Moszkvától Pekingig - Barabás Péter.rtf

  • Uploaded by: JoePine
  • 0
  • 0
  • April 2020
  • PDF

This document was uploaded by user and they confirmed that they have the permission to share it. If you are author or own the copyright of this book, please report to us by using this DMCA report form. Report DMCA


Overview

Download & View Moszkvától Pekingig - Barabás Péter.rtf as PDF for free.

More details

  • Words: 37,765
  • Pages: 98
ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Barabás Péter Moszkvától Pekingig

Tartalom

OROSZORSZÁG

Szegények és újgazdagok

Orosz oligarchák tobzódása a Riviérán

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A francia Riviérán befejezõdött az orosz nagyvilági szezon. Mert ma már ilyen is van. Mint az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilapból megtudhatjuk, a havi félmillió dollár jövedelemmel rendelkezõ orosz vállalkozók százai pihentek a tél beálltáig a festõi tengerparton. Rajtuk kívül, néhány száz orosz alkotómûvész is megengedhette magának, hogy az oligarchák közelében sütkérezzen. Az orosz újgazdagoknak nem kell külföldre utazniuk ahhoz, hogy luxuskörülmények között élvezzék az életet. A Riviérára sem azért mennek el, mert orosz földön nem tudnak tejben-vajban fürödni. Tudnak. Pompás villáik vetekszenek külföldi konkurenseikével. Csakhogy a nyugateurópai idõtöltés manapság hozzátartozik a divathoz, nem érdemes kihagyni. Már csak azért sem, mert a francia Riviérán is ott sorakoznak az orosz oligarchák villái. A Cote-d'Azuron a Du Cap szálloda mellett áll például a Moszkvában szalonképtelenné vált, de még mindig tehetõs Borisz Berezovszkij Chateau de La Garoupe kastélya. Szomszédságában, a nem kevésbé elõkelõ Eden Roque hoteltõl néhány lépésre Arkagyij Gajdamak építettet magának házat. Az orosz vállalkozó az angolai kormány szolgálatába szegõdött. Van, aki idén nem a saját villáját választotta. Vlagyimir Potanyin az Interrosz holding feje például az augusztust a Du Cap szállóban töltötte el feleségével és gyerekeivel együtt. Az oligarchák között utazgató újságírók azt tapasztalták, hogy a francia tengerparton is úgy járnak-kelnek az orosz újgazdagok, mintha otthon lennének. Annyian vannak, hogy elég oroszul tudniuk a legfrissebb pletykák kicseréléséhez. Márpedig pletykák mindig vannak. Idén például elszórakoztak azon, hogy Borisz Berezovszkij Cote-d'Azur-i mértékkel mérve igen csak szerény jachtot vásárolt magának. A Manguste osztályú jacht mindössze 3 millió dollárba került. Arról is tereferéltek, hogy Berezovszkij idén villájába zárkózott, és távol tartotta magát az orosz vacsoráktól és társas összejövetelektõl. Akadtak persze kellemetlenebb témák is: az oligarchák egyike-másika összeütközésbe került a törvénnyel, és nem biztosak abban, hogy ugyanolyan könnyen megússzák, mint Borisz Jelcin idejében. Cap Ferret festõi környezetében áll Szergej Pugacsov nyaralója. Az exbankár a szövetségi tanács tagja. Berezovszkijhoz hasonlóan idén õ is elkerülte a zajos estélyeket, bankettokat és fogadásokat. Nem mindenki volt azonban ilyen tartozkodó. A Norilszkij Nikel társaság nagyhatalmú alelnöke Dmitrij Zeljonyin és felesége meghívta barátait Sant-Tropezbe, ahol olyan estélyt adott a közeli hegyekben, hogy a hírességek egyhamar nem fognak elfeledkezni róla. Mintha senki sem akart volna lemaradni errõl az eseményrõl, igen sok milliomos, sõt milliárdos vállalkozó vonult fel az estélyen. A Norilszkij Nikel feje, Mihail Prohorov nemcsak ide jött el, õ bizonyult az egyik legaktívabb orosznak a francia tengerparton. Egy sor olyan estélyt adott, amelyek nemcsak azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy túlontúl zajosak voltak, a szép lányok és a korlátlan mennyiségben kitöltött méregdrága pezsgõk sem maradtak hatástalanok. Andrej Melnyicsenko, Szergej Popov és Nyikolaj Levickij Cannes-ban adtak olyan estélyt, amelynek dollárban kifejezett költsége állítólag csak hat nullával írható le. Popov a 30., Levickij pedig a 31. születésnapját ünnepelte, és mindketten nyilvánvalóan úgy érezték, egy hosszú élet munkájával rászolgáltak a mulatságra. A vendégek között nemcsak a nyugati fõvárosokból

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html érkezõ orosz bankvezérek és vállalkozók, hanem hollywoodi filmsztárok és topmodellek is megjelentek. A nyugati muzsikus hírességek mellett ezúttal magánszámával eltörpült az amúgy híres Nyikita Mihalkov orosz filmrendezõ. Csak találgatni lehet, ki tette a jelenlévõkre a nagyobb hatást, a Gipsy Kings, az A-Ha együttes, vagy mondjuk a Sztolicsnaja vodkáról híres SPI Group társaság feje. A vodkavezér Jurij Seflernek meggyûlt a baja az igazságszolgáltatással, ez azonban a legkisebb mértékben sem zavarta meg abban, hogy Szardínia szigetén megrendezze kétnapos mulatságát "Sardinia Russian Party" címen. Az olasz sziget legelõkelõbb részén nem ez az elsõ orosz vigasság, két héttel korábban egy másik vodka-gyáros, a Russzkij Sztandard társaság feje, Rusztam Tariko szórakozott barátaival. Tariko nemcsak ezzel, hanem vitorlás hajók versenyének finanszírozásával is felhívta magára a figyelmet. Mondanunk sem kell, hogy az õ estélyein is megjelent mindenki, aki számít, és csatlakozott hozzájuk az olasz mûvészvilág néhány csillaga. A vodka és a pezsgõ mellé mérhetetlen mennyiségben feltálalt fekete kaviár tette a legnagyobb hatást a jelenlévõkre. Állítólag ilyen látványban még a leggazdagabb nyugatiaknak sem volt részük. A hatalmas tálakban csillogó kaviár mellé palacsintákat szolgáltak fel, hogy a vendégek könnyebben megbirkózzanak a sok kiló különlegességgel. Így sem volt könnyû a dolguk, úgy, hogy a többség, nagykanállal falta az ikrát. Seflernek egyébként nemcsak Szardínián, hanem a Szardíniát övezõ tengerpart számos pontján is sikerült meghökkentenie vendégeit. Százával keresték az orosz újgazdagok barátságát a nyugati hírességek. A szépséges modellek jelenlétérõl a legnagyobb divatcégek gondoskodtak. Még Milánóból és Párizsból is érkeztek orosz top-modellek a napi gyakorisággal rendezett estélyekre. Az oroszok mindenütt megfordultak, ahol csak érdemes volt, nem hagyták ki az egykor Onassis tulajdonában lévõ világhírû jachton rendezett mulatságot sem. Mindenütt az érdeklõdés központjában voltak. Függetlenül attól, hogy gazdagságukat a vodkának, az olajnak, vagy mondjuk a briliánsokkal ékesített szexuális izgatóeszközöknek köszönhetik. A szezon végeztével sem fognak unatkozni a gazdagok. Mint minden esztendõben, jövõ év januárjában is az Interrosz holding fejének, Vlagyimir Potanyinnak a születésnapja ad elegendõ okot az európai vigasságok nyitányára. Potanyin a világ leggazdagabb embereinek a listáján elõkelõ helyet foglal el, úgy, hogy nem okoz neki különösebb gondot a költekezés. Az általa szervezett estélyek sikere biztosítva van. Ha mindezek után valakinek az jutna az eszébe, hogy Oroszországban milliók tengõdnek a legnagyobb nyomorban, arra csak azt mondhatjuk, hogy ez a gondolattársítás nem a véletlen mûve. (2002. október.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Dollármilliárdokat nyel el az orosz korrupció

Nem örülnek az oroszok annak, hogy országuk Hondurasszal, Tanzániával és Zimbabwével került egy szintre a korrupció elterjedésének a mértékében. Az a nemzetközi felmérés, amelyet az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilap ismertet, azt állítja: az oroszországinál csak 25 államban rosszabbak az állapotok. A sereghajtók között vannak a volt szovjet köztársaságok, Ukrajna, Grúzia és Azerbajdzsán is. Öt és fél ezer orosz polgár és mintegy kétezer üzletember véleményét kérték ki az ország 40 régiójában. Szóra bírták a harácsolás mestereit és a gazdasági korrupció sikerembereit is. A közigazgatásban tapasztalható korrupció élvonalában van Moszkva és a Moszkvai megye, a Földközi-tenger közelében húzódó Tengermellék és a Krasznodari terület. A Moszkvai megye fél magyarországnyi területével és több mint 15 millió lakosával sokat elárul a korrupcióval leginkább fertõzött országrészek nagyságáról. A korrupciónak nem az a legveszélyesebb ága, amely a közigazgatáshoz kötõdik. Még riasztóbb, amikor az üzleti világ egyszerûen megveszi a hatalmat. E tekintetben a legfertõzöttebb terület a Tengermelléken kívül a Szamarai megye és a Tatár Köztársaság. Arra is van példa, elsõsorban a Tengermelléken, a Krasznodari területen és a hazánknál nagyobb területû Szaratovi és Rosztovi megyében, hogy a bekebelezett hatalomra támaszkodva telepszenek rá az üzleti életre. A legóvatosabb becslések szerint is legalább 22 milliárd dollárra tehetõ a korrupciós bevétel az üzleti világban, és ebben az összegben még nincsenek benne a legnagyobb vállalkozások korrupciós ügyletei. A hivatalnokok általában 30 ezer rubelért már megvesztegethetõek. A moszkvaiak azonban ennyivel nem érik be, õk átlagosan 160 ezer rubelt kérnek a szolgálataikért. A legszerényebbek a fõváros közelében lévõ Volga menti Tveri megye hivatalnokai: õk már 3 ezer rubelért is készek a segítségre. A felmérés szerint a moszkvai kis- és közepes vállalatok tejelnek a legtöbbet, e tekintetben Moszkva az abszolút rekorder. A fõvárosi vállalatoktól évente 230 milliárd rubelt szednek ki. A Moszkvai megye a második helyezett ebben a szégyenletes versenyben: itt 42 milliárd rubellel rövidítik meg a vállalatokat. A Nyizsnyij Novgorodi kormányzóság 28 milliárddal, Szentpétervár 25 milliárddal, a Kemerovói megye 19 milliárddal szintén a vesztesek listáján szerepel. A többi régióra átlagban 10 milliárd rubel jut. A korrupció a hétköznapi életben is sok áldozatot szed. Adni kell az orvosnak, a tanárnak, a rendõrnek, sõt még a bírónak is. Az öszszeg nagysága nemcsak az adományozó pénztárcájának a nagyságától, hanem a térség, a város jellegétõl is függ, és a karéliai 660 rubeltõl a Szentpéterváron elvárt 6500 rubelig terjed. A péterváriak a legbõkezûbbek, pontosabban a legkiszolgáltatottabbak. A moszkvaiaknál is kétszer többet fizetnek azért, amiért nem járna fizetség. Ennek ellenére a lakosság nagysága miatt a hétköznapi korrupcióból származó bevétel

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Moszkvában a legnagyobb: 22,3 milliárd rubel, míg Szentpéterváron 19,7. A korrupció a távoli vidékeket sem kíméli: a szibériai Szverdlovszki megyében 17,3 milliárdot fizet a lakosság a mindennapi szolgáltatások pluszjutalmául. Egyetlen olyan területe van az országnak, amely nem illik a képbe: Karélia. Itt a legkisebb a korrupció. Mindössze 317 millió rubelt tesznek zsebre. Talán Finnország közelsége hat jótékonyan az erkölcsökre? Vagy inkább egy-egy régió gazdagsága vagy szegénysége a meghatározó? Utóbbi tûnik valószínûnek. Minél tehetõsebbek az emberek, annál többet szánnak megvesztegetésre. Kiderült, hogy a hivatalnokok minden gazdag térség megdolgozott ezer rubelébõl 250-340 rubelt tesznek a saját zsebükbe. Érdekesség, hogy az emberek általában rosszul ítélik meg városuk, megyéjük helyzetét, amikor a korrupció nagyságáról faggatják õket. A szentpéterváriak vagy a moszkvaiak például meg vannak gyõzõdve arról, hogy náluk nem számottevõ a korrupció. Legalábbis nem nagyobb, mint másutt. Ez azzal függhet össze, hogy bíznak helyi vezetõikben. Korai még megmondani, hogy az orosz emberek elé tartott korrupciós tükörben ki mit lát meg, és ki mit nem hajlandó észrevenni. (2002. október.)

Lenin bérétõl Putyin fizetéséig

A Világbank tizenhét, zömmel európai országban megvizsgálta az állami tisztségviselõk javadalmazását, és arra a következtetésre jutott, hogy az utolsó helyen a magyarok, az utolsó elõttin az oroszok állnak. Legalább is ezt állítja az Itógi címû moszkvai hetilap, amelyik még idézi is azt a szakértõi véleményt, amely szerint Oroszországban szinte semmi nincs, ami az állami alkalmazottakat kötelezettségeik elvégzésére ösztönözné. Az orosz közigazgatási reform keretében tavaly jelentõsen növekedett a legmagasabb beosztásban lévõk bére, idén pedig ezt még azzal is megtoldották, hogy megemelték a Szovjetunió és az Orosz Föderáció egykori vezetõinek nyugdíját. Ezzel azonban még nem oldották meg azoknak a problémáját, akik az emberek ügyesbajos dolgaival foglalkoznak. A rossz béreket az oroszok a Szovjetuniótól örökölték. Hajdanán az volt az elv, hogy az állami tisztviselõk, pártemberek, sõt a legfelsõ vezetõk sem kaphattak sokkal többet az átlagbérnél, csakhogy számos olyan kedvezményben részesültek, amelyek mára elvesztek.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A Kreml könyveléseiben böngészõ újságírók érdekes dolgokra bukkantak. 1917 decemberében a forradalom vezére 500 rubelben határozta meg a saját bérét, ami nagyjából egy szakképzett petrográdi vagy moszkvai munkás jövedelmének felelt meg. Lenin arról is rendelkezett, hogy a pártvezetõk nem részesülhetnek semmiféle plusz jövedelemben. Az infláció Lenin jövedelmét gyorsan lenullázta, azonban azt mégsem egészítették ki. Sõt, amikor a bolsevik vezetõ tudomására jutott valamilyen személyét érintõ állami kiadás, azt fizetésébõl levonatta. Természetesen, ez sem változtatatott a már akkor kialakult gyakorlaton, amelybe az elsõ számú vezetõ ingyenes gyógykezelései ugyanúgy belefértek, mint mondjuk könyvtárának fizetség nélküli gyarapítása. Ez azonban nem került összeütközésbe a meghirdetett elvekkel. Sztálin egészen 1935-ig mindössze 225 rubelt mondhatott magáénak havonta, elõbb 500-ra, majd 1936-ban 1200-ra emelték fel a fizetését, ami ötszöröse volt egy ipari munkásénak. A háború végén 2000 rubelt, 1947-ben pedig kormányfõként már 10 ezret szavazott meg magának, ami kilencszerese volt az átlagbérnek. Nyikita Hruscsov, az SZKP elsõ embere 1956-ban hatálytalanította azt a korábbi döntést, amely adómentessé tette a párttisztviselõk fizetését, ugyanakkor befagyasztotta a vezetõk bérét. Hosszú éveken keresztül havi 800 rubellel beérte, egyetlen egyszer sem kapott prémiumot. Utódai már nem voltak ennyire szerények, igaz Leonyid Brezsnyev kilenc éven keresztül nem nyúlt a Hruscsov idején megállapított összeghez, késõbb azonban behozta a lemaradást, és bérét az átlag tízszeresére emeltette. A különbözõ díjak és könyvek honoráriumaiból szerzett rubeltízezrek is jelentõsen megnövelték a vagyonát. 1981 volt a legjobb éve: 121 ezer rubelt könyvelhetett el. 18 évig állt a párt és az állam élén, és mintegy félmillió rubelt keresett, aminek a megszerzéséhez egy falusi tanítónak ötszáz évet kellett volna dolgoznia... Miután Jurij Andropovot megválasztották a párt fõtitkárának, minden korábbi plusz-pénzt megvont. A fõtitkári javadalmazásban a 40 évvel korábbi állapotot állította vissza. A nyolcszáz rubel vásárlóértéke azonban már csak a fele volt a korábbinak. Eközben azonban Andropov érintetlenül hagyta az állami bürokrácia "láthatatlan jövedelmeit", aminek köszönhetõen hivatalos 800 rubeles fizetését több mint 8 ezer rubeles honoráriummal egészítette ki. Mihail Gorbacsov eleinte nem nyúlt a 800 rubeles fõtitkári fizetéshez, ami az átlagbérnek csupán a négyszerese volt, a késõbbi emelést pedig elvitte az infláció. Borisz Jelcin sokáig tiszteletben tartotta a szovjet idõkbõl származó gyakorlatot, 1997-ben azonban 10 ezerre, majd 15 ezerre emelte az elnöki fizetést. Vlagyimir Putyin csak tíz hónapig kapta a Jelcin-féle bért, 2002-tõl azonban az a különbözõ kiegészítések nélkül is elérte a 63 ezer rubelt. Ezzel Putyin a nemzetközileg elfogadott gyakorlatot követte: a vezetõ tisztségviselõ fizetése több mint tízszerese az országos átlagbérnek.

A nyolcak éves fizetése dollárban: 1. Az USA elnöke: 400 000

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 2. Japán miniszterelnöke: 378 087 3. Nagy-Britannia miniszterelnöke: 274 486 4. Az NSZK kancellárja: 219 648 5. Kanada miniszterelnöke: 176 500 6. Olaszország miniszterelnöke: 95 850 7. Franciaország elnöke: 83 400 8. Oroszország miniszterelnöke: 23 ezer

Szovjet és orosz vezetõk havi fizetése rubelben:

Név

Havi bér

Országos átlagbér

A kettõ viszonya

Putyin

63 000

4800

13 szoros

Jelcin

15 000

1525

9,8

Brezsnyev

1582

170

9,3

Sztálin

10 000

1100

9,1

Hruscsov

800

90

8,8

Gorbacsov

3000

550

5,4

Andropov

800

190

4,2

Csernyenko

800

190

4,2

Lenin

500

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html (2003. február.)

Egyre több a milliárdos Néhány ember kezében az orosz költségvetés fele

Egymást követik a világ gazdagjairól készült listák, mégsem elég gyorsan ahhoz, hogy lépést tartsanak a legtehetõsebb oroszok vagyongyarapodásával. Ezúttal a Forbes magazin összesítése érdemel figyelmet, mivel most elõször fordult elõ, hogy a milliárdosok számát tekintve Oroszország az Egyesült Államok mögött elfoglalja a második helyet. A legális orosz milliárdosok száma egyetlen év alatt 7-rõl 17-re emelkedett. Ennek okát a Moszkvában abban látják, hogy az olaj ára egész évben emelkedett, és ez hatalmas hasznot biztosított az orosz olajmágnásoknak. De nemcsak errõl van szó. Arról is, hogy a legnagyobb orosz olajtársaságok felfedték, kiknek a kezében van a tõke. A JUKOSZ olajtársaságot korábban Mihail Hodorkovszkijjal azonosították, most viszont kiderült, hogy Leonyid Nevzlin, Mihail Brudno, Platon Lebegyev és Vlagyimir Sachnovszkij szintén a milliárdosok klubjának a tagjai. A Szibnyefty olajtársaság hallatán a hozzáértõk eddig Roman Abramovicsra gondoltak, most megtudhattuk, hogy Jevgenyij Svidlerrel osztozik a milliárdokon. De feliratkozott a gazdagok közé a tyumeni olajtársaság, a TNK társtulajdonosa Viktor Vekszelberg is. A moszkvai újságírók biztosak abban, hogy a tizenhetes milliárdos lista sem fedi a valóságot, és ennek többszöröse közelebb áll a valósághoz. Jellemzõ például, hogy a Forbes listájáról lekerült Borisz Berezovszkij a legismertebb orosz oligarcha csak úgy, mint a Gazprom egykori csúcsmenedzsere Rem Vjahirev és Viktor Csernomirgyin. Ettõl azonban még valószínûleg ugyanolyan gazdagok maradtak, csakhogy errõl semmilyen érdemi információval nem rendelkeznek az újságírók. Elõször 1997-ben kerültek oroszok a világ leggazdagabb emberei közé. Akkor Borisz Berezovszkij vezette a hat fõs orosz listát 3 milliárd dollárra becsült vagyonával, õt Mihail Hodorkovszkij követte 2,4 milliárddal. 1998-ban a Forbes listáján már csak egyetlen orosz szerepelt: Vlagyimir Potanyin 1,7 milliárddal. 1999-re a Forbes magazin szerint elfogytak az orosz milliárdosok, és 2000-ben sem találtak senkit. Az 1998-as orosz pénzügyi összeomlásból nehéz volt a kilábalás. Úgy látszik, nemcsak a szegények, de még a gazdagok számára is. 2001ben azonban már 8 orosz van a leggazdagabbak között: Mihail Hodorkovszkijjal az élen (2,4 milliárd dollár). 2002-ben hétre csökken a számuk, viszont Hodorkovszkij vagyonát a Forbes már 3,7 milliárdra becsüli. Pontosabban alábecsüli. Az idei becslés (8 milliárd dollár) már közelebb áll a valósághoz.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A 17 számon tartott orosz milliárdos együttes vagyona 36,6 milliárd dollár, ami Oroszország költségvetésének több mint a fele. Az Izvesztyija címû moszkvai napilap mégsem aggódik emiatt. Arra hivatkozik, hogy az olajlelõhelyeket és a kohászati üzemeket, amelyekben a milliárdosok érdekeltek, nem lehet kivinni az országból. Ezért aztán a milliárdosok is maradnak ott, ahol vannak, és nekik is érdekük, hogy az országban normális viszonyok uralkodjanak. Ha nem így lenne, õk veszítenének a legtöbbet. Új munkahelyek létesítésével és az állami szociális kötelezettségek egy részének az átvállalásával hozzájárulhatnak a legszegényebb és ezért a legelégedetlenebb rétegek felemelkedéséhez. Persze, ez még nem garantálja, hogy az a 145 millió orosz ember, akinek az egymilliárd dollárhoz körülbelül egy milliárd dollárja hiányzik, ne csapjon az asztalra. De ez már egy másik történet…

A Forbes magazin idei 500-as listáján 17 orosz szerepel: Mihail Hodorkovszkij (8 milliárd dollár), Roman Abramovics (5,7 milliárd), Mihail Fiedman (4,3 milliárd), Viktor Vekszelberg (2,5 milliárd), Vlagyimir Potanyin (1,8 milliárd), Vlagyimir Jevtusenkov (1,5 milliárd), Oleg Deripaszka (1,5 milliárd), Vagit Alekperov (1,3 milliárd), Alekszej Mordasov (1,2 milliárd), Leonyid Nevzlin (1,1 milliárd), Jevgenyij Svidler (1,1 milliárd), Vlagyimir Bogdanov (1 milliárd), Mihail Brudno (1 milliárd), Vlagyimir Dubov ( 1 milliárd), Platon Lebegyev (1 milliárd), Vaszilij Sachnovszkij (1 milliárd). A leggazdagabb vagyona is csak a 26. helyhez, az egymilliárd dollár pedig a 427. helyhez elég. (2003. március.)

A szegények és a gazdagok közötti ellentét nem vezet robbanáshoz Mégsem a pénz boldogít?

Sok a szegény, kevés a gazdag Oroszországban. Még sincs közöttük áthidalhatatlan ellentét. Legalább is ezt állítják azok, akik a Tudományos Akadémia égisze alatt a Friedrich Ebert Alapítvánnyal közösen országos felmérést végeztek a társadalom állapotáról. Az Izvesztyija címû moszkvai napilapban közölt közvélemény-kutatást az elsõ olyan tudományos igényû munkának tartják, amely hivatott eloszlatni a hiedelmeket és a spekulációkat. Miközben ugyanis a szegénységet már-már tradicionálisan erényként kezelik, a gazdagságra a gyanú és a megvetés árnyéka vetül. Legalábbis a közhiedelem szerint. A megszólaltatott oroszok azonban nem azonosultak a szélsõséges véleményekkel. A kép ennél

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html árnyaltabb. Miközben a média a meggazdagodás szent céljának ideálját sulykolja, a többség változatlanul meg van gyõzõdve arról, hogy nem a pénz boldogít. Arra a kérdésre, hogy mire lennének képesek azért, hogy egymillió dollárt kapjanak, a megkérdezettek 28,4 százaléka azt válaszolta: egyáltalán nem akarják, hogy ennyi pénzük legyen. Ötven százalékuk arra sem volna hajlandó, hogy egy millióért feladja elveit, törvényt sértsen, állampolgárságot változtasson, vagy hasonló súlyú áldozatot hozzon. Mindez nem jelenti azt, hogy az emberek lenéznék vagy gyûlölnék a gazdagokat. Inkább érdeklõdéssel fordulnak feléjük. Igaz ugyanakkor, hogy nem a tisztelet és a rokonszenv jellemzi ezt a kapcsolatot. Az embereknek több mint a negyven százaléka sem jobban, sem rosszabbul nem viszonyul az újgazdagokhoz, mint a többiekhez. A többség együttérzése viszont a szegényeké, mindössze fél százalék azoknak az aránya, akik gyanúval, ellenszenvvel kezelik a szegényeket, s ugyanennyi, akik megvetéssel. A közönyösek száma is jelentéktelen. Ez azzal magyarázható, hogy ellentétben a gazdag ember megítélésével, akit energikusnak, mûveltnek, munkaszeretõnek, ugyanakkor azonban pénzéhesnek és az ország sorsa iránt közönyösnek tartanak, a szegény emberrõl pozitív a kép. Õt jónak, türelmesnek, lelkiismeretesnek, törvénytisztelõnek és szintén munkaszeretõnek hisznek. Természetesen ezt a véleményt a gazdagok nem osztják, õk a szegények passzivitását és renyheségét róják fel. De, egyáltalán, kit tartanak az oroszok gazdagnak? A legtöbbjük számára már az is gazdag, akinek a családjában az egy fõre esõ jövedelem meghaladja a 20 ezer rubelt. A családok felénél ez az összeg mintegy két ezer rubel, azaz hetven dollár. Ennek alapján a lakosságnak mindössze 5 százaléka, vagyis a családtagokkal együtt 7 millió ember tekinthetõ gazdagnak. Bár a putyini éveket a stabilizáció esztendeinek tekintik, a reform veszteseinek a száma nemhogy csökkent volna, hanem tovább emelkedett. Ma az embereknek több mint a 47 százaléka sorolja magát az 1992 óta bevezetett reform vesztesei és csak valamivel több mint 6 százaléka a gyõztesei közé. A nagyobb városokban élõk szerencsésebbnek tartják magukat, mint a vidéken lakók. Ebbõl következik, hogy Putyin elnök támogatottsága is nagyobb a városokban, mint falun. Az emberek általában értékelik, hogy javult a gazdasági helyzet, idõben megkapják a bérüket vagy a nyugdíjukat, s hogy jobb ma az ország nemzetközi megítélése, mint Jelcin alatt. Többségük azonban mégsem érzi, hogy javult volna a saját életszínvonala. A kutatók alátámasztják, hogy a szegények fogyasztási lehetõségei egyre szûkülnek, kritikus pontjához közeledik a nélkülözés. Nem várható, hogy a szakadék csökkenni fog, mivel ma már a hagyományos oktatás, amelyben egy átlag orosz részesül, nem képes felvenni a versenyt a gazdagok professzionális tudást megcélzó szakadatlan minõségi képzésével. Pedig az emberek éppen az esélyegyenlõséget követelik a korábban hangoztatott egyenlõsdi helyett. Miközben nincs igazi gyûlölködés a gazdagok és a szegények között, a megkérdezetteknek mégis több mint a 40 százaléka a közöttük lévõ ellentétet nevezte a legnagyobbnak, lényegesen kevesebben az oroszok és nem oroszok, a tisztviselõk és az állampolgárok, a pravoszlávok és a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html muzulmánok közötti feszültséget említették. Mindössze 13,5 százalék tartja a legnagyobb ellentétnek azt, ami a különbözõ pártállású emberek között tapasztalható. A kutatók nem számítanak arra, hogy a gazdagok és a szegények közötti ellentét destabilizálná az országot. Szerintük nincs olyan hiteles politikai erõ, amelyik az elégedetlenek élére állhatna, és nem nevezhetõ meg a felelõs sem a kialakult helyzetért. Ráadásul az elmúlt esztendõk megtanították az embereket a túlélésre, türelmet meg nem kellett tanulniuk, mert az mindig is meg volt bennük. (2003. május.)

Jönnek vagy mennek az oligarchák?

Az elmúlt években már-már úgy tûnt, Vlagyimir Putyinnak sikerült végrehajtania a nagy bravúrt: megfékezte a nagyhatalmú oligarchákat. Elõször a sajtómágnás Vlagyimir Guszinszkijtól szabadult meg, majd a Jelcin korszak nagy politikai játékosától, a médiában és az olajiparban érdekelt 57 éves Borisz Berezovszkijtól, aki korrupciós vádak miatt Londonban keresett menedéket. Mostanában megint sokat hallunk róluk. És kezd az embernek olyan érzése támadni, hogy a már legyõzöttnek hitt ellenfelek új erõre kaptak, a korábban csendesen meghúzódók pedig hangos robajjal törnek a politikai hatalom színpadára.

Csepp a tengerben

Borisz Berezovszkij nem most elõször igyekszik borsot törni Putyin orra alá. Már tavaly felhívta magára a figyelmet, amikor Londonban bemutatta azt a dokumentumfilmet, amellyel azt akarta bizonyítani, hogy az orosz titkosszolgálatok állnak az 1999-ben Moszkvában és Volgodonszkban elkövetett lakóházrobbantások mögött. Bár a dokumentumok aBBC szerint sem voltak bizonyító erejûek, arra mindenestre alkalmasnak tûntek, hogy árnyékot vessenek a Kremlre és munícióhoz jutassák ellenfeleit. Legalább ilyen kellemetlen volt az orosz vezetés számára az, hogy Berezovszkij a Liberális Oroszország elnevezésû pártot igyekezett felhasználni hazai pozícióinak és befolyásának a visszaszerzésére. Hatalmas pénzekkel állt a párt mögé, és az után sem hátrált meg, hogy Szergej Jusenkov, a párt vezetõje hátat fordított neki, és kizáratta a pártból. Jusenkov máig tisztázatlan

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html meggyilkolása után Berezovszkijnak a regionális szervezetekre támaszkodva sikerült vissza szereznie a hatalmát. Általános vélemény szerint vagyonával mozgatja politikai szövetségeseit, s a hatalmi pozíciók megszerzése érdekében semmitõl nem riad vissza. Még attól sem, hogy az önzetlen demokrata szerepét ötvözze a kommunista párt pénzelésével. Soha nem volt finnyás. Jelcin megválasztása érdekében a leglehetetlenebb manõvereket volt képes dollármilliókkal támogatni, most pedig Vlagyimir Putyin ellenzékére költi vagyonának egy részét. Csakhogy, ami nem sikerült Jelcinnek, azt megtette Putyin: félreállította a politika színpadáról, megfosztotta sajtó-bázisaitól. S megnehezítette, hogy változatlan politikai ambícióit Berezovszkij megvalósítsa. Számára még sincs minden veszve. Ha a Liberális Oroszország pártjának vezetõjeként felkerülne a választási lista elsõ helyére és sikerülne bejutnia az állami dumába, akkor hazatérése elõl a legfõbb akadály elhárulna. A 36 éves Roman Abramovics, a Szibnyefty olajvállalat és több más nagyvállalat fõrészvényese, aki mellesleg Csukcsföld kormányzója, mostanában szintén felhívta magára a Kreml figyelmét. Ezúttal nem 3,3 milliárdos vagyonával, nem is azzal, hogy egy év alatt megduplázta gazdagságát, hanem azzal, hogy megvette a Chelsea londoni klubot. Az erre kiadott 230 millió dollárral kiváltotta a számvevõszék éles bírálatát. Elmarasztalják, amiért nem a hazájában fektetett be. Mindez azonban csak csepp a tengerben.

Lecsaptak a leggazdagabbra

Az Argumenti i Fakti címû tekintélyes moszkvai hetilap szerint az orosz vezetés fokozódó aggodalommal tekint a nagytõke leplezetlen törekvésére, amellyel ellenõrzése alá akarja vonni, "privatizálni" akarja az orosz alsóházat. Egyes feltételezések szerint az oligarchák akár 170 velük rokonszenvezõ képviselõt is képesek lesznek megvásárolni. Ha ez beigazolódik, akkor egy olyan csoport szervezõdik, amely - ha érdekei ezt kívánják - képes lesz a törvényhozói tevékenységet blokkolni. S ami ennél is fontosabb: kézbe venni a kormányt. Valószínûleg ez a félelem mozgatja a hatóságokat, amikor újult erõvel lépnek fel az oligarchákkal szemben, és a támadásokat olyanokra is kiterjesztették, akikrõl azt hittük: nincsenek politikai ambícióik. Az elmúlt napok legizgalmasabb fejleménye Oroszország leggazdagabb emberéhez kötõdik. A 40 éves Mihail Hodorkovszkijt jó helyen találta a rendszerváltozás. Õ, aki a moszkvai ifjúsági szervezet vezetõjeként kezdte, 1987-ben már a kommunista párt pénzébõl finanszírozta az általa létrehozott kereskedelmi szövetkezetet. 1993-ig a kormány alkalmazásában állt, néhány évvel késõbb már gazdasági nagyhatalomként tartották számon. Karrierjét egyengette, hogy az orosz miniszterelnök gazdasági tanácsadójaként, majd a Kõolajipari és Energiaügyi Minisztérium miniszterhelyetteseként ott volt a tûznél. A Menatep Bank megalapítása csak a start volt, de jó start: bankja azokon a folyószámlákon gazdagodott meg, amelyeket a különbözõ minisztériumok számára kezelt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Könyvek születhetnének azokról a drasztikus és kíméletlen tranzakciókról, amelyekkel Hodorkovszkij hozzájutott a világ egyik legnagyobb kõolajipari vállalatához, a Jukoszhoz, egy tucat bankhoz, gyárak egész sorához, titánium és magnéziumtermelõ helyekhez. A szovjet rendszer hivatalnoka káprázatos vagyont tudhat magáénak. Errõl különbözõ becslések láttak napvilágot. Az amerikai Forbes magazin 2001-ben még csak 2 milliárd 400 millió dollárról tudott, 2002-ben már 3,7 milliárdról. Idén a brit EuroBusiness címû lap 8 milliárd euróra becsülte Hodorkovszkij vagyonát. Más forrásokból úgy tudjuk: a 11 milliárd dollár közelebb áll a valósághoz. Befolyása és hatalma áprilisban tovább növekedett azzal, hogy a Jukosz és a Szibnyefty orosz olajtársaság fúziójával létrejön a világ negyedik legnagyobb olajtársasága - Hodorkovszkijjal az élen. Az egyesített vállalat napi termelése 2,2 millió hordó olaj. A készletek is imponálóak: több mint 20 milliárd hordó kõolaj és 218 milliárd köbméter földgáz. Többek között hat nyersolajfeldolgozó üzem, litván olajkomplexum, a legnagyobb orosz üzemanyagtöltõállomás-hálózat tartozik még a közös vagyonhoz. Nem ezért került azonban reflektorfénybe Mihail Hodorkovszkij. A lavinát az indította el, hogy a rendõrség július elején õrizetbe vette jobb kezét, Platon Lebegyevet, a Menatep Bank igazgatótanácsának az elnökét, a 13. leggazdagabb oroszt, aki a gibraltári Group MENATEP Ltd. ötvenszázalékos szavazati jogával is rendelkezik. Több mint egymilliárd dollár a vagyona. Jelentõs figura, ezt már önmagában az is tükrözi, hogy az õrizetbe vétel hírére a Jukosz papírjai rögtön másfélmilliárd dollárt veszítettek értékükbõl. A banknak, amelyet Hodorkovszkij alapított, 61 százalékos részesedése van a Jukoszban. Lebegyevet azzal vádolják, hogy 1994-ben jogellenesen szerzett meg egy 283 millió dollár értékû állami részvénycsomagot az Apatit építõipari cégben, magyarul meglopta az államot. Még keményebb a vád Alekszandr Picsugin ellen. A Jukosz volt biztonságpolitikai fõnöke a fõügyészség szerint felbujtó volt két tavalyi gyilkosságban. Két másik, alacsonyabb beosztásban lévõ Jukoszos munkatársat gazdasági visszaélések miatt vizsgálnak.

Kié a fegyver?

Már ekkor senki elõtt nem lehetett kétséges, hogy az igazi célpont Mihail Hodorkovszkij. Csak az a kérdés: ki szegez fegyvert Hodorkovszkijra? Valamelyik üzleti riválisa, mondjuk az állami Rosznyefty olajcég, maga Vlagyimir Putyin, vagy a háttérbe húzódó tanácsadóinak csoportja. Netán - mint a The Moscow Times egyes elemzõkre hivatkozva írja - olyan egykori KGB-sek, akik Putyin árnyékában vonultak be a Kremlbe, és meg akarják nyirbálni a Jelcin-éra alatt nagy politikai befolyást szerzett oligarchia hatalmát. Az orosz viszonyok ismeretében, bármikor bármelyik orosz oligarcha életében lehet sötét pontot találni, s ehhez még csak keresgélni sem kell feltétlenül. A kérdés csupán az, miért veszik elõ valakinek a dossziéját?

