Vermes Géza_a ​qumráni Közösség.pdf

VERMES GÉZA

A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története

*3S9|

;VM *f»

jyw •v.yA A^ ■sór^ ^ rM

- :yai

.5.Jtf Át ■

- T^Try**’: v*)íip'V': ' --*••>^ y -y ^ K 'S ^ ^ '. v.v*t

• 'tits -rt J ':

; -TÍ^ví ^"

-Jv -p t v s M r ^ K i A - r t S i } A ^ n ív 1 * ^ - 5 fr tV já Á *

■VVj*ng ts r ^ i^ a t v ^ í»*nAij» h^

^ 'níii ;

- ■ -

c v

V~3** ."5'11T5J

■ ; :--'>-^.;

' * m •~,v*t -:- v J ö ~ ta;

5 ■" ':’''" •••'■•

V I Tí>v-

'

: - -j0 £ Í? p X

-'v^n wcs'..' ' 4 Vk r -

!' ' ' 1 ” ”

.v W

prM fw : rA* 'Hí

'fr lv j f i *

'

-JSM

•'11*v 'U7-KiW;

: '■-■*

•'5V í'? - /- •ÍJ'-K v<íj 11 - j ^ v ^ y í ^ f i -

*;í£ip»‘£f

-•!~,k\X t

5-^vjry fyV'jtf ;

'

4 irn * S f$

y-- cyt'yft';. '< 'ik V •• ^ C ;n ,,: , . K ^

?wj

l 'r f é j ! j | j j

jc tAs^-i Vfj

TlKJ^Y '« >;/•'

iyy*ti4 i£p4\[<:p?i

A. n , í

SP ....... ■.!>

••••—

I r*|

■•;-y ’"_■-l í 'Ha A >3 W 2’,' <";j y ■riyX” *?iV1t ^ tT*

* V.;W -i < , ' •"’ fiA \ ' " fifij ' , ’ ? ! *••;- ^ •-ty^ssía,^'* jgyinyx —a ' 1 "% ^ •>fi ’vW'.m0Í&J j ' ?’ -2^ "••jV1'''.';..... •'' > ^í"; •'/••'. 'J» W -li'K.i r ^

'

uv
.j^

Él

i-.uf/iv-; i>,f>n, TÍ'VTt-'t ^ttA‘

*i#*j$ ~J>A^/f

Osiris könyvtár

^ i 5 t | ??

,<««rr-'Wf1íf'lr :^r ":" ' ....1 ;{v] ^

Osiris könyvtár

Vermes Géza újabb könyvében részletesen tárgyalja a holt-tengeri tekercsekkel és a qumráni közösséggel foglalkozó kutatások öt évtizedét, tételesen felsorolja a qumráni könyvtár anyagát, valamennyi szöveg beve­ zetéseként rövid ismertetést ad, és a legje­ lentősebb kéziratokból - a szerző fordítása alapján - részleteket közöl. A Második Templom judaizmusának kontextusába il­ lesztve foglalkozik a qumráni közösség azo­ nosításának problémájával, a közösség tör­ ténetével, szervezeti felépítésével, teológiá­ jával, legfontosabb vallási eszméivel és iro­ dalmi tevékenységével. Tárgyalja az esszénizmus-kereszténység azonosításának prob­ lémáját, és azt, hogy mennyire változtatta meg a qumráni kéziratanyag ismerete a tu­ dománynak a Bibliához és a posztbiblikus irodalomhoz való viszonyát. A holt-tengeri tekercsek teljes katalógusa mellett napra­ kész bibliográfiát is közöl. A kötetet a szakterület kutatói, egyetemi hallgatók mellett a Második Templom ko­ rának judaizmusa iránt érdeklődő laikus ol­ vasók is haszonnal forgathatják.

1280 Ft ISBN 963 379 366 1

Osiris könyvtár

Történelem Sorozatszerkesztő Benda Gyula Gyurgyák János Komoróczy Géza

VERMES GÉZA

A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története

Osiris Kiadó • Budapest, 1998

A fordítás alapjául szolgáló mű Géza Vermes: The Dead Sea Scrolls. Qumran in Perspective SCM Press Ltd, London, 1994 és a szerző kiegészítései Fordította HAJNAL PIROSKA A fordítást ellenőrizte VERMES GÉZA

© Vermes Géza, 1998 Hungárián translation © Hajnal Piroska, 1998

TARTALOM Előszó Rövidítések I. A holt-tengeri tekercsek: 1947-1997

A holt-tengeri tekercsek kutatásának története madártávlatból A holt-tengeri kutatások jelenlegihelyzete II. A tekercsek hitelessége ésdatálása

A régészet és a tekercsek A paleográfia és a tekercsek A tekercsekben szerepló' történetiutalások III. A qumráni könyvtár

Szabályzatok Liturgikus és költői dokumentumok Bölcsességi szövegek Bibliaértelmezés és apokrif művek Különféle szövegek IV. A közösség V. A közösség azonosítása A szadduceusok

A farizeusok A zélóták Az esszénusok

7 9 11 11 22 40 44 49 52 55 56 70 85 89 119 123 151 153 155 158 162

VI. A közösség története

Zsidó történelem az intertestamentális korban: i.e .2 0 0 - i.s z .7 0 Az esszénusok története VII. A közösség vallási eszméi

A Szövetség Kiválasztás és szent élet a Szövetség közösségében Istentisztelet a Szövetség közösségében A Szövetség közösségének reményei VIII. Qumrán és a bibliatudományok

170 171 176 194 196 202 208 217 227

A Héber Biblia vagy Ószövetség szövege A pszeudepigrafikus iratok Az Újszövetség

228

A tekercsek jegyzéke Bibliográfia

257 279 279 282 286

A cfurnráni kéziratok legjelentősebb szövegkiadásai Általános bibliográfia Név- és tárgymutató

241 244

ELŐSZÓ A „Qumrán-éra" ma már egy fél évszázadot ölel át; így ez az először 1977-ben kiadott, a tekercsekhez írt bevezető munka, az 1994-es bővítések ellenére, ismét idejétmúltnak tekinthető. A könyv magyar kiadásának előkészítése folyamán ismét alkal­ mam nyílt arra, hogy korábban megírt munkámat átdolgozzam és kiegészítsem mindazzal az ismeretanyaggal, amelyre a 4-es számú barlang anyagának 1991-es „felszabadítása" óta folyó kutatásoknak köszönhetően tettünk szert. E kötet segítségére lesz mindazoknak, akik érdeklődnek a qumráni leletek iránt, és azoknak is, akik a posztbiblikus judaizmus és a kereszténység gyökereinek a tekercseknek köszönhetően feltárult újabb távla­ taival szeretnének megismerkedni. Emlékeztetném az olvasókat arra, hogy a holt-tengeri (vagy esszénus) közösség életének és intézményrendszerének leírásá­ nál a keresztény vallási közösségekben jelenleg is használt ter­ minológiát az analógia kedvéért alkalmaztuk. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kifejezések, például a „posztulánsok", a „novíciusok", a „fogadalm as", a „kontemplatív" a héber szövegek­ ben nem szerepelnek. Ezt az átdolgozott kiadást az 1993-ban elhunyt Pamela Ver­ mes emlékének ajánlom, mivel az ő segítsége nélkül az 1977-es Margaret Harris Előadás-sorozat, amelynek alapján könyvem első kiadása elkészült, soha nem jöhetett volna létre. Oxford, 1998. január

Vermes Géza

RÖVIDÍTÉSEK ALUOS b

Annual of Leeds University Orientál Society babli = Babilóniai Talmud

BA BAR BASOR Bib B]RL CBQ

Biblical Archaeologist Biblical Archaeology Review Bulletin of the American Schools fór Orientál Research Biblica Bulletin of the john Rylands Library Catholic Biblical Quarterly

CD

Kairói Damaszkuszi irat G. Vermes, The Complete Dead Sea Scrolls in English, Penguin, London 1997

CDSSÉ CRAI

Comptes rendus de L’Académie des Inscriptions et Belles Lettres

D DBSuppl DJD ÜSSE

Damaszkuszi irat

DSSU

Supplément au Dictionnaire de la Bibié Discoveries in the Judaean Desert G. Vermes, The Dead Sea Scrolls in English, Penguin, London 41994 R. Eisenman and M. Wise, The Dead Sea Scrolls Uncovered, Penguin, New York 1993

Enc. Jud. Encyclopaedia Judaica Flór 11 1len. HJP

HTR IIUCA IDB IDBS

Florilegium

Hodajot = Himnuszok Henoch E. Schürer, G. Vermes, F. Millar et al., The History of the Jewish People in the Age offesus Christ I—III, T. & T. Clark, Edinburgh 1973-87

Harvard Theological Review Hebrew Union College Annual Interpreter's Dictionary of the Bibié lnterpreter's Dictionary of the Bibié, Supplement

IEJ j JBL JJS JNES JQR JRS JSJ JTS

Israel Exploration Journal jerusalmi = Palesztinái Talmud Journal of Biblical Literature Journal ofjewish Studies Journal ofN ear Eastern Studies Jeiuish Quarterly Revieiv Journal of Román Studies Journal fór the Study of Judaism Journal of Theological Studies

Jub. LXX M Melk MMT MQC

Jubileum ok könyve Septuaginta Milhama = Háborús szabályzat Melkicedeq Miqcat M a'aszé ha-Tóra (A Tóra egyes megállapításai) J. Trebolle Barrera et al. (ed.), The Madrid Qurman Congress I—II, Brill, Leiden 1992 maszoréta szöveg

MSZ

NRT NTS p

PBJS PEQ

Nouvelle Revue Théologicjue New Testament Studies peser = közösségi kommentár G. Vermes, Post-Bihlical Jewish Studies, Brill, Leiden 1975 Palestine Exploration Quarterly

Q

Qumrán (IQ , 2Q stb. = 1-es számú barlang, 2-es számú barlang stb.)

RB REJ RHR RQ

TDNT

Revue Biblique Revue des Études Juives Revue de l'Histoire des Religions Revue de Qumrán Szerekh = A közösség szabályzata Szerekh, a) függelék = Messiási szabályzat Szerekh, b) függelék = Áldások Theological Dictionary of the Neiv Testament

Test Tg

Testimonia Targum

TLS

The Times Literary Supplement

S Sa Sb

TS

Templom-tekercs

VT ZA W ZNW ZRGG

Vetus Testamentum Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft Zeitschrift für die neutestamentliche Wissenschaft Zeitschrift für Religions- und Geistesgeschichte

10

I. A HOLT-TENGERI TEKERCSEK: 1 9 4 7 -1 9 9 7 A Holt-tenger nyugati partjához közel, Jerikótól mintegy tizenöt kilométerrel délre fekszenek a Khirbet Qumrán néven ismert település romjai. A forró és terméketlen Júdeai-sivatag peremén, a föld egyik legmélyebb pontján található hely ma élettelen, néma és kietlen vidék, amelynek csendjét csak az időről időre ideérkező turistabuszok utasainak lármája veri fel. Évszázadok­ kal ezelőtt egy napon erről a helyről indultak el sietve egy ősi zsidó közösség tagjai, akiknek itt volt a központjuk, és a környe­ ző sziklákat megmászva, az ott lévő tizenegy barlangban rejtet­ ték el a számukra oly értékes tekercseiket. A tekercsekért azon­ ban senki nem jött vissza, így az elkövetkező közel két évezred folyamán elfeledve porosodtak a qumráni barlangokban. A holt-tengeri tekercseknek nevezett dokumentumok felfede­ zéséről és a fél évszázados Qumrán-kutatásról szóló beszámoló már önmagában is lebilincselően izgalmas, ugyanakkor bosszan­ tó történet, amely az idők folyamán jó néhányszor elhangzott már, ám az 1991-es év szeptembere és novembere közötti idő­ szak rendkívüli eseményei miatt a történtek újbóli felelevenítése nemcsak megbocsátható, hanem kötelező is.

A holt-tengeri tekercsek kutatásának története madártávlatból 1 .1 9 4 7 -1 9 6 7 Izraeli és amerikai forrásokból röppentek fel 1948-ban a hét ősi héber és arámi kéziratot tartalmazó rendkívüli leletről szóló hírek.1 1E. L. Sukenik, Megillot genuzot I, Jerusalem 1948; W. F. Albright, Bulletin of the American Schools fór Orientál Research 110 (April 1948), 1-3; G. E. Wright, „A Sensational Discovery", Biblical Archaeologist (May 1948), 21-23.

11

Az első felfedezés a véletlennek köszönhető: az első dokumen­ tumokra 1947 nyarán, vagy talán még korábban, a palesztinai brit mandátum utolsó hónapjaiban, 1946 telén bukkant rá egy beduin pásztorfiú, név szerint Muhammad edh-Dhib.2 A teker­ cseket rejtő barlang azonosítására egy az ENSZ Fegyverszünetet Ellenőrző Hadtestében szolgálatot teljesítő, akkor éppen unatkozó belga tiszt, Philippe Lippens százados jóvoltából, a jordániai Arab Légió közreműködésével 1949-ben került sor. A barlang feltárását G. Lankester Harding, a Jordániai Régészeti Felügyelet angol igaz­ gatója és egy francia domonkos rendi szerzetes és bibliatudós, Roland de Vaux atya végezte. A két tudós több száz, köztük néhány nagyobb méretű, ám többségében parányi bőrdarabkát is felszínre hozott a hét kézirattekercs barlangjából. Három tekercset: egy nem teljes Jesája-tekercset, a Himnusz­ tekercset és a Világosság fiainak a Sötétség fiai ellen vívott harcáról szóló kéziratot a Héber Egyetem zsidó régészettel fog­ lalkozó professzora, E. L. Sukenik vásárolta meg 1947-ben, és azonnal hozzá is látott a kéziratok kiadásának előkészítéséhez. A másik négy tekercs tanulmányozásával és későbbi kiadásával tulajdonosuk, Mar Athanasius, a jeruzsálemi Szent Márk szír ortodox kolostor feje a Jeruzsálemben működő Amerikai Keleti Intézet ott tartózkodó kutatóit, Millar Burrowst, W. H. Brownlee-t és J. C. Trevert bízta meg. Ennek a három tudósnak a hatáskö­ rébe került tehát a teljes Jesája-tekercs, a Habakkuk-kommentár és a később A közösség szabályzatának elnevezett Fegyelmi szabályzat. Végezetül, miután a brit mandátum alatt lévő Pa­ lesztina két részre, Izraelre és Jordániára szakadt, de Vaux és Harding 1951-ben az Ecole biblique et archéologique frangaise két fiatal kutatóját, a francia Dominique Barthélemyt és a len­ gyel J. T. Miliket bízta meg hivatalosan az 1-es számú barlang­ ban összegyűjtött töredékek szerkesztésével. 1951 és 1956 között további tíz barlangot fedeztek fel, legtöbb­ jükre először beduinok bukkantak rá. Két barlangból jelentős mennyiségű kéziratanyag került elő. A 4-es számú barlangban több ezer töredéket, a 11-es számú barlangban pedig számos teker­ cset találtak. Ezek között volt a terjedelmét tekintve leghosszabb,

2 A felfedezővel John C. Trever által készített interjút lásd The Dead Sea Scrolls: A Personal Account, Eerdmans, Grand Rapids 1979,191-194.

12

a Templom-tekercs is. Harding és de Vaux a korábban figyelmen kívül hagyott közeli település romjait is feltárták, s hamarosan álta­ lánossá vált az a nézet, hogy a szövegek, a barlangok és az ásatások helyszíne, Qumrán valamiképpen kapcsolódnak egymáshoz, és ebből következően a kéziratok írásmódjával és tartalmával fog­ lalkozó kutatásoknak régészeti ásatásokkal együtt kell folyniuk. A kutatás meglepően gyors ütemben haladt, annak ellenére, hogy abban az időszakban a Tízparancsolat szövegét tartalma­ zó, Egyiptomban feltárt és jelenleg a Cambridge-i Egyetem könyvtárában őrzött Nash-papirusztól eltekintve, az összeha­ sonlítás céljaira egyetlen, a késő ókorra datálható héber kézirat sem állt a kutatók rendelkezésére. Sukenik már 1948-ban és 1949-ben kiadott két előzetes, héber nyelvű tanulmányt, A Júde(ii-swatag elrejtett tekercsei címmel (1948,1949), amelyekben arra a megállapításra jutott, hogy a tekercsekben szereplő vallási közösség az i. sz. I. századi szerzők, Alexandriai Philón, Josephus és az idősebb Plinius műveiből jól ismert esszénusok aszketikus szektájával azonos. Ezt az elméletet 1951-től kezdve a párizsi André Dupont-Sommer dolgozta ki a legteljesebb rész­ letességgel.3 Az először kiadott tekercsek és az az archeológiái közeg, amelyben felfedezték őket, három tagadhatatlanul esszénus jellegzetességet hordozott. A közösség szabályzata, a közös­ ségi lét alaptörvénykönyve az esszénus közös tulajdont és cölibá­ tust hangsúlyozza, Qumrán földrajzi fekvése pedig a Plmiusnál szereplő, a Holt-tenger északnyugati partján, Jerikótól délre fekvő esszénus település leírásával cseng össze. A kéziratok legfőbb újdonsága abban rejlik, hogy a közösség eredete kriptikus utalá­ sokban fogalmazódik meg bennük, a közösség létrehozását az Igazság Tanítójának nevezett papnak tulajdonították, akinek a Gonosz Papként emlegetett zsidó uralkodótól üldöztetést kel­ lett elszenvednie. A Tanítónak és követőinek a pusztába kellett menekülniük, hogy ott várják a közelgő eseményt: az Úr diada­ lát a gonosz és a sötétség fölött, amely az ő jelenükben már megkezdődött utolsó napokban teljesedik majd be. 'Vö. Observations sur le Manuel de discipline découvert prés de la Mer Morte, Maisonneuve, Paris 1951. Francia nyelvű legterjedelmesebb összefoglaló munkája: Les écrits esséniens découverts prés de la Mer Morte, Paris 1980. A legújabb áttekintést lásd G. Vermes, Martin Goodman, The Essenes according to the Classical Sources, JSOT Press, Sheffield 1989.

