunk a padláson, mindig belemászott, lehúzta cipõjét, és megtanított bennünket, hogy így elmúlik a lábizzadás. Vagy galambokat fogott a padláson, ki tudta nyitni a pénzesfiókot, és még megtanított bennünket más svindlikre is, amiket az árukkal lehetett csinálni. Énnekem mint inasnak olyan patikám volt otthon, amit a boltból vittem

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html haza, amilyen az Irgalmasoknak se volt. Nahát, ez a Ferdinand kisegítette a Tauchen urat; csak annyit mondott: „Adja csak ide, Tauchen úr, hadd nézzem meg”, és a Tauchen úr mindjárt hozatott neki egy sört. És még meg se hozták a sört, amikor a Ferdinánd már kész is volt a felével, és fel is olvasta: Mennybõl hozok boldog hírt, orvosságot, csodaírt. Tehén, borjú, minden marha, lehet akármilyen fajta, a Kokoška-féle portól megszabadul minden kórtól… Aztán, amikor megitta a sört, és húzott egy jót a tinktúra amarából is, már nagyon gyorsan ment neki, és egy pillanat alatt gyönyörû szépen be is fejezte: Hallgassatok Szent Pelegrin szavára, egy csomagnak csak két forint az ára. Szent Pelegrin, barmainknak õre, tekints le a hálás legelõre. A sok gazda dicshimnuszt zeng teneked, Szent Pelegrin, óvj meg minden tehenet… Aztán, amikor megjött a Kokoška úr, a Tauchen úr bement vele az irodába, és amikor kijött, megmutatott nekünk két forintot, nem pedig egyet, ahogy a fõnök ígérte, és felesbe osztozni akart rajta a Ferdinand úrral. De a Ferdinandot, amikor azt a két forintot meglátta, egyszerre csak megszállta a mammon. Azt mondja, nem, vagy dupla, vagy semmi. Így aztán a Tauchen úr nem adott neki semmit, és megtartotta magának azt a két forintot, engem kivitt a raktárba, adott nekem egy pofont, és azt mondta, hogy ilyen pofonokból még százat fogok kapni, ha el merem mondani valahol, hogy azt nem õ költötte és írta, és ha a Ferdinand panaszkodni menne az öreghez, azt kell mondjam, hogy a Ferdinand szolga egy hazug. Erre meg is kellett esküdjek neki, valami dragon-ecetes demizson elõtt. És a mi bolti szolgánk elhatározta, hogy megbosszulja magát

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ezen a tehénfûszeren. Mi ezt nagy ládákban kevertük a padláson, õ pedig amennyi egérpiszkot csak össze tudott seperni, mind odahozta, és belekeverte. Aztán lócitromot gyûjtött az utcán, otthon megszárította, egy fûszeres mozsárban porrátörte, és ezt is beledobálta a Szent Pelegrinus képével ellátott tehénfûszerbe. És még ez se volt neki elég. Belepisált ezekbe a ládákba, belekakált és úgy összekavarta, hogy olyan lett, mint a korpakása… Megszólalt a telefon. A számvivõ õrmester a kagylóhoz ugrott, majd bosszúsan félrelökte: – Az ezredirodára kell mennem, csak így váratlanul, ez nem tetszik nekem. Švejk ismét egyedül maradt. Kisvártatva újra megszólalt a telefon. Švejknek nagy nehezen sikerült megértetnie magát: – Vanìk? az elment az ezredirodára. Hogy ki beszél? A tizenegyes menetszázad ordonánca. Ott ki beszél? A tizenkettes menetszázad ordonánca? Szervusz, kolléga. Hogy mi a nevem? Švejk. És a tied? Braun. Nincs véletlenül egy Braun nevû rokonod Karlínban, a rakparton, egy kalapos? Szóval nincs, nem is ismered… Én sem ismerem, csak egyszer arra mentem villamoson, és szembetûnt nekem a cégtáblája. Hogy mi újság? Én nem tudok semmit. Hogy mikor indulunk? Én még senkivel se beszéltem az indulásról. Hová kéne menjünk? – Te dilis, hát a menetszázaddal a frontra. – Arról még nem hallottam. – Szép kis ordonánc vagy. Nem tudod, hogy a lajtnantod… – Nekem óberlajtnantom van… – Az mindegy, szóval, hogy az óberlajtnantod elment-e a besprechungra az óberszthez? – De, az óberszt meghívta õtet. – Na látod, a mienk is oda ment, és a tizenharmadik század parancsnoka is; éppen most beszéltem telefonon az ordonáncukkal. Nem tetszik nekem ez a nagy sietség. Hát arról tudsz valamit, hogy a zenészek pakolnak? – Én semmirõl nem tudok semmit. – Ne tettesd magadat marhának. Tudod, hogy a rechnungsfeldvébeltek már vagon-avizót is kapott? Mennyi nálatok a mansaft létszáma? – Nem tudom. – Mi az, tökfej, attól félsz, hogy felfallak? – (Hallani, hogy a drót túlsó végén beszélõ odaszól valakinek: „Fogd csak a másik kagylót, Franta, ha látni akarod, hogy milyen hülye ordonánca

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html van a tizenegyedik századnak.”) – Halló, alszol, vagy mi van ott? Hát akkor felelj, ha egy kollégád kérdez. Szóval te még nem tudsz semmit? Ne tagadd. Nem szólt semmit a rechnungsfeldvébletek, hogy konzervet fogtok faszolni? Hogy ilyen dolgokról nem beszéltél vele? Te hülyönc, te. Hogy neked ahhoz semmi közöd? – (A drót túlsó végérõl nevetés hallatszik.) – Jó nagy marha lehetsz te is, ahogy megtudsz valamit, azonnal telefonálj nekünk a tizenkettes menetszázadba, te kis aranyos hülye. Hová valósi vagy? – Prágai. – Akkor okosabb is lehetnél… És még valamit: Mikor ment be a rechnungsfeldvébletek az irodára? – Egypár perccel ezelõtt hívták. – Nahát, és mostanáig ezt nem tudtad megmondani? A mienk is az elébb ment el, itt készül valami. Nem beszéltél a trénnel? – Nem beszéltem. – Jézus Krisztus, és te még azt mondod, hogy prágai vagy. Te semmivel se törõdsz. Hol csavarogsz egész nap? – Én csak egy órával ezelõtt jöttem meg a hadosztálybíróságról. – Hát az egész más káposzta, pajtás. Akkor még máma elmegyek hozzád beszélgetni. Most kétszer csöngesd le a telefont. Švejk éppen pipára akart gyújtani, amikor a telefon ismét megszólalt. „Bújjatok a fenekembe a telefonotokkal – mondta magában Švejk –, azt hiszitek, kedvem van diskurálni veletek?” A telefon kérlelhetetlenül tovább zörgött, úgyhogy Švejknek végül elfogyott a türelme, fogta a kagylót, és beleordított: – Halló, ki beszél? Itt Švejk, a tizenegyedik század ordonánca. A válaszban Švejk felismerte Lukᚠfõhadnagy hangját: – Mit csinálnak ott maguk? Hol van Vanìk, azonnal küldje Vanìket a telefonhoz! – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, az elébb csengett a telefon. – Ide hallgasson, Švejk, nem érek rá magával szórakozni. A katonai telefonbeszélgetés, érti, az nem olyan, mint civilben, amikor órák hosszat telefonálgatunk, hogy meghívjunk valakit ebédre. A telefonbeszélgetés legyen világos és rövid. Telefonban elmarad még az „óberlajtnant úrnak alássan jelentem” is. Na tehát, azt kérdem magától, Švejk, kéznél van az a Vanìk? Azonnal jöjjön a telefonhoz.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Nincsen kéznél, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, az elõbb az irodáról szóltak neki, hogy hívatják, még egy negyedórája se lehet, hogy elhívták innét az ezredirodára. – Na, majd ha megjövök, Švejk, elintézem én magát. Nem tud tömören beszélni? Nahát, jól figyeljen, hogy mit mondok. Tisztán hallja, nehogy aztán késõbb azzal mentegetõzzön, hogy zörgött a telefon? Abban a pillanatban, ahogy visszaakasztotta a kagylót… Szünet. Újabb csengetés. Švejk felveszi a kagylót, és a szitkok áradata zúdul rá: – Maga állat, maga bitang, maga lator. Mit csinál maga, mért szakítja meg a beszélgetést? – Kérem, óberlajtnant úr, azt tetszett mondani, hogy akasszam fel a kagylót. – Švejk, én egy óra múlva otthon vagyok, és akkor lesz nemulass… Na, szóval maga azonnal fogja magát, bemegy a barakkba, és megkeresi az egyik cugszfürert, mondjuk Fuchsot, megmondja neki, hogy azonnal vegyen tíz embert, és menjen velük a raktárba konzervet faszolni. Ismételje meg, mit kell csinálnia? – Elmegy tíz emberrel a raktárba konzervet faszolni a századnak. – Végre, hogy egyszer nem hülyéskedik. Én közben telefonálok Vanìknek az ezredirodára, hogy õ is menjen a raktárba, és vegye át a konzerveket. Ha közben visszaérne a barakkba, hagyjon ott mindent, és irány laufsrittban[167]a raktárba. Most pedig akassza vissza a kagylót. Švejk jó ideig hiába kereste nemcsak Fuchs cugszfürert, hanem a többi sarzsit is. A konyhán voltak, rágták a húst a csontokról, és azzal szórakoztak, hogy a kikötött Balount nézték, aki ugyan szilárdan állt a talpán, egészen a földig leeresztve, mert megkönyörültek rajta, de azért fölöttébb érdekes látványt nyújtott. Az egyik szakács odavitt neki egy húsos bordacsontot, bedugta a szájába, és a nagyszakállú óriás, a kikötött Baloun, akinek nem állott módjában, hogy a kezével manipuláljon, óvatosan tologatta szájában a csontot, a fogai és az ínye segítségével egyensúlyozta, s közben olyan arckifejezéssel rágcsálta a húst, mint egy erdei rém. – Kicsoda maguk közül a Fuchs cugszfürer? – kérdezte Švejk, amikor végül rájuk akadt. Fuchs szakaszvezetõ méltóságán alulinak érezte a választ, amikor látta, hogy egy közönséges baka kérdezõsködik utána. – Hé – mondta Švejk –, hányszor kérdezzem még? Melyik a Fuchs cugszfürer? Fuchs szakaszvezetõ elõlépett, és méltóságteljes tartásban minden elképzelhetõ módon elkezdett káromkodni, hogy õ nem cugszfürer, õ cugszfürer úr, és nem lehet azt mondani: „Hol a cugszfürer?” hanem csak így: „Alázatosan jelentem, hol van a cugszfürer úr?” Ha az õ szakaszában valaki nem úgy mondja, hogy: „Ich melde gehorsam”, mindjárt kap egyet a pofájába. – Lassan a testtel – mondta Švejk higgadtan –, azonnal fogja magát, megy a barakkba, ott össze-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szed tíz embert, és aztán laufsritt velük együtt a raktárba, konzervet fognak faszolni. Fuchs szakaszvezetõ annyira meg volt lepve, hogy csak ezt a szót tudta kipréselni magából: – Micsoda? – Semmi „micsoda” – felelte Švejk –, én a tizenegyes menetszázad ordonánca vagyok, és éppen az elébb beszéltem telefonon Lukᚠóberlajtnant úrral. És az óberlajtnant úr azt mondta: „Laufsritt tíz emberrel a raktárba.” Ha nem megy, Fuchs cugszfürer úr, én azonnal megyek vissza a telefonhoz. Az óberlajtnant úr határozottan azt kívánja, hogy maga menjen. Erre kár is a szót vesztegetni. „A telefonbeszélgetés, mondja Lukᚠfõhadnagy úr, legyen rövid és világos. Ha azt mondják: a Fuchs cugszfürer megy, akkor õ megy. Az ilyen parancs, az nem olyan fecsegés, mint amikor telefonon meghívunk valakit ebédre. A katonaságnál, pláne háborúban, minden késés bûncselekmény. Ha az a Fuchs cugszfürer nem indul el azonnal, mihelyt szól neki, akkor rögtön telefonáljon nekem, és én majd elintézem õt. A Fuchs cugszfürer el lesz törölve a föld színérõl.” Barátom, maga még nem ismeri az óberlajtnant urat. Švejk diadalmasan nézett a sarzsikra, akiket a megjelenése valóban elképesztett és letört. Fuchs szakaszvezetõ dörmögött valami értelmetlent, és gyors léptekkel távozott, Švejk pedig utána kiáltotta: – Szóval megtelefonálhatom az óberlajtnant úrnak, hogy minden rendben van? – Mindjárt ott leszek a raktárnál tíz emberrel – hallatszott a barakktól Fuchs szakaszvezetõ válasza, és Švejk egy árva szót se szólva többet, otthagyta a sarzsikat, akik éppúgy meg voltak lepve, mint Fuchs szakaszvezetõ. – Kezdõdik már – mondta a kis Blažek tizedes –, pakolunk. Amikor Švejk visszatért a 11. menetszázad irodájába, megint nem tudott pipára gyújtani, mert újból megszólalt a telefon. Ismét Lukᚠfõhadnagy kereste Švejket. – Hol csavarog maga, Švejk? Már harmadszor keresem, és senki se jelentkezik. – Mindent elintéztem, óberlajtnant úr. – Szóval elmentek már? – Hát persze hogy elmentek, csak azt nem tudom még, hogy ott vannak-e már. Talán fussak oda még egyszer? – Szóval megtalálta a Fuchs cugszfürert? – Megtaláltam, óberlajtnant úr. Elõször azt mondta nekem: „Micsoda?” És csak amikor megmagyaráztam neki, hogy a telefonbeszélgetések legyenek rövidek és világosak… – Ne szórakozzon, Švejk… Vanìk még nem jött vissza?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Nem jött vissza, óberlajtnant úr, kérem. – Ne ordítson úgy a telefonba. Nem tudja, hol lehet az az átkozott Vanìk? – Nem tudom, óberlajtnant úr, kérem, hogy hol lehet az az átkozott Vanìk. – Ott volt az ezredirodán, de már elment valahová. Azt hiszem, hogy a kantinban lesz. Menjen utána, Švejk, és mondja meg neki, hogy azonnal jöjjön a raktárba. Aztán még valamit. Azonnal keresse meg a Blažek káplárt, és mondja meg neki, hogy rögtön oldozza el azt a Balount, és Baloun aztán mindjárt jöjjön hozzám. Akassza vissza a kagylót! Švejk valóban nekilátott e sok ügyes-bajos dolog elintézésének. Amikor megtalálta Blažek tizedest, és közölte vele a Baloun eloldozására vonatkozó fõhadnagyi parancsot, Blažek káplár ezt dörmögte: – Be vannak rezelve, már a cipõjükbe csorog a nadrágjukból. Švejk végignézte az eloldozást, majd elkísérte Balount, mivel úgyis arra kellett mennie a kantin felé, hogy megkeresse Vanìk számvivõ õrmestert. Baloun a megváltóját látta Švejkben, és megígérte neki, hogy valahányszor csomagot kap hazulról, mindig osztozni fog vele. – Nálunk nemsokára disznóölés lesz – mondta mélabúsan Baloun –, te hogy szereted a hurkát, véresen vagy vér nélkül? Csak mondd meg, még ma este írok haza. A disznóm meglesz vagy százötven kiló. Olyan a feje, mint egy bulldogé, és az ilyen disznók a legjobbak. Egy ilyen disznó sose mond csütörtököt. Ez nagyon jó fajta, megéri a pénzét. Nyolc ujjnyi háj lesz rajta. Mikor otthon voltam, a májas hurkát én magam csináltam, és mindig úgy teletömtem magam vele, hogy majdnem szétpukkadtam. A tavalyi disznóm százhatvan kilós volt. – De micsoda disznó volt – mondta fellelkesülve, és a búcsúnál erõsen megszorította Švejk kezét. – Kizárólag csak krumplin neveltem, és magam is bámultam, hogy milyen szépen hízik. A sonkáját besóztam, és egy ilyen szép sózott sonkadarab, krumplis gombóccal, töpörtyûvel meghintve, káposztával, az a legfinomabb falat. Arra csúszik a sör. Az ember olyan elégedettnek érzi magát. És a háború mindezt elvette tõlünk. A szakállas Baloun nagyot sóhajtott, és elindult az ezrediroda felé, miközben Švejk a kantinba igyekezett a magas, öreg hársfák sora alatt. Vanìk számvivõ õrmester ezalatt nyugodtan üldögélt a kantinban, és arról mesélt valami ismerõs törzsõrmesternek, hogy a háború elõtt mennyit lehetett keresni zománcfestéken és cementmázakon. A törzsõrmester már beszámíthatatlan állapotban volt. Délelõtt meglátogatta egy pardubicei földbirtokos, akinek a fia ott szolgált a lágerben, csinos kis összeget adott a törzsõrmesternek, és egész délelõtt itatta lent a városban.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A törzsõrmester most elkeseredetten üldögélt, már semmi sem ízlett neki, azt se tudta, hogy miket beszél, és a zománcfestékekrõl szóló elõadásra egyáltalán nem is reagált. Csak a saját elképzeléseivel foglalkozott, és valami olyasfélét dünnyögött, hogy Tøeboòból Pelhøimovba és onnét vissza helyiérdekûnek kéne menni. Amikor Švejk belépett, Vanìk éppen másodszor próbálta megmagyarázni a törzsõrmesternek, pontos számadatokkal, hogy az építkezéseken mennyi hasznot hajtott egy kilogramm cementmáz, mire a törzsõrmester, akinek egészen másutt járt az esze, így felelt: – Visszafelé meghalt az úton, és csak leveleket hagyott maga után. Meglátta Švejket, nyilván összetévesztette egy számára ellenszenves egyénnel, s ezért szidni kezdte, és hasbeszélõnek titulálta. Švejk odalépett Vanìkhez, aki szintén be volt már állítva, de azért nagyon kedvesen és barátságosan viselkedett. – Rechnungsfeldvébl úr – jelentette Švejk –, azonnal tessék a raktárba menni, ott már vár a Fuchs cugszfürer tíz emberrel, konzervfaszolás lesz. Laufsrittban tessék odafutni. Az óberlajtnant úr már kétszer telefonált. Vanìk hangosan felnevetett: – Majd ha meszet ettem, kedvesem. Elõbb kifestem magam bolondnak, szívecském. Mindenre van elég idõ, nem ég a tetõ a fejünk fölött, aranyos kicsikém. Ha majd a Lukᚠfõhadnagy úr annyi menetszázadot állított össze, mint én, akkor majd elmondhatja, hogy tud valamit, és senkit se fog fölöslegesen nyúzni a laufsrittjével. Én már az ezredirodán is parancsot kaptam, hogy holnap indulunk, tehát csomagoljunk, és azonnal menjünk útravalót faszolni. És mit csináltam, szépen idejöttem egy negyedliter borra, nagyon kellemesen elüldögélek itt, és hagyom futni az egészet. A konzerv, az konzerv marad, és a faszolás, az faszolás marad. Én jobban ismerem a raktárt, mint az óberlajtnant úr, és tudom, hogy az ilyen besprechungokon a tiszt urak miket beszélnek az óberszt úrnál. Az óberszt úr azt csak úgy képzeli a fantáziájával, hogy a raktárban konzervek vannak. A mi ezredünk raktárában soha nem volt semmiféle konzerv, mindig csak esetrõl esetre kaptunk a dandártól vagy kölcsönkértünk más ezredektõl, akikkel éppen kapcsolatban voltunk. Csak a benešovi ezrednek több mint háromszáz konzervvel tartozunk. Hehe. Meséljenek csak a besprechungon, amit akarnak, nem kell izgulni. Majd a raktáros úgyis megmondja a fiúknak, ha odamennek, hogy kár volt a gõzért. Eddig még egyetlen menetszázad, sem kapott konzervet az útra. – Ugye, te vén krumpli – fordult a törzsõrmesterhez. Ez azonban vagy félálomban volt már, vagy egy kis delíriumot kapott, mert így felelt: – Ahogy ment a nõ, egy nyitott esernyõt tartott maga fölött. – Maga is a legjobban teszi – folytatta Vanìk számvivõ õrmester –, ha nyugodtan úszni hagyja az egészet. Azért, mert az ezredirodán máma azt mondták, hogy holnap indulunk, azt még egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html taknyos kölyöknek sem szabad elhinni. Hát elutazhatunk vagonok nélkül? Még énelõttem telefonáltak az állomásra. Egy árva vagon sincs ott üresen. Pont így volt a legutóbbi menetszázaddal is. Akkor két napig álltunk az állomáson, és vártuk, hogy valaki megkönyörüljön rajtunk, és küldjön értünk egy vonatot. Aztán nem tudtuk, hogy hová megyünk. Még az óberszt se tudta, már bejártuk az egész Magyarországot, és még mindig senki se tudta, Szerbiába megyünk-e vagy Oroszországba. Minden állomásról direkt felhívták a hadosztálytörzset. Mi csak olyan foltnak való darab voltunk. A végén odavarrtak bennünket valahová a Dukla alatt, aztán szétverték az egész századot, és mehettünk újra megalakulni. Csak semmi izgalom. Ahogy múlik az idõ, minden rendbe jön, és semmivel se kell sietni. Jawohl, nochamol.[168] – Máma különlegesen jó boruk van itt – folytatta Vanìk, meg se hallva, hogy a törzsõrmester miket dünnyög maga elé: – Glauben sie mir, ich habe bisher wenig von meinem Leben gehabt. Ich wundere mich über diese Frage.[169] – Minek izgassam magam fölöslegesen, a marsbataillon indulásával. Amikor elõször mentem a frontra egy menetszázaddal, két óra alatt minden a legnagyobb rendben volt. Az akkori marsbataillonunk többi századánál két egész napig készülõdtek rá. De minálunk a Pøenosil hadnagy volt a századparancsnok, egy nagyon stramm fiú, és ez azt mondta: „Ne siessetek, fiúk”, és minden úgy ment, mint a karikacsapás. Csak a vonat indulása elõtt két órával kezdtünk pakolni. A legjobban teszi, ha maga is leül… – Nem tehetem – mondta Švejk, a derék katona, rettenetes önmegtagadással –, az irodába kell hogy menjek, mert hátha telefonál valaki. – Akkor csak menjen, aranyom, de jegyezze meg magának, amíg él, hogy ez nem szép magától, és hogy egy igazi ordonáncnak sohase szabad ott lennie, ahol szükség van rá. Nem szabad, hogy ilyen túlbuzgón vesse bele magát a szolgálatba. Igazán nincs rondább dolog egy dilis ordonáncnál, aki az egész katonaságot szeretné felfalni, szívecském. De Švejk már kint volt, és sietett a menetszázad irodája felé. Vanìk magára maradt, mivel azt semmiképp se lehetett volna állítani, hogy a törzsõrmester társaságot nyújt neki. A törzsõrmester teljesen magába süllyedt, és a borosüveget simogatva, rendkívül furcsa és teljesen összefüggéstelen dolgokat dünnyögött csehül és németül: – Sokszor keresztülmentem már ezen a falun, és még csak sejtelmem se volt róla, hogy a világon van. In einem halben Jahre habe ich meine Staatsprüfung hinter mir und meinen Doktor gemacht.[170]Egy öreg kripli vagyok, köszönöm szépen, Lucia. Erscheinen sie in schön ausgestatteten Bänden…[171]talán van itt valaki maguk közül, aki emlékszik erre. A számvivõ õrmester jó ideig valami indulót dobolt az asztalon, de nem kellett sokáig unatkoznia, mert az ajtó kinyílt, bejött Jurajda, a tiszti konyha szakácsa, és lerogyott egy székre.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Máma parancsot kaptunk – dadogta –, hogy menjünk konyakot faszolni az útra. De nem volt üres rumos demizsonunk, úgyhogy ki kellett üríteni. Na, azzal jól megjártuk. A legénység mindent elintézett a konyhában. Elszámoltam magam néhány porcióval, az óberszt úr késõn jött, és neki már nem jutott. Most omlettet csinálnak neki. Ez aztán a hecc. – Ez aztán a szép kaland – jegyezte meg Vanìk, akinek bor mellett mindig nagyon tetszettek a szép szavak. Jurajda szakács filozofálni kezdett, ami tökéletesen meg is felelt civil foglalkozásának. A háború elõtt ugyanis Jurajda egy okkultista folyóiratnak, valamint „Az élet és a halál rejtelmei” címû könyvtárnak volt a kiadója. A katonaságnál sikerült befurakodnia az ezred tiszti konyhájára, és gyakran elégette a sültet, ha belemerült az óindiai Pragnâ-Paramitâ (Feltárult bölcsesség) szutrái fordításának olvasásába. Schröder ezredes kedvelte õt mint az ezred különlegességét, hiszen melyik tiszti konyha dicsekedhetett olyan okkultista szakáccsal, aki az élet és halál rejtelmeit fürkészve oly meglepõen finom vesepecsenyéket és ragukat tálalt fel, hogy Komarov alatt a halálosan megsebesült Dufek hadnagy folyton csak Jurajdát szólongatta. – Igen – mondta teljesen indokolatlanul Jurajda, aki már alig bírt a széken ülni, és tíz kupica rumtól bûzlött –, amikor máma az óberszt úrnak már nem maradt, és csak fõtt krumplit látott maga elõtt, mindjárt a gaki állapotba esett. Tudja, mi az a gaki? Az az éhes szellemek állapota. Én azt mondtam: „Elég erõt tetszik érezni, óberszt úr, hogy el tessék viselni a sors rendelését, hogy az óberszt úrnak már nem jutott borjúvesepecsenye? A Karmában meg van írva, hogy az óberszt úr ma este egy ragyogó omlettet kapjon vacsorára, vagdalt és párolt borjúmájjal.” – Kedves barátom – mondta egy idõ múlva csendesen Jurajda a számvivõ õrmesternek, és közben egy önkéntelen kézmozdulattal lesöpörte az asztalról az összes poharakat, amelyek elõtte álltak. – Minden jelenség, alak és tárgy, lényeg nélkül való – mondta e mûvelete után elkomorodva az okkultista szakács. – A forma maga a lényegnélküliség, és a lényegnélküliség maga a forma. A lényegnélküliség nem különbözik a formától, a forma nem különbözik a lényegnélküliségtõl. Ami lényegnélküliség, az forma, ami forma, az lényegnélküliség. Az okkultista szakács mély hallgatásba burkolódzott, kezével megtámasztotta a fejét, és rábámult a nedves, leöntött asztalra. A törzsõrmester tovább dadogott valamit, aminek nem volt se füle se farka: – A gabona eltûnt a földrõl, eltûnt… In dieser Stimmung erhielt er Einladung und ging zu ihr[172]… a pünkösdi ünnepek tavasszal vannak. Vanìk számvivõ õrmester tovább dobolt az asztalon, ivott, és idõnként eszébe jutott, hogy a raktárban tíz ember várja a szakaszvezetõvel.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Erre a gondolatra mindig elmosolyodott és legyintett. Amikor jó késõn visszament a 11. menetszázad irodájába, Švejket a telefon mellett találta. – A forma lényegnélküliség, és a lényegnélküliség forma – dünnyögte, felöltözve végigdõlt a priccsen, és azonnal elaludt. Švejk pedig állandóan ott ült a telefonnál, mert két órával azelõtt Lukᚠfõhadnagy felhívta, hogy még mindig besprechungon van az ezredes úrnál, és elfelejtette hozzátenni, hogy Švejk elhagyhatja a telefont. Azután felhívta Fuchs szakaszvezetõ is, aki az egész idõ alatt nemcsak hogy hiába várt a tíz emberével a számvivõ õrmesterre, hanem azt is tapasztalnia kellett, hogy a raktár be van zárva. A végén elment valahová, és a tíz ember lassan visszaszállingózott a barakkba. Švejk idõnként azzal szórakozott, hogy felvette a kagylót, és fülelt. Valami újrendszerû telefon volt ez, amelyet éppen akkoriban vezettek be a hadseregnél, és megvolt az az elõnye, hogy elég világosan és érthetõen hallani lehetett a hálózat idegen telefonbeszélgetéseit. A trén és a tüzérkaszárnya vadul káromkodott egymásra, az árkászok a katonai postahivatalt fenyegették, a katonai lõtér a géppuskás osztaggal veszekedett. És Švejk rendületlenül ott ült a telefonnál. Az ezredesnél igen sokáig elnyúlt a tanácskozás. Schröder ezredes kifejtette a harctéri szolgálat legújabb elméletét, és különös nyomatékkal idõzött az aknavetõknél. Hetet-havat összehordott, hogy két hónappal azelõtt hol állt a front lent délen és keleten, hogy milyen fontos az egyes alakulatok hibátlan összeköttetése, beszélt a mérgesgázokról, az ellenséges repülõgépek lelövésérõl, a harctéren levõ legénység ellátásáról, majd áttért a katonaság belsõ viszonyaira. Beszélt a tisztek és a legénység, a legénység és a sarzsik viszonyáról, az ellenséghez való átszökdösésrõl, ami a fronton most tapasztalható, a politikai eseményekrõl, továbbá arról, hogy a cseh katonák ötven százaléka „politisch verdächtig”.[173] – Jawohl, meine Herren, der Kramarsch, Scheiner und Klofatsch.[174]– A tisztek többsége azt hitte, hogy az öreg szamár ezzel már abbahagyja a locsogást, de Schröder ezredes tovább fecsegett az új menetzászlóaljak új feladatairól, az ezred elesett tisztjeirõl, a zeppelinekrõl, a spanyollovasokról, a katonai eskürõl. Ez utóbbi témával kapcsolatban Lukᚠfõhadnagynak eszébe jutott, hogy amikor az egész me-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html netzászlóalj letette az esküt, Švejk, a derék katona, nem vett részt az ünnepélyes aktuson, mert akkor éppen a hadosztálybíróságon ült. És Lukášnak egyszerre csak nevethetnékje támadt. Valamiféle hisztérikus nevetés tört rá, megfertõzött vele még egynéhány tisztet, akik mellette ültek, s ezáltal felkeltette az ezredes figyelmét, aki éppen áttért a német csapatoknak az ardenni visszavonulás alkalmával szerzett tapasztalataira. Az ezredes belezavarodott, és így fejezte be: – Uraim, ez nem nevetnivaló. Aztán mindnyájan átmentek a tiszti kaszinóba, mert Schröder ezredest a telefonhoz hívta a dandártörzs. Švejk tovább szundított a telefon mellett, de a készülék berregése felköltötte. – Halló – mondták a drót túlsó végén –, itt az ezrediroda. – Halló – felelte Švejk –, itt a tizenegyes menetszázad irodája. – Ne szakíts félbe – hallotta Švejk –, vegyél egy ceruzát, és írjad. Vedd föl a következõ telefonogramot: „11. menetszázad…” Most több mondat következett egymás után valami furcsa káoszban, minthogy egyidejûleg belebeszélt a 12. és a 13. menetszázad is, s a telefonogram teljesen elveszett a hangoknak ebben a pánikjában. Švejk egy szót sem értett az egészbõl. Végül kitisztult a vonal, és Švejk ezt hallotta: – Halló, halló, most olvasd vissza, és ne tarts fel! – Mit olvassak vissza? – Hogy mit, te ökör? A telefonogramot! – Milyen telefonogramot? – A kutya mindenségit, hát süket vagy? A telefonogramot, amit lediktáltam, te hülye! – Én nem hallottam semmit, valaki belebeszélt. – Te majom, te, azt hiszed, hogy szórakozni akarok veled? Hát felveszed a telefonogramot, vagy nem? Van ceruzád és papírod? Hogy nincsen, te marha, hogy várjak, amíg megtalálod? Ez is egy katona. Na mi az, megvan? Hogy el vagy készülve? Végre, hogy összeszedted magad. Még jó, hogy át nem öltöztél hozzá, te tökfej, szóval ide hallgass: „11. Marschkompanie.” Ismételd meg! – 11. Marschkompanie… – Kompaniekommandant, megvan? Ismételd meg.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Kompaniekommandant!… – Zur Besprechung morgen… Készen vagy? Ismételd meg. – Zur Besprechung morgen… – Um neun Uhr. Unterschrift. Tudod, mi az az Unterschrift, majom? Az az aláírás. Ismételd meg! – Um neun Uhr… Unterschrift. Tudod… mi… az az Unterschrift, majom… az… az… aláírás. – Te tökkelütött hülye. Szóval az aláírás: Oberst Schröder, marha. Megvan? Ismételd meg. – Oberst Schröder, marha. – Jól van, te ökör. Ki vette föl a telefonogramot? – Én. – Himmelherrgott, ki az az én? – Švejk. Van még valami? – Hála istennek, semmi. De téged inkább Tehénnek kellene hívni. Mi újság nálatok? – Semmi. Minden a régiben. – Ennek örülsz, mi? Hallom, máma kikötöttek nálatok valakit? – Csak az óberlajtnant úr puccerét, felfalta neki a menázsiját. Nem tudod, mikor indulunk? – Ember, éppen ez a kérdés, ezt még az öreg se tudja. Jó éjszakát. Van nálatok bolha? Švejk letette a kagylót, és elkezdte költögetni Vanìk számvivõ õrmestert, aki azonban dühödten védekezett, és amikor Švejk megrázta, az orrába bokszolt. Aztán hasra feküdt, és rúgkapálni kezdett a priccsen. Švejknek mégis sikerült annyira felköltenie Vanìket, hogy a számvivõ õrmester a szemét dörzsölgetve a hátára fordult, és riadtan megkérdezte, hogy mi történt. – Eddig még semmi – felelte Švejk –, csak szeretnék tanácskozni magával egy kicsit. Éppen most kaptunk egy telefonogramot, hogy holnap reggel kilenc órakor Lukᚠóberlajtnant úrnak besprechungra kell menni az óberszt úrhoz. Most nem tudom, mi itt a helyzet. Menjek utána, most mindjárt, vagy várjak reggelig? Nagyon sokáig gondolkoztam rajta, hogy felköltsem-e magát, mert olyan szépen hortyogott, de aztán úgy gondoltam, ugyan, mit számít, jobb lesz, ha megbeszéled valakivel…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Az isten szerelméért, hagyjon engem aludni – mondta Vanek, óriásit ásítva –, várjon reggelig, és ne költsön föl! – Az oldalára fordult, és tüstént elaludt megint. Švejk visszament a telefonhoz, leült, és az asztalra dõlve szundítani kezdett. Megint a telefon riasztotta fel. – Halló, tizenegyes menetszázad? – Igen, tizenegyes menetszázad. Ki beszél? – A tizenhármas menetszázad. Halló. Hány óra van? Nem bírom felhívni a központot, engem már régen fel kellett volna hogy váltsanak. – Nekünk áll az óránk. – Szóval ti is úgy vagytok, mint mi. Nem tudod, mikor indulunk? Nem beszéltél az ezredirodával? – Szart se tudnak, éppúgy, mint mi. – Ne legyen goromba, kisasszony. Faszoltatok már konzervet? Mitõlünk elmentek, és nem hoztak semmit. A raktár be volt zárva. – Mihozzánk is üres kézzel jöttek vissza. – Úgyis fölösleges pánik az egész. Mit gondolsz, hová megyünk? – Oroszországba. – Én azt hiszem, hogy inkább Szerbiába. Majd meglátjuk, ha Pesten leszünk. Ha onnét jobbra visznek, akkor úgy néz ki, hogy Szerbia lesz, ha balra, akkor Oroszország. Van már kenyérzsákotok? Igaz, hogy fel fogják emelni a lénungot? Szoktál frischevierét játszani? Szoktál? Akkor gyere el holnap. Mi minden este verjük a blattot. Hányan vagytok ott a telefonnál? Egyedül vagy? Akkor fütyülj az egészre, és eredj aludni. Furcsa egy rend van nálatok. Hogy te úgy kerültél bele, mint Pilátus a krédóba? Na, végre megjött a váltás. Hortyogj édesen. És Švejk édesen el is aludt a.telefon mellett, elfelejtve visszaakasztani a kagylót, úgyhogy nem is költötte fel senki, míg az asztalra hajolva aludt, és az ezrediroda telefonistája kegyetlenül káromkodott, hogy nem tudja leadni a tizenegyedik menetszázadnak a legújabb telefonogramot, miszerint holnap tizenkét óráig közölni kell az ezredirodával, hogy hányan nem kaptak tífusz elleni oltást. Lukᚠfõhadnagy ezalatt a tiszti kaszinóban ült Šancler katonaorvossal, aki lovaglóülésben foglalt helyet a székén, szabályos idõközönként a padlóra koppantott egy dákóval, és közben a következõ kijelentéseket tette:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Legelõször Szaladdin szaracén szultán ismerte el a szanitéc csapatok semlegességét. – Mindkét oldalon gondoskodni kell a sebesültekrõl. – A rájuk fordított gyógyszerek és ápolás költségeit a másik félnek meg kell térítenie. – Engedélyezni kell, hogy tábornoki útlevéllel orvosokat és orvosi segédszemélyzetet küldjenek hozzájuk. – A fogságba esett sebesülteket tábornoki oltalom és garancia alatt vissza kell küldeni vagy ki kell cserélni. De aztán tovább szolgálhatnak. – Mindkét félnek kölcsönösen tilos betegeket foglyul ejteni és kiirtani, viszont kötelesek a betegeket biztonságos helyre, vagyis kórházba szállítani, és meg kell engedni, hogy a betegekkel õrök maradjanak, akik azután tábornoki útlevéllel térhetnek vissza, akárcsak a betegek. Vonatkozik ez a tábori lelkészekre, orvosokra, sebészekre, gyógyszerészekre, betegápolókra, kisegítõkre és más személyekre is, akik a betegek mellett teljesítenek szolgálatot, és akiket nem szabad fogságba ejteni, hanem ugyanilyen módon vissza kell küldeni. Šancler doktor közben már két dákót is eltört, és még mindig nem fejezte be különös elõadását a háborús sebesültek gondozásáról, s az elõadásba állandóan belekevert valami tábornoki útleveleket. Lukᚠfõhadnagy kiitta a feketekávéját, és hazament; otthon a következõ kép fogadta: Baloun, a szakállas óriás, valami felvágottat sütött Lukᚠfõhadnagy spirituszfõzõjén. – Engedelmet – dadogta Baloun –, ha meg tetszik engedni, jelentem alássan… Lukᚠránézett. Ebben a pillanatban egy nagy gyereknek, valami naiv teremtménynek látta Balount, és hirtelen megbánta, hogy kiköttette a nagy éhsége miatt. – Fõzd csak, Baloun – mondta Lukᚠfõhadnagy, lecsatolva a kardját –, holnap kiíratok neked még egy porció kenyeret. Lukᚠfõhadnagy leült az asztal mellé, és olyan hangulatban volt, hogy írni kezdett egy szentimentális levelet a nagynénjének: Kedves Nénikém! Éppen most kaptam parancsot, hogy menetszázadommal együtt készüljek fel a frontra indulásra. Lehet, hogy ez a levél az utolsó, amelyet tõlem kapsz, mert mindenütt kegyetlen harcok dúlnak, és veszteségeink nagyok. Ezért nehezen tudnám ezt a levelet úgy befejezni, hogy: „A viszontlátásra!” Jobb lesz, ha utolsó istenhozzádot küldök neked! „A többit majd megírom reggel” – gondolta Lukᚠfõhadnagy és lefeküdt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Baloun, amikor látta, hogy a fõhadnagy mélyen alszik, ismét elkezdett matatni és mászkálni a lakásban, mint éjjel a svábbogarak. Kinyitotta a fõhadnagy kofferját és beleharapott egy tábla csokoládéba, de megijedt, mert a fõhadnagy felnyögött álmában. Rémülten visszatette a csorba csokoládétáblát a kofferba, és elcsendesedett. Aztán halkan odament megnézni, hogy mit írt a fõhadnagy. Elolvasta, és nagyon meg volt hatva, különösen az „utolsó istenhozzádtól”. Lefeküdt az ajtó mellé a szalmazsákjára, és gondolatban hazaszállt a böllérbicskájához. Állandóan az a kép lebegett elõtte, elûzhetetlenül és elevenen, ahogyan õ felszúrja a disznósajtot, hogy kijöjjön belõle a levegõ, és ne pukkadjon szét fõzés közben. S mivel eszébe jutott, hogy a szomszédban egyszer felpukkadt, és szétfõtt az összes hurka, igen nyugtalan álomba merült. Azt álmodta, hogy elhívott valami kétbalkezes hentest, és ez úgy töltötte a májas hurkát, hogy a bél mindig szétrepedt. Aztán a hentes elfelejtett véres hurkát csinálni, a hús elveszett, és a májas hurkába nem találtak pálcikákat. Aztán a haditörvényszékrõl álmodott, mert rajtakapták, amikor a tábori konyháról elcsent egy darab húst. Végül látta magát, amint egy hársfán lóg, a Bruck an der Leutha-i katonai tábor mellett. Amikor Švejk hajnalhasadáskor felébredt – a hajnal rotyogó konzervkávé illatát hozta az összes századkonyhák felõl –, gépiesen visszaakasztotta a kagylót, mintha éppen akkor fejezett volna be egy telefonbeszélgetést, egy kis reggeli sétába kezdett az irodában, és közben énekelt. Mindjárt a közepén kezdte a dalt, amely arról szólt, hogy egy katona lányruhába öltözik, úgy keresi fel a kedvesét egy malomban, a molnár oda is fekteti a lánya mellé, de elõbb még rászól a feleségére: Adj vacsorát, feleségem, ne haljon a vendég éhen. A molnárné megeteti a furfangos fickót. Következik a családi tragédia: Másnap aztán virradóra fel volt írva az ajtóra: „Kedves lányuk, Anna Nána, többé már nem

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szûzleányka.„ Švejk olyan hangerõvel fújta a nóta végét, hogy az iroda új életre kelt. Vanìk számvivõ õrmester felébredt, és megkérdezte, hogy hány óra van. – Épp az elõbb fújták az ébresztõt. – Akkor majd csak a kávé után kelek fel – jelentette ki Vanìk, aki mindig bõven ráért mindenre –, úgyis egész nap szekírozni és sürgetni fognak megint, és fölöslegesen kergetik majd az embert, mint tegnap azokkal a konzervekkel… – Vanìk ásított, és megkérdezte, hogy amikor hazajött, nem beszélt-e túl sokat. – Éppen csak félrebeszélt egy kicsit – mondta Švejk –, folyton valami formáról dörmögött maga elé, hogy a forma, az nem forma, és az, ami nem forma, az forma, és ez a forma megint csak nem forma. De hamar elnyomta az álom, rechnungsfeldvébl úr, és aztán mindjárt hortyogott, mintha fát fûrészelne. Švejk elhallgatott, az ajtóhoz sétált, majd vissza a számvivõ õrmester priccséhez, megállt elõtte, és így szólt: – Ami az én személyemet illeti, rechnungsfeldvébl úr, amikor hallottam, hogy mit tetszett mondani ezekrõl a formákról, nekem eszembe jutott egy Zátka nevû gázgyári munkás; ez a letnái gáztelepen volt, és õ gyújtogatta, azután meg oltogatta a lámpákat. Ez egy felvilágosult ember volt, és mindig bement az összes elképzelhetõ letnái pálinkamérésekbe, mert a lámpagyújtás és lámpaoltás között nagyon sok idõ eltelik, és aztán reggel a gáztelepen pont olyanokat beszélt, mint a rechnungsfeldvébl úr, csak õ azt mondta: „A kocka el van vetve, ezért kockás a vetés.” Én ezt a saját szememmel hallottam, amikor egy részeg rendõr az utca bepiszkítása miatt engem az õrszoba helyett tévedésbõl a gáztelepre kísért be. – Azután – mondta Švejk csendesen – egy idõ múlva ez a Zátka nagyon csúnya véget ért. Beiratkozott a Mária-kongregációba, eljárt a szentes kecskékkel a Jemelka páter prédikációjára a Szent Ignác templomba a Károly térre, és egyszer, amikor a Károly téri Szent Ignác templomban misszionáriusok voltak, elfelejtette eloltani a gázlámpákat a körzetében, úgyhogy ott az utcákon szakadatlanul égett a gáz három nap és három éjjel. – Az nagyon rossz dolog – folytatta Švejk –, amikor az ember egyszerre csak elkezd belekeveredni valami filozofálásba, az ilyennek mindig delírium tremens szaga van. Évekkel ezelõtt áthelyeztek hozzánk a hetvenötösöktõl egy Blüher nevû õrnagyot. Ez havonként egyszer mindig összehívatott bennünket, és négyszögbe állított, és arról elmélkedett velünk, hogy mi az a katonai felsõbbség. Ez semmi mást nem ivott, csak sligovicát. „Minden tiszt, katonák, magyarázta nekünk a kaszárnyaudvaron, már önmagában a legtökéletesebb lény, és százszor annyi esze van, mint nektek itt együttvéve. Ti egyáltalán nem is tudnátok elképzelni, katonák, valami tökéletesebb dolgot, mint egy tiszt, még akkor se, ha ezen törnétek a fejeteket, amíg éltek. Minden tiszt egy szükséges lény, ellenben ti, katonák, csupán véletlen lények vagytok, ti létezhettek, de nem muszáj, hogy létezzetek. Hogyha háborúra kerülne a sor, katonák, és ti elesnétek a császár õfelségéért, jól van, az nem változtatna sokat a helyzeten, de ha elõbb a tisztetek esne el, csak akkor

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html látnátok igazán, hogy ti mennyire a függvényei vagytok neki, és hogy ez milyen nagy veszteség. A tisztnek léteznie kell, és a ti létezésetek tulajdonképpen csak a tiszt uraktól származik, ti belõlük eredtek, tisztek nélkül ti nem lehettek a világon, ti a ti katonai feljebbvalóitok nélkül még fingani se tudnátok. Számotokra, katonák, a tiszt egy erkölcsi törvény, akár értitek ezt, akár nem, és mivel minden törvénynek kell hogy legyen egy törvényhozója, katonák, ez a törvényhozó csakis a tiszt lehet, akivel szemben ti lekötelezettnek érzitek, és kell hogy érezzétek magatokat, és akinek minden utasítását kivétel nélkül teljesítenetek kell, még akkor is, ha nem tetszik nektek.” Aztán egyszer, amikor befejezte, körbejárta a négyszöget, és egymás után megkérdezte mindenkitõl: „Mit érzel, amikor takarodó után jössz vissza a kaszárnyába?” Mindenki összevissza válaszolt, hogy õk még sohasem késtek el, vagy hogy minden késésnél felfordult a gyomruk, az egyik azt mondta, hogy õ ilyenkor kaszárnyaáristomot érez, és így tovább. Ezeknek a Blüher õrnagy mindjárt megparancsolta, hogy álljon félre az egész banda, és délután büntetésbõl csuklógyakorlatokat fognak csinálni az udvaron, mert nem tudják kifejezni, hogy mit éreznek. Amikor rám került a sor, nekem eszembe jutott, hogy mirõl elmélkedett velünk legutoljára, és amikor hozzám ért, egészen nyugodtan azt mondtam neki: „Õrnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy amikor elkésve jövök vissza, mindig valamiféle nyugtalanságot, félelmet és lelkifurdalást érzek magamban. Ellenben, amikor kimaradási engedélyem van, és idejében visszaérek a kaszárnyába, akkor engemet valami mennyei nyugalom száll meg, és belsõ elégedettség mászik belém.” Körös-körül mindenki nevetett, és Blüher õrnagy rám ordított: „Terajtad, piszok, legfeljebb poloskák másznak, amikor a priccsen horkolsz. Még van pofája heccelõdni a nyavalyásnak.” És ezért olyan spanglit kaptam, hogy öröm volt nézni. – Katonáéknál nem megy másképp – mondta a számvivõ õrmester lustán kinyújtózva az ágyán –, ez már így van bevezetve, felelhetsz, amit akarsz, csinálhatsz, amit csinálsz, mindig ott kell lenni a fejed felett a viharfelhõnek, és egyszer csak elkezdõdik a mennydörgés. Anélkül nem lehet fegyelmet tartani. – Nagyon is igaza van – mondta Švejk. – Soha nem felejtem el, ahogy egy Pech nevû regrutát lecsuktak. A hadnagyunkat Mocnak hívták, és ez összehívta a regrutákat, és mindegyiktõl megkérdezte, hogy honnét való. „Ti zöldfülû regruták, átkozottak, mondta nekik, meg kell tanuljátok, hogy világosan és pontosan válaszoljatok, mint az ostor pattogás. Nahát, kezdjük. Hovávalósi maga, Pech?” Ez a Pech egy intelligens ember volt, és azt felelte: „Alsó-Bousov, Unter Bautzen, 267 ház, 1936 cseh lakos, jièíni kapitányság, sobotkai járás, a volt Kost-féle uradalom, Szent Katalin plébániatemplom a XIV. századból, újjáépítette gróf Václav Vratislav Netolický, iskola, posta, távíró, cseh kereskedelmi vasút, cukorgyár, fûrészmalom, Valcha major, évenként hat nagyvásár.” Erre a Moc hadnagy ráugrott, és egymás után kezdte lekenni neki a pofonokat, és ezt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ordította: „Nesze, az elsõ nagyvásár, nesze a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik.” És a Pech bataillonsraportra jelentkezett, pedig regruta volt. Az irodában akkor nagyon vidám társaság volt, és ezért azt írták be, hogy az alsó-bousovi nagyvásárok miatt megy bataillonsraportra. Rohell õrnagy volt a zászlóaljparancsnok. „Also, was gibts?”[175]kérdezte Pechtõl, és ez elkezdte: „Õrnagy úrnak alázatosan jelentem, hogy Alsó-Bousovban évenként hat nagyvásár van.” Így aztán Rohell õrnagy ráordított, nagyot toppantott, és mindjárt bevitette a katonai kórház dili-osztályára; attól fogva ez a Pech volt a legrosszabb katona, ki se látszott a sok büntetésbõl. – A katonákat nehéz nevelni – mondta ásítva Vanìk számvivõ õrmester. – Az a katona, aki a hadseregben nem volt megbüntetve, nem is katona. Békében talán úgy volt, hogy az a katona, aki büntetés nélkül töltötte le a szolgálatát, azután jobban érvényesült a civil szolgálatban. Most pedig éppen a legrosszabb katonák, akik békében alig jöttek ki a fogdából, a legjelesebb katonák lettek a háborúban. Emlékszem például egy Sylvanus nevû bakára a nyolcadik menetszázadból. Erre azelõtt egymás után sózták rá a büntetéseket, de még milyeneket. Ez nem röstellte ellopni a bajtársa utolsó krajcárját, és amikor a gefechtbe került, õ vágta át elõször a dráthindernisszeket, elfogott három pofát, és az egyiket mindjárt az úton agyonlõtte, mert azt mondja, nem bízott benne. Nagyezüstöt kapott, felvarrtak neki két csillagot, és ha késõbb a Dukla alatt fel nem akasztják, már régen cugszfürer lett volna. De fel kellett hogy akasszák, mert egy gefecht után jelentkezett felderítésre, és egy másik ezrednek a járõre rajtacsípte, mikor a hullákat fosztogatta. Találtak nála vagy nyolc zsebórát és egy csomó gyûrût. Így aztán felakasztották a dandártörzsnél. – Ebbõl az a tanulság – jegyezte meg bölcsen Švejk –, hogy minden katona ki kell hogy küzdje a neki való pozíciót. Megszólalt a telefon. A számvivõ õrmester odament, Lukᚠfõhadnagy telefonált, hogy mi van a konzervekkel. Aztán valami szemrehányások hallatszottak. – Igazán nincsen, óberlajtnant úr! – kiáltotta a telefonba Vanek – hogy a fenébe volna, odafent az intendantúrán csak fantáziálnak. Teljesen fölösleges volt odaküldeni az embereket. Akartam is telefonálni az óberlajtnant úrnak. Hogy a kantinban voltam? Ki mondta? Az az okkultista szakács a tiszti konyháról? Igen, voltam olyan bátor, és odamentem. Tudja, óberlajtnant úr, hogy ez az okkultista mit mondott errõl a konzervpánikról? „Rettegés attól, ami még nem született meg.” Dehogyis, óberlajtnant úr, teljesen józan vagyok. Hogy mit csinál Švejk? Itt van. Küldjem? – Švejk, a telefonhoz – mondta a számvivõ õrmester, és halkan hozzátette: – Ha megkérdezné, hogy milyen állapotban jöttem meg, mondja, hogy a legnagyobb rendben. Švejk a telefonnál: – Švejk, jelentem alássan, óberlajtnant úr. – Ide hallgasson, Švejk, mi történt azokkal a konzervekkel? Rendben van? – Nincsen, óberlajtnant úr, híre-hamva sincsen a raktárban. – Megkövetelem, Švejk, hogy minden reggel jelentkezzék nálam, amíg a lágerben vagyunk. Különben úgyis állandóan mellettem lesz, amíg elindulunk. Mit csinált éjszaka?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Egész éjjel a telefonnál ültem. – Volt valami újság? – Volt, óberlajtnant úr. – Švejk, ne kezdje megint a hülyéskedést. Jelentettek valahonnét valami fontos dolgot? – Jelentettek, óberlajtnant úr, de csak kilenc órára… Nem akartam felidegesíteni, óberlajtnant úr, eszem ágában sem volt. – Akkor mondja már meg, a kutyafáját, hogy mi az a fontos dolog kilenc órára? – Egy telefonogram, óberlajtnant úr. – Én nem értem magát, Švejk. – Fel van itt írva nekem, óberlajtnant úr: „Vedd föl a telefonogramot. Ki van a telefonnál? Megvan? Olvasd, vagy valami hasonló.” – A hétszentségit, Švejk, magával meg kell szenvedni az embernek. Mondja el a tartalmát, mert odaugrok, és lekenek egyet. Nahát, mi van? – Megint valami besprechung, óberlajtnant úr, ma reggel kilenc órakor az óberszt úrnál. Éjszaka fel akartam költeni az óberlajtnant urat, de aztán meggondoltam. – Azt adta volna az Isten, hogy fel merjen költeni minden hülyeség miatt, amikor reggel is ráér. Wieder eine Besprechung, der Teufel soll das alles buserieren![176]Tegye vissza a kagylót, küldje nekem a telefonhoz Vanìket! Vanìk számvivõ õrmester a telefonnál: – Rechnungsfeldwebl Vanìk, Herr Oberleutnant. – Vanìk, azonnal keressen nekem egy másik puccert. Ez a disznó Baloun reggelre felfalta az összes csokoládémat. Kikötni? Nem, áttesszük a szanitécekhez. Akkora a zsivány, mint egy hegy, majd cipelheti a sebesülteket a gefechtbõl. Azonnal átküldöm magához. Intézze el az ezredirodán, és azonnal menjen vissza a századhoz. Mit gondol, hamarosan indulunk? – Egy csöppet se kell sietni, óberlajtnant úr. Amikor úgy volt, hogy a kilencedik menetszázaddal indulunk, négy egész napon át vacakoltak velünk. A nyolcadikkal dettó. Csak a tizedikkel volt jobb. Akkor fel voltunk szerelve, délben kaptuk meg a parancsot, és este elindultunk, viszont végigzavartak bennünket egész Magyarországon, és nem tudták, hogy a harctéren melyik lyukat tömjék be velünk. Lukᚠfõhadnagy, amióta a tizenegyes menetszázad parancsnoka lett, állandóan az úgynevezett szinkretizmus állapotában leledzett, vagyis azt a filozófiát gyakorolta, hogy az ellentétes fogal-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html makat engedményekkel, sõt az egyes nézetek összeolvasztásával igyekezett kibékíteni. Ezért így válaszolt: – Igen, lehet, hogy úgy van. Szóval nem hiszi, hogy ma elindulunk? Kilenc órakor besprechung lesz az óberszt úrral. Apropó, tudja, hogy maga a dientsführender?[177]Csak úgy mondom. Állapítsa meg nekem… Várjon, mit is kellene megállapítania…? Igen, készítsen jegyzéket a sarzsikról, feltüntetve, hogy mióta szolgálnak… Aztán a század készleteirõl. A nemzetiségek? Igen, igen, azt is… De mindenekelõtt küldjön egy új puccert… Pleschner zászlósnak mi a mai programja a mansafttal? Vorbereitung zum Abmarsch.[178]A számlák? Menázsiosztás után odamegyek, és aláírom. Senkit se engedjen be a városba. A láger kantinjába? Menázsi után egy órára… Küldje ide Švejket… – Švejk, maga addig a telefonnál marad. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy még nem ittam meg a kávét. – Akkor vegye ki a kávéját, és maradjon ott az irodában a telefonnál, amíg nem szólok. Tudja, mi az az ordonánc? – Aki mindig futkároz, óberlajtnant úr. – Szóval ott legyen a helyén, hogyha hívom. Mondja meg még egyszer Vanìknek, hogy keressen nekem valami puccert. Švejk, halló, hol van? – Itt vagyok, óberlajtnant úr, éppen meghozták a kávét. – Švejk, halló! – Hallom, óberlajtnant úr, a kávé egészén ki van hûlve. – Švejk, maga már jól tudja, hogy mi az a puccer. Nézze meg azt az embert, és aztán jelentse, hogy miféle alak. Tegye vissza a kagylót. Vanìk rumot töltött a feketekávéjába egy üvegbõl, amely aTinte feliratot viselte (a nagyobb óvatosság miatt), s miközben szürcsölgette, Švejkre nézett, és azt mondta: – Ez a mi óberlajtnantunk szörnyen ordít a telefonba, minden szót hallottam. Úgy látom, Švejk, hogy maga nagyon jó ismeretségben van az óberlajtnant úrral. – Mi olyanok vagyunk, mint a jobb kéz meg a bal kéz – felelte Švejk. – Kéz kezet mos. Mi már sok mindent végigcsináltunk kettesben. Hányszor akartak elválasztani bennünket egymástól, de a végén összejöttünk megint. Õ mindig mindenben énrám támaszkodik, úgyhogy néha én magam is csodálom. Biztosan azt is hallotta most a telefonból, hogy juttassam magának még egyszer az eszébe, hogy keressen neki valami új puccert, és hogy azt énnekem kell megszemlélni, és szakvéleményt kell adjak róla, tudniillik az óberlajtnant úr nem minden puccerrel van megelégedve. Schröder ezredes, amikor konferenciára hívta a menetzászlóalj összes tisztjeit, ismét rendkívül boldog volt, hogy kibeszélheti magát. Azonkívül valamilyen döntést kellett hoznia Marek egy-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html éves önkéntes ügyében; Schröder ezredes már korábban a hadosztálybíróságra küldte az önkéntest, mivel ez nem volt hajlandó latrinát pucolni. Marek éppen tegnap éjszaka érkezett meg a hadosztálybíróságról a hauptwachéra, s most ott tartották õrizet alatt. Ezzel egyidejûleg a hadosztálybíróság átiratot intézett az ezredirodához, végtelenül komplikáltan kifejtve, hogy ez az eset nem tekinthetõ lázadásnak, mivel az egyéves önkéntesek nem kötelezhetõk latrinapucolásra, mindazonáltal „subordinationsverletzung”[179]történt, és ezt a vétséget a harctéren tanúsított bátor magatartással helyre lehet hozni. Ezen okból Marek egyéves önkéntes visszaküldetik az ezredéhez, a függelemsértési eljárás felfüggesztendõ a háború végéig, de megújítandó a legelsõ alkalommal, amikor Marek egyéves önkéntes újabb vétséget követ el. Aztán volt még egy eset. Marek egyéves önkéntessel együtt a hadosztálybíróság átküldött a hauptwachéra egy Teveles nevû álszakaszvezetõt is, aki nemrégiben bukkant fel az ezrednél, miután visszaküldték egy zágrábi kórházból. Nagyezüstje volt, egyéves önkéntesi stráfja és három csillagja. Sokat mesélt a hatodik menetszázad szerbiai hõstetteirõl, és azt állította, hogy a századból csak õ maradt életben. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a hatodik menetszázaddal még a háború elején valóban kiment a frontra egy Teveles nevû katona, akinek azonban nem volt egyéves önkéntesi joga. Információt kértek a dandártól, amelyhez a hatodik menetszázadot hozzácsapták, amikor 1914. december 2-án visszavonultak Belgrádból, és kiderült, hogy az ezüst vitézségi éremre felterjesztett, illetve kitüntetett katonák jegyzékében nem szerepel semmiféle Teveles. Azt azonban egyáltalán nem lehetett megállapítani, hogy a belgrádi hadjárat folyamán Teveles közlegényt elõléptették-e szakaszvezetõvé, vagy sem, mivel az egész hatodik menetszázad elveszett a belgrádi Szent Száva templom mellett a tisztjeivel együtt. A hadosztálybíróságon Teveles azzal védekezett, hogy neki valóban megígérték a nagyezüstöt, s ezért megvásárolta a kórházban egy bosnyáktól. Ami az egyéves önkéntesi pertlit illeti, azt részegségében varrta föl magának, és azért viselte tovább, mert állandóan részeg volt, lévén a szervezete teljesen legyöngülve a vérhastól. A besprechung tehát elkezdõdött, s mielõtt rátért volna erre a két esetre, Schröder ezredes közölte, hogy gyakrabban kell ilyen összejöveteleket rendezni az indulás elõtt, amelyre már nem kell sokat várniuk. A dandár értesítette, hogy a hadosztálytól bármelyik pillanatban megjöhet a parancs. A legénység legyen útrakész, és a századparancsnokok a leggondosabban vigyázzanak arra, hogy senki se hiányozzék. Aztán még egyszer elismételte mindazt, amit már tegnap is elõadott. Ismét átfutott a hadi eseményeken és kijelentette, hogy semminek se szabad gátolnia a csapatok katonai szellemét és harci kedvét. Az asztalon ott feküdt elõtte kiterítve a frontok térképe, gombostûkre szúrt zászlócskákkal, de a zászlócskák összevissza voltak dobálva és a frontok eltolódtak. Néhány kihúzott zászlócska az asztal alatt hevert. Az éjszaka folyamán ugyanis az egész hadszínteret borzalmasan helybenhagyta egy kandúr, amelyet az ezredirodán tartottak az írnokok, s amely éjszaka összerondította az osztrák-magyar hadszínteret, majd el akarta kaparni a piszkát, s ezenközben kihúzta a zászlócskákat, szétkente a piszkot az összes állásokon, telespriccelte a frontokat és a brückenkopfokat[180], és bemocskolta az összes hadtesteket.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Schröder ezredes nagyon rövidlátó volt. A menetzászlóalj tisztjei nagy érdeklõdéssel figyelték, hogyan közeledik Schröder ezredes ujja a térképen díszelgõ csomócskákhoz. – Innen uraim, a Bug menti Sokalig – mondta Schröder ezredes prófétai hangon és a mutatóujjával találomra a Kárpátok felé bökött, s így beletúrt az egyik csomócskába, mellyel a kandúr plasztikussá óhajtotta tenni a frontok térképét. – Was ist das, meine Herren? – kérdezte meglepõdve, amikor valami az ujjára ragadt. – Wahrscheinlich Katzendreck, Herr Oberst[181]– felelte rendkívül udvariasan Ságner kapitány mindannyiuk nevében. Schröder ezredes kirohant a szomszédos irodahelyiségbe, s nemsokára borzalmas mennydörgés és káromkodás hallatszott, azzal a szörnyû fenyegetéssel fûszerezve, hogy mind felnyalatja velük, amit a macska odacsinált. A kihallgatás nem tartott sokáig. Megállapítást nyert, hogy a kandúrt két héttel azelõtt Zwiebelfisch, a legfiatalabb írnok hozta be az irodába. E ténymegállapítás után Zwiebelfisch összeszedte a cókmókját, és a legidõsebb írnok átkísérte a hauptwachéra: ott fog ülni az ezredes úr további parancsáig. Ezzel tulajdonképpen véget ért az egész konferencia. Amikor Schröder ezredes vérvörös arccal visszatért a tisztek közé, megfeledkezett arról, hogy még el kell döntenie Marek egyéves önkéntes és Teveles álszakaszvezetõ sorsát. Egészen röviden csak ennyit mondott: – Kérem a tiszt urakat, hogy legyenek útra készek, és várják be további parancsaimat és utasításaimat. Így aztán az egyéves önkéntes és Teveles továbbra is õrizetben maradt a hauptwachén, s amikor késõbb csatlakozott hozzájuk Zwiebelfisch, leülhettek máriásozni, és máriásozás után azzal bosszantották az õröket, hogy megkérték õket, fogdossák nekik össze a bolhákat a szalmazsákról. Aztán hozzájuk csapták még Peroutka õrvezetõt a tizenharmadik menetszázadból, akinek elõtte való nap nyoma veszett, miután a lágerben elterjedt a hír, hogy kimennek a frontra, és az õrjárat csak másnap reggel akadt rá a brucki „Fehér Rózsá”-ban. Peroutka azzal védekezett, hogy indulás elõtt meg akarta tekinteni Harrach gróf híres üvegházát Bruck mellett, visszafelé azonban eltévedt, s csak reggel sikerült holtfáradtan eljutnia a „Fehér Rózsá”-ba. (Valójában a „Fehér Rózsa” egyik Csipkerózsikájával hált egész éjszaka.) A helyzetet még mindig a legsûrûbb homály fedte. Megyünk, vagy nem megyünk? Švejknek a tizenegyes menetszázad irodájában a legkülönbözõbb pesszimista és optimista nézeteket sikerült a telefonon kihallgatnia. A tizenkettedik menetszázad azt telefonálta, hogy valaki azt hallotta az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html irodán, hogy elõbb még lövészgyakorlatok lesznek mozgó figurákkal, és csak az ilyen feldmässigschiessübungok után hagyják el a lágert. Ezt az optimista véleményt azonban megcáfolta a tizenharmadik menetszázad, amely azt telefonálta, hogy Havlík káplár éppen visszajött a városból, s ott egy vasutas azt mondta neki, hogy a vagonok már a pályaudvaron állnak. Vanìk kitépte Švejk kezébõl a kagylót, és izgatottan beleordította, hogy a vasutasok frászt se tudnak, õ éppen most volt az ezredirodán. Švejk õszinte szeretettel csüggött a telefonon, és minden kérdésre, hogy mi újság, azt felelte, hogy még semmi biztosat nem lehet tudni. Ugyanígy válaszolt Lukᚠfõhadnagy kérdésére is: – Mi újság maguknál? – Még semmi biztosat nem lehet tudni, óberlajtnant úr – adta meg Švejk a sztereotip választ. – Maga ökör, tegye vissza a kagylót. Aztán egy sor telefonogram érkezett, és Švejk hosszas nézeteltérések után felvette õket. Mindenekelõtt azt, amelyet éjszaka nem tudtak lediktálni neki, mert nem akasztotta vissza a kagylót, és aludt, s amely a beoltott és be nem oltott katonák létszámára vonatkozott. Aztán megint jött egy elkésett telefonogram a konzervek ügyében, noha erre az ügyre már tegnap este világosság derült. Aztán egy másik telefonogram, amely az összes zászlóaljaknak, századoknak és ezredrészlegeknek szólt: „A dandár 75692. számú telefonogramjának másolata. 172. számú dandárparancs. A tábori konyhák mûködésérõl szóló kimutatásokban a felhasznált anyagok felsorolásánál a következõ sorrend tartandó be: 1. hús, 2. konzervek, 3. friss zöldség, 4. szárított zöldség, 5. rizs, 6. makaróni, 7. dara és gríz, 8. burgonya, a fentiek hiányában: 4. szárított zöldség, 5. friss zöldség.” Mikor Švejk felolvasta ezt a számvivõ õrmesternek, Vanìk ünnepélyesen kijelentette, hogy az ilyen telefonogramokat a latrinába kell dobni: – A hadseregtörzsnél valami hülyének eszébe jut egy ilyen marhaság, és már szét is megy az összes hadosztályokhoz, dandárokhoz és ezredekhez. Aztán Švejk felvett még egy telefonogramot, amelyet olyan gyorsan diktáltak, hogy Švejk csak néhány szót tudott lejegyezni belõle a blokkjára – az eredmény olyan volt, mint egy rejtjeles távirat: „In der Folge genauer erlaubt gewesen oder das selbst einem hingegen immerhin eingeholet werden.”[182]

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ez mind fölösleges – mondta Vanìk, amikor Švejk rendkívül elcsodálkozva a feljegyzésén, háromszor egymás után hangosan felolvasta –, tiszta hülyeség, habár ördög tudja, lehet, hogy sifrírozva van, de arra mi nem vagyunk berendezkedve itt a századnál. Ezt is el lehet dobni. – Én is azt hiszem – mondta Švejk –, hogyha jelenteném az óberlajtnant úrnak, hogy õ in der Folge genauer erlaubt gewesen oder das selbst einem hingegen immerhin eingeholet werden, akkor még talán megsértõdne. – Vannak, akik olyan érzékenyek, hogy az borzasztó – folytatta Švejk, ismét elmerülve emlékeiben. – Egyszer Vysoèanyból villamoson mentem Prágába, és Libeòben felszállt hozzánk egy Novotný nevû úr. Mihelyt ráismertem, mindjárt odamentem hozzá a peronon, és beszélgetni kezdtem vele, hogy mi mind a ketten dražoviak vagyunk. De õ rám ordított, hogy ne molesztáljam, mert õ nem ismer engem. Én elkezdtem magyarázni neki, hogy emlékezzen csak vissza, én sokat jártam hozzá kisfiú koromban a mamával, akit Antóniának hívtak, a papát Prokopnak hívták, és kasznár volt. De még akkor sem akart tudni arról, hogy ismerjük egymást. Aztán elmondtam neki még apróbb részleteket is, hogy Dražovban két Novotný volt, a Tonda meg a Josef. Hogy õ ez a Josef, és nekem megírták róla Dražovból, hogy agyonlõtte a feleségét, mert az asszony murizott vele, amikor ivott. Erre õ felemelte a kezét, én elugrottam, és õ betörte az ablakot az elülsõ peronon, azt a nagyot a vezetõ elõtt. Így aztán leszállítottak és bekísértek bennünket, és a rendõrségen kiderült, hogy azért volt olyan érzékeny, mert egyáltalában nem Josef Novotnýnak hívták, hanem Eduard Doubravának, és az amerikai Montgomerybõl való volt, és ide látogatóba jött a rokonaihoz, akiktõl a családja származott. A telefon félbeszakította Švejk elbeszélését, és a géppuskás osztagtól egy rekedt hang ismét megkérdezte, hogy indulnak-e már. Reggel állítólag besprechung van az óberszt úrnál. Az ajtóban holtsápadtan megjelent Biegler kadét, a század leghülyébb alakja, aki az önkéntesiskolán mindenáron ki akart tûnni a tudásával. Intett Vanìknek, hogy menjen ki vele a folyosóra, s ott aztán hosszasan tárgyaltak. Amikor Vanìk visszajött, megvetõ mosoly volt az arcán. – Ez aztán a nagy marha – mondta Švejknek –, bizonyisten, remek példányok gyûltek össze ebben a menetszázadban. Ez is ott volt a besprechungon, és amikor eljöttek, az óberlajtnant úr meghagyta, hogy az összes szakaszparancsnokok tartsanak fegyvervizitet, és legyenek szigorúak. Most ez azt kérdi tõlem, hogy ki kell-e köttetnie Žlábeket, aki petróleummal pucolta ki a puskáját. Vanìk dühbe gurult. – Ilyen hülyeséget kérdez tõlem, amikor tudja, hogy a frontra megyünk. Tegnap az óberlajtnant úr jól meggondolta annak a puccernek a kikötését. Meg is mondtam ennek a nyálasnak, hogy jól gondolja meg, mielõtt barmot akar csinálni a mansaftból. – Ha már azt a puccert említi – mondta Švejk –, nem tudja véletlenül, hogy talált-e már egyet az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html óberlajtnant úrnak? – Észnél legyen – felelte Vanìk –, mindenre bõven van idõ, különben is azt hiszem, hogy az óberlajtnant úr meg fogja szokni ezt a Balount, hébe-hóba még felfal neki valamit, de majd a fronton azt se fogja bánni. Ott gyakran egyiknek se lesz mit zabálni. Ha én azt mondom, hogy Baloun marad, akkor nincs mit csinálni. Ez az én dolgom, és ebbe az óberlajtnant úr nem beszélhet bele. Csak semmi sietség. Vanìk lefeküdt az ágyára, és azt mondta: – Švejk, meséljen nekem valami anekdotát a katonaéletbõl. – Azt lehet – felelte Švejk –, de félek, hogy megint ránk csenget valaki. – Hát kapcsolja ki, Švejk, csavarja le a vezetéket vagy akassza le a kagylót. – Jó – mondta Švejk, levéve a kagylót –, elmondok magának valamit, ami nagyon jól illik a mostani helyzetre, azzal a különbséggel, hogy akkor igazi háború helyett csak hadgyakorlat volt, és ugyanolyan nagy volt a pánik, mint máma, mert nem lehetett tudni, hogy mikor rukkolunk ki a kaszárnyából. Velem szolgált egy poøièi ember, Šic nevezetû, nagyon derék ember, de vallásos és borzasztó gyáva. Ez azt képzelte, hogy a hadgyakorlat valami szörnyû dolog, hogy olyankor az emberek felfordulnak a szomjúságtól, és a szanitécek úgy szedik össze õket menetelés közben, mint a lehullott gyümölcsöt. Ezért teleitta magát, hogy tartson a készlet, és amikor kirukkoltunk a hadgyakorlatra a kaszárnyából, és megérkeztünk Mníšekbe, azt mondta: „Fiúk, én ezt nem fogom kibírni, engem csak maga az Úristen menthet meg.” Aztán elérkeztünk Hoøovicébe, és ott két nap pihenõt kaptunk, mert valami tévedés volt, és olyan gyorsan mentünk elõre, hogy a többi regimenttel együtt, amik a két szárnyunkon jöttek, elfogtuk volna az egész ellenséges tábort, ami nagy botrány lett volna, mert úgy volt, hogy a mi hadtestünknek össze kell szarni magát, és az ellenségnek kell gyõzni, mert az ellenségnél volt valami nyamvadt fõherceg. És elmondom, hogy mit csinált ez a Šic: Amikor lágereztünk, fogta magát, és bement vásárolni egy faluba Hoøovice mellett, és délfelé jött vissza a lágerbe. Nagy hõség volt, a Šic még el is volt ázva egy kicsit, és egyszerre csak meglátott az úton egy oszlopot, az oszlopon egy kis szekrény volt, és abban üveg alatt egy egészen picike kis szobor Nepomuki Szent Jánosról. Erre õ imádkozni kezdett Szent János elõtt, és azt mondta neki: „Ugye meleged van, szeretnél inni egy kicsit. Itt vagy kitéve a napra, biztos folyton izzadsz.” Aztán megkotyogtatta a kulacsát, húzott egyet belõle, és azt mondta: „Neked is hagytam egy kortyot, Nepomuki.” De megijedt, lenyelte az egészet, és a Szent Jánosnak nem maradt semmi. „Jézus Mária – mondja –, Nepomuki Szent János, ezt meg kell hogy bocsássad nekem, én majd kárpótollak téged, magammal viszlek a lágerbe, és olyan derekasan megitatlak, hogy nem bírsz majd megállni a lábadon.” És a kedves Šic úgy megsajnálta Nepomuki Szent Jánost, hogy betörte az üveget, kihúzta a Szent szobrát, bedugta a zubbonyába, és magával vitte a lágerbe. Aztán a Nepomuki Szent János vele aludt a szalmán, masírozáskor a Šic magával vitte a bornyújában, és nagy szerencséje volt a kártyában. Ahol lágereztünk, ott nyert, aztán Práchen vidékére mentünk, Drahenicében ültünk egy darabig, és õ mindent elvesztett az utolsó fillérig. Amikor reggel kirukkoltunk, az úton egy körtefán ott lógott a Nepomuki Szent János felakasztva. Nahát, ez az az anekdota, és most visszateszem a kagylót. És a telefon ismét továbbíthatta az új idegállapot rezdüléseit, miután a láger régi, harmonikus

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nyugalma felbomlott. Ezalatt Lukᚠfõhadnagy a szobájában ült, és egy rejtjeles utasítást tanulmányozott, amelyet éppen akkor kapott meg az ezredtörzstõl a megfejtés kulcsával együtt; ugyanakkor egy titkos, sifrírozott parancsban közölték az útirányt is, amelyet a menetzászlóalj a galíciai határ felé követni fog (elsõ útszakasz). 7217 – 1238 – 475 – 1238 – 61 = Moson 8922 – 375 – 7282 = Gyõr 4432 – 1238 – 7217 – 35 – 7282 – 1238 – 7217 = Komárom 6554 – 9299 – 310 – 35 – 7881 – 298 – 475 – 7979 = Budapest. E sifrírozott szöveget fejtegetve Lukᚠfõhadnagy felsóhajtott: – Der Teufel soll das buserieren.

A DICSÕSÉGES CSIHI-PUHI MAGYARORSZÁGON KERESZTÜL Végül is elérkezett az a pillanat, amikor mindannyiukat vagonokba tömték – 42 ember : 8 ló arányban. A lovak persze kényelmesebben utaztak, mint a legénység, mivel állva is tudtak aludni, de hát oda se neki. A katonavonat egy újabb embercsoportot szállított a galíciai vágóhídra. Mindent összevetve azonban a vonat utasai mégis fellélegeztek; a vonat indulása meghozta a bizonyosságot; addig kínzó bizonytalanságban, sõt pánikban éltek, hogy már ma elindulnak-e vagy csak holnap, vagy csak holnapután. Volt, aki úgy érezte magát, mint a halálraítélt, aki rettegve várja, hogy mikor jön érte a hóhér. Aztán egyszeriben megszállja a nyugalom, hogy most már nemsokára vége lesz mindennek. Ezért üvöltözött az egyik vagonból egy katona, mint aki megõrült: – Megyünk, megyünk! Vanìk számvivõ õrmesternek tökéletesen igaza volt, amikor azt mondta Švejknek, hogy egyáltalán nem kell sietni. Jó néhány nap eltelt addig a pillanatig, amikor végre beszálltak a vagonokba, s közben állandóan nagy volt az izgalom a konzervek miatt, és a tapasztalt Vanìk kijelentette, hogy az csak fantázia. Ugyan kérem, konzervek! Talán inkább tábori mise, az elõzõ menetszázadnál is úgy volt. Ha van konzerv, a tábori mise elmarad. Ellenkezõ esetben a tábori mise pótolja a konzerveket. Így aztán a gulyáskonzervek helyett Ibl tábori fõlelkész jelent meg a helyszínen, és három legyet ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ütött egy csapásra. Egyszerre három menetzászlóaljnak celebrált tábori misét: kettõt Szerbia felé, egyet pedig Oroszország felé látott el papi áldással. Rendkívül lelkes beszédet intézett hozzájuk, melynek anyagát nyilvánvalóan a katonai naptárakból vette. Olyan megrázó volt ez a beszéd, hogy amikor elindultak Moson felé, Švejknek a rögtönzött iroda-vagonban, ahol együtt üldögélt Vanìkkel, eszébe jutott Ibl páter szózata, és így szólt a számvivõ õrmesterhez: – Nagyon gyönyörû lesz, ahogy az a feldkurát mesélte, amikor majd csöndesen leszáll az alkonyat, és a nap az õ arany sugaraival elbújik a hegyek mögött, és a harctéren majd hallani lehet, mint mondta, a haldoklók utolsó leheletét meg az összeesett lovak hörgését, meg a sebesült katonák nyögését, meg a lakosság jajveszékelését, amikor a kunyhók égni fognak a fejük fölött. Én borzasztóan szeretem, ha az emberek ilyen totál hülyeségeket beszélnek. Vanìk egyetértõen bólintott: – Szörnyû megható duma volt. – Nagyon szép és tanulságos volt – mondta Švejk –, nagyon jól emlékszek rá, és majd ha visszajövök a háborúból, el is fogom mesélni a „Kehely”-ben. És amikor ezeket elõadta, a feldkurát úr olyan gyönyörû pozitúrába vágta magát, hogy féltem, hogy megcsúszik az egyik lába, és ráesik a tábori oltárra, és beleveri a fejét a monstranciába. Olyan gyönyörû példát mesélt nekünk a hadseregünk történetébõl, amikor még Radecký szolgált, és az alkonyat pírja egybeolvadt a harctéren lángoló pajták tûzfényével, hogy direkt azt lehetett hinni, mintha õ a saját szemével látta volna. És Ibl tábori fõlelkész még aznap visszatért Bécsbe, és egy másik marsbataillonnak is elõadta a megrázó históriát, amelyrõl Švejk megemlékezett, s amely annyira tetszett a derék katonának, hogy totál hülyeségnek nevezte. – Kedves katonák – szónokolt Ibl tábori fõlelkész –, képzeljétek el, hogy ezernyolcszáznegyvennyolcat írunk, s hogy éppen véget ért a gyõzedelmes csata Custozza mellett, ahol tíz órai kemény harc után Albert olasz király kénytelen volt átengedni a véres csatateret katonáink atyjának, Radecký tábornagynak, aki nyolcvannegyedik életévében aratott ily fényes diadalt. S íme, kedves katonák! A bevett Custozza elõtt, egy magaslaton megállt az agg hadvezér. Körülötte hû hadsegédei. A pillanat komolysága erõt vett mindannyiukon, katonák, mert a tábornagyhoz egészen közel egy harcos látszott, a halállal viaskodva. Hrtnek hívták ezt a sebesült zászlóst, aki a becsület mezején szétroncsolt tagjaival megérezte, hogy Radecký tábornagy feléje fordítja tekintetét. A derék sebesült hadfi görcsös lelkesedéssel szorongatott megmerevedõ jobbjában egy aranyérmet. Megpillantva a fennkölt tábornagyot, még egyszer feléledt szívének verése, s összeszedve bénult testének utolsó megmaradt erejét, emberfeletti erõfeszítéssel megpróbált elõbbre kúszni tábornagya felé. „Maradj nyugodtan, derék katonám”, kiáltott rá a tábornagy, leszállt a lováról, és kezet akart nyújtani neki.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html „Nem tudok kezet adni, tábornagy úr, szólt a haldokló harcos, mindkét kezemet ellõtték, de volna egy kérésem. Tessék megmondani nekem az igazat, szépítés nélkül: teljesen megnyertük-e ezt a csatát?” „Teljesen, édes fiam, felelte nyájasan a tábornagy, kár, hogy a te örömedet megzavarja a te sebesülésed.” „Nekem bizony végem van, nagy jó uram”, monda komor hangon a harcos, barátságosan elmosolyodva. „Szomjas vagy?” kérdezte Radecký. „Forró napunk volt, tábornagy úr, több mint harminc fokra hágott a hõség.” Radecký erre elvette a hadsegéd tábori kulacsát, és odaadta a haldoklónak. Ez a szájához emelte, és nagyot húzott belõle. „Fizesse meg az isten ezerszeresen”, kiáltotta, igyekezvén megcsókolni parancsnoka kezét. „Mióta szolgálsz?” kérdezte ez. „Több mint negyven éve, tábornagy úr! Aspernnél aranyérmet kaptam, Lipcsénél is ott voltam, hadikeresztem is van, ötször sebesültem meg halálosan, most azonban tisztára vége az életemnek. De minõ szerencse és boldogság, hogy megértem a mai napot. Mit törõdöm én a halállal, amikor dicsõ gyõzelmet arattunk, és a császár visszanyerte földjét!” Abban a pillanatban, kedves katonák, a táborból felhangzottak himnuszunk, a „Gotterhalte” magasztos hangjai, s erõteljesen és fennkölten szárnyaltak a csatatér fölött. Az élettõl búcsúzó, elesett harcos még egyszer megpróbált felemelkedni. „Dicsõség Ausztriának, kiáltotta lelkesen, dicsõség Ausztriának! Zengjen tovább ez a mennyei dal! Dicsõség hadvezérünknek! Éljen a hadsereg!” A haldokló még egyszer ráhajolt a tábornagy kezére, csókot lehelt rá, majd visszahanyatlott, s az utolsó csöndes lehelet kiszállt nemes lelkébõl. A hadvezér hajadonfõtt állt, a legjobb harcosok egyikének holtteste elõtt. „E gyönyörû vég valóban irigylésre méltó”, monda megindultan a tábornagy, tenyerébe hajtva az arcát. Kedves katonák, én azt kívánom nektek, hogy ilyen gyönyörû véget érjetek ti is mindannyian. Visszaemlékezve Ibl tábori fõlelkésznek erre a beszédére, Švejk valóban nem követte el a legcsekélyebb sértést sem, amikor totál hülyeséget emlegetett az óberfeldkurát úrral kapcsolatban. Aztán Švejk a mindnyájuk által ismert parancsokról kezdett beszélni, amelyeket bevagonírozás elõtt olvastak fel nekik. Az egyik hadseregparancs volt, Ferenc József aláírásával, a másik parancsot József Ferdinánd fõherceg adta ki, a keleti hadseregcsoport fõparancsnoka, s mindkettõ azokra az eseményekre vonatkozott, amelyek 1915. április 3-án játszódtak le a Dukla-szorosban: ekkor ugyanis a 28. ezred két zászlóalja tisztestül átvonult az oroszokhoz az ezredzenekar hangjai mellett. Mindkét parancsot remegõ hangon olvasták fel Švejkéknek, és szövegük cseh fordításban így hangzott: HADSEREGPARANCS 1915. ÁPRILIS HÓ 17-RÕL

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Fájdalmas szívvel elrendelem, hogy a 28. cs. kir. gyalogezred gyávaság és hazaárulás miatt törültessék hadseregembõl. A becstelenné vált ezredet fosszák meg zászlójától, és azt adják át a katonai múzeumnak. A mai napon megszûnik létezni ez az ezred, amely már a hazából erkölcsileg megmételyezve vonult a harctérre, hogy ott hazaárulást kövessen el. I. FERENC JÓZSEF JÓZSEF FERDINÁND FÕHERCEG PARANCSA Egyes cseh alakulatok nagy csalódást okoztak hadjáratunk folyamán, különösen a legutóbbi harcokban. Fõként védelmi állásokban okoztak csalódást, amikor hosszabb ideig tartózkodtak a lövészárokban, s ezt az idõt az ellenség gyakran arra használta fel, hogy kapcsolatot és összeköttetést teremtsen e csapatok aljas elemeivel. Ezen árulók támogatásával az ellenség rendszerint azon frontszakaszok ellen intézett támadást, melyeket az ilyen csapatok tartottak. Az ellenségnek gyakran sikerült meglepnie alakulatainkat, úgyszólván ellenállás nélkül behatolnia állásainkba, és rendkívül nagyszámú foglyot ejtenie. Ezerszeres szégyen, gyalázat és megvetés szálljon e becstelen nyomorultakra, akik elárulták a császárt és a birodalmat, s nemcsak dicsõ és bátor hadseregünk dicsõséges zászlóinak becsületén ejtettek foltot, hanem ama nemzetiség becsületén is, amelyhez tartoznak. Elõbb-utóbb utoléri õket a golyó vagy a hóhér kötele. Minden egyes cseh katonának, akiben van becsület, kötelessége jelenteni a parancsnokának az ilyen aljas bujtogatókat és árulókat. Aki nem cselekszik így, maga is áruló és becstelen. Jelen parancs felolvasandó valamennyi cseh ezred legénysége elõtt. Uralkodónk rendelete alapján a 28. cs. kir. ezred már törültetett a hadseregbõl, s az ezred fogságba kerülõ szõkevényei valamennyien vérükkel fognak fizetni súlyos bûnükért. JÓZSEF FERDINÁND FÕHERCEG – Egy kicsit elkésve olvasták föl nekünk ezeket a parancsokat – mondta Švejk Vanìknek –, borzasztóan meg vagyok lepve, hogy csak most olvasták fel, pedig a császár õfelsége már április tizenhetedikén kiadta az õ parancsát. Még azt hihetné az ember, hogy valamilyen okból nem akarták mindjárt felolvasni nekünk. Ha én volnék a császár õfelségének a helyében, nem hagynám, hogy így fütyüljenek rám. Ha én április tizenhetedikén kiadok egy befélt, akkor azt tizenhetedikén fel is kell olvasni minden ezred elõtt, még ha cigánygyerekek potyognak is az égbõl.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A vagon túlsó oldalán, Vanìkkel szemben, a tiszti konyha okkultista szakácsa ült és írt valamit. Mellette foglalt helyet Lukᚠfõhadnagy tisztiszolgája, Baloun, a szakállas óriás és egy Chodounský nevû telefonista, akit a 11. menetszázadhoz osztottak be. Baloun egy darab komiszkenyeret rágcsált, és kétségbeesetten magyarázta Chodounský telefonistának, hogy õ igazán nem tehet róla, a bevagonírozásnál borzasztó nagy volt a tolongás, és ezért nem sikerült csatlakoznia a fõhadnagyához, aki a törzsvagonban utazik. Chodounský váltig ijesztgette, hogy az ilyesminek most már fele sem tréfa, ezért golyó jár. – Csak már vége lenne egyszer ennek a szenvedésnek – siránkozott Baloun –, amikor a voticei hadgyakorlaton voltam, nem sok hiányzott hozzá, hogy elpatkoljak. Éhesen, szomjasan meneteltünk, és amikor odajött a zászlóaljadjutáns, én elkiáltottam magamat: „Adjatok vizet és kenyeret!” Erre õ felém fordította a lovát, és azt mondta, hogy ha háború volna, akkor ki kellene hogy lépjek a sorból, és õ agyonlövetne engem, és most becsukat a helyõrségi fogházba, de nagy szerencsém volt, mert amikor elment a stábhoz jelenteni a dolgot, megbokrosodott a lova, és õ leesett, és hála istennek kitörte a nyakát. Baloun nagyot sóhajtott, úgyhogy a torkán akadt egy falat kenyér, s amikor magához tért, sóváran szemügyre vette Lukᚠfõhadnagy két hátizsákját, amelyekre vigyáznia kellett. – Bezzeg a tiszt urak eleget faszoltak – mondta bánatosan –, májkonzervet meg téliszalámit is. Jó lenne belõle egy kis darab… Közben olyan mélységes vágyakozással nézte a fõhadnagy két hátizsákját, mint egy kivert kutya, amely éhes, mint a farkas, egy hentesüzlet ajtajában ül, és beszívja a fövõ húsok gõzeit. – Nem ártana, ha valami jó ebéddel várnának bennünket – mondta Chodounský. – Amikor a háború elején Szerbiába mentünk, minden állomáson torkig telezabáltuk magunkat, mert mindenütt csak úgy hordták az ételt. A libacombokról levágtunk olyan kis darabokat a legfinomabb húsból, és azzal játszottunk malmot csokoládétáblákon. Horvátországban, Eszéken, két úr a veteránok szövetségébõl behozott a vagonba egy nagy kondér nyúlpecsenyét, de azt már nem bírtuk ki, és a fejükre öntöttük az egészet. Az egész úton nem csináltunk semmi mást, csak okádtunk kifelé a vagonból. Matìjka káplár a mi vagonunkban úgy teletömte magát, hogy egy deszkát kellett rakjunk a hasára és úgy ugráltunk rajta, ahogy a káposztát tapossák, mert csak így könnyebbült meg, és a végén kijött belõle minden, felül is meg alul is. Amikor átutaztunk Magyarországon, minden állomáson sült csirkéket dobáltak be nekünk a vagonba. Ezekbõl semmit se ettünk meg, csak a velõt. Kaposfalván a magyarok egész darab disznósülteket hajigáltak be a vagonba, és egy bajtársat úgy kupán vágtak egy disznófejjel, hogy õ aztán három vágányon is keresztülkergette az adományozót az übersvungjával. Boszniában viszont már vizet se kaptunk. De Boszniáig, hiába volt megtiltva, kaptunk mindenféle pálinkákat, amit csak a szemünk-szánk kívánt, meg bort is patakban. Emlékszem, hogy egy állomáson valami hölgyek meg kisasszonyok sörrel akartak traktálni bennünket, mi meg belevizeltünk nekik a söröskannájukba. De futottak is aztán a vagontól! Az egész úton úgy be volt rúgva mindenki, hogy én például a makk ászt se láttam, aztán egyszer csak váratlanul parancs, nem is játszhattuk végig a partit, kifelé a vagonokból az egész. Egy káp-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lár – már nem emlékszem rá, hogy hívták – ráordított az embereire, hogy énekeljék azt, hogy: „Und die Serben müssen sehen, dass wir Österreicher Sieger, Sieger sind.”[183]De valaki hátulról belerúgott, és õ a sínek közé esett. Aztán megint kiabáltak, hogy rakjuk gúlába a fegyvereket, és a vonat mindjárt megfordult, és üresen visszament, csakhogy persze, ahogy az ilyen pánikban lenni szokott, magával vitte a kétnapi ferpflégungunkat is. És már kezdtek is robbanni a srapnelek, olyan közel, mint ott azok a fák. A csapat túlsó végébõl odalovagolt a bataillonskommandant és mindenkit tanácskozásra hívott, aztán odajött hozzánk a fõhadnagyunk, Maceknak hívták, és tisztára cseh volt, de csak németül beszélt, és azt mondja, olyan sápadtan, mint a kréta, hogy nem lehet tovább menni, mert a pályát a levegõbe röpítették, a szerbek éjszaka átkeltek a folyón, és most a balszárnyon vannak. De az még messze van tõlünk. Azt mondja, majd kapunk erõsítést, és szétverjük õket. Nehogy valaki megadja magát, ha lesz valami, mert a szerbek levágják a foglyok fülét meg orrát, és kiszúrják a szemüket. Igaz, hogy a közelben robbannak a srapnelek, de azzal mi ne törõdjünk. Az csak a mi tüzérségünk, most lövi be magát. Egy domb mögött egyszer csak felhangzott a tatatatata. Azt mondja, a mi géppuskáink lõnek. Aztán ágyúzás hallatszott bal felõl, mi akkor hallottuk elõször, és hasra vágódtunk, néhány gránát elröpült felettünk, és felgyújtotta az állomást, jobbról meg golyók kezdtek fütyülni, és messzirõl odahallatszottak az ágyúk meg a puskák. Macek fõhadnagy kiadta a parancsot, hogy szedjük szét a gúlákat, és töltsük meg a fegyvert. A dienstführender odament hozzá, és azt mondta, hogy azt sehogy se lehet, mert nincs velünk semmilyen muníció, a fõhadnagy úr is jól tudja, hogy csak egy további állomáson kell muníciót faszoljunk, a front elõtt. Azt mondja, a muníciós vonat elõttünk ment el, és valószínûleg a szerbek kezébe került. Macek fõhadnagynak egy darabig mintha földbe gyökerezett volna a lába, aztán kiadta a parancsot: „Bajonet auf!”, maga se tudta, miért, csak úgy kétségbeesésében, hogy legyen valami. Aztán úgy álltunk készenlétben egy jó darabig, aztán megint lefeküdtünk a talpfákra, mert megjelent valami repülõgép, és a sarzsik azt ordítozták: „Alles decken, decken!” Aztán kiderült, hogy a repülõ a mienk volt, és a tüzérségünk tévedésbõl le is lõtte. Így hát felálltunk, de csak nem jött a parancs, hogy „ruht”. Az egyik oldalról odarobog hozzánk valami lovasküldönc. Már messzirõl ordítja: „Wo ist Bataillonskommando?” A zászlóaljparancsnok elébe lovagol, a lovas odaad neki valami papirost, és már vágtat is tovább jobb kéz felé. A zászlóaljparancsnok visszafelé jövet elolvassa, aztán egyszerre olyan lett, mint aki megõrült. Kirántja a kardját, úgy vágtat felénk. „Alles zurück, alles zurück”, ordított a tisztekre. „Direktion Mulde, einzeln abfallen!”[184]Akkor aztán elkezdõdött. Mintha csak erre vártak volna, minden oldalról lõni kezdtek ránk. Baloldalt volt egy kukoricaföld, olyan volt, mint a pokol. Mi négykézláb másztunk a völgy felé, a hátizsákokat otthagytuk azokon a rohadt talpfákon. Macek fõhadnagy a fejébe kapott egyet oldalról, annyit se szólt, hogy mukk. Amíg a völgybe értünk, minden tele lett halottakkal meg sebesültekkel. Otthagytuk õket, és egész estig futottunk, és az egész vidék olyan volt, mintha a mieink direkt kiseperték volna elõttünk. Csak egy kirabolt trént láttunk. Végül beértünk egy állomásra, ott új parancsokat kaptunk, hogy vagonírozzunk be, és menjünk vissza a stábhoz, de ezt nem tudtuk végrehajtani, mert elõtte való nap az egész stáb fogságba esett, amiként reggel aztán megtudtuk. Úgyhogy olyanok lettünk, mint az árvák, senki se akart tudni rólunk, azt mondták, menjünk a 73. ezredhez, és azzal együtt vonuljunk vissza, ezt persze a legnagyobb örömmel meg is tettük, de elõbb majdnem egy napig kellett masírozni, amíg elértük a 73. ezredet. Aztán… Már senki se figyelt rá: Švejk és Vanìk kettesben máriásozott, a tiszti konyha okkultista szakácsa tovább írta kimerítõ levelét a feleségének, aki férje távollétében egy újabb teozófiai folyóirat kiadására határozta el magát, Baloun a padon bóbiskolt, úgyhogy Chodounský, a telefonista, nem