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Hodorkovszkijhoz mindaddig nem nyúltak, ameddig megelégedett a gazdagodással, és másokra hagyta a politizálást. Csakhogy a leggazdagabb orosz politikai játszmákba kezdett, méghozzá Putyinnal szemben. Úgy döntött, hogy a decemberi parlamenti választásokon az ellenzéki liberális Jabloko tömörülést és a Jobboldali Erõk szövetségét támogatja. Ennél is izgalmasabb, hogy megpendítette annak a lehetõségét, hogy a 2008-as elnökválasztáson beszáll a ringbe és jelölteti magát a távozó Putyin helyére. Ne feledjük, Borisz Jelcin népszerûsége mélypontja felé közeledve, az oligarchák pénzének és támogatásának köszönhette, hogy az elnöki székben maradhatott. A milliárdok mindig megtették a magukét. Bár Putyin népszerûsége töretlen, az oligarchák politikai játszmái még neki is okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. Ez a felismerés játszhatott szerepet abban, hogy az orosz elnök - ha igaz - feladta azt a taktikáját, amely a politikától való távolmaradásért cserébe elnézte a számára kevésbé veszélyes oligarchák enyhén szólva is kétes múltját. Tanácsadói is e felé lökték: állítólag még tavasszal a Nemzeti Stratégiai Tanács arra figyelmeztette, hogy az oligarchák hatalomátvételre készülõdnek. Így következhetett be az a néhány hete még elképzelhetetlen helyzet, hogy az ügyészség Hodorkovszkijt kihallgatta, társaságában házkutatást tartottak. Rajta kívül az orosz gazdaságot is kár érte. 5 milliárd dollárra becsülik azt a veszteséget, amit a Jukosz a botrány miatt elszenvedett és 20 milliárdra a tõzsde kárát. Eddig. És egyáltalán nem tartják elképzelhetetlennek, hogy a károk olyan mértékben fognak növekedni, a külföldi tõke olyan menekülésbe kezd, hogy az oligarcha-ellenes akció kiagyalóinak vagy visszakozniuk kell, vagy kompromisszumra jutniuk. Maga Hodorkovszkij azt állítja, hogy máris sok befektetést halasztottak el a botrány miatt, és csak az év végén derül ki, mekkora kár érte Oroszországot a bizonytalanság miatt. Azt sem zárja ki, hogy akár több tízmilliárd dollárra rúghat a kár mértéke. Az orosz gyáriparosok és vállalkozók szövetsége Putyinhoz írt levelében máris megkongatta a vészharangot: a vállalkozói és politikai szabadságot elnyomó önkényrõl, a stabilitás aláásásáról, a tulajdoni viszonyok lényegi átrajzolásának kísérletérõl beszélnek, ami a demokratikus intézményrendszert fenyegeti. Feltûnõ módon több befolyásos oligarcha, például, Abramovics távol tartotta magát a vitától, s akad, aki inkább a hallgatást választotta. Mihail Kaszjanov kormányfõ és Szergej Mironov, a parlament felsõházának az elnöke viszont kiállt a Jukosz mellett. Kaszjanov arra is figyelmeztetett, hogy a kialakult helyzet kedvezõtlen hatást gyakorol Oroszország nemzetközi megítélésére. Berezovszkij merészkedett a legtovább, amikor a Kommerszant címû lapban megjelent levelében személyesen Vlagyimir Putyint teszi felelõssé a történtekért. Hosszan sorolja a szerinte elkövetett bûnöket és tévedéseket, majd azzal vádolja az orosz elnököt, hogy rezsimje 2000 tavasza óta lopakodó alkotmányellenes állami fordulatot visz véghez. Ennek, szerinte, kizárólag az orosz elit képes ellenállni, például a régiók kormányzói, akiket Putyin megfosztott politikai hatalmuktól, és leszûkítette gazdasági lehetõségeiket. Úgy véli, a putyini bürokrácia megkísérli az állami és a magántulajdon újrafelosztását, és ezzel polgárháborúba sodorhatja az országot. Berezovszkij számít a megsebzett és megsértett hadseregre, amelyet nem hagytak gyõzni Csecsenföldön, bezárták vietnami és kubai támaszpontjait, nullára redukálták közel-keleti befolyását, és ami a legfájóbb: teljesen ellehetetlenült az egész posztszovjet térségben.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Ultimátum a mágnásoknak

Akadnak, persze, más megfontolások is. Az Itógi címû moszkvai hetilap például olyan információkat szellõztetett, hogy vita bontakozott ki a hatóságokkal az Angarszkból kiinduló olajvezeték körül. Ezen a vezetéken szállítanák a Jukosz olaját a japánoknak és a kínaiaknak. Más verziók szerint, az aggasztja a Kremlt, hogy hírek érkeztek arról, át akarják játszani az egész Jukosz birodalmat egy angol nagytõkésnek. Ha már Abramovics angol futballklub vásárlása így kiborított egyeseket, elképzelhetõ az olajtársaság esetében a felháborodás. Az nem lehet kétséges, hogy Putyin népszerûségét csak növeli az oligarchák elleni fellépés. Egy televíziós felmérés szerint 13 ezer betelefonáló közül 10 ezer kifejezte egyetértését a Jukosz elleni akcióval, tízszer kevesebben fogalmazták meg kételyeiket, és mindössze kétezren félelmüket. Az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilap tudni véli, hogy a fõügyészségen már összeállították 5-6 bûnügynek a tárgyalási anyagát. Hodorkovszkijon kívül az újgazdagok közül Friedman, Derpaszka és Melnyicsenko kerül közel a vádlottak padjához. Abramovicsot sem fogják kímélni, csak mivel õ Csukotka kormányzója is egyben, õt elkülönítetten kezelik. Állítólag Oroszország gazdasági hatalmasságainak bûnügyeiben az állami javak privatizációja körüli botrányok, a törvénytelen financiális operációk és a pénzmosási trükkök kerülnek majd terítékre. Az oligarcák körében egy Jukosznak átadott ötpontos ultimátum forog: tartsák távol magukat a politikától, ne pénzeljenek pártokat, ne indítsanak jelölteket a választásokon, találjanak módot a bocsánatkérésre, és ne hagyják el az országot. E sorok írásakor még nem lehetett tudni, hogy ebben a játszmában kinek milyen ütõkártyái vannak. És azt sem, hogy Hodorkovszkij köre mennyire elszántan tõr a politikai hatalomra. Vagy, hogy egy lendületesebb reform, a nagyobb liberalizmus érdekében milyen áldozatokra kész. De azt sem lehet tudni, hogy az orosz elnök mennyire elkötelezett és elszánt a beindított folyamat továbbvitelében. Az mindenestre árulkodó, hogy kedden a gazdasági bûncselekmények elleni kemény és következetes fellépés mellett tett hitet. Igaz azt is hozzátette, hogy "nem szabad elfeledkezni az állampolgárok törvényes jogairól, illetve érdekeirõl." Putyinnak sok mindent mérlegre kell tennie. Nem lehet kizárni annak a lehetõségét sem, hogy végül kompromisszumra törekszik a szembenálló csoportok között, és nem engedi elfajulni a kibontakozott közelharcot. (2003. augusztus.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Nem vizsgálják felül a privatizációt Az orosz oligarchák növelni akarják politikai befolyásukat

Nem csillapodik a vita Oroszországban arról, mit kezdjenek a rendszerváltozás utáni privatizációval, az eltussolt törvénytelenségekkel, az oligarchák növekvõ politikai étvágyával. A végszót Putyin elnök mondta ki: nem vizsgálják felül a privatizációt. Az Orosz Tudományos Akadémia felmérése szerint az ország nemzeti gazdagsága, ami a munka által létrehozott anyagi javakat éppen úgy magában foglalja, mint a természeti erõforrásokat, 340-380 trillió dollárra tehetõ. Az oroszok 85 százaléka ennek a gazdagságnak a 7 százalékával rendelkezik, az oligarchák kezében viszont Oroszország nemzeti kincsének több mint a fele összpontosul. Ez mintegy 1500 embert jelent, azaz a lakosság 0,00001 százalékát. Összehasonlításul: az Egyesült Államokban az 1 százalékot kitevõ leggazdagabb családok birtokában a nemzeti érték 38,5 százaléka van. Az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilap elemzései és kommentárjai arra hívják fel a figyelmet, hogy bár az oligarcha szóval mindössze 8 évvel ezelõtt ismerkedtek meg az oroszok, az üzleti világ és a politika közötti összefonódás sem a cárizmus, sem a szocializmus idõszakában nem volt ismeretlen fogalom. Az oligarchák szerepét a szovjet érában a miniszterek vagy a párt vezetõi játszották el. Manapság - állítja a lap - oligarcha majdnem minden kormányzó, még akkor is, ha a kommunista pártnak köszönhetik sikerüket. Klánjaikkal ellenõrzést gyakorolnak a helyi törvényhozók, az üzleti élet, az ipar és a földek felett. Sok helyi mágnás, felhasználva régióbeli tisztségét, olyan politikai hatalomra tett szert, amely szövetségi szinten is nagy befolyást biztosít a számára. Az oligarchák régióbeli szerepének a pozitívuma, hogy modern menedzsmentet hoztak magukkal, s krembéli kapcsolataik megtanították õket arra, hogy fogják vissza magukat a gátlástalan vagyonszerzésben. Közremûködésükkel fejlõdtek a régiók, az olaj- és a gázipar, a fémfeldolgozás, a szénbányászat. Mi akkor a probléma? A képviselõválasztások közeledtével kiderült, hogy az oligarchák Putyin országlása alatt sem hajlandóak lemondani arról, hogy részt kérjenek a politikai hatalomból, sõt, bírálóik szerint, ma már a parlament "privatizációjára" készülnek. Ami azt jelenti, hogy hatalmas vagyonukkal egy-egy párt mögé állnak, s annak sikere esetén, többé nem a Kreml, hanem az üzleti világ fogja diktálni mikor, mit tegyenek. Ez a mostani erõviszonyok felborulásával fenyegeti az orosz vezetést. A stabilitást veszélyezteti az oligarchák egymás elleni harca is, amelybe idõrõl-idõre bevonják a politikai élet szereplõit. A JUKOSZ olajvállalat ellen júliusban indított fõügyészségi vizsgálatot is többen azzal magyarázták: annak elnöke, Mihail Hodorkovszkij többé nem elégszik meg azzal, hogy õ az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ország leggazdagabb embere, hanem beszállt a választási küzdelembe. Úgy döntött, hogy a liberális ellenzék mögé áll, sõt annak a lehetõségét sem zárta ki, hogy 2008-ban megpályázza az elnöki posztot. Oroszország másik jelentõs oligarchája, Roman Abramovics már óvatosabb: Csukcsföld elsõ embere úgy döntött, legközelebb már nem indul a kormányzó-választáson, inkább külföldön fekteti be pénzét. Mások úgy igyekeznek kivédeni az ellenük indított támadásokat, hogy részvényeik egy részét transznacionális vállatoknak adják el. Állítólag a JUKOSZ vezetõi is ilyen terveket szövögetnek. Mi lesz a kilencvenes évek elején, gyakran törvénytelenül szerzett hatalmas vagyonok sorsa? Van, aki visszavenné a vagyont. Putyin elnök nem tartozik közéjük. Kijelentette: a privatizációt nem vizsgálják felül, de a törvények betartását elvárja a vállalkozóktól. Találóan jegyezte meg Pavlovszkij politológus: "Ha megismételnénk a kilencvenes évek elejének félvad privatizációját, új, más összetételû oligarchia születne. Aztán várhatnánk még tíz évet, amíg megszületik az új elit. Nekünk azonban, valószínûleg, az sem tetszene". A kormány három évre szóló középtávú tervébõl is az derül ki, hogy nem számolnak a privatizáció felülvizsgálatával, sõt további privatizációt készítenek elõ. A kommunisták egyedül maradtak a társadalmi igazságosság helyreállításának jelszavával megindított kampányukkal. Mi hát akkor a megoldás? A politológusok egy része Oroszország Kereskedelmi Világszervezeti tagságától, az Európai Unióba való belépésétõl, a kis és középvállalkozók hathatós támogatásától remélné egy olyan gazdag és törvényesen dolgozó réteg kialakulását, amely háttérbe szorítani az oligarchiát. A Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Jevgenyij Primakov volt kormányfõnek más az elképzelése. Mint ez a közelmúltban kifejtette, õ megtiltaná az 1998 elõtt szerzett vagyon felülvizsgálatát, még akkor is, ha az sok törvénytelenséggel járt. Mint mondta, nem a mágnásokat félti, hanem a sokszázezer lakás- és üdülõ tulajdonost. Oroszországban a lakásállomány 62 százaléka van magántulajdonban. 2002 január elsején a privatizált vállalatok száma 129.811 volt. Ami az oligarchákat illeti, Primakov szerint a nyersanyag-kitermelõk haszna a kétszerese annak, amit a feldolgozóiparban tesznek zsebre. Ezért a túlzott hasznot megcsapolná. Nincs jele annak, hogy ezt az elképzelését keresztül tudná vinni. Valószínübb azonban, hogy ahol az ügyészség máig ható törvénytelenségbe ütközik, ott nem fog elmenni mellette. Mint Putyin megállapította, a törvények azokra is vonatkoznak, akik milliárdos vagyonokkal rendelkeznek. (2003. október.)

HÉTKÖZNAPI GYILKOSSÁGOK

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Kutyája másodszor már nem menthette meg

Az orosz törvényhozás alsóháza képviselõjének, Vlagyimir Golovljovnak a meggyilkolása nagy visszhangot váltott ki Moszkvában. Van, aki politikai merényletrõl, van, aki az általa elkövetett bûnök miatti leszámolásról beszél. Volt már ilyen — mondják Moszkvában, amikor kiderült, hogy szerdán moszkvai lakása elõtt meggyilkolták az állami duma képviselõjét. Nem Golovljov az elsõ olyan képviselõ, akivel brutálisan végeztek. 1994-ben agyonlõtték Andrej Ajzderdziszt, állítólag kereskedelmi, banki tevékenysége volt szálka egyesek szemében. Ugyanebben az évben Moszkvában agyonverték Valentyin Martemjánovot. 1995-ben Szergej Szkorocskinnal végeztek a Moszkva melletti Zarajszkban, ezúttal is a kereskedelmi tevékenység szerzett ellenségeket. Ekkor ölték meg a Csitai megyében Szergej Markidonovot is. 1998-ban a Moszkvai megyében lévõ nyaralójában számoltak le Lev Rohlinnal. Képviselõtársát, Galina Sztarovojtovát viszont szentpétervári házának bejáratánál érték utol a gyilkosok. 2001-ben Basir Kodzojev, az alsóház ingusnemzetiségû képviselõjénekdzsipjére nyitottak tüzet. S akkor még nem beszéltünk a különbözõ helyi képviselõkrõl, neves politikusokról, dúsgazdag üzletemberekrõl, vallási vezetõkrõl, ügyészekrõl, újságírókról, jogászokról, miniszterekrõl, rendõrtisztekrõl, bankelnökökrõl, gyárigazgatókról, polgármesterekrõl vagy azokról, akik a képviselõk munkáját segítve tették ki magukat a veszélyeknek. Vlagyimir Golovljov nem tartozott azok közé, akinek a neve széles körben ismert lett volna. Halála és még inkább az élete azonban sokat elárul az oroszországi viszonyokról. Érthetõ, ha párttársai politikai gyilkosságról beszélnek, hiszen a Liberális Oroszország mozgalomhoz tartozó 45 éves képviselõt erõs szálak fûzték a politikához. A Liberális Oroszország nem igazi ellenfele Vlagyimir Putyinnak, azzal azonban mindenképpen felhívta magára a figyelmet, hogy idõrõl idõre hadat üzent a Kremlnek. Például akkor, amikor a kegyvesztetté vált, gazdasági bûncselekményekbe keveredett Borisz Berezovszkij mögé felsorakozott. Túlzás, persze, felsorakozásról beszélni, hiszen a mozgalomnak mindössze öt képviselõje volt a dumában Golovljovval együtt. Ôk öten azonban elég nagy vihart voltak képesek elõidézni. Bemutatták például Berezovszkij dokumentumfilmjét, hogy megpróbálják bizonyítani: a csecseneknek tulajdonított lakóházrobbantásokat az orosz titkosszolgálat szervezte. Most könnyû erre hivatkozva áldozatnak bemutatni azt az embert, akit kutyasétáltatás közben agyonlõttek. Csakhogy Golovljov egyáltalán nem volt hétköznapi politikus. Az orosz internetes újságok töméntelen mennyiségben és végtelen hosszúságban taglalják azokat a bûncselekményeket, amelyekkel a képviselõt vádolták és vádolják. Talán a legteljesebb képet a Kompromat.ru internetes újság rajzolja fel. Eszerint Golovljov ellen a cseljabinszki ügyészség azért indított eljárást, mert az elmúlt évtizedben az állami vagyonügynökség területi vezetõjeként milliókat tett zsebre. Ami már csak azért is figyelemre méltó, mert a képviselõ már háromszor bekerült a törvényhozásba, sõt a költségvetési és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html adóbizottság egyik vezetõjeként nagy befolyásra tett szert. Kitüntetései azt sugallták, hogy rászolgált az elismerésre. Kétségtelenül sokat tett — a kérdés csak az, kinek a javára. Több mint 80 orosz vállalat, többek között az uráli fémkombinátok privatizációjában játszott fõszerepet. Eközben gyárak, újságok, sõt még hajók tulajdonosi jogát is megszerezte magának. A cseljabinszki ügyészségen 260 kötetet tesz ki az a bûnlajstrom, amelyben az õ és több mint húsz társának a tetteit sorolják fel. Hatalommal való visszaéléssel, csalással és korrupcióval vádolják õket. A büntetõügy immár öt éve tart, anélkül, hogy a végére értek volna. Bár Golovljov mentelmi jogát az állami duma tavaly novemberben megvonta, elõzetes letartóztatásához azonban nem járult hozzá. Mivel magát a fõszereplõt évekig nem voltak képesek vallomásra bírni, a többi vádlottat sem ültethették a vádlottak padjára. Pedig lett volna miért. A Kompromat.Ru internetes újság annyi disznóságot sorol fel, hogy egy könyv is kevés lenne ahhoz, hogy mindenrõl pontos és hû képet lehessen alkotni. Persze nem is érdemes. A felületes ismeretek is elegendõek ahhoz, hogy felfogjuk, mi folyt Jelcin Oroszországában. Miközben a kilencvenes évek elején a nagy befolyással rendelkezõ Csubajsz Moszkvában a cseljabinszki privatizáció sikereirõl beszélt, Golovljov mellére tûzték a Haza szolgálatáért kitüntetést. Miért is? Mint ahogy egy ismert uráli vállalkozó mondta: A törvény a privatizáció három formáját írta elõ. Cseljabinszkben egy negyediket találtak ki. Sok minden, amihez a területi vagyonügynökség ingyen hozzájutott, Golovljov és a hozzá közel állók magántulajdona lett. Ehhez, természetesen, sok munka és sok aljasság kellett. Egyikben sem volt hiány. Semmitõl sem riadtak vissza. Jellemzõ például, hogy a törvénytelenségekben jelentõs szerepet vállaló Joszif nevû alapítvány létrehozását úgy biztosították, hogy az alapító okiratban egyszerûen aláhamisították a városi vezetés hozzájárulását bizonyító aláírást. Mivel senki nem tudta, mi ez az egész privatizáció, Golovljov minden kérésének eleget tettek. Azt hitték, Moszkva embere mindent tud. Azt mindenképpen tudta, hogyan csapjon be mindenkit. A Joszif alapítvány ingyen átvette a vállalati kollektívák részvényeinek egy részét, aki ellenkezett, azt azzal fenyegették meg, hogy komoly gondjaik lesznek. A Cseljabinszki megye 89 vállalatának igazgatója beadta a derekát, és anélkül, hogy tudott volna róla, gyakorlatilag lemondott a gyári kollektíva vagyonának egy részérõl. Amit a kitüntetett képviselõ és társai aztán zsebre vágtak. Méghozzá úgy, hogy egyszerûen privatizálták a Joszif alapítványt is — minden pénzével együtt. Több százmillió dollárról volt szó! A hihetetlen nagy pénzeken Golovljov és két embere osztozott. Csak néhány gyárigazgató követelte vissza a részvényét, aki nagyon kiabált, vissza is kaphatta — ha kifizette az árát. Aztán következtek a kárpótlási jegyek. Ezek ellopásához hozták létre A lakosság szociális védelme elnevezésû alapítványt. Viccnek is rossz, de ennek alapítója a Joszif nevû alapítvány volt. A cél a régi: meglopni a lakosságot. Ebben is Golovljov embere játszik fõszerepet. Tízezrekkel hitették el, hogy itt van a pénzük a legnagyobb biztonságban. Több mint 200 ezer cseljabinszki ember, sok kisnyugdíjas dõlt be a mesének. Golovljovék bankot is alapítottak, hogy a privatizációs pénzeket kezelni tudják, és még arra is rátegyék a kezüket, amire korábban nem sikerült. Az is elõfordult, hogy lenyúlták azt a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html privatizációból befolyt pénzt, amit az államkincstárba kellett volna befizetni. Aki ennyi bûncselekmény láttán felemelte a hangját, azt nyugdíjba kényszerítették vagy eltávolították, és helyére a saját emberüket ültették. De az ellenállók közül akadt olyan is, aki tisztázatlan körülmények között meghalt. Golovljov annyira biztos volt a dolgában, hogy nemcsak szellemi vezetõként dolgozott a létrehozott intézményekben, de még formálisan, hivatalosan is részt vett a vezetõ szervek munkájában. Akkor sem távozott, amikor bekerült a törvényhozás alsóházába. Hogy a lopott pénzeket jó helyen tudják, különbözõ manõverekkel egy részüket külföldre juttatták. Pénz pedig bõven befolyt a kasszába, hiszen nem volt ritka, hogy 650 százalékos hasznot hozott egy-egy törvénytelen akció. Úgy tûnik, Golovljovnak minden sikerült, egy dolgot kivéve. Be akart kerülni az Orosz Föderáció Szövetségi Tanácsába, és egyidejûleg a megye kormányzói tisztét is el akarta nyerni. Többek között a privatizációban játszott elévülhetetlen érdemeire hivatkozva. Ez azonban nem jött öszsze. Maradt számára az állami duma, ahová moszkvai segédlettel bekerült. A cseljabinszki privatizációt ezután is az õ emberei folytatták. De nem nélküle. Golovljov idõrõl idõre feltûnt Cseljabinszkban, és megvívta a maga tisztességtelen csatáit annak érdekében, hogy még több pénzt harácsoljon. Nagy harc folyt a legnagyobb fémkombinátok részvényeiért. Elõfordult, hogy egy részvénycsomaghoz úgy jutottak áron alul, hogy meg sem hirdették az eladást. Versenytárs nélkül 300 millió rubelt fizettek az egész térség óriásának, a Magnyitogorszki fémkombinátnak a részvényeiért, két hét múlva pedig 3 milliárd 400 ezer rubelért eladták. Már vicc számba megy, hogy hivatalosan még azokat is Golovljov adósai közé sorolták, akiket meglopott. Amúgy Moszkvában négy olyan villa áll, amelyet több millió dollárért, a cseljabinszki betéttulajdonosok pénzén építtetett Golovljov és három társa. Mindezek után furcsa arról hallani, hogy Golovljov politikai leszámolás áldozata. Bár nincs kizárva annak a lehetõsége, hogy a képviselõ nemcsak a gazdasági életben, hanem a politikában is hazudott. Becsapta a Jobboldali Erõk szövetségét, amelyik harmadszorra a törvényhozás alsóházába juttatta. Ezek a jobboldali politikusok most arról beszélnek, hogy az igazságügyi szerveknek nem sikerült elegendõ bizonyítékot összegyûjteniük a képviselõ ellen. Áldozatai azonban nem ilyen elnézõek. Azzal az ötven neves politikussal szemben sem, akiket Golovljov megnevezett, amikor azokat sorolta: kik támogatták privatizációs elképzeléseit, sõt mintha részt is vettek volna az ügyletekben. Ezek közé volt kormányfõket, vezetõ gazdasági szakembereket sorolt, többek között Viktor Csernomirgyint, Jegor Gajdart, Anatolij Csubajszt. Berezovszkij szerint a gyilkosság szálai a Kremlbe vezetnek, a merényletet az ellenzéknek szóló figyelmeztetésnek szánták. Mások, akik szintén a hatalom csúcsain keresik a felelõsöket, arról beszélnek, hogy a Golovljov által bemártott politikusok bosszújáról van szó. Sok a kérdõjel. Egy valami azonban biztos. Golovljovot néhány hónappal ezelõtt kutyája mentette meg attól, hogy támadója megölje. Túl sok ellensége volt azonban ahhoz, hogy egy kutya elegendõ lett volna az újabb merénylet kivédéséhez.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html (2002. augusztus.)

Hétköznapi gyilkosságok Oroszországban

A meggyilkolt ember látványa mindig sokkoló, az oroszok mégis kénytelenek tudomásul venni, hogy ez is hozzátartozik a hétköznapjaikhoz. Egymást követik a merényletek, és remény sincs arra, hogy minden bûncselekménynek a végére járjanak. Vajon honnan verbuválódik ez a sok bérgyilkos? Honnan tõrt felszínre a gátlástalan leszámolási kedv? Valószínûleg azok adják erre a legkevésbé elfogadható, tárgyilagos választ, akik az orosz lélek rejtelmeiben keresik az okokat, s mindenáron dosztojevszkiji magyarázatokat keresnek a fiatal demokrácia visszataszító jelenségeire. A lélek útvesztõinél sokkal kézenfekvõbb magyarázat is van arra, milyen forrásból merít az orosz alvilág. Az elmúlt évtizedek minden szigora ellenére, vagy éppen azért, kialakult a társadalomnak egy olyan rétege, amely megtanulta, hogyan játszhatja ki a törvényeket annak érdekében, hogy megtömje a zsebét. A brezsnyevi korszak kiskirályai és bürokratái tökélyre vitték azt a taktikát, amely ötvözte a hatalom kiszolgálását és egyidejûleg a meglopását. A korrupció, a bûnözés nem új jelenség Oroszországban, ami új: az a rablás mértéke. Ez a hatalmas ország a szovjet korszakban is együtt élt az alvilággal, de akkoriban könnyebb volt kordában tartani a bûnözõket. Nemcsak azért, mert ha keresztezték a politika útjait, kíméletlenül lecsaptak rájuk. Azért is, mert a pénzszerzési lehetõségek korlátozottak, a tét pedig a mainál sokkal kisebb volt. A szovjet korszakkal ellentétben manapság a szabadrablással óriási vagyonok koncentrálódtak, s ezek a vagyonok vonzzák azokat, akik az osztozkodásból kimaradtak. A hatalom a jogi mérlegelést félretéve ma nem számolhat le a gyanús elemekkel, hanem körültekintõen kell kezelnie minden egyes ügyet. Márpedig ahhoz, hogy egy bûncselekményre fény derüljön, sok-sok év szükséges, s ez alatt egérutat nyerhetnek a legügyesebbek. Számuk félelmetesen nagy. Mintha valamennyien kijárták volna a nyugati maffiák iskoláit: mindent tudnak, amit tudni kell ahhoz, hogy kijátsszák a törvényt, és meglopják az országot. Egy valamiben különböznek csak nyugati társaiktól: sokkal kegyetlenebbek náluk. Ez sem új vonása az oroszországi bûnözõknek. A vérbosszún nevelkedett kaukázusiak jelenléte eleve meghatározta a nyers játékszabályokat a kriminalisztika világában, s az oroszokat is arra ösztönözte, hogy módszereikben soha ne válogassanak. Amikor augusztusban agyonlõtték Vlagyimir Golovljovot, az állami duma képviselõjét, többen annak a meggyõzõdésüknek adtak hangot, hogy Oroszországban beköszöntött a politikai gyilkosságok korszaka. Azóta a merényleteknek újabb politikusok estek áldozatul, mégsem a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html gyilkosságok politikai jellegét hangsúlyozzák a megfigyelõk. Ellenkezõleg. Az a vélemény dominál, hogy minden gyilkosságot a pénz mozgat, a leszámolások mögött az üzleti világ áll. Az elmúlt évek számos merénylete mögött lehet felfedezni pénzügyi motivációt. Kereskedelmi vagy banki tevékenységük miatt több képviselõvel végeztek riválisaik, mindig lehetett azonban olyan szálat találni, amire hivatkozva politikai áldozatnak tûntethették fel a kivégzetteket. Csakhogy ez a fajta tálalás egyre nagyobb akadályokba ütközik. Már a Golovljovval való leszámolás is arra hívta fel a figyelmet, hogy egy-egy politikus élete menthetetlenül összefonódott az üzleti világgal, s nem egy esetben az alvilággal. A cseljabinszki ügyészségen 260 kötetet tesz ki az a bûnlajstrom, amely Golovljov és társai cselekedeteit sorolja. A hatalommal való visszaélés, a csalás, a korrupció megannyi esetét tárta fel a vizsgálat. Golovljov az állami vagyonügynökség területi vezetõjeként gyári kollektívák sokaságát károsította meg, és társaival több százmillió dollárt sikkasztott. Még el sem ült a Golovljov elleni merénylet miatti izgalom, amikor néhány nappal késõbb a szibériai Novoszibirszk közelében lelõtték a 41 éves Anatolij Karpunyint. A városi önkormányzat képviselõje olyan bizottságokban dolgozott, amelyekben költségvetési kérdésekrõl, adóügyekrõl, gazdaságfejlesztési tervekrõl határoztak. Ráadásul Karpunyin egy üzlethálózat tulajdonosaként is felhívta magára a figyelmet, és az Urálon túli terület egyik legnagyobb piacának igazgatóhelyetteseként is sok ellenséget szerzett magának. Túl nagy pénz összpontosult a kezében, amikor döntési helyzetbe került. Az ellene elkövetett merényletet megelõzõ hetekben kezdtek intenzívebben foglalkozni azzal, hogy a piaci részvényeket átadják a novoszibirszki önkormányzatnak. A tulajdon újrafelosztása vezethetett a vele való leszámoláshoz. Karpunyin is úgy járt, mint egy évvel korábban Novoszibirszk helyettes polgármestere, akihez a tulajdonváltás kérdései tartoztak, vagy mint a piac egyik vezérigazgató-helyettese, akinek a holtteste decemberben került elõ. Bérgyilkosokat manapság nemcsak akkor bérelnek fel, amikor a pénzügyi vitákat, a tulajdonszerzési kérdéseket leszámolással szeretnék eldönteni. A 47 éves Leonyid Volkovot azért ölték meg augusztus második felében, mert a Lokjanszki terület adminisztrációjának a vezetõjeként utasítást adott a leggazdagabb üzletemberek adóbefizetéseinek az ellenõrzésére. A nyári merényleteket még meg sem emésztették az emberek, s máris jött az õszi hullám. Ennek a legdöbbenetesebb esete nem csupán a gyilkosok brutalitását bizonyította, hanem még inkább azt: manapság Oroszországban minden megtörténhet. Még az is, hogy kivigyék az országból az aranytartalékot. De kezdjük az elején. Moszkva szívében, az Új Arbaton október 18.-án néhány méterre a rendõrposzttól hangtompítós pisztollyal tarkón lõtték a Magadani megye kormányzóját. Valentyin Cvetkov rögtön meghalt, mellette álló helyettesét elkerülte a golyó. A profi bérgyilkos olyan szakszerûen végezte a dolgát, hogy még a szemtanuk sem vették észre, mi történt. Azt hitték: Cvetkov rosszul lett, ezért zuhant a földre. A merénylõnek nem esett nehezére a közelben átöltöznie, és fegyverétõl megszabadulva, autóval egérutat nyernie. A bérgyilkos, akinek minden mozdulatát rögzítették az utcai kamerák, rendkívül magabiztosan,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html és mint a nyomozók megállapították, pimasz könnyedséggel végezte a dolgát. Ebben nincs semmi rendkívüli. Hasonló esetekben ez szokott történni. Arra viszont már többen felkapták a fejüket, hogy Vlagyimir Putyin telefonon rögtön részvétét fejezte ki az özvegynek, és a fõügyészt, meg a belügyminisztert bízta meg a nyomozás személyes felügyeletével. Ami önmagában is a merénylet rendkívüli jellegére utal. Oroszországban Magadan neve az aranyéval rokon. Az ország idén mintegy 170 tonna aranyat termel ki, és ezzel Dél-Afrika, az Egyesült Államok és Ausztrália után a 4. helyet foglalja el a világon. Általános vélemény szerint az illegális kitermelés 10 százalékkal növeli a hivatalos számokat. Az orosz költségvetéshez 400-500 millió dollárral járul hozzá az iparág. A Magadani megye az elsõ az arany kitermelésében. Ebben az 1 200 000 négyzetkilométer területû, gyér lakosú megyében több mint 260 üzem foglalkozik az arannyal. 2001-ben 30,6 tonna aranyat állítottak elõ. Cvetkov meg volt gyõzõdve arról, hogy a terület természeti kincseinek a harminc százaléka a feketekereskedelemben cserél gazdát. Ezért megszigorította a kitermelés és a szállítás ellenõrzését. Kezdeményezésére 88 gyártól megvonták az aranykitermelésre adott engedélyt, 12 kereskedelmi egységgel pedig azért szakítottak, mert bûnözõk ellenõrzése alatt állottak. Cvetkov véget vetett annak a gyakorlatnak, hogy az egész arany-mennyiséget ingusbûnözõi szervezetek vásárolják fel, Törökországba és a Közel Keletre szállítsák, hogy aztán nem jó minõségû divatékszereket készítsenek belõle oroszországi eladásra. Az ignus bûnözõk sokat vesztettek azon, hogy a korábban bevált módszereket többé nem alkalmazhatták. Azt is sérelmezték, hogy Magadánban új gyár épült, ahol a kitermelt aranyat megtisztították, és tömbökbe olvasztották. A régi bûnözõi mechanizmus nem mûködhetett tovább. Cvetkov halálának a nyomozásakor a kaukázusi vérbosszú lehetõségével is számolni kell. De ez még nem minden. Az utóbbi idõben az állami számvevõszék nagy figyelmet szentelt Magadannak, miután arra a következtetésre jutott, hogy valami nincs rendben a megyének, s az arany iparágnak korábban nyújtott hitelek felhasználásával és visszafizetésével. A számvevõszék szerint az 1992 és 2000 között aranyban kiadott hitelek összege 982 millió dollár volt, annak tetemes része a megyét kötelezi. Cvetkov azonban nem sietett visszafizetni a tartozást a központi költségvetésnek, mert a megyei feladatok és tervek realizálásához kellett a pénz. Az sem lehet véletlen, hogy két nappal a magadani kormányzó meggyilkolása elõtt állapodtak meg külföldi befektetõkkel arról, hogy a Magadani megye eladja a kanadai Kinross társaságnak a régió legnagyobb aranyérc társaságának az összes részvényét. Ilyen elõzmények után az orosz sajtó gyanúja az arany felé fordult. Az elmúlt tíz esztendõben több olyan gyilkosságot követtek el, amelyeket kapcsolatba hoztak az arany kitermelésével. 1992-ben egy jekatyerinburgi bankárnak kellett meghalnia, mert illegális arany-megmunkáló mûhelyeivel ellenségeket szerzett magának. 1993-ban egy kuzbasszki bankigazgatóval végeztek, miután az aranyüzlet iránt kezdett érdeklõdni. 1998-ban a szmolenszki almáz- és aranymegmunkáló üzem vezetõjével számoltak le.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Cvetkov tehát nem az elsõ áldozata az arany-üzletnek. De kétségtelenül az õ megölése rengette meg leginkább a politikai életet. Az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilapban megjelent leleplezés szerint Cvetkov eltávolítása kapcsolatban van a XX. század legnagyobb szélhámosságával. Szergej Sasurin képviselõ azt állítja, hogy õ többször figyelmeztette Cvetkovot a veszélyre. Ez pedig azzal volt összefüggésben, hogy 1992-93-ban Oroszországtól 786 tonna aranyat loptak el. Sasurin szerint a fõügyészségen magalakított különleges nyomozócsoport a közelmúltban megállapította, hogy Oroszország három esztendõ alatt kitermelt aranyát valóban ellopták. Azok a pilóták, akik az aranyat kivitték az országból, vallomást tettek, és bizonyítékokkal szolgáltak. Ma már azt is tudják, hogyan vett részt az ügyben a központi bank, egy sor kereskedelmi pénzintézet, és milyen trükköket alkalmaztak a lopás álcázására. 1993-ban a Szovjetunió, a kommunista párt és a szövetkezetek aranyát nem a politikai erõk osztották fel egymás között, hanem a bûnözõk klánjai szerezték meg maguknak. Övék lett az országból kivitt arany olyan idõszakban, amikor az országnak égetõen szüksége lett volna rá. Szergej Sasurin elmondta, hogy a Aerosztan tatár légitársaság két IL típusú teherszállító repülõgépe a kilencvenes évek elején rendszeresen leszállt Szibéria és a Távol Kelet repülõterein, hogy aztán aranyszállítmányaival Belgiumban, Nagy Britanniában, Svájcban, Lichensteinben és Németországban landoljon. Még ausztrál bankokban is orosz arany fekszik, és valakiknek ma is pénzt fial. Például azoknak a magas tisztséget betöltõ hivatalnokoknak, akik annak idején engedélyt adtak az arany kivitelére, vagy nem voltak hajlandóak észrevenni a nagy tömegben kiszállított értéket. Ezek az emberek szavakban ma a korrupció ellen harcolnak. Sasurin meg is nevezi azokat, akik az ügyben szerepet vállalhattak: a fõügyészség magas beosztású tisztviselõit és a moszkvai vezetés hivatalnokait. A legérdekesebb név Jegor Gajdaré. Az ismert reformer 1992-ben Jelcin miniszterelnöke volt, 1993-tól az Elnöki Tanácsadó testület tagjaként tett szert nagy befolyásra, 1994-tõl pedig Oroszország Demokratikus Választása néven hozott létre parlamenti frakciót, és egy ideig potenciális elnökjelöltnek tekintették. A lopott aranynak köszönhetõen néhányan megszerezték a hazai gazdaság legjövedelmezõbb iparágait, és hihetetlen gazdagságra tettek szert. Tíz év telt el azóta, hogy az aranyat ellopták, de csak most nyáron került sor arra, hogy a két repülõgép négy legénységét kihallgassák. A fõügyészség különlegesen fontos ügyekkel foglalkozó nyomozója, Zaur Hakimov vezette a kihallgatást. Néhány nappal az után, hogy Moszkvába hozta a kihallgatások jegyzõkönyveit, a Moszkva-folyóban találtak rá a hullájára. Megállapították, hogy megfojtották. A hivatalos verzió szerint hétköznapi rablás áldozata lett… Az Argumenti i Fakti moszkvai hetilap szerint nem az arany ellopása az egyetlen bûntény, amelyre fény derült a XX. század legnagyobb csalásával kapcsolatban. Csak úgy "mellékesen" elloptak 5700 KamAZ teherautót is. Ez a lopás is a gajdari idõkig nyúlik vissza, amikor 6 milliárd rubel hitelt nyújtottak a KamAZ gyárnak, csakhogy a pénz a gyár helyett kereskedelmi bankok útvesztõit járta meg. Ahhoz, hogy a gyár megkapja a pénzt, teherautókkal kellett fizetnie. Ezek a teherautók azonban nem az orosz parasztokhoz kerültek, mint ahogy ezt állították, hanem Kínába, Laoszba és Kambodzsába. Méghozzá az eredetileg meghatározott ár sokszorosáért.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Hogy a nyomokat eltüntessék, tûzvész pusztított a KamAz üzemeiben, minden elégett, ami egy nyomozáshoz támpontul szolgálhatott volna. A befolyt hatalmas pénzek aztán jó szolgálatot tettek azoknak, akik az aranyra rá akarták tenni a kezüket. Az egész ügy túl szövevényes ahhoz, hogy minden szálát nyomon követhessük. Ami viszont a moszkvai lap szerint bizonyosra vehetõ, hogy Cvetkov meggyilkolását magas moszkvai körökben szervezték meg. S, ha ez így van, aligha derülhet fény az ügy minden részletére. Még Cvetkov életében is gyakori jelenség volt, hogy az arany- csempészeten lebukott bûnözõk egy-két év alatt kiszabadultak a börtönbõl, miután igen gazdag jótevõik utánuk nyúltak. Vajon most is ott folytathatják, ahol abbahagyták? Téved, aki azt hiszi, hogy az arany vagy a KamAz teherautók ellopása az orosz kapitalista fejlõdés legvisszataszítóbb jelensége. Ezért a címért versenyben van a volgai autógyárnak otthont adó Togliatti városa is, amely a kilencvenes években valóságos oroszChicagóvá nõtte ki magát. Ötszáz ember esett áldozatul annak a kíméletlen harcnak, amely az autógyártás feletti ellenõrzés megszerzéséért folyt! A városi temetõben akad olyan nem hivatalos idegenvezetõ, aki néhány rubelért beavatja az idelátogatót a kilencvenes évek elejének apróbb-nagyobb titkaiba. Az egykori sírásó ugyanis jól emlékezik azokra a napokra, amikor látástól-vakulásig ásták a sírokat, és nem gyõzték munkával, annyi volt az agyonlõtt áldozat. 1993-ban volt olyan hónap, amikor 70 embert öltek meg. 1994-ben utcai tûzharcban csaptak össze a rivális bandák. 1998-ban azzal a vezérrel számoltak le, aki 1992-ben vette át a stafétabotot agyonlõtt elõdétõl, és sikeresen egyesítette a Volga-menti banditákat. Megszerezték az ellenõrzést a futószalagról lekerült gépkocsik felett, és hatalmas összegekkel károsították meg az üzemet. Borisz Berezovszkij oligarcha is megcsinálta itt a maga üzletét. Mivel az exportra szánt Zsiguli a belföldi árnak a felébe került, többszázezer gépkocsit formálisan exportáltak, valójában azonban a hazai piacon értékesítettek. Ez a gyárnak évente 150 millió dollárjába került, az ügylet lebonyolítói ugyanennyit nyertek vele. A temetõbe Mercedesszel látogató egykori bajtársak ma sem panaszkodhatnak anyagi helyzetük miatt. Az egyik moszkvai hetilap ironikusan azt írta, már nem maradt kit megölni Togliattiban. Úgy látszik azonban, hogy tévedett. A harc ötévi szünet után ismét fellángolt. Már megint gyilkolnak, és temetnek. Ezúttal a csecsenek is belekeveredtek az üzleti háborúba. Õket is izgatni kezdték az autógyári lehetõségek. Mint kiderült, manapság háromezer dollárt kér egy bérgyilkos azért, hogy munkához lásson Togliattiban. Valószínûleg emelkedni fog a tarifa, mert a kockázat is nagyobb, mint korábban. 17 bérgyilkosság elkövetéséért ugyanis tíz banditát ültettek a vádlottak padjára. Áldozataik között ismert emberek vannak, többek között a rendõrség banditizmus elleni osztályának a vezetõje. Arra a kérdésre azonban, hogy ezzel a mostani perrel, lehet-e végre ünnepelni a banditák feletti gyõzelmet, a Togliatti ügyészség egyik nyomozója szkeptikus választ adott. Szerinte a volgai autógyár olyan, mint a lakmusz-papír. Sok mindent elárul az országos állapotokról. Márpedig az ország könnyen termeli és újratermeli a banditákat - egyeseket eltemet, másokat felemel. Ezért a leszámolásoknak valószínûleg még sokáig nem lesz vége. A volgai autógyárban is azt mondják, ha békét akarsz, készülj a háborúra.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az alvilág mindaddig háborúzni fog, míg azt kifizetõdõnek tartja, míg az erõtlen állammal szemben képes lesz a sikeres manõverezésre. Sajnos nemcsak az aranyra, nemcsak a gépkocsira vetett szemet. Nagy valószínûséggel az atomra is. Augusztus 18.-án eltûnt Szergej Bahvalov, ismert orosz atomtudós. Tíz nappal késõbb megcsonkított holttestét megtalálták Krasznojarszk közelében. A nyomozók véleménye megoszlik a történtekrõl, mindenestre hajlanak arra, hogy az ügy végére pontot tegyenek, mondván banditák közötti leszámolás véletlen áldozata lett a tudós. Arra a kérdésre azonban nem tudnak a nyomozók válaszolni, ki hívta fel telefonon Bahvalovot a meggyilkolása elõtti estén, ki hívta el a találkozóra, s milyen céllal? Márpedig a Krasznojarszki egyetem fizikai kémiai tanszékének vezetõje nem volt akárki. Rendkívüli képességeit abból is le lehet szûrni, hogy õ kapott megbízást az elsüllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró nukleáris reaktorának a hasznosítására. Ennél is fontosabb, hogy Bahvalov nemzetközi szaktekintélynek számított a plutónium-kutatásban. Oroszország neki köszönheti, hogy nukleáris programjában dollár-milliárdokat takarított meg. S takaríthatott volna meg a jövõben is, ha nem rabolják el, nem kínozzák meg, és nem ölik meg. Szadista módon bántak el vele, és ez arra készteti a biztonsági szolgálatokat, hogy annak a lehetõségét is megvizsgálják, vajon az emberrablás és gyilkosság mögött nem az húzódik-e meg, hogy az orosz atomtitokhoz egyesek közel akartak férkõzni. A Katonai Akadémia stratégiai atomfegyverekkel foglalkozó központjának tudományos vezetõje már egy évvel ezelõtt arra figyelmeztetett, hogy mintegy 200 olyan terrorista csoport van világszerte, amelyik atomfegyver megszerzésére törekszik. Az ENSZ az al-Kaida terrorszervezet tõkéjét még mindig 300 millió dollárra becsüli, ami azt jelenti, hogy nem szûkölködik pénzben, amikor tudósokat igyekszik megvenni céljai eléréséhez. Ideális terep a volt Szovjetunió, ahol még az atomtudósok bérének a kifizetése is akadályokba ütközik, nem beszélve arról, hogy a meglévõ atomkészletek feletti ellenõrzés is sok gondot okoz. Több jel arra utal, hogy az atomfegyver-gyártás technológiájának fontos elemeihez illetéktelenek is hozzá férhettek. Különösen aggasztónak tartják, hogy a Szovjetunió széthullása után Kazahsztánban vált ez lényegesen könnyebbé. Az, hogy nem túlzottak az aggodalmak azon is lemérhetõ, hogy nemrégiben Novoszibirszkben lecsaptak egy bandára, amelyik nukleáris technológiai kísérleteket folytatott. A lebukott emberek egy olyan épületben dolgoztak, amelyik a szibériai katonai körlethez tartozik. Itt béreltek helyiséget. Csak idén öt olyan csoportot lepleztek le Oroszországban, amelyek a nukleáris kutatáshoz nélkülözhetetlen ozmium-187 nagy mennyiségben való eladását készítették elõ. Az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilap értesülése szerint, nyáron a csecsenföldi helyzetrõl készült jelentésben arról tájékoztatták az orosz elnököt, hogy Kazahsztánból Moszkván keresztül ügynökök érkeztek Csecsenföldre radioaktív anyagokkal, amelyeknek értéke 50-60 ezer dollár grammonként. Az ügynökök a mudzsahedineknek ajánlják árujukat. A moszkvai hetilap azt állítja, hogy a volt Szovjetunió területén az atomfegyvernek valamennyi komponense megvásárolható. Ha ehhez még egy tudóst is tudnak szerezni, a fegyver összeállítható. Ezért olyan aggasztóak az orosz tudósok körüli gyanús esetek, az eltûnések, a gyilkosságok. Ezúttal nem arról van szó, mennyit tesznek zsebre a különbözõ bandák

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Oroszországban, vagy hogyan károsítják meg az orosz költségvetést, hanem arról, mennyire érezheti magát biztonságban a világ. Bahvalov, úgy látszik, nem adta be a derekát, ezért kellett meghalnia. De, hány atomtudós tûnt még el, és vajon hol vannak most? (2002. november.)