13

A paleográfiai és a régészeti eredményekre alapozva hamaro­ san megfogalmazódott az a szinte teljesen egyhangú álláspont, amely az újonnan felfedezett leleteket a Második Templom utolsó századaira, azaz az i. e. II. századtól az i. sz. I. századig terjedő időszakra datálta. Egy rövid időre vita alakult ki ugyan de Vaux és Dupont-Sommer között, mivel előbbi azt állította, hogy a cserépedények és minden egyéb lelet a hellénisztikus korszakból (i. e. 63 előttről) származik, utóbbi viszont a korai római (az i. e. 63 utáni) korszakra történő datálás mellett érvelt. Az újabb barlangok felfedezése és a qumráni romok feltárása arra késztette de Vaux-t, hogy 1952. április 4-én a francia Académie des Inscriptions et Belles Lettres hallgatósága előtt drámai módon visszavonja elméletét. De Vaux átdolgozott ré­ gészeti szintézise, amelyet 1959-ben, a brit akadémia Schweich Előadásainak keretében adott elő, kétségkívül befejezetlen ugyan, mégis ezt kell jelenleg a legjobb átfogó beszámolónak tekintenünk.4 A kezdeti általános véleményazonosság harmadik pontja a qumráni iratokban, elsősorban az 1950-es években kiadott bib­ liai kommentárokban és a Damaszkuszi iratban utalt történeti események kronológiájával kapcsolatos. Az ún. Makkabeus-elméletet 1952-ben írt és 1953-ban5 kiadott doktori disszertációm­ ban fogalmaztam meg. Elgondolásom szerint az iratokban meg­ jelenített konfliktus az Igazság Tanítója és az akkori politikai­ vallási zsidó vezetés, a Makkabeus-főpap vagy főpapok, Jonathán és/vagy Simon között alakult ki. Később az elméletet, a részletek tekintetében kisebb módosításokkal, vezető tudósok, J. T. Milik, F. M. Cross és R. de Vaux is átvették.6 A munka mindaddig elismerésre méltó sebességgel haladt, amíg a szerkesztők feladata csupán az 1-es számú barlangban talált hét tekercs szövegkiadásának elkészítése volt. Millar Burrows és munkatársai már 1950-ben és 1951-ben kiadták a

4 Archaeology and the Dead Sea Scrolls, Oxford University Press, Oxford 1973. 5 Les manuscrits du désert de Juda, Desclée, Tournai-Paris 1953; Discovery in the fudean Desert, Desclée, New York 1956. 6 Dixans de découvertes dans le désert de Juda, Paris 1957. Angol fordítása: Ten Years of Discovery in the Wilderness of Judaea, SCM Press, London 1959; F. M. Cross: The Ancient Library ofQumran and Modem Biblical Studies, Sheffield 1995; R. de Vaux, i. m. (4-es számú jegyzetben).

14

rájuk bízott három tekercs szövegét.7 A Sukenik által szerkesz­ tett három kézirat szövege 1954-55-ben látott napvilágot, posz­ tumusz kiadásban.8 A gyors eredmény érdekében a szóban forgó szerkesztők nagylelkűen eltekintettek a szövegek fordítá­ sától és értelmezésétől, megelégedtek annyival, hogy csak a szövegekről készült fényképfelvételeket és azok átírását közöl­ ték. Röviddel ezután, 1956-ban, az arámi nyelven íródott Genesis Apocryphon legjobb állapotban fennmaradt részeinek kiadásá­ ra is sor került.9 1955-re még az 1-es számú barlangból szárma­ zó, Barthélemy és Milik által tanulmányozott töredékek szövegkiadása is elkészült.10 Ekkor még nem vezették be a későbbi években gyakorlattá váló titkosság elvét, amelynek értelmében a még kiadatlan szövegekhez csak a de Vaux által kijelölt zárt szerkesztői csoport tagjai juthattak hozzá. 1952-ben például én is tanulmányozhattam A közösség szabályzatának töredékeit (lQ Sa), amit az is bizonyít, hogy a végső szövegkiadásban az általam javasolt egyik olvasatot is megemlítették. A tekercsdarabkákat, amelyek közül néhányra a régészek bukkantak rá, ám többségüket az araboktól vásárolták meg, akik tíz esetből kilencben mindig túljártak hivatásos riválisaik eszén, megtisztították, csoportosították és a Rockefeller Múze­ um, később Palesztinái Régészeti Múzeum, majd 1967-től ismét Rockefeller Múzeum Tekercstárában helyezték el, és ha a 4-es számú barlangból később előkerült töredékek óriási mennyisé­ ge nem borítja fel az eredeti helyzetet, soha nem alakulhatott volna ki az elkövetkező évek szövegkiadási gyakorlatát jellem­ ző, felháborítóan lassú munkatempó. A 4-es számú barlang anyagának kezelésére 1953-ban és 1954ben de Vaux atya hét, többnyire fiatal és tapasztalatlan kutatóból álló csapatot hozott létre. Barthélemy kiválása után a zseniális, de kiszámíthatatlan Joseph Milik, aki később kilépett a római 7 The Dead Sea Scrolls of St Mark's Monastery I, American Schools of Orientál Research, New Haven 1950; II/2, New Haven 1951. s The Dead Sea Scrolls ofthe Hebrew University, Jerusalem 1954-55. 9 N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon, Jerusalem 1956. Lásd most J. C. Greenfield and E. Qimron, „The Genesis Apocryphon Col. XII", in Studies in Qumran Aramaic, ed. T. Muraoka [Abr-Nahrain Suppl. IJ, Peeters, Louvain 1992, 70-77; M. Morgenstern et al., „The Hitherto Unpublished Columns of the Genesis Apocryphon", Abr-Nahrain 33 (1995), 30-52. 10 Discoveries in the Judaean Desert I: Qumran Cave I, Oxford 1955.

15

katolikus papság kötelékéből, lett az új csoport pillére. Csatla­ kozott még hozzá a francia pap, Jean Starcky, továbbá két ame­ rikai: Patrick Skehan prelátus és Frank Moore Cross. John Marco Allegrót és John Strugnellt Nagy-Britanniából hívták meg, a német Claus-Hunno Hunzinger hamarosan visszavonult, és később egy francia pap, Maurice Baillet lépett a helyére. Némi józan gondolkodással belátható lett volna, hogy egy mindössze hét szerkesztőből álló csapat egy ilyen óriási feladat­ nak semmilyen szinten nem felelhet meg, és semmiképpen nem tudja létrehozni a de Vaux által elképzelt „végső" szövegki­ adást. De Vaux még súlyos hibát követett el azzal, hogy szemé­ lyes, szinte patriarkális tekintélyére hagyatkozott, ahelyett hogy rögtön a munka megindulásakor összeállított volna egy ellen­ őrző testületet, amely szükség esetén akár el is távolíthatta volna a csoportnak azokat a tagjait, akik feladatukat nem teljesítették határidőre és a többiek általános megelégedésére. Mielőtt azonban az 1970-es és 1980-as évek szövegkiadási tevékenységét jellemző kaotikus viszonyok ecsetelésébe fog­ nánk, elfogultság nélkül hangsúlyoznunk kell, hogy a csoport munkájában nagyjából az első évtizedben szinte semmi kivet­ nivalót nem találunk. 1960 körül kézírásos katalóguscédulákból kezdetleges konkordanciát állítottak össze, amely a 2-es és a 10-es számú barlangokban talált töredékek szókészletét tartal­ mazta. A konkordancia azt bizonyítja, hogy a munka e korai szakaszában a legtöbb szöveget azonosították és meg is fejtet­ ték. Az elkövetkező évek bírálatainak legtöbbje azt nehezmé­ nyezte, hogy értékes eredményeiket a kutatók nem hozták nyil­ vánosságra. Ez azonban nem akadályozhatja meg annak beis­ merését, hogy a kezdeti eredmény, amelynek elérésében J. T. Miliknek oroszlánrésze volt, határtalan elismerést érdemel. Az 1-es számú barlangból előkerült töredékek 1955-ös kiadá­ sa után a nyolc (2-3., 5-10.) kisebb barlang tartalmát 1963-ban adták ki, egyetlen kötetben.11 A 11-es barlangban talált Zsoltár­ tekercs szövegkiadását a csoport eredeti összeállításában nem szereplő amerikai kutató, J. A. Sanders készítette el 1965-ben.12 11 M. Baillet, J. T. Milik, R. de Vaux, Discoveries in the Judaean Desert of Jordán 111: Les petites grottes de Qumrán, Oxford 1963. 12J. A. Sanders, Discoveries in the Judaean Desert o f Jordán IV: The Psalms Scroll from Qumran Cave 11 CllQPs1), Oxford 1965.

16

Végül pedig, egy évvel a végzetes 1967-es esztendő előtt, a 4-es számú barlang töredékeinek gépelt kézirata is eljutott végre a kiadóhoz, és a hiányosan megszerkesztett kötet 1968-ban nap­ világot látott.13 2 . 1967-1990 Kelet-Jeruzsálemnek a hatnapos háborúban történt elfoglalását követően a Palesztinái Régészeti Múzeumban őrzött valamennyi tekercstöredék az Izraeli Régészeti Hivatal ellenőrzése alá ke­ rült. Csak a Réztekercs és néhány Ammanban kiállított töredék maradt Jordánia tulajdonában. A Templom-tekercset, amely egészen eddig a pillanatig egy betlehemi régiségkereskedő tu­ lajdonában volt, a hadsereg titkosszolgálatának segítségével, rövid idő alatt sikerült megszerezni; a tekercset Izrael állam vásárolta meg. Az 1970-es évek izraeli miniszterelnök-helyette­ se, Yigael Yadin irányításával - a politika és a tudományosság szempontjainak figyelembevételével - a tekercs háromkötetes szövegkiadását 1977-re készítették el és jelentették m eg.14 Az izraeliek udvarias gesztusának tekinthető, hogy a 4-es számú barlang szövegeinek felügyeletét továbbra is de Vaux és meg­ fogyatkozott csapata kezében hagyták. A 11-es számú barlang kiadatlan kézirataival holland és amerikai kutatók foglalkoz­ tak.15 De Vaux atya, aki Izrael-ellenes érzelmeit soha nem is titkolta, csendesen visszahúzódott sátrába, és 1971-ben bekövetkezett haláláig teljes némaságba burkolózott. 1972-ben de Vaux-t a szerkesztőbizottság elnöki székében, szinte magától értetődő módon, egy másik domonkos rendi szerzetes, Pierre Benőit követte. Az izraeli régészeti felügyelőség, amely továbbra sem kívánt az ügyekbe beavatkozni, áldását adta az új elnök szemé­ lyére. Ekkoriban már, az én személyes sürgetésemre, C. H.

MJ. M. Allegro, A. A. Anderson, Discoveries in the Judaean Dcsert o f Jordán V: I (4Q158-186), Oxford 1968. 14Megillat ha-Miqdash /—///, Jerusalem 1977. Angol nyelven: The Temple Scroll I-JI1, Jerusalem 1983. I5J. P. M. van dér Ploeg, A. S. van dér Woude, B. Jongeling, Le Targum de Job de la grotte XI de Qumrán, Leiden 1971; D. N. Freedman, K. A. Matthews, The Paleo-Hebrezv Leviticus Scroll (HQpaleoLev), Eisenbrauns, Winona Laké 1985.

17

Roberts, az Oxford University Press ügyvezető igazgatója is gyorsabb kiadást követelt, Benőit erőtlen felszólításait munka­ társai azonban válaszra sem méltatták, s ha mégis, csak üres és soha be nem tartott ígéretek hangzottak el csupán.16 Egy 1977-es előadásomban tettem azt a későbbiek során szállóigévé vált kijelentést, hogy a legjelentősebb héber kézirati leletegyüttes ügye már-már „a huszadik század pár excellence tudományos botrányává" válik.17 Bárki joggal feltehetné a kérdést, hogyan és miért történhetett meg, hogy a tekercsek kiadásának folyamata, az ígéretes kezdet ellenére, ilyen siralmas helyzetbe hozott egy többségében tehet­ séges tudósokból álló csoportot? „Az évszázad tudományos botrányát", véleményem szerint, egymással összefüggő okok láncolata idézte elő. A hiányos szervezésért és a nem megfelelő közreműködők kiválasztásáért de Vaux-t terheli a felelősség. A team legtöbb tagjának esetében pedig, mivel valamennyien még egyéb oktatói vagy kutatói feladatokat is elláttak, a túl hosszúra nyúlt kutatómunka iránt érzett kezdeti lelkesedés egyre inkább alábbhagyott, végül pedig szertefoszlott. A valamennyiük kö­ zül legtöbbet publikáló J. T. Miliket a The Áramaié Books ofEnoch of Qumran Cave 4 (A qumráni 4-es számú barlang arámi nyelvű Henoch-könyvei) 1976-os kiadásában közzétett spekulatív el­ méletének hűvös fogadtatása meglehetősen elkedvetlenítette. Egy másik ok a „tudományos im perializm us", amely azt han­ goztatja, hogy „Ezek a szövegek a mieink, és nem a tieitek!", és ebben a szellemben cselekedtek a kutatók, akik egyszerűen nem ismerték be, hogy vállalt kötelezettségeiknek nem tudnak meg­ felelni. Mindehhez hozzájárult még az is, hogy az izraeliek eleinte vonakodtak magukra vállalni a felelősséget, ami pedig nyilvánvalóan az övék kellett volna hogy legyen, valamint az is, mint ahogyan később látni fogjuk, hogy amikor az 1980-as 16 Az 1970-es években csak J. T. Milik végzett kézzelfogható munkát, lásd The Books of Enoch: Áramaié Fragments of Qumran Cave 4, Oxford 1976; Discoveries in the Judaean Desert VI (4Q128-157), Oxford 1977; egy idó' után azonban ó' is visszavonult barlangjába. 1991-re sikerült rábeszélni őt is arra, hogy mondjon le valamennyi nála lévő, még kiadatlan szövegről, amelyeket azután új szer­ kesztőknek osztottak ki. 17 The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective, Collins 1977, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1982, 24. (Eredetileg a Dundee Egyetemen elhang­ zott Margaret Harris Előadások.)

18

évek végén végre egyre a k tív a b b szerepet vállaltak a kiadással kapcsolatos ügyekben, a z előrelátás teljes hiánya és sorozatos félreértések jellem ezték fellép é sü k et. Közeledett az e lk erü lh etetlen : 1980-ban elhunyt Patrick Skehan, majd 1986-ban Je a n Starck y is, anélkül hogy a birtokuk­ ban lévő szövegeket k ia d tá k 'volna. A szövegeket Eugene Ulrich és Emilé Puech ö rö k ö lték , F . M. Cross és J. Strugnell pedig a Harvard Egyetemen doktoram dusaiknak osztották ki kézirataik egy részét. Ez szintén n e m b izon y u lt túl szerencsés megoldás­ nak, mert bár született tö b b jó és néhány egészen kiváló mono­ gráfia is, de ez is tovább la s s íto tta a kiadás folyamatát, hiszen a doktorandusok h a jla m o sa k a rra , hogy jegyzeteiket a párnájuk alatt rejtegessék m in d ad d ig , a m íg a doktori fokozat a zsebükbe nem kerül. 1986-ban, egy évvel h a lá la előtt, Pierre Benőit lemondott főszerkesztői m egbízatásáról, é s az ekkorra már jócskán megfo­ gyatkozott nemzetközi c s a p a t tagjai a tehetséges, ám rendkívül lassan dolgozó John S tr u g n e llt jelölték ki utódjául, annak elle­ nére, hogy a harm in ch árom esztendő leforgása alatt éppen ő egyetlen szövegkiadást s e m jelen tetett meg. Egy 1987-ben Lon­ donban megtartott Tekercsek-szim pózium nyilvános üléssza­ kán én fel is szólítottam Stru g n ellt, hogy azonnal adja ki a szövegek fényképfelvételeit, m ivel ő és munkatársai továbbra is a megszokott csiga te m p ó b a n dolgoztak. Kérésemre a követ­ kező egy szótagú v álaszt k ap tam : nem. Többek legnagyobb meglepetésére az Israel A n tiq u itie s Authority (IAA = Izraeli Régiségtani Felügyelőség), m in d en eddigi tapasztalat ellenére, elfogadta Strugnell jelö lé sét. Stru gnell nagyszabású tervei azon­ ban soha nem valósultak m e g . 1990-ben, miután kiderült, hogy egy izraeli újságnak adott é s sa já t magára nézve kompromittáló interjúban nemcsak az iz ra e lie k rő l, hanem az általa rettenetes­ nek nevezett zsidó v a llá sró l is becsmérlő kijelentéseket tett, szerkesztőtársai nyom ására bejelentette visszavonulási szándé­ kát. Egészségi okokra h iv a tk o z ó lemondását az IAA el is fogad­ ta. Kissé megkésve bár, d e v é g r e az izraeliek is belátták, így az IAA defacto véget vetett a n em z etk ö z i kutatógárda harminchét évig tartó dicstelen u ra lm á n a k .

