Milton Erickson

KÉT JÉZUS KRISZTUS Volt az osztályon két Jézus Krisztus. Az egész napot azzal töltötték, hogy megmagyarázzák: "Én vagyok Jézus Krisztus." Mindenkihez odamentek, és elmagyarázták, hogy "Én vagyok az igazi Jézus Krisztus." Így aztán odaültettem John-t és Alberto-t egy padra, és azt mondtam nekik: "Üljetek csak itt. Mindkettőtök azt állítja, hogy ő Jézus Krisztus. John, magyarázd el Alberto-nak, hogy te vagy Jézus Krisztus, és nem ő. Te pedig, Alberto, magyarázd el John-nak, hogy te vagy az igazi Jézus Krisztus, és nem ő." Ott ültek nap nap után a padon, és egész idő alatt azt magyarázták egymásnak, hogy ők voltak az igazi Jézus Krisztus. Aztán úgy egy hónap múlva John azt mondta: "Én vagyok Jézus Krisztus, az az őrült Alberto meg azt állítja, hogy ő Jézus Krisztus." "Tudod, John", feleltem, "te ugyanazt mondod, mint ő. És ő ugyanazt mondja, mint te. Én pedig azt hiszem egyikőtök bolond, mert csak egy Jézus Krisztus létezik." John ezen elgondolkodott egy héten át. "Én ugyanazt mondom, mint az az őrült bolond. Ő őrült, és én azt mondom, amit ő. Ez azt jelenti, hogy én is őrült vagyok; én pedig nem akarok őrült lenni." "Hát", feleltem, "szerintem nem vagy Jézus Krisztus. És te nem akarsz őrült lenni. Szerzek neked munkát a kórházi könyvtárban." Ott dolgozott egy pár napig, amikor odajött hozzám ezekkel a szavakkal: "Valami nagyon nincs rendben; minden könyvben benne van a nevem minden oldalon." Kinyitott egy könyvet, és megmutatta a nevét: JOHN THORNTON, és a neve ott volt minden oldalon. Én egyetértettem, és megmutattam minden oldalon a nevemet, MILTON ERICKSON. Megkerestettem vele Dr. Hugh Carmichael nevét, Jim Glitton nevét, Dave Shakow nevét. Igazság szerint megtaláltunk bármilyen nevet, amit csak kitalált. John ekkor így szólt: "Ezek a betűk nem a nevem betűi, ezek annak a szónak a betűi!" "Így van", feleltem. John tovább folytatta a könyvtárban a munkát. Hat hónappal később szabadon hazamehetett, mentesen mindenfajta pszichotikus azonosulástól. Erickson nem használja a "meggyőzés" szokásos módszereit, ehelyett mindkét esetben olyan szituációba helyezi John-t, ahol saját maga fedezheti fel, hogy gondolatai tévhitek. Erickson igénybe veszi a páciens viselkedésének "tükrözését" mint terápiás technikát. Az első példa során Erickson úgy intézi, hogy a tévhitet egy másik beteg tükrözze, aki — rendkívül kézenfekvően — ugyanabban a tévhitben szenved. A második esetben maga Erickson tükrözi a viselkedést, amint megtalálja a saját nevét minden oldalon