A gyilkosságok zavartalanul folytatódnak

Április 17.-ét nem fogják megjegyezni az orosz emberek. Nem határkõ ez a nap, nem valaminek a kezdete, és sajnos nem is a vége. Ott fekszik Moszkva utcáján egy lelõtt politikus, ugyanolyan pózban, mint ahogyan sorstársa, Vlagyimir Golovljov, az állami duma képviselõje feküdt néhány hónappal ezelõtt. Azon a csütörtöki napon, Szergej Jusenkov este hat óra tájban az állami dumából tartott otthonába. Elköszönt a sofõrjétõl, miután megkérte, másnap reggel jöjjön érte. Alighogy elindult a ház kapuja felé, a boltív alatt meglapult gyilkos több lövést adott le rá. Az egyik golyó a szívét érte, rögtön meghalt. A húsz perc múlva kiérkezõ mentõnek már semmi dolga nem akadt. A hangtompítós Makarov típusú pisztoly ott hevert a megölt ember teste mellett. Hasonló esetekben mindig az üzleti kapcsolatokat veszik górcsõ alá, mivel általában a pénz a gyilkosságok mozgató rugója. Így volt ez tavaly Golovljov esetében is. Bár akkoriban többen annak a meggyõzõdésüknek adtak hangot, hogy Oroszországban beköszöntött a politikai gyilkosságok korszaka, hamarosan kiderült, hogy a képviselõ befolyásos üzleti körökkel került konfliktusba. Az ügyészség eljárást indított ellene, mert az 1990-es években az állami vagyonügynökség cseljabinszki területi kirendeltségének a vezetõjeként dollármilliókkal károsította meg a privatizált vállalatok kollektíváit. A cseljabinszki ügyészségen 260 kötetet tesz ki az a bûnlajstrom, amely Golovljov és társai cselekedeteit sorolja. Jusenkov párttársai azt állítják, a most megölt képviselõnek egyetlen üzletemberrel sem akadt dolga, pénzügyei, érdekeltségei nem voltak. Ennek ellentmond az a fõügyészségrõl kiszivárogtatott hír, miszerint Jusenkovnak és Golovljovnak közös kereskedelmi projektjei voltak. Kolesznyikov fõügyész-helyettes még annak a lehetõségét sem zárja ki, hogy Golovljov és Jusenkov meggyilkolásának ügyét összevonják. Szavai arra utalnak, hogy nem hisz a merénylet politikai motivumaiban. "Miféle politikai terrorról beszélnek?..Kevesebbet kellene lopni, akkor majd nem fognak lõni!" Politikai szál mégis bõven akad. Befolyásos moszkvai körök attól rettegnek, hogy a Golovljovgyilkosság nyomozása elvezethet hozzájuk is. Ez ma azért roppant érdekes, mert Jusenkovot és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Golovljovot szoros szálak fûzték egymáshoz. Jusenkov, aki magányosan érezte magát az állami dumában, sokáig szinte csak Golovljovot tudhatta maga mellett. Sokszor látták õket együtt a parlamenti folyosókon, a büfében, az étteremben. Sok mondanivalójuk volt egymás számára. Golovljov meggyilkolása után Jusenkov célzásokat tett újságíróknak arra, hogy a kollegája elleni merénylet mögött az erõszakszervek állhatnak. Lehet, hogy amit tudott Golovljov a moszkvai elit besározódásáról, azt tudhatta Jusenkov is?! Az Argumenti i Fakti tekintélyes moszkvai lap tudni véli, hogy Golovljov halála elõtt magas rangú tisztviselõket kompromittáló dokumentumokat adott át Jusenkovnak. Ha így van, ez elég ok arra, hogy leszámoljanak vele. A gyilkosság politikai indítékára - a Golovljov-kapcsolaton kívül is - több jel is utal. Jusenkovot néhány órával az után ölték meg, hogy sajtóértekezletén bejelentette: Liberális Oroszország elnevezésû pártját 55 régióban hivatalosan is bejegyezte az igazságügyi minisztérium. A bejelentés Sztálin portréja hangzott el, ugyanis a sajtókonferenciára a National szállóban került sor, abban a teremben, amelynek falain a hotel ismert látogatóinak a festményei függnek. Lehet, hogy Jusenkonak valóban nem voltak ellenfelei a pénzügyi világban, de a politikaiban bõven akadtak. Méghozzá minden oldalról. Kemény vitái voltak a Kreml-lel, ezért Putyin elnöknek jó oka van arra, hogy tisztázza: nem a hatalom áll a merénylet mögött. A legfõbb ügyészt kérte fel arra, hogy felügyelje az eljárást, a belügyminiszter pedig különleges csoportot hozott létre a bûncselekmény feltárására. A Kreml nyilvánvalóan reményeket fûz ahhoz, hogy a merénylet szálai elvezethetnek Borisz Berezovszkij oligarchához, Putyin ádáz politikai ellenségéhez. Berezovszkij ugyanis az utóbbi idõben szembe került Jusenkovval. A Liberális Oroszország elnevezésû pártot, amelyet 2000-ben Jusenkov többedmagával alapított, Borisz Berezovszkij pénzmágnás finanszírozta. A megerõsödött párt 2002 januárjában kilépett a Jobboldali erõk szövetsége elnevezésû duma-frakcióból, mert azt túlságosan hatalom-pártinak tartotta. Ezzel Jusenkov kihívást intézett a Kremlhez, mondván, az elhagyott frakció teljes mértékben támogatta az ország vezetésének a politikáját, amely rendõri-bürokratikus rezsim megteremtését célozza. Múlt év októberében Jusenkov arra is elég erõsnek érezte magát, hogy megváljon Berezovszkijtól: elmozdította társelnöki tisztségébõl, és kizáratta a pártból. Tette ezt arra hivatkozva, hogy Berezovszkij nemcsak arra lett volna hajlandó, hogy összefogjon a kommunisták-vezette népi-hazafias blokkal Putyinnal szemben, de arra is, hogy a decemberi parlamenti választásokra készülõ kommunista pártot anyagi segítségben részesítse. Jusenkov párttársai szerint Berezovszkij ezzel csak azt demonstrálta, hogy számára kizárólag a hatalom a fontos, az elvek semmit sem számítanak. A mágnás viszont arra hivatkozik, hogy egy politikai pártnak nem lehet más célja, mint a hatalom megragadása. Az üzletember százmillió dolláros támogatásáról való lemondásban az is szerepet játszhatott, hogy amíg Putyin ellenfeléhez kötötte magát a párt, addig esélye sem lehetett arra, hogy az igazságügyi minisztérium bejegyezze. Most mindenki mondja a magáét. Putyin hívei Berezovszkij bosszúját emlegetik, sõt még a meggyilkolt politikus közvetlen munkatársai is között akadnak olyanok, akik szerint csak Berezovszkijjal volt igazi konfliktusa Jusenkovnak. A mágnás ugyanis minden áron vissza akarta

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szerezni elvesztett pártját. Ezt az is bizonyítja, hogy az ország több településén a párt szervezetei a Berezovszkijjal való szakítás után is, az oligarchával mûködtek együtt, és az õ pénzén tartották fenn magukat. Berezovszkij bûnösségének ellentmond azonban, hogy mint a párt egyik frontembere kijelentette, a Liberális Oroszország nem egyenlõ Jusenkovval, hiszen egyenként kellene valamennyi vezetõt lelõni ahhoz, hogy letérjenek a vállalt útról. A Londonban élõ oligarcha a Kreml ellen sorakoztatja fel érveit. Arra hivatkozik, hogy Jusenkov az 1999-es moszkvai és volgodonszki lakóház-robbantások ügyében nyomozott. Márpedig Berezovszkij szerint a csecsen terroristáknak tulajdonított robbantások mögött az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat áll. Ezt tavaly dokumentumfilmjében is bizonyítani igyekezett. A filmet Jusenkov vitte Londonból a moszkvai bemutatóra, és pártja a merényletek tényfeltárásában hajthatatlannak bizonyult. Társadalmi bizottságot hoztak létre az 1999-es események tisztázására. Berezovszkij szerint Jusenkov már egy évvel ezelõtt felhívta a figyelmet arra, hogy pártjának két képviselõjét összeverték, miután bemutatták a házrobbantásokról szóló dokumentumfilmet. Jusenkovot személyesen is megfenyegették. Errõl akkoriban az angol hatóságokat is tájékoztatta. Az ügyészséghez eljuttatott dokumentumokban az is szerepel, hogy röviddel a merénylet elõtt az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat nyugalmazott tábornoka életveszélyesen megfenyegette Jusenkovot. A politikus meggyilkolása idõben egybeesik azzal, hogy március 24.-én õrizetbe vették, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték a Londonban élõ Berezovszkijt. Moszkva arra hivatkozva kérte a kiadatását, hogy Berezovszkij a kilencvenes évek közepén a LogoVaz autóipari vállalat igazgatójaként 2000 Zsiguli gépkocsi értékesítésekor mai áron számolva csaknem 2 milliárd dollárral károsította meg a szamarai régió kormányzatát. Az érdekeltségei között szerepelt nemzeti légitársasággal, az Aeroflottal kapcsolatban is csalással és pénzmosással vádolják. A törvénytelenül megszerzett milliókból Berezovszkij villákat vásárolt Moszkva környékén, házat Szentpéterváron, részvényeket tévétársaságokban és újságoknál. És ez még csak csepp a tengerben, Berezovszkij kétes ügyleteivel cikkek ezrei foglalkoztak az elmúlt években. Oroszországból is azért kellett elmenekülnie, mert Putyin rendcsinálása õt is utolérte. Így is van, mit aprítani a tejbe, még ma is mûködõ autó-, olaj és médiaérdekeltségei fedezik fényûzõ életét. Befolyásos politikai napilapjai vannak, és éppen most helyezte hatályon kívül a moszkvai döntõbíróság a sajtóügyi minisztériumnak azt a tavaly januári határozatát, amellyel gyakorlatilag ellehetetlenítette a TV-6 televízió sugárzását. A televíziót üzemeltetõ társaság részvényeinek 75 százaléka Berezovszkijé. A döntés újabb esélyt ad az oligarchának a politikai játszmákban, nem beszélve az anyagi haszonról. A Kremlnek elszámolnivalója van Berezovszkijjal azért is, mert az orosz ügyészség a csecsen szakadárok pénzelésével gyanúsította meg. A csecsen kapcsolatra több tényezõ is utal, többek között az, hogy Berezovszkij egyike volt azoknak, akik Maszhadov csecsen szakadár vezetõ európai megbízottjának a londoni ügyvédi költségeit és óvadékát kifizette. Zakajev kiadatását ugyanis Moszkva szintén kérte. Sok kétség, tehát, nem férhet ahhoz, hogy Berezovszkij rokonszenvezik a csecsen szakadárokkal, és ez a rokonszenv nem korlátozódik Zakajev megsegítésére.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Bererzovszkij nem ideges. Nemcsak azért nem, mert letétbe helyeztek az óvadék fejében 100 ezer fontot s Bukovszkij egykori szovjet emigráns kezeskedett érte, és a szintén eljárás alá vont Julij Dubovért, aki a LogoVaz egyik vezetõje volt. Azért sem, mert úgy érzi, Jusenkov meggyilkolásával hivatkozhat arra, hogy kiadatása esetén õt is ugyanez a sors érheti utol. A moszkvai Izvesztyija címû lapnak nyilatkozva, kijelentette, hogy mivel egyetlen olyan esetrõl sem tud, hogy egy angol bíróság hasonló helyzetben a kiadatás mellett döntött volna, erre õ sem számít. Arra viszont igen, hogy a Kreml ellene indított támadása folytatódik, nehogy képviselõjelöltként indulhasson a decemberi választásokon. Meggyõzõdése, hogy a tét: az alkotmánymódosítás, Putyin mandátumának hét évre való felemelése. Mint mondta, köp arra, hogy mit gondol az orosz ügyészség. Ezért nem vonul vissza az orosz média-piacról sem. Mondja tovább a magáét. A Jusenkov-gyilkosságban meggyanúsított 20 éves moszkvai Artyem Sztyefanovról sok minden még nem derült ki. Kevés az, hogy hasonlít arra az emberre, akit a szemtanuk látni véltek. Az sem meggyõzõ, hogy apjának konfliktusa volt Jusenkovval, mert 1997-ben megfenyegette a politikust, aki viszont ezért eljárást kezdeményezett ellene, és emiatt fél évre rács mögé került. Ráadásul alibije is van, úgy hogy õrizetben sem tarthatják. A merénylet a zûrzavaros orosz viszonyokra vetít fényt. A politika, az alvilág, az üzleti élet rejtelmes összefonódására, és annak a küzdelemnek a nehézségeire, amely a társadalmi békéért és a politikai élet tisztaságáért folyik. A harc végkimenetele mindenki számára roppant fontos. Ha az orosz vezetésnek sikerül meggyõzõen bizonyítania, hogy a merénylethez semmi köze, s a szálak esetleg Berezovszkij felé vezetnek, akkor végleg leszámolhat politikai ellenfelével. Ha viszont ennek a gyilkosságnak az elkövetõi is rejtve maradnak, a Kremlnek számolnia kell azzal, hogy még több bírálat éri tehetetlenségéért. Jusenkót a 13-as számú ház elõtt lõtték le. A számára oly fontos utolsó sajtóértekezletét 13 órára hívta össze. És a számokkal való játékban még több tizenhármasra lehet akadni a gyilkossággal összefüggésben. Nem kell azonban babonásnak lenni ahhoz, hogy szerencsétlennek ítéljük meg mindazt, ami Oroszországban Jusenkovval történt.

Romantikus demokrata

Szergej Nyikolajevics Jusenkovot hívei az utolsó orosz romantikus demokratának tartják, aki véleményének nyíltan és szabadon, nem pedig a megszokott hajlongások és sejtelmes mosolyok kíséretében adott hangot. A Kalinyingrádi megyében 1950-ben született politikus harminc évesen lépett a Katona-politikai Akadémiába, ahol a nyolcvanas évek végétõl marxizmus-leninizmust tanított. Még csak huszonhétéves, amikor a kommunista párt tagja lett, és kitartott egészen 1990ig.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A változások õt is megérintették: 1991-ben védte a törvényhozás épületét a konzervatív erõktõl, viszont amikor a képviselõk szembe kerültek Jelcinnel, az elnök mögé állt. Kitartott Jelcin mellett mindaddig, amíg ki nem tört az elsõ csecsen háború. Azóta ellenzékben van. 1992-ben egyike azoknak, akik a reformot sürgetõ parlamenti csoportosulásokban küzd a változásokért. 1993-ban az Oroszország választása elnevezésû reformista blokk tagja. Képviselõként elõször a védelmi bizottságot, majd a honvédelem finanszírozásával foglalkozó albizottságot vezette. 1999-ben harmadszor is képviselõvé választották, ezuttal a Jobboldali erõk szövetségének a színeiben. 2000-ben az egyik megalapítója a Liberális Oroszország elnevezésû mozgalomnak. Pártfogói szerint Jusenkov teljesen önzetlenül szolgálta a demokráciát, az elmúlt esztendõk csalódásai sem tették cinikussá, nem gazdagodott meg a politikán, nem lopott sem közvetve, sem közvetlenül. Kedves, derûs, nyitott emberként jellemzi az orosz sajtó. Tévedett viszont, amikor azt hitte, megteheti, hogy ne fogadja el a politikai játékszabályokat, és szembe haladjon a politikai divattal.

Így végeztek a többiekkel

1994. április 26. Himkiben agyonlõtték Andrej Ajzderdziszt, az Állami Duma képviselõjét. 1994. november 1. Moszkvában megtámadták Valentyin Martyemjanovot. A képviselõ sérüléseibe belehalt. 1995. február 2. Zarajszk városában megölték Szergej Szkorocskin képviselõt. 1995. november 26.-án Petrovszk-Zabajkalszk-ban leszámoltak Szergej Markidonov képviselõvel. 1998. július 3. A Moszkvai megye Klokovo nevü falujában lelõtték a duma képviselõjét, Lev Rohlint. 1998. november 20. Szent-Péterváron házának bejáratánál meggyilkolták Galina Sztarovojtova képviselõnõt. 2001. február 10. Lakása közelében lõtték le a duma képviselõjét, Mihail Szirotát. A ritka esetek egyike, amikor kiderítették, hogy a merénylet megrendelõje a képviselõ üzleti partnere volt. 2002. augusztus 21. Kutyája sétáltatása közben Moszkvában agyonlõtték Jusenkov elvbarátját, a Liberális Oroszország képviselõjét, Vlagyimir Golovljovot. Ez a lista csak az állami duma meggyilkolt képviselõit tartalmazza, az önkormányzatok, a helyi politikai szervezetek számos meggyilkolt vezetõjének, az üzleti világ hatalmasságainak a felsorolása túl hosszúra nyúlna.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

(2003. április.)

CSECSENFÖLD

Hajtóvadászat a csecsen hadurakra

Rossz idõk járnak a csecsen hadurakra. Legyõzhetetlennek hitt helyi bin Ladeneket ér utol a végzetük. Márpedig, ha a legkegyetlenebb parancsnokok kiesnek a sorból, akkor az sem tûnik reménytelennek, hogy egyszer csak véget érjen az öldöklés Csecsenföldön. Még valamikor február végén Putyin részvételével tanácskoztak azok a politikusok, akiknek a csecsenföldi helyzet alakulásában döntõ szavuk van. Arra a következtetésre jutottak, hogy le kell számolni Hattab terrorista vezérrel, és alkotmányt kell adni a köztársaságnak. A kettõ összefügg egymással: amíg Hattab él, nincs remény a kibontakozásra. Az Al Kaidával és bin Ladennel kapcsolatban álló Szaud Arábia-i terroristát tekintették mindig is az elsõ számú közelellenségnek. Ezért aztán, amikor megölték, maguk az orosz hatóságok sem akartak hinni a hírben, és hetekig vártak annak hivatalos megerõsítésével. A harmincvalahány éves gerillavezér már 1979-ben feltûnt Afganisztánban az oroszok elleni gerillaháború frontjain, az afgán mudzsahedinek pakisztáni táborait is megjárta, a kilencvenes években a tádzsikisztáni polgárháborúban lobogtatta az iszlám zászlaját, és az örmények lakta Karabah visszaszerzéséért indított harc részese volt, 1994-ben pedig Csecsenföld következett minden borzalmával együtt. Fegyveresei a bugyonnovszki kórház elfoglalásánál éppen úgy ott voltak, mint az orosz katonai konvojok elleni kegyetlen rajtaütéseknél. Legismertebb akciójában emberei 53 orosz katonát megöltek, 52-t pedig megsebesítettek. Arabokból verbuvált ezerötszáz tagú csapata rendkívüli harckészségérõl és vak fegyelmérõl volt híres. Hattabot nemcsak harcosként, hanem embertelen kínzóként is megismerhették az oroszok: hírhedt volt kegyetlenségérõl, arról, ahogyan a sebesült foglyokkal bánt. A likvidálásában részt vevõ oroszok és csecsenek videofelvételeket készítettek Hattabról, amint eltemetése elõtt összekötött kézzel fekszik a hátán valahol a csecsen hegyekben a március 19.-rõl 20.-ra virradó éjszakán. Hattab ismertetõjeleit is megörökítették, nehogy bárkinek kétsége legyen afelõl, hogy valóban vele számoltak le. A hegyekben, barlangokban, földalatti járatokban rejtõzõ Hattab nyomára bukkanni sokáig

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lehetetlen vállalkozásnak tûnt. A terrorista ki sem mozdult odújából, még rádiókapcsolatot sem létesített senkivel, és csak küldöncökön keresztül tartotta a kapcsolatot a külvilággal. A vele való leszámolás arra utal, hogy az Egyesült Államok elleni szeptember 1.-i terrortámadás után kialakult helyzet többé nem kedvez a csecsen ellenállóknak, s hogy minden valószínûség szerint beszûkültek azok a csatornák, amelyeken keresztül dõlt az utánpótlás és a pénz. Bár az orosz titkosszolgálat nem árult el részleteket a Hattab likvidálását célzó és egy éves elõkészítést igénylõ akcióról, azt értésre adta, hogy a csecseneket megosztó viták és torzsalkodások hozzásegítették õket a sikerhez. Hattab volt a garancia azok számára, akik külföldrõl pénzelték a csecsen terroristákat. A csecsen adminisztráció vezetõje Kadirov úgy jellemezte, mint egy pénzeszsákot; fõ funkciója az volt, hogy a szponzorok pénzét megõrizze, és utasításra, felhasználja. Gyakorlatilag az õ szava volt a döntõ a parancsnokok 11 tagú tanácsában, amelynek Samil Bászájeven kívül csak arabok voltak a tagjai, akik viszont vakon követték vezérük minden szavát. Kiét fogják most követni? A többiek helyzete sem rózsás. A csecsenföldi különleges akció mindaddig tartani fog, amíg meg nem ölik az összes terrorista vezért - jelentette ki az észak-kaukázusi katonai körzet orosz parancsnoka. Ez csak a kezdet, a tábornok a halállistára felvettek közé sorolta: Bászájevet, Maszhadovot és Gelajevet. Maszhadov volt csecsen elnök neve különösen figyelemreméltó. Azt jelzi ugyanis, hogy Moszkva feladta a vele való egyezkedés korábban körvonalazódó tervét. Elsõsorban amerikai nyomásra az elmúlt hónapokban hajlandóságot mutatott arra, hogy óvatos kapcsolatfelvétellel demonstrálja békés megegyezési szándékait. Maszhadov azonban a függetlenség megadásához kötött minden alkut, és ezzel elvágta a megegyezéshez vezetõ utat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy aláveti magát a csecsen gerilla-vezérek diktátumának. Õket is elmarasztalja azért, mert az öldöklést az államiság megszilárdítása elé helyezték. Elsõsorban Bászájevre gondolt. Hattab után a következõ célpont éppen Bászájev. Ha lehetne két elsõ számú közellenség, Hattáb mellett õ lenne a másik. 1992-ben egy orosz repülõgépet Törökországba térített, 1994-ben Afganisztánban tûnt fel, egy évvel késõbb már a bugyennovszki kórház túszszedõ akciójában vett részt, és száz ember halálában játszott szerepet, 1999-ben a Dagesztán elleni betörésben mûködött közre. A csecsen fegyveres erõk fõparancsnokaként és az elnökválasztások résztvevõjeként is felhívta magára a figyelmet. Hattáb halálával pozíciói megerõsödhetnek a fegyveresek körében. Az elmúlt hónapokban már többször keltették halálhírét, utólag mindig kiderült, hogy tévesen. Bár 2000-ben aknára lépett, és elvesztette egyik lábát, tavaly augusztusban pedig megsebesítették, mindig sikerült kitörnie a gyûrûbõl. Nem úgy, mint testvérének, Sirváninak, akit Vegyenóban temettek el. Most éppen itt, a vegyenói szorosban tartózkodik Samil Bászájev, és arra törekszik, hogy Hattab emberein kívül a pénzforrásokhoz is közelebb kerüljön. Törekvését Maszhadov keresztezi, aki szintén Hattab helyére pályázik. Nem nagy eséllyel: sem a lakott településeken, sem a harcosok között nem élvez jelentõs támogatást. Bászájev helyzete sem könnyû. Kadirov, a csecsen adminisztráció vezetõje azt állítja, hogy Bászájev harcosai felvették a kapcsolatot a szövetségi erõkkel, és készek letenni a fegyvert. A

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html tárgyalásokat az amerikaiak grúziai érkezése miatt egy idõre megszakították, miután azonban kiderült, hogy az amerikaiakkal sincs könnyebb dolguk, mint az oroszokkal, visszatértek az eredeti tárgyalópartnerekhez. Groznijban azt állítják, hogy elsõsorban Szultan Geliszhanov gerillaparancsnoknak van elege mindenbõl, õ az, aki leginkább hajlandó a fegyverletételre. Olyannyira, hogy fel is függesztette az ellenállását az oroszokkal szemben. Már csak garanciákat szeretne kapni azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a sorsa a megadás után. Április a csecsen terroristák fekete hónapja. Megölték a Moszkva által az egyik legveszélyesebbnek tartott parancsnokot, Imran Abzujevet, aki egykor Maszhadov kormányának tagja és a szakadár nemzetbiztonsági szolgálat különleges egységének elsõ embere volt. Négy orosz katona kínzásában és kivégzésében való részvételével vált hírhedtté. Társai ölték meg pénzelosztás közben. A 22 éves Iszlam Csalajevrõl az a hír járja, hogy vérbosszú áldozata lett, mások szerint viszont orosz különleges egységek végeztek vele. Mivel az egyik legvéresebb kezû csecsenföldi hóhérként emlegették, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat emberei felásták a csecsenföldi Alhan-Kala település temetõjét, hogy megbizonyosodjanak a haláláról. Hattab egyik legfõbb bizalmasa legalább húsz embert végzett ki, és csoportjával magas rangú hivatalnokok elrablásával foglalkozott. Legutóbb egy teljes orosz tévé-forgatócsoportra akart lecsapni. Az áldozatok növekvõ listájára került a 31 éves csecsen hadur, Sirvani Magomadov is, nem sokkal az után, hogy átvette Csalajev embereinek az irányítását. Kegyetlenségben õ sem maradt el a többiektõl, több tucat ember haláláért felelõs. Az orosz egységek legutóbbi akcióinak a következtében újabb és újabb csapások érték Hattab seregét. Halid Dukuzov és Haled Abu-Haled parancsnokokkal is végeztek. Utóbbi Hattab egyik legnagyobb egységének az élén állt. Leszámoltak az egykori csecsen biztonsági miniszterrel Ajdamir Abalajevvel, Zolimha Vasajev és Zavilbek Uvajszov parancsnokkal. Maszhadov embere, Abalajev az utóbbi idõben már a megadás gondolatával foglalkozott. A megadásra azonban már nem volt ideje. Mindhárman Maszhadov volt elnöknél jártak és arról tárgyaltak, Hattab halála után miként kellene átszervezni az ellenállás vezetését. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy áprilisban az orosz szövetségi legfelsõbb bíróság helybenhagyta a csecsen Oszama bin Laden, azaz Szalman Radujev csecsen hadúr életfogytiglani ítéletét, akkor elmondhatjuk, valóban sikerekrõl beszélhetnek az oroszok. Moszkvában felhívják a figyelmet arra, hogy a tavasz beköszöntével mindenki a csecsen lázadók aktivizálódásától tartott. Május elsejére például a terroristák a Moszkva-barát csecsen vezetés épületének megszállását tervezték. Ehelyett egyik csapást szenvedték el a másik után. Az oroszok uralják a helyzetet, és roppant sikeresek a megindított hajtóvadászatban. Putyin sok mindent elõre láthatott, amikor április derekán ország-értékelõ beszédében azt mondta, hogy a csecsen válság megoldásának katonai szakasza a végéhez közeledik. Az orosz belügyminiszter nem sokkal késõbb már arról beszélt, hogy a terrorizmus-ellenes hadmûvelet katonai szakasza már le is zárult, és eljött az ideje a csecsen bandavezérek elleni konkrét akcióknak.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Miben reménykedhetnek még a csecsen lázadók? A Kavkaz-Centr nevû csecsen honlap szerint már csak az amerikaiakban. Egy egykor magas beosztásban dolgozó amerikai diplomata szerint, aki többször megjárta Csecsenföldet, a csecseneknek Washingtonra kell tenniük. Az oroszok lenyelnék a pirulát, ha garanciát kapnának arra, hogy a Kaukázusban szabad kezet kapnak. Az áprilisi orosz sikerek után úgy tünik, a csecsen hadurak errõl az alkuról már lekéstek. (2002. május.)

Elvesztett és újra keltett illúziók Csecsenföldön

A mai Groznij az 1943-as Sztálingrádra emlékeztette azokat az orosz újságírókat, akik vették a bátorságot, és ellátogattak a csecsen fõvárosba. Igaz, annak idején a Volga parti városban aligha mûködhettek illegális bordélyházak, mint itt, ahol 15 dollárt kérnek egy menetért. (Katonák és a harci cselekmények veteránjai kedvezményt kapnak.) Az sem volt hajdanán az élet velejárója, hogy irhabundát és tûsarkú cipõt viselõ kecses lányok méregdrága parfümök illatával kábítsák el a járókelõket. A békésnek tetszõ kávézók látványa sem tartozott a sztálingrádi utcaképhez. És mindezek ellenére a mai Groznij mégis a második világháborúban porrá rombolt város képét idézi fel . Romok és romok mindenütt. Az emberek kezében pedig ott az elmaradhatatlan fegyver, mintha az bárminek vagy bárkinek a megvédéséhez elegendõ lenne. Nem elég: 1999 októbere óta több mint 4700 katona és rendõr esett el, több mint 13.000 megsebesült. És halálos sebeket kapott maga a város is. A december végén elkövetett terrorista merénylet nemcsak rengeteg halottat és sebesültet követelt, nemcsak romba döntötte a legkorszerûbb technológiával felépített grozniji kormányépületet mûhold vezérlésû információs központjával együtt, hanem véget vetett annak az illúziónak is, hogy ha nagyon lassan, nagyon körülményesen, de vissza lehet vezetni Csecsenföldet a normális és békés viszonyok közé. Ma már minden józan elemzõ tudja, hogy ez belátható idõn belül nem fog sikerülni. Mégis úgy tesznek, mintha sikerülhetne. Valószínûleg ennek az az egyszerû oka, hogy sem a legkegyetlenebb katonai eszközök, sem a diplomáciai kísérletek nem vezettek el a Moszkva számára kedvezõ végkifejlethez. Kifogytak az ötletekbõl. Vagy mégsem? Két évvel ezelõtt, amikor még azt hitték, hogy meg lehet vele egyezni, Aszlan Maszhadov optimistán úgy nyilatkozott az Izvesztyija címû moszkvai lapnak, hogy minden háború békével fejezõdik be. Csakhogy ezért a békéért ma õ igen nagy árat fizettetne meg. Moszkvának le kellene mondania csecsen szövetségeseirõl, akiket Maszhadovék árulóknak, jobb esetben kreatúráknak tekintenek, és szabad kezet kellene adnia annak a garnitúrának, amelyik már

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html egyszer bebizonyította, hogy a legfõbb kérdésben hajthatatlan. Bár képviselõi a tárgyalóasztalhoz feltételek nélkül leülnének, csakhogy egy valamirõl hallani sem akarnak. Arról, hogy Csecsenföldet megtartsák az Orosz Föderáció kebelében. "Oroszországban ma az elnök környezetében egyetlen olyan hivatalnok sincs, aki megmondaná neki, milyen zsákutcába került" - jelentette ki Maszhadov, és ebben nyilvánvalóan téved. Nem arról van szó, felismerte-e vagy sem Vlagyimir Putyin azt, mennyire reménytelen kísérlet maradt az ellenállók lefegyverzése. Hanem arról, hogy a moszkvai túszejtõ akció és a grozniji robbantásos merénylet óta még kézenfekvõbb, hogy nem maradt kivel tárgyalnia. Moszkva Maszhadovot és hû emberét Ahmed Zakajevet nem azért sorolja a terroristák közé, hogy még véletlenül se legyen kivel párbeszédet folytatnia, hanem azért, mert meggyõzõdése, hogy tudomásuk volt a készülõ orosz-ellenes akciókról. Amikor Zakajev Londonban kijelentette, hogy semmi közük a grozniji robbantásos merénylethez, azt is sietett a sajtó tudomására hozni, hogy sikernek tekintik az akciót. Ami azt jelenti, akár részt vettek benne, akár nem, a terroristák módszerei és céljai nincsenek ellenükre. Ezután aligha akadhat olyan orosz politikus, aki hajlandó lenne tárgyalóasztalhoz ülni velük. Pedig 1999 októberében az Izvesztyija elsõ oldalas fõcímében még "a mi csecsen barátunk"-nak nevezte Maszhadovot, és alcímében azt írta: "Maszhadovon kívül nincs kivel megegyezni Csecsenföldön". Ma már vele sem számolnak. Mint ahogy nem számolhatnak a csecsen ellenállásnak azzal a részével sem, amelyik sok tekintetben független a központi hatalomtól. A felfegyverzett falusiakat csak gyenge szálak kötik azokhoz, akik a politikai döntéseket hozzák, és akiknek nemzetközi kapcsolataik vannak. Ezért aztán nem is vetik alá magukat a parancsaiknak. Nemcsak az orosz különleges egységek, de még saját sorstársaik által is megközelíthetetlenek. Itt nem segít sem a beépített ember, sem a rádiólehallgatás, de még a külföldi nyomásgyakorlás sem. A velük való párbeszéd eleve reménytelen próbálkozás. Ugyanilyen hamvába holt kísérlet maradhat, ha a sokféle csecsen politikai irányzat egyetlen tényezõjével, a Moszkva-barát csoporttal igyekezne a Kreml szót érteni. Most mégis erre kényszerül. Egyszerûen azért, mert számára más nem maradt a porondon. Tárgyalni pedig kell. Most már nemcsak az orosz közvélemény szorgalmazza a párbeszédet, de az orosz törvényhozás alsóháza, a duma is, amely december végén a polgári lakosságot is sújtó csecsenföldi tisztogató akciók ellen, a csapatok kivonása mellett foglalt állást, és a politikai rendezés átfogó koncepciójának kidolgozására kérte fel az elnököt. Az orosz sajtóban egymást követik azok az írások, amelyek az ország mai jellegétõl idegennek ítélik meg azt a szerepet, amelyet a hadsereg Csecsenföldön játszik. Mint Alekszandr Arhangelszkij az Izvesztyija címû moszkvai lapban írja, Oroszország többé nem impérium. Ez a szerep ma az Egyesült Államoké. Õ folytat birodalmi politikát, követi idegen területen az ellenséget, mér megelõzõ csapásokat, avatkozik bele idegen ügyekbe. Oroszország útja nem ez. Legalábbis ebben az évtizedben bizonyosan nem, véli az orosz publicista. És ezzel a véleményével nincsen egyedül. Az egymilliós csecsen lakosság biztos hátországa és forrása a partizánharcnak. Nem lehet abban reménykedni, hogy egyszer csak elfogy az ellenség. Csak a pénz fogyhat el, amibe ez a háború

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kerül. A mintegy százezerre tehetõ orosz fegyveres önmagában is irtózatos teher az orosz állam számára, pedig a Csecsenföldön szolgáló orosz fiatalok áldatlan állapotok között élnek és harcolnak. A 14 kilós golyóálló mellény vagy a 6 kilós rohamsisak akár jelképe is lehetne a korszerûtlen felszerelésnek. És akkor még nem szóltunk a lövészárkokban kotyvasztott gyenge minõségû ételekrõl és arról, hogy még ez is milliárdokba kerül. Egy SU 24-es bombázó egyetlen bevetése negyvenezer dollár, egy TU-160-asé százezer. Egyes becslések szerint a védelmi minisztérium évente több mint százmilliárd rubelt költ a csecsen hadjáratra. S ki tudná megmondani, mibe kerülnek az elvesztett gépek, helikopterek, tankok? S az emberi életek! Tehát: marad a politikai megoldás - a Moszkva-barát adminisztrációval. Ennek legújabb körvonalai az elmúlt hetekben bontakoztak ki. December derekán csecsen népkongresszust tartottak a köztársaság második legnagyobb, és biztonságosnak vélt városában Gudermeszben. Nemcsak a szakadár csoportok képviselõit tartották távol a tanácskozástól, de még a Moszkvából érkezett csecsenek sem mind jutottak be a terembe. Pedig annak érdekében, hogy minél többen elférjenek, két széket három embernek kellett egymással megosztania. Ez még sikerült, az, hogy másban is szót értsenek egymással, már nehezebben. A Moszkvából érkezett Borisz Nyemcov hiába kérlelte a jelenlévõket, hogy az új csecsenföldi alkotmányról tervezett népszavazással, a parlamenti és az elnökválasztással várják meg a széleskörû tárgyalások kimenetelét, nehogy a szuronyokon kelljen megtartani a voksolást. Aszlanbek Aszlahanov, az orosz duma csecsen képviselõjének sem sikerült elérnie, hogy egyezkedjenek a mérsékeltebb csecsen hadurakkal, vagy legalább a fegyveres harcot elutasító szakadárokkal. Megfagyott a levegõ körülöttük. Ahmed Kadirov mufti, a Moszkva-barát csecsen adminisztráció feje gyorsan értésre adta, hogy nem hajlandó senkivel osztozni a hatalomban, és igényt tart az elnöki posztra. Mivel pedig õ az egyetlen valamirevaló szövetséges, az akarata el is döntötte a kérdést. Putyin a gudermeszi tanácskozás másnapján rendeletet írt alá a március 23.-i népszavazásról. A beindított folyamat két dolgot garantál: alkotmányba foglalják, hogy a Csecsen Köztársaság az Orosz Föderáció része, ugyanakkor pedig a szakadár erõknek egyetlen csoportját sem engedik a hatalom közelébe. Ezzel vereséget szenvedett az orosz vezetésnek az a korábbi és a mai napig hivatalosan fel nem adott szándéka, hogy mindenkivel megbékéljen, aki leteszi a fegyvert, aki hajlandó lemondani a szembenállásról, és visszatérni a polgári életbe. Sokan kételkednek abban, hogy Kadirovnak sima útja lesz az elnöki székig. Ugyanis az oroszbarát csecsen politikusok sem egységesek abban, kit szeretnének látni a csúcson. Pontosabban, leginkább saját magukat látnák ott. Már legalább tízen - fõképpen a moszkvai csecsen diaszpórából - jelezték, hogy pályáznának az elnöki posztra. Megzavarja a képet az is, hogy megszellõztették: Gennagyij Trosev tábornok, az észak-kaukázusi katonai körzet volt parancsnoka is indulna az elnöki posztért. Trosevet a közelmúltban az Észak-Kaukázusból átvezényelték Szibériába, õ azonban látványosan visszautasította új tisztségét, és kilátásba helyezte, hogy búcsút mond a hadseregnek. De, még ha Kadirov jut is hatalomra, akkor sem tudják az oroszok, mit vállalnak. Eddigi csecsen szövetségeseik kiszámíthatatlanoknak bizonyultak. Jellemzõ, hogy amikor Gudermeszben az egyik orosz vendég azt próbálta megértetni a jelenlévõkkel, hogy a sok felé húzó csecsenek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html számára az elnöki köztársaságnál jobb megoldás lenne az erõs parlamenti rendszer, Kadirov fia megfenyegette: "Azt akarják, hogy a hegyekbe vonuljunk?!" Az orosz duma elnökének tanácsadója nincs egyedül azzal a félelmével, hogy a népszavazás körüli új illúziók még az eddiginél is nagyobb rombolást vihetnek végbe a csecsen társadalomban, és új konfliktusokat gerjeszthetnek. Többen most erõfeszítéseket tennének annak érdekében, hogy legalább az egy táborhoz tartozó csecsenek ne ugorjanak egymás torkának a hatalom megszerzéséért. Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy Csecsenföldön van-e egyáltalán tekintélyük, befolyásuk azoknak, akik tavasszal az emberek bizalmáért fognak versengeni. Kit tudhat majd maga mögött Csecsenföld új elnöke? Mire lesz képes és mire nem? Sok mindent nehéz elképzelni, csak egy valamiben biztosak a moszkvai szakértõk: Csecsenföldet nem szabad magára hagyni. Ha ez megtörténne, az iszlám egyik legradikálisabb válfaja, a vahhabizmus, és az Al Khaida rendezkedne be az országban. Az antiterrorista-akciók folytatása mellett, tehát, mindent ki kell próbálni, amivel még nem kísérleteztek. A legújabb kísérletnek azonban rosszak az elõjelei. 2003. január.)