19

3 . 1990-1997 Strugnell visszavonulását követően végre a munka szempont­ jából megfelelő kutatót, Emanuel Tovot, a Héber Egyetem bibliatudományok-professzorát bízták meg a főszerkesztői teen­ dőkkel. Személyében először került izraeli zsidó tudós a qumráni szövegek kiadási programjának vezetői posztjára. Tevé­ kenységét rögtön azzal kezdte, hogy a még kiadatlan szövege­ ket az újonnan meghívott munkatársak között osztotta szét. Az új szerkesztőbizottság, amelynek magam is tagja vagyok, az eredeti héttagú bizottsággal szemben mintegy hatvan kutatóból áll! Sajnálatos módon azonban ahhoz Tov sem érzett elég erőt, hogy feloldja a de Vaux és utódai által bevezetett és érvényben tartott „titkosság elvét", és ez továbbra is csak néhány kiváltsá­ gos kutató számára engedett bepillantást a még kiadatlan szö­ vegekbe. A ITershel Shanks által a széles olvasótáborral rendel­ kező Biblical Archaeology Review (BAR) hasábjain aktivizált köz­ vélemény nyomására azonban a nemzetközi kutatócsoport által a töredékek köré emelt védőgát 1991 őszén összeomlott. A szabadság felé vezető út első mérföldkövének tekinthető, hogy a BAR-1 létrehozó Biblical Archaeology Society 1991 szeptem­ berében kiadott tizenhét, a 4-es számú barlangból származó kéziratot, amelyeknek szövegét Ben Zion W acholder és Martin Abegg18 a korábban már említett, John Strugnell által huszonöt példányban (elvileg csak a hivatalos szerkesztőbizottság belső használatára) 1988-ban elkészített Előzetes Konkordancia felhasználásával rekonstruált.19 Még ugyanebben a hónapban is­ mertté vált William A. Moffet nyilatkozata, amelynek értelmé­ ben a San Marinó-i (Kalifornia) Huntington Könyvtár vala­ mennyi képzett kutató számára megnyitja a qumráni tekercsek­ nek a birtokában lévő teljes fotóarchívumát. A negatívokat Elisabeth Bechtel, a tekercsek közismert kaliforniai mecénása adományozta a Huntingtonnak, neki ugyanis nem egy, hanem két fényképsorozatot sikerült a jeruzsálemi Régészeti Hivataltól megszereznie, melyek közül egyet az általa Claremontban ala­ 18 A Preliminary Edition ofthe Unpublished Dead Sea Scrolls: TheHebrewand Aratnak Textsfrom Cave4, Biblical Archaeology Society, Washington 1991. 19 A Preliminary Concordance to the Hebrew and Aratnak Fragmcnts front Qumran Caves II to X, közreadja H. Stegemann, Göttingen 1988.

20

pított bibliai kéziratok intézetének adományozott, egyet pedig saját magának tartott meg. Ez utóbbi öt esztendővel Mrs. Bechtel 1987-ben bekövetkezett halála előtt került a Huntigton Könyvtárba. Az 1A A és a hivatalos szerkesztőbizottság egy ideig tiltakozni próbált, október végére azonban kénytelenek voltak belátni, hogy a csatát elvesztették, s a szigorító intézkedéseket el kellett törölniük. Ezt követően az Oxford Centre fór Postgraduate Hebrew Studies és a claremonti Ancient Biblical Manuscripts Center fotóarchívumai szinte azonnal megnyitották kapuikat minden megfelelő képesítéssel rendelkező kutató előtt, ezt meg­ előzően ugyanis a törvény szerint csak a Jeruzsálem által is jóváhagyott engedéllyel rendelkező szakembereket engedhet­ ték be gyűjteményeikbe. Továbbá, 1991 novemberében Róbert Eisenman és James Robinson szerkesztésében a Biblical Archaeology Society egy szinte valamennyi qumráni töredék fényképfelvételeit tartalmazó kétkötetes gyűjteményt jelentetett meg.20 Anyaggyűjtésük módja máig is rejtély. Aleideni holland könyv­ kiadó, E. J. Brill 1993-ban a tekercsek teljes fotóarchívumát microfiche formában, 1997-ben pedig az Oxford University Press-szel közösen három CD-ROM -on is megjelentette. Ez az űj irányvonal a qumráni kutatásokra alapvetően áldásos hatást gyakorolt. Mivel a szerzett jogokat ma már semmi sem védi, a szövegkiadás észrevehetően felgyorsult, és a tudományos fo­ lyóiratokat elárasztják a kutatók állítólagos űj felfedezéseit is­ mertető cikkek. A szabad verseny a hivatalos szövegkiadásra is ösztönzőleg hatott. A 4-es számú barlangból származó bibliai szövegek első kötete, amelynek megjelenését Benőit atya már 1983-ban beharangozta, m ost valóban m egjelent - pace a borí­ tón szereplő 1992-es dátumért - , pontosan 1993. március 4-én.21 20 Róbert H. Eisenman, James M. Robinson, A Facsimile Editioti o f the Dead Sea Scrolls 7-77, Washington 1991. 21 Patrick W. Skehan, Eugene Ulrich, judith E. Sanderson, Discoveries in the Jndaean Desert IX: Qumran Cave 4, IV, Palaeo-Hebrew and Greek Biblical Manuscripts, Clarendon Press, Oxford 1992. E. Qimron and J. Strugnell, Discoveries in the Judaean Desert X: Qumran Cave 4, V, Miqsat Ma'ase Ha-Torah, 1994. C. Newsom et al., Discoveries in the Judaean Desert XI: Qumran Cave 4, VI, Poeticái and Liturgical Texts, Part 1 (megjelenés alatt). Eugene Ulrich, F. M. Cross et al., Discoveries in the Judaean Desert XII: Qumran Cave 4, VII, Genesis to Numbers, 1994. H. Attridge et al., Discoveries in the Judaean Desert XIII: Qumran

21

A tudomány és általában az olvasóközönség lesz az új, szabad korszak valódi nyertese. Csak az önzők és a késlekedők veszít­ hetnek. A hivatalos szövegkiadás pedig a valóságban igen nagy sebességgel halad előre.

Utóirat 1996 januárjában két izraeli régész, H. Eshel és M. Broshi a település közelében lévő, emberi kéz által kivájt barlangokat vizsgált meg. Véleményük szerint a barlangok a közösség tag­ jainak hálóhelyei lehettek. 1996 elején a University of South Florida professzora, James Strange is folytatott feltárásokat; a munka során a qumráni helyszínen két osztrakonra, azaz feliratozott cserépdarabra buk­ kantak. A feliratok között szerepel az a dokumentum, amely állítólag tanúsítja, hogy egy bizonyos Honi, a „közösségnek" (jáhád) tett esküjét teljesítendő, egy bizonyos Eleázárnak, Nahmani fiának átad egy Hiszdaj nevű szolgát, egy házat és egy gyíimíilcsöskertet. A dokumentumot F. M. Cross és Esther Eshel az Israel Exploration Journalban22 tették közzé.

A holt-tengeri kutatások jelenlegi helyzete 1947 és 1956 között a tizenegy qumráni barlangból egy tucat bőrre és egy bronzra írott tekercs került elő. Ide kell még számí­ tanunk azokat a papirusz- vagy bőrtöredékeket is, amelyeknek pontos számát ugyan nem ismerjük, de becsléseink szerint ez a szám valószínűleg hatjegyű. A kéziratok között több mint nyolcszáz eredeti szöveg található, teljes vagy töredékes formá-*4 Cave 4, VIII, Parabiblical Texts, Part 1 ,1994 (valójában 1995). E. Ulrich et al., Discoveries in the Judaean Desert XV: Qumran Cave4, X, TheProphets (megjelenés alatt). J. M. Baumgarten, Discoveries in the Judaean Desert XVIII: Qumran Cave 4, XIII, The Damascus Document (megjelenés alatt). M. Broshi et al., Discoveries in the Judaean Desert XIX: Qumran Cave 4, XIV, Parabiblical Texts, Part II, 1995. B. Nitzan et al., Discoveries in the Judaean Desert XX: Qumran Cave 4, XX, Sapiential Texts, Part I (megjelenés alatt). G. Brooke et al., Discoveries in the Judaean Desert XXII: Qumran Cave 4, XVII, Parabiblical Texts, Part III, 1996. 22IEJ 47 (1997), 17-28.

22

bán. Egyedül a 4-es számú barlang tartalomjegyzékében 555 dokumentum szerepel.23 A kéziratok túlnyomórészt héber nyel­ ven íródtak, kisebb részük arámi nyelvű, néhány tekercs szöve­ ge pedig a Biblia legrégebbi görög nyelvű változatát őrzi. Min­ den alapot nélkülöz azonban az az állítás, hogy a 7-es számú barlangban talált néhány parányi görög nyelvű töredék az Új­ szövetség szövegemléke. A már korábban is ismert kéziratok között, teljes vagy töredé­ kes formában, a Héber Szentírás valamennyi könyve szerepel. Az igaz, hogy Eszter könyve a dokumentumok között nem szerepel, ez azonban lehet a puszta véletlen műve is. Még a Biblia legkésőbbi, a palesztinai kánonba az i. e. II. század köze­ pén bekerült Dániel könyvének szövegét is nyolc kézirat őrzi. A tekercsek között arámi és görög szentírási fordítások töredékei is vannak. A barlangokból nemcsak bibliai kéziratok, hanem egyes apok­ rif, azaz a Héber Bibliába be nem került, de a Septuagintában meglévő vallásos iratok is előkerültek. A 4-es számú barlangban megtalálták Tóbit könyvének töredékes arámi és héber kéz­ iratait, a csak a Biblia görög változatában szereplő 151. zsoltár és Ben Szira, azaz az Ecclesiaticus könyvének héber nyelvű változatát. Utóbbi egy része, a 39-44. fejezeteket felölelő rész Maszadában is előkerült, ami azt bizonyítja, hogy ez a kézirat csak i. sz. 73/74 előtt keletkezhetett, az erődítményt ugyanis abban az évben a rómaiak elfoglalták. Az a két középkori, héber nyelvű kézirat pedig, amely a kairói zsinagóga genizájából került elő 1896-ban, Ben Szira görög változatának mintegy két­ harmadát fedi. A vallásos irodalom harmadik csoportját a pszeudepigrafikus iratok alkotják. Ezek az egyes zsidó körökben közkedvelt iratok sem a palesztinai, sem pedig a diaszpórában kialakult alexand­ riai kánonba nem kerültek be. Előkerült néhány, előzőleg görög, latin és szír fordításokban ismert irat eredeti héber (pl. a Jubile­ umok könyve) vagy arámi (pl. Henoch könyve) szövege is. Nagy számban bukkantak fel más, ebbe a kategóriába tartozó 23 Vö. Emanuel Tov, „The Unpublished Qumran Texts from Caves 4 and 11", JJS 43 (1992), 101-136. Úgy tűnik azonban, hogy 4Q342-361 eredetét nem Qumránban kell keresnünk, hanem a Júdeai-sivatag más barlangjaiból szár­ maznak.

23

iratok is, köztük Józseffel, Amrammal és Mózessel kapcsolatos fiktív történetek és apokrif zsoltárok is, amelyek közül öt szír változatban is fennmaradt, néhány pedig Qumránnak köszön­ hetően vált először ismertté. A holt-tengeri tekercsek szektariánus, vagyis feltételezhetően a qumráni közösség tagjai által írt vagy átdolgozott közösségi iratok, egy kivétellel24 újdonságnak számítanak. A közösségi irodalmat szabályzatok, bibliaértelmezések, vallásos költészet, prózai vagy verses formában írt bölcseleti művek, szektariánus naptárak és liturgikus szövegek alkotják, utóbbiak egyike az égi templomban imádkozó angyalok templomi szertartásrendjét visszhangozza. Meg kell említenünk néhány, az eddig felsorolt kategóriákon kívül eső iratot is: a Bronztekercs hatvannégy, nemesfémeket és tekercseket őrző rejtekhelyét sorol fel kriptikus nyelven, és azt is leírja, hogy az elrejtett tekercsek között szere­ pel ennek a leltárnak egy világosan megfogalmazott példánya is. Idetartoznak a „horoszkópok", pontosabban asztrológiai fizionómiák is. Ez az irodalmi műfaj azon a meggyőződésen alapul, hogy az egyén vérmérséklete, külső, testi tulajdonságai és sorsa az illető személy születésének időpontjában érvényes égi konfiguráció függvénye. Találunk még egy brontologiont is, azaz olyan szöveget, amely előre megjósolja, hogy milyen rend­ kívüli természeti jelenségekre számíthatunk, ha égzengést hal­ lunk bizonyos hónapok előre megállapított napjain, amikor a hold áthalad a zodiákus egyes jegyein. A qumráni romok feltárását megelőzően elkövetett néhány baklövéstől eltekintve, a leletek paleográfiai, régészeti és iroda­ lomtörténeti tanulmányozásának eredményeképpen általános egyetértés alakult ki a felfedezett leletek kora, eredete és jelen­ tősége tekintetében. Egyes marginális véleményeket képviselő kutatók legutóbb azzal álltak elő, hogy ezt a konszenzust Roland de Vaux és fegyverhordozói felülről erőszakolták ki. Az az

24 Ez a kivétel a 4-es, 5-ös és 6-os számú barlang leletei között nagy számban jelen lévő Damaszkuszi irat, amelyet két, a kairói Genizában talált, nem teljes középkori kéziratból már ismertünk. Ezeket S. Schechter adta ki először, Documents o f Jexvish Sectaries Vol. 1: Fragments o f a Zadokite Work, Cambridge 1910. A kiadás bevezető tanulmánnyal kiegészített reprintjét J. A. Fitzmyer jelentette meg (Ktav, New York 1970). Jobb szövegkiadást lásd Magén Broshi, The Dmmscus Document Reconsidered, Jerusalem 1992.

24

igazság azonban, hogy ez az opinio communis természetes fejlő­ dési folyamat eredménye - amelynek során gyakorta a nemzet­ közi csoporttól független személyek által felvetett érvek bizo­ nyultak meggyőzőnek és nem egy hivatalos véleményt a gyengékre oktrojáló mindenható intézmény álláspontja.

1. A kéziratok datálása A szövegek korának megállapításához elsőként a paleográfia módszerét alkalmazták. Az összehasonlító anyag csekély mennyisége ellenére a paleográfusok által, egymástól függetle­ nül megállapított évszámok az i. e. II. és az i. sz. I. század közötti időszakra estek. Az 1960-as évektől a qumráni szövegek mellett már a Maszadában (i. sz. I. sz.), a Murabba'at-völgyben és a Júdeai-sivatag más barlangjaiban talált, az i. sz. I. és II. század­ ból származó zsidó kéziratok tanulmányozása is lehetővé vált. Rövid idő elteltével F. M. Cross egy talán kissé merev, de jól használható átfogó rendszert állított össze.25 A régészet és a radiokarbon-datálás két oldalról is népszerűsítette azokat a két­ ségkívül ellentmondásos paleográfiai eredményeket, amelye­ ket sem a kéziratokban szereplő dátumok (Qumránban a datálást bizony nem ismerték), sem pedig külső ismertetőjelek nem támasztanak alá. Az inter ctlia cserépedények és pénzérmék tanulmányozásán alapuló régészeti elméletet R. de Vaux dol­ gozta ki (lásd 4-es jegyzet). Elméletében Qumrán elfoglalásának idejét az i. e. II. század második fele és a rómaiak ellen vívott első zsidó háború (66-70) közötti időszakra tette. Már 1951-ben elvégezték az egyik tekercset burkoló textília radiokarbon-vizsgálatát. A teszt alapján megállapított időpont i. sz. 33 volt, de itt a lehetséges ±10 százalékos tévedést is be kell kalkulálnunk.26 Az 1990-es évek fejlettebb technológiájának kö­ szönhetően nyolc qumráni kéziratot katalizátoros tömegspektrometriai (AMS = Accelerator Mass Spectrometry) eljárásnak vetettek alá. Hat kézirat kétségkívül kereszténység előttinek 25 „The Development of the Jewish Scripts", in The Bibié and the Ancient Near East: Essays in Honor of tV. F. Albright, Doubleday, Garden City 1961,133-202. 26 Vő. O. R. Sellers, „Radiocarbon Dating of Cloth from the 'Ain Feshkha Cave", BASOR 123 (1951), 22-24.

25

bizonyult, kettő keletkezési ideje pedig az i. e. I. század és az i. sz. I. század közötti választóvonalra esik.27 Ennél is fontosabb az, hogy egyetlen kézirat kivételével - Qahat testamentuma ugyanis a vártnál mintegy háromszáz évvel korábbi időpontról tanúskodik - a radiokarbon-datálás alátámasztja a paleográfusok által korábban javasolt datálást. Az 1990-es években vizsgált szövegek között, sajnálatos módon, történeti szempontból egyetlen jelentős szöveg sem volt. Az IAA azonban újabb szö­ vegek vizsgálatát rendelte el, amelynek nyomán, egy i. sz. 30 előtti időpont esetében, a kereszténységgel való közvetlen kap­ csolat igen kétségessé válik.28 Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk tehát, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a qumráni tekercsek keletke­ zésének időpontja nagyjából az i. e. 22 és i. sz. 70 közötti idő­ szakra tehető; a tekercsek nagyon kis hányada nyúlik vissza az i. e. 111. századra, a jelenleg ismert kéziratanyag legnagyobb része pedig az i. e. I. században íródott.

2. A kéziratok eredete

A tudományos közvélemény, elhanyagolható kivétellel, már az 1950-es években felismerte, hogy a barlangokban talált teker­ csek és a közelben feltárt romok kapcsolatban vannak egymás­ sal. Ennek egyik legszembetűnőbb példája, hogy az 555 doku­ mentumot rejtő 4-es számú barlang kőhajításnyira fekszik az épületektől. Ugyanebben az időszakban vált általánossá az a nézet, amely Qumrán egykori lakóit az esszénusokkal azonosí­ totta. Az esszénuselméletet néhányan még ma is kétségbe vonják, bár indokaik legtöbbször tévesnek tűnnek. A források két cso­ portjának, azaz a klasszikus forrásoknak (Philón, Josephus és idősebb Plinius) és a qumráni szövegeknek az összehasonlítá­ 27G. Bonani et al., „Radiocarbon Dating of the Dead Sea Scrolls", 'Atiqot XX (1991), 25-32. 281994-ben az Arizonai Egyetemen AMS-módszerrel megvizsgálták a qumráni történelem egyik legfontosabb forrását, a Habakkuk-kommentárt, amelynek keletkezési idejét i. e. 120 és i. sz. 5 közé teszik. Lásd A. J. T. Juli et al., „Radiocarbon Dating of Scrolls..." Radiocarbon 37 (1995) 11—17.

