P Pai Feminizmus

Hittani Kongregáció Levél a Katolikus Egyház Püspökeihez a férfi és a nõ együttmûködésérõl az Egyházban és a világban Fordította: Diós István Kézirat gyanánt 2004. aug. 6. 2 BEVEZETÉS 1. Az Egyház, mely jól ismeri az emberi életet, mindig figyelt a férfival és a nõvel kapcsolatos problémákra. A legutóbbi idõkben sokat beszéltek a nõ méltóságáról, jogairól és kötelességeirõl a polgári és egyházi közösség különféle területein. Az Egyház, különösen II. János Pál pápa tanításávali hozzájárult ezen alapvetõ kérdés mélyebb megismeréséhez, és ma választ vár tõle néhány olyan szellemi áramlat is, melyeknek alaptételei gyakran nem a nõ valódi fölemelkedését célozzák. A jelen dokumentum elõször röviden bemutat és kritikusan értékel néhány mai antropológiai fölfogást. Ezután elõ akar tárni néhány, az emberi személy identitásának megõrzéséhez nélkülözhetetlen szentírási antropológia tanításától sugallt reflexiót. E reflexiók tárgya néhány elõfeltétel, melyek elismerve a különbözõségüket, szükségesek a férfi és a nõ Egyházban és a világban megvalósuló tevékeny együttmûködésének helyes megértéséhez. Ezen túlmenõen e reflexiók kiindulópontot akarnak adni az Egyházon belül a dialógus megkezdéséhez minden jóakaratú férfival és nõvel, hogy õszintén keressük az igazságot, és együtt próbáljunk kialakítani egyre hitelesebb kapcsolatokat. I. A probléma 2. Az utóbbi években új irányzatok jelentkeztek a nõ-kérdéssel kapcsolatban. Az egyik irányzat erõsen hangsúlyozza a nõ alárendelt helyzetét, azzal a céllal, hogy tiltakozó magatartást ébresszen. A nõ, hogy önmaga lehessen, a férfi ellenfeleként jelenik meg. A hatalom visszaéléseire a hatalom megszerzésének stratégiájával válaszol. Ez a nemek közötti versengéshez vezet, melyben az egyik fél identitása és szerepe a másik kárára van, s ennek következtében veszedelmes zavar támad az emberrõl alkotott felfogásban, melynek legközvetlenebb és ártó hatása a család struktúrájában mutatkozik meg. Egy másik irányzat ennek nyomában jelentkezik. Akár egyik, akár másik nem felsõbbrendûségének kizárása érdekében tagadni próbálják a különbségeket, és úgy tekintik ezeket, mint egyszerû történeti-kulturális jelenségeket. E kiegyenlítõ szemléletben a szex-nek nevezett testi különbséget a legkisebbre redukálják, és a nem-nek nevezett, szorosan kulturális jelleget elsõdlegesnek tartják s amennyire csak lehet, hangsúlyozzák. A szexualis kettõsség és különbözõség elhomályosodása különbözõ szinteken abnormális következményekkel jár. Ez az antropológia, mely megszabadítva a nõt minden biológiai meghatározottságtól az egyenjogúság jelszavát hangoztatja, de valójában olyan ideológiákat táplál, melyek – megkérdõjelezve a családot a maga természetes, kétszülõs (azaz apából és anyából álló) formájában – egyenlõvé teszik a homoszexualitást a heteroszexualitással, és a szexualitásnak egy új modelljét hirdetik. 3. Az említett irányzat közvetlen gyökere a nõ-kérdésben van, de igazi indítéka az a kísérlet, mellyel az emberi személyt próbálják megszabadítani sajátos biológiai adottságaitól.ii Ezen antropológiai elképzelés szerint magában az emberi természetben nincs semmi olyan jellegzetesség, ami föltétlenül meghatározná: mindenki a maga tetszése szerint alakíthatná, és kellene is alakítania önmagát, amennyiben szabad volna minden, lényegi alkatához kötött meghatározottságtól. Ennek az elképzelésnek sok következménye van. Mindenekelõtt azt a gondolatot erõlteti, hogy a nõ fölszabadítása magával vonja a Szentírás felülvizsgálatát, megszüntetné Isten

patriárkális fogalmát, melyet egy lényegében férfias kultúra alakított ki. Másodlagosan e szemlélet jelentéktelennek és következmények nélkülinek tekinti a tényt, hogy Isten Fia az emberi természetet férfiúi formájában öltötte magára. 4. Ezen eszmeáramlatokkal szemben a Jézus Krisztusba vetett hittõl megvilágosított Egyház a férfi és a nõ tevékeny együttmûködésérõl beszél, teljesen elismerve különbségeiket. Annak érdekében, hogy jobban megértsük e válasz alapját, értelmét és következményeit, még ha röviden is, vissza kell térnünk az emberi bölcsességben is oly gazdag Szentíráshoz, melyben e válasz Istennek az emberiség javára történt beavatkozásának köszönhetõen fokozatosan mutatkozott meg.iii II. A szentírási antropológia alapvetõ adatai 5. Az elsõ szemügyre veendõ szentírási szöveg a Genezis három elsõ fejezete. E fejezetek jelentik számunkra „azt a szentírási kezdetet, ahol az emberrõl mint »Isten képmásáról és hasonlatosságáról« szóló kinyilatkoztatott igazság minden keresztény antropológia változhatatlan alaptétele.iv Az elsõ részlet (Ter 1,1–2,4) leírja Isten szavának teremtõ hatalmát, mely megvalósította a szétválasztásokat az õskáoszban. Megjelenik a világosság és a sötétség, a tenger és a szárazföld, a nappal és az éjszaka, a füvek és a fák, a halak és a madarak, valamennyien „fajtájuk szerint”. Megszületik egy rendezett világ, mely a különbözõségekkel kezdõdik, ugyanakkor sok-sok kapcsolat ígéretét hordozza. Ez tehát a nagy színtér, amelybe az ember teremtése beágyazódik. „Isten szólt: Alkossunk embert a magunk képmására, a magunk hasonlatosságára... Isten megteremtette az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette õt, férfinak és nõnek teremtette õket” (Ter 1,26–27). Az emberséget itt úgy írják le, mint õskezdetétõl fogva a férfi és a nõ kapcsolatában megjelenõ, tagolt valóságot. Ezt a szexuálisan megkülönböztetett emberséget nyilvánítja a Szentírás kifejezetten „Isten képmásának”. 6. A teremtés második elbeszélése (Ter 2,4–25) félreérthetetlenül megerõsíti a szexuális különbség fontosságát. Az Istentõl már megformált és a paradicsomkertbe elhelyezett, még általános néven Ádámnak nevezett ember – kinek gondjaira bízta Isten a kertet – magányosnak érzi magát, és magányát az állatok nem tudják megszüntetni. Segítõtársra van szüksége, neki megfelelõre. A használt kifejezés nem alárendelt szereprõl szól, hanem életszerû segítségnyújtásról.v Célja ugyanis annak lehetõvé tétele, hogy Ádám élete ne merüljön el egy terméketlen, s végül halálba torkolló önmaga körüli forgásban. Szüksége van arra, hogy kapcsolatba kerüljön egy másik lénnyel, aki az õ szintjén van. Egyedül a nõ, aki ugyanabból a „húsból” és ugyanabból a misztériumból ered, ad jövõt a férfi életének. Ez a létnek a szintjén igazolódik abban az értelemben, hogy Isten részérõl a nõ teremtése teszi az emberséget kapcsolatokban létezõ valósággá. A nõvel való találkozásban merül föl a szó is, mely elsõ alkalommal nyitja a férfi száját csodálkozó felkiáltásra: „Ez most hús a húsomból és csont a csontomból” (Ter 2,23). „Az asszony – írta a Szentatya e szövegrésszel kapcsolatban – egy másik személy a közös emberi természetben. Ôk ketten kezdettõl fogva egyek, és ez számolja föl az eredeti magányosságot, melyben »az ember semmiféle segítõtársat sem talált, aki hasonló lett volna hozzá«. Csak a munkában való segítségrõl volna itt szó, hogy uralhassa a földet? Kétségtelenül elsõsorban az életközösségrõl van itt szó, melynek révén a férj eggyé válhat a feleséggel, »egy testté« válhat vele, elhagyván ezért »apját, anyját«”(Ter 2,24).vi Kettõjük különbsége a közösségre irányul, és e különbözõséget abban a békességben élték meg, amit a ruhátlanság jelez: „Mindketten ruhátlanok voltak, a férfi és a felesége és nem szégyenkeztek miatta” (Ter 2,25). Így az emberi test, mely magán viseli a férfiúság és a nõiség pecsétjét, „»kezdettõl« hordozza a »jegyesi« jelleget, azaz a szeretet kifejezésének a képességét: annak a szeretetnek a képességét, melyben az ember személye ajándékká válik és – ezen ajándék révén – valósítja meg a maga létének és létezésének értelmét”.vii És még mindig a Szentírás e verseit magyarázva folytatja a Szentatya: „E sajátossága miatt a