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tehetett mást, csak megismételte: – Bizony, ezt nem felejtem el… Felállt, és odament kibicelni a máriásozókhoz. – Legalább tüzet adhatnál a pipámba – mondta Švejk barátságosan Chodounskýnak –, ha már idejöttél kibicelni. A máriás, hogyha kettesben játsszák, komolyabb dolog, mint az egész háború vagy az a ti kalandotok a szerb határon. Milyen hülye vagyok, fel kéne pofozni magamat. Nem tudtam várni még egy kicsit azzal a királlyal, most aztán bejött a filkó. Én marha. Az okkultista szakács közben befejezte a levelét, átolvasta, és szemmel láthatólag meg volt elégedve, hogy milyen szépen sikerült megfogalmaznia, tekintettel a katonai cenzúrára. Drága feleségem! Mire e sorokat megkapod, én már néhány napja vonaton leszek, tudniillik a frontra utazunk. Ennek nem nagyon örülök, mert a vonaton tétlenségre vagyok kárhoztatva, és nem hasznosíthatom magamat, mivel a tiszti konyhánk most nem mûködik, és az egyes állomásokon vételezünk élelmet. Magyarországi átutazásunk alatt boldogan fõztem volna szegedi gulyást a mi tiszt urainknak, de ez a tervem füstbe ment. Talán majd ha megérkezünk Galíciába, alkalmam lesz sóletet fõzni, igazi galíciait, grízes vagy rizses dinsztelt libát. Hidd el nekem, drága Helenka, hogy amennyire csak tõlem telik, igyekszem könnyebben elviselhetõvé tenni a mi tiszt urainknak a sok gondjukat és fáradságukat. Az ezredtõl áthelyeztek ehhez a menetszázadhoz, ami leghõbb óhajom volt, hogy ha szerény eszközökkel is, de a legnagyobb rendben vezethessem a tábori tiszti konyhát. Emlékszel, drága Helenka, amikor berukkoltam az ezredhez, azt kívántad nekem, hogy jó feljebbvalókat kapjak. Kívánságod teljesült, és nemcsak hogy a legkisebb panaszra sincs okom, hanem éppen ellenkezõleg, minden tiszt úr igaz barátunk gyanánt viselkedik, és különösen énhozzám olyanok, mint egy atya. Amilyen hamar csak lehet, közölni fogom veled a tábori postaszámunkat… Ezt a levelet a körülmények kényszerítõ ereje hozta létre; az okkultista szakács ugyanis teljesen elvesztette Schröder ezredes kegyét, melyet addig oly nagymértékben élvezett, mivel a menetzászlóalj tisztjeinek búcsúvacsoráján egy szerencsétlen véletlen folytán az ezredesnek ismét nem jutott a borjúvesepecsenyébõl, s ennek következtében kiküldte a frontra az okkultista szakácsot, miután az ezred tiszti konyháját egy szerencsétlen tanítóra bízta, aki azelõtt a klárovi vakok intézetében mûködött. Az okkultista szakács még egyszer átfutotta, amit írt, s amit rendkívül diplomatikusnak tartott abból a szempontból, hogy ezzel egy kicsit mégiscsak távolabb tarthatja magát a csatatértõl, mert beszélhetnek az emberek, amit akarnak, azért a fronton is lehet lógni. Igaz, hogy civilben, amikor még szerkesztõje és tulajdonosa volt egy okkultista folyóiratnak, amely a sírontúli dolgok tudományával foglalkozott, hosszabb tanulmányt írt arról, hogy senkinek se szabad félnie a haláltól, és részletesen kitért a lélekvándorlásra is.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Most õ is odaállt kibicelni Švejk és Vanìk mellé. A játékosok között e pillanatban nem maradt semminemû katonai rangkülönbség. Most már nem kettesben máriásoztak, hanem hármasban, Chodounskýval. Švejk, az ordonánc, goromba szavakkal illette Vanìk számvivõ õrmestert: – Megáll az eszem, hogy maga milyen hülyén tud játszani. Nem látja, hogy õ betlire megy? Nekem nincs tököm, és erre maga nem adja ki a nyolcast, hanem odateszi a makk alsót, mint egy marha állat, és ez a trotli mindent megnyer. – Mit bõg úgy, amiért elvesztett egy vacak betlit? – felelte illedelmesen a számvivõ õrmester. – Maga is úgy játszik, mint egy idióta. Az ujjamból szopjam ki azt a tök nyolcast, vagy honnét? Nem volt egy árva tököm se, csak erõs zöldem és makkom, maga szarházi. – Akkor durchra kellett volna hogy menjen, maga fõokos – mondta Švejk mosolyogva –, ez pont olyan, mint egyszer a Valešnél, lent az étteremben, amikor egy ilyen baleknek szintén durchja volt, de nem játszotta meg, hanem mindig a legkisebb lapokat tette a talonba, és mindenkit hagyott betlizni. De micsoda lapjai voltak! Az összes színekbõl a legerõsebbek. Ahogy most se kerestem volna rajta semmit, ha maga megjátssza a durchot, ugyanúgy volt akkor is, és a többiek se kerestek volna; de csak ment a játék, és mi folyton fizethettünk volna neki. A végén azt mondom: „Herold úr, legyen olyan szíves, játsszon durchot, és ne hülyéskedjen.” De õ nekem jön, hogy azt játszik, amit akar, fogjuk be a szánkat, mert neki egyetemje van. De aztán ráfizetett a dologra. A vendéglõs jó ismerõsünk volt, a pincérnõvel is nagyon bizalmas viszonyban voltunk, úgyhogy a rendõrpatrujnak meg tudtuk magyarázni, hogy minden rendben van. Elõször is, micsoda gorombaság az tõle, hogy éjjeli csendháborítást követ el, és rendõrt hív, csak azért, mert a vendéglõ elõtt megcsúszik a jégen, és addig csúszik az orrán, amíg be nem töri. Mi hozzá se nyúltunk, amikor hamisan máriásozott, és amikor lelepleztük, olyan gyorsan kiszaladt, hogy orra esett. A vendéglõs meg a pincérnõ is igazolta, hogy igazán nagyon gentleman módra viselkedtünk vele szemben. Különben sem érdemelt semmi mást. Ott ült este héttõl éjfélig egy árva sör meg egy pohár szóda mellett, és adta az isten tudja, miféle nagyurat, mert egyetemi tanár volt, és a máriáshoz annyit értett, mint a tyúk az ábécéhez. Nahát, ki oszt? – Játsszunk kaufcvikkot – ajánlotta az okkultista szakács –, húszfilléres alapon. – Inkább meséljen a lélekvándorlásról – mondta Vanìk számvivõ õrmester –, ahogy a kantinos kisasszonynak mesélt, amikor betörték az orrát. – Errõl a lélekvándorlásról már én is hallottam – közölte Švejk –, egyszer évekkel ezelõtt én is elhatároztam, tisztesség ne essék szólván, hogy képezni fogom magamat, hogy ne maradjak el, és eljártam a prágai Iparszövetség olvasótermébe, de mivelhogy rongyos voltam, és a fenekemen csak úgy világítottak a lyukak, nem képezhettem magamat, mert nem hagytak ott maradni, és kivezettek, mert azt hitték, hogy télikabátokat akarok lopni. Így aztán felvettem az ünneplõ ruhámat, és egyszer elmentem a múzeumkönyvtárba, és a barátommal együtt kivettem egy ilyen könyvet a lélekvándorlásról, és abban olvastam, hogy egy indiai császár a halála után disznóvá változott, és amikor ezt a disznót leszúrták, akkor majommá változott, a majomból dakszli lett, és a dakszliból miniszter. Aztán a katonaságnál meggyõzõdtem róla, hogy valami igazságnak kell

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lenni benne, mert akinek volt valami csillagja, az már tengeri disznónak vagy valami más állatfajtának mondta a katonákat, és ebbõl azt hihette az ember, hogy az egyszerû katonák sok ezer évvel azelõtt híres hadvezérek voltak. De amikor háború van, akkor az ilyen lélekvándorlás borzasztó hülye dolog. Az ördög tudja, hány változáson megy keresztül az ember, amíg a végén, mondjuk, telefonista, szakács, vagy baka lesz belõle, és egyszerre csak széttépi a gránát, és a lelke belemegy valami tüzérségi lóba, és amikor az egész üteg felmegy valami magaslatra, közébük vág egy másik gránát, és megint megöli azt a lovat, amiben ez a szerencsétlen testet öltött, és a lelke rögtön átvándorol a trénhez egy tehénbe, abból meg gulyást csinálnak a mansaftnak, így aztán a tehénbõl rögtön átmegy valami telefonistába, a telefonistából… – Nem tudom – mondta Chodounský, a telefonista, szemmel láthatólag sértõdötten –, hogy miért éppen rajtam kell elsütni ezeket a hülye vicceket. – Nem rokona magának az a Chodounský, akinek magándetektívirodája van, és a jelvénye egy olyan szem, mint a szentháromság? – kérdezte Švejk ártatlanul. – Én borzasztóan szeretem a magándetektíveket. Évekkel ezelõtt egyszer együtt is szolgáltam a katonaságnál egy magándetektívvel, akit Stendlernek hívtak. Ennek olyan dudoros feje volt, hogy az õrmesterünk mindig azt mondta, hogy õ már sok dudoros katonafejét látott a tizenkét évi szolgálata alatt, de ilyen dudort még álmában se tudott volna elképzelni. „Ide hallgasson, Stendler, mondta neki mindig, ha az idén nem volna hadgyakorlat, a maga dudoros feje nem is felelne meg a katonaságnak, de így legalább a maga dudorja után fogja belõni magát a tüzérség, majd ha kimegyünk a terepre, és nem lesz jobb iránypont.” És nagyon kitolt ezzel a Stendlerrel. Néha masírozás közben elõre küldte vagy ötszáz lépésre, aztán kiadta a parancsot: „Direktion dudoros fej.” Ez a Stendler különben is borzasztó peches ember volt, már magándetektív korában is. Például olyan feladatokat kapott, hogy nyomozza ki, hogy egy kliensnek, aki egészen magánkívül állított be az irodába, nem-e cicázik a felesége valaki mással, és ha már cicázik, akkor kivel cicázik, hol és hogyan cicázik. Vagy fordítva. Egy ilyen féltékeny nõ akarta kinyomoztatni, hogy kivel járkál a férje, hogy aztán odahaza még nagyobb rumlit csinálhasson. Ez a Stendler nagyon mûvelt ember volt, mindig csak válogatott szavakkal beszélt a házastársi hûség megszegésérõl, és mindig majdnem sírva fakadt, amikor elmesélte nekünk, hogy mindenki azt akarta tõle, hogy csípje el a férfit vagy a nõt in flagrantiban. Más talán még örülne, ha sikerül neki in flagrantiban találni egy ilyen párocskát, és csak úgy düllesztené a szemét, de ez a Stendler úr, ahogyan mesélte, egészen odavolt tõle. Nagyon intelligensen elmagyarázta, hogy õ rá se bír nézni az ilyen erkölcstelen disznóságokra. Sokszor csak úgy csurgott a nyálunk, mint az éhes kutyának, ha fõtt sonkát rakosgatnak körülötte, mikor elmesélte, hogy hányféle pozitúrában kapta õ rajta ezeket a párocskákat. Ha laktanyafogságunk volt, mindig le is rajzolta, amit mesélt. „Így láttam meg, azt mondja, Iksz-Ipszilonnét Iksz-Ipszilon úrral…” Még a címet is megadta. És milyen szomorú volt. „Hogy én mekkora pofonokat kaptam mind a két féltõl, mesélte mindig. De még a pofonoknál is jobban fájt, hogy hagytam magamat megvesztegetni. Egy ilyen megvesztegetést nem felejtek el, amíg élek. A férfi pucér, a nõ is pucér. Szállodában voltak, és nem riglizték be az ajtót, a hülyék! A díványon nem fértek el, mert mind a ketten kövérek voltak, úgyhogy a szõnyegen szeretkeztek, mint a macskák. A szõnyeg meg egészen össze volt taposva, csupa por volt, teleszórva cigaretta-csutkával. Amikor benyitottam, mind a ketten felugrottak, a férfi szembenézett velem, és úgy tartotta a kezét, mint egy fügefalevelet. A nõ meg hátat fordított, és látni lehetett, hogy a bõrébe bele van nyomódva az egész szõnyegminta, olyan rácsos formában, és a gerincére odaragadt egy cigarettahülzni. »Engedelmet, Zemek úr, mondom, Stendler magándetektív vagyok a Chodounský irodából, és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hivatali kötelességem, hogy in flagrantiban találjam önt a kedves feleségének a feljelentése alapján. Ez a hölgy, akivel itt tiltott viszonyt tetszik folytatni, Grotné õnagysága.« Soha életemben nem láttam még olyan nyugodt embert. »Engedje meg, azt mondja, mintha az egész magától értetõdne, én most felöltözöm. Ha valaki bûnös, úgy kizárólag a feleségem az, minthogy alaptalan féltékenységével tiltott viszonyokba kerget engem, és a puszta gyanútól ûzetve szemrehányásokkal és megalázó bizalmatlansággal súlyosan megsérti a férjét. Ezek után azonban kétségtelen, hogy a szégyent nem lehet tovább leplezni… Hol az alsó-nadrágom?« kérdezte közben nyugodtan. »Az ágyon.« Mialatt magára húzta az alsónadrágot, tovább magyarázott: »Ha a szégyent nem lehet elpalástolni, nincs más hátra, mint a válás. De attól a szégyenfolt nem tûnik el. Különben is, a válás nagyon kényes dolog, folytatta, tovább öltözködve, legjobb, ha a feleség türelemmel vértezi fel magát, és nem ad tápot a nyilvános felháborodásnak. Egyébként csináljon, amit akar, én most itt hagyom önt kettesben a nagyságos asszonnyal.« Grotné közben bebújt az ágyba, Zemek úr kezet nyújtott nekem, és eltávozott.” Most már nem emlékszem rá pontosan, hogy a Stendler úr hogyan mesélte tovább, mi mindent mondott még azután, mert nagyon intelligensen eldiskurált azzal a hölggyel az ágyban, hogy a házasság intézménye, azt mondja, nem arra való, hogy mindenkit egyenesen boldoggá tegyen, és a házasságban mindenkinek kötelessége, hogy elfojtsa a kéj vágyát, és megtisztítsa, és átszellemítse a testi részét. „Közben – mesélte tovább a Stendler úr – szép lassan kezdtem levetkõzni, és amikor már le voltam vetkõzve, és egészen el voltam vakulva, és olyan vad voltam, mint egy üzekedõ szarvas, bejött a szobába egy jó ismerõsöm, Stach nevezetû, aki szintén magándetektív volt a mi konkurrenciánknál, Stern úr irodájában, mert a Grot úr ehhez az irodához fordult segítségért a nejével kapcsolatban, hogy az asszonynak állítólag van valami ismeretsége, és ez a Stach csak annyit mondott: »Aha, Stendler úr in flagrantiban van a Grotné õnagyságával, gratulálok!« szép csendesen becsukta az ajtót és elment. »Most már úgyis mindegy, mondta Grotné õnagysága, nem kell, hogy olyan gyorsan felöltözzön, van itt mellettem elég hely.« »Éppen a helyrõl van szó, nagyságos asszony, mondtam, és már nem is tudtam, hogy mit beszélek, csak arra emlékszem, hogy mondtam valamit arról, hogy ha egyenetlenség van a házasfelek között, annak a gyermekek nevelése is kárát vallja.«” Aztán a Stendler úr még elmesélte nekünk, hogy gyorsan felöltözött, elszaladt, és arra gondolt, hogy most mindjárt elmondja az egészet a fõnökének, Chodounský úrnak, de elõbb bement valahová egy kis szíverõsítõre, és mire visszaért, már mindennek fuccs volt. Közben ugyanis ezt a Stach urat elküldte a fõnöke, Stern úr, hogy adjon egy döfést a Chodounský úrnak, hogy miféle alkalmazottjai vannak neki a nyomozóirodájában, és a Chodounský úr nem tudott jobbat kitalálni, mint hogy azonnal üzent a Stendler úr feleségének, hogy intézze el õ ezt az egészet a férjével, akit elküldenek valahová, hogy teljesítse a hivatali kötelességét, és akkor a konkurrens iroda in flagrantiban találja. „Azóta, mondta mindig a Stendler úr, amikor szóba jött a dolog, még sokkal dudorosabb a fejem.” – Hát akkor hogy játsszunk: öt fillérbe, tízbe? – Játszottak. A vonat megállt Moson állomásán. Már este volt, és senkit sem engedtek ki a vagonokból. Amikor tovább indultak, az egyik vagonból felharsant egy erõs hang, mintha el akarná fojtani a vonat zakatolását. Egy Kašperské Hory-i katona az áhítatos esteli hangulatban torka szakadtából belebömbölt a csendes éjszakába, amely lassan elborította a magyar síkságot: Gute Nacht! Gute Nacht!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Allen Müden sei’s gebracht. Neigt der Tag sich still zu Ende, ruhen alle fleiss’gen Hände, bis der Morgen ist erwacht. Gute Nacht! Gute Nacht![185] – Halts Maul, du Elender[186]– szakította félbe valaki a szentimentális énekest, aki nyomban el is hallgatott. Elráncigálták az ablaktól. De a szorgalmas kezek nem nyugodtak reggelig. A vonat többi részében gyertyafény mellett, itt pedig egy kis petróleumlámpánál, ami a falon lógott, tovább folyt a kaufcvikk, és ha valaki belebukott a játékba, Švejk kijelentette, hogy ez a legigazságosabb játék, mert mindenki annyi lapot cserélhet, amennyit csak akar. – A kaufcvikkban – jelentette ki Švejk – csak az ászt meg a hetest kell felvenni, de azután azt is leteheti az ember. A többi lapot nem muszáj felvenni. Csak ha vállaljuk a rizikót. – Duplázzuk meg az alapot – ajánlotta Vanìk, és mindenki egyetértett vele. – Piros hetes – közölte Švejk, felvéve a lapját. – Mindenki betesz egy ötöst, és négyszer vehet. Gyerünk, lássuk, mibõl élünk. S mindannyiuk arcáról olyan elégedettség sugárzott, mintha nem is volna háború, s õk nem a vonatban ülnének, amely a front felé viszi õket, véres csaták és roppant mészárlások színterére, hanem egy prágai kávéházban a játékasztal mellett. – Nem hittem volna – mondta Švejk az egyik parti után –, hogy amikor semmire indulok, és mind a négy lapomat kicserélem, disznót kapok. Mit jöttetek nekem a királlyal? Úgy ütöm azt a királyt, mint a pinty. S miközben itt a királyt elütötték a disznóval, messze a fronton egymást ütötték a királyok, alattvalóikon keresztül. A stábvagonban, ahol a menetzászlóalj tisztjei ültek, az utazás elsõ pillanatától fogva különös csend honolt. A tisztek többsége belemerült egy vászonkötésû kis könyvbe, amely a következõ feliratot viselte: „Die Sünden der Väter.[187]Novelle von Ludwig Ganghofer„, s valamennyiüket egyidejûleg kötötte le a 161. oldal tanulmányozása. Ságner kapitány, a zászlóaljparancsnok, az ablaknál állt, õ is ugyanezt a könyvet tartotta a kezében, szintén a 161. oldalon felütve.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Kinézett a tájra, és azon törte a fejét, hogy miképpen magyarázhatná meg a legérthetõbben a tiszteknek, hogy mit kell csinálniuk ezzel a könyvvel. Egyébként szigorúan bizalmas ügyrõl volt szó. A tiszteknek közben az járt a fejében, hogy Schröder ezredes teljesen megõrült. Igaz, már régóta ütõdött volt, de azért mégsem várták, hogy ilyen váratlanul tör ki rajta a téboly. A vonat elindulása elõtt még egy utolsó „besprechungra” hívta össze õket, és közölte velük, hogy mindenkinek jár egy példány Ludwig Ganghofer „Die Sünden der Väter” címû könyvébõl, amelyet az ezredes kellõ példányszámban már el is juttatott a zászlóaljirodára. – Uraim – mondta szörnyû titokzatos arccal –, sohase feledkezzenek meg a 161. oldalról! – Most valamennyien belemerültek ebbe az oldalba, de egy csöppet se lettek okosabbak tõle. Valami Márta ezen az oldalon odalépett az íróasztalához, kivett belõle valami szerepet, és fennhangon arról elmélkedett, hogy a közönségnek együtt kell éreznie a fenti szerep hõsével. Aztán megjelent még ezen az oldalon valami Albert, aki folyton viccelni próbált, de így, az addigi cselekménybõl kiragadva, olyan marhaságnak tetszett az egész, hogy Lukᚠfõhadnagy kettéharapta dühében a cigarettaszipkáját. „Megõrült az öreg – gondolták mindannyian –, teljesen ki van készülve. Most már átteszik a hadügyminisztériumba.” Ságner kapitány ellépett az ablaktól, miután fejben szépen megkomponálta a mondanivalóját. Nem volt benne túlságosan sok pedagógiai tehetség, ezért tartott olyan sokáig, amíg gondolatban összeállította a százhatvanegyes oldal jelentõségérõl tartandó elõadás tervét. Mielõtt belekezdett volna szónoklatába, „Meine Herren”-nek titulálta õket, mint ahogy az öreg, az ezredes szokta, habár régebben, a bevagonírozás elõtt, mindig csak „Kameraden” volt a megszólítás. – Also, meine Herren… – És elkezdte magyarázni, hogy tegnap este utasításokat kapott az ezredestõl, Ludwig Ganghofer: „Die Sünden der Väter” címû könyvének százhatvanegyedik oldalára vonatkozóan. – Also, meine Herren – folytatta ünnepélyesen –, ezek rendkívül bizalmas információk, a harctéri táviratok sifrírozásának legújabb módszerét illetõen. – Biegler kadét elõvette a noteszát meg a ceruzáját, és végtelenül buzgó hangon így szólt: – Készen vagyok, kapitány úr. Valamennyien ránéztek erre a marhára, akinek a buzgósága már az egyéves önkéntesiskolán is a hülyeséggel volt határos. Önként jelentkezett katonának, és mindjárt az elsõ alkalommal, tudniillik amikor az önkéntesek családi viszonyait írták össze, közölte az iskola parancsnokával, hogy az õseit eredetileg Bügler von Leutholdnak hívták, és a címerükben gólyaszárny volt halfarokkal. Címere alapján elnevezték „Gólyaszárnyas halfarok”-nak, és kegyetlenül üldözték. Egyszeriben ellenszenvessé vált, minthogy ez a címerügy egy csöppet sem illett atyjának becsületes nyúlbõrkereskedõi mivoltához: pedig Biegler romantikus lelkesedéssel bemagolt minden katonai tudományt, állandóan kitûnt szorgalmával, és nemcsak azt tanulta meg, amit elõírtak, hanem ráadásul

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html még magánszorgalomból is hülyítette a fejét minden kezébe kerülõ hadmûvészeti és hadtörténelmi szakkönyv biflázásával, s folyton ezekkel hozakodott elõ, amíg rá nem ripakodtak, és a torkára nem forrasztották a szót. Tiszti körökben egyenértékûnek tartotta magát a magasabbrangúakkal. – Sie, Kadett – mondta Ságner kapitány –, amíg nem kapott rá engedélyt, hogy beszéljen, addig hallgasson, mert magát nem kérdezte senki. Különben is, maga aztán átkozottul okos katona. Éppen bizalmas információkat akarok közölni, és maga mindent beír a noteszába. Ha elveszti azt a noteszt, hadbíróság elé kerül. Biegler kadétnak mindennek tetejébe megvolt még az a rossz szokása, hogy mindig ki akarta magyarázni magát, hogy õ csak jót akart. – Jelentem alássan, kapitány úr – felelte –, még a noteszom esetleges elvesztése esetén sem fejtheti meg senki se, hogy mit írtam, mert én gyorsírással jegyzek mindent, és az én rövidítéseimet rajtam kívül senki sem tudja elolvasni. Az angol rendszerû gyorsírást használom. Mindenki megvetõen nézett rá, Ságner kapitány legyintett, és folytatta elõadását. – Már említettem a harctéri üzenetek sifrírozásának új módszerét, és ha eddig talán érthetetlen volt az önök szemében, hogy miért hívták fel a figyelmüket éppen Ludwig Ganghofer „Die Sünden der Väter” címû könyvének százhatvanegyedik oldalára, most megmagyarázhatom, uraim: ez a kulcsa az új rejtjeles módszernek, amely hadseregtörzsünk legújabb utasítása alapján lépett érvénybe. A legújabb módszert, amelyet mi is használni fogunk, kiegészítõ számmódszernek hívják. Ezzel érvényüket vesztik azok az utasítások, amelyeket a múlt héten kaptak az ezredtörzstõl a sifrírozásra és a rejtjelek megfejtésére vonatkozóan. – Erzherzog Albrecht-system – morogta maga elé a stréber kadét – 8922-R, a Gronfeld-rendszerbõl átvéve. – Az új módszer rendkívül egyszerû – zengett a kapitány hangja a vagonban –, személyesen vettem át az ezredes úrtól a második kötetet és az információkat… Ha például a következõ parancsot akarják hozzánk intézni: „Auf der Kote 228 Maschinengewehrfeuer links richten”, akkor, uraim, a következõ szöveget kapjuk: „Sache – mit – uns – das – wir – aufsehen – in – die – versprachen – die – Martha – dich – das – ängstlich – dann – wir – den – wir – Dank – wohl – Regiekollegium – Ende – wir – versprachen – wir – gebessert – versprachen – wirklich – denke – Idee – ganz – herrscht – Stimme – letzten.” Vagyis végtelenül egyszerûen, minden fölösleges kombináció nélkül. A stábtól telefonon a zászlóaljhoz, a zászlóaljtól telefonon a századhoz. Miután a parancsnok felvette ezt a sifrírozott üzenetet, a következõ módon fejti meg. Veszi a „Die Sünden der Väter” címû könyvet, kinyitja a százhatvanegyedik oldalon, és a szemközti oldalon, vagyis a százhatvanadikon, elkezdi felülrõl keresni a „Sache” szót. Tessék, uraim. A százhatvanadik oldalon a „Sache” szó elõször mint az ötvenkettedik szó fordul elõ, tehát a parancsnok a szemközti oldalon, a százhatvanegyediken, megkeresi felülrõl az ötvenkettedik betût. Tessék megfigyelni, hogy az egy „A” betû. Az üzenet következõ szava: „mit”. A százhatvanadik oldalon ez a hetedik szó, ez megfelel a százhatvanegyedik oldal hetedik betûjének, vagyis az „u” betûnek. Azután következik az „uns”, vagyis, jól figyeljék meg, kérem, a nyolcvannyolcadik szó, ami

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a szemközti, százhatvanegyedik oldal nyolcvannyolcadik betûjének, az „f” betûnek felel meg, és így már meg is fejtettünk annyit, hogy „Auf”. Ily módon folytatjuk, amíg világosan elõttünk áll a parancs: „A 228-as magaslaton gépfegyvertüzet balra irányíts.” Rendkívül elmés, uraim, igen egyszerû, és lehetetlen megfejteni a kulcs nélkül, ami nem más, mint Ludwig Ganghofer: „Die Sünden der Väter” címû könyvének százhatvanegyedik oldala. Mindannyian némán bámulták a szerencsétlen oldalakat, s valahogy gondterhelten tûnõdtek rajtuk. Egy ideig csend volt, aztán Biegler kadét egyszerre csak ijedten felkiáltott: – Herr Hauptmann, ich melde gehorsam: Jesus Maria! Es stimmt nicht![188] És valóban igen rejtélyes volt a dolog. Hiába erõlködtek, ahogy csak bírtak, Ságner kapitányon kívül senki se találta meg a százhatvanadik oldalon az említett szavakat s a szemközti, százhatvanegyedik oldalon, amely a kulcsot jelentette volna, az említett szavaknak megfelelõ betûket. – Meine Herren – dadogta Ságner kapitány, miután meggyõzõdött róla, hogy Biegler kadét kétségbeesett kiáltása megfelel az igazságnak –, mi történt itt? Az én Ganghoferemben megvan és az önökében nincs meg? – Bocsánat, kapitány úgy – szólalt meg ismét Biegler kadét. – Szíves engedelmével felhívom a figyelmét arra, hogy Ludwig Ganghofer regénye két kötetbõl áll. Méltóztassék megtekinteni a címoldalt: „Roman in 2 Bänden.” Mi azelsõ kötetet nézzük, a kapitány úr pedig amásodikat – folytatta az alapos kadét. – Éppen ezért napnál világosabb, hogy a mi százhatvanadik és százhatvanegyedik oldalunk nem felelhet meg a kapitány úr oldalainak. Nálunk itt egészen más található. A kapitány úrnál a megfejtés elsõ szava „Auf” kell, hogy legyen, nálunk pedig „Heu” jött ki! Most már mindenki világosan látta, hogy Biegler kadét talán mégsem olyan nagy marha. – Én a dandártörzstõl kaptam a második kötetet – mondta Ságner kapitány –, úgy látszik, hogy tévedés történt. Az ezredes úr önöknek az elsõ kötetet rendelte meg. Minden valószínûség szerint – folytatta, mintha az egész dolog rendkívül világos és magától értetõdõ volna, s õ már akkor tisztában lett volna vele, mielõtt elkezdte elõadását e végtelenül egyszerû sifrírozási módszerrõl – a dandártörzsnél összecserélték a könyveket. Nem közölték az ezreddel, hogy a második kötetre van szükség, és így történt a hiba. Biegler kadét közben diadalmas pillantásokat vetett mindannyiukra, és Dub hadnagy odasúgta Lukᚠfõhadnagynak, hogy a „Gólyaszárnyas halfarok” jól elintézte Ságnert. – Különös eset, uraim – szólalt meg ismét Ságner kapitány, mintha beszélgetést akarna kezdeni, mert a csend már nagyon kínossá vált. – A dandárirodában tökfejek ülnek. – Szabadjon megjegyeznem – szólt közbe megint a fáradhatatlan Biegler kadét, aki ismét kérkedni akart a tudományával –, hogy az ilyen bizalmas, szigorúan bizalmas jellegû ügyeket a hadosztálynak nem volna szabad a dandárirodán keresztül közvetítenie. A hadtest legbizalmasabb

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ügyeire vonatkozó közléseket kizárólag a hadosztálycsoportok, dandárok és ezredek parancsnokaihoz intézett szigorúan bizalmas körlevélben volna szabad továbbítani. Ismerem azokat a rejtjel-rendszereket, amelyeket a szardíniai és szavojai háborúban, a szevasztopoli angol-francia alakulatoknál, a kínai boxer-lázadásban és a legutóbbi orosz-japán háborúban alkalmaztak. E rejtjeleket úgy továbbították… – Fütyülünk a rejtjeleire, Biegler kadét – szakította félbe Ságner kapitány, megvetõ és utálkozó hangon. – Kétségtelen, hogy az a módszer, amelyet az imént ismertettem önök elõtt, nem csupán egyike a legjobbaknak, hanem bátran mondhatjuk, hogy utolérhetetlen. Az ellenséges vezérkarok összes kémelhárító osztagai a sóhivatalba mehetnek vele. Ha belebolondulnak, akkor se fejtik meg a mi rejtjeleinket. Ilyen még nem volt. Ennek a rendszernek nincs elõdje. A stréber kadét sokatmondóan köhintett. – Kapitány úr – mondta –, szabadjon felhívnom a figyelmét Kerickhoffnak a katonai rejtjelekrõl írott könyvére. E mûvet bárki megrendelheti a „Katonai lexikon” kiadójánál. Részletesen le van írva benne, kapitány úr, az a módszer, amelyet az imént ismertetni tetszett. A módszert Kircher ezredes találta fel, aki I. Napóleon idején a szász hadseregben szolgált. Kircher-féle rejtjelezés szavak segítségével, kapitány úr, kérem. Az üzenet minden egyes szavát a szemközti oldalon található kulcs fejti meg. Ezt a módszert tökéletesítette Fleissner fõhadnagy, „Handbuch der militärischen Kryptographie”[189]címû könyvében, amelyet bárki megvásárolhat a WienerNeustadt-i katonai akadémia kiadásában. Tessék, kapitány úr. – Biegler kadét belenyúlt a kézitáskájába, kivette a könyvet, amelyrõl beszélt, majd így folytatta: – Fleissner ugyanezt a példát hozza fel, tessék, kérem, mindenki meggyõzõdhet róla. Ugyanazt a példát, amit az elõbb hallottunk. Szöveg: Auf der Kote 228 Maschinengewehrfeuer links richten. Kulcs: Ludwig Ganghofer: „Die Sünden der Väter.” Zweiter Band. És méltóztassék tovább nézni. Rejtjel: „Sache mit uns das wir aufsehn in die versprachen die Martha…” és így tovább. Pontosan úgy, ahogy az elõbb hallottuk. Ezellen semmit se lehetett felhozni. Ennek a taknyosnak, ennek a „Gólyaszárnyas halfaroknak” igaza volt. A vezérkarban valamelyik tábornok úr könnyíteni akart a munkáján. Felfedezte Fleissner könyvét a katonai rejtjelekrõl, és már meg is volt minden. Lukᚠfõhadnagy az egész idõ alatt szemmel láthatólag azon igyekezett, hogy elfojtson magában valami különös lelki felindulást. Ajkát harapdálta, mondani akart valamit, de végül is egészen mást mondott, mint amit akart. – Nem kell olyan tragikusan felfogni a dolgot – mondta zavartan –, amíg a Bruck an der Leuthai táborban tartózkodtunk, már jó néhányszor megváltozott a sifrírozási rendszer. Mire kiérünk a frontra, megint újabb rendszereket fognak bevezetni, de különben is azt hiszem, hogy a harctéren nemigen érünk rá az ilyen kriptogramok megfejtésére. Amíg megfejtenénk egy ilyen sifrírozott

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html üzenetet, már régen vége lenne a századnak, a zászlóaljnak és a dandárnak is. Ennek nincs gyakorlati jelentõsége! Ságner kapitány igen kelletlenül bólintott. – A gyakorlatban – mondta –, legalábbis a szerbiai harctéren szerzett tapasztalataimat illetõen, senki sem ért rá rejtjeleket fejtegetni. Nem mondom, hogy a rejtjeleknek nincs jelentõségük, amikor a csapat hosszabb ideig tartózkodik a lövészárokban, amikor beássuk magunkat és várunk. Az is igaz, hogy a sifrírozás változni szokott. Ságner kapitány az egész vonalon visszavonult: – Ma már a törzs és az arcvonal között egyre kevésbé használnak rejtjeleket, s ennek nagyrészt az az oka, hogy tábori telefonjaink nem mûködnek pontosan, és fõleg tüzérségi tûzben nem adják vissza elég világosan az egyes szótagokat. Az ember egyszerûen nem hall semmit, és csak fölösleges káosz támad. – A kapitány elhallgatott. – A zûrzavar a legrosszabb, uraim, ami a harctéren bekövetkezhet – tette még hozzá prófétai hangon, majd ismét elhallgatott. – Nemsokára – szólalt meg aztán – Gyõrben leszünk. Meine Herren! A legénység itt fejenként tizenöt deka téliszalámit kap. Fél óra pihenõ. Megnézte a marsrutát: – Négy tizenkettõkor indulunk tovább. Három ötvennyolckor mindenki a vagonokban. Kiszállás századonként. Elõször a tizenegyes, és így tovább. Zugsweise, Direktion Verpflegungsmagazin No. 6.[190]A kiosztást ellenõrzi: Biegler kadét. Valamennyien Biegler kadétra néztek, mintha azt akarnák mondani: „Na, te jól megkaptad, te nyálas.” De a buzgó Biegler kadét már elõ is vett a táskájából egy ív papirost, egy vonalzót, bevonalazta a papírt, minden menetszázadnak csinált egy rovatot, és megkérdezte a századparancsnokoktól, hogy mennyi a századuk létszáma, ezt azonban senki sem tudta fejbõl, s csak a noteszukban található bizonytalan feljegyzések alapján tájékoztathatták Bieglert. Ságner kapitány pedig kétségbeesetten elkezdte olvasni az „Atyák bûnei” címû szerencsétlen mûvet, s amikor a vonat megállt a gyõri állomáson, összecsapta a könyvet, és kijelentette: – Ez a Ludwig Ganghofer nem is ír rosszul. Lukᚠfõhadnagy elsõnek rontott ki a tiszti vagonból, és ahhoz a kocsihoz sietett, amelyben Švejk utazott. Švejk és a többiek már régen abbahagyták a kártyázást, és Baloun, Lukᚠfõhadnagy tisztiszol-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gája, már olyan éhes volt, hogy lázadozni kezdett a katonai felsõbbség ellen, és kijelentette, hogy nagyon is jól tudja, hogy a tiszt urak bezzeg bõven tömik a pofájukat. Rosszabb ez, mint ahogy a jobbágyság idején volt. Akkoriban nem fordulhatott elõ ilyesmi a katonaságnál. Az õ nagyapja, aki már a gyerekeire íratta a földjét, mindig azt meséli, hogy a hatvanhatos háborúban a tisztek megosztották a katonákkal a sült csirkéjüket meg a kenyerüket. Baloun siránkozásának nem akart vége szakadni, míg aztán Švejk jónak látta, hogy néhány dicsérõ szót ejtsen a jelenlegi katonai állapotokról. – Neked aztán nagyon fiatal nagyapád lehet – mondta barátságosan, amikor befutottak Gyõrbe –, ha csak erre a hatvanhatos háborúra tud visszaemlékezni. Én ismerek egy Ronovský nevû embert, ennek volt egy nagyapja, aki még a jobbágyság idején Olaszországban volt, és ott szolgálta le a tizenkét esztendejét, és káplári rangban jött haza. És mivel nem kapott semmilyen munkát, hát az apja magához vette szolgálni ezt a nagyapát. Egyszer elmentek rönköket hordani robotba, és ez a nagyapa, aki az apjánál szolgált, elmesélte nekünk, hogy egy ilyen rönk olyan nagy volt, mint egy ház, úgyhogy meg se tudták mozdítani. Erre õ azt mondta: „Hagyjuk itt ezt a dögöt, ki a fene fog kínlódni vele.” És az erdész, aki meghallotta, elkezdett kiabálni, és felemelte a botját, hogy azt a rönköt is fel kell rakni. Erre a mi Ronovský barátunk nagypapája csak annyit mondott: „Te piszok, te, én egy öreg obsitos vagyok.” De egy hét múlva idézést kapott, és megint berukkoltatták Olaszországba, és megint ott volt tíz évig, és azt írta haza, hogy majd ha visszajön, fejszével fõbe kólintja ezt az erdészt. Még szerencse, hogy az erdész közben meghalt. E pillanatban Lukᚠfõhadnagy bukkant fel a vagon ajtajában. – Jöjjön ide, Švejk – mondta –, hagyja abba a hülye elõadásait, és inkább válaszoljon egy-két kérdésemre. – Már megyek is, óberlajtnant úr, jelentem alássan. Lukᚠfõhadnagy elvezette Švejket, s közben szerfölött gyanakvó pillantásokat vetett rá. Ságner kapitány elõadása alatt, amely oly csúfos kudarccal végzõdött, Lukᚠfõhadnagyban valamiféle detektív-érzék kezdett mûködni, s nem is volt szüksége túl sok ravasz kombinációra, hiszen az indulás elõtti napon Švejk a következõket jelentette neki: – Óberlajtnant úr kérem, a zászlóaljnál valami könyvek vannak a lajtnant urak részére. Az ezredirodáról hoztam õket. Éppen ezért, miután átmentek két vágányon, és egy kihûlt mozdony mögé értek, amely immár egy hete várakozott valami muníciósvonatra, Lukᚠfõhadnagy egyenesen megkérdezte: – Švejk, mi is volt azokkal a könyvekkel? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy ez egy nagyon hosszú história, és az óberlajtnant úrnak mindig fel tetszik izgatni magát, amikor én részletesen beszámolok a dolgokról. Például, amikor fel tetszett akarni pofozni, mert el tetszett tépni azt az írást a hadikölcsönrõl, és én elmeséltem az óberlajtnant úrnak, hogy egyszer azt olvastam egy könyvben, hogy a régi háborúkban

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html az embereknek még az ablakok után is adót kellett fizetni, minden ablak után egy húszast, a libákért is ugyanannyit… – Így sohasem érünk a végére, Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy, folytatva a kihallgatást, s közben arra gondolt, hogy ami ebben az ügyben szigorúan bizalmas, annak természetesen a legnagyobb titokban kell maradnia, különben ez a barom Švejk megint valami kalamajkát csinálna. – Ismeri maga Ganghofert? – Mi a foglalkozása? – kérdezte Švejk érdeklõdve. – Az egy német író, maga hülye – felelte Lukᚠfõhadnagy. – Bizonyisten, óberlajtnant úr – mondta Švejk, vértanúi arccal –, én nem ismerek személyesen egy árva német írót sem. Én csak egy cseh írót ismertem személyesen, bizonyos Ladislav Hájeket, Domažlicébõl. Õ volt az „Állatok világának” a szerkesztõje, és egyszer eladtam neki egy korcs dögöt, mint fajtiszta spiccet. Nagyon vidám és derék úr volt. El szokott járni egy kocsmába, és ott mindig felolvasta az elbeszéléseit, amik olyan szomorúak voltak, hogy mindenki röhögött, és õ sírva fakadt, és mindenkinek fizetett a kocsmában egy pohárral, és mi el kellett énekeljük neki hogy „Domalice ž kapuja, szépen ki van mázolva, aki aztat festette, a lányokat szerette… Hej, de most már hol van? Fekszik lent a sírban…” – Švejk, nem vagyunk a színházban, mit ordít, mint egy operaénekes? – mondta kábultan Lukᚠfõhadnagy, miután Švejk eldalolta az utolsó sort is: „Hej de most már hol van? Fekszik lent a sírban.” – Nem ezt kérdeztem magától. Csak azt akartam tudni, észrevette-e, hogy azokat a könyveket, amelyekrõl éppen maga tett nekem jelentést, Ganghofer írta. Nahát, mi volt azokkal a könyvekkel? – fakadt ki végül dühösen! – Azokat tetszik gondolni, amiket az ezredirodáról hoztam ki a zászlóaljhoz? – kérdezte Švejk. – Azokat tényleg az az ember írta, akirõl az óberlajtnant úr az elõbb megkérdezte, hogy nem-e ismerem. Én egyenesen az ezredirodáról kaptam telefonogramot. Õk ugyanis a zászlóaljirodára akarták küldeni ezeket a könyveket, de ott nem találtak senkit, még a dienstführendert se, mert mindenkinek a kantinban kellett lenni, amikor a frontra megyünk, mert senki se tudja, hogy ülhet-e még egyszer kantinban az életben. Szóval, õk ott voltak, óberlajtnant úr kérem, ott voltak és ittak, a telefonnál senki, a többi menetszázadtól se tudtak senkit megtalálni, de mert az óberlajtnant úr azt parancsolta nekem, hogy én mint ordonánc legyek a telefonnál, amíg beosztják hozzánk ezt a Chodounský telefonistát, hát én ültem, és vártam, hogy rám is sor kerüljön. Az ezrediroda káromkodott, hogy senkit se tudnak felhívni, és telefonogram van, hogy a zászlóaljiroda vegyen fel az ezredirodáról valami könyveket az összes tiszt urak részére, akik a menetzászlóaljban vannak. És mert én tudom, óberlajtnant úr kérem, hogy háborúban gyorsan kell cselekedni, hát telefonáltam az ezredirodára, hogy én magam mindjárt elmegyek a könyvekért, és elhozom õket a zászlóaljirodára. Ott aztán kaptam egy akkora zsákot, hogy csak nagyon nehezen tudtam becipelni mihozzánk a századirodára, és akkor átnéztem azokat a könyveket. Na, és mindjárt megvolt a véleményem a dologról. A regimentsrechnungsfeldvébl tudniillik azt mondta nekem az ezredirodán, hogy az ezred telefonogramja szerint a zászlóaljnál már tudják, hogy mit kell kiválogatni azokból a könyvekbõl,melyik kötetet . Tudniillik ezek a könyvek két kötetbõl álltak. Külön volt az elsõ kötet és külön a második. Én ezen olyan jót nevettem, mint még soha, mert már

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sok könyvet elolvastam életemben, de még sohase kezdtem az olvasást a második kötetnél. Õ pedig még egyszer azt mondja: „Itt vannak az elsõ kötetek, és itt vannak a második kötetek. A tiszt urak már tudják, hogymelyik kötetet kell nekik olvasni.” Erre én azt gondoltam, hogy mindnyájan be vannak rúgva, mert ha egy könyvet elölrõl el kell olvasni, egy ilyen regényt, amiben le vannak írva a „Sünden der Väter”, mert én németül is tudok, hát akkor azelsõ kötettel kell kezdeni, mert nem vagyunk zsidók, és nem szoktunk hátulról visszafelé olvasni. Ezért meg is kérdeztem az óberlajtnant úrtól telefonon, amikor vissza tetszett jönni a kaszinóból, és én jelentettem ezeket a könyveket, hogy most a háborúban nincsen-e talán megfordítva, és nem-e fordított sorrendben olvassák a könyveket, elõbb amásodik kötetet és csak azután az elsõt. És az óberlajtnant úr azt mondta, hogy részeg disznó vagyok, ha még azt se tudom, hogy a Miatyánkban elõbb van a „Miatyánk” és azután az „ámen”. – Rosszul tetszik lenni, óberlajtnant úr, kérem? – kérdezte Švejk részvéttel, amikor a sápadt Lukᚠfõhadnagy belekapaszkodott a kihûlt mozdony víztartályának létrájába. Sápadt arcán egyáltalán nem látszott harag. Csak végtelen kétségbeesés. – Folytassa, Švejk, csak folytassa, most már mindegy, elmúlt… – Szóval, mint mondom – szállt a puszta vágány fölött Švejk lágy hangja –, én is ugyanezen a véleményen voltam. Egyszer vettem egy ponyvaregényt a bakonyi Rózsa Sándorról, és ennek hiányzott az elsõ kötete, úgyhogy az elejét ki kellett találjam, és még egy ilyen rablóhistóriával se megy semmire az ember az elsõ kötet nélkül. Ezért nekem teljesen világos volt, hogy milyen fölösleges dolog, ha a tiszt urak elõbb a második kötetet kezdenék olvasni, és csak azután az elsõt, és milyen bután nézne ki az egész, ha én a zászlóaljnál úgy intézném, ahogy az ezredirodán mondták, tudniillik, hogy a tiszt urak már tudják, hogymelyik kötetet kell nekik olvasni. Egyáltalában, óberlajtnant úr kérem, énnekem ez az egész dolog ezekkel a könyvekkel borzasztó feltûnõ és rejtélyes volt. Tudtam, hogy a tiszt urak különben is keveset olvasnak, és amikor tombol a háború… – Tartsa meg a hülyeségeit, Švejk – nyögte Lukᚠfõhadnagy. – Óberlajtnant úr, kérem, én mindjárt megkérdeztem az óberlajtnant úrtól telefonon, hogy nem-e tetszik egyszerre akarni mind a két kötetet, és az óberlajtnant úr azt mondta nekem, éppen úgy, mint most, hogy tartsam meg a hülyeségeimet magamnak, ki fog itt cipekedni mindenféle könyvekkel. Erre én azt gondoltam, hogy ha az óberlajtnant úrnak ez a véleménye, akkor a többi úr is így kell hogy nézze ezt a dolgot. Még megkérdeztem a mi Vanìkünket is, mert neki mégiscsak vannak tapasztalatai a frontról, õ azt mondta, hogy azelõtt minden tiszt úr azt képzelte, hogy az egész háború csak egy kis muri, és egész könyvtárat vitt magával a harctérre, mintha csak nyaralni menne. Sõt a fõhercegnõk kiküldték nekik a frontra ajándékba mindenféle költõk összes mûveit, úgyhogy a puccerek görnyedtek alatta, és elátkozták a születésük napját. Azt is mondta Vanìk, hogy ezeket a könyveket egyáltalában nem lehetett felhasználni a dohányzás tekintetében, mert nagyon szép és vastag papírra voltak nyomtatva, a latrinán pedig, óberlajtnant úr, tisztesség ne essék szólván, az ilyen versekkel az ember lenyúzza az egész fenekét. Olvasásra nem volt idõ, mert folyton menekülni kellett, úgyhogy eldobálták a könyveket, és aztán már szinte szokás lett, hogy mihelyst meghallották az elsõ ágyúlövést, a puccer mindjárt elhajigálta az összes szórakoztató könyvecskéket. Miután ezeket végighallgattam, óberlajtnant úr kérem, még egyszer szeret-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tem volna hallani az óberlajtnant úr véleményét, és amikor megkérdeztem az óberlajtnant úrtól telefonon, hogy mi legyen ezekkel a könyvekkel, azt tetszett mondani, hogy ha valami belefészkelte magát abba a hülye fejembe, akkor az nem jön ki onnan, amíg jól szájon nem vágnak. Így aztán, óberlajtnant úr kérem, én csak azelsõ köteteket vittem el a zászlóaljirodába abból a regénybõl, és a második köteteket közben a mi századirodánkban hagytam. Én nagyon jóhiszemû voltam, és azt gondoltam, hogy ha a tiszt urak majd elolvassák az elsõ kötetet, akkor majd kiadják nekik a másodikat is, mint egy kölcsönkönyvtárból, de aztán egyszerre csak úgy lett, hogy indulunk, és az egész zászlóalj telefonogramot kapott, hogy minden fölösleges dolgot be kell adni az ezredraktárba. Én erre még megkérdeztem a Vanìk urat, hogy nem-e tartja fölöslegesnek ennek a regénynek a második kötetét, és õ azt mondta nekem, hogy amióta azok a szomorú tapasztalatok voltak Szerbiában, Galíciában és Magyarországon, azóta semmilyen szórakoztató könyveket nem visznek a frontra, és hogy csak azok a ládák érnek valamit, amikbe a kiolvasott újságokat gyûjtik a városokban a katonák számára, mert az újságokba nagyon jól lehet dohányt vagy szénát sodorni, amit a katonák a dekkungokban szívnak. A zászlóaljnál már szétosztották ennek a regénynek az elsõ köteteit, és erre mi a második köteteket a raktárba vittük. Švejk elhallgatott, majd rögtön hozzátette: – Hogy mi minden van abban a raktárban, óberlajtnant úr kérem, ott van még a budìjovicei énekkar dirigensének a cilinderje is, amivel berukkolt az ezredhez… – Ide hallgasson, Švejk – mondta nagyot sóhajtva Lukᚠfõhadnagy –, magának fogalma sincs a cselekedete horderejérõl. Én már belefáradtam abba, hogy lehülyézzem magát. A maga hülyeségére egyszerûen nincs kifejezés. Ha azt mondom magának, hogy hülye, az olyan, mintha becézném. Maga most egy olyan borzalmas dolgot követett el, hogy az összes szörnyû gazemberségei, amiket véghezvitt, amióta én ismerem magát, ehhez képest olyanok, mint az angyalok zenéje. Ha maga tudná, Švejk, hogy mit mûvelt… De sohasem fogja megtudni… És ha egyszer szóba jönnének ezek a könyvek, hát ne merjen olyasmiket fecsegni, hogy én mondtam magának telefonon, hogy a második kötetet… Ha szóba kerülne ez az egész dolog az elsõ meg a második kötettel, maga ne is figyeljen oda. Maga nem tud semmirõl, nem hallott, és nem emlékszik semmire. Nehogy megpróbáljon belekeverni engem valamibe, maga, maga… Lukᚠfõhadnagy olyan hangon beszélt, mintha magas láz gyötörné, és pillanatnyi hallgatását Švejk felhasználta a következõ ártatlan kérdésre: – Óberlajtnant úrnak alássan jelentem, bocsánatot kérek: miért nem fogom sohase megtudni, hogy milyen szörnyûséget követtem el? Én ezt csak azért bátorkodtam megkérdezni, óberlajtnant úr, kérem, hogy legközelebb elkerülhessem az ilyen dolgokat, mert ugye általában azt mondják, hogy saját kárán tanul az ember, mint például egy Adamec nevû öntõ a Danek-gyárból, aki egyszer tévedésbõl sósavat ivott… Nem fejezhette be, mert Lukᚠfõhadnagy félbeszakította ezt az életbõl vett példát a következõ szavakkal: – Maga barom! Semmit se magyarázok meg magának. Bújjon vissza a vagonjába, és mondja meg Balounnak, hogy ha Budapestre érünk, hozzon nekem a stábvagonba valami zsemlét meg

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html azt a májpástétomot, ami a kofferom alján van ezüstpapírba csomagolva. Aztán mondja meg Vanìknek, hogy vadszamár. Már háromszor kértem tõle a legénység pontos létszámát. És amikor ma szükségem lett volna rá, csak a múltheti jelentés volt a kezemben. – Zum Befehl, Herr Oberleutnant – vakkantotta Švejk, és lassanként eltávolodott a vagonja felé. Lukᚠfõhadnagy még járkált egy darabig a vágányok között, s közben ezt gondolta: „Mégiscsak adnom kellett volna neki egypár pofont, ahelyett meg úgy diskurálok vele, mint valami komámmal.” Švejk komoly arccal felkapaszkodott a vagonjába. Nagy tiszteletet érzett önmaga iránt. Nem mindennap mondhatja el az ember, hogy valami olyan szörnyûséget vitt véghez, aminek a mibenlétérõl sohasem szabad tudomást szereznie. – Rechnungsfeldvébl úr – mondta Švejk, amikor már a helyén ült –, az én meglátásom szerint Lukᚠfõhadnagy úr ma nagyon jó hangulatban van. Azt üzenteti magának, hogy vadszamár, mert már háromszor kérte magától a legénység pontos létszámát. – Az istenit neki – fortyant fel Vanìk –, én megnyúzom ezeket a cugszfürereket. Mit tehetek én arról, hogy minden csavargó cugszfürer azt csinál, amit akar, és nem küldi be hozzám a szakasz létszámát? Az ujjamból szopjam ki azt a létszámot? Mondhatom, gyönyörû állapotok vannak a mi századunkban. Ez is csak a tizenegyes menetszázadnál fordulhat elõ. De én éreztem, elõre tudtam. Egy pillanatig se volt kétségem afelõl, hogy nálunk rendetlenség van. Egyik nap négy porcióval kevesebb van a konyhán, másik nap hárommal több. Ha legalább ezek a latrok jelentenék nekem, hogy nincs-e valaki kórházban. Még a múlt hónapban is fel volt írva nálam egy Nikodém nevû alak, és csak a lénungfizetéskor jöttem rá, hogy még a budejovicei kórházban elvitte a heveny tüdõvész. De azért egyre csak faszoltak az õ nevében. Még mundért is faszoltak neki, de az isten tudja, hogy hová került. És az óberlajtnant úr még azt mondja, hogy vadszamár vagyok, amikor õ maga se tud rendet tartani a századában. Vanìk számvivõ õrmester ingerülten járkált fel s alá a vagonban: – Lennék csak én a századparancsnok! Mindennek úgy kéne menni, mint a parancsolat. Nem lenne olyan baka, akirõl én ne tudjak. A sarzsiknak naponta kétszer kellene jelenteniük a létszámot. De ezek a sarzsik bagót se érnek. A legrosszabb minálunk ez a Zyka nevû cugszfürer. Folyton viccel, folyton anekdotázik, de ha közlöm vele, hogy Kolaøíkot átvezényelték az õ szakaszából a trénhez, azért másnap ugyanazt a létszámot adja meg, mintha Kolaøík még mindig ott dögölne a században és az õ szakaszában. És ez így megy minden áldott nap, és aztán még azt mondja rólam, hogy vadszamár vagyok… Így nem fog barátokat szerezni az óberlajtnant úr. A rechnungsfeldvébl, az nem valami frejter, akivel mindenki kitörülheti a… Baloun eddig tátott szájjal hallgatott, s most Vanek helyett õ mondta ki a hiányzó utolsó szót, talán azért, hogy ezzel õ is belekapcsolódjon a beszélgetésbe.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Maga kussoljon – mondta dühösen a számvivõ õrmester. – Ide hallgass, Baloun – szólt közbe Švejk –, neked azt üzeni az óberlajtnant úr, hogy ha megérkezünk Pestre, vigyél neki a vagonjába valami zsemlét meg azt a májpástétomot, ami az óberlajtnant úr kofferjének az alján van ezüstpapírba csomagolva. Az óriás Baloun kétségbeesetten lelógatta hosszú csimpánzkarjait, begörbítette a gerincét, és jó darabig megmaradt ebben a helyzetben. – Nincs – mondta aztán halk, reménytelen hangon, a vagon piszkos padlójára meredve. – Nincs – dadogta megint –, én azt hittem… Indulás elõtt kicsomagoltam… Megszagoltam… Hogy nem-e romlott… Megkóstoltam – kiáltotta olyan õszinte kétségbeeséssel, hogy mindannyiuk elõtt teljesen világos lett az eset. – Felfalta az ezüstpapírral együtt – mondta Vanìk számvivõ õrmester, megállva Baloun elõtt; jólesett neki, hogy nem kell tovább bizonyítania azt a nézetét, hogy nemcsak õ a vadszamár, mint ahogy a fõhadnagy üzente, hanem az ismeretlen századlétszám ingadozásai mélyebben gyökereznek, más vadszamarakban; jólesett neki, hogy másra terelõdött a szó, a telhetetlen Balounra és erre az újabb tragikus eseményre. Vanìk borzasztóan szeretett volna valami kellemetlenül erkölcsös dolgot mondani Balounnak, de ebben megelõzte Jurajda, az okkultista szakács, letéve kedvenc könyvét, az óindiai Pragnâ-Paramitâ szutráinak fordítását, s a következõ szavakkal fordult a letört Balounhoz, aki még jobban meggörnyedt a sors roppant súlya alatt: – Magának, Baloun, õrködnie kell önmaga fölött, hogy ne veszítse el bizalmát önmagában és a sorsban. Nem szabad a saját számlájára írnia azt, ami másoknak az érdeme. A jövõben is, valahányszor egy ilyen probléma elõtt áll, amit felfalt, mindig kérdezze meg önmagától: „Hogy viszonyul hozzám a májpástétom?” Švejk úgy vélte, célszerû lesz, ha e fejtegetést kiegészíti egy gyakorlati példával: – Te magad mesélted nekem a múltkor, Baloun, hogy nálatok disznóölés meg füstölés lesz, és amint megtudod a tábori postánk számát, majd ha helyben leszünk, rögtön küldenek neked egy darab sonkát. Most képzeld el, hogy azt a sonkát a tábori postáról ideküldenék nekünk a századhoz, és mi a rechnungsfeldvébl úrral egymás után levágnánk belõle egy-egy darabot, és nagyon ízlene, úgyhogy azután még egy kis darabot, úgyhogy a végén az a sonka úgy járna, mint nekem egy régi ismerõsöm, egy Kozel nevû levélhordó. Ennek csontszuvasodása volt, úgyhogy elõbb levágták neki a lábát bokában, aztán térdben, aztán combtól, és ha idejében meg nem hal, egészen szétfaragták volna, mint egy rossz ceruzát. Most képzeld el, Baloun, hogy mi úgy befaltuk volna a te sonkádat, mint ahogy te megzabáltad az óberlajtnant úr májpástétomát. Az óriás Baloun szomorúan bámult mindannyiukra. – Maga csakis az én közbelépésemnek köszönheti – mondta a számvivõ õrmester Balounnak –, hogy puccer lett az óberlajtnant úrnál. Különben áttették volna a szanitécekhez, hogy sebesülteket cipeljen kifelé a gefechtbõl. A Dukla alatt mitõlünk egymás után háromszor mentek ki a sza-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nitécek egy sebesült fénrikért, aki bauchschusst kapott a drahthindernissek elõtt, és mind ott maradt kopfschusszal.[191]Csak a negyedik párnak sikerült behozni, de amíg odaértek a hilfsplatzra, a fénrik megboldogult. Baloun nem bírta tovább, és hangosan felzokogott. – Nem szégyelled magad – mondta Švejk megvetõen –, micsoda katona vagy te… – Mit csináljak, ha nem születtem katonának – sírta Baloun –, igaz, hogy falánk vagyok, telhetetlen vagyok, mert ki vagyok szakítva a rendes életbõl. Nálunk ez családi betegség. Megboldogult tatám egyszer fogadott a protivíni kocsmában, hogy együltében megeszik ötven virslit és két vekni kenyeret, és nyert. Én egyszer fogadásból megettem négy libát meg két tál gombócot káposztával. Otthon, emlékszem, hogy ebéd után még enni kívántam valamicskét. Megyek a kamrába, levágok egy darab húst, hozatok egy kancsó sört, és bevágok két kiló füstölt oldalast. Volt nekem otthon egy öreg cselédem, Vomelának hívták, és ez mindig figyelmeztetett, hogy ne legyek olyan gõgös, ne tömjem magamat, mert õ emlékszik, mit mesélt neki annak idején a nagyapja egy ilyen nagybélû emberrõl. Jött valami háború, nyolc egész évig nem termett semmi se, úgyhogy szalmából sütöttek kenyeret, meg abból, ami a lenmag után maradt; és az már ünnep volt, ha egy kis túrót mártogathattak a tejbe, mert kenyér nem volt. És ahogy ez a nyomorúság elkezdõdött, ez a paraszt egy hétre rá meghalt, mert a gyomra nem volt hozzászokva az ilyen paraszti nyomorúsághoz… Baloun felemelte gondterhelt arcát: – De én azt hiszem, hogy a jóisten csak megbünteti az embereket, és nem hagyja el õket. – A jóisten hozta a világra a nagybélûeket, és a jóisten majd gondoskodik is róluk – jegyezte meg Švejk –, egyszer már ki voltál kötve, és most megérdemelnéd, hogy az elsõ vonalba küldjenek; amikor én voltam az óberlajtnant úr puccerje, hát mindenben rám bízhatta magát, és eszébe se jutott, hogy én esetleg felfaltam valamijét. Ha valami különlegeset faszoltunk, mindig azt mondta: „Csak tartsa meg magának, Švejk” vagy „Ugyan, nekem nincs olyan nagy gusztusom rá, adjon ide egy darabkát, és a többivel csináljon, amit akar.” És amikor Prágában voltunk, és néha elküldött a vendéglõbe ebédért, nem akartam, hogy azt higgye, hogy azért hozok neki kis porciót, mert a felét megzabáltam az úton, és azért ha úgy láttam, hogy kicsi az adag, az utolsó pénzembõl még egy adagot vásároltam, hogy az óberlajtnant úr jóllakjon, és ne gondoljon rólam semmi rosszat. Egészen addig, amíg egyszer rájött a dologra. Mindig el kellett hozzam neki az étlapot a vendéglõbõl, és õ kiválasztotta, amit akart. Így aztán egy napon töltött galambot választott. A vendéglõben egy fél galambot adtak, és erre én azt gondoltam, hogy az óberlajtnant úr talán azt hihetné, hogy a másik felét én zabáltam meg, úgyhogy vettem még egy adagot, és egy olyan gyönyörû adagot vittem neki, hogy a Šeba óberlajtnant úr, akinek aznap nem volt mibõl ebédeljen, és pont délben jött látogatóba az én óberlajtnantomhoz, szintén jóllakott belõle. De amikor jóllakott, azt mondja: „Ne mondd azt nekem, hogy ez csak egy porció. Sehol a világon nem kapsz menübe egy egész töltött galambot. Ha felhajtok ma valahonnét egy kis pénzt, én is hozatok egy ebédet a te vendéglõdbõl. Valld be õszintén, hogy dupla adag volt.” Az óberlajtnant úr õelõtte kérdezett meg engem, hogy tanúsítsam, hogy csak egy adagra adott pénzt, mert nem tudta, hogy vendége lesz. Én azt feleltem, hogy közönséges ebédre kaptam pénzt. „Na látod,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mondta az én óberlajtnantom, és ez még semmi. Švejk a múltkor két libacombot hozott nekem ebédre. Képzeld el: nudlileves, marhahús szardellaszósszal, két libacomb, egy rakács gombóc káposztával és hozzá még palacsinta!” – C-c, ty-tya, az istenit – csettintett Baloun. Švejk tovább mesélt: – Ettõl aztán kitört a botrány. Šeba óberlajtnant úr másnap tényleg elküldte ebédért a puccerjét ebbe a mi vendéglõnkbe, és ez körítésnek egy olyan kis csomócska tyúkpiláfot hozott neki, amilyet egy hathetes csecsemõ kakál a pólyába, legfeljebb két kávéskanálnyit. Erre a Šeba óberlajtnant úr rátámadt, hogy felfalta a felét. Õ mondta, hogy nem, õ ártatlan. És a Šeba óberlajtnant úr szájon vágta, és engem állított elébe példának. Azt mondja, én tisztességes porciókat viszek a Lukᚠóberlajtnant úrnak. Erre ez az ártatlan felpofozott katona, amikor másnap ebédért ment a vendéglõbe, mindent megkérdezett, és elmondta a gazdájának, az meg az én óberlajtnantomnak. Én csak ülök este az újsággal a kezemben, és olvasom az ellenséges stábok harctéri jelentéseit, amikor bejön a Lukᚠóberlajtnant úr egészen sápadtan, és egyenesen nekem ront, hogy mondjam meg azonnal, hány ilyen dupla porciót fizettem a vendéglõben, mert õ mindent tud, hiába tagadok, az nem segít rajtam semmit és õ már régóta tudja, hogy hülye vagyok, de az, hogy õrült is vagyok, eddig még nem jutott az eszébe. Azt mondja, olyan szégyent hoztam a fejére, hogy a legszívesebben agyonlõne elõbb engem és azután saját magát. „Óberlajtnant úr, mondtam én, amikor fel tetszett venni, mindjárt az elsõ nap meg tetszett említeni, hogy minden puccer tolvaj és aljas csirkefogó. És amikor ebben a vendéglõben tényleg olyan kis adag körítést adtak, az óberlajtnant úr azt gondolhatta volna, hogy én szintén egy ilyen aljas csirkefogó vagyok, és felfaltam az óberlajtnant úr ebédjének a felét…” – Atyám, istenem – suttogta Baloun, lehajolt Lukᚠfõhadnagy kofferjáért, és hátravonult vele. – Azután – folytatta Švejk – Lukᚠfõhadnagy úr elkezdett keresgélni az összes zsebeiben, és amikor látta, hogy hiába, akkor belenyúlt a mellényzsebébe, és ideadta az ezüstóráját. Egészen meg volt hatva. „Majd ha megkapom a fizetésemet, Švejk, mondta, írja össze, hogy mennyivel tartozom magának… Ezt az órát pedig tartsa meg azon felül. És máskor ne csináljon õrültségeket.” Aztán egyszer olyan nagy nyomorba kerültünk, hogy azt az órát el kellett vigyem a zálogházba… – Mit csinál maga ott hátul, Baloun? – szólt közbe Vanìk számvivõ õrmester. Válasz helyett a szerencsétlen Baloun köhögni kezdett. Tudniillik kinyitotta Lukᚠfõhadnagy kofferját, s most éppen az utolsó zsömlét tömte magába. A pályaudvaron megállás nélkül átfutott egy másik katonavonat, tömve deutschmeisterekkel, akiket a szerb frontra küldtek. Még nem tértek magukhoz a bécsi búcsúzás lelkes hangulatából, s azóta szünet nélkül üvöltöztek: Prinz Eugenius, der edle Ritter,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html wollt’ dem Kaiser wiedrum kriegen Stadt und Festung Belgerad. Er liess schlagen einen Brucken, dass man kunnt’ hinüberrucken mit der Armee wohl vor die Stadt. [192]

Az egyik vagon ajtajában a lábát lógató legénységnek támaszkodva egy harciasan kipödrött bajszú káplár állt, és elõrehajolva a levegõbe verte a taktust, miközben torkaszakadtából ordított: Als der Brucken war geschlagen, dass man kunnt’ mit Stuck und Wagen frei passier’n den Donaufluss, bei Semlin schlug man das Lager alle Serben zu verjagen…[193] Aztán a káplár hirtelen elvesztette egyensúlyát, kiröpült a vagonból, hasával teljes erõbõl nekiütõdött egy váltókarnak, felnyársalódott rajta, és ott maradt lógva, a vonat pedig tovább robogott, miközben a hátulsó vagonok utasai egy másik nótát fújtak: Graf Radetzky, edler Degen, schwur’s des Kaisers Feind zu fegen aus der falschen Lombardei. In Verona langes Hoffen, als mehr Truppen eingetroffen, fühlt und rührt der Held sich frei… [194]

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az ostoba váltóra felnyársalt káplár már halott volt, s nem telt bele sok idõ, már ott is állt mellette õrségen egy tejfelesszájú fiatal katona, az állomásparancsnokság legénységébõl, és rendkívül komolyan teljesítette kötelességét. Feszes tartásban állt a váltó mellett, és olyan diadalmas képet vágott, mintha a káplár felnyársalása az õ mûve lett volna. Magyar volt, s amikor a 91. ezred menetzászlóaljából néhány katona odament nézelõdni, így ordított rájuk, megrezegtetve hangját az összes vágányok fölött: – Nem szabad! Nem szabad! Komiszion militér nem szabad. – Ez már túl van rajta – mondta Švejk, a derék katona, aki szintén a kíváncsiak között volt –, és megvan neki az az elõnye, hogyha már egy darab vas van a hasában, legalább mindenki tudja, hogy hol lett eltemetve. Itt van mindjárt a vasút mellette, és nem kell mindenfelé keresgélni a sírját az összes csatatereken. – Fel van nyársalva, mint a pinty – tette még hozzá Švejk szakértõi arccal, és átment a káplár másik oldalára –, a nadrágjában vannak a belei. – Nem szabad, nem szabad! – kiáltotta a magyar katonácska. – Komiszion militér bánhóf, [195]nem szabad! Švejk háta mögött felharsant egy szigorú hang: – Mit csinál maga itt? Biegler kadét állt ott. Švejk szalutált. – Alázatosan jelentem, kadét úr, megtekintjük a megboldogultat. – És mit agitál itt maga? Mi keresnivalója van itt? – Kadét úrnak alázatosan jelentem – felelte Švejk méltóságteljes nyugalommal –, hogy én semmiféle agit nem állok. A kadét mögött néhány katona elnevette magát, azután egyszerre csak elõkerült Vanìk számvivõ õrmester. – Kadét úr, kérem – mondta –, az óberlajtnant úr küldte ide Švejk ordonáncot, hogy nézze meg, mi történt. Most jövök a stábvagontól, és Matušiè zászlóaljordonánc éppen keresi a kadét urat a zászlóaljparancsnok úr parancsára. A kadét úr menjen azonnal Ságner kapitány úrhoz. Csakhamar felharsant a jelzés, hogy be kell szállni, és az emberek szétszéledtek, ki-ki a vagonja felé. Vanìk Švejk mellett haladt, és azt mondta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Ha sokan vannak együtt, Švejk, akkor maga csak ne magyarázgasson. Még pórul járhat. Megtörténhetik, mivelhogy az a káplár a deutschmeisterektõl volt, hogy úgy magyarázzák a dolgot, mintha maga örülne neki. Ez a Biegler szörnyû nagy csehfaló. – De hiszen én semmit se mondtam – felelte Švejk olyan hangon, amely minden kétséget kizárt –, csak annyit, hogy az a káplár fel van nyársalva, mint a pinty, és hogy a nadrágjába ment a bele… Az is megtörténhetett volna vele, hogy… – Ne beszéljünk többet errõl, Švejk. – És Vanìk számvivõ õrmester kiköpött. – Egészen mindegy – tette még hozzá Švejk –, hogy a császár õfelségéért itt kellett hogy kijöjjön a bele a hasából vagy máshol. Õ így is, úgy is teljesítette a kötelességét… Az is megtörténhetett volna vele, hogy… – Odanézzen, Švejk – szakította félbe Vanìk –, Matušiè zászlóaljordonánc már megint hogy pöffeszkedik ott a stábvagonnál. Csodálom, hogy eddig még nem bukott orra a síneken. Nem sokkal ezelõtt Ságner kapitány és a buzgó Biegler kadét között igen éles párbeszéd zajlott le. – Nagyon csodálom, Biegler kadét – mondta Ságner kapitány –, miért nem jelentette nekem azonnal, hogy a legénység nem kapja meg azt a tizenöt deka téliszalámit. Nekem személyesen kell kimennem, hogy meggyõzõdjek róla, miért jön vissza a legénység a raktártól. És a tiszt urak is, mintha a parancs nem volna parancs. Világosan megmondtam: „A raktárba, szakaszonként, egyik század a másik után.” Ez azt jelenti, hogyha a raktárban nem kaptunk semmit, akkor is szakaszonként, egyik század a másik után, visszamegyünk a vagonokba. Magának azt a parancsot adtam, Biegler kadét, hogy tartsa fenn a rendet, de maga fütyült az egészre. Örült, hogy nem kell a szalámiadagok számolásával veszõdnie, és nyugodtan kiment bámészkodni, mint ahogy az ablakból láttam, ahhoz a felnyársalt deutschmeister-káplárhoz. És mikor azután idehívatom, nincs más dolga, mint arról fecsegni azzal a kadét fantáziájával, hogy maga csak azért ment oda, hogy meggyõzõdjön róla, nem folyik-e valami agitáció annál a felnyársalt káplárnál… – Alázatosan jelentem, hogy Švejk a 11. század ordonánca… – Hagyjon békén azzal a Švejkkel – kiáltotta Ságner kapitány –, ne képzelje, Biegler kadét, hogy itt most intrikálhat nekem a Lukᚠfõhadnagy úr ellen. Švejket mi küldtük oda… Maga most úgy bámul rám, mintha azt gondolná, hogy pikkelek magára… Igenis pikkelek magára, Biegler kadét… Ha maga nem tudja tisztelni a feljebbvalóit, és mindenáron be akarja feketíteni, akkor én úgy kitanítom magát a katonai mesterségre, Biegler kadét, hogy megemlegeti ezt a gyõri állomást… Az elméleti tudásával kérkedik… Várjon, majd a fronton… Majd ha megparancsolom, hogy menjen tiszti õrjáratra a drótakadályokon keresztül… Hol a jelentése? Még a jelentését sem adta át, amikor megjött… Még elméletileg se, Biegler kadét… – Kapitány úrnak jelentem alássan,[196]hogy tizenöt deka téliszalámi helyett a legénység fejenként két képes levelezõlapot kapott. Tessék, kapitány úr…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Biegler kadét átnyújtott a zászlóaljparancsnoknak két ilyen levelezõlapot, melyeket a Wojnowich gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló bécsi hadiarchívum igazgatósága bocsátott ki. Az egyik lapon egy orosz katona karikatúrája volt látható, egy hosszú szakállú muzsiké, akit egy csontváz ölel át. A karikatúra alatt ez a szöveg állt: „Der Tag, an dem das perfide Russland krepieren wird, wird ein Tag der Erlösung für unsere ganze Monarchie sein.”[197] A másik levelezõlap a német birodalomból származott. A németek ajándéka volt ez az osztrákmagyar katonáknak. Fölül ez állt:Viribus unitis , alatta egy kép, amely Sir Edward Greyt ábrázolta akasztófán lógva, legalul pedig egy osztrák és egy német katona szalutált vidáman. A képhez mellékelt versikét Greinznek „Vasököl” címû könyvébõl vették. Greinznek az ellenséget gúnyoló verseirõl a birodalmi lapok azt írták, hogy valóságos ostorcsapások, melyeket ugyanakkor fékezhetetlen humor és felülmúlhatatlan szellemesség jellemez. Íme az akasztóra alatti szöveg, fordításban: Grey Fenn a bitón, magasan, Edward Grey lóg, urasan. Azaz jobban mondva lógna, hogyha álmunk igaz volna. Sajnos eddig nem akadt egy fa se a nap alatt, amely kölcsönadná törzsét, hogy e Júdást rá felkössék. Ságner kapitány még végig sem olvasta ezt a „fékezhetetlenül humoros és felülmúlhatatlanul szellemes” verset, amikor Matušiè zászlóaljordonánc rontott be a stábvagonba. Matušiè, akit Ságner a katonai állomásparancsnokság távírdájába küldött az elõbb, hogy nem érkezett-e valami újabb rendelkezés, most egy távirattal tért vissza, melyet a dandár intézett hozzájuk. Ehhez azonban nem volt szükség semminemû rejtjelkulcsra. A távirat egész egyszerûen,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html minden sifrírozás nélnül így hangzott: „Rasch abkochen, dann Vormarsch nach Sokal.” Ságner kapitány elgondolkozva megcsóválta a fejét. – Alázatosan jelentem – mondta Matušiè –, az állomásparancsnok kéreti a kapitány urat, hogy tessék hozzá fáradni megbeszélésre. Van ott még egy távirat. Azután az állomásparancsnok és Ságner kapitány között igen bizalmas jellegû párbeszéd zajlott le. Az elsõ táviratot át kellett adni, bármilyen meglepõ volt is a tartalma, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy a zászlóalj éppen Gyõr állomásán tartózkodott: „Sürgõsen befejezni a fõzést, aztán elõnyomulás Sokal felé.” A táviratot rejtjelezés nélkül a 91. ezred menetzászlóaljának címezték, s kapott belõle egy másolatot a 75. ezred menetzászlóalja is, amely még ide sem érkezett. Az aláírás hiteles volt: Ritter von Herbert, dandárparancsnok. – Szigorúan bizalmas, kapitány úr – mondta rejtélyes hangon a katonai állomásparancsnok. – Titkos távirat az önök hadosztályától. Az önök dandárparancsnoka megõrült. Elszállították Bécsbe, miután több tucat hasonló táviratot küldött szét mindenfelé. Budapesten minden bizonnyal önre is vár egy újabb távirat. A dandárparancsnok összes táviratait természetesen érvénytelennek kell tekinteni, de mi erre vonatkozólag még semmilyen utasítást nem kaptunk. A hadosztály, mint mondom, csak arra utasított, hogy a sifrírozatlan táviratokat nem szabad figyelembe venni. Kikézbesíteni ki kell hogy kézbesítsem õket, mert erre vonatkozólag még nem kaptam választ asaját felettes hatóságaimtól. Asaját feletteseimen keresztül érdeklõdtem a hadtestparancsnokságon, és ezért vizsgálat indult ellenem… – Aktív tiszt vagyok, a régi utászoktól – tette hozzá –, ott voltam Galíciában a stratégiai vasutunk építésénél… – Kapitány úr – mondta azután –, ki a frontra az ilyen öreg fiúkkal, mint mi, akik végigszolgáltunk minden rangfokozatot. Ezek a civil vasúti mérnökök, egyéves önkéntesi vizsgával, ma annyian vannak a hadügyminisztériumban, hogy egymásba ér a kardbojtjuk… Egyébként önök egy negyedóra múlva tovább indulnak… Csak arra emlékszem, hogy egyszer a prágai kadétiskolában felsegítettem önt a nyújtóra, én felsõbb évfolyamba jártam. Akkor mind a kettõnktõl megvonták a kimenõt. Ön sokat verekedett az osztályban a németekkel.[198]Önnel járt együtt Lukᚠis. Önök ketten voltak a legjobb pajtások. Amikor táviratilag megkaptam az állomáson átvonuló menetzászlóalj tisztjeinek jegyzékét, világosan eszembe jutott minden… Bizony, annak már jó néhány éve… Lukᚠkadét akkoriban nagyon rokonszenves volt nekem… Ságner kapitányra ez az egész párbeszéd igen kínos benyomást tett. Nagyon is jól ráismert arra, akivel beszélt, s aki a kadétiskolában az osztrákellenes ellenzéket vezette, bár a karriervágy késõbb mindkettõjükbõl kiûzte az ellenzékieskedést. De a legkellemetlenebb az volt, hogy az állomásparancsnok szóba hozta Lukᚠfõhadnagyot, aki mindenütt a háttérbe szorult Ságner kapitánnyal szemben – ne firtassuk, hogy milyen okból.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Lukᚠfõhadnagy – mondta Ságner nyomatékkal –, igen kiváló katonatiszt. Mikor indul a vonat? Az állomásparancsnok az órájára nézett: – Hat perc múlva. – Megyek – mondta Ságner. – Azt hittem, lesz valami mondanivalója a számomra, Ságner. – Hát akkor:nazdar![199] – felelte Ságner, és kiment az állomásparancsnokság épületébõl. Amikor Ságner kapitány a vonat indulása elõtt visszatért a stábvagonba, minden tisztet a helyén talált. Csoportokra oszolva frischevierét játszottak, csak Biegler kadét nem kártyázott. Biegler egy nagy csomó megkezdett kéziratban lapozgatott; ezek háborús jelenetekrõl szóltak, mert Biegler nem csupán a harctéren akart kitûnni, hanem úgy is, mint irodalmi fenomén, aki a hadi eseményeket választja témául. A „Gólyaszárnyas halfaroknak” többek között hõ vágya volt az is, hogy kiváló háborús író legyen belõle. Irodalmi kísérletei sokat ígérõ címekkel kezdõdtek, melyekben remekül tükrözõdött ugyan a kor militarizmusa, de amelyeknek még nem volt folytatásuk, úgyhogy a papírlapokon egyelõre csak a megírandó mûvek címei díszelegtek. „A nagy háború harcosainak jelleme. – Ki kezdte a háborút? – Ausztria-Magyarország politikája és a világháború keletkezése. – Háborús jegyzetek. – Ausztria-Magyarország és a világháború. – A háború tanulságai. – Népszerû elõadás a háború kitörésérõl. – Hadpolitikai elmélkedések. – Ausztria-Magyarország dicsõ napja. – A szláv imperializmus és a világháború. – Háborús dokumentumok. – Dokumentumok a világháború történetéhez. – Világháborús napló. – A világháború napról napra. – Az elsõ világháború. – Dinasztiák a világháborúban. – Az Osztrák-magyar Monarchia nemzetei fegyverben. – Világharc a hatalomért. – Tapasztalataim a világháborúban. – Hadi szolgálatom krónikája. – Hogyan harcolnak Ausztria-Magyarország ellenségei? – Kié a gyõzelem? – Tisztjeink és katonáink. – Katonáim emlékezetes tettei. – A nagy háború idejébõl. – A csata forgatagában. – Osztrák-magyar hõsök könyve. – A vasbrigád. – A frontról írott leveleim gyûjteménye. – Menetzászlóaljunk hõsei. – Kézikönyv a harctéren szolgáló katonák részére. – Harcok és gyõzelmek napjai. – Mit láttam és tapasztaltam a harctéren? – A lövészárokban. – Egy tiszt elmondja… – Ausztria-Magyarország fiaival elõre! – Az ellenséges repülõgépek és gyalogságunk. – Csata után. – Tüzéreink, a haza hû fiai. – S ha ördögökkel kéne szembeszállnunk… – Védelmi és támadó háború. – Vér és vas. – Gyõzelem vagy halál. – Hõseink fogságban.” Ságner kapitány, miután odalépett Biegler kadéthoz, és átfutotta az egészet, megkérdezte, hogy miért csinálta ezt, és mit akar vele. Biegler kadét õszinte lelkesedéssel azt felelte, hogy minden egyes cím egy könyvet jelent, amit õ meg fog írni. Ahány cím, annyi könyv. – Azt szeretném, hogy ha elesek a harctéren, maradjon utánam valami emlék, kapitány úr. Példaképem Udo Kraft német professzor. Õ 1870-ben született, most a világháborúban önként je-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lentkezett szolgálatra, és 1914. augusztus 22-én Anloynál elesett. Halála elõtt kiadott egy könyvet „Önnevelés a halálra a császárért” címmel.[200] Ságner kapitány az ablakhoz vezette Biegler kadétot. – Mutassa csak, Biegler kadét, mi van még ott magánál; engem borzasztóan érdekel a maga tevékenysége – mondta Ságner kapitány gúnyosan –, miféle füzetet dugott a zubbonyába? – Semmi, kapitány úr – felelte Biegler kadét gyerekesen elpirulva –, tessék meggyõzõdni róla, kérem. A füzetnek ez volt a címe: Az osztrák-magyar hadsereg kiemelkedõ és dicsõséges csatáinak áttekintése, melyet történelmi tanulmányok alapján összeállított Adolf Biegler cs. kir. katonatiszt. Kommentárral és magyarázó jegyzetekkel ellátta Adolf Biegler cs. kir. katonatiszt. Ez az áttekintés végtelenül egyszerû volt. Szerepelt itt minden, az 1634. szeptember 6-i nördlingeni csatától fogva, az 1697. szeptember 11-i zentai csata, az 1805. október 31-i caldierói csata, az 1809. május 22-i asperni csata, az 1813-as lipcsei, nemzetek csatája, az 1848 májusi Santa Lucia-i csata, az 1866. június 27-i trutnovi csata és végül Szarajevó bevétele 1878. augusztus 19-én. E csaták vázlata és tereprajza semmiben sem különbözött egymástól. Biegler kadét minden csatához egyforma kis derékszögeket rajzolt, az egyik oldalon üreseket, míg az ellenséget bevonalkázott derékszögek jelképezték. Mindkét oldalon volt balszárny, centrum és jobbszárny. Aztán hátul a tartalék, továbbá ide-oda mutató nyilak. A nördlingeni csata és a szarajevói csata egyaránt olyan volt, mint a játékosok felállítása bármelyik futballmeccs kezdetén, a nyilak pedig mintha azt jelezték volna, hogy hová kell rúgni a labdát. Ságner kapitány is rögtön erre gondolt, és megkérdezte: – Maga futballozni is szokott, Biegler kadét? Biegler még jobban elpirult, és idegesen hunyorgott; látszott rajta, hogy csak erõvel tudja visszatartani a könnyeit. Ságner kapitány mosolyogva tovább lapozott a füzetben, majd megállt a porosz-osztrák háború idején vívott trutnovi csatánál, melyhez Biegler a következõ megjegyzést fûzte: „A trutnovi csatát nem kellett volna megvívni, mivel a dombos terep lehetetlenné tette Mazzucheli tábornok hadosztályának kibontakozását, amely hadosztályt a balszárnyunkat körülvevõ magaslatokról erõs porosz hadoszlopok fenyegették.”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Maga szerint tehát – mondta Ságner kapitány mosolyogva, és visszaadta a füzetet Biegler kadétnak – a trutnovi csatát csak abban az esetben lehetett volna megvívni, ha Trutnov sík terepen feküdt volna, maga kis budìjovicei Benedek.[201]Biegler kadét, nagyon szép magától, hogy bár olyan rövid ideje tartózkodik a hadsereg soraiban, máris igyekezett behatolni a stratégia tudományába, csakhogy magánál úgy néz ki ez a dolog, mint amikor a gyerekek katonásdit játszanak, és tábornoki címeket adnak maguknak. Maga olyan hamar elõléptette magát, hogy öröm nézni. Adolf Biegler, cs. kir. katonatiszt! Mire Pestre érünk, maga már tábornagy lesz. Tegnapelõtt még otthon volt valahol a papájánál, és tehénbõröket mázsált. K. u. k. Leutnant Adolf Biegler!… Ember, maga még egyáltalában nem katonatiszt. Maga csak kadét. Maga a levegõben lóg a fénrik meg az altisztek között. Maga olyan messze van attól, hogy tisztnek nevezhesse magát, mint az az õrvezetõ, aki a kocsmában megkívánja, hogy „törzsõrmester úrnak” szólítsák. – Ide hallgass, Lukᚠ– fordult Ságner a fõhadnagyhoz –, Biegler kadét a te századodban van, hát csak dresszírozd be a fiút. Azt írja magáról, hogy katonatiszt, hadd szolgáljon rá majd a gefechtben. Majd ha trommelfeuer lesz, és mi attakírozunk, menjen a szakaszával drahthindernisseket átvagdosni, der gute Junge.[202]Apropó, Zykán üdvözöltet, õ a gyõri állomás parancsnoka. Biegler kadét látta, hogy véget ért a vele folytatott beszélgetés, szalutált, vérvörös arccal végigment a vagonon, és csak a folyosó végében tért magához. Mint a holdkóros, kinyitotta a klozett ajtaját, s rábámulva a német-magyar feliratra: „Amíg a vonat az állomáson tartózkodik, a klozettot használni tilos”, nyöszörögve és csukladozva halkan sírva fakadt. Aztán letolta a nadrágját… Aztán nyomizott, a könnyeit törülgetve. Aztán felhasználta a füzetét, a címével együtt: „Az osztrák-magyar hadsereg kiemelkedõ és dicsõséges csatáinak áttekintése, összeállította Adolf Biegler cs. kir. katonatiszt”, s a lapok megbecstelenítve eltûntek a lyukban, leestek a vágányra, és a sínek között még röpdöstek egy kicsit a továbbrobogó katonavonat alatt. Biegler kadét az illemhely mosdójánál megmosta kisírt szemét, majd kilépett a folyosóra, azzal a szent elhatározással, hogy erõs lesz, átkozottul erõs. Már reggel óta fájt a feje és a hasa. Elment a legutolsó fülkéig, ahol Matušiè zászlóaljordonánc bécsi snapszlit (hatvanhatosat) játszott Batzerrel, a zászlóaljparancsnok puccerjével. Biegler benézett a fülke nyitott ajtaján, és köhintett. A két katona odanézett, majd tovább játszott. – Nem tudják, mi a szabály? – kérdezte Biegler kadét. – Tudom, de mit csináljak – felelte Ságner kapitány puccerje, Batzer, szörnyû Kašperské Hory-i táj szólásában –, mi’ is’ d’ Trump’ ausganga.[203] – Szabály szerint tököt kellett volna játsszak, kadét úr – folytatta –, figurás tököt, aztán pedig mindjárt a zöld királyt… Úgy kellett volna…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Biegler kadét egy szót se szólt többet, és leült a maga zugába. Késõbb odament hozzá Pleschner zászlós, hogy megkínálja egy üveg konyakból, amit kártyán nyert, és csodálkozva látta, hogy Biegler kadét szorgalmasan olvassa Udo Kraft professzor könyvét, az „Önnevelés a halálra a császárért”. Még mielõtt Pestre értek volna, Biegler kadét úgy berúgott, hogy a vagon ablakán kihajolva szüntelenül ezt ordította a puszta táj felé: – Frisch drauf! Im Gottes Namen frisch drauf![204] Aztán Ságner kapitány parancsára Matušiè zászlóaljordonánc berángatta a fülkébe; Batzerrel, a kapitány szolgájával együtt kettesben sikerült lefektetniük a padra, s akkor Biegler kadét a következõket álmodta: BIEGLER KADÉT ÁLMA BUDAPEST ELÕTT Volt signum laudisa, vaskeresztje, õrnagy volt, és éppen a parancsnoksága alatt álló dandár egyik csapatához utazott, hogy szemlét tartson. Igaz, nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért csak õrnagy még mindig, mikor egy egész dandár tartozik alája. Az volt a gyanúja, hogy vezérõrnaggyá nevezték ki, és a „vezér” elveszett valahol a tábori posta zûrzavarában. Magában nevetnie kellett azon, hogy amikor vonaton utaztak ki a frontra, Ságner kapitány azzal fenyegette, hogy majd drótakadályokat kell átvágnia. Egyébként Ságner kapitányt Lukᚠfõhadnaggyal együtt Biegler javaslatára a hadosztály már rég áthelyezte egy másik ezredhez. Egy másik hadosztályba, egy másik hadtestbe. Azt is hallotta valakitõl, hogy mindketten nyomorultul elpusztultak menekülés közben egy mocsárban. Most autón utazott a frontra, hogy megtekintse dandárjának egy csapatát, s mindez világos volt elõtte. Tulajdonképpen a fõvezérkar küldte ki szemlére. Körös-körül katonák vonultak, s egy dalt énekeltek, amelyet Biegler az osztrák katonanóták „Es gilt” címû gyûjteményében olvasott: Halt euch brav, ihr tapf’ren Brüder, werft den Feind nur herzhaft nieder, lasst des Kaisers Fahne weh’n…[205] A táj pontosan olyan volt, mint a „Wiener Illustrierte Zeitung” képein. Jobboldalt egy pajta mellett tüzérek látszottak, s tüzet zúdítottak az ellenséges lövészárkokra, az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html országút mellé, amelyen Biegler autója haladt. Baloldalt egy ház állt, lõttek belõle, miközben az ellenség puskatussal igyekezett bezúzni a kaput. Az országút mellett egy ellenséges repülõgép lángolt. A láthatáron huszárok és égõ falvak látszottak. Látni lehetett még a menetzászlóalj lövészárkait és egy kis magaslatot, ahonnét géppuskák lõtték az ellenséget. Valamivel távolabb az ellenség lövészárkai húzódtak az országút mentén. És a sofõr csak viszi õt elõre az országúton az ellenség felé. Szócsövén keresztül ráordít a sofõrre: – Nem látod, hova megyünk? Ott van az ellenség. De a sofõr nyugodtan azt feleli: – Tábornok úr, ez az egyetlen rendes út. Az országút kitûnõ állapotban van. Azokon a mellékutakon tönkremennének a gumik. – Minél közelebb érnek az ellenség állásaihoz, annál erõsebb lesz a tûz. Körös-körül gránátok robbannak fel az árokban, a szilvafasor mindkét oldalán. De a sofõr nyugodtan azt feleli a szócsõbe: – Ez egy kitûnõ országút, tábornok úr, ezen úgy megyünk, mintha meg volna vajazva. Ha letérünk a mezõre, kipukkadnak a gumik. – Tetszik látni, tábornok úr – kiáltja a sofõr a szócsõbe –, ez az országút olyan jól meg van építve, hogy még a harmincésfélcentis mozsaraktól se lesz semmi bajunk. Olyan sima ez az országút, mint a tenyerem, de ott azokon a mezei köves utakon kipukkadnának a gumijaink. Visszafordulni pedig úgyse lehet, tábornok úr! – Bzzz… dzum! – hallja Biegler, és az autó egy hatalmasat ugrik. – Nem megmondtam, tábornok úr – ordítja a szócsõbe a sofõr –, hogy ez egy fene jól megépített országút? Most éppen elõttünk robbant fel egy harmincnyolcas. De semmi gödör, olyan sima az út, mint a tenyerem. Hanem a mezõn keresztet vethetnénk a gumijainkra. Most négy kilométeres távolságból lõnek ránk. – De hát hová megyünk? – Majd elválik – felelte a sofõr –, amíg ilyen jó az országút, mindenért felelek. Repülés, szédítõ repülés, aztán az autó megáll. – Tábornok úr – kiáltja a sofõr –, nincs egy vezérkari térképe? Biegler tábornok felkattintja villamos zseblámpáját. Látja, hogy egy vezérkari térkép fekszik a térdén. De ez a helgolandi partvidék tengerészeti térképe 1864-bõl, amikor Ausztria és Poroszország Dániával hadakozott Schleswigért.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Útkeresztezõdésnél vagyunk – mondja a sofõr –, mindkét út az ellenséges állásokhoz vezet. Nekem csak az a fontos, hogy tisztességes országút legyen, nehogy kipukkadjanak a gumik, tábornok úr… Én vagyok felelõs a vezérkar autójáért… Azután dörrenés, fülsiketítõ dörrenés, és akkora csillagokat látni, mint egy malomkerék. A tejút sûrû, mint a tejfel. Biegler most a világegyetemen lebeg keresztül, a sofõr melletti ülésen. Az autó többi része hiányzik, mintha késsel vágták volna le, közvetlenül az ülés mögött. Csak az autó harcias, támadó orra maradt meg. – Még szerencse – mondta a sofõr –, hogy éppen elõre tetszett nyújtani nekem a térképet. A tábornok úr átrepült hozzám, és az autó hátulja felrobbant. Negyvenkettes volt… Én rögtön sejtettem, hogy mihelyt keresztezéshez érünk, bagót sem ér tovább az egész országút. A harmincnyolcas után csak negyvenkettes jöhetett. Annál nagyobbat még nem gyártanak, tábornok úr. – Most merre megyünk? – Az égbe röpülünk, tábornok úr, és ki kell hogy kerüljük az üstökösöket. Azok rosszabbak, mint a negyvenkettes. – Most a Mars van alattunk – mondta a sofõr hosszas hallgatás után. Biegler ismét nyugodtnak érezte magát. – Ismeri a lipcsei csatának, a nemzetek csatájának a történetét? – kérdezte. – Amikor Schwarzenberg herceg tábornagy 1813. október 14-én Liebertwolkwitzba vonult, és október 16án Lindenauért harcoltak; ismeri Merweldt tábornok csatáit, tudja, hogy az osztrák hadsereg Wachauban volt, és október 19-én elesett Lipcse? – Tábornok úr – szólt közbe a sofõr komoly hangon –, éppen a mennyek kapujánál vagyunk, tessék kimászni, tábornok úr! Nem hajthatunk be a mennyek kapuján, nagyon nagy itt a tolongás. Csupa katona. – Csak gázold el valamelyiket – ordított rá a sofõrre –, majd félreugranak. S az autóból kihajolva odakiált: – Achtung, sie Schweinbande![206]Micsoda barmok, látják, hogy egy tábornok jön, és nem tudnak reksz-sautot csinálni. A sofõr csendesen békélteti: – Nehéz dolog, tábornok úr, a legtöbbnek le van tépve a feje. Biegler tábornok csak most veszi észre, hogy azok, akik a mennyei kapu elõtt tolonganak, a leg-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html különbözõbb rokkantak; a háborúban mindegyik elvesztette valamelyik testrészét, de azért magával hozta a hátizsákjában. Fejeket, kezeket, lábakat. Egy derék tüzér, aki rongyos köpenyben tolongott a mennyei kapu elõtt, az egész hasát hozta a borjújában, összerakva az alsó végtagjaival együtt. Egy derék landveres batyujából pedig egy fél ülep bámult Biegler tábornokra – Lembergnél vesztette el a gazdája. – Ez azért van, mert rendnek muszáj lenni – mondta megint a sofõr, áthaladva a sûrû tömegen –, biztosan a mennyei szupravizit miatt. A mennyek kapujánál csak jelszóra engedték át õket. Szerencse, hogy Biegler tábornoknak azonnal eszébe jutott: „Für Gott und Kaiser.”[207]Az autó berobogott a mennyországba. – Tábornok úr – mondta egy szárnyas angyaltiszt, amikor az angyal-regruták kaszárnyájához értek –, jelentkeznie kell a fõparancsnokságon. Továbbmentek egy gyakorlótér mellett, ahol csak úgy hemzsegtek az angyal-regruták, éppen arra tanították õket, hogy „Halleluját” kiáltsanak. Elhaladtak az egyik csoport mellett. Egy vörös hajú angyalkáplár javában egzecíroztatott egy ügyetlen angyal-regrutát, éppen hasba bokszolta, és ráordított: – Jobban nyisd ki a bagólesõdet, te betlehemi disznó. Így kell „Halleluját” kiáltani? Mintha gombóc volna a pofádban. Azt szeretném tudni, melyik ökör eresztett be a mennyországba, te barom. Még egyszer… Hlahlehluhja? Mi az, te bestia, még itt a mennyországban is az orrodon keresztül beszélsz?… Na még egyszer, te libanoni cédrus. Tovább mentek, s mögöttük még sokáig hallatszott az orrhangú angyal-regruta rémült ordítása: – Hla-hle-hlu-hja – és az angyal-káplár üvöltése: – Hal-le-lu-ja, hal-le-lu-ja, te jordáni tehén! Aztán vakító fényesség egy nagy épület körül, amely olyan volt, mint a Èeské Budìjovice-i Mária-kaszárnya, fölötte két repülõgép lebegett, az egyik jobbról, a másik balról, s közöttük egy óriási vászon volt kifeszítve, hatalmas betûkkel: K. u. k. GOTTES HAUPTQUARTIER[208] Két angyal, aki a tábori csendõrök egyenruháját viselte, kihúzta Biegler tábornokot az autóból, galléron ragadták, és bevitték a házba, fel az elsõ emeletre. – Viselje magát tisztességesen az Úristen elõtt – mondták még neki odafent, egy ajtó elõtt, majd betaszították. A szoba közepén, melynek falait Ferenc József és Vilmos, Károly Ferenc József trónörökös, Viktor Dankl tábornok, Frigyes fõherceg és Conrad von Hötzendorf vezérkari fõnök arcképei díszítették, ott állt az Úristen. – Biegler kadét – mondta az Úristen nyomatékosan –, nem ismer meg engem? Én vagyok a ma-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ga egykori parancsnoka, Ságner kapitány, 11. menetszázadból. Biegler kõvé meredt. – Biegler kadét – folytatta az Úristen –, milyen jogon vette fel maga a vezérõrnagyi címet? Milyen jogon vette igénybe a vezérkar autóját, Biegler kadét, hogy az ellenség állásai között robogjon vele az országúton? – Alázatosan jelentem… – Fogja be a száját, Biegler kadét, ha az Úristen beszél magával. – Alázatosan jelentem… – dadogta megint Biegler. – Hát nem fogja be a pofáját? – förmedt rá az Úristen, majd kinyitotta az ajtót, és kikiáltott: – Két angyal, hozzám! Belépett két angyal, bal szárnyra vetett puskával. Biegler felismerte bennük Matušièot és Batzert. S az Úristen hangja ismét megszólalt: – Dobjátok a latrinába! Biegler kadét valami iszonyú bûzbe zuhant. Az alvó Biegler kadéttal szemben Matušiè és Batzer, Ságner kapitány puccerje ült. Még mindig snapszliztak. – Stink awer d’Kerl wie a Stockfisch – jegyezte meg Batzer, aki érdeklõdve szemlélte az alvó Biegler kadét gyanús vonaglásait –, muss d’Hosen voll ha’n.[209] – Az mindenkivel megtörténhetik- mondta filozofikusan Matušiè –, hadd békén, csak nem akarod átöltöztetni? Inkább osszál. Már feltûntek Budapest lámpái, s a Duna fölött egy reflektor fénye táncolt. Biegler kadét most valami másról álmodhatott, mert azt mondta álmában: – Sagen Sie meiner tapferen Armee, dass sie sich in meinem Herzen ein unvergängliches Denkmal der Liebe und Dankbarkeit errichtet hat.[210] Mivel e szavak közben ismét forgolódni kezdett, Batzernek intenzívebben ütötte meg orrát a szag, s a tisztiszolga nagyot köpve megjegyezte:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Stinkt wie a Haizlputza, wie a bescheissena Haizlputza.[211] Biegler kadét pedig egyre nyugtalanabbul forgolódott, és új álma igen fantasztikus volt. Õ védelmezte Linzet az osztrák örökösödési háborúban. Látta a város körüli erõdítményeket, sáncokat és paliszádokat. A fõhadiszállása egy óriási kórházzá alakult át. Körös-körül betegek hevertek, és a hasukat fogták. Linz város paliszádjai alatt I. Napóleon francia dragonyosai vágtattak. Õ pedig, a város parancsnoka, a tömeg fölött állt, szintén a hasát fogta, és éppen odakiáltott egy francia parlamenternek: – Közölje a császárjával, hogy nem adom meg magam… Aztán mintha egyszerre csak elszállna a hasfájása, s õ egy zászlóaljjal kiront a paliszádokon keresztül a városból a dicsõség és gyõzelem útjára, s látja, hogy Lukᚠfõhadnagy a mellével fogja fel egy francia dragonyos palloscsapását, mely neki szólt, Bieglernek, az ostromlott Linz védelmezõjének. Lukᚠfõhadnagy ott hal meg a lába elõtt, ezzel a felkiáltással: – Ein Mann wie sie, Herr Oberst, ist nötiger als ein nichtsnutzige Oberleutnant![212] Linz védõje meghatottan elfordul a haldoklótól, de abban a pillanatban bevág egy kartács, és eltalálja Biegler ülõizmait. Biegler gépiesen hátranyúl a nadrágjához, s valami nedves, ragadós dolgot érez, ami a kezére kenõdik. Elkiáltja magát: – Sanität! Sanität! – És leesik a lováról… Batzer és Matušiè felemelte Biegler kadétot a padlóról, ahová lehengeredett, és visszarakta a helyére. Aztán Matušiè elment Ságner kapitányhoz, és jelentette, hogy Biegler kadéttal különös dolgok történnek. – Nem úgy néz ki, mintha a konyaktól volna – mondta –, inkább kolerának látszik. Biegler kadét mindenütt vizet ivott az állomásokon. Mosonban láttam, hogy… – Nem jön olyan gyorsan az a kolera, Matušiè, szóljon a doktor úrnak a szomszéd fülkében, hogy menjen, és nézze meg. A zászlóaljhoz Welfer „hadidoktort” osztották be orvosnak. Welfer õsmedikus és burschenschaftler volt, tudott inni és verekedni, s amellett a kisujjában volt az orvostudomány. Végigjárta Ausztria-Magyarország legkülönbözõbb egyetemi városainak orvosi fakultásait s praktizált a leg-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html különbözõbb kórházakban, de a doktorátust nem tette le, egyszerûen azért, mert a bácsikája végrendeletileg meghagyta örököseinek, hogy fizessenek évi stipendiumot Friedrich Welfer orvostanhallgatónak mindaddig, amíg Friedrich Welfer meg nem szerzi az orvosi diplomát. Ez a stipendium körülbelül négyszer akkora volt, mint egy kórházi segédorvos fizetése, és Friedrich Welfer orvostanhallgató becsületesen igyekezett minél távolabbi idõpontig kitolni az összes gyógytudományok doktorává való kinevezését. Az örökösök hasztalanul dühöngtek. Hülyének nyilvánították Welfert, megpróbáltak gazdag menyasszonyokat kényszeríteni rá, hogy megszabaduljanak tõle. S hogy még jobban felbosszantsa õket, Friedrich Welfer orvostanhallgató, vagy húsz diákegyesület tagja, kiadott néhány igen erkölcsös versgyûjteményt Bécsben, Lipcsében és Berlinben. Írt a „Simplicissimusba” is, és tovább tanult, mintha mi sem történt volna. De aztán kitört a háború, és aljasul hátba támadta Friedrich Welfer orvostanhallgatót. A „Lachende Lieder”, a „Krug und Wissenschaft”, a „Märchen und Parabeln”[213]költõjét egész egyszerûen behívták katonának, s egy örökös, aki a hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot, elintézte, hogy a jóravaló Friedrich Welfer „hadidoktorátust” tehessen. Írásban doktorált. Számos kérdésre kellett válaszolnia egy ûrlapon, s õ mindenhová ezt a sztereotip választ írta: „Lecken Sie mich am Arsch!”[214]Három nap múlva az ezredes közölte vele, hogy megkapta az összes gyógytudományok doktorának oklevelét, hogy már rég megérett a doktorátusra, hogy a fõtörzsorvos most a kiegészítõ kórházba osztja be, s ha jól viseli magát, gyors elõmenetel vár rá; igaz, hogy különbözõ egyetemi városokban párbajai voltak katonatisztekkel, minden tudva vagyon, de most a háborúban mindenre fátylat borítanak. A „Korsó és tudomány” címû verseskötet szerzõje az ajkába harapott, és megkezdte katonaorvosi szolgálatát. Miután több esetben megállapítást nyert, hogy szokatlanul elnézõen viselkedik a katonapáciensekkel, és ameddig csak lehet, meghosszabbítja kórházi tartózkodásuk idejét, holott akkoriban ez volt a jelszó: „Ahelyett, hogy a kórházban hentereg, inkább dögöljön meg a lövészárokban – ahelyett, hogy a kórházban döglik meg, dögöljön meg inkább a rajvonalban” – Welfer doktort a 11. menetzászlóaljjal kiküldték a frontra. A zászlóalj tényleges tisztjei valami alacsonyabb rendû lénynek tekintették. A tartalékos tisztek sem vettek róla tudomást, és nem kötöttek vele barátságot, nehogy ezáltal még jobban kimélyüljön a szakadék köztük s a tényleges tisztek között. Ságner kapitány természetesen mérhetetlenül fölötte érezte magát az egykori orvostanhallgatónak, aki hosszú évekig tartó tanulmányai alatt annyi katonatisztet kaszabolt össze. Ha dr. Welfer, a „hadidoktor”, arra ment, Ságner rá se nézett, és tovább diskurált Lukᚠfõhadnaggyal valami teljesen jelentéktelen dologról, mondjuk arról, hogy Budapest vidékén tököt termesztenek, mire Lukᚠfõhadnagy azt felelte, hogy harmadéves korában néhány bajtársával együtt „civilben” elutaztak Szlovákiába és egyszer meglátogattak egy szlovák evangélikus lelkészt. Ez disznósülttel meg tökkáposztával traktálta õket, bort töltött hozzá és azt mondta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Szomjas a disznó meg a tök, egy kis bort hát betöltök, – amitõl õ, Lukáš, borzasztóan megsértõdött.[215] – Nem sokat fogunk látni Budapestbõl – mondta Ságner kapitány –, épp csak átutazunk. A marsruta szerint két órát áll itt a vonat. – Azt hiszem, hogy tolatni fogják – felelte Lukᚠfõhadnagy –, valószínûleg átmegyünk a rendezõpályaudvarra. Transport-Militär-Bahnhof. Ekkor lépett oda Welfer „hadidoktor”. – Semmi az egész – mondta mosolyogva –, az olyan urakat, akik idõvel katonatisztekké óhajtanak válni, s akik még a brucki kaszinóban is annyit kérkedtek stratégiai-történelmi tudásukkal, figyelmeztetni kellene, hogy veszélyes dolog egyszerre megenni egy egész csomag édességet, amit anyuka utánuk küldött a frontra. Biegler kadétról, aki brucki elindulásunk óta harminc habrolót evett meg, mint bevallotta nekem, s az állomásokon mindenütt csak forralt vizet ivott, Schiller verse jut eszembe, kapitány úr: „Wer sagt von…” – Ide hallgasson, doktor – szakította félbe Ságner kapitány –, nem Schillerrõl van itt szó. Tulajdonképpen mi baja van Biegler kadétnak? Welfer „hadidoktor” elmosolyodott. – Azön Biegler kadétja, ez a tisztjelölt, összeszarta magát… Nincs kolerája, nincs tífusza, csak egész simán és egyszerûen összeszarta magát. Egy kicsit több konyakot ivott a kelleténél azön kadétja, az öntisztjelöltje , és összecsinálta magát… Valószínûleg összecsinálta volna magát az ön konyakja nélkül is. Annyi habrolót bezabált, ahányat csak kapott hazulról… Gyerek… A kaszinóban, úgy tudom, mindig csak egy negyedliter bort ivott. Antialkoholista. – Welfer doktor kiköpött. – Linzereket is vásárolt. – Szóval nem komoly? – kérdezte Ságner kapitány. – De mégis, egy ilyen dolog… ha elterjedne… Lukᚠfõhadnagy felállt, és azt mondta Ságnernek: – Köszönöm szépen az ilyen szakaszparancsnokot. – Egy kicsit lábra segítettem – mondta Welfer, akit egy pillanatig sem hagyott el a mosolya –, a többirõl majd a zászlóaljparancsnok úr intézkedik… Tudniillik átadom itt Biegler kadétot a kórháznak… Megírom, hogy vérhasban szenved. Igen súlyos eset. El kell szigetelni… Biegler kadét a fertõtlenítõ barakkba kerül…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Határozottan jobb így – folytatta Welfer ugyanazzal az ellenszenves mosollyal –, beszart kadét vagy vérhasban szenvedõ kadét… Ságner kapitány Lukášhoz fordult, szigorúan hivatalos hangon: – Fõhadnagy úr, az ön századába tartozó Biegler kadét vérhasban megbetegedett, és kivizsgálásra Budapesten marad… Ságner kapitánynak úgy rémlett, hogy Welfer kihívóan elmosolyodik, de amikor ránézett a „hadidoktorra”, csak a legnagyobb közönyt látta az arcán. – Szóval minden rendben van, kapitány úr – felelte nyugodtan Welfer –, a tisztjelölt… – Legyintett: – Vérhastól mindenki belecsinál a nadrágjába. Így történt, hogy a bátor Biegler kadétot elvitték a budai katonai járványkórházba. Összecsinált nadrágja elveszett a világháború forgatagában. Biegler kadét álmai a nagy gyõzelmekrõl most rabbá lettek a járványkórház egyik betegszobájának négy fala között. Mikor megtudta, hogy vérhasa van, Biegler kadét õszintén fellelkesült. Nem mindegy, hogy kötelességét teljesítve megsebesül-e vagy pedig megbetegszik a császár õfelségéért? Aztán egy kis baleset történt vele. Mivel a vérhas-betegek összes helyei el voltak foglalva, Biegler kadétot átvitték a kolerás barakkba. Megfürdették, hõmérõt dugtak a hóna alá, s amikor kivették, a magyar törzsorvos megcsóválta a fejét: – Haminchét fok! Kolerásoknál a hõmérséklet hirtelen csökkenése a legrosszabb tünet. A beteg ilyenkor apátiába esik. Biegler kadéton valóban nem látszott az izgalomnak semmilyen jele. Rendkívül nyugodt volt, s azt ismételgette magában, hogy így is a császár õfelségéért szenved: A törzsorvos megparancsolta, hogy dugják a hõmérõt Biegler kadét végbelébe. „A kolera utolsó stádiuma – gondolta a törzsorvos –, a vég szimptómája, szélsõséges gyengeség, már nem vesz tudomást környezetérõl, öntudata elhomályosul. Mosolyog a haláltusa görcseiben.”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Biegler kadét e mûvelet közben tényleg vértanúi módon mosolygott, és hõsnek érezte magát, amikor a végbelébe dugták a hõmérõt. De meg se moccant. „Ezek a szimptómák – gondolta a törzsorvos – kolera esetében fokozatosan a halálhoz vezetnek, passzív magatartás…” Még megkérdezte a magyar egészségügyi altiszttõl, hogy Biegler kadét nem hányt-e, és nem volt-e hasmenése a kádban. Miután tagadó választ kapott, ránézett Bieglerre. Ha egy kolerásnál hirtelen elmarad a hasmenés meg a hányás, ez is annak a jele, akárcsak az eddig észlelt szimptómák, hogy a beteg az utolsó óráit éli. Biegler kadét, akit csak az imént húztak ki a melegvizes kádból, s most anyaszült meztelenül feküdt az ágyon, fázni kezdett, fogai összekoccantak. Azonkívül libabõrös lett az egész teste. – Látja – mondta magyarul a törzsorvos –, rendkívüli hidegrázás, a végtagok kihûltek. Ez a vég. Aztán Biegler kadét fölé hajolt, és németül megkérdezte: – Also, wie geht’s? – S-s-se-hr-hr gu-gu-tt – dadogta Biegler kadét – …ei-ne De-deck-ke.[216] – Öntudat részben eltompult, részben megmaradt – mondta magyarul a törzsorvos –, test igen sovány, ajak és köröm fekete kéne hogy legyen… Ez a harmadik eset, hogy fekete köröm és ajak nélkül halnak meg nálam kolerában… Ismét Biegler kadét fölé hajolt, s magyarul így folytatta: – A második szívhang már kihagyott… – Ei-ei-ne-ne De-de-de-deck-ke-ke – vacogta Biegler kadét. – Ezek az utolsó szavai – mondta a törzsorvos magyarul az egészségügyi altisztnek –, holnap eltemetjük Koch õrnaggyal együtt. Most mindjárt teljes öntudatlanságba zuhan. Megvannak az iratai az irodában? – Ott lesznek – felelte nyugodtan az egészségügyi altiszt. – Ei-ei-ne-ne De-de-de-deck-ke – vacogta a távolodók után Biegler kadét. A szobában tizenhat ágy volt, de csak öt ember. Az egyik már megboldogult. Két órával azelõtt halt meg, lepedõvel volt letakarva, és úgy hívták, mint a kolerabacilus felfedezõjét. Ez volt az a Koch õrnagy, akirõl a törzsorvos az elõbb említette, hogy együtt lesz a temetése Biegler kadét-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tal… Biegler kadét felült az ágyán, és életében elõször látta, hogy az ember hogyan hal meg kolerában a császár õfelségéért: a többi négy beteg közül ugyanis kettõ haldoklott, fuldokoltak, megkékültek, s közben hörögtek valamit, de nem lehetett felismerni, hogy mit mondanak és milyen nyelven, csak fojtott hörgés volt az, semmi más. A másik kettõ feltûnõen hevesen reagált a gyógyulásra, s olyanok voltak, mint akinek tífuszos delíriuma van. Érthetetlenül ordítoztak és a takaró alól ki-kirúgták sovány lábukat. Egy szakállas szanitéc állt mellettük, stájerországi tájszólásban beszélt (Biegler felismerte), s így csitította õket: – Nekem is volt kolerám, aranyos uraim, de azért nem rugdostam a takarómat. Most már nincsen semmi bajuk. Szabadságra mennek, majd ha… – Ne dobáld úgy magad – ordított rá az egyikre, aki addig rugdosta a takaróját, míg a fejére csavarodott –, minálunk nem lehet így viselkedni, örülj, hogy lázad van, legalább nem zenekísérettel visznek el innét. Most már mind a ketten kint vagytok az egészbõl. Körülnézett. – Na, ott megint meghalt kettõ. Ezt vártuk – mondta jóindulatúan –, ti meg örüljetek, hogy kint vagytok az egészbõl. Most el kell menjek lepedõért. Nemsokára visszatért. Lepedõt terített a teljesen megfeketült ajkú halottakra, kihúzta alóla fekete körmû kezüket, mellyel a haláltusa utolsó görcsében fuldokolva szorongatták megmerevedett nemiszervüket, megpróbálta visszagyömöszölni nyelvüket a szájukba, aztán letérdelt az ágy mellé, és rákezdte: – Heilige Maria, Mutter Gottes… – S közben az öreg stájerországi szanitéc a gyógyuló betegeket figyelte, akik delíriumukkal már egy új életre reagáltak. – Heilige Maria, Mutter Gottes – mondta megint, amikor egy meztelen férfi megérintette a vállát. Biegler kadét volt az. – Ide hallgasson – mondta –, én… megfürödtem… Illetve megfürdettek… Egy takaró kellene… Fázom. – Egészen különleges eset – mondta egy fél óra múlva ugyanaz a törzsorvos Biegler kadétnak, aki most már a takaró alatt pihent –, maga a gyógyulás útjára lépett, kadét úr; holnap átküldjük a tarnovi tartalékkórházba. Maga kolerabacilus-hordozó… Ma már ott tartunk, hogy az ilyesmit nagyon jól fel tudjuk ismerni. Maga a 91. ezredbõl való… – Tizenhármas menetzászlóalj – felelte Biegler kadét helyett az egészségügyi altiszt –, tizenegyes század.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Írja – mondta a törzsorvos –, Biegler kadét, 91. ezred, 13. menetzászlóalj, 11. menetszázad, megfigyelésre a tarnovi kolerásbarakkba. Kolerabacilus-hordozó… Így lett Biegler kadétból, a lelkes harcosból, kolerabacilus-hordozó.