26

sakor ezek a kutatók a végletekig leegyszerűsített módszert alkalmaznak: a forrásokban felbukkanó bármely ellentmondást az esszénuselmélet tarthatatlanságáról tanúskodó végső és meg­ cáfolhatatlan bizonyítéknak tekintenek. A zavaros elemek meg­ felelő kezelése mellett azonban jelenleg nincs ennél jobb hipoté­ zis, s én rendíthetetlenül ki is tartok mellette.29 Egyedül ezzel az elmélettel m agyarázhatóak olyan jellegzetességek, mint a közös tulajdon megjelenése és a nők említésének hiánya A közösség szabályzatában; a cölibátusban élő és a házas közösségi tagok egymás mellett élése (ami egyébként összhangban van azzal, hogy Josephus Flavius is kétféle esszénus életmódról számol be); valamint a Qumrán földrajzi elhelyezkedése és idősebb Plinius leírása közötti szembetűnő egybeesés, utóbbi leírja ugyanis, hogy az esszénusok központja a Holt-tengerhez közel, Engedi és Jerikó között fekszik. Természetesen én magam sem tagadom, hogy a tekercsek és a velük kapcsolatos régészeti leletek nem minden esetben állnak teljes összhangban a görög és a latin beszámolókkal, és hogy a qumráni és a klasszikus források értelmezésére és kiigazítására annak szem előtt tartá­ sával van szükség, hogy a tekercsekben a közösség tagjainak nézetei fogalmazódnak meg, szemben a többé-kevésbé kívülál­ ló szerzők beszámolóival. Mivel azonban a qumráni közösséget a farizeusokkal, a szadduceusokkal, a zélótákkal vagy a zsidó­ keresztényekkel azonosító, egymással versengő nézetek egyike sem állja ki a bírálatok próbáját, így 1977-ben megfogalmazott álláspontom, véleményem szerint, ma is érvényes: Végül azt kell tehát m egállapítanunk..., hogy a felvetett meg­ oldások közül viszonylag az esszénuselmélet tűnik a legelfogadhatóbbnak. Talán még azt is bizton kijelenthetjük, hogy ez az elmélet, lényegét tekintve, igen valószínű.30

29 Legutóbb lásd The Essenes according to the Classical Sources, JSOT Press, Sheffield 1989, 12-23. 30 G. Vermes, The Dend Sea Scrolls: Qumran in Perspective, 130; lásd lent, 169. o.

27

3. A qum ráni tekercsek jelentősége Qumrán felfedezése azért egyedülálló jelenség, mert, talán a már említett Nash-papirusztól eltekintve, korábban semmilyen a ke­ reszténység előtti korszakra datálható, héber vagy arámi nyelven, romlandó anyagra írt zsidó szöveg nem volt ismeretes. Az 1947-es évet megelőzően a teljes Jesája-könyv legrégebbi héber szövegét az i. sz. 895-re datálható kairói Ben Aser Kódex tartalmazta, az ekkor az 1-es számú barlangból előkerült teljes Jesája-tekercs ezzel szemben mintegy egy évezreddel korábban íródott. Az apokrif és pszeudepigrafikus iratokat, a héber Ben Szira és Lévi testamentu­ ma arámi töredékeinek kivételével, csak fordításokban ismertük. A barlangokban talált közösségi iratok, a már említett Damaszku­ szi irat kivételével, teljes újdonságnak számítottak. A qumráni tekercsek és az egyéb, a Júdeai-sivatagból előkerült iratok először egy új tudományágat hívtak életre: az ókori, vagyis a középkor előtti héber kodikológia tudományát. Ma kéz­ zelfogható bizonyíték áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy a felhasználandó papiruszt vagy bőrt az írnokok először gondosan előkészítették, gyakran meg is vonalazták, mielőtt a szöveget ráírták volna a tintatartóban tárolt, növényi alapanya­ gokból készült tintával. A hosszabb lélegzetű műveket tekercsekre, a papirusznak vagy a bőrnek csak az egyik oldalára írták, az oldalakat néha megszámozták, végül pedig összevarrták. A papi­ ruszt gyakran újra felhasználták, ekkor a hátoldalra teljesen más szöveg került. A rövidebb munkák, például a levelek, kisebb mé­ retű anyagokra, bőrdarabokra, papiruszra, fa- vagy cserépdara­ bokra íródtak. Ugyanakkor azonban sem Qumránból, sem pedig a Júdeai-sivatagban található többi lelőhelyről nem került elő egyetlen, mindkét oldalán szöveget tartalmazó és egymáshoz erősített lapokból álló könyv vagy kódex sem. A qumráni leletek a bibliai szöveggel és kánonnal kapcsolatos korábbi nézeteinket is megváltoztatták. A hagyományos, más szó­ val a maszoréta szöveget őrző nagyszámú középkori héber szent­ írási kézirat jelentősége éppen abban rejlik, hogy az általános egységet tükrözik. A hagyományos héber szöveg, valamint annak görög, latin vagy szír fordításai között található, gyakran igen jelentős eltérésekkel összehasonlítva a maszoréta bibliai kéziratok néhány eltérő olvasata, figyelmen kívül hagyva az írnokok által vétett hibákat, elsősorban a szavak helyesírását érinti. Ezzel szem­

28

ben a bibliai szövegeket tartalmazó tekercsek, és főként a töre­ dékek, szélsőséges változatosságot mutatnak: időnként nem­ csak a megszokott szóhasználat tekintetében találunk eltérése­ ket, hanem a több példányban előforduló bibliai szövegek pél­ dányonként is tartalmaznak variánsokat. Vannak olyan töredé­ kek, amelyek éppen a később maszoréta szövegként ismert vál­ tozatot mutatják; egyes töredékek a görög Septuaginta mögötti héberről tanúskodnak; de olyanok is vannak, amelyek a Szamari­ tánus Tórára/Pentateuchusra, a Bibliának a szamáriai zsidók által Szentírásnak elfogadott részére emlékeztetnek. A qumráni teker­ csek egy része mindezek keverékéből áll össze, vagy éppen valami teljesen más szöveget képvisel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy magát a szentírási tanítást egyik variáns sem módosítja. Röviden tehát, a bibliai könyvek tartalmát nagyrészt változatlanul hagyó qumráni iratok teljesen új korszakot nyitottak meg a Héber Szent­ írás szövegtörténetében.31 Nehezebb annak a meghatározása, hogyan viszonyult a közös­ ség a bibliai kánonhoz, azaz a Szentírásnak tekintett könyvek listájához, mivel ilyen lista nem maradt fenn Qumránban. A kánoni státusra, közvetett módon, a hiteles idézetek vagy a teológiai kommentárok alapján következtethetünk. Utóbbit tekintve, a bar­ langokból a Pentateuchusszal (a Templom-tekercs, a Tóra-parafrá­ zisok, a Genesis Apocryphon és a Genesishez írt kisebb kommen­ tár vagy kommentárok) és a Prófétákkal (pl. Jesája, Habakkuk, Náhum stb.) kapcsolatos számos, míg a zsidó Biblia hagyományos felosztása szerinti harmadik csoporthoz, az Iratokhoz tartozó könyvek közül csak a Zsoltárokkal kapcsolatos interpretatív szö­ veg került elő. Az 1988-ban hozzáférhető szövegekből mintegy ötven, doktrinális jellegű fejtegetésekben hivatkozásként használt példát gyűjtöttem össze annak bizonyítására, hogy ezeket a szöve­ geket különlegesen fontos vallási-doktrinális gondolatok hordo­ zóinak tekintették.321

11 Az egész téma legjelentősebb újrafogalmazását lásd Emanuel Tov, Textual Criticism o f the Hebrew Bibié, Fortress, Van Gorcum, Minneapolis-AssenMaastricht 1992. 32 Vö. „Biblical Proof-texts in Qumran Literature", JSS 34 (1989), 493-508. Fel kell azonban figyelnünk arra, hogy a Damaszkuszi irat idézi a Jubileumok könyvét és egy Lévi pátriárkának tulajdonított iratot is. Nem világos, hogy ezeknek az iratoknak mi volt a státusa.

29

Másrészt viszont, a 11-es számú barlangban talált Zsoltár-te­ kercs, a kanonikus himnuszok között szétszórva és nem a gyűj­ temény végéhez illesztve, hét apokrif költeményt is tartalmaz, köztük Ben Szira Bölcsességének 51. fejezetét. A jelenséget ma­ gyarázhatjuk liturgikus okokkal is: ez a gyűjtemény az istentisz­ telet alatt énekelt énekek gyűjteménye; azt is jelentheti azonban, és véleményem szerint nagy valószínűséggel azt is jelenti, hogy Qumránban a „Biblia" még eléggé homályos fogalom volt, s a „kánon" sem záródott még le, és éppen ez a magyarázata annak, hogy a szentírási szövegeket ilyen figyelemre méltó módon szabadon kezelték egy olyan közösségben, amelynek az élete teljes mértékben a Biblia körül összpontosult. A Qumránban fennmaradt két apokrif irat közül az eredeti Tóbit a régi görög szöveg hosszabb változatát tükrözi.33 Felfi­ gyelhetünk azonban arra is, hogy a 4-es számú barlangból előkerült öt kézirat közül négy íródott arámi, és csak egy héber nyelven. A Tóbit könyvének eredeti nyelvéről folytatott vita tehát továbbra sem oldódott meg, bár most az arámi tűnik a legvalószínűbb megoldásnak. A Ben Szira 51. fejezetének részét alkotó héber költemény esetében viszont kétségtelenül nagy a valószínűsége annak, hogy az sokkal inkább az eredeti szöveget tükrözi, semmint a szerző unokája által készített és a Septuagintában fennmaradt görög fordítást vagy a kairói Genizából előkerült középkori héber kéziratok szövegét, mivel egyedül a qumráni változat őrzi az alkotás eredeti, akrosztikus jellegét, ahol a vers sorai a héber ábécé sorrendben következő betűivel, alef, bét, gimel stb., kezdődnek34 Qumránban számos új, József, Qahat, Amram, Mózes, Józsué és Sámuel alakjával foglalkozó pszeudepigrafikus irat is napvilág­ ra került. Az ebbe a kategóriába tartozó, de már korábban is ismert szövegek közül Henoch könyvének arámi töredékei kü­ lön említést érdemelnek, mivel a qumráni töredékek az etióp ITenoch öt könyvéből csak négy könyvet képviselnek.35 A II. könyv, a 37-72. fejezetek, amelyekben az Ember fiának nevezett 33 Lásd J. A. Fitzmyer, DJD XIX (1995), 1-76 (4Q196-200). 34 Lásd J. A. Sanders, DJD IV (1965), 79-85. Vö. még a Y. Yadin által szerkesztett Maszada-kézirat, The Ben Sira Scrollfrom Masada, Jerusalem 1965. 35 Vö. J. T. Milik, The Books ofEnoch: Áramaié Fragtnents ofQumrán Cave 4, Oxford 1976.

30

égi, apokaliptikus lény leírása szerepel (akinek alakjával kap­ csolatban az Újszövetség kutatói rengeteg tintát és papírt paza­ roltak el anélkül, hogy kilétét illetően akár a legcsekélyebb egyetértésre is jutottak volna), a qumráni szövegekből hiányoz­ nak. Az arámi Henoch tehát ugyanúgy nem támasztja alá a kutatók feltételezéseit, ahogyan a görög kéziratok sem, az etióp Henoch 37-72. fejezetei ugyanis onnan is hiányoznak.36 Az általános zsidó történelemmel kapcsolatban a tekercsek szin­ te semmit sem mondanak, sőt még a közösség történetére vonat­ kozóan is csak igen csekély mennyiségű információt közölnek. Ennek legfőbb oka abban keresendő, hogy a Qum ránban talált nem bibliai szövegek egyike sem tartozik a történetírás m űfajá­ hoz. A kéziratokban szereplő közösségi tagok és események kriptikus nyelvű leírásban, az ősi próféciáknak az utolsó idők­ ben való beteljesedéseként jelennek meg. A közösség történel­ mével foglalkozó legfontosabb szövegek, azaz a Damaszkuszi irat és a bibliai kommentárok, a pesarim a közösség legfőbb ellenségeit Jáván (Görögország) királyainak és a kittim (római­ ak) uralkodóinak nevezik. Sőt a Náhum-kommentár történeti távlatai egészen Antiokhosztól (kétségkívül Antiokhosz IV. Epiphanész, i. e. 170 körül) a Kittim hódításokig (valószínűleg i. e. 63) terjednek. A zsidó vagy a görög-róm ai történelemből jól ismert nevek itt is, ott is felbukkannak. A Náhum-kommentár Antiokhosz mellett még egy másik szíriai görög uralkodóra, Démétrioszra (feltehetőleg 111. Démétriosz, az i. e. I. évszázad elején) is utal. Egy a 4-es számú barlangból előkerült, erősen töredékes szövegben az „Aemilius megölte" kifejezés szerepel, itt Aemilius kétségkívül Aemilius Scaurust jelöli, aki Szíria kor­ mányzója volt i. e. 63-ban, amikor Pompeius Jeruzsálemet elfog­ lalta. Ugyanebben a dokumentumban a Makkabeus-Hasmoneus-korszak (i. e. II—I. évszázadok) néhány uralkodójának neve is felbukkan: Salomcion, azaz Alexandrosz Iannaiosz özvegye és utóda, Alexandra-Salomé (i. e. 76-67); Hürkanosz és János (Jochanan), vagyis I. Johannész Hürkanosz (i. e. 135/4-104), de még inkább II. Johannész Hürkanosz (i. e. 63-40) és Jonathán király, azaz Alexandrosz Iannaiosz, vagy, az én véleményem szerint,

36 Vő. E. Schürer, G. Vermes, F. Millar, M. Goodman, HJP III, T. & T. Clark, Edinburgh 1986, 250-268.

31

Jonathán Makkabeus (i. e. 161-143/2).37 A hiányos részletek ellenére a forrásanyag egy szempontból sokatmondónak tűnik: valamennyi megnevezett személy az i. e. II. századhoz vagy az I. század első feléhez kapcsolható. Csakúgy, mint a Qumránban feltárt pénzérmék túlnyomó többsége. A régészetre és az irodalmi elemzésre alapozott, legelfogadot­ tabb elmélet a következőképpen vázolja fel a tekercsek közös­ ségének (vagy esszénus szektának) történetét. A közösség előtör­ ténete Palesztinában - egyesek még a babilóniai eredetet sem zárják ki a Makkabeusok I. könyvében (I Makk 2:42-44; 7:13-17) leírt haszid mozgalom megjelenésével, az i. e. II. század elején kezdődik. A közösségi (esszénus) történelem eredete a Gonosz Pap vagy Papok (Jonathán és/vagy talán Simon Makkabeus) és az Igazság Tanítója, egy névtelen pap, a közösség spirituális vezető alakja közötti összeütközésben keresendő. A közösség tagjai a túlélő haszidim voltak, akik kapcsolatban álltak a pap­ ság főáramlatától elszakadó papok egy csoportjával, amely a II. század közepétől Cádok fiainak, a cádokita főpapság tagjainak vezetése alá került. A történet Qumránban és kétségtelenül több más palesztinai településen folytatódik, és egészen a Róma ellen kitört első zsidó felkelésig, talán i. sz. 68-ig tart, amikor Vespasianus katonái a települést elfoglalták. Hogy a légionári­ usok szembe találták-e magukat a közösség tagjainak ellenállá­ sával - egy ilyen elmélet összhangban volna Josephusnak azzal az állításával, hogy a lázadók között egy esszénus tábornok is volt,38 valamint azzal, hogy a rómaiak tömegmészárlást rendez­ tek az esszénusok között39 - , vagy hogy a római támadást az esszénusokat Qumránból korábban kiűző zélóták-szikarioszok jelenléte provokálta volna ki, puszta találgatás csupán. Egy azonban biztos. A qumráni település egykori lakói közül senki sem tért vissza a barlangokhoz, hogy az értékes kéziratokat előkeresse rejtekhelyükről. A fenti vázlat egyik variációja, az ún. Groningen-elmélet hat egymás után következő Gonosz Papot feltételez, a közösséget

37 Vö. „Qumran Fórum Miscellanea II: The so-called King Jonathan Fragment (4Q448)", JJS 44 (1993), 294-300. 38 Vö. Bellum 2.567; 3.11,19. 39 Vö. Bellum 2.152-153.

32

pedig egy esszénus töredékcsoporttal azonosítja.40 A Sir Godfrey Driver és Cecil Roth nevéhez fűződő,41 az 1950-es években Oxfordban kidolgozott zélótaelméletet nehéz össz­ hangba hozni a forrásanyag egészével, mivel ez a zélóta korsza­ kot időben megelőzi. Meg kell említenünk még azokat a feltéte­ lezéseket is, amelyek a tekercseket a korai kereszténységgel kapcsolják össze. A gondolatot elsőként, mértékletes formában, a cambridge-i Jacob Teicher vetette fel az 1950-es évek elején (Jézus = az Igazság Tanítója - Pál = Gonosz Pap),42 hogy az azután egyre nagyobb sajtóvisszhangot kapjon a kialakuló egy­ házat gombaként elképzelő J. M. Allegro43 közreműködésének köszönhetően. A keresztény elméletet később Barbara Thiering elevenítette fel újra, az ő elképzelésében Keresztelő János az Igazság Tanítója, míg a nős, elvált és újra megházasodott Jézus, négy gyermek apja, a Gonosz Pap szerepét kapja meg.44 Végül pedig Róbert Eisenman, aki Jézusról tudomást sem véve Jézus fivérére, Jakabra az Igazság Tanítójának, Pálra pedig a Gonosz Papnak a szerepét osztja.45 Véleményem szerint ezek a feltétele­ zések a legalapvetőbb hihetőség próbáját sem állják ki, mivel nem a szövegekre alapozták, hanem a szövegekre erőltették őket.46 Az általánosan elfogadott vélemény ellen 1980 óta sorozato­ san megjelenő, később egy vaskos kötetben ( Who Wrote the Dead. 40 Noha az ún. „Groningen-elmélet" a közösség esszénus eredetét elveti ugyan, alapjában véve mégis az eredeti álláspont egy variációjának tekinthető. Vö. F. García Martínez, „Qumran Origins and Early History: A Groningen Hypothesis", Fólia Orientalia 25 (1988), 113-136; idem and A. S. van dér Woude, „A Groningen Hypothesis of Qumran Origins and Early History", RQ 14 (1990), 521-542. 41 G. R. Driver, The Judaean Scrolls: The Problem and a Solution, Blackwell, Oxford 1965; C. Roth, The Historical Background of the Dead Sea Scrolls, Blackwell, Oxford 1958. 42 Lásd számos cikke a ])S-ben 1951 és 1955 között. 13 The Sacred Mushroom and the Cross, Hodder, London 1970. 44 fésűs the Mán: A New Interpretation from the Dead Sea Scrolls, Doubleday, London-New York 1992 = Jesus and the Riddle o f the Dead Sea Scrolls, Harper, San Francisco-New York 1992. 45 Róbert Eisenman and Michael Wise, The Dead Sea Scrolls Uncovered, Element, London-New York 1992. 46 Lásd Eisenman és Wise kötetéről írt bírálatomat in Times Literary Supplement, 1992. december 4.