test a szellem kifejezõdése, és magában a teremtés misztériumában arra hivatott, hogy a személyek közösségében létezzen »Isten képmásaként«”.viii A jegyesség szempontjából válik érthetõvé, hogy a Genezis õsi elbeszélése hogyan érti azt, hogy a nõ eredetileg és a legmélyebb értelemben a „másikért” létezik (vö. 1Kor 11,9): olyan állítás ez, mely távol minden elidegenítéstõl a Szentháromsággal való hasonlóság alapvetõ szempontját fejezi ki, melynek személyei Krisztus eljövetelében kinyilatkoztatják, hogy a szeretet közösségében mindegyik a másikért van. „A »kettõ egységében« a férfi és az asszony kezdettõl fogva hivatást kapott nemcsak arra, hogy »egymás mellett« vagy »együtt«, hanem arra is, hogy kölcsönösen egymásért létezzen. (...) A Ter 2,18–25 azt sugallja, hogy ennek a meghívásnak az elsõ és bizonyos értelemben a legfõbb dimenziója a házasság. Az ember egész földi történelme e hivatás területén zajlik. Ebben a történelemben azon elv alapján, hogy a személyek közösségében »egyiknek a másikért kell« léteznie, kibontakozik és kiegészíti egymást az emberségben a »férfias« és a »nõies«: és ezt Isten akarja.”ix A második teremtés-elbeszélést befejezõ békés látomásban az a „nagyon jó” megállapítás visszhangzik, mely az elsõ elbeszélésben lezárta az elsõ emberpár teremtését. Itt van Isten eredeti tervének, s a férfi és a nõ legmélyebb igazságának a szíve, úgy, ahogy Isten megteremteni akarta õket. A Teremtõ ezen eredeti intézkedései, bármennyire megzavarta és elhomályosította azokat a bûn, soha meg nem semmisíthetõk. 7. Az eredeti bûn megváltoztatta a módot, ahogyan a férfi és a nõ hallgatja és megéli Isten szavát, és a Teremtõvel való kapcsolatukat. Hamarosan azután, hogy ajándékba adta nekik a kertet, Isten elõbb egy pozitív (vö. Ter 2,16), majd egy tiltó parancsot adott (vö. Ter 2,17), melyekben bennefoglaltan ott van az Isten és az emberiség közötti lényegi különbség. A kígyó csábítására a férfi és a nõ tiltakozott e különbség ellen. Ennek következtében a saját szexuális különbségük megélésének módja is megromlott. A Genezis elbeszélése ezáltal az ok és okozat kapcsolatát állítja a két különbözõség között: amikor az emberiség ellenségének tekinti Istent, a férfi és a nõ kapcsolata megromlik. Amikor pedig a férfi és a nõ kapcsolata sérül, ez azt a veszélyt vonja maga után, hogy az Isten színe elé járulás romlik meg. A szavakban, melyeket Isten a bûn elkövetése után az asszonyhoz intéz, nagyon tömören, de nagyon kifejezõen mutatkozik meg a kapcsolat, amely ezek után a férfi és a nõ között lesz: „vágyakozni fogsz a férjed után, õ pedig uralkodni fog rajtad” (Ter 3,16). Olyan kapcsolat lesz ez, melyben a szeretet gyakran tiszta önkereséssé torzul, egy olyan kapcsolatban, mely tagadja és megöli a szeretetet, és az egyik nem másik fölötti uralmának igájával helyettesíti azt. Az emberi történelem valóban újra meg újra létrehozza azokat a helyzeteket, melyekben nyilvánvalóvá válik az a hármas vágyakozás, melyrõl Szent János beszél, amikor a test kívánságáról, a szemek kívánságáról és az élet kevélységérõl beszél (vö. 1Jn 2,16). Ebben a tragikus helyzetben elvész az az egyenlõség, az a megbecsülés és az a szeretet, amit Isten eredeti terve szerint a férfi és a nõ kapcsolata megkíván. 8. Ezen alapvetõ szövegek áttekintése lehetõvé teszi, hogy a szentírási antropológia néhány nagyon fontos tételét újra megfogalmazzuk. Mindenekelõtt hangsúlyoznunk kell az ember személyes jellegét. „Az ember, egyenlõ mértékben a férfi és a nõ, személy: ugyanis mindketten a személyes Isten képére és hasonlatosságára teremttettek”.x A személyek azonos méltósága úgy valósul meg, mint fizikai, pszichológiai és ontológiai komplementaritás, ami helyet ad a harmonikus „páros” kapcsolatnak, melyet csak a bûn és a kultúrában megvalósuló „bûnös struktúrák” tesznek konfliktusok lehetséges forrásává. A szentírási antropológia arra indít, hogy a szexuális különbséggel járó, magán- és közéletben megjelenõ problémákat a kölcsönös kapcsolat és nem a versengés szemléletével kell megközelíteni. Ki kell emelni a szexuális különbségnek mint a férfi és a nõ természetébe mélyen beleírt valóságnak a fontosságát és értelmét: „A szexualitás a férfit és a nõt nem csupán testi, hanem szellemi és lelki szinten is meghatározza, sajátos jelleget adva minden megnyilvánulásuknak”.xi E különbség nem redukálható merõ és jelentéktelen biológiai adattá, hanem „a személyiség alapvetõ összetevõje létezésének, megnyilvánulásainak,

másokkal való kommunikálásának, érzéseinek és az emberi szeretet kifejezésének és megélésének módjában.”xii E szeretet-képességnek, mely a Szeretet-Isten tükrözõdése és képmása, egyik megnyilvánulása a test jegyesi jellege, melybe bele van írva a személy férfiúsága, illetve nõisége. A szexualitás antropológiai dimenziója (természete) nem választható el a teológiai dimenziótól. A teremtmény embert a maga test-lélek egységében kezdettõl fogva minõsíti a másikkal való kapcsolat. E kapcsolat egyidejûleg mutatkozik mindig jónak és torzultnak. Jó a teremtés pillanatában Isten által kinyilvánított eredeti jósággal. De torzult az Isten és az emberiség között a bûn következtében elõállt diszharmónia miatt. Ez a torzulás azonban nem felel meg sem Istennek a férfira és nõre vonatkozó eredeti tervének, sem a férfi és a nõ kapcsolata igazságának. Ebbõl következõen ezt a jó, de megsebzett kapcsolatot gyógyítani kell. Milyen útjai lehetnek ennek a gyógyításnak? Ha a férfi és a nõ kapcsolatának problémáit csak a bûntõl érintett helyzetbõl kiindulva szemlélnénk és elemeznénk, szükségszerûen a fentebb említett tévedésekhez jutnánk el. Meg kell tehát szakítani a bûn e logikáját, és olyan kiutat kell keresni, mely lehetõvé teszi, hogy ezt a logikát kizárjuk a bûnös ember szívébõl. Világosan ebbe az irányba mutat arra az Üdvözítõre vonatkozó isteni ígéret, amely az „asszonyról" és az õ „ivadékáról" szól (vö. Ter 3,15). Ennek az ígéretnek a megvalósulását hosszú történet készítette elõ. 9. A rossz fölötti egyik elsõ gyõzelmet Noé története mutatja, az igaz emberé, aki Istentõl vezetve családjával és az állatok különbözõ fajtáival együtt kimenekült a vízözönbõl (vö. Ter 6–9). Különleges megerõsítést nyert az üdvösség reménye Ábrahámnak és az õ ivadékának isteni kiválasztásában (vö. Ter 12,1 sk.). Isten így kezdte föltárni a maga arcát, hogy a választott nép által az emberiség elõtt megnyíljon az út, mely az Istenhez való hasonlósághoz, azaz az életszentséghez és a szívcseréhez vezet. A sokféle mód között, ahogyan Isten – hosszantartó és türelmes pedagógiával – kinyilatkoztatta magát a népének (vö. Zsid 1,1), ott van a férfi és a nõ szövetségére való hivatkozás is. Ez ellentmondásosnak látszik, ha meggondoljuk a Genezisben bemutatott drámát és sokszoros ismétlõdését a próféták idején, valamint a szent és a szexualitás keveredését az Izraelt körülvevõ népek vallásaiban. És mégis ez a szimbolika föltétlenül szükséges annak megértéséhez, hogyan szereti Isten az Õ népét: Isten úgy mutatkozik be, mint Võlegény, aki szereti menyasszonyát, Izraelt. Ha ebben a kapcsolatban Istent úgy írják le, mint „féltékeny Istent” (vö. Kiv 20,5; Náh 1,2), Izraelt pedig „házasságtörõ” vagy „parázna” menyasszonyként bélyegzik meg (vö. Oz 2,4– 15; Ez 16, 15–34), annak oka éppem az, hogy a próféták igéi által megerõsített reményben az új Jeruzsálemet tökéletes menyasszonynak látják: „Miként az ifjú egy szûz menyasszonyt, úgy fog eljegyezni téged a te Alkotód; amint örül a võlegény a menyasszonynak, úgy fog örülni a te Istenend teneked” (Iz 62,5). Az a menyasszony, aki elment, hogy az életet és a boldogságot az idegen isteneknél keresse, újjáteremtve „igazságosságban és jogban, jó akaratban és szeretetben” (Oz 2,21), visszatér, és Võlegényének, aki majd szívére beszél, „énekelni fog, mint ifjúságának napjaiban” (Oz 2,17), és hallani fogja a kijelentést: „A te Võlegényed a Teremtõd” (Iz 54,5). Lényegében ugyanezt erõsíti meg Izaiás könyve, mely – párhuzamosan annak a mûnek misztériumával, melyet Isten a szenvedõ Szolga férfi alakjában valósít meg – fölidézi Sion nõi alakját, akit transzcendencia és olyan szentség ékesít, mely az Izraelnak szánt üdvösség ajándékának elõképe. Az Énekek éneke kétségtelenül páratlan a kinyilatkoztatás módozatai között. A testek szépségét és a kölcsönös keresés boldogságát ünneplõ nagyon emberi szerelem szavai Isten népe iránti szerelmét is kifejezik. Az Egyház tehát nem illúzió áldozata lett, amikor – az Énekek énekének kifejezéseivel merészen egyesítve azt, ami a legemberibb azzal, ami a legistenibb – fölismerte Krisztussal való kapcsolatának misztériumát. Az egész Ószövetségen végig egy olyan üdvtörténet bontakozik ki, amelyben egyszerre kap szerepet a férfi és a nõ. A võlegény és a menyasszony és a szövetség olyan szavak, melyek jellegzetesek az üdvösség kibontakozásában, jóllehet nyilvánvalóan átvitt értelmûek, mégis

