Eloadas 12 Bunos Ember

12 bűnös ember Előadás előtt még gyorsan sikerült elkapni Miklóst, a 8. esküdtet, aki válaszolt pár kérdésemre. Először is kiderült, hogy a főszereplő lecserélődött, így került bele Miklós a színdarabba. Szerencsére, a pár hetes felkészülés ellenére is sikerült pótolnia az eredeti főhőst. Miklós a rövidke gyakorlási idő miatt sem aggódott, és sikert remélt. Sietve elfoglaltam egy jó helyet az első sorokban mondván, hogy jól rálátok majd a színpadra. Sajnos nem vettem számításba az ormótlan asztalt, amin egy kancsó víz volt. Ez ugyanis meggátolt, hogy a játéktér jobb részére rálássak. Sebaj, elkezdődött az előadás. A kommentátor közölte az alapfelállást mely szerint a 12 tagú esküdtszék dönt egy fiú sorsa felől. A függöny széthúzódott majd egyesével megjelentek a szereplők. Innentől kezdve nézzük a darabot részleteiben. Először is a színészek. Mindenki nagy átéléssel játszotta a karakterét, márpedig egy ilyen darabban egy kulcsfontosságú. Egyedül az öregúr hangja mintha nem illett volna az összképbe. A szövegeket senki sem darálta, mindenki beleéléssel beszélt. Sajnos itt adódott pár kisebb-nagyobb baki, egy-két szövegrész elakadt, kimaradt, de szerencsére ezek száma eltörpült az egésze szöveg mennyisége mellett. Egyik szereplő sem volt idegesítő, mindannyian természetesen játszottak és beszéltek, még ha az csak halk suttogásról vagy esetleg dobhártyaszaggató üvöltésről volt szó. Még itt megjegyezem, hogy a ruhákra, díszletekre nem térek ki, mert azok nem voltak. (persze azért ruha volt rajtuk!). Egyedül az ormótlan asztal volt a kancsóval, de annak nem volt sok feladata a látószög blokkolásán kívül. Egyvalami minden „színjátszókörös” darabban megegyezik: a figyelmes és hozzáértő rendezés. Ez tény, ezt el kell fogadni. Mindig mindenkinek megvolt a feladata, a fel-alá járkálástól kezdve az utolsó kis köhintésig minden a helyén volt. Ettől az egész darab sokkal életszerűbb és élvezhető. Speciális effektek nem akadtak (az esőn kívül), bár nem is volt rájuk szükség. Minden kis morgolódásomtól eltekintve a darab nagyszerű volt. Még a számomra etalonnak számító Börtönkarriernél jobban sikerült, ami nagy szó. Tehát aki lemaradt róla az csak sajnálhatja, vagy esetleg beszerezheti a filmet, de az előadás élményét nem lehet pótolni.