BUDAPESTEN Matušiè a budapesti katonai pályaudvaron is hozott Ságner kapitánynak a parancsnokságról egy táviratot, melyet a szanatóriumba került szerencsétlen dandárparancsnok küldött. Nem volt sifrírozva, és ugyanaz állt benne, mint az elõzõ állomáson: „Gyorsan befejezni a menázsifõzést, és elõnyomulni Sokal felé.” Ezenkívül még a következõket tartalmazta: „Trént lajstromba venni a keleti csoportnál. Felderítõszolgálat beszüntetendõ. A 13. menetzászlóalj hidat ver a Bug folyón. Közelebbit az újságokban.” Ságner kapitány az állomásparancsnokságra ment. Egy alacsony, kövér tiszt fogadta, barátságos mosollyal. – Az önök dandártábornoka jól megcsinálta – mondta, s közben a két füléig szaladt a szája –, mégis át kellett adnunk ezt a hülyeséget, mert még nem érkezett utasítás a hadosztálytól, hogy a táviratait nem kell továbbítani a címzettekhez. Tegnap utazott át a 75. ezred 14. menetzászlóalja, és a zászlóalj parancsnokot egy távirat várta itt, hogy minden katonának osszanak ki hat-hat koronát külön jutalomképpen Przemyœlért, ugyanakkor pedig abból a hat koronából minden ember fizessen le az irodán két koronát hadikölcsönre… Megbízható hírek szerint az önök dandártábornokának paralízise van. – Õrnagy úr – mondta Ságner kapitány a katonai pályaudvar parancsnokának –, az ezredparancs, illetve a marsruta szerint Gödöllõre megyünk. A legénységnek itt tizenöt deka ementáli sajtot kell kapnia. A legutóbbi állomáson tizenöt deka téliszalámit kellett volna kapnia, de nem kapott semmit. – Valószínûleg itt is ugyanez lesz a helyzet – felelte az õrnagy, még mindig barátságosan mosolyogva –, nem hallottam semmiféle hasonló parancsról acsehországi ezredekre vonatkozóan . Egyébként, ez nem az én dolgom, forduljon az élelmezési parancsnoksághoz. – Mikor indulunk tovább, õrnagy úr? – Önök elõtt áll egy nehéztüzérséggel megrakott vonat, amely Galíciába megy. Egy óra múlva útnak indítjuk, kapitány úr. A harmadik vágányon egy kórházvonat áll. Húsz perccel a tüzérség után indul. A tizenkettes vágányon egy muníciós vonatunk áll. Ezt tíz perccel a kórházvonat után indítjuk, s húsz perccel azután elindul az önök vonatja is. – Persze ha közbe nem jön valami – tette hozzá mosolyogva, s ezzel végképp ellenszenvessé vált Ságner kapitány szemében.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Bocsánat, õrnagy úr – kérdezte Ságner –, nem világosíthatna fel, hogy miért nincs hasonló parancs, amely szerint acsehországi ezredeknek is járna tizenöt deka ementáli sajt? – Az titok – felelte a budapesti katonai pályaudvar parancsnoka, még mindig mosolyogva. „Na, én jól megcsináltam – gondolta Ságner kapitány, amikor kilépett a parancsnokság épületébõl –, mi az ördögnek kellett utasítanom Lukᚠfõhadnagyot, hogy szedje össze az összes parancsnokokat, és menjen velük meg a legénységgel az élelmiszerraktárba, fejenként tizenöt deka ementáli sajtért.” Mielõtt Lukᚠfõhadnagy, a 11. század parancsnoka, Ságner kapitány utasítása szerint kiadhatta volna a parancsot, hogy a zászlóalj legénysége vonuljon a raktárhoz fejenként tizenöt deka ementáli sajtért, megjelent elõtte Švejk a szerencsétlen Balounnal. Baloun minden ízében remegett. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk az õ megszokott szíves hangján –, az a dolog, amirõl most szó van, végtelenül fontos. Én arra kérném az óberlajtnant urat, hogy nem-e lehetne ezt az egész ügyetvalami félreesõ helyen elintézni, ahogy az én zhoøi Špatina pajtásom mondta, amikor esküvõi tanú volt, és a templomban egyszerre csak rájött a… – Hát mirõl van szó, Švejk? – szakította félbe Lukᚠfõhadnagy, aki már éppúgy vágyódott Švejk után, mint Švejk Lukᚠfõhadnagy után. – Nem bánom, gyerünk egy kicsit odább. Baloun hátulról követte õket, állandóan remegve. Ez az óriás teljesen kizökkent a lelki egyensúlyából, s most szörnyû, reménytelen kétségbeesésben lógatta a karjait. – Hát mi az, Švejk? – kérdezte Lukᚠfõhadnagy, miután félrevonultak. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk –, hogy mindig jobb, ha az ember hamarább bevall valamit, és nem várja meg, amíg kitör a botrány. Az óberlajtnant úr kiadott egy bizonyos parancsot, hogy ha Budapestre érünk, Baloun vigye oda az óberlajtnant úrnak a májpástétomját meg valami zsemlét. – Megkaptad ezt a parancsot vagy nem? – fordult Švejk Balounhoz. Baloun erre még jobban lóbázta a karjait, mintha védekezni akarna egy támadó ellenség ellen. – Ezt a parancsot, óberlajtnant úr – mondta Švejk –, sajnos nem lehetett végrehajtani. Én tudniillik felfaltam az óberlajtnant úrnak ezt a májpástétomját… – Igenis felfaltam – mondta Švejk, megbökve a szerencsétlen Balount –, mert azt gondoltam, hogy a májpástétom megromolhat. Már sokszor olvastam az újságban, hogy egy egész család megmérgezte magát májpástétommal. Egyszer a Na Zdraze utcában, egyszer Berounban, egyszer Táborban, egyszer Mladá Boleslavban, egyszer Pøíbramban. És mind belepusztultak ebbe a mérgezésbe. A májpástétom, az a legborzasztóbb szemét…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Baloun minden ízében remegve, félreállt, ledugta az ujját a torkán, és rövid szüneteket tartva hányni kezdett. – Mi van magával, Baloun? – R-ró-rókázok, öö, óber… öö… óberlajtnant úr öö – kiáltotta a szerencsétlen Baloun, kihasználva a szüneteket –, é-én fa-faltam öö fel, é-én öö magam, öö, nem õ, öö. A szerencsétlen Baloun száján kijöttek a májpástétom ezüst burkolatának darabjai is. – Amint látni tetszik, óberlajtnant úr – mondta Švejk, egy csöppet sem zökkenve ki lelki egyensúlyából –, az ilyen felfalt májpástétom úgy feljön, mint olaj a vízre. Én magamra akartam vállalni az egészet, és ez a hülye így elárulja magát. Különben nagyon rendes ember, csak mindent felfal, amit rábíznak. Én már ismertem egy ilyen embert. Altiszt volt egy bankban. Ezreseket lehetett rábízni; egyszer egy másik bankban vett fel valami pénzt, és ezer koronával többet adtak neki, és õ ott helyben visszaadta, de ha leküldték, hogy hozzon tizenöt krajcárért karajt, akkor útközben megzabálta a felét. Olyan falánk és mohó volt, hogy amikor a tisztviselõk májas hurkáért küldték, õ útközben a zsebkésével felnyisszantotta a májashurkát, és a lyukakat angoltapasszal ragasztotta be, ami öt májas hurkánál már többe került neki, mint egy egész májas hurka. Lukᚠfõhadnagy felsóhajtott és elindult. – Nem tetszik valami parancsot adni, óberlajtnant úr? – kiáltotta utána Švejk, miközben a szerencsétlen Baloun még mindig a torkába dugdosta az ujját. Lukᚠfõhadnagy csak legyintett, és továbbment az élelmezési raktár felé, miközben az a furcsa gondolata támadt, hogy ha a katonák felfalják a tisztjeik májpástétomát, akkor Ausztria nem nyerheti meg ezt a háborút. Közben Švejk átvezette Balount a katonai pályaudvar másik oldalára. Azzal vigasztalta, hogy majd bemennek együtt a városba körülnézni, és debrecenit hoznak a fõhadnagy úrnak, mivel ez a hentesáru Švejk fejében a legtermészetesebb módon kapcsolódott a magyar királyság fõvárosának fogalmához. – Közben még elmegy a vonatunk – siránkozott Baloun, akiben a falánkság roppant fukarsággal is párosult. – Amikor a frontra megyünk – jelentette ki Švejk –, soha semmirõl nem lehet lekésni, mert minden vonat, amelyik a frontra megy, nagyon jól meggondolja, hogy félig üres vagonokkal érkezzen meg a végállomásra. Különben nagyon jól értelek én téged, Baloun. Be van varrva a zsebed. De nem mentek sehová, mert felhangzott a beszállásra szólító jelzés. Az egyes századok legénysége ismét üres kézzel tért vissza vagonjába az élelmezési raktártól. Tizenöt deka ementáli sajt helyett, aminek a kiosztásáról szó volt, mindenki egy skatulya gyufát és egy képeslevelezõlapot kapott, amelyet az ausztriai katonasír-bizottság adott ki (Bécs XIX/4, Canisiusgasse). Tizenöt de-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ka ementáli sajt helyett mindenki megcsodálhatta a nyugat-galíciai Sedlisk katonatemetõjét, a szerencsétlen landveresek emlékmûvével, melyet egy lógós-szobrász készített, Scholz egyéves önkéntes õrmester. A törzsvagonban is szokatlan izgalom uralkodott. A menetzászlóalj tisztjei összegyûltek Ságner kapitány körül, aki feldúltan magyarázott nekik valamit. Éppen most jött vissza az állomásparancsnokságról, s a dandártörzs szigorúan bizalmas, ezúttal valódi táviratát tartotta a kezében; a rõfnyi hosszú távirat pedig utasításokat és útmutatásokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy mi a teendõ ebben az új helyzetben, amelybe 1915. május 23-án került Ausztria. A dandár azt táviratozta, hogy Olaszország hadat üzent Ausztria-Magyarországnak. Már a Bruck an der Leutha-i tiszti kaszinóban is sok szó esett ebéd meg vacsora közben, teli szájjal, Olaszország különös viselkedésérõl és magatartásáról, de egészben véve senki sem várta, hogy beteljesednek Biegler kadét váteszi szavai; ez az idióta ugyanis egyszer vacsoránál eltolta magától a makarónis tányért, és kijelentette: „Ebbõl majd csak Verona kapui elõtt fogok jóllakni.” Ságner kapitány, miután áttanulmányozta az utasításokat, melyeket éppen megkapott a dandártól, riadót fúvatott. A menetzászlóalj teljes legénysége összegyûlt, négyszögbe állt, és Ságner kapitány szokatlanul emelt hangon felolvasta a katonáknak a dandártól táviratilag érkezett parancsot. – Példátlan árulástól és mohóságtól indíttatva, az olasz király megfeledkezett ama testvéri kötelékekrõl, amelyek õt mint szövetségest monarchiánkhoz fûzték. Amióta kitört a háború, melyben bátor seregeink oldalára kellett volna állnia, az olasz király egy álarcos orgyilkos szerepét játszotta, kétszínûen viselkedett, titkos tárgyalásokat folytatott ellenségeinkkel, s ezt az árulását a május 22-rõl 23-ra virradó éjszakán, azzal tetõzte be, hogy hadat üzent monarchiánknak. Legfõbb hadurunk meg van gyõzõdve arról, hogy mindig bátor és dicsõ seregünk a hûtlen ellenség aljas árulására olyan csapással válaszol, amely meg fogja értetni az árulóval, hogy amidõn gyalázatos árulással háborút kezdett, önmagát semmisítette meg. Szilárdan bízunk abban, hogy isten segítségével nemsokára eljön az a nap, amikor az olaszországi síkság viszontlátja Santa Lucia, Vicenza, Novara és Custozza gyõzõit. Gyõzni akarunk, gyõznünk kell, és biztosan gyõzni fogunk! Aztán a szokásos „dreimal hoch!”[217]és a katonák egy kissé meghökkenve visszaültek a vonatba. Tizenöt deka ementáli sajt helyett itt van a nyakukon az olasz háború. Abban a vagonban, amelyben Švejk, Vanìk számvivõ õrmester, Chodounský telefonista, Baloun és Jurajda szakács foglalt helyet, érdekes beszélgetés szövõdött Olaszország hadba lépésérõl. – Prágában a Tábori utcában szintén volt egy hasonló eset – kezdte Švejk –, volt ott egy Hoøejší nevû kereskedõ, szemben vele egy kicsit arrébb volt a Pošmourný kereskedõ boltja, és a kettõ között volt a Havlasa szatócs. Ennek a Hoøejšínek egyszer az az ötlete támadt, hogy jó lenne társulni a Havlasa szatóccsal a Pošmourný ellen, és elkezdett tárgyalni vele, hogy összetársíthatják

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a két boltot és a cégtáblára kiírják, hogy „Hoøejší és Havlasa”. De ez a Havlasa szatócs elment a Pošmournýhoz, és azt mondja neki, hogy Hoøejší ezerkétszázat kínál neki a szatócsboltjáért, és azt akarja, hogy társuljon vele. De ha õ, Pošmourný, ezernyolcszázat fizet, akkor õ inkább vele társul a Hoøejší ellen. Így aztán meg is állapodtak, és ez a Havlasa egy ideig folyton csak ugrált a Hoøejší körül, akit elárult, és úgy tett, mintha a legjobb barátja volna, és amikor szóba jött, hogy mikor és hogyan lesz a társulás, mindig azt mondta: „Persze, persze, nemsokára. Én csak azt várom, hogy a lakóim megjöjjenek a nyaralásból.” És amikor ezek a lakók megjöttek, hát tényleg már kész volt minden, ahogy õ mindig ígérte ennek a Hoøejšínek, hogy meglesz a társulás. Egy reggel, amikor a Hoøejší kiment boltot nyitni, egy óriási cégtáblát látott a konkurrencia fölött: „Pošmourný és Havlasa.” – Minálunk – jegyezte meg a bamba Baloun – szintén volt egy ilyen eset: vásárolni akartam a szomszéd faluban egy üszõt, már meg is volt ígérve, és a voticei mészáros elvitte az orrom elõl. – Most, hogy megint egy új háborút kaptunk – folytatta Švejk –, és eggyel több az ellenségünk, és megint van egy új frontunk, persze majd spórolni kell a munícióval. „Minél több gyerek van a családban, annál jobban fogy a nádpálca”, mondogatta mindig a motoli Chovanec bácsi, akit a szomszéd szülõk pausáléban fizettek, hogy porolja ki a gyerekeiket. – Én csak attól félek – mondta Baloun, minden ízében remegve –, hogy e miatt az Olaszország miatt kisebbek lesznek a porciók. Vanìk számvivõ õrmester elgondolkozott, majd komoly arccal így szólt: – Az bizony meglehet, mert most ez a mi gyõzelmünk el fog húzódni egy kicsit. – Most egy új Radecký kellene nekünk – jelentette ki Švejk –, az már jól kiismerte magát az ottani vidéken, az már tudta, hogy hol van a taljánok gyenge oldala, és mit kell megsturmolni és melyik oldalról. Nem olyan egyszerû dolog, hogy bemászunk valahová. Azt mindenki meg tudja csinálni, de kijönni onnét, az az igazi katonai mûvészet. Ha az ember már bemászik valahová, akkor tudnia kell mindenrõl, ami körülötte történik, nehogy egyszerre csak egy olyan slamasztikában találja magát, amit katasztrófának hívnak. Minálunk egyszer a házban, még ahol régebben laktam, elfogtak a padláson egy tolvajt, és ez a pasas megfigyelte, amikor oda bemászott, hogy éppen kõmûvesek javítják a lichthófot, és így kitépte magát, feldöntötte a házmesternét, és az állványokon lemászott a lichthófba, és onnan egyáltalában nem tudott kijönni. De a mi Radecký apánk minden utat ismert, õt sehol se tudták megfogni. Egy könyvben, amit õróla írtak, szó szerint el van mondva, hogy õ hogy futott el Santa Luciából és a taljánok szintén elfutottak, és õ csak másnap jött rá, hogy tulajdonképpen õ gyõzött, mert nem talált ott taljánokat, és még távcsõvel se látott egyet se, úgyhogy visszament, és megszállta az elhagyott Santa Luciát. Ettõl fogva nevezték ki tábornagynak. – Na hiszen, Olaszország, szép kis ország az – jegyezte meg Jurajda, a szakács –, én voltam egyszer Velencében, és tudom, hogy a talján az mindenkit disznónak hív. Ha dühbe gurul, akkor neki mindenki porco maladetto. Neki a pápa is porco meg a Szûzmária is: „madonna mia e porco”, „papa e porco”.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Ezzel szemben Vanìk számvivõ õrmester nagy rokonszenvvel nyilatkozott Olaszországról. Õ Kralupyban a drogériájában citromszörpöt is gyártott, amit rothadt citromból készítenek, és a legolcsóbb és legrothadtabb citromokat mindig Olaszországból vásárolta. Most aztán vége, nem lesz több citromszállítás Olaszországból Kralupyba. Nem kétséges, hogy az olasz háború különbözõ meglepetéseket hoz majd, mivel Ausztria bosszút akar állni. – Könnyû azt mondani, hogy bosszú – mosolyodott el Švejk. – Az ember azt hiszi, hogy bosszút áll, és a végén az issza meg a levét, akit az ilyen ember a bosszú eszközének választott. Amikor évekkel ezelõtt a Vinohradyn laktam, ott lakott a földszinten egy házmester, és õnála albérletben volt valami kistisztviselõ egy bankból, aki a Kramerius utcába járt egy söntésbe, és egyszer ott összeveszett egy úrral, akinek a Vinohradyn egy olyan vizeletvizsgáló intézete volt. Ez az úr soha semmi másra nem gondolt, és nem is beszélt másról, és csupa vizeletes flaskákat hordozgatott magával, és mindenkinek az orra alá dugta, hogy vizeljen bele, és vizsgáltassa meg a vizeletét, mert az ilyen vizsgálaton múlik az ember és a család boldogsága, és nagyon olcsó is, mert csak hat koronába kerül. Mindenki, aki abba a söntésbe járt, még a kocsmáros meg a kocsmárosné is, kielemeztette már a vizeletét, csak ez a kistisztviselõ tartotta még magát, pedig ez az úr folyton utána somfordált a piszoárba, amikor kiment, és mindig azt mondta neki aggódó hangon: „Én nem tudom, Skorkovský úr, de nekem valahogy nem nagyon tetszik a maga vizelete, tessék belevizelni ebbe az üvegecskébe, amíg nem késõ!” Végül is sikerült rábeszélnie. A kistisztviselõnek ez hat koronájába került, és ez az úr olyan alaposan megcsinálta neki azt az elemzést, mint az összes többinek a söntésben, a kocsmárost is beleértve, akinek elrontotta a boltját, mert az ilyen elemzés után mindig azt mondta, hogy nagyon súlyos eset, hogy a paciensnek nem szabad mást inni, csak vizet, hogy nem szabad dohányoznia, nem szabad megnõsülnie, és kizárólag csak fõzeléket szabad ennie. Úgyhogy ez a kistisztviselõ borzasztó dühös lett rá, mint mindenki, és a házmestert választotta a bosszú eszközének, mert tudta, hogy ez a házmester egy goromba ember. Ezért azt mondta egyszer ennek az úrnak, aki a vizeletvizsgálást mûvelte, hogy az a házmester már nem érzi magát egészségesnek egy idõ óta, és kéreti õt, hogy holnap reggel hét órakor menjen el hozzá vizeletért, mert meg akarja vizsgáltatni. És õ el is ment. A házmester még aludt, amikor ez az úr felköltötte, és barátságosan azt mondta neki: „Van szerencsém, Málek úr, jó reggelt kívánok. Itt van, kérem, az üvegecske, tessék belepisilni, és kapok hat koronát.” De akkor aztán kitört a botrány, mert ez a házmester gatyában kiugrott az ágyból, nyakon ragadta ezt az urat, és úgy odavágta a szekrénybe, hogy beleragadt! Aztán kihúzta a szekrénybõl, fogott egy bikacsököt, és gatyában lekergette a Èelakovský utcára, és ez az úr visított, mint egy kutya, mikor a farkára lépnek, és a Havlíèek úton felugrott a villamosra, és a házmestert megfogta egy rendõr, összeverekedett vele, és mivel a házmester gatyában volt, és mindene kilógott, e miatt a közbotrány miatt bedobták a zsupkocsiba, és bevitték a rendõrségre, és õ még a zsupkocsiból is úgy ordított, mint egy bölény: „Gazemberek, majd én megmutatom nektek, az én vizeletemet vizsgálni!” Hat hónapot ült nyilvános erõszakoskodásért és hatóság elleni sértésért, és aztán ítélethirdetéskor elkezdte sértegetni az uralkodóházat, úgyhogy talán még ma is ül, és ezért mondom, hogy ha bosszút akarunk állni valakin, akkor egy ártatlan ember issza meg a levét. Baloun közben intenzíven gondolkozott valamin, s végül ijedten megkérdezte Vanìktõl: – Kérem, rechnungsfeldvébl úr, szóval azt tetszik hinni, hogy e miatt az olasz háború miatt most már kisebb menázsit faszolunk?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Világos, mint a nap – felelte Vanìk. – Jézus Mária – kiáltotta Baloun, tenyerébe hajtotta a fejét, és csendesen ült tovább a sarokban. Ezzel ebben a vagonban egyszer s mindenkorra véget ért az Olaszországról folyó vita. Mivel Biegler kadét, a haditudományok híres szakértõje immár nem tartózkodott a tisztek között, a törzsvagonban bizonyára igen fád lett volna az Olaszország hadba lépésével elõállott új helyzetrõl folyó beszélgetés, ha Biegler kadétot bizonyos mértékig nem pótolja Dub hadnagy, a harmadik századból. Dub hadnagy civilben a cseh nyelv tanára volt, s már civil korában igen erõs hajlam élt benne aziránt, hogy ahol csak lehetett, kifejezésre juttassa lojalitását. Diákjainak a Habsburg-dinasztia történetébõl vett témákról kellett írásbeli dolgozatokat írniuk. Az alsóbb osztályokban Miksa császár ijesztgette a diákokat, az, aki felmászott egy sziklára és nem tudott lemászni, továbbá II. József mint földmûves, és Jó Ferdinánd. A magasabb osztályokban persze bonyolultabb témák szerepeltek, a hetedikesek egyik dolgozatának például ez volt a címe: „I. Ferenc József császár, a tudományok és mûvészetek pártfogója”, aminek egy hetedikes az osztrák-magyar birodalom összes középiskoláiból való kizárását köszönhette, mert azt írta, hogy a fent említett uralkodó legszebb cselekedete a prágai I. Ferenc József-híd megalapítása volt. Dub nagy súlyt vetett arra, hogy diákjai a császári születésnapokon és más hasonló császári ünnepségeken nagy lelkesedéssel énekeljék az osztrák himnuszt. Társaságban nem kedvelték, mert köztudomású volt róla, hogy fel szokta jelenteni a kollégáit. A városban, ahol tanított, tagja volt a legnagyobb hülyék és szamarak triumvirátusának, amely belõle, a járási kapitányból és a gimnázium igazgatójából állt. E szûk körben tanult meg politizálni az Osztrák-Magyar Monarchia keretei között. Most is elkezdte fejtegetni a nézeteit, a megcsontosodott tanárok tipikus hangján és hangsúlyával: – Egészben véve, engem egyáltalán nem lepett meg Olaszország viselkedése. Már több mint három hónapja vártam ezt az eseményt. Kétségtelen, hogy az utóbbi idõben Olaszország igen gõgössé vált a Törökországgal vívott gyõzelmes tripoliszi háború következtében. Azonkívül túlságosan bízik a flottájában, valamint a mi partvidéki és dél-tiroli lakosságunk hangulatában. Még a háború elõtt beszéltem errõl a mi járási kapitányunkkal, hogy kormányunknak nem szabad alábecsülnie a déli irredenta mozgalmat, õ teljesen igazat adott nekem, hiszen minden éles szemû embernek, aki a szívén viseli birodalmunk fenntartását, már régóta látnia kellett, hogy hová jutnánk, ha túlságosan engedékenyek lennénk az ilyen elemekkel szemben. Jól emlékszem, hogy körülbelül két évvel ezelõtt egy beszélgetés folyamán azt mondtam a járási kapitány úrnak (akkor volt éppen a balkáni háború a mi Procházka konzulunk afférja miatt), hogy Olaszország a legelsõ adandó alkalommal orvul ránk fog támadni. – És most tessék! – kiáltotta olyan hangon, mintha valamennyien veszekednének vele, holott a jelenlevõ aktív tisztek kivétel nélkül arra gondoltak a szónoklata közben, hogy ez a fecsegõ civil kinyalhatja a feneküket. – Tagadhatatlan – folytatta Dub egy kissé csendesebben –, hogy a legtöbbször még az iskolai

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dolgozatokban is megfeledkeztünk a régebbi olasz-osztrák viszonyról, dicsõ és gyõztes seregeink ezernyolcszáznegyvennyolcas és ezernyolcszázhatvanhatos nagy napjairól, melyeket a mai dandárparancsok említenek. Én azonban mindig teljesítettem kötelességemet, s még az iskolaév befejezése elõtt, szinte a háború legelején, ilyen címen írattam stiláris dolgozatot a diákjaimmal: „Unsere Helden in Italien von Vicenza bis Custozza, oder…” S a tökkelütött Dub hadnagy ünnepélyesen hozzátette: „…Blut und Leben für Habsburg! Für ein Österreich, ganz, einig, gross.”[218] ………………………………………………………………………………………………………………………………… Elhallgatott, s nyilván azt várta, hogy a törzsvagon többi utasa is szól valamit az új helyzetrõl, mire õ még egyszer kifejtheti, hogy már évekkel ezelõtt tudta, miképpen fog viselkedni Olaszország a szövetségesével szemben. De a legnagyobb mértékben csalódnia kellett, mert Ságner kapitány, akinek Matušiè zászlóaljordonánc meghozta az állomásról a „Pester Lloyd” esti kiadását, az újságba pillantva így szólt: – Nahát, az a Weiner nevû színésznõ, akit Bruckban láttunk vendégszerepelni, tegnap az itteni Kis Színházban játszott. Ezzel a törzsvagonban is véget ért az Olaszországról folyó vita… A hátsó vagon utasain kívül Matušiè zászlóaljordonánc és Batzer, Ságner kapitány tisztiszolgája is tisztán gyakorlati szemszögbõl tekintett az olasz háborúra, mert évekkel azelõtt, még tényleges szolgálatuk idején, mindketten részt vettek valami dél-tiroli hadgyakorlatokon. – Kutya rossz lesz azokra a hegyekre mászni – mondta Batzer –, Ságner kapitánynak annyi kofferja van, mint a fene. Én ugyan hegyvidéki vagyok, de az egészen más, amikor az ember fogja a puskáját, a kabátja alá dugja, és kimegy valami nyulat nézni a Svarcenberg herceg birtokára. – Hát igen, ha átdobnak Olaszországba. Én se volnék oda érte, hogy a hegyeken meg gleccsereken futkossak a parancsokkal. Aztán meg az a koszt odalent, tiszta polenta meg olaj – mondta szomorúan Matušiè. – És miért éppen minket ne vágnának oda a hegyek közé –, fortyant fel Batzer –, a mi regimentünk már volt Szerbiában, a Kárpátokban, én már cipekedtem a kapitány úr kofferjaival hegyek között, kétszer már el is vesztettem õket, egyszer Szerbiában, másodszor a Kárpátokban, olyan nagy volt a kavarodás, most aztán lehet, hogy harmadszor is ez lesz a sorsom az olasz határon, na és az a koszt odalent… – köpött egyet. Közelebb húzódott Matušièhoz, és bizalmasan így folytatta: – Tudod, minálunk Kašperské Horyban olyan apró kis gombócokat csinálnak nyers krumpliból, aztán megfõzik, aztán meghempergetik tojásban, aztán szépen beszórják zsemlemorzsával és aztán szalonnán kisütik. – Az utolsó szavakat titokzatos, ünnepélyes hangon ejtette ki. – És akkor a legjobb, ha savanyúkáposzta van hozzá – mondta mélabúsan –, tõlem a klozettba önthetik a makarónijukat.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ezzel itt is véget ért a beszélgetés Olaszországról. ………………………………………………………………………………………………………………………………… Mivel a vonat már több mint két órája állt az állomáson, a többi vagonban mindenütt csak azt beszélték, hogy a vonat biztosan visszafordul, és Olaszországba küldik. Emellett szólt az is, hogy közben furcsa dolgok történtek a transzporttal. A legénységet megint kikergették a vagonokból, jött egy egészségügyi ellenõr meg egy fertõtlenítõ osztag, és szépen belocsolták az összes vagonokat lysollal, amit a katonák igen kelletlenül fogadtak, különösen abban a vagonban, ahol a komiszkenyér volt felraktározva. De a parancs parancs, az egészségügyi bizottság kiadta a parancsot, hogy a 728-as számú transzport valamennyi vagonja fertõtlenítendõ, s ezért szép nyugodtan belocsolták lysollal a cvibakhalmokat és a rizses zsákokat. Ebbõl látszott, hogy valami rendkívüli dolog van folyamatban. Aztán ismét betereltek mindenkit a vagonokba, és egy fél óra múlva megint kikergették õket, mert odajött a transzporthoz szemlét tartani egy öreg kis tábornok, akinek Švejk egész természetesen mindjárt gúnynevet is adott. A felsorakozott katonák mögött állva ugyanis odaszólt Vanìk számvivõ õrmesternek: – Kész hullajelölt a kisöreg. S az öreg tábornok elsétált a katonák arcvonala elõtt, Ságner kapitánytól kísérve, majd megállt egy fiatal katonánál, s valószínûleg azért, hogy fellelkesítse az egész legénységet, megkérdezte tõle, hogy hovávalósi, milyen idõs, és van-e zsebórája. A katonának ugyan volt órája, de mivel azt hitte, hogy még egyet kap az öregúrtól, azt felelte, hogy nincs, mire az öreg hullajelölt-tábornok így szólt, éppoly bárgyú mosollyal, mint ahogy Ferenc József császár szokta megszólítani körútjain a polgármestereket: – Nagyon helyes, nagyon helyes – azután pedig a katona mellett álló káplárt tisztelte meg azzal a kérdéssel, hogy egészséges-e a felesége. – Alázatosan jelentem – ordította a tizedes –, nõtlen vagyok – mire a tábornok kegyes mosollyal megint csak azt mondta: – Nagyon helyes, nagyon helyes. Aztán a második gyermekkorát élõ tábornok megkérte Ságner kapitányt, hogy mutassa be neki, hogyan számolnak a katonák, amikor kettõs rendekbe fejlõdnek, s egy pillanat múlva már zengtek is a kiáltások: – Egy… kettõ, egy… kettõ, egy… kettõ. Ezt nagyon szerette a hullajelölt tábornok. Volt neki otthon is két puccerje, fel szokta állítani

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html õket maga elõtt, s ezeknek is számolniuk kellett: „Egy… kettõ, egy… kettõ.” Ausztriának rengeteg ilyen tábornoka volt. Mikor szerencsésen véget ért a szemle, melynek folyamán a tábornok nem fukarkodott dicséreteivel Ságner kapitány elõtt, a legénységnek megengedték, hogy szabadon mozogjon a pályaudvar térségében, mert olyan hírek érkeztek, hogy még három órát kell várni. A legénység tehát ide-oda kószált, és bámészkodott, mert hisz a pályaudvarokon mindig van elég közönség, s a szerencsésebb katonáknak sikerült egy-egy cigarettát koldulniuk. Látnivaló volt, hogy a kezdeti lelkesedés, amely a pályaudvarokra érkezõ transzportok ünnepélyes fogadtatásában nyilvánult meg, azóta jelentõsen megcsappant, s egészen a koldulásig süllyedt. Ságner kapitánynál megjelent a „Hõsök fogadtatását szervezõ egylet” deputációja, amely két rendkívül lenyúzott hölgybõl állt, és ajándékokat hozott a transzportnak, nevezetesen húsz doboz illatos szájpasztillát, egy pesti cukorgyár reklám-készítményét. Az illatos szájpasztillák szép kidolgozású pléhdobozának fedelén egy magyar honvéd volt látható, amint kezet szorít egy osztrák népfölkelõvel, és fölöttük a szentistváni korona sugárzik. Körülöttük német és magyar felirat: „Für Kaiser, Gott und Vaterland – Császárért, Istenért és Hazáért.” A cukorgyár olyan lojális volt, hogy az úristennél is elõbbre helyezte a császárt. Minden doboz nyolcvan pasztillát tartalmazott, úgyhogy körülbelül öt pasztilla jutott három emberre. Ezenkívül a lestrapált, lenyúzott hölgyek egy nagy csomag nyomtatott papírlapot is hoztak; minden lapon két ima állt, melyet Szatmárbudafalusy Géza, budapesti érsek írt. A kétnyelvû, német-magyar imák szörnyû átkokat szórtak minden elképzelhetõ ellenségre. Olyan szenvedélyesen voltak megírva, hogy csak az ízes magyar „megazisten” hiányzott a végükrõl. A tiszteletre méltó érsek szerint az irgalmas úristennek legfõbb kötelessége volt nudlivá és paprikás gulyássá aprítani az oroszokat, angolokat, szerbeket, franciákat és japánokat. Az irgalmas úristennek az ellenség vérében kell fürödnie, és halomra kell gyilkolnia õket, mint ahogy az a goromba Heródes tette a kisgyerekekkel. A fõtisztelendõ budapesti érsek például ilyen szép mondatokkal is élt imácskáiban: „Isten áldja meg szuronyaitokat, hogy mélyen belefúródjanak ellenségeitek gyomrába. Vajha a mindenek fölött igazságos Úr tüzérségi tüzet zúdítana az ellenséges vezérkarok fejére. Bárcsak megadná az irgalmas Atyaúristen, hogy minden ellenség fulladjon bele önvérébe, amely az általatok ütött sebekbõl eredend”! Ezért kell még egyszer elismételnünk, hogy ezekhez az imácskákhoz semmi se hiányzott, csak a „megazisten”. Miután a két hölgy mindent átadott, azzal a kétségbeesett kéréssel fordultak Ságner kapitányhoz, hogy szeretnének jelen lenni az ajándékok szétosztásánál. Sõt, az egyik bátorkodott kifejezni azt az óhaját is, hogy ebbõl az alkalomból beszédet intézne a harcosokhoz, akiket egyébként csak

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html „unsere braven Feldgrauen”-nek[219]nevezett. Mindketten rendkívül sértõdött képet vágtak, amikor Ságner kapitány visszautasította kérésüket. Közben a szeretetcsomagok a raktárvagonba vándoroltak. A tiszteletre méltó hölgyek elvonultak a katonák között, s egyikük nem mulasztotta el, hogy ebbõl az alkalomból megpaskolja egy szakállas hadfi arcát. Az illetõ, akit Šimeknek hívtak, és budìjovicei volt, mit sem tudva a hölgyek magasztos küldetésérõl, távozásuk után így szólt bajtársaihoz: – Nahát, hogy az itteni kurvák milyen pimaszok! Még ha legalább kinézne valahogy ez a majom, de olyan csülkei vannak, mint egy gólyának, úgy néz ki, mint a sötét éjszaka, és egy ilyen vén tyúknak még katonákra fáj a foga. A pályaudvaron nagy volt a sürgés-forgás. Az olaszországi esemény meglehetõs pánikot keltett, minthogy két tüzér-transzportot már feltartóztattak itt, és Stájerországba küldtek. Volt itt egy bosnyák transzport is, amely ismeretlen okokból már két napja tartózkodott az állomáson, mindenkitõl elfeledve és elhagyatva. A bosnyákok már két napja nem faszoltak, menázsit, és Újpestre jártak kenyeret koldulni. Nem is hallatszott más az állomáson, mint a hevesen gesztikuláló, elveszett bosnyákok izgatott beszéde, a szüntelen „jeben ti boga, jeben ti dusu, jeben ti majku.”[220] Aztán a 91. ezred menetzászlóalját ismét összegyûjtötték, és mindenki elfoglalta helyét a vagonokban. Nemsokára azonban Matušiè zászlóaljordonánc azzal a hírrel tért vissza az állomásparancsnokságról, hogy csak három óra múlva indulnak. Ezért az összeterelt legénységet ismét kiengedték a vagonokból. Közvetlenül a vonat indulása elõtt Dub hadnagy lépett a törzsvagonba rendkívül izgatottan, és felkérte Ságner kapitányt, hogy haladéktalanul csukassa le Švejket. Dub hadnagy, aki már régi mûködési területén, a gimnáziumban is közismert denunciáns volt, fölöttébb szeretett beszélgetésbe elegyedni a katonákkal, hogy kifürkéssze meggyõzõdésüket, s éppígy szerette minden lehetséges alkalommal kioktatni õket afelõl, hogy milyen okokból és milyen célokért harcolnak. Most is ilyen természetû körúton volt, s a pályaudvar épülete mögött egy lámpásnál meglátta Švejket, aki érdeklõdve nézegette egy jótékonycélú katonai sorsjáték plakátját. A plakát egy osztrák katonát ábrázolt, amint szuronnyal a falhoz szegez egy szakállas kozákot. Dub hadnagy a vállára ütött Švejknek, és megkérdezte tõle, hogy tetszik neki a plakát. – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem – felelte Švejk –, hogy ez egy hülyeség. Már láttam egypár hülye plakátot, de ilyen marhaságot még nem láttam. – Mi nem tetszik magának rajta? – kérdezte Dub hadnagy. – Nekem, lajtnant úr kérem, az nem tetszik ezen a plakáton, ahogy ez a katona a rábízott fegyverrel bánik, mert ugye a szuronya könnyen beletörhetik a falba, és különben is fölösleges az egész, sõt meg is büntetnék érte, mert az az orosz feltartja a kezét, és megadja magát. Ez egy fogoly, és a foglyokkal rendesen kell bánni, mert hiába, õk is emberek. Dub hadnagy ezek után tovább fürkészte Švejk felfogását, és megkérdezte tõle:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Szóval maga sajnálja azt az oroszt, mi? – Én kérem, lajtnant úr, sajnálom mind a kettõt, az oroszt is, mert át van szúrva, és a katonát is, mert be fogják csukni érte. Muszáj, hogy összetörje vele a szuronyát, lajtnant úr, hiába, úgy néz ki, hogy az a fal, amibe beledöf, kõbõl van, és az acél törékeny. Egyszer, amikor még a tényleges idõmet szolgáltam, lajtnant úr, volt nálunk a században egy lajtnant. Még egy öreg zupás õrmester se tudta magát úgy kifejezni, mint ez a lajtnant úr. A gyakorlótéren mindig azt mondta nekünk: „Mikor hapták van, dülleszd ki a szemed, mint a kandúr, ha a szecskába szarik.” De különben nagyon derék ember volt. Egyszer karácsonyra megbolondult, vásárolt a századnak egy egész kocsi kókuszdiót, és azóta tudom, hogy milyen törékenyek a szuronyok. A fél századnak beletört a szuronya ezekbe a diókba, és az alezredes úr becsukatta az egész századot, három hónapig nem mehettünk ki a kaszárnyából, a lajtnant úr is háziõrizetet kapott… Dub hadnagy felindultan nézett a derék katona gondtalan arcába, és dühösen megkérdezte: – Ismer maga engem? – Alázatosan jelentem, hogy ismerem a lajtnant urat. Dub hadnagy szemei forogtak egyet, a lába nagyot dobbantott: – Én pedig azt mondom, hogy maga még nem ismer engem. Švejk megint ugyanazzal a gondtalan nyugalommal válaszolt, mintha raporton volna: – Alázatosan jelentem, hogy ismerem a lajtnant urat, a mi menetzászlóaljunknál tetszik lenni. – Maga még nem ismer engem – kiáltotta megint Dub hadnagy –, lehet, hogy a jó oldalamról ismer, de majd meg fog ismerni a rossz oldalamról is! Én veszedelmes ember vagyok, mit képzel maga, én megríkatok mindenkit. Nahát, ismer vagy nem ismer? – Ismerem, lajtnant úr. – Utoljára mondom magának, hogy nem ismer, maga szamár. Van magának testvére? – Lajtnant úrnak jelentem alássan, hogy van. Dub hadnagy végképp dühbe gurult Švejk nyugodt, gondtalan tekintetétõl, és magánkívül ráordított: – Biztosan az is olyan nagy marha, mint maga. Mi volt civilben? – Tanár, jelentem alássan. Aztán õt is behívták, és letette a tiszti vizsgát. Dub hadnagy úgy nézett Švejkre, mintha át akarná fúrni. Švejk méltóságteljes nyugalommal állta

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Dub hadnagy gonosz pillantását, úgyhogy a beszélgetésük egyelõre véget is ért, ezzel a szóval: – Abtreten! Mindegyik ment a maga dolga után, és mindegyik azt gondolt magában, amit akart. Dub hadnagy azt gondolta, hogy szól a kapitány úrnak, hogy csukassa le Švejket. Švejk pedig azt gondolta, hogy õ már sok hülye tisztet látott, de az ilyen, mint Dub hadnagy, mégiscsak ritkaság az ezrednél. Dub hadnagy, akire ma különösen rájött a katonanevelõ szenvedély, a pályaudvar mögött csakhamar újabb áldozatokra talált. Két katona volt az áldozat, a 91. ezredbõl, de egy másik századból; most éppen tört német nyelven társalogtak két utcalánnyal, minthogy az ilyenek tucatszám kószáltak a pályaudvar körül. A távolodó Švejk még egészen világosan hallotta Dub hadnagy éles hangját: – Ismernek engem?!… Én meg azt mondom, hogy nem ismernek!… De majd megismernek!… Lehet, hogy a jó oldalamról ismernek!… Én mondom, hogy majd megismernek a rossz oldalamról is!… Majd én megríkatom magukat, szamarak!… Van testvérük?… Biztos azok is olyan nagy marhák, mint maguk!… Hol szolgált a testvérük?… A trénnél?… Na jó… Ne feledjék, hogy katonák… Maguk csehek?… Tudják, mit mondott Palacký? Hogyha nem volna Ausztria, ki kellene találni… Abtreten!… Dub hadnagy körsétája azonban végül is nem járt pozitív eredményekkel. Megállított még vagy három, katonacsoportot, de „megríkató” nevelõi igyekezete teljesen kudarcot vallott. Ez a frontra menõ anyag olyan fajta emberekbõl állt, akiknek a szemébõl Dub hadnagy kiolvasta, hogy valami nagyon kellemetlen dolgot gondolnak róla. Dub hadnagy sértve érezte magát büszkeségében, s éppen emiatt kérte meg a törzsvagonban a vonat indulása elõtt Ságner kapitányt, hogy csukassa le Švejket. A derék katona elkülönítését megokolandó, beszámolt Švejk különös, pimasz magatartásáról, s az utolsó kérdésére kapott választ epés megjegyzésnek minõsítette. Ha ez így megy tovább, a tisztikar elveszti minden tekintélyét a legénység elõtt, ebben a tiszt urak bizonyára valamennyien egyetértenek vele. A háború elõtt õ már beszélt errõl a járási kapitány úrral, és kifejtette abbeli véleményét, hogy minden fel-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html jebbvalónak határozott respektust kell tartania az alantasaival szemben. A járási kapitány úr ugyanezt a nézetet vallotta. Különösen most a háborúban, minél közelebb kerülnek az ellenséghez, valósággal rettegésben kell tartani a katonákat. Ezért kéri, hogy Švejket részesítsék fegyelmi büntetésben. Ságner kapitány, aki tényleges tiszt lévén gyûlölt minden tartalékos tisztet, a különbözõ civil foglalkozásukkal együtt, figyelmeztette Dub hadnagyot, hogy az ilyen bejelentés csakis raport formájában történhetik, nem pedig így, szatócs módra, mintha a krumpli áráról diskurálnának. Ami a nevezett Švejket illeti, az elsõ hatóság, amely alá ez a Švejk tartozik, Lukᚠfõhadnagy úr. Az ilyen ügyek csakis raporton intézhetõk el. A század felterjeszti az ilyen ügyeket a zászlóaljhoz, a hadnagy úr bizonyára hallott már errõl. Ha Švejk elkövetett valamit, akkor századraport elé kerül, és ha fellebbez, akkor zászlóaljraport elé. De ha Lukᚠfõhadnagy úrnak úgy tetszik, és Dub hadnagy úr elbeszélését hivatalos feljelentésnek tekinti, semmi kifogása nincs az ellen, hogy Švejket vezessék elõ, és hallgassák ki. Lukᚠfõhadnagynak sem volt ezellen semmi kifogása, csupán annyit jegyzett meg, hogy Švejk elbeszélésébõl maga is jól tudja, hogy Švejk fivére valóban tanár volt és tartalékos tiszt. Dub hadnagy megingott, és azt mondta, hogy õ csupán tágabb értelemben kérte a büntetést, és lehet, hogy a nevezett Švejk nem tudta jól kifejezni magát, és válaszai ezért keltik a szemtelenség, epésség és a feljebbvalókkal szembeni tiszteletlenség benyomását. Különben is a nevezett Švejk egész magatartásából látható, hogy nevezett Švejk gyengeelméjû. Ezzel Švejk feje fölött elvonult a vihar, egy árva villámlás nélkül. A zászlóalj iroda- és raktárvagonjában Bautanzel, a menetzászlóalj számvivõ õrmestere, rendkívül nagylelkûen marokszámra osztogatta a zászlóalj két írnokának ama szájpasztillákat, amelyeket a legénység között kellett volna kiosztani. Megszokott jelenség volt, hogy mindaz, ami a legénységnek járt volna, ugyanazon a szükségszerû mûveleten ment keresztül a zászlóaljirodán, mint ezek a szerencsétlen pasztillák. Ez annyira általános volt a háborúban, hogy ha valahol a szemle történetesen nem állapított meg lopást, azért az összes elképzelhetõ irodákban minden számvivõ õrmester erõs gyanú alatt állt, hogy túllépi a költségvetést, s azután újabb svindlikkel hozza egyensúlyba. Így hát mindannyian teletömték magukat e pasztillákkal, hogy legalább felhasználják valamire ezt a nyavalyát, ha már semmi mást se lehet a legénységtõl lopni, s aztán Bautanzel a következõképpen nyilatkozott mostani utazásuk szomorú körülményeirõl: – Én már végigcsináltam két marsbataillont, de ilyen nyomorúságos utam, mint most, még nem volt soha. Barátom, akkor még meg se érkeztünk Eperjesre, de már rakásban volt mindenünk, amit csak el tud képzelni az ember. Volt nekem elspórolva tízezer memfiszem, két korong ementáli sajtom, háromszáz konzervem, és aztán, amikor Bártfára mentünk a lövészárokba, az oroszok Musinából elvágták az összeköttetést Eperjes felé, akkor aztán lehetett üzleteket csinálni. A látszat kedvéért egy tizedrészt leadtam a marsbataillonnak, mintha megspóroltam volna, a többit

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html meg eladtam a trénnél. Volt egy Sojka nevû õrnagyunk, nagy disznó volt. Nem akaródzott neki hõsnek lenni, és a legszívesebben nálunk csellengett a trénnél, mert odafent fütyültek a golyók, és robbantak a srapnelek. Ez mindig odajött hozzám, azzal az ürüggyel, hogy megnézi, rendesen fõznek-e a bataillon legénységének. Olyankor szokott lejönni hozzánk, ha azt a hírt kapták, hogy az oroszok megint készülnek valamire; remegett, mint a kocsonya, rumot kellett igyon a konyhán, és csak azután ment szemlére az összes tábori konyhákhoz, amik a trén körül álltak, mert az állásokba nem lehetett feljutni, és a menázsit éjszaka küldtük oda. Olyan helyzetben voltunk akkor, hogy valamiféle tiszti menázsiról szó se lehetett. Csak egy út volt még szabad hátrafelé, azt a birodalmi németek szállták meg, és mindent visszatartottak, ami jót a hadtáptól mihozzánk küldtek és õk zabálták meg, úgyhogy minekünk már semmi se maradt; nálunk a trénnél senki se kaphatott tiszti menázsit. Az egész idõ alatt semmit se tudtam szerezni magunknak az irodára, csak egy malacot, amit aztán megfüstöltünk, és hogy a Sojka õrnagy meg ne találja, elküldtük egy órányira a tüzérséghez, ahol volt egy ismerõsöm, egy feuerwerker.[221]Szóval ez az õrnagy, amikor lejött hozzánk, mindig azzal kezdte, hogy megkóstolta a levest a konyhán. Igaz, sok húst nem lehetett fõzni, csak ami disznót vagy sovány tehenet összeszedtünk a környéken. Ráadásul még a poroszok nagy konkurrenciát csináltak nekünk, és kétszer annyit fizettek a rekvirált jószágért. Az egész idõ alatt, amíg Bártfa alatt álltunk, nem sokkal többet spóroltam meg a marhavásárlásnál, mint ezerkétszáz koronát, azt is csak úgy, hogy pénz helyett a legtöbbször elismervényeket adtunk a zászlóalj bélyegzõjével, különösen a végén, amikor már tudtuk, hogy tõlünk keletre az oroszok már Radványban vannak, nyugatra meg Podolinban. A legrosszabbul megy a dolog az olyan néppel, amilyen ott van, és nem tud írni-olvasni és három kereszttel írja alá magát, amit a mi intendantúránk nagyon is jól tudott, úgyhogy amikor pénzért küldtünk az intendantúrára, nem küldhettem mellékletbe hamisított nyugtákat, hogy én arra kifizettem a pénzt, ezt csak ott lehet csinálni, ahol a nép mûveltebb, és alá tudja írni a nevét. Meg aztán, mint mondtam, a poroszok túlfizettek minket, és készpénzzel fizettek, és ha mi bementünk valahová, úgy néztek ránk, mint a rablóra, és ráadásul még az intendantúra parancsba adta, hogy a kereszttel aláírt nyugtákat a tábori számvivõségnek kell ellenõrizni. Tábori számvivõ meg annyi volt, mint a szemét. Ki-kijött hozzánk egy ilyen pasas, telezabálta, teleitta magát nálunk, másnap aztán feljelentett minket. Ez a Sojka õrnagy meg folyton a konyhák után járt, bizonyisten, nem hazudok, egyszer kiszedte a kondérból a negyedik század összes húsát. A disznófejjel kezdte, azt mondta, nincs elég jól megfõve, úgyhogy még fõzette magának egy kicsit; igaz, akkor nem sok húst fõztünk, az egész századra csak tizenkét becsületes régi porció jutott, de õ mind befalta, aztán megkóstolta a levest, és nagy murit csinált, hogy az víz, miféle rend ez, húsleves hús nélkül, be kellett rántani, és még beledobta az utolsó makarónimat, amit az egész idõ alatt megõriztem. De ez még nem fájt nekem olyan nagyon, mint az, hogy a rántásra ráment két kiló teavaj is, amit még akkor spóroltam meg, amikor tiszti menázsink volt. Egy polcon állt a priccsem fölött, õ meg rám ordít, hogy kié. Mondom neki, hogy a legújabb hadosztályparancs szerint, amit a katonák élelmezésérõl adtak, minden katonának tizenöt gramm vajjal vagy huszonegy gramm zsírral kell feljavítani a kosztját, és mert nem volt elég, készletben tartjuk a vajat, amíg nem lehet a teljes javítást kiadni a legénységnek. Sojka õrnagy szörnyen dühbe gurult, ordítozni kezdett, hogy talán meg akarom várni, amíg az oroszok odaérnek, és elveszik az utolsó két kiló vajunkat is, azonnal bele kell tenni a levesbe, ha már hús nincsen benne. Így aztán odalett az egész készletem, és higgyétek el, hogy ez az õrnagy, ahányszor megjelent, mindig csak pechet hozott rám. Lassanként már úgy kifinomult a szaglása, hogy rögtön megszimatolta az összes készleteimet. Egyszer megspóroltam a legénységen egy kis marhamájat, és meg akartuk dinsztelni, erre õ bemászik a priccsem alá, és kihúzza. Azt mondtam az ordítására, hogy azt a májat el kell ásni, mert délelõtt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megnézte egy kovács a tüzérségtõl, akinek állatorvosi tanfolyama van. De az õrnagy fogott egy pasast a tréntõl, és õvele fõzte magának a májat fent a sziklák alatt, de ez lett a veszte, mert az oroszok meglátták a tüzet, és egy tizennyolcassal odapörköltek az õrnagynak meg a kondérnak. Aztán odamentünk megnézni, és az ember nem tudta, mi az ott a sziklákon, marhamáj vagy az õrnagy úr mája. Aztán újabb hír érkezett, hogy csak további négy óra múlva indulnak. Hatvan felé sebesültvonatok állják el a pályát. Az a hír is elterjedt a pályaudvaron, hogy Eger mellett egy betegekkel és sebesültekkel megrakott kórházvonat összeütközött egy tüzérséget szállító vonattal. Már mennek is oda segélyvonatok Pestrõl. Csakhamar mûködésbe lépett az egész zászlóalj fantáziája. Kétszáz halottat és sebesültet emlegettek, azt beszélték, hogy az összeütközés szándékosan történt, így akarták eltussolni a betegek élelmezésével kapcsolatos csalásokat. Ezzel összefüggésben éles kritikának vetették alá a zászlóalj nem kielégítõ ellátását s az irodában és a raktárban mûködõ tolvajokat. A legtöbben úgy vélték, hogy Bautanzel, a zászlóalj számvivõõrmestere, mindent megfelez a tisztekkel. A törzsvagonban Ságner kapitány bejelentette, hogy a marsruta szerint most már tulajdonképpen a galíciai határon kellene lenniük. Egerben három napi kenyeret és konzervet kellett, volna vételezniük a legénység részére. Most pedig még tíz órányi utazás választja el õket Egertõl. Egerbe állítólag valóban annyi sebesültvonat érkezett a lembergi offenzívából, hogy a távirat szerint nincs ott egy árva cipó komiszkenyér és egy doboz konzerv se. Viszont parancsot kapott, hogy kenyér és konzerv helyett utaljon ki a legénységnek fejenként hat korona hetvenkét fillért, ezt kilenc nap múlva kell kifizetni a zsolddal együtt, persze ha addig megkapja a pénzt a dandártól. A pénztárban jelenleg alig van több tizenkétezer koronánál. – Ez azért disznóság az ezred részérõl – mondta Lukᚠfõhadnagy –, úgy ereszt világgá bennünket, mint a koldusokat. Wolf zászlós és Koláø fõhadnagy arról kezdett sugdolózni, hogy Schröder ezredes az elmúlt három hét alatt tizenhatezer koronát küldött Bécsbe a bankszámlájára. Koláø fõhadnagy aztán elmesélte, hogy mi a módja a spórolásnak. Ellopnak az ezredtõl hatezer koronát, zsebre vágják, majd következetes logikával parancsba adják minden konyhának, hogy naponta vonjanak le minden ember kosztjából három gramm borsót. Egy hónap múlva ez már fejenként kilencven grammot tesz ki, és így minden századkonyhán legalább tizenhat kiló spórolt borsónak kell lennie; ezt persze számon kérik a szakácsoktól. Koláø fõhadnagy csak úgy általában említett meg Wolfnak néhány esetet, amelyre felfigyelt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html De nem volt kétes, hogy az ilyen esetek száma végtelen az egész hadigazgatásban. Valamely szerencsétlen század számvivõ õrmesterénél kezdõdik a dolog, és egy tábornoki vállpántos hörcsögnél ér véget, aki buzgón gyûjti készleteit a háború utáni télre. A háború a lopásban is bátorságot követelt. A hadbiztosok gyöngéd szeretettel néztek egymásra, mintha azt akarnák mondani: „Egy test és egy lélek vagyunk, lopunk, pajtás, csalunk, testvér, de hiába, nehéz az ár ellen úszni. Ha te nem vágod zsebre, zsebre vágja egy másik, s még azt mondja rólad, hogy azért nem lopsz, mert már eleget harácsoltál.” A vagonba belépett egy piros és arany lampaszos úr. Ismét egy tábornok azok közül, akik ellenõrzõ körúton jártak az összes vonalakon. – Üljenek le, uraim – intett barátságosan a tisztek felé; látszott rajta, mennyire örül, hogy megint sikerült meglepnie egy transzportot, amelyrõl maga sem tudta, hogy itt fog állni. Amikor Ságner kapitány jelentést akart tenni, csak legyintett: – Az ön transzportja nincs rendben. Az ön transzportja nem alszik. Az ön transzportjának már aludnia kéne. Mikor a transzport valamely pályaudvaron áll, kilenc órakor mindenkinek aludnia kell, éppúgy, mint a kaszárnyában. – Szaggatottan beszélt. – Kilenc óra elõtt latrinára vezetjük a legénységet az állomás mögé, aztán alvás. Különben a legénység az éj folyamán bepiszkítja a pályát. Érti, kapitány úr? Ismételje el. Vagy nem, ne ismételje, hanem csinálja azt, amit mondok. Riadót fúvatni, mindenki a latrinára, takarodót fúvatni, aztán aludni, ellenõrizni, hogy ki nem alszik. Megbüntetni! Igen! Ez minden? Vacsoraosztás hat órakor. Most valami múltbeli dologról beszélt, valamirõl, ami nem történt meg, aminek semmi köze se volt a valósághoz. Úgy állt itt a tábornok úr, mint egy kísértet a negyedik dimenzió birodalmából. – Vacsoraosztás hatkor – folytatta, az órájára nézve, amely esti tizenegy óra tíz percet mutatott. – Um halb neun Alarm, Latrinenscheissen, dann schlafen gehen.[222]Vacsorára itt krumplis gulyás, tizenöt deka ementáli sajt helyett, hat órakor. Aztán készültséget parancsolt. Ságner kapitány tehát ismét riadót fúvatott, s az ellenõrzõ tábornok, miközben a zászlóalj felsorakozását nézte, ide-oda sétált a tisztekkel, szüntelenül beszélt hozzájuk, mint holmi idiótákhoz, akik nem tudják azonnal felfogni a szavai értelmét, és folyton az óráját mutatta: – Also, sehen Sie. Um halb neun scheissen, und nach einer halben Stunde schlafen. Das genügt vollkommen.[223]Ebben az átmeneti idõben a legénységnek különben is híg a széklete. Különös súlyt helyezek az alvásra. Ez ad erõt a további menetekhez. Amíg a legénység a vonatban tartózkodik, ki kell pihennie magát. Ha a vagonokban nincs elég hely, a legénységpartienweise[224] alszik. A legénység egyharmada kényelmesen lefekszik a vagonokban és kilenctõl éjfélig alszik, a többiek pedig állnak és nézik õket. Azután az elsõ kialudt csoport átadja helyét a második har-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html madnak, amely éjféltõl hajnali háromig alszik. A harmadik csoport háromtól hatig alszik, aztán ébresztõ, és a legénység megmosdik. Menet közben a vagonokból nem ki-ug-rál-ni! A transzport elé járõröket állítani, hogy menet közben a legénység ne-ug-rál-jon-ki! Ha egy katonának az ellenség töri el a lábát… – a tábornok a lábára ütött – az dicséretes dolog, de menet közben fölösleges ugrálgatás folytán megnyomorodni, az büntetendõ. – Ez volna hát az ön zászlóalja? – kérdezte Ságner kapitánytól, az álmos katonákra pillantva, akik közül sokan nem bírták fegyelmezni magukat, és álmukból felriasztva nagyokat ásítottak a friss éjjeli levegõn. – Ez egy ásító zászlóalj, kapitány úr. A legénységnek kilenc órakor le kell feküdnie. A tábornok közben a 11. század elé ért; itt Švejk állt a bal szélen, óriásikat ásított, és illedelmesen a szája elé tartotta a kezét, de a keze mögül olyan bõgés hallatszott, hogy Lukᚠfõhadnagy remegni kezdett: csak a tábornok jobban oda ne figyeljen. Az volt az érzése, hogy Švejk szándékosan ásít. És a tábornok, mintha mindennel tisztában volna, Švejk felé fordult, és odalépett hozzá: – Böhm oder Deutscher? – Böhm, melde gehorsam, Herr Generálmajor.[225] – Dobzse – mondta a tábornok, aki lengyel volt, és tudott egy kicsit csehül –, te ordítod, mint szénára tehén. Sztul piszk, drzs gubu, nyebucs![226]Voltál már latrinán? – Generálmajor úrnak alázatosan jelentem, hogy nem voltam. – Miert nem mentel szarni a többiek emberrel együtt? – Generálmajor úrnak jelentem alássan, a píseki hadgyakorlaton a Wachtl ezredes úr mindig azt mondta nekünk, amikor a legénység pihenõkor szétment a rozsba, hogy a katonának nem szabad folyton a sajszerájra gondolni, a katonának a harcra kell gondolni. Különben is, jelentem alássan, mit csináltunk volna azon a latrinán? Nincs mibõl nyomni. A marsruta szerint már egynéhány állomáson kellett volna vacsorát kapjunk, és nem kaptunk semmit. Üres gyomorral ne eridj latrinára! Miután egyszerû szavaival megvilágította a tábornok úr elõtt az egész helyzetet, Švejk olyan bizalmasan nézett rá, hogy a tábornok kiérezte szemébõl a segélykérést. Ha az a parancs, hogy a legénység vonuljon szervezetten a latrinára, akkor ezt a parancsot belsõleg elõ is kell készíteni valamivel. – Küldje vissza a kocsiba az egészet – mondta a tábornok Ságner kapitánynak –, hogy lehet az, hogy nem kaptak vacsorát? Minden transzportnak, ami ezen az állomáson keresztülmegy, vacsorát kell kapnia. Van itt élelmezési állomás. Másképpen nem lehet. Erre határozott terv van. A tábornok hangjából kicsendülõ bizonyosság azt jelentette, hogy mivel most már esti tizenegy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html óra van, s a vacsorát hatkor kell kiosztani, mint már említette, nincs más hátra: tartsák itt a vonatot egész éjszaka és másnap is egészen hat óráig, hogy végül is megkapják azt a krumplis gulyást. – Nincs rosszabb annál – mondta mérhetetlenül komolyan –, mint ha a háborús csapatszállítások közben megfeledkeznek a katonák ellátásáról. Nekem az a kötelességem, hogy megállapítsam az igazat, mi a való helyzet az állomásparancsnokság irodáján. Mert, uraim, néha maguk a transzportparancsnokok a bûnösek. Amikor a subotistei állomást ellenõriztem a dél-boszniai vasútvonalon, megállapítottam, hogy hat transzport azért nem kapott vacsorát, mert a parancsnokok elfelejtették kérni. Az állomáson hatszor fõztek krumplis gulyást, és senki se kérte. Rakásszámra öntötték ki, egy egész veremre való hevert ott, uraim, és három állomással odébb már egy falat kenyérért koldultak a katonák, akik Subotistében egész gulyáshegyek mellett robogtak el. Itt, mint látják, nem a hadigazgatás volt a hibás. – Dühösen legyintett: – A transzportok parancsnokai nem teljesítették kötelességüket. Gyerünk az irodába. Utánamentek, azon töprengve, hogy miért bolondul meg minden tábornok. A parancsnokságon kiderült, hogy valóban semmit se tudnak a gulyásról. Igaz, úgy volt, hogy ma fõzniük kell az összes átmenõ transzportok számára, de aztán parancs érkezett, hogy a csapatélelmezési számláról írjanak le fejenként hetvenkét fillért, így tehát minden átutazó egységnek a javára van írva katonánként hetvenkét fillér, amely összeget minden csapat a maga intendantúrájától fogja megkapni a legközelebbi zsoldkifizetés alkalmával. Ami pedig a kenyeret illeti, abból majd Hatvanban kap a legénység fejenként egy fél veknit. Az élelmezési kirendeltség parancsnoka nem volt gyáva ember. Szemébe mondta a tábornoknak, hogy a parancsokat óránként változtatják, õ néha elkészítteti a menázsit a transzportoknak. De befut egy kórházvonat, magasabb parancsokra hivatkozik, és vége, a transzport üres kondérok problémájával találja szemben magát. A tábornok egyetértõen bólintott, és megjegyezte, hogy a viszonyok határozottan javulnak, a háború elején sokkal rosszabb volt. Nem megy minden egyszerre, mindenhez feltétlenül tapasztalatokra, gyakorlatra van szükség. Az elmélet tulajdonképp mindig fékezi a gyakorlatot. Minél tovább tart a háború, annál inkább rendbe jön minden. – Felhozhatok önöknek egy gyakorlati példát – mondta boldogan, mint akinek valami nagyszerû dolog jutott az eszébe –, két nappal ezelõtt a hatvani állomáson áthaladó transzportok nem kaptak kenyeret, és önök holnap ott faszolni fognak. Most gyerünk a restibe. A restiben a tábornok úr ismét a latrináról kezdett beszélni, s hogy milyen csúnya az, amikor a pályán véges-végig kaktuszok vannak. Közben bifszteket evett, s mindannyiuknak az volt az érzése, mintha a tábornok úr egy kaktuszt forgatna a szájában. Akkora súlyt vetett a latrinákra, mintha ettõl függne a monarchia gyõzelme. Az olasz hadüzenet folytán elõállott új helyzettel kapcsolatban kijelentette, hogy éppen a seregünk latrinái jelentenek számunkra tagadhatatlan elõnyt az olasz hadjáratban.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ausztria gyõzelme latrinákból mászott elõ. A tábornok úr rendkívül egyszerûnek látott mindent. A háborús dicsõséghez vezetõ útnak ez volt a receptje: este hatkor a katonák krumplis gulyást kapnak, fél kilenckor a legénység kikakálja magát a latrinán, és kilenckor aludni tér. Ilyen hadsereg elõl rémülten menekül az ellenség. A generálmajor elgondolkozott, rágyújtott egy Operas-szivarra, és sokáig, sokáig nézte a mennyezetet. Azon törte a fejét, mit mondjon még, ha már itt van, mire oktassa a transzport tisztjeit. – Az önök zászlóaljának a magva egészséges – mondta hirtelen, holott mindenki arra számított, hogy most már örökké ilyen hallgatagon fogja bámulni a plafont –, az önök állománya tökéletesen rendben van. Az a katona, akivel beszéltem, õszinteségével és katonás tartásával a legszebb reményekre jogosít az egész zászlóalját illetõen, mely kétségkívül az utolsó csepp véréig fog harcolni. Elhallgatott, és hátradõlve a székén, ismét felnézett a plafonra, majd ebben a tartásban, melyet csak a szolgalelkû Dub hadnagy utánozott, így folytatta: – Az önök zászlóaljának azonban szüksége van arra, hogy tettei ne merüljenek feledésbe. Az önök dandárjába tartozó zászlóaljaknak már megvan a maguk története, melyet az önök zászlóaljának folytatnia kell. Önöknek egy olyan emberre van szükségük, aki pontos feljegyzéseket vezetne és megírná a zászlóalj történetét. Hozzá kell összefutnia minden szálnak, minden adatnak az egyes századok tetteirõl. Intelligens ember legyen, nem egy marha, nem egy tehén. Kapitány úr, önnek ki kell neveznie a zászlóaljnál egy bataillonsgeschichtsschreibert.[227] Közben a faliórát bámulta, melynek mutatói az egész álmos társaságot arra figyelmeztették, hogy ideje volna elbúcsúzni. A tábornok, akinek ellenõrzõ vonatja ott állt a pályaudvaron, megkérte az urakat, hogy kísérjék el a hálókocsijáig. Az állomásparancsnok nagyot sóhajtott. A tábornok megfeledkezett arról, hogy kifizesse a bifsztekét meg az üveg borát. Most megint õneki kell fizetnie. És ilyen látogatásokból minden napra esik egynéhány. A vendégfogadásra már ráment két vagon széna, amit az állomásparancsnok holtvágányra tolatott, és eladott a hadiszállító Löwenstein cégnek, mint ahogy a lábon álló rozst szokták. A kincstár aztán visszavásárolta a két vagont, de az állomásparancsnok a biztonság kedvéért ott hagyta állni a holtvágányon. Ki tudja, egyszer talán megint el kell adnia az egészet a Löwenstein cégnek. Viszont minden katonai ellenõrzõ szerv, amely áthaladt a pesti fõpályaudvaron, kijelentette, hogy az ottani állomásparancsnoknál nagyon jól lehet enni és inni. Reggel a transzport még a pályaudvaron állt, ébresztõt fújtak, a katonák csajkából megmosdot-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tak a nyomókútnál, a tábornok még nem utazott el a vonatjával, s most személyesen ellenõrizte a latrinákat, ahová Ságner kapitány napiparancsa szerint a legénység szép rendben felvonult: „Schwarmweise unter Kommando der Schwarmkommandanten”,[228]hogy a generálmajor úrnak meglegyen az öröme. S hogy Dub hadnagy is örüljön, Ságner kapitány közölte vele, hogy ma õ az ügyeletes. Dub hadnagy tehát felügyelt a latrinákra. A hosszú keskeny latrina egyszerre két rajt fogadott magába egy századból. S a katonák most szép sorban ott guggoltak a gödrök fölött, mint a fecskék a távíródrótokon, amikor õsszel az afrikai útjukra készülnek. Mindegyiknek kikandikált a térde a leeresztett nadrágjából, mindegyiknek a nyakában volt a derékszíja, mintha bármely pillanatban fel akarná akasztani magát s csak a vezényszót várná. Ebbõl is látható volt a katonai vasfegyelem, a szervezettség. A balszárnyon Švejk ült; véletlenül keveredett ide, s érdeklõdve olvasott egy papírdarabkát, amelyet Rùžena Jesenskának isten tudja, melyik regényébõl téphettek ki: …ni intézetben sajnos a hölgyek vel bizonytalanul, valóban talán több szt inkább magába zárkózva elv ik az ebédet a szobájukba, vagy sajátos szórakozásnak. És ha meg is az ember csak a panaszával, h megjavult, vagy nem akart sikeres hatna, mint ahogy õk maguk kívánták, a fiatal Krièka nem tehett mást Amikor felpillantott e papírról, önkéntelenül is a latrina bejárata felé nézett, és elbámult. Ott állt teljes díszben a tegnap esti tábornok a hadsegédével, s mellette Dub hadnagy buzgón magyarázott valamit. Švejk körülnézett. Mindenki nyugodtan ült tovább a latrinán, csak a sarzsik dermedtek meg ijed-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tükben. Švejk átérezte a helyzet komolyságát. Felugrott, úgy ahogy volt, leeresztett nadrággal, derékszíjával a nyaka körül, s az utolsó pillanatban még felhasználva a papírdarabot, elordította magát: – Einstellen! Auf! Habacht! Rechts schaut![229]– És szalutált. Két raj, leeresztett nadrággal és szíjjal a nyaka körül, kiegyenesedett a latrina fölött. A tábornok barátságosan elmosolyodott, s azt mondta: – Ruht, weiter machen![230]– Málek tizedes volt az elsõ, aki példát mutatott rajának, hogy térjenek vissza eredeti helyzetükbe. Csak Švejk állt, és szalutált tovább, mert az egyik oldalról Dub hadnagy közeledett feléje fenyegetõ arccal, a másikról pedig a tábornok, mosolyogva. – Magát én látta az éjszaka – mondta a tábornok a különös pózban álló Švejknek, mire az izgatott Dub hadnagy a tábornokhoz fordult: – Ich melde gehorsam, Herr Generalmajor, der Mann ist blödsinnig und als Idiot bekannt, ein notorischer Dummkopf.[231] – Was sagen Sie, Herr Leutnant?[232]– ordított hirtelen Dub hadnagyra a tábornok, és alaposan megmagyarázta neki, hogy éppen ellenkezõleg. Ez az ember tudja, hogy mit kell tenni, amikor meglátja a feljebbvalóját, és amikor a sarzsik nem veszik észre, és nem vesznek róla tudomást! Olyan ez, mint a harctéren. A veszély pillanatában az egyszerû katona átveszi a parancsnokságot. És éppen Dub hadnagy úrnak kellett volna úgy vezényelnie, mint ennek a katonának: „Einstellen! – Auf! – Habacht! Rechts schaut!” – Kitörülted az arsch? – kérdezte a tábornok Švejktõl. – Generálmajor úrnak alázatosan jelentem, hogy minden rendben van. – Vjencej szracs nye bendzes?[233] – Generálmajor úrnak jelentem alássan, hogy fertig vagyok. – Akkor húzd fel a hózni, és állj megint haptákba! Mivel a tábornok ezt a „haptákot” egy kissé hangosabban mondta, a közelebb guggolok kezdtek felegyenesedni a gödör szélén. De a tábornok barátságosan intett feléjük, s lágy, atyai hangon mondta: – Aber nein, ruht, ruht, nur weiter machen. Švejk immár teljes díszben állt a generálmajor elõtt, s a generálmajor a következõ rövid szónoklatot intézte hozzá német nyelven:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– A feljebbvalók iránti tisztelet, a szolgálati szabályzat ismerete és a lélekjelenlét mindennél fontosabb a katonaságnál. S ha ezek az erények még bátorsággal is párosulnak, nincs az az ellenség, akitõl félnünk kellene. – Dub hadnagyhoz fordult, s ujjával megbökve Švejk hasát, így szólt: – Jegyezze fel: ezt az embert a frontra érkezés után haladéktalanul elõléptetni, és a legelsõ alkalommal felterjeszteni a bronzéremre, jutalomképpen, amiért pontosan végzi a szolgálatot és ismeri a… Wissen Sie doch, was ich schon meine…[234]Abtreten! A tábornok eltávolodott a latrinától, miközben Dub hadnagy hangosan vezényelt a jelenlevõknek, hogy a tábornok is meghallja: – Erster Schwarmauf! Doppelreihen… Zweiter Schwarm…[235] Švejk közben kiment, s amikor Dub hadnagyhoz ért, szabályszerûen tisztelgett neki, Dub hadnagy azonban rászólt, hogy „Herstellt”, és Švejknek újra szalutálnia kellett, mialatt ismét végighallgatta a jól ismert szavakat: – Ismersz? Nem ismersz! Csak a jó oldalamról ismersz, de meg fogsz ismerni a rossz oldalamról is, majd én megríkatlak! Švejk végül elindulhatott a vagonja felé, s közben azt gondolta magában: „Egyszer, amikor még a karíni kaszárnyában voltunk, volt egy Chudavý nevû hadnagyunk, és az egészen másképpen beszélt, amikor dühbe gurult: »Fiúk, jusson eszetekbe, ha megláttok, hogy én disznó vagyok hozzátok, és disznó is maradok, amíg itt vagytok ennél a századnál.«” Mikor Švejk a törzsvagonhoz ért, Lukᚠfõhadnagy rákiáltott, hogy szóljon Balounnak, siessen már azzal a kávéval, a tejkonzervet pedig csukja vissza, hogy meg ne romoljon. Baloun ugyanis a vagonban Vanìk számvivõ õrmester mellett egy gyors-forralón kávét fõzött Lukᚠfõhadnagynak. A belépõ Švejk azt tapasztalta, hogy távollétében az egész vagon nekiült kávét inni. Lukᚠfõhadnagy kávé- és tejkonzervei már félig üresek voltak, és Baloun, aki csajkájából szürcsölte a kávét, közben egy kiskanállal bele-belenyúlt a tejkonzervbe is, hogy amennyire csak lehet, javítson a kávén. Jurajda, az okkultista szakács, és Vanìk számvivõ õrmester kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy amint megjönnek a kávé- és tejkonzervek, kártalanítani fogják Lukᚠfõhadnagy urat. Švejket is megkínálták kávéval, de Švejk visszautasította, és így szólt Balounhoz: – Éppen most jött egy parancs a hadseregtörzstõl, hogy minden puccert, aki eltulajdonítja a gazdája kávé- és tejkonzervjét, huszonnégy órán belül haladéktalanul fel kell akasztani. Ezt üzeni neked az óberlajtnant úr, és azt mondja, hogy azonnal ott legyél a kávéval. A megrémült Baloun kikapta Chodounský távírász kezébõl a kávét, amit az elõbb töltött be neki, visszatette a gyorsforralóra, még egy kis konzervet öntött hozzá, majd elrobogott vele a törzsvagon felé.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Szemét kidüllesztve átadta a kávét Lukᚠfõhadnagynak, s közben az villant át a fején, hogy Lukᚠfõhadnagy biztosan látja a szemérõl, hogy miként gazdálkodott a konzervjeivel. – Azért késtem – dadogta –, mert nem tudtam kinyitni. – A tejkonzervet meg kiöntötted, mi? – kérdezte Lukᚠfõhadnagy, belekortyolva a kávéba. – Vagy kizabáltad kanállal, mint a levest. Tudod, hogy mi vár rád? Baloun felsóhajtott, és sopánkodni kezdett: – Három gyerekem van, óberlajtnant úr, jelentem alássan. – Jól vigyázz, Baloun, utoljára figyelmeztetlek, hogy ne legyél olyan falánk. Švejk nem mondott semmit? – De, hogy huszonnégy órán belül felakasztanak – felelte Baloun szomorúan, minden ízében reszketve. – Ne remegj itt énnekem, te tökfejû – mondta Lukᚠfõhadnagy mosolyogva –, inkább javulj meg. Verd már ki a fejedbõl azt a falánkságot, és mondd meg Švejknek, hogy nézzen körül a pályaudvaron vagy a környékén valami rendes ennivaló után. Add oda neki ezt a tízest. Téged nem küldelek. Te majd csak akkor mész, ha pukkadásig telezabáltad magad. Nem faltad fel azt a doboz szardíniámat? Azt mondod, hogy nem. Hát akkor hozd ide, és mutasd meg. Baloun közölte Švejkkel, hogy ezt a tízest az óberlajtnant úr küldi, hogy keressen neki valami rendes ennivalót a pályaudvar körül, azután sóhajtva kihúzta a fõhadnagy kofferjából a szardíniásdobozt, és elszorult szívvel megindult vele szemlére a fõhadnagyhoz. Szegény Baloun, már azt remélte, hogy Lukᚠfõhadnagy talán megfeledkezik arról a szardíniáról, és most mindennek vége. A fõhadnagy valószínûleg ott tartja magánál a dobozt, s õt végképp megfosztja tõle. Baloun úgy érezte magát, mint akit megloptak. – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, itt van a szardínia – mondta keserûen, átnyújtva a dobozt tulajdonosának. – Nyissam ki? – Jól van, Baloun, ne nyiss ki semmit, és vidd vissza a helyére. Csak látni akartam, hogy nem néztél-e bele. Úgy rémlett, amikor a kávét hoztad, mintha zsíros volna a képed valami olajtól. Švejk már elment? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy el – jelentette felvidulva Baloun. – Azt mondta, hogy az óberlajtnant úr meg lesz elégedve, és hogy mindenki irigyelni fogja az óberlajtnant urat. Kiment valahová a pályaudvarról, és azt mondta, hogy õ itt egészen Rákospalotáig nagyon jól ismeri a vidéket. Ha a vonat véletlenül elmenne nélküle, akkor az autós-oszlophoz fog csatlakozni, és a legközelebbi állomásig autón biztosan beér minket. Azt mondta, ne aggódjunk miatta, õ tudja, mi a kötelessége, még ha a saját költségén fiákért is kellene hogy vegyen, és azzal kellene

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hogy jöjjön a transzport után egészen Galíciáig. Késõbb aztán le lehet vonni a lénungjából. Azt mondta, egyáltalában ne tessék aggódni õmiatta, óberlajtnant úr, kérem. – Eredj – mondta szomorúan Lukᚠfõhadnagy. Az állomásparancsnokságról azt üzenték, hogy csak délután kettõkor indulnak tovább GödöllõAszód felé, s hogy a pályaudvaron fejenként két liter vörösbor és egy üveg konyak áll a tiszt urak rendelkezésére. Mindezt állítólag a Vöröskeresztnek kellett volna megkapnia, de a küldemény valahogy elveszett, és itt ragadt. Mindegy, az égbõl pottyant, és a törzsvagonban nagy lett a vidámság. A konyak háromcsillagos volt, a bor pedig gumpoldskircheni márkájú. Csak Lukᚠfõhadnagy nem akart sehogy se felderülni. Már több mint egy óra eltelt, és Švejk még nem jött vissza. Aztán újabb fél óra telt el, s az állomásparancsnokság irodájából kilépve egy fölöttébb érdekes menet indult meg a törzsvagon felé. Az élén Švejk lépdelt, komolyan és méltóságteljesen, mint az õskeresztény mártírok, amikor az arénába kísérik õket. Jobb és bal oldalán egy-egy magyar honvéd, feltûzött szuronnyal. A balszárnyon egy szakaszvezetõ az állomásparancsnokságról, mögöttük pedig egy asszony, ráncos piros szoknyában, s egy kerek kalapos, csizmás férfi, akinek be volt dagadva a fél szeme, s aki egy eleven, kotkodácsoló, rémült tyúkot hozott. Mindannyian felkapaszkodtak a törzsvagonba, de a szakaszvezetõ magyarul ráordított a tyúkos férfira meg az asszonyra, hogy maradjanak lent. Amidõn megpillantotta Lukᚠfõhadnagyot, Švejk sokatmondóan rákacsintott. A szakaszvezetõ a 11. menetszázad parancsnokával kívánt beszélni. Lukᚠfõhadnagy átvett tõle holmi állomásparancsnoksági iratokat, s elsápadva olvasta a következõket: A 91. gyalogezred N. menetzászlóalja 11. menetszázada parancsnokának, további intézkedés végett. Elõállíttatik Švejk Josef közlegény, a 91. gyalogezred N. menetzászlóalja fent említett menetszázadának állítólagos ordonánca, rablás bûncselekménye miatt, melyet az állomásparancsnokság körzetében Kistarcsán az István házaspár ellen elkövetett. Indoklás:Švejk Josef közlegény, miután hatalmába kerített egy, a katonai állomásparancsnokság körzetében Kistarcsán az István házaspár háza mögött futkározó és az István házaspár (az eredetiben egy újonnan alkotott gyönyörû német szó állt: „Istvángatten”)tulajdonát képezõ tyúkot, és a tulajdonos által feltartóztatva, aki a tyúkot tõle elvenni szándékozott, ezt megakadályozandó a tulajdonos jobb szemére súlyos csapást mért a tyúkkal, a helyszínre hívott õrjárattól katonai alakulatához visszakísértetett, amivel egyidejûleg a tyúk a tulajdonosnak visszaadatott. Az ügyeletes tiszt aláírása