sokkal többek az egyszerû metaforánál. Ez a házassággal kapcsolatos szóhasználat annak a kapcsolatnak a természetét érinti, melyet Isten a népével hozott létre, jóllehet e kapcsolat sokkal mélyebb annál, amit egy emberi házasságban meg lehet tapasztalni. Hasonlóképpen a megváltás ugyanilyen konkrét föltételei valósulnak meg a módban, ahogyan a jövendölések, például Izaiásé, összekapcsolják a férfiúi és nõi szerepeket az üdvösség Isten által megvalósuló mûvének jövendöléseiben és bemutatásában. Ez az üdvösség az olvasót egyrészt a szenvedõ Szolga férfi alakja, másrészt Sion nõi alakja felé irányítja. Izaiás ugyanis hol Sionról, hol Isten Szolgájáról beszél, mígnem a könyv végén a csúcspont Jeruzsálem titokzatos látomása, mely egy nap alatt népet szül (vö. Iz 66,7–14). Ez annak a nagy újdonságnak a próféciája, melynek megvalósításán Isten már munkálkodik (vö. Iz 48,6–8). 10. Az Újszövetségben mindezek az elõképek beteljesednek. Egyrészt Mária mint Sion választott leánya a maga nõi mivoltában összefoglalja és átformálja a menyasszony-Izrael állapotát üdvössége napjának várásában. Másrészt a Fiú férfiúi mivolta felismerhetõvé teszi, hogyan veszi magára Jézus a maga személyében mindazt, amit az ószövetségi szimbolika Isten népe iránti szeretetérõl mondott, amikor úgy írta le azt, mint a võlegény szerelmét menyasszonya iránt. Jézusnak és az Õ anyjának, Máriának alakja nemcsak folytonosságot biztosít az Ó- és az Újszövetség között, hanem meghaladja az Ószövetséget, mert Jézus Krisztussal – miként Szent Ireneusz mondja – megjelent „minden újdonság”.xiii Ezt a szempontot különösen is világossá teszi Szent János evangéliuma, mert például a kánai menyegzõn Jézust anyja – akit „asszonynak” nevez – sürgeti, hogy az emberiséggel kötendõ házasság új borát adja jelül (vö. Jn 2,1–12). Ez a messiási nász a kereszten valósul meg, ahol – újra az Anya jelenlétében, akit megint „asszonynak” nevez – a Megfeszített Szívébõl az Új Szövetség vére/bora fakad.xiv Nem meglepõ tehát, ha Keresztelõ Szent János, amikor megkérdezik, kicsoda õ, úgy mutatkozik be, mint „a Võlegény barátja”, aki örül, amikor hallja a Võlegény hangját, és akinek érkezésekor háttérbe kell vonulnia: „Akié a menyasszony, az a võlegény; de a võlegény barátja, aki jelen van és hallja Õt, ujjong az örömtõl a võlegény hangja miatt. Most az én örömöm beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig csökkennem.” (vö. Jn 29,30).xv Apostoli tevékenysége során Szent Pál kibontotta a megváltás teljes házassági jelentését, amikor a keresztény életet úgy mutatta be, mint egy misztikus házasságot. Az általa alapított korintusi egyháznak írja: „Én Isten féltékenységével féltelek titeket, mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szûzként vezesselek el Krisztushoz” (2Kor 11,2). Az Efezusiakhoz írt levelében újra fölidézi és teljesen elmélyíti Krisztus és az Egyház jegyesi kapcsolatát. Az Újszövetségben a szeretett Menyasszony az Egyház, és – miként a Szentatya a családoknak szóló levelében tanítja – „e menyasszony, akirõl az Efezusiakhoz írt levél beszél, jelenik meg minden megkereszteltben és személyként ajánlja föl magát Võlegényének, aki »szerette az Egyházat és önmagát adta érte; ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, melyen sem szeplõ, sem ránc, sem más efféle nincsen, hanem szent és szeplõtelen« (Ef 5,25–27).”xvi A férfi és a nõ egységérõl elmélkedve, ahogyan azt a teremtés pillanatában látjuk a Szentírásban (vö. Ter 2,24), az Apostol fölkiált: „Nagy misztérium ez: én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom!” (Ef 5,32). A férfi és a nõ szerelme, melyet a megkeresztelt életben élnek, immár Krisztus és az Egyház szerelmének a szentségévé válik, és tanúságtétellé azon hûség és egység misztériuma mellett, melybõl megszületik az „új Éva”, s melybõl földi vándorlása idején az örök nász beteljesedésének várásában él. 11. A keresztény házastársak – miután beoltattak a húsvéti misztériumba s ezáltal Krisztus és az Egyház szerelmének élõ jeleivé váltak – megújultak a szívükben, és el tudják kerülni a bûnös vágynak és annak az önzésnek a csapdáit, melyet az Istennel való bûnös szakítás hozott az õsszülõk kapcsolatába. Általuk a szerelem jósága, melyre a megsebzett ember annyira vágyódik, hangsúlyosan és új lehetõségekkel mutatkozik meg. E megvilágításban emlékeztethette Jézus azokat, akik a válásról kérdezték õt (vö. Mt 19,3–9), a férfi és a nõ Istentõl szándékolt kezdeti, vagyis bûn elõtti szövetségének követelményeire, melyet a késõbbi mózesi törvény szentesített. Jézus e szavai nem kemény és elviselhetetlen törvény

terhét jelentik, hanem „örömhírt", tudniillik a bûnnél erõsebb hûség örömhírét. A föltámadás erejével gyõzhet a házaspár hûsége a gyengeségek, a kapott sebek és bûnök fölött. Krisztus kegyelmében, aki megújítja a szívüket, a férfi és a nõ képessé lesz arra, hogy megszabaduljon a bûntõl és megismerje a kölcsönös ajándék örömét. 12. „Valamennyien, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra, (...) nincs többé férfi és a nõ” – írja Szent Pál a Galatáknak (3,27–28). Az Apostol nem a férfi és a nõ megkülönböztetésének kiiktatását hirdeti – amirõl másutt úgy beszél, mint Isten tervének részérõl –, hanem inkább ezt akarja mondani: a férfi és a nõ kapcsolatát eltorzító versengés, ellenségeskedés és erõszak Krisztusban legyõzhetõ és már le van gyõzve. Ebben az értelemben a férfi és a nõ közti különbség minden korábbinál nagyobb megerõsítést nyert, és vonul végig az egész szentírási kinyilatkoztatáson. Szent János Jelenéseiben a jelen történelem utolsó órájában, miközben körvonalazódik „egy új ég” és „egy új föld” (21,1), látomásban Jeruzsálem úgy jelenik meg mint nõalak, „aki szép, mint a võlegényének fölékesített menyasszony” (21,2). Az egész kinyilatkoztatás a Menyasszony és a Lélek szavaival zárul, akik sürgetik a Võlegény eljövetelét: „Jöjj el, Uram Jézus!” (21,20.) A férfi és a nõi mivolt tehát a kinyilatkoztatás szerint ontológiailag tartozik a teremtéshez, és arra vannak rendelve, hogy a földi idõn túl is megmaradjanak, nyilvánvalóan átalakult formában. Ily módon sajátos jelleget adnak a szeretetnek, „mely nem múlik el” (1Kor 13,8), jóllehet a szexualitás földi és idõbeli dimenziója mulandó, mert a nemzéssel és a halállal megjelölt élet idejére van rendelve. A férfi és a nõi mivolt eljövendõ létezési formájának a próféciája az Isten országáért vállalt cölibátus. Akik élik, azok számára a cölibátus egy olyan élet elõvételezése – mind a férfiak, mind a nõk számára –, mely többé nem lesz alávetve a házastársi kapcsolat jelen korlátainak (vö. Mt 22,30). Ezen túlmenõen a házasságban élõk számára a cölibátus annak a beteljesedésnek a hirdetése és próféciája, melyre az õ kapcsolatuk majd az Istennel szemtõl szemben való találkozásban jut el. Az egymástól különbözõ férfi és a nõ, miután beoltattak Krisztus húsvéti misztériumába, különbségüket – mely a teremtés kezdete óta fenn áll és megmarad az örökkévalóságban is – már nem a széthúzás okának tekintik, melyet tagadással vagy kiegyenlítéssel kell legyõzni, hanem mint együttmûködési lehetõséget, melyet a különbségek kölcsönös tiszteletben tartásával kell kimunkálni. Innen új távlatok nyílnak a nõ méltóságának, valamint a társadalmon és Egyházon belüli szerepének mélyebb megértése számára. III. A nõi értékek aktualitása a társadalom életében 13. A nõ konkrét életéhez kapcsolódó alapvetõ értékek közé tartozik az önzetlenség, a „másikért való” lét, amit ma „capacitas alterius”-nak neveznek. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az „önmagáért" (per se stessa) való létet követelik, a nõ õrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza. E belátás kapcsolódik a nõ életadó képességéhez. E képesség, akár megvalósul fizikailag, akár nem, olyan valóság, amely a nõi személyiséget teljesen meghatározza. Ezzel összhangban nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelõsségre. Kifejlõdik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül õ az, aki a legkétségbeejtõbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetõvé tenni az életet szélsõséges helyzetekben, makacsul bízni a jövõben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére. Jóllehet az anyaság a nõi identitás kulcsa, nem hatalmaz föl arra, hogy a nõt csupán a biológiai szaporodás szempontjából lássuk. E téren súlyos túlzások fordulhatnak elõ, melyek magasztalják a biológiai termékenységet, miközben a nõ ijesztõ megvetésével társulnak. A keresztény szûzi hivatás – melyet az ószövetségi hagyomány és sok mai társadalom megvet – ebbõl a szempontból a legnagyobb jelentõségû.xvii E szüzesség ugyanis határozottan tiltakozik minden olyan próbálkozás ellen, mely a nõt csupán biológiai célok szolgálatába akarja állítani. Miként a szüzesség számára a testi anyaság fölhívás arra, hogy tudja: a keresztény hivatás arra szól, hogy konkrétan ajándékozza el magát a másiknak;