33

Sea Scrolls? Scribrter, New York 1995) összefoglalt tanulmányok­ ban a chicagói Norman Golb indított újabb erőteljes támadást.47 Bírálatainak középpontjában a Qumránban talált tekercsek ere­ detének kérdése áll. Golb szerint a tekercseket eredetileg egy jeruzsálemi könyvtárban (vagy könyvtárakban) őrizték, amely­ nek/amelyeknek az állományát a Júdeai-sivatag barlangjaiban rejtették el a város ostromának idején (i. sz. 67-70). Elméletéből tehát elsősorban az következik, hogy az esszénusoknak sem a qumráni településhez - Golb véleménye szerint Qumrán erődít­ mény volt48 - , sem a tekercsekhez nem volt semmi köze. Norman Golb szkepticizmusát némileg talán igazolja a teker­ csekkel foglalkozó kutatóknak az az első időkből származó feltételezése, hogy minden egyes nem bibliai holt-tengeri te­ kercs esszénus irat.44 Manapság azonban a tudósok különbséget tesznek az esszénus közösség tagjai által írt qumráni kéziratok

47 „The Problem of Origin and Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings of the American Philosophical Society 124/1 (1980), 1-24; „Who hid the Dead Sea Scrolls?, BA 48 (1982), 68-82; „Khirbet Qumran and the Manuscripts of the Judaean Wilderness: Observations on the Logic of their Investigation", JNES 49 (1990), 103-114. Golbnak a településen való esszénus jelenlétre vonatkozó egyik ellenvetése, nevezetesen a levelek és gazdasági dokumentumok hiánya, újabb átgondolásra szorul, mivel ma már tudjuk, hogy 4Q341-359 leveleket, névlajstromokat, adásvételi szerzó'déseket és különböző' elszámolásokat tar­ talmaz. Az elmélet bírálatához lásd Timothy H. Lim, „The Qumran Scrolls: Two Hypotheses", Studies in Religion 21/4 (1992), 455-466. 48 Az 1993. április 21-22-én Washingtonban, a Kongresszusi Könyvtárban meg­ rendezésre került Tekercsek-szimpóziumon Magén Broshi, a jeruzsálemi Iz­ rael Múzeumban található Könyv Háza igazgatója hatásosan és teljesen meg­ győzően cáfolta meg Golb következtetését, valamint azt a másik, 1992 decem­ berében New Yorkban megtartott konferencián dr. Pauline Donceel-Voűte által előadott elméletet is, amely szerint Qumrán tulajdonképpen egy a vagyo­ nos jeruzsálemiek számára épült téli villa lett volna. Lásd még R. Reich, „A Note on the Function of Room 30 (the »Scriptorium«) at Khirbet Qumran" JJS 46 (1995), 157-160. Egy eddig még meg nem erősített sajtóbeszámoló (Jerusalem Post Magaziné, 1994. május 6) szerint egyes izraeli és francia régészek felvetették a qumráni településen való esszénus jelenlét korábbi datálásának lehetőségét (i. e. I. század első fele). Az állítást alátámasztó bizonyíték hiányában a feltevés érdemi bírálata nem lehetséges. 44 Vö. pl. John Strugnell, „Moses Pseudepigrapha at Qumran", in Archaeology and Histon/ in the Dead Sea Scrolls, ed. by Lawrence H. Schiffman [Journal fór the Study of the Pseudepigrapha, Supplement Series 8], JSOT Press, Sheffield 1990, 221.

34

és más, a közösség előtti időkben keletkezett vagy a közösségbe kívülről behozott szövegek között. Emanuel Tov például az írno­ kok kézírása alapján húzta meg a választóvonalat a Qumránban készült és az összes többi irat között.50Én azonban úgy vélem, hogy a nyilvánvalóan hibás régészeti érvelés mellett, Qumrán ugyanis nem erődítmény, a Jeruzsálem-elmélet gyenge pontját maga a kéziratgyűjtemény jelenti, ez ugyanis határozottan egy szektariánus könyvtár irányába mutat. Ha a 4-es számú barlang gyűjteményét jellegzetesnek tekintjük, itt több bibliai könyvnek (Királyok, Siral­ mak, Ezra és Krónikák) mindössze egy példánya került elő; olyan nagy fontosságú bibliai könyvek, mint Numeri, Józsué, Bírák, Példabeszédek, Ruth és Ecclesiastes is csak két példányban fordul­ tak elő, ugyanakkor azonban A közösség szabályzatának tíz, a Damaszkuszi iratnak pedig kilenc példányát tárták fel. Több mint tizenkét szektariánus naptár kézirata is előkerült ebből a barlang­ ból, ám az 555 itt talált irat között egyetlen, a judaizmus főáram­ latához tartozó naptár sem volt! Ha tehát a Qumránban felfede­ zett iratok Jeruzsálem ből kerültek ide, akkor forrásuk talán egy ott működő esszénus könyvtár lett volna?51 A tekercsek és az Újszövetség egymáshoz való viszonyát egy hármas címsor alatt lehet legjobban ismertetni. Az alapvető nyelvi, valamint az ideológiai és a Bibliával kapcsolatos alapve­ tő hasonlóságokat, bármiféle közvetlen hatás érvényesülése nél­ kül, egyszerűen a korszak általános vallási légkörének tulajdo­ níthatjuk. A specifikusabb jelenségek, például az egyszemélyi adminisztráció (azaz Qumránban egy vezető, egy felügyelő és minden egyes keresztény közösségben egy püspök) és a közös­ ség szigorú diszciplínájában és a jeruzsálemi ősegyházban gya­ korolt vallási kommunizmus, közvetlen kapcsolatra utalhat­ nak. Ha ez így van, akkor valószínűleg a fiatal és tapasztalatlan kereszténység volt az, amely a gyakorlatban már kipróbált esszénus társadalm at használta fel modelljének. A tekercsek karizmatikus-eszkatologikus vonatkozásai a tör­ 50„Hebrew Biblical Manuscripts írom thejudaean Desert: Their Contribution to Textual Criticism", JJS 39 (1988), 10-19. ''l1 Azon is érdemes eltűnődnünk, hogy kézirataik elrejtésére miért ilyen távoli helyet választottak a jeruzsálemi könyvtárosok, amikor ezekhez hasonló, szinte alig megközelíthető barlangokat otthonukhoz jóval közelebb is találhat­ tak volna?

35

téneti Jézus tanulmányozása során rendkívül hasznosnak bizo­ nyultak. Az 1950-es évek közepe óta ismert Nabunáid imája52 például arról számol be, hogy egy zsidó ördögűző oly módon gyógyította meg Nabunáid királyt, hogy bűnei alól feloldozta őt, és ez szembetűnő párhuzamot mutat azzal az evangéliumi beszámolóval, amely szerint Jézus Kapernaumban bűnei meg­ bocsátása által gyógyított meg egy bénát.53 Második példánk az ún. Feltámadás-töredék (4Q521 ).54 Eb­ ben a költeményben, a 146. zsoltár 7-8. verseinek és Jesája 61:1-nek felhasználásával, az eszkatologikus és messiási király­ ság idején a foglyok kiszabadulnak, a vakok visszanyerik látá­ sukat, a megtörtek újra kiegyenesednek, a sebesültek meg­ gyógyulnak, a halottak feltámadnak, és a szegények is meghall­ ják az örömhírt. A betegség és a gonosz fölötti győzelmet az evangéliumok is az Isten országát jelző biztos jelnek tekintik. Az evangélium szerint Jézus kijelentette: Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. (Lk 11:20) Hasonlóképpen Keresztelő Jánosnak arra a kérdésére, hogy vajon Jézus-e az a bizonyos eljövendő, Jézus a következő üze­ netet küldi: Menjetek és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium. (Mt 11:4-5) Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy A közösség szabályzata (4:6) a gyógyulást a legfőbb eszkatologikus jutalomnak tekinti,

52 Vö. J. T. Milik, „La priérede Nabonide", RB 63 (1956), 407-11; J.J. Collins, DJD XXII, OUP, Oxford 1996, 83-93. 53 Vö. Vermes Géza: A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1995, 86-91; The Religion of Jesus the Jew, SCM Press, London and Fortress, Minneapolis 1993,192-193. 54 Róbert Eisenman and Michael Wise, i. m. (44-es jegyzetben), 19-23; G. Vermes, „Qumran Fórum Miscellanea I", JJS 43 (1992), 303-304; Michael O. Wise and James D. Tábor, „The Messiah at Qumran", BAR 18 (Nov./Dec. 1992), 60-65; Emilé Puech, „Une apocalypse messianique", RQ 15 (1992), 475-522.

36

és Genesis 3:5 palesztinai arámi parafrázisai szerint Éva utódai, akiket az Édenkertben a kígyó megmart, a Messiás király nap­ jaiban nyernek majd gyógyulást.55 Ha meg kellene jelölnünk, hogy melyik az a legforradalmibb nóvum, amellyel Qumrán szembesített bennünket, joggal vá­ laszthatnánk az iratoknak azt az aspektusát, amely a zsidó irodalmi alkotások genezisének megértéséhez járul hozzá. A bibliai kéziratok, amelyek között ugyanaz a szöveg nincs meg két teljesen megegyező példányban, és a közösségi iratok, amelyek több, néha feltűnően eltérő kéziratban maradtak fenn, összehason­ lító tanulmányozása során az egyik elsőrangú kutató arra a meg­ állapításra jutott, hogy Qumránban „hanyagul ellenőrzött máso­ lás" folyt.56 Ezt a jelenséget azonban az én véleményem szerint inkább a kreatív írnoki szabadság érvényesülésének kellene tekin­ tenünk. A qumráni bibliai kéziratok, de még inkább A közösség szabályzatának és a Háborús tekercsnek a példányai abba az irányba mutatnak, hogy akkor és ott a sokféleség, és nem az egység elve érvényesült, és hogy a szerkesztő-másolók úgy érezték, nyugodtan végezhetnek módosításokat az általuk ép­ pen másolt könyv szövegén. Hogy saját magamat idézzem: A holt-tengeri tekercsek most először tették lehetővé, hogy közvetlen bepillantást nyerjünk a sokszínű judaizmuson be­ lüli kreatív irodalmi-vallási fejlődés vagy változás folyamatai­ ba, mégpedig a (látszólagos) nemzeti függetlenség utolsó két évszázadában, még azelőtt, hogy az i. sz. 70. évi katasztrófa arra kényszerítette volna a farizeusok rabbinikus utódait, hogy létrehozzák az „ortodoxiát", megteremtve ezzel az egy­ szerű, rendes (normális) és könnyen ellenőrizhető egységet, a veszélyes sokféleség helyett.57 A qumráni felfedezéseket általános nézőpontból tekintve, az iratoknak - azt hiszem - az intertestamentális (i. e. 150 - i. sz. 51 Vö. Targum Neofiti I, Töredékes Targum és Pseudo-Jonathan Targum ad Genesis 3:5. 36 S. Talmon in F. M. Cross and S. Talmon, Qumran and the Origin of the Bibikul Text, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1975, 380. 57 Vermes G., A holt-tengeri tekercsek: Negyven év után, ford. Gera Magda, MTA Judaisztikai Kutatócsoport Értesítő 6, Budapest 1992, 20.

37

70) palesztinai judaizm us történetével foglalkozó kutató látja leginkább hasznát. A holt-tengeri irodalom eladdig teljesen is­ meretlen közösségi iratai egy ilyen szakember számára új felfedezőutakat nyitottak meg Jézus életének homályosabb szaka­ szai, a kereszténység felemelkedése és a rabbinikus judaizmus megjelenése irányában. A zsidó oldalon korábban ezek a terü­ letek csak szegényes dokumentációval rendelkeztek. Az I. és II. századi rabbik csakis olyan vallási iratok hagyományozását engedélyezték az utókor számára, amelyek teljes mértékben megegyeztek az ő elképzeléseikkel, és bár néhány szöveget (vagyis az apokrif és a pszeudepigrafikus iratokat) a kereszté­ nyek megőriztek, az a tény, hogy ezek az iratok az Egyház apologetikus irodalmának mozgatórugóivá váltak, szövegük megbízhatóságát meglehetősen kétségessé teszi. A tekercsek a keresztény és a zsidó cenzúrától egyaránt mentesek. Mostantól pedig a történészek nemcsak a zsidó hit és szokások egy újabb aspektusát, hanem a Második Templom korának utolsó évszá­ zadaiban működő vallási közösség teljes szervezeti felépítését, tanítását és célkitűzéseit is behatóan tanulmányozhatják. Érthető, hogy a tekercsek élénk érdeklődést váltottak ki a tudományos világban, de vajon mi az oka annak, hogy a laiku­ sok képzeletére olyan erősen hatottak? Én azt mondanám, hogy azért, mert korunk legszembetűnőbb jelensége az az igény, hogy visszanyúljunk az elérhető legnagyobb hitelességhez, azaz a mellébeszélés nélküli igazsághoz. Ez az egész életszemléletün­ ket befolyásoló igény behatolt a vallásos gondolkodás és maga­ tartás birodalmába, és ezzel a nyugati világban a zsidó-keresz­ tény kultúra és lelkűiét világába is. Olyan gondolatok valódi jelentését keressük, amiket szinte túl jól ismerünk, és amiket az évszázadok folyamán megfojtottak a hozzájuk tapadó lényeg­ telen dolgok. Mindennek következtében érdeklődni kezdtünk ezeknek a kérdéseknek a Bibliában megjelenő kezdeti, ám telje­ sen kifejlett jelentése iránt, de az említett kérdések előtörténe­ tének megismerése és megértése iránt is felébredt bennünk a vágy. A qumráni közösség törvényei és szabályzatai, himnuszai és egyéb liturgikus alkotásai, csakúgy, mint a bibliai kommentá­ rok, kielégítik ezt az igényt, amennyiben szubsztanciát és mély­ séget kölcsönöznek annak a korszaknak, amelyre a zsidó-ke­ reszténység és a rabbinikus judaizmus eredete is visszanyúlik.

38

Az iratok annak a spirituális pezsgésnek egyik arculatát tárják fel, amelyet a korszakban működő különböző palesztinai vallási pártok teremtettek, és amely azután a zsidó hit alapjainak ala­ pos, újbóli áttekintésében és újraértelmezésében teljesedett ki. Saját társadalmuk belső szervezetének, a Tanítójuknak tulajdo­ nított szerepnek és a végső időkre vonatkozó reményeiknek és várakozásaiknak ilyen apró részletességig menő leírásával fel­ tárul a közösség saját szintézise. Ez azután új távlatokat nyitott a főáramlattól elszakadó kortársak tanításának megértéséhez, így például a szélsőségesen merev Esszénus szabályzattal össze­ hasonlítva a rabbinikus judaizm us haladónak és rugalmasnak tűnik; a Názáreti Jézus által képviselt és gyakorolt vallásosság viszont individualizmusával és aktualitásával tűnik ki. A nem zsidó egyház ideológiája, az előbbi hárommal összehasonlítva, teljesen idegen hangot üt meg.58 De ugyanakkor a közös talaj, amelyből mindhárom sarjadt, hasonlatosságaik és az egymástól átvett fogalmak a korábbinál jóval tisztábban megmutatkoznak. Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy a másik kettőtől elszakít­ va ezeknek a vallási irányzatoknak egyikét sem érthetjük meg teljesen. Az esszénizmus ma már nem létezik. A merev és zárt közös­ ség törékeny szerkezete nem élhette túl a palesztinai judaiz­ musra i. sz. 70-ben lesújtó katasztrófát. A fennkölt eszmék által irányított és a „tökéletes szentségre" törekvő irányzatból még hiányzott az alkalmazkodás képessége és az a gondolati rugal­ masság, valamint a spirituális látásmódnak az a mélysége, amelynek köszönhetően a rabbinikus judaizmus fennmaradt és tovább virágzott. És bár az Igazság Tanítója kétségtelenül meg­ érezte a mózesi Törvényben eleve benne rejlő mélyebb kötele­ zettséget, nem rendelkezett azonban a zsidó Jézus zsenialitásá­ val, akinek sikerült felfednie azt, hogy a vallás lényege az ember és ember, valamint az ember és Isten közötti egzisztenciális kapcsolat.38

38Ehhez

lásd G. Vermes, The Religion of Jesus the Jew, SCM Press, London; Fortress, Minneapolis 1993.