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Miközben aláírta a nyugtát Švejk átvételérõl, Lukᚠfõhadnagynak ijesztõen remegett a térde. Švejk nagyon közel állt hozzá, s így jól látta, hogy Lukᚠfõhadnagy elfelejtette odaírni a dátumot. – Óberlajtnant úrnak alássan jelentem – szólalt meg Švejk –, hogy ma huszonnegyedike van. Tegnap volt május huszonharmadika, amikor Olaszország, hadat üzent nekünk. Most, hogy kint voltam, mindenki csak errõl beszél. A honvédek meg a szakaszvezetõ eltávoztak, és odalent csak az István házaspár maradt, amely továbbra is mindenáron be akart menni a vagonba. – Ha volna az óberlajtnant úrnál még egy ötös, akkor megvásárolhatnánk azt a tyúkot. Ez a csirkefogó tizenöt forintot kér érte, de ebbe már bele van számítva tíz forint a dagadt szeme miatt – mondta Švejk, kedélyes elbeszélõ modorban –, azonban énnekem az a véleményem, óberlajtnant úr, hogy tíz forint igazán sok egy ilyen hülye szemért. Az „Öregasszony” kocsmában egyszer a Matejù esztergályosnak az egész állkapcsát kiverték húsz forintért, hat fogával együtt, pedig akkor még nagyobb értéke volt a pénznek, mint ma. Még a Wohlschläger[236]is négy forintért akaszt. – Gyere ide – intett Švejk a dagad szemû, tyúkos embernek –, te meg, mama, ott maradj! Az ember felszállt a vagonba. – Tud egy kicsit németül – közölte Švejk –, minden káromkodást megért, és õ is egész tûrhetõen tud németül káromkodni. – Also zehn Gulden – fordult az emberhez –, fünf Gulden Henne, fünf Auge. Öt forint kukuriku, öt forint kukucs, igen? Ez itt a törzsvagon, te tolvaj. Add ide a tyúkot! Kezébe nyomta a tízest a meglepett embernek, elvette tõle a tyúkot, kitekerte a nyakát, majd a tulajdonost kitaszította a vagonból, miután barátságosan a keze után nyúlt, és erõsen megrázta: – Jó napot, barátom, agyõ, eredj a párodhoz. Különben lerúglak innét. – Tetszik látni, óberlajtnant úr kérem, mindent el lehet intézni – mondta Švejk Lukᚠfõhadnagynak –, a legjobb, ha nincs semmi botrány, semmi különleges ceremónia. Most Balounnal olyan tyúklevest fõzünk az óberlajtnant úrnak, hogy Erdélyig fog érzõdni a szaga. Lukᚠfõhadnagy nem bírta tovább türtõztetni magát, kiütötte Švejk kezébõl a szerencsétlen tyúkot, majd ráordított: – Švejk, tudja maga, mi jár annak a katonának, aki háború idején a békés lakosságot fosztogatja? – Katonai halál, ólommal és puskaporral – felelte Švejk ünnepélyesen.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Persze maga kötelet érdemel, Švejk, mert maga volt az elsõ, aki fosztogatni kezdett. Maga, maga… nem is tudom már, minek nevezzem, maga megfeledkezett az esküjérõl. Szétrobban a fejem. Švejk kérdõ pillantást vetett Lukᚠfõhadnagyra, majd gyorsan így szólt: – Alázatosan jelentem, hogy nem felejtettem el az esküt, amelyet hadi népünknek le kell tennie. Alázatosan jelentem, hogy felesküdtem legfelsõbb fejedelmemnek és uramnak, I. Ferenc Józsefnek, hûségesen és engedelmesen fogom szolgálni Õfelsége tábornokait is, és minden egyéb elöljáróimnak és feljebbvalóimnak engedelmeskedem, azokat tiszteletben tartom és védelmezem, rendeleteiket és parancsaikat minden szolgálatban teljesítem; minden ellenség ellen, bárki legyen is az, és bárhol kívánná is Õ császári és királyi felségének akarata, vízen, víz alatt, szárazon és a légben, éjjel és nappal, csatákban, rohamokban, ütközetekben és mindennemû vállalatokban, szóval mindenütt… Švejk felvette a földrõl a tyúkot, s egyenesen állva és a szemébe nézve Lukᚠfõhadnagynak, így folytatta: – … mindenkor és minden alkalommal vitézül és férfiasan harcolok; csapataimat, zászlóimat és lövegeimet semmi esetben el nem hagyom; az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe nem bocsátkozom; magamat mindig a hadi törvények szerint és derék harcoshoz illõ módon viselem, és így becsülettel élek és halok. Isten engem úgy segéljen. Ámen! Ezt a tyúkot pedig, jelentem alássan, nem loptam, nem raboltam, és rendesen viselkedtem, szem elõtt tartva az eskümet. – Teszed le azt a tyúkot, barom – üvöltötte Lukᚠfõhadnagy, és az iratokkal rávágott Švejknek arra a kezére, amely a megboldogult baromfit szorongatta –, ide nézz, ezekre az aktákra. Itt van, látod, írásban, világosan: „Elõállíttatik Švejk Josef közlegény, a fent említett menetszázad állítólagos ordonánca… rablás bûntette miatt…” És most mondd el, te martalóc, te hiéna… nem, egyszer mégiscsak megöllek, érted,megöllek … mondd el nekem, te rabló csirkefogó, hogyan aljasodtál le ennyire. – Alázatosan jelentem – mondta Švejk barátságosan –, hogy itt nem is lehet másról szó, mint egy tévedésrõl. Amikor megkaptam az óberlajtnant úr parancsát, hogy valahol szerezzek és vásároljak az óberlajtnant úrnak valami rendes ennivalót, akkor elkezdtem gondolkozni, hogy mi is lenne a legjobb. Az állomás mögött nem volt semmi a világon, csak lókolbász meg valami szárított szamárhús. Én mindent jól meghánytam-vetettem magamban, óberlajtnant úr, kérem. A harctéren valami nagyon tápláló dologra van szükség, hogy jobban ki lehessen bírni a háborús strapákat. És ezért én egy horizontális örömet akartam okozni az óberlajtnant úrnak. Én az óberlajtnant úrnak tyúklevest akartam fõzni. – Tyúklevest – mondta utána a fõhadnagy, és a fejéhez kapott. – Igenis, jelentem alássan, óberlajtnant úr, tyúklevest, vettem is hagymát meg öt deka nudlit. Itt van kérem minden. Itt ebben a zsebemben a hagyma, ebben meg a nudli. Sónk az van az irodán és borsunk is. Nem volt más hátra, mint hogy egy tyúkot vegyek hozzá. Bementem hát az állomáson túl Kistarcsára. Az tulajdonképpen egy falu, mintha nem is volna város, pedig az elsõ ut-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html cára ki van írva, hogy Kistarcsa város. Végigmentem az elsõ utcán, kertes utca volt, aztán a másodikon, a harmadikon, a negyediken, az ötödiken, a hatodikon, a hetediken, a nyolcadikon, a kilencediken, a tizediken, a tizenegyediken, végül a tizenharmadik utcának a legvégén, ahol egy házacska után már a mezõ kezdõdött, egy egész csorda baromfi legelt és sétált. Odamentem hozzájuk, és kiválasztottam a legnagyobbat, a legsúlyosabbat, tessék csak megtekinteni, óberlajtnant úr, kérem, ez tiszta zsír, meg se kell tapogatni, rögtön látszik az elsõ pillantásra, hogy ennek bõven szórták a magot. Így hát megfogtam egészen nyilvánosan a lakosság jelenlétében, amely elkezdett velem magyarul ordítozni, a lábánál fogva tartottam, és megkérdeztem néhány embertõl csehül és németül is, hogy kié ez a tyúk, hogy megvásárolhassam, amikor abból a szélsõ házacskából egyszerre csak kirohant egy ember egy asszonnyal, és elkezdett szidni engem elõbb magyarul és aztán németül, hogy én fényes nappal elloptam neki a tyúkját. Én megmondtam neki, hogy ne kiabáljon velem, én azért vagyok ideküldve, hogy azt a tyúkot megvegyem az óberlajtnant úrnak, és elmeséltem neki, hogy mi a helyzet. És ez a tyúk, ahogy a lábánál fogtam, egyszerre csak elkezdett csapkodni a szárnyával, és el akart repülni, és ahogy olyan könnyedén tartottam, felemelte a kezemet, és az orrára akart ülni a gazdájának, õ meg mindjárt elkezdett kiabálni, hogy én õt szájon vágtam azzal a tyúkkal. Az asszony is visított valamit, és folyton azt kiabálta a tyúknak: „Puta, puta, puta, puta.” Erre valami hülyék, akik nem értették a dolgot, rám hoztak egy honvéd õrjáratot, és én magam kértem õket, hogy jöjjenek velem az állomásparancsnokságra, hogy kiderüljön az ártatlanságom, mint esõ után a mennybolt. De azzal a lajtnant úrral, aki ügyeletes volt, nem lehetett beszélni, még akkor se, amikor megkértem, hogy kérdezze meg az óberlajtnant úrtól, igaz-e, hogy oda tetszett küldeni, hogy vegyek valami rendes ennivalót. Még rám kiáltott, hogy fogjam be a pofámat, mert azt mondja, anélkül is egy erõs ág meg egy kötél néz ki a szemembõl. Biztosan nagyon rossz hangulatban volt, mert azt mondta, hogy ilyen dagadt csak az a katona lehet, amelyik lop és rabol. Azt mondja, van már az állomáson több ilyen panasz, tegnapelõtt állítólag elveszett valahol a szomszédságban egy pulykakakas, és amikor erre én azt mondtam, hogy akkor mi még Gyõrben voltunk, õ azt mondta, hogy nála semmire se megyek az ilyen kifogásokkal. Úgyhogy az óberlajtnant úrhoz küldtek, és még rám kiabált egy õrvezetõ, mert nem vettem õt észre, hogy mi az, nem tudom, kivel állok szemben? Én azt mondtam neki, hogy tudom, õ egy gefreiter, ha a vadászoknál volna, akkor patrollführer volna, a tüzéreknél pedig óberkanonier. – Švejk – mondta egy kis hallgatás után Lukᚠfõhadnagy –, magának már annyi esete és balesete volt, vagy ahogy maga mondja, annyi „tévedése” és „félreértése”, hogy egyszer talán mégiscsak kisegíti magát a malõrjeibõl egy erõs kötél, amit teljes katonai díszpompával, a négyszög közepén tesznek majd a nyakára. Érti? – Igenis, óberlajtnant úr, jelentem alássan, a négyszög, vagyis az úgynevezett geschlossene bataillon négy századból áll, de kivételes esetekben három vagy öt századból is állhat. Nem tetszik parancsolni, óberlajtnant úr, egy kicsit több nudlit a tyúklevesbe, hogy sûrûbb legyen? – Švejk, én azt parancsoltam, hogy tûnjön el innen a tyúkjával együtt, különben a fejéhez vágom, maga hülye, maga… – Parancsára, óberlajtnant úr, de zellert, jelentem alássan, nem találtam, és sárgarépát se! Beleteszek egy kis krum…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk nem tudta hozzátenni, hogy „plit”, mert a tyúkkal együtt kiröpült a törzsvagon elé. Lukᚠfõhadnagy egy hajtásra megivott egy borospohár konyakot. Švejk szalutált a vagon ablaka elõtt, és eltávozott. Baloun egy szerencsésen megvívott lelki tusa után éppen arra készülõdött, hogy mégiscsak kinyitja a fõhadnagynak azt a szardíniáját, amikor Švejk megjelent a tyúkkal, amely természetesen felkeltette az összes jelenlevõk érdeklõdését, s mindannyian úgy néztek rá, mintha egyenesen azt akarnák kérdezni: „Hol loptad?” – Az óberlajtnant úrnak vásároltam – felelte Švejk, kihúzva zsebébõl a hagymát meg a nudlit. – Levest akartam fõzni neki, de most már nem kér belõle, és így nekem ajándékozta. – Nem volt döglött? – kérdezte gyanakodva Vanìk számvivõ õrmester. – Én magam tekertem ki a nyakát – felelte Švejk, elõvéve zsebébõl a bicskáját. Baloun hálásan s ugyanakkor a tisztelet érzésével nézett fel Švejkre, majd némán hozzálátott a fõhadnagy gyorsforralójának elõkészítéséhez. Aztán fogott egypár csajkát, és elfutott velük vízért. Chodounský, a távírász, odalépett Švejkhez, és felajánlotta, hogy segít a pucolásban, majd a következõ intim kérdést súgta a fülébe: – Messzire van innét? Be kell mászni az udvarra vagy kint van a szabadban? – Pénzért vásároltam. – Eredj már, micsoda bajtárs vagy, láttuk, hogy bekísértek. De azért buzgón csatlakozott a tyúk pucolásához. A nagy, ünnepélyes elõkészületben részt vett Jurajda is, az okkultista szakács, aki krumplit és hagymát aprított a levesbe. A vagonból kidobott tollak felkeltették a vonat körül sétáló Dub hadnagy figyelmét. Bekiáltott, hogy jöjjön elõ az, aki tyúkot pucol, s az ajtóban megjelent Švejk elégedett arca. – Mi ez? – kiáltotta Dub hadnagy, felemelve a földrõl a tyúk levágott fejét. – Ez, jelentem alássan – felelte Švejk –, tyúkfej, a fekete olasz baromfiak fajtájából. Ezek igen jó tojók, lajtnant úr kérem. Olyan is akad közöttük, amelyik kétszázhatvan tojást tojik egy évben. Tessék megszemlélni, kérem, milyen gazdag petefészke volt. – Švejk ezzel Dub hadnagy orra alá tartotta a tyúk beleit és egyéb belsõségeit. Dub köpött egyet, elment, majd kisvártatva visszajött.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Kinek készül az a tyúk? – Nekünk, lajtnant úr, kérem. Tessék megnézni, micsoda zsírja van. Dub hadnagy megint elment, s közben azt morogta: – Filippinél találkozunk. – Mit mondott? – kérdezte Švejktõl Jurajda. – Semmi, csak randevút adtunk egymásnak valahol Filippinél. Ezek az elõkelõ urak rendszerint buzeránsok szoktak lenni. Az okkultista szakács kijelentette, hogy csupán az esztéták homoszexuálisok, ami közvetlenül az esztétika lényegébõl fakad. Vanìk számvivõ õrmester aztán arról mesélt, hogy a spanyol kolostorokban a pedagógusok meg szokták erõszakolni a gyerekeket. S mialatt a víz forrni kezdett a gyorsforralón, Švejk említést tett arról, hogy egyszer egy nevelõre rábízták valami elhagyott bécsi gyerekek telepét, és ez a nevelõ megerõszakolta az egész telepet. – Ez bizony nagy szenvedély, de a legrosszabb, ha nõkre jön rá. Prágában, a kétkerületben, évekkel ezelõtt volt két elhagyott nõ, el voltak válva, mert ringyók voltak, valami Mourková meg Šousková, és ezek egyszer, amikor Roztoky felé a fasorban virágoztak a cseresznyefák, megfogtak ott este egy százéves öreg impotens verklist, és bevonszolták a roztokyi ligetbe és megerõszakolták. Hogy mi mindent mûveltek ott vele! Axamit professzor úr, aki Žižkovban lakik, éppen ott végzett ásatásokat, olyan sírokat keresett, amiben zsugorított csontvázak vannak, és egypárat ki is vett, ezek a nõk pedig egy ilyen kiásott sírba cipelték azt a verklist, és ottfogták, és erõszakolgatták. Axamit professzor másnap odament és látja, hogy valami fekszik a sírban. Nagyon megörült, de csak az az elgyötört, megkínzott verklis volt, akit ezek az elvált nõk otthagytak. Csupa fadarabok voltak körülötte. Aztán ez a verklis öt napra rá meghalt, és ezek a dögök még olyan szemtelenek voltak, hogy elmentek a temetésére. Ez már perverzitás. – Megsóztad? – fordult most Švejk Balounhoz, aki felhasználva az alkalmat, míg a többiek egyöntetû érdeklõdéssel figyeltek Švejk elbeszélésére, a hátizsákjába dugott valamit. – Mutasd, mit csinálsz te ott? – Baloun – mondta Švejk komolyan –, mit akarsz azzal a tyúkcombbal? Nézze meg az ember. Ellopott tõlünk egy tyúkcombot, hogy aztán titokban megfõzze magának. Tudod-e, Baloun, hogy mit követtél el? Tudod, hogy háborúban mi jár annak, aki a harctéren meglopja a bajtársát? Rákötözik az ágyú csövére, és kartáccsal kilövik a pasast. Most már hiába sóhajtozol. Mihelyst találkozunk a fronton valami tüzérséggel, mész és jelentkezel az elsõ feuerwerkernél. Addig pedig büntetésbõl gyakorlatozni fogsz. Szállj ki a vagonból.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A szerencsétlen Baloun leszállt, és Švejk a vagon ajtajában ülve kommandírozni kezdett: – Habt acht! Ruht! Habt acht! Rechts schaut! Habt acht! Egyenesen elõre nézz! Ruht! – Na, most csuklógyakorlatok következnek, egy helyben. Rechts um! Ember! Maga egy tehén. Arrafelé bökjön a szarvával, ahol az elõbb a jobb válla volt. Herstellt! Rechts um! Links um! Halbrechts! Nem úgy, ökör! Herstellt! Halbrechts! Na látod, te szamár, megy az! Halblinks! Links um! Links! Front! Front, hülye! Nem tudod, mi az a front? Gradaus! Kehrt euch! Kniet! Nieder! Setzen! Auf! Setzen! Nieder! Auf! Nieder! Auf! Setzen! Auf! Ruht! – Na látod, Baloun, egészséges dolog ez, legalább jobb lesz az emésztésed. Egyre többen gyûltek köréjük, és harsányan derültek a jeleneten. – Szabad lesz kérnem egy kis helyet – kiáltotta Švejk –, most masírozni fog. Nahát, Baloun, jól vigyázz, hogy ne legyen mindig herstellt. Nem szeretem fölöslegesen gyötörni a legénységet. Nahát: Direktion Bahnhof! Oda bámulj, ahová mutatok. Marschiren marsch! Glied – halt! Állj, a mindenit, vagy lecsukatlak. Glied – halt! Na végre, hogy megálltál, te hülye. Kurzer Schritt! Nem tudod, mi az a kurzer Schritt? Majd én megmutatom neked, úgy, hogy belekékülsz! Voller Schritt! Wechselt Schritt! Ohne Schritt! Te bivaly! Ha azt mondom, hogy „ohne Schritt”, akkor helyben mozgatod a csülkeidet. Már legalább két század gyûlt köréjük. Baloun izzadt, azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány, és Švejk tovább vezényelt: – Gleicher Schritt! Glied rückwärts marsch! – Glied halt! – Laufschritt! – Glied marsch! – Schritt! – Glied halt! – Ruht! – Habt acht! Direktion Bahnhof! Laufschritt marsch! Halt! Kehrt euch! Direktion Wagon! Laufschritt marsch! Kurzer Schritt! Glied halt! Ruht![237]Most pihenhetsz egy csöppet. Aztán kezdjük elölrõl. Mindent lehet, csak akarni kell. – Mi történik itt? – szólalt meg egy hang, a Dub hadnagyé, aki nyugtalanul odaszaladt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Alázatosan jelentem, lajtnant úr – mondta Švejk –, csak úgy gyakorlatozunk egy kicsit, hogy ne felejtsük el a sok egzecírozást, és ne vesztegessük hiába a drága idõnket. – Szálljon le a vagonból – parancsolta Dub hadnagy –, most aztán elegem van. Azonnal velem jön a zászlóaljparancsnok úrhoz. Amikor Švejk megjelent a törzsvagonban, Lukᚠfõhadnagy a vagon másik ajtaján kiszállt, és elment a peronra. Dub hadnagy jelentést tett, mint mondta, a derék katona „különös garázdálkodásáról”, amit Ságner kapitány igen jó hangulatban hallgatott végig, mert a gumpoldskircheni valóban elsõrangú volt. – Szóval maga nem akarja fölöslegesen vesztegetni a drága idõt – mosolyodott el sokatmondóan. – Matušiè, hozzám! A zászlóaljordonánc parancsot kapott, hogy hívja oda a 12. század õrmesterét, Nasáklót, akirõl köztudomású volt, hogy a legnagyobb zsarnok, és azonnal szerezzen Švejknek egy puskát. – Ez az ember itt – mondta Ságner kapitány Nasáklo õrmesternek – nem akarja fölöslegesen vesztegetni a drága idõt. Vigye a vagon mögé, és egy óra hosszat gyakoroltassa vele a fegyverfogásokat. De irgalom nélkül, egy perc szünet nélkül. Szépen egymás után, setzt ab, an, setzt ab! – Majd meglátja, Švejk, hogy nem fog unatkozni – szólt rá, amikor elindultak. S néhány pillanat múlva a vagon mögött már fel is hangzott egy éles vezényszó, és ünnepélyesen zengett tovább a vágányok fölött. Nasáklo õrmester, aki mostanáig éppen huszonegyezett, és a bankot adta, beleordított a nagyvilágba: – Beim Fuss! Schultert! Beim Fuss! Schultert! Aztán egy ideig a vezénylés elnémult, és Švejk hangja hallatszott, elégedetten és megfontoltan: – Én ezt már mind megtanultam, amikor a tényleges idõmet szolgáltam, még évekkel ezelõtt. Amikor „beim Fuss” van, akkor a puska a jobb csípõnek támasztva áll. A puskatus hegye egy vonalban van az ember lábujjhegyével. A jobb kéz természetesen ki van nyújtva, és úgy tartja a puskát, hogy a hüvelykujj átfogja a csövet, a többi ujj pedig elölrõl simul a puskaagyra, és amikor „schultert” van, akkor a puska egészen könnyedén lóg a jobb vállon, a torkolatával felfelé és a csõvel hátra… – Elég a fecsegésbõl – hallatszott ismét Nasáklo õrmester vezényszava –, habt acht! Rechts schaut! Herrgott, mit csinál maga… – Én most „schultert” vagyok, és „rechts schaut”-nál a jobb kezem lecsúszik a szíjon, megfogom a puskaagy nyakát, és jobbra vetem a fejemet, a „habt acht”-ra megint megfogom a jobb kezemmel a szíjat, és a fejem egyenesen elõrenéz, pont magára, õrmester úr.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html S megint az õrmester hangja hallatszott: – In die Balanz! Beim Fuss! In die Balanz! Schultert! Bajonett auf! Bajonett ab! Fällt das Bajonett! Zum Gebet! Vom Gebet! Kniet nieder zum Gebet! Laden! Schiessen! Schiessen halbrechts! Ziel Stabwagon! Distanz 200 Schritt… Fertig! An! Feuer! Setzt ab! An! Feuer! An! Feuer! Setzt ab! Aufsatz normal! Patronen versorgen! Ruht! – Az õrmester cigarettát sodort. Švejk közben szemügyre vette a puska számát, és így szólt: – 4268! Ugyanez a száma volt Peèkyben egy mozdonynak is, amelyik a tizenhatodik vágányon állt. Úgy volt, hogy el kell tolatni javításra a Lysa nad Labem-i depóba, de az nem ment olyan könnyen, õrmester úr, mert annak a mozdonyvezetõnek, aki oda kellett volna hogy tolassa, nagyon rossz számmemóriája volt. Így aztán a pályamester behívta az irodájába, és azt mondta neki: „A tizenhatos vágányon áll a 4268-as számú mozdony. Én tudom, hogy magának nagyon rossz a számmemóriája, és ha papírra írnak fel magának valami számot, akkor maga azt a papírt elveszti. De most jól ide figyeljen, ha már olyan gyenge a számolásban, és én megmutatom magának, hogy milyen könnyû megjegyezni bármelyik számot. Nézze: a mozdonynak, amit el kell hogy vigyen a Lysa nad Labem-i depóba, 4268 a száma. Nahát, ide figyeljen. Az elsõ számjegy egy négyes, a második egy kettes. Most már megjegyzett annyit, hogy 42, vagyis kétszer kettõ, az sorrendben az elsõ szám, tehát négyes, osztva kettõvel, az kettõ, és megint csak ott van a négyes meg a kettes. Csak ne ijedjen meg. Mennyi kétszer négy? Nyolc, nem igaz? Tehát vésse az agyába, hogy a 4268-as számból a nyolcas a legutolsó számjegy. Na most hátra van még, ha már megjegyezte, hogy az elsõ 4, a második 2, a negyedik 8, hogy valahogy ügyesen megjegyezze azt a hatost is, ami a nyolcas elõtt áll. Hát ez borzasztó egyszerû. Az elsõ számjegy egy négyes, a második egy kettes, négy meg kettõ az hat. Most tehát már biztos a dolgában, hátulról a második egy hatos, így tehát ez a sorrend most már soha többé nem megy ki a fejünkbõl. A maga agyába bele van vésve a 4268-as szám. Vagy ha még egyszerûbben akar eljutni ugyanehhez az eredményhez…” Az õrmester abbahagyta a dohányzást, kidüllesztette a szemét Švejkre, s csak annyit dadogott: – Kappe ab![238] Švejk komoly képpel folytatta: – Így hát elkezdte magyarázni neki azt az egyszerûbb módszert, amivel megjegyezheti a 4268-as mozdony számát. Nyolcból kivonunk kettõt, az hat. Most már tud annyit, hogy hatvannyolc. Hatból kivonunk kettõt, az négy, így már tudja, hogy 4-68, aztán beleteszi azt a kettest, és megvan a 4-2-6-8. Az se túl fárasztó, ha másképpen csináljuk, szorzással és osztással. Akkor is ugyanaz az eredmény jön ki. „Jegyezze meg, mondta a pályamester, hogy kétszer negyvenkettõ az nyolcvannégy. Az évnek tizenkét hónapja van. Így hát levonunk nyolcvannégybõl tizenkettõt, marad hetvenkettõ, ebbõl még tizenkét hónapot, az hatvan, így tehát van már egy biztos hatosunk, és a nullát áthúzzuk. Tehát tudjuk, hogy 42,68, 4. Ha már azt a nullát áthúzzuk, áthúzzuk azt a négyest is hátul, és megint egészen nyugodtan megvan a 4268, annak a mozdonynak a száma, amit a Lysa nad Labem-i depóba kell vinni. De nagyon könnyû, mint mondom, osztással is. A vámtarifa szerint kiszámíthatjuk az együtthatót.” Csak nincs talán rosszul, feldvébl úr? Ha tetszik akarni, én

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megint elkezdem, például a „General de charge”-zsal. „Fertig! Hoch an! Feuer!” Hû, a kutyafáját! Rosszul tette a kapitány úr, hogy ide küldte a napra. Most mehetek hordágyért. Elõkerült az orvos, és megállapította, hogy vagy napszúrás, vagy akut agyhártyagyulladás esete forog fenn. Mikor az õrmester magához tért, Švejk még mindig ott állt mellette, és azt mondta: – Szóval, hogy befejezzem. Azt hiszi, õrmester úr, hogy az a mozdonyvezetõ megjegyezte a számot? Mindent összekevert, és beszorozta hárommal, mert csak a szentháromságra emlékezett, a mozdonyt meg otthagyta, az még most is ott áll a tizenhatos vágányon. Az õrmester ismét lehunyta a szemét. S amikor Švejk visszatért a vagonjába, arra a kérdésre, hogy hol volt ilyen sokáig, azt felelte: – Aki másnak laufschrittot ás, száz schulterbe esik bele. – A vagon egyik sarkában Baloun reszketett. Tudniillik Švejk távollétében, miután a tyúk megfõtt, felfalta Švejk adagjának a felét. A transzportot még elindulása elõtt utolérte egy vegyes katonavonat, különbözõ alakulatokhoz tartozó katonákkal. Ezek vagy lemaradtak az alakulatuktól, vagy kórházból kikerülve mentek utána, s voltak köztük más gyanús egyének is, akiket kivezényeltek valahová vagy fogdában ültek mostanáig. Ebbõl a vonatból lépett ki többek között Marek egyéves önkéntes is, akit annak idején lázadásért lecsuktak, mert nem akart latrinát pucolni: a hadosztálybíróság azonban felmentette, beszüntették ellene a vizsgálatot, s így Marek egyéves önkéntes most megjelent a törzsvagonban, hogy jelentkezzék a zászlóaljparancsnoknál. Marek ugyanis eddig sehová se tartozott, minthogy fogdából fogdába vitték. Ságner kapitány nem örült túlságosan, amikor meglátta az egyéves önkéntest, és átvette a megérkezésével kapcsolatos iratokat, amelyeken a következõ, szigorúan titkos megjegyzés állt: „Politisch verdächtig! Vorsicht!” – de szerencsére eszébe jutott a latrinatábornok, aki olyan érdekes tanácsot adott neki, nevezetesen, hogy egészítse ki a zászlóaljat egy „bataillonsgeschichtsschreiberrel”. – Maga nagyon hanyag ember, önkéntes – mondta Ságner –, az önkéntesiskolán maga valóságos istencsapása volt; ahelyett, hogy igyekezne kitûnni és megszerezni azt a rangot, amely intelligenciája alapján megilletné magát, maga fogdáról fogdára vándorolt. Az ezrednek szégyenkeznie kell maga miatt, önkéntes. De jóváteheti a hibáját, ha szabályszerû kötelességteljesítéssel ismét elfoglalja a helyét a derék harcosok sorában. Szentelje minden erejét a zászlóaljnak, odaadó szeretettel. Még egy próbát teszek magával. Maga intelligens fiatalember, és bizonyára van fogalmazási, stilizálási készsége is. Mondok magának valamit. A harctéren minden zászlóaljnak szüksége van egy olyan emberre, aki kronologikus feljegyzéseket készít mindazon eseményekrõl, amelyek közvetlenül összefüggnek a zászlóalj harctéri szereplésével. Le kell írni mindazon gyõzelmes hadmozdulatokat, mindazon jelentõs és dicsõ pillanatokat, amelyekben a zászlóalj részt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vesz, s ezáltal fokozatosan adalékokat szolgáltatni a hadsereg történetéhez. Megértett? – Igenis, jelentem alássan, kapitány úr, az összes alakulatok életének epizódjairól van tehát szó. Az ezred a keretébe tartozó zászlóaljak története alapján összeállítja az ezred történetét. Az ezredek történetébõl tevõdik össze a dandár története, a dandárokéból a hadosztályé, és így tovább. Minden erõmmel igyekezni fogok, kapitány úr. Marek egyéves önkéntes a szívére tette a kezét. – Igaz szeretettel fogom feljegyezni zászlóaljunk dicsõ napjait, különösen ma, amikor teljes gõzzel folyik az offenzíva, és a helyzet komollyá válik, amikor zászlóaljunk elborítja a csatateret hõs fiaival. Lelkiismeretesen fel fogom jegyezni mindazon eseményeket, amelyeknek be kell következniük, hogy zászlóaljunk történetének lapjait babérkoszorúk töltsék meg. – Maga a zászlóaljtörzsnél fog tartózkodni, önkéntes, ügyelni fog arra, kit terjesztettek fel kitüntetésre, fel fogja jegyezni, természetesen a mi adataink alapján, azokat a meneteket, amelyek különösen kidomborították a zászlóalj rendkívüli harci kedvét és acélos fegyelmét. Nem könnyû dolog ez, önkéntes, de én bízom benne, hogy magában van annyi megfigyelõ tehetség, hogy az én határozott direktíváim alapján fölébe emelje a mi zászlóaljunkat a többi alakulatnak. Az ezrednek megtáviratozom, hogy magát bataillonsgeschichtsschreiberré neveztem ki. Jelentkezzék Vanìknél, a 11. század számvivõ õrmesterénél, hogy helyezze el magát a vagonjában. Ott van még a legtöbb hely, és mondja meg neki, hogy jöjjön ide hozzám. Beosztása természetesen a zászlóaljtörzshöz fog szólni. Errõl majd zászlóaljparancsban intézkedem. Az okkultista szakács aludt. Baloun még mindig reszketett, mert közben kinyitotta a fõhadnagy szardíniáját is, Vanìk számvivõ õrmester elment Ságner kapitányhoz, és Chodounský, a távírász, aki szerzett valahol suttyomban az állomáson egy üveg borovicskát, és megitta, most igen érzelmes hangulatban volt s így énekelt: Édes ifjú napjaimban õszinte hit fûtött engem, hûnek láttam a világot, szeretet volt a szívemben. De amikor ráeszméltem, hogy sakálok között élek, elfogott az elsõ sírás és a hitem semmivé lett.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Aztán felállt, odament Vanek számvivõ õrmester asztalához, s egy darab papírra óriási betûkkel felírta: Ezúton van szerencsém tisztelettel kérelmezni elõléptetésemet és zászlóaljkürtössé való kinevezésemet. Chodounský, távírász Ságner kapitány nem folytatott túlságosan hosszú beszélgetést Vanìk számvivõ õrmesterrel. Csupán arra hívta fel a figyelmét, hogy Marek egyéves önkéntes, bataillonsgeschichtsschreiber, egyelõre ott marad nála a vagonban Švejkkel együtt. – Csak annyit mondhatok magának, hogy ez a Marek, hogy úgy mondjam, gyanús. Politisch verdächtig. Uram istenem! Manapság egyáltalán nincs ebben semmi különös. Kirõl nem mondanak ilyesmit! Az emberek mindenfélét gondolnak. Ért engem, ugyebár. Tehát csupán arra figyelmeztetem magát, hogy ha ez a Marek mondani találna valamit, ami, no, hiszen érti, szóval akkor azonnal lépjen közbe, nehogy még nekem is valami kellemetlenségem legyen belõle. Egyszerûen mondja meg neki, hogy szüntessen be minden fecsegést, és azzal el van intézve. Ne értsen félre, nem akarom, hogy minden alkalommal rögtön ide fusson hozzám. Intézze el vele a dolgot baráti alapon, az ilyen beszélgetések mindig többet érnek, mint valami ostoba feljelentés. Egyszóval, semmit se akarok hallani, mert… Érti maga. Az ilyesmi az egész zászlóaljra is mindig rossz fényt vet. Vanìk tehát, amikor visszatért, félrevonta Marek egyéves önkéntest, és azt mondta neki: – Barátom, maga gyanús, de az nem számít. Csak ne sokat beszéljen itt fölöslegesen a Chodounský távírász elõtt. Alig mondta ki e szót, Chodounský odatántorgott hozzá, a számvivõ õrmester karjaiba vetette magát, és részeg hangon zokogva ezeket nyögte – nyilván valami nóta akart lenni. Mikor elhagyott mindenki, fejem kebledre hajtottam, tiszta, hûséges szívedre folyt a könnyem patakokban. S a szemedben olyan fény gyúlt, mint ha fénylõ csillag ragyog, koráll-ajkad azt suttogta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html „Én örökre tiéd vagyok.” – Mi örökre az egymáséi vagyunk – üvöltötte Chodounský –, amit a telefonban hallok, mindjárt elmondom magának. Szarok az esküre. A sarokban Baloun rémülten keresztet vetett, és fennhangon imádkozni kezdett: – Istennek szent anyja, ne utasítsd el alázatos könyörgésemet, de hallgass meg irgalmasan, vigasztalj meg kegyesen, segíts rajtam, nyomorulton, aki eleven hittel, szilárd reménnyel és forró szeretettel kiáltok hozzád ebbõl a siralomvölgybõl. Ó, mennyei királyné, könyörögj érettem, hogy az úristen kegyelmében és a te oltalmadban is életem végéig megmaradhassak. A boldogságos Szûzmária valóban könyöröghetett érette, mert az egyéves önkéntes nemsokára kivett sovány batyujából néhány doboz szardíniát, és mindenkinek adott egyet. Baloun rettenthetetlenül kinyitotta Lukᚠfõhadnagy kofferját, és visszatérítette az égbõl pottyant szardíniát. Mikor azonban a többiek felbontották a dobozokat, és élvezettel falatozni kezdtek, Baloun kísértésbe esett, kinyitotta a koffert meg a szardíniát, és mohón behabzsolta az egészet. S ezért a legkegyelmesebb és legédesebb Boldogasszony elfordult tõle, mert éppen amikor kiitta az olajat a dobozból, a vagon elõtt megjelent Matušiè zászlóaljordonánc, és felkiáltott: – Baloun, vidd oda a fõhadnagyodnak azt a szardíniát. – Hû, micsoda pofonok lesznek – mondta Vanìk õrmester. – Üres kézzel inkább oda se eredj – tanácsolta Švejk –, vigyél magaddal legalább üres konzervdobozokat, vagy ötöt. – Kíváncsi vagyok, mit követhetett el maga, hogy az Úristen így bünteti – szólt közbe az egyéves önkéntes –, a maga múltjában valami nagy bûnnek kell lappangania. Nem vetemedett talán templomrablásra, és nem ette ki a plébánosának a sonkáját a kéménybõl? Nem itta meg a miseborát a pincében? Nem lopott talán körtét gyerekkorában a plébániakertbõl? Baloun elfordult, kétségbeesett arckifejezéssel, szörnyû reménytelenséget sugározva. Elgyötört arca szívet tépõen szólt mindannyiukhoz: – Mikor lesz már vége ennek a szenvedésnek? – Ez attól van – mondta az egyéves önkéntes, aki meghallotta a szerencsétlen Baloun szavait –, hogy elvesztette, barátom, a kapcsolatát az Úristennel. Maga nem tud rendesen imádkozni, hogy az Úristen a lehetõ leghamarabb emelje ki magát ebbõl a világból.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk még hozzátette: – Ez a Baloun még mindig nem tudja rászánni magát, hogy a katonai életét, katonai érzéseit, szavait, tetteit és a katonai halálát is a legmagasabb Atyaúristen anyai szívének jóságába ajánlja, mint ahogy az én Katz feldkurátom szokta mondani, amikor már félig részeg volt, és az utcán tévedésbõl beleütközött valami katonába. Baloun felnyögött, hogy õ már elvesztette a bizalmát az Úristenben, mert hányszor is imádkozott már hozzá, hogy adjon neki egy kis erõt, és zsugorítsa össze valahogy a gyomrát. – Nem most kezdõdött, ebben a háborúban – jajongta –, ez már régi betegség, ez az én falánkságom. Az asszony el is zarándokolt emiatt a gyerekekkel Klokotyba. – Azt a helyet ismerem – jegyezte meg Švejk –, ott van Tábor mellett, és van ott egy gazdag Szûzmária hamis briliánsokkal, amit egyszer el akart lopni egy szlovákiai sekrestyés. Nagyon vallásos ember volt. Ezért mikor odament, arra gondolt, hogy talán jobban fog sikerülni, ha elõbb megtisztul az összes régi bûneitõl, és azt is meggyónta, hogy holnap el akarja lopni a Szûzmáriát. Aztán annyit se mondhatott, hogy mukk, és mire leimádkozta azt a háromszáz Miatyánkot, amit a tisztelendõ úr kimért neki, hogy közben meg ne lógjon, a sekrestyések már be is vitték egyenesen a csendõrszobára. Az okkultista szakács vitatkozni kezdett Chodounský távírásszal, hogy ez az eset a gyónási titok égbekiáltó elárulását jelenti-e, vagy pedig szóra sem érdemes az egész, mivel csak hamis briliánsok forogtak kockán. Végül sikerült bebizonyítania Chodounskýnak, hogy itt a karma érvényesült, vagyis a végzet, amely egy távoli, ismeretlen múltban határoztatott el, amikor az a szerencsétlen szlovákiai sekrestyés talán még a lábasfejûek rendjébe tartozott valami idegen bolygón, s ugyanígy a sors azt is elvégezte már régen, amikor az a klokotyi tisztelendõ talán még tasakos patkány volt vagy valami azóta kihalt erszényes emlõs, hogy egyszer majd meg kell szegnie a gyónási titkot, habár jogi szempontból a kánonjog szerint még akkor is adható feloldozás, ha kolostori javakról van szó. Mindehhez Švejk a következõ egyszerû megjegyzést fûzte: – Na ja, senki se tudja, hogy mit fog elkövetni egypár millió év múlva, és semmit se szabad elõre lekopogni. Amikor még a karlíni kiegészítõparancsnokságon szolgáltunk, a Kvasnièka fõhadnagy mindig azt mondta, amikor iskolát tartott: „Ne higgyétek, ti ganajtúrók, ti lusta tehenek és ártányok, hogy ezen a világon már véget ér nektek a katonaság. Majd még találkozunk a halál után, és akkor olyan purgatóriumot kaptok tõlem, hogy be fogtok dilizni, disznó banda!” Közben Baloun, aki végsõ kétségbeesésében folyton azt hitte, hogy csakis õróla van szó, hogy mindez õrá vonatkozik, így folytatta gyónását: – De még Klokoty se segített az én falánkságomon. Megjön az asszony a gyerekekkel a zarándoklatról, és már el is kezdi számolni a csirkéket. Hiányzik egy vagy kettõ. De hiába volt minden, nem tehettem róla, hiába tudtam, hogy szükség van rájuk a háztartásban a tojások miatt, kimegyek az udvarra, rájuk nézek, egyszerre csak egy szakadékot érzek a gyomromban, és egy óra

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html múlva már jól vagyok, amikor a csontok már le vannak rágva. Egyszer, amikor Klokotyban voltak, hogy imádkozzanak értem, hogy édesapa közben ne faljon fel otthon semmit, és ne csináljon újabb kárt, kint járkálok az udvaron, és egyszerre csak a szemem elé kerül egy pulykakakas. Akkor majdnem az életemmel fizettem ezért. A torkomon akadt egy combcsont, és ha nincs ott a molnárinasom, egy fiatal fiú, aki azt a csontot kiszedte a torkomból, hát most nem ülnék itt veletek, és ezt a világháborút se értem volna meg. Hja, ja. Az a molnárinas, az ügyes, fürge fiú volt. Olyan zömök, pufók, testes, zsíros… Švejk odalépett Balounhoz: – Mutasd a nyelved! – Baloun kiöltötte a nyelvét Švejkre, mire Švejk a következõ szavakkal fordult a vagon közönségéhez: – Tudtam, felfalta a molnárinasát is. Valld be, hogy felfaltad! Amikor a család megint Klokotyban volt, igaz? Baloun kétségbeesetten összetette a kezét, és felkiáltott: – Hagyjatok, bajtársak! Ráadásul még a saját bajtársaim is! – Mi nem ítéljük el magát ezért – mondta az egyéves önkéntes –, ellenkezõleg, látnivaló, hogy magából jó katona lesz. Amikor a napóleoni háborúk idején a franciák Madridot ostromolták, a madridi vár spanyol parancsnoka, aki nem akarta az éhség miatt feladni a várat, megette az adjutánsát só nélkül. – Ez aztán az igazi áldozat, mert egy sózott adjutáns biztosan sokkal ízletesebb lett volna… Hogy is hívják, rechnungsfeldvébl úr, a mi zászlóalj-adjutánsunkat? Zieglernek? Az egy nagy lógós, abból még egy árva menetszázad se lakna jól. – Oda nézzetek – mondta Vanìk számvivõ õrmester –, Balounnak rózsafüzér van a kezében. S csakugyan, végsõ keservében Baloun az apró hólyagfagolyókhoz fordult megváltásért, melyeket a bécsi Moritz Löwenstein cég gyártott. – Ez is Klokotyból való – mondta szomorúan Baloun. – Mire meghozták nekem, odalett két kisliba, de az nem is hús, az kulimász. Nemsokára az egész vonaton végigment a parancs, hogy egy negyedóra múlva indulnak. Mivel ezt senki sem akarta elhinni, úgy esett, hogy néhányan a legnagyobb elõvigyázatosság ellenére is elkószáltak valahová. Mikor a vonat mozgásba jött, tizennyolc ember hiányzott, köztük Nasáklo õrmester a 12. századból; a vonat már rég eltûnt Kistarcsán túl, s Nasáklo a pályaudvar mögötti kis akácligetnek egy nem túlságosan mély gödrében még mindig hevesen vitatkozott egy utcalánnyal, aki öt koronát kért tõle, mire az õrmester az addig teljesített szolgálatok fejében egy koronát vagy egypár pofont ajánlott fel, s végül is erre az utóbbi egyezségre került sor, de olyan vehemenciával, hogy a nõ ordítására többen odafutottak az állomásról.

HATVANTÓL A GALÍCIAI HATÁR FELÉ Az egész idõ alatt, amíg a zászlóaljat vonaton szállították a Laborc-folyó felé, hogy onnét gya-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html logszerrel induljon tovább a kelet-galíciai frontra hadi babérokat aratni, Švejk és az egyéves önkéntes vagonjában különös beszédek folytak, többé-kevésbé hazaáruló tartalommal; kisebb mértékben, de elmondhatjuk, hogy általánosan, ugyanez volt a helyzet a többi vagonban is, sõt még a törzsvagonban is némi elégedetlenség honolt, mert Füzesabonyban hadseregparancs érkezett az ezredtõl, mely szerint a tisztek boradagját egynyolcad literrel csökkentik. Csak természetes, hogy ugyanakkor nem feledkeztek meg a legénységrõl sem, amelynek szágó-adagját fejenként egy dekagrammal csökkentették, ami annál is rejtélyesebb volt, mivel a hadseregben még soha senki se látott szágót. Mindazonáltal az utasítást közölni kellett Bautanzel számvivõ õrmesterrel, aki úgy érezte, hogy borzasztóan megsértették, és meglopták; rosszallása abban a közlésben is kifejezésre jutott, hogy a szágó manapság igen ritka dolog, s õ egy kilóért legalább nyolc koronát kapott volna. Füzesabonyban derült ki az is, hogy az egyik század elvesztette a tábori konyháját; ezen az állomáson tudniillik végül mégiscsak sor került a gulyásfõzésre, amit a latrinatábornok oly nyomatékosan a lelkükre kötött. A vizsgálat kiderítette, hogy a szerencsétlen tábori konyhát egyáltalán el se hozták Bruckból, tehát valószínûleg mindmáig ott áll a 186-os számú barakk mögött, elhagyatva és kihûlve. A szóban forgó tábori konyha szakács-személyzetét ugyanis egy nappal az indulás elõtt lecsukták a fõõrségen a városbeli féktelen viselkedés miatt, s a lecsukottaknak sikerült úgy intézniük, hogy ott üljenek még akkor is, amikor menetszázaduk már Magyarországon utazott keresztül. A konyhátlan századot tehát beosztották egy másik tábori konyhához, ami persze nem zajlott le minden összetûzés nélkül, mivel a két század krumplipucolásra kirendelt legénysége között nézeteltérések merültek fel, és mindegyik azt állította, hogy nem olyan marha, hogy megszakadjon a másikért. De mint végül is kiderült, az egész gulyás-ügy csupán manõver volt, hogy a katonák megszokják, milyen az, amikor a harctéren az ellenség közvetlen közelében gulyást fõznek, és egyszerre csak parancs érkezik: „Alles zurück!” – minek következtében a gulyást kiöntik a kondérból, és még csak oda se nyalhat senki. Ez tehát afféle elõkészület volt, nem olyan tragikus végû, de azért mégiscsak tanulságos. Amikor ugyanis már kiosztásra került volna a gulyás, parancs jött, hogy „Beszállni!”, és már mentek is Miskolc felé. Ott sem osztottak gulyást, mert a pályán egy orosz vagonokból álló vonat állt, amiért a legénységet nem engedték kiszállni, s így a katonák szabadon fantáziálhattak arról, hogy a gulyást majd csak a galíciai végállomáson kapják meg, amikorra már savanyú és élvezhetetlen lesz, tehát ki kell önteni. Aztán tovább vitték a gulyást Tiszaluc és Mezõzombor felé, s amikor már senki se várta, hogy kiosztják, a vonat megállt Sátoraljaújhelyen, ismét tüzet raktak a kondérok alatt, felmelegítették, és végül kiosztották a menázsit. Az állomás zsúfolva volt, elõbb két muníciós vonatnak, aztán két tüzérségi transzportnak, majd egy hidász-csapatnak kellett elindulnia. Egyszóval, a vonatok összehozták itt a hadsereg legkülönbözõbb fegyvernemeit és alakulatait.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A pályaudvar mögött néhány huszár szórakozott két lengyel zsidóval, akiknek kifosztották a pálinkásbatyuit, amire nyilván engedélyük volt, mivel egészen közel állt a századosuk, és mosolyogva nézte végig a jelenetet, miközben a raktár mögött más huszárok a pórul járt zsidók fekete szemû lánykáinak szoknyája alatt kutakodtak. Itt állt egy repülõosztag vonatja is. A mellette levõ vágányon ugyanolyan tárgyak vesztegeltek, vagonokba rakva, nevezetesen repülõgépek és ágyúk, csakhogy szétroncsolt állapotban. Lelõtt repülõgépek és darabokra szakadt tarackok hevertek itt. Míg a legkülönbözõbb ragyogó és vadonatúj holmik felfelé utaztak, a dicsõségnek ezek a maradványai visszafelé áramlottak a hátországba, javítás vagy újjáépítés céljából. Dub hadnagy persze azt magyarázgatta a repülõgép- és ágyúroncsok köré sereglett katonáknak, hogy mindez hadizsákmány, majd észrevette, hogy kissé távolabb Švejk áll egy másik csoport közepén, és ott tart elõadást valamirõl. Dub tehát közelebb ment hozzájuk, s meg is hallotta Švejk becsületes hangját: – Akárhogyan is vesszük, ez mégiscsak hadizsákmány. Igaz, az elsõ pillanatban nagyon furcsa dolognak látszik, ha itt valaki azt olvassa a lafettán, hogy k. u. k. Artilleriedivison. De ez valószínûleg úgy van, hogy ez az ágyú az oroszok kezébe került, és nekünk vissza kellett szerezni, és az ilyen zsákmány sokkal értékesebb, mert… – Mert – mondta ünnepélyesen, amikor észrevette Dub hadnagyot – az ellenségnek semmit se szabad a kezében hagyni. Ez pont olyan, mint ahogy Przemyœllel volt vagy azzal a katonával, akinek a kulacsát a gefechtben az ellenség kitépte a kenyérzsákjából. Ez még a napóleoni háborúkban történt, és az a katona éjszaka belopózott az ellenséges táborba, és visszahozta a kulacsát, és még keresett is a dolgon, mert az ellenség közben rumot faszolt az éjszaka. Dub hadnagy csak ennyit mondott: – Švejk, tûnjön el innen egykettõre, hogy meg ne lássam még egyszer! – Parancsára, lajtnant úr. – És Švejk elsétált egy másik szerelvényhez, s ha Dub hadnagy véletlenül meghallja, hogy mivel egészíti ki az elõbbieket, biztosan kiugrott volna az egyenruhájából, holott Švejk csak egy teljesen ártatlan bibliai mondást idézett: – Eltelik egy kis idõ, és látni fogtok engem, s megint eltelik egy kis idõ, és nem láttok többé engem. Švejk távozása után Dub hadnagy mindennek tetejébe még olyan ostoba volt, hogy felhívta a katonák figyelmét egy lelõtt osztrák repülõgépre, amelynek fémvázán világosan látszott a gyári jelzés: „Wiener-Neustadt.” – Ezt az orosz gépet Lembergnél lõttük le – mondta Dub hadnagy. Szavait meghallotta Lukᚠfõhadnagy, odament, és hangosan hozzátette: – Miközben mind a két orosz pilóta elégett. Aztán szó nélkül továbbment, azt gondolva magában, hogy Dub hadnagy egy marha.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Egy másik szerelvény mögött Švejkkel találkozott, és igyekezett kitérni elõle, mert Švejk arca, ahogy Lukᚠfõhadnagyra nézett, világosan elárulta, hogy ennek az embernek sok minden nyomja a szívét, és nagyon szeretne beszámolni róla. Švejk azonban egyenest odament hozzá: – Ich melde gehorsam, kompanieordonanc Švejk további parancsokért jelentkezik. Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, hogy már kerestem az óberlajtnant urat a törzsvagonban. – Ide hallgasson, Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy, a legnagyobb mértékben elutasító és barátságtalan hangon. – Tudja, hogy hívják magát? Már elfelejtette, hogy minek neveztem? – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy én az ilyesmit nem felejtem el, mert én nem vagyok egy bizonyos Vasas nevû egyéves önkéntes. Ezzel együtt szolgáltam még régen a háború elõtt a karlíni kaszárnyában, és volt ott egy ezredes, akit úgy hívtak, hogy Fliedler von Bumerang vagy Guberáng. Lukᚠfõhadnagy önkéntelenül is elmosolyodott ezen a „guberángon”, és Švejk tovább mesélt: – Óberlajtnant úrnak alássan jelentem, hogy ez a mi ezredesünk fele olyan magas volt, mint az óberlajtnant úr, olyan körszakállt viselt, mint a Lobkovic herceg, úgyhogy pont úgy nézett ki, mint egy majom, és amikor dühbe gurult, kétszer olyan magasra ugrott, mint amilyen magas volt, úgyhogy mi elneveztük gumipapának. Akkoriban valami május elseje volt, és minekünk készültségben kellett lenni, és elõtte való este az ezredes úr nagy beszédet tartott nekünk az udvaron, hogy ezért holnap mindnyájunknak a kaszárnyában kell maradni, és nem mehetünk ki, hogy szükség esetén legfelsõbb parancsra halomra lõhessük azt az egész szocialista bandát. Ezért minden katona, akinek ma kimenõje van, és nem jön vissza a kaszárnyába, hanem egészen holnapig kint marad, az hazaárulást követ el, mert az ilyen részeg pasas senkit se találna el, mikor sortûz lesz, és még képes lenne a levegõbe lõni. Hát a Vasas egyéves önkéntes visszajött a szobába, és azt mondja, hogy a gumipapának mégiscsak volt egy jó ötlete. Nagyon igazat beszélt, mert holnap senkit se fognak beereszteni a kaszárnyába, úgyhogy a legjobb, ha vissza se jön az ember, és ezt õ, óberlajtnant úr, jelentem alássan, meg is valósította, mint a pinty. De ez a Fliedler ezredes, kérem, ez egy olyan rohadt dög volt, isten nyugosztalja, hogy másnap összevissza járkált Prágában, és keresett valakit, aki a mi ezredünkbõl ki mert lógni a kaszárnyából, és valahol a Lõportorony mellett szerencsésen össze is találkozott a Vasassal, és mindjárt nekiment: „Májt én adja neket, májt én megtanítja, májt én elbánja!” Még sok ilyesfélét beszélt, és fülön fogta, és cipelte befelé a kaszárnyába, és útközben még sok csúnyaságot meg fenyegetést mondott neki, és folyton azt kérdezte tõle, hogy hogy hívják. „Waschasch, Waschasch, majd te fogsz összeszarni, én csupa örülök, hogy megfogtalak, majd én megmutatok neked den ersten Mai. Waschasch, Waschasch, most megvagy az enyim, pecsukni, szépen pecsukni!” A Vasasnak már minden mindegy volt. Ezért amikor a Rozvaøil vendéglõhöz értek a Poøièon, beugrott a kapu alá, és eltûnt az átjáróházban, és elrontotta a gumipapának ezt a nagy örömöt, hogy a fogdába dughatja õt. Az ezredes olyan dühös lett a szökése miatt, hogy dühében elfelejtette, hogy hogy hívják a delikvenst, és amikor bejött a kaszárnyába, elkezdett ugrálni a plafonig, mert alacsony plafon volt, és az ügyeletes nagyon csodálkozott, hogy az öreg mért kezd el hirtelen tört cseh nyelven beszélni,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html és kiabálni: „Rezescht pecsukni, Rezescht nem pecsukni, Ólmoscht pecsukni, Cinkescht pecsukni!” És így kínlódott az öreg nap nap után, és ki is rukkoltatta az egész ezredet, de a Vasast, akirõl mindenki tudott mindent, közben bedugták a betegszobára, mert fogtechnikus volt. De aztán a mi ezredünkbõl egy katonának sikerült egyszer leszúrni egy dragonyost a Buck-kocsmában, mert ez az õ szeretõje után járt, és akkor minket négyszögbe állítottak, mindenkinek ki kelletett jönni, a maródiaknak is, aki nagyon maródi volt, azt ketten tartották. Úgyhogy hiába volt minden, a Vasasnak is ki kellett rukkolni az udvarra, és ott felolvasták nekünk az ezredparancsot, körülbelül olyan értelemben, hogy a dragonyosok is katonák, és tilos õket leszúrni, mert õk a mi kriegskamerádjaink. Egy önkéntes fordította, és az ezredes közben meresztette a szemét, mint egy tigris. Elõbb végigment az arcvonal elõtt, aztán hátulról ment, megkerülte az egész négyszöget, és egyszerre csak felfedezte a Vasast, aki akkora volt, mint egy hegy, úgyhogy, óberlajtnant úr, kérem, borzasztóan komikus volt, amikor becipelte õt a négyszög közepébe. Az önkéntes abbahagyta a fordítást, a mi ezredesünk meg elkezdett ugrálni a Vasas elõtt, mint egy kutya a lóra, és közben azt ordította: „Ugye megvagy, mégse nem szöktél meg nekem, most megint mondani fogsz, hogy vagy Waschasch, én meg mindig mondok Rezesch, Cinkesch, Ólmosch, ez itten Waschasch, ez a sivány Waschasch, majd én adja neked Ólmosch, Cinkesch, Rezesch, te Mistvieh, du Schwein, du Waschasch!” Aztán rásózott egy hónapot, de két hét múlva valahogy megfájdult neki a foga, és eszébe jutott, hogy a Vasas fogtechnikus, úgyhogy kihozatta a fogdából a maródiszobába, és ki akarta húzatni vele a fogát, és a Vasas húzta neki vagy fél óra hosszat, úgyhogy az öreget vagy háromszor felmosták, de az öreg valahogy megszelídült, és elengedte a Vasasnak a másik két hetet. Így van ez, óberlajtnant úr, kérem, amikor egy feljebbvaló elfelejti az alantasának a nevét, de egy alantasnak sohase szabad elfelejteni a feljebbvalója nevét, mint ahogy éppen ez az ezredes úr is mondta, hogy évek múlva se fogjuk elfelejteni, hogy volt egyszer egy Fliedler nevû ezredesünk. Nem voltam talán túl hosszú, óberlajtnant úr, kérem? – Tudja, Švejk – felelte Lukᚠfõhadnagy –, minél tovább hallgatom magát, annál erõsebb lesz bennem az a meggyõzõdés, hogy maga egyáltalán nem tiszteli a feljebbvalóit. A katonának még évek múlva is csak jót szabad mondania egykori feljebbvalóiról. Látszott, hogy Lukᚠfõhadnagy kezd szórakozni. – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan – vette át a szót Švejk, mentegetõzõ hangon –, hisz ez a Fliedler ezredes úr most már régen meg van halva, de ha az óberlajtnant úr úgy kívánja, én csupa jókat fogok mondani róla. Olyan volt õ a katonákhoz, óberlajtnant úr, kérem, mint egy földre szállt angyal. Olyan jóságos volt, mint Szent Márton, aki Márton-napi libákat osztogatott a szegényeknek és éhezõknek. Megfelezte a tiszti menázsiját, amit ebédre kapott, a legelsõ katonával, akivel az udvaron találkozott, és amikor már mind teleettük magunkat gombóccal, akkor grenadírmarsot fõzetett nekünk menázsiba disznóhússal, és a hadgyakorlatokon, ott mutatkozott csak meg igazán a jósága. Amikor bevonultunk Dolní Královicébe, parancsba adta, hogy az õ számlájára igyuk ki az egész královicei sörgyárat, és amikor névnapja vagy születésnapja volt, tejfeles nyulat fõzetett az egész regimentnek zsemlegombóccal. Olyan jóságos volt a legénységhez, óberlajtnant úr, kérem, hogy egyszer… Lukᚠfõhadnagy könnyedén megcsapta Švejk fülét, s barátságos hangon így szólt: – Most már eredj, gazember, elég volt belõle.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Zum Befehl, Herr Oberleutnant! – Švejk megindult a vagonja felé, miközben a zászlóalj transzportja elõtt, annál a vagonnál, amelyben a telefonfelszerelést meg a drótokat tartották, a következõ jelenet játszódott le: a vagon elõtt õrszem állt, mert Ságner kapitány utasítására mindennek „feldmässig” kellett lennie. A transzport értékének megfelelõen tehát õrszemek álltak mindkét oldalon, s „feldruf”-ot és „losung”-ot[239]kaptak a zászlóaljirodáról. Aznap a feldruf ez volt: „Kappe” (sapka), a losung pedig: „Hatvan”. A telefonfelszerelésnél álló õr, akinek ezt meg kellett, jegyeznie, valami kolomeai lengyel volt; isten tudja, milyen véletlen folytán került a 91. ezredbe. Persze nem is sejtette, hogy mi lehet az a „kappe”, de mivel volt benne némi mnemotechnikai tehetség, annyit megjegyzett, hogy „k”-val kezdõdik, s ezért büszkén így válaszolt Dub hadnagynak, aki aznap zászlóaljügyeletes volt, s a jelszót kérdezve közeledett hozzá: – Kaffee. Mi sem lehetett ennél természetesebb, minthogy a kolomeai lengyelnek még mindig az a reggeli és esti kávé járt az eszében, amit a brucki táborban kaptak. S amikor még egyszer elordította, hogy „kaffee”, és Dub hadnagy még mindig közeledett hozzá, eszébe jutott az esküje, valamint az a körülmény, hogy õ most õrségen van, tehát fenyegetõen „halt”-ot kiáltott, s amikor Dub hadnagy további két lépést tett feléje, és még mindig a feldrufot követelte, a lengyel ráfogta a puskáját, s nem bírván tökéletesen a német nyelvet, valami különleges lengyel-német keveréknyelven elordította magát: – Benzse sajszen, benzse sajszen![240] Dub hadnagy megértette ezt, és hátrálni kezdett, így kiáltozva: – Wachkomandant, Wachkomandant! Erre megjelent Jelínek szakaszvezetõ, bekísérte a lengyelt az õrségre, s ott Dub hadnaggyal együtt õ is megkérdezte tõle a jelszót; a szerencsétlen kolomeai lengyel válaszkiáltása pedig felverte az egész pályaudvart: – Kaffee, kaffee. – Ahány transzport csak ott vesztegelt az állomáson, mindegyikbõl kezdtek kiugrálni a katonák, csajkával a kezükben, borzasztó pánik támadt, s csak akkor ért véget, amikor a becsületes, de lefegyverzett õrszemet elvezették a fogdavagonba. Dub hadnagy azonban határozott gyanút táplált Švejk ellen, akit elsõnek látott kimászni a csajkájával a vagonból, s le merte volna tenni a fejét, hogy a kiáltását is hallotta: – Csajkával kifelé, csajkával kifelé. Éjfél után a vonat megindult Ladovec és Tõketerebes felé; ez utóbbi állomáson másnap reggel a veteránok egyesülete fogadta õket, mivel összetévesztette ezt a menetzászlóaljat a 14. magyar honvédezred menetzászlóaljával, amely még az éjszaka haladt át az állomáson. A veteránok mindenesetre be voltak rúgva, és „Isten áldd meg a királyt” ordításukkal felriasztották álmából az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egész transzportot. Néhány öntudatosabb katona kihajolt a vagonokból, és így felelt nekik: – Csókoljátok meg a seggünket. Éljen! Erre a veteránok akkorát ordítottak, hogy az állomásépület ablakai is beleremegtek: – Éljen! Éljen a tizennegyedik regiment! Öt perc múlva a vonat tovább indult Homonnára. Itt már világosan és félreérthetetlenül látszottak a harcok nyomai, abból az idõbõl, amikor az oroszok benyomultak a Tisza völgyébe. Kétoldalt kezdetleges lövészárkok húzódtak, itt-ott egy-egy kiégett tanya látszott; mellette valami sebtiben felépített bódé jelezte, hogy a tulajdonosok már visszatértek. Azután, amikor délfelé befutottak Homonnára, melynek állomásán szintén meglátszott a harcok nyoma, ebédfõzéshez kezdtek készülõdni, s közben a legénység betekintést nyert abba a nyilvános titokba, hogy a hatóságok az oroszok kivonulása után hogyan bánnak a helybeli lakossággal, amely nyelvi és vallási szempontból rokona volt az orosz seregeknek. A peronon, csendõröktõl körülvéve, egy csoport állott: letartóztatott magyarországi ruszinok. Volt köztük néhány pópa, tanító és paraszt az egész környékrõl. A kezük hátrakötve, páronként fûzték õket egymáshoz. A legtöbbnek be volt verve az orra, s a feje csupa daganat attól a veréstõl, amiben a csendõrök közvetlenül az elfogásuk után részesítették õket. Valamivel odább egy csendõr egy pópával szórakozott. A kötél egyik végét a bal lábára kötötte, a másikat kézben tartotta, s puskája tusával arra kényszerítette a pópát, hogy csárdást táncoljon, közben pedig megrántotta a kötelet, úgyhogy a pópa orra bukott, s mivel a keze hátra volt kötve, nem tudott felkelni, és kétségbeesetten igyekezett a hátára fordulni, hogy úgy talán mégis sikerül felemelkednie. A csendõr ezen olyan jót nevetett, hogy a könnye is kicsordult, s amikor a pópa feltápászkodott, megrántotta a kötelet, és a pópa megint orra bukott. A jelenetnek végül is egy csendõrtiszt vetett véget, megparancsolva, hogy amíg a vonatjuk beérkezik, kísérjék a foglyokat egy üres pajtába az állomás mögé, ott verjék, csépeljék õket, hogy senki se lássa. Errõl az epizódról a törzsvagonban is szó esett, és kétségtelen, hogy a többség elítélõen nyilatkozott róla. Kraus zászlós úgy vélte, hogy ha már hazaárulókról van szó, akasszák fel õket mindjárt a helyszínen, minden kínzás nélkül, Dub hadnagy viszont teljesen egyetértett az egész jelenettel, nyomban a szarajevói merényletre vezette vissza, és azzal magyarázta, hogy ezek a csendõrök itt a homonnai állomáson most bosszút állnak Ferenc Ferdinánd fõherceg és neje haláláért. Hogy még nagyobb súlyt adjon szavainak, elmondta, hogy õ elõfizet egy folyóiratra (a Šimáèkùv Ètyølístekre), s annak még a háború elõtti júliusi száma azt írta errõl a merényletrõl, hogy a példátlan szarajevói gaztett után minden emberi szívben hosszú ideig gyógyíthatatlan seb marad, mely annál fájdalmasabb, mivel a gaztett nemcsak az állam végrehajtó hatalmának képviselõjét, hanem hûséges és szeretett nejét is megfosztotta életétõl, s e két élet kioltása következtében felborult egy boldog, példás családi élet és közszeretetnek örvendõ gyermekek váltak árvává.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Lukᚠfõhadnagy csak annyit dörmögött maga elé, hogy úgy látszik, a homonnai csendõrök elõfizetnek a Šimáèkùv Ètyølístekre, amely ezt a megható cikket közölte. Egyáltalában, hirtelen megundorodott mindentõl, s csak arra vágyott, hogy leigya magát, és így ûzze el a világfájdalmát. Kiszállt tehát a vagonból, és megkereste Švejket. – Ide hallgasson, Švejk – mondta –, nem tudna valahol egy üveg konyakot szerezni? Nem érzem egészen jól magam. – Az kérem, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, a levegõváltozástól van. Lehet, hogy mire megérkezünk a harctérre, még rosszabbul tetszik majd lenni. Minél messzebbre kerül az ember az eredeti katonai támaszpontjától, annál bágyadtabb lesz. Egy strašnicei kertész, bizonyos Josef Kalenda, egyszer szintén eltávolodott a hazájától, elment Strašnicérõl Vinohradyra,[241]útközben megállt a „Megálló”-hoz címzett kocsmában, de még semmi baja se volt, hanem amikor a Korona útra ért a víztoronyhoz, végig a Korona úton egészen a Szent Ludmilla templomig minden kocsmába betért, és akkor már érzett valami kókadást. De nem hagyta magát elrettenteni, mert elõtte való este fogadott a strašnicei „Remiz” kocsmában egy villamoskalauzzal, hogy három hét alatt gyalog körbejárja a világot. Így aztán egyre inkább és inkább távolodott tovább a hazájától, amíg a Károly téri „Fekete sörfõzdé”-be került, és onnét tovább ment a Malá Strana-i „Szent Tamás” sörözõbe, onnét meg a „Montág” vendéglõn keresztül még feljebb a „Brabanti király”-hoz, aztán a „Szép kilátás”-hoz, onnét a strahovi kolostor sörfõzdéjébe. De ott már nem tett jót neki az éghajlatváltozás. Még eljutott egészen a Loreto térre, és ott egyszerre csak úgy rájött a honvágy, hogy levetette magát a földre, elkezdett henteregni a járdán, és azt kiabálta: „Jó emberek, én nem megyek tovább. Az az egész világ körüli út, tisztesség ne essék szólván, óberlajtnant úr, le van sajnálva.” De ha úgy tetszik kívánni, óberlajtnant úr, akkor szerzek valami konyakot, csak attól félek, hogy mire visszajövök, esetleg el tetszik menni a vonattal. Lukᚠfõhadnagy megnyugtatta, hogy két órán belül nem mennek sehová, konyakot pedig közvetlenül az állomás mögött lehet kapni, üvegszámra árusítják feketén, Ságner kapitány már elküldte oda Matušièot, és Matušiè tizenöt koronáért egy üveg egészen tûrhetõ konyakot hozott. Itt van tizenöt korona, de már menjen is, és senkinek se szóljon, hogy Lukᚠfõhadnagy részére lesz, vagy hogy õ küldte, mert ez tulajdonképpen meg van tiltva. – Tessék egészen nyugodt lenni, óberlajtnant úr – mondta Švejk –, minden a legnagyobb rendben lesz, mert én nagyon szeretem a tilos dolgokat, mert én mindig tilosba szoktam kerülni, anélkül, hogy tudnék róla. Egyszer a karlíni kaszárnyában megtiltották nekünk… – Kehrt euch! Marschieren marsch! – szakította félbe Lukᚠfõhadnagy. Švejk tehát kiment az állomás mögé, útközben ismét számba véve küldetésének összes feltételeit: a konyak jó kell hogy legyen, tehát elõbb meg kell kóstolnia; tiltott dologról van szó, tehát óvatosnak kell lennie. Éppen befordult a peron mögé, amikor ismét Dub hadnaggyal találkozott. – Mit csavarogsz itt? – kérdezte Švejktõl. – Ismersz?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Alázatosan jelentem – felelte Švejk szalutálva –, hogy én nem szeretném megismerni a lajtnant urat a rossz oldaláról. – Dub hadnagy megdermedt az elképedéstõl, de Švejk nyugodtan állt elõtte, kezét még mindig a sapkaellenzõhöz tartva, és így folytatta: – Alázatosan jelentem, lajtnant úr, hogy én a lajtnant urat csak a jó oldaláról akarom megismerni, hogy ne tessék engem megríkatni, ahogy a múltkor mondani tetszett. Dub hadnagy szédülni kezdett e pimaszságtól, s csak ennyit bírt kiáltani ingerültségében: – Pusztulj, nyomorult, majd még beszélgetünk egymással! Švejk elment a peronról, és Dub hadnagy, miután magához tért, utánaeredt. Az állomás mögött, mindjárt az országút mellett, egy sor kosár állott, fenekével felfelé fordítva, a kosarakon szakajtók és a szakajtókban teljesen ártatlannak látszó nyalánkságok, mintha e sok finom falat valamely iskola kiránduló ifjúságát várná. Voltak itt csokoládébonbonok, ostyatekercsek, egy rakás savanyúcukorka s némelyik szakajtóban fekete kenyérszeletek is szalámival, amely nemrég kétségkívül még nyerített. A kosarak belseje azonban különbözõ szeszes flaskákat tartalmazott, konyakot, rumot, vörösberkenye-pálinkát, valamint egyéb likõröket és pálinkákat. Közvetlenül az országúti árok mellett egy bódé állt, s tulajdonképpen ott zajlott le minden ügylet e tiltott italokkal. A katonák elõbb megalkudtak a kosárnál, aztán a pajeszes zsidó kihúzott az ártatlan külsejû kosár alól valami pálinkát, a kaftánja alá dugva odavitte a fabódéba, ott aztán a katona feltûnés nélkül elrejtette a nadrágjába vagy a zubbonyába. Szóval ide igyekezett Švejk, miközben Dub hadnagy az állomás felõl figyelte, kiélve nagyszerû detektív-képességeit. Švejk egyenesen az elsõ kosárhoz lépett. Elõbb kiválasztott valami cukorkát, kifizette, és a zsebébe dugta, miközben a pajeszes úriember a füléhez hajolt: – Schnaps hab ich auch, gnädiger Herr Soldat.[242] Az alku nem tartott sokáig, Švejk odament a bódéhoz, s mielõtt fizetett volna, kinyittatta a pajeszes úrral az üveget, és belekóstolt. Meg volt elégedve a konyakkal, a zubbonyába dugta az üveget, és megindult vissza az állomás felé. – Hol voltál, nyavalyás? – állta el az útját a peronon Dub hadnagy. – Lajtnant úrnak jelentem alássan, hogy cukorkát voltam vásárolni. – Švejk belenyúlt a zsebébe, és kihúzott egy maréknyi piszkos, poros cukorkát. – Ha a lajtnant úr nem utálná… Én már megkóstoltam, nem rossz. Van valami kellemes, különleges íze, mint a szilvalekvárnak, lajtnant úr, kérem.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Zubbonya alatt kirajzolódtak az üveg gömbölyû vonalai. Dub hadnagy megkopogtatta Švejk zubbonyát: – Hát itt mit viszel, te nyomorult. Húzd ki! Švejk kihúzta a sárgás tartalmú üveget, amelynek címkéjén teljesen világosan és olvashatóan ez állt:Cognac. – Lajtnant úrnak jelentem alássan – felelte Švejk a legcsekélyebb ijedtség nélkül –, én ebbe az üres konyakos üvegbe egy kis ivóvizet pumpáltam. Tudniillik még mindig szörnyen szomjas vagyok a gulyástól, amit tegnap este kaptunk. Csakhogy annak a kútnak, lajtnant úr kérem, egy kicsit sárgás a vize, mint ahogy látni tetszik, biztosan azért, mert vastartalmú. Az ilyen vizek nagyon egészségesek és jótékony hatásúak. – Hát ha olyan nagyon szomjas vagy, Švejk – mondta Dub hadnagy ördögi mosollyal, igyekezve minél tovább nyújtani ezt a jelenetet, amely bizonyára Švejk teljes vereségével fog végzõdni –, akkor csak igyál egyet, de egy alaposat. Idd ki az egészet egyszerre! Dub hadnagy már elõre kiszámította magában, hogy Švejk iszik majd egy-két kortyot, de aztán nem bírja tovább, s erre õ, Dub hadnagy, fényes gyõzelmet arat fölötte, és így szól: „Add csak ide nekem is azt az üveget, hadd igyam egy kicsit, én is szomjas vagyok.” S milyen pofát vág majd ez a gazember Švejk abban a szörnyû pillanatban, s azután jön a kihallgatás, és így tovább. Švejk kidugaszolta az üveget, a szájához emelte, és a sárgás folyadék kortyonként eltûnt a torkában. Dub hadnagy kõvé meredt. Švejk a szeme láttára kiitta az egész üveg konyakot, egy szemrebbenés nélkül, majd az üres üveget az országúton keresztül beledobta a tóba, köpött egyet, s megszólalt, mintha csak egy pohárka ásványvizet ivott volna: – Jelentem alássan, lajtnant úr, ennek a víznek tényleg vasíze volt. A Moldva menti Kamykban egy vendéglõs úgy készített vasas vizet a nyaraló vendégeinek, hogy ócska patkókat dobált a kútba. – Adok én neked ócska patkókat! Gyerünk, mutasd meg azt a kutat, ahonnét azt a vizet vetted! – Nincs messzire innét, lajtnant úr, kérem, mindjárt ott a fabódé mögött. – Eredj elõre, nyavalyás, hadd látom, hogy tudsz lépést tartani! „Hát ez valóban különös – gondolta magában Dub hadnagy. – Ezen a nyavalyás fickón semmi se látszik!” Švejk tehát elõreindult, belenyugodva isten akaratába, de közben valami egyre azt súgta neki, hogy a kútnak ott kell lennie, s így egyáltalán nem lepõdött meg, hogy valóban ott van. Sõt nyomókút volt, s amikor odaértek, és Švejk pumpált egy keveset, sárgás víz folyt belõle, úgyhogy a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html derék katona ünnepélyesen jelenthette: – Itt volna hát az a vasas víz, lajtnant úr, kérem. A pajeszes úriember rémülten közeledett hozzájuk, és Švejk németül rászólt, hogy hozzon valami poharat, mert a lajtnant úr inni akar. Dub hadnagy annyira belehülyült a történtekbe, hogy egy egész pohárral megivott a vízbõl, ami erõs lóhúgy- és trágyaízt hagyott a szájában, majd élményeinek kótyagosító hatása alatt öt koronát fizetett a pajeszes zsidónak a pohárért, azután pedig Švejkhez fordulva így szólt: – Mit tekeregsz itt, mars haza. Öt perc múlva Švejk megjelent a törzsvagonban Lukᚠfõhadnagynál, egy titokzatos fintorral kicsalta a vagonból, s odakint a következõket közölte vele: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy öt, legfeljebb tíz perc múlva tökéletesen részeg leszek, de a vagonomban fogok feküdni, és nagyon szépen kérem az óberlajtnant urat, hogy legalább három óráig ne tessék engem hívatni, és semmilyen parancsot ne tessék adni nekem, amíg ezt ki nem alszom. Minden rendben van, de a Dub hadnagy úr elcsípett, én azt mondtam neki, hogy víz, és ezért ki kellett igyam elõtte az egész üveg konyakot, hogy megmutassam neki, hogy tényleg víz. Minden rendben van, semmit se árultam el, ahogy kérni tetszett, és óvatos is voltam, de most már, óberlajtnant úr, jelentem alássan, érzem, hogy kezdenek zsibbadni a lábaim. Persze, óberlajtnant úr, jelentem alássan, én hozzá vagyok szokva a piáláshoz, mert a Katz feldkurát úrral… – Mars innét, bestia! – förmedt rá Lukᚠfõhadnagy, de minden harag nélkül, viszont Dub hadnagy ötven százalékkal ellenszenvesebbé vált a szemében, mint addig. Švejk óvatosan felmászott a vagonjába, elhelyezkedett a köpenyén meg a hátizsákján, s így szólt a számvivõ õrmesterhez meg a többiekhez: – Egyszer egy ember berúgott, és azt kérte, hogy ne költsék fel… E szavakkal az oldalára fordult, és horkolni kezdett. A gõzök, amiket felböfögött, csakhamar betöltötték az egész helyiséget, úgyhogy Jurajda, az okkultista szakács, szimatolni kezdett a levegõbe, és kijelentette: – Az anyját, itt konyakszag van. Az összecsukható asztalnál Marek egyéves önkéntes ült, akinek annyi meghurcoltatás után végül mégis sikerült felvinnie a bataillonsgeschichtsschreiberségig. Most éppen a zászlóalj hõsi tetteit írta jó elõre, hogy megfelelõ készlete legyen belõlük, s látszott rajta, hogy igen nagy élvezetet nyújt neki ez a pillantás a jövõbe.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Vanìk számvivõ õrmester érdeklõdve nézte a szorgalmasan körmölõ, s közben szélesen vigyorgó egyéves önkéntest. Fel is állt, és a válla fölé hajolt, mire az egyéves önkéntes felvilágosította jókedvének okáról: – Tudja, szörnyû nagy hecc, ha egy zászlóalj-történetíró raktárra dolgozik. A legfõbb, hogy rendszeresen haladjon. Mindenben rendszernek kell lenni. – Rendszeres rendszernek – jegyezte meg Vanìk számvivõ õrmester, többé-kevésbé megvetõ mosollyal. – Úgy van – mondta fesztelenül az egyéves önkéntes –, a zászlóalj történetének megírásánál rendszeresített, rendszeres rendszert kell alkalmazni. Nem rukkolhatunk ki mindjárt az elején nagy gyõzelmekkel. Fokozatosan, elõre meghatározott terv szerint kell haladnia a dolognak. Zászlóaljunk nem nyerheti meg egyszerre ezt a világháborút. Nihil nisi bene.[243]Egy alapos történetíró számára, mint amilyen én vagyok, az a legfontosabb, hogy elõször is tervet készítsen gyõzelmeinkrõl. Például itt azt ecsetelem, hogy zászlóaljunk, körülbelül két hónap múlva, csaknem átlépi az orosz határt, melyet, mondjuk, az ellenség doni ezredei erõsen megszállva tartanak, miközben néhány ellenséges hadosztály bekeríteni készül állásainkat. Elsõ pillantásra úgy látszik, hogy zászlóaljunk el van veszve, hogy nudlivá aprítanak bennünket, mire Ságner kapitány kiadja a következõ zászlóaljparancsot: „Isten nem akarja, hogy itt pusztuljunk, tehát: futás!” Zászlóaljunk ily módon futásnak ered, de az az ellenséges hadosztály, amely már a hátunkba került, azt hiszi, hogy mi tulajdonképpen õket kergetjük, rémülten menekülni kezd, és egyetlen puskalövés nélkül tartalékseregünk fogságába esik. Voltaképpen ezzel kezdõdik zászlóaljunk egész története. Egy jelentéktelen eseménybõl, hogy látnoki szavakat használjak, Vanìk úr, nagy horderejû dolgok bontakoznak ki. Zászlóaljunk gyõzelemrõl gyõzelemre halad. Érdekes lesz, ahogyan zászlóaljunk majd rajtaüt az alvó ellenségen, amihez persze fel kell használnom az „Illusztrált haditudósítások” stílusát, melyek az orosz-japán háború idején jelentek meg Vilímek kiadásában. Zászlóaljunk rajtaüt az alvó ellenség táborán. Minden katonánk kiválaszt egy ellenséget és nagy erõvel a mellébe döfi a szuronyát. A kitûnõen kiélesített szurony úgy fúródik a húsba, mintha vajba menne, csak itt-ott hallatszik a bordák ropogása, az alvó ellenség görcsösen vonaglik, egy pillanatra kidülleszti rémült, de már semmit se látó szemeit, hörög, és megdöglik. Az alvó ellenségnek véres nyál önti el a száját, ezzel a dolog el van intézve, és a gyõzelem a mi zászlóaljunké. Vagy még jobb lesz úgy három hónap múlva, amikor zászlóaljunk foglyul ejti az orosz cárt. De errõl majd késõbben beszélünk, Vanìk úr, elõbb apró epizódokat kell gyûjtenem, amelyek példátlan hõsiességünkrõl tanúskodnak. Valószínûleg egészen új háborús kifejezéseket kell majd kitalálnom. Egyet már ki is találtam, gránátszilánkokkal megspékelt legénységünk áldozatos elszántságáról fogok írni. Egy ellenséges akna robbanása leviszi egy szakaszvezetõnknek, mondjuk a tizenkettes századból, a fejét. – Apropó – mondta az egyéves önkéntes a fejére csapva –, majdnem elfelejtettem, rechnungsfeldvébl úr, vagy csak úgy polgári módon, Vanìk úr, szükségem van az összes sarzsik jegyzékére. Mondjon egy õrmestert a tizenkettes századból. Houska? Jó, szóval Houskának leviszi a fejét az az akna, a feje elröpül, de a teste még néhány lépést tesz elõre, céloz, és még lelõ egy ellenséges repülõgépet. Magától értetõdik, hogy e gyõzelmek visszhangját a schönbrunniak majdan szûk családi körben meg fogják ünnepelni. Ausztriának igen sok zászlóalja van, de csak egyetlenegy, a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mienk tûnik ki azzal, hogy a császári ház intim családi ünnepségeket rendez miatta. Úgy képzelem a dolgot, amint a jegyzeteimbõl is láthatja, hogy Mária Valéria fõhercegnõ családja evégett átköltözik Wallseebõl Schönbrunnba. Az ünnepség szigorúan intim jellegû, és egy megfelelõ teremben zajlik le az uralkodó hálószobája mellett, amely fehér gyertyáktól kapja a világítást, hiszen, mint ismeretes, az udvarnál nem szeretik a villanykörtéket, a rövidzárlat miatt, amelytõl agg uralkodónk annyira idegenkedik. A zászlóaljunk tiszteletére és dicséretére rendezett ünnepség este hat órakor kezdõdik. Ez idõpontban bevezetik õfelsége unokáit a terembe, amely tulajdonképpen a megboldogult császárnénak volt egyik szobája. Most az a kérdés, hogy ki legyen jelen a császári családon kívül. Az uralkodó fõhadsegédjének, Paar grófnak ott kell lennie, és ott is lesz. Mivel az ilyen családi és intim lakomákon gyakran rosszul lesz valaki, amivel természetesen nem arra gondolok, hogy Paar gróf esetleg elokádja magát, feltétlenül szükség van a háziorvos, dr. Kerzl udvari tanácsos jelenlétére is. A rend miatt, hogy az udvari lakájok valami bizalmaskodásra ne vetemedjenek a lakomán részt vevõ udvarhölgyekkel szemben, megjelenik Lederer báró legfõbb udvarmester, Bellegarde kamaragróf és Bombelles grófné, fõudvarhölgy, aki ugyanazt a szerepet játssza az udvarhölgyek között, mint a madám a Šuha bordélyházban. Miután a magas vendégek összegyûltek, értesítették a császárt, õ csakhamar meg is jelent unokái kíséretében, asztalhoz ült, és tósztot mondott zászlóaljunk tiszteletére. Azután Mária Valéria fõhercegnõ emelkedett szólásra, aki különösen dicsérõen emlékezik meg magáról, rechnungsfeldvébl úr. Persze, feljegyzéseim szerint zászlóaljunk súlyos és érzékeny veszteségeket szenved, mert egy zászlóalj halottak nélkül egyáltalában nem is zászlóalj. Azt hiszem, még egy feljegyzést kell készítenem a halottainkról. A zászlóalj története nem állhat pusztán száraz tényekbõl, különbözõ gyõzelmekkel kapcsolatban, amilyeneket már össze is gyûjtöttem vagy negyvenkettõt. Maga például, Vanìk úr, egy patakocskánál esik el, erre a Balounra pedig, aki oly bárgyún néz ránk, egészen másféle halál vár, mint a golyó, a srapnel vagy a gránát. Õt lasszóval fogja megfojtani egy ellenséges repülõgép, abban a pillanatban, amikor éppen felfalja Lukᚠfõhadnagy ebédjét. Baloun elhúzódott tõlük, kétségbeesetten legyintett, s letörten csak annyit mondott: – Mit csináljak, ilyen a természetem. Még amikor a tényleges idõmet szolgáltam, mindig háromszor mentem menázsiért a konyhára, amíg le nem csuktak. Egyszer három adag bordát ettem meg ebédre, ezért egy hónapig ültem. Legyen meg az Úr akarata. – Ne féljen, Baloun – vigasztalta az egyéves önkéntes –, a zászlóalj történetében nem lesz említés arról, hogy magát zabálás közben érte a hõsi halál a tisztikonyha és a lövészárok között. Magát együtt fogják említeni zászlóaljunk összes többi katonájával, akik elestek birodalmunk dicsõségéért, mint például Vanìk számvivõ õrmester. – Nekem milyen halált szánt, Marek? – Ne siessen úgy, rechnungsfeldvébl úr, nem megy az olyan gyorsan. Az egyéves önkéntes elgondolkozott: – Maga Kralupyba való, nem igaz? Tehát írja meg haza Kralupyba, hogy nyomtalanul el fog tûnni, csak óvatosan írja. Vagy esetleg akarja, hogy súlyosan megsebesülve feküdjön a drahthindernissek mögött? Szépen ott hever egy egész napot a szétroncsolt lábával. Éjszaka az ellenség

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html reflektorral odavilágít, és észreveszi magát; azt hiszi, hogy felderítõ szolgálatot teljesít, és ezért gránát- meg srapnelesõt zúdít magára. Maga ezzel óriási szolgálatot tett a hadseregnek, mivel az ellenséges hadsereg annyi muníciót használt el magára, amennyi egy egész zászlóaljra elég lett volna, s a maga testrészei, ahogy a sok robbanástól szanaszét repülnek a levegõben, pörögve hasítják a levegõt, és nagyszerû diadalunkról zengenek gyõzelmi éneket. Egyszóval, mindenkire sor kerül, zászlóaljunk minden katonája kitünteti magát, úgyhogy történetünk dicsõ lapjai tele lesznek gyõzelmekkel… én ugyan nem szívesen írom tele õket, de nem tehetek róla, mindent alaposan kell csinálni, hogy maradjon utánunk valami emlék, amikor, mondjuk, szeptember havában már semmi sem lesz a zászlóaljunkból, csak történetünknek ezek a dicsõ lapjai, amelyek majd a szívébe vésik minden egyes osztráknak, hogy mindazok, akik többé már nem láthatják viszont hazájukat, egyforma bátran és hõsiesen verekedtek. A végét már meg is írtam, látja, Vanìk úr, ezt a nekrológot. Dicsõség az elesettek emlékének! Az õ szeretetük a monarchia iránt a legszentebb szeretet, mivel a halálban érte el tetõpontját. Tisztelettel ejtsük ki nevüket, mint például a Vanìk nevet. Azok pedig, akiket családfenntartójuk elvesztése a legérzékenyebben érintett, büszkén törüljék le könnyeiket, mert az elesettek – zászlóaljunk hõsei voltak. Chodounský, a telefonista és Jurajda, a szakács nagy érdeklõdéssel hallgatta az egyéves önkéntes elõadását a zászlóalj elõkészített történelmérõl. – Jöjjenek közelebb, uraim – mondta az egyéves önkéntes a jegyzeteiben lapozgatva –, tizenötödik oldal: „Szeptember harmadikán elesett Chodounský telefonista Jurajda zászlóalj-szakáccsal együtt.” Hallgassák csak tovább a feljegyzéseimet: „Példátlan hõsiesség. Elõbbi a fedezékében védi a telefondrótot élete feláldozásával, miután három napig nem váltották le a telefon mellõl. Utóbbi, látva, hogy az ellenség részérõl a bekerítés veszélye fenyeget, egy kondér rotyogó levessel az ellenségre veti magát, rémületet és égési sebeket okozva az ellenség soraiban. Mindkettõjük gyönyörû halála. Elõbbit egy akna tépi szét, utóbbit mérges gázokkal fojtják meg, amelyeket az orra alá tartanak, amikor már nincs mivel védekeznie. Mindketten a következõ kiáltással adják ki lelküket: Es lebe unser Batallionskommandant!”[244]A fõvezérkar nem tehet mást, mint hogy parancs formájában naponta köszönetet mond nekünk, hogy hadseregünk többi alakulata is megismerje zászlóaljunk bátorságát, és példát vegyen rólunk. Felolvashatom önöknek egy hadseregparancs részletét, amelyet a hadsereg minden alakulata elõtt fel fognák olvasni, s amely rendkívüli módon hasonlít Károly fõhercegnek egy napiparancsához, amikor 1805-ben Pádua elõtt állt a seregével, és a parancs kiadása utáni napon alaposan kiporolták a nadrágját. Hallgassák meg tehát, mit fognak felolvasni zászlóaljunkról, mint az egész hadsereg számára példaadó hõsi egységrõl. „… Remélem, hogy az egész hadsereg példát vesz a fent említett zászlóaljról, fõként azáltal, hogy kifejleszti magában mindazon erényeket, az önbizalom és a bátorság szellemét, a veszélyben való rendíthetetlen helytállást, a példás hõsiességet, a feljebbvalók iránti szeretetet és bizalmat, amelyekkel ez a zászlóalj kitûnik, s amelyek csodálatos tettekre teszik képessé, birodalmunk boldogsága és gyõzelme érdekében. Elõre mindannyian, az õ példájuk nyomán!” Arról a helyrõl, ahol Švejk feküdt, ásítás hallatszott, s azt is hallották, hogy Švejk megszólal álmában: – Igaza van, Müllerné, hogy vannak emberek, akik hasonlítanak egymáshoz. Kralupyban egy Jaroš nevû úr pumpákat csinált, és ez úgy hasonlított a pardubicei Lejhanz órásra, mintha kiköpte volna, ez meg szintén feltûnõen hasonlított a jièíni Piskorára, és mind a négyen együtt hasonlítot-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tak, egy ismeretlen öngyilkosra, akit felakasztva és teljesen megrothadva találtak egy tóban Jindøichùv Hradec mellett, mindjárt a vasúti töltés alatt, ahol valószínûleg a vonat alá vetette magát. – Újabb ásítás hallatszott, s még ez a kiegészítés: – Aztán az összes többieket nagy pénzbírságra ítélték, és holnap csináljon nekem, Müllerné, fõtt nudlit… – Švejk átfordult a másik oldalára, és tovább horkolt, miközben Jurajda, az okkultista szakács és az egyéves önkéntes között vita indult a jövõbeli dolgokkal kapcsolatban. Az okkultista Jurajda úgy vélte, hogy elsõ pillantásra talán ostobaságnak látszik, ha az ember tréfából olyasmirõl ír, ami a jövõben fog bekövetkezni, de kétségtelen, hogy igen gyakran még az ilyen viccek is komoly jóslatokat tartalmaznak, amikor az ember lelki szeme bizonyos titkos erõk hatása alatt fellebbenti az ismeretlen jövendõ fátylát. Ettõl a pillanattól fogva Jurajdának minden második szava az volt, hogy fátyol. Állandóan a jövõ fátylával jött elõ, míg végül áttért az emberi test regenerációjára, vagyis megújulására, közölte, hogy az ázalékok képesek megújítani a testüket, majd azzal a kijelentéssel fejezte be, hogy bárki letépheti egy gyík farkát, mégis ki fog nõni újra. Chodounský telefonista erre megjegyezte, hogy az emberek odalennének örömükben, ha náluk is úgy lenne, mint ezzel a farokkal a gyíkoknál. Vegyük például a háborút, amikor az embernek letépik a fejét vagy más testrészeit, és a hadvezetõség borzasztóan örülne az ilyesminek, mert egyáltalában nem lennének rokkantak. Egy olyan osztrák katona, akinek folyton új lába, keze, feje nõne, okvetlenül értékesebb volna, mint egy egész dandár. Az egyéves önkéntes kijelentette, hogy ma már, hála a fejlett haditechnikának, akár három transzverzális részre is sikeresen fel lehet darabolni az ellenséget. Van egy törvény az ázalékok családjába tartozó ostoros véglények testének megújhodásáról; minden kettévágott rész megújhodik, új szerveket kap, és önálló ostoros véglénnyé fejlõdik. Analogikus esetben minden csata után a csatában részt vevõ osztrák katonaság megháromszorozódna, megtízszerezõdne, minden lábszárhoz egy új, friss baka nõne. – Ha Švejk most hallaná magát – szólt közbe Vanìk számvivõ õrmester –, legalább felhozna nekünk erre valami példát. Švejk még álmában is reagált a nevére, „Hier”, dünnyögte, majd tovább horkolt, miután a katonai fegyelem ily módon megnyilatkozott belõle. A vagon nyitott ajtajában megjelent Dub hadnagy feje. – Itt van Švejk? – kérdezte. – Alszik, lajtnant úr, jelentem alássan – felelte az egyéves önkéntes. – Ha azt kérdem, hogy hol van, önkéntes, maga azonnal pattan, és idehívja. – Nem lehet, lajtnant úr, alszik. – Akkor költse fel! Csodálom, önkéntes, hogy ez nem jutott mindjárt az eszébe! Mégiscsak több

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html készséget kellene tanúsítania a feljebbvalói iránt! Maga még nem ismer engem? De majd ha megismer… Az egyéves Önkéntes költögetni kezdte Švejket. – Švejk, ég a ház, ébredj! – Mikor az Odkolek-féle malmok égtek – dörmögte Švejk visszafordulva a másik oldalára –, Vysoèanyból jöttek a tûzoltók… – Tetszik látni – mondta barátságosan az egyéves önkéntes Dub hadnagynak –, én költögetem, de hiába. Dub hadnagy dühbe gurult. – Hogy hívják magát, önkéntes? Marek? Aha, maga az a Marek önkéntes, aki folyton a fogdában ült, mi? – Igenis, lajtnant úr. Az önkéntesi tanfolyamot, hogy úgy mondjam, a börtönben végeztem el, azután pedig ledegradáltak, vagyis miután elbocsátottak a hadosztálybíróságról, ahol kiderült az ártatlanságom, bataillonsgeschichtsschreiberré neveztek ki, önkéntesi címem meghagyásával. – Nem lesz maga sokáig bataillonsgeschichtsschreiber – ordította Dub hadnagy vérvörösen, s a színváltozástól olyan lett az arca, mintha éppen feldagadna egy-két pofon után –, majd én teszek róla! – Lajtnant úr, kérem a kihallgatásra vezetésemet – mondta komolyan az egyéves önkéntes. – Ne játsszon velem – kiáltotta Dub hadnagy. – Adok én magának kihallgatást. Majd még találkozunk mi, de azt maga fenemód meg fogja bánni, mert majd megismer, ha még nem ismer! Dub hadnagy dühödten eltávozott a vagonból, izgalmában megfeledkezve Švejkrõl, noha az imént az a kitûnõ ötlete támadt, hogy maga elé szólítja Švejket, és így szól hozzá: „Lehelj rám!”, vagyis az utolsó eszközt is igénybe veszi Švejk törvénytelen alkoholizmusának megállapítása végett. Most azonban már késõ volt, mert mire egy fél óra múlva visszatért a vagonhoz, a legénység feketekávét kapott rummal. Švejk is ébren volt már, és Dub hadnagy hívására úgy ugrott ki a vagonból, mint a szöcske. – Lehelj rám! – ordította Dub hadnagy. Švejk rálehelte tüdejének egész tartalmát, s ezzel olyasféle hatást keltett, mint a forró szél, ha egy szeszgyár illatát viszi a mezõre. – Mi érzõdik terajtad, gazember? – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy énrajtam rum érzõdik.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Na látod, fiacskám – kiáltotta diadalmasan Dub hadnagy –, végre megfogtalak! – Igenis, lajtnant úr – mondta Švejk, a nyugtalanság legcsekélyebb jele nélkül –, éppen rumot faszoltunk a kávéba, és én elõbb a rumot ittam meg. De ha van valami új rendelkezés, lajtnant úr, hogy elõbb kell meginni a kávét, és csak azután a rumot, akkor bocsánatot kérek, legközelebb nem fog elõfordulni. – És miért horkoltál, amikor egy fél órával ezelõtt a vagonban voltam? Fel se tudtak költeni. – Jelentem alássan, lajtnant úr, én egész éjszaka nem aludtam, mert arra az idõre gondoltam, amikor még Veszprémben voltunk hadgyakorlaton. Akkor a kijelölt elsõ és második hadtest átvonult Stájerországon és Nyugat-Magyarországon, és bekerítették a mi negyedik hadtestünket, amelyik Bécsben és a környékén táborozott, ahol mindenfelé erõdítéseink voltak, de õk túlmentek rajtunk, és egészen a hídig értek, amit a Duna jobb partjáról csináltak a hidászok. Úgy volt, hogy mi megyünk offenzívába, és a segítségünkre jönnek valami csapatok északról, aztán meg délrõl is, Eszék felõl. Fel is olvasták nekünk napiparancsban, hogy a harmadik hadtest a segítségünkre fog jönni, hogy szét ne verjenek bennünket a Balaton meg Pozsony között, majd ha elõnyomulunk a második hadtest ellen. De semmit se ért az egész, mert amikor már úgy volt, hogy gyõzünk, akkor lefújták, az egészet, és a fehérszalagosok gyõztek. Dub hadnagy egy szót se szólt, és feldúltan elment onnét, de mindjárt vissza is jött a törzsvagontól, és azt mondta Švejknek: – Jusson eszetekbe, hogy eljön az az idõ, amikor vinnyogni fogtok elõttem! – Többet nem bírt mondani, és megint elment a törzsvagonhoz, ahol Ságner kapitány éppen kihallgatta a 12. század egy szerencsétlen katonáját. Ezt az illetõt Strnad õrmester vezette elõ, mert a katona már most gondoskodni kezdett a lövészárokbeli biztonságáról, és valahonnét az állomás mellõl elemelte egy disznóól bádoggal megerõsített ajtaját. Most rémülten, dülledt szemmel állt a kapitány elõtt, s azt hozta fel a mentségére, hogy az ajtót magával akarta vinni a dekkungba a srapnelek ellen, így akarta ferzicherolni[245]magát. Dub hadnagy élt az alkalommal, és nagy prédikációba kezdett arról, hogy a katonának hogyan kell viselkednie, mik a kötelességei a hazával és az uralkodóval szemben, aki egyben fõparancsnok és legfõbb hadúr is. De ha a zászlóaljban ilyen elemek vannak, ezeket ki kell irtani, meg kell büntetni, le kell csukni. Fecsegése annyira undorító volt, hogy Ságner kapitány megveregette a vádlott vállát, s azt mondta neki: – Na, fõ, hogy jót akart, máskor ne csináljon ilyet, ez hülyeség, vigye vissza azt az ajtót, ahonnét hozta, és aztán menjen a fenébe! Dub hadnagy az ajkába harapott, és azt gondolta, hogy egyedül rajta áll a zászlóalj felbomló fegyelmének megóvása. Ezért még egyszer visszament az állomás térségébe, s egy raktár mellett, amelyen óriási magyar-német felirat közölte, hogy tilos a dohányzás, egy üldögélõ katonát talált. Az illetõ újságot olvasott, és úgy eltakarta magát vele, hogy nem látszott a parolija. Dub rákiáltott, hogy „Habtacht!” – a katona egy Homonnán állomásozó magyar tartalék ezredhez tartozott.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Dub hadnagy megrázta, a magyar katona felállt, még csak szalutálásra sem méltatta Dubot, zsebre vágta az újságját, és megindult az országút felé. Dub hadnagy utánament, mintegy félig öntudatlanul, de a katona megszaporázta a lépteit, aztán hátrafordult, és gúnyosan könyökbe hajtotta a jobb karját, egynéhányszor meglóbálta, aztán ügetve eltûnt az országút menti alacsony kunyhók között. Dub hadnagy, mintegy jelezni akarván, hogy neki semmi köze ehhez a jelenethez, méltóságteljesen bement egy út menti kis boltba, szédülten rámutatott egy nagy spulni fekete cérnára, aztán zsebre vágta, kifizette, visszament a törzsvagonba, a zászlóaljordonánccal odahívatta a puccerjét, Kunertet, s így szólt hozzá, átadva a spulnit: – Mindenrõl nekem kell gondoskodni, tudom, hogy megfeledkezett a cérnáról. – Lajtnant úrnak alássan jelentem, hogy egész tucat spulnink van. – Hát akkor azonnal mutassa meg, és rögtön hozza ide. Azt hiszi, hogy elhiszem? Amikor Kunert visszatért egy egész doboz fehér és fekete spulnival, Dub hadnagy így szólt: – Látod, te gézengúz, jól nézd meg azt a cérnát, amit te hoztál, és most nézd meg az én nagy spulnimat! Látod, milyen gyönge a te cérnád, milyen könnyen szakad, most meg ide nézz az enyémre, milyen nehezen lehet eltépni. A harctéren nincs szükségünk semmiféle rongyokra, a harctéren mindent alaposan kell csinálni. Nahát, vidd vissza ezeket a cérnákat, és várj a parancsaimra, és jól jegyezd meg magadnak, hogy máskor semmit se csinálj a magad feje után, és gyere ide hozzám megkérdezni, ha vásárolni akarsz valamit. Ne akarj megismerni, te még nem ismersz a rossz oldalamról! Miután Kunert elment, Dub hadnagy Lukᚠfõhadnagyhoz fordult: – Az én puccerem nagyon intelligens ember. Hébe-hóba elkövet valami hibát, de különben nagyon jól beválik. A legfõbb erénye, hogy abszolúte becsületes. Bruckban kaptam egy csomagot vidékrõl, a sógoromtól, egy pár fiatal sült libát, és higgye el, hogy hozzá se nyúlt, és mivel én nem tudtam olyan gyorsan megenni mindent, inkább hagyta megromlani. Ez persze a fegyelem eredménye. A tisztnek nevelnie kell a katonáit. Lukᚠfõhadnagy értésére akarta adni ennek a hülyének, hogy nem figyel a fecsegésére, tehát az ablakhoz fordult, és azt mondta: – Igen, ma szerda van. Dub hadnagy azonban szükségét érezte, hogy mondjon valamit, tehát most Ságner kapitányhoz fordult, és egészen bizalmas, bajtársi hangon így szólt hozzá: – Kérem, Ságner kapitány, mi a véleménye…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Pardon, egy pillanat – mondta Ságner kapitány, és kiment a vagonból. Közben Švejk Kunerttal beszélgetett ennek gazdájáról. – Hol voltál az egész idõ alatt, hogy sose láttalak? – kérdezte Švejk. – Hiszen tudod – mondta Kunert. – Az én hülye öregemmel folyton van valami munka. Minden pillanatban hívatja az embert, és olyanokat kérdez tõle, amihez semmi köze. Azt is kérdezte, hogy a barátod vagyok-e, és én azt feleltem, hogy nagyon ritkán találkozunk. – Igazán szép tõle, hogy érdeklõdik utánam. Én is nagyon szeretem a gazdádat, a lajtnant urat. Csuda rendes, jószívû ember, és a katonákhoz olyan, mint egy igazi apa – mondta komolyan Švejk. – Azt csak képzeled – tiltakozott Kunert –, disznó pasas, és olyan hülye, mint a szar. Én már torkig vagyok vele, folyton csak szekíroz. – Ugyan, eredj már – bámult rá Švejk –, én mindig azt hittem, hogy nagyon rendes ember, igazán furcsán beszélsz a gazdádról, de hát minden puccer ilyennek születik. Mint például a Wenzl õrnagy puccerje, az semmi másnak nem hívja a gazdáját, mint nyavalyás, idióta hülyének, és a Schröder ezredes puccerje, amikor a gazdájáról beszélt, sohase emlegette másnak, csak húgyos dögnek és büdös bûzgombócnak. Ez azért van, mert minden puccer a gazdájától tanul. Ha a gazda nem káromkodna, akkor a puccer se utánozná. Budìjovicében még amikor a tényleges idõmet szolgáltam, volt egy Procházka nevû hadnagy, az nem sokat káromkodott, csak mindig azt mondta a puccerjének: „Te szende tehén!” Másféle káromkodást sose hallott tõle ez a puccer, akit Hibmannak hívtak. És ez a Hibman úgy megszokta ezt, hogy amikor leszerelt, azt mondta a papájának, a mamájának meg a nõvéreinek: „Te szende tehén”, és a menyasszonyának is ezt mondta, úgyhogy a nõ otthagyta, és beperelte becsületsértésért, mert a Hibman egészen nyilvánosan mondta ezt, valami táncmulatságon, neki meg a papájának meg a mamájának. És a nõ nem akart neki megbocsátani, és a bíróság elõtt azt is kijelentette, hogy ha valami félreesõ helyen hívta volna tehénnek, akkor talán, kiegyezne vele, de így ez egy európai botrány. Köztünk legyen mondva, Kunert, én ezt sohase hittem volna a te gazdádról. Énrám már akkor is olyan szimpatikus benyomást tett, amikor elõször beszéltem vele, mint egy frissen füstölt hurka, és amikor másodszor beszéltem vele, úgy jött nekem elõ, mint aki nagyon olvasott ember, és valahogy át van szellemülve. Te hová valósi vagy? Egyenesen Budìjovicébe? Látod, ez derék, ha valaki egyenesen való valahová. És hol laksz ott? Az árkádok alatt? Az jó, legalább nyáron hûvös van nálatok. Családod van? Asszony és három gyerek? Akkor te szerencsés vagy, pajtás, legalább lesz, aki megsirasson, mint ahogy az én Katz feldkurátom mondta mindig a prédikációjában, és úgy is van, mert én hallottam egyszer egy beszédet, amit egy ezredes mondott Bruckban a tartalékosoknak, akik onnét Szerbiába mentek, hogy amelyik katona családot hagy otthon, és elesik a csatatéren, az ugyan széttépi az összes családi kötelékeket… tudniillik azt mondta: „Mikor megfan hulla, egy hulla a családnak, családi köteléket elszakadta, és mégis megfan sokkal több, megfan egy held, mert áldozta az élet a natyobb családra, a Vaterlandra.”[246]Te a negyedik emeleten lakol? A földszinten? Igazad van, most jut eszembe, hogy a budìjovicei fõtéren nincs is négyemeletes ház. Már mész? Aha, a gazdád ott áll a törzsvagon elõtt, és ide kukucskál. Ha netalán megkérdezné

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tõled, hogy nem-e beszéltünk itt õróla, ne felejtsd el megmondani neki, hogy milyen szépen beszéltem róla, hogy ritkán találkoztam ilyen tiszttel, aki ilyen baráti és apai módon viselkedne, mint õ. Ne felejtsd el megmondani neki, hogy az én meglátásom szerint õ egy nagyon olvasott ember, és azt is mondd meg neki, hogy nagyon intelligens. Mondd meg azt is, hogy én figyelmeztettelek, hogy legyél rendes, és csinálj meg neki mindent, amit csak kiolvasol a szemébõl. Nem fogod elfelejteni? Švejk beszállt a vagonjába, és Kunert elment a cérnával a maga vackába. Negyedóra múlva tovább indultak Újcsabina felé, leégett falvakon át, amilyen például Brestov és Radvány volt. Látszott, hogy itt már nem babra ment a játék. A Kárpátok oldalait, lejtõit lövészárkok barázdálták, völgyrõl völgyre húzódtak az új talpfákra épített pálya mentén, mindkét oldalon nagy gránáttölcsérek tátongtak. A vasút a Laborc felsõ folyását követte, s a Laborcba ömlõ patakokon keresztül néhol új hidak látszottak a régi átjárók üszkös gerendái mellett. Mezõlaborc körül az egész völgy fel volt dúlva és túrva, mintha óriásvakondok seregei dolgoztak volna itt. A patakocskán túl az országút felszaggatva, szétlõve, s mellette letaposott foltok látszottak, ahol katonák táboroztak. Az esõk, felhõszakadások osztrák egyenruhafoszlányokat tártak fel a gránáttölcsérek szélén. Újcsabinán túl egy leégett fenyõ állt, ágai között egy osztrák gyalogos bakancsa lógott egy darab sípcsonttal. Lomb és tûlevél nélküli erdõk látszottak, ahogy a tüzérségi tûz hagyta õket, koronátlan fák és szétlõtt tanyák. A vonat lassan haladt a frissen épített töltésen, úgyhogy az egész zászlóalj alaposan szemügyre vehette és megkóstolhatta a háborús örömöket, s a fehér keresztes katonai temetõk láttán, amelyek a kis fennsíkokon és a kipusztított lejtõkön derengtek, lassan, de biztosan felkészülhetett a becsület mezejére, melynek végét egy fehér kereszten himbálódzó sáros osztrák katonasapka jelzi. A Kašperské Hory-i németek, akik a hátsó vagonokban ültek, és még a milovicei állomáson is azt bömbölték, hogy „Wann ich kumm, wann ich wieda kumm…” – Homonnától kezdve elcsöndesültek, mert belátták, hogy azok közül, akiknek a sapkája most a sírokon lóg, sokan ugyanígy énekeltek arról, hogy milyen jó lesz hazamenni, és örökre otthon maradni a kedvesükkel. Mezõlaborcon a szétlõtt, leégett állomásépület mögött álltak meg, amelynek üszkös falaiból görbült vasgerendák bámultak a világba. A leégett állomás helyett egy hosszú fabarakkot építettek sebtében; ennek falait a legkülönbözõbb nyelvû plakátok díszítették: „Jegyezzetek osztrák hadikölcsönt!”