hasonlóképpen a testi anyaság számára a szüzesség fölhívás alapvetõen lelki természetének fölismerésére: aki valóban életet ad a másiknak, nem elégszik meg a testi élet ajándékozásával. Ez azt jelenti, hogy az anyaság akkor is megtalálhatja teljes megvalósulási formáit, ha nincs szó testi életadásról.xviii Ebbõl a szempontból lehet megérteni a nõ mással nem helyettesíthetõ szerepét a családi és társadalmi életben, melyek magukban foglalják az emberi kapcsolatokat és a másikkal való törõdést. Itt mutatkozik meg egészen világosan az, amit II. János Pál pápa „nõi géniusznak” nevezett.xix Ez mindenekelõtt azt foglalja magában, hogy a nõknek tevékenyen és állandóan jelen kell lenniük a családban, ami „õseredeti közösség, és bizonyos értelemben »szuverén« ”,xx mert elsõsorban a családban formálódik egy népnek az arca, és tagjai benne kapják meg a legalapvetõbb tanításokat. A családtagok megtanulnak szeretni, ha ingyenesen szeretik õket; megtanulják más személyek tiszteletét, ha tisztelik õket; megtanulják megismerni Isten arcát, ha az elsõ ismereteket figyelmes édesapától és édesanyától kapják róla. Valahányszor hiányoznak ezek az alapvetõ tapasztalatok, a társadalom egésze szenved erõszakot és válik sokféle erõszak forrásává. Ez azt is magában foglalja, hogy a nõknek jelen kell lenniük a munka és a társadalmi szervezetek világában is, s hozzá kell férniük olyan felelõs állásokhoz, melyekben hatással lehetnek a nemzetek politikájára és elõmozdíthatják a gazdasági-szociális problémák új megoldásait. Nem szabad azonban megfeledkezniük arról, hogy a két tevékenység – tudniillik a család és a munka – összefonódása a nõ esetében más jellegû, mint a férfinál. Ez veti föl a problémát, hogyan lehet összehangolni a törvényhozást és a munkaszervezést a nõ családon belüli küldetésének követelményeivel. A probléma nem csupán jogi, gazdasági és szervezési jellegû; sokkal inkább a lelkület, a kultúra és a megbecsülés problémája. Megköveteli ugyanis a nõ családban végzett munkájának igazságos értékelését. Ily módon azok a nõk, akik szabadon ezt választják, egész idejüket a házi munkának szentelhetik anélkül, hogy társadalmilag megbélyegeznék és gazdaságilag büntetnék õket. Ugyanakkor azok a nõk, akik megfelelõ óraszámmal más munkát is szeretnének végezni, megtehetik anélkül, hogy választaniuk kellene családi életük elhalása és a munka között, illetve nem kell állandó stresszeket viselniük, melyek nem kedveznek sem személyes lelki egynsúlyuknak, sem a család harmónikus életének. Miként II. János Pál pápa írta: „Becsületére fog válni a társadalomnak, ha lehetõvé teszi az édesanyának – anélkül, hogy szabadságában akadályozná, pszichológiai vagy gyakorlati megkülönböztetéssel sújtaná társnõi elõtt –, hogy egyedül a gyermekek gondozásának és nevelésének szentelje magát az életkoruknak megfelelõ szükségletek szerint.”xxi 14. Mindazonáltal emlékeztetnünk kell arra, hogy az imént említett nõi értékek elsõsorban emberi értékek: az Isten képmásául teremtett férfi és a nõ emberi állapota egy és oszthatatlan. A nõk csak azért lehetnek ezen értékek reklámjai és kiváltságos jelei, mert közvetlen közelségben vannak ezekkel az értékekkel. Végsõ soron azonban minden ember, akár férfi, akár nõ, arra van rendelve, hogy „a másikért” éljen. Ebbõl a szempontból az, amit „nõiességnek” neveznek, több, mint a nõi nem egyszerû jelzõje. Ez a szó ugyanis a másikért és a másik kedvéért való élet alapvetõ emberi képességét jelenti. Éppen ezért a nõ társadalmon belüli helyzetének jobbítását úgy kell érteni és akarni mint humanizációt, amely olyan értékek által valósul meg, melye fölfedezése a nõknek köszönhetõ. Minden olyan program, mely a nemek harcát tûzi ki célul, illúzió és veszedelem: férfiak és nõk között elkülönülések és összeütközések, valamint a szabadság hamis felfogásából táplálkozó önzés (solipsizmust) születik belõle. Ezek az észrevételek nem elõítéletek az erõfeszítésekkel szemben, melyek a nõk társadalmon és családon belüli jogainak érvényesítésére irányulnak, hanem azt a szemléletet akarják helyesbíteni, mely az emberekben legyõzendõ ellenségeket lát. Nem lehet várni, hogy a férfi-nõ kapcsolat megtalálja az õt megilletõ helyet a szembenállások, bizalmatlanságok és védekezõ álláspontok közepette. Ezt a kapcsolatot békességben és a kölcsönösen megosztott szeretet boldogságában kell megélni. Konkrétabban: a politikának – a nevelés, a család, a munka, közszolgálat vállalása, közéletben való részvétel terén – egyrészt harcolnia kell minden igazságtalan szexuális

megkülönböztetés ellen, másrészt meg kell hallgatnia és pontosan meg kell fogalmaznia minden egyes ember szükségleteit. Az egyenlõ személyi méltóság és a közös személyes értékek megvédését és támogatását összhangba kell hozni a kölcsönösség és a különbözõség figyelmes elismerésével ott, ahol ezt a sajátosan férfiúi és nõi emberség megvalósítása megköveteli. IV. A nõi értékek aktualitása az Egyház életében 15. Ami az Egyházat illeti, a nõ jele sokkal inkább középponti jelentõségû és termékeny, mint korábban. Ez magának az Egyháznak a mivoltából következik, melyet Istentõl kapott és hittel fogadja be. Ezt a „misztikus”, mély és lényegi identitást szem elõtt kell tartani, amikor a férfi és a nõ Egyházon belüli szerepérõl gondolkodunk. Az elsõ keresztény nemzedékektõl kezdve az Egyház úgy látta önmagát, mint Krisztustól életre hívott közösséget, mely olyan szeretet-kapcsolattal kötõdik hozzá, melynek legjobb képe a házasság. Ebbõl fakad, hogy az Egyház elsõ feladata, hogy jelen legyen Isten szeretetének Jézus Krisztusban megnyilvánult misztériumában, ezt szemlélje és ünnepelje. Ebbõl a szempontból Mária az Egyházban a legtökéletesebb minta. Hasonlattal élve elmondhatjuk, hogy Mária tükröt tart az Egyház elé, és hívja: e tükörben ismerje föl a maga mivoltát és azt, hogy Isten milyen szívbéli készségeket, magatartásformákat és cselekedeteket vár tõle. Mária személye fölhívás az Egyház számára, hogy a léte Isten igéjének hallgatásában és befogadásában gyökerezzen, mert a hit nem annyira az ember istenkeresése, hanem inkább annak elismerése, hogy Isten eljön hozzá, meglátogatja és beszél vele. Ez a hit – melynek „Istennél semmi sem lehetetlen” (Ter 18,14; Lk 1,37) – él és mélyül el abban az alázatos és szerelmes engedelmességben, mellyel az Egyház el tudja mondani az Atyának: „legyen nekem a te igéd szerint ” (Lk 1,38). E hit folyamatosan válaszol Jézusnak – „tegyétek meg, amit mond nektek” (Jn 2,5) – és elkíséri õt egészen a kereszt lábáig. Mária a legsötétebb órákban is bátran kitart a hûségben, melynek egyetlen bizonyossága az Isten szavába vetett bizalom. Az Egyház Máriától tanulja Krisztus bensõ életének megismerését. Mária, aki ölében tartotta a betlehemi Kisdedet, tanít megismerni Isten végtelen alázatát. Õ, aki karjaiban tartotta Jézus keresztrõl levett, halálra kínzott testét, megmutatja az Egyháznak, hogyan kell ölbe vennie minden, e világban erõszaktól és bûntõl eltorzított életet. Az Egyház Máriától tanulja meg, mit jelent a szerelem hatalma, miként azt Isten kinyilatkoztatja és elmagyarázza szeretett Fiának életében: „szétszórta a gõgösöket szívük gondolataiban (...) és fölmagasztalta az alázatosakat” (Lk 1,51–52). A tanítványok Máriától kapták az érzéket ahhoz, hogy Isten csodálatos tetteit dicsérjék, s tõle kapják ennek ízét is: „Nagy dolgokat cselekedett bennem a Hatalmas” (Lk 1,49). Tõle tanulják meg, hogy azért élnek ebben a világban, hogy õrizzék e „nagy dolgok” emlékezetét, és az Úr napját várva virrasszanak. 16. Mindazonáltal Mária szemlélése és követése nem azt jelenti, hogy az Egyház olyan passzivitásra van kárhoztatva, melyet a nõiességnek már túlhaladott fölfogása sugall, és veszedelmesen sebezhetõvé teszi egy olyan világban, melyben az uralkodás és a hatalom mindenek fölött áll. Valójában Krisztus élete nem az az uralkodás (vö. Fil 2,6), nem is az a hatalom, amirõl a világ beszél (vö. Jn 18,36). Isten Fiától meg lehet tanulni, hogy ez a „passzivitás” valójában a szerelem útja, királyi hatalom, mely legyõz minden erõszakot; olyan „szenvedés” (passió), mely megszabadítja a világot a bûntõl és a haláltól, és újjáteremti az emberiséget. Amikor a Megfeszített Szent János apostolt anyjára bízta, Egyházát hívja, hogy tanulja meg Máriától a gyõzelmes szerelem titkát. Amikor Máriára hivatkozunk, nem a nõiesség bizonytalan modelljére építjük az Egyház identitását, hanem Mária figyelmes odahallgatása, befogadása, alázatossága, hûsége, istendicsérete és várakozása az Egyházat Izrael lelki történelmének folytatójává teszi. Ezek az erények és magatartásformák Jézusban és Õáltala minden megkeresztelt ember hivatásává válnak. Eltekintve a külsõ körülményektõl, az életállapottól, a különféle hivatásoktól, akár visel közhivatalt valaki, akár nem, ezek határozzák meg a keresztény élet igazi mivoltát. Jóllehet olyan magatartásformákról van szó, melyeknek minden