Csecsenföld elnököt választott

A közvélemény-kutatók arra voltak kíváncsiak, mi izgatja leginkább az orosz embereket. Majdnem 58 százalékukat a nagy szegénység aggasztja, 54 százalékuk a lakásköltségek emelkedésére panaszkodik, 34 százalék a pénzügyi összeomlástól retteg, és csak 23 és fél százalékuk mondta azt, hogy legjobban a Csecsenföldön zajló háború nyugtalanítja. Ennek ellenére mégis a csecsen kérdés áll a politikai csatározások központjában, ez a legfájóbb probléma, aminek a megoldása nélkül sem a lakosság, sem az orosz elnök nem érezheti magát biztonságban. Bár sokan megkérdõjelezik az október 5.-re kiírt elnökválasztás értelmét, törvényességét és eredményességét, a Kremlben abban reménykednek, hogy ezzel új lehetõség teremtõdik a normális és békés állapotok helyreállítására. A csecsenek már nem ilyen optimisták. Márciusban még 39 százalék volt azoknak a száma, akik a helyzet javulásában reménykedtek, ma már csak 22 százalék. Még a Csecsenföldön élõ oroszok körében is jelentõsen csökkent az optimisták aránya. Ebben szerepet játszik, hogy a korábbi népszavazás utáni nagy várakozások nem igazolódtak be, nem javult számottevõen az emberek élete, a sorozatos merényletek,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html terrorcselekmények és túszejtõ akciók pedig tovább fokozták a kiábrándultságot. Ennek ellenére, ha hinni lehet az elõrejelzéseknek, a csecsenek 77 százaléka elmegy szavazni, hogy ezzel is hozzájáruljon a stabilizációhoz. Ez lényegesen több mint amire szükség lenne, ugyanis 30 százalék felett már érvényesnek tekintik a választást. A korábbi hónapokhoz képest megnõtt azoknak a száma, akik Csecsenföldet Oroszországon belül akarják látni: márciusban még csak 66, ma már 79 százalékuk vélekedik így. A szeparatisták támogatóinak az aránya nem változott: 18-20 százalékra tehetõ. A választók többségének nincsen kétsége afelõl, hogy a megmérettetésbõl Ahmad Kadirov kerül ki gyõztesen, ami lehet annak is a jele, hogy a számukra legrokonszenvesebb jelöltek sorra visszaléptek és annak is, hogy nem hisznek a választások tisztaságában. Nagy volt ugyanis a nyomás Moszkva részérõl annak érdekében, hogy megtisztítsák az utat saját jelöltjük elõtt, aki három éve a csecsenföldi adminisztráció elsõ embere. A 15 induló közül néhányan nem feleltek meg az elõírásoknak, a talpon maradt 11 elnökjelölt sokan menet közben feladták, többek között Huszein Dzsabrailov az üzleti világ és a csecsen társadalom befolyásos tagja és Ruszlan Haszbulatov moszkvai közgazdász professzor, a duma korábbi elnöke. Lehet, hogy Haszbulatov túloz, amikor Kadirovot azzal vádolja, hogy bûncselekményeket és sokaknak zsíros hasznot hozó illegális olajügyleteket fedez, miközben a Kreml minden elvárásának hûségesen eleget tesz. Azonban elég sokatmondó tény, hogy a Dzsabrailovot támogató csecsenföldi sajtóügyi minisztert egyszerûen leváltották, sõt még a tárcáját is megszüntették, s feladatait Kadirov kampányfõnökére bízták. Ez sokat elárul a kiszemelt elnök kampány-fogásairól. Meg az is, hogy a Putyin melletti emberi jogi bizottság elnöke szerint olyan lakossági panaszok érkeztek Csecsenföldrõl, amelyek Kadirov elnök gárdáját kegyetlenkedésekkel vádolják. Akadnak, persze, elegánsabb megoldások is. Az egyik legnagyobb esélyes, Aszlambek Aszlahanov, Csecsenföld duma-képviselõje az után lépett vissza az elnök-jelöltségtõl, hogy felajánlották neki, legyen Vlagyimir Putyin dél-oroszországi ügyekben illetékes tanácsadója. Azóta ki is nevezték. Malik Szajdullajev milliomos üzletember eközben nem csinált titkot abból, hogy a Kreml akarata ellenére egy pillanatig sem akar versenyben maradni. Nem is maradt: a csecsen legfelsõbb bíróság arra hivatkozva törölte a jelölését, hogy az õt támogató aláírási ívek egy része nem megfelelõen volt kitöltve. Feladta Szaid-Szelim Cujev, Csecsenföld katonai parancsnokának a helyettese is. Kadirovval szemben egyetlen esélyes jelölt sem maradt talpon. A júniusi közvélemény-kutatás szerint pedig Moszkva jelöltjét Szajdulajev, Haszbalutov és Aszlahanov is megelõzte. Akinek még ezek után sem volt világos a képlet, mindent megérthetett abból, hogy az orosz elnök Szocsiban lévõ rezidenciáján fogadta Ahmad Kadirovot. Bár hivatalosan csak a csecseneknek kifizetendõ állami segélyekrõl egyeztettek, senki nem gondolhatja komolyan, hogy a fõ téma nem az elnökválasztás volt. Ennél is érdekesebb, hogy Putyin amerikai látogatására magával vitte Kadirovot, nem kis fejtörést okozva ezzel vendéglátóinak. Kadirov egy közelmúltban tett nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy azért rettegnek a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html választástól a szakadárok, mert utána senki nem nevezheti többé a nem létezõ Icskerija elnökének Aszlan Maszhadovot. A sors iróniája, hogy ezzel meg sem kellett várni a választás végeredményét. A szakadár csecsen köztársaság parlamentje ugyanis szeptember elején Maszhadovot leváltotta államfõi tisztségébõl. Már, ha igaz a hír. Ugyanis a parlamenti elnök feladatait ellátó politikus bejelentésének ellentmondanak azok a cáfolat, amely szintén egy csecsen képviselõtõl származik. Pedig nagy megkönnyebbülés lenne Maszhadov eltávolítása Moszkva számára, hiszen 1997-ben az õ jóváhagyása és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet elismerése szentesítette megválasztását. Így vagy úgy, Maszhadov követõinek a helyzete kilátástalannak tûnik. Az egymással is rivalizáló, megosztott csecsen szeparatisták korábban sem követték Maszhadov utasításait, most még kevésbé fognak hallgatni rá. Sokáig úgy tûnt, Maszhadov az egyetlen olyan csecsen szeparatista politikus, akivel Moszkva tárgyalni tudna. Aztán kiderült, õ sem hajlandó engedni Csecsenföld függetlenségébõl. 1999 óta a hegyekben él, hol tárgyalási készségérõl biztosította az oroszokat, hol, mint ezt tette szeptember elején is, hosszú harcot helyezett kilátásba. Legutóbb állítólag arra szólította fel híveit, hogy hagyják el Oroszországot, és menekültként folytassák életüket Lengyelországban, Litvániában, Belgiumban, Dániában és Norvégiában. Ezekben az országokban kellene a helyi csecsen diaszpórákban felszítaniuk az orosz ellenességet. Ez az elképzelés azonban nyilván ellentmond a legharciasabb csecsen vezérek terveinek, amelyek kizárólag a terrorcselekmények fokozására irányulnak. Londonban élõ képviselõje, Ahmed Zakajev is ellentmondott a Maszhadovnak tulajdonított ötletnek, amikor a partizánháború Oroszországra való kiterjesztésérõl nyilatkozott. Egy biztos. Maszhadov annál diplomatikusabb és ravaszabb, hogy kizárólag a terrorcselekményekre koncentrálja minden figyelmét. Ha ezt tenné, végleg elvesztené a nyugat minden rokonszenvét. Egy szeptemberben elfogott futárnál az orosz felderítõk megtalálták azt a levelet, amelyben Maszhadov arról tájékoztatta egyik arab szövetségesét, hogy októberre konferenciát szeretne tartani Bakuban azzal a céllal, hogy a nemzetközi közösséget a megválasztott új csecsen elnök ellen mozgósítsa. Nem õ az egyetlen, aki kész tényként kezeli Kadirov gyõzelmét, és megkezdte a felkészülést a választás utáni helyzetre. Oroszország vezetõ jogvédõ szervezetei nem vesznek részt a választáson, nehogy ezzel annak jogszerûségét elismerjék. Az Európa Tanács szintén lemondott arról, hogy megfigyelõit elküldje. A nemzetközi tiltakozás jele az is, hogy az Amnesty International nemzetközi jogvédõ szervezet az orosz elnök amerikai útja elé idõzítette Csecsenföldet bemutató filmfesztiválját. Mégsem valószínû, hogy a Kremnek számolnia kellene számottevõ nemzetközi bírálattal. A terrorizmussal harcoló és annak csapdájába került Egyesült Államoknak szüksége van az orosz szövetségesre, és a csecsen konfliktus miatt ezt a szövetséget nem fogja kockára tenni. Bush nyilatkozatai, amelyeket az orosz elnök látogatásakor tett, szintén árulkodóak: messze ívben elkerülte, hogy a csecsen témában elmélyüljön. Moszkva számára a legnagyobb gondot a választások utáni helyzet alakulása okozza. Egy Moszkva-barát csecsen vezetés saját pozíciójának megerõsítése érdekében is törekedni fog a köztársaság gazdasági talpra állítására, márpedig ehhez nagyon sok pénzt kell kérnie a Kremltõl.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A helyzet már ma is jobb annál, mint egy-két évvel ezelõtt. A nyugdíjakat és béreket most már idõben kifizetik, több a gyógyszer, s a szociális juttatás. A stabilitáshoz azonban az ipari bázist helyre kellene állítani. A háború elõtti gazdaságot az jellemezte, hogy elõször az olajkitermelés és feldolgozás, valamint az azt kiszolgáló ágazatok fejlõdtek: a gépgyártás, a fémfeldolgozás, a vegyipar. Késõbb a könnyû- és az élelmiszeriparra is súlyt helyeztek. Természetesen a legfontosabb iparág az olajhoz kötõdött. 1971-ben érték el a csúcsot, a háború küszöbén azonban az akkori kitermelésnek már csak a tizedét érték el. A harcok alatt az olajkitermelõ és feldolgozóipar gyakorlatilag összeomlott. Jelenleg már azt is jelentõs eredményként könyvelhetik el, hogy ismét mûködik 800 olajkút, és hozzáláttak az olaj és gázcsõhálózat helyreállításához. A Kreml azt ígérte, Csecsenföld a választások után nagyobb gazdasági önállóságot kap, mint a többi köztársaság, hogy a háború következményeit felszámolhassa. A csecsen kormányzat szabad gazdasági térségeket hozhat létre, és önállóan dönthet az olaj kitermelésérõl és értékesítésérõl. Ezzel természetesen Moszkva is tehermentesül attól, hogy az újjáépítés minden feladatát magára vállalja. "Feltételezem, hogy Csecsenföld tíz éven belül különleges gazdasági státusszal rendelkezik majd" - jelentette ki Kadirov. Üzletemberek nagyobb csoportjával találkozva, azt tapasztalta, hogy vissza akarnak térni Csecsenföldre, és beruházásaikkal fellendítenék az építõipart is. A moszkvai önkormányzat és a csecsen adminisztráció olyan együttmûködésrõl állapodott meg, amelyik kiterjed a gazdaságra, a kereskedelemre, a tudományos és kulturális életre. Az orosz fõváros vezetése Groznij két fõutcáját is újjáépíti. Ha… Ha nem újulnak fel a harcok, a terrorcselekmények, a merényletek. A holnapi elnökválasztástól azt remélik, hogy ettõl a veszélytõl Csecsenföld távolabb kerül. * Ahmad Kadirovot 2003 október 5.-én megválasztották Csecsenföld elnökének.

Delfin-lányok

A csecsen ellenállók is felkészültek az elnökválasztásra. A maguk módján. Sámil Bászájev csecsen hadúr azzal fenyegette meg Oroszországot, hogy megtorló akciókat hajtanak végre az ország egész területén a Bumeráng nevû akció keretében. "Kampányukat" augusztus indították. A hónap második felében Groznij közvetlen közelében az orosz csapatok támaszpontjánál egy elaknásított autót a levegõbe röpítettek. Tették ezt egy olyan területen, amelyet teljes egészében az orosz különleges szolgálatok tartanak az ellenõrzésük alatt. A merényletet arra az idõre

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html idõzítették, amikor deszantosok oszlopsora haladt az utakon. Kilencen rögtön meghaltak, többen megsebesültek. Még ugyanaz nap 15 gerilla betört egy településre és agyonlõtték a helyi adminisztráció vezetõjét és egy századparancsnokot. A krasznodári városi közlekedésre is lecsaptak: robbantásaik három tömegközlekedési megállóban is áldozatokat követeltek. A szeptember elején fellángolt terrorista akciókkal az ellenállók elsõ ízben mértek csapást egy helyérdekû villamosvasútra Kiszlovodszknál, fiatal halottakat és sok sebesültet hagyva maguk mögött. Orosz források szerint a lázadók Törökországtól és Szaúd-Arábiától dollármilliókat kaptak az elnökválasztások meghiúsítására. Ami már csak azért is érdekes, mert Abdallah szaúdi trónörökös a közelmúltban Putyinnál járt és arról biztosította, hogy a csecsen kérdést Oroszország belügyének tekintik. Nyilatkozatában még azt is kijelentette, hogy a csecsen konfliktust békés eszközökkel, az Orosz Föderáció keretein belül, alkotmányos módon kell rendezni. Akárhonnan jön is a pénz, a csecsen szakadárok nem szûkölködnek benne. Egyre gyakoribb az öngyilkos merényletek száma. Bászájev nyilatkozatában azt mondta, vahhábita táborokban képezték ki az öngyilkos merénylõket. Azt hinné az ember, hogy aki erre vállalkozik, fanatikus, mindenre elszánt harcos. Csakhogy nem így van. Az önmagukat feláldozó emberek zömmel szerencsétlen életû, az erõszaknak kiszolgáltatott nõk. Egy pszichológiában jártas grozniji bûnügyi nyomozó tanulmányozta azoknak a terrorista nõknek a személyiségét, akik a moszkvai színházi túszejtõ akció résztvevõi voltak. Meggyõzõdött arról, hogy az ilyen akciókba istenfélõ, önállótlan, szánalmas nõket vonnak be, akik nem elég okosak, sõt esetenként kifejezetten korlátoltak. Az esetek többségében alapfeltétel, hogy közvetlen hozzátartozójuk közül valakinek a halála megrázza õket, függetlenül attól, harcosként vagy békés körülmények között vesztették-e életüket. Ez kell ahhoz, hogy két-három hónap alatt felébresszék bennük a gyûlöletet. Az orosz sajtóban delfin-lányoknak elkeresztelt öngyilkos merénylõk nem sokkal többet értenek a politikához vagy az õket körülvevõ világhoz, mint azok a delfinek, akiket arra idomítanak, hogy robbanóanyaggal felszerelve ússzanak neki az ellenséges hajóknak. Csakhogy a csecsen nõk dresszírozása sokkal könnyebb és kifizetõdõbb. A beszervezõknek nincs nehéz dolguk: alig akad olyan nõ Csecsenföldön, aki valakijét el ne veszítette volna. A gyakran embertelen körülmények között élõ lányoknak a háború évei alatt arra sem volt lehetõségük, hogy szellemileg magukba szívjanak valami tudást a világról. Ráadásul, ha közvetlen hozzátartozójuk még néhány ezer dollárt is kap azért, hogy a lányok megdolgozásában részt vegyen, a dolog még egyszerûbb. A bûnügyi nyomozó szerint a kiszemelt lányok végül mindig önként vállalják a merényletet, ha erõszak hatása alatt tennék, kockára tennék az akció sikerét. Ez persze nem jelenti azt, hogy a beszervezésnél is kesztyûs kézzel bánnak velük. A 29 éves Aszet Gislurkajevát egy autóbuszból rabolta el egy állítólagos férj-jelölt. A 38 éves

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Rajnan Kurbánovát hivatalosan vitte el családjától egy házasságközvetítõ, meg sem nevezve a leendõ férjet vagy annak a címét. A moszkvai színházi akció résztvevõje a 26 éves Koki Hadzsijevával még könnyebb volt a beszervezõk dolga: az öt osztályt végzett, szellemileg visszamaradott, tüdõrákos lánynak nem volt sok veszíteni valója. Neki éppen úgy nem volt elhunyt áldozat a családjában, mint annak a 23 éves életben maradt terrorista-nõnek, aki egy moszkvai kávézónál robbantott. A boldogtalan, magányos, infantilis lánynak soha semmi köze nem volt a csecsen ellenállókhoz. Kiszolgáltatottsága miatt tûnt jó csalinak. A 20 éves Zulihan Elihadzsajevát, akit a tusinoi öngyilkos merényletre szemeltek ki, szintén elrabolták, s azzal fenyegették meg, ha nem engedelmeskedik, kivégzik a családját. Ellentétben a nõkkel, a csecsen férfiak nem akarják vállalni a biztos halált, õk hõsi szerepre vágynak. Még a moszkvai színházi túszejtõ akció férfi résztvevõi is arra számítottak, hogy élve kerülnek az ostromgyûrûbõl. A nõk viszont elszántak voltak és felkészültek a halálra. Kadirov a hét elején közölte: az ellene készülõ merényletre három öngyilkos merénylõnõt készítettek fel. Viszont az Alekszandr Popov csecsen kormányfõ megmérgezésérõl szóló híradások túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogy azokból bármi hiteles kiderüljön. Annyi azonban biztos, nem könnyû manapság a csecsen politikusok dolga. (2003. október.)

MINDENFÉLE OROSZORSZÁGRÓL

Titkok nyomában égen és földön

Az orosz demokrácia egyik szembetûnõ jele, hogy immár szabad beszélni titokzatos dolgokról, sõt nyomukba is lehet eredni, ha van elszántság, tudás vagy pénz a kutatásra. Az orosz lapok mostanában több olyan jelenségrõl számolnak be, amelyekrõl egykor nem illett volna írni, hiszen az esetek többségében nincs rájuk kész magyarázat. Furcsa módon a legutóbbi esetekben a földi titkok bizonyultak kevésbé megfejthetõknek, a leginkább eredményes kutatás az ûrhajókon tapasztalt jelenségekkel függ össze. Az Itógi címû moszkvai hetilap számolt be arról, hogy a nemzetközi ûrállomás igazi gazdái a mutáns mikrobák, az ûrhajósok csak látogatóba mennek hozzájuk. Nem új felfedezés ez, már 1980-ban a Szaljut-6 ûrállomás legénysége a belsõ tér egyes részein vékony lerakodásokat

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html fedezett fel. Mintákat küldtek a földre, s a vizsgálatok többek között penészgombák jelenlétét mutatták ki. Akkor kezdtek figyelmet fordítani erre a jelenségre. Tapasztalniuk kellett, hogy a Szaljut-6 esete nem egyedi. A Szaljut-7 ûrállomáson is éveken keresztül nyomon követhették a penészlerakodások növekedését. A vizsgált mintáknak a 25-50 százalékát beborította a gombafonálszövedék, károsítva például a szigetelõszalagokat. Az, hogy milyen veszélyeket rejtenek, s mire képesek a mutáns mikrobák, kiderült a Szojuz egyik teherszállító ûrhajóján. A kozmonauták a navigációs berendezés optikai tulajdonságainak jelentõs romlását észlelték. A Földre érés utáni ellenõrzések feltárták, hogy nemcsak a szuperkeménységû kvarcüvegbõl készült navigációs berendezésen telepedtek meg a penészgombák, hanem még a titánból készült részek zománcozott felületét is megszállták. Egész gombatenyészeteket találtak.

Még a radiaktivitást is kibírják

A Mir ûrállomáson is hihetetlen mennyiségben tenyésztek mutáns mikrobák, s pusztították az értékes berendezéseket. A 24.expedició lehozta a földre az irányítási központ egyik fontos mûszerét, amely felmondta a szolgálatot, miután penészgombák támadták meg, és még a rézvezetékeket is tönkretették. E felfedezések sem akadályozhatták meg, hogy mikrobák egész telepei vegyék birtokba a legújabb nemzetközi ûrállomást, nem kevés kárt okozva maguk körül. A kozmonauták az ûrhajó egyes egységeiben penészhez hasonlatos nyomokra bukkantak, amibõl arra következtetnek, hogy a baktériumok a burkolatot "kóstolgatják". Ezek a mikroorganizmusok a legsanyarúbb körülményekhez is képesek alkalmazkodni, és gond nélkül megélnek a legnagyobb hidegben és a legnagyobb forróságban. Életképességüket megõrzik a több mint 80 kilométeres magasságban éppen úgy, mint az óceán fenekén, akár még a Holt tengerben is. Ennél is meglepõbb, hogy a nukleáris reaktorok közelségében is megmaradnak, kibírják a más élõlényeket elpusztító radioaktív sugárzást. Natalja Novikovának, a központi mikrobiológiai laboratórium vezetõjének a meghökkentõ kijelentésére sokan odafigyeltek. A biológiai tudományok kandidátusa ugyanis azt állítja, hogy az ûrállomásokat ellepõ mikrobák úgy viselkednek, mintha konkrét céljuk lenne. Ez a cél igen egyszerû: minden tápanyagot felhasználva, szaporodni és sokasodni. A mindenevõ mikrobák a nemzetközi ûrállomáson képesek szétbontani a legkülönbözõbb vegyi összetételû anyagokat. Ebbõl az ûrhajósok csak annyit látnak, hogy ezek az anyagok megváltoztatják a színüket, elveszítik tartósságukat, szigetelõ tulajdonságukat. Ma már állandóan jelentkezõ és ható ökológiai kockázatnak tekintik egyes anyagok mikrobiológiai károsodását, a fémek biokorrózióját.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Két évtized alatt a tudósok 250 fajta olyan mikroorganizmust fedeztek fel, amelyek az ûrhajókon élnek. Valamennyi földi eredetûnek bizonyult, ezért azt remélték, hogy viselkedésükben is hasonlóak lesznek a földiekhez. Tévedtek. A kozmoszban a mikroorganizmusok a megnövekedett rádiósugárzás következtében átalakultak, és sokkal agresszívebbek, mint a földön. Nincs más megoldás, mint a körültekintõ harc velük. Valerij Poljakov, világrekorder ûrhajós, aki 438 napot töltött el az ûrben, elmondta, hogy e küzdelem lényege a tisztaság állandó biztosítása az ûrhajón. A takarítás itt mûszert és esetleg életet menthet, ugyanúgy hozzátartozik a munkához, mint a tudományos feladat. Természetesen közben a tudományos laboratóriumokban folyik a munka annak a kiderítésére, mivel lehet hatékonyabban fellépni a mikrobák támadásával szemben, milyen anyagokat célszerû felhasználni az ûrállomások építésénél. Miután ezekbõl az agresszív mikroorganizmusokból mintákat hoztak le a földre, a feladat nemcsak a tanulmányozásuk, hanem az is, hogy megakadályozzák földi karrierjüket. Leforrasztott ampullákban õrzik õket a tudományos intézetekben. A tudósok azt állítják, hogy ezekbõl a kozmikus mutánsokból olyan félelmetes biológiai fegyvereket lehetne elõállítani, amelyek könnyûszerrel felfalnák a tankot vagy a helikoptert. Hiszen a kozmoszban megtanulták a fémekkel való együttélést, s a földön is meg van a mód, hogyan lehet fémfaló képességüket tovább növelni. A kozmikus baktériumok nemcsak kárt tudnak okozni. Az emberiség javára lehetne fordítani azt a képességüket, hogy bármilyen anyagot képesek megsemmisíteni. Egyes kutatók most azt mérlegelik, hogyan lehetne ezeket a mikroorganizmusokat a hulladék-feldolgozásnál hasznosítani. Már folyik a munka annak kiderítésére, megteremthetõ-e az a baktérium, amelyik képes felbontani a mûanyagot. Abban reménykednek, hogy a mikroorganizmusok segítségével a mûanyagot sikerülhet vízre és metánra bontani, s hasznosítani a vegyiparban. Ebben az esetben a ma még félelmetesnek tartott ellenség az ember egyik leghasznosabb segítõjévé válhatna. Természetesen nemcsak az oroszokat foglalkoztatják a kozmikus útitársak. Angol és indiai tudósok szenzációs felfedezése, hogy a baktériumok nemcsak az ûrhajókon telepedtek meg, hanem képesek fennmaradni a kozmoszban is. 2001 januárjában konténert bocsátottak fel. A visszahozott levegõmintákból kiderült, hogy 41 kilométeres magasságban is élnek baktériumok, ezek azonban nem kerülhettek ilyen magasságba a földi légtérbõl. Az atmoszféra felsõ rétegeiben tehát nem földi eredetû mikrobák élnek. A tudósok becslése szerint naponta egyharmad tonna bakteriális biomassza zúdul a földre a kozmoszból. Ezt egyesek újabb bizonyítéknak tartják annak igazolására, hogy a földi élet keletkezésében üstökösök játszottak szerepet.

Lézerrel az aszteroidák ellen

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Az orosz tudósok az aszteroidákkal való ütközés lehetõségét is a kozmosz felõl leselkedõ veszélyek között tartják számon. Amióta januárban két hatalmas aszteroida száguldott el a Föld mellett, ez a kérdés még inkább az érdeklõdés tárgya. Globális katasztrófához vezetne egy aszteroida becsapódása, akár ezer kilométeres körzetben képes lenne mindent elpusztítani, és a tûzvész következtében keletkezõ hatalmas mennyiségû hamu és korom évekre elzárná a napsugár útját. Az orosz Citadella terv globális nemzetközi ellenõrzõ rendszer kiépítését javasolja annak érdekében, hogy egy égi objektummal való ütközés ne érje váratlanul az emberiséget. Orosz tudósok elképzelése szerint, miután ûrhajókkal megállapítanák a közeledõ égi objektum paramétereit, nukleáris töltetû elfogó ûrhajóval megsemmisítenék vagy pályájáról letérítenék az aszteroidát. Ligyija Rihlovaja, a fizikai-matematikai tudományok doktora, akit a probléma egyik szakértõjének tartanak, azt állítja, hogy a jelenleg felhalmozott nukleáris arzenál sem lenne elegendõ egynél több kilenc-kilométeres aszteroida megsemmisítésére. Ráadásul, senki nem tudja, milyen következményei lennének egy kozmoszban végrehajtott nukleáris robbantásnak. Ezért a lézerfegyver bevetésének lehetõségét is mérlegelik. Ma még messze vannak attól, hogy akárcsak megnyugtató tervvel vagy elképzeléssel szolgáljanak, inkább csak elméletek és ötletek születnek. Ami viszont már gyakorlati szinten mûködik: a földközelbe kerülõ hullócsillagokat és meteoriteket nyomon követik. Arra törekednek, hogy napokkal az ütközés elõtt behatárolják a helyüket és a méretüket. Az orosz tudósok számításai szerint idén naponta néhány tonnányi kozmikus anyag kerül földközelbe, nagy részük azonban elég az atmoszférában, és csak por formájában ér földet. Évente mintegy félezer olyan meteorit csapódik a földbe, amelynek az átmérõje meghaladja a tíz centimétert. A kormány egyelõre nem akar sokat költeni a kutatásra, megelégszik a vélemények meghallgatásával és összegezésével.

Gömbvillámok rejtélye

Az égi titkok mellett a földiek is egyre gyakrabban foglalkoztatják az orosz tudósokat. Oroszország legtitokzatosabb helyének a Medvegyickij domb-vonulatot tartják. Szemtanúk beszámolói szerint gömbvillámok törnek elõ a föld alól, és forrásokat fakasztanak, amelyeknek desztillált és radioaktív a vize. A mennybolton idõnként különleges formájú világító objektumok jelennek meg. Arról is beszélnek, hogy a mélybe titokzatos alagutak vezetnek, hosszúságukat még csak felbecsülni sem tudják. A területre a nyolcvanas években figyeltek fel, amikor állami megbízás alapján az ismeretlen repülõ tárgyak után kezdtek kutatni. A Feliksz Zigelj professzor által vezetett tudós csoport akkor

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html csupán annak a megállapítására szorítkozott, hogy "az ismeretlen repülõ tárgyak megjelenésére tudományos szempontból nem adható magyarázat". Új megközelítési módszert kellett találni, s ekkor kezdték tanulmányozni a repülõ tárgyak útvonalait. Arra a meghökkentõ következtetésre jutottak, hogy a legtöbb ilyen útvonal keresztezi a Volgográdi megyét, méghozzá az ott elterülõ Megyveckij- vonulatot. Egy orosz birodalomról szóló régi útikönyvben utalást találtak két olyan furcsa barlangra, amelyek mérhetetlen kincset rejtenek. Más régi emlékekben is felfedezték e két nyílegyenes barlang leírását. Ami már csak azért is furcsa, mert a természet nyílegyenes barlangokat nem hoz létre. S, ha mégis léteznének, azok nem természetes úton jöttek létre. Az Arany Hordáról szóló történelmet tanulmányozva a kutatóknak sikerült nyomára bukkanniuk annak is, hogy a Megyveckij folyó partján a mongolok orosz foglyaikat barlangok, vagy alagutak kivájására kényszerítették. A helyi lakosok a mai napig õrzik a régi hiedelmeket: ezek szerint II. Erzsébet idején itt németek éltek, akik fel is tárták ezeket a különös földalatti alagutakat, és használták õket, késõbb azok rablóbandáknak szolgáltak menedékül. Állítólag a fehérgárdisták is ezeken keresztül nyertek egérutat a polgárháború idején. A mostani kutatók azt is megtudták, hogy nem õk itt az elsõ érdeklõdõk: a szovjet titkosszolgálatok emberei is megpróbáltak a titkok végére járni. Senki nem tudja, milyen eredménnyel. Egy egykori helyi vezetõ azt állítja, még 1942-ben felrobbantották az alagutakat, bejárataik megközelíthetetlenek. Moszkvai kutatók egy csoportja most három hónapig dolgozott azon, hogy a talányos kérdésekre választ kapjon. Nekik sem sikerült azonban eredményre jutniuk. A máskor oly megbízhatónak bizonyuló módszerek, amelyeknél földrengésjelzõ készülékeket is alkalmaznak, itt csõdöt mondtak. A hanghullámok ugyanis itt nem terjednek, ezért útba sem igazíthatnak. Egész Oroszország területén két olyan hely van, amelyet nem voltak képesek feltérképezni, az egyik éppen ez. Amikor a múlt év õszén megkíséreltek bejutni az alagutakba, hol a talajvíz állta az útjukat, hol pedig valamilyen különös földalatti fényjelenség zavarta meg a kutatókat. Az éles fény eltûnt, mihelyt a közelébe értek. De nem ez volt az egyetlen megmagyarázhatatlan dolog. Senki nem tud választ adni arra a kérdésre, miért buzognak különös források a földalatti alagutak felett. Az egyik helyen desztillált víz tör a felszínre, a másikon radioaktív. Ezt is, amazt is képtelenségnek tartják. Van még egy ok, ami miatt már a Tudományos Akadémia is foglalkozik az üggyel. Ez pedig az, hogy nyáron az alagutak felett fél-két méteres magasságban menetrendszerûen megjelennek a gömbvillámok. Méghozzá naponta. Nem csupán repülnek a föld felett, hanem hol bemennek a föld alá, hol onnan kijönnek. 20 centiméter átmérõjû függõleges réseket találtak, amelyek 20 méter mélyre vezetnek a föld

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html alá. A rések falai olyanok, mintha üvegbõl készültek volna. Alig találtak olyan fát a közelben, amelybe ne csapott volna villám, méghozzá nem fentrõl, hanem oldalról. Érdekes módon, a gömbvillámok gyakoriságában kételkednek leginkább a tudósok, hasonlóval ugyanis soha még nem találkoztak. Ezért megvizsgálták a fákat, nincsenek e belsejükben arra utaló jelek, hogy természetes villám csapott beléjük. Ilyen jeleket azonban nem találtak. Pedig a természetes villám esetében az elektromosságot elvezetõ csatorna minden esetben felfedezhetõ. Minden más olyan kísérlet sem járt eredménnyel, amelytõl valamiféle magyarázatot reméltek. Az egyetlen magyarázat, amibe a tudósok kapaszkodnak az az, hogy a gömbvillámok fészke a földalatti rejtett vízforrás vagy fémlelõhely miatt rendkívül alacsony elektromos ellenállással rendelkezik. Az is lehetséges, hogy elektromos mezõk húzódnak a földben, s ezek léte adhatna magyarázatot a különös jelenségekre. Például arra, hogy nyáron szinte minden éjszaka az égbolton különös fénylõ háromszögletû alakzatokat látnak, amelyek pontosan az alagutak bejáratai fölött helyezkednek el, és minden esetben északról dél felé mozognak. Az Itógi címû lap szerint a tudósok még csak a jéghegy csúcsa körül téblábolnak, és nem tudják, õsi civilizáció vagy pedig valamiféle különlegesen hatalmas energetikai forrás rejtõzik-e a föld mélyén?

Õsi civilizáció nyomában

Valamivel közelebb kerültek az igazsághoz azok, akik Oroszországnak egy egészen más vidékén eredtek a földi titkok nyomába. Valerij Gyemin moszkvai tudós immár negyedik esztendeje kutatja csoportjával egy elveszett civilizáció emlékeit a Kolszkij félsziget szívében, a lappok szent földjén. Utolsó expedíciója szenzációs eredménnyel zárult, és Gyemin azt állítja: megtalálta a hiperboreusok õsi földjét, Arktidát, vagy legalábbis a kisugárzásában valaha létezett területet. Ciklopikus romokat, védelmi létesítményre utaló pontos geometriai formákat, maradványokat talált a csoport. Az átfúrt kõtömbök, a kutak, a kõépítmények és a kövekre vésett titokzatos jelek emberi jelenlétrõl tanúskodnak. A XVI. század óta tartja magát az a hipotézis, amely szerint Arktida a világkultúra bölcsõje volt. Az Északi sarkvidéken terült el, valamikor meleg tengerek mosták a partjait, és idõszámításunk elõtt száz évszázaddal pusztult el a klímaváltozások hatására. Elsüllyedt a világóceánba, vastag jégréteg fedi titkait. Valerij Gyemin ezért nem is közvetlenül Arktidát, hanem a kulturális kisugárzásához tartozó elérhetõ területeket kutatja. A Kolszkij félsziget, Novaja Zemlja, a Jamal-félsziget, a Tajmirfélsziget, a Ferenc József-föld és a Spitzbergák izgatják. Korábbi kutatók nyomában jár, hiszen a XIX. század óta sokan keresték már e letûnt világ emlékeit.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A legutóbbi expedíció már a tavak mélyét is vizsgálta, s a fenéken lévõ kutak útját igyekezett követni. A hegycsúcsról lefelé tekintve felfedezték azt a tóban lévõ, víz alatti jelet is, amely három összerakott háromszögbõl tevõdik össze. Fejtörést okoznak az egyik tóban talált kõlapok is, még inkább az, hogy alattuk a mûszerek alagutakat jeleznek. Egyértelmûen igazolták, hogy a tónak kettõs feneke van. A tóhoz közeli mezõk alatt is alagútrendszert sejtetnek a mûszerek, mégpedig nagy mélységekben. A késõbbi komputeres vizsgálatok is megerõsítették azoknak a földalatti folyósoknak a létét, amelyek a hegyek belsejébe vezetnek. Az orosz sajtóban publikált legutóbbi beszámolók nem hagynak kétséget afelõl, hogy az égi és földi titok még jó ideig munkát adnak a felfedezésekre éhes kutatóknak. (2002. március.)

