Telefon

A telefon

– magyarosított, mára már elavult nevén távbeszélő – olyan távközlő eszköz, mely beszédet továbbít elektromos jelek formájában.

A telefon lehetővé teszi, hogy emberek egymással olyankor is tudjanak beszélgetést folytatni, amikor hallótávolságon kívül tartózkodnak. Ennek természetesen feltétele, hogy mindkét fél rendelkezzen olyan készülékkel, amely a telefonhálózathoz van csatlakoztatva. A telefon ma az élet egyik legalapvetőbb és legismertebb készüléke.

 A hattyúnyakú telefonok a Bell készülékek után terjedtek el

induktoros, tárcsa nélküli és tárcsás kivitelben. Magyarországon alig használták.  Legtöbben úgy tudják, hogy Alexander Graham Bell találta fel,

majd építette meg az elsőt telefont 1876-ban, az amerikai Massachusetts államban. Rajtuk kívül voltak még sokan mások, akik rendkívül fontosak voltak a telefon kifejlesztésében. Az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le, ez volt ugyanis az első, elektromos jeleket továbbító hálózat.1854-ben egy francia távíró, Charles Borseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Ebben az időszakban kísérletezett még a már említetteken kívül Johann Philipp Reis és Elisha Gray végül „győztesen” Bell került ki és az ő csapata építette meg a telefont, ami végül Boston Massachusetts Bostonból indulva 1876 meghódította a világot.  Nem sokkal később,1878-ban feltalálták a szénporos mikrofont,

mely jelentősen javított a hangfelvétel minőségén.  1888-ban Almon Strowger feltalálta és megépítette az első

 A készülékek csoportosítása többféleképpen lehetséges.  Vezetékes telefonok  fix  nyilvános  nosztalgia  cselédhívó (az ebédlő és konyha között)  kezelői  ISDN telefon  Internet  Hordozható (vezetékes, de hordozható kivitelű)  vizsgáló  tábori (főleg a katonaság használja)  vezeték nélküli (rádióhullámokkal) korlátozott helyen (pl. lakásban) működő  Rádióhullámokkal működő  rádiótelefon  mobiltelefon  műholdas (Inmarsat)  Egyebek  kaputelefon  áltelefon  Más csoportosításban asztali, fali (falra szerelt) és egységes (használható

asztalon és falon is) készülékek ismertek. A készülékház anyagai szerint fa-, fém-, bakelit- és műanyag-házas készülékek vannak.  A szakemberek a mikrofontáplálás módja szerint helyi vagy központi teleptáplálás szerint csoportosítják, ahol rendszerint az angol rövidítést használják (LB helyi telep, CB központi telep).

 A hálózat feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között.





 

Kezdetben ez egyvezetékes légvezetékes összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. Puskás Tivadar és társai révén elterjedő telefonközpontok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet kábellel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igényeknek kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A fantomizálás indukciós tekercsek segítségével 2 vonalpáron 3 beszélgetést tett lehetővé. A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. Magyar származású amerikai mérnök Pupin Mihály elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást. A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd átviteli útját 300Hz-3,4kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron. A kábelek földalatti összeköttetést jelentenek. Vannak azonban légkábelek is, melyek póznákon függnek. Kezdetben a kábelt acélsodronyhoz rögzítették, később az egészet a külső műanyag köpenyszigetelővel lefedték. A mobiltelefon rádióhullámok útján tartja az összeköttetést egy meghatározott frekvenciasávban. A digitális technika a fényvezetésű összeköttetéseket tette lehetővé. Üveg-

 A készülék feladata, hogy egy mikrofonnal elektromos jellé

alakítshangot, ezt a jelet – esetleges további átalakítások, pl. tömörítés, kódolás stb. után – a hálózatra kiküldje és az onnét vett jelet egy hangszórón keresztül a használóhoz eljuttassa. A Bell-féle kisérleti telefon minössze egy hallgatóból állt. A membrán átvette a hang rezgéseit, rezgése következtében az állandó mágnes erővonalait elmetszette. A tekercsben létrejött indukciós áram a másik készülék tekercsén át záródott. Ott megváltoztatta az állandó mágnes erőterét, a membrán az adókészülék ütemében mozgott. Már Bell is kisérletezett külön mikrofonnal (folyadékos mikrofon), de a megoldást ezek alpján Hughes, Hunnings és Edison szénmikrofonjai jelentették.

 A szénporos mikrofon külön áramellátást igényelt. Kezdetben

elemeket alkalmaztak a készülék mellett, ez a helyi telepes rendszer, angol rövidítése LB. A hallgatót és a mikrofont transzformátorral választották szét. A csengetést induktorral (kis kézi áramfejlesztő) oldották meg. A csengő ennek megfelelően váltóáramú volt. Mivel a csengetés és a beszéd közös vezetéken volt, a két funkciót átkapcsolóval választották szét. Alapállapotban a hallgató (később kézibeszélő) az átkapcsolóra, közismert nevén villára nehezedik. A kapcsoló a vonalat a csengőre és az induktorra kapcsolja. Beszéd közben a hallgató már kézben van, ekkor a kapcsoló a vonalat átteszi a csengőről a transzformátor felé.

 Nagy sorozatszámban gyártott nyomógombos

műanyagházas asztali telefonkészülék (USA)  Sok gondot okozott a telepek rendszeres cseréje. Amerikai találmány a közös telep, angol röv. CB. Egy nagy telepet a telefonközpontban helyeztek el, a teleptáplálás a vonalon át érkezik a mikrofonhoz. A készülékben a mikrofont a transzformátor vonali oldalára helyezték. Az induktor fölöslegessé vált. A csengő az egyenáramot átengedi, ezért a csengővel sorban egy kondenzátort helyeztek el. A kézibeszélő felemelésekor a kapcsoló átvált, a mikrofon teleptáplálást kap. A telefonközpontban ebbe az áramkörbe valmilyen érzékelőt (pl lámpát) szereltek, ami jelezte, hogy a kézibeszélőt felvették. A központkezelő belépett a vonalába és kapcsolt.  Az automata központokban egy jelfogó az érzékelő. A központ tárcsahangot ad, mellyel jelzi, hogy várja a