megkeresztelt emberben érvényesülniük kellene, ténylegesen a nõ sajátossága, hogy különös erõvel és természetességgel éli meg ezeket. Ily módon a nõknek nagyon jelentõs szerepe van az Egyház életében, amennyiben minden megkeresztelt elõtt képviselik ezeket az erényeket, és páratlan módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutatkozhasson az Egyháznak, Krisztus menyasszonyának és a hívõk anyjának igazi arca. Ebben a távlatban értjük meg, hogy az a tény, mely szerint a papszentelés kizárólag a férfiak számára van fönntartva, mennyire nem akadályozza a nõket abban, hogy eljussanak a keresztény élet mélységeibe. A nõk arra hivatottak, hogy az összes keresztény számára mással nem helyettesíthetõ modelljei és tanúi legyenek annak, hogyan kell szerelemmel válaszolnia a Menyasszonynak a Võlegény szerelmére. BEFEJEZÉS 17. Jézus Krisztusban minden újjáalkottatott (vö. Jel 21,5). A kegyelemben való megújulás azonban nem lehetséges a szívek megtérése nélkül. Amikor Jézusra tekintünk és Urunknak valljuk Õt, kezdjük megismerni a bûnt legyõzõ szerelemnek azt az útját, melyet Õ mutat tanítványainak. Ily módon a férfi és a nõ kapcsolata átalakul, és a hármas kívánság, melyrõl Szent János elsõ Levele beszél (vö. 2,16), elveszti hatalmát. A nõk életének tanúságtételét úgy kell fogadnunk, mint azoknak az értékeknek a kinyilatkoztatását, melyek nélkül az emberiség önelégültségbe, a hatalom álmaiba és az erõszak drámájába zárkózna be. A maga részérõl a nõnek is engednie kell megtérítenie magát, és neki is el kell ismernie a másik iránti szeretet páratlan és nagyon hatékony értékeit, melyeknek a maga nõiességével hordozója. Mindkét esetben az emberiség Istenhez megtérésérõl van szó, úgy, hogy mind a férfi, mind a nõ megismeri Istent, mint az õ „segítõjüket", mint gyöngédséggel teli Teremtõt, mint Megváltót, aki „annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Az ilyen megtérés nem történhet meg anélkül, hogy alázattal ne imádkoznánk azért, hogy megkapjuk Istentõl a világosan látó szemet, mely fölismeri a maga bûnét, s ugyanakkor a kegyelmet, mely meggyógyítja azt. Különösen is kell kérünk a Boldogságos Szûz Máriát, az Isten szíve szerinti nõt, az „áldottat az asszonyok között” (vö. Lk 1,42), a kiválasztottat arra, hogy megmutassa az emberiségnek, férfiaknak és nõknek, milyen a szeretet útja. Csak így tud megmutatkozni minden férfiban és minden nõben – mindegyikükben a maguk sajátos kegyelmének megfelelõen – Isten „képmása”, mely annak a pecsétnek lenyomata, amellyel meg vannak pecsételve (vö. Ter 1,27). Csak így lehet visszatalálni a békesség és a csodálat útjára. E békesség és a csodálat tanúja a szentírási hagyomány az Énekek énekének soraival, melyekben a testek és a szívek egy ujjongással énekelnek. Természetesen az Egyház ismeri az egyes személyekben és a társadalmakban mûködõ bûn erejét, mely olykor kétségessé teheti a házasság jóságát. De a megfeszített és föltámadt Krisztusba vetett hite által még inkább ismeri a minden seb és minden igazságtalanság ellenére gyakorolt megbocsátás és önajándékozás erejét. A békesség és a csodálat, melyet az Egyház bizalommal mutat meg a mai férfiaknak és nõknek, a föltámadás paradicsomkertjének békéje és csodálata, mely megvilágította a mi világunkat és az egész történelmet annak kinyilatkoztatásával, hogy „szeretet az Isten” (1Jn 4,8.16). II. János Pál pápa az alulírott Bíboros Prefektusnak adott kihallgatás alkalmával a jelen levelet, melyet e Kongregáció rendes ülése elfogadott, jóváhagyta és közzétételét elrendelte. Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén, 2004. május 31-én, a Boldogságos Szûz Mária látogatásának ünnepén Joseph Card. Ratzinger prefektus Angelo Amato SDB silai c. érsek titkár

iVö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio szinodus utáni apostoli buzdítás (1981. XI. 22.): AAS 74

(1982), 81-191; Mulieris dignitatem apostoli levél (1988. VIII. 15.): AAS 80 (1988), 1653-1729; Levél a családokhoz (1994. II. 2.)): AAS 86 (1994), 868-925; Levél a nõkhöz (1995. VI. 29.): AAS 87 (1995), 803-812; Catechesi sull'amore umano (1979-1984): Insegnamenti II (1979); VII (1984); A Katolikus Nevelés Kongregációja: Orientamenti educativi sull'amore umano. Lineamenti di educazione sessuale (1983. XI. 10) Ench. Vat. 9, 420-456; A Család Pápai Tanácsa: Sessualità umana: verità e significato. Orientamenti educativi in famiglia (1995. XII. 8.): Ench. Vat. 14, 2008-2077. iiA „gender" összetett kérdésérõl lásd a Család Pápai Tanácsa: Famiglia, matrimonio e „unione di fatto” nyilatkozatát (2000. VII. 26.), 8: Supplemento a L'Osservatore Romano (2000. XI. 22), 4. iii Vö. II. János Pál pápa: Fides et ratio enc. 21: „Végsõ soron ez a kitárulás a misztérium felé, amely a kinyilatkoztatásban érte el õt, lett számára a valóságnak megfelelõ ismeret forrása, ami ugyanakkor lehetõvé tette, hogy értelme a végtelen területére hatoljon elõre, így képessé válva a megértés korábban nem remélt módjainak birtoklására.” ivII. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 6.; Vö. Szent Ireneusz: Adversus haereses, 5, 6, 1; 5, 16, 23: SC 153, 72-81; 216-221; Nisszai Szent Gergely: De hominis opificio, 16: PG 44,180; In Canticum homilia, 2: PG 44, 805-808; Szent Ágoston: Enarratio in Psalmum 4, 8: CCL 38,17. vA „segítõtársnak” fordított „ezer” héber szó olyan támaszt és segítséget jelent, amit csak személy tud nyújtani személynek. A fogalomban nem szerepel sem alárandelés, sem eszközszerû használat, amit az igazol, hogy olykor Isten is „ezer” az ember számára (vö. Kiv 18,4; Zsolt 9–10,35). viII. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 6. p. viiJános Pál pápa: L'uomo-persona diventa dono nella libertà dell'amore, katekézis 1980. I. 16-án, 1: Insegnamenti III, 1 (1980), 148. viiiII. János Pál pápa: La concupiscenza del corpo deforma i rapporti uomo-donna, katekézis (23 luglio 1980. VII. 23-án.), 1: Insegnamenti III, 2 (1980), 288. ixII. János Pál pápa: Mulieres dignitatem, 7. p. xUaz 6. p. xiA Katolikus Nevelés Kongregációja: Orientamenti educativi sull'amore umano. Lineamenti di educazione sessuale (1o novembre 1983. XI. 10.), 4: Ench. Vat. 9, 423. xiiUott. xiiiAdversus haereses , 34, 1: SC 100, 846: „Önmagát felkínálva elhozott minden újdonságot”. xivAz õsegyház egzegetikai hagyománya a kánai menyegzõn Máriájában a „zsinagóga képét” és az „Egyház kezdetét” látja. xvA negyedik evangélium elmélyíti a szinoptikusoknál is jelenlévé témát (vö. Mt 9,15; párh.). Jézusról mint võlegényrõl vö.: II. János Pál pápa: Levél a családokhoz (1994. febr. 2.), 18. xviII. János Pál pápa: Levél a családokhoz 19; vö. Mulieris dignitatem 23–25. xviiVö. II. János Pál pápa: Familiaris consortio 16. xviiiUaz 41; Hittani Kongregáció: Donum vitae instrukció (1987. II. 22.), II, 8: AAS 80 (1988), 96-97. xixVö. II. János Pál pápa: Levél a nõkhöz (1995. VI. 29.), 9–10: AAS 87 (1995), 809-810. xxII. János Pál pápa: Levél a családokhoz (1994. II. 2.), 17: AAS 86 (1994), 906. xxiII. János Pál pápa: Laborem exercens enciklika, 90. p. Vö. II. János Pál pápa: Ordinatio sacerdotalis apostoli levél (1994. V. 22.): AAS 86 (1994), 545-548; Hittani Kongregáció: Risposta al dubbio circa la dottrina della Lettera apostolica Ordinatio sacerdotalis (1995. X. 28.): AAS 87 (1995), 1114.