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Egy másik hosszú barakkban volt a Vöröskereszt kirendeltsége, éppen kilépett belõle egy kövér katonaorvos két ápolónõvel; az ápolónõk torkuk szakadtából nevettek a katonaorvoson, aki állathangokat utánozott a szórakoztatásukra, és sikertelenül megpróbált röfögni. A vasúti töltés alatt, a patak völgyében, egy szétlõtt tábori konyha állt. Švejk odamutatott, és így szólt Balounhoz: – Oda nézz, Baloun, mi vár ránk a legközelebbi jövõben. Éppen menázsit kellett volna osztani, abban a pillanatban becsapott egy gránát, és így elintézte az egészet. – Ez szörnyû – sóhajtott Baloun –, sohase képzeltem volna, hogy ilyesmi vár rám, de hát az én nagy gõgösségem miatt van ez, mert én, utolsó gazember, aki vagyok, tavaly télen bõrkesztyût vettem magamnak Budìjovicében. Nekem már nem volt jó erre a parasztmancsomra a régi kötött kesztyû, amilyet megboldogult tatám is viselt, mindig csak arra a bõrbelire, városira vágytam. A tatám még borsót evett, de én azt látni se akartam, csak mindig baromfit. Még a közönséges disznóhúsra is felhúztam az orromat; muszáj volt, hogy az asszony, meg ne verjen érte az úristen, sörös lére eressze. – A teljesen kétségbeesett Baloun általános gyónásba kezdett: – Káromoltam az Isten szentjeit, a Malše mellett egy kocsmában meg Dolní Zahájiban elpáholtam egy káplánt. Istenben még hittem, azt nem tagadtam, de a Szent Józsefben már kételkedtem. Minden szentet megtûrtem a házban, csak a Szent Józsefnek kellett repülni, és most megbüntetett az Úristen a sok bûnömért és erkölcstelenségemért. Mennyi ilyen erkölcstelenséget mûveltem a malomban, hogy káromkodtam az apámra, megkeserítettem az öregségét, szekíroztam az asszonyt… Švejk elgondolkodott: – Maga molnár, ugye? Akkor tudhatta volna, hogy Isten malmai lassan õrölnek, de biztosan, na látja, most maga miatt kitört ez a világháború. Az egyéves önkéntes is bekapcsolódott a beszélgetésbe: – Bizony, Baloun, maga nagyon elvágta maga alatt a fát azzal a káromlással, meg hogy nem ismerte el az összes szenteket, hiszen tudnia kell, hogy a mi osztrák hadseregünk már évek óta tisztán katolikus hadsereg, melynek a mi legfelsõbb hadurunk nyújtja a legragyogóbb példát. Hogy mer maga egyáltalán kijönni a harctérre, szívében a gyûlölet mérgével istennek bizonyos szentjei iránt, amikor a hadügyminisztérium a helyõrségparancsnokságon keresztül jezsuita exhortációkat rendezett a tiszt urak részére, s amikor mi is részt vettünk a katonai feltámadás ünnepségén? Jól megértette, amit mondtam, Baloun? Érti, hogy maga tulajdonképpen a mi dicsõ hadseregünk dicsõ szelleme ellen vét? Mint például azzal a szent Józseffel, akirõl megemlítette, hogy a képének nem volt szabad ott lógnia a maga szobájában. Baloun, Baloun, hiszen õ éppen azoknak a patrónusa, akik meg akarnak lógni a katonaságtól. Szent József ács volt, s maga talán ismeri azt a cseh mondást a lógásról, hogy: „Lássuk csak, hol hagyott egy lyukat az ács.” Hányan mentek már hadifogságba ezzel a jelszóval, látván, hogy nincs más hátra, amikor minden oldalról bekerítették õket, s õk menteni akarták a bõrüket, de korántsem egoista szempontból, hanem menteni akarták magukat, mint a hadsereg tagjai, hogy késõbb, ha majd megjönnek a hadifogságból, odaállhassanak a császár elé, és azt mondhassák: itt vagyunk, és várjuk a további parancsokat! Érti már, Baloun?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Nem értem – sóhajtott Baloun –, különben is nagyon nehéz a fejem. Nekem mindent tízszer kell elismételni. – Alább nem adod? – kérdezte Švejk. – Na jó, megmagyarázom neked még egyszer. Itt most azt hallottad, hogy ahhoz kell tartsad magadat, hogy milyen szellem uralkodik a hadseregben, hogy hinni fogsz, a Szent Józsefben, és amikor be leszel kerítve az ellenségtõl, keresni fogod, hogy hol hagyott egy lyukat az ács, hogy megõrizd magadat a császár õfelségének, egy új háborúnak. Most már talán érted, és jól teszed, ha egy kicsit részletesebben meggyónod nekünk, hogy miféle erkölcstelenségeket mûveltél abban a malomban, de nehogy aztán valami olyasmit mesélj, mint abban az anekdotában az a lány, aki elment gyónni a plébános úrhoz, és amikor már meggyónta mindenféle bûnét, egyszerre csak szégyenkezni kezdett, és azt mondta, hogy minden éjszaka erkölcstelenséget mûvelt. Na persze, ahogy a plébános úr ezt meghallotta, mindjárt csurogni kezdett a nyál a papulájából, és azt mondta: „No, ne szégyelld magad, kedves lányom, hiszen én az Úristen helyett vagyok itt, meséld csak el nekem szép részletesen a te erkölcstelenségedet.” De az a lány sírva fakadt, hogy õ szégyelli magát, hogy az valami borzasztó erkölcstelenség, és a pap megint figyelmeztette, hogy õ a lelki atyja. A végén hosszas vonakodás után a lány elkezdte, hogy õ mindig levetkõzik, és lefekszik az ágyba. Aztán megint nem lehetett kihúzni belõle egy szót se, csak még jobban bõgött. A plébános megint noszogatta, hogy ne szégyellje magát, hogy az ember a bûnök edénye születésétõl fogva, de az Úr irgalma végtelen. Így hát a lány elszánta magát, és sírva azt felelte: „Mikor aztán levetkõzve feküdtem az ágyban, elkezdtem kipiszkálni a piszkot a lábujjaim közül, és megszagoltam.” Szóval ez volt az õ egész erkölcstelensége. De remélem, Baloun, hogy te nem ilyet csináltál a malomban, és most valami rendesebb dolgot fogsz mesélni nekünk, valami igazi erkölcstelenséget. Kiderült, hogy Baloun, mint mondotta, parasztasszonyokkal mûvelt erkölcstelenséget a malomban, amely erkölcstelenség abból állt, hogy elkeverte a lisztjüket, s ezt nevezte õ szellemi együgyûségében erkölcstelenségnek. A legjobban Chodounský, a távírász csalódott, és megkérdezte Balountól, hogy tényleg nem történt-e semmi a parasztasszonyokkal ott a malomban, holmi liszteszsákokon, mire Baloun legyintve így felelt: – Ahhoz én buta voltam. A legénységgel közölték, hogy Palotán túl lesz ebédosztás, a Lupka-szorosban, s a zászlóalj számvivõ õrmestere be is ment Mezõlaborc községbe a századkonyhák szakácsaival és Cajthaml hadnaggyal, aki a zászlóalj gazdasági ügyeit intézte. Beosztottak melléjük még négy katonát is, mint õrjáratot. Nem egészen egy fél óra múlva három disznóval jöttek vissza, melyeket a hátsó lábukon megkötöztek, továbbá egy síró ruszin családdal, amelytõl a disznókat elrekvirálták, végül a Vöröskereszt barakkjabeli kövér katonaorvossal, aki hevesen magyarázott valamit a vállát vonogató Cajthaml hadnagynak. Veszekedésük a törzsvagon elõtt érte el tetõpontját, amikor a katonaorvos a szemébe mondta Ságner kapitánynak, hogy a disznók a Vöröskereszt kórházának járandóságát képezik, amirõl viszont a rutén paraszt semmit se akart tudni, és kérte, hogy adják vissza a disznóit, ez az utolsó

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vagyona, semmi esetre se adhatja oda annyiért, amennyit kifizettek neki. Közben a disznókért kapott pénzt, amit a markában szorongatott, Ságner kapitány kezébe nyomta, miközben az asszony a kapitány másik kezét fogta, és csókolgatta azzal az alázatossággal, amely mindig is jellemezte ezt a vidéket. Ságner kapitányt mindez teljesen fõbe kólintotta, és eltartott egy darabig, amíg sikerült ellöknie magától az öreg parasztasszonyt. De semmit sem ért vele, az asszony helyett fiatal erõk léptek sorompóba, és tovább nyaldosták a kapitány kezét. Cajthaml hadnagy mindazonáltal a lehetõ leghivatalosabb hangon tett jelentést: – Ennek a fickónak még tizenkét disznója van, az árat pedig szabályszerûen megkapta a gazdasági ügyekre vonatkozó legutóbbi, 12420. számú hadosztályparancs szerint. E parancs 16. paragrafusa értelmében a háborútól nem sújtott helyeken a felvásárolt sertés jószág maximális ára élõsúlyban kilónként 2 korona 16 fillér; háború sújtotta helyeken ehhez hozzáadandó élõsúlyban kilónként 36 fillér, vagyis egy kiló maximális ára 2 korona 52 fillér. Megjegyzés: azon esetekben, amikor megállapítást nyer, hogy a háború sújtotta terület gazdaságainak sertésjószágállománya hiánytalanul megmaradt, és élelmezési célokból az átvonuló alakulatokhoz továbbítható, az elrekvirált sertéshús ára ugyanannyi, mint a háború által nem sújtott területeken, élõsúlyban kilónként 12 fillér pótlással. Amennyiben a helyzet ebbõl a szempontból nem teljesen világos, a helyszínen bizottság, komisszió állítandó össze az érdekelt félbõl, az átvonuló katonai alakulat parancsnokából és abból a tisztbõl vagy (kisebb alakulat esetén) számvivõ õrmesterbõl, aki a gazdasági hivatalt veszeti. Cajthaml hadnagy mindezt a hadosztályparancs másolatából olvasta fel, melyet állandóan magával hordott, s amelybõl szinte betéve tudta már, hogy a front mögötti területeken a murokrépa kilójáért fizetendõ összeg 15-30 fillérrel emelendõ, az „Offiziersmenageküchenabteilung” pedig a front mögötti területeken 1 korona 75 fillért fizethet egy kiló karfiolért. Akik ezt az árszabást Bécsben kidolgozták, úgy képzelték el a front mögötti területet, mint valami murokrépában és karfiolban dúskáló Kánaánt. Cajthaml hadnagy persze mindezt németül olvasta fel az izgatott parasztnak, s ugyancsak németül kérdezte meg tõle, hogy érti-e; mikor a paraszt megrázta a fejét, ráordított: – Szóval komissziót akarsz? A paraszt megértette a komisszió szót, ezért bólintott, s miközben disznóit már el is cipelték vesztõhelyükre a tábori konyhák felé, a rekvirálásra kijelölt szuronyos katonák körülvették a tulajdonost, és a bizottság megindult a tanyája felé, hogy megállapítsa, vajon 2 korona 52 fillért vagy pedig csak 2 korona 28 fillért kell-e kapnia egy kilóért. De még rá se léptek a községbe vezetõ útra, amikor a tábori konyhák felõl felhangzott a disznók hármas halálsivítása.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A paraszt megértette, hogy mindennek vége, és kétségbeesetten felkiáltott: – Davajtye mnye za kazsdiu szvinyu dva rinszkija![247] Erre a négy katona még szorosabban vette körül, s az egész család elállta Ságner kapitány és Cajthaml hadnagy útját, letérdelve elõttük az út porában. Az anya és két leánya átölelte a két tiszt térdét, jótevõknek nevezte õket, míg végül a paraszt a ruszinok ukrán tájszólásában rájuk kiáltott, hogy álljanak fel, hadd zabálják meg a katonák a disznókat, és forduljanak fel tõle. Ezzel a bizottság be is fejezte mûködését, s mivel a paraszt egyszerre csak feldühödött, és ököllel fenyegetõzni kezdett, az egyik katona puskatussal olyat húzott a bekecsére, hogy csak úgy szólt, mire az egész család keresztet vetett, és az apával együtt futásnak eredt. Tíz perccel ezután a zászlóalj számvivõ õrmestere és Matušiè zászlóaljordonánc már disznóvelõt kóstolgatott a vagonjában; az õrmester derekasan tömte magát, s idõnként epésen odaszólt az írnokoknak: – Zabálnátok ti is, mi? Hja, fiúk, ez csak a sarzsiknak jár. A szakácsoknak vese és máj, a rechnungsfeldvébl uraknak velõ és fejhús, az írnokoknak pedig csak kétszer akkora húsadag, mint amennyit a legénység kap. Már Ságner kapitány is kiadott egy parancsot a tisztikonyhára vonatkozóan: – Köménymagos disznósült, kiválasztani a legjobb húst, hogy ne legyen túl kövér! Így történt, hogy amikor a Lupka-szorosban a legénység megkapta a menázsit, minden katona csak két apró kis darab húst talált a csajka levesében, s aki még rosszabb csillagzat alatt született, csak egy darab szõrt talált. A konyhán a szokásos katonai nepotizmus uralkodott, melynek kegyeit kiélvezték mindazok, akik közel álltak az irányító klikkhez. A puccerek zsíros pofával járkáltak a Lupka-szorosban. Minden ordonáncnak olyan volt a hasa, mint a dob. Égbekiáltó dolgok történtek. Marek egyéves önkéntes botrányt rendezett a konyhánál, mert igazságos akart lenni, s amikor a szakács „Ez a mi geschichtsschreiberünké” megjegyzéssel egy tisztességes szelet fõtt combot rakott a csajkájába, kijelentette, hogy háborúban mindenki egyenlõ, ami általános helyesléssel találkozott, és kiindulópontul szolgált a szakácsok szidalmazására. Az egyéves önkéntes visszadobta a kapott húst, hangsúlyozva, hogy nem kíván semmilyen protekciót. A konyhások azonban félreértették, azt hitték, hogy a bataillonsgeschichtsschreiber nincs megelégedve, s a szakács odasúgta neki, hogy jöjjön vissza menázsiosztás után, akkor kap egy darab disznólábat. Az írnokoknak is fénylett a képe, a szanitécek majd kipukkadtak a jóllakottságtól, s e földre

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szállt isteni áldás körül még ott hevertek mindenütt a legutóbbi harcok eltakarítatlan emlékei: töltényhüvelyek, üres konzervdobozok, orosz, osztrák és német egyenruhafoszlányok, szétlõtt kocsik alkatrészei, hosszú, véres gézkötések és vatták. Az egykori állomásépület mellett, melybõl csak egy halom roncs maradt, egy öreg fenyõfába becsapott egy gránát, és nem robbant fel. Mindenütt gránátszilánkok látszottak, és valahol a közvetlen közelben minden bizonnyal katonákat temethettek, mert szörnyû rothadás-szag terjengett. S a seregek nyomában, amelyek erre jártak, és az állomás körül táboroztak, mindenütt nemzetközi eredetû emberi ürülék halmocskái emelkedtek, Ausztria, Németország és Oroszország valamennyi nemzetiségének terméke gyanánt. A legkülönbözõbb nemzetiségû és felekezetû katonák piszka hevert egymás mellett vagy egymás fölött, a legteljesebb egyetértésben. A puskagolyók szitává lyukasztottak egy félig szétrobbant víztartályt, egy fából épült bakterházat és általában mindent, aminek fala volt. Hogy a háborús örömök benyomása még teljesebb legyen, egy közeli magaslatról füstfelhõk szálltak az égre, mintha egy egész falu égne ott, nagyszabású hadmûveletek középpontjában. De csak kolerás és tífuszos barakkokat égettek, igen nagy örömére azoknak az uraknak, akik Mária fõhercegnõ protektorátusa alatt e kórház igazgatásába belefolytak, s akik telelopták a zsebüket holmi nem létezõ kolerás és tífuszos barakkokra vonatkozó számlák segítségével. Most a barakkoknak egy szerény csoportja mindent magára vehetett az összes többiek helyett, s az égõ szalmazsákok bûzében a fõhercegi protektorátus egész tolvajkodása is felszállt az ég felé. Az állomás mögött egy sziklán a sietõs birodalmi németek már emlékmûvet is állítottak az elesett brandenburgiaknak, ezzel a felirattal:Den Helden von Lupkapass ,[248]továbbá egy hatalmas, bronzból öntött birodalmi német sassal; a talapzaton pedig kifejezetten feltüntették, hogy ez a dísz orosz ágyúkból készült, melyeket birodalmi német ezredek zsákmányoltak a Kárpátok felszabadításakor. E különös és még szokatlan légkörben pihent ebéd után a zászlóalj a vagonokban; ugyanakkor Ságner kapitány és a zászlóaljadjutáns még mindig nem tudott megegyezni a dandárparancsnokság rejtjeles távirataival kapcsolatban, melyek a zászlóalj további útirányáról szóltak. A dandár homályos közlései alapján úgy nézett ki a dolog, mintha nem is kellett volna idejönniük a Lupkaszorosba, s mintha már Sátoraljaújhelytõl fogva elvétették volna az irányt, a táviratok ugyanis a következõ helységeket emlegették: Csap – Ungvár, Kisberezna – Uzsok. Tíz perc múlva kiderül, hogy a dandárparancsnokságon ülõ törzstiszt valami nagy mamlasz, mert rejtjeles távirat érkezik, és azt kérdezi, hogy a 75. ezred 8. menetzászlóalja beszél-e (melynek katonai rejtjele G 3.). A dandárparancsnokságon ülõ mamlaszt rendkívül meglepi a válasz, hogy jelen esetben a 91. ezred 7. menetzászlóaljáról van szó, és megkérdi, kitõl kaptak parancsot arra, hogy a stryji katonai vonalon Munkácsra menjenek, amikor a marsruta a galíciai Sanokot tûzte ki célul a Lupka-szoroson keresztül. A mamlasz még jobban meg van lepve, hogy a válasz a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Lupka-szorosból érkezik, s a következõ rejtjeles távirattal felel: Menetirány változatlan, Lupkaszoros-Sanok, további parancsok a célnál. Ságner kapitány visszatérése után a törzsvagonban vita indul holmi fejetlenségrõl, és határozott célzások hangzanak el arra vonatkozóan, hogy a birodalmi németek nélkül a keleti hadtest teljesen fejetlen volna. Dub hadnagy megpróbálja védelmébe venni az osztrák vezérkar fejetlenségét, és arról locsog valamit, hogy az itteni vidéket meglehetõsen elpusztították a nemrégi harcok, s a pályát még nem lehetett kellõképpen rendbe hozni. A tisztek valamennyien részvéttel néznek rá, mintha azt akarnák mondani: ez az úr igazán nem tehet arról, hogy hülye. Mivel nem talál ellenállásra, Dub hadnagy tovább fecseg ama felséges benyomásról, melyet ez a szétdúlt vidék tesz rá, szemléltetõen ábrázolva, hogy milyen csapásokra képes hadseregünk vasökle. Megint nem felel neki senki, mire megismétli: – Igen, nem vitás, kétségtelen, az oroszok fejvesztve menekültek innét. Ságner kapitány arra gondol, hogy a legelsõ alkalommal, majd ha a legveszélyesebb lesz a helyzet a lövészárokban, Dub hadnagyot tiszti járõrrel kiküldi a drótakadályok mögé az ellenséges állások felderítésére, s odasúgja Lukᚠfõhadnagynak, akivel együtt könyököl a vagon ablakában: – Ezeket a civileket az ördög sózta a nyakunkba. Minél nagyobb intellektuel, annál nagyobb marha. Úgy látszik, Dub hadnagy soha nem fogja abbahagyni a fecsegést. Tovább magyarázza a tisztikarnak, hogy mit olvasott a lapokban a kárpáti harcokról és a kárpáti szorosokért vívott küzdelmekrõl a San menti osztrák-német offenzíva idején. Úgy beszél minderrõl, mintha nemcsak részt vett volna e harcokban, hanem személyesen irányította volna az összes hadmûveleteket. Különösen undorítóak az ilyen mondatai: – Aztán Bukovsko felé vonultunk, hogy biztosítsuk a Bukovsko-Dynov vonalat, Nagypolánynál összeköttetést teremtettünk a bártfai hadtesttel, és szétvertük az ellenség szamarai hadosztályát. Lukᚠfõhadnagy nem bírta tovább, és odaszólt Dub hadnagynak: – Amirõl nyilván már a háború elõtt beszélgettél a járási kapitányoddal. Dub hadnagy ellenségesen nézett vissza Lukᚠfõhadnagyra, és kiment a vagonból. A katonavonat fent állt a töltésen, s néhány méterrel lejjebb, a töltés aljában, különbözõ tárgyak hevertek; az orosz katonák dobálták el, akik nyilván ezen az árkon keresztül vonultak vissza. Volt itt rozsdás teáskanna, fazék, tölténytáska. A legkülönbözõbb tárgyak mellett szögesdrót-te-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kercsek is feküdtek s megint csak azok a véres gézkötések és vatták. Az árok partján néhány katona állt csoportba verõdve, és Dub hadnagy azonnal megállapította, hogy Švejk is ott van köztük, és elõadást tart valamirõl. Persze rögtön odament. – Mi történik itt? – csattant fel szigorúan Dub hadnagy, és egyenesen megállt Švejk elõtt. – Lajtnant úrnak jelentem alássan – felelte Švejk mindannyiuk nevében –, hogy nézelõdünk. – És mit néztek? – kiáltotta Dub hadnagy. – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy lenézünk az árokba. – És ki adott erre engedélyt? – Lajtnant úrnak jelentem alássan, hogy ez még a Schláger ezredes urunk kívánsága volt Bruckban. Mikor elbúcsúzott tõlünk, hogy most kimegyünk a harctérre, azt mondta a beszédében, hogy ha majd elhagyatott csatatereken megyünk keresztül, mindnyájan nézzünk meg jól mindent, hogy hogyan folyt a harc, és minek láthatnánk a hasznát. És mi most itt azt látjuk, lajtnant úr, ebben a gödörben, hogy mennyi mindent kell egy katonának elhajigálni futás közben. Azt látjuk itt, lajtnant úr, jelentem alássan, hogy ostoba dolog, ha egy katona mindenféle fölösleges holmit cipel magával. Az csak fölöslegesen megterheli õt. Fölöslegesen kifárad tõle, és ha ilyen terheket hurcol magával, nem tud könnyen harcolni. Dub hadnagyban mindjárt felcsillant a remény, hogy végül mégiscsak sikerül hadbíróság elé állítani Švejket antimilitarista és hazaáruló propaganda címén, s ezért gyorsan megkérdezte: – Maga tehát azt hiszi, hogy a katonának el kell dobálnia a töltényeit, mint ahogy ebben a gödörben látjuk, vagy a szuronyát, amit szintén ott látok? – Ó, dehogyis, lajtnant úr, jelentem alássan, isten õrizz – felelte Švejk barátságosan elmosolyodva –, tessék csak oda lenézni arra az eldobott bádogbilire. És valóban, a töltés aljában ott hevert nagy hetykén egy málladozó zománcú, rozsdaette éjjeliedény, különbözõ fazekak roncsai között; e háztartási szolgálatra alkalmatlanná vált tárgyakat az állomásfõnök dobatta ide, nyilván azért, hogy anyagot nyújtson az eljövendõ korok archeológusainak vitáihoz; bizonyára bediliznek majd e lelettõl, s az iskolákban a zománcbilik korát tanítják a gyerekeknek. Dub hadnagy merõen bámulta e tárgyat, de hiába, kénytelen volt megállapítani, hogy csakugyan azon rokkantak családjába tartozik, akik zsenge ifjúságukat az ágy alatt töltötték. A bili óriási hatást tett mindannyiukra, s mivel Dub hadnagy hallgatott, Švejk szólalt meg: – Lajtnant úrnak jelentem alássan, Podebradyban egyszer szép kis hecc volt egy ilyen bilivel. A

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mi vinohradyi kocsmánkban sokat meséltek róla. Tudniillik akkortájt kezdték kiadni Podebradyban a „Függetlenség” címû lapocskát, és a podebradyi patikus volt benne a fejes, szerkesztõnek meg a domažlicei Ladislav Hájeket tették meg. Ez a patikus úr egy olyan csudabogár volt, hogy régi fazekakat gyûjtött meg más ilyen értékeket, úgyhogy kész múzeum volt az az ember. Egyszer ez a domažlicei Hájek meghívta vendégségbe a podebradyi fürdõkbe egy barátját, aki szintén újságokba írt, és ott aztán együtt berúgtak, mert már egy hete nem látták egymást, és ez a barát megígérte, hogy hálából a vendéglátásért ír neki egy tárcát abba a „Függetlenség”-be, abba a független lapba, amitõl a Hájek függött. És meg is írt egy tárcát egy ilyen gyûjtõrõl, aki a Labe partján talált a homokban egy ócska bilit, és azt hitte, hogy az a Szent Vencel sisakja, és olyan nagy felhajtást csinált vele, hogy a Brynych püspök is odament megnézni a serblit egy egész processzióval meg zászlókkal. A podebradyi patikus meg azt hitte, hogy õrá céloznak, és attól fogva hadilábon állt a Hájek úrral. Dub hadnagy a legszívesebben lelökte volna Švejket az árokba, de erõt vett magán, és rákiáltott a katonákra: – Azt mondom, ne sokat ácsorogjatok itt! Ti még nem ismertek engem, de majd megismertek! – Maga itt marad, Švejk – mondta rettenetes hangon, amikor Švejk a többiekkel együtt megindult a vagonok felé. Ketten maradtak, szemben egymással, és Dub hadnagy azon törte a fejét, hogy mit mondjon, amivel megrettentheti Švejket. De Švejk megelõzte: – Jelentem alássan, lajtnant úr, csak az idõjárás maradjon ilyen, mint most. Nappal nem túl nagy a hõség, az éjszakák is elég kellemesek, úgyhogy ez a legmegfelelõbb idõ a háborúzáshoz. Dub hadnagy elõvette a revolverét, és megkérdezte: – Tudod, mi ez? – Lajtnant úrnak jelentem alássan, tudom. Tudniillik a Lukᚠfõhadnagy úré is ilyen. – Nahát akkor jegyezd meg magadnak, gazember! – mondta komolyan és méltóságteljesen Dub hadnagy, eltéve a revolverét. – Legalább tudni fogod, hogy valami nagy kellemetlenség történhetik veled, ha folytatod a propagandádat. Dub hadnagy elment, s közben ezt ismételgette magában: „Most jól megmondtam neki, ez a helyes kifejezés: propaganda, igen, propaganda!…” Mielõtt visszamenne a vagonjába, Švejk még sétál egy kicsit, és ezt dörmögi maga elé: – Hová is soroljam ezt az alakot? – És minél többet gondolkozik rajta, annál világosabb lesz elõtte, hogy a „félseggfej” elnevezés illik a legjobban a Dub-féle emberek fajtájára.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A katonai szótár már õsidõktõl fogva igen nagy szeretettel alkalmazta a „seggfej” szót; e tisztes megjelölés fõként ezredesekre vagy idõsebb kapitányokra és õrnagyokra vonatkozott, s mintegy fokozása volt a „rohadt trotli” kifejezésnek. Melléknév nélkül a trotli szó voltaképp gyengéd érzéseket fejezett ki egy-egy öreg ezredessel vagy õrnaggyal kapcsolatban, aki ugyan sokat ordított, de azért szerette a katonáit, és megvédte õket más ezredekkel szemben, különösen, ha idegen õrjáratokról volt szó, amelyek kocsmákból szedték össze a trotli katonáit, amikor nem volt kimenõjük. A trotli gondoskodott a katonáiról, megkövetelte, hogy rendes legyen a menázsi, de mindig volt valami vesszõparipája, valami bogara – ezért volt „trotli”. De amikor a trotli fölöslegesen szekírozta a legénységet és a sarzsikat, éjjeli gyakorlatokat és hasonló jókat eszelt ki, akkor „rohadt trotli” lett belõle. A „rohadt trotli” azután a gonoszságnak, szekatúrának és hülyeségnek egy felsõbb fejlõdési fokán „seggfejjé” vált. Ez a szó mindent magában foglalt, és igen nagy a különbség a civil seggfej és a katonai seggfej között. Az elõbbi, a civil, szintén feljebbvaló, s a hivatalszolgák és az alacsonyabb beosztású tisztviselõk részérõl szintén ennek az elnevezésnek örvend. Filiszter õ és bürokrata, aki például szemére veti az embernek, hogy egy fogalmazvány nincs jól leitatva stb. Egyáltalán, baromi és hülye jelenség az emberi társadalomban, mert az ilyen szamár közben a derék embert játssza, mindenhez érteni akar, mindent meg tud magyarázni, és mindentõl megsértõdik. De aki volt már katona, azonnal be fogja látni, hogy mi a különbség a fent említett egyén és az egyenruhás seggfej között. Itt ez a szó az olyan trotlit jelentette, aki „rohadt” is volt, csakugyan rohadt, fejjel ment neki mindennek, és mégis megállt minden akadály elõtt; aki nem szerette a katonákat és hasztalanul küzdött ellenük; aki nem tudta kivívni magának a „trotli” és a „rohadt trotli” tekintélyét. Egyes helyõrségekben, például Trientben, seggfej helyett „vén szarost” mondtak. De mindenütt idõsebb személyekrõl volt szó, s ha Švejk gondolatban félseggfejnek nevezte Dub hadnagyot, ezzel teljesen logikusan azt juttatta kifejezésre, hogy akár a korát, akár a rangját, akár bármilyen másik tulajdonságát vesszük, Dub hadnagy egyelõre csak ötvenszázalékos seggfejnek tekinthetõ. Ezekkel a gondolatokkal ment vissza a vagonja felé, és útközben találkozott Kunerttal, Dub puccerjével, akinek fel volt dagadva az arca, és érthetetlenül dadogott valamit, hogy az elõbb beleütközött a gazdájába, és Dub hadnagy minden ok nélkül felpofozta, mert azt mondja, kétségtelen adatai vannak arról, hogy sûrûn érintkezik Švejkkel. – Ebben az esetben – mondta Švejk nyugodtan – raportra megyünk. Az osztrák katonának csak bizonyos meghatározott esetekben szabad felpofoztatnia magát. De a te gazdád túlment minden határon, mint ahogy az öreg Savoyai Jenõ mondta: „Eddig és ne tovább.” Neked most raportra kell menni, és ha nem mész, én foglak felpofozni, hogy megtanuld, mi az a fegyelem a hadseregben. A karlíni kaszárnyában volt egy Hausner nevû hadnagy, és ennek is volt egy puccerje, és szintén pofozta és rugdosta. Egyszer ez a puccer úgy fel lett pofozva, hogy egészen belehülyült, és raportra jelentkezett, és a raporton kijelentette, hogy meg lett rugdosva, mert mindent összeke-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html vert, és a gazdája tényleg bebizonyította, hogy hazudik, mert aznap nem rugdosta meg, hanem csak felpofozta, úgyhogy ezt a kedves puccert hamis rágalmazásért három hétre lecsukták. – De ez semmit se változtat a leányzó fekvésén – folytatta Švejk –, ez pont olyan, mint ahogy a Houbièka medikus mesélte mindig, hogy egészen mindegy, hogy a patológiai intézetben olyan embert boncolnak-e, aki felakasztotta magát, vagy aki megmérgezte magát. Én is veled megyek. Háborúban egypár pofon is sokat számít. Kunert teljesen megkótyagosodott, és tûrte, hogy Švejk a törzsvagonhoz vezesse. Dub hadnagy kihajolt az ablakon, és rájuk ordított: – Mit kerestek itt, nyomorultak? – Viselkedj méltóságteljesen – buzdította Švejk Kunertot, és betaszította maga elõtt a vagonba. A folyosón megjelent Lukᚠfõhadnagy, és mögötte Ságner kapitány. Lukᚠfõhadnagy, akinek annyi élménye volt már Švejkkel, iszonyúan elcsodálkozott, hogy Švejk arcáról most nem az a jó szándékú komolyság sugárzik; errõl az arcról most hiányzott a jól ismert jámborság, s inkább kellemetlen események bekövetkezését jósolta. – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan – mondta Švejk –, raportra visszük a dolgot. – Ne hülyéskedj már megint, Švejk, elegem van ebbõl. – Engedelmet – mondta Švejk –, én az óberlajtnant úr századának az ordonánca vagyok, az óberlajtnant úr pedig, szíves engedelmével, a tizenegyedik menetszázad parancsnoka. Én tudom, hogy ez így borzasztó furcsán néz ki, de azt is tudom, hogy Dub lajtnant úr az óberlajtnant úr alatt van. – Maga teljesen megõrült, Švejk – vágott a szavába Lukᚠfõhadnagy –, maga be van rúgva, a legjobban teszi, ha elmegy innét! Érted, te hülye, te marha. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem – mondta Švejk, maga elé tolva Kunertot –, ez most pont olyan, mint amikor Prágában egyszer egy védõkerettel kísérleteztek a villamosgázolások ellen. Az a feltaláló úr saját magát áldozta fel a kísérletre, és aztán a város kártérítést kellett hogy fizessen az özvegyének. Ságner kapitány, aki nem tudta, mit szóljon erre, egyetértõen bólintott, Lukᚠfõhadnagynak pedig elkeseredett kifejezés ült ki az arcára. – Mindent raportra kell vinni, óberlajtnant úr, jelentem alássan – folytatta Švejk kérlelhetetlenül –, még Bruckban azt tetszett mondani nekem, óberlajtnant úr, hogy ha századordonánc vagyok, akkor más kötelességeim is vannak, nemcsak mindenféle parancsok. Hogy énnekem informálva kell lenni mindenrõl, ami a századnál történik. Ennek az utasításnak az alapján szabadjon jelent-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sem, óberlajtnant úr, hogy a Dub hadnagy úr mirniksz-dirniksz felpofozta a puccerjét. Én talán nem is szólnék emiatt, óberlajtnant úr, jelentem alássan. De amikor látom, hogy a Dub lajtnant úr az óberlajtnant úr parancsnoksága alá van beosztva, akkor úgy gondolom, hogy a dolgot raportra kell vinni. – Furcsa egy ügy, mondhatom – szólt közbe Ságner kapitány –, miért taszigálja elõre ezt a Kunertot, Švejk? – Bataillonskommandant úrnak jelentem alássan, hogy mindent raportra kell vinni. Ez itt egy hülye, ez fel lett pofozva a Dub lajtnant úrtól, és nem engedheti meg magának, hogy egyedül menjen raportra. Alázatosan jelentem, kapitány úr, tessék csak ránézni, hogy remeg a térde, egészen meg van halva attól, hogy raportra kell menjen. Ha én nem vagyok, talán egyáltalában el se jutott volna eddig a raportig, mint a bytouchovi Kudela, aki mikor tényleges szolgálatban volt, olyan sokáig járt raportra, amíg át nem helyezték a haditengerészethez, ahol kornétás lett, és aztán valahol a Csendes-óceánon egy szigeten hadiszökevénynek lett nyilvánítva. Késõbb aztán megnõsült ott, és beszélt is a Havlasa utazóval, aki nem is jött rá, hogy a Kudela nem bennszülött. Mindig nagyon szomorú dolog, hogyha valakinek egypár hülye pofon miatt raportra kell menni. De õ egyáltalán nem akart idejönni, mert azt mondta, hogy nem jön. Ez különben is egy olyan agyonpofozott puccer, hogy azt se tudja, melyik pofonról van most itt szó. Õ egyáltalában nem jött volna ide, egyáltalában nem akart raportra jönni, inkább hagyja magát akárhányszor megruházni. Kapitány úrnak jelentem alássan, tessék csak ránézni, máris egészen be van szarva. Másrészrõl meg õneki mindjárt panaszt kellett volna tenni, hogy megkapta azt a pár pofont, de nem merte, mert tudta, hogy a legjobb, ha az ember egy szerény ibolya, mint ahogy a költõ írta. Õ tudniillik a Dub lajtnant úrnál szolgál. Švejk maga elé tolta Kunertot, és így szólt hozzá: – Ne reszkess folyton, mint tölgyfa a szélben! Ságner kapitány megkérdezte Kunerttól, hogy mi is történt tulajdonképpen. Kunert azonban minden ízében remegve kijelentette, hogy a Dub lajtnant úr egyáltalában nem is pofozta fel, tessék megkérdezni a lajtnant úrtól. A Júdássá vált Kunert, aki egy pillanatra sem hagyta abba a reszketést, még azt sem átallotta kijelenteni, hogy Švejk csak kitalálta az egészet. A kínos jelenetnek Dub hadnagy vetett véget, aki váratlanul felbukkant a vagonban, és ráförmedt Kunertra: – Mi az, akarszmég egypár pofont? Így aztán tökéletesen világossá vált az eset, és Ságner kapitány egyszerûen így szólt Dub hadnagyhoz: – Kunert mától fogva a zászlóalj konyhájára van beosztva, ami pedig az új pucceredet illeti, for-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dulj Vanìk számvivõ õrmesterhez. Dub hadnagy szalutált, és kifelé menet csak annyit mondott Švejknek: – Lefogadom, hogy maga egyszer még lógni fog. Miután elment, Švejk lágy, baráti hangon Lukᚠfõhadnagyhoz fordult: – Mnichovo Hradišteben is volt egy ilyen úr, és az is így beszélt egy másikkal, mire az így felelt: „Találkozunk a vérpadon.” – Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy –, maga tiszta hülye, de ne merje visszamondani nekem, mint ahogy szokta, hogy „alázatosan jelentem, hogy hülye vagyok.” – Hát ez frappáns – szólalt meg az ablakban könyöklõ Ságner kapitány, és már szívesen el is lépett volna az ablaktól, de elkésett, mert az ablak alatt megjelent ez az istencsapása: Dub hadnagy. Dub hadnagy azzal kezdte, hogy végtelenül sajnálja, hogy Ságner kapitány az elõbb elment, és nem hallgatta meg fejtegetéseit a keleti offenzíváról. – Ha meg akarjuk érteni ezt az óriási offenzívát – kiáltott fel Dub hadnagy az ablakba –, elõbb tisztában kell lennünk az április végi offenzíva lezajlásával. Át kellett törnünk az orosz frontot, s e frontáttörés számára a legelõnyösebb helyet a Kárpátok és a Visztula között találtuk meg. – Én nem vitatkozom veled errõl – felelte szárazon Ságner kapitány, és elment az ablaktól. Mikor egy fél óra múlva tovább indultak Sanok felé, Ságner kapitány végignyúlt a padon, és úgy tett, mintha aludna, hogy Dub hadnagy feledkezzék már meg végre az offenzíváról szóló elcsépelt fejtegetéseirõl. Švejkék most Baloun nélkül utaztak a vagonjukban. Baloun ugyanis engedélyt kért és kapott arra, hogy kenyérrel kitörülhesse a gulyásos kondért. Most a tábori konyhák kocsijában volt található, méghozzá igen kellemetlen helyzetben, mert ahogy a vonat megindult, fejjel beleröpült a kondérba, és csak a lába lógott ki belõle. Baloun azonban hamar megszokta ezt a helyzetet; a kondérból olyan csámcsogás hallatszott, mint amikor a sündisznó svábbogarakat kerget, késõbb pedig Baloun kérõ hangon ezt mondta: – Az istenért, bajtársak, dobjatok már ide egy kis darab kenyeret, még nagyon sok itt a zaft. – Ez az idill egészen a következõ állomásig tartott, ahová a 11. század már olyan tiszta kondérral érkezett meg, hogy csak úgy ragyogott a cinezése. – Isten fizesse meg, bajtársak – hálálkodott Baloun. – Azóta, hogy a katonaságnál vagyok, most elõször mosolygott rám a szerencse. És valóban megvolt az oka az elégedettségre. A Lupka-szorosban sikerült két porció gulyást szereznie, Lukᚠfõhadnagy is kimutatta a jóindulatát, amiért Baloun érintetlenül hozta el neki a me-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html názsit a tiszti konyháról, s jutalmul meghagyta Balounnak a nagyobbik felét. Baloun tehát tökéletesen boldog volt, vígan lóbálta a lábát kifelé a vagonból, s a háború egyszerre csak meleg, családias színekben tûnt fel elõtte. A század szakácsa ugratni kezdte, hogy majd ha megérkeznek Sanokba, vacsorát fõznek és még egy ebédet, ez a vacsora meg ebéd ugyanis jár nekik, mert útközben nem kapták meg. Baloun egyetértõen bólintott, és azt suttogta: – Meglátjátok, bajtársak, nem hagy el minket a jóisten. Mindannyian szívbõl felnevettek, és a tábori konyhán üldögélõ szakács rágyújtott egy nótára: Bumsztirári rutyutyu, a jóisten jó fiú. Akit belök a koszba, onnét mindjárt kihozza. Ha belök a gödörbe, mindjárt kihúz belõle. Bumsztirári rutyutyu, a jóisten jó fiú… Scsavne állomáson megint új katonai temetõk tûntek fel a völgyben. Scsavne elõtt a katonák egy kõkeresztet láttak, fejetlen Krisztussal, aki a vasúti pályára irányított tüzérségi tûzben vesztette el a fejét. A vonat most gyorsabban haladt, le a völgybe Sanok felé, a láthatár kitágult, s a szétlõtt falvak egész csoportjai is egyre gyakrabban tûntek fel mind a két oldalon, ameddig a szem ellátott. Kulasnánál egy szétlõtt vöröskeresztes vonat látszott a töltés aljában, egy patakocska mellett. Baloun meredt szemmel bámulta; kivált a mozdony szétrepült alkatrészein csodálkozott el. A mozdony kéménye belefúródott a töltésbe, és úgy állt ki belõle, mint egy huszonnyolcas mozsár torka. Ez a látvány Švejkék vagonjában is felkeltette a társaság figyelmét. Leginkább Jurajda, a szakács gurult méregbe: – Mi az, hát a vöröskeresztes vagonokra is szabad lõni? – Nem szabad, de lehet – mondta Švejk –, telitalálat volt, és aztán mindenki ki tudja magyarázni

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html magát, hogy éjszaka történt, és a vöröskeresztet nem lehetett látni. Különben is sokféle dolog van a világon, amit nem szabad megcsinálni, de azért el lehet követni. Az a fõ, hogy mindenki kipróbálja, hogy sikerül-e neki, ami nem szabad, és így mégis lehessen. A píseki császári hadgyakorlaton olyan parancsot kaptunk, hogy masírozás közben nem szabad a katonákat gúzsba kötni. De a mi kapitányunk rájött, hogy mégis lehet, mert az ilyen parancs nagyon nevetséges, mindenki könnyen megérthette, hogy egy gúzsba kötött katona nem tud masírozni. Így aztán õ ezt a parancsot megkerülte, egyszerûen és logikusan feldobáltatta a gúzsba kötött katonákat a trénkocsikra, és vígan masíroztunk velük tovább. Vagy mondok egy másik esetet, ami a mi utcánkban történt hat évvel ezelõtt. Ott lakott egy Karlík nevezetû úr az elsõ emeleten. Fölötte egy emelettel valami Mikeš nevû konzervatóriumi hallgató, nagyon derék ember. Borzasztóan szerette a nõket, és többek között elkezdett járkálni ennek a Karlík úrnak a lánya után is, egyébként a Karlík úrnak speditõr cége és cukrászdája volt, azonkívül egy könyvkötészete Morvaországban valami egészen más firma alatt. Mikor a Karlík úr megtudta, hogy ez a konzervatóriumi hallgató az õ lánya után járkál, elment hozzá látogatóba, és azt mondta neki: „Maga nem veheti el a lányomat, maga csirkefogó. Nem adom magához!” – „Jó, felelte ez a Mikeš úr, mit csináljak, ha nem vehetem el, akasszam fel magam?” Két hónap múlva megint elment hozzá a Karlík úr, és magával vitte a feleségét is, és mind a ketten azt mondták neki egyhangúan: „Maga kapcabetyár, maga elvette a mi lányunk becsületét.” – „Nagyon is igaz, felelte õ nekik erre, voltam olyan bátor, és kurvát csináltam belõle, nagyságos asszonyom.” Erre a Karlík úr elkezdett fölöslegesen ordítani vele, hogy õ megmondta neki, hogy nem veheti el, hogy nem adja hozzá, de a Mikeš úr nagyon helyesen azt felelte, hogy nem is veszi el, és a múltkor nem is volt szó arról, hogy viszont mit csinálhat a lánnyal. Errõl, azt mondja, nem is tárgyaltak, és õ betartja a szavát, de legyenek nyugodtak, neki nem kell az a lány, õ egy jellem, õ nem egy szélkakas, õ szótartó ember, ha õ mond valamit, akkor arra mérget lehet venni. És ha emiatt be lesz perelve, nem érdekes, mert neki tiszta a lelkiismerete, és a megboldogult mamája még a halálos ágyán megeskette, hogy soha életében nem fog hazudni, és õ a kezét adta erre, és az ilyen eskü, az szent. Az õ családjában, azt mondja, soha nem hazudott senki, és az iskolában õ is mindig a legjobb jegyet kapta magaviseletbõl. Szóval láthatjátok, hogy sok mindent nem szabad, de lehet, és hogy az utak különbözhetnek, csak az akaratunk legyen egyforma. – Kedves barátaim – mondta az egyéves önkéntes, aki addig buzgón jegyezgetett –, minden rossznak megvan a jó oldala is. Ez a levegõbe röpített, kiégett és a töltésrõl legurított vöröskeresztes vonat egy újabb eljövendõ hõsi tettel gazdagítja zászlóaljunk dicsõséges történetét. Úgy képzelem a dolgot, hogy mondjuk szeptember tizenhatodika körül, mint ahogy már fel is jegyeztem, zászlóaljunk minden századából önként jelentkezik néhány egyszerû katona egy káplár vezetésével, hogy a levegõbe röpítenek egy ellenséges páncélvonatot, amely vadul tüzel ránk, és megakadályozza, hogy átkeljünk a folyón. E katonák paraszti álruhába öltözve becsületesen teljesítették feladatukat. – Mit látok itt – kiáltott az egyéves önkéntes a jegyzeteibe pillantva –, hogy került ide nekem a Vanìk úr? – Ide hallgasson, rechnungsfeldvébl úr – fordult Vanìkhez –, milyen gyönyörû kis fejezetben emlékezik meg magáról a zászlóalj története. Azt hiszem, egyszer már felhasználtam magát valahol, de ez okvetlenül jobb és kiadósabb lesz. – Az egyéves önkéntes emelt hangon olvasni kezdett: – „Vanìk számvivõ õrmester hõsi halála.A vakmerõ vállalkozásra, az ellenséges páncélvo-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nat felrobbantására Vanìk számvivõ õrmester is jelentkezett, paraszti álöltözetben, akárcsak a többiek. A robbanás következtében elvesztette eszméletét, és amikor magához tért, az ellenség karjaiban találta magát, majd azonnal az ellenséges hadosztálytörzsre vitték, ahol Vanìk farkasszemet nézve a halállal, mindennemû felvilágosítást megtagadott seregeink helyzetére és erejére vonatkozóan. Mivel álöltözetben fogták el, kötél általi halálra ítélték, mint kémet, ezt a büntetést azonban magas rangjára való tekintettel golyó általi halálra változtatták. A kivégzést nyomban végre is hajtották a temetõ falánál, s a hõs Vanìk számvivõ õrmester csak azt kérte, hogy ne kössék be a szemét. Arra a kérdésre, hogy van-e valami kívánsága, így felelt: »Parlamenter útján adják át zászlóaljamnak utolsó üdvözletemet, s mondják meg, hogy abban a meggyõzõdésben halok meg, hogy zászlóaljunk ezután is tovább halad a gyõzelmek útján. Közöljék továbbá Ságner kapitánnyal, hogy a legutóbbi dandárparancs fejenként két és fél konzervre emelte a legénység adagját.« Így halt meg a mi Vanìk számvivõ õrmesterünk, utolsó mondatával páni félelmet keltve az ellenség soraiban, amely azt hitte, hogy megakadályozva átkelésünket a folyón, elvág bennünket élelmezési támpontjainktól, s ezáltal eléri gyors kiéheztetésünket, és demoralizálja sorainkat. A halállal szembenézõ Vanìk nyugalmát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kivégzése elõtt kaufcvikkot játszott az ellenséges törzstisztekkel. »Nyereségemet adják át az orosz Vöröskeresztnek«, mondta a rámeredõ puskacsövek elõtt. Ez a nemes nagylelkûség könnyekig meghatotta a jelenlevõ katonai személyiségeket.” – Bocsásson meg, Vanìk úr – folytatta az egyéves önkéntes –, hogy voltam bátor diszponálni az ön nyereségével. Elõbb arra gondoltam, hogy talán inkább az osztrák Vöröskeresztnek kellene adnia, de végül is abban maradtam, hogy az emberiesség szempontjából teljesen mindegy, fõ, hogy valami emberbaráti intézmény kapja a pénzt. – Szegény megboldogult õrmesterünk – mondta Švejk – odaadhatta volna a prágai népkonyhának is, de így talán mégis jobb, mert az elnök úr esetleg májas hurkát vett volna magának früstökre azon a pénzen. – Bizony, mindenütt lopnak – mondta Chodounský, a telefonista. – Kivált a Vöröskeresztnél – jelentette ki Jurajda szakács igen haragosan. – Bruckban volt egy szakács ismerõsöm, az fõzött az ápolónõknek a barakkban, tõle tudom, hogy az ápolónõk vezetõje meg az összes fõnõvér ládaszámra küldik haza a malagát meg a csokoládét. Hiába, alkalom szüli a tolvajt, ezt nevezem én elõre elrendelt emberi sorsnak. Végtelen élete folyamán minden ember számtalan átváltozáson megy keresztül, és tevékenységének bizonyos korszakaiban tolvaj gyanánt is meg kell jelennie ezen a világon. Magam is átéltem már egy ilyen korszakot. Ezzel Jurajda, az okkultista szakács kihúzott a hátizsákjából egy üveg konyakot. – Íme – mondta, kidugaszolva az üveget –, itt áll elõttetek állításom kétségbevonhatatlan bizonyítéka. Ezt az üveget még indulásunk elõtt szereztem a tiszti konyháról. A legjobb márkájú konyak van benne, és linzertésztához kellett volna felhasználni, a cukormázba. De úgy volt megírva a sors könyvében, hogy el kell lopnom, mint ahogy rólam is meg volt írva, hogy tolvajjá kell válnom. – És az se volna rossz – jegyezte meg Švejk –, ha mirólunk is meg lenne írva, hogy a maga bûn-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html társai legyünk, én legalább ilyesféle vágyat érzek magamban. S be is bizonyosodott, hogy mindennek úgy kell lennie, amiként a sors könyvében meg van írva. Az üveg kézrõl kézre járt, bármennyire tiltakozott is Vanìk számvivõ õrmester, azt állítva, hogy a konyakot csajkából kell meginni, miután igazságosan szétosztották, mert összesen öten vannak egy üvegre, s az ilyen páratlan számoknál könnyen megtörténhetik, hogy valaki egy slukkal többet iszik, mint a társai, mire Švejk azt mondta: – Ez igaz, ha Vanìk úr ragaszkodik a páros számhoz, hát szálljon ki a körbõl, hogy ne legyen semmilyen kellemetlenség és veszekedés. Vanìk erre visszavonta a javaslatát, s egy másik, nagylelkû ajánlattal állt elõ: Jurajda mint adományozó, úgy helyezkedjék el a többiek között, hogy kétszer ihasson – de most is viharos ellenállásra talált, mert Vanìk már ivott egyszer, amikor az üveget kinyitották, és õ belekóstolt. Végül is az egyéves önkéntes javaslatát fogadták el, hogy igyanak ábécé-sorrendben, mert hiszen, úgymond, az is a sors kétségtelen rendelése, hogy ki milyen nevet kapott. Ábécé-sorrendben Chodounský volt közülük az elsõ, mindjárt meg is ragadta az üveget, fenyegetõ pillantást vetve Vanìkre, aki magában kiszámította, hogy mivel õ lesz az utolsó, neki egy korttyal több jut; ez azonban durva matematikai hiba volt, lévén az üvegben összesen huszonegy slukk. Azután háromlapos kaufcvikkot játszottak, s az egyéves önkéntes minden „rablásnál” vallásos mondatokat idézett a szentírásból. Mikor elrabolta az alsót, így kiáltott fel: – Uram, hagyd meg nekem ezt az alsót ezen a nyáron is, hogy megkapáljam és megtrágyázzam, és õ gyümölcsözzön nékem. Mikor a szemére vetették, hogy volt képe a nyolcast is elrabolni, emelt hangon így szólt: – Avagy az az asszony, akinek tíz garasa van, és egy garast elveszített belõle, nem gyújt-é gyertyát, és nem keresgél-e szorgalmasan, amíg meg nem találja? És amikor megtalálja, odaszólítja szomszédnõit és barátnõit, mondván: „Örvendezzetek vélem együtt, mert elraboltam a nyolcast, és megkaptam az én lapjaim között az adu királyt meg az ászt!” Nahát, gyerünk a lappal, mind belebuktatok. Marek egyéves önkéntesnek valóban nagy szerencséje volt a játékban. Míg a többiek kölcsönösen elütötték egymás aduit, õ mindig elvitte ezeket az adukat a legmagasabb aduval, úgyhogy a partnerek egymás után elbuktak, Marek sorra beseperte a téteket, és így kiáltott a vesztesekre: – És lészen nagy földindulás azokon a helyeken, éhínség és pestis dúl majd köztetek, és hatalmas jelek tûnnek fel az égnek boltozatján. Végül a partnereknek elegük lett ebbõl, és abbahagyták a játékot, miután Chodounský telefonista fél évre elõre elvesztette a zsoldját. Ettõl teljesen letört, és az egyéves önkéntes írást

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kért tõle, hogy zsoldfizetéskor Vanìk számvivõ õrmester neki fizesse ki Chodounský zsoldját. – Ne félj, Chodounský – vigasztalta Švejk. – Ha szerencséd van, mindjárt az elsõ gefechtben fûbe harapsz, és Mareknek csuroghat a nyála a zsoldod után, írd csak alá neki. A fûbe harapásra vonatkozó megjegyzés igen kellemetlenül érintette Chodounskýt, úgyhogy határozottan ki is jelentette: – Én nem eshetek el, mert telefonista vagyok, és a telefonisták mindig a fedezékben ülnek, drótlerakás meg hibajavítás pedig mindig csak a gefecht után szokott lenni. Az egyéves önkéntes úgy vélte, hogy éppen ellenkezõleg, a telefonisták rendkívüli veszélynek vannak kitéve, és éppen a telefonistákra irányul mindig az ellenséges tüzérség tüze. Egyetlen telefonista élete sem biztos a fedezékében. Hiába bújik tíz méterre a föld alá, az ellenséges tüzérség ott is megtalálja. A telefonisták, úgymond, úgy hullanak, mint az õszi legyek, ezt bizonyítja az is, hogy amikor õ eljött Bruckból, éppen a huszonnyolcadik tanfolyamot nyitották meg telefonisták részére. Chodounský búbánatosan nézett maga elé, ami Švejket a következõ baráti vigaszszavakra indította: – Egyszóval, veled ki van tolva. Chodounský nyájasan így felelt: – Kuss, nénikém. – Hadd keresem meg a „Ch” betût a zászlóalj történetérõl készített feljegyzéseimben… Chodounský… Chodounský, hm, aha, itt van: Chodounský telefonistát aknarobbanás temeti be. Kriptájából a következõ telefonüzenetet küldi a stábnak: „Meghalok, és gratulálok zászlóaljamnak a gyõzelemhez!” – Ezzel meg lehetsz elégedve – mondta Švejk –, vagy akarsz hozzá még valamit? Emlékszel a Titanic telefonistájára, aki a süllyedõ hajón még folyton telefonált az elsüllyedt konyhába, hogy mikor lesz már készen az ebéd? – Rajtam ne múljon – mondta az egyéves önkéntes –, a haldokló Chodounský felkiáltását esetleg ki lehetne egészíteni azzal, hogy az utolsó pillanatban még beleordít a telefonba: „Üdvözöljétek nevemben a vasdandárt!”

MARSCHIEREN! MARSCH! Amikor megérkeztek Sanokba, kiderült, hogy a 11. század konyhavagonjában, ahol a jóllakott Baloun nagyokat szellentett a boldogságtól, mégiscsak igazat mondtak a szakácsok: igenis lesz vacsora, sõt a vacsorán kívül még valami komiszkenyeret is vételeznek, kárpótlásul mindazon

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html napokért, amelyeken a zászlóalj nem kapott semmit. Mikor kikecmeregtek a vagonokból, az is kiderült, hogy Sanokban tartózkodik a „vasdandár” törzse, melyhez keresztlevele szerint a 91. ezred zászlóalja is tartozott. Habár innét Lemberg irányában és észak felé is épen maradt a vasúti összeköttetés, rejtély volt, miért utasította a keleti szakasz vezérkara a „vasdandárt” olyan értelemben, hogy törzsével együtt a front mögött százötven kilométerre összpontosítsa a menetzászlóaljakat, holott az arcvonal akkoriban Brodytól a Bug felé s a folyó mentén északra, Sokal irányában húzódott. Ez a rendkívül érdekes stratégiai kérdés roppant egyszerû választ nyert, amikor Ságner kapitány Sanokban bement a dandártörzshöz, hogy jelentse a menetzászlóalj megérkezését. Tayrle kapitány dandáradjutáns volt a parancsõrtiszt. – Végtelenül csodálom – mondta Tayrle kapitány –, hogy önök nem kaptak határozott felvilágosításokat. A marsruta pontosan meg van állapítva. Önöknek természetesen elõre értesíteniük kellett volna bennünket a menetirányukról. A fõvezérkar utasításaihoz képest önökkét nappal korábban érkeztek meg. Ságner kapitány elvörösödött egy kissé, de nem jutott eszébe, hogy felsorolja mindazokat a rejtjeles táviratokat, amelyeket útközben kapott. – Csodálom, hogy ön… – mondta Tayrle adjutáns. – Úgy tudom – vágott közbe Ságner kapitány –, hogy mi tisztek általában tegezõdünk. – Bánom is én – mondta Tayrle kapitány –, ide hallgass, milyen tiszt vagy te, aktív vagy civil? Aktív? Az egészen más… Már ki se ismeri magát az ember. Öregem, itt már annyi hülye vonult keresztül… tartalékos hadnagyok… Amikor visszavonultunk Limanovától és Krasniktól, ezek a „pótlajtnantok” mind elvesztették a fejüket, amint megláttak egy kozák járõrt. Mi itt a stábnál nem szeretjük az ilyen élõsdieket. Akármelyik hülye pasas, akinek érettségije van, a végén aktiváltatja magát vagy civilben leteszi a tiszti vizsgát, és tovább hülyül civilben, aztán jön a háború, és mindjárt kiderül, hogy az illetõ nem hadnagy, hanem egy beszari anyámasszony katonája! Tayrle kapitány köpött egyet, és bizalmasan megveregette Ságner kapitány vállát: – Vagy két napig maradtok itt. Majd én gondoskodom rólatok, kitáncoljuk magunkat. Nagyon jóképû kurvácskáink vannak, „Engelhuren”.[249]Az egyik valami tábornoknak a lánya, azelõtt a leszboszi szerelmet kultiválta. Majd felöltözünk mindannyian nõi ruhába, és te is meglátod, hogy mit tud az! Olyan sovány a macska, hogy talán el se tudnál képzelni róla valamit. De érti a módját, kamerád. Csoda egy dög… de majd megismered. – Pardon! – mondta összerázkódva. – Megint ki kell mennem hányni, ma már harmadszor. Amikor visszatért, az itt zajló vidám élet igazolására közölte Ságner kapitánnyal, hogy rosszullétének oka a tegnap esti mulatság, amelyen részt vettek az utásztisztek is.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az utászok parancsnokával, aki szintén kapitányi rangot viselt, Ságner kapitánynak volt szerencséje igen hamar megismerkedni. Éppen beszédült ugyanis az irodába egy uniformisba bújt égimeszelõ, három arany csillaggal, és tudomást sem véve Ságner kapitány jelenlétérõl, bizalmasan rákiáltott Tayrléra: – Mit csinálsz, disznó? Jól elintézted tegnap a grófnénkat. – Leült egy székre, és vékony lovaglópálcájával a lábikráját paskolva torkaszakadtából felnevetett: – Ha eszembe jut, ahogy az ölébe hánytál… – Igen – mondta Tayrle –, nagyon jól mulattunk tegnap. – Csak most mutatta be Ságner kapitányt a lovaglópálcás tisztnek, aztán mindhárman kimentek a dandártörzs irodájából a kávéházba, amely sörözõ volt azelõtt, és egyik napról a másikra alakult át tiszti szórakozóhellyé. Ahogy áthaladtak az irodán, Tayrle kapitány elkérte az utászparancsnok nádpálcáját, és rácsapott vele a hosszú asztalra, mire az asztal mellett azonnal felsorakozott tizenkét katonai írnok. A nyugalmas, veszélytelen front mögötti munka szakértõi voltak ezek, elégedett hasakkal, extrauniformisban. Tayrle kapitány, aki meg akarta mutatni Ságnernek és a másik tisztnek, hogy õ kicsoda, ekként förmedt rá a lógás tizenkét kövér apostolára: – Ne képzeljétek, hogy itt valami hizlaldában vagytok! Disznók! Kevesebbet zabálni és vedelni, többet futkározni. – Most mutatok nektek még egy produkciót – fordult Tayrle a tiszttársaihoz. Ismét az asztalra csapott a pálcával, és megkérdezte a tizenkét kövértõl: – Mikor pukkadtok már ki, malacok? S a tizenkét kövér uniszónóban felelte: – Parancsára, kapitány úr. Tayrle kapitány jót nevetett a saját hülyeségén és ostobaságán, s kilépett az irodából. Csakhamar ott ültek mindhárman a kávéházban, Tayrle egy üveg berkenyepálinkát rendelt, és megparancsolta, hogy küldjenek oda egypár kisasszonyt, aki éppen nincs elfoglalva. Kiderült, hogy a kávéház tulajdonképpen nem más, mint nyilvánosház, s mivel egy kisasszony se volt szabad, Tayrle kapitány a végsõkig felingerült, az elõszobában gorombán káromkodni kezdett a madámra, és ráordított, hogy ki van Ella kisasszonynál. Mikor a madám közölte vele, hogy valami hadnagy, még dühösebb lett. Ella kisasszonynál éppen Dub hadnagy tartózkodott, aki rögtön a menetzászlóalj megérkezése után, a gimnáziumban kijelölt körletben, összehívta egész szakaszát, és hosszú beszédben figyelmeztette katonáit, hogy az oroszok mielõtt visszavonultak volna, mindenütt nemi beteg személy-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zettel felszerelt bordélyokat hagytak hátra, hogy ezzel az aljas trükkel nagy veszteségeket okozzanak az osztrák hadseregnek. Óva inti tehát katonáit az ilyen intézmények látogatásától. Személyesen fog meggyõzõdni róla az említett házakban, hogy nem szegték-e meg a parancsát, mert ez már hadizóna; akit pedig rajtakap, az tábori bíróság elé kerül. Dub hadnagy tehát elindult, hogy személyesen gyõzõdjön meg róla, vajon a katonák teljesítették-e a parancsot; nyilván azért választotta az ellenõrzõ körút kiindulási pontjául Ella kisasszony díványát az úgynevezett „városi kávéház” egyik elsõ emeleti szobájában, s igen jól szórakozott ezen a díványon. Közben Ságner kapitány visszament a zászlóaljhoz, Tayrle társasága ugyanis feloszlott. Tayrle kapitányt a dandártörzs kereste, ahol a parancsnok már több mint egy órája üvöltözött az adjutánsa után. A hadosztálytól újabb parancsok érkeztek, s végérvényesen meg kellett határozni az újonnan jött 91. ezred marsrutáját, mert az új utasítások úgy szóltak, hogy a 91. ezred eredeti útirányát a 102. ezred menetzászlóalja veszi át. Mindenütt nagy volt a zûrzavar, Galícia északkeleti csücskében az oroszok igen gyorsan vonultak vissza, úgyhogy néhány osztrák alakulat ott összekeveredett, helyenként német csapatok ékelõdtek be közéjük, s hogy a káosz teljes legyen, újabb menetzászlóaljak és más seregegységek érkeztek a frontra. Ugyanez volt a helyzet a hadizóna többi részén is, mélyen a front mögött, mint például itt Sanokban, ahová egyszerre csak befutottak a hannoveri német hadosztály tartalék csapatai; vezetõjük, egy ezredes, olyan csúnyán nézett, hogy a dandárparancsnok teljesen megkavarodott tõle. A hannoveri ezredes ugyanis felmutatta a saját törzsétõl kapott utasításokat, melyek szerint legénységét a gimnáziumban kell elhelyezni, márpedig oda éppen most rakták be a kilencvenegyeseket. Az ezredes követelte továbbá, hogy tisztjei számára ürítsék ki a Krakkói Bank épületét, melyben éppen a dandártörzs ütött tanyát. A dandárparancsnok közvetlenül felhívta a hadosztályt, pontosan elõadta a helyzetet, azután a vadtekintetû hannoveri is beszélt a hadosztállyal, minek eredményeképpen a dandár a következõ parancsot kapta: „Este hat órakor a dandár kivonul a városból Turowa-Wolska-Liskowiec-Starasol-Sambor felé, további parancsok a célnál. Vele megy a 91. ezred menetzászlóalja mint fedezet.” Ezt az utasítást a dandár a következõképpen bontotta fel: „Az elõõrs fél hatkor indul Turowa felé, a déli és északi szárnycsapatok három és fél kilométer távolságot tartanak. A hátvéd negyed hétkor indul.” Így aztán a gimnázium olyan lett, mint a megbolygatott méhkas, és a zászlóalj tisztjeinek tanácskozásáról csak Dub hadnagy hiányzott; Švejk kapott parancsot, hogy keresse meg. – Remélem – mondta Švejknek Lukᚠfõhadnagy –, minden nehézség nélkül megtalálja, hiszen maguk között úgyis mindig van valami. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy írásbeli parancsot kérek a századtól. Éppen azért kérem, mert mindig közöttünk van az a valami.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Miközben Lukᚠfõhadnagy a noteszának egy kitéphetõ lapján megírta a parancsot, hogy Dub hadnagy azonnal jöjjön tanácskozásra a gimnáziumba, Švejk tovább beszélt: – Igenis, az óberlajtnant úr most is egészen nyugodt lehet, mint mindig. Meg fogom találni a lajtnant urat, mert a katonáknak meg van tiltva, hogy a bordélyházba menjenek, és õ biztosan ott lesz az egyikben, hogy meggyõzõdjön róla, hogy a szakaszából nem-e akar valaki tábori bíróság elé kerülni, amivel mindig fenyegetõzni szokott. Õ maga jelentette ki a szakasz legénysége elõtt, hogy végig fogja járni az összes bordélyházakat, és aztán lesz nemulass, és õk meg fogják ismerni a rossz oldaláról is. Különben én tudom, hogy hol van. Itt van mindjárt szemben a kávéházban, mert az egész legénység utánaleskelõdött, hogy hová megy legelõször. Az „Egyesült szórakoztató intézmények és városi kávéház” címû vállalat, amelyrõl Švejk említést tett, két részbõl állt. Aki nem akart keresztülmenni a kávéházon, a hátsó bejárathoz ment, ahol egy öreg hölgy sütkérezett a napon, s német, lengyel és magyar nyelven körülbelül így üdvözölte a jövevényeket: – Jöjjön, katonácska, itt széplányok vannak. Ha a katona belépett, az öreg hölgy végigvezette a folyosón valamiféle fogadószobába, majd odakiáltotta az egyik széplányt; a széplány rögtön oda is futott, ingben, elõre kérte a pénzt, amit a madám mindjárt a helyszínen beinkasszált, miközben a katonácska lecsatolta a szuronyát. A tisztikar a kávéházon keresztül közlekedett. A tiszt uraknak fáradságosabb útjuk volt, mert egészen a hátsó szobákig kellett menniük, ahol válogathattak a tisztek számára fenntartott második garnitúrából; itt csipkés ingek szerepeltek, s bort vagy likõrt szolgáltak fel. A madám itt nem tûrt semmit, minden az emeleti szobácskákban zajlott le, s Dub hadnagy is egy ilyen elpoloskásodott mennyország díványján hentergett alsónadrágban, mialatt Ella kisasszony, általános szokás szerint, elmesélte neki élete kiagyalt tragédiáját, hogy tudniillik az apja gyáros volt, õ maga tanárnõ egy pesti líceumban, s a boldogtalan szerelem juttatta idáig. Dub hadnagy mögött, karnyújtásnyira, egy üveg berkenyepálinka és két pohár állt egy asztalkán. Mivel az üveg félig üres volt, s mind Ella kisasszony, mind Dub hadnagy félrebeszélt már, a hadnagy úr teherbíróképessége igen alacsony lehetett. Mindent összekavart, Ellát Kunertnak tartotta, s a vélt Kunertot szokása szerint ilyen szavakkal fenyegette: – Kunert, Kunert, te bestia, majd megismersz te engem a rossz oldalamról is… Švejket ugyanannak a procedúrának akarták alávetni, mint az összes többi katonácskát, aki a hátulsó bejáratnál jelentkezett, de õ barátságosan kitépte magát egy inges örömlány karjaiból, mire a kisasszony felvisított, a lengyel madám odaszaladt, és szemrebbenés nélkül megesküdött rá, hogy a házban nem tartózkodik semmiféle hadnagy úr. – Ne sokat ordítson velem, nagysád – mondta Švejk barátságosan, édes mosollyal –, mert szájon vágom. Minálunk a Platnéøská utcában egyszer úgy helybenhagytak egy madámot, hogy teljesen elájult. Tudniillik egy fiú az apját kereste ott, akit Vondráèeknek hívtak, és autógumi kereskedése volt. Azt a madámot Køovánnénak hívták, és amikor fellocsolták, és a mentõállomáson megkér-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html dezték tõle, hogy hogy hívják, azt mondta, hogy „Ch”-val kezdõdik. És mi a kegyed becses neve? A tiszteletre méltó matróna iszonyú üvöltésben tört ki, amikor Švejk e szavak után félretolta, s a falépcsõkön komoly képpel megindult az elsõ emeletre. A lépcsõ aljában megjelent maga a bordélyház tulajdonosa, egy elszegényedett lengyel nemes, utánafutott Švejknek, rángatni kezdte a Zubbonyát, s közben németül ordítozott vele, hogy katonáknak nem szabad oda felmenni, az a tiszt urak számára van fenntartva, a legénységet a földszinten szolgálják ki. Švejk figyelmeztette, hogy õ az egész hadsereg érdekében jött ide, s egy hadnagy urat keres, aki nélkül a hadsereg nem vonulhat tovább a harctérre, de a tulajdonos egyre harciasabb lett, úgyhogy Švejk ledobta a lépcsõrõl, és folytatta szemleútját a felsõbb régiókba. Meggyõzõdött róla, hogy minden szoba üres, kivéve a legutolsót a folyosó végén, itt ugyanis, miután kopogtatott s lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót, felharsant Ella kisasszony rikácsoló hangja: – Besetzt! [250]– majd Dub hadnagy kiáltott mély hangon, valószínûleg azt képzelve, hogy a táborbeli szobájában van: – Herein! Švejk belépett, odament a díványhoz, átadta a noteszból kitépett lapot Dub hadnagynak, majd fél szemmel az ágy sarkába dobált egyenruhadarabokra pillantva így szólt: – Lajtnant úrnak jelentem alássan, hogy tessék felöltözni, és a parancs szerint, amit odaadtam, azonnal tessék bejönni a kaszárnyánkba a gimnáziumba, mert nagy katonai tanácskozás van! Dub hadnagy kidüllesztette összeszûkült pupillájú szemeit, de aztán úgy érezte, mégsem olyan részeg, hogy ne ismerje fel Švejket. Mindjárt arra gondolt, hogy Švejket raportra küldik hozzá, s ezért így szólt: – Rögtön elintézlek én téged, Švejk. Majd meglátod… hogy… mit… kapsz… – Kunert – kiáltott Ellára –, töltsél… nekem… még egyet! Ivott, kettétépte az írott parancsot, és elnevette magát: – Ez… valami kifogás? Minálunk… nincs… semmi… kifogás… A katonaságnál… vagyunk… nem pedig… az iskolában. Szóval… téged… rajtacsíptek… a bordélyházban? Gyere csak… közelebb… Švejk… kapsz tõlem… egypár… pofont. Melyik… évben… verte meg… Makedóniai Fülöp… a rómaiakat, ugye… nem tudod… te… csõdör! – Lajtnant úrnak jelentem alássan – folytatta Švejk kérlelhetetlenül –, a dandártól jött legfelsõbb parancs, hogy a tiszt urak öltözzenek fel, és menjenek bataillonsbesprechungra, tudniillik kirukkolunk innét, és csak most fogják elhatározni, hogy melyik század lesz fórhut, zaitnhut és nachhut.[251]Éppen most határoznak errõl, és én azt hiszem, hogy a lajtnant úrnak is lenne hozzá egy-két szava.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ez a diplomatikus beszéd egy kicsit magához térítette Dub hadnagyot, aki most már kezdte elhinni, hogy mégsem a kaszárnyában van, de azért óvatosságból megkérdezte: – Hol vagyok? – Egy kuplerájban tetszik lenni, lajtnant úr, kérem. Isten útjai kiszámíthatatlanok. Dub hadnagy nagyot sóhajtott, felült a díványon, elkezdte keresgélni az egyenruhája darabjait; Švejk segített neki, s amikor végre felöltözött, mindketten kimentek, de Švejk egy pillanat múlva kacsintva visszajött, és mit sem törõdve Ella kisasszonnyal, aki egészen másként értelmezte a visszatérését, és boldogtalan szerelmétõl indíttatva azonnal bebújt az ágyba, gyorsan kiitta a pálinka maradékát, majd ismét a hadnagy után eredt. Az utcán Dub hadnagynak megint a fejébe szállt minden, mert nagyon fülledt volt a levegõ. A legkülönbözõbb képtelenségeket magyarázta Švejknek minden összefüggés nélkül. Arról beszélt, hogy van otthon egy helgolandi bélyege, és az érettségi után mindjárt biliárdozni mentek, és nem köszöntek az osztályfõnöknek. Minden mondatához hozzátette: – Remélem, érti, amit mondok? – Hát hogyne, én tökéletesen értem a lajtnant urat – felelte Švejk. – A lajtnant úr pontosan úgy beszél, mint a Pokorný bádogos Budìjovicében. Ettõl, ha az emberek megkérdezték, hogy „Fürdött már az idén a Malšében?” azt felelte: „Nem fürödtem, de viszont az idén sok lesz a szilva.” Vagy ha azt kérdezték: „Evett már az idén vargányát?” õ azt felelte: „Nem ettem, de ez az új marokkói szultán állítólag nagyon rendes ember.” Dub hadnagy megállt, és azt dünnyögte: – A marokkói szultán? Az egy letûnt nagyság – majd letörülte homlokáról az izzadságot, és fátyolos szemével Švejkre bámulva felnyögött: – Így még a télen se izzadtam. Egyetért velem? Érti, amit mondok? – Értem, lajtnant úr kérem. Mihozzánk a „Kehely”-be mindig eljárt egy idõsebb úr, valami nyugdíjas tartományi bizottsági tanácsos, és õ pont ugyanezt állította. Mindig azt mondta, csodálkozik, hogy milyen nagy a különbség a téli és a nyári hõmérséklet között. Nagyon furcsa, azt mondja, hogy az emberek még nem jöttek rá erre. A gimnázium kapujában Švejk elvált Dub hadnagytól, s ez felbotorkált a lépcsõn a tanári szobába, ahol a katonai tanácskozás folyt, és azonnal jelentette Ságner kapitánynak, hogy õ teljesen részeg. Az egész tanácskozás alatt lehorgasztott fõvel ült, de a vita közben néha felemelkedett, és elkiáltotta magát: – Uraim, az önök álláspontja tökéletesen helyes, viszont én tökrészeg vagyok. Miután végeztek az összes elintéznivalókkal, és Lukᚠfõhadnagy századát kijelölték elõvédnek,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Dub hadnagy egyszerre csak összeszedte magát, felállt, és azt mondta: – Uraim, emlékezem az osztályfõnökünkre, az elsõ osztályból. Üdv, üdv, üdv neki! Lukᚠfõhadnagynak az az ötlete támadt, hogy legjobb lesz, ha Dub hadnagyot egyelõre beviteti Kunerttal a szomszédos fizikai szertárba, melynek ajtajában õrség állt, hogy senki se lophassa el az ásványgyûjtemény maradványait. A dandár is felhívta erre minden áthaladó alakulat figyelmét. Azóta voltak ilyen elõvigyázatosak, amióta egy menetzászlóaljat a gimnáziumban szállásoltak el, s a katonáknak különösen az ásványgyûjtemény tetszett, a tarka kristályok és kavicsok, melyeket el is raktak a hátizsákjukba. A katonai temetõ egyik fehér fakeresztjén a következõ felirat van: „Gargányi László. Itt alussza örök álmát egy honvéd, aki a szertárban minden denaturált szeszt kiivott egy edénybõl, amelyben különbözõ csúszómászókat õriztek.” A világháború még a kígyókra öntött spiritusszal is pusztította az emberi fajt. Miután a tisztek szétszéledtek, Lukᚠfõhadnagy odahívatta, Kunertot, hogy vigye át Dubot a szertárba, és fektesse le a díványra. Dub hadnagy egyszerre olyan lett, mint a kisgyerek; megfogta Kunert kezét, vizsgálni kezdte a tenyerét, és azt mondta, hogy megjósolja neki a tenyerébõl majdani hitvesének a nevét. – Magát hogy hívják? Vegye ki a zubbonyom felsõ zsebébõl a noteszemet meg a ceruzámat. Szóval magát Kunertnak hívják; nahát, jöjjön vissza egy negyedóra múlva, és én itt hagyok magának egy cédulát a felesége õnagysága nevével. Alig mondta ki e szavakat, horkolni kezdett, de csakhamar felriadt, belefirkált valamit a noteszába, kitépte azt a lapot, ledobta a földre, s titokzatosan a szájához tartva az ujját, így szólt, mintha álmában beszélne: – Most még ne, csak egy negyedóra múlva. Legjobb lesz, ha bekötött szemmel keresi a cédulát. Kunert olyan jó marha volt, hogy egy negyedóra múlva valóban visszajött, s amikor széthajtogatta a cédulát, Dub hadnagynak a következõ ákombákomjait olvasta rajta: „Az ön majdani hitvesének a neve: Nagyságos Kunertné.” Kunert azután megmutatta a cédulát Švejknek, és Švejk azt mondta, hogy jól õrizze meg, mert az ilyen tiszti dokumentumokat mindenkinek meg kell becsülnie, és régebben, amikor õ a tényleges idejét szolgálta, az nem fordulhatott elõ, hogy egy tiszt a puccerjével levelezzen, s méghozzá nagyságosnak titulálja. Miután megtörténtek az elõkészületek, hogy a kapott parancsoknak megfelelõen elvonulhassa-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nak, a dandárparancsnok, akit a hannoveri ezredes oly szépen kiebrudalt, felsorakoztatta az egész zászlóaljat a szokásos négyszögbe, és nagy beszédet mondott. A tábornok ugyanis rendkívül szeretett szónokolni, hetet-havat összehordott, s amikor már nem volt több mondanivalója, eszébe jutott a tábori posta. – Katonák – mennydörögte a négyszög közepén –, közeledünk az ellenség arcvonalához, amelytõl csak néhány napi menetelés választ el bennünket. Eddigi utatok folyamán, katonák, még nem közölhettétek otthon hagyott szeretteitekkel a címeteket, hogy távoli rokonaitok tudják, hová írjanak nektek, és hátrahagyott családotok megörvendeztethessen benneteket a leveleivel. – A tábornok valahogy nem tudott kikecmeregni ebbõl, és számtalanszor elismételte: – Távoli kedveseitek… drága rokonaitok… hátrahagyott szeretteitek… – és így tovább, míg végül egy iszonyú ordítással kitört a bûvös körbõl: – Erre való a fronton a tábori posta! További beszédébõl az derült ki, hogy mind a jelenlevõ szürkeegyenruhás embereknek a legnagyobb örömmel kell agyonlövetniük magukat pusztán azért, mert a fronton tábori posták mûködnek, s ha valakinek egy gránát letépi mindkét lábát, gyönyörû halála lesz, ha közben arra gondol, hogy a tábori postaszáma hetvenkettõ, s talán már ott is fekszik egy hazai levél a távoli kedvesektõl, nem is beszélve a csomagról, amely egy darab füstölt húst, szalonnát és otthoni kétszersültet tartalmaz. E beszéd után a dandár zenekara eljátszotta a császári himnuszt, megéljenezték a császárt, majd a Bug menti vágóhídra szánt emberi barmok egyes csoportjai a kapott parancsok szerint szép sorban útnak indultak. A 11. század fél hatkor indult el Turowa-Wolska felé. Švejk hátul menetelt a századtörzzsel és a szanitécekkel, Lukᚠfõhadnagy ide-oda lovagolt az oszlop oldalán, és minden pillanatban hátraügetett a szanitécekhez, hogy megnézze Dub hadnagyot, akit ponyvával letakarva, kocsin vittek az ismeretlen jövendõ újabb hõstettei felé; továbbá azért is, hogy az utat megrövidítendõ, eldiskuráljon Švejkkel, aki türelmesen cipelte borjúját és fegyverét, s éppen arról mesélt Vanìk számvivõ õrmesternek, hogy évekkel azelõtt milyen szépen masíroztak a Velké Meziøièi-i hadgyakorlaton. – Pont ilyen vidék volt, mint ez itten, csakhogy akkor nem voltunk ilyen feldmészigek,[252]mert akkor még azt se tudtuk, hogy mi az a tartalék konzerv, és ha valami konzervet faszoltunk, akkor a mi szakaszunk az elsõ éjjeli szálláson megzabálta, és helyette téglát raktunk a borjúba. Az egyik faluban ellenõrzés volt, az összes téglákat kidobálták a borjúkból, és olyan sok tégla volt, hogy egy odavalósi ember aztán családi házat épített belõle. Nem sokkal ezután Švejk már Lukᚠfõhadnagy lova mellett masírozott szabályszerûen, és a tábori postákról mesélt a parancsnokának: – Nagyon szép volt az a beszéd, és biztosan nagyon jólesik minden katonának, ha valami szép levelet kap hazulról. De én, amikor évekkel ezelõtt Budìjovicében szolgáltam, összesen csak egy levelet kaptam a kaszárnyába, és azt egész mostanig megõriztem. Švejk elõvett mocskos bõrtárcájából egy elmázolódott levelet, s mindjárt fel is olvasta, lépést

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tartva Lukᚠfõhadnagy lovával, amelyet a parancsnok lassúbb ügetésre fogott: – „Te aljas csirkefogó, te gyilkos és gazember! Køíž káplár úr bejött szabadságra Prágába, és én táncoltam vele a Kocanban, és õ elmondta nekem, hogy te a budìjovicei Zöld Békában táncolsz valami hülye cafkával. Tudd meg, ezt a levelet a budin írom, a deszkán a lyuk mellett, közöttünk mindennek vége. A te volt Boženád. Hogy el ne felejtsem, az a káplár érti a módját, és agyon fog szekírozni téged, én kértem meg rá. És még valamit el ne felejtsek, ha majd szabadságra jössz, engem már nem találsz az élõk között.” – Ne is mondjam – folytatta Švejk lassú ügetésben –, hogy amikor szabadságra mentem, igenis az élõk között volt, de még milyen élõk között. Most is a Kocanban találtam meg, két katona ölelgette egy idegen ezredbõl, és az egyik olyan nagyon élõ volt, hogy egész nyilvánosan benyúlt a blúzába, mintha ki akarná venni onnét, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, az ártatlansága hímporát, ahogy a Vìnceslava Luzická írja, de ilyesfélét mondott egyszer egy olyan tizenhat év körüli kislány is a tánciskolában egy gimnazistának, aki megcsípte a vállát, és ez a kislány elsírta magát, és hangosan azt mondta: „Uram, ön letörülte a szüzességem hímporát.” Persze mindenki nevetett, és a kislány mamája, aki ott volt, és vigyázott rá, kivitte ott a Besedában a folyosóra, és megrugdosta ezt a buta libát. Én arra a véleményre jutottam, óberlajtnant úr, kérem, hogy a vidéki lányok mégiscsak õszintébbek, mint az ilyen nyúzott városi kisasszonykák, akik mindenféle tánciskolába járnak. Amikor évekkel ezelõtt Mníšekben voltunk táborban, bementem táncolni Starý Knínba és ismeretséget kötöttem egy bizonyos Karla Veklovával, de nem nagyon tetszettem neki. Egyszer vasárnap este kivittem a halastóhoz, ott leültünk a gátra, és amikor lement a nap, megkérdeztem tõle, hogy én is kellek-e neki. Jelentem alássan, óberlajtnant úr, a levegõ olyan langyos volt, minden madárka dalolt, és õ borzasztóan nevetve azt felelte: „Úgy kellesz nekem, mint kóc a seggembe, hiszen te hülye vagy.” És én tényleg hülye voltam, olyan szörnyû hülye, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, hogy amikor azelõtt a vetések között mentünk a magas gabonában, egészen lakatlan helyeken, még csak egyszer se ültünk le, és én csak mutattam neki azt az istenáldását, és a hülye fejemmel azt magyarázgattam ennek a parasztlánynak, hogy ez itten rozs, ez itten búza, ez meg zab. S mintha ezt a „zabot” akarnák megerõsíteni, az elöl masírozó katonák rázendítettek annak a nótának a folytatására, amellyel már Solferino alatt is véreztek a cseh ezredek Ausztriáért: Mikor éjfélt harangoztak, kiugrott a zsákból a zab, bumsztarára, bumsztarám, nem szabódik a leány! S a többiek azonnal átvették a dalt: Nem ám, nem ám, nem ám,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nem olyan a leány, kettõt cuppant az arcodra, egyet balra, egyet jobbra, bumsztarára, bumsztarám, nem szabódik a leány, nem ám, nem ám, nem ám, nem olyan a leány… Aztán a németek kezdték fújni ugyanezt a nótát, németül. Nagyon régi katonanóta ez, talán már a napóleoni csaták idején is fújták minden nyelven. Most vígan zengett a galíciai síkságon, a turowa-wolska-i poros országút fölött, amelynek mindkét oldalán, egészen a dél felõl zöldellõ dombokig, lovak patája és sok ezer nehéz katonabakancs talpa tiporta le és pusztította el a földeket. – Körülbelül így intéztük el a vidéket a píseki hadgyakorlatokon is – mondta Švejk körülnézve. – Volt velünk egy fõherceg is, ez olyan igazságos úr volt, hogy amikor stratégiai okokból az egész stábjával belement a vetésbe, az adjutánsának utána mindjárt fel kellett becsülni az egész kárt. Egy Pícha nevû paraszt egyáltalán nem örült az ilyen látogatásoknak, és nem fogadta el a kincstártól azt a tizennyolc korona kártérítést, amit az öt hold letaposott földjéért kínáltak neki, mindenáron pereskedni akart, óberlajtnant úr, kérem, és ezért másfél évet kapott. – Én azt hiszem, óberlajtnant úr, inkább örülnie kellett volna, hogy valaki a császári családból meglátogatja a mezején. Egy másik paraszt, aki öntudatosabb lett volna, az fehér ruhába öltöztette volna az összes lányait, mint a koszorúslányokat, bokrétákat adott volna a kezükbe, és felállította volna õket a portáján, és mindegyiknek úgy kellett volna üdvözölni a magas rangú urat, mint ahogy Indiáról olvastam egyszer, hogy egy fejedelemnek az alattvalói odaálltak, és tûrték, hogy eltiporja õket az az elefánt. – Miket beszél maga, Švejk? – kiáltott rá a lóról Lukᚠfõhadnagy. – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, én azt az elefántot gondolom, amelyik a hátán vitte azt a fejedelmet, akirõl olvastam. – Az a fõ, hogy maga mindent nagyon helyesen meg tud magyarázni, Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy, és elõrelovagolt. Ott már felbomlott a menetoszlop, a vonatbeli pihenõ után ez a szokatlan masírozás, teljes menetfelszereléssel, mindenkinek megfájdította a vállát, és mindenki úgy segített magán, ahogy tudott. A puskát át-átvetették egyik vállukról a másikra, a többség már nem is szíjon vitte, hanem hátradûtve, mint a gereblyét vagy vasvillát. Volt, aki azt hitte, hogy az árokban vagy a mezsgyén kellemesebb lesz a járás, ott talán mégiscsak puhább a föld a lábuk