39

II. A TEKERCSEK HITELESSÉGE ÉS DATÁLÁSA A holt-tengeri tekercsek hitelességét és régiségét ma már senki nem vitatja, éppen ellenkezőleg, a közvélemény ezt ma már magától értetődőnek tekinti. Ez azonban egyáltalán nem volt így az 1940-es évek végén, amikor a tudományos világ még jól emlékezett egy másik bibliai kézirattal kapcsolatos hasonló ál­ lításra. Arról a bizonyos „felfedezésről" kiderült ugyan, hogy hamisítvány, ám néhány kutatót majdnem sikerült vele megté­ veszteni. Moses William Shapira jeruzsálemi régiségkereskedő neve 1883-ban vált hírhedtté, akkor mutatta be ugyanis azt a birtokában lévő tizenöt bőrcsíkot, amelyeken archaikus héber betűkkel írott szöveg olvasható; Shapira azt állította, hogy a bőrcsíkokat araboktól vásárolta meg, akik viszont Transzjordániában bukkantak rájuk. Shapira tekercseit (a Deuteronomium szövegével) Németországba vitte, és ott próbált, sikerte­ lenül, vevőt találni kincseire. A kudarc azonban nem tántorítot­ ta el, sőt ezután az árat egymillió fontra emelte (és ez az összeg akkor lényegesen többet ért, mint ma), és kincseivel Londonba utazott, ahol, nagy megelégedésére, a British Museum kiállítot­ ta a birtokában lévő kéziratot. Reményei azonban igen rövid idő alatt szertefoszlottak. A kézirat futólagos vizsgálatát követően C. Clermont-Ganneau francia epigráfus arra a meggyőződésre jutott, hogy hamisítvánnyal van dolguk. A szöveget zsinagógá­ ban használatos tekercsek szélére írták, a betűket pedig az i. e. IX. század közepéről származó Mésa-feliratról másolták; Másá­ nak, Moáb királyának feliratát néhány évvel korábban, 1868ban fedezték fel Transzjordániában. Clermont-Ganneau véleményét a brit közvélemény igen ked­ vezőtlenül fogadta, nagy várakozás előzte meg ugyanis a British Museum vásárlását, amelynek nyomán az egyiptomi kivonu­ lással szinte egyidős Pentateuchus-kézirat került volna a birto­ kukba. Ez a lelet többek között azokat a hitetleneket is zavarba

40

hozta volna, akik mind ez idáig kétségbe vonták, hogy a Deuteronomium szerzője maga Mózes volt. Mindennek ellenére, bár nem minden kétség nélkül, a múzeum által kinevezett szak­ értő, C. D. Ginsburg kénytelen volt egyetérteni külföldi kollé­ gája véleményével, és a kéziratot ő is hamisítványnak minő­ sítette. Egy év múlva Shapira öngyilkosságot követett el, kísértete azonban ott lebegett azok fölött a későbbi tudósok fölött, akiknek állítólagos kéziratleletekről kellett véleményt nyilvání­ taniuk.1 Feltehetjük a kérdést, hogy tényleg bölcs dolog-e ilyen bizo­ nyosnak lennünk a holt-tengeri tekercsek hitelességében?2 Még konkrétabban fogalmazva, indokolt-e elhinnünk a taamir törzs tagjainak meséjét arról, hogy ezeket a kéziratokat a holt-tengeri barlangokban találták. És ha igen, valóban az ókorban helyezték el ott őket, vagy talán az arabok vitték el oda a tekercseket, hogy valódinak tűnjenek? Ma már m eglehetősen könnyedén bizonyítható, hogy a tekercsek valóban a barlangokból kerültek elő: a 3-as, 5-ös, 8-as, 9-es és 10-es szám ú, korábban nem bolygatott barlango­ kat, am elyekben szám os kézirattöredéket találtak, nem a be­ duinok, hanem de Vaux atya és kutatókból álló csapata fedez­ te fel. Sőt azokon a rejtekhelyeken, am elyeket elsőként a taam irok találtak meg, a későbbi feltárások során olyan töre­ dékeket találtak, am elyeket a taam irok nem vettek észre, és am elyek eredetileg a beduinok által m ár elszállított teker­ csekhez tartoztak. 1A Shapira-féle Deuteronomium viszontagságairól szóló rövid beszámolót lásd Ertc.Jud. 14 (1971), 1301-1302 (F. F. Bruce, „Shapira Fragments"). Kortárs beszámolóként érdemes elolvasni C. Clermont-Ganneau lebilincselő' könyvét, Les fraudes archéologiques en Palestine (Paris 1885). Az archaikus héber írásjelekkel írott qumráni kéziratok felfedezését követően M. Mansoor újra felnyitotta a Shapira-történet aktáit azzal a céllal, hogy végre tisztázza a történteket. Lásd cikkét, „The Case of Shapira's Dead Sea (Deuteronomy) Scroll of 1883", in Transactions o f the Wisconsin Academy of Sciences, Árts and Letters 47 (1959), 183-229. A Shapira-tekercs hamisítvány voltát M. H. Goshen-Gottstein erősítette meg újra, „The Shapira Forgery and the Qumran Scrolls",JJS 7 (1956), 187-193. Vö. még A. D. Crown, „The Fate of the Shapira Scroll", RQ 7 (1970), 421-423. 2 A tekercsek valódiságával és a qumráni barlangokhoz való viszonyulásukkal kapcsolatos előzetes kérdésekről szóló hiteles beszámoló R. de Vaux tollából származik, Archaeology and the Dead Sea Scrolls (1973), 95-102.

41

Annak az elméletnek sincs komoly alapja, amely szerint a tekercseket a régészek megtévesztése céljából helyezték el a barlangokban. Nem lehetetlen persze, hogy tapasztalt hamisí­ tók - de a taamirok nem voltak azok - elhelyeztek néhány töredéket a barlangokban, amelyeket azután forrásaik lelőhe­ lyeinek neveztek meg. Annak a megszervezése azonban, hogy (a tizenegy barlang közül) hat barlangban kézirattöredékeket, sőt egyikben az igen értékes Réztekercset helyezzék el, hogy az évszázados háborítatlanság látszatát keltve a bejáratokat eltor­ laszolják, hogy a barlangok belsejének valódi ókori megjelenést adjanak, végezetül pedig abban reménykedni, hogy hiszékeny régészek rábukkannak majd a barlangokra, és a töredékek által meggyőzve elfogadják a megvásárlásra felajánlott kéziratok hitelességét - nos, ez az egész gondolatmenet abszurd. Egy természettudományos eljárás, a radiokarbon-analízis nagyban hozzájárult a tekercsek hitelességének és a leletek ko­ rának megállapításához. A textileken, amelyekbe a tekercseket bebugyolálták, elvégezték a 14C-vizsgálatokat, amelyeknek ered­ ményeként az i. sz. 33-as időpontot kaptuk. Sajnálatos módon azonban az 1950-es években a hibahatár még ±200 évet jelentett, de még így is kijött az az eredmény, hogy a textíliák nem későbbiek, mint az i. sz. 230-as év, és talán az i. e. 170-es évig is vissza lehet őket vezetni.3 A szkeptikus olvasóban persze felmerülhet az a gondolat, hogy a tekercseket fedő anyagok datálása nem feltétlenül kell hogy egybeessék a kéziratok korával. Arra azonban, hogy a kéziratok és a kéziratokat fedő anyagok eredetileg is összetar­ toztak, megfelelő bizonyítékként szolgál az a tény, hogy rábuk­ kantak egy a bomlási folyamat igen előrehaladott stádiumában lévő, a borítóanyaghoz tapadt tekercstöredékre. 1990-91-ben egy második vizsgálatra is sor került, amelyet a zürichi Institut für Mittelenergiephysik munkatársai végeztek el. Tizennégy, a júdeai-sivatagból származó kéziratot (nyolcat Qumránból, ket­ tőt Maszadából, egyet a Wadi Daliyehből, egyet a Wadi Seyalból, 3 A l4C-vizsgálat eredményéről eredetileg O. R. Sellers számolt be, „Radiocarbon Dating of the Cloth írom the »Ain Feshkha Cave«", BASOR 123 (1951), 24-26. A qumráni épületegyüttesből származó elszenesedett fadarab későbbi vizsgálatáról lásd F. E. Zeuner, „Notes on Qumran", PEQ 92 (1960), 27-28 (az eredmény i. sz. 16 ±80 év).

42

egyet a Wadi Murabba'atból és egyet Khirbet Mirdből) vetettek alá AMS-vizsgálatnak, és a következő hitelesített eredmények születtek: Daliyeh Qahat testamentuma Pentateuchus-parafrázis IQ Jesaja3 Lévi testamentuma 4Q SámueP Maszada, apokrif Józsué Maszada közösségi okirat Templom-tekercs Genesis Apocryphon Hálaadó zsoltárok Wadi Seyal Wadi Murabba'at Khirbet Mird

i. e. 405-354 i. e. 306-231 i. e. 388-353 i. e. 339-324 i. e. 209-117 i. e. 335-327 i. e. 202-107 i. e. 191-155 i. e. 146-120 i. e. 192-63 i. e. 169-93 i. e. 33 - i. sz. 74 i. e. 97 - i. sz. 1 i. e. 73 - i. sz. 14 i. e. 21 - i. sz. 61 i. sz. 28-122 i. sz. 69-136 i. sz. 676-7654

Qahat testamentumának kivételével a vizsgálat nagyrészt meg­ erősítette a paleográfusok javaslatait. A paleográfusok a követ­ kező eredményeket kapták: Qahat testamentuma - i. e. 100-75; Pentateuchus-parafrázis - i. e. 125-100; lQ Jesája3 - i. e. 125-100; Lévi testamentuma - i. e. II. század vége - I. század eleje; 4Q S ám u el-i. e. 100-75; Tem plom -tekercsek-i. e. I. század vége - i. sz. I. század; Genesis Apocryphon - i. e. I. század vége - i. sz. I. század; Hálaadó zsoltárok - i. e. 50 - i. sz. 70. Megjegyzendő még, hogy az egyik Daliyeh-papirusz az i. e. 352-351-es dátu­ mot említi; a M urabba'at-papiruszt i. sz. 134-re, a M ird-szöveget pedig i. sz. 744-re datálják. A fenti problémák elrendezése után is marad azonban három további kérdésünk, amelyekre meg kell találnunk a választ. Az 4G. Bonani et. al., „Radiocarbon Dating of the Dead Sea Scrolls", 'Atiqot 20 (1991), 27-32. A második, az első vizsgálattal és a paleográfiai datálással általában egyetértésben, lásd J. A. T. Juli, id. cikk, fentebb (28-as jegyzet).

43

első: mikor rejtették el a tekercseket? A második: mikor írták őket? És a harmadik: mikor keletkeztek azok az eredeti szöve­ gek, amelyeknek most a másolatait tartjuk kezünkben? Az első kérdésre a régészet adja meg a választ, amely egyben a közösség történeti kereteire is rávilágít. A másodikat, a teker­ cseken és a töredékeken látható különböző kézírások eltérő korának a problémáját az ősi héber írásmódok tudománya, azaz a paleográfia határozza meg. Végül pedig, az irodalmi tartalom és a történeti utalások eligazítást adnak arra nézve, hogy az egyes iratok a zsidó történelem mely szakaszaihoz tartoznak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a qumráni kéziratok egyikén sem szerepel datálás. A bibliai kéziratok egyikéhez sem tartozik kolofon, vagyis az a kiegészítés, amely rendszerint közli, hogy a másoló mikor készült el munkájával. Ha ott lennének a kolo­ fonok, vagy ha a tekercsek utalásai azonosíthatóak lennének a kortárs történelem eseményeivel, akkor nem is volna probléma. A Bar Kochba-dokumentumok például feltüntetik a pontos dá­ tumot. A Yigael Yadin által publikált 42-es számú dokumentum például a következő szavakkal kezdődik: „Ijjar első napján, Izráelnak [Simeojn bar Kosziba, Izráel fejedelme általi megvál­ tásának első évében" (/£/ 12,1962, 249). így tehát semmi kétsé­ günk nem lehet afelől, hogy ezt a dokumentumot i. sz. 132 áprilisában írták. A qumráni szövegekben azonban nem szere­ pelnek ilyen közvetlen történelmi utalások. Itt tehát csak a bennük lévő közvetett és kriptikus utalásokat kell megfejte­ nünk, és más forrásokból jól ismert személyekkel vagy történé­ sekkel a legjobb tudásunk szerint beazonosítanunk.

A régészet és a tekercsek A régészet nem egzakt tudomány, amint azt az 1-es számú barlang feltáróinak dogmatikus és hibás feltevései is nyilvánva­ lóan bizonyítják. Az ásatások során előkerült leletek értelmezé­ se nemcsak a feltárt anyagi természetű tárgyak helyes azonosí­ tásától, hanem attól is függ, eléggé megbízható-e az a munkael­ mélet, amelybe az egyes tényeket beillesztik. 1949-ben de Vaux atya elismerte ugyan, hogy a barlangban feltárt korsók formája egyedi, kezdetben mégis azt állította, hogy valamennyi ott talált cserépedény a hellénisztikus korból,

44

azaz az i. e. II. század végéről vagy az I. század elejéről szárma­ zik, és hogy a néhány ott lévő római cserép az i. sz. III. századra tehető, tehát a tekercsek datálása szempontjából szóba sem jöhet. Ugyanő feljogosítva érezte magát arra, hogy a Revue Biblique 1949-es kötetében a következőket írja le: „Egyetlen kéz­ irat sem későbbi az i. e. I. századnál, vannak azonban olyanok, amelyek talán még ennél is régebbiek." (236. o.) Majd azt a következtetést vonta le, hogy minden tekercset a zsidó főpap­ uralkodó, Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76) uralkodása alatt rejtettek el (uo. 429. o.). Régészkollégája, W. F. Albright azonban nem értett vele egyet. O az i. sz. I. század második felét találta megfelelőbb időpontnak, sőt a jeruzsálemi Templom lerombo­ lásának évét, i. sz. 70-et is lehetségesnek tartotta. Több irodalom­ kritikus és történész, köztük André Dupont-Sommer is hason­ lóképpen érvelt.5 AQum ránban végzett ásatásokról itt következő rövid, általá­ nos beszámoló azt mutatja be, hogy az 1951 és 1956 közötti öt feltárási szakasz hogyan járult hozzá a kezdeti, tendenciózus datálás korrigálásához. Mindenekelőtt világossá vált, hogy a helyszínen valóban volt egy i. e. VIII. századi település, amely az i. e. VII. század legvé­ gén elpusztult és elnéptelenedett, az újraletelepedés, szerény méretekben, az i. e. II. század második felében (i. e. 150-140) kezdődött meg. Sor került néhány régi épület újjáépítésére, és ezzel egyidejűleg bővítésére. Ez a korai, feltehetőleg rövid ideig tartó és I/a-nak nevezett szakasz valamikor I. Johannész Hürkanosz uralkodása (i. e. 134-104) alatt ért véget. 5 R. de Vaux korai nézeteit lásd in „La cachette des manuscrits hébreux", RB 56 (1949), 234-236; „La grotte des manuscrits hébreux", uo., 586-609. Sokkal elfogadhatóbb régészeti datálást javasolt W. F. Albright a BASOR Supplemcntary Studieshoz írt utószavában, 10-12 (1951), 58. Az irodalmi adatok alapján A. Dupont-Sommer azzal érvelt, hogy a tekercseket nyilvánvalóan az első zsidó háború idején rejtették el: Aperqus préliminaires sur les manuscrits de la Mer Morte, Maisonneuve, Paris 1950,105. A qumráni ásatások leghatásosabb értelmezése R. de Vaux 1959-es Schweich Előadásainak átdolgozott, angol nyelvű kiadásában szerepel, Archaeology and the Dead Sea Scrolls, OUP, London 1973. Lásd még E.-M. Laperrousaz, Qumrdn: L'établissement essénien des bords de la Mer Morte. Histoire et archéologie du site, Picard, Paris 1976. Vö. még M. Broshi, „The Archaeology of Qumran - A Reconsideration". D. Dimant and U. Rappaport (eds.), The Dead Sea Scrolls: Forty Years of Research, Brill, Leiden 1992,103-115.

45

Az 1/b szakasznak nevezett periódust az építkezés fellendülése jellemzi, amelynek során a lakott terület jelentős kiterjesztésére is sor került. Az épületegyütteshez ekkor már egy kétszintes torony, a nagy gyülekezeti terem, egy refektórium, műhelyek és kiterjedt víztároló rendszer is tartozott. Roland de Vaux tehát arról számolhatott be az Archaeology and the Dead Sea Scrolls lapjain, hogy „Khirbet Qumrán nem falu, és nem is csak épületegyüttes, hanem közösségi létesít­ mény." (10. o.) Az ebben a rétegben talált pénzérmék is arra utalnak, hogy az I/b szakasz a palesztinai Hasmoneus-uralom I. Johannész I Iíirkanosszal (i. e. 134-104) kezdődő és Antigónosz Mattatiászig (i. e. 40-37), illetve Nagy Herodes uralmának (i. e. 37-4) első éveiig terjedő időszaknak felel meg. Ennek a szakasznak egy földrengés vetett véget, és ha figyelembe vesszük de Vaux-nak a fellelhető égésnyomokra alapozott nézetét, mely szerint Qumránt tűz és föld­ rengés pusztította el, igen csábító az a gondolat, hogy utóbbit azzal a földrengéssel azonosítsuk, amelyről az i. e. I. századi történetíró, Josephus Flavius is beszámol, és amelyet ő i. e. 31-re datál: „Az actiumi csata idején, amelyet Herodes uralkodásának hetedik évé­ ben vívott meg Octavianus és Antonius, Júdeát olyan földrengés pusztította, amilyet még sohasem éltek meg." (Ant. 15.121.) A helyszín történetének de Vaux atya általi rekonstrukciójá­ ban e ponton egy olyan időszak következik, amelynek során a település lakatlanul állt; hipotézise védelmében azonban a tu­ dósnak magyarázatot kellett találnia arra, hogyan került a hely­ színre tíz, az i. e. 31-nél később, Herodes által veretett pénzérme. R. de Vaux itt azt a megoldást találta, hogy a pénzérmék a település Herodes halála után történt újbóli benépesülése idején kerültek a helyszínre. Nagyon is elképzelhető azonban, hogy a település, ha mégoly szórványosan is, de a keresztény kor ele­ jéig folyamatosan lakott volt. AII. szakasz Qumránnak a pusztulást követő újjáépítésével kez­ dődik. Az ebből a szakaszból származó, a képzelőerőt leginkább megmozgató lelet egy sártéglából készített és betapasztott asztalma­ radvány, amelynek a közelében két tintatartót is találtak. Ennek alapján állította de Vaux, hogy a leletek egy scriptorium, azaz a kéziratok másolására használt helyiség berendezéséhez tartoztak.6 6 De Vaux elméletét, mely szerint a sártéglából készült asztal egy scriptorium része lett volna, G. R. Driver elutasítja in „Myths of Qumran", Dead Sea Scroll Studies 1969, ALUOS 6 (1969), 23-27. Drivernek a felsőbb emeleti ebédlőhöz