Pope warns feminists Bishops told to take hard line on issue of gender John Hooper in Rome and Tania Branigan Saturday July 31, 2004

The Guardian The Pope will call on leaders of the Roman Catholic church today to attack feminist ideologies which assert that men and women are fundamentally the same. The Vatican is concerned that this belief is eroding what it regards as women's maternal vocation. But a paper on the subject which is due to be published today - the Vatican's third major pronouncement on women's role in the quarter century of John Paul's papacy - has drawn scornful criticism from feminists and academics. According to a leaked extract, the document accuses feminists of "blurring the biological difference between man and woman". But it is also understood to break new ground by appealing to governmentsto give help to women so they can cope with their broader modern responsibilities. It emerged yesterday that the Vatican itself had taken a further step towards incorporating women into the previously all-male leadership of the Roman Catholic church. A nun, who was not named in Italian media reports, was said to be working as a high-level aide to the Pope's "foreign minister", Archbishop Giovanni Lajolo. The statement of doctrine on gender issues is the first serious attempt by the Vatican to come to grips with a world of working women. But it is just as clearly intended to prevent any erosion of the church's resolute opposition to gay mar riage, the incorporation of women into the priesthood, and trends in gender studies which the Pope has damned as "misleading conceptions of sexuality".

The Vatican's sights are trained in particular on the view that while people's sex is anatomically determined their gender identity and roles are entirely a product of conditioning. In a letter to bishops on the participation of men and women in the church and the world, the Pope's chief theological spokesman, the German cardinal Joseph Ratzinger, stresses, as the pontiff has done on several occasions, that the book of Genesis is unambiguous on this point. The letter was drawn up inside Cardinal Ratzinger's Vatican "ministry", the Congregation for the Doctrine of the Faith. However, as a statement of doctrine, it would not have been sent for publication without the consent of the Pope. The Vatican's letter ack nowledges that the emancipation of women, which the pontiff applauded in his earliest pronouncements on the subject, has given them a vastly increased presence in the labour market. Recent decades have seen a plunge in birth and fertility rates, particularly in the Roman Catholic heartland of southern Europe, as women struggle to combine jobs with their traditional roles as mothers, homemakers and carers. Church representatives have argued that this is symptomatic of a breakdown in values, and particularly a greater selfishness among young couples more interested in consumer goods than creating life. Feminists have long held that it is a result of the reluctance of men to share household tasks and the failure of governments to provide adequate support for families. Cardinal Ratzinger's document appears to have embraced implicitly the feminist view on this point, though in language unlikely to win over many feminists. According to the leaked extract in the German tabloid Bild Zeitung, his letter to bishops calls on governments to "create conditions that enable women not to neglect their family duties when they enter into a job". Dr Helena Cronin, an evolutionary psychologist at the London School of Economics, said: "It's absolutely true that we are different, in a variety of ways." She said that in all mammals, females showed a greater propensity to caring for the young than males did. But she added: "That's not saying that women have no other vocations, or that they should be devoted [to motherhood]." The feminist author Natasha Walter questioned whether there were essential differences between men and women at all. "We have centuries and centuries of acculturation towards a 'vocation' of maternity, and men have only had a couple of generations of acculturation towards active paternity. Until we encourage men [to do

more] it's too early to call on whether there are innate differences. The weight of tradition is so strong that it precludes the freedom to choose." However, Eva Figes, whose book Patriarchal Attitudes was one of the major works of feminism's "second wave" in the 70s, said: "I have always thought men and women were different - we have better linguistic skills, for instance - but it wasn't politic to say so when I was writing 30 years ago." She added: "The trouble is we all know the Pope's opinions on issues such as abortion and contraception. "There is another agenda there: he will think maternity is more important than public life. I don't see why women should not have both - and it should be their choice." guardian.co.uk/pope

A Vatikán bírálja a feminizmust NOL • Munkatársunktól • 2004. július 30.

A radikális feminizmust ostorozza a Vatikán egy körlevélben, amelyben leszögezi: ez a felfogás eltörli a nemek közötti különbségeket. A püspököknek készült írást szombaton hozzák nyilvánosságra, és annak tartalmát II. János Pál pápa jóváhagyta - vált ismeretessé pénteken vatikáni forrásokból. A körlevél szerzői különösen az egyesült államokbeli feminizmust támadják, amelynek felfogása szerint a férfi és a nő közötti különbséget nem a nemük, hanem a kulturális identitásuk határozza meg. A 37-oldalas dokumentum szerint ennek az a következménye, hogy az egyének - figyelmen kívül hagyva biológiai nemüket - maguk választják meg nemi hovatartozásukat: heteroszexuálisokká, homoszexuálisokká, leszbikusokká, vagy akár testileg is nemet váltva, transzszexuálisokké lesznek. A levél - amelyet a Joseph Ratzinger német bíboros vezette hittani kongregáció szerkesztett - arra ad bátorítást, hogy a nők úgy emelkedjenek fel a társadalmi ranglétrán, hogy közben ne érje csorba anyai hivatásukat. Az írás ezért kéri a világ kormányait, hogy segítsék ezt. A levél - amelyből részleteket ismertetett pénteken az olasz és a német sajtó - a homoszexuálisoknak címezve leszögezte: "isten keresztény házasságot akar, olyat, amely egy férfi és egy nő között, nem pedig azonos neműek között köttetik meg". A Corriere della Sera című olasz lap szerint a vatikáni dokumentum rámutat, hogy "a nő nem a férfi másolata", és kitart amellett, hogy nők nem lehetnek papok a katolikus egyházban, ahol mindazonáltal "fontos szerep hárul rájuk". (MTI)

Vita a pápai feminizmusról Sándor Klára, 2004. augusztus 11. 11:45

Július 31-én tette közzé a Vatikán a Levél a katolikus egyház püspökeihez a férfiak és a nők egyházi és világi együttműködéséről című írást. A vitaindítónak és további vizsgálódások kiindulópontjának szánt iratról több szinten lehet vitatkozni, tartalmi és stiláris értelemben egyaránt. Az ideológiai megközelítés láthatóan a stílus alsó szintjeit hívta elő, nemcsak az FDP és a német Zöldek megszólalásaiban (az előbbiek "özönvíz előtti, a valóságtól elszakadó"-nak nevezték a levelet, az utóbbiak szerint "az egyház a középkor és az újkor között ragadt"), hanem abban a bízvást alpárinak minősíthető válaszban is, amit a KDNP elnöke adott az SZDSZ kissé talán elhamarkodott, a világsajtó híradásaira építő nyilatkozatára. Nagy kár volna viszont, ha a vita a megszokott kardcsörtetéssé alacsonyulna. Nemcsak a téma fontossága - a nők esélyegyenlősége és a nemek társadalmi

viszonyainak normalizálása - miatt, hanem azért is, mert a dokumentum érdemes arra, hogy komolyan elgondolkodjunk rajta. A vatikáni állásfoglalás a nemek társadalmi viszonyának rendezésére kínál teológiai megalapozású alternatívát, s egyben bírál két, újabban észlelt tendenciát. Az egyik kifogásolt nézet szerint a nők csak akkor bontakozhatnak ki igazán, ha a férfiak ellenfeleivé válnak: hogy ne legyenek kiszolgáltatva a hatalommal való visszaélésnek, nekik is hatalmat kell szerezniük. A másik bírált fölfogás az, amelyik a nemek közötti biológiai különbségeket jelentéktelennek tekinti, s a nemek szerepeinek eltérését sokkal inkább a tanult nemi identitással (dzsender) magyarázza. Ez a szemlélet a dokumentum szerint megkérdőjelezi az apa-anya kettősségére épülő családmodellt, azonosan kezeli a hetero- és a homoszexualitást, és megerősíti azt a nézetet, hogy a nők fölszabadításának magában kell foglalnia a Szentírás kritikáját is, merthogy az egy alapvetően a férfiak által irányított kultúrában fogant, s így Isten patriarchális koncepcióját nyújtja. A dokumentum kiemeli, hogy e szemlélet nem tulajdonít jelentőséget annak a ténynek sem, hogy Isten fia az emberi természetet annak hímnemű formájában jeleníti meg. A bírált nézetek helyett a vatikáni levél a nemek együttműködését javasolja, abból kiindulva, hogy Isten terve szerint az emberi a férfi és a női princípium egysége. Teológiai érveléssel mutat rá, hogy mindkét nemet azonos méltóság és azonos jogok illetik meg, de egyben meghatározónak tartja a köztük lévő biológiai különbségeket. Ezek a vatikáni állásfoglalás szerint pszichés és spirituális különbözőségekhez is vezetnek. A levél a nőiség legmeghatározóbb jegyének a másokért való életet tartja (beleértve az anyaságot is), és megbecsülést követel az otthon végzett munkának. Ugyanakkor kijelenti, a nőknek lehetővé kell tenni, hogy szabadon választhassák meg, nőiségüket otthon vagy a munka világában, vagy mindkét szerepben akarják-e kibontakoztatni. Fölhívja a figyelmet arra is, hogy a nőkre a gazdasági és társadalmi problémák megoldásában nagy szükség van, s azt is biztosítani kell, hogy felelős pozíciókba kerüljenek; valamint meg kell szüntetni a nőkkel szemben elkövetett visszaéléseket és diszkriminációt. Ez a megoldási javaslat és a mögötte álló teológiai érvelés nem először jelenik meg a vatikáni gondolkodásban: lényegében azonos a tartalma II. János Pál a nők IV. világkonferenciájára (1995, Peking) írt levelében, illetve az 1987-1988-as Mária-évet lezáró Mulieris Dignitatem (A nőiség méltóságáról) c. apostoli levelében foglaltakkal. A pápai feminizmus elméleti háttere más, mint a feminista irányzatok többségéé, de gyakorlati követeléseiben, még ha a hangsúlyok és a prioritások mások is, meglehetősen hasonlít hozzájuk - az abortuszt és a nők papi szolgálatának kérdését kivéve. (Ezek viszont nagyon fontos eltérések.) Ez nem jelenti azt, hogy ne volna érdemes megvitatni a pápai feminizmus alaptézisét, mely a nemek biológiai különbségeiből vezeti le a nők, illetve férfiak pszichéjének és spirituális szerepének eltéréseit. A spirituális szerepek különbségeire vonatkozó kijelentések megvitatása értelemszerűen nem a laikusok dolga. A spirituális vonatkozások leválasztásával azonban tudományos vita tárgyává tehető, hogy valóban meghatározóak-e a két nem közötti biológiai különbségek a kognitív képességek és a pszichés attitűdök kialakításában, valamint a társadalmi szerepek választásában. A spiritualitás és a biológia, illetve pszichológia szétválasztása az egyház számára lehetővé tenné, hogy ne erkölcsi-etikai megközelítést alkalmazzon természettudományos kérdések megítélésekor, mint ma teszi, s megismerje azokat a tudományos eredményeket, amelyek nagy mennyiségben rendelkezésre állnak a nemek biológiai és dzsender-eltéréseinek összefüggéseiről. Ez a lépés a Genezis szimbolikus értelmezésének további, az ember teremtésére vonatkozó kiterjesztése volna: ugyanezt az utat járta be a katolikus egyház, amikor végül fölismerte, hogy a geocentrikus világkép nem tartható, vagy amikor lassan elfogadja az evolúció tanát is. A dokumentumot az első sajtóinterpretációk erősen feminizmusellenesnek nevezték, jóllehet a "feminizmus" szó elő sem fordul benne. Ezek az interpretációk mégsem tévedtek nagyot. A bírált nézetek elméleti hátterét ugyanis a szociális konstruktivizmus adja, s ez a feminista irányzatok egy részét is jellemzi. Ebben a kontextusban, a nők felszabadítását szorgalmazó törekvésekre vonatkoztatva, a sugallt jelentés tehát valóban az, hogy a Vatikán bizonyos feminista irányzatokkal elégedetlen. Leginkább mégis azért érdemel figyelmet a két "tendenciát" elítélő bírálat, mert ez új eleme a Vatikán nemekkel kapcsolatos véleményének. Megjelenése valószínűleg nem független attól a ténytől, hogy az említett korábbi két írással szemben a püspököknek szóló levelet nem II. János Pál, hanem Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció vezetője jegyzi. A testület (az egykori inkvizíció utóda) a hit kérdéseiben irányadó vatikáni álláspontok meghatározója, a német bíboros a pápa belső embere, némelyek szerint egyik lehetséges utóda. Nincs kizárva, hogy a bíboros ez esetben pápább akart lenni a

