Egy Ejjel Almodtam Valamit

Egy éjjel álmodtam valamit „Azt álmodtam, hogy a tengerparton járok az Úrral, és az égen fölvillannak életem egyes jelenetei. Minden egyes jelenetnél két pár lábnyom jelent meg a homokban: az Úr lábának nyomai és az én lábaméi. Amikor életem utolsó jelenetének képe is kihunyt előttünk, visszanéztem a homokra. És észrevettem, hogy életem ösvényén gyakran nem négy, hanem csak két lábnyom mutatkozik. Azt is észrevettem, hogy ez mindig életem mélypontjain, tragikus korszakaiban van így. És megkérdeztem az Urat: - Uram, te azt mondtad nekem: ha én egyszer elhatároztam, hogy követlek téged, akkor te velem jössz, minden utamon. De észrevettem, hogy éppen életem leggyötrőbb pillanataiban csak egyetlen lábnyom maradt a homokban. Nem

értem, miért van az, hogy éppen akkor hagysz el, amikor a legnagyobb szükségem volna rád? És az Úr válaszolt: - Drága gyermekem, soha nem hagytalak el a te megpróbáltatásaidban és a te szenvedéseidben. Ahol csak egy pár lábnyomot látsz, ott a karjaimban vittelek.”