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html alatt, mint a poros országúton. A legtöbben lógó fejjel bandukoltak, és mindenkit nagy szomjúság gyötört, mert hiába bukott már le a nap, éppoly fülledt, meleg volt a levegõ, mint délben, és egyetlen csepp víz sem volt a kulacsában senkinek. A masírozás elsõ napja, a szokatlan helyzet, amely egyre nagyobb kínok bevezetõjének ígérkezett, valamennyiüket mindinkább elbágyasztotta és kimerítette. A nótázást is abbahagyták, és arról tárgyaltak, vajon milyen messzire lehet Turowa-Wolska, ahol, úgy hitték, megszállnak éjszakára. Néhányan leültek az árokszélre, s hogy ne legyen feltûnõ a dolog, kifûzték a bakancsukat, és elsõ pillantásra olyan embereknek látszottak, akik rosszul csavarták be a kapcát, és most meg akarják igazítani, hogy a további masírozás közben ne nyomja a lábukat. Mások a puskaszíjat vették rövidebbre vagy hosszabbra, vagy kinyitották a hátizsákot, és átrendezték a tartalmát, önmaguknak is bebeszélve, hogy a helyes súlyelosztás érdekében cselekszenek így, hogy a hátizsák hevedere ne húzza jobban az egyik vagy a másik vállukat. Amikor Lukᚠfõhadnagy odaért hozzájuk, sorra felálltak, és jelentették, hogy szorít a bakancs, vagy valami hasonlót; persze csak akkor, ha a kadétok vagy szakaszvezetõk Lukᚠfõhadnagy kancáját megpillantva már korábban elõre nem kergették õket. De az odalovagló Lukᚠfõhadnagy egész barátságosan szólt rájuk, hogy csak keljenek fel, Turowa-Wolskáig már csak három kilométer az út, ott majd megpihenhetnek. Közben a kétkerekû szanitéckocsi szüntelen zötyögése magához térítette Dub hadnagyot. Az öntudatát még nem nyerte ugyan teljesen vissza, de már fel tudott ülni, kihajolt a kétkerekûbõl, és rákiáltott a századtörzs tagjaira, akik könnyedén sétáltak mellette, mert kezdve Balounnal és végezve Chodounskýval, valamennyien felrakták borjújukat a kétkerekûre. Csak Švejk haladt elõre rettenthetetlenül, teljes menetfelszereléssel, puskáját dragonyos mód keresztbe szíjazva a mellén; pipázott, és ezt fújta masírozás közben: Mikor mentünk Jaromeøbe, elhiszed-e, nem hiszed-e, odaértünk estefele… Több mint ötszáz lépéssel Dub hadnagy elõtt porfelhõ szállt fel az országútról, és katonák alakjai váltak ki belõle; Dub hadnagy, akibe visszatért a lelkesedés, kihajolt a kétkerekûbõl, és beleordított az országút porába: – Katonák, magasztos, de nehéz feladat áll elõttetek, fárasztó menetek várnak rátok, különbözõ lemondások és mindennemû gyötrelmek. De én bizalommal eltelve számítok a ti kitartásotokra és erõs akaratotokra, amelyért kijár nektek minden elismerés és csodálat. „Te állat”, rímelt rá Švejk gondolatban. Dub hadnagy tovább szónokolt: – Számotokra, katonák, nem létezik olyan akadály, bármilyen hatalmas legyen is, amit le ne tudnátok küzdeni! Még egyszer mondom nektek, katonák, hogy nem könnyû gyõzelmekre vezetlek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html benneteket. Kemény lesz a dió, de ti majd megbirkóztok vele! A történelem dicsõíteni fog benneteket évszázadokon át. „Jobban teszi, hogyha okád”, rímelt rá megint Švejk. És Dub hadnagy mintha meghallotta volna, fejét kilógatva hányni kezdett az út porába, és amikor kihányta magát, így kiáltott: – Katonák, elõre – majd visszahengeredett Chodounský távírász borjújára, és aludt, mint a bunda egészen Turowa-Wolskáig; itt végül Lukᚠfõhadnagy parancsára leszedték a kocsiról, és talpra állították, s a fõhadnagy igen hosszas és fáradságos beszélgetést folytatott vele, míg végül Dub hadnagy magához tért annyira, hogy kijelenthesse: – Logikusan nézve, hülyeséget követtem el, amit azonban az ellenséggel szemtõl szembe fogok jóvátenni. De azért még mindig nem volt egészen magánál, mert mielõtt elindult volna a szakaszához, még azt mondta Lukᚠfõhadnagynak: – Maga még nem ismer, de majd megismer! – Švejknél majd informálódhat arról, hogy miket mûvelt. Dub hadnagy tehát a szakasza helyett elõbb Švejkhez ment, akit Baloun és Vanìk számvivõ õrmester társaságában talált meg. Baloun éppen arról mesélt, hogy náluk a malomban mindig be volt hûtve egy üveg sör a kútba. Olyan hideg volt az a sör, hogy az embernek elvásott tõle a foga. A többi malomban esténként túróra szokták inni az ilyen sört, de õ, a nagy falánkságában, amiért most megbüntette az Úristen, a túró után mindig bevágott még egy jó darab húst is. Most aztán az isteni igazságosság megbüntette a turowa-wolskai kutak büdös vizével, amibe a kolera miatt mindenkinek citromsavat kell szórnia; ezt épp az elõbb osztották ki, amikor rajonként vizet faszoltak a kútról. Baloun úgy vélte, hogy ezt a citromsavat valószínûleg az emberek kiéheztetése miatt adták. Igaz, hogy Sanokban sikerült egy kicsit jóllaknia, sõt Lukᚠfõhadnagy megint odaadta a fele borjúsültjét, amit a dandártól hozott neki, de ez azért bosszantó, õ mégiscsak azt hitte, hogy majd ha megérkeznek ide, és éjjeli pihenõ lesz, megint fõzni fognak valamit. Már biztos is volt ebben, amikor a szakácsok vizet hordtak a kondérokba. Mindjárt odament a konyhákhoz, hogy megkérdezze, mi a helyzet, és a szakácsok azt felelték, hogy csak vízhordásra kaptak parancsot, bármikor jöhet egy másik parancs, hogy öntsék ki a vizet. Ekkor lépett hozzájuk Dub hadnagy, s mivel még egyáltalán nem volt biztos önmagában, megkérdezte: – Diskurálnak? – Diskurálunk, lajtnant úr kérem – felelte Švejk mindannyiuk nevében –, nálunk most a tetõ-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html pontján áll a vigalom. Legjobb, ha az ember mindig jól eldiskurálgat. Most éppen citromsavról diskurálunk. Mulatság nélkül egy katona se tud meglenni, így legalább könnyebben elfelejti a sok strapát. Dub hadnagy azt mondta, hogy jöjjön odább, mert kérdezni akar tõle valamit. Miután félrementek, rendkívül bizonytalan hangon megkérdezte: – Nem énrólam diskuráltak? – Á, szó se róla, isten õrizz, lajtnant úr, csak arról a citromsavról meg füstölt húsról. – Lukᚠfõhadnagy azt mondta, hogy állítólag elkövettem valamit, és maga mindent tud errõl, Švejk. Švejk igen komolyan és nyomatékosan így szólt: – Semmit se tetszett elkövetni, lajtnant úr, csupán látogatóban tetszett lenni egy rossz hírû házban. De biztos valami tévedés történt. A Kecske téri Pimper bádogost is mindig keresni kellett, amikor bement a városba bádogért, és õt is mindig ilyen helyeken találták meg, a Šuhában vagy a Dvoøákban, mint én a lajtnant urat. Lent volt a kávéház, és a mi esetünkben fent voltak a lányok. A lajtnant úr biztosan tévedésben volt, hogy tulajdonképpen hol is tetszik lenni, mert nagyon meleg volt, és aki nem szokta meg az italt, az az ilyen hõségben még a közönséges rumtól is berúg, nemhogy a berkenyepálinkától, mint a lajtnant úr. Úgyhogy én parancsot kaptam, hogy adjak át a lajtnant úrnak egy meghívást a besprechungra, mielõtt kirukkolunk, és az emeleten meg is találtam a lajtnant urat annál a nõnél; a nagy hõségtõl meg a pálinkától meg se tetszett ismerni engem, és úgy tetszett ott feküdni a kanapén levetkõzve. Egyáltalán nem tetszett tombolni, még azt se tetszett mondani, hogy „maga még nem ismer engem”, de az ilyesmi bárkivel elõfordulhat, amikor nagy a hõség. Van, aki szörnyen szenved tõle, a másik meg úgy kerül bele, mint Pilátus a krédóba. Ha ismerni tetszett volna az öreg Vejvodát, aki pallér volt Vršovicében, az kijelentette, lajtnant úr kérem, hogy nem iszik többé olyan italt, amitõl be lehet rúgni. Még egy stamperlit felhajtott az útra, aztán világgá ment, hogy ilyen alkoholmentes italokat keressen. Elõször a „Megállóhoz” címzett kocsmába ment be, rendelt egy negyedliter vermutot, és feltûnés nélkül elkezdett kérdezõsködni a kocsmárosnál, hogy mit is isznak azok az absztinens antialkoholisták. Nagyon helyesen az volt a véleménye, hogy a tiszta víz még az absztinensek számára is nagyon kegyetlen ital. Így aztán a kocsmáros megmagyarázta neki, hogy az absztinensek szódavizet isznak, tejet, meg aztán alkoholmentes borokat, hideg fokhagymalevest és más, szesz nélküli italokat. Ebbõl az öreg Vejvodának mégiscsak az az alkoholmentes bor felelt meg a legjobban. Még megkérdezte, hogy vannak-e alkoholmentes pálinkák is, megivott még egy negyedliter vermutot, és elbeszélgetett a kocsmárossal arról, hogy az már tényleg bûn, ha valaki gyakran berúg, mire a kocsmáros azt mondta, hogy õ mindent el tud viselni, kivéve az olyan részeg embert, aki másutt rúg be, és aztán hozzá jön kijózanodni egy üveg szódával, és még randalírozik is. „Rúgjál be nálam, mondta a kocsmáros, akkor az én emberem vagy, különben nem ismerlek.” Az öreg Vejvoda így felhajtotta a poharát, és tovább ment, amíg el nem ért, lajtnant úr, egy Károly téri borkereskedésbe, ahová néha szintén eljárt, és megkérdezte, hogy nincs-e alkoholmentes boruk. „Alkoholmentes borunk nincsen, Vejvoda úr, mondták neki, de van vermutunk vagy sherrynk.” Az öreg Vejvoda valahogy szégyellte magát, úgyhogy megivott egy negyedliter vermutot meg egy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html negyedliter sherryt, és ahogy ott ült, lajtnant úr, összeismerkedett egy másik ilyen absztinenssel. Picsi-pácsi, elbeszélgettek, hozattak még egy-egy negyedliter sherryt, és a végén megbeszélték, hogy az az úr ismer egy helyet, ahol alkoholmentes bort mérnek. „A Bolzano utcában van, lépcsõn kell lemenni, és gramofonjuk is van.” Erre a jó hírre az öreg Vejvoda egy egész üveg vermutot hozatott, és aztán mind a ketten elmentek a Bolzano utcába, ahol lépcsõn kell lemenni, és gramofonjuk is van. És ott tényleg csupa gyümölcsbort mértek, nemcsak hogy szeszmenteset, hanem egyáltalán nem is volt benne alkohol. Elõbb hozattak fejenként egy fél liter egresbort, aztán egy fél liter ribizlibort, és amikor megittak még egy fél liter alkoholmentes egresbort, elkezdett zsibbadni a lábuk a sok vermuttól meg sherrytõl, amit azelõtt ittak, és elkezdtek kiabálni, hogy hozzanak nekik hivatalos igazolványt, hogy amit õk itt isznak, az alkoholmentes bor. Mert õk absztinensek, és ha nem hozzák nekik rögtön azt az igazolványt, akkor õk mindent szétvernek itt a gramofonnal együtt. Aztán a rendõröknek mind a kettõt fel kellett cipelniük azokon a lépcsõkön a Bolzano utcába, be kellett hogy rakják õket a rabomobilba és aztán a különcellába, a végén pedig mind a kettõt el kellett ítélni, mint absztinenst, részegség miatt. – Miért meséli ezt nekem? – kiáltotta Dub hadnagy, aki ettõl a beszédtõl teljesen kijózanodott. – Jelentem alássan, lajtnant úr, ez tulajdonképpen nem is tartozik ide, de ha már így beszélgetünk egymással… Dub hadnagy most már teljesen magához tért, rádöbbent, hogy Švejk megint megsértette, s ezért így kiáltott fel: – Majd megismersz egyszer! Hogy állsz? – Alázatosan jelentem, hogy rosszul állok, mert elfelejtettem összeverni a patámat, jelentem alássan. De máris megcsinálom. – S ezzel Švejk a legszabályszerûbb haptákba vágta magát. Dub hadnagy erõsen törte a fejét, hogy mit mondjon még, de végül is csak annyit mondott: – Jól vigyázz, hogy ne kelljen utoljára mondanom – s e kijelentést régi mondásának egy új változatával egészítette ki: – Te még nem ismersz engem, de én ismerlek téged. Miután otthagyta Švejket, a kaccenjammeres Dub hadnagy azt gondolta magában: „Talán jobb hatással lett volna rá, ha azt mondom neki: »Én már régóta ismerlek, zsivány, a rossz oldaladról is.«” Azután Dub hadnagy Kunertot hívatta, és ráparancsolt, hogy szerezzen valahonnét egy korsó vizet. Kunert becsületére legyen mondva, hogy a korsót is, a vizet is jó sokáig kereste egész TurowaWolskában. Korsót végül is a plébános úrtól sikerült lopnia egyet, vizet pedig egy teljesen bedeszkázott kútból mert a korsóba. E célból természetesen ki kellett törnie néhány deszkát, minthogy a kutat azért szerelték így fel, mert tífuszgyanús volt a vize.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Dub hadnagy azonban minden további következmény nélkül felhajtotta a korsó egész tartalmát, ezzel is igazolva a régi mondást: „Jó disznónak nem árt semmi.” Mindnyájan nagyot tévedtek, amikor azt hitték, hogy Turowa-Wolskában fogják tölteni az éjszakát. Lukᚠfõhadnagy magához hívatta Chodounský telefonistát, Vanìk számvivõ õrmestert, Švejk századfutárt és Balount. A parancs igen egyszerûen hangzott. Mindannyian a szanitéceknél hagyják a felszerelésüket, a mezei úton át azonnal elindulnak Maly Polanec felé, onnét pedig a patak mentén délkeleti irányban mennek tovább Liskowiecig. Švejk, Vanìk és Chodounský lesznek a szállásmesterek. Gondoskodniuk kell éjjeli szállásról a század részére, amely egy órával, legfeljebb másfél órával utánuk érkezik meg a célhoz. Baloun közben azon a szálláson, amely az övé, Lukᚠfõhadnagyé lesz, süttessen meg egy libát, a három szállásmester pedig vigyázzon Balounra, hogy fel ne falja a felét. Ezenkívül Vanìk és Švejk vásároljon egy disznót a századnak, a század hússzükségletéhez szabott súlyban. Éjszaka gulyásfõzés lesz. A legénység éjjeli szállása rendes legyen; kerüljék el a tetves kunyhókat, hogy a legénység alaposan kipihenhesse magát, mert a század már reggel fél hétkor tovább indul Liskowiecbõl Kroscienkán át Starasol felé. A zászlóalj tudniillik már nem volt szegény. Sanokban a dandárintendantúra némi elõleget folyósított a vágóhidak jövendõ anyagára. A századpénztárban több mint százezer korona volt, és Vanìk számvivõ õrmester már parancsot kapott, hogy majd ha helyben lesznek (vagyis a lövészárokban, az egész századra váró halál elõtt), számolja el és fizesse ki a legénységnek az elmaradt komiszkenyérért és menázsiért vitathatatlanul járó összegeket. Miközben a három szállásmester és Baloun felkészült az útra, a századnál megjelent a helybeli plébános úr, s egy különbözõ nyelveken nyomtatott szöveget osztogatott a katonáknak, nemzetiségük szerint. „Lourdes-i dal” volt a szöveg címe, és a plébános úr egy egész csomagot hozott ebbõl a dalból; valami magas rangú katonai egyházférfiú hagyta itt, aki autón utazta be néhány örömlánnyal az elpusztított Galíciát, hogy a plébános úr majd ossza szét az áthaladó katonai alakulatok között. Amott, hol a völgyre lehajlik a hegy, harang szava kondul, és árad a kegy. Ave, ave, ave Maria; – Ave, ave, ave Maria! Haj, Bernadette, leányka, nyújtsd a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kezed, mert téged az Úristen lelke vezet. – Ave! S meglátott a sziklán egy csillagi fényt és abban egy magasztos, mennyei lényt. – Ave! Az alakját patyolat köntös fedi és derekát égszínkék öv övezi. – Ave! Egy rózsafüzért fog és mutatja azt, a zöldellõ völgyre lehull a malaszt. – Ave! Haj, Bernadette lányarca most csupa tûz, földöntúli sugárban izzik a szûz. – Ave! Már térdel és ajkáról száll az ima, megszólítja õt a magasztos Anya. – Ave! „Lásd, gyermek, én fogantam szeplõtelen, ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html s az emberiséget én védelmezem! – Ave! Jövel, ti sok ájtatos zarándokok, hozzátok el nékem imádatotok. – Ave! És márványból templomot rakjatok itt, mert itten az Istennek anyja lakik. – Ave! E kis forrás mostantól csodákat tesz és jóságom örökös záloga lesz.„ – Ave! Ó, dicsõség néked, te virágos völgy, hol földünkre szállott a mennyei Hölgy! – Ave! Ó, királynõnk, fenséges asszonyanyánk, fényes csodabarlangod üdvöt hint ránk. – Ave! Úgy lõn, ahogy kívántad, tódul a nép, és ujjongva imádja ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html királynõjét. – Ave! Ó, Szûzanya, te ki a jótevõnk vagy, sok égetõ bajunkra balzsamot adj. – Ave! Ó, üdvösség csillaga, légy oly kegyes, az Úristen trónja elébe vezess. – Ave! Ó, gyámolíts bennünket, anyai Szív, és hallgasd meg azt, aki epedve hív. Turowa-Wolskában sok latrina volt, és a latrinákban mindenütt a „Lourdes-i dal” példányai hevertek. A Kašperské Hory-i Nachtigal káplár szerzett egy üveg pálinkát egy halálra ijesztett zsidótól, összegyûjtötte néhány bajtársát, s most együttesen fújni kezdték németül a „Lourdes-i dalt”, a „Prinz Eugen” címû katonanóta dallamára, csak az „Ave!” refrént hagyták el. A 11. század éjjeli szállásának elõkészítésével megbízott négy katonára átkozottul csúnya út várt, amikor besötétedett, s õk egy kis erdõbe érkeztek a patakon túl, amely állítólag Liskowiec felé vezetett. Balount, aki elõször került ilyen helyzetbe, szembe a nagy ismeretlennel, s aki rendkívül titokzatosnak érzett mindent, a sötétséget és szálláskeresõ megbízatásukat is, egyszerre csak szörnyû gyanú fogta el, hogy nem is olyan ártatlan dolog ez az egész. – Bajtársak – mondta halkan, a patak menti úton bukdácsolva –, bennünket feláldoztak. – Hogyhogy? – förmedt rá csendesen Švejk. – Bajtársak, ne kiabáljunk úgy – kérlelte õket Baloun halkan –, máris érzem a derekamban, meghallanak bennünket, és mindjárt lõni kezdenek ránk. Tudom én. Minket azért küldtek elõre, hogy kiderítsük, nincs-e ott az ellenség, és ha meghallják a lövéseket, mindjárt tudni fogják, hogy nem szabad tovább menni. Mi vagyunk az elõõrs, bajtársak, ahogy a Terna káplártól tanul-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tam. – Hát akkor csak eredj elõre – mondta Švejk. – Mi majd szépen utánad megyünk, hogy megvédjél bennünket a testeddel, ha már ilyen marha nagy ember vagy. És ha meglõnek, rögtön szólj nekünk, hogy még idejében hasra vágódhassunk. Micsoda katona vagy te, halljátok, attól fél, hogy rálõnek. Éppen ettõl kell hogy boldog legyen minden katona, mert minden katonának tudnia kell, hogy minél többet lövöldöz rá az ellenség, annál jobban fogy az ellenség muníciókészlete. Minden lövés, amit egy ellenséges katona lead terád, csökkenti az õ harcképességét. Amellett õ is örül, hogy rád lõhet, mert legalább nem kell hogy cipelje a patronjait, és könnyebben futhat. Baloun nagyot sóhajtott: – De énnekem gazdaságom van odahaza. – Hát fütyülj arra a gazdaságra – tanácsolta Švejk –, inkább essél el a császár õfelségéért. Tán nem tanítottak meg erre a katonaságnál? – Csak úgy említették – mondta a bamba Baloun. – Csak a gyakorlótérre vittek ki, aztán meg semmi ilyesfélét nem hallottam, mert puccer lettem… Ha legalább jobban etetne minket a császár õfelsége… – Nahát, csuda egy telhetetlen disznó vagy, hallod-e. Csata elõtt egyáltalán nem is szabad etetni a katonát, ezt már évekkel ezelõtt megmagyarázta nekünk az iskolán az Untergriez kapitány úr. Mindig azt mondta nekünk: „Átkozott csibészek, ha valamikor háború lenne, ha csatára kerülne a sor, nehogy telezabáljátok magatokat a csata elõtt. Aki teletömi magát, és haslövést kap, az mindjárt kész lesz, mert az ilyen sebnél az összes menázsi meg cvibak kijön a beleibõl, és az ilyen katona mindjárt gyulladást kap, és kész van. De ha nincs a gyomrában semmi, akkor egy ilyen haslövésre oda se fütyül, annyi az egész, mint egy darázscsípés, direkt jólesik.” – Én gyorsan emésztek – mondta Baloun –, az én gyomromban sose marad sok ennivaló. Én, pajtás, bevágok például egy egész tál gombócot disznósülttel meg káposztával és egy fél óra múlva három leveseskanálnyit se szarok neked belõle, a többi elveszett bennem. Például van, aki azt mondja, hogyha rókagombát eszik, úgy jön ki belõle, ahogy volt, csak meg kell mosni, és megint besavanyítani, nálam pedig fordítva. Bezabálok annyi rókagombát, hogy más ember szétpukkadna tõle, és amikor aztán kimegyek az árnyékszékre, csak egy kis sárga kását tudok kifingani, mint egy gyerek, a többi szintén elveszett bennem. – Énbennem, pajtás – közölte Baloun bizalmasan Švejkkel – még a halcsont meg a szilvamag is feloldódik. Egyszer direkt megszámoltam. Megettem hetven szilvás gombócot magostul, és amikor éreztem, hogy itt az ideje, kimentem a pajta mögé, megkotortam azt a kis csomót egy fadarabbal, félrelöktem a magokat és számoltam. A hetven magnak több mint a fele feloldódott bennem. Halk, elnyújtott sóhaj szállt fel Baloun szájáról: – Az asszony odahaza krumplis tésztából csinálta a szilvás gombócot, és még beletett egy kis tú-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html rót is, hogy kiadósabb legyen. Mindig jobb szerette mákkal beszórva, mint sajttal, én meg fordítva, úgyhogy emiatt egyszer fel is pofoztam… Nem tudtam megbecsülni a családi boldogságomat. Baloun megállt, csettintett, végighúzta nyelvét a szájpadlásán, majd szomorúan és lágyan így folytatta: – Tudod, pajtás, most, hogy nem jutok hozzá, úgy érzem, mintha az asszonynak mégiscsak igaza lett volna, talán mégis jobb azzal a mákkal. Akkor mindig úgy gondoltam, hogy az a mák bemegy a fogam közé, most meg arra gondolok, bárcsak menne… Bizony, sokszor nagyon meg kellett hogy szenvedjen velem az asszony. Hányszor elsírta magát, amikor azt akartam, hogy több majorannát tegyen a májas hurkába, és ilyenkor mindig rásóztam egy jót. Egyszer úgy eldöngettem szegénykémet, hogy két napig feküdt, mert nem akart nekem vacsorára levágni egy pulykát, azt mondta, elég lesz egy kiskakas is. – Hej, pajtás – és Baloun sírva fakadt –, bezzeg jó lenne most a májas hurka majoránna nélkül is, a kakas is jó lenne. Szereted a kaporszószt? Látod, amiatt is nagy volt a csetepaté, most meg úgy innám, mint a kávét. Baloun lassanként megfeledkezett a vélt veszedelemrõl, és meghatottan mesélte tovább Švejknek a csendes éjszakában, még akkor is, amikor Liskowiec felé ereszkedtek alá, hogy mi mindent nem becsült õ azelõtt, most pedig zabálná, mint a bolond. Mögöttük ment Chodounský telefonista Vanìk számvivõ õrmesterrel. Chodounský azt magyarázta Vanìknek, hogy véleménye szerint a világháború egy hülyeség. Az a legrosszabb benne, hogyha valahol megszakad a telefonösszeköttetés, éjszaka ki kell menni megjavítani, és még rosszabb, hogy régebben, amikor háború volt, még nem találták fel a reflektort. De most éppen, amikor azokat az átkozott drótokat javítja az ember, az ellenség mindjárt megtalálja a reflektorával, és rögtön ráereszti az egész tüzérséget. Lent a faluban, ahol éjjeli szállást kellett keresniük a századnak, koromsötét volt, s az összes kutyák felugattak, ami arra késztette az expedíciót, hogy megálljon, és fontolóra vegye, miként lehetne elbánni ezekkel a fenevadakkal. – Mi lenne, ha visszafordulnánk – suttogta Baloun. – Baloun, Baloun, ha jelentenénk, amit mondtál, téged agyonlõnének gyávaság miatt – mondta Švejk. A kutyák egyre jobban ugattak, a végén már a Ropa folyótól délre, Krosienkából s még egynéhány faluból is hallatszott az ugatás, mert Švejk beleordított az éjszakai csendbe: – Kuss! Kuss! Kuss! – mint ahogy a saját kutyáira kiabált annak idején, amikor még kereskedett velük. A kutyák ettõl még hangosabban ugattak, úgyhogy Vanìk számvivõ õrmester rászólt Švejkre:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ne ordítson rájuk, Švejk, mert mindjárt ugatni kezd itt nekünk az egész Galícia. – Amikor Tábor vidékén voltunk hadgyakorlaton – felelte Švejk –, valami hasonló dolog történt velünk. Éjszaka beérkeztünk egy faluba, és a kutyák borzasztó nagy ricsajt csaptak. Ott az egész vidék szépen be van népesedve, úgyhogy a kutyaugatás faluról falura ment, egyre tovább és tovább, és amikor abban a faluban, ahol mi táboroztunk, már elhallgattak a kutyák, messzirõl megint meghallották az ugatást, mondjuk Pelhøimov felõl, és újra ugatni kezdtek, és nemsokára ugatott már, barátom, az egész vidék Tábor, Pelhøimov, Budìjovice, Humpolec, Tøeboò és Jihlava körül. A kapitányunk szörnyû ideges öregúr volt, nem bírta a kutyaugatást, egész éjszaka nem aludt, folyton járkált, és azt kérdezte az õröktõl: „Ki ugat, ki ugat?” A katonák alássan jelentették, hogy a kutyák ugatnak, és a kapitány ettõl úgy dühbe jött, hogy azok, akik éppen õrségen voltak, ezért laktanyafogságot kaptak, amikor visszamentünk a hadgyakorlatról. Aztán a kapitány mindig kijelölt egy „kutyakommandót”, és elõreküldte. Ennek a kommandónak az volt a feladata, hogy figyelmeztesse a lakosságot abban a faluban, ahol meg akartunk hálni, hogy éjszaka egy kutyának se szabad ugatni, különben ki lesz irtva. Egyszer én is benne voltam egy ilyen kommandóban, és amikor megérkeztünk egy faluba Milevsko körül, összekevertem a dolgot, és azt mondtam a községi bírónak, hogy amelyik kutya ugatni fog az éjszaka, annak a tulajdonosa stratégiai okokból ki lesz végezve. A bíró megrémült, mindjárt befogatott, és elment a stábra, hogy kegyelmet kérjen az egész falunak. De oda se engedték, az õrök majdnem belelõttek, úgyhogy hazament, és mire mi beértünk a faluba, az õ tanácsára mindenki bekötözte rongyokkal a kutyák pofáját, úgyhogy három meg is veszett közülük. Leereszkedtek a faluba, miután a társaság tudomásul vette Švejk oktató szavait, hogy éjszaka a kutyák nagyon félnek az égõ cigaretták parazsától. Sajnos, egyikük sem cigarettázott, úgyhogy Švejk tanácsának nem lehettek pozitív eredményei. Viszont kiderült, hogy a kutyák örömükben ugatnak, mert szeretettel emlékeztek vissza az addig áthaladt katonaságra, amely mindig hagyott nekik valami ennivalót. Már messzirõl megérezték, hogy olyan lények közelednek, akik csontokat és lótetemeket szoktak hátrahagyni. Egyszerre csak, hipp-hopp, négy csahos eb termett Švejk körül, s égnek emelt farokkal barátságosan ugrándozni kezdtek a derék katonára. Švejk megsimogatta, megpaskolta õket, és úgy beszélt velük a sötétben, ahogy kisgyerekekkel szokás: – Nahát, itt vagyunk, megjöttünk hozzátok hajcsizni, papikálni, adunk nektek csontocskát, kenyérhéjacskát, reggel aztán megint tovább megyünk az ellenségre. A falusi kunyhókban fények gyulladtak, s amikor a négy szállásmester dörömbölni kezdett az elsõ kunyhó ajtaján, hogy megkérdezze, hol lakik a községi bíró, egy sivító, rikácsoló nõi hang azt felelte, nem lengyelül, de nem is ukránul, hogy a férje katona, a gyerekei himlõsek, a muszkák mindent elvittek, és a férje, mielõtt bevonult volna, meghagyta neki, hogy éjszaka senkinek se nyisson ajtót. Csak mikor erélyesebben folytatták a dörömbölést, megnyugtatva a lakókat, hogy õk „kvártélymesterek”, akkor nyitotta ki az ajtót egy láthatatlan kéz, s amikor bementek, kiderült, hogy éppen ott lakik a községi bíró, aki hiába próbálta megmagyarázni Švejknek, hogy nem

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html õ utánozta azt a rikácsoló nõi hangot. Azzal védekezett, hogy a szénában aludt, és a felesége, ha hirtelen felriasztják álmából, nem tudja, hogy miket beszél. Ami pedig azt illeti, hogy szállás kéne egy egész századnak, hát olyan kicsi a falu, hogy egy szál katona se fér bele. Egyáltalán nincs hol aludni. Vásárolni se lehet semmit, a muszkák mindent elvittek. Ha meg nem sértené a jóságos urakat, elkísérné õket Krosienkába, ott nagybirtokok vannak, innét csak háromnegyed órai járás, ott aztán van elég hely, minden katona báránybõrrel takarózhatik, annyi ott a tehén, hogy minden katonára jut egy csajka tej, ott az ivóvíz is kitûnõ, a tiszt urak a kastélyban hálhatnak, de itt, Liskowiecben? Nyomor, rüh, tetvek. Valamikor neki is volt öt tehene, de a muszkák mind elvitték, úgyhogy õ maga is kénytelen Krosienkába járni tejért, ha nem akarja, hogy a beteg gyermekei szenvedjenek. Mintha igazolni akarná, valahol a szomszédos istállóban felbõgött néhány tehén, és hallatszott a rikácsoló nõi hang, amint a szerencsétlen teheneket csitítja, s azt kívánja, bárcsak ütne beléjük a kolera. A községi bíró azonban nem jött zavarba, és belebújva magas szárú csizmájába, így folytatta: – Egyetlenegy tehén van itten, jóságos uraim, a Vojciek szomszédé, azt tetszett hallani, hogy éppen elbõgte magát. Beteg, szomorú tehén az. A muszkák elvitték a borját. Azóta nem ad tejet, de a gazdájának fáj érte a szíve, nem akarja levágatni, azt mondja, talán a czenstochowai Szûzanya megint jóra fordít mindent. Ezek után felvette a bekecsét: – Menjünk át Krosienkába, jóságos uraim, háromnegyed óra se lesz, de mit is beszélek, én bûnös, egy fél óra se. Jól ismerem az utat, átmegyünk a patakon, aztán egy nyírfaerdõcskén, ott a tölgyfánál… Nagy falu az, és bardzo duzso mocna vodka v propinaciach.[253]Menjünk, jóságos uraim! Minek tétováznánk? A jóságos urak dicsõséges ezredébe való katona uraknak rendben, kényelemben kell pihenniük. Egy császári és királyi katona úrnak, aki a muszkákkal verekszik, okvetlenül tiszta szállásra, kényelmés szállásra van szüksége… És minálunk? Tetû, rüh, himlõ és kolera. Minálunk, a mi átkozott falunkban, három legény megfeketült a kolerától… A legirgalmasabb úristen elátkozta Liskowiecet… Švejk most egy méltóságteljes kézmozdulattal elhallgattatta. – Jóságos uraim – mondta, a községi bíró hangját utánozva –, egyszer azt olvastam egy könyvben, hogy a svéd háborúk idején, amikor az volt a parancs, hogy a katonákat be kellett kvártélyozni egy ilyen faluba, és a községi bíró mindenféle kifogásokkal jött nekik, és nem akart készséges lenni, ezt a bírót felakasztották a legelsõ fára. Aztán tegnap Sanokban egy lengyel káplár azt mesélte nekem, hogy ha megjönnek a kvártélymesterek, a bíró össze kell hogy hívja a falu véneit, és velük együtt sorra járja a kunyhókat, és egyszerûen csak azt mondja: ide befér három, ide négy, a tiszt urak a plébániára mennek, és egy fél óra múlva minden legyen elõkészítve. – Jóságos uram – fordult Švejk komolyan a községi bíróhoz –, hol van itt a legközelebbi fa?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A bíró nem értette, hogy mit jelent az a fa, s ezért Švejk megmagyarázta neki, hogy nyárfa, tölgyfa, körtefa, almafa, egyszóval minden, aminek erõs ágai vannak. A bíró ezt sem értette, s a különbözõ gyümölcsfák nevét hallva nagyon megijedt, mert már érett a cseresznye, s ezért azt mondta, hogy semmi ilyesmirõl nem tud, csak egy tölgyfa áll a kunyhója elõtt. – Jó – mondta Švejk, egy nemzetközi kézmozdulattal jelezve az akasztást –, akkor föl fogunk itt akasztani a kunyhód elõtt, mert tudomásul kell hogy vegyed, hogy háború van, és mi parancsot kaptunk, hogy itt aludjunk, nem pedig valami Krosienkában. Temiattad, komám, nem fogjuk megváltoztatni a stratégiai terveinket, hanem lógni fogsz, mint ahogy abban a könyvben van a svéd háborúkról… Volt egyszer egy ilyen eset, uraim, a Velké Meziøièí-i hadgyakorlaton… Vanìk számvivõ õrmester azonban a szavába vágott: – Ezt késõbb is elmesélheti, Švejk – majd a bíróhoz fordult: – Nahát, riadó, kvártély, egy-kettõ! A bíró remegni kezdett, dadogott valamit, hogy õ a legjobbat akarta a jóságos uraknak, de ha másképp nem megy, talán mégiscsak talál valamit a faluban, hogy az összes urak meg legyenek elégedve, mindjárt hozza a lámpást. Kiment a szobából, melyet egy kis petróleumlámpa világított meg igen gyéren; a lámpa fölött valami szentkép lógott, a szent úgy kuporgott rajta, mint egy nyomorék óriásgyerek. Chodounský most váratlanul felkiáltott: – Hová lett Baloun? De még mielõtt jobban körülnézhettek volna, halkan kinyílt a kemence melletti ajtócska, amely valahová kifelé szolgált, s Baloun osont be rajta, körülnézett, hogy nincs-e ott a bíró, majd szuszogva megszólalt, mintha roppant nátha kínozná: – Khint vholtham a khamrhában, bhelenyúltham vhalamhibe, a szhájhambha thömtem, és mhosth mhindhen rhárhagadth a szhájpadhlásomhra. Nhem shós, nhem is édhes, hanem khenyhérthésztha. Vanìk számvivõ õrmester rávilágított a villamos zseblámpájával, és valamennyien megállapították, hogy soha életükben nem láttak még ilyen összekent osztrák katonát. Aztán megijedtek, mert észrevették, hogy Baloun zubbonya kidudorodik, mintha a terhesség utolsó hónapjában volna. – Mi történt veled Baloun? – kérdezte Švejk részvevõen, megbökve Baloun felpüffedt hasát. – Uborka – hörögte Baloun, fuldokolva a tésztától, ami nem akart se feljönni, se lemenni –, vigyázat, savanyú uborka. Hármat megettem a kamrában, a többit elhoztam nektek. Baloun sorra kihúzta kebelébõl az uborkákat, és szétosztotta társainak. A küszöbön már ott állt a bíró a lámpással, s látva ezt a jelenetet, keresztet vetett, és felnyögött:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Moszkali zabrali i nasi zabirajom.[254] Mindnyájan bementek a faluba, egy egész falka kutyától követve; a kutyák Balounhoz ragaszkodtak a legmakacsabbul, s állandóan a nadrágzsebéhez kapkodtak, ahol Baloun egy darab szalonnát szorongatott; ezt is a kamrában szerezte, de mohóságában hitszegõ módon eltitkolta bajtársai elõl. – Mit akarnak tõled ezek a kutyák? – kérdezte Švejk Balountól. Hosszas megfontolás után Baloun így felelt: – Érzik bennem a jó embert. Arról azonban hallgatott, hogy szalonnát szorongat a zsebében, s hogy az egyik kutya folyton csattogtatja a fogát arra a kezére… A szálláskeresõ körút során megállapítást nyert, hogy Liskowiec nagyközség ugyan, de a háború forgataga valóban csaknem mindent kipréselt már belõle. Tûzkárokat nem szenvedett, csodálatosképpen egyik hadviselõ fél sem vonta be a hadmûveletek szférájába, viszont ide hurcolkodott át néhány közeli megsemmisített falu, Chyrów, Grabów és Holubla lakossága. Egyes kunyhókban nyolc család is lakott; a legnagyobb nyomorban éltek, annyi mindentõl megfosztotta õket ez a rablóháború, amelynek egy-egy szakasza úgy söpört át fölöttük, mint az árvíz vad hullámai. A századot egy elhagyott kis szeszgyárban kellett elhelyezni a falu túlsó végén; a század fele befért az erjesztõkamrába. A többi katonát tízesével szállásolták be néhány birtokra, ahová a jómódú nemesek nem fogadták be a koldusbotra jutott, hajléktalan szegények söpredékét. A századtörzs a tisztikarral, Vanìk számvivõ õrmesterrel, a tisztiszolgákkal, a telefonistával, a szanitécekkel, a szakácsokkal és Švejkkel a plébános úrnál helyezkedett el, aki szintén nem fogadta be a környék egyetlen nyomorba jutott családját sem, úgyhogy bõven volt nála hely. A plébános magas, sovány öregúr volt, kifakult és mocskos reverendát viselt, s fukarságból úgyszólván semmit se evett. Apja nagy gyûlöletre nevelte az oroszok ellen, ez a gyûlölet azonban hirtelen elszállt belõle, amikor az oroszok kivonultak, s a bevonuló osztrák katonaság felfalta összes libáit és csirkéit, melyeket az oroszok békén hagytak, pedig néhány bozontos, Bajkálontúli kozák lakott nála. Aztán még jobban megharagudott az osztrák hadseregre, amikor magyarok szálltak meg a faluban, és az összes méhkasaiból kiszedték a mézet. Most is nagy gyûlölettel fogadta hívatlan vendégeit, s nagyon jólesett neki, ha találkozott valamelyikkel, és vállát vonva azt mondhatta: – Nincsen semmim. Koldus vagyok, nálam egy szelet kenyeret se találnak, uraim. Valamennyiük közül persze Baloun volt a legszomorúbb; csoda, hogy el nem sírta magát e nyomor láttán. Valami bizonytalan elképzelés kísértett a fejében, egy szopós malacról, amelynek re-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html zesre sült bõre ropog a szájban, és pompás illatokat áraszt. Baloun most a plébános úr konyhájában szundikált; idõnként benézett hozzá egy hórihorgas kamasz, a plébános úr cselédje, aki egyben a szakácsnõ szerepét is betöltötte, s most szigorú parancsot kapott, hogy jól nézzen a vendégek körmére. Baloun nem is talált semmit a konyhában, csak egy kis köménymagot, papírba csomagolva, a sótartó bögrén; mindenesetre teletömte vele a száját, s a köménymag aromája ízes hallucinációkat ébresztett benne a szopós malacról. A plébánia mögötti kis szeszgyár udvarán tüzek lobogtak a tábori konyhák kondérjai alatt, a kondérokban már fõtt a víz, és a vízben nem fõtt semmi. A számvivõ õrmester meg a szakácsok bejárták az egész falut, de egy árva disznót sem találtak. Mindenütt ugyanazt a választ kapták: a muszkák mindent megettek és elvittek. Felköltötték a zsidó kocsmárost is, aki cibálni kezdte a pajeszát, és roppantul fájlalta, hogy semmivel sem szolgálhat a katona uraknak; végül kényszerítette õket, hogy vegyenek meg tõle egy százéves öreg tehenet, egy dögrováson levõ sovány jószágot, amely csupa csont és bõr volt. Horribilis összeget kért érte, a haját tépdeste, és megesküdött rá, hogy ilyen tehenet nem találnak egész Galíciában, egész Ausztriában és Németországban, egész Európában és az egész világon, közben üvöltött, sírt és égre-földre esküdözött, hogy ez a legkövérebb tehén mindazok közül, amelyek Jehova akaratából valaha is a világra jöttek. Tanúnak hívta minden õsapját, hogy a tehénnek csodájára járnak még Wolocziskából is, hogy az egész környéken úgy emlegetik azt a tehenet, mint valami mesebeli lényt, hogy az nem is tehén, hanem a legzamatosabb bivaly. Végül letérdelt elõttük, sorra átölelte mindenkinek a térdét, és így kiáltott fel hozzájuk: – Üssétek agyon inkább a szerencsétlen, öreg zsidót, de a tehén nélkül ne menjetek el. Sivalkodásával annyira megszédített mindenkit, hogy végül is elcipelték a tábori konyhához azt a dögöt, amelytõl minden sintér undorodott volna. Mikor a zsidónak már a zsebében volt a pénz, elkezdett zokogni és jajveszékelni elõttük, hogy teljesen tönkretették, megsemmisítették, hogy õ önmagát juttatta koldusbotra, amikor olyan olcsón adta el azt a nagyszerû tehenet. Könyörgött nekik, akasszák fel, amiért vén fejjel olyan hülyeséget követett el, hogy atyáinak forgolódniuk kell miatta a sírjukban. Egy ideig még ott hentergett elõttük a porban, aztán hirtelen lerázott magáról minden bánatot, hazament, s a szobában így szólt a feleségéhez: – Elzalébn, a katonák hülyék, és a te Nátánod nagyon okos. A tehén alaposan megdolgoztatta õket. Voltak pillanatok, amikor úgy tetszett, hogy a tehenet egyáltalán nem lehet megnyúzni. Nyúzás közben többször is beszakították a bõrét, s a bõr alól elõbukkanó izmok olyan göcsösek voltak, mint egy kiszáradt hajókötél. Közben szereztek valahonnét egy zsák krumplit, és reménytelenül fõzni kezdték a szerencsétlen inakat és csontokat, míg valamivel odább egy kisebb konyha szakácsa teljesen kétségbeesve tisz-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ti menázsit készített a szóban forgó csontváz egy darabjából. Ez a szerencsétlen tehén, ha ugyan tehénnek lehet nevezni ezt a természeti tüneményt, élénken megmaradt minden részvevõ emlékezetében, s csaknem bizonyos, hogy ha késõbb, a sokali csata elõtt, a parancsnokok a liskowieci tehénre emlékeztették volna a legénységet, a 11. század iszonyúan ordítva és a dühtõl tombolva vetette volna magát szuronyával az ellenségre. A tehén olyan pimasz volt, hogy egyáltalán nem lehetett húslevest fõzni belõle. Minél tovább fõzték a húst, annál jobban rátapadt a csontokra, egy egészet alkotva velük, megcsontosodott, mint egy bürokrata, aki az élete felét hivatali betûrágásban tölti, és csakis aktákat eszik. Švejk, aki mint futár állandóan fenntartotta az összeköttetést a stáb és a konyha között, hogy megállapíthassa, mikor lesz készen a menázsi, végül is a következõket jelentette Lukᚠfõhadnagynak: – Óberlajtnant úr, most már tiszta porcelán az egész. Annak a tehénnek olyan kemény a húsa, hogy üveget lehetne vágni vele. Pavlíèek szakács, amikor Balounnal együtt belekóstolt, kitörte a szemfogát, Baloun pedig egy zápfogát. Baloun komoly képpel odalépett Lukᚠfõhadnagy elé, és dadogva átnyújtotta neki a „Lourdes-i dal”-ba csomagolt zápfogát: – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, én mindent megtettem, ami tõlem tellett. Ez a fogam a tiszti konyhán tört ki, amikor megpróbáltuk, hogy nem-e lehetne mégis bifszteket csinálni abból a húsból. Az ablak melletti karosszékbõl egy szomorú alak emelkedett fel ez utóbbi szavakra. Dub hadnagy volt az, akit a kétkerekû szanitéckocsi mint teljesen megsemmisült egyént szállított idáig: – Csendet kérnék – mondta kétségbeesett hangon –, rosszul érzem magam! Visszaült az öreg karosszékbe, amelynek minden hasadékában sok ezer poloskatojás rejtõzött. – Fáradt vagyok – mondta tragikus hangon –, gyengélkedem, és beteg vagyok, kérem, ne beszéljenek elõttem kitört fogakról. Címem: Smíchov, Královská 18. Ha nem érném meg a reggelt, kérem, értesítsék kíméletesen a családomat mindenrõl, és a síromra ne felejtsék el feljegyezni, hogy már a háború elõtt is cs. kir. gimnáziumi tanár voltam. Lágyan horkolni kezdett, s így nem hallotta, hogy Švejk egy siratóének sorait idézi: Máriádat feloldoztad, célt mutattál a gonosznak, kegyelmedet rám is osszad.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Vanìk számvivõ õrmester viszont megállapította, hogy a tiszti konyhán még két óra hosszat kell fõzni a csodatehenet, hogy bifsztekrõl szó sem lehet, s hogy bifsztek helyett gulyást kell fõzni. Megállapodtak abban, hogy amíg sorakozót fújnak menázsiosztásra, a legénység lefekhet, hiszen a vacsora úgyis csak reggelre lesz készen. Vanìk számvivõ õrmester becipelt valahonnét egy nyaláb szénát, leterítette maga alá a plébános ebédlõjében, idegesen megpödörte a bajszát, és így szólt Lukᚠfõhadnagyhoz, aki fölötte pihent egy ócska díványon: – Tessék elhinni, óberlajtnant úr, hogy ilyen tehenet az egész háború alatt egyszer sem ettem… A konyhában egy templomi gyertya égõ csonkja mellett Chodounský telefonista ült, és hazaküldendõ leveleinek készletét gyarapította, hogy majd ha egyszer mégis megkapják a tábori postájuk számát, ne kelljen ezzel fáradoznia. A következõket írta: Kedves, drága feleségem, legdrágább Boženkám! Éjszaka van, és én állandóan Rád gondolok, aranyom, és látlak Téged, ahogy Te is rám gondolsz, amikor az üres ágyat nézed magad mellett. Bocsásd meg nekem, hogy ettõl mindenféle gondolataim támadnak. Jól tudod, hogy a háború kezdetétõl fogva kint vagyok a harctéren, és már sok mindent hallottam a bajtársaimtól, akik megsebesültek, szabadságot kaptak, és amikor hazamentek, inkább azt kívánták, bárcsak a föld alatt lennének, mint hogy azt lássák, hogy valami gazember a feleségük után járkál. Nagyon fáj nekem, drága Boženka, hogy errõl kell írnom Neked. Nem is írnék róla, de Te magad is tudod, hogy megvallottad nekem, hogy nem én vagyok az elsõ, akivel komoly ismeretséget kötöttél, és hogy énelõttem már a Kraus úré is voltál, aki a Mikulᚠutcában lakik. Most ha arra gondolok az éjszaka csendjében, hogy az a nyavalyás esetleg igényt tart Rád a távollétemben, úgy érzem, drága Boženkám, hogy ott helyben meg tudnám fojtani. Sokáig visszafojtottam ezt az érzést, de amikor arra gondolok, hogy most esetleg megint utánad mászkál, elszorul a szívem, és csak arra figyelmeztetlek Téged, hogy nem tûrök magam mellett valami kancát, aki képes lenne minden jöttmenttel kurválkodni, és szégyent hozni a nevemre. Bocsásd meg, drága Boženkám, ezeket az éles szavaimat, de jól vigyázz, hogy semmi rosszat ne halljak Rólad. Különben kénytelen lennék mind a kettõtöket kibelezni, mert én már mindenre el vagyok szánva, még ha az életembe kerülne is. Milliószor csókol, papát és mamát üdvözölteti Tonouš Ui. Ne feledd, hogy neked adtam a nevemet! Aztán hozzáfogott a levélkészlet következõ darabjához: Forrón szeretett Boženkám!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Mire ezeket a sorokat megkapod, már túl leszünk egy nagy csatán, melyben a hadiszerencse mihozzánk szegõdött. Többek között lelõttünk vagy tíz ellenséges repülõgépet és egy tábornokot egy nagy szemölccsel az orrán. A legnagyobb harc közepette, amikor srapnelek robbantak fölöttünk, Terád gondoltam, drága Boženka, hogy mit csinálsz, hogy vagy, és mi újság odahaza? Mindig eszembe jut, amikor együtt voltunk a „Tomᚔ sörözõben, és Te hazavittél és másnap hogy fájt a kezed a megerõltetéstõl. Most megint tovább indulunk elõre, úgyhogy nem érek rá folytatni ezt a levelet. Remélem, hogy hû maradtál hozzám, mert jól tudod, hogy ebben a tekintetben vadállat vagyok. De már indulni is kell! Milliószor csókollak, drága Boženkám, és reméld, hogy mindennek jó lesz a vége. Nagy szeretettel Tonouš Chodounský telefonista ezek után rádõlt az asztalra, és elaludt. A plébános, aki nem aludt, és ide-oda járkált a plébánián, benyitott a konyhába, és takarékosságból elfújta a Chodounský mellett égõ templomi gyertyacsonkot. Az ebédlõben Dub hadnagyon kívül senki sem aludt. Vanìk számvivõ õrmester, aki Sanokban a dandárirodán újabb költségvetést kapott a hadsereg élelmiszerellátására vonatkozóan, most ezt tanulmányozta figyelmesen, és megállapította, hogy minél közelebb kerül a hadsereg a fronthoz, annál kisebbek lesznek a fejadagok. Végül mosolyognia kellett az utasítás egyik paragrafusán, amely megtiltotta, hogy a legénység levesének elkészítéséhez sáfrányt és gyömbért használjanak. A parancsnak egy másik pontja arról intézkedett, hogy a tábori konyhák gyûjtsék össze a csontot, és küldjék hátra a hadosztály raktárába. Ez a pont azonban nem volt elég világos, mert nem derült ki belõle, hogy miféle csontokról van szó, emberek vagy egyéb vágómarhák csontjairól. – Ide hallgasson, Švejk – mondta Lukᚠfõhadnagy, ásítva unalmában –, amíg enni kapunk, elmesélhetne valami érdekes történetet. – Ojjé – felelte Švejk –, amíg enni kapunk, el kéne hogy meséljem az óberlajtnant úrnak a cseh nemzet egész történetét. Egyelõre csak egy nagyon rövid történetet tudok egy sedlèani postamesternérõl, aki a férje halála után kapta meg azt a postát. Mindjárt eszembe jutott, amikor a tábori postákról hallottam, habár semmi köze a tábori postákhoz. – Švejk – mondta a díványról Lukᚠfõhadnagy –, maga már megint kezdi azt a szörnyû hülyéskedést. – Úgy is van, óberlajtnant úr, jelentem alássan, ez tényleg egy szörnyû hülye história. Én magam se tudom, hogy hogy juthatott az eszembe egy ilyen nagy hülyeség, hogy ilyesmirõl beszéljek. Csakis velem született hülyeség lehet az oka, vagy pedig ifjúkori emlékek. Ezen a földgolyón, óberlajtnant úr, kérem, különféle jellemek vannak, és a Jurajda szakácsnak mégiscsak igaza volt, amikor Bruckban berúgott, beleesett a pöcegödörbe, nem tudott kimászni, és azt kiabálta onnét: „Az ember arra van rendelve és hivatva, hogy megismerje az igazságot, hogy a szellemével uralkodjon az egész világegyetemnek valami harmóniájában, hogy folyton fejlõdjön és mûvelõdjön, egyre intelligensebb és szeretettel teljesebb világok magasabb szféráiba emelkedjen.” Amikor ki

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html akartuk húzni onnét, kapálózott és harapott. Azt hitte, hogy otthon van, és csak amikor újra visszadobtuk, akkor kezdett könyörögni, hogy húzzuk ki belõle. – De mi van azzal a postamesternõvel? – kiáltotta kétségbeesetten Lukᚠfõhadnagy. – Az egy nagyon rendes nõ volt, óberlajtnant úr, kérem, de mégiscsak egy szipirtyó volt, a postán minden kötelességét teljesítette, csak egy hibája volt, azt képzelte, hogy mindenki üldözi õt, hogy mindenki utazik rá, és ezért a napi munkája után mindenkit feljelentett a hatóságoknál, aszerint, ahogy éppen a körülmények hozták. Egyszer kora reggel az erdõbe ment gombászni, és amikor elment az iskola elõtt, nagyon jól látta, hogy a tanító úr már fenn van, és köszön neki, és meg is kérdezte, hogy hová megy olyan korán. Mikor azt mondta, hogy gombászni megy, a tanító úr azt mondta, hogy õ is utánamegy. Ebbõl azt gondolta, hogy vénasszony létére a tanítónak valami tisztességtelen szándéka van vele, és amikor meglátta, hogy tényleg arra jön a bokrok között, megijedt, elszaladt, és mindjárt feljelentést írt a helybeli tantestületnek, hogy a tanító meg akarta erõszakolni. A tanító ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak, és hogy ne legyen belõle valami nyilvános botrány, a tanfelügyelõ személyesen ment oda kivizsgálni a dolgot, és a csendõrõrmesterhez fordult, hogy szerinte képes-e ilyesmire az a tanító. A csendõrõrmester megnézte az aktákat, és azt mondta, hogy az nem létezik, mert a tanítót egyszer már feljelentette a plébános, hogy az unokahúga után jár, akivel maga a plébános szokott hálni, de a tanító hozott egy igazolást a kerületi orvostól, hogy már hat éve impotens, mert terpeszállásban leesett a padlásról egy társzekér rúdjára. Akkor ez a szipirtyó feljelentette a csendõrõrmestert, a kerületi orvost és a tanfelügyelõt is, hogy a tanító mindnyájukat megvesztegette. Ezek pedig mind panaszt emeltek a nõ ellen, és a nõt el is ítélték, mire arra hivatkozott, hogy õ beszámíthatatlan. Így aztán megvizsgálták a törvényszéki orvosok, és adtak neki egy igazolványt, hogy hülye ugyan, de azért bármilyen állami szolgálatra megfelel. Lukᚠfõhadnagy felkiáltott: – Jézus Mária! – s még hozzátette: – Švejk, én mondanék magának valamit, de nem akarom elrontani az étvágyamat – mire Švejk kijelentette: – Elõre mondtam, óberlajtnant úr, hogy amit el fogok mesélni, az egy szörnyû hülyeség. Lukᚠfõhadnagy csak legyintett, s azt mondta: – Már megszoktam magától ezeket az okosságokat. – Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr – mondta Švejk meggyõzõen –, kell, hogy a hülyék kivétel legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne. Például, óberlajtnant úrnak jelentem alássan, ha mindenki ismerné a természeti törvényeket, és ki tudná számítani az égi távolságokat, azzal csak teher volna a környezetének, mint egy Èapek nevû úr, aki a „Kehely” kocsmába járt, és éjszaka mindig kiment a söntésbõl az utcára, jól megnézte magának a csillagos égboltot, és amikor visszajött, sorra odament mindenkihez és azt mondta: „Máma gyönyörûen ragyog a Jupiter, te azt se tudod, te szamár, hogy mi van a fejed fölött. Ezek olyan távolságok, hogy ha téged, te gazember, kilõnének egy ágyúból, akkor még az ágyúgolyó sebességével is millió és millió évig rö-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html pülhetnél.” Amellett olyan goromba volt, hogy rendszerint õ repült ki a kocsmából egy közönséges villamos sebességével, mondjuk, óberlajtnant úr, óránként tíz kilométerrel. Vagy vegyük például, óberlajtnant úr, kérem, a hangyákat… Lukᚠfõhadnagy felült a díványon, és összetette a kezét: – Csodálkoznom kell saját magamon, Švejk, hogy mindig szóba állok magával, pedig olyan régen ismerem magát, Švejk… Švejk egyetértõen bólintott: – Ez a szokás hatalma, óberlajtnant úr, éppen attól van, hogy olyan régen ismerjük egymást, és már végigcsináltunk együtt néhány dolgot. Mi már sok mindent végigszenvedtünk együtt és mindig úgy kerültünk bele, mint Pilátus a krédóba. Alázatosan jelentem, óberlajtnant úr, hogy ez a sors. Amit a császár õfelsége elintéz, az jól el van intézve, õ hozott össze bennünket, és én nem is kívánok semmi mást, csak hogy egyszer igazán nagy hasznára lehessek az óberlajtnant úrnak. Nem éhes, óberlajtnant úr? Lukᚠfõhadnagy, aki közben ismét végignyúlt a díványon, azt felelte, hogy Švejk legutóbbi kérdése igen alkalmas arra, hogy véget vessenek e gyötrelmes diskurzusnak; menjen csak, és kérdezze meg, hogy mi van a menázsival. Határozottan jobb lesz, ha Švejk inkább körülnéz egy kicsit odakint, és békén hagyja õt, mert ezek a hülyeségek, amiket tõle hall, jobban kifárasztják, mint az egész út Sanoktól idáig. Szeretne aludni egy kicsit, de nem tud. – Az a poloskák miatt van, óberlajtnant úr. Régi babona, hogy a plébánosok poloskákat szülnek. Sehol nincsen annyi poloska, mint a plébániákon. A Horní Stodulky-i plébános, Zamastil nevezetû, egész könyvet írt a poloskákról, és azok még prédikáció közben is mászkáltak rajta. – Mit mondtam, Švejk, megy már a konyhára, vagy nem megy? Švejk eltávozott, s a nyomában, mint egy árnyék, lábujjhegyen kiosont Baloun is… Amikor reggel elindultak Liskowiecbõl Starasol-Sambor felé, magukkal vitték a tábori konyhában a szerencsétlen tehenet, amely még mindig nem fõtt meg. Úgy határoztak, hogy útközben tovább fõzik, Liskowiec és Starasol között feleúton pihenõt tartanak, és ott eszik meg. A legénység feketekávét kapott útravalónak. Dub hadnagyot megint csak a kétkerekû szanitéckocsin vitték, mert állapota tegnap óta csak rosszabbodott. Legtöbbet a puccerja szenvedett tõle, akinek állandóan a kocsi mellett kellett futnia, és Dub hadnagy szüntelenül kiabált vele, hogy tegnap egyáltalán nem gondoskodott róla, majd ha beérnek a városba, lesz nagy leszámolás. Minden pillanatban vizet kért, megitta, és rögtön ki is adta. – Kicsodán… micsodán nevettek? – kiáltotta a kocsiból. – Majd én megtanítalak titeket, ne játsszatok velem, majd megismertek engem!

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Lukᚠfõhadnagy lóháton volt, s mellette haladt Švejk is, aki olyan szaporán lépkedett elõre, mintha nem tudná kivárni azt a pillanatot, amikor nekimehet az ellenségnek. Közben csak úgy áradt belõle a szó: – Észre tetszett venni, óberlajtnant úr, hogy néhány emberünk tényleg olyan, mint a légy? Összesen harminc kiló sincs a hátukon, és már azt se bírják ki. Elõadásokat kellene tartani nekik, mint ahogy nekünk tartott a megboldogult Buchánek óberlajtnant úr, aki agyonlõtte magát a kaució miatt, amit már az esküvõ elõtt elkért a jövendõbeli apósától, és amit aztán más ringyókra költött. Aztán megint kauciót kért egy másik jövendõbeli apóstól, és ezzel a pénzzel már jobban gazdálkodott, apránként elkártyázta, és a nõkkel nem is törõdött. De ez se tartott sokáig, úgyhogy egy harmadik jövendõbeli apóshoz kellett forduljon kaució miatt. Ebbõl a harmadik kaucióból egy lovat vett magának, egy arab csõdört, igaz, hogy nem volt telivér… Lukᚠfõhadnagy leugrott a lováról. – Švejk – mondta fenyegetõ hangon –, ha még egy negyedik kauciót is elõhoz nekem, én bedobom magát az árokba. Visszaült a lóra, és Švejk komoly arccal folytatta: – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, hogy negyedik kaucióról szó sem lehet, mert a harmadik kaució után agyonlõtte magát. – Végre – mondta Lukᚠfõhadnagy. – Szóval, hogy el ne beszéljük a dolgot – folytatta Švejk –, szerény véleményem szerint minden csapat elõtt olyan elõadásokat kellene tartani, mint amilyeneket minekünk mondott mindig a Buchánek óberlajtnant úr, amikor a katonák már hullani kezdtek masírozás közben. Ilyenkor pihenõt csinált, maga köré gyûjtött mindnyájunkat, mint a kotlós a csibéit, és elkezdte magyarázni nekünk: „Ti barmok, ti nem is tudjátok megbecsülni azt, hogy a földgolyón masíroztok, mert olyan mûveletlen banda vagytok, hogy hányni kell, ha rátok néz az ember, masíroznátok csak a nap felszínén, ahol egy olyan ember, akinek a mi nyomorúságos planétánkon hatvan kiló a súlya, több mint ezerhétszáz kilót nyom, akkor megdögölnétek, olyan masírozás kéne nektek, mert a borjútokban több mint kétszáznyolcvan kiló volna, majdnem három métermázsa és a puska másfél métermázsát nyomna. Akkor aztán nyögnétek, és lógna a nyelvetek, mint a meghajszolt kutyának.” Volt ott köztünk egy szerencsétlen tanító, és ez szintén vette magának a bátorságot, hogy szót kérjen: „Engedelmével, óberlajtnant úr, a holdban egy hatvankilós ember csak tizenhárom kilót nyom. A holdban sokkal jobban esne a masírozás, mert ott csak négy kilót nyomna a borjúnk. A holdban nem is masíroznánk, hanem lebegnénk.” – „Hát ez borzasztó, mondta erre a megboldogult Buchánek óberlajtnant úr, úgy látom, mindenáron pofont akarsz, te nyavalyás, hát örülj, hogy csak egy közönséges földi pofont adok, mert ha egy olyan holdbélit adnék, akkor a könnyûséged miatt egészen az Alpesekig röpülnél, és szétmázolódnál rajtuk. Ha meg egy nehéz napbeli pofont adnék, akkor kása lenne a mundérodból, és a fejed egészen Afrikába röpülne.” Így hát egy közönséges földi pofont adott neki, az a kotnyeles ember sírva fakadt, és továbbmasíroztunk. És ez az ember az egész masírozás közben bõgött, óberlajtnant úr, és valami emberi méltó-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ságról beszélt, hogy itt úgy bánnak vele, mint egy állattal. Aztán az óberlajtnant úr raportra küldte, lecsukták két hétre, és még tovább szolgált hat hetet, de nem szolgálta le, mert sérve volt, és a kaszárnyában valahogy arra kényszerítették, hogy valami nyújtón forogjon, úgyhogy ezt nem bírta ki, és mint szimuláns meghalt a kórházban. – Igazán érdekes – mondta Lukᚠfõhadnagy –, hogy maga, Švejk, mint ahogy már annyiszor mondtam magának, a maga különös módján állandóan becsmérelni szokta a tisztikart. – Én azt nem szoktam – felelte õszintén Švejk. – Én csak arról akartam mesélni az óberlajtnant úrnak, hogy régebben a katonaságnál egyes emberek saját magukat döntötték szerencsétlenségbe. Az az ember azt képzelte, hogy õ mûveltebb az óberlajtnant úrnál, és azzal a holddal le akarta õt kicsinyíteni a legénység szemében, de amikor megkapta a pofájára azt a földi pofont, akkor mindenki föllélegzett, senki se sajnálta, hanem éppen ellenkezõleg, mindenki örült, hogy az óberlajtnant úr olyan jó viccet csinált azzal a földi pofonnal; erre szokták mondani, hogy a helyzet meg van mentve. Az embernek rögtön az eszébe kell hogy jusson valami, akkor minden rendben van. Prágában a karmelitákkal szemben, óberlajtnant úr, évekkel ezelõtt egy Jenom nevû úrnak volt egy boltja, amiben nyulakkal és madarakkal kereskedett. Ez a Jenom ismeretséget kötött a Bílek könyvkötõ lányával. A Bílek úr nem tûrte ezt az ismeretséget, és nyilvánosan ki is jelentette a kocsmában, hogy ha a Jenom úr elmenne hozzá megkérni a lánya kezét, õ úgy ledobja a lépcsõn, hogy olyat még nem látott a világ. A Jenom úr erre ivott egyet, és mégis elment a Bílek úrhoz, aki az elõszobában fogadta egy nagy késsel, amivel a könyveket szokták körülvagdosni, és ami úgy néz ki, mint egy békanyúzó. Ráordított, hogy mit keres itt, mire a kedves Jenom úr olyan erõsen elfingotta magát, hogy a falon megállt az ingaóra. A Bílek úr nevetni kezdett, mindjárt kezet nyújtott neki, és csupa nyájasság volt: „Fáradjon beljebb, Jenom úr, méltóztassék helyet foglalni, csak nem kakálta össze magát, nem vagyok én olyan rossz ember, igaz, hogy ki akartam dobni magát, de most látom, hogy maga egy kellemes úr, egy eredeti ember. Én könyvkötõ vagyok, sok regényt és elbeszélést olvastam, de olyat még egyik könyvben sem olvastam, hogy egy võlegény így mutatkozott be.” Közben a hasát fogta nevettében, és borzasztó örömmel azt mondta neki, hogy õ úgy érzi, mintha születéstõl fogva ismernék egymást, mintha édestestvérek volnának, mindjárt megkínálta szivarral, sörért meg szafaládéért küldött, odahívta a feleségét, és bemutatta a vendégnek, miközben a legnagyobb részletességgel elmesélte azt a fingást. Az asszony pedig kiköpött, és elment. Akkor a lányát hívta, és azt mondta neki: „Ez az úr azért jött, hogy megkérje a kezedet, és ilyen meg ilyen körülmények között mutatkozott be.” A lány erre mindjárt sírva fakadt, és kijelentette, hogy nem ismeri õt, látni se akarja, úgyhogy nem volt más hátra, mint hogy a Jenom úr meg az apa kettesben megigyák a sört, megegyék a szafaládét, és elbúcsúzzanak egymástól. Aztán a Jenom úr nagy szégyenbe került még abban a kocsmában is, ahová a Bílek úr járt, és a végén már az egész kerület csak „Szaros Jenomnak” hívta, és mindenütt arról beszéltek, hogy a Jenom hogy akarta megmenteni a helyzetet. Az emberi élet, óberlajtnant úr, jelentem alássan, olyan komplikált, hogy ahhoz képest egy ember élete csak egy rongy. Mihozzánk a „Kehely” kocsmába a Bojištere még a háború elõtt szokott járni egy rendõrõrmester, bizonyos Hubièka nevezetû, és egy szerkesztõ úr is, aki törött lábakat, elgázolt embereket, öngyilkosokat gyûjtött, és betette õket az újságba. Olyan vidám úr volt, hogy többet volt a rendõrõrszobán, mint a szerkesztõségben. Ez egyszer leitatta ezt a Hubièka rendõrõrmestert, és a konyhában ruhát cseréltek, úgyhogy a rendõrõrmester civilben volt, és a szerkesztõ úrból rendõrõrmester lett, csak még eltakarta a revolvere számát, és aztán elindult Prágába õrjáratra. A Ressel utcában a volt Szent Vencel börtön mögött találkozott az éjszakai csendben egy idõsebb cilinderes és bundás úr-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ral, aki úgy jött összekarolódva egy szõrmekabátos idõsebb hölggyel. Mind a ketten hazafelé siettek, és nem szóltak egy szót se. A szerkesztõ nekik esett, és a fülébe ordította ennek az úrnak: „Ne ordítson annyit, mert bekísérem!” Tessék elképzelni, óberlajtnant úr, hogy megijedtek. Hiába magyarázták neki, hogy biztos valami tévedés lesz, mert õk a helytartó úr bankettjáról jönnek. A hintójuk a Nemzeti Színházig hozta õket, és most ki akarják szellõztetni a fejüket, és nem messzire laknak, a Moránon, õ helytartósági fõtanácsos a nejével. „Maga nem fog engem átejteni, ordítozott tovább vele az átöltözött szerkesztõ, szégyellheti magát, ha tényleg valami helytartósági fõtanácsos, mint ahogy mondja, és közben úgy viselkedik, mint egy kamasz. Én már nagyon régen figyelem magát, hogy a botjával megdöngette útközben az összes üzletek rolóját, és közben segített magának ez a, mint mondja, neje.” – „De hiszen, mint látja, nekem nincs is botom. Biztosan valaki másról van szó, aki elõttünk ment.” – „Hogy is lenne meg a botja, mondta erre az átöltözött szerkesztõ, amikor ott a sarkon túl, mint láttam, kettétörte egy öregasszony hátán, aki sült krumplival meg gesztenyével járja a kocsmákat.” Az a hölgy már sírni se bírt, és a helytartósági fõtanácsos úr annyira megmérgesedett, hogy a gorombaságról kezdett beszélni valamit, mire le lett tartóztatva, és át lett adva a legelsõ õrjáratnak a Salm utcai rendõrség körzetében, és az átöltözött szerkesztõ azt mondta, hogy vigyék be ezt a párt a kapitányságra, õ a Jindøich utcai kapitányságról van, és szolgálati úton volt a Vinohradyn, ezt a két egyént éjjeli csendháborításon és éjjeli dulakodáson érte, azonkívül a hatóság elleni sértés bûnét is elkövették. Most elintézi a dolgát a Jindøich utcában, aztán egy óra múlva ott lesz a Salm utcában. Így az õrjárat mind a kettõt bekísérte, és ott ültek reggelig, és várták ezt a rendõrõrmestert, aki mindenféle kerülõ utakon visszament a „Kehely”-be a Bojištere, felköltötte a Hubièka rendõrõrmestert, és a legnagyobb kímélettel közölte vele, hogy mi történt, és micsoda vizsgálat lesz ebbõl, ha nem fogja be a száját… Lukᚠfõhadnagyot, úgy látszik, már kifárasztotta ez a beszélgetés, mert mielõtt megsarkantyúzta volna a lovát, hogy beérje az elõõrsöt, még odaszólt Švejknek: – Ha maga estig beszélne, egyre nagyobb hülyeségeket mondana. – Óberlajtnant úr – kiáltott Švejk a távolodó fõhadnagy után –, nem tetszik kíváncsinak lenni, hogy mi lett a vége? Lukᚠfõhadnagy megsarkantyúzta a lovát. Dub hadnagy állapota közben annyira megjavult, hogy lekecmergett a szanitéckocsiról, maga köré gyûjtötte az egész századtörzset, s mintegy szédületben nagy oktatásba kezdett. Iszonyú hosszú beszédet mondott, amely mindenkit jobban kifárasztott, mint a muníció meg a fegyver. A beszéd különbözõ hasonlatok egyvelegébõl állott, és így kezdõdött: – A katonák szeretete a tiszt urak iránt elképzelhetetlen áldozatokat tesz lehetõvé minden megerõltetés nélkül, viszont ha ez a szeretet nem született a katonával együtt, akkor ki kell kényszeríteni belõle. A civil életben az egymás közti kikényszerített szeretet, például a pedellusé a tanári kar iránt, addig tart, ameddig a külsõ hatalom, amelyik kikényszeríti, a katonaságnál azonban ennek éppen az ellenkezõjét látjuk, mert a tisztnek egy csöppet sem szabad engednie, hogy a katonában meglazuljon az a szeretet, amely õt feljebbvalójához fûzi. Ez a szeretet nem csupán közön-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html séges szeretet, hanem egyúttal tisztelet, félelem és fegyelem is. Švejk közben az egész idõ alatt a bal oldalon masírozott, s míg Dub hadnagy beszélt, szüntelenül „rechts schaut”-ot csinált feléje. Dub hadnagy eleinte nem vette észre, s folytatta beszédét: – Ez a fegyelem és az engedelmeskedés kötelessége, a katona köteles szeretete a tiszt iránt, rendkívüli tömörséget mutat, mert a katona és a tiszt közötti viszony igen egyszerû: az egyik engedelmeskedik, a másik parancsol. Már régen olvashattuk a hadmûvészeti könyvekben, hogy éppen a katonás lakonizmus, a katonás egyszerûség az az erény, amelyet minden katonának el kell sajátítania, s akár akarja, akár nem, szeretnie kell feljebbvalóját, akiben a szilárd és tökéletes akarat legnagyobb, legteljesebb, legkikristályosultabb tárgyát kell látnia. Csak most vette észre, hogy Švejk állandóan „rechts schaut”-tal követi, s ez szörnyen kellemetlen volt, mert egyszerre csak maga is megérezte, hogy valahogyan belekavarodott a szónoklatába, és sehogy se tud kikászolódni a feljebbvalók iránti köteles szeretet labirintusából; így hát rákiáltott Švejkre: – Mit bámulsz rám, mint borjú az új kapura? – Parancsára, jelentem alássan, lajtnant úr, egyszer személyesen tetszett figyelmeztetni engem, hogy amikor beszélni tetszik, nekem a pillantásommal követni kell a lajtnant úr száját. Mivelhogy minden katonának teljesítenie kell a feljebbvalója parancsait és minden jövendõ idõben is megjegyezni azokat magának, kénytelen voltam bámulni. – Bámulj a másik oldalra – kiáltotta Dub hadnagy –, csak ne énrám, te hülye, tudod, hogy azt nem szeretem, nem bírom, ha látlak, de elbánok én veled… Švejk balra vetette a fejét, és tovább lépkedett Dub hadnagy mellett, de olyan mereven, hogy Dub hadnagy felkiáltott: – Hová bámulsz, amikor veled beszélek? – Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy parancsára „links schaut”-ban vagyok. – Ah – sóhajtott fel Dub hadnagy –, veled aztán megvert az isten. Bámulj egyenesen magad elé, és közben azt gondold magadról: Én olyan hülye vagyok, hogy értem egyáltalán nem lesz kár. Megjegyezted magadnak? Švejk egyenesen elõre nézett, és azt mondta: – Lajtnant úrnak jelentem alássan, válaszoljak erre a kérdésre? – Mi ez, mit merészelsz? – ordította Dub hadnagy. – Hogy beszélsz te velem, hogy gondolod ezt?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Lajtnant úrnak alázatosan jelentem, én ezzel csak a lajtnant úr parancsára gondolok, amit egy állomáson tetszett adni, amikor meg tetszett dorgálni, hogy ha a lajtnant úr befejezte a beszédét, én egyáltalán ne is válaszoljak. – Vagyis félsz tõlem – mondta felvidulva Dub hadnagy –, de még nem ismersz engem. Nálad nagyobb emberek is reszkettek már elõttem, ezt jól jegyezd meg magadnak. Megtörtem én már keményebb legényeket is, azért hát fogd be a pofád, és maradj szépen hátul, hogy ne lássalak! Švejk tehát hátul maradt a szanitéceknél, és kényelmesen utazott egy kétkerekûn egészen a pihenõre kijelölt helyig, ahol végre mindannyian megkapták a szerencsétlen tehénbõl készült levest és húst. – Ezt a tehenet legalább két hétre ecetbe kellett volna rakni, és ha nem a tehenet, hát azt az embert, aki megvásárolta – jelentette ki Švejk. Ekkor érkezett oda egy lovasfutár a dandártól; újabb parancsokat hozott a 11. századnak, hogy tudniillik a menetirány Felstyn-Woraliczére változik, Sambort kerüljék el, ott nem lehet beszállásolni a századot, mert ott már két poseni ezred tanyázik. Lukᚠfõhadnagy azonnal intézkedett. Vanìk számvivõ õrmester és Švejk elõremegy Felstynbe, és éjjeli szállást keres a századnak. – Hallja, Švejk, nehogy aztán elkövessen valamit az úton – figyelmeztette Lukᚠfõhadnagy. – Fõként pedig viselkedjék rendesen a lakossággal szemben! – Óberlajtnant úrnak alázatosan jelentem, hogy mindent el fogok követni. Igaz, hogy nagyon csúnya álmom volt, amikor reggelfelé elszundítottam egy kicsit. Egy mosóteknõrõl álmodtam, amelyikbõl egész éjszaka folyt a víz annak a háznak a folyosóján, ahol laktam, úgyhogy a végén minden kifolyt belõle, és átáztatta a háziúr plafonját, mire õ reggel mindjárt felmondta nekem a lakást. Egyszer már a valóságban is volt egy ilyen eset, óberlajtnant úr; Karlínban, a vasúti hídon túl… – Švejk, hagyjon minket békén a hülye beszédeivel, inkább jöjjön ide, és maga is, Vanìk, nézzék meg a térképen, hogy hová kell menniük. Nahát, látják itt ezeket a falvakat? Ennél a falunál jobbra kanyarodnak a patak félé, és a patak partján mennek a következõ faluig, onnét pedig, ahol beleömlik az elsõ mellékpatak, amely maguknak jobb kéz felé fog esni, fölfelé mennek tovább a mezõn át, egyenesen északra, akkor semerre se tévedhetnek el, hanem pontosan odaérnek Felstynbe. Jól megjegyezték? Švejk tehát Vanìk számvivõ õrmesterrel útnak indult a kapott marsruta szerint. Dél már elmúlt; a táj nehezen lélegzett a fülledt forróságban, s az elesett katonák rosszul bekapart sírjai dögletes bûzt árasztottak. Švejkék arra a vidékre értek, ahol a Przemyœl felé elõretörõ seregek vívták csatáikat, s ahol a géppuskák egész zászlóaljakat kaszáltak le. A patak menti kis erdõkön jól látszott a tüzérség tombolása. Nagydarab sík területeken s a lejtõkön fák helyett csak

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html afféle tönkök álltak ki a földbõl, és ezt a pusztát lövészárkok barázdálták. – Ez itt egészen másképpen néz ki, mint Prága körül – mondta Švejk, hogy megtörje a csendet. – Minálunk már vége az aratásnak – mondta Vanìk számvivõ õrmester. – Mindig Kralupy körül kezdõdik elõször. – Itt nagyon jó termés lesz a háború után – mondta egy idõ múlva Švejk. – A parasztoknak majd nem kell csontlisztet vásárolniuk, és nagyon elõnyös a számukra, ha egy egész ezred rothad a földjükön; egyszóval, megvan a trágya. Engem csak egy dolog izgat, nehogy ezek a parasztok hagyják magukat becsapni valakitõl, és fölöslegesen el ne adják a katonacsontokat, hogy a cukorgyár spódiumot csináljon belõle. A karlíni kaszárnyában volt egy Holub nevû fõhadnagy, ez olyan mûvelt ember volt, hogy a században mindenki hülyének tartotta, mert a mûveltsége miatt nem tanult meg káromkodni a katonákra, és mindent csak tudományos szempontból nézett. Egyszer a katonák jelentették neki, hogy a kifaszolt komiszkenyér ehetetlen. Más tiszt megdühödött volna az ilyen pimaszságtól, de õ nem, õ nyugodt maradt, senkinek se mondta, hogy disznó vagy ártány, és nem is vágott szájon senkit. Csak összehívta minden emberét, és azt mondta nekik azon a kellemes hangján: „Mindenek elõtt, katonák, tudomásul kell vennetek, hogy a kaszárnya nem delikatessenhandlung, ahol válogathattok a marinírozott angolnák, olajos szardíniák és mindenféle szendvicsek között. Minden katona legyen olyan intelligens, hogy zúgolódás nélkül egyen meg mindent, amit kifaszol, és legyen benne annyi fegyelem, hogy ne akadjon fenn annak a minõségén, amit megeszik. Képzeljétek el, katonák, hogy most háború volna. Annak a földnek, amelyikbe titeket a csata után eltemetnek, teljesen közömbös, hogy ti miféle komiszkenyérrel tömtétek tele magatokat a halálotok elõtt. Az édes anyaföld úgyis szétbont és megesz titeket a bakancsotokkal együtt. A világon semmi se mehet veszendõbe, belõletek, katonák, megint csak új gabona fog nõni, amibõl komiszkenyeret sütnek majd az új katonáknak, és talán õk se lesznek megelégedve, akárcsak ti, és panaszra mennek, és talán olyan emberbe ütköznek, aki lecsukatja õket, amíg bele nem kékülnek, mert joga van rá. Most tehát mindent szépen megmagyaráztam nektek, katonák, és talán senkit se kell többször figyelmeztetnem arra, hogy aki legközelebb panaszra jön, az nagyon sokat gondolkozhatik majd, mielõtt újra meglátná a napvilágot.” – „Ha legalább káromkodna ránk”, mondták a katonák egymás között, és borzasztóan fájt nekik ez a sok gyöngédség az óberlajtnant úr elõadásaiban. Úgyhogy a század egyszer megválasztott engem, hogy mondjam meg neki, hogy mindenki szereti õt, de az nem is katonaság, ha nem káromkodik. Így hát elmentem a lakására, és megkértem, hogy hagyja abba ezt a szendeséget, a katonaság legyen olyan, mint az ostor, a katonák megszokták, hogy mindennap figyelmeztessék õket, hogy kutyák és disznók, különben elvesztik a tiszteletet a feljebbvalóik iránt. A fõhadnagy elõbb mentegetõzött, beszélt valamit az intelligenciáról, meg arról, hogy ma már nem szabad nádpálca alatt szolgálni, de a végén mégiscsak jobb belátásra tért, felpofozott, és kirúgott az ajtón, hogy emelkedjen a tekintélye. Mikor jelentettem a tárgyalásaim eredményét, mindenki nagyon örült, de másnap aztán a fõhadnagy úr megint elrontotta az örömüket. Odajött hozzám, és mindenki elõtt azt mondta: „Švejk, tegnap elgaloppíroztam magam, fogja, itt egy forint, igya meg az egészségemre. A legénységgel bánni kell tudni.” Švejk körülnézett a tájon. – Azt hiszem – mondta –, hogy rossz irányban megyünk. Pedig az óberlajtnant úr nagyon vilá-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gosan megmagyarázta. Elõbb felfele kell menjünk, aztán lefele, aztán balra és jobbra, aztán megint jobbra, aztán balra, és mi folyton egyenesen elõre megyünk. Vagy beszélgetés közben észrevétlenül már meg is csináltuk volna azt a sok kavargást? Én itt határozottan két utat látok magam elõtt a felé a Felstyn felé. Azt javasolnám, hogy menjünk most a bal oldali úton. Ha két ember keresztúthoz érkezik, abból mindig vita támad – Vanìk számvivõ õrmester is kijelentette, hogy jobbra kell menni. – Az én utam kényelmesebb, mint a magáé – mondta Švejk. – Én a patak mentén megyek tovább, ahol nefelejcsek nõnek, maga meg csavaroghat valahol a tûzõ nap alatt. Én ahhoz tartom magam, amit az óberlajtnant úr mondott, hogy egyáltalában nem tévedhetünk el, ha pedig nem tévedhetünk el, akkor minek másszak meg valami dombot; én csak megyek szépen a réten, és virágot tûzök a sapkám mellé, és szedek egy egész csokrot az óberlajtnant úrnak. Egyébként meggyõzõdhetünk arról, hogy melyikünknek van igaza, és remélem, hogy mint jó bajtársak válunk el egymástól. Ez a vidék olyan, hogy minden útnak Felstynbe kell vezetnie. – Ne hülyéskedjen, Švejk – mondta Vanìk –, a térkép szerint itt jobbra kell mennünk, ahogy mondom. – A térkép is tévedhet – felelte Švejk, leereszkedve a patak völgyébe. – Egyszer a vinohradyi Køenek mészáros Prága város térképe szerint ment haza éjszaka a Malá-Strana-i „Montág” kocsmából a Vinohradyra, és reggel felé a Kladno melleti Rozdelovnál lyukadt ki, és teljesen megdermedve bukkantak rá a rozsban, ahová beesett a fáradtságtól. Szóval, hogyha magával nem lehet beszélni, rechnungsfeldvébel úr, és amit a fejébe vett, abból nem enged, akkor mégiscsak el kell hogy váljunk, és majd a célnál találkozunk, Felstynben. Csak nézze meg az óráját, hogy lássuk, ki lesz ott hamarább. És ha útközben netalán valami veszély fenyegetné, csak lõjön a levegõbe, hogy tudjam, hol van. Délután Švejk egy kis tóhoz ért, s ott meglátott egy szökött orosz hadifoglyot, aki a tóban fürdött, s ahogy észrevette Švejket, kiugrott a vízbõl, és azon meztelenül futásnak eredt. Švejk kíváncsi volt rá, hogyan állna neki az orosz egyenruha, amely ott hevert a szomorúfüzek alatt, így hát levetkõzött, és felvette a szerencsétlen meztelen hadifogoly orosz egyenruháját, melynek tulajdonosa az erdõn túli faluban elszállásolt hadifogoly-transzportból szökött meg. Švejk szerette volna alaposan szemügyre venni magát a víz tükrében, s ezért addig sétált a tó gátján, amíg rá nem talált a tábori csendõrök õrjárata, amely az orosz szökevényt kereste. A csendõrök magyarok voltak, és Švejket minden tiltakozása ellenére elhurcolták Chyrówba, a transzport állomáshelyére, s ott beosztották az orosz hadifoglyok közé, akiknek a Przemyœlbe vezetõ vasútvonal helyreállításán kellett dolgozniuk. Az egész dolog olyan gyorsan játszódott le, hogy Švejk csak másnap ébredt tudatára helyzetének, s egy üszkös fadarabbal felírta az iskolaterem fehér falára, ahol a foglyok egy részét elszállásolták:Itt aludt Josef Švejk, Prága, a 91. ezred 11. menetszázadának ordonánca, aki mint szállásmester Felstyn alatt tévedésbõl osztrák hadifogságba esett.