pápánál, s a nemek viszonyának rendezésére vonatkozó javaslatot próbálta egyben fölhasználni arra is, hogy elhárítson vele két, a katolikus egyházat jócskán zavarba ejtő kihívást. Az utóbbi időben kínosan megszaporodtak a katolikus papok pedofil és homoszexuális botrányairól szóló híradások. Csak az elmúlt egy évet visszaidézve: nyilvánosságra hozták, hogy az utóbbi fél évszázadban az USA-ban 4450 papot vádoltak meg gyermekek molesztálásával, s a több mint 11 ezer esetből 6700-ban bizonyíthatóan megalapozottan. Több férfi tett följelentést egy alaszkai jezsuita atya ellen, aki arra hivatkozva "játszadozott" az akkor még kisfiúkkal, hogy az alaszkai őslakosok erkölcsei amúgy is lazák; Norvégiában éppen Ratzinger bíboros vizsgálódik homoszexuális zaklatási ügyekben. A bécsi érsek 1988-ban kipattant pedofil-homoszexuális botrányát ugyan még próbálta diszkréten kezelni az akkori osztrák katolikus vezetés, a St. Pölten-i katolikus szeminárium körül a közelmúltban kitört viharokat már nem lehetett. Azt azonban a Vatikánban sem gondolhatják komolyan, hogy az osztrák paptanárok feminista nézetek hatására létesítettek homoszexuális kapcsolatot növendékeikkel, vagy töltötték meg a szeminárium számítógépeit gyermekpornót ábrázoló és szodomista felvételekkel. Úgy tűnik, az erőteljes homofóbia és a bűnbakkeresés ebben az esetben az egyház önmagával való őszinte szembenézését helyettesíti. A katolikus egyházat belülről feszegetik azok a tradíciók, amelyeket sok teológus szerint korszerűtlen ballasztként hurcol magával a katolicizmus. Ilyen a papi cölibátus megtartása, az áldozás megtagadása az elváltaktól, és ilyen az is, hogy a nőknek nem engedik papi szolgálat végzését. A női papi szolgálat érdekében erőteljes, sok egyházi személy részvételével szerveződött mozgalom lép föl. Teológiai érvekkel támadják a Vatikán szerintük férfiuralmi szemléletű, patriarchális, a Szentírással valójában ellentétes tanát a komplementaritásról, amely férfi és nő teljes egyenlősége helyett egyfajta kiegészítő spiritualitást tételez föl - éppen ez az a szemlélet, amely a pápai feminizmus teológiai hátteréül szolgál. Így érthetőbb, miért kap különös hangsúlyt a vatikáni dokumentumban a Biblia feminista kritikájának elvetése, s miért sorolódik egy csoportba a "biológiai nemi jelleget elmosó" nézetekkel: az itt megbélyegzéssel fölérő besorolás a kritika érdemi vitát elkerülő semlegesítését célozza. Kétségtelen, hogy a vatikáni levélben sejtetett feminizmusbírálat nehezen védhető állításokat fogalmaz meg. Méltatlan volna azonban erre hivatkozva egyszerűen félresöpörni a dokumentumot, hiszen a pápai feminizmus és más feminista irányzatok céljai sok szempontból közösek. A nemek esélyegyenlőségének megteremtése, társadalmi viszonyaik normalizálása nyilvánvalóan nem következhet be anélkül, hogy a társadalom egyáltalán tudomást venne arról, hogy a két nem esélyei ma nem egyenlők, hiszen az azonos bánásmódra vonatkozó jogi szabályozás önmagában nem képes kulturális berögződések megváltoztatására; s hogy fölismerné, az erőteljes sztereotipikus gondolkodás mindkét nemnek károkat okoz. A bajok tudatosítását jelentősen elősegítheti a társadalmi vita, s ennek kiindulópontjaként, mint az egyik lehetséges konzervatív javaslat, használható a napokban megjelent vatikáni dokumentum. Az SZDSZ ezért - a vatikáni levél szándékaival összhangban - kezdeményezni fogja, hogy a pártok esélyegyenlőségi szakértői és a civil szervezetek képviselői vitassák meg, hol azonosak, hol eltérőek álláspontjaink, s hogy az eltérő ideológiai meggyőződések ellenére hogyan tudunk a közös célok érdekében együttműködni. Úgy gondolom, ezek eléréséhez mindannyiunknak a magunkéhoz hasonló ideológiai keretben gondolkodó nőket és férfiakat kell megnyernünk - és először saját pártjainkon, szervezeteinken lesz érdemes számon kérnünk a kinyilvánított elvek érvényesítését is. A szerző az SZDSZ OT elnökségének tagja

Melegnek tartják az SZDSZ-t a Fideszben 2004. augusztus 4., szerda, 17:39 Semjén Zsolt fideszes képviselő, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint "bizonyos SZDSZes körök bizonytalan nemi identitásukból próbálnak politikai ideológiát csinálni". Semjén ezt egy Harrach Péterrel közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette ki tiltakozásul az ellen, hogy az SZDSZ kedden közleményben bírált egy vatikáni körlevelet. Az SZDSZ felháborítónak tartja a két politikus nyilatkozatát. A párt ügyvezetője jogi lépéseket helyezett kilátásba.

"A Szabad Demokraták Szövetsége olyan csoportokat célzott meg szavazóbázisként, akik szexuális furcsaságokat produkálnak, narkósokat és extrém szektákat" - idézi az MTI Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnökének szerdai kijelentéseit. Semjén szerint "bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból próbálnak politikai ideológiát csinálni". Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség szerint a liberalizmus emberképe a hagyományossal szemben a társadalmi devianciákat is díjazza. A KDNP és az MKDSZ elnöke a szerdai sajtótájékoztatón a katolikus egyház és a vallásos emberek elleni támadásnak nevezte azt az SZDSZ-es közleményt, melyben a párt egy hétvégi vatikáni körlevelet bírált. A püspököknek szóló körlevél elítéli a feminizmust, és felhívja a figyelmet, hogy a nőknek elsősorban anyáknak kell lenniük, a karrier csak a második lehet. A szöveg elítéli a leszbikusokat is. A SZDSZ közleményben tiltakozott a vatikáni körlevél ellen, és kijelentette: "A katolikus egyház újabb és újabb társadalmi kérdésekben fejti ki egyre konzervatívabb véleményét." Semjén szerint az SZDSZ azért támadt újból a katolikus egyház ellen, mert el akarja terelni a figyelmet a párthoz köthető botrányokról, az óvodai számítógépekről, Demszky Gábor főpolgármester horvátországi villájáról és Wekler Ferenc országgyűlési alelnök agrártámogatásáról. Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivő közleményben reagált Semjén és Harrach kijelentéseire. E szerint "Semjén Zsolt és Harrach Péter jobboldali politikusok mai sajtótájékoztatójukon olyan hangot ütöttek meg, amely méltatlan felelős közéleti szereplőkhöz, s szokatlan a magyar demokrácia tizennégy éves történetében". A SZDSZ felháborítónak nevezi a nyilatkozat azon részét is, amely a párt szavazóit minősíti. Horn felszólította a két konzervatív politikust: "vonják vissza állításaikat és kérjenek bocsánatot az SZDSZ szavazóitól". Ellenkező esetben jogi lépéseket helyez kilátásba. (MTI)

Pápai körlevél honi üzenete Semjén: Az SZDSZ leragadt Szodománál

Népszabadság • H. Z. • 2004. augusztus 5.