46

Ali. szakaszhoz kapcsolódó numizmatikai forrásanyag is, a már említett Herodes-pénzérméktől eltekintve, határozottan az i. sz. I. századra mutat. A pénzérmék Herodes Arkhelaosszal (i. e. 4 - i. sz. 6) kezdődnek, és az első zsidó háborúval (i. sz. 66-70) végződnek. Fennmaradt kilencvennégy, a felkelők által veretett bronzérme: nyolcvanhárom a „második évre" (i. sz. 68-69) datálódik, a többi évjárata olvashatatlan. A jövendőbeli római császár, Vespasianus parancsnoksága alatt harcoló római seregek az i. sz. 68-as év nyarán foglalták el a Qumrántól csak mintegy 14 mérfölddel északra fekvő Jerikót. így de Vaux atya arra a következtetésre jutott, hogy a qumráni közösség központja is feltétlenül ebben az évben, tehát i. sz. 68 júniusában került a rómaiak kezére. A III. szakaszként ismert rétegből előkerült római pénzérmék arra utalnak, hogy a közösség székhelyén római helyőrség, valószínűleg a X. vagy Fretensis Légió állomásozott, egészen a harcok végeztéig; nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a zélóták Jeruzsálem i. sz. 70-ben bekövetkezett elfoglalása után még négy esztendeig, Maszada i. sz. 74-es elestéig folytat­ ták az ellenállást a Júdeai-sivatagban.7 tartozó asztalra vonatkozó elméletére de Vaux válaszolt in i. m., 29, 1-es jegyzet. Hasonló ellenvetést fogalmazott meg a közelmúltban Pauline Donceel-Voűte egy a BBC-ben 1993 elején bemutatott dokumentumfilmben. További eltérő vélemények, lásd N. Golb, „The Problem of Origin and Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings ofthe American Philosophical Society 124,/1 (1980), 1-24; P. R. Davies,„Hownottodo Archaeology: TheStory of Qumran", BA 51 (1988), 203-207; R. Reich, „ANote on the Function of Room 30 (the »Scriptorium«) at Khirbet Qumran",//S 46 (1995), 157-160. 7 A qumráni numizmatikai leletek listája (vö. de Vaux, i. m., 18-44; Laperrousaz, i. m., 149-154): Tizenkét Seleukida-kori pénzérme (hat bronz, hat ezüst) alkotja a legkorábbi leletegyüttest. Három ezüst pénzérme Antiokhosz VII. Sidetes uralkodásának idejére (sorrendben i. e. 132-131, 131-130, 130-129) datálható. A legrégebbi zsidó pénzérmék közül, de Vaux szerint, egy I. Johannész Hürkanosz (i. e. 134-104), egy pedig Júda Arisztobulosz (i. e. 104-103) uralkodásának idejére datálható. Utóbbi pénzérmék azonosítása azon az általánosan elfogadott el­ méleten alapul, hogy a zsidó pénzverés Johannész Hürkanosz uralkodása alatt indult meg (vö. B. Kanael, „The Beginning of Maccabean Coinage", IE J1 [1951], 170-175). A fenti elképzeléssel teljesen ellentétes álláspontot Y. Meshorer vetette fel, The Jezoish Coins of the Second Temple Period, Jerusalem 1967, 41-55, amely szerint Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76) volt az első zsidó uralkodó, aki saját pénzt veretett, ebben az esetben viszont a János és Júda feliratú pénzeket II. Johannész Hürkanosznak (i. e. 63-40) és II. Júda Artisztobulosznak (i. e. 67-63) kell tulajdonítanunk.

47

Amennyiben elfogadjuk az itt felvázolt történeti keretet, valam int azt, hogy a róm aiak i. sz. 68-ban m egtám adták Qum ránt és annak lakóit, akik vagy a holt-tengeri közösség, vagy pedig egy harcos zsidó felkelőkből álló katonai csoport tagjai voltak, akik Q um ránt a hely stratégiai jelentősége miatt tartották m egszállás alatt, akkor nagyon valószínűnek lát­ szik, hogy ez volt az az időpont, am ikor a közösség tagjai, a veszély közeledtét m egérezve, a tekercseket elrejtették. Ha tehát i. sz. 68 az a dátum , am elyet terminus ad ejnemnek tekin­ tünk, az nem csak a tekercsek datálása tekintetében bír fontos következm ényekkel, hanem, mint azonnal látni fogjuk, a holt-tengeri közösséggel kapcsolatos ism ereteinket is jelentő­ sen befolyásolja. 1. Minden egyes kéziratot, így következésképpen a bennük szereplő eseményeket is i. sz. 68 előttieknek kell tekintenünk.*I. Száznegyvenhárom olyan pénzdarabra bukkantak, amelyek Alexandrosz Iannaiosz uralkodásának idejére datálhatóak. Ami a többi Hasmoneus-uralkodót illeti, előkerült egy olyan pénzérme, amelyet Alexandra Salomé és fia, II. I lürkanosz (i. e. 76-67) együtt bocsátott ki; öt pénzérmét II. Hürkanosz, négyet pedig Antigónosz Mattatiász (i. e. 40-37) uralkodásának idejére datál­ hatunk. Tíz pénzérme származik Nagy ITerodes uralkodásának (i. e. 37-4) idejéről; az Arkhelaosz etnarkha (i. e. 4 - i. sz. 6) feliratot tizenhat pénzérme, I. Agrippáét (i. sz. 41-44) hetvennyolc viseli. A római prefektusok (i. sz. 6-41) és prokurátorok (i. sz. 44-66) időszakából kilencvenegy, a Róma ellen vívott első zsidó háború éveiből pedig kilencvennégy bronz pénzérme maradt fenn, ezeket jobbára 67 és 68 között bocsátották ki. Qumrán római megszállásáról kilenc Caesareából és négy Dórából származó pénzérme tanúskodik, valamennyit 67-68 között bocsátották ki; előkerült két évszám nélküli, Nero császár uralkodásának idején vert pénz, egy ezüstpénz Vespasianus és Titus korából (69-70); egy Vespasianus nevét viselő, évszám nélküli pénzdarab; két Askelonból származó pénz (72-73); valamint négy évszám nélküli, de vitathatatlanul i. sz. 70 után kibocsátott pénzérme, amelyet Rómának a zsidó állam feletti győzelme tiszteletére verettek, a Judaea captn felirattal. Ugyanebből a korszakból származik az utolsó Hasmoneus-uralkodó, II. Agrippa (50—?92—93) által i. sz. 87-ben veretett, egyetlen itt talált pénzdarab is, mivel azonban ez a pénzérme nem az épületegyüttes területén került elő, ezért lehet, hogy egyáltalán nincs is jelentősége a qumráni kronológia szempontjából. Ezeknek az érmeknek a jelenlegi holléte állítólag ismeretlen. A pénzérméken kívül a régészek három edényre is rábukkantak, amelyekben ötszázhatvanegy darab ezüstpénzt rejlett. Az ezüstpénzek szinte kivétel nél­ kül Türoszból kerültek ide, és legtöbbjük i. sz. 9-8-ból származik. Az ezüst­ pénzek rövid áttekinését lásd in HJP I, 602-606.

48

2. A qumráni település időszaka - kb. i. e. 150-140-től i. sz. 68-ig - látszik a legvalószínűbb kronológiai keretnek, amelybe a közösségnek tulajdonított iratokat bele kell helyeznünk. 3. Az időhatárok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a közösség tulajdonában korábban keletkezett kéziratok is voltak. 4. A közösség létrejöttével kapcsolatba hozható személyeket és eseményeket valószínűleg az i. e. II. század középső éveiben kell elhelyeznünk, és nagyon valószínűtlen, hogy azok bárme­ lyike is az i. sz. I. század m ásodik felével hozható kapcsolatba.

A paleográfia és a tekercsek Fentebb már kifejtettük, hogy a kéziratok elrejtésének időpontja mindössze azt határozza meg, hogy valamennyi tekercs és töre­ dék i. sz. 68 előtt keletkezett. A paleográfiára várt tehát az a feladat, hogy a pontosabb időm eghatározást elvégezze.8 Ez a tudományág a legjobb esetben is csak a körülbelüli igazságot képes m eghatározni, a héber paleográfia pedig, ami­ kor segítségét először vették igénybe a tekercsek datálásához, még igencsak gyerekcipőben járt. Továbbá, azokban az években a héber paleográfiának csak nagyon korlátozott mértékben állt rendelkezésére összehasonlító anyag, amely Egyiptomban fel­ tárt arámi papiruszokból, palesztinai és zsidó (főként osszuáriumokon található) feliratokból és egyetlen bibliai kéziratból, a Nash-papiruszból szárm azott. A legutóbbi kivételével az itt 8 A héber paleográfiával foglalkozó legjobb áttekintés: S. A. Birnbaum, The Hebrew Script. Part One: The Text, Brill, Leiden 1971—, Part Two: The Plates, Palaeographia, London 1954-57. A qumráni paleográfia tekintetében a következő műveket érdemes tanulmá­ nyozni: S. A. Birnbaum, „The Qumrán (Dead Sea) Scrolls and Palaeography", BASOR Supplementary Studies 13-14 (1952); F. M. Cross, „The Oldest Manuscript from Qumran", JBL 74 (1955), 147-172 [ = F. M. Cross, S. Talmon (eds.), Qumran and the History o f the Biblical Text, Harvard UP, Cambridge, Mass. and London 1975,147-1761; N. Avigad, „The Palaeography of the Dead Sea Scrolls and the Related Documents", Aspects of the Dead Sea Scrolls, Scripta Hierosoymitana IV (1958), 56-87. Az új felfedezések tükrében íródott úttörő munka: F. M. Cross, „The Development of Jewish Script", The Bibié and the Ancient Near East: Essays in Honor o f William Foxwell Albright, ed. E. G. Wright, Doubleday, New York 1961, 133-202.

49

felsorolt szövegek egyike sem volt a priori megfelelő a feladat megoldásához. A kőbe vagy agyagba vésett, illetve karcolt be­ tűk formája általában eltér a tollal és tintával írott betűkétől, a papiruszokra pedig gyakorta kapkodó folyóírással írtak, és ez csak igen kevéssé hasonlított az irodalmi munkákat lejegyző írnokoktól elvárt kalligrafikus kézírásra. Qumránt megelőzően azonban egyszerűen nem létezett a középkorinál korábbi héber irodalmi kézirat. A tekercsekhez legközelebb álló, a Deuteronomium egy részét (5:6—6:5, a Tízparancsolat és a Séma vagy „Halljad, Izrael") tartalmazó Nash-papirusz keletkezési ideje­ ként a paleográfusok az i. e. II. századtól az i. sz. II. századig terjedő periódust jelölték meg.9 Ilyen körülmények között úgy tűnhet, hogy a tekercsek datálására felkért paleográfusoknak komoly nehézségekkel kellett megküzdeniük. Ők azonban egyáltalán nem riadtak vissza a h atározott-ú gy hiszem, gyakran túl határozott-vélem énynyil­ vánítástól, sőt egymástól függetlenül olyan időpontok megha­ tározásához jutottak el, amelyek nagy vonalakban megegyeztek egymással. A paleográfusok által javasolt datálásokról hamaro­ san az is bebizonyosodni látszott, hogy a régészek által összeál­ lított időskálával is összhangban állnak. A paleográfusok is felfigyeltek arra, hogy a tekercseken használt írás korábbi az Eufrátesz melletti Dura Europoszban található, az i. sz. III. század elejéről származó zsidó feliratanyagnál.10 A héber kvadrátírásra jellemző öt szóvégi betű kissé váltakozó használata a Második Templom korának végére, pontosabban az i. e. II. századtól az i. sz. 70-ig tartó korszakra engedett következtetni, továbbá a qumráni kéziratok betűformái határozott hasonlóságot mutattak az i. e. I. század és az i. sz. I. század közötti időszakban keletkezett osszuáriumfeliratokkal. A paleográfusok egybehangzó 9 A Nash-papirusz eredeti kiadása: S. A. Cook, „A Pre-Massoretic Biblical Papyrus", Proceedings of the Society of Biblical Archaeology 25 (1903), 34-56. A fényképfelvételt közli E. Würthwein in The Text of the Old Testament, SCM Press, London 1980,6. tábla. A kérdéssel foglalkozó legalaposabb tudományos munka: W. F. Albright, „A Biblical Fragment from the Maccabean Age: The Nash Papyrus", JBL 56 (1937), 145-176; és „On the Date of the Scrolls from Ain Feshkha and the Nash Papyrus", BASOR 115 (1949), 10-19. 10 A Dura Europoszból származó, i. sz. III. századi feliratanyagról lásd C. Kraeling, The Excavations at Dura Europos VIII, 1. The Synagogue, New Haven 1956.

50

véleménye szerint a tekercsek keletkezésének idejét az i. e. 200 és az i. sz. I. század közötti időszakra kell tennünk. Az első qumráni évek után a Bar Kochba-kéziratok, a maszadai dokumentumok és osztrakonok vagy felirattal ellátott agyagcserépdarabok felfedezése gyökeresen átalakította a hé­ ber paleográfiát. A Murabba'atnál és a Nahal Heverben talált papiruszok és más kéziratok közül több is az i. sz. II. század elejére datálható, és ez a paleográfust arra a megállapításra ösztönözte, hogy a qumráni írás az előbbieknél régebbi. A Maszada-szövegek azonban a tekercsekéhez hasonló írást mutat­ nak. És mivel az erődítmény i. sz. 74-ben elesett, az itt talált kéziratok keletkezési ideje nyilvánvalóan megegyezett a qum­ ráni könyvtáréval.11 A paleográfiai ismeretek bővülésének - ami egyébként a hé­ ber kvadrátírás rendszeres történetének kidolgozását is lehető­ vé tette - egyik következménye az lett, hogy a téma számos szakértője biztosra vette, hogy egyes qumráni bibliai töredékek egészen az i. e. III. századra, azaz a qumráni település megala­ pítását megelőző évszázadra vezethetőek vissza. A legkorábbi kéziratok szerintük azok, amelyek a 4-es számú barlangból kerültek felszínre; Sámuel I. könyvének és az Exodusnak egyegy töredékét és egy Jeremiás-töredéket az i. e. 225-200 közötti időszakra datálnak, az Ecclesiastes egy töredékét pedig az i. e. 175-150 közötti periódusra vezetik vissza.12 Ebből a paleográfiai nézőpontból tekintve a holt-tengeri te­ kercsek három kategóriába sorolhatók: Hasmoneus-kor előtti, Hasmoneus-kori és Herodes-kori. Az első csoportba tartoznak az i. e. 225 és 150 között íródott kéziratok. A terjedelmes Jesája-

11 A Maszada- és a Bar Kochba-szövegek forrásai a következők: Y. Yadin, „The Excavation of Masada -1963/64: Preliminary Report", IEJ 15 (1965), 1-120; Y. Yadin, J. Naveh, Y. Meshorer, Masada 1, Israel Exploration Society, Jerusalem 1989; H. M. Cotton and J. Geiger, Masada II, IES, Jerusalem 1989. - P. Benőit et al., Les grottes de Murabba'at, DJD II, Clarendon Press, Oxford 1962; N. Avigad, Y. Yadin, et al., „The Expedition to the Judaean Desert", IEJ 11 (1961), 1-81; 12 (1962), 167-262; N. Lewis, The Documents from the Bar Kokhba Period in the Cave ofLetters: Greek Papyri, Israel Exploration Society, Jerusalem 1989. 12 Fentebb idézett tanulmányában F. M. Cross tárgyalja a legrégebbi qumráni kéziratokat, id. tan., JBL (1955), 147-172; és J. Muilenburg, „A Qoheleth Scroll from Qumran", BASOR 135 (1954), 20-28. Az archaikus héber írás reneszán­ szával F. M. Cross foglalkozik, in „The Development...", 189,4. jegyzet.

51

tekercs, az 1-es és a 4-es számú barlangban talált A közösség szabályzata (1QS és 4QSa) és egy másik szektariánus dokumen­ tumnak, a Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból előke­ rült kézirata alkotják a Hasmoneus-kori csoportot. Az ismert kéziratok legnagyobb része, vagyis a legtöbb bibliai kommen­ tár, a másik Jesája-tekercs, az 1-es barlangból származó Himnu­ szok, a Háborús tekercs, a Genesis Apocryphon, valamint a 11-es barlangban talált Zsoltár-tekercs és a Jób-targum azonban a Herodes-kori csoporthoz tartozik (i. e. 30 - i. sz. 70). Vannak olyan qumráni kéziratok, amelyeknél a narratív szöveg­ ben vagy a tetragrammaton (YI IWH) és az istennév más formái­ nak leírásakor a zsidók által a babiloni fogság idejéig általánosan használt, később azonban a kvadráthéber, azaz az arámi ábécé által teljesen kiszorított ősi héber vagy másként föníciai írás betűi szerepelnek. Ez a tekercsek írásában is megjelenő archaizáló ten­ dencia összhangban van az ősi írásmódnak a Hasmoneus-pénzek felirataiban is látható újjáéledésével, ami kétségtelenül a nemzeti érzület egyik megnyilvánulásának tekinthető. Az a jelenség azon­ ban, hogy az istennév leírásánál a szöveg többi részétől eltérő írást használnak, általánosan jellemző a kor zsidóságára. Egy az i. e. II. századból származó görög nyelvű Deuteronomium-papirusztöredéken az istennév a kvadrátírás betűivel szerepel; az i. sz. III. században Origenész ezt a gyakorlatot ősinek és a görög Biblia legjobb kézirataira jellemző szokásnak nevezte.13 A paleográfia és a régészet tehát olyan mértékben alátámasz­ tották egymás eredményeit, hogy igen nagy valószínűséggel állítható, hogy a tekercseket az i. e. III. század végétől az i. sz. I. századig terjedő időszakra kell datálnunk.