A DICSÕSÉGES CSIHI-PUHI FOLYTATÁSA ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Š VEJK AZ OROSZ HADIFOGOLY-TRANSZPORTBAN Švejk tehát, akit orosz köpenyében és tányérsapkájában összetévesztettek azzal az orosz hadifogollyal, aki egy Felstyn melletti faluból szökött meg, szénnel felírta kétségbeesett segélykiáltását a falra, de errõl senki sem vett tudomást, s amikor a chyrówi körletben aprólékosan el akart magyarázni mindent egy tisztnek, aki éppen arra járt a sárszerû kukoricakenyeret vételezõ foglyok mellett, a transzport egyik magyar õre vállba ütötte a puskája tusával, és így szólt rá: – Szamegazisten, mész vissza a sorba, te disznó! Mindez nem ütött el az általános bánásmódtól, melyben a magyar ármádia katonái az orosz hadifoglyokat részesítették, akiknek a nyelvét nem értették. Švejk tehát visszatért a sorba, és megszólította a legközelebb álló hadifoglyot: – Ez az ember a kötelességét teljesíti, de közben saját magát dönti veszélybe. Mi történne, ha véletlenül meg volna töltve a puskája, és fel is lenne húzva? Könnyen megeshetne, hogy amikor vállba üti az embert, és a csövet saját maga felé tartja, elsül neki a puskája, és az összes töltények a szájába mennek, úgyhogy kötelességteljesítés közben meghalna. Egy šumavai kõbányában a munkások dinamitpatronokat loptak, hogy télen majd legyen mivel robbantani a rönköket. A felügyelõ parancsot kapott, hogy amikor a munkások kimennek a bányából, mindegyiket motozza meg, és ezt õ olyan kedvteléssel csinálta, hogy mindjárt megfogta az elsõ munkást, és olyan szenvedéllyel kezdte paskolni a zsebeit, hogy a dinamitpatronok felrobbantak ennek a munkásnak a zsebében, és mind a ketten, a felügyelõ is, meg õ is a levegõbe repültek, és úgy nézett ki, mintha az utolsó pillanatban is átölelnék egymás nyakát. Az orosz hadifogoly, akinek Švejk ezt elmesélte, nagyon értelmes pillantással közölte, hogy egy szót sem ért az egészbõl. – Nye ponyimat, já krimszki tatárin. Allah akbar. – A tatár leült a földre, keresztbe tette a lábait, kezét a mellére szorította és imádkozni kezdett: – Allah akbar… Allah akbar… biszmillah… arrahmán… arrahím… málinkin musztafir.[255] – Szóval te tatár vagy – mondta Švejk részvevõén –, te is jól megjártad. Hát akkor meg kell hogy értsél engem, és én is téged, hogyha tatár vagy. Hm… hallottál már Sternbergi Jaroslavról? Nem ismered ezt a nevet, te tatár? Õ porolta ki a seggeteket Hostýn alatt. Úgy pucoltatok tõlünk, Morvaországból, mint a pinty, ti tatár zsiványok. Nálatok biztos nem tanítják ezt az iskolakönyvekben, mint minálunk. Hát a hostýni Szûzanyáról hallottál-e? Persze hogy nem, pedig õ is ott volt, na megállj, tatár zsivány, majd itt a hadifogságban megkeresztelnek titeket.[256] Švejk most egy másik hadifogolyhoz fordult: – Te is tatár vagy?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A hadifogoly megértette a tatár szót, és megrázta a fejét: – Tatárin nyet, cserkesz, rodneja cserkesz, golovi rezsu.[257] Švejknek általában volt szerencséje a legkülönbözõbb keleti nemzetek képviselõivel találkozni. Voltak a transzportban tatárok, grúzok, osszétek, cserkeszek, mordvinok és kalmükök is. Ugyanakkor azonban balszerencséje is volt, mert egyikkel sem tudott beszélni; aztán valamennyiüket Dobromilba vitték, onnét kellett helyreállítani a vasútvonalat Nizankovicébe Przemyœlen keresztül. Dobromilban a parancsnokság irodáján egymás után jegyzékbe vették õket, ami nagyon nehezen ment, mivel a Dobromilba terelt háromszáz hadifogoly közül egy sem értette az asztal mögött ülõ õrmester orosz beszédét; ez az õrmester valamikor azzal jelentkezett, hogy tud oroszul, s most mint tolmács szerepelt Kelet-Galíciában. Jó három héttel ezelõtt megrendelt egy németorosz szótárt és társalgókönyvet, de eddig még nem kapta meg, úgyhogy az orosz nyelv helyett a szlovákot törte, melyet akkor sajátított el nagy keservesen, amikor mint egy bécsi cég utazója Szent István képeket, szenteltvíztartókat és rózsafüzéreket árusított Szlovákiában. E különös alakok, akikkel egyáltalán nem tudta megértetni magát, teljesen megszédítették. Így hát kiment, és ráordított a hadifoglyok csoportjára: – Wer kann deutsch sprechen?[258] Švejk kilépett a csoportból, s örömteli arccal az õrmesterhez futott, aki rászólt, hogy azonnal jöjjön utána az irodába. Az õrmester leült a lajstromok s a halomnyi ûrlap mögé, amelyre fel kellett jegyezni a foglyok nevét, származását és illetõségét, majd a következõ szórakoztató párbeszéd indult meg közte és Švejk között: – Te zsidó vagy, mi? – kérdezte az õrmester. Švejk tagadóan rázta meg a fejét. – Nem kell letagadnod – folytatta határozottan a tolmácsõrmester –, aki tiközületek, foglyok közül, tudott németül, az zsidó volt, és kész. Hogy hívnak? Svejch? Na látod, mit tagadsz, amikor ilyen zsidó neved van? Minálunk nem kell félned, hogy bevalljad. Minálunk Ausztriában nincsenek pogromok a zsidók ellen. Hová valósi vagy? Aha, Prága, tudom, ott van valahol Varsó mellett. Egy héttel ezelõtt már volt itt két zsidó a Varsó melletti Prágából; na és mi az ezreded száma? Kilencvenegy? Az õrmester felvett egy füzetet, és lapozni kezdett benne: – A kilencvenegyes ezred jereváni, a Kaukázusból, a kádere Tifliszben van, ugye, most nézel, hogy mi itt mindent tudunk?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk valóban nagyot nézett erre az egész históriára, s az õrmester rendkívül komolyan tovább beszélt, miközben a félig elszívott cigarettáját odanyújtotta Švejknek: – Ez bizony másféle dohány, mint a ti mahorkátok. Nahát, zsidócskám, itt én vagyok a legfõbb úr. Ha én kimondok valamit, akkor mindenkinek reszketni és lapulni kell. Minálunk másféle fegyelem van a hadseregben, mint nálatok. A ti cárotok egy kapcabetyár, de a mi cárunk egy nagy koponya. Mindjárt mutatok neked valamit, hogy lásd, milyen a fegyelem minálunk. – Kinyitotta a szomszéd helyiségbe nyíló ajtót, és átkiáltott: – Hans Löfler! Válaszként felhangzott a „Hier!”, s egy golyvás stájerországi katona lépett be; olyan volt az arca, mint egy kisírt kreténnek. Õ volt a parancsnokság mindenese. – Hans Löfler – parancsolt rá az õrmester –, ott van a pipám, fogd meg, vedd a szádba, mint a kutya, amikor apportíroz, aztán négykézláb fogsz szaladgálni az asztal körül, amíg azt nem mondom, hogy halt! Közben pedig ugatsz, de úgy, hogy a pipa ki ne essen a szádból, mert különben kiköttetlek. A golyvás stájer katona négykézlábra ereszkedett, és ugatni kezdett. Az õrmester diadalmasan nézett Švejkre: – Na, zsidócska, ugye megmondtam, hogy minálunk másféle a fegyelem? – S az õrmester kedvtelve nézte az alpesi kunyhók közül idekerült katonai állatot. – Halt! – mondta végül. – Most szolgálj szépen, és apportírozd a pipát. Jól van, most pedig jódlizz. S a szobában szörnyû ordítás hangzott fel: – Hollarió, hollarió… Mikor vége volt a színielõadásnak, az õrmester kivett a fiókjából négy Sport-cigarettát, és nagylelkûen odaajándékozta Hanzinak, Švejk pedig tört németséggel elkezdte magyarázni, hogy az õ ezredében is volt egy tisztnek egy ilyen engedelmes szolgája, aki mindent megcsinált, amit a gazdája akart, és amikor egyszer megkérdezték tõle, hogy a gazdája parancsára hajlandó lenne-e kanállal megenni azt is, amit a gazda kakál, így felelt: „Ha a lajtnant úr ezt parancsolná, én megenném az õ parancsára, csak hajszálat nem volna szabad hogy találjak benne, mert attól szörnyen undorodok, és mindjárt rosszul lennék.” Az õrmester elnevette magát: – Nektek, zsidóknak, nagyon jó anekdotáitok vannak, de le merném fogadni, hogy a ti hadseregetekben nem olyan a fegyelem, mint nálunk. Na de térjünk a tárgyra: én téged a transzport fölé helyezlek! Estig összeírod nekem az összes többi fogoly nevét! Te fogsz menázsit faszolni nekik, tízes csoportonként szétosztod, és garantálod, hogy senki se szökik meg! Ha valaki megszökne, zsidócska, téged lövünk agyon! – Szeretnék beszélni valamirõl az õrmester úrral – mondta Švejk.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Csak ne alkudj – felelte az õrmester. – Azt nem szeretem, és akkor lágerbe küldelek. Nagyon hamar akklimatizálódtál itt minálunk Ausztriában. Szeretne egy kis magánbeszélgetést folytatni velem… Minél jobb az ember hozzátok, foglyokhoz, annál rosszabb… Nahát, mozgás, itt a papír meg a ceruza, írd össze a jegyzéket!… Mit akarsz még? – Ich melde gehorsamst, Herr Feldwebel… – Tûnj el innét! Látod, mennyi dolgom van! – Az õrmester felvette a rendkívül elfoglalt emberek arckifejezését. Švejk szalutált, és kiment a foglyokhoz, s közben arra gondolt, hogy tûrni kell a császár õfelségéért, mert a türelem rózsát terem. A foglyokkal nehéz volt megértetnie, hogy a nevükre kíváncsi, de a névjegyzék összeállítása még nehezebbnek bizonyult. Švejk már sok mindent átélt, de ezek a tatár, grúz és mordvin nevek mégse akartak a fejébe menni. „Senki se fogja elhinni nekem – gondolta Švejk –, hogy valakit úgy is hívhatnak, mint ezeket a tatárokat itt: Muhlahalej Abrdrachmanov, Bejmurat Allahali, Dzseredzse Cserdedzse, Davletbej Nurdagalajev stb. Akkor nálunk mégiscsak jobb nevek vannak, mint például a židohouštei plébánosé, akit Vobejdának hívtak.” Továbbment a felsorakozott hadifoglyok elõtt, akik egymás után elkiáltották a kereszt- és vezetéknevüket: – Dzsindralej Hanemalej, Babamulej Mirzahali – és így tovább. – Hogy a nyelved ki nem ficamodik – mondta Švejk mindegyiknek jóindulatú mosollyal. – Hát nem jobb minálunk, ahol az embert Bohuslav Štepaneknek, Jaroslav Matoušeknek vagy Rùena ž Svobodának hívják? Miután Švejk szörnyû kínlódás árán összeírta az összes Babula Hallejeket és Chudzsi Mudzsikat, úgy gondolta, hogy még egy kísérletet tesz, és megmagyarázza a tolmács-õrmesternek, hogy õ tévedés áldozata; útközben, mikor a hadifoglyokkal együtt terelték, már többször megpróbálkozott ezzel, de akárcsak eddig, most is hiába folyamodott az igazságossághoz. A tolmács-õrmester, aki már az elõbb sem volt teljesen józan, idõközben teljesen elvesztette az ítélõképességét. Valami német újság hirdetési oldala feküdt elõtte, s az õrmester most a hirdetéseket dalolta a Radecký-induló dallamára: – Gramofont cserélnék gyermekkocsiért! Fehér és zöld táblaüvegtörmeléket veszek! Bárki megtanulhat számlázni és könyvelni, aki levelezés útján elvégzi könyvelõ-tanfolyamunkat – és így tovább. Némelyik hirdetésre nem illett rá az induló, de az õrmester mindenáron rá akarta húzni, s ezért ököllel verte a taktust az asztalon, és nagyokat dobbantott. Bajszának két ága teljesen összeragadt a kontusovkától, és úgy meredezett jobbra és babra, mintha két kiszáradt gumiarábikumos

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ecsetet nyomtak volna az orra alá. Gyulladásos szemei észrevették ugyan Švejket, de észlelésükre nem következett semmilyen reakció, legfeljebb annyi, hogy az õrmester abbahagyta az asztal verését és a lábdobogást. Most a székén dobolta az „Ich weiss nicht was soll es bedeuten” kezdetû dal melódiájára a következõ apróhirdetést: „Karolina Dreger, okleveles szülésznõ, tisztelettel felajánlja szolgálatait a nagyérdemû hölgyközönségnek, minden vonatkozásban.” Az õrmester egyre halkabban dúdolta ezt, végül teljesen elhallgatott, mozdulatlanul rábámult a hatalmas hirdetési oldalra, s így alkalmat adott Švejknek arra, hogy elbeszélje szerencsétlenségét, habár a derék katona tört németségû mondatai csak hozzávetõlegesen tükrözhették a mondanivalóját. Švejk azzal kezdte, hogy neki mégiscsak igaza volt, amikor a patak mentén akart Felstynbe jutni, de arról õ nem tehet, hogy egy ismeretlen orosz katona megszökik a hadifogságból, és odamegy fürödni abba a tóba, amelynek a partján neki, Švejknek, végig kellett mennie, mert az volt a kötelessége, hogy a lehetõ legrövidebb úton eljusson Felstynbe. Az orosz, mihelyt észrevette õt, futásnak eredt, és az egész egyenruháját otthagyta a bokrokon. Õ, Švejk, már többször hallotta, hogy kint a fronton néha kémszolgálatra használják az elesett ellenség uniformisait, és ezért próbaképpen felvette az otthagyott egyenruhát, mert tudni szerette volna, hogy ilyen esetben hogyan erezné magát az idegen egyenruhában. Miután megmagyarázta ezt a tévedését, Švejk azonnal rájött, hogy teljesen fölöslegesen beszélt, mert az õrmester már rég elaludt, mikor Švejk még a tónál sem tartott az elbeszélésében. Švejk bizalmasan odalépett hozzá, és megveregette a vállát, ami tökéletesen elegendõ volt ahhoz, hogy az õrmester leessen a székrõl a földre, s ott nyugodtan aludjék tovább. – Bocsánat, õrmester úr – mondta Švejk, szalutált, és kiment az irodából. Kora reggel a katonai építési parancsnokság megváltoztatta az utasításokat, és elrendelte, hogy azt a hadifogoly-csoportot, amelyben Švejk is volt, egyenesen Przemyœlbe szállítsák, a przemyœl-lubaczówi vasútvonal helyreállítása végett. Így hát minden maradt a régiben, és Švejk folytatta odüsszeiáját az orosz hadifoglyok között. Az õrök mindannyiukat gyors tempóban kergették elõre. Egy faluban, ahol pihenõ volt, a téren egy trénoszloppal találkoztak. A trénkocsik elõtt egy tiszt állt, és a foglyokat nézte. Švejk kilépett a sorból, megállt a tiszt elõtt, és elkiáltotta magát: – Herr Leutnant, ich melde gehorsamst – de többet nem mondhatott, mert azonnal ott termett két magyar katona, s a hátát öklözve visszakergették a foglyok közé. A tiszt utána hajított egy cigarettavéget, amit egy másik fogoly gyorsan felkapott, és tovább szívott. Aztán a tiszt megmagyarázta a mellette álló káplárnak, hogy Oroszországban német telepesek is élnek, és azoknak is harcolniuk kell. Azután már egész Przemyœlig nem adódott újabb alkalom Švejk számára, hogy panaszra járuljon, s közölje, hogy õ tulajdonképpen a 91. ezred 11. menetszázadának az ordonánca. Mikor estefelé megérkeztek, a belsõ övezet egyik szétlõtt erõdítményébe terelték õket, mivel ott legalább

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html az erõd tüzérségi lovainak istállói épen maradtak. E helyiségben olyan tetves volt a szalma, hogy a rövidebb szálakat úgy mozgatták a tetvek, mintha nem is tetvek, hanem hangyák volnának, s a fészkük építéséhez hordanának anyagot. A foglyoknak kiosztottak egy kis piszkos fekete löttyöt tiszta cikóriából, azonkívül egy-egy darab ragacsos kukoricakenyeret. Aztán megjelent Wolf õrnagy, aki akkoriban a przemyœli és a környékbeli erõdítmények újjáépítésén dolgozó összes foglyok fõparancsnoka volt, és átvette õket. Wolf õrnagy nagyon alapos ember volt. A tolmácsoknak egész törzskara kísérte; ezek kiválogatták a foglyok közül az építési szakembereket, szaktudásuk és elõképzettségük szerint. Wolf õrnagynak az volt a rögeszméje, hogy az orosz hadifoglyok letagadják képességeiket, mert megtörtént, hogy amikor a tolmácsok lefordították a kérdését: „Tudsz vasutat építeni?” – a foglyok egybehangzóan így feleltek: „Semmirõl nem tudok semmit, soha ilyesmirõl nem hallottam, tisztességben és becsületben éltem.” Mikor tehát felsorakoztak Wolf õrnagy és egész stábja elõtt, Wolf õrnagy elõbb megkérdezte németül a foglyoktól, hogy ki tud közülük németül. Švejk erélyesen kilépett, megállt az õrnagy elõtt, tisztelgett, és jelentette, hogy tud németül. Wolf õrnagy szemlátomást megörült, s azonnal megkérdezte Švejktõl, hogy nem mérnök-e. – Õrnagy úrnak alázatosan jelentem – felelte Švejk –, hogy mérnök nem vagyok, ellenben én vagyok a 91. ezred 11. menetszázadának az ordonánca. Saját hadifogságunkba estem. Ez úgy történt, õrnagy úr… – Micsoda? – ordította Wolf õrnagy. – Õrnagy úrnak jelentem alássan, a dolog úgy áll… – Maga cseh – ordította tovább Wolf õrnagy. – Maga orosz egyenruhába öltözött. – Õrnagy úrnak jelentem alássan, hogy amit mondani tetszett, az pontosan megfelel a valóságnak. Igazán örülök, hogy az õrnagy úr rögtön beleélte magát a helyzetembe. Lehet, hogy a mieink már harcolnak is, és én fölöslegesen ellógnám itt az egész háborút. Szóval, õrnagy úr, kérem, hogy még egyszer szép sorjában megmagyarázzam az egészet… – Elég – mondta Wolf õrnagy; odahívott két katonát, megparancsolta, hogy azonnal kísérjék be ezt az embert a fõõrségre, maga pedig egy másik tiszttel lassan Švejk után indult, s közben élénk taglejtésekkel magyarázott valamit a társának. Minden mondatában szó esett a cseh kutyákról, s a másik tiszt kiérezhette szavaiból az õrnagy rendkívüli örömét is afölött, hogy éleslátásával sikerült elcsípnie egyet ama jómadarak közül, akiknek a határon túli hazaáruló tevékenységére már hónapokkal azelõtt titkos átiratok hívták fel a katonai alakulatok parancsnokainak figyelmét;

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megállapítást nyert ugyanis, hogy a cseh ezredek néhány szökevény katonája, megfeledkezve esküjérõl, beállt az orosz hadseregbe, és az ellenséget szolgálva különösen értékes kémtevékenységet fejt ki. Az osztrák belügyminisztérium egyelõre még a sötétben tapogatózott, s nem sikerült megállapítania, hogy az orosz oldalra átszökött cseheknek van-e valamilyen harci szervezetük. Még semmi biztosat nem tudtak a külföldi forradalmi szervezetekrõl, s a zászlóaljparancsnokok csak szeptemberben, a Sokal-Milijatin-Bubnovo vonalon kaptak bizalmas leiratokat arról, hogy Masaryk volt osztrák professzor külföldre szökött, és Ausztria-ellenes propagandát folytat. A hadosztálytörzs valamelyik agyalágyult tagja a következõ paranccsal egészítette ki ezt a leiratot: „Elfogatása esetén haladéktalanul a hadosztálytörzshöz szállítandó!” Wolf õrnagynak ez idõ tájt még halvány fogalma sem volt arról, hogy voltaképpen mi mindent készítenek Ausztria ellen a szökevények, akik késõbb, ha Kijevben és másutt találkoztak egymással, a „Mit csinálsz itt?” kérdésre vígan így feleltek: „Elárultam a császár õfelségét.” Az õrnagy csak annyit tudott a leiratokból, hogy léteznek ilyen szökevény kémek, mint például ez is, akit most a fõõrségre kísérnek, s aki olyan könnyen került a karmai közé. Wolf õrnagy egy kissé hiú ember volt, s máris arról ábrándozott, hogy a magasabb fórumok majd megdicsérik, és kitüntetik éberségéért, elõvigyázatosságáért és tehetségéért. Még mielõtt a fõõrségre értek volna, már szentül hitte, hogy a „Ki tud németül?” kérdést szándékosan tette fel, mert az elsõ pillanatban, ahogy a foglyot meglátta, nagyon gyanús volt neki ez az ember. A mellette lépkedõ tiszt bólintott, és azt mondta, jelenteni kell az esetet a helyõrség parancsnokságának további intézkedések végett, hogy a vádlottat magasabbfokú hadbíróság elé állíthassák; azt nem lehet csinálni, amit az õrnagy úr mond, hogy kihallgatják a fõõrségen, s aztán ott mindjárt felakasztják. Fel fogják akasztani, de törvényes úton, a hadbíróság rendje szerint, hogy felakasztása elõtt alapos kihallgatás révén feltárhassák kapcsolatait más hasonló gonosztevõkkel. Ki tudja, mi minden kiderülhet még ebbõl. Wolf õrnagy hirtelen megmakacsolta magát, feltört belõle addig rejtett embertelensége, s kijelentette, hogy ezt a kém-szökevényt õ a saját rizikójára mindjárt a kihallgatás után fel fogja akasztani. Különben is megengedheti magának az ilyesmit, mert neki magasrangú összeköttetései vannak, és egyáltalán nem izgatja a dolog. Itt pontosan az a helyzet, mint a fronton. Ha a vádlottat a harctéren találták volna meg, és csípték volna el, éppúgy rögtön felakasztották volna a kihallgatása után, minden további fakszni nélkül. Egyébként a kapitány úr talán tudja, hogy a hadizónában kapitánytól felfelé minden parancsnoknak jogában áll felakasztatni minden gyanús személyt. Wolf õrnagy azonban tévedett egy kissé a katonai rendfokozatok akasztási jogkörét illetõen. Kelet-Galíciában minél közelebb került az ember a fronthoz, annál alacsonyabb rangúakat is megilletett ez a jogkör; végül már olyan esetek is elõfordultak, hogy például valami járõrvezetõ káplár felakasztatott egy tizenkét éves fiút, aki azért vált gyanússá a szemében, mert egy elha-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyatott és kifosztott falu egyik szétlõtt kunyhójában krumplihéjat fõzött. Így hát a kapitány és az õrnagy vitája egyre hevesebbé vált. – Nincs rá joga – kiáltotta izgatottan a kapitány. – Szabályos hadbírósági ítélet alapján fogják felakasztani. – Ítélet nélkül fogják felakasztani – sziszegte Wolf õrnagy. Švejk, akit elõttük kísértek, s aki végighallgatta az érdekes párbeszédet, csak ennyit mondott a kísérõinek: – Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Egyszer a libeòi „Itt a piros” kocsmában arról vitatkoztunk, hogy egy Vašák nevû kalapost, aki mindig kravált csapott mulatozás közben, rögtön kidobjunk-e, amikor megjelenik az ajtóban, vagy csak akkor dobjuk ki, amikor már rendelt egy sört, kifizette, és megitta, vagy csak akkor rúgjuk-e ki, amikor már táncolt egy kört. A vendéglõs azt javasolta, hogy csak a mulatság közepe táján dobjuk ki, amikor már fogyasztott valamit, akkor ki kell hogy fizesse, és máris röpül kifelé. És tudják, mit mûvelt velünk az a csirkefogó? Nem jött el. Mit szólnak ehhez? A két katona, aki valahová Tirolba valósi volt, egyszerre felelte. – Nix böhmisch. – Verstehen sie deutsch? – kérdezte Švejk nyugodtan. – Jawohl[259]– felelték mind a ketten, mire Švejk megjegyezte: – Az jó, legalább nem vesznek el a földijeik között. Ilyen baráti beszélgetések közepette mindannyian beértek a fõõrségre, ahol Wolf õrnagy tovább vitázott a kapitánnyal Švejk sorsáról, miközben Švejk szerényen ült hátul egy lócán. Wolf õrnagy végül mégis elfogadta a kapitány nézetét, hogy tudniillik a foglyot csak további, procedúra után szabad felakasztani; ezt a procedúrát nevezik oly bájosan „törvényes útnak”. Ha megkérdezték volna Švejket, hogy mi az õ véleménye errõl, bizonyára így felelt volna: – Én borzasztóan sajnálom, õrnagy úr, mert ugye az õrnagy úr magasabb rangú, mint a kapitány úr, de a kapitány úrnak van igaza. Semmit se szabad elsietni. Az egyik prágai járásbíróságon egyszer megõrült egy bíró. Sokáig nem lehetett rajta észrevenni semmit, de aztán egy becsületsértési ügy tárgyalásán kitört rajta. Egy Znamenáèek nevû ember találkozott az utcán a Hortík káplánnal, aki hittanórán felpofozta neki a fiát, és azt mondta neki: „Maga ökör, te fekete dög, te vallási hülye, te fekete disznó, te papi kecske, te Krisztus tanításának meggyalázója, te csuhás képmutató és sarlatán!” Az a megõrült bíró nagyon vallásos ember volt. Három nõvére volt, és mind a há-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html rom plébániákon volt szakácsnõ, és az összes gyerekeiknek ez a bíró volt a keresztapja, úgyhogy rettenetes méregbe gurult, azonnal meghibbant, és ráordított a vádlottra: „A császár és a király õfelsége nevében maga kötél általi halálra ítéltetik. Az ítélet jogerõs. Horáèek úr! kiáltott aztán a börtönõrre, fogja ezt az urat és akassza fel odalent, látja, ahol a szõnyegeket porolják, aztán jöjjön ide vissza és kap egy korsó sörrevalót!” Persze a Znamenáèek úrnak meg a börtönõrnek is mintha földbe gyökerezett volna a lába, de a bíró nagyot dobbantott, és rájuk kiáltott: „Szót fogad, vagy nem fogad szót!” A börtönõr úgy megijedt, hogy már cipelte is lefelé a Znamenáèek urat, és ha nincs ott a védõje, aki beleavatkozott, és felhívta a mentõállomást, nem tudom, mi lett volna a Znamenáèek úrral. És a bíró úr még akkor is, amikor bedugták a mentõkocsiba, azt kiabálta: „Ha nem talál kötelet, akassza fel egy lepedõre, majd elszámoljuk a félévi leltározásnál…” Švejket tehát átkísérték a helyõrségi parancsnokságra, miután aláírta a Wolf õrnagy által megfogalmazott jegyzõkönyvet, hogy mint az osztrák hadsereg tagja, tudatosan és minden kényszer nélkül orosz egyenruhába öltözött, s az oroszok visszavonulása után a tábori csendõrség letartóztatta a front mögött. Mindez színtiszta igazság volt, és Švejk mint becsületes ember, nem tiltakozhatott ellene. Mikor a jegyzõkönyvet aláírva megpróbálta kiegészíteni azt még valami kijelentéssel, amely talán közelebbrõl is megvilágíthatta volna a helyzetet, azonnal felcsattant Wolf õrnagy parancsa: – Fogja be a pofáját, nem kérdeztem! Teljesen világos az eset. Švejk ezek után mindig csak szalutált, és kijelentette: – Alázatosan jelentem, hogy befogom a pofámat, és az eset teljesen világos. Miután átkísérték a helyõrségi parancsnokságra, belökték valami lyukba, amely azelõtt rizsraktár s egyúttal egérpanzió volt. A padló még tele volt szórva rizzsel, s az egerek egyáltalán nem féltek Švejktõl, vígan szaladgáltak körülötte, a magokat szedegetve. Švejknek egy szalmazsákot kellett hoznia, s amikor szétnézett a sötétben, megállapította, hogy a zsákjába azonnal beköltözött egy egész egércsalád. Nem férhetett kétség hozzá, hogy az egerek új fészket akarnak rakni a rothadt osztrák szalmazsák dicsõségének roncsaiban. Švejk dörömbölni kezdett a bezárt ajtón; erre megjelent egy káplár, aki egyébként lengyel volt, és Švejk megkérte, hogy tegyék át egy másik helyiségbe, mert itt még agyonnyomhatná az egereket a szalmazsákjában, és kárt okozna a kincstárnak, tudniillik mindaz, ami a katonai raktárakban van, kincstári tulajdon. A lengyel részben megértette ezt, ököllel megfenyegette Švejket a zárt ajtó másik oldaláról, aztán dühödten eltávozott, valami „szaros gazemberrõl” és koleráról dörmögve, mintha Švejk isten tudja, milyen szörnyen megsértette volna. Švejk nyugodtan töltötte az éjszakát, mert az egerek nem támasztottak vele szemben túlzott igényeket; nyilván megvolt a maguk éjszakai programja a katonaköpenyek és sapkák szomszédos raktárában; e tárgyakat rendkívüli nyugalommal és biztonsággal rághatták szét, mert az intendantúra csak egy év múlva tért észhez, s nyugdíjigény nélküli kincstári macskákat vett fel a katonai raktárakba; e macskákat az intendantúrákon egy „K. u. k. Militärmagazinkatze”[260]címû rovatban tartották nyilván. Ezzel a Macska ranggal voltaképpen csak egy régi intézményt újítot-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tak fel, amely a hatvanas években szûnt meg a porosz-osztrák háború után. A katonai raktárak jóval régebben, a Mária Terézia korabeli háborúk idején is ugyanilyen macskákat alkalmaztak, mivel az intendáns urak a mundérokkal elkövetett összes disznóságaikat a szerencsétlen egerekre kenték. A cs. és kir. macskák azonban sok esetben nem teljesítették a kötelességüket, s így történt, hogy Lipót császár alatt a pohoøeleci katonai raktárban hadbírósági ítélet alapján egyszer felakasztottak hat macskát, amely a katonai raktárhoz volt beosztva. Biztos vagyok benne, hogy mindazok, akiknek valami közük volt ehhez a raktárhoz, jót nevettek a markukba… A reggeli kávéval együtt belöktek Švejk odújába egy orosz tányérsapkás és orosz katonaköpenyes embert is. Ez az ember csehül beszélt, lengyel kiejtéssel. Egyike volt ama nyomorultaknak, akik a hadtest kémelhárító osztályán szolgáltak, melynek a parancsnoksága Przemyœlben állomásozott. A katonai titkosrendõrségnek volt tagja, s nem nagyon törte magát, hogy valami rafinált átmenettel fogjon hozzá Švejk kifaggatásához. Rendkívül egyszerûen kezdte: – Nahát, jól belekerültem a szószba az óvatlanságom miatt. A 28. ezredben szolgáltam, és mindjárt átálltam az oroszokhoz, aztán meg ilyen hülyén hagyom magamat elcsípni. Jelentkezek az oroszoknál, hogy küldjenek járõrbe… A 6. kijevi hadosztályban szolgáltam. Te melyik orosz ezredben szolgáltál, bajtárs? Úgy rémlik nekem, mintha már találkoztunk volna valahol Oroszországban. Kijevben sok csehet ismertem, akik velünk jöttek a frontra, amikor átmentünk az oroszokhoz, de most nem jut az eszembe, hogy hívták õket, és hová valósiak voltak, te talán emlékszel valakire, akivel ott kapcsolatban voltál, kíváncsi volnék rá, ki van ott a mi 28. ezredünkbõl? Válasz helyett Švejk aggodalmasan megérintette a jövevény homlokát, aztán megvizsgálta a pulzusát, végül pedig a kis ablakhoz vezette, és megkérte, hogy nyújtsa ki a nyelvét. A nyomorult egyáltalán nem tiltakozott az egész procedúra ellen, nyilván azt hitte, hogy valami titkos jelzésrõl van szó, amit az összeesküvõk alkalmaznak egymás között. Azután Švejk dörömbölni kezdett az ajtón, s amikor az õr odajött, és megkérdezte, hogy miért csap lármát, csehül és németül is felszólította, hogy azonnal hívjanak orvost, mert a jövevényre rájött a hoppáré. De hiába volt minden, a jövevényt nem vitték el azonnal. Egész nyugodtan ott maradt, s tovább fecsegett valamit Kijevrõl, meg arról, hogy feltétlenül látta ott Švejket az orosz katonák soraiban masírozni. – Maga egész biztosan posványos vizet ivott – mondta Švejk –, mint mitõlünk a fiatal Tynecký, aki egyébként nagyon értelmes ember volt, de egyszer útnak indult, és egészen Olaszországig eljutott. Nem is beszélt semmi másról, csak mindig Olaszországról, hogy ott csupa posványos vizek vannak, és nincs semmi érdekesség. Ettõl a posványos víztõl õ is lázat kapott. Négyszer jött rá minden évben; Mindenszentekkor, Szent József napján, Péter-Pálkor és Mária Mennybemenetelekor. Amikor ez rájött, éppen olyan volt, mint maga, mert felismert minden embert, akik teljesen idegenek és ismeretlenek voltak. Például megszólított valakit a villamoson, hogy ismeri, hogy már találkoztak a bécsi pályaudvaron. Minden embert, akibe az utcán beleütközött, õ már

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html látott vagy a milánói állomáson, vagy együtt ült velük a gráci városháza borpincéjében. Ha ilyenkor, amikor rájött ez a posványláz, valami vendéglõben ült, akkor ráismert az összes vendégekre, mindegyiket látta azon a gõzhajón, amelyiken Velencébe utazott. Ezellen nem volt semmi más orvosság, mint amit a Kateøinky bolondokházában használt egy új ápoló. Erre rábíztak egy agybajost, aki egész áldott nap semmi mást nem csinált, csak a sarokban ült, és számolt: „Egy, kettõ, három, négy, öt, hat… aztán megint elölrõl: Egy, kettõ, három, négy, öt, hat.” Ez valami professzor volt. Az ápoló majdnem kiugrott a bõrébõl mérgében, amikor látta, hogy ez az õrült nem tud a hatosnál tovább jutni. Elõbb szépszóval próbálta rábeszélni, hogy mondja tovább: „Hét, nyolc, kilenc, tíz.” De annak beszélhetett! Az a professzor rá se bagózott. Csak ült a sarokban és számolt: „Egy, kettõ, három, négy, öt, hat”, aztán megint: „Egy, kettõ, három, négy, öt, hat!” A végén az ápoló dühbe gurult, ráugrott az ápoltjára, és amikor azt mondta, hogy „hat”, lekent neki egy pofont. „Nesze a hét, azt mondja, és nesze a nyolc, kilenc, tíz.” Ahány szám, annyi pofon. Erre a professzor a fejéhez kapott, és megkérdezte, hogy hol van. Mikor az ápoló megmondta neki, hogy a bolondokházában, akkor már mindenre emlékezett, hogy valami üstökös miatt került a bolondokházába, mert kiszámította, hogy az egy év múlva, július tizennyolcadikán reggel hat órakor fog megjelenni, és akkor bebizonyították neki, hogy az az üstökös már egynéhány millió évvel azelõtt elégett. Én ismertem ezt az ápolót. Amikor a professzor teljesen magához tért, és kiengedték, magához vette szolgának. Nem volt semmi más dolga, csak minden reggel le kellett hogy kenjen a professzor úrnak négy pofont, amit õ lelkiismeretesen és pontosan végre is hajtott. – Én ismertem a maga összes kijevi ismerõseit – folytatta fáradhatatlanul a kémelhárító ügynök –, nem volt ott magával egy olyan kövér meg egy olyan sovány ember? Most nem tudom, hogy hívták õket, és melyik ezredbõl voltak… – Azért nem kell úgy kétségbeesni – vigasztalta Švejk –, mindenkivel megtörténhet, hogy nem emlékszik az összes kövér és sovány emberek nevére. Persze a soványakat nehezebb megjegyezni, mert több van belõlük a világon, õk alkotják a többséget, mint ahogy mondani szokás. – Kamerád – szólt közbe panaszosan a cs. kir. svihák –, te nem hiszel nekem. Hiszen ugyanaz a sors vár mind a kettõnkre. – Azért vagyunk katonák – mondta Švejk gondtalanul –, azért szültek anyáink, hogy fasírttá legyünk aprítva, amikor mundérba öltöztetnek. És mi szívesen csináljuk ezt, mert tudjuk, hogy a csontjaink nem fognak hiába elporladni. Mi a császár õfelségéért és a családjáért esünk el, akiknek Hercegovinát is kiharcoltuk. A csontjainkból majd spódiumot gyártanak a cukorgyárak részére, errõl már évekkel ezelõtt elõadást tartott nekünk Zimmer hadnagy úr. „Disznó banda, azt mondja, ti mûveletlen vadkanok, ti fölösleges, közömbös majmok, úgy rakjátok összevissza a patáitokat, mintha semmi értékük se volna. Ha egyszer elesnétek a háborúban, hát minden csülkötökbõl egy fél kiló spódiumot csinálnak, minden emberbõl több mint két kilót, csülköt-mancsot együttvéve, és a cukorgyárakban majd cukrot szûrnek rajtatok keresztül, ti idióták. Ti még azt se tudjátok, hogy még a halálotok után is hasznára lesztek az utódjaitoknak. A gyerekeitek kávéja olyan cukorral lesz édesítve, ami a ti patátokon ment keresztül, marhák.” Én erre elgondolkoztam, és õ rám kiabált, hogy min gondolkozom. „Alázatosan jelentem, mondom, az jutott eszembe, hogy a tiszt urakból készült spódium sokkal drágább kell hogy legyen, mint amit az egyszerû katonákból csinálnak.” Ezért háromnapi egyest kaptam.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Švejk társa verni kezdte az ajtót, majd tárgyalt valamirõl az õrrel, mire ez beszólt az irodára. Csakhamar megjelent egy törzsõrmester Švejk társáért, és Švejk ismét magára maradt. Kifelé menet a spicli rámutatott Švejkre, és hangosan azt mondta a törzsõrmesternek: – Régi bajtársam, még Kijevbõl. Švejk teljes huszonnégy óráig egyedül maradt, kivéve azt a néhány pillanatot, amikor az ennivalóját hozták. Az éjszaka folyamán az a meggyõzõdés alakult ki benne, hogy az orosz katonaköpeny melegebb és nagyobb az osztráknál, s hogy egyáltalán nem kellemetlen, ha éjszaka egy egér szaglássza az alvó ember fülét. Švejk afféle lágy suttogásnak érezte, de még virradat elõtt érte jöttek, és felriasztották. Švejk még ma sem tudja elképzelni, hogy voltaképp miféle bírói alakulat elé cipelték azon a szomorú reggelen. Afelõl nem lehetett kétség, hogy hadbíróság volt. Tagjai között még egy tábornok is szerepelt, aztán egy ezredes, egy õrnagy, egy fõhadnagy, egy õrmester és valami közlegény, aki semmi egyebet nem csinált, csak tüzet adott a többieknek. Nem is kérdeztek sokat Švejktõl. A bíróság õrnagy tagja valamivel nagyobb érdeklõdésrõl tett tanúságot, és csehül beszélt. – Maga elárulta a császár õfelségét – förmedt rá Švejkre. – Jesszus Mária, mikor? – kiáltotta Švejk. – Még hogy én elárultam a császár õfelségét, legkegyelmesebb uralkodónkat, akiért már annyit szenvedtem? – Hagyja a hülyeségeket – mondta az õrnagy. – Alázatosan jelentem, õrnagy úr, hogy a császár õfelségét elárulni egyáltalán nem hülyeség. A magunkfajta hadi nép hûséget esküdött a császár õfelségének, és én mint igaz ember álltam eskümet, ahogy a színházban énekelték. – Itt van minden – mondta az õrnagy –, itt vannak az összes bizonyítékok a maga bûneirõl. – Egy terjedelmes aktacsomóra mutatott. Az anyag java részét az az ember szolgáltatta, akit beraktak Švejkhez a cellába. – Szóval maga nem akar vallani? – kérdezte az õrnagy. – Pedig maga is elismerte, hogy osztrák katona létére önként vette fel az orosz egyenruhát. Utoljára kérdezem: kényszerítette magát erre valaki? – Kényszer nélkül cselekedtem.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Saját akaratából? – Saját akaratomból. – Nyomás nélkül? – Nyomás nélkül. – Tudja, hogy el van veszve? – Tudom, a 91. ezredbõl már biztosan keresnek, de talán meg tetszik engedni, õrnagy úr, egy kis megjegyzést arról, hogy az emberek hogyan öltöznek át önként idegen ruhába. 1908-ban, úgy június táján a Božetech könyvkötõ Prágából, a Pøíèná utcából, Zbraslavban fürdött a Berounka régi ágában. A ruháját egy fûzfára akasztotta, és borzasztóan megörült, amikor késõbb bemászott hozzá a vízbe még egy úr. Szóba elegyedtek egymással, tréfálkoztak, spriccelõdtek, és egészen estig nyomogatták egymást a víz alá. Aztán az az idegen úr elõbb mászott ki a vízbõl, mert azt mondja, vacsorára kell hogy menjen. A Božetech úr egy ideig még ott ücsörgött a vízben, aztán kiment a ruhájáért a fûzfához, és ott a sajátja helyett valami rongyos csavargóruhát talált meg egy cédulát: „Sokáig tépelõdtem: vigyem, ne vigyem, miután olyan ragyogóan szórakoztunk együtt a vízben, úgyhogy letéptem egy margarétát, és az utolsó letépett sziromra ez jött ki: vigyem! Ezért cseréltem ki a ruháját a rongyaimmal. Ne féljen, nyugodtan felveheti. Egy héttel ezelõtt lettek tetvetlenítve a dobøíši járási kapitányságon. Legközelebb jobban nézze meg, hogy kivel fürdik. A vízben minden ember úgy néz ki, mint egy képviselõ, pedig lehet, hogy egy gyilkos, ön se tudja, hogy kivel fürdött. De ezért a fürdésért érdemes volt. Ilyenkor estefelé a legkellemesebb a víz. Másszon bele még egyszer, hogy magához térjen.” A Božetech úr nem tehetett egyebet, meg kellett várja, amíg beesteledik, aztán felvette azokat a csavargórongyokat, és megindult Prága felé. Az országutat elkerülte, és a mezei ösvényeken ment, és találkozott egy chuchlyi csendõrjárõrrel, amelyik letartóztatta õt mint csavargót, és másnap reggel bekísérte a zbraslavi járásbíróságra, mert azt mindenki mondhatja, hogy õ Josef Božetech, könyvkötõ, Prága, Pøíèná utca 16. Az írnok, aki nem tudott jól csehül, csak annyit értett az egészbõl, hogy a vádlott megadja egy bûntársa címét, s ezért még egyszer megkérdezte: – Ist das genau, Prag, No. 16, Josef Boetech? ž [261] – Nem tudom, hogy még mindig ott lakik-e – felelte Švejk –, de akkor 1908-ban ott lakott. Borzasztó szép könyvkötéseket csinált, csak sokáig tartott nála, mert elõbb el kellett hogy olvassa a könyveket, és a tartalmuk szerint kötötte be õket. Ha õ egy könyvnek feketére csinálta a szélét, azt már el se kellett olvasnia senkinek. Arról mindjárt tudni lehetett, hogy az a regény nagyon rosszul végzõdik. Tetszik parancsolni még valami közelebbit? Hogy el ne felejtsem: mindennap ott ült az U Flekù sörözõben, és elmesélte az összes könyvek tartalmát, amiket hozzá adtak kö-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tésre. Az õrnagy odalépett az írnokhoz, suttogva tárgyalt vele, s erre az írnok áthúzta a legújabb vélt összeesküvõ, Božetech címét. Azután ez a sajátos bírói testület mint rögtönítélõ bíróság folytatta mûködését, Fink von Finkenstein tábornok elnöklete alatt. Mint ahogy egyesek a gyufásdoboz-gyûjtést választják vesszõparipául, ez az úr a rögtönítélõ bíróságok szervezését választotta vesszõparipának, habár ezzel a legtöbb esetben megszegte a hadbírósági szabályzatot. Ez a tábornok azt szokta mondogatni, hogy egyáltalán nincs szüksége hadbírókra, maga is nyélbe üti az ügyet, és három órán belül minden vádlottnak lógnia kell. Amíg a fronton tartózkodott, sohasem volt nála hiány rögtönítélõ bíróságokban. Mint ahogy van, akinek mindennap le kell játszania a maga sakk-, biliárd- vagy máriáspartiját, úgy rendezett ez a kitûnõ tábornok naponta rögtönítélõ bíróságokat, melyeknek õ volt az elnöke, s rendkívül komolyan és boldogan jelentette be a mattot a vádlottnak. Ha érzelmeskedni akarnánk, azt írnók, hogy ennek a tábornoknak sok tucat ember nyomta a lelkiismeretét, különösen ott Keleten, ahol, mint mondotta, a galíciai ukránok között folyó nagyorosz agitáció ellen küzdött. Az õ szempontjából azonban szó sem lehet arról, mintha bármi is nyomta volna a lelkiismeretét. Nála ilyesmi nem létezett. Ha rögtönítélõ bíróságának ítélete alapján felakasztatott egy tanítót, tanítónõt, pópát vagy egy egész családot, utána nyugodtan visszatért a szállására, mint a szenvedélyes máriásjátékos, aki elégedetten távozik a kocsmából, s hazamenet arra gondol, hogy a partner „kontrát” mondott, mire õ „rekontrát”, a partner „szubkontrát”, õ „hirskont-rát”, a partner „mordkontrát”, s a végén õ nyert, és százhét poent szerzett. Az akasztást egyszerû és természetes dolognak, szinte mindennapi kenyerének tartotta, s ítélethirdetéskor elég gyakran megfeledkezett a császár õfelségérõl, s már annyit se mondott, hogy „Õfelsége nevében kötél általi halálra ítélem”, hanem csak annyit: „Elítélem.” Az akasztásban néha bizonyos komikumot is talált, errõl írta egyszer Bécsbe a feleségének a következõket: „…vagy például el se tudod képzelni, drágám, mennyit nevettem a múltkor, amikor néhány nappal ezelõtt kémkedés miatt elítéltem egy tanítót. Van egy gyakorlott emberem, aki fel szokta akasztani õket, már nagy praxisa van benne, õrmester az illetõ, és sportból csinálja. A szállásomon voltam, amikor az ítélet után odajött hozzám ez az õrmester, és megkérdi, hol akassza fel azt a tanítót. Mondtam neki, hogy a legközelebbi fára, és most képzeld el a helyzet komikumát. Egy óriási sztyepp kellõs közepén voltunk, ameddig a szem ellát, mindenütt csupa fû, és mérföldnyi körzetben sehol egy árva fa. De a parancs parancs, így hát az õrmester fogta a tanítót, s néhány õrrel elindultak fát keresni. Csak este jöttek vissza, és a tanító még mindig velük volt. Az õrmester odajön hozzám, és megint megkérdi: »Mire akasszam fel ezt a pasast?« Jól lehordtam, hogy hiszen hallotta a parancsomat: a legközelebbi fára. Azt felelte, hogy akkor reggel megpróbálja, és reggel holtsápadtan jön jelenteni, hogy az éjszaka folyamán megszökött a ta-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nító. Olyan mulatságosnak éreztem az egészet, hogy az õröknek mind elengedtem a büntetésüket, sõt még vicceltem is, hogy a tanító valószínûleg maga ment el fát keresni. Láthatod, drágám, hogy egy csöppet sem unatkozunk itt, és mondd meg a kis Vilinek, hogy apuka csókoltatja, és nemsokára küld neki egy eleven oroszt, akin a Vilike majd úgy lovagolhat, mint egy igazi lovacskán. Elmesélek neked, drágám, még egy mulatságos esetet. Nemrég felakasztottunk egy zsidót kémkedés miatt. Utunkba akadt a zsivány, habár semmi keresnivalója nem volt arrafelé, és azzal védekezett, hogy cigarettát árul. Szóval lógott, de csak néhány pillanatig, mert a kötél elszakadt, a zsidó leesett, azonnal magához tért, és azt kiáltotta felém: »Tábornok úr, én hazamegyek, már fel tetszett akasztatni, és a törvény szerint nem lehetek egy dologért kétszer felakasztva.« Kitört belõlem a nevetés, és elengedtük a zsidót. Vidáman élünk itt, drágám…” Amióta Fink tábornok a przemyœli erõd helyõrségének parancsnoka lett, nem volt már annyi alkalma, hogy ilyesféle cirkuszokat rendezzen, s ezért rendkívüli örömmel csapott le Švejk esetére. Švejk tehát ott állt e tigris elõtt, aki egy hosszú asztal mellett az elõtérben ülve egymás után szívta a cigarettákat, lefordíttatta magának Švejk válaszait, s mindenre egyetértõen bólintott. Az õrnagy azt javasolta, kérdezzék meg táviratilag a dandártól, hogy hol tartózkodik jelenleg a 91. ezred 11. menetszázada, amelyhez vallomása szerint a vádlott tartozik. A tábornok nem értett egyet vele, s kijelentette, hogy ezzel csak hátráltatják a rögtönítélõ bíróságot, márpedig ennek az intézménynek a gyors eljárás a lényege. Elvégre itt fekszik a vádlott teljes beismerése, hogy orosz egyenruhába öltözött, azonkívül egy fontos tanú szerint azt is bevallotta, hogy Kijevben volt. Ezért azt javasolta, vonuljanak vissza tanácskozásra, hogy az ítéletet minél hamarabb meghozhassák és végrehajthassák. Az õrnagy azonban ragaszkodott az álláspontjához, hogy meg kell állapítani a vádlott személyazonosságát, mivel az ügy rendkívül nagy politikai jelentõséggel bír. A vádlott személyazonosságának megállapítása révén fény derülhet egyéb kapcsolataira is, melyeket az alakulatába tartozó volt bajtársaival tartott fenn. Az õrnagy romantikus álmodozó volt. Arról is beszélt még, hogy voltaképpen bizonyos szálakat keresnek, és nem elég elítélni valakit. Az elítélés csupán következménye egy meghatározott vizsgálatnak, amely különbözõ szálakat rejt magában, amely szálak… Nem tudott kikecmeregni ezekbõl a szálakból, de azért mindenki megértette, és helyeslõen bólogatott, a végén még a tábornok úr is, akinek a szálak igen megtetszettek, s szinte látta már, hogy az õrnagy szálain újabb rögtönítélõ bíróságok függnek. Ezért nem is ellenezte tovább, hogy érdeklõdjenek a dandárnál, vajon Švejk valóban a 91. ezredhez tartozik-e, s mikor mehetett át az oroszokhoz, a 11. menetszázad melyik hadmûveletének idején. Švejket a vita egész tartama alatt két szurony õrizte a folyosón, aztán megint a bíróság elé vezették, és még egyszer megkérdezték tõle, hogy melyik ezredhez tartozik. Ezek után a helyõrségi börtönbe kísérték. A sikerületlen rögtönítélõ bíróság után Fink tábornok hazament, lefeküdt a díványra, és azon töprengett, hogy mivel is gyorsíthatná meg az egész eljárást.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Szentül meg volt gyõzõdve arról, hogy a válasz hamarosan megjön, de így mégsem sikerül elérnie azt a gyorsaságot, amellyel az õ rögtönítélõ bíróságai mindig is kitûntek, mert még azután jön az elítéltnek nyújtandó lelki vigasz, ami két órával fölöslegesen kitolja az ítélet végrehajtását. „Mindegy – gondolta magában Fink tábornok –, ítélethirdetés elõtt is megadhatjuk neki a lelki vigaszt, ehhez a dandár válaszát se kell megvárni. Úgyis lógni fog.” Fink tábornok magához hívatta Martinec tábori lelkészt. Ez a szerencsétlen hitoktató és káplán valahová Morvaországba valósi volt, s olyan komisz plébános alá tartozott, hogy inkább a katonaságot választotta. Valóban vallásos érzelmû ember volt, s fájdalmas szívvel gondolt vissza a plébánosára, aki lassan, de biztosan süllyed a kárhozatba. Emlékezett rá, hogyan vedelte a plébános a sligovicát, mint egy kefekötõ, s hogy egyszer, erõnek erejével be akart dugni az õ, Martinec ágyába valami vándor cigánylányt, akit a falu végén szedett fel, mikor kitántorgott egy pálinkamérésbõl. Martinec tábori lelkész úgy képzelte, hogy a harctéri sebesültek és haldoklók lelki vigaszát szolgálva jóváteheti istentõl elrugaszkodott plébánosának a bûneit is, aki éjszaka, amikor hazajött, számtalanszor felköltötte, és ilyeneket mesélt neki: – Jeníèek, Jeníèek! Egy molett kis nõ… ez az én mindenem, az egész életem. Martinec reményei nem teljesültek. Helyõrségrõl helyõrségre dobálták, s nem volt más dolga, mint kéthetenként egyszer a helyõrségi templomban mise elõtt prédikációt tartani a garnizon katonáinak, továbbá ellenállni a kísértésnek, amely a tiszti kaszinóból áradt, ahol olyan beszédek folytak, hogy ezekhez képest a plébános molett kis nõi az õrangyalhoz intézett ártatlan imácskáknak tetszettek. Martinecet mostanában rendszerint a nagy harctéri hadmûveletek idején hívták Fink tábornokhoz, amikor meg kellett ünnepelni az osztrák hadseregnek valamilyen gyõzelmét; ilyenkor ugyanis Fink tábornok éppoly elõszeretettel rendezett tábori miséket, mint máskor rögtönítélõ bíróságokat. Ez a gazember Fink olyan nagy osztrák hazafi volt, hogy a birodalmi német vagy török fegyverek gyõzelméért nem is imádkozott. Ha a birodalmi németek megverték valahol a franciákat vagy az angolokat, az oltár mellett errõl nem történt említés. Ha egy osztrák felderítõ járõr valami jelentéktelen, de sikeres csetepatét vívott az orosz elõõrsökkel, a stáb hatalmas szappanbuborékká fújta fel az esetet, s egy egész hadtest megsemmisítésérõl beszélt, Fink tábornok pedig ünnepélyes istentiszteleteket rendezett, s így a szerencsétlen Martinec tábori lelkésznek az volt a benyomása, hogy Fink tábornok egyben a przemyœli katolikus egyháznak is legfõbb vezetõje. Ilyen alkalmakkor Fink tábornok döntött a miseszertartás rendjérõl is, s a legszívesebben mindig afféle úrnapi ünnepségeket rendezett volna, oktávával.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az is szokása volt, hogy amikor mise közben már megtörtént az úrfelmutatás, odalovagolt a gyakorlótéren felállított oltárhoz, és háromszor elkiáltotta magát: – Hurrá, hurrá, hurrá! Martinec tábori lelkész, ez a vallásos és igazságszeretõ lélek, egyike azon keveseknek, akik még hittek az istenben, nem szívesen járt el Fink tábornokhoz. A helyõrség parancsnoka, miután közölte vele utasításait, mindig töltött neki valami rendkívül erõs italt, s azután elmesélte a legújabb vicceket a leghülyébb füzetekbõl, amelyeket a „Lustige Blätter” adott ki a katonaság részére. A tábornoknak egész könyvtára volt e füzetekbõl, amelyek ilyesféle agyalágyult címeket viseltek: „Humor a borjúban, szemnek és fülnek”, „Hindenburg-anekdoták”, „Hindenburg a humor tükrében”, „Második borjú, humorral telve, megpakolta Felix Schlemper”, „Gulyáságyúnkból”, „Zaftos gránátszilánkok a lövészárokból”, de voltak ilyen marhaságok is: „A kétfejû sas alatt”, „Bécsiszelet egy cs. kir. tábori konyháról. Felmelegítette Arthur Lokesch”. A tábornok néha énekelt is a „Wir müssen siegen!”[262]címû vidám katonanóta-gyûjteménybõl, közben állandóan töltögette az erõs italokat, és arra kényszerítette Martinec tábori lelkészt, hogy vele együtt igyék, és kurjongasson. Azután trágár dolgokat mesélt, s ilyenkor Martinec tábori lelkész elszorult szívvel gondolt vissza a plébánosára, aki a vaskos kifejezések tekintetében egyáltalán nem maradt el Fink tábornok mögött. Martinec tábori lelkész döbbenettel tapasztalta, hogy minél többet jár Fink tábornokhoz, annál mélyebbre süllyed az erkölcsi fertõbe. A szerencsétlennek kezdtek ízleni a likõrök, amelyeket a tábornoknál ivott, a tábornok beszédei is egyre jobban tetszettek neki, züllött képzetek születtek benne, s a kontusovka, a berkenyepálinka és a pókhálós óborospalackok hatására, melyeket Fink tábornok rakott elébe, megfeledkezett az úristenrõl, s a breviárium sorai között a tábornok elbeszéléseiben szereplõ örömlányokat látta táncolni. Martinecben fokozatosan csökkent az ellenállás a tábornoknál teendõ látogatásokkal szemben. A tábornok megkedvelte Martinec tábori lelkészt, aki elõször afféle Loyolai Szent Ignácként lépett fel, s azután fokozatosan alkalmazkodott a tábornok környezetéhez. A tábornok egyszer meghívott magához két ápolónõt a tábori kórházból, akik tulajdonképpen nem is szolgáltak ott, csak a fizetés miatt szerepeltek az alkalmazottak listáján, s jövedelmüket prostitúcióval gyarapították, mint ahogy általánosan szokás volt e nehéz idõkben. A tábornok elhívatta Martinec tábori lelkészt is, akit ez idõ tájt az ördög már annyira a markába kaparintott, hogy fél órai mulatság után mindkét hölgyet sorra vette, s tombolva összenyálazta az összes díványpárnákat. Azután sokáig lelkifurdalásai voltak e züllött viselkedése miatt, amit azzal sem tehetett jóvá, hogy akkor éjszaka hazafelé menet tévedésbõl letérdelt a parkban a város építõjének, polgármesterének és mecénásának, Grabowsky úrnak a szobra elõtt, aki nagy érdemeket szerzett Przemyœl felvirágoztatása körül a nyolcvanas években.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A parkban csak a katonai õrszem lépteinek zaja hallatszott a tábori lelkész buzgó szavain kívül: – Ne ítéld meg a te szolgádat, mert egyetlen ember sem nyerhet felmentést elõtted, ha nem bocsátod meg összes bûneit, s ezért kérve kérlek, ne legyen súlyos a te ítéleted. Könyörgök, segíts rajtam, uram, s lelkemet a te kezeidbe ajánlom. Ettõl fogva, ha Fink tábornokhoz hívták, néhányszor megpróbált lemondani minden földi gyönyörrõl, s gyomorrontásra hivatkozott; ezt a hazugságot szükségesnek tartotta, hogy megmentse lelkét a pokol kínjaitól, mert ugyanakkor úgy vélte, ha egy tábornok azt mondja egy tábori lelkésznek: „Vedelj, pajtás”, a katonai fegyelem szerint vedelni kell, már csak a feljebbvaló iránti tiszteletbõl is. Néha persze nem sikerült kivonnia magát, különösen amikor az ünnepélyes tábori istentiszteletek után a tábornok még ünnepélyesebb lakomákat rendezett a helyõrségi pénztár számlájára; a pénztárosok azután úgy igazították el a számadást, hogy õk is keressenek valamit az ügyön; Martinec tábori lelkész ilyenkor mindig azt képzelte, hogy erkölcsileg megsemmisült az Úr színe elõtt, s a bûnök remegõ áldozatává lõn. Azután mintegy szédülten járkált, s e káoszban sem veszítve el istenhitét, egész komolyan már azon kezdte törni a fejét, hogy nem kellene-e naponta rendszeresen megkorbácsolni magát. Ilyen hangulatban állított be most is a tábornokhoz. Fink tábornok az örömtõl sugározva, boldogan fogadta. – Hallott már a rögtönítélõ bíróságomról? – kiáltott rá ujjongva. – Egy földijét fogjuk felakasztani. A „földi” szót hallván, Martinec tábori lelkész szenvedõ pillantást vetett a tábornokra. Már többször visszautasította azt a gyanúsítást, hogy õ cseh, s már számtalanszor megmagyarázta, hogy az õ morvaországi plébániájukhoz két község tartozik, egy cseh és egy német, sokszor úgy esik, hogy egyik héten a csehek elõtt, a következõ héten pedig a németek elõtt kell prédikálnia, s mivel a cseh községben egyáltalán nincs cseh nyelvû iskola, neki mindkét községben németül kell tanítania, következésképp nem lehet õt csehnek tartani. Ez a logikus magyarázat a fehér asztal mellett egyszer arra a megjegyzésre késztetett egy õrnagyot, hogy a morvaországi tábori lelkész tulajdonképpen vegyeskereskedésnek tekintendõ. – Pardon – mondta a tábornok –, elfelejtettem, hogy nem is a földije. Cseh az illetõ, szökevény, áruló, az oroszoknál szolgált, lógni fog. Elõbb azonban a forma kedvéért megállapítjuk a személyazonosságát, de nem számít, azonnal lógni fog, mihelyt megjön a távirati válasz. – Leültette maga mellé a díványra a tábori lelkészt, s vidáman így folytatta: – Nálam, ha rögtönítélõ bíróság van, mindennek úgy kell lezajlania, hogy a rögtönítélõ bíróság valóban rögtönítélõ bíróság legyen, ez az elvem. Mikor még a háború elején Lembergben voltam, elértem, hogy egy alakot három perccel az ítélet kihirdetése után már fel is akasztottunk.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Persze, zsidó volt az illetõ, de egy ruszint is felakasztottunk öt perccel a tanácskozásunk után. – A tábornok jóízûen elnevette magát: – Véletlenül egyiknek se volt szüksége lelki vigaszra. A zsidó rabbi volt, a ruszin meg pópa. Ez azonban másféle eset, most egy katolikus egyén felakasztásáról van szó. Az a nagyszerû ötletem támadt, hogy a fölösleges huzavonát elkerülendõ, elõre részesítjük lelki vigaszban, mint mondom, a huzavonát elkerülendõ. – A tábornok csengetett, majd ráparancsolt a szolgájára: – Hozz ide kettõt a tegnapi üvegekbõl. Néhány pillanat múlva már meg is töltötte a tábori lelkész borospoharát, és barátságosan így szólt hozzá: – Vigasztalódjon egy kicsit a lelki vigasz elõtt… A rácsos ablakon keresztül, amely mögött Švejk ült a priccsen, e szörnyû órákban kihallatszott a derék katona éneke: Katonának mindent lehet, minden kislány minket szeret, pénzt eleget faszolunk, nincsen gondunk és bajunk… Cá rará… Ein, zwei…

A LELKI VIGASZ Martinec tábori lelkész nem lépett be Švejkhez, hanem a szó szoros értelmében belebegett hozzá, mint egy balett-táncosnõ a színpadra. A mennyei vágyakozás, valamint egy üveg ó-gumpoldskircheni hatására e jelentõs pillanatban oly könnyûnek érezte magát, mint a pihe. Úgy rémlett neki, hogy e komoly és szent pillanatban istenhez közeledik, holott csak Švejkhez került közelebb. Becsukták mögötte az ajtót, magukra hagyták õket, s Martinec lelkesen így szólt a priccsen üldögélõ Švejkhez: – Kedves fiam, én Martinec tábori lelkész vagyok. Idejövet egész úton ezt a megszólítást érezte a legmegfelelõbbnek s mintegy atyailag leghatásosabbnak.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Švejk felállt a vackáról, melegen megrázta a tábori lelkész kezét, és azt mondta: – Nagyon örvendek, Švejk vagyok, a 91. ezred 11. menetszázadának ordonánca. Nemrég áthelyezték a káderünket Bruck an der Leuthába, hát csak üljön le szépen ide mellém, feldkurát úr, és tessék elmesélni, hogy miért csukták le. Elvégre a feldkurát úr tiszti rangban van, önnek helyõrségi tiszti fogda járna, nem pedig ez a lyuk, hiszen ez a priccs csupa tetû. Néha persze elõfordul, hogy az ember nem tudja, melyik fogdába tartozik tulajdonképpen, de hát összekavarják valahogy az irodán vagy véletlenségbõl. Én egyszer, feldkurát úr, a budìjovicei ezredfogdában ültem, és behoztak hozzám egy kadettstellfertrétert. Az ilyen kadettstellfertréter valami olyasféle volt, mint a feldkurátok, se hal, se hús, úgy ordibált a katonákkal, mint egy tiszt, és ha történt valami, az egyszerû bakák közé csukták le. Amolyan korcsok voltak ezek, feldkurát úr, az altiszti konyháról nem kaphattak menázsit, legénységi menázsira nem volt joguk, annál õk magasabb rangúak voltak, tiszti menázsi meg szintén nem járt nekik. Voltak nálunk az elején vagy öten, és folyton sajtot zabáltak a kantinban, mert sehonnét se kaptak menázsit, míg aztán a Wurm óberlajtnant egyszer rájött erre, és megtiltotta nekik, mert azt mondja, nem fér össze a kadettstellfertréterek méltóságával, hogy a legénységi kantinba járjanak. De hát mit csináljanak, a tiszti kantinba nem eresztették be õket. Így hát a levegõben lógtak, és néhány nap alatt olyan gyötrelmes utat tettek meg, hogy az egyik beleugrott a Malšébe, egy másik pedig megszökött az ezredtõl, és két hónap múlva azt írta a kaszárnyába, hogy hadügyminiszter lett Marokkóban. Négyen maradtak, mert azt, aki a Malšébe ugrott, élve kihalászták, mert izgalmában elfelejtette, amikor beugrott, hogy õ tud úszni, és kitüntetéssel tette le az úszóvizsgát. Betették a kórházba, és ott megint csak bajban voltak vele, mert nem tudták, hogy tiszti takarót adjanak neki vagy csak közönséges legénységi takarót. Így aztán a középutat választották, és egyáltalán nem adtak neki takarót, csak nedves lepedõkbe csomagolták, úgyhogy õ egy fél óra múlva kérte, hogy eresszék vissza a kaszárnyába, és éppen ez volt az, akit hozzám csuktak be még egészen vizesen. Négy napig ült ott, és nagyon jól érezte magát, mert ott kapott menázsit, igaz, hogy csak fogolymenázsit, de azért menázsit, abban legalább biztos volt, mint mondta. Az ötödik napon érte jöttek, aztán egy fél óra múlva visszajött a sapkájáért, és valósággal sírt örömében. Azt mondja nekem: „Végre határoztak rólunk. Mától fogva minket, kadettstellfertrétereket a fõõrségen fognak lecsukni a tisztekkel együtt, menázsira a tiszti konyhán fizetünk be, és ha a tisztek jóllaktak, akkor kapunk majd enni mi is, aludni a legénységgel fogunk, kávét szintén a legénységi konyháról kapunk, és dohányt is a legénységgel fogunk faszolni.” Martinec tábori lelkész csak most tért annyira magához, hogy félbe tudta szakítani Švejket egy mondattal, amelynek tartalma semmiképpen sem kapcsolódott az eddigi beszélgetéshez: – Igen, igen, kedves fiam! Vannak dolgok földön és égen, amelyeken buzgó szívvel kell gondolkoznunk, isten végtelen irgalmában bizakodva. Azért jöttem, kedves fiam, hogy lelki vigaszban részesítselek. Elhallgatott, mert ez az egész valahogy nem stimmelt neki. Útközben már részletesen kidolgozta beszédének tervét, elképzelte, hogyan veszi majd rá a szerencsétlent, hogy elmélkedjék az élete felõl, mert odafönt mindent megbocsátanak neki, ha megbánja bûneit, ha õszinte bûnbánatot mutat.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Most azon gondolkozott, hogyan fogjon hozzá, de Švejk megelõzte egy kérdéssel, hogy van-e cigarettája. Martinec tábori lelkész még nem szokott rá a dohányzásra, ez volt az egyetlen, amit korábbi életelveibõl még megtartott. Néha ugyan, amikor Fink tábornoknál egy kissé a fejébe szállt az ital, megpróbált elszívni egy Britannika-szivart, de rögtön kiadott tõle mindent, s közben az volt az érzése, mintha az õrangyala intõen csiklandozná a torkát. – Nem dohányzom, kedves fiam – felelte rendkívül méltóságteljesen. – Csodálom – mondta Švejk. – Már sok feldkurátot ismertem, és úgy füstölt mindegyik, mint a zlíchovi spirituszgyár. Egyáltalán el se tudom képzelni, hogy egy feldkurát ne dohányozzon és ne igyon. Csak egyet ismertem, aki nem pöfékelt, ez viszont dohányzás helyett bagót rágott, és prédikáció közben teleköpködte az egész szószéket. Feldkurát úr hová valósi? – Nový Jièín-i vagyok – felelte megtört hangon Martinec cs. kir. tisztelendõ úr. – Akkor talán tetszett ismerni, feldkurát úr, bizonyos Rùžena Gaudrsovát, tavalyelõtt Prágában volt alkalmazva egy Platnéršká utcai kocsmában, és egyszerre tizennyolc ember ellen indított gyermektartási pert, mert ikrei születtek. Az egyik ikernek az egyik szeme kék volt és a másik barna, a másik ikernek az egyik szeme szürke volt és a másik fekete, ebbõl ez a nõ arra következtetett, hogy négy úr is angazsálva van a dologban, akiknek ilyen szemeik voltak, és oda jártak abba a kocsmába, és volt valami közük ehhez a nõhöz. Aztán az egyik ikernek sánta volt a lábacskája, mint egy városi tanácsosnak, aki szintén oda járt, a másiknak meg hat ujj volt az egyik lábán, mint egy képviselõnek, aki mindennapos vendég volt abban a kocsmában. És most tessék elképzelni, feldkurát úr, hogy összesen tizennyolc ilyen vendég járt oda, és az ikreknek mind a tizennyolctól volt valami apajegyük, mert a nõ ezekkel vagy privátlakásra, vagy szállodába járt. A végén a bíróság úgy határozott, hogy ilyen tömegben az apa ismeretlen, és akkor a nõ mindent rákent a kocsmárosra, és beperelte a kocsmárost, akinél szolgált, de ez bebizonyította, hogy már több mint húsz éve impotens egy operáció óta, amit az alsó végtagjainak valami gyulladása miatt hajtottak végre rajta. Erre a nõt kitoloncolták a feldkurát úrékhoz Nový Jièínbe, ebbõl látni a legjobban, hogy ha sokat akar a szarka, rendszerint frászt se kap. Az a nõ meg kellett volna hogy maradjon egy illetõnél, és nem lett volna szabad azt állítania a bíróság elõtt, hogy az egyik iker a képviselõ úrtól van, a másik a városi tanácsos úrtól vagy ettõl meg ettõl. A gyerekszületéseket mindig könnyen ki lehet számítani. Ennyiedikén meg ennyiedikén voltam vele a szállodában, és ennyiedikén meg ennyiedikén megszületett. Persze csak akkor, ha normális a szülés, feldkurát úr. Az ilyen garniszállókban mindig akad egy ötösért valami tanú, mint például a háziszolga vagy a szobaasszony, aki megesküszik rá, hogy azon az éjszakán az illetõ tényleg ott volt a nõvel, és amikor lefelé mentek a lépcsõn, a nõ még azt mondta neki: „És ha lesz belõle valami?”, mire az illetõ azt felelte: „Ne félj, cuncimókus, majd én gondoskodom a gyerekrõl.” A tábori lelkész elgondolkozott, s most valahogy igen nehéznek érezte az egész lelki vigaszt, pedig az elõbb részletesen kidolgozta, hogy milyen szavakat intéz majd kedves fiához. Az ítéletnapi nagy kegyelemrõl akart beszélni, amikor a katonai gonosztevõk kötéllel a nyakukban mind felkelnek majd a sírjukból, s mivel megbánták bûneiket, kegyelemben részesül valamennyi, akárcsak az a lator az újtestamentumban.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Talán életének legszebb lelki vigaszát készítette elõ, amely három részbõl állt volna. Elõször arról akart beszélni, milyen könnyû a kötél általi halál, ha az ember tökéletesen megbékélt istennel. A katonai törvény megbünteti az árulást, amit a császár õfelségével szemben követtünk el, mivel a császár õfelsége valódi atyja a harcosainak, tehát az ellene elkövetett legkisebb vétséget is méltán tekinthetjük apagyilkosságnak, apagyalázásnak. Aztán tovább akarta fejtegetni azt az elméletet, hogy a császár õfelsége isten kegyelmébõl való, hogy õt az isten állította a világi ügyek intézésének élére, amiként a pápát a lelki ügyek intézésével bízta meg. A császárt elárulva, magát az atyaúristent áruljuk el. A katonai bûnözõt tehát a kötélen kívül örökös büntetés várja s örökös kárhozat, mint az istenkáromlókat. De ha a világi igazságszolgáltatás a katonai fegyelemre való tekintettel nem másíthatja meg az ítéletet, és kénytelen felakasztani a bûnöst, azért a másik, örökös büntetést illetõen még nincs minden veszve. Az ember parírozhatja azt egy nagyszerû húzással: a bûnbánattal. A tábori lelkész így képzelte ezt a megható jelenetet, amely neki magának is hasznára válik majd odafönt; jutalmul bizonyára törülni fognak minden feljegyzést arról, hogy õ miképpen szerepelt és viselkedett Fink tábornok lakásán, Przemyœlben. Úgy képzelte, hogy bevezetésképpen majd ráordít az elítéltre: „Bánd meg a bûneidet, fiam, térdeljünk le együtt! Mondd utánam, fiam!” S a bûzös, tetves cellában majd felhangzik az ima: „Isten, kinek legfõbb tulajdonsága az irgalmasság és a megbocsátás, esengve fohászkodom hozzád, mentsd meg a lelkét e katonának, akinek parancsodra távoznia kell ebbõl a világból a przemyœli rögtönítélõ hadbíróság ítélete alapján. Hallgasd meg e gyalogoskatona könyörgõ és teljes bûnbánatát, hogy ne kelljen a pokol kínjait elszenvednie, hanem részesüljön az örök boldogságban.” – Engedelmével, feldkurát úr, már öt perce úgy tetszik itt ülni, mint akit letaglóztak, mintha még beszélni se volna kedve. Ebbõl rögtön látja az ember, hogy most elõször tetszik lecsukva lenni. – A lelki vigasz miatt jöttem – mondta komolyan a tábori lelkész. – Érdekes, feldkurát úr, mit akar folyton azzal a lelki vigasszal. Én, feldkurát úr, nem érzem magamat olyan erõsnek, hogy valami vigaszt nyújthassak a feldkurát úrnak. A feldkurát úr nem az elsõ és nem is az utolsó feldkurát, aki lakat alá került. Különben is, feldkurát úr, az igazat megvallva, énbennem nincs meg az a beszélõképesség, hogy akárkinek is vigaszt tudjak nyújtani ilyen nehéz helyzetben. Egyszer megpróbáltam, de nem nagyon sikerült, tessék szépen lecsücsülni ide mellém, mindjárt elmesélem. Amikor az Opatovická utcában laktam, volt egy Faustýn nevû barátom, aki szállodai portás volt. Nagyon rendes, igazságos és törekvõ ember volt. Minden utcalányt ismert, a feldkurát úr bármikor elmehetett volna hozzá a szállodába, az éjszaka bármelyik órájában, és csak annyit kellett volna hogy mondjon: „Faustýn úr, szükségem lenne valami nõre”, és õ rögtön lelkiismeretesen megkérdezte volna, hogy szõkére, barnára, alacsonyra, magasra, soványra, kövérre, németre, csehre vagy zsidóra, hajadonra, elváltra vagy férjezettre, intelligens vagy unintelligens nõre van-e szüksége a feldkurát úrnak. Švejk bizalmasan hozzásimult a tábori lelkészhez, átölelte a derekát, s így folytatta:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Mondjuk, hogy a feldkurát úr azt mondta volna: „Legyen szõke, hosszú lábú, özvegy, intelligencia nélkül”, és tíz percen belül már ott is lett volna a feldkurát úr ágyában, keresztlevéllel együtt. A tábori lelkésznek kezdett melege lenni, és Švejk tovább beszélt, anyaian magához szorítva a lelkészt: – Nem is tetszik elképzelni, feldkurát úr, hogy ennek a Faustýn úrnak milyen érzéke volt az erkölcsösséghez és a becsületességhez. Azoktól a nõktõl, akiket a szobákba közvetített és szállított, soha egy krajcár borravalót se fogadott el, és ha egy ilyen nõ néha mégis megfeledkezett magáról, és a markába akart nyomni valamit, tetszett volna látni, milyen mérges lett, és kiabálni kezdett vele: „Te disznó, mikor eladod a tested, és halálos bûnt követsz el, ne képzeld, hogy az a vacak hatosod egy csöppet is segít rajtam. Én nem vagyok kerítõ, te szégyentelen ringyó. Csak azért csinálom ezt, mert szánalmat érzek irántad, hogyha már idáig süllyedtél, ne kelljen nyilvánosan mutatnod a szégyenedet a járókelõknek, hogy aztán elkapjon valahol éjszaka az õrjárat, és három napot kelljen töltened a kapitányságon. Itt legalább meleg helyen vagy, és senki se látja, hogy milyen mélyre jutottál.” Aztán a vendégeknél kárpótolta magát, amiért nem akart mint strici pénzt elfogadni. Megvolt a tarifája: a kék szemek egy hatosba kerültek, a feketék tizenöt krajcárba, és mindent pontosan kiszámított egy darab papíron, amit odaadott a vendégnek, mint egy számlát. Nagyon szerény közvetítõi árai voltak. Az intelligencia nélküli nõkre egy hatost számított felárnak, mert abból indult ki, hogy az ilyen közönséges libák jobban elszórakoztatják az embert, mint egy mûvelt hölgy. Egyszer este eljött hozzám az Opatovická utcába ez a Faustýn úr, borzasztóan fel volt izgatva, és ki volt kelve magából, mintha egy perccel azelõtt húzták volna ki a villamos védõkeretje alól, és közben ellopták volna a zsebóráját. Elõször nem mondott semmit, csak kivett a zsebébõl egy üveg rumot, ivott belõle, nekem is ideadta, és azt mondta: „Igyál.” Így aztán nem szóltunk semmit, amíg ki nem ittuk azt az üveget, és akkor azt mondta: „Pajtás, légy szíves, tegyél nekem egy szívességet. Nyisd ki az utcai ablakot, én odaülök a párkányra, te pedig megfogod a lábamat, és ledobsz a harmadik emeletrõl. Nekem már semmire sincs szükségem az életben, megvan az az utolsó vigaszom, hogy van egy jó cimborám, aki kisegít ebbõl a világból. Én többet nem maradhatok élve, engem, aki becsületes ember vagyok, kerítéssel vádolnak, mint valami zsidóvárosi stricit. Pedig a mi szállodánk elsõ osztályú, mind a három szobalánynak és a feleségemnek is megvan a bárcája, egy krajcárral se tartoznak a doktor úrnak a vizitekért. Ha csak egy kicsit is szeretsz, dobj le engem a harmadik emeletrõl, add meg nekem ezt az utolsó vigaszt.” Erre én azt mondtam, hogy másszon fel csak az ablakra, és le is dobtam az utcára. Ne tessék megijedni, feldkurát úr! Švejk felállt a priccsre, és magával húzta a tábori lelkészt: – Tessék idenézni, feldkurát úr, így fogtam meg, és zsupsz, le vele. Švejk felemelte a tábori lelkészt, ledobta a padlóra, s miközben a rémült tábori lelkész összeszedte magát a földön, Švejk tovább beszélt: – Tetszik látni, a feldkurát úrnak se lett semmi baja, és õneki, a Faustýn úrnak se, mert õ is csak körülbelül háromszor ilyen magasról pottyant le. Tudniillik a Faustýn úr teljesen be volt rúgva,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html és elfelejtette, hogy én az Opatovická utcában lakok egy egészen alacsony földszinten, nem pedig a harmadik emeleten, mint egy évvel azelõtt, amikor a Køemenec utcában laktam, és õ oda járt hozzám látogatóba. A földön ülõ tábori lelkész rémülten, nézett Švejkre, aki fölötte állt a priccsen, s élénk taglejtésekkel kísérte szavait. A tábori lelkésznek átvillant az agyán, hogy õrülttel van dolga, s azt dadogta: – Igen, kedves fiam, nem is volt az háromszor ilyen magas – majd óvatosan az ajtóhoz hátrált, hirtelen dörömbölni kezdett rajta, s közben olyan szörnyen üvöltözött, hogy azonnal kinyitották. Švejk a rácsos ablakból látta, hogy a tábori lelkész az õr kíséretében gyorsan áthalad az udvaron, s közben élénken gesztikulál. „Most biztos a diliházba viszik” – gondolta Švejk, leugrott a priccsrõl, s díszlépésben járkálva fel és alá, énekelni kezdett: A gyûrût amit adtál, viselni nem fogom. Az angyalát, miért ne? Ha berukkolok az ezredemhez, a puskacsõbe bedugom… A tábori lelkészt néhány perc múlva bejelentették Fink tábornoknak. A tábornoknál ismét nagy összejövetel volt, amelyben kiemelkedõ szerepet játszott két kellemes hölgy, továbbá holmi borok és likõrök. Jelen volt a reggeli rögtönítélõ bíróság egész tisztikara, kivéve az egyszerû közlegényt, aki reggel tüzet adott a többieknek. A tábori lelkész ismét oly mesebeli módon libegett be a társaságba, mint egy kísértet. Sápadt volt, feldúlt és méltóságteljes, mint az olyan ember, aki érzi, hogy ártatlanul pofozták fel. Fink tábornok, aki az utóbbi idõben igen bizalmasan viselkedett a tábori lelkésszel, most magához vonta a díványra, és borgõzös hangon megkérdezte: – Mi van veled, lelki vigasz? Közben az egyik vidám hölgy egy Memphis-cigarettát vágott a tábori lelkészhez.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Igyál, lelki vigasz – mondta még Fink tábornok, bort töltve egy nagy zöld pohárba a tábori lelkésznek. Mivel a lelkész nem itta meg mindjárt, a tábornok saját kezûleg kezdte itatni, s ha a lelkész nem kortyol olyan derekasan, bizonyára a nyakába öntötte volna az egészet. Csak ezután kezdték faggatni, hogy miképpen viselkedett az elítélt, amikor lelki vigaszban részesült. A tábori lelkész felállt, s mélységes tragikummal a hangjában azt mondta: – Megõrült. – Nagyszerû lelki vigasz lehetett – mondta nevetve a tábornok, mire valamennyien iszonyú röhögésben törtek ki, s a két hölgy újra Memphiseket hajigált a tábori lelkészre. Az asztal végében egy karosszékben az õrnagy szunyókált, miután máris többet ivott a kelleténél, most felriadt apátiájából, gyorsan teletöltött két borospoharat valami likõrrel, a székeken át utat tört magának a tábori lelkészhez, s kényszerítette isten szédült szolgáját, hogy pertut igyon vele. Aztán visszadülöngélt a helyére, és tovább szundított. Ezzel a pertuivással az ördög végképp csapdába ejtette a tábori lelkészt; az asztalon álló összes üvegekbõl s a vidám hölgyek szemeibõl és nevetésébõl nyújtogatta feléje a karmait; szemben a hölgyek feltették a lábukat az asztalra, úgyhogy Belzebub csipkék közül kukucskált a tábori lelkészre. A tábori lelkész a legutolsó pillanatig sem vesztette el azt a meggyõzõdését, hogy a lelke forog kockán, s hogy õ most vértanúi szerepet játszik. Ezt ki is fejtette elmélkedéseiben, melyeket a tábornok két puccerjéhez intézett, amikor átvitték a szomszéd szoba díványára: – Szomorú, de magasztos színjáték zajlik le szemeitek elõtt, ha elfogulatlanul és tiszta elmével visszagondoltok mindama dicsõ szenvedõkre, akik hitük áldozataivá lettek, s akiket mi vértanú néven ismerünk. Rajtam láthatjátok, hogy az ember minden szenvedés után is emelkedettnek érezheti magát, ha szívében igazság és erényesség lakozik, amely felvértezi õt, hogy fényes diadalt arasson a legszörnyûbb szenvedések fölött. Aztán arccal a fal felé fordították, s a lelkész rögtön elaludt. Nyugtalan álma volt. Azt álmodta, hogy nappal mint tábori lelkész mûködik, este pedig szállodai portás ama Faustýn helyében, akit Švejk ledobott a harmadik emeletrõl. Mindenfelõl panaszok érkeztek róla a tábornokhoz, hogy szõkék helyett barnákat szállított a vendégeknek, intelligens elvált asszony helyett unintelligens özvegyasszonyt. Reggel csuromvizesen ébredt, mint egy ázott ürge, a gyomra hintázott, s az volt az érzése, hogy az õ morvaországi plébánosa hozzá képest egy földre szállt angyal.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Š VEJK ISMÉT A MENETSZÁZADÁNÁL Az az õrnagy, aki tegnap délelõtt a hadbíró szerepét játszotta Švejk tárgyalásán, azonos volt azzal a személlyel, aki este a tábornoknál pertut ivott a tábori lelkésszel, s azután elszunnyadt. Annyi biztos, hogy senki se tudta, mikor és hogyan távozott el éjszaka az õrnagy a tábornoktól. Mindnyájan olyan állapotban voltak, hogy senki se vette észre a távollétét, sõt a tábornok teljesen összekeverte már, hogy ki beszél a társaságból. Az õrnagy már több mint két órája nem tartózkodott közöttük, de a tábornok a bajszát pödörgette, és hülyén vigyorogva így kiabált: – Jól beszélt, õrnagy úr. Reggel sehol sem találták az õrnagyot. Köpenye ott volt az elõszobában, kardja ott lógott a fogason, csak a tiszti sapkája hiányzott. Azt hitték, talán elaludt a ház valamelyik klozettján, végignézték az összes klozettokat, de sehol sem találták. Helyette a második emeleten egy alvó fõhadnagyot fedeztek fel, szintén a tábornok társaságából, aki térden állva aludt, arccal a vécényílásban; úgy tört rá az álom hányás közben. Az õrnagyot mintha elnyelte volna a föld. De ha valaki benéz a rácsos ablak mögé, ahol Švejket tartották fogva, azt látta volna, hogy Švejk orosz katonaköpenye alatt két személy alszik a priccsen, s a köpeny alól két pár csizma kandikál kifelé. A sarkantyús csizma az õrnagyé volt, a sarkantyú nélküli Švejké. Összesimulva feküdtek, mint két kismacska. Švejk az õrnagy feje alatt tartotta a pracliját, s az õrnagy átölelte Švejk derekát, hozzábújva, mint egy kutyakölyök az anyjához. Nem volt ebben semmi rejtély. Mindez csupán azt mutatta, hogy az õrnagy úr nem feledkezett meg a kötelességérõl. Bizonyára önökkel is megtörtént már, hogy egész éjszaka együtt ültek és ittak valakivel, egészen másnap délelõttig, s a társuk egyszerre csak a fejéhez kap, felugrik, és elkiáltja magát: – Jézus Mária, nyolc órára a hivatalban kéne lennem. – Ez az úgynevezett kötelességtudási roham, amely mintegy a lelkifurdalás mellékterméke gyanánt jelentkezik. Az olyan embert, akire ez a nemes roham rátör, semmi sem téríti el attól a szent meggyõzõdéstõl, hogy neki azonnal ki kell pótolnia a hivatalban, amit elmulasztott. Õk azok a kalap nélküli jelenségek, akiket a hivatali portás nyakoncsíp a folyosón, s aztán lefektet a portásfülke díványára, hogy aludjak ki magukat. Hasonló roham tört ki az õrnagyon is. Amikor felébredt a karosszékben, egyszerre csak az jutott az eszébe, hogy azonnal ki kell hallgatnia Švejket. A hivatali kötelességtudásnak ez a rohama oly hirtelen jelentkezett, s oly gyorsan és elszántan zajlott le, hogy az õrnagy úr eltûnését senki sem vette észre.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Annál érezhetõbb volt viszont az õrnagy jelenléte a katonai fogda õrszobáján. Az õrnagy úgy esett be oda, mint egy bomba. Az ügyeletes õrmester az asztalra dõlve aludt, s körülötte a legkülönbözõbb helyzetekben szundikált az õrszemélyzet többi tagja is. Az õrnagy, akinek a sapkája félrecsúszott, olyan cirkuszt rendezett, hogy ásítás közben mindenkinek elállt a lélegzete, és szörnyû fintorba rándult az arca, s így nem egy rakás katona bámult az õrnagyra kétségbeesetten és torzul, hanem egy rakás grimaszt vágó majom. Az õrnagy ököllel az asztalra csapott, és ráordított az õrmesterre: – Maga hanyag fráter, ezerszer mondtam már magának, hogy az emberei szaros disznók. – A rémült legénységhez fordulva így kiabált: – Katonák! Nektek még alvás közben is csak a hülyeség bámul a szemetekbõl, és amikor felébredtek, úgy néztek ki, nyavalyások, mintha mindegyik felfalt volna egy vagon dinamitot. Ezek után hosszú és bõséges prédikáció következett az õrszemélyzet minden tagjának kötelességeirõl, végül pedig felszólította õket, hogy azonnal nyissák ki neki Švejk celláját, mert újabb kihallgatásnak akarja alávetni a delikvenst. Szóval így került éjszaka az õrnagy Švejkhez. Azt az állapotot, amelyben odakerült, néha úgy is szokták jellemezni, hogy minden tótágast áll az emberben. Az õrnagy utolsó kirobbanása egy parancs volt, hogy adják oda neki a fogda kulcsát. Az õrmester végsõ kétségbeesésében a kötelességére gondolt, s nem engedelmeskedett, ami az õrnagyra váratlanul nagyszabású hatást gyakorolt. – Szaros disznó banda – ordította az udvaron –, ha a kezembe adtátok volna a kulcsot, elbántam volna veletek. – Alázatosan jelentem – felelte az õrmester –, kénytelen vagyok bezárni az õrnagy urat, és biztonsága végett õrt állítani a cella elé. Ha az õrnagy úr majd ki akar jönni, méltóztassék dörömbölni az ajtón. – Te hülye – mondta az õrnagy –, te pávián, te teve, azt hiszed, én félek valami fogolytól, hogy õrt kell a cella elé állítani, amikor kihallgatom? Krucihimmel donnervetter, zárjatok be, és már tûnjetek is el! Az ajtó fölötti mélyedésben egy lecsavart kanócú, rácsos petróleumlámpa árasztott némi gyenge fényt, ami alig volt elegendõ ahhoz, hogy az õrnagy megtalálja az álmából felriadt Švejket, aki katonás tartásban állt a priccse mellett, és türelmesen várta, hogy mi is lesz ebbõl a látogatásból. Švejknek eszébe jutott, hogy legjobb lesz, ha szabályszerûen jelentkezik az õrnagy úrnál, s ezért

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html erélyesen elkiáltotta magát: – Õrnagy úrnak jelentem alássan, létszám egy lecsukott ember, egyébként nem történt semmi. Az õrnagynak most sehogy sem akart eszébe jutni, hogy voltaképpen miért is jött ide, s ezért így szólt: – Ruht! Hol van az a lecsukott ember? – Az én vagyok, õrnagy úr, jelentem alássan – mondta büszkén Švejk. Az õrnagy azonban nem törõdött ezzel a válasszal, mert a tábornok bora és likõrje már kiváltotta agyában a legutolsó alkoholikus reakciót. Akkorát ásított, hogy attól bármely civilnek kiugrott volna az állkapcsa. Az õrnagynál azonban ennek az ásításnak csupán az volt a hatása, hogy áthelyezte gondolatait abba az agytekervénybe, ahol az emberi éneklõképesség lakozik. Minden kényszer nélkül lerogyott hát Švejk priccsére, s olyan hangon, amilyet a leszúrt malac szokott hallatni a halála elõtt, visítva elkezdte: Oh! Tannenbaum! Oh! Tannenbaum, wie schön sind deine Blätter![263] Ezt aztán elismételte egynéhányszor, érthetetlen rikkantásokat keverve a dalba. Azután a hátára dõlt, mint egy medvebocs, a sarokba kuporodott, és azonnal horkolni kezdett. – Õrnagy úr – ébresztgette Švejk –, alázatosan jelentem, hogy tetût tetszik kapni. De hiába volt minden. Az õrnagy aludt, mint akit fõbe vertek. Švejk lágyan ránézett, s azt mondta: – Jól van, csak alukálj, te snapszosveder – és betakarta a köpenyével. Késõbb odamászott hozzá, s így találták õket reggel összesimulva. Kilenc órakor, amikor már mindent tûvé tettek az õrnagyért, Švejk lemászott a priccsrõl, s úgy vélte, helyes lesz felkölteni az õrnagy urat. Néhányszor igen alaposan megrázta, levette róla az orosz köpenyt, végül az õrnagy felült a priccsen, s bárgyún rábámulva Švejkre, tõle várta a rejtély megfejtését, hogy mi is történt vele. – Õrnagy úrnak jelentem alássan – mondta Švejk –, hogy már többször is voltak itt az õrszobáról megnézni, hogy az õrnagy úr még életben van-e. Ezért vettem magamnak a bátorságot, hogy most felköltsem az õrnagy urat, mert nem tudom, hogy rendszerint meddig tetszik aludni, és így esetleg többet tetszik aludni, mint kellene. Az uhøinevesi sörgyárban volt egy kádár. Ez mindig reggel hat óráig aludt, de ha ennél tovább aludt, akár csak egy negyedórával, negyed hétig, akkor