Az unokák nem szégyellik a nagyapákat

Az Önök unokái a kommunista Amerikában fognak élni - mondta Nyikita Hruscsov 1959-ben az amerikaiaknak. A Szovjetunió elsõ embere nem tudhatta, hogy a történelem váratlan fordulatot vesz, aminek következtében a szovjet vezetõk unokái élik meg a kapitalizmust - Oroszországban. A Kreml nagyhatalmú vezetõinek az unokáiról manapság többet lehet megtudni, mint hajdanán. Többen közülük ismert, sõt elismert emberek. Az Izvesztyija címû moszkvai lap összeállításából megtudhatjuk, hogy Sztálin unokája például az Orosz Hadsereg színházának a rendezõje, Hruscsové a Moszkovszkije Novosztyi címû lap újságírója, Brezsnyevé pedig a politikában próbált babérokat szerezni. Érdekesen alakult Alekszej Koszigin unokájának, Alekszej Gvisianyinak a sorsa. A nagypapa a leghosszabb ideig hivatalban lévõ szovjet kormányfõ volt, akinek képességeirõl jó véleményt formáltak azok, akik a közelébe kerültek. Már Sztálin idején vezetõ beosztásban volt, Hruscsov és Brezsnyev alatt is ott állt az élen. Majdnem haláláig kitartott a csúcson, ami nem kis teljesítmény ismerve a szovjet történelem viharait. Az unoka geofizikus, intézetvezetõ professzor, nemzetközi tudományos társaságok alelnöke. Nyaranta csak Párizsban lehet utolérni, mivel tíz éve vendégprofesszorként itt tart elõadásokat az egyetemen. Hosszantartó külföldi munkára azonban nem hajlandó, mert az orosz tudomány felvirágoztatását tekinti feladatának. Visszaemlékezései némi betekintést engednek egy szovjet vezetõ családjának mindennapjaiba. Az a kép azonban, amit õ felidéz, nem hasonlít arra, amit

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html ennek a korszaknak a kutatói könyveikben sugallnak. A nagyhírû professzor ma is tapasztalt, bölcs és elmélyedõ emberként jellemzi Koszigint, akitõl távol állt, hogy a politikát bevigye a családba. Roppant óvatos volt más vezetõk megítélésében, bár jól tudjuk, az óvatosság soha nem volt elegendõ az intrikák, a cselszövések és az összeesküvések kivédésére. Családjában szívesebben beszélt azokról a dolgokról, amelyek hozzá a legközelebb álltak, például a vegyiparról. A professzor azt állítja, soha nem érzékelte a privilégiumokat, amelyek nagyapja beosztásával jártak. Életük nem különbözött a többiekétõl. Hacsak abban nem, hogy a legszívesebben látott vendégek tudósok voltak. A családi beszélgetések egy normális orosz család hangulatát idézték. A nagyapa képes volt lazítani, viccelni, úszni, evezni, sétálni, tornázni, játszani a kutyával, és elfelejteni, hogy õ ki is valójában. Egyetlen esetben ment csak be a Kremlbe szombaton, a Karibi válság napjaiban. Abban sem hasonlított a többiekre, hogy csak keveset ivott. Koszigin abban sem emlékeztetett a kor kádereire, hogy esze ágában sem volt családtagjait politikai pályára ösztökélni. Ellenkezõleg, unokáját arra biztatta, hogy valami nagyon konkrét hivatást válasszon, ami lehetõvé teszi, hogy a körülményektõl függetlenítse magát. A professzor a geofizika mellett a matematika tudósa lett, nõvére jogász, felesége pedig, akit Koszigin gyermekkora óta ismert, elismert nyelvész. Mindhárman távol a politikától. Talán ez volt Koszigin rejtett terve arra, hogy családját megkímélje mindattól, amit neki tapasztalnia kellett. Koszigin a legszívesebben a második világháború napjaira emlékezett, talán azért, mert ott valóban egyszerûek voltak a frontok és a viszonyok. Érzéseinek ellentmondásosságát tükrözi, hogy bár a személyi kultusz felszámolásában szerepet vállalt, Sztálint mégis olyan emberként jellemezte, mint akinek rendkívüli esze és vezetõi képessége volt. Az, hogy egészen fiatalon Sztálin helyettese lett, magatartását és véleményét is meghatározta. Arra unokája sem tudja a választ, hogy jó képességei ellenére, miért nem vált kritikusabbá a diktátorral szemben. Bár õ is, mint valamennyien, ma már sokkal többet tudunk errõl a múltról, mint korábban, a professzor nem változtatja meg pozitív véleményét nagyapjáról. Sõt, még inkább felfogja azt a felelõsséget, amely a vállain nyugodott. Azt hiszi, hogy az elõzõ rendszer keretei között nagyapja megpróbált helytállni. S bár a rendszert megváltoztatni nem akarta, megpróbált javítani rajta. A szovjet korszak másik nagy túlélõje Vjacseszlav Molotov, Sztálin hûséges és mindvégig kitartó embere volt, negyvenéves korában már kormányfõ, késõbb külügyminiszter, aki csak 1960-ban vonult végleg vissza. Neve a történelemkönyvekbe már akkor bekerült, amikor aláírta a paktumot Ribbentroppal. Unokája, az 1956-ban született Vjacseszlav Nyikonov ma sem szégyenkezik emiatt. Churchillel ért egyet, aki úgy vélte, ez a paktum épp oly cinikus volt, mint amilyen elkerülhetetlen. Ha nem kerül rá sor, a háború Németországgal már 1939-ben kitör, és kimenetele egészen másképpen alakulhatott volna. Kosziginnal ellentétben, Molotov megrendíthetetlen sztálinista volt, aki szembeszállt minden reformtörekvéssel. Unokája szerint nála következetesebb bolsevikkal soha nem találkozott. Mégsem ez, ami a legélesebben megmaradt róla benne, hanem az, hogy amikor négy évesen egy hídról a tengerbe esett, hetvenéves nagyapja reménytelen és végzetesnek tûnõ helyzetébõl

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kimentette. A sors fintora, hogy az unoka annak a Gorbacsovnak a csapatában dolgozott, aki a sztálinimolotovi örökség legelszántabb kritikusa volt. Ennek ellenére ma sem mond semmi elítélõt nagyapjáról, sõt azt állítja, mindig szerette. Molotovnak szerepe volt abban, hogy unokája a politikánál kötött ki, mert bár soha nem ösztönözte erre, de a történelem iránti érdeklõdését már korán felkeltette. Karrierrõl azonban sokáig szó sem lehetett: a peresztrojkáig és a rendszerváltozásig nemcsak Molotovot tekintették hivatalosan ellenségnek, de családjára és leszármazottjaira is gyanúval tekintettek. Ez a helyzet akkor változott meg, amikor a rendszerváltozás után többé nem firtatták, kinek kik az õsei. Viktor Grisin a szovjet szakszervezetek elnökeként és a moszkvai pártbizottság elsõ titkáraként nagy befolyásra tett szert. 1985-ben vérzett el a Borisz Jelcinnel vívott pártharcokban. 17 éves unokája, Alla Grisina szociológusnak készül. Jól emlékszik a nagypapával eltöltött ebédekre és vacsorákra, a közös nyaralásokra. Hatan vannak testvérek, egyikük jogot tanul a moszkvai egyetemen, a másik már végzett jogász, akad, aki nyelvész-szakon tanult, de brókerként dolgozik, s a testvérek között van üzletember is. Alla életében inkább segítséget jelentett a nagypapa rokonsága, legalább is az iskolában. Az egyetemen már nem volt téma Grisin személye, senki nem tud arról, milyen rokonság fûzi a diáklányt az egykori politikushoz. Pavel Filippenko, a radikális fiatalság 24 éves bálványa, a kemény rock népszerû képviselõje visszafogott, sõt szerény is tud lenni, metrón közlekedik, mert mint mondja: ezt a szerénységet a nagyapjától örökölte. A nagyapa pedig nem más, mint Mihail Zimjanyin a szovjet kommunista párt egykori ideológiai titkára. Akitõl a lázadó fiatal elsõsorban azt tanulta meg, hogy soha ne álljon elõ olyan szerénytelen követelésekkel, amelyek másokkal szembeállítják. Persze a szovjet idõkben már az is felháborító szerénytelenségként élte meg a nagypapa, hogy videót akartak venni az unokák, amikor pedig moziban is nézhetnek filmet. Filippenkónak jó emlékei vannak a pártüdülõben töltött hetekrõl, az õt körülvevõ "kedves és jó" emberekrõl. Mint utólag kiderült, többen közülük, például a szakácsnõ is, a KGB alkalmazottai voltak. Az unoka mégsem hajlandó a mai mérce szerint ítélkezni felettük. "Én nem értékeltem át a múltbéli értékeket - nyilatkozta. Amikor az egyetemen szovjet történelmet tanultam, akkor sem szégyelltem a nagyapámat, mert abban a baljós helyzetben, amelyben volt, nem követett el egyetlen olyan cselekedetet sem, amiért nekem ma szégyenkeznem kellene." A nagypapa reggel héttõl éjfélig dolgozott, hétköznap szinte sohasem látták. Filippenko a jelek szerint nem is törekszik arra, hogy többet megtudjon ezeknek a napoknak a rejtélyeirõl. Ami megmaradt: az a nagypapa történetei a háborúról és a fehéroroszországi partizánharcokról, amelyeknek a részese volt. És megmaradtak a nagypapától kapott indián-könyvek emlékei is. Pedig az unoka, ha akarna könnyen összeállíthatna egy bûnlajstromot a nagypapáról. Hiszen Zimjanyin ideológiai kérdésekkel foglalkozott a pártközpontban a hetvenes és a nyolcvanas években. Így aztán abban is része volt, hogy a Szovjetunióban nem engedték bemutatni a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Csillagok háborúját. Az unoka még ezt is hajlandó megbocsátani, mondván ez is része volt annak a kemény és visszataszító játéknak, ami az Egyesült Államokkal folyt, és amiben a másik fél is részt vett. Filippenko megértéssel szemlélte nagyapját, amint megfosztva ideáljaitól, 1995-ben kiszállt az életbõl. Nem hajlandó foglalkozni nagyapja negatív tetteivel, de még a politikával sem. Azt vallja: nem a mai generációnak kell ítélkeznie, ítélkezni a mi gyermekeink és az õ unokáik fognak. (2002. július.)

Kit szeretnek az oroszok, és kit nem

Az Orosz Tudományos Akadémia társadalmi kutatásokkal foglalkozó intézete összefogott a Friedrich Ebert Alapítvánnyal, hogy választ kapjon arra a kérdésre: hogyan tekintenek Európára és a világra az oroszok. A 90-es évek óta követték nyomon a vélemények alakulását Oroszország összes régiójában. A felmérésbõl kiderült, hogy az emberek általában pozitívan ítélik meg az elmúlt 2-3 esztendõ orosz külpolitikáját, anélkül azonban, hogy különösebb lelkesedést tanúsítanának iránta. Valamivel több mint 46 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a külpolitikai változások egészében pozitívak, hozzátették azonban, hogy "nem túl jelentõsek". A megkérdezetteknek mindössze 12 százaléka élte meg negatívan a változásokat. A kedvezõ megítélést egyértelmûen Putyin érdemeként kell elkönyvelni, hiszen megválasztásakor a megkérdezetteknek még csak az 5,4 százaléka mondott kedvezõ ítéletet az ország külpolitikai helyzetének változásáról. Manapság a többség javulást könyvel el a külpolitikában. Elenyészõen alacsony (7-10 százalék) azoknak a száma, akik szerint Putyin alatt Oroszországnak nem sikerült megszilárdítania pozícióit a Nyugattal folytatott párbeszédben. Általános megítélés szerint az elmúlt két évben Oroszország és a Nyugat kapcsolataiban olvadást értek el, és túlléptek a balkáni válság idõszakának szembenállásán. A kép túl rózsás lenne, ha a részletek nem tükröznék az orosz társadalom mély megosztottságát a Nyugathoz való közeledés kérdésében. Másképpen tekintenek Putyin erõfeszítéseire azok, akik elkötelezett hívei a Nyugattal folytatott párbeszédnek és az Európához való felzárkózásnak, s megint másképpen azok, akik ennek a kapcsolatépítésnek még az értelmét is megkérdõjelezik. A legnegatívabb véleményt a kommunista párt tagjai fogalmazták meg, de még közülük is csak mintegy 27 százalék tekinti alapvetõen negatívnak a külpolitikai irányváltást. A kommunistákat

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html inkább jellemzi a Putyinnal való szembenállás, mint a kifejezett Nyugat-ellenesség. Különböznek a vélemények aszerint is, szegények vagy gazdagok-e a válaszadók. A középosztály tagjai és a reformokból profitálók egészen másképpen tekintenek a külpolitikára, mint a szegények, akik a rendszerváltozás vesztesei. Utóbbiak közül alig 14,2 százalék tekinti pozitívnak a változásokat, míg a gazdagabbak 40 százaléka helyesli azt, amit Putyin tesz. A viszonylagos többség (41,9 százalék)az elnök külpolitikai kurzusában a Nyugat és a Kelet közötti egyensúlyozást értékeli, de azoknak a száma sem lebecsülendõ (28,9 százalék), akik túlzottan Nyugat-barátnak tartják az elnök politikáját. A megkérdezetteknek mindössze 4,7 százaléka mondta azt, hogy Oroszországnak semmiben nem kellett volna támogatnia az Egyesült Államokat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után. Harminc százalékuk viszont nem csak arról van meggyõzõdve, hogy helyes volt ez a támogatás, de arról is, hogy továbbra is meg kell adni minden segítséget. A többség (59 százalék) tartózkodó, amikor errõl a kérdésrõl véleményt kell mondania. A nemzetközi antiterrorista harc támogatását még elfogadják, azt azonban már nem, hogy közel engedik Oroszország határaihoz az amerikai hadi gépezetet. Még érdekesebb az a visszafogottság, amely az oroszokat jellemzi a közel-keleti helyzet megítélésében. 68,5 százalékuk meg van gyõzõdve arról, hogy Moszkvának egyik felet sem szabadna támogatnia. Izraelt mindössze a lakosság 6,2 százaléka, a palesztinokat 6,1 százaléka támogatná. A közvélemény-kutatás elemzõi azt állítják, hogy mindennek nem szabad izolációs törekvéseket tulajdonítani. Inkább arról van szó, hogy az oroszok pragmatikusak és racionálisak, ma már nem élnek álomvilágban, hanem egyre inkább az ország lehetõségeihez mérik annak nemzetközi szerepvállalását. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kétoldalú kapcsolatokban más tényezõk ne játszanának szerepet. Sokat elárulnak azok a válaszok, amelyeket arra a kérdésre adtak az oroszok: milyen érzéseket váltanak ki belõlük az egyes országok. A legpozitívabb érzelmeket manapság Franciaország (78 százalék), Németország (68,1 százalék), Anglia (64,1 százalék) és India (62,8 százalék) váltja ki. Az Egyesült Államok említése 1995-ben még a megkérdezettek 77,6 százalékánál váltott ki pozitív érzelmeket, idén már csak 38,7 százalékánál. Drasztikusan megnõtt a negatív választ adók aránya: 9-rõl 45,5 százalékra. A negatív tartományban Irak és Izrael szerepel még valamivel nagyobb mértékben, mint az USA. Kína sem tartozik a többség által leginkább favorizált országok sorába. Némileg mások az arányok, amikor azt a kérdést tették fel, kit tekintenek a leginkább baráti országnak. Németországot 25, Franciaországot 19, Indiát 12, Kínát 11, az USA-t 9 százalék nevezte meg. A közvélemény-kutatók más oldalról is megközelítették az embereket, amikor nem egy országra, hanem térségekre, nemzetközi szövetségekre és szervezetekre kérdeztek rá. A pálmát Európa vitte el: az oroszok 79 százaléka reagált pozitívan, amikor elhangzott a kontinens neve. Az amerikaiak iránti rokonszenv csökkenésével egyidõben megnõtt Európa vonzereje. Mintha nem is a bírált Nyugat része lenne. Az oroszok többsége szeretné, ha hazája bekerülne az Európai Unióba és ezzel bekapcsolódna az európai gazdaság vérkeringésébe. Ugyanakkor minden harmadik ember szkeptikus a tekintetben, hogy a csatlakozásra szükség van. Nagyfokú a félelem

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html attól, hogy Európát kizárólag Oroszország természeti kincsei érdeklik. Az európai együttmûködés mégis prioritást élvez. Az oroszok saját kultúrájukat európainak tekintik, információs forrásaik is európai gyökerekbõl táplálkoznak, filmekbõl, tévébõl, irodalomból. A felmérést ismertetõ Izvesztyija címû lap értékelése szerint az európai hatás mégsem számottevõ. A lap szerint az orosz társadalom sok tekintetben még ma is zárt, az európai kulturális értékekhez csak az emberek szûk rétege jut hozzá. Ez összefügg az alacsony életszínvonallal. Aggodalomra ad okot a NATO bõvítése, Oroszország NATO-kapcsolatainak tisztázatlansága, a kalinyingrádi övezet körül kialakult bizonytalanság. Az oroszok harmada viszont úgy véli, hogy Nyugat-Európa érdekelt az oroszországi válság leküzdésében, az egyenrangú gazdasági együttmûködésben, a demokrácia fejlõdésében, a reform sikereiben. A Nyugat 51,6, Ázsia 46, Amerika 43,3 százalékot kapott a rokonszenv-táblázaton. S ami nagyon érdekes: a sor végére a volt szovjet köztársaságok szövetsége, a FÁK került 33,8 százalékkal. Ez azzal a kiábrándulással magyarázható, ami az újraegyesítési remények meghiúsulását követte. Az oroszoknak az a benyomása, hogy lassan elfogynak körülöttük a baráti szövetséges államok. Az oroszok egyharmada Fehéroroszországot tekinti ilyen baráti államnak, de ezzel nagyjából a felsorolás véget is ér. Ukrajna csak 7 százalékot kapott. Ennek ellenére az oroszok harmada Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna együttmûködésének adna elsõbbséget. Az Európai Unió, az ENSZ, a Világkereskedelmi Szervezet is élvezi a többség rokonszenvét, a NATO-ra viszont az emberek 68,9 százaléka negatívan tekint. Az ellenérzések és fenntartások sem változtatnak azon a tényen, hogy az orosz társadalom egyáltalán nem törekszik bezárkózásra, ellenkezõleg, nyitott a világra. Jelentõs a változás a 90-es évek elejéhez képest, az ideológiai fenntartások azóta csökkentek. Az oroszok ma már nem hiszik, hogy a szembenállás az ország érdekét szolgálná. Számukra nagy kérdés most az, milyen a fogadókészség Európa részérõl. Ugyanakkor nem szeretnék kockára tenni hazájuk önállóságát, inkább az együttmûködésért lelkesednek, semmint a beolvadásért. Hazájuk intellektusát, szellemi életét sokkal többre értékelik, mint Nyugat Európáét, amelyet egoistának és kétszínûnek látnak, mégis tudják, van mit hasznosítaniuk a kontinens fejlõdésébõl. Az orosz társadalom elsõsorban a tévébõl alkot képet a világról. Több mint 90 százalékuk szerzi innen az információit. A lakosságnak valamivel több mint a fele elsõsorban az újságok híreire támaszkodik, és csak ezt követi a rádió 45,4 százalékkal. A lakosságnak van egy olyan 20 százalék körüli rétege, amely a nemzetközi eseményekrõl kizárólag beszélgetésekbõl értesül. Az oroszoknak ma még csak az 5,3 százaléka használja az internetet, de a gyors fejlõdés reményt nyújt arra, hogy nem sokára ez lesz a legfõbb hírforrás. (2002. október.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

2002 legjei Oroszországban

Minden esztendõt valamilyen eseményhez köt az emlékezet. Sok ember számára 2000 a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófájának, 2001 pedig a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadásnak az éve volt. Hogyan fognak emlékezni majd a 2002-es esztendõre Oroszországban? Melyek voltak az oroszok számára az év legfontosabb eseményei? A Nyezaviszimaja Gazeta címû moszkvai lap 12 olyan esemény köré csoportosította az elmúlt esztendõ történéseit, amelyek 2002 portréjának felvázolásában az oroszok számára a legnagyobb súllyal esnek a latba. AZ ÉV TERRORAKCIÓJA. Októberig az emberek azt hitték, semmi nem múlhatja felül azt a véres és cinikus merényletet, amelyre május 9.-én Kaszpijszkban került sor. A második világháborús gyõzelmet ünneplõ emberek közül negyvenötnek az életét követelte a robbantás. Október 23.-án azonban új fejezet kezdõdött a csecsen terrorizmus történetében. A Dubrovkán túszul ejtett több mint hétszáz színházlátogató drámája, a mentõakcióban életét vesztett 129 nõ és férfi tragédiája házhoz szállította a csecsen háborút. AZ ÉV BÛNÖZÕJE. Movszar Barajev (Szulejmenov) ez a 27 éves csecsen harcos a kegyetlenségeirõl hírhedt Arbi Barajevnek az unokaöccse. Megvalósította azt, amire senki nem számított: az ország szívében olyan csecsen katonai bázist teremtett, amellyel megszervezhette a Dubrovkán lévõ színház elleni akciót. Az õ generációját az oroszok mindenre képesnek tartják. Sokan vannak - az utánpótlás folyamatos. Mindig akad valaki, aki az elesettek helyébe lép. Ezért tartanak attól, hogy Moszkvában nem ez volt az utolsó csecsenek által elõidézett tragédia. AZ ÉV TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁJA. Oroszország déli része majdnem egész nyáron az árvízzel küszködött. Néhány száz lakott települést árasztott el, és pusztított el teljesen a víz. Aki túlélte, apokaliptikus katasztrófaként jellemzi a látottakat. Az áradat nemcsak a turistákat sodorta magával sátraikkal együtt, de az autókban ülõ embereket is a Fekete tenger mélyébe zúdította. Több mint száz ember tûnt el nyomtalanul. A katasztrófa szembesítette a hatóságokat azzal, amit amúgy is tudtak: a déli országrész árvízvédelmi infrastruktúrája elöregedett, az elemi követelményeknek sem képes többé megfelelni. AZ ÉV LÉGIKATASZTRÓFÁJA. A baskír légitársaság Tu-154-es személyszállító repülõgépe a július elsejérõl másodikára virradó éjszaka a Boden tó fölött összeütközött egy amerikai teherszállító Boeing-gel. Az orosz gépen 71 ember, köztük 52 gyermek tartózkodott, fõleg magas rangú baskír hivatalnokok spanyolországi nyaralásra készülõ fiai, lányai. Elég sokáig tartott, míg a svájci légi irányítás beismerte felelõsségét, amely a történtek ismeretében az elsõ pillanattól kezdve kézenfekvõnek tûnt. A vizsgálat bebizonyította, hogy a katasztrófában jelentõs szerepe volt a svájci légi-irányításnál tapasztalható fegyelmezetlenségnek. Az állapotokra jellemzõ, hogy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html amikor a német légi-irányítók figyelmeztetni akarták svájci kollégáikat a veszélyhelyzetre, a svájciak egyetlen mûködõ telefonvonalán egy olyan kívül álló hölgy diskurált, akinek keresnivalója sem volt a diszpécser-központban. AZ ÉV GYILKOSSÁGA. Október 18.-án az orosz fõvárosban, az Új Arbaton agyonlõtték a Magadani megye kormányzóját, Valentyin Cvetkovot. Ilyen magas rangú orosz tisztségviselõt még nem öltek meg. Nyílt hadüzenet volt ez mindazoknak, akik nem akarják betartani a bûnözõk játékszabályait. A mai napig csak találgatják, mi váltotta ki a merényletet. Cvetkov ugyanis nemcsak a halászati iparban és az olajkitermelésben, de az aranybányászatban is ellenségeket szerzett magának. AZ ÉV MERÉNYLETE. Mint ahogy Cvetkov meggyilkolásának, a Vitalij Gamov vezérõrnagy és felesége elleni merényletnek is gazdasági okai lehettek. Gamov az egyike volt azoknak, akik a Tengermelléken a halászatot ellenõrizték. Márpedig tudni kell, hogy ezt a leginkább kriminalizált iparágnak tekintik Oroszországban. Május 21.-ének éjszakáján három Molotov-koktélt dobtak a tábornok lakásába. 28.-án Gamov belehalt égési sebeibe, bár Sapporo japán város klinikájának orvosai mindent elkövettek megmentése érdekében. Felesége több operáción esett át. AZ ÉV NYOMOZÁSA. Július 26.-án az orosz fõügyész bejelentette, hogy a Kurszk atomtengeralattjáró katasztrófájával kapcsolatban 2000 augusztusában elrendelt nyomozás befejezõdött. Anélkül, hogy megállapították volna, ki a felelõs a 118 tengerész haláláért. AZ ÉV PERE. A Don melléki Rosztovban megtartott bírósági tárgyalás a csecsen háború ellentmondásaira hívta fel az emberek figyelmét. A vádlottak padján az a Jurij Budanov ült, aki egy tankezred parancsnokaként vitathatatlan tekintélyre tett szert. Egy csecsen lány meggyilkolásával vádolták. A tárgyaláson állandó fejfájással küszködött. Végeláthatatlan orvosi vizsgálatoknak vetették alá, mielõtt megszületett volna a büntetést enyhítõ verdikt: tette elkövetésekor beszámíthatatlan volt. Aki ismeri Budanovot, azt mondja, minden ítéletnél nagyobb büntetés számára az emlékezet, mindaz, amit Csecsenföldön átélt. AZ ÉV MENTÕAKCIÓJA. Az észak-oszét mentõalakulat tagjai elsõ ízben találták magukat ilyen helyzetben: tudták, hogy értelmetlen folytatni a kutatást, ugyanakkor senki nem vállalkozott arra, hogy abbahagyja. A Karmadoni hegyszorosban szeptember 20.-án bekövetkezett gleccser-katasztrófa 128 ember életét követelte. Szergej Bodrov forgatócsoportjának 49 tagja is az eltûntek között van. A film felvétele közben történt gleccsermozgás temette maga alá az embereket. 11 ember maradványa került elõ, a többieket senki sem látta. A helyi lakosok nem képesek megbirkózni azzal, hogy szeretteik valahol a hó alatt fekszenek: a mai napig vödrökkel hordják el a havat, hogy közelebb jussanak a holtakhoz. AZ ÉV EMBERRABLÁSA. A Lukoil olajbirodalom egyik vezetõjének, Szergej Kukurának az eltûnését azok közé az emberrablások közé sorolják, amelyekre soha sem fog fény derülni. Pedig a szeptember 12.-én ismeretlenek által elhurcolt olajvezér néhány nap elteltével hazakerült. Nem történt semmi baja, mint ahogy testõrei is épségben végignézték, amint az emberrablók saját kocsijából a magukéba ültették Kukurát. Az a hír járta, hogy 3 millió dollárt és 3 millió eurót követeltek az életéért. Az olajtársaság ezt az összeget elõ is készítette, és a televízió nyilvánossága elõtt még meg is mutatta. Az azonban titok maradt, hogy átadták e milliókat az

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html emberrablóknak, vagy sem. AZ ÉV BOTRÁNYA. Az egyik, elnököt támogató ifjúsági szervezet pornográfia terjesztéséért bírósági eljárást kezdeményezett Vlagyimir Szorokin író ellen. Az ügyészség felkérésére nyelvészek tanulmányozzák az író könyveit. Eközben az olvasók törhetik a fejüket azon, mi állhat a fura pereskedés mögött egy olyan idõszakban, amikor a szupermarketek polcai roskadoznak a pornográfiától. AZ ÉV RENDÕRE. A Nyezaviszimaja Gazeta címû lap szerint az 56 éves altábornagy, Vlagyimir Fjodorov érdemli ki ezt a címet. Oroszország legfõbb közúti ellenõre úgy döntött, hogy eddigi posztját szenátorival cseréli le. A napokban meg is választották a Szövetségi Tanácsba, ahol Karéliát fogja képviselni. Az újságírók sajnálják a legjobban, hogy munkahelyet változtatott. Õ volt az egyetlen olyan rendõrségi vezetõ, aki maga vette fel a telefonkagylót, amikor egy újságíró a véleményére volt kiváncsi… JÓ ÉS ROSSZ HÍREK. A Novosztyi hírügynökségtõl kapott közvélemény-kutatás annak igyekezett utána járni, hogy mit tekintenek az elmúlt esztendõ 10 jó és 10 rossz hírének az emberek. Nos, jó, hogy a születések száma 10 százalékkal nõtt, miközben a halálozás 5 százalékkal csökkent. A több mint 4 százalékos gazdasági növekedés és a 35 százalékos bérnövekedés mellett annak is örülhettek az emberek, hogy a nyugati világ piacgazdaságnak ismerte el az oroszt. Nemcsak jó, de szokatlan is, hogy emberemlékezet óta most elõször regisztrálhattak gabona-túltermelést az országban. Moszkva hivatalosan is felzárkózhatott a legfejlettebb hatalmak klubjához, a Hetekhez. Sikerként élték meg, hogy megegyeztek az amerikaiakkal a hadászati fegyverek ellenõrzésében és csökkentésében. Jó hírnek tekintik, hogy legalábbis egyelõre a Biztonsági Tanács keretei között sikerült tartani az iraki problémát. Létrejött a NATO-val való együttmûködés keretében az úgynevezett Húszak csoportja. Elõször nyerte el Oroszország teniszben a Davis-kupát. Fontos reformok kaptak zöld jelzést: legalizálták a földtulajdont, és megkezdték a lakásgazdálkodás átalakítását. A rossz hírek élén, természetesen, a közvélemény szemében is a moszkvai túsz-dráma, a csecsenföldi háború, a déli országrészt súlytó elemei csapások állnak. Nem örülnek annak sem, hogy Washington felmondta a rakétavédelmi rendszerrõl szóló egyezményt, hogy bõvítették a NATO-t, hogy megromlott a viszony Grúziával. Nem okozott osztatlan örömet, hogy a Szlavnyefty olajtársaság eladásával legalább egymilliárd dollárral lett szegényebb a költségvetés. A kalinyingrádi körzettel kapcsolatos felemás megoldások éppen úgy aggasztják az embereket, mint az orosz érdekek esetleges sérülése egy Irak elleni háború esetén. A mérleg negatív serpenyõjében ott van az elmaradt reform az energetikában, a bankszférában, az igazságszolgáltatásban és a hadseregnél. (2003. január.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Hollywood meghódítja Oroszországot

Tarolt az amerikai film az orosz piacon, s közben majdnem maga alá temette az egész orosz filmgyártást. A Harry Potter, a Gyûrûk ura és a Sötét zsaruk meghódította az orosz közönséget. Nagy részben ezeknek a filmeknek köszönhetõ, hogy az amerikai mozi rekordnagyságú bevételt könyvelhetett el: 85 millió dollárt. Ebbõl majdnem 20 millió csak az említett filmekre esik. Ez azért is figyelemre méltó, mert Oroszországban még mindig igen kevés a multiplex. Jellemzõ, hogy a majdnem ötmillió lakosú, nagy kultúrájú Szentpéterváron mindössze 15 modern vetítõterem van. Akadnak olyan orosz városok, ahol mindössze egyetlen technikailag jól felszerelt mozi üzemel. Igaz, mindig akad valami újdonság: most például a fõvárosban digitális filmek vetítésére alkalmas mozi épül, csak hogy ez nem pótolja a multiplexek hiányát. A filmforgalmazók nagyjából tudják, mit kell tenniük a közönség meghódításáért, az orosz filmesek kevésbé. Évente hetven orosz film készül, idén 42-t mutattak be, közülük négy-ötnek volt többé-kevésbé sikere. Az orosz filmek aránya a külföldiek rengetegében igen alacsony, egyesek szerint alig két százalék, mások arról beszélnek vidéken akár a 25 százalékot is elérheti. Fõleg régi, kis mozikba szorulnak, ahol eleve alacsony a nézõszám, a modern technikával felszerelt 250 mozitermet az amerikaiak uralják. Eddig minden egyes orosz film ráfizetéses volt. Ennek nemcsak a filmek szinvonala az oka, hanem a forgalmazási rendszer is: a filmeket egy idõben mutatták be a mozikban, a televízióban, sõt videón is rögtön kiadták. A filmesek és a kulturális miniszter egyetértenek abban, hogy évente legalább száz filmet kellene gyártani, s elvetik azt a még sztálini idõkbõl származó tévhitet, hogy elég csak néhány nagyszerû filmet gyártani a sikerhez. Ahhoz, hogy igazán jó szülessen, biztosítani kell a mûvészek számára az útkeresést, a kísérletezést. Ezzel párhuzamosan több modern filmszínházat akarnak építeni, hogy a hazai filmek is otthonra találjanak. Egyelõre csak Moszkvában léteznek mozihálózatok - mindmáig konkurencia nélkül. Nyilvánvalónak tartják, hogy ezen a téren is igazi versenyre lenne szükség. Felmerült annak a gondolata is, hogy az orosz film védelmében kvótát vezessenek be az amerikai filmekre. Többen a francia példára hivatkoztak, csakhogy kiderült tévedtek, amikor azt hitték, hogy Franciaországnak sikerült keresztülvinnie az amerikai filmek határok közé szorítását. Valami hasonlóval az állami duma is próbálkozott, csakhogy a legharciasabb képviselõk sem tudták keresztülvinni akaratukat, a többség nemcsak gazdaságilag, de politikailag is károsnak minõsítette a kezdeményezést. Marad tehát a nehezebb megoldás: jobb filmeket kell gyártani, és ehhez az eddiginél több pénzt kell szerezni. A filmgyártók a rendszerváltozás után sokáig azt hitték, meg lesznek a kormány gyámkodása nélkül is. A kilencvenes években nagyvonalúan lemondtak az állami támogatásról, remélve, hogy a cenzúra nélküli alkotó tevékenység meghozza a maga gyümölcsét. Csakhogy

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html nem hozta meg. Az orosz filmgyártás a nagy önállóságba majdnem belepusztult. S vezetõi megint futottak a kormányhoz segítségért. A kormány tavaly úgy döntött, hogy a kért pénzt biztosítja. Idén másfélmilliárd rubelt, azaz 47 millió dollárt szán az állam a filmgyártásra és forgalmazásra. Ez nem kevés, ha figyelembe veszzük, hogy a szponzorok, a különbözõ befektetõk is pénzadományokkal segítik az alkotókat. Tökéletes függetlenségük és önállóságuk, természetesen, illúzió marad, hiszen állami segítség nélkül az orosz filmgyártás továbbra is életképtelen. Számos esetben, éppen az állam siet egy-egy produkció segítségére, amikor a szponzorok, pénzükkel együtt, felszívódnak a ködben. Ilyen esetekben a kormány megnézi, mire ad pénzt, és ha nem tetszik a forgatókönyv, nem ad. A film készítõinek, tehát, kompromisszumokat kell kötniük. Az oroszok a tévé-sorozatok gyártásában mintha sikeresebbek lennének. Ez az "iparág" a nulláról született meg három-négy év alatt. Az orosz tv-piac a hatodik Európában. Néhány év alatt Spanyolországot megelõzve, Németország, Anglia, Olaszország és Franciaország után elfoglalhatja az ötödik helyet. Idén 1000 órányi tv-sorozat készül, ami annak a jele, hogy új szakember gárda nõtt fel a feladathoz. Két éve még 70 ezer dollárért gyártottak egy folytatást, ma ugyanaz már 200 ezerbe kerül. A sikeresebb orosz színészek megtanulták amerikai kollégáiktól, hogy a népszerûség árát pénzben is megkérjék. Ma egy sorozatért 15 ezer dollárt is kaphatnak, miközben színházi bérük a kétezer rubelt is alig éri el. Az orosz nézõk nem rajonganak a mexikói típusú orosz szappanoperákért. Amit elfogadnak a mexikóiaktól vagy a braziloktól, azt nem kérik a hazai gyártoktól. Megformált jellemeket és reális élethelyzeteket igényelnek. Ez a színvonal irányába sodorja az orosz alkotókat. A témák súlyát jellemzi, hogy legutóbb egy KGB-vezetõ öngyilkossága adta a tv-sorozat témáját. A moszkvaiak igyekeznek tanulni a konkurenciától: most a világ egyik legnagyobb filmtársaságával, a Columbia Tristar-ral kötöttek szerzõdést közös produkciók gyártására. A tervbe vett 120 részes tv-sorozatot, a "Szegény Nasztyát" és a 100 részes "Az apák vétkeit" alkotóik történelmi melodrámáknak nevezik. A "Szegény Nasztya" a XIX. században játszódó kosztümös darab máris rekordernek számít, ez lesz ugyanis a legdrágább orosz tv-produkció: 7 és fél millió dollárba kerül. Nem félnek attól, hogy megtérül-e a befektetés, ugyanis a Columbia foglalkozik a sorozat nemzetközi terjesztésével. Moszkvában nemcsak abban reménykednek, hogy kiszorítják a mexikóiakat, a brazilokat és az argentinokat, de abban is, hogy betörnek ezeknek az országoknak a tv-piacaira. E reményeket az is alátámasztja, hogy a Columbia segítségével az oroszok most nagy lépést tesznek a nemzetközi technikai normák és elvárások teljesítése felé. Amerikai segédlettel néhány vígjáték-sorozat is készül, az egyik forgatókönyvének az elkészítésében a Dallas szerzõje vállal fõszerepet. 15 orosz forgatókönyvíró tõle igyekszik ellesni a trükköket. Mindenekelõtt azt kell az oroszoknak megtanulniuk, hogyan lehet egyetlen nap alatt elkészíteni egy ötvenperces folytatást. Ma ez a munka még egy hetet igényel. A sors iróniája, hogy miközben az orosz sajtó azért lelkesedik, mert az amerikaiak megtanítják az oroszokat a hollywoodi sémára, akadnak, akik a veszélyekre figyelmeztetnek. Az Itógi címû

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lap RomanPolanskival készített interjút arról, hogy Hollywood elárasztja a világot jellegtelen "közszükségleti cikkekkel", a filmesek hangja csak nehezen tör magának utat. Andrzej Wajda az Izvesztyija címû lapban pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy az alkotónak a saját hazájában kell megtalálnia a stílusát, a nyelvét, a mondanivalóját. Egyelõre úgy tünik, az orosz filmesek inkább az amerikaiak leckéire figyelnek. (2003. május.)