Belpolitikai üggyé vált a nők társadalmi helyzetével foglalkozó új pápai körlevél. Az SZDSZ szerint a Vatikán a női esélyegyenlőséget korlátozná, kereszténydemokrata politikusok viszont azzal vádolják a szabad demokratákat, hogy a devianciákat tennék kötelezővé. A vatikáni Hittani Kongregáció július 31-én pápai jóváhagyással körlevelet adott ki a nők helyzetéről. A 37 oldalas, magyarra még le nem fordított állásfoglalás világszerte vitákat gerjesztett. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfiak és nők között a teremtés óta nemcsak kulturálisan létrejött, hanem eredendő biológiai különbségek vannak, és éppen ezen különbségek tisztelete teszi lehetővé a nemek együttműködését. Az állásfoglalás megerősíti azt az elvet, hogy a katolikus egyházban a jövőben is csak férfiak választhatják a papi hivatást. Az SZDSZ kedden kiadott állásfoglalásában ennek kapcsán aggodalmának adott hangot, mondván, a katolikus egyház újabb és újabb társadalmi kérdésekben fejti ki egyre konzervatívabb véleményét, és sorra a liberális demokráciák törekvéseivel ellentétes célokért szólal meg. Az SZDSZ szerint a Vatikán ezúttal a női esélyegyenlőség alapvető gondolatát kérdőjelezte meg, és szembeszállt az emberek közötti egyenlőséget kiteljesíteni, a nemek közötti különbségeket csökkenteni szándékozó törekvésekkel. Az SZDSZ kifejezte reményét, hogy a magyar katolikus vezetők és a konzervatív pártok nem osztják "a Vatikán mélyen antidemokratikus, több száz évvel ezelőtti kort idéző nézeteit". Az SZDSZ állásfoglalását kereszténydemokrata politikusok tegnap erős minősítésekkel tarkított, közös sajtótájékoztatón utasították vissza.

Latorcai János, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) országos választmányának elnöke szerint a körlevéllel a Vatikán arra a több országban terjedő jelenségre reagált, hogy az egyének szabadon választhatják meg nemüket és szexuális beállítottságukat. Szerinte ezért volt szükség a nemek biológiai jelentőségét hangsúlyozó állásfoglalásra. Harrach Péter, az MKDSZ elnöke szerint a körlevél nem tartalmaz újdonságot, hiszen továbbra is a zsidó-keresztény kultúra emberképét hirdeti. "A természet rendje, hogy a nő legyen nő, a férfi pedig férfi" - fűzte hozzá Harrach. Semjén Zsolt, a KDNP elnöke szerint "bizonyos SZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásukból csinálnak politikai ideológiát, és ezt akarják ráerőltetni a társadalomra". Ezt Semjén szerint nem szabad megengedni. "Nem a Vatikán ragadt le a középkor és az újkor határán, hanem az SZDSZ Szodománál" vélekedett. A KDNP elnöke úgy látja, hogy "pszichopatológia és nem esélyegyenlőség, ha a nő apa akar lenni, a férfi pedig szülne". A kereszténydemokrata politikusok szerint a nőknek be kell tölteniük a biológiai szerepüket, azaz szülniük kell. Az anyaszerep és társadalmi szerepvállalás együtt fontos a nőknél. A két politikus szerint a kormánypártok identitászavaruk miatt támadják a vallásos embereket és az egyházat. Ők úgy látják, hogy az SZDSZ durván megsértette a vallásszabadságot, hiszen az egyházaknak joguk van ahhoz, hogy erkölcsteológiailag értékeljék a transzszexualitást. Semjén az SZDSZ állásfoglalása mögött belpolitikai célokat is sejt: "a krisztofóbiás és pápafóbiás szabad demokraták ezzel akarják elterelni a figyelmet a botrányaikról, a számítógép-beszerzésről, Demszky Gábor ingatlanügyeiről, Wekler Ferenc közpénzbeszerzéséről". Szerinte a szabad demokraták nem is olvasták a körlevelet, ezért annak angol nyelvű változatát elküldte Kuncze Gábornak, az SZDSZ elnökének. Az Új Ember című katolikus hetilap tegnap megjelent száma is arról írt, hogy a média tévesen értelmezte a körlevelet. A sajtó munkájának megkönnyítése érdekében a Vatikán a dokumentumot előre megküldte ugyanis a szerkesztőségeknek, a német Bild azonban idő előtt ismertette a szöveget, meghamisítva annak tartalmát. A hírügynökségek pedig ennek alapján foglalkoztak a témával, általában a feminizmus ellen intézett pápai hadüzenetként értelmezve azt. Az Új Ember szerint ez messze jár az igazságtól. Horn Gábor: Kérjenek bocsánatot! Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője pártja nevében közleményben reagált a sajtótájékoztatón elhangzottakra: "Semjén Zsolt és Harrach Péter jobboldali politikusok mai sajtótájékoztatójukon olyan hangot ütöttek meg, amely méltatlan felelős közéleti szereplőkhöz, s szokatlan a magyar demokrácia tizennégy éves történetében. Az ilyen stílusban folytatott vitában az SZDSZ nem vesz részt. Az SZDSZ csak sajnálni tudja, hogy a konzervatív oldalon ez a hangnem elfogadott. Ugyanakkor mélységesen felháborítónak tartjuk azt, hogy a két ťkeresztényŤ politikus ťnarkósnak" és ťszexuálisan furcsánakŤ nevezte a liberális szavazókat, és ťSZDSZ-es körök bizonytalan nemi identitásárólŤ beszélt. A magyar liberálisok és szavazóik nevében az SZDSZ felszólítja az említett politikusokat: vonják vissza állításaikat, és kérjenek bocsánatot az SZDSZ szavazóitól! Ellenkező esetben az SZDSZ jogi lépéseket fog tenni a nevezett politikusok ellen."

A Vatikán a feminizmust, a nők a pápát bírálják Népszabadság • Munkatársunktól • 2004. augusztus 2.

"Vízözön előttinek" minősítették európai liberális és zöld párti politikusnők a Vatikánnak a feminizmussal foglalkozó új dokumentumát. MTI A feminizmust ostorozza a Vatikán a püspökökhöz szóló legutóbbi körlevelében, amelyet Joseph Ratzinger német bíboros vezetésével a hittani kongregáció fogalmazott meg. A szombaton közzétett írás foglalkozik a nőnek a társadalomban és egyházban betöltött szerepével, szembeszállva azokkal a törekvésekkel, amelyek kisebbíteni igyekeznek "a nemek közötti különbségeket". A körlevél szerzői különösen az egyesült államokbeli feminizmust támadják, amelynek felfogása szerint a férfi és a nő közötti különbséget nem a nemük, hanem a kulturális identitásuk határozza meg. A 37 oldalas

dokumentum szerint ennek az a következménye, hogy az egyének - figyelmen kívül hagyva biológiai nemüket - maguk választják meg nemi hovatartozásukat: heteroszexuálisokká, homoszexuálisokká, leszbikusokká, vagy akár testileg is nemet váltva, transzszexuálisokká lesznek. A levél arra ad bátorítást: a nők úgy emelkedjenek fel a társadalmi ranglétrán, hogy közben ne érje csorba anyai hivatásukat. Az írás ezért kéri a világ kormányait: teremtsék meg annak feltételeit, hogy a család és a hivatás összeegyeztethető legyen a nők számára. A nők egyházban betöltött szerepével kapcsolatban a dokumentum a Vatikán eddigi álláspontját erősítette meg: a nők ugyan "pótolhatatlan szerepet" játszanak az egyházban, de továbbra sem lehetnek papok és nem tölthetnek be egyetlen vezető tisztséget sem. A nők papi pályára lépése körül kibontakozott vitának II. János Pál pápa már néhány éve véget vetett. Két éve hét nő Németországból, Ausztriából és az Egyesült Államokból azzal keltett feltűnést, hogy egy Róma által el nem ismert püspökkel pappá szenteltette magát. Ratzinger bíboros kizárta a szóban forgó nőket az egyházból. Miközben a német katolikus egyház részéről támogatásra talált a Vatikán körlevele, a német parlamenti pártok közül a liberálisok (FDP) és a zöldek élesen bírálták azt. Ina Lenke, az FDP családpolitikai szóvivője "vízözön előttinek" minősítette a dokumentumot, amely teljesen "elszakadt a valóságtól". Ekin Deligöz, a zöldek szociálpolitikai szóvivője szerint pedig a római katolikus egyház "alighanem leragadt a középkor és az újkor között - holott az inkvizíció és a boszorkányégetés ideje már régen elmúlt". Az olasz Emma Bonino, korábbi európai biztos, szintén úgy véli, hogy a Vatikán véleménye egy olyan világról szól, amely már nem létezik. Ráadásul a szöveget akár iszlám imámok is írhatták volna, amiből adódik, hogy az egyházak nem igen támogatói a nők társadalmi egyenlőségének - tette hozzá a Corriere della Serának nyilatkozva. A német melegek és leszbikusok szövetsége is elutasítóan reagált a katolikus egyház üzenetére. Mint rámutatott, a szöveg elárulja, hogy a hittani kongregáció olyan "öregurak klubja, amely szeretné visszaforgatni az idő kerekét a felvilágosodás előtti időkbe".