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html már egészen délig aludt, és olyan sokáig csinálta ezt, hogy a végén kidobták az állásából, és erre õ mérgében súlyosan megsértette az egyházat és uralkodó családunk egyik tagját. – Te lenni hülye, mi? – kérdezte az õrnagy, nem minden kétségbeesett felhangok nélkül, mert a tegnapi mulatság után olyan volt a feje, mint a kõ, s még mindig nem talált választ arra, hogy voltaképpen miért ül itt, miért hozták ide az õrszobáról, s ez az alak, aki elõtte áll, miért hord össze mindenféle hülyeségeket, aminek se füle, se farka. Borzasztó furcsának érezte az egészet. Homályosan emlékezett rá, hogy éjszaka már volt itt egyszer, de miért? – Én már lenni itt éjszaka? – kérdezte bizonytalanul. – Parancsára, õrnagy úr – felelte Švejk –, ahogy az õrnagy úr szavaiból kivettem, jelentem alássan, az én kihallgatásomra tetszett jönni. Az õrnagynak derengeni kezdett a fejében, magára nézett, azután maga mögé, mintha keresne valamit. – Ne tessék aggódni semmiért, õrnagy úr – mondta Švejk. – Pontosan úgy tetszett felébredni, ahogy be tetszett jönni. Köpeny nem volt az õrnagy úrnál, kard se volt, csak a sapkája. Itt a sapka, ki kellett hogy vegyem az õrnagy úr kezébõl, mert az õrnagy úr a feje alá akarta rakni. A tiszti díszsapka, az olyan, mint egy cilinder. Arra, hogy cilinderen kialudja magát, csak egy Karderaz nevû úr volt képes Lodenicében. Ez végignyúlt a kocsmában egy lócán, a feje alá tette a cilinderét, tudniillik temetéseken szokott énekelni, és minden temetésre cilinderben járt, szépen a feje alá tette a cilindert, és beszuggerálta magának, hogy neki nem szabad összenyomnia, és egész éjszaka úgyszólván súlytalan testtel lebegett fölötte, úgyhogy ez egyáltalán nem ártott a cilindernek, inkább még használt, mert ahogy a Karderaz úr az egyik oldaláról a másikra fordult, lassanként kikefélte a hajával a cilindert, úgyhogy reggelre egészen ki volt vasalva. Az õrnagy, aki most már tisztában volt a helyzettel, továbbra is bárgyún bámult Švejkre, s csak azt ismételgette: – Te hülyéskedni mi? Szóval én lenni itt, most én menni el. – Felállt, az ajtóhoz ment, és dörömbölni kezdett. Mielõtt kinyitották volna, még azt mondta Švejknek: – Ha nem jönni távirat, hogy te lenni te, akkor te lógni! – Hálásan köszönöm – mondta Švejk –, tudom, õrnagy úr, hogy a szívén tetszik viselni a sorsomat, de ha netalán fel tetszett szedni valamit ezen a priccsen, õrnagy úr, tessék meggyõzõdve lenni, hogy ha kicsike és vöröses az ülepe, akkor az egy hím, ha csak egy van belõle, és nincs vele egy másik, olyan hosszú, szürke, a hasán vörös csíkocskákkal, akkor rendben van, különben egy pár lenne, és ezek a dögök szörnyen szaporák, még a házinyulaknál is szaporábbak. – Lassen sie das[264]– mondta az õrnagy letörten, amikor kinyitották az ajtót.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az õrnagy most már nem csinált jeleneteket az õrszobán, igen mérsékelten megparancsolta, hogy hozzanak egy konflist, és míg a konflis Przemyœl szörnyû utcakövein zötyögött vele, folyton csak arra gondolt, hogy a delikvensnél nincs nagyobb hülye a világon, de azért valószínûleg mégiscsak valami ártatlan marha, ami pedig õt, az õrnagyot illeti, nincs más hátra, vagy rögtön fõbe kell lõnie magát, amint hazaérkezik, vagy elhozatja a tábornoktól a köpenyét meg a kardját, elmegy a városi fürdõbe, fürdés után megáll a Vollgruber kocsmánál, rendbe hozza az étvágyát, s azután telefonon jegyet rendel a városi színház esti elõadására. Még oda sem értek a lakására, máris döntött, hogy a második megoldást választja. A lakásán egy kis meglepetés várta. Éppen idejében érkezett… A folyosón Fink tábornok állt, az õrnagy puccerjének gallérját szorongatta, iszonyatosan tombolt, és így ordított: – Hol van az õrnagyod, te barom? Beszélj, te állat! Az állat azonban nem tudott beszélni, mert már kék volt az arca a tábornok fojtogatásától. Az õrnagy rögtön a megérkezésekor észrevette, hogy a szerencsétlen puccer erõsen a hóna alá szorítja az õrnagy köpenyét és kardját, melyet nyilván elhozott a tábornok elõszobájából. Ez a jelenet nagymértékben szórakoztatta az õrnagyot, ezért megállt a nyitott ajtóban, és tovább nézte hû szolgájának szenvedéseit; a szolga ugyanis különbözõ gazemberségek miatt már régóta begyében volt az õrnagynak. A tábornok egy pillanatra elengedte a megkékült puccert, de csak azért, hogy kihúzzon a zsebébõl egy táviratot, csépelni kezdte vele a puccer száját és arcát, s közben ezt kiabálta: – Hol van az õrnagyod, barom, hol van ahadbíró õrnagyod, barom, hogy átadhasd neki ezt a hivatalos táviratot? – Itt vagyok – kiáltotta az ajtóban Derwota õrnagy, akinek a „hadbíró õrnagy” és a „távirat” szavak ismét eszébe juttatták bizonyos kötelességeit. – Ah – kiáltotta Fink tábornok –, megjöttél? – Szavai olyan epésen hangzottak, hogy az õrnagy nem válaszolt, és határozatlanul állva maradt. A tábornok rászólt, hogy menjen be vele a szobába, s amikor leültek az asztal mellé, odadobta neki a pucceren szétvert táviratot, és tragikus hangon azt mondta: – Olvasd, ez a te mûved. Míg az õrnagy a táviratot olvasta, a tábornok felállt a székrõl, fel-alá futkározott a szobában, feldöntötte a székeket és zsámolyokat, s vadul kiabált:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – És mégis felakasztom! A távirat így szólt: „Josef Švejk közlegény, a 11. menetszázad ordonánca, folyó hó 16-án veszett el a chyrów-felstyni vonalon, szolgálati úton, mint szállásmester. Švejk közlegény haladéktalanul a wojalyczei dandárparancsnokságra szállítandó.” Az õrnagy kihúzta az asztalfiókot, kivett egy térképet, s azon gondolkozott, hogy Felstyn Przemyœltõl negyven kilométerrel délkeletre fekszik, itt tehát egy szörnyû rejtély lappang: hogyan jutott Švejk közlegény orosz egyenruhához a fronttól több mint százötven kilométerre esõ helyeken, hiszen a front a Sokal-Turze-Kozlów vonalon húzódik. Mikor az õrnagy közölte ezt a tábornokkal, és megmutatta neki a térképen azt a helyet, ahol a távirat szerint Švejk néhány nappal azelõtt elveszett, a tábornok olyat ordított, mint egy bika, mert érezte, hogy minden rögtönítélõ reménye füstbe ment. A telefonhoz lépett, felhívta az õrszobát, és megparancsolta, hogy a letartóztatott Švejket azonnal kísérjék hozzá, az õrnagy lakására. Mielõtt a parancsot teljesíthették volna, a tábornok szörnyû káromkodások formájában számtalanszor kifejezésre juttatta mérgét, hogy miért is nem akasztatta fel rögtön a saját felelõsségére, minden további vizsgálat nélkül. Az õrnagy tiltakozott, s valami olyasféléket beszélt, hogy a jog és az igazság kéz a kézben haladnak; egyáltalán, ragyogó körmondatokat vágott ki az igazságos bíráskodásról, a justizmordokról, s általában minden elképzelhetõ dologról, ami a nyelvére jött, mert a tegnapi mulatság után iszonyatos kaccenjammerje volt, s ezért ki kellett beszélnie magát. Mikor végre elõvezették Švejket, az õrnagy felvilágosítást kért tõle, hogy mi volt ott Felstynnél, és mi a helyzet ezzel az orosz egyenruhával. Švejk természetesen elmagyarázott mindent, s nemhiába volt olyan jártas az emberi bajok történelmében, mondanivalóját alá is támasztotta néhány példával. Aztán az õrnagy megkérdezte, hogy miért nem mondta el mindezt a bíróság elõtt kihallgatása alkalmával, mire Švejk azt felelte, hogy voltaképpen senki se kérdezte tõle, hogyan került orosz egyenruhába, mindig csak azt kérdezték: „Beismeri, hogy önként, minden kényszer nélkül vette fel az ellenség uniformisát?” Mivel ez igaz volt, õ nem mondhatott mást, mint azt, hogy: „Persze, igenis, hogyne, úgy van, kétségtelenül.” Ezért utasította vissza felháborodva azt az állítást, ami a bíróság elõtt hangzott el, hogy tudniillik õ elárulta a császár õfelségét. – Ez az ember tiszta hülye – mondta a tábornok az õrnagynak. – Felvenni egy tó partján valami orosz egyenruhát, amit isten tudja, ki hagyott ott, aztán tûrni, hogy bevágják az orosz hadifoglyok közé, ezt csak egy hülye teheti meg. – Alázatosan jelentem – szólt közbe Švejk –, néha magam is úgy veszem észre, mintha gyengeelméjû volnék, különösen így estefelé…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Kuss, ökör – förmedt rá az õrnagy, majd a tábornokhoz fordulva megkérdezte, hogy mi legyen Švejkkel. – Akasszák fel a dandárjánál – mondta ki a döntést a tábornok. Egy óra múlva Švejket már fegyveresen kísérték az állomásra, hogy onnét a wojalyczei dandártörzshöz szállítsák. Švejk egy kis emléket hagyott maga után a fogdában; egy darabka fával három oszlopban rákaparta a falra mindazon levesek, szószok és körítések jegyzékét, amelyeket civilben evett. Ezzel mintegy tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy huszonnégy óra leforgása alatt egy falat ennivalót sem adtak neki. Švejkkel együtt a következõ írás ment a dandárhoz: A 469. sz. távirat alapján megküldetik a dandártörzsnek további intézkedés végett Josef Švejk közlegény, ki a 11. menetszázadból szökött meg. Az õrkíséret négy emberbõl állt, és ugyanannyi nemzetiséget képviselt. Volt benne egy lengyel, egy magyar, egy német és egy cseh; ez utóbbi vezette a kíséretet, õrvezetõi rangot viselt, s igen magas lóról beszélt letartóztatott földijével, éreztetve vele szörnyû fölényét. Amikor ugyanis Švejk az állomáson engedélyt kért arra, hogy vizelhessen, az õrvezetõ nagyon gorombán azt felelte, hogy majd a dandárnál kivizelheti magát. – Jó – mondta Švejk –, ezt tessék nekem írásba adni, hogy ha megpattan a húgyhólyagom, tudni lehessen, hogy ki csinálta. Erre törvény van, õrvezetõ úr. Az õrvezetõ, aki civilben ökrösbéres volt, megijedt ettõl a húgyhólyagtól, s így az állomáson az egész kíséret ünnepélyesen elvonult Švejkkel a klozettra. Az õrvezetõ különben is rendkívül bõsz embernek mutatkozott az egész úton, s olyan felfuvalkodottan viselkedett, mintha nem lenne vitás, hogy holnap legalább is hadtestparancsnokká fogják kinevezni. Mikor már a przemyœl-chyrówi vonatban ültek, Švejk így szólt hozzá: – Õrvezetõ úr, ahogy így elnézem magát, mindig egy Bozba nevû õrvezetõ jut eszembe, aki Trientben szolgált. Amikor ezt kinevezték õrvezetõnek, mindjárt az elsõ napon nõni kezdett neki a terjedelme. Az arca megdagadt, és a hasa úgy felpuffadt, hogy másnap már semmilyen kincstári nadrág nem ment rá. De a legrosszabb az volt, hogy hosszában nõni kezdett a füle. Így aztán a betegszobára küldték, és az ezredorvos azt mondta, hogy minden õrvezetõvel ez szokott történni. Eleinte felfúvódnak, van, amelyiknél hamar elmúlik, de ez egy olyan nehéz eset, hogy még ki is pukkadhat, mert a csillagjától a köldökére megy az egész. Le kellett vágni a csillagját, hogy megmentsék, és akkor õ szépen lelohadt. Attól fogva Švejk hiába próbált diskurálni az õrvezetõvel, s megmagyarázni neki, miért tartja a mondás, hogy az õrvezetõ a század szerencsétlensége.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Az õrvezetõ minderre csak sötét fenyegetésekkel válaszolt, hogy majd meglátjuk, ki fog nevetni, ha megérkeznek a dandárhoz. Egyszóval, a földi nem úgy viselkedett, mint ahogy egy földihez illik, s amikor Švejk megkérdezte, hogy hová valósi, azt felelte, hogy semmi köze hozzá. Švejk mindent megpróbált vele. Elmesélte neki, hogy õt nem most kísérik elõször, de eddig mindig jól szórakozott azokkal, akik kísérték. Az õrvezetõ azonban tovább hallgatott, és Švejk így folytatta: – Nekem az az érzésem, õrvezetõ úr, hogy magát valami nagy szerencsétlenség érhette az életben, ha így megkukult. Én már sok szomorú õrvezetõt ismertem, de ilyen istencsapását, mint maga, õrvezetõ úr, bocsásson meg, és ne haragudjon, még sohase láttam. Öntse ki nekem a lelkét, mondja el, hogy mi bántja, és lehet, hogy tudok adni valami jó tanácsot, mert az a katona, akit kísérnek, mindig sokkal tapasztaltabb, mint azok, akik kísérik. Vagy tudja mit, õrvezetõ úr, hogy jobban teljen az idõ, meséljen valamit, például arról, hogy maguk felé milyen a vidék, vannak-e halastavak, vagy ha például volna ott valami várrom, elmesélhetné nekünk, hogy milyen legendák fûzõdnek hozzá. – Elegem van már – kiáltotta az õrvezetõ. – Maga egy szerencsés ember – mondta Švejk –, van, akinek soha sincs elege. Az õrvezetõ teljes hallgatásba burkolózott, miután kimondta utolsó szavát: – Ne félj, majd kiokosítanak a dandárnál, de én nem állok le veled. Ezzel a kísérettel különben sem igen lehetett szórakozni. A magyar sajátos módon társalgott a némettel, minthogy németül csak annyit tudott, hogy „jawohl” és „was?” Ha a német elmondott valamit, a magyar rábólintott, és azt mondta: „Jawohl”, ha pedig a német elhallgatott, a magyar azt mondta: „Was?” és a német újra elkezdte. A kíséret lengyel tagja arisztokratikusan félrehúzódott, senkirõl se vett tudomást s egymagában szórakozott azzal, hogy kifújta az orrát a földre, a jobb hüvelykujjának igen ügyes igénybevételével, aztán a puskája tusával szétkente, amit a földre csinált, majd illedelmesen a nadrágjához törülte a mocskos puskát, miközben szüntelenül ezt dörmögte maga elé: – Szûzanyám. – Na, te se tudsz valami sokat – mondta neki Švejk. – A Bojišten egy pincelakásban lakott egy Macháèek nevû utcaseprõ, ez az ablakra fújta ki az orrát, és olyan ügyesen szétkente, hogy egy kép lett belõle, amin Libuše[265]látszott, ahogy megjósolja Prága dicsõségét. Egy ilyen képért egyszer olyan állami ösztöndíjat kapott a feleségétõl, hogy olyan lett a pofája, mint egy zsák, de azért nem hagyta abba, és folyton tökéletesítette magát. Ez volt neki az egyetlen szórakozása. A lengyel nem válaszolt, s végül az egész kíséret mély hallgatásba merült, mintha temetésre mennének, s a megboldogultra gondolnának nagy kegyelettel.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Így közeledtek a wojalyczei dandártörzs felé. Közben a dandártörzsnél rendkívül lényeges változások történtek. A dandártörzs vezetésével Gerbich ezredest bízták meg. Ez az úr rendkívüli katonai képességekkel rendelkezett, melyek podagra formájában a lábába húzódtak. A minisztériumban azonban igen befolyásos ismerõsei voltak, akik elintézték, hogy ne menjen nyugdíjba, s így most nagyobb katonai alakulatok stábjai között vándorolt, magasabb fizetést kapott a legkülönbözõbb háborús pótlékokkal együtt, s mindenütt addig maradt meg a helyén, amíg podagrás rohamában el nem követett valami hülyeséget. Aztán megint áthelyezték valahová, rendszerint magasabb pozícióba. Ebéd közben semmi másról nem beszélt a tisztekkel, mint lábának dagadt nagyujjáról, amely idõnként iszonyatos méreteket öltött, úgyhogy az ezredesnek különlegesen nagy csizmát kellett viselnie. Étkezés közben az volt a legkedvesebb szórakozása, hogy mindannyiuknak elmesélte, hogyan nedvezik a lábujja, hogyan izzad szüntelenül, úgyhogy vattában kell tartania, s ennek az izzadságnak olyan szaga van, mint a megsavanyodott húslevesnek. Így hát az egész tisztikar mindig õszinte szívvel búcsúzott el tõle, amikor áthelyezték valahová. Különben igen joviális úr volt, nagyon barátságosan viselkedett az alacsonyabb rangú tisztekkel, s elmesélte nekik, mennyi finomságot evett és ivott régebben, amikor még nem volt ez a nyavalyája. Amikor Švejk megérkezett a dandárhoz, s az ügyeletes tiszt parancsára a rá vonatkozó iratokkal együtt Gerbich ezredes elé vezették, az ezredes irodájában éppen Dub hadnagy ült. A sanok-sambori menet óta eltelt néhány nap folyamán Dub hadnagy egy újabb kalandnak lett a hõse. Felstynen túl ugyanis a 11. menetszázad egy lószállítmánnyal találkozott, melyet a sadowawiszniai dragonyosezredhez kísértek. Dub hadnagy tulajdonképpen maga sem tudta, hogy történt a dolog; tény, hogy be akarta mutatni Lukᚠfõhadnagynak a lovaglómûvészetét, felpattant egy lóra, ez eltûnt vele a patak völgye felé, s Dub hadnagyot késõbb ott találták meg egy kis mocsárban, oly szilárdan beültetve, ahogy a legügyesebb kertész se tudta volna beültetni. Amikor kötelek segítségével kihúzták, Dub hadnagy semmire se panaszkodott, csak halkan nyögdécselt, mintha a végét járná. Így aztán útközben bevitték a dandártörzsre, s otthagyták egy kis kórházban. Néhány nap múlva magához tért; az orvos kijelentette, hogy még kétszer-háromszor bedörzsölik a hátát meg a hasát jód-tinktúrával, aztán bátran visszamehet az alakulatához. Most tehát ott ült Gerbich ezredesnél, s a legkülönbözõbb betegségekrõl társalgott vele. Amikor meglátta Švejket, nagy hangon felkiáltott, mert hiszen tudott Švejk rejtélyes eltûnésérõl Felstyn elõtt:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Nahát, megint megvagy! Rossz pénz nem vész el. Te is ilyen rossz pénz vagy. A teljesség kedvéért el kell még mondanunk, hogy lovaskalandja alkalmával Dub hadnagy könnyû agyrázkódást szenvedett, ezért nem is szabad csodálkoznunk, hogy szorosan Švejkhez lépve versben kezdett ordítani rá, istent híva segítségül a Švejk elleni harcban: – Atyám, ó, tehozzád szólok, dörgõ ágyúk füstje elborít engem, golyók sziszegése szól a fülemben, seregek ura, téged szólítlak, atyám, ó, add a kezembe ezt a gazembert… Hol voltál ilyen sokáig, nyomorult? Miféle egyenruha van rajtad? Még azt is el kell mondanunk, hogy a köszvényes ezredes irodájában igen demokratikus hang uralkodott, amikor az ezredesnek éppen nem volt rohama. Egymás után mentek be hozzá a legkülönbözõbb sarzsik, hogy meghallgassák nézeteit a megsavanyodott húsleves szagú, dagadt lábujjról. Olyankor, amikor Gerbich ezredest nem kínozták a rohamai, irodája mindig tele volt a legkülönbözõbb sarzsikkal, mert az ezredes e rendkívüli esetekben igen vidámnak és beszédesnek mutatkozott, s szerette, ha kellõ hallgatóság van körülötte, amelynek disznó vicceket mesélhet; ez igen jót tett neki, s a többieknek megszerezte azt az örömöt, hogy kényszeredett nevetésben törhettek ki számos ódon adoma fölött, amely talán már Laudon tábornok idején is forgalomban volt. Gerbich ezredesnél az ilyen idõszakokban nagyon könnyû volt a szolgálat, mindenki azt csinált, amit akart, s ha Gerbich ezredes megjelent valamelyik stábnál, az ember biztos lehetett benne, hogy ott mindennemû lopások és egyéb disznóságok fognak történni. Az elõvezetett Švejkkel együtt most is a legkülönbözõbb sarzsik tódultak be az ezredes irodájába, s kíváncsian várták, mi fog történni, miközben az ezredes áttanulmányozta a dandártörzshöz intézett írást, melyet a przemyœli õrnagy fogalmazott meg. Dub hadnagy azonban a tõle megszokott kedves modorban tovább folytatta beszélgetését Švejkkel: – Te még nem ismersz engem, de majd ha megismersz, meg fogsz gebedni a félelemtõl. Az ezredes egy csöppet sem lett okosabb a kísérõlevéltõl, mert a przemyœli õrnagy még enyhe alkoholmérgezésének hatása alatt diktálta ezt az írást. Mindazonáltal Gerbich ezredes jó hangulatban volt, mert tegnap és ma se jelentkeztek kellemetlen fájdalmai, s nagyujja olyan szelíd volt, mint egy bárány. – Hát mit is követett el maga tulajdonképpen? – kérdezte Švejktõl olyan nyájas hangon, hogy Dub hadnagy úgy érezte, mintha tõrt forgatnának a szívében, s inkább maga válaszolt Švejk helyett: – Ez az ember, ezredes úr – mutatta be Švejket –, hülyének tetteti magát, hogy idiotizmusával leplezze a gazemberségét. Nem ismerem ugyan a vele érkezett levél tartalmát, mindazonáltal fel-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tételezem, hogy ez az alak ismét elkövetett valamit, csakhogy ezúttal nagyobb méretekben. Ha megengedné, ezredes úr, hogy betekintsek a szóban forgó iratba, kétségkívül szolgálhatnék ezredes úrnak némi útmutatással arra vonatkozóan, hogy mi a teendõ ezzel az emberrel. Švejkhez fordulva így szólt hozzá, csehül: – A véremet szívod, mi? – Szívom – felelte Švejk méltóságteljesen. – No tessék, ezredes úr – folytatta németül Dub hadnagy. – Semmit se kérdezhet tõle az ember, egyáltalán nem lehet vele beszélni. De addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, s most már példásan meg kell büntetni. Megengedi, ezredes úr… Dub hadnagy belemerült a przemyœli õrnagy levelébe, s amikor elolvasta, diadalmasan felkiáltott: – Most aztán véged van, hová tetted a kincstári egyenruhádat? – Egy tónak a gátján hagytam, amikor felpróbáltam ezeket a rongyokat, hogy az orosz katonák hogy érezhetik magukat benne – felelte Švejk –, itt tulajdonképpen csak egy tévedésrõl van szó. Švejk elmesélte Dub hadnagynak, hogy mi mindent szenvedett e tévedése miatt, s amikor befejezte, Dub hadnagy ráordított: – Na most majd megismersz engem. Tudod, mi az, kincstári tulajdont elveszteni, tudod, mit jelent az, te lator, ha valaki háborúban elhagyja az egyenruháját? – Lajtnant úrnak jelentem alássan – felelte Švejk –, ha egy katona elveszti az egyenruháját, akkor újat kell hogy faszoljon. – Jézus Mária – kiáltotta Dub hadnagy –, te ökör, te állat, te addig játszol velem, amíg a háború után százévi pótszolgálat marad a nyakadban. Gerbich ezredes, aki mostanáig nyugodtan és jóindulatúan üldögélt az asztal mögött, egyszerre csak iszonyatos grimaszt vágott, mert lábának eleddig nyugalmas nagyujját a köszvényroham békés és szelíd bárányból dühöngõ tigrissé, hatszáz voltos villanyárammá, kalapáccsal lassacskán szétvert testrésszé változtatta. Gerbich ezredes csak intett a kezével, s olyan hangon ordított fel, mintha lassú tûzön pirítanák: – Mars ki az egész! Ide a revolveremet! Ezt már mindenki ismerte, s ezért ki is rohantak Švejkkel együtt, akit egy õr a folyosóra húzott. Csak Dub hadnagy maradt benn, s mivel ezt a pillanatot igen alkalmasnak találta, még most is megpróbálta Švejk ellen uszítani az ezredest, aki szörnyû fintorokat vágott:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Szabadjon felhívnom a figyelmét, ezredes úr, hogy ez az ember… Az ezredes elnyávogta magát, és a hadnagyhoz vágta a kalamárist, mire a rémült Dub hadnagy szalutált, és azt mondta: – Természetesen, ezredes úr – majd eltûnt az ajtóban. Aztán sokáig csak üvöltés és nyöszörgés hallatszott az ezredes irodájából, míg végül megszûnt a fájdalmas roham. Az ezredes nagyujja visszaváltozott szelíd báránnyá, a köszvényroham elmúlt, az ezredes csengetett, és megparancsolta, hogy megint vezessék be hozzá Švejket. – Nahát, mi van veled? – kérdezte az ezredes, aki úgyszólván megfeledkezett minden kellemetlenségérõl, s most olyan szabadnak és boldognak érezte magát, mintha a tengerpart homokjában sütkérezne. Švejk barátságosan rámosolygott az ezredesre, elmesélte neki az egész Odüsszeiáját, elmondta, hogy õ a 91. ezred 11. menetszázadának az ordonánca, és nem tudja, mihez kezdenek ott nélküle. Az ezredes visszamosolygott rá, majd kiadta a következõ parancsokat: – Állítsanak ki Švejknek katonai menetlevelet Lembergen keresztül Zóltanec állomásra, ahová holnap kell megérkeznie a menetszázadának, adjanak neki a raktárból új kincstári mundért, továbbá hat korona nyolcvankét fillér menázsimegváltást az útra. Amikor Švejk új osztrák mundérjában elhagyta a dandártörzset, hogy az állomásra menjen, Dub hadnagy éppen a törzsnél lézengett, és nem kevéssé volt meglepve, amikor Švejk a legszigorúbb katonás tartásban jelentkezett nála, megmutatta neki az iratait, és készségesen megkérdezte tõle, hogy nem üzen-e valamit Lukᚠfõhadnagy úrnak. Dub hadnagynak nem jött más a nyelvére, mint ez a szó: – Abtreten! – S csak a távolodó Švejk után pillantva mormolta maga elé: – Majd megismersz te engem, Jézus Mária, majd megismersz… Zóltanecben összejött Ságner kapitány egész zászlóalja, kivéve a „nachhutot”, a 14. századot, amely elveszett valahol, amikor kivonultak Lembergbõl. A városkába érkezve Švejk teljesen új környezetben érezte magát; itt már minden arra mutatott, hogy nincs nagyon messze a front, ahol a csihi-puhi folyik. Mindenütt tüzérek és trénkocsik állomásoztak, minden házból a legkülönbözõbb ezredekbe tartozó katonák léptek ki, a birodalmi németek elitként sétáltak közöttük, és bõséges készleteikbõl arisztokratikusan cigarettát osztogattak az osztrákoknak. A fõtéren felállított birodalmi német konyhák mellett még söröshordók is álltak, itt mérték a sört a katonáknak ebédhez és vacsorához, s a hordók körül mint torkos macskák gyülekeztek az elhanyagolt osztrák katonák, akiknek felfúvódott a hasuk a piszkos-édes cikóriafõzettõl.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Hosszú kaftános, pajeszes zsidók csoportjai a nyugati égbolton gomolygó füstfelhõket mutogatták egymásnak, és hevesen gesztikuláltak. Mindenütt arról kiabáltak, hogy Uciszków, Busk és Derewiany községek égnek a Bug folyó mentén. Világosan hallani lehetett az ágyúdörgést. Valahol azt kiabálták, hogy az oroszok Kamionka Strumilowát bombázzák Grabovából, s a Bug mentén folyik a harc, és a katonák feltartóztatják a menekülteket, akik már vissza akartak térni otthonukba a Bug mögé. Mindenütt nagy volt a zûrzavar, senki se tudott semmi biztosat: nem lendültek-e az oroszok megint offenzívába, véget vetve szüntelen visszavonulásuknak az egész fronton. A városka fõparancsnokságára a tábori csendõrök járõrei minden pillanatban behoztak egy-egy rémült zsidó embert, valótlan és megtévesztõ rémhírek terjesztésének vádjával. Aztán véresre verték a szerencsétlen zsidókat, és rongyos üleppel hazaengedték õket. Szóval ebbe a zûrzavarba érkezett meg Švejk, s menetszázadát keresve végigjárta a városkát. Már az állomáson csaknem konfliktusba került az etapp-parancsnoksággal. Mikor ahhoz az asztalhoz ért, ahol az alakulatokat keresõ katonáknak adtak felvilágosítást, egy káplár ráordított az asztal mellõl, hogy tán csak nem akarja, hogy õ menjen, s keresse meg neki a menetszázadát. Švejk azt felelte, hogy õ csak azt szeretné tudni, hol állomásozik itt a városkában a 91. ezred ilyen és ilyen menetzászlóaljának 11. menetszázada. – Azért olyan fontos nekem, hogy tudjam, hogy hol van a 11. menetszázad – hangsúlyozta Švejk –, mert én vagyok az ordonánca. Szerencsétlenségére a szomszéd asztalnál valami törzsõrmester ült, most felugrott, mint egy tigris, és ráüvöltött Švejkre: – Átkozott disznó, ordonánc vagy, és nem tudod, hogy hol a menetszázad? Mielõtt Švejk válaszolhatott volna, az õrmester eltûnt az irodában, s csakhamar kihozott onnét egy kövér fõhadnagyot, akinek olyan tekintélyes külseje volt, mint egy hentesáru-nagykereskedés tulajdonosának. Az etapp-parancsnokságok egyúttal csapdák is voltak az elvadult katonák számára, akik talán a háború végéig keresgették volna az alakulataikat a különbözõ etappokon, s a legszívesebben a végtelenségig sorba álltak volna az etapp-parancsnokságok egyes asztalai elõtt, amelyek ezt a feliratot viselték:Menagegeld . Mikor a kövér fõhadnagy belépett, az õrmester elkiáltotta magát: – Habt acht! – s a fõhadnagy megkérdezte Švejktõl: – Hol vannak az irataid? Švejk odaadta, a fõhadnagy meggyõzõdött róla, hogy menetiránya valóban a dandártörzstõl

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Zóltanecbe, a századhoz szól, visszaadta az iratokat Švejknek, s kegyesen odaszólt az asztalnál ülõ káplárnak: – Adja meg neki az információkat – majd ismét bezárkózott a szomszédos irodahelyiségbe. Mikor az ajtó becsukódott mögötte, a törzsõrmester vállon ragadta Švejket, s az ajtó felé taszítva megadta neki a következõ információkat: – Tûnj el, büdös, de gyorsan! Így aztán Švejk ismét belekerült a zûrzavarba, s most valami ismerõst keresett a zászlóaljból. Sokáig rótta az utcákat, míg végül mindent egy lapra tett fel. Megállított egy ezredest, és tört németségével megkérdezte tõle, nem tudja-e véletlenül, hol állomásozik az õ menetzászlóalja és menetszázada. – Velem csehül is beszélhetsz – mondta az ezredes –, én is cseh vagyok. A te zászlóaljad itt állomásozik nem messze Klimontów községben a vasút mellett, és a legénységnek nem szabad bejönnie a városba, mert az egyik századotok, mihelyt megérkezett, mindjárt összeverekedett a téren a bajorokkal. Švejk tehát megindult Klimontów felé. Az ezredes utánakiáltott, a zsebébe nyúlt, és öt koronát adott Švejknek cigarettára, aztán barátságosan ismét elbúcsúzott tõle, s tovább menve az ellenkezõ irányban, azt gondolta: „Milyen szimpatikus katona.” Švejk tovább-bandukolt a falu felé, s az ezredesrõl gondolkozva, arra a megállapításra jutott, hogy tizenkét évvel ezelõtt Trientben volt egy Habermaier nevû ezredes, aki ugyanilyen barátságosan viselkedett a katonákkal, s a végén kiderült, hogy homoszexuális, mert az Adige folyó strandján meg akart erõszakolni egy kadétot, a szolgálati szabályzattal fenyegetõzve. Ilyen sötét gondolatokba merülve Švejk lassacskán beért a közeli faluba, s a zászlóalj törzsét már nem volt nehéz megtalálnia, mert a falu ugyan messzire elnyúlt, de csak egyetlen tisztességes épület állt benne, a nagy községi iskola, melyet e tiszta ukrán vidéken a lakosság hathatós lengyelesítése céljából építtetett a galíciai kormányzat. A háború folyamán az iskola több fázison ment át. Jó néhány orosz és osztrák stáb volt már itt beszállásolva, s a Lemberg sorsát eldöntõ nagy csaták idején a tornatermet mûtõvé alakították át. Itt történt a lábak és kezek amputálása, a koponyák lékelése. Az iskola mögötti kertben egy tölcsérforma nagy gödör ásított, valami nagy kaliberû gránát robbanásának nyomaként. A kert egyik sarkában egy erõs körtefa állt, egyik ágán egy kötéldarab, melyen nemrég a helybeli görögkatolikus plébános lógott; a helybeli lengyel iskolaigazgató akasztatta fel azzal a váddal, hogy tagja volt egy ó-orosz csoportnak, s az orosz megszállás idején misét celebrált a templomban az orosz pravoszláv cár fegyvereinek gyõzelméért. Sajnos, ez

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nem volt igaz, mivel abban az idõben a vádlott egyáltalán nem tartózkodott otthon: az epekövét kúrálta Bochnia Zamurowanában, ezen a kis fürdõhelyen, melyet megkímélt a háború. A görögkatolikus plébános felakasztásában több tényezõ mûködött közre: nemzetisége, felekezete és egy csirke. A szerencsétlen plébános ugyanis közvetlenül a háború elõtt kitekerte a nyakát a lengyel iskolaigazgató egyik csirkéjének, amely az elültetett dinnyemagokat kapirgálta a kertjében. A megboldogult görögkatolikus plébános után üres maradt a plébániaépület, és elmondhatjuk, hogy mindenki hazavitt magának valami emléket a plébános úrról. Egy lengyel parasztocska még az öreg zongorát is hazavitte, s a fedõlapját a disznóól ajtajának megjavítására használta fel. A bútorok egy részét szokás szerint a katonák aprították fel, de a konyhában szerencsés véletlen folytán megmaradt a nagy kályha, kitûnõ tûzhelyével, mert a görögkatolikus plébános semmiben sem különbözött ultrakollégáitól, szerette a begyét, és szívesen látta, ha sok fazék és serpenyõ áll a tûzhelyen vagy a sütõben. Így aztán szinte hagyománnyá vált, hogy minden áthaladó katonai alakulat itt rendezte be a tiszti konyhát. A konyha fölötti nagy szobában afféle tiszti kaszinó mûködött. Asztalokat és székeket a falusi lakosságtól szereztek. A zászlóalj tisztjei ma éppen ünnepi vacsorára készülõdtek, pénzt adtak össze, és vettek egy disznót, s Jurajda szakács disznótort készített a tiszteknek; ezenközben körülvették a legkülönbözõbb élõsdiek a tisztiszolgák soraiból, de valamennyiük közül kitûnt a számvivõ õrmester, aki tanácsokat adott Jurajdának a disznófej feltrancsírozására vonatkozóan, hogy neki is jusson egy darab az orrából. Leginkább a telhetetlen Baloun düllesztette a szemeit. Ilyesféle érzéki vággyal és mohósággal nézhetik az emberevõk, hogy a nyárson sülõ misszionáriusból hogyan folyik a zsír, kellemes illatokat árasztva. Baloun körülbelül úgy érezte magát, mint egy tejestaligába fogott kutya, amikor egy hentessegéd megy elõtte, kosarat visz a fején a füstölõkamrából frissen kikerült kolbászokkal, s egy kolbász-lánc kilóg a kosárból a hátára, úgyhogy csak ugrani kéne, és be lehetne kapni, ha nem volna az az utálatos hám, amibe a szerencsétlen kutyát befogták, ha nem volna az a nyomorult szájkosár. S a májashurka tölteléke, magzat-életének elsõ korszakában, egy óriási májashurka-embrió, halomban feküdt a deszkán, s bors, zsiradék és máj illatát árasztotta. Jurajda pedig feltûrt ingujjával olyan komolyan tevékenykedett, hogy modellje lehetett volna egy képnek, amely az Úristent ábrázolja, amint a káoszból éppen megteremti a földgolyót. Baloun nem bírta tovább, felzokogott. Zokogása szívet tépõ bömböléssé nõtt. – Mit bõgsz, mint a bika? – kérdezte Jurajda, a szakács.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Hazagondoltam – felelte zokogva Baloun –, hogy én ilyenkor mindig otthon voltam, és még a legjobb szomszédomnak se akartam kóstolót küldeni, mindig csak egyedül akartam felfalni mindent, és fel is faltam. Egyszer úgy megtömtem magam májas hurkával, véres hurkával meg tormás hússal, hogy mindenki azt hitte, menten szétpukkadok, és ostorral kergettek körbe az udvaron, mint a tehenet, ha felfúvódott a lóherétõl. – Jurajda úr, engedje meg, hogy belemarkoljak abba a töltelékbe, aztán kiköthetnek, különben nem élem túl ezt a szenvedést. Baloun felállt a lócáról, s tántorogva, mint a részeg, az asztalhoz lépett, és kinyújtotta pracliját a töltelékhalom felé. Elkeseredett küzdelem indult. Az összes jelenlevõk együtt is csak nehezen tudták visszatartani, hogy rá ne vesse magát a töltelékre. Abban már nem tudták megakadályozni, hogy amikor kidobták a konyháról, kétségbeesetten bele ne markoljon egy fazékba, amelyben a bél ázott a májas hurkához. Jurajda szakács annyira méregbe jött, hogy egy egész csomó pálcikát utánahajított a menekülõ Balounnak, s azt kiáltotta: – Nesze, zabálj pecket, te dög! Közben odafönt már összegyûltek a zászlóalj tisztjei, s mialatt ünnepi hangulatban várták, hogy a konyhán véget érjen a szülés, másféle alkohol híján, egyszerû rozspálinkát ittak, amit hagymafõzettel festettek sárgára, s amirõl a zsidó kereskedõ azt állította, hogy ez a legjobb és legeredetibb francia konyak, még az apjától örökölte, az pedig a nagyapjától. – Te gazember – mondta neki ebbõl az alkalomból Ságner kapitány –, ha még azt mered mondani, hogy az ükapád a franciáktól vásárolta, amikor visszavonultak Moszkva alól, úgy lecsukatlak, hogy ott maradsz, amíg a családod legfiatalabb tagja a legöregebb nem lesz. Miközben a tisztek minden korty után elátkozták a vállalkozó szellemû zsidót, Švejk már a zászlóaljirodán ült; csak Marek egyéves önkéntest találta ott, aki mint a zászlóalj történetírója arra használta fel a zászlóalj zóltaneci tartózkodását, hogy elõre leírjon néhány gyõzelmes harcot, amely a jövõben minden bizonnyal le fog játszódni. Egyelõre jegyzeteket készített, s amikor Švejk beállított, éppen ezt írta fel: „Ha lelki szemeink elõtt megjelennek mindazon hõsök, akik részt vettek az N. falu melletti harcokban, ahol zászlóaljunk oldalán az N. ezred egyik zászlóalja s az N. ezred másik zászlóalja is harcolt, azt látjuk, hogy a mi N-ik zászlóaljunk tett tanúságot a legragyogóbb stratégiai képességekrõl, s tagadhatatlanul hozzájárult az N-ik hadosztály gyõzelméhez, melynek az volt a célja, hogy végérvényesen megerõsítse állásainkat az N. szakaszon.” – Na látod – mondta Švejk az egyéves önkéntesnek –, már megint itt vagyok. – Engedd meg, hogy megszagoljalak – mondta barátian meghatódva Marek egyéves önkéntes –,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hm, tényleg börtönszagod van. – Mint rendesen – mondta Švejk –, csak egy kis félreértésrõl volt szó; és te mit csinálsz? – Mint látod – felelte Marek –, papírra vetem Ausztria hõs lelkû védõit, de valahogy semmi se akar kijönni belõle, szar az egész. Különösen aláhúzom benne az „N” betût, minthogy ez rendkívüli tökélyre fejlõdött mind a jelent, mind a jövõt illetõen. Eddigi képességeimen kívül Ságner kapitány szokatlan matematikai tehetséget is felfedezett bennem. Ellenõriznem kell a zászlóalj számadását, s az eddigi zárlatom azt mutatja, hogy a zászlóalj teljesen passzív, s csak arra vár, hogy valamiképpen kiegyezzen orosz hitelezõivel, mert vereség és gyõzelem után egyforma jól megy a lopás. Egyébként teljesen mindegy. Még ha az utolsó emberig fel is morzsolnának bennünket, itt vannak a gyõzelmünkrõl szóló dokumentumok, mert bataillonsgeschichtsschreiberi szerepemben van szerencsém például ilyeneket írhatni: „Ismét szembeszállt az ellenséggel, amely már azt hitte, hogy a gyõzelem az övé. Katonáink kitörése és szurony-rohama egy pillanat mûve volt. Az ellenség kétségbeesetten menekül, saját lövészárkaiba ugrik, irgalmatlanul átdöfjük szuronyainkkal, úgyhogy fejvesztve elhagyja lövészárkait, a sebesült és ép foglyok tömegét hagyva hátra kezünkben. Egyike ez a legdicsõbb pillanatoknak.” Aki mindezt megéli, a következõ levelet küldi majd haza a tábori postán keresztül: „Nagy volt a seggreverés, drága feleségem! Egészséges vagyok. Elválasztottad már a kicsikét? Csak arra ne tanítsd, hogy idegen embereket »papának« szólítson, mert az nagyon fájna nekem.” A cenzúra aztán kihúzza azt, hogy „nagy volt a seggreverés”, mert nem lehet tudni, hogy ki kapta, s e szavak különbözõ kombinációkra adhatnak okot, mivel a levélíró nem fejezi ki magát elég világosan. – A legfõbb, hogy világosan beszéljen az ember – jegyezte meg Švejk. – Amikor 1912-ben misszionáriusok jöttek a prágai Szent Ignác templomba, volt ott egy prédikátor, és ez azt prédikálta a szószékrõl, hogy õ valószínûleg senkit se fog viszontlátni a mennyekben. Ezen az esti lelkigyakorlaton részt vett egy Kulíšek nevû bádogos, és ez azt mondta az ájtatosság után a kocsmában, hogy az a misszionárius biztosan sok mindent elkövethetett, ha kijelenti a templomban, mintha nyilvános gyónást végezne, hogy õ senkivel se fog találkozni a mennyekben; nem is tudom, miért küldenek ilyen embereket prédikálni. Mindig világosan és érthetõen kell beszélni, nem pedig olyan kacskaringósan. A Brejškában volt évekkel ezelõtt egy pincemester, és ennek az volt a szokása, hogy amikor dühös volt, és munka után elment hazulról, mindig megállt egy éjjeli kávéháznál, idegen emberekkel koccintgatott, és koccintás közben mindig azt mondat: „Mi tirátok, ti meg miránk…” Ezért aztán egy tisztességes jihlavai úrtól egyszer akkora pofont kapott, hogy reggel, amikor kiseperték a fogait, a kávéházas odahívta a kislányát, aki az ötödik elemibe járt, és megkérdezte tõle, hogy egy felnõtt embernek hány foga van a szájában. A kislány nem tudta, és ezért az apja kiverte neki két fogát, és harmadnap levelet kapott attól a pincemestertõl, amiben bocsánatot kért mindazokért a kellemetlenségekért, amiket okozott, õ nem akart semmi gorombát mondani, de a közönség nem érti meg õt, mert az a mondás így szól: „Mi tirátok, ti meg miránk haragudnátok?” Aki valami kétértelmû dolgot mond, elõbb nagyon jól meg kell hogy gondolja. Az egyenes ember, aki nem tesz lakatot a nyelvére, ritkán kap pofont. És ha néhányszor már megtörtént vele, akkor mindig vigyáz, és társaságban inkább befogja a pofáját. Igaz, hogy az ilyen emberrõl mindenki azt hiszi, hogy képmutató, meg isten tudja, milyen, és sokszor az ilyet is elpáholják, de ezt már az õ megfontoltsága hozza magával, az õ önuralma, mert mindenkinek számolni kell azzal, hogy õ egyedül van, és vele szemben sokan vannak, akik sértve érzik magukat, és ha verekedni kezdene velük, még egyszer annyit kapna. Az ilyen ember

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html legyen szerény és türelmes. Nusléban van egy Hauber nevû úr, ezt egyszer vasárnap Kundraticében az országúton tévedésbõl megkéselték, amikor a Bartùòek-malomtól jött visszafelé valami kirándulásról. Sikerült neki hazaérnie azzal a késsel a hátában, és amikor a felesége levette neki a kabátját, szépen kihúzta a hátából, és másnap délelõtt már gulyáshúst aprított azzal a késsel, mert solingeni acélból volt, és szépen ki volt köszörülve, és nekik odahaza csupa csorba és tompa késük volt. Aztán az asszony egy egész készletet akart ilyen késekbõl a háztartásba, és minden vasárnap elküldte a férjét kirándulni Kundraticébe, de õ olyan szerény volt, hogy nem ment sehová, csak a nuslei Banzet kocsmába, mert tudta, hogy ha ott ül a konyhában, akkor a Banzet hamarább kidobja, mielõtt még hozzányúlhatna valaki. – Te egyáltalán nem változtál meg – mondta az egyéves önkéntes. – Nem – felelte Švejk –, nem értem rá. A végén még agyon is akartak lõni, de nem ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy tizenkettedike óta sehol se kaptam lénungot. – Minálunk most már nem is kapod meg, mert mi Sokalba megyünk, és csak a csata után lesz lénungfizetés, mert spórolni kell. Ha úgy számítom, hogy két hét múlva érünk oda, akkor minden elesett katona után a pótlékokkal együtt huszonnégy korona hetvenkét fillér lesz a megtakarítás. – És különben mi újság nálatok? – Elõször is elvesztettük a nachhutunkat, aztán a tisztikar disznótorra készül a plébánián, a legénység pedig a faluban kószál, és a legkülönbözõbb erkölcstelenségeket követi el a helybeli nõnemû lakossággal. Délelõtt kikötöttek egy katonát a ti századotokból, mert felmászott a padlásra egy hetvenéves öregasszony után. Szerintem ez az ember ártatlan, mert a napiparancsban egy szó se volt arról, hogy hány éves korig van megengedve. – Én is úgy gondolom – mondta Švejk –, hogy az az ember ártatlan, mert ha egy ilyen vénasszony felmászik a létrán, az ember nem látja az arcát. Pont egy ilyen eset volt egyszer Tábor mellett a hadgyakorlaton. Az egyik szakaszunkat a kocsmában szállásolták el, és ott valami nõszemély az elõszobát sikálta, és egy Chramosta nevû katona odasettenkedett hozzá, és megpaskolta, hogy is mondjam csak, a szoknyáját. A nõnek nagyon fejlett szoknyája volt, és amikor a Chramosta így megpaskolta, nem szólt semmit, erre megpaskolja másodszor is, megpaskolja harmadszor, a nõ megint nem szól semmit, mintha nem is õrá tartozna, erre a Chramosta elszánta magát a tettre, és a nõ nyugodtan tovább sikálta a padlót, és aztán hátrafordította az egész arcát, és azt mondta neki: „Hát én jól beugrattam magát, kis katona.” Ez a vénasszony több mint hetvenéves volt, és aztán elmesélte a dolgot az egész falunak. Most pedig szabadjon kérdezném öntõl, hogy nem volt-e szintén lecsukva a távollétemben. – Nem volt rá alkalom – mentegetõzött Marek –, viszont ami téged illet, közölnöm kell veled, hogy a zászlóalj elfogatóparancsot adott ki ellened. – Nem baj – mondta Švejk –, nagyon helyesen tették, a zászlóaljnak ezt meg kellett tenni, hogy elfogatóparancsot adjon ki ellenem, ez a kötelessége volt, mert olyan sokáig semmit se lehetett tudni rólam. Szóval azt mondod, hogy az összes tisztek disznótort ülnek a plébánián? Akkor oda kell hogy menjek, és jelentkezzek, hogy megint itt vagyok, különben a Lukᚠfõhadnagy úr na-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyon nyugtalan lenne miattam. Švejk szilárd, katonás léptekkel megindult a plébánia felé, s közben azt énekelte: Nézz meg engem, babám, én gyönyörûségem, nézz meg engem, babám, micsoda nagyurat csináltak belõlem… Aztán Švejk felment a plébánia lépcsõjén, amerrõl a tisztek hangját hallotta. A legkülönbözõbb dolgokról folyt a szó, s éppen a dandárt szapulták, hogy micsoda rendetlenség van ott a stábnál, s még a zászlóalj adjutánsa is pálcát tört a dandár fölött: – Pedig táviratoztunk nekik Švejk miatt, Švejk… – Hier! – kiáltotta a nyitott ajtó küszöbén Švejk, és a szobába lépve megismételte: – Hier! Melde gehorsam, Infanterist Švejk, Kumpanieordonanz 11. Marschkumpanie! Látva Ságner kapitány és Lukᚠfõhadnagy elképedt arcát, amelyen valamiféle csendes kétségbeesés tükrözõdött, nem is várt a kérdésükre, és elkiáltotta magát: – Alázatosan jelentem, hogy agyon akartak lõni, hogy elárultam a császár õfelségét. – Az isten szerelméért, miket beszél maga, Švejk? – kiáltotta kétségbeesetten a sápadt Lukᚠfõhadnagy. – Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, a dolog úgy volt… És Švejk részletesen elmagyarázta, hogy mi is történt vele. A tisztek tágra meredt szemmel bámultak rá, Švejk a legapróbb részleteket is elmondta, még arról sem feledkezett meg, hogy a tó gátján, ahol a baleset történt vele, nefelejcsek nõttek. Aztán felsorolta a tatár neveket, amelyekkel zarándokútján megismerkedett, például a Hallimulabalibejt, s hozzátett még egy egész sor másik nevet, amit õ maga talált ki, például azt, hogy Valivolavalivej, Malimulamalimej – de ekkor Lukᚠfõhadnagy már nem bírta tovább, és kifakadt: – Megrúgom, maga barom! Folytassa röviden, de összefüggõen! És Švejk tovább fûzte az események logikus láncolatát, s amikor a rögtönítélõ bírósághoz, a tábornokhoz és az õrnagyhoz ért, megemlítette, hogy a tábornok bandzsított a bal szemére, és az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html õrnagynak a szeme kék volt. – Akárcsak az égbolt – tette hozzá rímben. Zimmermann, a 12. század parancsnoka, Švejkhez vágta a bögrét, amelybõl a zsidó rabvallató pálinkáját itta. Švejk nyugodtan tovább mesélt, hogy aztán sor került a lelki vigaszra, és az õrnagy reggelig az õ karjaiban aludt. Aztán fényesen megvédte a dandárt, ahová elküldték, miután a zászlóalj kikérte õt, mint elveszett katonáját. Letette iratait Ságner kapitány elé, látnivaló, mondta, hogy a dandárnak az a magas fóruma felmentette õt minden gyanú alól, majd megjegyezte: – Szabadjon alázatosan jelentenem, hogy Dub lajtnant úr a dandárnál tartózkodik agyrázkódással, és az összes tiszt urakat üdvözölteti. Kérem a lénungomat és a dohánypénzemet. Ságner kapitány és Lukᚠfõhadnagy kérdõ pillantásokat váltottak, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, s valamiféle csöbörben megjelent a gõzölgõ májashurka-leves. Ez volt a kezdete mindama gyönyöröknek, amelyekre vártak. – Maga átkozott fickó – mondta Švejknek Ságner kapitány, akit a közelgõ élvezetek kellemes hangulatba ringattak –, magát csak ez a disznótor mentette meg. – Švejk – tette hozzá Lukᚠfõhadnagy –, ha még egyszer történik valami, hát csúnyán megjárja. – Alázatosan jelentem, hogy nekem csúnyán meg is kell járnom – szalutált Švejk –, ha az ember a katonaságnál van, tudnia kell… – Tûnjön el! – kiáltott rá Ságner kapitány. Švejk eltûnt, és lement a konyhába. Oda visszatért közben a letört Baloun, s azt kérte, hogy a disznótornál õ szolgálhassa ki Lukᚠfõhadnagyot. Švejk éppen Jurajda szakács és Baloun vitájának kellõs közepén érkezett a konyhába. Jurajda eléggé érthetetlen kifejezéseket használt a vitában. – Tefalnok , te bélpoklos – mondta Balounnak –, képes lennél izzadásig zabálni, és ha veled küldeném fel a májas hurkát, a lépcsõnmegkamatyolnád az egészet. A konyha most új külsõt öltött. A zászlóalj és a századok számvivõ õrmesterei rangsorban és a Jurajda szakács által kidolgozott terv szerint falatoztak. A zászlóaljírnokok, a századok telefonistái és néhány sarzsi egy rozsdás lavórból hörbölték nagy mohón a májashurka-levest, amit forró vízzel hígítottak fel, hogy rájuk is jusson valami. – Nazdar! – üdvözölte Vanìk számvivõ Švejket, egy disznólábon rágódva. – Az elõbb itt volt a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html mi Marek önkéntesünk, és jelentette, hogy maga megint közöttünk van, és új mundért visel. Maga most szép kis slamasztikát csinált nekem. Marek rám ijesztett, hogy ezt a mundért most nem tudjuk elszámolni a brigáddal. Tudniillik a maga mundérját megtaláltuk a tó gátján, és már jelentettük is a zászlóaljirodán keresztül a dandárnak. Maga énnálam úgy van beírva, hogy fürdés közben vízbe fulladt, magának egyáltalán nem kellett volna visszajönni, hogy kellemetlenségeket csináljon nekünk a dupla mundérjával. Maga nem is tudja, hogy mit követett el a zászlóalj ellen. A mundérjának minden egyes darabja leltárba van véve. Nálam, a század mundérjegyzékében úgy szerepel, mint szaporulat. A századnak többlete van egy teljes mundérral. Errõl jelentést tettem a zászlóaljnak. Most értesítést kapunk a dandártól, hogy maga ott új mundért kapott. Mivel pedig a zászlóalj közben azt jelenti a ruhakimutatásokban, hogy egy teljes mundér, mint szaporulat… Ezt már ismerem, ebbõl ellenõrzés lehet. Ha valami ilyesféle apróságról van szó, az intendantúra mindjárt kiszáll hozzánk. Ha elvész kétezer pár bakancs, azzal senki se törõdik… – Csakhogy mi a maga mundérját vesztettük el – mondta Vanìk tragikusan, miközben egy kezébe került csontból a velõt szívta, s a maradékot egy gyufaszállal kotorta ki belõle, amit fogpiszkálónak használt –, az ilyen apróságok miatt egészen biztosan ellenõrzés lesz. Amikor a Kárpátokban voltam, egyszer ellenõrzés jött hozzánk kizárólag azért, mert nem tartottuk be azt az utasítást, hogy a megfagyott katonák lábáról épen kell lehúzni a csizmát. Lehúztuk, lehúztuk, de két csizma közben felhasadt, és egy másik katonának már szét volt menve a halála elõtt. Erre kész volt a baj. Kijött egy ezredes az intendantúráról, és ha a megérkezése után nem kap mindjárt egyet a fejébe az oroszoktól, úgyhogy legurult a völgybe, nem tudom, mi lett volna belõle. – Róla is lehúzták a csizmát? – kérdezte Švejk érdeklõdve. – Le – felelte Vanìk mélabúsan –, de senki se tudta, hogy ki, úgyhogy még az ezredes csizmáját se tudtuk bevenni a kimutatásba. Jurajda szakács visszatért az emeletrõl, s elsõ pillantása a megtört Balounra esett, aki szomorúan, megsemmisülten üldögélt a tûzhely mellett, és szörnyû kétségbeesetten bámulta a saját beesett hasát. – Neked a hezichaszták szektájába kéne tartozni – mondta szánakozva a mûvelt Jurajda –, azok is egész nap a köldöküket nézték, míg a végén úgy látták, hogy dicsfény sugárzik a köldökük körül. Akkor azt hitték, hogy eljutottak a tökéletesség harmadik fokára. Jurajda benyúlt a sütõbe, és kivett egy darab véres hurkát. – Zabálj, Baloun – mondta barátságosan –, zabálj, amíg meg nem pukkadsz, fulladj meg, te nagybélû. Balounnak könnyek szöktek a szemébe. – Otthon, amikor disznót öltünk – magyarázta sírva Baloun, miközben felfalta a parányi véres hurkát –, elõször megettem egy jó darab tormás húst, aztán az egész orrát, a szívét, a fülét, egy darab májat, a vesét, a lépet, egy darab oldalast, a nyelvet, aztán…

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html S halkan hozzátette, mintha mesét mondana: – Aztán jött a májas hurka, hat darab, tíz darab, aztán a kövér véres hurkák, a rizsesek meg a zsemlések, az ember azt se tudta, melyikbe harapjon elõször, a rizsesbe vagy a zsemlésbe. És minden szétomlik az ember nyelvén, mindennek olyan jó szaga van… és az ember csak zabál, és zabál. – Azt hiszem – jajveszékelt tovább Baloun –, hogy a golyó meg fog kímélni engem, de az éhség végez velem, és soha életemben nem találkozok már egy olyan tepsi májas hurka-töltelékkel, mint otthon. A kocsonyát, azt nem szerettem úgy, mert az csak remeg, és semmi se jön ki belõle. Az asszony meg ölni tudott volna a kocsonyáért, és én még egy darab fület se hagytam neki a kocsonyájába, mert mindent én akartam felfalni, úgy, ahogy nekem a legjobban ízlett. Nem becsültem meg azokat a csemegéket, azt a bõséget, és az apósomnak letagadtam a járandóságából egy disznót, és levágtam, felfaltam, és a tetejébe még fájt a szívem, hogy legalább egy kis kóstolót küldjek a szegény öregnek… aztán õ megjósolta nekem, hogy egyszer éhen fogok dögleni, így járnak a zabálósak. – Íme, be is vált a jóslat – mondta Švejk, akinek ma önkéntelenül is csupa rímek jöttek a nyelvére. Jurajda szakács már leküzdötte a Baloun iránti részvét hirtelen rohamát, mert Baloun valahogy gyorsan odasettenkedett a tûzhelyhez, kihúzott a zsebébõl egy darab kenyeret, s be akarta mártani a szószba, amely egy nagy tepsiben minden oldalról körülfolyt egy nagy darab disznósültet. Jurajda ráütött a kezére, úgyhogy Baloun kenyere beleesett a szószba, mint egy úszó, aki a hídról fejest ugrik a folyóba. Jurajda nem hagyta, hogy Baloun kivegye csemegéjét a tepsibõl, nyakon csípte, és kilódította az ajtón. A letört Baloun még láthatta az ablakból, hogy Jurajda egy villával kihalássza azt a kenyérszeletet, amely egészen barna lett a beleszívódott szósztól, odaadja Švejknek, s még rárak egy darab húst a pecsenye tetejérõl, a következõ szavakkal: – Egyen csak, szegény barátom! – Szûzanyám – jajdult fel Baloun az ablak mögött –, lõttek a kenyeremnek. – Hosszú karjait lóbálva bement a faluba, hogy valami harapnivalót keressen. Švejk nekilátott Jurajda nemes ajándékának, s tele szájjal azt mondta: – Igazán örülök, hogy megint az enyéim között vagyok. Nagyon fájt volna nekem, ha a századot nem részesíthettem volna tovább értékes szolgálataimban. – Letörülve álláról az odacsurgott szószt és zsírt, így fejezte be: – Nem tudom, nem tudom, mihez fogtatok volna nélkülem, ha ott tartanak valahol, és a háború

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html még elhúzódik egypár évig. Vanìk számvivõ õrmester érdeklõdve megkérdezte: – Mit gondol, Švejk, sokáig tart még ez a háború? – Tizenöt évig – felelte Švejk. – Ez magától értetõdik, mert egyszer már volt egy harmincéves háború, és most kétszer olyan okosak vagyunk, mint azelõtt, tehát harminc osztva kettõvel, az tizenöt. – A kapitányunk puccerje azt mesélte – szólt közbe Jurajda, –, hogy azt hallotta, ha elérjük Galícia határát, nem megyünk tovább. Aztán az oroszok elkezdenek tárgyalni a békérõl. – Azért nem is lenne érdemes háborúzni – mondta Švejk nyomatékosan. – Ha háború, akkor legyen háború. Én semmi esetre se fogok elõbb beszélni a békérõl, amíg Moszkvában és Pétervárott nem leszünk. Elvégre ha egyszer világháború van, nem érdemes csak a határokat körülszarakodni. Vegyük például a svédeket a harmincéves háborúban. Milyen messzirõl jöttek, és eljutottak egészen Nemecký Brodig meg Lipnicéig, ahol olyan rumlit csináltak, hogy az ottani kocsmákban éjfélkor még ma is svédül beszélnek, úgyhogy senki se érti meg egymást. Vagy a poroszok, azok se voltak éppen szomszédok, és Lipnicében mégis annyi a porosz, mint a szemét. Eljutottak egészen Jedouchovba meg Amerikába, és onnét megint vissza. – Egyébként – mondta Jurajda, akit a mai disznótor teljesen kizökkentett a lelki egyensúlyából, és összezavart –, minden ember a pontyoktól származik. Vegyük például, barátaim, Darwin fejlõdéselméletét… Ekkor azonban berontott Marek egyéves önkéntes, és félbeszakította a fejtegetéseit: – Meneküljön, ki merre lát – kiáltotta Marek –, Dub hadnagy az elõbb autón megérkezett a zászlóaljtörzshöz, és magával hozta azt a beszari Biegler kadétot is. – Szörnyû egy pasas – folytatta információit Marek –, ahogy kikecmergett vele az autóból, mindjárt berontott az irodára. Tudjátok, amikor elmentem innét, azt mondtam, hogy szundikálni fogok egy kicsit. Így hát végignyúltam a lócán az irodában, és szépen elkezdtem szunyókálni, amikor egyszerre csak nekem ugrik. Biegler kadét elordította magát: „Habacht!”, Dub hadnagy meg talpra állított, és rákezdte: „Ugye most bámul, hogy megleptem az irodán, kötelességmulasztás közben? Aludni csak takarodó után lehet.” Biegler meg hozzátette: „A kaszárnyai szabályzat 9. paragrafusának 16. szakasza alapján.” Erre Dub hadnagy ököllel az asztalra csapott, és azt ordította: „Maguk talán meg akartak szabadulni tõlem itt a zászlóaljnál, de ne higgyék, hogy agyrázkódás volt, az én koponyám még kibír egy keveset.” Biegler kadét közben belelapozott az asztalon fekvõ iratokba, és az egyikbõl hangosan felolvasta magának: „280. sz. hadosztályparancs.” Dub hadnagy azt hitte, ezzel õt akarja ugratni az utolsó mondata miatt, hogy a koponyája még kibír egy keveset, ráripakodott a kadétra, hogy tiszteletlenül és szemtelenül viselkedik az idõsebb tisztekkel szemben, és most idehozza a kapitányhoz, hogy panaszt tegyen ellene. Csakhamar meg is jelentek, mert a konyhán keresztül kellett felmenni az emeletre, ahol az egész

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tisztikar üldögélt, s ahol egy disznócomb elfogyasztása után a pufók Malý zászlós egy áriát énekelt a „Traviata” címû operából, nagyokat böfögve közben a káposzta s a zsíros ebéd hatására. Amikor Dub hadnagy belépett, Švejk elkiáltotta magát: – Habacht, vigyázz az egész! Dub hadnagy egészen odalépett Švejkhez, hogy egyenesen beleordíthassa az arcába: – Most mulass, most véged van! Kitömetlek, hogy a 91. ezrednek legyen rólad valami emléke. – Zum Befehl, lajtnant úr – szalutált Švejk –, egyszer azt olvastam, jelentem alássan, hogy volt egyszer egy nagy csata, amelyikben elesett egy svéd király az õ hûséges lovával együtt. Mind a két dögöt Svédországba szállították, és most mind a két tetem ott van kitömve a stockholmi múzeumban. – Honnét szeded a tudományodat, te nyavalyás? – ordította Dub hadnagy. – Alázatosan jelentem, lajtnant úr, hogy a bátyámtól, aki tanár. Dub hadnagy sarkon fordult, kiköpött, s Biegler kadétot maga elõtt tolva megindult felfelé az ebédlõbe. De nem bírta megállni, hogy az ajtóból még vissza ne forduljon Švejkhez, s olyan kérlelhetetlen szigorúsággal, mint egy római császár, aki egy sebesült gladiátor sorsáról dönt a cirkuszban, a jobb keze hüvelykujját lefelé fordítva rá ne kiáltson Švejkre: – Le a hüvelyket! – Alázatosan jelentem – kiáltotta utána Švejk –, az enyém máris lefelé áll. Biegler kadét olyan volt, mint az õszi légy. Idõközben végigjárt egypár koleraállomást, s miután annyi manipulációnak vetették alá mint koleragyanúst, teljes joggal rászokott arra, hogy egészen öntudatlanul állandóan beletegyen a nadrágjába. Végül egy ilyen megfigyelõ állomáson valami szakembernek a kezébe került, aki nem talált kolerabacilusokat a székletében, tanninnal megedzette Biegler beleit, mint a suszter szurkos fonállal az ócska cipõket, s a legközelebbi etapp-parancsnokságra küldte a kadétot „frontdiensttauglich”[266]minõsítéssel, noha Bieglert az elsõ tavaszi szellõ is elvitte volna. Nagyon jóságos ember volt ez az orvos. Amikor Biegler kadét figyelmeztette, hogy nagyon gyengének érzi magát, mosolyogva azt válaszolta: – Az arany vitézségi érmet még elbírja. Hiszen maga önként jelentkezett katonának. Így hát Biegler kadét útnak indult az aranyérem felé.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Edzett belei már nem eresztettek híg folyadékot a nadrágjába, de azért még mindig gyakran rájött a szükség, úgyhogy az utolsó etapp-állomástól a dandártörzsig, ahol Dub hadnaggyal találkozott, Biegler útja voltaképpen tüntetõ felvonulás volt az összes elképzelhetõ latrinákon keresztül. Többször is lekésett a vonatjáról, mert olyan soká ült az állomás klozettján, hogy a vonat közben elindult. Többször is elõfordult, hogy nem szállt át, mert a vonat klozettján ült. De mindennek ellenére, az útjában álló összes latrinákon keresztül, Biegler kadét mégiscsak egyre közelebb jutott a dandárhoz. Dub hadnagynak ez idõ tájt még néhány napig a dandárnál kellett volna maradnia kezelés végett, de aznap, amikor Švejk elment a zászlóaljhoz, a törzsorvos meggondolta a dolgot Dub hadnaggyal kapcsolatban, mert tudomására jutott, hogy délután egy szanitécautó indul arrafelé, ahol a 91. ezred menetzászlóalja tartózkodott. Nagyon örült, hogy sikerül megszabadulnia Dub hadnagytól, aki mint mindig, itt is ezekkel a szavakkal erõsítette meg különbözõ állításait: – Errõl még a háború elõtt beszéltem otthon a járási kapitány úrral. „Mit deinem Bezirkshauptmann kannst du mir den Arsch lecken”,[267]gondolta magában a törzsorvos, és hálát adott a véletlennek, hogy a szanitécautók felfelé mennek Kamionka Strumilowára, Zóltanecen keresztül. Švejk nem látta a dandárnál Biegler kadétot, mivel ez már több mint két órája megint egy vízöblítéses klozetton ült, amelyet a dandár tisztjei számára állítottak fel. Bátran állíthatjuk, hogy Biegler kadét sohasem vesztegette az idejét az efféle helyeken, mert elismételte magában a dicsõ osztrák-magyar hadsereg összes dicsõ csatáit, az 1634. szeptember 6-i nördlingeni csatától kezdve egészen az 1878. augusztus 19-i szarajevói csatáig. Miközben számtalanszor meghúzta a vízöblítéses klozett fogantyúját, s a víz dübörögve lezúdult a csészébe, Biegler kadét behunyta a szemét, s azt képzelte, hogy csatazajt, lódobogást és ágyúdörgést hall. Dub hadnagy és Biegler kadét találkozása nem a legidillikusabb körülmények között zajlott le, s bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy késõbbi viszonyuk a szolgálatban és a szolgálaton kívül is meglehetõsen savanyú legyen. Dub hadnagy ugyanis, amikor már negyedszer akart benyitni a klozettra, ingerülten bekiáltott: – Ki van ott? – Biegler kadét, 91. ezred, N. zászlóalj, 11. menetszázad – hangzott a büszke válasz. – Itt Dub hadnagy, ugyanabból a századból – mutatkozott be a konkurrens az ajtó túlsó oldalán.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Azonnal készen vagyok, hadnagy úr! – Várok! Dub hadnagy türelmetlenül nézte az óráját. Senki se hinné, mekkora energiára és állhatatosságra van szükség ahhoz, hogy az ember ilyen helyzetben kibírjon az ajtó elõtt még tizenöt percet, aztán még ötöt, aztán megint ötöt, miközben kopogására, dörömbölésére és rugdalására mindig ugyanazt a választ kapja: – Azonnal készen vagyok, hadnagy úr. Dub hadnagy érezte, hogy belázasodik, különösen amikor holmi reménykeltõ papírzizegés után újabb hét perc telt el, s az ajtó még mindig nem nyílt ki. Mindennek tetejébe Biegler kadét olyan tapintatos volt, hogy még egyszer sem húzta meg a vizet. Dub hadnagy enyhe lázban dideregve azt kezdte fontolgatni, hogy ne menjen-e panaszra a dandárparancsnokhoz, aki talán megparancsolná, hogy törjék be az ajtót, és húzzák már ki onnan Biegler kadétot. Az is eszébe jutott, hogy itt talán függelemsértés történt. Dub hadnagy csak újabb öt perc múlva vette észre, hogy tulajdonképpen nincs már semmi keresnivalója az ajtó mögött, mivel az indítóok már régen elmúlt. De azért kitartott a klozett elõtt, mintegy elvbõl, s tovább rugdosta az ajtót, amelynek túlsó oldaláról mindig ugyanaz a válasz hallatszott: – In einer Minute fertig, Herr Leutnant.[268] Végül hallatszott, hogy Biegler meghúzza a vizet, s egy pillanat múlva a két férfiú már szemtõl szemben állt egymással. – Biegler kadét – mennydörögte Dub hadnagy –, ne képzelje, hogy ugyanabból a célból vagyok itt, mint maga. Azért jöttem, mert maga nem jelentkezett nálam, amikor megérkeztem a dandártörzshöz. Nem ismeri a szolgálati szabályzatot? Biegler kadét utánagondolt egy darabig, hogy nem követett-e el mégis valamit, ami nem fér össze a fegyelemmel s az alacsonyabb és magasabb tiszti sarzsik kapcsolatára vonatkozó szabályokkal. Biegler tudatában e tekintetben roppant ûr és szakadék tátongott. Az iskolán senki sem tartott nekik elõadást arról, hogy ilyen esetekben hogyan kell viselkednie az alacsonyabb rangú tisztnek a magasabb rangúval szemben; vajon azt kívánja-e a szabályzat, hogy ne fejezze be a kakálást, hanem röpüljön ki a klozett ajtaján, egyik kezével a nadrágját tartva, és a másikkal szalutálva?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html – Nos, feleljen, Biegler kadét! – kiáltotta Dub hadnagy kihívóan. S ekkor Biegler kadétnak eszébe jutott egy egészen egyszerû válasz, amely mindent megmagyarázott: – Hadnagy úr, a dandártörzshöz való megérkezésem után nem volt tudomásom arról, hogy hadnagy úr itt tartózkodik, s miután elintéztem ügyeimet az irodán, azonnal a klozettra mentem, és megszakítás nélkül ott tartózkodtam egészen az ön megérkezéséig. Majd ünnepélyes hangon hozzátette: – Biegler kadét ezennel jelentkezik Dub hadnagy úrnál. – Látja, ez nem kicsiség – mondta keserûen Dub hadnagy –, véleményem szerint, Biegler kadét, magának közvetlenül a dandártörzshöz való megérkezése után érdeklõdnie kellett volna az irodán, hogy nincs-e itt jelen a maga zászlóaljának, a maga századának valamelyik tisztje. Viselkedésérõl majd a zászlóaljnál fogunk dönteni. Autón utazom oda, és maga velem jön. Semmi „de”! Biegler kadét ugyanis azt vetette ellen, hogy a dandártörzs irodájáról már részletes vasúti marsrutát kapott; az utazásnak ezt a módját Biegler sokkal célszerûbbnek tartotta, tekintettel remegõ végbelére. Hiszen minden gyerek tudja, hogy az autók nincsenek berendezve az ilyesmire. Míg az ember megtesz száznyolcvan kilométert, rég a nadrágjában van minden. Ördög tudja, hogyan történt, de eleinte, amikor elindultak, az autó rázása semmilyen hatást nem gyakorolt Bieglerre. Dub hadnagy egészen kétségbeesett, hogy nem sikerült végrehajtania bosszútervét. Induláskor ugyanis Dub hadnagy azt gondolta magában: „Várj csak, Biegler kadét, ha rád jön a szükség, azt hiszed, meg fogom állítani az autót?” S ebben az irányban kellemes beszélgetést is kezdett arról, már amennyire a sebesség, amellyel a kilométereket falták, lehetõvé tette, hogy a pontosan megszabott útvonalat követõ katonai autóknak nem szabad tékozolniuk a benzint, és nem állhatnak meg sehol. Biegler kadét igen ésszerûen azt hozta fel ez ellen, hogy ha az autó vár valahol valakire, egyáltalán nem fogyaszt benzint, mert a sofõr leállítja a motort. – Ha a megszabott idõben célhoz akar érni – folytatta rendíthetetlenül Dub hadnagy –, sehol sem szabad megállnia. Biegler kadét részérõl nem hangzott el több válasz. Így hasították a levegõt több mint egy negyedórán át, amikor Dub hadnagy egyszerre csak úgy érezte, mintha valahogy fel volna fúvódva a hasa, és célszerû lenne megállítani az autót, kimászni, odamenni az árokba, letolni a nadrágot, és megkönnyebbülést keresni.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A százhuszonhatodik kilométerig hõsiesen tartotta magát, de ekkor erélyesen megrántotta a sofõr köpenyét, és a fülébe kiáltotta: – Halt! – Biegler kadét – mondta Dub hadnagy kegyesen, gyorsan kiugorva az autóból, s az árok felé tartva –, most maga is felhasználhatja az alkalmat. – Köszönöm – felelte Biegler kadét –, nem akarom fölöslegesen feltartani az autót. S Biegler kadét, jóllehet õ is alig bírta már, szentül megfogadta, hogy inkább összecsinálja magát, de nem szalasztja el e remek alkalmat, hogy blamálja Dub hadnagyot. Mielõtt Zóltanecbe értek volna, Dub hadnagy még kétszer állította meg az autót, s az utolsó megálló után dühösen így szólt Bieglerhez: – Ma lengyel gulyást ebédeltem. A zászlóaljtól majd táviratilag panaszt teszek a dandárnál. Romlott savanyúkáposzta és fogyasztásra alkalmatlan sertéshús. A szakácsok pimaszsága túlmegy minden határon. Aki még nem ismer engem, most majd megismer. – Nostitz-Rieneck tábornagy, a tartalékos lovasság büszkesége – felelte Biegler – kiadott egy tanulmányt „Was schadet dem Magen im Kriege”[269]címmel, amelyben azt ajánlja, hogy a háborús fáradalmak és szenvedések közepette egyáltalán nem kell sertéshúst fogyasztani. Hadmozdulatok közben minden mértéktelenség megárt. Dub hadnagy egy szót sem válaszolt erre, csak azt gondolta magában: „Majd elbánok én a te mûveltségeddel, te piszok.” Aztán meggondolta magát, s egy teljesen hülye kérdéssel fordult Bieglerhez: – Maga tehát úgy véli, Biegler kadét, hogy az a tiszt, akinek maga az alárendeltje, mert hiszen annak kell tekintenie magát a rangja szerint, mértéktelenül sokat eszik? Nem akarta véletlenül azt mondani, Biegler kadét, hogy telezabáltam magam? Köszönöm a gorombaságát. Legyen nyugodt, hogy ezért még számolok magával, maga még nem ismer engem, de ha majd megismer, soha életében nem felejti el Dub hadnagyot. Az utolsó szónál csaknem kettéharapta a nyelvét, mert éppen egy gödrön robogtak át. Biegler kadét megint csak nem válaszolt, Dub hadnagy ettõl ismét felingerült, és durván megkérdezte: – Ide hallgasson, Biegler kadét, azt hiszem, annyit mégiscsak megtanult, hogy válaszolnia kell a fölöttesének a kérdéseire, nem? – Hogyne – mondta Biegler kadét –, van egy ilyen szabály. Mindenekelõtt azonban elemzés tárgyává kell tenni a mi kettõnk kölcsönös viszonyát. Tudomásom szerint én még sehová sem va-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyok beosztva, így hát teljesen elejthetjük azt a feltevést, mintha közvetlen alárendeltje volnék önnek, hadnagy úr. A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy tiszti körökben a feljebbvalók kérdéseire csakis szolgálati ügyekben kell válaszolni. Mi ketten, ahogy itt ülünk az autóban, semmilyen meghatározott hadmûveletnek nem alkotjuk valaminõ harci egységét. Közöttünk egyáltalán nem áll fenn szolgálati viszony. Mindketten az alakulatunkhoz megyünk, s bizonyára nem lehetne semmi néven nevezendõ szolgálati nyilatkozatnak tekinteni a szavaimat, ha válaszolnék arra a kérdésre, vajon azt akartam-e mondani, hogy ön telezabálta magát, hadnagy úr. – Befejezte? – ordított rá Dub hadnagy. – Maga… maga… – Be – jelentette ki szilárd hangon Biegler kadét –, ne feledje, hadnagy úr, hogy arról, ami közöttünk történt, valószínûleg tiszti becsületbíróság fog dönteni. Dub hadnagy szinte magánkívül volt már a dühtõl. S a hadnagy egyéniségéhez tartozott az is, hogy amikor dühbe gurult, még nagyobb ostobaságokat és hülyeségeket mondott, mint nyugodt állapotban. Így hát azt dörmögte: – Magáról a hadbíróság fog dönteni. Biegler kadét felhasználta ezt az alkalmat, hogy megsemmisítõ csapást mérjen ellenfelére, s a legbarátságosabb hangon azt mondta: – Tréfálsz, pajtás. Dub hadnagy rákiáltott a sofõrre, hogy álljon meg. – Egyikünknek gyalog kell mennie – hörögte. – Én a kocsiban maradok – mondta nyugodtan Biegler kadét –, te pedig csinálj, amit akarsz, pajtás. – Menjünk tovább – üvöltött a sofõrre Dub hadnagy, mintegy delíriumban, majd méltóságteljes hallgatásba burkolózott, mint Julius Caesar, amikor az összeesküvõk közeledtek hozzá, hogy ledöfjék gyilkaikkal. Így érkeztek meg Zóltanecbe, s itt aztán rábukkantak a zászlóalj nyomára. Miközben Dub hadnagy és Biegler kadét még a lépcsõn is arról vitatkozott, hogy egy kadétnak, aki még sehová sincs beosztva, joga van-e májas hurkára abból a mennyiségbõl, amelyet az egyes századok tisztikarának szántak, odalent a konyhában mindenki jóllakott már, végignyúltak a széles lócákon, eldiskuráltak minden elképzelhetõ dologról, s közben nagy élvezettel pipáztak. Jurajda, a szakács kijelentette:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Ma feltaláltam egy óriási dolgot. Azt hiszem, teljesen forradalmasítani fogja a szakácsmûvészetet. Tudod, Vanìk, hogy ebben az átkozott faluban sehol sem tudtam majorannát keríteni a májas hurkába. – Herba majoranae – mondta Vanìk számvivõ õrmester, akinek eszébe jutott, hogy õ drogista. Jurajda tovább mesélt: – Kifürkészhetetlen dolog, ahogy az emberi lélek szükség esetén megragadja a legkülönbözõbb eszközöket, ahogyan új láthatárok tárulnak fel elõtte, ahogyan elkezdi feltalálni a leglehetetlenebb dolgokat, amelyekrõl az emberiség addig még csak nem is álmodott… Szóval sorra járom az összes házakat majorannáért, futkosok, kutatok, megmagyarázom nekik, hogy mihez van szükségem rá, hogy néz ki… – Még az illatát is le kellett volna hogy írjad – szólalt meg a lócájáról Švejk –, meg kellett volna mondanod, hogy a majorannának olyan szaga van, mint amikor az ember egy virágzó akácfasorban beleszagol egy üveg tintába. Prága mellett a Bohdalec-hegyen… – Ugyan, Švejk – szakította félbe kérõ hangon Marek egyéves önkéntes –, hagyd már Jurajdát, hadd fejezze be. Jurajda folytatta elbeszélését: – Az egyik portán találtam egy öreg, katonaviselt embert, még Bosznia-Hercegovina megszállásának idejébõl, aki a pardubicei ulánusoknál szolgálta le az idejét, és máig se felejtett el csehül. Ez elkezdett vitatkozni velem, hogy Csehországban nem majorannát tesznek a májas hurkába, hanem kamillát. Igazán nem tudtam, mihez is fogjak, mert hiszen minden értelmes és elfogulatlan embernek be kell látnia, hogy a májas hurkába való fûszerek között a majoranna a királynõ. Gyorsan valami pótlékot kellett találni, ami erõs, fûszeres ízt adjon a hurkának. No, és az egyik házban valami szentkép alatt egy esküvõi mirtuszkoszorút találtam felakasztva. Fiatal házasok laktak ott, a mirtuszkoszorú ágai még elég frissek voltak. Így aztán mirtuszt tettem a májas hurkába, persze az egész esküvõi koszorút háromszor jól le kellett forráznom, hogy a levelek megpuhuljanak, és elveszítsék túlságosan csípõs szagukat és ízüket. Magától értetõdik, hogy amikor elvettem tõlük azt az esküvõi mirtuszkoszorút a májas hurkába, nagy volt a sírás-rívás. Azzal búcsúztak el tõlem, hogy ezért a szentségtörésért, mert a koszorú be volt szentelve, egész biztosan megöl a legelsõ golyó. Na ugye, ti is megettétek a májashurka-levesemet, és egyikõtök se vette észre, hogy majoranna helyett mirtuszszaga van. – Jindøichúv Hradecben – mondta Švejk – évekkel ezelõtt volt egy Josef Linek nevû hentes, és ennek két doboza volt a polcán. Az egyikben mindenféle fûszereket tartott összekeverve, amiket a májas és véres hurkába rakott. A másik dobozban valami rovarirtó port tartott, mert ez a hentes már többször meggyõzõdött róla, hogy a kuncsaftjai poloskákat vagy svábbogarakat harapnak ketté a kolbászban. A poloskákról mindig azt mondta, hogy fûszeres ízük van, mint a keserû mandulának, amit a kuglófba szoktak tenni, de a svábbogarak úgy bûzlenek a hentesáruban, mint egy átpenészedett öreg biblia. Ezért nagyon sokat adott a tisztaságra a mûhelyében, és mindent

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html felhintett ezzel a rovarirtó porral. Egyszer éppen véres hurkát készít, és közben náthás volt. Fogja a rovarirtó poros dobozt, és beleszórja a véres hurka töltelékébe, és attól fogva Jindøichúv Hradecben mindenki csak a Linekhez járt véres hurkáért. Az emberek szinte tódultak a boltjába, õ meg olyan okos volt, hogy a végén mégiscsak rájött, hogy ez attól a rovarirtó portól van, és attól fogva ládaszámra rendelte ezt a port, utánvéttel, de elõbb figyelmeztette a céget, amelyiktõl beszerezte, hogy a ládákra azt írják: „Indiai fûszer.” Így ez az õ titka volt, és vele szállt a sírba, és a legérdekesebb az volt, hogy azoktól a családoktól, akik az õ véres hurkáját vásárolták, az összes svábbogár és poloska elköltözött. Azóta Jindøichúv Hradec a legtisztább városok közé tartozik egész Csehországban. – Befejezted? – kérdezte Marek egyéves önkéntes, aki, úgy látszik, szintén szeretett volna bekapcsolódni a beszélgetésbe. – Ezt már befejeztem volna – felelte Švejk –, tudok ugyan még egy hasonló esetet a Beszkidekbõl, de azt majd csak akkor mondom el nektek, ha benne leszünk a gefechtben. Most Marek egyéves önkéntes vette át a szót: – A szakácsmûvészet leginkább háborúban mutatkozik meg, különösen a fronton. Legyen szabad egy kis összehasonlítást tennem. Békében olvastunk és hallottunk az úgynevezett jéglevesekrõl, vagyis az olyan levesekrõl, amelyekbe jeget tesznek, s amelyek igen népszerûek Észak-Németországban, Dániában és Svédországban. És látjátok, jött a háború, és az idén télen a katonáknak annyi fagyott levesük volt a Kárpátokban, hogy meg sem ették, pedig az egy specialitás. – Fagyott gulyást is lehet enni – szólt közbe Vanìk számvivõ õrmester –, de nem sokáig, legfeljebb egy hétig. Emiatt hagyta el a kilencedik századunk az állásait. – Még békében – mondta Švejk rendkívül komolyan – az egész katonaság a konyha meg a legkülönbözõbb ételek körül forgott. Budìjovicében volt nekünk egy Zákrejs nevû fõhadnagyunk, ez folyton a tiszti konyha körül forgolódott, és ha egy katona elkövetett valamit, haptákba állította, és nekitámadt: „Te gazember, ha ez még egyszer elõfordul, én egy rendesen kiklopfolt rostélyost csinálok a pofádból, krumplipürét verek belõled, és aztán megetetem veled. Rizses libaaprólék fog folyni belõled, úgy fogsz kinézni, mint egy megspékelt nyúl a tepsiben. Na látod, meg kell javulnod, ha nem akarod, hogy az emberek azt higgyék, hogy fasírthúst csináltam belõled káposztával.” A további fejtegetést s az étlapnak, mint háború elõtti katonanevelõ segédeszköznek szerepérõl szóló érdekes beszélgetést hirtelen félbeszakította egy éles kiáltás, amely odafont hangzott el, miután véget ért az ünnepi ebéd. A nagy hangzavarból világosan kivált Biegler kadét kiáltása: – A katonának már békében tudnia kell, hogy mit kíván tõle a háború, háborúban pedig nem szabad elfelejtenie, hogy mit tanult a gyakorlótéren. Azután Dub hadnagy lihegése hallatszott:

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

– Kérem annak konstatálását, hogy immár harmadszor vagyok megsértve! Odafönt nagy dolgok zajlottak. Dub hadnagyot, aki közismerten alattomos szándékokat táplált Biegler kadéttal szemben a zászlóaljparancsnok színe elõtt, mindjárt belépésekor nagy ordítással fogadták a tisztek. A zsidó pálinka valamennyiüknél megtette a magáét. Ezért most összevissza kiabáltak, Dub hadnagy lovaglómûvészetére célozgatva: – Lovászmester nélkül nem megy! – Be van törve a musztáng! – Mennyi ideig csavarogtál a vadnyugati cowboyok között, pajtás? – Mûlovar! Ságner kapitány gyorsan teletöltött neki egy vizespoharat az átkozott pálinkából, és a sértõdött Dub hadnagy asztalhoz ült. Odahúzott egy rozoga öreg széket Lukᚠfõhadnagy mellé, aki a következõ barátságos szavakkal üdvözölte: – Mindent megettünk már, kamerád. Biegler kadét szomorú alakján mintegy keresztülnézett a társaság, annak ellenére, hogy Biegler kadét szigorúan elõírásos tartásban körüljárta az asztalt, hivatalosan jelentkezve Ságner kapitánynál és a többi tisztnél, s noha mindannyian látták és ismerték, mindannyiszor elismételte: – Biegler kadét bevonult a zászlóaljhoz. Biegler fogott egy teli poharat, majd igen szerényen leült az ablak mellé, s várta az alkalmas pillanatot, hogy elsüthesse a tankönyvekbõl szerzett ismereteit. Dub hadnagy, akinek a fejébe szállt a szörnyû kotyvalék, ujjával megkopogtatta az asztalt, és váratlanul Ságner kapitányhoz fordult: – A járási kapitánnyal mindig azt mondogattuk: „Hazafiság, kötelességtudás, önmegtagadás: ezek az igazi fegyverek a háborúban.” Különösen sokat gondolok erre mostanában, amikor hadseregünk belátható idõn belül átlépi a határt. ………………………………………………………………………………………………………………………………… Idáig diktálta a „Švejk”-et Jaroslav Hašek, ekkor már súlyos betegen. 1923. január 3-án meghalt, s mûve befejezetlen maradt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Jegyzetek 1. Švejk természetesen rosszul tudja: nem Ferdinánd volt a császár nagybácsija, hanem fordítva.[VISSZA] 2. Kosárforma, fonott felsõrészû jármû, melyben az utcai rendbontókat, részegeket stb. beszállította a rendõrség.[VISSZA] 3. Foglártól.[VISSZA] 4. Prágai börtön.[VISSZA] 5. „Hej, szlávok” – nacionalista dal.[VISSZA] 6. Pofát befogni, és tovább szolgálni.[VISSZA] 7. Trágár káromkodás.[VISSZA] 8. Egykorú polgári napilap.[VISSZA] 9. Úgy kell neki.[VISSZA] 10. A rabszállító kocsi népszerû neve.[VISSZA] 11. Alkalmas![VISSZA] 12. A cseh himnusz.[VISSZA] 13. Az osztrák himnusz.[VISSZA] 14. Egyes írók ezt a kifejezést szokták használni: „Mardossa a lelkiismeret.” Én ezt a kifejezést nem tartom teljesen megfelelõnek. A tigris se mardossa az embert, hanem felfalja. –Hašek jegyzete .[VISSZA] 15. Letartóztatottak jegyzéke.[VISSZA] 16. Prágai ateista társaság a század elején.[VISSZA] 17. Ágyútöltelék.[VISSZA] 18. A Krakkói utcában voltak a német burschenschaftok (nacionalista diákegyesületek).[VISSZA] 19. Éljen! Le a szerbekkel![VISSZA] 20. „Az egész cseh nép szimuláns banda.”[VISSZA] 21. „Hátra arc!”[VISSZA] 22. Ez aztán igazán különös fügefalevél.[VISSZA] 23. Maga szimuláns.[VISSZA] 24. Azonnal bezárni a fickót![VISSZA] 25. A „dezertõr” (katonaszökevény) szó elferdített alakja.[VISSZA] 26. Fõorvos úr.[VISSZA] 27. Ezredes.[VISSZA] 28. „Maga átkozott kutya, maga rühes alak, maga szerencsétlen barom.”[VISSZA] 29. Bilincsben.[VISSZA] 30. Legénységbõl.[VISSZA] 31. Jobbra nézz.[VISSZA] 32. „Pihenj!”[VISSZA] 33. „Lelépni!”[VISSZA] 34. „Švejk, a derék katona.”[VISSZA] 35. Nyomorék katona, bátor katona.[VISSZA] 36. Johann, jöjjön ide![VISSZA] 37. „Isten, büntesd meg Angliát!”[VISSZA] 38. „Egyesült erõvel!” – Ferenc József jelmondata.[VISSZA] 39. „Istenért, császárért és hazáért!”[VISSZA] 40. „Isten óvjon meg.”[VISSZA] ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 41. Törzsorvos.[VISSZA] 42. „Hülye fickó.”[VISSZA] 43. Mennydörgés mennykõ.[VISSZA] 44. A fickó úgy gondolja: azt fogják hinni róla, hogy valóban idióta.[VISSZA] 45. „Cél! Tûz!”[VISSZA] 46. „Szigorúan õrizni, megfigyelni!”[VISSZA] 47. „Szobaparancsnok.”[VISSZA] 48. Antiklerikális költõ.[VISSZA] 49. Vigyázz![VISSZA] 50. Igen, a lelki békénél, nagyon jó.[VISSZA] 51. Nagyon jó, nem igaz, uraim?[VISSZA] 52. Szolgálati szabályzatra.[VISSZA] 53. Tábori lelkész.[VISSZA] 54. A marsbataillon, menetzászlóalj rövidített alakja.[VISSZA] 55. A helyõrségi fogházban ülõ emberek harminc százaléka ott ülte végig az egész háborút, anélkül, hogy egyszer is kihallgatták volna. –Hašek jegyzete.[VISSZA] 56. Osztrák honvédség, a monarchia közös hadseregén kívül.[VISSZA] 57. Cseh nacionalista kispolgári párt volt.[VISSZA] 58. A „Sokol” nevû cseh nemzeti egyesület tagja.[VISSZA] 59. Az ún. Prágai Reprezentációs Ház népiesen rövidített neve. Ennek épületében egy híres vendéglõ is volt.[VISSZA] 60. Meglehetõsen bevált módszere ez a kórházba jutásnak. De a daganatban maradó petróleum szaga elárulhatja az embert. A benzin jobb, mert hamarabb elpárolog. Késõbb benzines étert használtak erre a célra, s azután még tovább tökéletesítették a módszert. –Hašek jegyzete .[VISSZA] 61. Alázatosan… jelentjük… tábori… lelkész… úr… egy… csomag… és egy ember elhozva.[VISSZA] 62. Hadtestparancsnokságon.[VISSZA] 63. Prágában akkor két osztály volt a nyilvános illemhelyeken.[VISSZA] 64. Megbocsásson, kedves bajtárs, maga hülye, azt énekelek, amit akarok.[VISSZA] 65. Jelentem alássan, ezredes úr, be vagyok rúgva.[VISSZA] 66. Ki tudom fizetni.[VISSZA] 67. Tûzmestert és õrmestert.[VISSZA] 68. Prágai térítõ püspök a X. században.[VISSZA] 69. Hazárd kártyajáték.[VISSZA] 70. Az Üdvözlégy elsõ szavai.[VISSZA] 71. „Imához.”[VISSZA] 72. Ellenlábasok vagy antipódusok: akik a földgömb ellenkezõ részein laknak, lábukkal tehát egymással átellenben állnak.[VISSZA] 73. Ágyútalpakkal.[VISSZA] 74. „Ez igazán szörnyû, tábori lelkész úr, a nép meg van romolva.”[VISSZA] 75. Raj.[VISSZA] 76. „Jobbra nézz”-t, „balra nézz”-t.[VISSZA] 77. Kedves Jindøich! Férjem üldöz. Feltétlenül nálad kell vendégeskednem néhány napig. A legényed egy nagy barom. Szerencsétlen vagyok. A te Katyd[VISSZA] 78. Az ördög buzerálja meg azt a fickót, az ilyen orgyilkosokkal nem fogok sokat te-

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ketóriázni.[VISSZA] 79. Menetszázad.[VISSZA] 80. Illemtani cikkek szerzõi.[VISSZA] 81. Hašek eredetileg füzetekben adta ki és maga terjesztette a „Švejk”-et.[VISSZA] 82. Mars ki, maga disznó.[VISSZA] 83. Nem utazik, folyton iszik, fickó![VISSZA] 84. Mit jelent az a szó, hogy apuskám?[VISSZA] 85. Apuskám, az annyi mint: õrmester úr.[VISSZA] 86. A katonai állomásparancsnokságra a tetves fickót, mint egy veszett kutyát. [VISSZA]

87. Zászlós.[VISSZA] 88. Ha az ember három percig távol van, már nem hallani semmi mást, csak: csehül, csehek.[VISSZA] 89. „Micsoda ringyó, nem akar velem hálni.”[VISSZA] 90. Szabadságra.[VISSZA] 91. Kémgyanús.[VISSZA] 92. „Így alássan jelentem, hogy az ellenséges tiszt a mai napon át lesz szállítva a Písek körzeti csendõrparancsnokságra.”[VISSZA] 93. Megfigyelõállást.[VISSZA] 94. Hivatalból bérmentesítve.[VISSZA] 95. „Õrmester, hol a válasz a… számú körlevélre?”[VISSZA] 96. „Gratulálok önnek, õrmester úr.”[VISSZA] 97. Géppuska-osztagban.[VISSZA] 98. „Hozzá kell még tennem, hogy az orosz kontusovka…”[VISSZA] 99. „Kiegészítésül a 2172. sz. jelentéshez, jelentem…”[VISSZA] 100. „Az egész háborúval kinyalhatják a fenekünket.”[VISSZA] 101. „Mihelyt a legmagasabb vendég az erõd közelébe érkezik, minden bástya és védmû lövegébõl díszlövés adandó le, a térparancsnok kivont karddal lóháton fogadja a legmagasabb vendéget, majd elõtte lovagol.”[VISSZA] 102. „Abban a pillanatban, midõn a parancsnok tiszteleg, megismétlendõ a lövegek díszlövése, aminek a legmagasabb vendég leszállásakor harmadszor is meg kell történnie.”[VISSZA] 103. A 91. ezred betegkönyve.[VISSZA] 104. Harctéri szolgálatra alkalmatlan.[VISSZA] 105. Tisztiiskola. Milyen eljárás követendõ ezen iskolának azokkal a hallgatóival szemben, akiknek meg kell ismételniük egy évfolyamot.[VISSZA] 106. Tartalékosok nyilvántartása.[VISSZA] 107. Kb. „Ahol ének szól, nyugodt az álom, rossz embereknek nincsenek dalaik!” [VISSZA]

108. 109. 110. 111.

„Kutyafáját, mit csinál itt maga, maga civil?”[VISSZA] Fõõrségre.[VISSZA] Lõgyakorlatra.[VISSZA] Nyolc ló vagy negyvennyolc ember – a katonaszállító marhavagonok felirata.

[VISSZA]

112. 113. 114.

Áprily Lajos Anyegin-fordításából.[VISSZA] „Disznó bandáról” beszél… hozzáteszi: „a cseh”.[VISSZA] „Néhány pofon.”[VISSZA]

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 115. »Feküdj. «[VISSZA] 116. „A mi derék hülyénk.”[VISSZA] 117. „Idomítás vagy nevelés.”[VISSZA] 118. „Eh, mit számít egy ilyen fickó, így is, úgy is meg kell döglenie.”[VISSZA] 119. »Elveszti jogát a rangtársai részérõl való megbecsülésre.«[VISSZA] 120. Tiszthelyettes.[VISSZA] 121. Disznótor.[VISSZA] 122. Ember![VISSZA] 123. Ezrediroda![VISSZA] 124. Rajvonalba! Szuronyt szegezz![VISSZA] 125. „Jenõ herceg, a nemes lovag” – osztrák katonaének.[VISSZA] 126. Altiszti iskolán.[VISSZA] 127. Harcba.[VISSZA] 128. Õrkíséret-parancsnok.[VISSZA] 129. Várfogság.[VISSZA] 130. Ha megjövök, ha megjövök, / hogyha vissza-visszajövök.[VISSZA] 131. És te, kincsem, itt maradsz, / holarjó, holarjó, hohó![VISSZA] 132. „Èas”: T. G. Masaryk liberális, ún. realista pártjának lapja, „Èech” a klerikális párt lapja.[VISSZA] 133. Eh, szervusz, Fredy, mi újság? Kész már a vacsora?[VISSZA] 134. Tartományi törvényszékre.[VISSZA] 135. Csuklógyakorlatokra.[VISSZA] 136. Puskazávárzatot.[VISSZA] 137. Fegyverfogásnál.[VISSZA] 138. A fedezékbõl a drótakadályok elõtt.[VISSZA] 139. Mentõállomásra.[VISSZA] 140. Várõrség.[VISSZA] 141. „Gyõzelem és bosszú”, „Isten, büntesd meg Angliát”, „Az osztráknak van hazája. Szereti azt, és oka is van rá, hogy harcoljon a hazáért.”[VISSZA] 142. Cs. kir. tiszti bordély, cs. kir. altiszti bordély, cs. kir. legénységi bordély.[VISSZA] 143. Undorító.[VISSZA] 144. Derékszíjammal.[VISSZA] 145. „Gyakorlatokat.”[VISSZA] 146. Tud németül? – Egy kicsit. – Hát mondja meg az asszonynak, hogy beszélni akarok az asszonnyal, mondja meg, hogy levél van egy úrtól, kint a gangon.[VISSZA] 147. Asszony mondta, nem ér rá, ha van valami, nekem ideadni és mondani. – Nahát, egy levél az asszonynak, de pofát befogni… – Én várni választ itt az elõszobában. [VISSZA]

148. Mi ez, hol van az az átkozott fickó, aki ezt a levelet hozta?[VISSZA] 149. Ich geschrieben, kein Oberleutnant: én írtam, nem fõhadnagy. Unterschrift, Name falsch: aláírás, név hamis. Ich liebe Ihre Frau: szeretem a feleségét. Kapitales Frau: nagyon jó nõ.[VISSZA] 150. „Készültség.”[VISSZA] 151. A 91. gyalogezred „papagájzöld” parolit viselt.[VISSZA] 152. A 4. cs. és kir. gyalogezred: K. u. K. Infanterie-Regiment No. 4. „Hoch- und Deutschmeister”.[VISSZA] 153. „Kitartani.”[VISSZA] ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 154. Ez a cseh szó gazembert is jelent.[VISSZA] 155. Semmi „fsivák”, „vesák”. A nõnem, maga mûvelt fickó, „ten fes”, tehát a hímnem „ta fesák”. Ismerjük az ilyen alakokat.[VISSZA] 156. Szaporulat.[VISSZA] 157. „Kutatások a nemi erkölcs fejlõdéstörténetének körébõl.”[VISSZA] 158. Mi van ott?[VISSZA] 159. „Szervusztok, orosz testvérek, mi cseh testvérek vagyunk, nem osztrákok.” [VISSZA]

160. Félig lengyel, félig német sziléziai.[VISSZA] 161. „Murokfaló”, „bamba heringek”, „leeresztés hetes” (a legrosszabb kártyalap), „piszkos disznó” és „lekenek egypár pofont arra a holdvilág pofátokra”.[VISSZA] 162. „Mikor az emberek elválnak, azt mondják egymásnak: a viszontlátásra.”[VISSZA] 163. A cseh népmesék ismert alakja, a Krkonoše hegység varázsló szelleme.[VISSZA] 164. Nachtübungon: éjjeli gyakorlaton; einjährigfreiwilligenschule: egyéves önkéntesek iskolájának alakulata.[VISSZA] 165. A század élelmezési kimutatásainak könyvét.[VISSZA] 166. Ne kopogj! Szabad![VISSZA] 167. Futólépésben.[VISSZA] 168. Igenis, még egyszer.[VISSZA] 169. Higgye el nekem, eddig kevés örömöm volt az életembõl. Csodálom ezt az egészet.[VISSZA] 170. Egy fél év alatt leteszem az államvizsgát, és megkapom a doktorátust.[VISSZA] 171. Szépen kiállított kötetekben jelennek meg.[VISSZA] 172. Ebben a hangulatban meghívót kapott, és elment hozzá…[VISSZA] 173. „Politikailag gyanús.”[VISSZA] 174. Cseh politikusok.[VISSZA] 175. „Na, mi az?”[VISSZA] 176. Megint egy megbeszélés, az ördög buzerálja meg az egészet![VISSZA] 177. Szolgálatvezetõ.[VISSZA] 178. Elõkészület az elvonulásra.[VISSZA] 179. „Függelemsértés.”[VISSZA] 180. Hídfõket.[VISSZA] 181. Mi ez, uraim?… – Valószínûleg macskaszar, ezredes úr.[VISSZA] 182. „A következõ sorrendben pontosabban engedélyt nyert vagy magát egy ezzel szemben mindazonáltal behozni.”[VISSZA] 183. „És a szerbeknek meg kell látniuk, hogy mi, osztrákok gyõzõk, gyõzõk vagyunk.”[VISSZA] 184. „Vissza az egész, vissza az egész. Irány a völgy, egyes sorokban!”[VISSZA] 185. Jójszakát! Jójszakát! / Fáradt ember dõlj le hát! / Lassan vége már a napnak, / a serény kezek nyughatnak / míg kigyúl a napvilág. / Jójszakát! Jójszakát![VISSZA] 186. Fogd be a pofád, te nyomorult.[VISSZA] 187. „Az apák bûnei.”[VISSZA] 188. Kapitány úr, jelentem alássan: Jézus Mária! Nem stimmel![VISSZA] 189. „A katonai titkosírások kézikönyve.”[VISSZA] 190. Szakaszonként, irány a 6. számú élelmiszerraktár.[VISSZA] 191. Bauchschuss: haslövés; kopfschuss: fejlövés.[VISSZA] 192. Prinz Eugén lovag kereste, / császárának hogy szerezze / vissza Belgrád városát. / ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Hidat veretett sebessen, / hogy a várnál átmehessen / hadával a hídon át.[VISSZA] 193. S hogy a híd már készen állott / s mind a kocsik, mind az ágyúk / átgörögtek a Dunán, / Zimony alatt tábort vertek, / hogy megugrassák a szerbet…[VISSZA] 194. Gróf Radetzky, nemes szablya, / esküt tett, hogy megszalasztja / császárának ellenét, / Veronában várja egyre, / hogy csapatját rendbe szedje, / s akkor aztán síkra lép… [VISSZA]

195. Komiszion: bizottság; militér: katonai; bánhóf: pályaudvar.[VISSZA] 196. A tisztek egymás közti beszélgetései természetesen mindig német nyelven folynak. –Hašek jegyzete.[VISSZA] 197. „Az a nap, melyen az álnok Oroszország felfordul, a megváltás napja lesz egész monarchiánk számára.”[VISSZA] 198. A két tisztnémet nyelvû párbeszédében ez a mondat így hangzott: „Sie haben sich damals auch mit den deutschen Mitschülem gerauft.” –Hašek jegyzete.[VISSZA] 199. A két tiszt párbeszédében: „Also: Nazdar!” –Hašek jegyzete . – A „nazdar”cseh nemzeti köszöntés.[VISSZA] 200. Udo Kraft: „Selbsterziehung zum Tod für Kaiser.” C. F. Amelang’s Verlag, Leipzig. –Hašek jegyzete .[VISSZA] 201. Ludwig Benedek osztrák tábornok, a porosz-osztrák háborúban fõvezér.[VISSZA] 202. Trommelfeuer: pergõtûz; der gute Junge: a derék fiú.[VISSZA] 203. Elfogyott az adum.[VISSZA] 204. Rajta, fürgén! Isten nevében rajta, fürgén![VISSZA] 205. Tarts ki végig, hõsi társam, /zúzd az ellent össze bátran, / vidd a császár zászlaját…[VISSZA] 206. Vigyázat, disznó banda![VISSZA] 207. „Istenért és császárért.”[VISSZA] 208. Isten cs. és kir. fõhadiszállása.[VISSZA] 209. Olyan büdös a fickó, mint egy tõkehal, biztos tele van a nadrágja.[VISSZA] 210. Mondja meg bátor hadseregemnek, hogy a szeretet és a hála múlhatatlan emlékmûvét állította fel szívemben.[VISSZA] 211. Bûzlik, mint egy klozettpucoló, mint egy beszart klozettpucoló.[VISSZA] 212. Egy olyan ember, mint ön, ezredes úr, fontosabb, mint egy semmire se jó fõhadnagy![VISSZA] 213. „Nevetõ dalok”, „Korsó és tudomány”, „Mesék és példabeszédek”.[VISSZA] 214. „Nyalják ki a seggemet!”[VISSZA] 215. Ságner kapitány és Lukᚠfõhadnagy párbeszéde cseh nyelven folyt. –Hašek jegyzete.[VISSZA] 216. No, hogy van? – N-na-na-na-gyon j-j-jó-ól, e-e-egy t-ta-ka-a-ró-ót.[VISSZA] 217. „Háromszoros éljen!”[VISSZA] 218. „Hõseink Olaszországban Vicenzától Custozzáig, avagy… életünket és vérünket a Habsburgokért! A csonkítatlan, egységes, hatalmas Ausztriáért.”[VISSZA] 219. „A mi derék táboriszürkéink.”[VISSZA] 220. Trágár káromkodások.[VISSZA] 221. Tûzmester.[VISSZA] 222. Fél kilenckor riadó, szarás a latrinán, aztán aludni.[VISSZA] 223. No hát, látják, kérem. Fél kilenckor szarni, és egy fél óra múlva aludni. Ez tökéletesen elegendõ.[VISSZA] 224. Csoportonként.[VISSZA] ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 225. Cseh vagy német? – Cseh, jelentem alássan, vezérõrnagy úr.[VISSZA] 226. Szájat csukj, pofa be, ne bõgj![VISSZA] 227. Zászlóalj-történetíró.[VISSZA] 228. „Rajonként, a rajparancsnok vezetésével.”[VISSZA] 229. Visszakozz! Fel! Vigyázz! Jobbra nézz![VISSZA] 230. Pihenj, tovább![VISSZA] 231. Alázatosan jelentem, vezérõrnagy úr, ez az ember hülye és közismert idióta, notórius marha.[VISSZA] 232. Mit beszél maga, hadnagy úr?[VISSZA] 233. Nem fogsz többet szarni?[VISSZA] 234. Hiszen tudja, hogy mire gondolok…[VISSZA] 235. Elsõ raj, fel! Kettõs rendekbe… Második raj…[VISSZA] 236. Prága akkori hóhérja.[VISSZA] 237. Vezényszavak.[VISSZA] 238. Sapkát le![VISSZA] 239. A „feldruf” a jelszó elsõ felszólító része, a „losung” a válasz rá.[VISSZA] 240. Benzse: lengyelül a. m. fogok; sajszen (scheissen) németül a. m. szarni, „schiessen”, lõni, helyett.[VISSZA] 241. Strašnice és Vinohrady szomszédos prágai városrészek.[VISSZA] 242. Pálinkám is van, nagyságos katona úr.[VISSZA] 243. Vagy jót, vagy semmit.[VISSZA] 244. „Éljen zászlóaljparancsnokunk!”[VISSZA] 245. Biztosítani.[VISSZA] 246. Held: hõs; Vaterlandra: hazára.[VISSZA] 247. Adjatok minden disznómért két aranyat![VISSZA] 248. A Lupka-szoros hõseinek.[VISSZA] 249. „Angyalkurvák.”[VISSZA] 250. Foglalt![VISSZA] 251. Elõvéd, szárnyvéd és utóvéd.[VISSZA] 252. Harcszerûek.[VISSZA] 253. Nagyon erõs vodka van a kocsmákban.[VISSZA] 254. A muszkák elvitték, a mieink is elviszik.[VISSZA] 255. Nem érteni, én krimi tatár, Allah nagy. – Allah nagy… Allah nagy… irgalmas… könyörülj rajtam… egyszerû katonán.[VISSZA] 256. A legenda szerint 1240-ben, a hostýni csatában, Szûz Mária csodálatos megjelenése vezette gyõzelemre Jaroslav hadait.[VISSZA] 257. Nem tatár, cserkesz, született cserkesz, fejeket levágok.[VISSZA] 258. Ki tud németül?[VISSZA] 259. Nem tudunk csehül. – Németül tudnak? – Igen.[VISSZA] 260. „Cs. és kir. katonaraktári macska.”[VISSZA] 261. Pontosan úgy van, Prága 16-os szám, Josef Božetìch?[VISSZA] 262. „Gyõznünk kell!”[VISSZA] 263. Ó, fenyõfa, ó, fenyõfa, / milyen szépek a leveleid![VISSZA] 264. Hagyja ezt.[VISSZA] 265. A cseh mondakör híres nõalakja.[VISSZA] 266. „Frontszolgálatra alkalmas.”[VISSZA]

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 267. 268. 269.

„Kinyalhatod a seggemet a járási kapitányoddal!”[VISSZA] Egy percen belül kész vagyok, hadnagy úr.[VISSZA] „Mi árt a gyomornak a háborúban.”[VISSZA]

Tartalom Elõszó A hátországban Švejk, a derék katona, belép a világháborúba Švejk, a derék katona, a rendõrkapitányságon Švejk a törvényszéki orvosok elõtt Švejket kidobják a bolondokházából Švejk a salm utcai rendõrségen Švejk ismét otthon, miután kitört a bûvös körbõl Švejk hadba vonul Švejk mint szimuláns Švejk a helyõrségi fogházban Švejk mint a tábori lelkész tisztiszolgája I II III IV Švejk tábori misét celebrál a feldkuráttal I II Hitvita Švejk feladja az utolsó kenetet Švejk mint LukaŠ fõhadnagy tisztiszolgája I II III IV V VI A katasztrófa Utószó„a hátországban” címû elsõ részhez A fronton Švejk balszerencsés kalandjai a vonaton Švejk budÌjovicei anabázisa Švejk kalandjai királyhidán Újabb szenvedések Bruck an der Leuthától sokal felé A dicsõséges csihi-puhi

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Magyarországon keresztül Budapesten Hatvantól a galíciai határ felé Marschieren! Marsch! A dicsõséges csihi-puhi folytatása Švejk az orosz hadifogoly-transzportban A lelki vigasz Švejk ismét a menetszázadánál Jegyzetek

About this Title This eBook was created using ReaderWorks®Standard 2.0, produced by OverDrive, Inc. For more information about ReaderWorks, please visit us on the Web atwww.overdrive.com/readerworks

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html