Agyelszívás Oroszországból

Évekig attól rettegett a nyugati világ, hogy oroszok milliói hagyják el hazájukat, és Európa nagyvárosaiban telepednek le . Ma már tudjuk: aggodalomra csak az oroszoknak lett volna okuk. Tömeges kivándorlásra ugyanis nem került sor, ami viszont bekövetkezett: az tehetséges emberek tízezreinek nyugatra csábítása. A népszámlálás legfrissebb adatainak tanúsága szerint 1991-tõl 2003-ig 1 millió 160 ezer ember hagyta el Oroszországot. A kilencvenes évek elején még évente több mint százezren vándoroltak ki, tavaly már csak 54 ezren. A 2002-ben hazájukat elhagyók közül 8 ezren felsõfokú végzettséggel rendelkeznek, közöttük 42 kandidátus és 11 a tudományok doktora. Ennek a számnak ellentmondanak az orosz sajtóban megjelent becslések, amelyek soktízezer távozó tudósról szólnak. A számokon lehet vitatkozni, a veszteség nagyságán azonban nem. Olyan koponyák hagyták ugyanis el hazájukat, akikre ma világszerte felnéznek. Nem egy közülük felfedezéseiért Nobeldíjat vagy magas nemzetközi elismerést kapott. Mihail Lukin nevét is jól ismeri a tudós világ. A moszkvai egyetem egykori végzõse 1991-ig úgy érezte, hogy a Szovjetunióban lehetõség van az eredményes kutató-munkára. A tudomány anyagi támogatásának drasztikus csökkentése aztán sok tudóst az üzleti világ felé fordított, aki pedig nem a megélhetése miatt aggódott elsõsorban, az fogta magát és nyugatra utazott. Mihail Lukin a Harvardon kötött ki, ahol sokat megfordul az aspiránsok között, akiknek egy része szintén orosz. Egy másik tudós, Maxim Vasziljev azért emigrált Németországba, hogy el tudja tartani Oroszországban maradt családját. 2001-ben a nukleáris kutatások svájci központjában több orosz kollegájával együtt sikerült az atomot legkisebb részeire bontania, és ezzel újfajta nukleáris fegyver megteremtését megalapoznia. Most a chicagói nemzeti laboratóriumban dolgozik, és kutatási eredményeivel beutazza az egész világot. Sokszor hívják telefonon Moszkvából olyan diákok, akik munkát keresnek. A legtehetségesebbek meg is találják - Amerikában.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A legnagyobb nyugati cégeknek nem okoz gondot, hogy nagyvonalú ajánlatokkal elcsábítsák a legokosabb fiatalokat. A legnagyobb anyagi áldozatot amúgy sem õk hozzák, hiszen az orosz állam tanítatta ki a diákokat. A cégeknek már csak a válogatás feladata marad. De helyettük ezt is gyakran elvégzik az egyetemek és fõiskolák vezetõi, mint történt ez a moszkvai Bauman felsõoktatási intézményben. Innen egy nagy francia cég szipkázta ki az informatikában legtöbbet produkáló ifjakat, akik mire megszerezték a diplomájukat, már a francia nyelvtanfolyamon, és a franciaországi kiképzésen is átestek. Osztrák és német cégek viszont olyan diákokra vadásznak, akiket oroszországi kirendeltségeiken tudnak alkalmazni. Az amerikai Ford alapítványt nem ilyen rövid távú célok vezérlik, amikor tíz év alatt 330 millió dollárt szán arra, hogy a vezetõk új generációját felkészítse. A Ford elsõsorban azoknak ad ösztöndíjat, akik a legkevésbé népszerû szakmák felé törekednek: néprajzzal, archiválással, muzeológiával, kelet-kutatással, mûvészettörténettel, orosz történelemmel, alkotmányjoggal és filozófiával akarnak foglalkozni. Kultúrakutatók, szociológusok, a nemzetközi kapcsolatokkal, filozófiával vagy gazdasággal foglalkozók szintén pályázhatnak a Fordnál. Népszerû Oroszországban az az alapítvány is, amelyik 7400 orosz gyereknek tette lehetõvé, hogy ingyen tanuljanak amerikai iskolákban. A fõiskolások viszont olyan amerikai egyetemekre kaptak meghívást, ahol mezõgazdasággal vagy környezetvédelemmel ismerkedhetnek. Az orosz diákok általában csak egy, legfeljebb két évig kapnak nyugati ösztöndíjat, s még ha külföldi oktatásban vesznek is részt, hazájukban védik meg a diplomájukat. Az Itógi címû moszkvai lap állítása szerint azonban száz eset közül hetvenben végül azzal az egyetemmel kötnek szerzõdést, ahol tanultak vagy azzal a nyugati céggel, amelyik segítette õket. A legjobb orosz egyetemek és fõiskolák végzõs diákjai, különösen azok, akik matematika-fizika szakot végeztek, tömegesen hagyják el az országot. Moszkvában attól tartanak, hogy ha ez így folytatódik, akkor az orosz tudomány kiheverhetetlen kárt szenved. Az Európa Tanács szakértõi számba vették azokat a munkahelyeket és kutatási programokat, amelyekben oroszok vesznek részt külföldön. Vizsgálatuk azzal a következtetéssel zárult, hogy az agyelszívás következtében Oroszország tíz év alatt 50 milliárd dollárt veszített. A moszkvai egyetem rektora azt mondja, az elvándorlási hullám megállításához elegendõ volna, ha a tudósok havi fizetését felemelnék ötszáz dollárra. Ez még mindig ezerszer olcsóbb megoldás lenne az állam számára, mint a veszteség, amit most elkönyvelhet. Aligha fognak hallgatni a szavára. Nincs fedezet a béremelésre. Van pénzük, viszont azoknak, akik a tehetségekre vadásznak. Az Itógi címû lap szerint kemény harc bontakozott ki az orosz és a nyugati üzletemberek között a legtehetségesebb diákok és fiatal tudósok megszerzéséért. Bár a nyugatiak pénzbeli csábításának a túlsúlya vitathatatlan, már az is nagy szó, hogy a hazai vállalkozók egyáltalán szóhoz jutnak. Az elmúlt hetekben egy, az orosz tudományt felkaroló, pénzmágnások által létrehozott alapítvány ünnepélyes külsõségek közepette ösztöndíjakat adott át tudós elméknek. 84 kandidátus és tudományok doktora kapott néhányezer dolláros támogatást. Az alapítvány létezésének három éve alatt kétmillió dollárral segítette az orosz tudományt. Az ilyen jellegû jótékonykodás már nem számít kuriózumnak. Az orosz gyárosok is rájöttek arra, mennyit profitálhatnak abból, ha a legtehetségesebb fiatalokat magukhoz kötik. Ezt sikeresebben tehetik, mint az állam, amely csak szerény ösztöndíjakkal segítheti a diákokat. A

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html milliárdos Vlagyimir Potanyin három ösztöndíjas programmal is felhívta magára a figyelmet: az összes fõiskola kiváló eredményt elért diákjai pályázhatnak, de aspiránsok, fiatal tanárok is részesülhetnek a támogatásban. Külön rendszerben foglalkoznak azokkal a diákokkal, akik a legtávolabbi északi vidékekrõl származnak, s azokkal az iskolásokkal is, akik nemzetközi versenyeken bizonyították rátermettségüket, jeles tanulók és tudományos munkával is foglalkoznak. A leggazdagabb orosz ember, a JUKOSZ vezére, Mihail Hodorovszkij azoknak a diákoknak sietett a megsegítésére, akik olyan fõiskolákon tanulnak, amelyeknek közük van az olaj, a gáz és a vegyiparhoz. A legjobbak nemcsak ösztöndíjat kapnak, hanem lehetõséget is, hogy a JUKOSZnál megismerkedjenek a szakmával. A gyakornokok 90 százaléka végül Hodorovszkij birodalmában köt ki munkatársként. A Vimpelkom nevû cég az elméleti fizikusokat célozta meg, 15 ezer dolláros havi ösztöndíjjal segíti a munkájukat. A 40 legnagyobb orosz fõiskolát öleli át a vállalat ösztöndíjas programja. Valami, tehát, orosz részrõl is megindult. Talán még idõben… (2003. május.)

Szentpétervári remények a háromszázadik évfordulón

Nagy szerencse, ha valakinek megadatik, hogy a Néva-parti várost akkor lássa meg, akkor éljen benne, amikor szebbik arcát mutatja. Nekem ilyen szerencsém volt. 1953-ban a 250. évfordulóját ünneplõ Leningrád kegyelmet kapott a Kremltõl: Sztálin halála után az ország vezetõi valamit törleszteni igyekeztek a felhalmozódott adósságból. Az elhanyagolt, érdemtelenül mellõzött, sokat szenvedett várost megszépítették, csodálatos palotáit, káprázatos utcáit restaurálták, és pompájában az oroszok elé tárták. Átmenetileg nem kellett a moszkvaiak árnyékába húzódni, és különbözõ ostoba vádakat elszenvedni. Az ötvenes években a formai megújulással párhuzamosan új politikai fuvallatok tisztították meg a város levegõjét. A XX. pártkongresszus után úgy tûnt, a világnak ebben a sarkában is több lesz a szabadság és az önállóság. A nagy reményekbõl sok minden nem valósult meg, idõvel a házak is megkoptak, és az élet sem lett kevésbé szegényes. A Nyevszkij proszpekt csodás látványa sem feledtethette, hogy benn a házakban négyes-ötös társbérletekbe zárva, roppant primitív körülmények között élnek a családok. Leningrádot mégis szeretni kellett, mert minden külsõ kopottság, minden nyomorúság ellenére, a kultúra és a kulturáltság ritka élményével ajándékozott meg. És nemcsak azért, mert adózni

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html lehetett és kellettNagy Péterzsenijének: a Néva deltatorkolatának egykor mocsaras szigetein, erdõs, mostoha tájain, a temérdek ágra szakadó folyó partjain a korszak nagyszerû nyugateurópai mestereivel felépíttette Észak Velencéjét. Itt az utcák, a terek mindenütt az építészet szépségérõl és a történelmi múltról hordoznak üzenetet. Az elismerés mégsem csakNagy Pétert és az építészeket illeti. Nincs sok zuga a világnak, ahol mint akkoriban - éjjel beállnának a sorba az emberek, hogy másnap jegyhez jussanak egy jó koncertre, ahol a világ egyik legnagyszerûbb múzeumába, az Ermitázsba úgy járnak a látogatók, mint ahogy nálunk valaha a kis mozikba tértek be. A szûklátókörû politika sok mindent megbéníthatott, a kulturális élet pezsgését azonban kevésbé: miközben a világ tele volt az oroszok kulturálatlanságáról szóló viccekkel, páratlanul szép színházi elõadásokban gyönyörködhettek a leningrádiak, jelentéktelen összegekért vásárolhattak maguknak klasszikusok mûveibõl kiadott sorozatokat, és, ha kedvük tartotta, már pedig tartotta, sorban állhattak az utcákon azért, hogy elõfizethessenek zongorára. Aztán, mint mi Magyarországon a Trabantra, várhattak rá évekig. A legeurópaibb orosz város diákjai sem hasonlítottak semmiben a róluk Európában kialakított torz képre. A parasztsorból kiemelkedett egyetemista csodálkozhatott azon, miért lenne szüksége egy embernek kettõnél több ingre, vagy pláne öltönyre, de közben olyan magabiztossággal tájékozódott az orosz festészet világában, hogy a közömbösöket is magával ragadta õszinte lelkesedése. A parkokban sétáló lányokat nem a leckefelmondás kényszere, hanem a költészet természetes szeretete vett rá arra, hogy Puskin verseit suttogják szerelmeseik fülébe. Akkoriban még lehetett randevúzni a Kirov opera monumentális épületében, ahol mondjuk a Szpartakusz balett elõadása biztosította az érzelmi körítést. E mai szemmel szürkének hitt világban sok minden szólt a kultúráról, zenérõl, színházról, múzeumról, könyvrõl. Az átkos ötvenes évek furcsa ellentmondásaiból mára már csak a fekete színek maradtak meg. Ettõl azonban még érték maradt, ami érték volt. Szentpétervár most megint évfordulóra készül. A háromszázadikra. Mondani is felesleges, hogy gyökeresen megváltozott körülmények között. Ami viszont most is a hasonlóságra utal: ismét számottevõ a lemaradás Moszkvától. Csakhogy ezúttal sem a Kremlt, sem a politikát nem lehet ezért kárhoztatni. A piacgazdaság itt kevésbé sikeres rajtot vett, mint a fõvárosban. A befektetõk is jobban elkerülték. Ezért aztán a két évforduló abban is hasonlatos, hogy a fejlõdés tempójában ismét meg kell próbálni felzárkózni a sokkal dinamikusabban változó fõvároshoz. Nem könnyû feladat, mégsem lehetetlen. Mindenki tudja, hogy a Szentpéterváron felnõtt orosz elnök szívén viseli Szentpétervár sorsát. Rajta nem múlhat a felzárkózás sikere. Valentyina Matvijenko az orosz elnök teljhatalmú megbízottja az Argumenti i Fakti címû moszkvai hetilap hasábjain számolt be arról, mire készülnek az évforduló alkalmából. S miközben errõl beszél, nem gyõz figyelmeztetni arra, hogy mindaz, ami most történik, Szentpétervár jövõjét alapozza meg. Rendhagyó esemény, hogy egy évforduló ennyi vezetõ politikust megmozgasson. 45 állam- és kormányfõ jelezte részvételét a május 30.-31.-i ünnepségre, a G-8-ak, az Európai Unió és a FÁK országainak találkozójára, amitõl azt remélik a Kremlben, hogy Európa egyesülésének szimbólumává válik. Elõtte egy héten keresztül a város lakói ünnepelnek. 17 sûrû oldalon

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html sorolják a nemzetközi kulturális, politikai, kereskedelmi, tudományos, muzeális és sport programokat. A fagylaltfesztiváltól a testépítõ-bemutatóig, az istentisztelettõl a mecset-avatásig, a musical-premiertõl számos kiállítás megnyitásáig rengeteg látnivaló várja a vendégeket. S, ha igaz, az ünnepségek "záróaktusaként" a befektetõket várják ide. Mert nem azt tartják elsõdlegesnek, hogy szépre festették a város fõútvonalait, restaurálták történelmi emlékeit, az ünnepségek idejére arrébb tessékelték hajléktanait, hanem hogy mi marad meg ezután azoknak, akik itt maradnak. Az ünnep közeledtével minden minisztérium megmozdult, hogy valamivel hozzájáruljon a város rendbetételéhez. Az elmúlt három évben a központi költségvetésbõl 40 milliárd rubelt kapott a városi kincstár. Ebbõl a pénzbõl fedezték a mûemlékek restaurálását, felépítettek egy új pályaudvart. Sikerült a Pulkovói repülõteret is európai színvonalra emelni. Új épületet kapott a könyvtár, és jutott a pénzbõl az Ermitázsnak is. A legnagyobb vállalkozás, és talán a városnak adott legszebb ajándék a Kongresszusi Palota helyreállítása. Korábban elterjedt annak a híre, hogy felújítása után a Konsztantyin palota Putyin elnök tengeri rezidenciája lesz. Ezt a feltételezés kacsának bizonyult. A palotát nagy hazai és nemzetközi tanácskozások megtartására tették alkalmassá. Ilyen jellegû épülete Szentpétervárnak eddig nem volt. Ez lesz most az európai csúcs színhelye is. Gigászi munkát kellett elvégezni igen rövid idõ alatt. Sokan kételkedtek abban, hogy ez sikerülni fog. 2001 végén hónapokig csak a tûzszerészek tehették ide be a lábukat: fel kellett szedniük a második világháborús aknákat. Csak ezután kezdõdhetett az igazi munka. Elõfordult, hogy három mûszakban hatezer ember dolgozott a 189 hektárnyi területen. Ilyen nagyságú restaurációra még nem került sor Oroszország történelmében. Nem beszélve a befektetett összegrõl: 330 millió dollárba került a felújítás. A Finn öböl partján elterülõ hatalmas parkot csatornák, folyók, patakok szelik keresztül, az elnök motorcsónakkal közlekedhet rajtuk. A partokat gránitba öltöztették. 16 hidat építettek, közülük három felhúzható. MegvalósítottákNagy Péterálmát: ki és bejáratot nyitottak a Finnöbölre. A tengeri díszbejáratnál felépített öt lift a vendégek kényelmét szolgálja. Ahol valaha a tokaji borok világhírû kollekciója volt, most helyreállították a borospincéket, és múzeumot is berendeztek. Villák bújnak meg a fák rengetegében, mindegyiket egy orosz városról neveztek el. A külföldi államférfiak közül többen itt fognak lakni a csúcs idején. Régi fényében pompázik a Nyevszkij proszpekt, a történelmi városközpont, a 47 méter magas Sándor-oszlop a Téli palota elõtti téren, a Péter-Pál erõd aranyozott tûhegy-kupolája. A munka nagyságát példázza a híres Borostyánszoba restaurálása a Szentpétervár melletti Carszkoje Szelóban álló Katalin-palotában. A második világháború alatt a németek elvitték innen azt a hat tonna borostyánt és olasz mozaikot, amelyet I. Frigyes Vilmos porosz király ajándékozott 1716banNagy Péterorosz cárnak. A német segítséggel végzett helyreállítás során mintegy ötven restaurátor félmillió borostyándarabkából állította össze a táblaképeket, és ehhez hat tonna borostyánt használt fel. A szoba felavatására várják Gerhard Schröder német kancellárt is. Ez sem feledtetheti azonban a távolabbi városrészek szürkeségét. Azt a lepusztult világot, amely

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html szinte érintetlen maradt az átalakulások közepette. A rossz utakat, az ugyanilyen rossz közlekedési eszközöket, az elhordatlan szeméthegyeket, a bérházak katasztrofális állapotát. Az ünnepségekre való felkészülés jó alkalom volt arra, hogy száma vegyék, mennyi probléma terheli a város lakóit. Volt, amit megoldottak, volt, ami megmaradt. A legnagyobb gond a városi gazdálkodás krónikus betegsége, amin eddig az a 20 milliárd rubel sem segített, amit évente elkülönítettek erre a célra. Máris dúl a vita arról: vajon a kapott nagy pénzeket arra költötték-e el, amire kellett volna. Sokan kétségbe vonják, hogy a körgyûrû és a többi grandiózus beruházásra nem fecséreltek-e el több pénzt, mint amennyire feltétlenül szükség lett volna. Máris tudható, hogy az ünnepségek után, a Számvevõszék megvizsgálja a kiadások jogszerûségét. De az sem lehet kétséges, hogy az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet követel a városban dúló bûnözés, banditizmus és korrupció. Szentpétervár minél elõbb szeretne megszabadulni a bûnözés fõvárosának nem túl hízelgõ címétõl. A 250. évforduló idõszakában sem volt túl rózsás a helyzet, akkoriban azonban inkább az utcai rablások borzolták a kedélyeket. Manapság a bûnözés nem szorul ki az utcára, hanem behatol a gazdasági életbe, és egyre nagyobb hatalomra tör. Az emberek az otthonaikban sem érezhetik magukat biztonságban. Az igazságügyi szervek fedhetetlensége is kétségessé vált. Virágzik a maffia, és ezt még azok is kénytelenek elismerni, akik túlzónak tartják a bûnözés méreteirõl elterjedt véleményeket. Ezért sem lehet csodálkozni azon, hogy állítólag a moszkvai olimpia idõszakára emlékeztetõ biztonsági intézkedésekkel kell számolni ezekben a napokban. Bármennyi gond is van, sokan még mindig abban reménykednek, hogy Szentpétervár ismét az ország fõvárosa lehet. A realistáknak azonban sok kétségük nem lehet afelõl, hogy Moszkva dinamikus fejlõdése ezeket a reményeket keresztülhúzta. Ami viszont elképzelhetõ, s ezt az elnöki tanácsadó sem tartja irreálisnak, hogy néhány fõvárosi feladat ellátásával Szentpétervárt bízzák meg, s ide költözik néhány hivatal és kulturális intézmény. Ez - mint ahogy sok minden más is -majd kiderül, ha véget érnek az évfordulós szép napok. Az elnöki tanácsadó cáfolja azokat a szkeptikus véleményeket, hogy az ünnepségek végeztével, minden visszaáll a régi kerékvágásba. "Nem áll vissza - állítja. Megmaradnak az újraaszfaltozott utak, a felújított házak és paloták, hidak és folyópartok. Igaz, ez csak Pétervár kis része, de ez az a szint, amit mi már meg akarunk tartani." Remélhetõleg ez jobban fog sikerülni, mint ötven évvel ezelõtt.

Viharos esztendõk

1703. május 27.-én rakták le annak az erõdnek az alapkövét, amelynek a helyétNagy Péterjelölte ki. Erre az után került sor, hogy az oroszok elõrenyomultak a Néva torkolatáig, és megnyitották

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html az utat a tengerhez. Ezzel valóra váltNagy Péterterve, amellyel fel akarta számolni az ország elzártságát, hogy kaput nyisson a fejlõdés számára. Kezdetben még csak erõdítményeket építettek itt, néhány évvel késõbb már épületeket is a cári udvar számára. Hogy a mocsaras vad táj ellenállást minél gyorsabban megtörjék, cári rendelettel tiltották meg, hogy bárhol másutt kõépületeket emeljenek. Minden erõt ide koncentráltak. Nagy Péter-konzervatív ellenfeleinek szörnyülködései közepette - mindent elkövetett annak érdekében, hogy az új fõváros semmiben se emlékeztesse Moszkvára. Inkább Amszterdamra. S ne az egyházi, hanem a világi épületeké legyen a dominancia. Szigorú elõírás volt, hogy az utcáknak egyeneseknek, a tereknek geometriailag szabályosaknak kell lenniük, s a házaknak az utcához kell simulniuk. Páratlan bravúrral ötvözték a nyugat-európai építészet és az orosz kultúra sajátosságait, s ez nemcsak a kor kiváló olasz, francia és német építészeinek köszönhetõ, hanem a cár megalkuvást nem tûrõ, ugyanakkor a realitásokkal mindig számoló politikájának is. 1725-ben a lakosság már 75 ezer volt, sNagy Péterhalála után is folytatódott a nagyszabású építkezés, aminek bizonyítéka a Téli Palota, a Szmolnij-kolostoregyüttes, az orosz Versailles, Carszkoje Szelo Nagypalotája, vagy a XIX.században a Kazanyi székesegyház. Csodával határos, hogy ez a sok szépség túlélte a történelem viharait, pedig viharból volt éppen elég. Ma már tudjuk, hogy az 1917-es nagy októberi forradalom a hiedelmeknél sokkal kisebb rombolással járt. A város igazi teherpróbája a második világháború volt. Bálint Józsefnek a napokban megjelent könyve, a "900 nap a 300 évbõl" eddig ismeretlen dokumentumokat mutat be, amelyekbõl kiderül, hogy Leningrád esetében egyetlen szabályt ismertek a németek: ki kell éheztetni a lakosságot, mindenkit meg kell ölni, aki át akar jutni a blokádon, és mindent el kell pusztítani, ami csak elpusztítható. Két és félmillió lakóterület teljesen megsemmisítettek, ugyanannyit megrongáltak, mint ahogy a közvilágítási hálózatot és a vízmûvek szivattyútelepeit is tönkretették. Az éhhalál vált a tömeges elhalálozás fõ tényezõjévé. A Nürnbergi per dokumentumai szerint 632.253 ember pusztult el. Csak jóval késõbb vált ismertté a leningrádi temetkezési tröszt kimutatása: a háború kezdetétõl 1942 júliusáig 1.093.695 halottat temettek vagy hamvasztottak el. A háború elõtt Leningrád lakosainak a száma a külvárosokban élõkkel együtt meghaladta a 3 millió 191 ezret. A háború utáni elsõ, titokban tartott, statisztika 1 millió 700 ezer emberrõl szól, közülük 1 millió 115 ezer volt a nõ. A legutóbbi népszámlálás napokban közzétett adatai szerint Szentpéterváron 4 millió 669 ezer ember él. (2003. május.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Iszlám világ Oroszországban

A legutóbbi moszkvai öngyilkos merénylet nem hagyott kétséget afelõl, hogy végrehajtói az iszlám világból érkeztek. Nemcsak arról van szó, hogy a csecsen ellenállók a Csecsenföldön elvesztett háborút orosz földön akarják folytatni, arról is, hogy az iszlám utat keres magának az orosz közegben. Békésebb és békétlenebb eszközökkel, szóval, politikával, de, ha kell fegyverrel. 1,3 milliárd muszlim él a világban. A National Geographic összesítésébõl kitûnik, hogy az iszlám a leggyorsabban terjedõ vallás. Ma már csak a muszlimok 20 százaléka arab, 30 százaléka viszont afrikai, 40 százaléka pedig dél-és dél-kelet ázsiai. A legnagyobb muszlim népessége Indonéziának (181 millió), Pakisztánnak (141 millió), Indiának (124 millió) és Bangladesnek (111 millió) van. 60 millió fölött van a muszlimok száma Törökországban, Egyiptomban, Iránban és Nigériában. 30 millió fölött Kínában és Algériában. 20 millió fölött Etiópiában, Marokkóban, Afganisztánban, Irakban, Szudánban, Szaúd-Arábiában. Még az Egyesült Államok lakosságának a 2 százaléka is az iszlám híve. Oroszországnak nemcsak ezzel a nemzetközi hatással kell megbirkóznia. Különösen érzékenyen érinti, hogy a volt szovjet köztársaságokban, a Független Államok Közösségének a tagországaiban az iszlám minden korábbinál nagyobb befolyással van a politikára, és természetesen az orosz kapcsolatokra is. Üzbegisztánban 22 millióra becsülik az iszlám követõinek a számát, Azerbajdzsánban 8 millióra, Kazahsztánban 7 millióra, Tádzsikisztánban és Türkmenisztánban 5-5 millióra. Volt kommunista pártvezérek lengetik az iszlám zászlaját, felismerve, hogy e zászló nélkül védtelenebbek lennének az uralkodásukat bírálókkal szemben. Hajdanán a kommunista eszmével védekeztek, manapság megteszi az iszlám is. Ráadásul, ez még anyagi haszonnal is jár: az iszlám országok nem sajnálják a pénzt a feltörekvõ új államoktól, amelyeknek legtöbbjében a muszlim népesség a lakosság több mint 90 százalékát alkotja. Magában Oroszországban is jelentõs az iszlám híveinek a száma. Róluk a legkülönbözõbb, egymásnak sokszor ellentmondó adatok látnak napvilágot. A National Geographic összesítésében 12 millió oroszországi muszlint tüntet fel, de például a témában jártas volt orosz kormányfõ, Jevgenyij Primakov tanulmányában azt állítja, hogy mintegy 20 millió muzulmán él Oroszországban. Alekszandr Tkacsenko, az orosz PEN-klub fõigazgatója legutóbbi nyilatkozatában már 25 milliós számot említ.

A gyökerek

Aligha vitatható, hogy az Oroszországban élõ összes nemzetiség és vallás közül az iszlám okozza a legtöbb fejtörést a Kremlnek. Pedig a legutóbbi népszámlálás tanúsága szerint 176 nemzetiség él az országban, csak a fõvárosban 141 nemzetiséghez tartozó állampolgárról tudnak.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html A világ összes vallását képviselik. Jelentõs Moszkvában a csecsenek, az azerbajdzsánok, az afgánok és a tadzsikok száma, közülük sokan az iszlám elkötelezett hívei. Egy közelmúltban közzétett felmérés szerint negyedmillió azeri él állandó jelleggel Moszkvában, de az ideiglenesen ott tartózkodó azeriek száma a háromnegyedmillióit is eléri. Az afgánok száma mintegy ötvenezer, a tádzsikoké a negyvenezerhez közelít. Az iszlám kutatói azt állítják, hogy bár az iszlám oroszországi újjászületése az általános vallási újjászületés folyamatába illeszkedik, mégis vannak olyan sajátosságai, amelyek az oroszországi muzulmánság történelmi gyökereibõl fakadnak. Oroszország hajdanán közel állt az iszlám vallás felvételéhez. Vlagyimir nagyfejedelem a 900-as évek végén, mielõtt a kereszténység mellett kötelezte volna el magát, az iszlám felé hajlott. A kereszténység felvétele után sem szûnt meg az iszlám befolyása, az évszázadok folyamán inkább csak politikai súlyát igyekezett a hatalom közömbösíteni. Nurullajev professzor, a kérdés avatott szakértõje egyik nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy az oroszországi iszlám nem mindenben azonos a más országokban létezõvel. Megvannak a maga sajátosságai. Mindenekelõtt az, hogy a pravoszlávokkal való több évszázados együttélés és egymás iránti tolerancia mély gyökereket eresztett. Jellemzõ, hogy az Aranyhorda által meghódított szláv területeken meghagyták a pravoszláv vallást. A XIV. században, amikor az Aranyhorda államvallásként hirdette ki az iszlámot az általa elfoglalt területen, rendeletben helyezte az iszlám állam védelme alá a pravoszláv templomokat. Halállal büntették az ellenük indított támadásokat. Amikor az orosz államiság megerõsödött, az orosz kultúra jelentõs hatást gyakorolt a muzulmánokra. Ezért talán nem túlzás az a kijelentés, amit Nurullájev professzor engedett meg magának, miszerint a pravoszláv és az iszlám elõdök együtt teremtették meg az orosz civilizációt. Ravil Buharajev "Az iszlám Oroszországban" címû könyv szerzõje is úgy véli, hogy az orosz történelem nem igazolja azokat, akik azt állítják, hogy a muzulmánok és a pravoszlávok mindig ellenségeskedtek egymással. Az iszlám, mint vallás, sohasem jelentett igazi fenyegetést Oroszország számára. Igaz voltak nehéz idõszakok, mint például a II. Katalin elõtti két évszázad, amikor az iszlámot gyakorlatilag betiltották. Katalin cárnõ azonban biztosította a muzulmánok szabad vallásgyakorlását. Az októberi forradalom a békés együttélésnek véget vetett: az iszlámot megsemmisítésre ítélték. Mindenfajta ellenállást kegyetlenül megtoroltak, sok ezer ember esett ennek áldozatául. Az iszlám kultúra felbecsülhetetlen értékû emlékeit elpusztították, mecseteket, archívumokat, könyvtárakat romboltak le. Meg is volt az eredménye. Míg a XIX. század végén még tízezer orosz hívõ zarándokolt el Mekkába, addig 1989-ben már csak 31. Még 1990-ben is készült olyan belügyminisztériumi dokumentum, amely az iszlám káros hatását elemezte a társadalomra és szerepét a bûnözésben.

Új veszélyek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A rendszerváltozás után errõl a mélypontról nehéz volt a felemelkedés. A muzulmánok sok sérelmet hordoztak magukban, és nehezen tértek magukhoz. Az iszlám világ azonban, nemcsak vallási, hanem politikai okokból is, szolgálatkésznek mutatkozott. Oroszországbeli fiatalok ezreit fogadták az arab fõvárosok egyetemein, s dõlt a pénz az iszlám oroszországi szervezeteihez. Egymás után épültek a mecsetek orosz földön. Vallási iskolák és intézmények nyitották meg kapuikat. A Bahcsiszeráji iszlám hetilappal a kilencvenes évek elején hírt adott magáról az oroszországi iszlám sajtó is. Bûvészmutatványt igényel a Kremltõl az iszlám probléma kezelése. Egyrészt a vallásszabadság légkörében nemcsak el kell tûrnie az iszlám magára találását, nemzetközi támogatását, hanem magának is áldoznia kell annak érdekében, hogy az iszlám hívõk szabadon gyakorolhassák vallásukat. Nem tehet egyenlõségi jelet az iszlám vallás és az iszlám szélsõség közé. Ugyanakkor a csecsen szakadárok erõszakos kaukázusi hittérítõ buzgalma, az iszlám világtól kapott pénzügyi, katonai támogatás roppant óvatosságra készteti az orosz vezetést. Helyzetét csak bonyolítja, hogy nincs egység az iszlám világban: a vallás 73 ága vitázik és harcol egymással. A különbözõ iskolák különbözõ módon igyekeznek bázishoz jutni Oroszországban és a volt szovjet köztársaságokban. Teszik ezt néha erõszakos, sõt brutális módon. Tavaly például egy rendõrségi akció során derült ki, hogy az oroszok-lakta, sokáig békésnek hitt Sztavropoli területen földalatti szélsõséges iszlám csoportok húzták meg magukat, és terror-akciókat szerveztek a csecsen szeparatisták segítségével. Több rendõrgyilkosság volt a számlájukon. Bázisaik, sõt helyenként fegyverraktáraik az újonnan épített mecsetekben voltak, amelyek vonzották a helyi ifjúságot. Nemcsak az oroszok, hanem a mérsékelt iszlám vallási vezetõk legnagyobb rémületére az iszlám legradikálisabb formája, a vahhabizmus terjeszkedik a térségben. Hiába mondják a muszlim vezetõk, hogy ezek az emberek se nem muzulmánok, se nem az iszlám követõi, éppen a vallás a legfõbb menedékük. S azok a fiatalok, akiket maguk mögé állítottak, nem tesznek különbséget a vallás békés és békétlen ága között. Elfogadják az erõszakot, sokan közülük beálltak a csecsen szakadárok közé, de arra is volt példa, hogy egyszerûen eltávolították a szerintük írástudatlan és buta öreg imámokat, és maguk ültek a helyükre. Különösen a kilencvenes évek végén volt tapasztalható, hogy nogaj fiatalok tömegestül csatlakoztak Hattab csecsen terrorista vezérhez, és harcoltak az orosz csapatok ellen Csecsenföldön és Dagesztánban. A havi 500-1000 dolláros zsold meggyõzõ volt a számukra. Olyan sokan voltak, hogy külön nogaj zászlóaljat szerveztek. Közülük kikerültek olyanok is, akik késõbb oroszok elleni terrorcselekményekben vállaltak szerepet. A nogaj népesség mindössze ötvenezer lélekszámú, a sztavropoli területen mindössze 13 ezren élnek. Ehhez képest sok terroristát adtak a csecsen ellenállásnak. Most pedig a vahhabizmus bázisát erõsítik. Dagesztánban akadt olyan falu, például Karamahi, ahol az elmúlt években arab és orosznyelvû tábla figyelmeztette az érkezõket, hogy itt az iszlám törvénykezés az uralkodó. Jordániából érkezett iszlám hittérítõk vették kezükbe 1996-ban a dolgok irányítását. A gyerekeknek

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html megtiltották az iskolába-járást, bevezették a vesszõzést, a kéz-levágást. 1998-ban elfoglalták a rendõrség épületét, lefoglalták a fegyvereket, a rendõröket pedig elûzték. A jordánok helyét idõvel Hattab emberei foglalták el, és arabra tanították a gyerekeket, fegyverforgatásra a felnõtteket. Mára itt a vahhabitoknak nyoma sem maradt, mutatóba csak a szélsõségesek légibombákkal elpusztított mecsetjének maradványait hagyták meg. Épültek viszont új házak, új mecset, új iskola.

Feketelisták

Nurullajev professzor annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy az iszlám terroristák moszkvai akcióinak a valódi célja nem a csecsen háború befejezésének a kierõszakolása, hanem a muzulmánok és a keresztények, az oroszok és a kaukázusiak egymásnak ugrasztása. Egyelõre úgy tûnik, ezt a célt nem sikerült elérniük. Sõt, még Csecsenföldön sem sikerült az iszlám legradikálisabb szárnyának teret nyernie. Moszkvában a sorozatos merényletek ellenére sem alakult ki hisztéria. Az orosz többség változatlanul kész befogadni a más nemzetiségûeket, és idegenkedik a nemzetiségek közötti konfliktusoktól. Valódi veszélyforrás viszont a szegénység és az elmaradottság, amely a fiatalok egy részét fogékonnyá teszi a radikalizmus iránt. Ezért túlzottan biztosak nem lehetnek a dolgukban azok, akik úgy vélik, túl vannak a nehezén. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy az oroszországi muzulmán vezetõk megosztottak. Ebben, természetesen, a karriervágy is szerepet játszik: mindenki magának követeli azt a jogot, hogy képviselje az ország muszlimjait. Ezt aztán, természetesen, a hazai és a külföldi politikusok is igyekeznek kihasználni, és a maguk céljaira felhasználni. Az sem lebecsülendõ, hogy az iszlám világ anyagi támogatásáért is folyik a harc: túl nagy pénzek cserélnek gazdát az iszlám vallási piacon. Az iraki háború sok muzulmán politikust színvallásra késztetett. Az oroszországi muszlimok egyik szervezetének a vezetõje, Talgat Tadzsuddin például szent háborút hirdetett az Egyesült Államok ellen, mire egy másik szervezet, a muftik tanácsa ezért elítélte õt, és törvénytelennek nevezte, hogy az oroszországi muzulmánok nevében nyilatkozzon. Az ügy arra is okot szolgáltatott, hogy az egyik muzulmán szervezet vezetése minden rosszat elmondjon a másikról. Az Irak ellenes fellépés egyes iszlám csoportokat arra ösztökélt, hogy feketelistákat állítsanak össze azokról a politikusokról, képviselõkrõl, magas beosztású hivatalnokokról, ügyészekrõl és újságírókról, akik szerintük "rosszul viszonyulnak az iszlámhoz". A mecsetek építésének ellenzõit éppen úgy a bûnösök közé sorolták, mint azokat a politikusokat, akik állítólag nem tanúsítanak kellõ figyelmet a muzulmánok véleménye iránt. Egy karéliai iszlám újság le is közölt egy ilyen feketelistát. Vologda város muzulmánjainak feketelistájára mindenki felkerült, akire valamiért haragszanak. Vagy azért, mert a mecset építésében nem voltak eléggé szolgálatkészek, vagy amiatt, mert a helyi újságban nem kaptak külön oldalt a közelgõ iszlám ünnep

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html bemutatására. De azt is mélyen elítélték, hogy egy pravoszláv pap megszentelte azt a középiskolát, amelyben 15 muzulmán gyermek is tanul. Az ilyen és ehhez hasonló esetek ürügyül szolgálnak a helyi muzulmán szervezetek számára, hogy felhívják magukra a figyelmet, és a vallási türelmetlenségre hivatkozva további engedményeket csikarjanak ki. Mint ahogy Vologdában sikerült is egy Legfelsõ Bírósági perrel érvényt szerezniük mecset-építési terveiknek.

Óvatosság

Túlzás lenne azt állítani, hogy az iszlám probléma kezelésében Moszkva számíthatna a nemzetközi közösség egyértelmû segítségére. Túl sok érdek ütközik a nemzetközi szintéren ahhoz, hogy valódi támaszt találjon a Kreml. A tekintélyes politikusokból álló Nemzetközi válság-csoport például éppen a közelmúltban állapította meg, hogy Közép Ázsia országaiban roppant erõteljesen növekszik az iszlám szélsõséges irányzat népszerûsége. Ahelyett azonban, hogy üdvözölték volna a fundamentalizmussal szembeni határozott fellépést, az emberi jogokra hivatkozva visszafogottságra kérték azokat a közép-ázsiai vezetõ államférfiakat, akik a legerõteljesebben felléptek a radikálisokkal szemben. Íme egy példa arra, mire számíthat Moszkva. Valódi segítséget nem a Kreml, hanem elszánt ellenségei kapnak. Nem titok, hogy a fundamentalisták szaúd-arábiai, pakisztáni, Arab Emirségek-beli, sõt törökországi pénzekhez jutnak. A moszkvai túszdráma idején a túszoktól elvett mobiltelefonokról hívták fel arab és török szövetségeseiket a terroristák. Moszkva roppant óvatos. Mindenképpen igyekszik elkerülni, hogy a nemzetközi porondon konfliktusokba keveredjen, otthon pedig megsértse az iszlám hívõket. Sokat elárul errõl egy májusi Legfelsõ Bírósági döntés. Engedélyezték a muzulmán nõknek, hogy elkendõzve fényképeztessék le magukat személyi igazolványuk elkészítésekor. Ezzel hatálytalanították az ennek ellentmondó rendõrségi elõírást. Ez a gesztus csak egy a sok közül. Ma még senki sem tudja, hogy milyen hatással lesznek ezek a gesztusok azokra, akik a szovjet korszak sérelmeire hivatkozva, egyre több jogot és lehetõséget követelnek az iszlám számára Oroszországban. (2003. júliusa)

Hatalmi harcok az orosz pravoszláv egyházban

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Miközben a közvélemény az iszlám világ történelmi változásaira figyel, alig esik szó azokról a fejleményekrõl, amelyek az orosz pravoszláv egyházban végbemennek. Pedig van mirõl beszélni. Az 1990-ben beiktatott II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája a rendszerváltozás elõtt csak a politika után kulloghatott, 1993-ban már a népszerûségi lista 50. helyét foglalta el, egy évvel késõbb a negyvenediket, s manapság már úgy írnak róla, mint akinek meghatározó szerepe van a társadalmi-politikai életre, állandó kapcsolatban van Putyin elnökkel, és rendszeresen kifejti neki véleményét az ország ügyeirõl. Mi sem jellemzõbb erre a kapcsolatra, hogy augusztus elején a moszkvai Izvesztyija elsõ oldalas fõcímében, hatalmas foto kíséretében adott hírt arról, hogy Vlagyimir Putyin a pátriárkával együtt részt vett azokon az ünnepségeken, amelyeket abból az alkalomból rendeztek, hogy száz évvel ezelõtt avatták boldoggá a szent életû pravoszláv szerzetest, Szerafim Szárovszkijt. A dolog pikantériája, hogy a Nyizsnyij Novgorodi megyének azon a részén szervezték meg az ünnepségeket, ahol 1706-ban megalapították a Szárovi kolostort, 1949 nyarán létrehozták az elsõ szovjet atombombát, 1953-ban pedig a hidrogénbombát. A terület ma is zárt világot alkot. Putyin az istentiszteleten is részt vett, és kijelentette, hogy "Oroszország az Isten, a nép és a Haza szolgálatában tett sok nagyszerû hõstettet ismer". Szerafim Szárovszkij életét is ezek közé sorolta. Az állam és az egyház közötti harmóniát tükrözi, hogy a 80 ezres lakosú Szárov városka ma is büszke atomfizikusaira, a változatlanul itt lévõ nukleáris központra, és lakói egyetértenek azzal is, hogy a kormány 40-50 évig ne tegye lehetõvé a városka megnyitását a külföldiek számára. Szerintük éppen ez a zártság a biztosítéka annak, hogy a hit-élet meghittségét fenn tudják tartani.

70 millió pravoszláv

A kilencvenes évek közepén 70 millióra becsülték a pravoszláv hívõk számát Oroszországban. Immár nem gond, ha be akarnak térni imádkozni, s bár még mindig akadnak olyan templomok, amelyek múzeumként vagy koncertteremként mûködnek, a templomok és a kolostorok kevés kivételtõl eltekintve visszakerültek az egyházhoz. Az egyházmegyék, a teológiai akadémiák, a lelkészképzõk, az egyházi középiskolák, a karnagyképzõk, az ikonfestõ iskolák, vagy az egyházi újságok nemcsak a rendszerváltozás után megnövekedett lehetõségekrõl árulkodnak, de arról is, hogy e lehetõségekkel élve hogyan nõ a papság befolyása. Az egyház ölébe hullott gazdag birodalmat a hívõk adományaiból kellene mûködtetni és fenntartani, csakhogy a lepusztult épületek helyreállítása nem telik ki a szerény adományokból. Hát még a történelmi értékek restaurálása. A kormány mellett ipari üzemek, bankok, kereskedelmi vállalkozások hoznak áldozatokat azért, hogy régi fényükben csillogjanak a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html paloták és a templomok. Azok, akik hajdanán megtûrt formaságok közé szorítva formálisan vehettek részt a vallási életben, ma már egy autó felszentelésénél is fõszerephez jutnak. Ott vannak mindenütt, s gyakran immár a politikusok sütkéreznek az õ népszerûségükben és nem fordítva. "Istennek hála, ma nem kell beszélnünk valamiféle súrlódásról az állam és az egyház között, még kevésbé arról, hogy a világi hatalom ellenõrzést gyakorolna az egyház belsõ élete felett - jelentette ki a pátriárka. Inkább van szó kölcsönös tiszteleten alapuló, hasznos párbeszédrõl." A még megoldatlan kérdések élén az áll, hogy az egyház vissza akarja kapni azokat a földeket, amelyeken létesítményei felépültek. Az új földtörvény ugyanis többé nem teszi lehetõvé az egyházi épületek térítésmentes használatát, a földterületet vagy meg kell vennie az egyháznak vagy pedig bérelnie kell. A törvénybõl adódó ellentmondás feloldásán mindkét oldalon dolgoznak. A vallásos oktatás megoldatlan problémáit is a gondok közé sorolta II. Alekszij. Az Itógi címû moszkvai hetilapnak adott nyilatkozatában a pátriárka hevesen ellenzi, hogy létrehozzanak egy állami szervet a vallási élet problémáinak a kezelésére. Õ ugyanis jól emlékszik még a szovjet idõszak hasonló intézményére, amely gátja volt az igazi dialógusnak, és blokkolta az egyház törekvéseit. Ennél a mai gyakorlat összehasonlíthatatlanabbul jobb, a pátriárka szerint közel van az optimálishoz: az állam kizárólag az egyházi egyesületek bejegyzésével, a törvények betartatásával és az adózás ellenõrzésével van elfoglalva anélkül, hogy az egyház belsõ ügyeibe beleszólna. A döntés és a végrehajtás a Szent Szinódus központi intézményeinek, az 59 egyházmegyének és sok más egyházi intézménynek a feladata. Szinte alig telik el olyan hónap, hogy a pravoszláv egyháznak ne legyen valamilyen sikerélménye. A hadseregben helyreállítják a papi szolgálatot. Tisztek és katonák kezdeményezésére templomokat és kápolnákat építenek a katonai egységeknél. S immár arra is van erõ, hogy a külföldre szakadt vagy oda távozó oroszokkal is foglalkozzanak a misszionárius szolgálatok. II. Alekszij magyarországi képviselõjének kinevezése csupán szerény példája ennek az igyekezetnek. A nemzetközi terjeszkedésnek már nem az állam, hanem néhány ezer pap hiánya szab határt. Úgy tûnik, minden oka meg volna a pátriárkának az elégedettségre. A vallási élet újjászületik, a pravoszláv történelmi hagyományok újjáélednek. Csakhogy a nyugati kultúra silány termékeinek a térhódításával, a cinizmussal, az erõszakkal, az alkoholizmussal, a kábítószer-fogyasztással, az abortusz terjedésével szemben az egyház is tehetetlen.

Kirill az elsõ számú jelölt

Amikor májusban megfázással kórházba került a 73 éves II. Alekszij, fellángolt az utódlása körüli vita. A tavalyi szívproblémák után, idén azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy tüdõgyulladása miatt távol maradt az ortodox egyház központi húsvéti istentiszteletérõl. Az újabb kórházi ápolás sem csendesítette le a trónkövetelõket, tartja magát az a feltételezés, hogy a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html pátriárka betegsége sokkal komolyabb annál, mint aminek hivatalosan igyekeznek beállítani. Ezért a jelöltek továbbra is ugrásra készen állnak, a különbözõ csoportok a nagy váltásra szervezõdnek. A Compromat.Ru internetes honlap információi szerint a püspökség már régóta megosztott, az érdekek élesen ütköznek. Ennek megfelelõen az utódlás kérdésében sem egységes a vélemény. Az utóbbi idõben hárman szerepelnek a leggyakrabban II. Alekszij várható utódai között. A legtöbbször az 56 éves Kirill metropolita nevét emlegetik. Kétségtelenül õ az az ember, akit az elsõ számú utódjelöltnek tekintenek. A polgári nevén Gungyajev Vlagyimir Mihajlovics a leningrádi lelkészképzõ és teológiai akadémia után már fiatalon nemzetközi szerepet vállalt: 1971-tõl Genfben a Moszkvai Patriarkátust képviselte az Egyházak Világtanácsában. Késõbb majd másfél évtizeden keresztül a leningrádi teológiai akadémia rektoraként szerzett tekintélyt magának. 1976-ban már püspök, hamarosan az õ felügyelete alá kerültek a finnországi pravoszláv gyülekezetek. A nyolcvanas években Szmolenszk és Kalinyingrád püspöke. A Szent Szinódus ezt a tevékenységét azzal honorálta, hogy e két város metropolitájává nevezte ki. Az Orosz Pravoszláv Egyház külügyminisztereként nagy a játéktere, ugyanakkor soha nem vette le a szemét a hazai politikáról sem. Kezdeményezõ, válság-kezelõ képességére utal, hogy az 1993-as belpolitikai válság napjaiban közvetítõ szerepet vállalt az államfõ és a Legfelsõbb Tanács között. Nagy megértést nem tanúsíthat a szovjet múlt iránt: papként nagyapja és apja is megjárta a lágereket a húszas-harmincas években. Érdekességként említhetjük, hogy a Pereszvet nevû kereskedelmi bank igazgatótanácsának a tagja. Az a híre, hogy híveinek gerincét a pétervári akadémia mérsékelt liberális szellemiségû emberei alkotják. II. Alekszij ezzel szemben azoknak az embereknek a kinevezését részesítette elõnyben, akik tartózkodóan viselkedtek Kirillel szemben.

Mefodijt KGB-s múlttal vádolják

Az 54 éves Mefodij metropolita karrierje sok mindenben eltér a többiekétõl. Õ technikumban kezdte, majd az odesszai szemináriumban és a leningrádi akadémián tanult, ehhez képest gyorsan az élre került. 31 évesen már püspök, elõször Irkutszkban, majd több mint húsz éven keresztül Voronyezsben tevékenykedett. Az utóbbi idõben hozzá tartoztak azok a tulajdonosi jogi kérdések, amelyek az egyház számára manapság egyre fontosabbak. Már Putyin elnöksége alatt kezdett foglalkozni a társadalmi és egyházi szervezetek együttmûködésével. Ezt a viharos elõremenetelt riválisai KGB-s kapcsolataival magyarázzák. A KGB-s kapcsolat, persze, lejárt lemez: sok papot vádoltak már ezzel, leginkább akkor, amikor valakinek az útjába került.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Akadt metropolita, aki a nyilvánosság elõtt Mefodijt egyenesen a KGB tisztjének nevezte. A Compromat.ru orosz internetes honlap éppen erre hivatkozva lát a fõpap számára esélyt, arra utalva, hogy az egykori KGB emberei szerepet vállaltak az állami szervezetekben, és befolyásuk ebben a kérdésben is érvényesülhet. Sokan nem osztják ezt a véleményt, és a Kremlnek a metropolita iránti tanúsított rokonszenvét inkább azzal magyarázzák, hogy a vidékrõl jött fõpapnak nem alakultak ki olyan kapcsolatai a fõvárosban, amelyek Jelcin embereihez kötnék. Ez nem mondható el sem II. Alekszijról, sem Kirillrõl. Akárkinek van is igaza, tény, hogy az orosz elnök értékeli a metropolita ténykedését: márciusban magas állami kitüntetésben részesítette. Ellenfelei mindenesetre szövetkeztek egymással. II. Alekszij és Kirill hívei koalíciót kötöttek. Ennek eredményeként, II. Alekszij tavasszal a Szent Szinódus ülésén olyan határozatot fogadtatott el, amely Mefodijt Kazahsztánba küldte, pontosabban számûzte. Bár megkapta a távoli vidék három egyházmegyéjének az irányítását, minden moszkvai tisztségét elvesztette. S ezzel nagyjából az egyház támogatását is az utódlás ügyében. Maradt tehát a porondon Kirill, méghozzá úgy, hogy a hozzá legközelebb állók jelentõsen elõreléptek a ranglistán, befolyásos és "zsíros" helyeket foglalva el a hierarchiában. Ellenségei neki is akadnak. A vele szemben megfogalmazott leggyakoribb vád az, hogy rokonszenvezik a római katolicizmussal. Ez különösen kényes kérdés napjainkban, amikor belsõ viták dúlnak arról, hogyan alakítsák kapcsolataikat a katolikus egyházzal. II. Alekszij az utóbbi idõben több támadást intézett a Vatikán ellen. A viták azzal kapcsolatban robbantak ki, hogy a pátriárka szerint Oroszországban katolikus hittérítés folyik. Sérelmezi a nyugat-ukrajnai, Rómával egyesült bizánci rítusú egyház megalapítását is. II. Alekszij úgy érzi, "a Vatikán vezetésénél nem talál megértésre". Ezért aztán minden közvetítés kudarcra van ítélve a pápa és a pátriárka találkozásával kapcsolatban. Közvetítõk pedig bõven akadnak. Ilyen törekvését maga Berlusconi olasz kormányfõ is bejelentette. Putyin elnök pedig kitárná a Kreml kapuit a pápa elõtt, ha végre egyezségre jutna a pátriárkával. Váratlanul akadt egy olyan politikai pillanat, amikor a pápa és a pátriárka közös nevezõre jutott. Mindketten határozottan fellépnek az Európai Unió új alkotmány-tervezete ellen azzal a váddal, hogy nem veszi tekintetbe a kétezeréves keresztény tradíciót. A pápa egyenesen istentelennek nevezte a dokumentumot. Ami pedig az orosz pravoszláv egyház belsõ harcait illeti, most már csak az a kérdés, kitart e II. Alekszij és Kirill szövetsége. Többen úgy vélik, hogy nem. A Szent Szinódus ülése nem hagyott kétséget a felõl, hogy a különbözõ érdekcsoportok féltve õrzik helyüket, és minden erõfeszítésükkel azon vannak, hogy fenntartsák a nehezen megteremtett egyensúlyt. Ezért újabb és újabb személyek is színre lépnek, mint például Szergij metropolita (Vitalij Fomin), aki Voronyezsben elfoglalta Mefodij korábbi helyét. Az 54 éves Szergij már 33 éves korában püspök lett, és most voronyezsi pozíciójával tovább erõsödött. Mindenki

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html úgy tekint rá, mint aki a pátriárka lehetséges utódai közé lépett. Az egész harc tanulsága, hogy a betegeskedõ pátriárka nem engedi ki a kezébõl a dolgok irányítását, és azon õrködik, nehogy a régi idõkhöz hasonló kompromisszumokat kelljen kötnie az állammal.

A pátriárka

II. Alekszij, Moszkva és minden oroszok pátriárkája, polgári nevén Ridiger Alekszej Mihajlovics 1929-ben született Tallinnban. Lelkipásztor édesapjától szívta magába a hitet, és középiskolái után õ is apja nyomdokaiba lépett. A leningrádi lelkészképzõben tanult, majd a teológiai akadémiát is elvégezte, és a hittudományok doktora lett. Már korábban, 1950-ben pappá szentelték, észtországi pravoszláv gyülekezetekben szolgált, s Tartuban önálló parókiája volt. 1961-ben szerzetesi fogadalmat tett, tallinni és észtországi püspökké nevezték ki, 1964-ben pedig már a Moszkvai Patriarkátus gazdasági vezetõje, a Szent Szinódus tagja. Pályája gyorsan ível felfelé: 1968-ban Tallinn és Észtország, 1986-ban Leningrád és Novgorod metropolitája. 1990-tõl pátriárka. Soha nem tartozott a nagy ellenállók közé. Volt népképviselõ, tevékenykedett a Béke Világtanácsban, a szovjet Békealapban, a Haza Társaságában. Nemzetközi tevékenysége egyik megnyilvánulása az Európai Egyházak Konferenciájában végzett munka. A konferencia elnökévé választotta. Magyar kapcsolataira a Debreceni Református Teológia díszdoktori címe utal. Nem tartotta távol magát a politikától. Hallatta szavát a belpolitikai válságok napjaiban, annak idején Jelcin elnök oldalán, és szerepet vállalt a délszláv rendezésben is. (2002. szeptember.)

Nõi kormányzója van Szentpétervárnak

Szentpétervár szeptember 21.-én kormányzót választ. Ennek tétje már csak azért is nagy, mivel az utóbbi idõben a város rendkívüli politikai súlyra tett szert. Senki elõtt nem titok, hogy az orosz elnök szíve ide húz, számára nem közömbös, ki veszi kezébe itt a hatalmat. Ezért beszállt a nagy politikai játszmába.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

"A putyini elit 2001-2003-ban címmel" tudományos kutatómunka folyt annak kiderítésére, mi vezérli az orosz elnököt legfontosabb embereinek a kiválasztásakor. Az orosz tudományos akadémia szociológiai intézetének munkatársai vették a fáradtságot, hogy választ adjanak a kérdésre. 3500 életrajz tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Putyin "a vállpánttal" rendelkezõket és az üzletembereket viszi be a hatalomba. Azt állítják, hogy a szövetségi körzetek apparátusaiban az összes munkatárs 70 százaléka tiszt. Ebbõl sokan arra következtettek, hogy egy olyan fontos város élére, mint amilyen Szentpétervár, az elnök szintén ebbõl a körbõl állít jelöltet. Néhányan Georgij Poltavcsenko egykori KGB-tábornokra tippeltek, aki minden különösebb ok nélkül, az utóbbi idõben gyakran megszólalt a pétervári tévében. A jósok tévedtek. Az orosz elnök nem tisztet, volt KGB-tábornokot, de nem is üzletembert, még csak nem is férfit favorizál. Egy nõre esett a választása, akitõl azt reméli, hogy Szentpétervárt modellértékû várossá képes fejleszteni. Ez a nõ: Valentyina Matvijenko. Neve Magyarországon nem ismert, Oroszországban azonban mindig ott szerepel a népszerûségi listákon. Nem véletlenül. Mielõtt Putyin teljhatalmú megbízottjává nevezte ki az észak-nyugati szövetségi körzetben, négy kabinetben töltötte be a miniszterelnök-helyettesi posztot. Ami nagy szó Oroszországban, hiszen miniszterek jönnek-mennek, az emberek már azt sem tudják, ki mivel foglalkozik. Azt azonban igen, mit csinál a kormány egyik legnépszerûbb embere. Sikereit vagy kudarcait mindenki a saját bõrén érzi. Az elmúlt években õ foglalkozott ugyanis a szociális problémákkal. Van mivel dicsekednie. Rövid idõ alatt kétszer is felemelték a nyugdíjakat, és az állami alkalmazottak bérét is jelentõsen növelték. Az átlagnyugdíj megfelel a létminimumnak. Ez Oroszországban elõrelépésnek számít. Idén újabb emelést terveznek. A nyugdíjasok mellett Matvijenko figyelmét a legvédtelenebb rétegek megsegítésére fordítja: a rokkantakra, a többgyermekes családokra, és azoknak a sorkatonáknak a hozzátartozóira, akik meghaltak a szolgálatban. Az orvosok és a tanárok is jól jártak: a korábbi 18 milliárd rubeles tartozását az állam megadta nekik. Matvijenko tehát megdolgozik a népszerûségért, késõ estig hivatalában van, keveset alszik, korán kel. Azt mondja magáról, hogy még sohasem ígért olyat az embereknek, amit ne tartott volna be. A sok férfi miniszter között bátorságával tûnik ki. Amikor ellátogatott Csita városába, éppen egy viharos tüntetés zajlott. A kormányzó azt tanácsolta, a közelébe ne menjen, mert a dühös emberek széttépik. Õ eléjük állt, és másfél órás vitát folytatott a meggyõzésükért. A kevesek egyike, akinek nincsenek testõrei, vasárnaponként ugyanúgy kimegy a piacra, mint a többi családanya, barátnõjével kondicionáló terembe, uszodába, fürdõbe jár, ha ideje engedi teniszezik és síel. Sok mindenre telhet az idejébõl, ha miniszterelnök-helyettesként 10 minisztériumot és hivatalt felügyelt. Olyanokat, amelyek mind pénzért könyörögtek. Matvijenko ügyességét bizonyítja, hogy akkor is szerzett, amikor, úgy tûnt, nincs honnan. Egy vele készített interjúból tudható, hogy amikor Putyin úgy döntött, hogy 720 ezer rubelt ad az elsüllyedt Kurszk tengeralattjárón meghalt matrózok családjainak, Matvijenkohoz fordult, hogy egy-két nap alatt teremtse elõ az ehhez szükséges 85 millió rubelt. Végül üzletemberek, és nagy cégek és társaságok adták össze az adományt.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Sokáig kérdéses volt, hogy Matvijenko egyáltalán indul-e a kormányzó-választáson, s az még inkább: teljes súllyal kiáll-e mellé az orosz elnök. Mint egy orosz politológusmegjegyezte, Vlagyimir Putyin inkább a hallgatásával jelezte, kit favorizál. Néhány napja azonban véglegesen színt vallott, amikor a Kremlben fogadta az idõközben választási indulását bejelentõ politikusasszonyt. Korábban sem volt sok kétség afelõl, hogy õ az elnök jelöltje, különösen az után, hogy teljhatalmú képviselõjévé nevezte ki, a szentpétervári évfordulós ünnepségeken elsõként neki mondott köszönetet a jubileum megszervezéséért, s egy korábbi nyilatkozatában támogatásáról biztosította. "Amit bizonyosan állíthatok: Valentyina Ivanovna Matvijenko a kormány egyik leghatékonyabb tagja volt" - jellemezte munkatársát Putyin, és hozzátette, hogy a szociális szférában dolgozni minden államban nehéz, Oroszországban kétszeresen az. Matvijenko sokat tett azért, hogy kihúzza a lakosságot a gödörbõl. Legutóbbi találkozójukon állítólag már azt is megbeszélték, gyõzelme esetén ki fog Matvijenko helyére lépni. Putyin gyakorlatias és tapasztalt munkatársa biztosítékot kért és kapott, hogy elegendõ állami pénzforrást kap Szentpétervár fejlesztésére, téli felkészítésére, a "K-159"-es tengeralattjárón meghalt matrózok családjainak a megsegítésére és sok minden másra. A kormányzói székért vetekedõ jelöltek kábultan vették tudomásul, hogy ezek után nincs sok esélyük a gyõzelemre. Néhány hete még azt akarták elhitetni választóikkal, hogy Matvijenko mögött nem is az elnök áll, csak visszaélnek a nevével, s meggyõzõdéssel állították, hogy férfi kerül Szentpétervár élére. Nos, tévedtek. A városi parlamentben elmondott beszédében a politikus-asszony gyakorlatilag már programbeszédét is elmondta. Nyilatkozataiból kiderül: el akarja érni, hogy Szentpétervár megkapjon egy sor fõvárosi feladatot, sõt néhány szövetségi hivatal Moszkvából a Néva partjára költözzön. A koncepció már el is készült. Ha Matvijenkót valóban megválasztják a város kormányzójává, krembeli befolyásával gyakorlatilag az egész Leningrádi megye legbefolyásosabb embere lesz. A különbözõ közvélemény-kutatások eltérnek egymástól, az azonban nem kétséges, hogy Matvijenko jelentõsen vezet riválisai elõtt.

* Valentyina Matvijenkót megválasztották Szentpétervár kormányzójává. (2003. szeptember.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Amerikai állampolgár lett a szovjet pártvezér fiából

Politizál rakétagyártás helyett

Szergej Hruscsov a Szovjetunió elsõ számú vezetõjének fia ma amerikai állampolgár. A sors fintora, hogy abban az országban él és dolgozik, amelyiknek gazdasági túlszárnyalását édesapja annak idején meghirdette, és amelynek legyõzésére a fia rakétákat tervezett. Nyikita Szergejevics Hruscsov neve a mai generációnak nem sokat mond, talán a hírét sem hallották. Pedig negyven évvel ezelõtt még élet és halál ura volt. Fõszerepet játszott Sztálin személyi kultuszának felszámolásában, de belebukott a sztálini korszak örökségével való felemás küzdelembe. 1964-ben puccsszerûen megbuktatták, ami után hét évig nyugdíjasként éldegélt anélkül, hogy szava lett volna a politikában. Élve eltemették, halála után pedig szinte eldugták a Novogyevicsi temetõ egyik sarkában. Nem tartozott az intellektuális vezetõk közé. Az ENSZ közgyûlésén azzal okozott botrányt, hogy kezébe vett cipõjével verdesve fejezte ki tiltakozását, máskor az orosz szellemi élet kiválóságaival hadakozott. Meggyõzõdése volt, hogy a sztálini struktúra megreformálásával fejlõdési pályára állítható az ország, és rövid távol beérheti, sõt túlszárnyalhatja gazdaságilag az Egyesült Államokat. Fiát más fából faragták. Õ nem kerget ábrándokat, bár hajdanán õ is tett egyet s mást, hogy az ország erejét a nyugattal szemben növelje. "Egész életemben rakétákat csináltam, amelyek Amerikára voltak irányítva. Az 1980-as évek végén azonban úgy döntöttem, hogy a mérnöki hivatás helyett a politológiát választom nyilatkozta a közelmúltban a moszkvai Izvesztyija címû lapnak. Oroszországban ez senkit sem érdekelt. Meghívtak Amerikába, és itt százszázalékosan igényelték a munkámat. Elõadások, konferenciák, könyvek - nincs idõm a nosztalgiázásra." Az ifjabb Hruscsov szerint, felesleges azon töprengeni, hogyan fogadná apja az õ amerikai állampolgárságát. A hidegháborúnak vége, a világ megváltozott. Ami pedig az amerikaiakat illeti, szerinte természetükben õk állnak legközelebb az oroszokhoz. Igaz, elég közönyösen tekintenek Oroszországra. Már nem félnek tõle, s nem hiszik, hogy ismét jelentõs gazdasági versenytárs válik belõle. Egy amerikai képviselõ úgy jellemezte Oroszországot, mint olyan államot, amelyik egyre inkább Brazíliához lesz hasonlatos: nagyon nagy, gazdagok a tartalékai, szegények az emberei és igazán senkit sem érdekel. Washington számára csak egy a fontos: nehogy Oroszország ismét szuperhatalmi pozícióba kerüljön. Ha nem kerül, éljen, ahogy akar. Szergej Hruscsovnak nem tetszik a Fehér Ház politikája. George Busht primitívnek tartja, gazdaságpolitikáját sikertelennek. Nagy a deficit, a belbiztonsági minisztérium szerinte senkit nem véd meg senkitõl, nõ a bürokrácia és a hadsereg.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Ami pedig apját illeti, nem húztak ki belõle éles kritikus szavakat. Még annak sem tulajdonított jelentõséget, hogy a Szovjetunió elsõ embere az egyetemet sem végezte el, fontosabbnak tartja ennél azt, hogy soha nem hozott döntést anélkül, hogy a szakemberek véleményét ki ne kérte volna. Apja védelmére kelt akkor is, amikor beszélgetõpartnere Nyikita Hruscsov elvetélt mezõgazdasági politikáját vagy rossz moszkvai házépítési programját bírálta. Ami pedig a külpolitikát illet, Szergej Hruscsov szerint, csak apja alatt kezdte az Egyesült Államok tudomásul venni a nemzetközi küzdõtéren a Szovjetunió súlyát. Nyikita Hruscsov felismerte, hogy a Szovjetunió gazdasági elmaradottságát csak a nukleáris hadászati rakéták hadba állításával lehet rövidtávon ellensúlyozni. Ugyanakkor ellenállt a tisztikar nyomásának, hogy számos más területen is milliárdokat költsenek a fegyverkezésre. Emiatt elvesztette a hadsereg rokonszenvét. Szergej Hruscsov meg van gyõzõdve arról, ha apja a helyén marad, Oroszország jövõje sikeresebben alakult volna. Ehelyett osztozni kényszerült az orosz reformátorok keserû sorsában. Az emberek elfordultak tõle, mivel nem teljesítette be csodavárásukat. Mint ahogy csodákat vártak Jelcintõl és most azt várják Putyintól is. A politológusúgy véli, ma irányított demokrácia van Oroszországban, nem a törvényesség az úr, hanem az a tíz-tizenkét család diktál, amelyik kiegyezett egymással. A valódi demokráciához meg kellene születnie az orosz középosztálynak, ettõl azonban még távol vannak. Szergej Hruscsov szerint fél évszázad is elmúlhat, míg az oroszok eljutnak a nyugati típusú demokráciáig. Márpedig e nélkül aligha számíthatnak arra, hogy a nyugati tõke megkedveli az orosz terepet. Az agyak kivándorlása pedig tovább folytatódik: Szergej Hruscsov egykori intézetének legjobbjai már mind nyugaton dolgoznak. A privatizációt is elhibázottnak tartja a politológus. Nem lett volna szabad a nyersanyaglelõhelyeket átjátszani néhány újgazdagnak. Szavaiból az is kiderül, hogy nem híve annak a bolsevik magatartásnak, amely a gazdaságpolitikában is merev dogmákhoz ragaszkodik, és híján van a rugalmasságnak és a józan észnek. Ezért õ a reformer hírében álló politikusok egyikét-másikát is bolsevik mentalitású embernek tartja. Arra a kérdésre, mit tenne, Oroszország elnökének a helyében, Szergej Hruscsov azt mondta, elõször is visszaállítaná a természeti kincsek feletti állami ellenõrzést. A második lépést, szerinte, már nem õ tenné meg, mivel megölnék… (200.október.)

IZRAEL

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Nagyhatalmi játszmák hálójában

Izrael története a hazatérésnek, a megtalált haza megvédésének, és a nemzetközi viszonyok közötti manõverezésnek a története. Amióta Herz Tivadar a 19.század végén megfogalmazta a zsidó állam megteremtésének az eszméjét, a zsidók még vezetõiket is csodálatba ejtõ kitartással igyekeztek megtalálni helyüket régi-új hazájukban, dacolva a természet és az ellenfelek romboló erejével. Izrael története ugyanakkor elszakíthatatlan a palesztinok történetétõl. Kompromisszumot elutasító, hajthatatlan magatartásukkal nyomorúságba és kivetettségbe taszították magukat. Ezt a nyomorúságot az arab államok minden erejükkel konzerválni igyekeztek, nehogy kialudjon az a tûz, amely Izraelt akarta kiégetni a térségbõl. Ezért szították az ellentéteket, és ösztönözték a palesztinai arab bevándorlást. Aki izraeli történelmet ír, mint ahogy ezt tette Martin Gilbert a Pannonica Kiadónál magyarul megjelent könyvében, egyszerre kell, hogy megénekelje a zsidó nép hõsiességét, elképesztõ élni akarását, és ugyanakkor a palesztinok tragédiáját. Akad tudós, aki az Izrael története címû könyvet a legátfogóbb és legalaposabb Izrael-történetnek nevezte, amit valaha történész írt. Gilbert rendkívüli alapossággal követi nyomon az izraeli otthonépítés minden fázisát, attól kezdve, hogy 1882-tõl megkezdõdött a zsidók bevándorlása Palesztinába, odáig, hogy több millió lakosú virágzó államot hoztak létre a terméketlen sivatagban. A 19. század közepén még csak 10 ezer zsidó élt Palesztinában. Miután a rómaiak Krisztus után 70-ben lerombolták a második templomot, a világban szétszórtan élõ zsidóság hiába álmodott a hazatérésrõl. Két évezreden keresztül a hazatérés puszta lehetõsége ábránd volt csupán. Palesztinában a századfordulón nemcsak a zsidó lakosság volt gyér, hanem az arab is. Mindössze félmillióan éltek itt, méghozzá nyomorúságos körülmények között. De a nyomorúság a sajátjuk volt, mint ahogy a föld is, amelyen nyomorogtak. Minden kompromisszum elutasítása az õ ellehetetlenülésükhöz vezetett, minden törekvésük a zsidó terjeszkedés megakadályozására, saját területveszteségüket növelte. A zsidó haza létesítését támogató Balfour-nyilatkozat leszögezte: semmi olyan nem történhet a zsidó nemzeti haza megteremtése során, ami kárára volna Palesztina más közösségeinek. Csakhogy a brit külügyminiszter nem számolt az arabok cionizmus-ellenességével, amire a zsidók vagy teljes kapitulációval válaszolhattak volna, vagy azzal, amivel végül is válaszoltak: minden eszközzel védték magukat. Ha kellett a diplomácia kifinomult eszközeivel, ha más választás nem maradt a számukra, akkor fegyverrel. Ennek a harcnak a módszerei a zsidókat is megosztották. Hosszú évek múltak el, míg a zsidó vezetõknek sikerült megfékezniük saját szélsõségeseiket, és lefegyverezniük terroristáikat. Mint Gilbert megállapítja, az arab és a zsidó nacionalizmus Palesztinában sok szempontból párhuzamos utakon járt. Egyik a másikat gerjesztette. Izrael története elszakíthatatlan a mindenkori nemzetközi viszonyoktól. Herz eleinte naivan azt

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html hitte, hogy mind a zsidókat, mind a keresztényeket meg tudja nyerni a Palesztinában létesítendõ zsidó állam eszméjének. Csak egy dologban nem volt naiv. Felismerte: ahhoz, hogy a szétszórtan élõ zsidóságot közös hazába hívja, olyan gyökerekhez kell visszanyúlnia, amelyek megérintik az embereket. Palesztinában ezek a gyökerek fellelhetõk voltak. Argentínában, ahová Hirsch báró telepítette volna a zsidókat nem, mint ahogy Ugandában sem, amelyet a britek favorizáltak. A második világháború alatt Madagaszkár is lehetõségként felvetõdött. Sõt a háború után Ho Si Minh elnök is felajánlotta Vietnam középsõ részének magasföldjeit. A nagyhatalmak érdekei hol találkoztak, hol keresztezték egymást Izrael érdekeivel. A könyvnek ezek a részei azért is érdekesek, mert a történelemnek ez a fejezete kevésbé ismert a nagyközönség elõtt. Nagy-Britannia kormánya hol minden tiszteletet megérdemlõ humanizmussal, hol embertelenül kezelte a zsidók kálváriáját. Mint Gilbert megállapítja, a britek vágya, hogy megverjék Törökországot, és megfosszák KözelKeleten játszott meghatározó szerepétõl, egybeesett a széles értelemben vett cionista reményekkel, hogy megalapítsák államukat Palesztinában. 1917 november 2.-án született meg A.J. Balfour Lord Rothschildhoz írt történelmi jelentõségû levele. Ebben a brit külügyminiszter kijelentette: "õfelsége kormánya támogatja a zsidó népnek azt a törekvését, hogy Palesztinában hazára találjon, és minden tõle telhetõt megtesz, hogy elõmozdítsa e cél beteljesülését". Nem nyúlt túl hosszúra az az idõszak, amíg ígéretét London megtartotta. Pedig néhány kiemelkedõ brit politikus, közöttük elsõsorban Winston Churchill, mindvégig erõfeszítést tett annak érdekében, hogy a szavakat tettek kövessék. A Churchill-féle Fehér Könyv már 1922-ben félreérthetetlenül leszögezte: a zsidók "jogszerûen, nem pedig megtûrtként" vannak Palesztinában. A londoni bizottsági meghallgatáson 1937-ben arra a kérdésre: vajon nem kirívó igazságtalanság-e az arabokkal szemben, hogy Palesztina túl sok zsidót vonz területére, Churchill kérdésekkel válaszolt. "Mi az igazságtalan abban, hogy emberek települnek be, és másoknak is életfeltételeket teremtenek, a sivatagot pálmaligetekké és narancsültetvényekké változtatják? Miért igazságtalan, ha mindenkinek több munka és nagyobb jólét adódik? Nincs itt semmi igazságtalanság. Az az igazságtalanság, ha a lakosok évezredeken át hagyják, hogy országuk sivatag legyen". Az angol kormányt azonban a legkevésbé sem érdekelték az efféle érvek, minden idõben azzal volt elfoglalva, hogy az arabok félelmeit csitítsa. Nem tudott azonban olyan lojális lenni hozzájuk, hogy azok ezt méltányolják. 1919-ben, a párizsi béketárgyalásokon még úgy tûnt, minden ok meg van a bizakodásra. Párizsban a palesztinai mandátumot Nagy-Britannia kapta, és e tárgyalásokon is egyetértettek a Balfour-nyilatkozat által megígért támogatással a zsidó nemzeti otthon létrehozása érdekében. Az arab világ azonban nemet mondott. 1937-ben Damaszkuszban 400 arab küldött elutasította az angoloknak azt a tervét, hogy Palesztinát kettéosztva egy kicsinyke területet biztosítsanak a zsidó állam számára. Leszögezték, hogy Nagy-Britanniának választania kell az arabok barátsága és a zsidók között. Ennek aztán terrorcselekményekkel adtak nagyobb nyomatékot. Az angol történelem szennyes foltja, hogy miközben Európa-szerte üldözték a zsidóságot, NagyBritannia különbözõ kvóták megállapításával akadályozta meg a zsidókat az Izraelbe való

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html menekülésben. A franciaországi Evianban tartott nemzetközi konferencián a brit delegátus megértést tapasztalt, amikor elmagyarázta, miért zárják el a menekülõk útját, miért nem engedik be õket sem Nagy-Britanniába, sem Palesztinába. Az Egyesült Államok delegátusa is csatlakozott az angol példához: az amerikaiak olyan mértékben csökkentették a zsidó bevándorlók kvótáját, hogy 20 évbe tellett volna, míg csak a német birodalomból menekülõk menedékre találhattak volna a tengerentúlon. Három ország akadt csak, amely korlátozás nélkül befogadta a szerencsétleneket: Hollandia, Dánia és Dominika. Határozatban mondták ki az eviani konferencián, hogy a menedéket nyújtó országok nem hajlandók semmilyen kötelezettséget vállalni az önkéntes bevándorlás anyagi támogatására. Egy másik határozat ugyanakkor "szimpátiájáról" biztosította a menekülõket. Golda Meir, a palesztinai zsidók képviselõje erre mondta egy svéd napilap tudósítójának: "Egyetlen óhaj, egyetlen gondolat vezérel, s remélem, megérem ennek a beteljesedését, hogy soha többé ne legyen alkalom arra, hogy népemnek bárki is együttérzését fejezze ki". Golda Meir sok mindent megélt, azt az idõszakot azonban nem, amelyben Izrael lemondhatott volna a világ együttérzésérõl. Manapság, amikor a nyugati demokráciák a zsidó kárpótlással, Izrael nemzetközi támogatásával bizonyítják történelmi felelõsségérzetüket és humanizmusukat, megdöbbentõ olyan dokumentumokat olvasni, amelyekbõl ennek a magatartásnak az ellenkezõjére derül fény. A zsidóüldözés legpokolibb napjaiban fogadta el az angol kormány az újabb Fehér Könyvet, amely feladta az elõzõ alaptételét, miszerint a zsidó betelepülés addig folytatódhat, amíg a zsidóság a lakosság többségét nem alkotja. Az új dokumentum drákóian szigorú elõírásokat tartalmazott a bevándorlási kvótát illetõen. Ennek alapján a zsidó többséget soha nem lehetett volna elérni, s a zsidó állam megteremtése végleg lekerült volna a napirendrõl. Ezzel azonban London nem elégedett meg. Nyomást gyakorolt Romániára, Bulgáriára, Jugoszláviára és Görögországra, hogy akadályozzák meg a zsidók Palesztinába jutását. Törökországot pedig hivatalos átiratban rótta meg elnézõ magatartása miatt, amiért átengedte a Boszporuszon a menekülteket szállító hajókat. "Egyetlen reményünk, hogy az összes német zsidó ott ragad a Duna torkolatánál, mert nem lesz elég hajó" - nyilatkozta a brit külügyminisztérium egyik hivatalnoka azokban a napokban, amikor a fasiszták a zsidók lemészárlásával voltak elfoglalva. Majd újabb lépés következett: az angolok teljesen befagyasztották a legális bevándorlást, az illegális bevándorlókat pedig feltartóztatták, és internálták. A Palesztinába befutott hajókról leszedték a menekülteket, és Mauritiusba irányították õket. Egy gyarmatügyi minisztériumi jegyzõkönyv még azt is elõírta, hogy a fogva tartottak életkörülményeinek "megfelelõen szigorúaknak kell lenniük, hogy riasztólag hassanak a többi kelet-európai zsidóra". Eközben korlátozták Palesztinában a zsidók földvásárlási jogát. Bár késõbb voltak idõszakok, amikor a brit kormány valamivel megértõbbnek bizonyult, a zsidó menekültek valódi segítségre nem számíthattak. Még az európai zsidóság lemészárlásának tetõfokán is az volt a legtöbb brit politikus számára a legfontosabb, hogy megakadályozzák a zsidók szabadulását. 1944. december 24.-én a palesztinai brit fõbiztos azért táviratozott a külügyminisztériumba, hogy elérje a hivatalnokoknál: kérjék fel

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html a szovjet kormányt a román és a bolgár határ lezárására, nehogy "a délkelet-európai zsidók bevándorlása kicsússzon az irányításuk alól". 1946-ban London diplomáciai jegyzékben tiltakozott az ellen, hogy zsidó menekültek olasz kikötõket vettek igénybe. Ezzel hálálták meg, hogy a zsidók - Churchill szavaival - az angolok leghûségesebb barátai voltak Palesztinában, és a második világháborúban a britek oldalán hõsiesen harcoltak. Több mint 30 ezer palesztinai zsidó szolgált a brit hadseregben, és derekasan küzdöttek Görögországban, Krétán, Észak-Afrikában, Olaszországban, Észak-Európában. A brit hadseregben 750 palesztinai zsidó halt hõsi halált. (Itt jegyezzük meg, hogy a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítõ 500 ezer zsidó katonából 200 ezer esett el a frontokon. De, hogy ezért miért nem volt senki hálás, ez már egy másik történet.) Még 1946-ban is szinte megszállottan azon volt a brit kormány, hogy megakadályozza zsidók Palesztinába jutását. Attól az aljasságtól sem riadt vissza, hogy az elfogott menekülteket visszaküldje a németországi hadifogolytáborokba. Sõt, mint ezt tette a Guardian fedélzetén Palesztinába érkezõkkel, megölesse azokat, akik ellenálltak. A brit katonák puskatussal estek a haláltáborok túlélõinek. Szerencsére azonban nem Londoné volt az utolsó szó. Nem is akarta, hogy övé legyen, mivel tehetetlen volt Palesztinában. A döntés jogát átengedte az ENSZ-nek. Amikor a világszervezetben szavazásra került sor egy arab és egy zsidó állam megteremtésérõl, Nagy Britannia tartózkodott, az arab államok ellene szavaztak. Viszont támogatta azt az Egyesült Államok, amely a háború után eredménytelenül szorgalmazta Londonnál a tömeges zsidó bevándorlás engedélyezését, és a Szovjetunió, amelynek külügyminisztere igazságtalannak minõsítette az önálló zsidó állam megteremtésével való szembehelyezkedést. Moszkva, hasonlóan Washingtonhoz, részt kért a közel-keleti játszmából, és miközben az amerikaiak ENSZ-ellenõrzés alá helyezték volna Palesztinát, az oroszok a palesztinai zsidóság mögé álltak. A közel-keleti brit erõk parancsnoka még az ENSZ határozata után egy hónappal is letartóztatatta, és Ciprusra számûzette a Palesztinába érkezõ zsidókat. A ciprusi internálótáborokban 50 ezer zsidót tartottak fogva a szögesdrótok mögött, és csak 1948-ban adták vissza a szabadságukat. 1948. május 14-én bejelentették Izrael Állam megalakulását. 11 perccel a kikiáltás után megérkezett az amerikai elismerés, és az elsõ órákban a Szovjetunióé is. És megérkezett az elsõ napon az az egyiptomi repülõgép is, amely bombát szórt Tel-Avivra. Ettõl a pillanattól kezdve dörögtek a fegyverek, háború háborút követett, és a gyilkos merényleteknek nem akart vége szakadni. A nagyhatalmi játszmák a második világháborút követõ évtizedekben sem kerülték el Izraelt. 1955-ben Csehszlovákia jelentõs mennyiségû fegyver exportjáról állapodott meg Egyiptommal. Ezt Moszkva válaszának szánták Truman amerikai elnöknek, aki megállapodott Törökországgal és Irakkal, majd Pakisztánnal és Iránnal, hogy elszigetelik a Szovjetuniót, és az amerikai érdekszférához csatlakoznak. A Szovjetunió és szövetségesei ezért adták fel az Izrael irányában tanúsított korábbi jóindulatukat, és döntöttek úgy, hogy az arab-izraeli konfliktusban teljes

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html energiájukkal az arabok mellé állnak. Ez nem kevesebbet jelentett, mint a szovjet fegyverarzenál felajánlását az araboknak. A zsidók tengerbefojtásának jelszavával fellépõ Nasszer egyiptomi elnök attól az országtól kapta meg a Szovjetunió Hõse kitüntetést, amely a legnagyobb áldozatot hozta a fasiszták elleni háborúban, és amely zsidók millióit szabadította fel. Õ lett az antiimperialista harc éllovasa, õ, akinek tisztjei "alapfelszerelésként" tartották maguknál Hitler Mein Kampfjának kétkötetes papírkötéses, arab nyelvû kiadását. Az izraeli kormány úgy vesztette el Moszkva támogatását, hogy erre a legcsekélyebb okot sem szolgáltatta. És úgy nyerte el végleg Washingtonét, hogy azt a Szovjetunió Amerikaellenességének is köszönhette. Sem az izraeli kormány, sem az oroszországi vagy az Egyesült Államokbeli zsidóság magatartásától nem függött semmi, kizárólag a nagyhatalmi sérelmek vagy érdekek diktálták az egyes országok humánus, vagy anti-humánus lépéseit. Fel sem merült annak a gondolata, hogy a zsidóságot sújtó döntések meghozatalakor a második világháború tapasztalatait, a zsidók iszonyatos katasztrófáját is figyelembe vegyék. Az izraeli diplomatáknak meg kellett tanulniuk, hogy odafigyeljenek a nemzetközi folyamatokra, és mindig ott kérjenek segítséget, ahol a megbomlott erõegyensúly helyrebillentéséhez Izrael támogatásán keresztül vezetett az út. A határvonal nem kizárólag a szovjet tábor és a nyugati szövetség között húzódott. Mint az 1956-os szuezi válság mindennél jobban bizonyította: a nyugati demokráciák érdekei is keresztezték egymást. Ekkor éppen az amerikaiak kerültek szembe a britekkel és a franciákkal. Izraelnek mindig mérlegelnie kellett, kinek az oldalán kötelezze el magát, ki biztosíthatja számára a túléléshez a nagyobb garanciát. S elõfordult, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet. A szuezi válságban játszott szerepe miatt nemcsak Moszkva katonai, de Washington gazdasági fenyegetéseivel is szembe találta magát. Pedig Izraelnek nem maradt más lehetõsége, mint Washington barátságának elnyerése és ápolása. Ennek tudatában tárgyalt Golda Méir John. F. Kennedy elnökkel. Kennedy biztosította az izraeli kormányfõt arról, hogy: "Ne aggódjon. Izraellel semmi sem történhet". S õ volt az, aki megnyitotta azt az utat, melyen keresztül Izrael kül-és védelmi politikája évtizedekig a legszorosabb szövetségben haladt az Egyesült Államokéval. Ez sohasem jelentette azt, amit a szovjet propaganda sugallt, miszerint az izraeli kormány Washington bábjaként funkcionált. Akármelyik párt is volt hatalmon Jeruzsálemben, sem engedelmességrõl, sem kritikátlan behódolásról nem volt szó. Sõt, a könyvben tálalt tények is számos feszültségrõl, vitáról, nézetkülönbségrõl tanúskodnak. Jichák Rabin gyakran mondogatta: az izraeli hadsereg elutasítja, hogy a játékszabályokat mások diktálják neki. Ez, természetesen, nem jelentette azt, hogy az erõviszonyok diktálta játékszabályokat felrúghatta volna. Az amerikai kormányzat sem volt mindenhez partner, amit az izraeli vezetés eltervezett. Bejrutból 1982-ben azt követõen vonultak ki az izraeli csapatok, hogy az Egyesült Államok erre

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html kategorikusan felszólította. S az Irak, majd Afganisztán elleni háború idején tanúsított visszafogottsággal is amerikai elvárásoknak tett eleget Izrael. Az amerikaiak baráti gesztusai gyakran attól függtek, milyen gesztusokat tesz Moszkva arab szövetségeseinek. Amikor például 1968-ban Lyndon Johnson amerikai elnök hozzájárult ahhoz, hogy Phantom-repülõgépeket adjanak el Izraelnek, ebben a döntésében az játszott szerepet, hogy a Szovjetunió elkötelezte magát az arab fegyverarzenál kiszélesítése mellett. S, amikor 1970-ben Jordánia védelmében Izrael Damaszkuszt fenyegette, azért érezhette maga mögött az amerikaiakat, mert a szírek mögé odaállt a Szovjetunió. S 1973-ban azért is, mert az októberi háborúban az oroszok légihídon szállítottak rakétákat Damaszkusznak. Izrael története elszakíthatatlan az orosz-amerikai konfliktus történetétõl. És a hetvenes évektõl kezdve attól is, hogy az Izraelt támogató országokkal szemben bevetették az olajembargó fegyverét. Washington számára egyre sürgetõbb lett a közel-keleti béke megteremtése. 1978-ban a Camp David-i béke-megállapodás Izrael és Egyiptom között az elsõ biztató jel volt ezen az úton. A Szovjetunió felbomlása, az arab világ kritikátlan moszkvai támogatásának megszûnése, úgy tûnt, egyengeti a béke útját. A legutóbbi évek eseményei azonban ezt a reményt nem igazolták. Bár a tömeges bevándorlás eredményeképpen Izrael lakossága jelentõsen megnõtt, biztonsága továbbra is ingatag. Az oslói folyamat elakadt, az 1993-ban a palesztinokkal kötött megállapodás zátonyra futott, Saron kormányzata csak az erõt képes felvonultatni a palesztinok terrorjával szemben, egyelõre eredmény nélkül. Messzebbnek tûnik a béke, mint évtizedekkel ezelõtt. Hiába maradt a nemzetközi porondon egyetlen szuperhatalom, egy újabb könyv is kevés lenne azoknak a diplomáciai, nagyhatalmi játszmáknak a leírásához, amelyek manapság is befolyásolják a közelkeleti helyzetet. (2002. január.)

KÍNA

Generációváltás Kínában

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Mit tudhatunk meg Kínáról az elmúlt hónapokban gyéren folydogáló hírügynökségi jelentésekbõl? Mindenekelõtt azt, amit már úgy is tudunk: ebben a hatalmas országban minden hatalmas. Az elsõ félévben például több emberrel gyarapodott az internetet használók száma, mint amennyi Magyarország lakossága. Már több mint 45 millióan lesik a világhálót, számuk 2005-re 200 millió lesz. Két éven belül Kína lesz a világ legnagyobb monitor-gyártója. A mobiltelefon-felhasználók száma is rohamosan emelkedik: már 180 millióan vannak. Másodpercenként csatlakozik egy új elõfizetõ a népes csapathoz. Amikor az orosz jegybank egykilós CD-nagyságú aranyérméket bocsátott ki, néhányan azt gondolták, ezzel mindenkit lepipálnak. Gyorsan kiderült, hogy szó sincs róla: a kínai jegybank 10 kilogrammos aranyérméket adott ki. Itt még az árvíz is a legnagyobb: a Jangce tetõzése több mint tízmillió embert fenyegetett. A kivégzésekre is a nagy számok a jellemzõek: tavaly állítólag 2468 halálos ítéletet hajtottak végre. Bár még messze vagyunk a 2008-as olimpiától, aligha kétséges, hogy a kínaiak ebben is elképesztõt produkálnak majd. Peking 17 új létesítményt, 500 kilométer közutat, 41 kilométer vasút-, illetve földalatti metró-vonalat épít a világversenyre. 30 emeletes modern házak, szállodák, bankpaloták és üzletközpontok nõnek ki a földbõl. A gazdasági növekedés adatai is imponálóak. Idén a kínai ipar közel 12 százalékkal növekedett, és nemcsak a termelés, hanem a kereslet is dinamikusan élénkült. Ennek köszönhetõ, hogy júliusban az autógyárak 45 százalékkal több autót bocsátottak ki, mint tavaly. Az elsõ hét hónapban majdnem 30 milliárd dollár új közvetlen külföldi befektetés érkezett az országba. Jelentõsen nõtt az ország kivitele és kereskedelemi többlete. Gazdasági elemzõk szerint Kína néhány éven belül az Egyesült Államok után a második kereskedõnemzetté, két évtized múlva pedig a második legnagyobb gazdasági hatalommá válhat. Ezek után nem meglepõ, hogy az amerikai Moody's hitelminõsítõ megerõsítette Kína A3-as befektetõi fokozatú besorolását stabil kilátással, tekintettel a nagy devizatartalékra, a szerény külsõ adósságra és a sok külföldi beruházásra. Ha eközben azt is figyelembe vesszük, hogy minderre a világgazdaság nagy viharai közepette került sor, még inkább figyelemre méltó az, amit Kína elért. Az ilyen és hasonló hírek azt a látszatott keltik, mintha tudnánk, mi folyik Kínában. Csakhogy nem tudjuk. A nagypolitikát továbbra is áthatolhatatlan fal veszi körül, amely legalább olyan tökéletesen funkcionál, mint hajdanán a nagy fal. Csak az jut át rajta, akit átengednek. Márpedig a világ nem nyerhet betekintést abba, ami a vezetés csúcsain zajlik. Ennek legjobb példája a júliusban megtartott pejtajhói tanácskozás. Ennél fontosabb eseményre évek óta nem került sor Kínában. Mégis hallgatnak róla. A Pekingtõl néhányszáz kilométerre, a Sárga-tenger partján fekvõ üdülõhely nem arról híres, hogy villáiban a kínai vezetõk nyaranta megpihennek, hanem arról, hogy egymás között itt döntik el, milyen irányba vezessék tovább az országot, kit állítsanak félre és kit elõre. Az ötvenes években Mao Ce-tung innen indította útjára azt az új gazdasági politikát, amely végül éhínséghez és összeomláshoz vezetett. Minden olyan döntés elõkészítése itt zajlott, amelybe sem a

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html párttagságot, sem a lakosságotnem akarták bevonni. Idén, az õszi pártkongresszus küszöbén, különösen nagy a súlya annak, mit döntenek Pejtajhóban. A nagy kérdés: az eredeti tervek szerint átadja-e a hatalmat a harmadik nemzedék a negyediknek. A kommunista párt hetven éven felüli gárdája a fiatalabbnak. Vagy mégsem. Minden nemzedék nagy nevekhez kötõdik. Az elsõ Mao Ce-tunghoz, akinek ország-pusztító politikájára, éhínséghez és válsághoz vezetõ gazdasági ötleteire, vagy az eszement kulturális forradalomra manapság Kínában nem ildomos emlékezni. Csak arra, hogy a nagy kormányos révbe vezérelte a népköztársaság hajóját. Teng Hsziao-ping nevéhez kötõdik a második nemzedék nagy tette: a nemzeti összterméket megnégyszerezõ reformpolitika. A harmadik nemzedék vezéralakja Csiang Cö-min higgadtan és körültekintõen vitte tovább azt, amit nagy elõdje elkezdett. A ma 76 éves Csiang Cö-min, az egykori villamos-gépészmérnök, sanghaji fõpolgármester 1989-ben került a kommunista párt fõtitkári székébe, 1990-ben aKözpontiKatonai Bizottság elnöke lett, 1993-ban pedig megválasztották köztársasági elnöknek is. Még a Mao Ce-tung utáni korszak nagy egyénisége, a kínai reformok atyja Teng Hsziao-ping emelte a politika porondjára, sõt még utódját is meghatározta: Hu Csin-taó személyében, aki a hatvanas években még vízmérnöknek tanult az egyetemen, 1992-ben, még ötven évét sem elérve bekerült a legszûkebb pártvezetésbe, 1998-tól pedig õ lett a köztársaság alelnöke. Hu három olyan tartományban bizonyította rátermettségét, amelyek közel sem tartoztak a virágzó területek közé. Az egyik ilyen tartomány Tibet volt. Tengnek az volt az elképzelése, hogy a diktatórikus vezetési módszereket csak úgy lehet kivédeni, ha nem betonozzák be egy-egy vezetõ helyét, és megteremtik a lehetõségét annak, hogy idõvel és tisztességgel lecseréljék a posztjáról. Ezzel a véleménnyel Csiang Cö-min is azonosult, amikor az elõzõ pártkongresszuson szorgalmazta, hogy a hetven éven felüliek ne vállaljanak felelõs megbízásokat. Csian Cö-min azonban 1989 óta túl nagy tekintélyre és hatalomra tett szert ahhoz, hogy egy ilyen õrségváltást akarata ellenére zökkenõmentesen le lehessen vezényelni. Azt meg nem tudjuk, hogy akarja-e még a hatalomváltást. Bár nincs hír arról, hogyan döntöttek Pejtajhóban, néhány figyelmeztetõ jel azért árulkodó. Mindenekelõtt a puszta híresztelés, hogy a pártfõtitkár talán mégis megtarthatná posztját. A tevékenységét méltató cikkek sorából sem lehet elmozdítására következtetni. Aztán az a propaganda-hadjárat is elgondolkoztató, amelyet Csian Cö-min elképzelésének a népszerûsítésére indítottak. E szerint az irányító pártnak az élenjáró termelõerõket, az élenjáró kultúrát és a széles tömegeket kell képviselnie. Ami lefordítva, azt jelenti, hogy a kommunista párt kapuit a tõkések, a vállalkozók elõtt is meg kell nyitni. Ami ésszerûnek tûnik annak fényében, hogy a magánszektor az ország bruttó hazai termékének elõállításában már 33 százalékkal részesedik. A még 2000-ben megfogalmazott véleményt a propaganda rendkívüli jelentõségû elméletként igyekszik feltüntetni, amely teljesen új irányt szab az eseményeknek. Van is ebben valami, hiszen

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html azzal, hogy a bruttó hazai termék egyharmadát adó magánszektor képviselõi elõtt megnyitják a politikai érvényesülés lehetõségét, azokat is a hatalom közelébe engedik, akiket eddig távol tartottak tõle. Ezzel a további reformoknak hihetetlen lökést adnának, és még inkább háttérbe szorítanák a reformokkal szembehelyezkedõ vagy azokat lassítani igyekvõ konzervatív erõket. Nehéz elképzelni, hogy a fõtitkár új ideológiai megközelítésének dicsérete közepette, menesszék õt a párt élérõl. Az sem elképzelhetetlen, hogy ha mégis megválik a fõtitkárságtól és az elnökségtõl, a központi katonai bizottság vezetõjeként fogja kézben tartani az irányítást. Ten Hsziao-ping a példa arra, hogy valaki formális tisztség nélkül is mindenható tud lenni Kínában. Hiszen Teng tisztség nélkül is úgy mozgatta a politikai élet figuráit, mintha minden poszt az övé lett volna. Csakhogy Csiang Cö-min nem Teng Hsziao-ping. Mint moszkvai elemzõk megállapítják, neki nincs olyan vitathatatlan tekintélye, mint elõdjének, õ csupán elsõ az egyenlõk között. Mint ahogy a jelöltek között sincs igazán karizmatikus személyiség. Nagy kérdés, hogyan reagál a fejleményekre a nagy esélyes, az 59 éves Hu Csin-tao. Annyira biztosnak tûnt a megválasztása, hogy tavaszi washingtoni látogatásakor az utódnak kijáró megkülönböztetett figyelemmel vették körül, és tavalyi nyugat-európai útján is érzékelhette a felé irányuló érdeklõdést. A 74 éves Li Peng, az Országos Népi Gyûlés elnökének és Csu Zsung-csi miniszterelnöknek a jövõje is kérdéses. Li Peng nagy név a kínai politikában. Az egykori villamosmérnök 1988 és 1998 között állt a kormány élén, és nagy viharokat túlélt a politikai kûzdõtéren. A keményvonalasok közé sorolják. Csu Zsung-csi 1998 óta tölti be a kormányfõi tisztséget, õ is villamosmérnöki kart végzett az egyetemen, õ is volt sanghaji fõpolgármester. Nyugati szakértõk elõszeretettel hasonlították Ludwig Erhard német kancellárhoz, a német gazdasági csoda atyjához. Nem kevesebbet írtak róla, mint hogy õ a XX. századi gazdasági égbolt legfényesebb csillaga. Posztjára hárman is eséllyel pályáznak. 59 éves helyettese minden feladatot magára vállalt, amitõl mások borzongtak. Így hozzá tartoznak a pénzügyek, a mezõgazdaság, a szegénység elleni harc, a természeti katasztrófákkal kapcsolatos helyzet kezelése. Csu zsung-csi másik 58 éves helyettese azzal tûnt ki, hogy a veszteséges állami vállalatok talpra állítását vállalta magára. A kormányfõi posztra egy 57 éves tengermelléki régió pártvezetõje is pályázik. Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a nagy öregek õsszel, a pártkongresszuson távoznak a párt felsõ vezetésébõl, jövõ tavasszal pedig állami tisztségeiket is feladják. Ehhez azonban a pejtajhói tanácskozás résztvevõinek a fejbólintása szükséges. De még, ha ez a bólintás meg is történt, és a nemzedék-váltás simán végbe megy, akkor is nagy kérdés, hogyan birkóznak meg az új emberek a Kína elõtt álló modernizáció nagy feladataival. Más dolog tehetségesnek mutatkozni a nagy öregek árnyékában, és megint más önálló politikát folytatni. Ráadásul, nem csak a csúcson mennek végbe cserék. Megfigyelõk arra számítanak, hogy a kommunista párt politikai bizottsága tagjainak 60-70 százaléka távozik, a központi bizottság 200 tagja közül pedig csak a fele marad a helyén. A csúcsról a helyi párt-szervezetekig legyûrûzik a fiatalítás, sõt egyes feltételezések szerint lent még sokkal szigorúbb lesz a fiatalítás, mint Pekingben. Ezzel párhuzamosan 40 évesek foglalják el a miniszteri és miniszterhelyettesi

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html posztokat. Érdekesség, hogy Hu Csin-tao máris arról beszél: elõ kell készíteni a káderek ötödik generációjának a színre lépését, azokét, akik Teng Hsziao-ping reformjainak az éveiben nõttek fel. Bennük nincs félelem és szorongás, õk nem élték át azt a borzalmat, amelyet osztályharcnak hívtak. Õk már csak a piac törvényeinek engedelmeskednek, a párttagságot csak ugródeszkának tekintik, a siker garanciájának, úgy hogy ha kezükbe veszik az irányítást, el lehet felejteni a régi Kínát. Hu Csin-tao az õ útjukat akarja egyengetni. Legalábbis ezt feltételezik róla. Mert sokat nem árult el terveirõl. Inkább csak képességeit bizonyította: meggyõzõen képes érvelni, megtanulta a rugalmas taktikázást. Párttársaival együtt tanulmányozza Szingapúrt: hogyan sikerült megfékezni a korrupciót, és Németországot: hogyan kormányoznak a szociáldemokraták anélkül, hogy erõszakos kézzel avatkoznának az ország dolgaiba. Valószínûleg az egyik legnagyobb megoldandó feladat továbbra is az, hogyan tartsa kézben a kommunista párt az ország irányítását, miközben hátrébb húzódik a demokrácia kiszélesítésének a napjaiban. Mihail Gorbacsov intõ példájából egy valamit megtanultak a kínaiak: a gazdasági változásoknak meg kell elõzniük a politikaiakat. A növekvõ szociális ellentmondások kezelése sem tûr halasztást, a munkanélküliséggel is meg kell birkózni, és nem utolsó sorban azzal az igénnyel, hogy végre a politikai élet is legyen nyitottabb a változásokra. Nagy kérdés, hogy sikerül e továbbra is elódázni azoknak az ideológiai kérdéseknek a megválaszolását, amelyek a társadalmat foglalkoztatják. Vajon valóban túlléptek e a múlton anélkül, hogy tisztázták volna az elõdök valódi szerepét és bûnét? A vélemények elég messze esnek egymástól. Mao Ce-tung egyesek szemében még ma is isten, mások pontosan tudják, hogy csak az ország nyugalmának a megtartása érdekében nem szedték ízekre azt, amit tett. A dogmatikusok szerint Teng Hsziao-ping letérítette a helyes útról az országot, a gazdasági pluralizmus veszélybe sodorja a párt hatalmát. Ezzel szemben az egyik új feltörekvõ ember, Csu Zsung-csi azt vallja, hogy "az abszolút hatalom totális korrupcióhoz vezet, s ezért szükség van a nép hathatós ellenõrzésének törvényes keretek között kialakítandó rendszerére. A párt nem képes önmagát kontrolálni." Vajon az új nemzedék hogyan lát hozzá a legkényesebb kérdések megválaszolásához, s a régi gárda milyen erõvel igyekszik majd befolyásolni döntéseiket? Ezekre a kérdésekre a közeljövõben még abban az esetben is választ kapunk, ha a kínai politikai falat idõközben mégsem bontanák le. (2002. augusztus.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html Kínai álmok - kínai csodák

Fantasztikus dolgok történnek ezekben a napokban Kínában. Valóra válnak a sokáig megvalósíthatatlannak hitt álmok, és a szédítõ tervek egyszeriben formát öltenek. Kína gazdasági ereje olyan nagy, hogy az ország immár képes megbirkózni az évtizedeken keresztül dédelgetett elképzelésekkel. Az egymást kergetõ információ-áradatból kitûnik, hogy mindaz, ami mostanában ebben a gigantikus országban történik, két nagy ellenség - az árvíz és az aszály- legyõzését célozza. Miközben Észak-Kínát idén az elmúlt fél évszázad legnagyobb aszálya pusztította, amely 33 millió embert érintett, délen a vízzel kellett megküzdeni. Fent a Sárga-folyó elképesztõen alacsony vízszintje, szakaszonkénti kiszáradása minden keserûség forrása, lent a déli városokat fenyegetõ árvizekkel találták szembe magukat azok a tízezrek, akik a gátakat védték. A víz, amire az északiak vágytak, az a délieknek maga volt a pokol. A hatalmas esõzések miatt a közelmúltban három város: Mejcsou, Hojüen és Saokuan nagy része víz alá került. Hunan tartományban a hegyekbõl lezúduló áradat temetett maga alá embert, házat, utat. Egymillió ember vonult a gátakra, hogy a rendkívül megemelkedett vízszintû Dongting tónál elejét vegye a katasztrófának. Több mint hatszázezer ember evakuálása vall a veszély és a kiszolgáltatottság mértékérõl.

FÉLÉVSZÁZADOS PROGRAM

Amikor a hatvanas években a Jangcén néhány órán keresztül a halászbárkák, kis vitorlások látványában gyönyörködhettem, kísérõink már akkor is az aszály és az árvíz kettõs szorításáról beszéltek. Bár akkoriban a túlzott magabiztosság és a vágyálmok uralták a politikát, mégsem vette senki a bátorságot ahhoz, hogy megjósolja azt az idõt, amikor e gondokon képesek lesznek úrrá lenni. Mao Cetung is csak álmodozott arról a Kínáról, amelyben képesek lesznek legyõzni e fõ ellenséget. Nos, most ehhez nagyon közel kerültek. A gigantikus terv egyszerre igyekszik gyógyírt találni az északiak és a déliek ellentétes gondjaira. Délrõl elvezetnék a vizet, északnak odaadnák. A Nílus után a föld leghosszabb folyóját, a 6300 kilométeres Jangcét csatornarendszerrel összekötik a 4667 kilométer hosszú északi Sárga-folyóval. A három fõcsatorna egyenként egy húszsávos autópálya szélességével vetekedne. Mindegyik 1300 kilométer hosszú lesz. A buldózerek és kotrógépek már dolgoznak a keleti csatorna kialakításán. Félszáz szivattyútelep továbbítja majd a Jangce vizét északra, többek között a fõvárosba, Pekingbe. Évente mintegy 48 milliárd köbméter víz szállítására készülnek. A középsõ csatorna, amelynek építéséhez szintén hozzákezdtek, nagyobb mérnöki bravúrt igényel. Az egyik szakaszon ugyanis a csatorna a Sárga-folyó alatti alagúton halad majd keresztül.

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

A nyugati útvonal állítja a legnehezebb feladat elé az építõket: négyezer méter magasságban, sziklás hegységeken keresztül kell vezetni a vizet. Talán még nem is tudják, milyen módon. 2010-ig, az építkezés megkezdéséig majd eldõl, fúrhatnak-e alagutat a hegyben a csatorna számára. Ennek a szakasznak csak 2050-ig kell elkészülnie. Félévszázadot szánnak tehát arra, hogy az elképzelést minden részletében megvalósítsák. Az elsõ szakasszal 2010-ig akarnak megbirkózni. Ez mintegy 19 milliárd dollárba kerül, a teljes építkezés legalább 59 milliárd dollárba. Csak látszólag tûnik hatalmas összegnek, ha viszont figyelembe vesszük, hogy csak az északi szárazság évente 15 milliárd dolláros veszteséget okoz az államnak, a költségek már nem is bizonyulnak olyan nagynak. Nagy lesz viszont a lakosságra nehezedõ teher: legalább egymillió embernek kell elhagynia lakóhelyét, és az ország más területein kezdeni új életet. A környezetvédõk hol azért aggódnak, hogy a Jangce kiszárad, hol azért, hogy mûemlékek kerülnek víz alá. A legpesszimistábbak ökológiai katasztrófával riogatnak. Nem sok eredménnyel. Többszázmillióan ugyanis jótéteményként élik meg a történteket: vízhiányos életüknek vet véget az építkezés.

A KÍNAI NAGY FAL ÓTA A LEGNAGYOBB

Kínában minden a gigantikus méretekrõl szól. A Jangce a fõszereplõ abban a történetben is, amelyik a világ legnagyobb vízierõmûvének az építkezésérõl szól. Az álom még a múlt század elején született meg, amikor a forradalmi demokrata Szun Jat-szen 1919-ben elõször beszélt róla. A folyó Hármas Szoros nevû részén emelkedõ erõmûvet 1993-ban kezdték építeni, s 1997 végén jutottak el odáig, hogy 2300 méter szélességben gáttal zárják le a folyót. Most júniusban a zsilipkapuk lezárása után, a duzzasztógát mögötti víztároló feltöltéséhez is hozzákezdhettek. Az áramtermeléshez szükséges 135 méteres szint elérése két hétig tartott. Tízmilliárd köbméter vizet eresztettek a 660 kilométer hosszú, 632 négyzetkilométer területû víztározóba. Az erõmû elsõ két turbináját az augusztusi üzem elõtt már ki is próbálták. Az év végéig 5 és fél milliárd kilowattóra áramot termelnek. Kolosszális alkotás ez: a létrehozott tó 13 várost és 116 falut temetett maga alá, miután 29 millió négyzetméternyi épületet kellett az elmúlt években felrobbantani, eltakarítani. 4000 kórház, 1380 gyár, 97 elektromos állomás, 100 híd, 400 kikötõ, 832 kilométer betonozott út vált ezen a területen feleslegessé. 2009-re lesz teljesen kész az erõmû. Addigra 185 méter magas lesz. 22-24 milliárd dollárba kerül, és az összes magyar erõmû kapacitásának a két és félszeresével dicsekedhet majd. A 84,68 milliárd kilowattóra áram termelése azt jelenti, hogy az ország keleti és dél-keleti részei, többek között olyan világvárosok, mint Sanghaj, áramhoz jutnak. Az erõmû ivóvízhez juttat sok millió

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html embert, s emellett a világ legnagyobb gátja a Jangce több száz kilométeres szakaszát teszi hajózhatóvá, és megakadályozza a múltban sokszázezer ember halálát okozó katasztrofális árvizeket. Azt mondják, a Kínai Nagy Fal óta nem született a világon ilyen gigantikus építmény. A nemzetközi környezetvédõk ebben az esetben is megkongatták a vészharangot. Ezúttal riasztó példákat soroltak. Arra hivatkoztak, hogy az Asszuáni gát, amelyet 1971-ben a Szovjetunió épített fel Egyiptomnak, megszelídítette a folyót, de komoly ökológiai problémák forrása lett. A gát feltartóztatja az iszapot, és emiatt a Nílus vize többé nem szolgálja olyan jól a termõföldet, mint korábban. A vegyszerek, a mûtrágya alkalmazása sok problémát okoz. A Colorádó folyón épített gáttal kapcsolatban hasonló problémák merültek fel. Ennél is riasztóbbnak ítélték meg azt, ami az Aral-tóval történt. A világ negyedik legnagyobb tavának a felére apadását az emberi beavatkozás túlzott mértékével magyarázzák. A kínai környezetvédõk attól tartanak, hogy egy esetleges gátszakadás többmilliós városokat veszélyeztetne, és a víz feltartóztathatatlanul utolérné a világ egyik legnagyobb városát, Sanghajt is. Máris arra hivatkoznak, hogy a gáton tapasztalható több száz repedés erre a veszélyre figyelmeztet. A környezetvédõk váratlan támogatást kaptak a politikusoktól. Elõször akkor, amikor még 1988ban a kínai államtanács leszavazta az erõmûvel kapcsolatos tervet, majd négy évvel késõbb, amikor jelentõs politikai erõk igyekeztek megtorpedózni az elképzelést. 2000-ben állítólag negyven vízgazdálkodási szakember, politikus és akadémikus fogott össze, hogy nyílt levélben próbálja lebeszélni a kormányt az építkezés ütemes folytatásáról. A kisebb kapacitású termelés, a maximum 135 méteres vízduzzasztás mellett törtek lándzsát, hogy elkerülhetõ legyen nagy területek elárasztása, és az emberek tömeges kitelepítése. Kisebbségben maradtak. A politikusok és a szakemberek többsége úgy véli, a veszélyek eltörpülnek a haszon mellett.

VILÁGELSÕ LESZ A HÍD IS

Talán egy hét telt el az után, hogy hozzá láttak a Hármas szoros víztározójának a feltöltéséhez, amikor megkezdték Sanghaj térségében, a Hangcsou-öbölben egy tengeri híd építését. A Jangce deltájában helyezték el a híd alapkövét. Természetesen, ez is világelsõ lesz. A munka bonyolultságát tükrözi, hogy a kábelhíd cölöpjeit több mint száz méter mélyen verik be a tengerfenékbe. A 36 kilométeres híd a tervezett 5200 kilométeres autópálya része. Ez az északi Hejlungkiang tartományt köti össze a Hajnan szigetén fekvõ legdélibb várossal. Ami azt jelenti, hogy a 135 millió lakosú roppant fejlett deltavidéket bekapcsolják az ország vérkeringésébe. A majdnem másfélmilliárd dolláros költséggel épülõ hidat 2009-ben adják át a forgalomnak, és

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html arra számítanak, hogy a hatsávos autópálya száz évet is kibír, és naponta már kezdetben is legalább 45 ezer jármû haladhat át rajta. Nem ez lesz az egyetlen új tengeri híd: Csousan-szigetét is összekötik a szárazfölddel. A 2005-re Jangsanban felépülõ mélytengeri kikötõtõl is azt remélik, hogy fellendíti a kereskedelmet és a gazdaságot. A legek ezzel nem érnek véget: felépül a világ legmagasabban fekvõ vasútvonala. Ötezer méter magas hágókon átívelõ szakaszaival a vasútvonal Tibetet kapcsolja össze Kína többi részével. Ami megint csak azt bizonyítja, hogy ezek az építési csodák a gazdasági élet robbanásszerû fejlõdését fogják szolgálni. S szolgálják már ma is: a tengeri híd költségeinek a 35 százalékát például magánbefektetõk fedezik. Ami máris jó üzlet a számukra. S nagyon jó üzlet lesz a tengeri híd két végpontján élõknek: nem véletlen, hogy máris új gazdasági övezetek kialakítását készítik elõ. A kínaiak nemcsak rátermettek, szerencséjük is van. A nagy építkezések közepette kínai geológusok hatalmas természetes víztározót fedeztek fel a Takia-Makan sivatag alatt. 36 milliárd köbméterre becsülik a föld alatti vízkészlet nagyságát. Ez annyi, amennyi a Hármas szoros mesterséges tavának a térfogata. Hatalmas kincs ez: öntözni lehetne belõle az aszályos területeket. Nagy reményeket fûznek a Lop-nór-tóhoz közeli sivatag alatt szintén most felfedezett ivóvíz-készlethez is. Korábban ezen a vidéken nukleáris és rakétakísérletek folytak, ezért elõször a talaj szennyezettségét kell megvizsgálni. Tervvel, munkával tehát el vannak látva a kínaiak. S, úgy tûnik, a szilárd gazdasági háttérnek köszönhetõen pénz is van a kivitelezéshez. Amire pedig ma nincs fedezet, arra lesz, holnap vagy holnapután. A kínaiak olyan természetességgel beszélnek a 10-20 éves, sõt félévszázados elképzelésekrõl, mintha csak a holnapi napra terveznének. Valószínûleg, ebben a perspektivikus gondolkodásban rejlik az erejük.

*

Jurij Luzskov moszkvai polgármester megirigyelhette a kínaiakat, amikor azzal az ötlettel állt elõ, hogy a szibériai Ob vizét csatornán keresztül vezessék Hanti-Manszijszk városától KözépÁzsiába. Bár az is lehetséges, hogy a szovjet múlt ihlette meg. Már 1933-ban a Tudományos Akadémia a szibériai folyók elterelésének a gondolatával foglalkozott, 1961-ben pedig Nyikita Hruscsov a párt elsõ embere azt a régi tervet melegítette fel, hogy kapcsolják csatornával össze az Északi Jeges-tengert a Kaszpi-tengerrel és az Aral-tóval. Azóta 120 szovjet intézet foglalkozott a konkrét tervek kidolgozásával. A legszenzációsabb elképzelés a hatalmas szibériai folyam, az Ob folyásának a megfordítása volt. Bár az elsõ gátakat megépítették, a környezeti katasztrófák fenyegetése végül eltérítette szándékuktól a szakembereket. A moszkvai polgármester most visszatér az Obhoz. Szerinte egy 2550 kilométer hosszúságú,

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html 200 méter széles és 16 méter mély csatornát kellene építeni az Ob vizének az elvezetéséhez. A számok azt jelzik, hogy Luzskov elképzelése, legalább is a tervasztalon testet ölt. A polgármester azt reméli, hogy ha a terv megvalósul, másfélmillió hektár földet öntözhetnek Oroszországban, Közép-Ázsiában pedig legalább kettõt. Észak-Kazahsztánnak éppen úgy jutna a csatorna elõnyeibõl, mint a nagy déli folyóknak, a Szir-darjának és az Amu-darjának. Az orosz elnöknek írt levelében Luzskov azzal érvelt, hogy az Ob folyóból naponta 27,2 milliárd liter vizet nyerhetnének, amire már vevõ is lenne: a déli orosz régiók mellett a volt szovjet köztársaságok, Üzbegisztán és Türkisztán, sõt elképzelhetõ, hogy Afganisztán is. Mivel a víz egyre drágább, és hovatovább már az olaj árával vetekedhet, az építkezés gyorsan megtérül. A tudósok máris bírálják Luzskov tervét. Azt sem gazdaságilag, sem ökológiailag nem tartják megalapozottnak. Van, aki az egésznek az értelmét is megkérdõjelezi, mondván, a közép-ázsiai vízellátás problémáit ennél sokkal olcsóbb és egyszerûbb módon is meg lehet oldani. "Ez az egész nonszensz! Ezt a tervet csak ahhoz lehetne hasonlítani, hogy építsünk hidat a Holdra"jelentette ki a felsõház egyik vezetõ személyisége. Miközben az oroszok a lehetõségekrõl vitáznak, a kínaiak minden aggályukat félretéve építkeznek. S, ha úgy adódik, hidat építenek a Holdra. (2003. júniusa.)

Tartalom

OROSZORSZÁG

SZEGÉNYEK ÉS ÚJGAZDAGOK

Oligarchák a Riviérán ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

(2002. október.)

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Dollármilliárdokat nyel el a korrupció (2002. október.)

Lenin bérétõl Putyin fizetéséig(2003. február.) Egyre több a milliárdos(2003. március.) A szegények és a gazdagok közötti ellentét(2003. május.) Jönnek vagy mennek az oligarchák?(2003. augusztus.) Nem vizsgálják felül a privatizációt(2003. október.)

HÉTKÖZNAPI GYILKOSSÁGOK Kutyája másodszor már nem menthette meg(2002. augusztus.) Hétköznapi gyilkosságok Oroszországban(2002. november.) A gyilkosságok zavartalanul folytatódnak(2003. április.)

CSECSENFÖLD

Hajtóvadászat a csecsen hadurakra(2002. május.) Elvesztett és újra keltett illúziók(2003. január.) Csecsenföld elnököt választott(2003. október.) Delfin-lányok(2003. október.)

MINDENFÉLE OROSZORSZÁGRÓL

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

Titkok nyomában égen és földön(2002. március.) Az unokák nem szégyellik a nagyapákat(2002. július.) Kit szeretnek az oroszok és kit nem(2002. október.) 2002 legjei(2003. január.) Hollywood meghódítja Oroszországot(2003. május.) Agyelszívás Oroszországból(2003. május) Szentpétervári remények(2003. május.) Iszlám világ Oroszországban(2003. július.) Hatalmi harcok a pravoszláv egyházban(2003. szeptember.) Nõi kormányzója van Szentpétervárnak(2003. szeptember.) Amerikai állampolgár lett Szergej Hruscsov(2003. október.)

IZRAEL Nagyhatalmi játszmák hálójában(2002. január.)

KÍNA

Generációváltás Kínában(2002. augusztus.) Kínai álmok – kínai csodák(2003. június.)

Impresszum

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

© Barabás Péter 2003

Fõszerkesztõ: Németh Péter

Szerkesztette és pocket PC-re alkalmazta: Andrassew Iván

nepszava.hu

ABC Amber LIT Converter http://www.processtext.com/abclit.html

More Documents from "JoePine"

April 2020 4
April 2020 4
April 2020 3
April 2020 3
April 2020 5
April 2020 1