13 Az istennév a W. G. Waddell által kiadott Papyrus Fouad 266-ban szerepel a kvadrátírás betűivel. Szövegkiadás: „The Tetragrammaton in the LXX", JTS 45 (1944), 157-161. A kairói Genizában felfedezett töredékekben, az Aquila-féle görög bibliafordításban az ősi héber betűkkel írták le a tetragrammatont. Lásd F. C. Burkitt, Fragments o f the Books of Kings according to the Translation of Aquila, Cambridge 1897; és C. Taylor, Hebrew-Greek Cairo Genizah Palimpsests, Cambridge 1900. Az istennévnek a görög bibliai szövegben héber betűkkel való leírását Órigenész a 2. Zsoltár 2. verséhez írt kommentárjában említi (Pntrologia Graeca XII, 1104). Lásd még E. Tov, „Hebrew Biblical Manuscripts írom the Judaean Desert", JJS 39 (1988), 13-14. Qumránban esetenként az él (Isten) istennév leírásában paleohéber betűket használtak.

52

A tekercsekben szereplő történeti utalások A datálás problematikájának legutolsó szempontja a szövegben benne rejlő ismertetőjelekkel kapcsolatos; itt azoknak a szemé­ lyeknek és eseményeknek a szerepeltetését kell figyelembe ven­ nünk, amelyek behatárolják a kézirat szerzőjének történeti ho­ rizontját; mivel azonban könyvünkben egy teljes fejezetet szen­ teltünk a közösség története rekonstrukciójának, az alábbi vizs­ gálódás mindössze néhány sokatmondó adattal foglalkozik. Közismert tény, hogy a qumráni szövegekben kronológiailag azonosítható adatok szinte alig fordulnak elő. A tekercsek kö­ zött nincsenek igazi történeti dokumentumok, saját fennállásuk történetét a szekta tagjai kriptikus nyelven, a bibliai interpretá­ ció formájában örökítették meg. Ennek ellenére van néhány olyan utalás, amely első ránézésre is jelentőségteljes. Itt van rögtön az a negatív iránymutató, hogy a tekercsekben nem történik említés a Második Templom pusztulásáról. A Háborús tekercsben, a második hasábban szerepel egy leírás, amely az eszkatologikus istentisztelet bevezetését úgy ábrázolja, hogy arra a Jeruzsálemben lévő Templomban kerül majd sor. A pozi­ tív mutatók közé sorolható ugyanakkor az a néhány név szerint is említett történeti személyiség, akik valamennyien az i. e. II. vagy I. században helyezhetők el. A Náhum-kommentár említ egy Antiokhoszt, aki Jeruzsálemet elfoglalta, és egy másik sze­ mélyt, Démétrioszt, akinek hasonló próbálkozása sikertelenül végződött. Az első személy Antiokhosz IV. Epiphanész, Szíria Szeleukida-uralkodója (i. e. 175-164), a második pedig kétség­ kívül Démétriosz III. Eukairosz (i. e. 92-89). A 4-es számú bar­ langból származó, rendkívül töredékes naptárban több név is szerepel: például a Salomcion, azaz Alexandra-Salomé királynő nevének (i. e. 76-67) héber formája, Johannész és Hürkanosz, valószínűleg II. Johannész Hürkanosz (i. e. 63-40). A szöveg említést tesz egy bizonyos Aemiliusról is, aki tömegmészárlá­ sért volt felelős, ez pedig nem más, mint M. Aemilius Scaurus, Szíria első római kormányzója (i. e. 65-62). Egy verses töredék Jonathán királyt, azaz Alexandrosz Iannaioszt (i. e. 103-76), vagy talán még inkább Jonathán Makkabeust (i. e. 153/2-143/2) említi. Nem annyira specifikus, mégis jelentős az a tekercsekben található információ, hogy a közösség fennállásának kezdeti

53

szakaszában Jeruzsálemben a hatalmat papok gyakorolták, és az adott kronológiai keretben ezeket az uralkodókat csakis a Makkabeus-Hasm oneus-dinasztia uralkodóival (i. e. 153-37) azonosíthatjuk. Ezeket a zsidó uralkodókat egy idő után idegen földről érkező ellenség, a Kittim taszította le trónjukról. A Kittim vezetői, a Habakkuk-kommentár és a Náhum-kommentár egy­ behangzó megjelölése szerint, parancsnokok voltak - és ez a terminológia egyértelműen a köztársasági Róma irányába mu­ tat. Ellentmondani látszik ennek a Háborús tekercs, amelyben a Kittim élén egy király áll, ez azonban az i. e. 27 utáni, azaz Augustus császárságával kezdődő időszakra is utalhat. Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk tehát, a világos és egyértelmű történeti utalások megerősítik a régészet és a paleográfia egymástól függetlenül elért, egybehangzó vélemé­ nyét: eszerint tehát a kérdéses kronológiai keret szinte bizonyo­ san kiterjed az i. e. II. és I. századra, de valószínűleg még az i. sz. I. századra is. A tényanyag tehát eléggé megalapozott, és teljesen azonos irányba mutat. A tizenegy qumráni barlangban megtalált teker­ cseket és töredékeket a Róma ellen vívott első zsidó háború idején, valószínűleg i. sz. 68-ban rejtették el. A tekercsek na­ gyobb részét a helyszínen másolták vagy írták abban az időben, amikor a qumráni településen a holt-tengeri közösség tagjai éltek, akik kb. i. e. 150-140-ben érkeztek oda és telepedtek le ott. A paleográfiai kutatások azt is mutatják azonban, hogy egyes kéziratok ennél régebbre, néhányuk egészen az i. e. III. század elejére datálható. Más szavakkal tehát, Qumrán adta a világnak a jelenleg létező legrégebbi, bőrre vagy papiruszra írt héber dokumentumokat. Qumrán óta rendelkezésünkre áll a bibliai és posztbiblikus irodalom felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye, amely az intertestamentális judaizmusra vonatkozó tudásunkat gyökeresen megváltoztatta.

III. A QUMRÁNI KÖNYVTÁR A Biblián kívüli szövegeket tartalmazó holt-tengeri tekercsek szöveghű fordításai ma már szinte minden európai nyelven hozzáférhetőek, s ha meg akarjuk ismerni a szövegeket, kétség­ telenül az a legjobb, ha elolvassuk őket. A teljes fordítások listáját a bibliográfiában (278-280. o.) közlöm; a szövegben elő­ forduló valamennyi idézetet saját kötetem - The Complete Dead Sea Scrolls in English (A holt-tengeri tekercsek angol nyelven, Teljes gyűjtemény, Allén Lane Penguin Press, 1997) - negyedik kiadásából vettem át.* Jelen fejezetben a legjelentősebb iratok bemutatására vállalkozom; az egyes tekercsek elé írt bevezető megjegyzéseket pedig azoknak szántam, akik behatóbb isme­ reteket akarnak szerezni ezekről a bibliai kánonon kívüli ira­ tokról. Az iratokat az alábbi öt kategória szerint csoportosítottuk: szabályzatok; költői és liturgikus dokumentumok; bölcsességi szövegek; bibliaértelmezések; különféle tartalmú iratok. A holt­ tengeri tekercsek teljes listája a 257-277. oldalon elhelyezett katalógusban található. Az érdeklődők haszonnal forgathatják J. A. Fitzmyer The Dead Sea Scrolls - Major Publication and Tools fór Study (Revised Edition, Scholars Press, Atlanta 1990) című kötetének bibliográfiáját, valamint F. García Martínez és D. W. Parry művét: A Bibliography of the Finds in the Desert of Judah 1920-1995 (Brill, Leiden 1996).

* A magyar fordítás a szerző kérésére az angol kiadás alapján készült. - A ford.

55

Szabályzatok 1. A közösség szabályzata (ÍQS, 4Q S255-264,4Q502,5Q 11,13) Ezt az 1-es számú barlangból előkerült, Fegyelmi szabályzat elne­ vezéssel is ismert tekercset (héber címe Szerekh ha-Jácháá.) az alkal­ mazott kézírásból kiindulva az i. e. I. évszázad első felére datálták. A 4-es számú barlangból ugyanennek a kéziratnak tíz töredékes példánya, az 5-ös számú barlangból pedig további két apró töre­ déke került elő. A szöveg hagyományozása során a tizenegy hasábnyi szöveget tartalmazó ÍQ S több szerkesztő változtatásairól is tanúskodik, különösen sok javítás látható a VIII. és a IX. hasábok­ ban. joggal feltételezhetjük tehát, hogy a szöveg eredetije valami­ kor az i. e. 11. század második felében íródhatott. A valószínűleg a közösség Oktatójának vagy Felügyelőjének kézikönyvéül szolgáló alkotás a közösség célkitűzéseit és szán­ dékait általánosan felvázoló bevezetéssel kezdődik (1.1-18), ezt követi a közösségbe való belépés szertartásának leírása. A pa­ pok és léviták (1.18-3.12) megáldják a szektába belépőket, akik önként vállalták, hogy ezután szent életet élnek, és m egátkoz­ zák mindazokat, akik a Sátán útjának követését választották. Áldjon meg téged minden jóval, és őrizzen meg minden gonosztól. Világosítsa meg szívedet életadó bölcsességgel, és adjon örök tudást neked! Fordítsa feléd kegyes arcát az örök tökéletes boldogságra! (2.2^1) Adjon át [az Úr] a vérszomjas Bosszúállók kezére, és szen­ vedd el kínzásaikat! Az Úr akaratából pusztulás szálljon reád a Bosszút Szomjazok kezéből! Sötét tetteid miatt légy átko­ zott, s ne legyen számodra kegyelem! (2.5-7) A szabályzat egy másik része azzal kapcsolatban ad eligazítást az Oktató számára, hogy milyen módszerrel mérje fel a felügye­ lete alá tartozó személyek lelkialkatát, hogyan állapítsa meg, hogy melyik lélek, az igazságnak vagy a hazugságnak, azaz a világosságnak vagy sötétségnek a lelke lakozik-e bennük (3.13-4.26).

a6

Maga a szabályzat az V. hasáb 1. sorával kezdődik. 4QSd (4Q258), az egyik jelentős töredék éppen itt kezdődik, azaz az ezt megelőző hasábok ebben a változatban sohasem léteztek. 1QS legfontosabb szakasza, amelyhez 1Q S1-4 tulajdonképpen mintegy liturgikus bevezetőül szolgál, elsősorban a Cádok fiai, a papok (4QSd és 4QSb nem tesz említést róluk) vezetése alatt élők mindennapi életével, a közösségen belüli előrelépés külön­ böző lépcsőfokaival kapcsolatos szabályokkal foglalkozik, és egy szándékaik szerint a messiási kor beköszöntéig érvényben maradó büntető törvénykönyvet is tartalmaz. A tekercs a Felügyelőhöz intézett utasításokkal, a közösség­ nek az imaidőkre vonatkozó tanításával (9.12-10.8), legvégül pedig a szekta vezetőjének saját hálaadó himnuszával zárul '(10.9-11.22).

4QSd/e A tíz 4QS kézirat közül a 4QSd = 4Q258 őrződött meg a legjobb állapotban. A szövegből hét hasáb maradt fenn. A szöveg két­ ségkívül az 1. hasábbal kezdődik, amelynek jobb szélén széles margó látható. Ez a szövegrész 1QS V,1-nek felel meg. A leg­ utolsó még felismerhető írott szöveg 1QS XI,7-tel azonos. Az I. hasáb az lQ S-ben olvasható szabályzat rövidebb és simább változatát jeleníti meg. A jóval töredékesebb formában fennma­ radt 4QSb (= 4Q256) 4QSd-vel (4Q258) mutat hasonlóságot. A bevezető sor nem azonos IQS-sel és a „Papok és Cádok fiai" kifejezés ismételten elmarad. A kifejezés lQ S-ben két helyen fordul elő, az ennek megfelelő szöveghelyeken a 4QS kéziratok olvasata „a Sokaság" vagy „a Gyülekezet" (ha-rabbim). A változ­ tatásnak valószínűleg történeti szempontból van jelentősége. 4QSe = 4Q259 az 1QS V II-IX szövegét felölelő három töredékes hasábot tartalmaz. Az alább közölt fordítás szövegét a II. és a III. hasábokból vettük és 1QS (VIII,4-IX,2) egyik nagy fontos­ ságú doktrínájának rövidített változatát közli. Jelen szövegből nemcsak hogy teljességgel hiányoznak az 1QS szövegében meg­ figyelhető sorok közötti betoldások (és ez a tény azt sejteti, hogy a kiegészítéseket egy későbbi, szerkesztői kéz m unkájának kell tekintenünk), de 4QSe (4Q259) a szövegben 1QS VIII,15-ről IX,12-re ugrik át, így ebben a szövegben az „a Próféta és Áron és Izráel Messiása" (1QS IX,11) kifejezés egyáltalán nem szere-

57

pel. Mindezek alapján úgy tűnik tehát, hogy az ezt a kéziratot másoló írnok 1QS X-XI-nek megfelelő szövegrészt 4Q319-cel (az Otot naptári dokumentummal) helyettesítette.

1QS V. hasáb íme, ez tehát a közösség azon férfiainak Szabályzata, akik szabad akaratukból tettek fo­ gadalmat arra, hogy megtér­ nek minden gonosztól, és az O akaratának megfelelően ra­ gaszkodnak majd az Ő paran­ csolataihoz. Elhatárolják ma­ gukat az igaztalanok gyüleke­ zetétől, és a Törvény és a tulaj­ don tekintetében Cádok fiai­ nak, a papoknak, a Szövetség megtartóinak és a Szövetség­ hez szorosan kötődő közösség tagjai sokaságának fennható­ sága alatt egyesülnek majd. Övék a döntés a tanítással, a tulajdonnal és az igazsággal kapcsolatos valamennyi kér­ désben.

4QSd(4Q258) Az Oktatónak szóló tanítás a Törvény férfiairól, akik sza­ bad akaratukból tettek foga­ dalmat arra, hogy megtérnek minden gonosztól, és ponto­ san megtartják mindazt, amit Ó elrendelt. És elhatárolják magukat az igaztalanoktól, és egyesülnek a tanítás és a tulajdon tekintetében, és a ta­ nítással és a tulajdonnal kap­ csolatos valamennyi kérdés­ ben a gyülekezet fennhatósá­ ga alá rendelik magukat.

A közösség szabályzata csak egy a Qumránban talált szám os törvénykönyv közül, ezektől eltekintve azonban nem találjuk más párhuzamát az intertestamentális zsidó irodalomban. M ás­ részt azonban, a Szerekh ha-Jáchád az ún. „egyházi rendelkezé­ sek", mint például a Didakhé, azaz a Tizenkét apostol tanításai, Az apostoli határozatok és a keresztény szerzetesség legkorábbi szabályzatai előfutárának tekinthető, amelyeknek keletkezése az i. sz. II. és IV. századok közötti időszakra tehető. 1QS, editio princeps: M. Burrows et al., The Dead Sea Scrolls o f St Mark's Monastery, Vol. II, Fasc. 2: Plates and transcription o f the Manual of Discipline, 1951. A 4-es számú barlang anyagának szövegkiadásához lásd, P. S. Alexander and G. Vermes, Discoveries in the Judaean Desert, vol.

58

XXVI (1998). Előzetes kiadást lásd, J. H. Charlesworth, The Dead Sea Scrolls, Vol. I: Rule of the Community and Related Documents, 1994,1-51; 72-83.

2. D am aszkuszi irat (CD) A Damaszkuszi szabályzat vagy Cádokita irat elnevezéssel is ismert dokumentum két nem teljes középkori kéziratban ma­ radt fenn, amelyek közül az egyik a X. században (MS A), a másik pedig a XII. században (MS B) keletkezett. A középkori kéziratokat a kairói Genizában Solomon Schechter fedezte fel 1896-ban, és a szövegeket ugyanő 1910-ben ki is adta. Ma azon­ ban a szöveg, töredékes formában, tizenegy további kéziratban is rendelkezésünkre áll, ezek a qumráni 4-es számú (4Q265-273), 5-ös számú (5Q12) és 6-os számú (6Q15) barlangokból kerültek elő. A töredékes dokumentumokat az i. e. I. század első felére datálják, tartalmuk nagyrészt az MS A szövegével egyezik meg. A Damaszkuszi irat kairói szövegváltozata a Cádok fiaihoz szóló intő beszéddel kezdődik, arra buzdítva őket, hogy állha­ tatosan ragaszkodjanak a Júdeából Damaszkusz földjére távo­ zók által kötött Szövetséghez (A l.1-8.21; B l.1-2.34 [= 19.1-20.34]). A szöveg Izráel történetének teológiai értelmezésén keresztül biztosítja Cádok fiait arról, hogy Isten a hűséget mindig megju­ talmazza, az elpártolást pedig minden esetben megbünteti. Ugyanebből a szakaszból a közösség eredetére vonatkozó érté­ kes információk is kiolvashatók (ezeket azonban majd a VI. fejezetben elemezzük részletesen). Amikor azonban hűtlenül elhagyták Őt, elfordította Arcát Izraeltől és Szentélyétől, s kiszolgáltatta őket a kardnak. De megemlékezvén az ősatyákkal kötött Szövetségről, megha­ gyott egy maradékot Izraelnek, és ezt nem engedte át a pusz­ tításnak. És a harag idejében, háromszáz és kilencven évvel azután, hogy [az Úr] Nebukadneccárnak, Babilónia királyá­ nak kezébe adta őket, meglátogatta őket [az Úr], sarjadékot támasztott Izraelből és Áronból, hogy országának örököse legyen, és dúskáljon földjének javaiban. Ok pedig felismerték gonoszságukat, és látták bűnös voltukat, de még húsz eszten­ deig vakon tapogatózva keresgélték az utat. És Isten látta

59

tetteiket, azt, hogy teljes szívvel kutatták Őt, és ekkor az Igazság Tanítóját támasztotta nekik, hogy az Ő szívének útja­ in vezesse őket. (1.3-11) A Damaszkuszi irat második szakasza, a Rendeletek (9.1-16.19) tematikusán elrendezett, az eskükre és fogadalmakra, a tör­ vényszékekre, tanúkra és bírákra, a víz által történő megtisztu­ lásra, a szombat megtartására, a rituális tisztaságra és tisztátalanságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Az itt található rendelkezések szinte mindegyike a bibliai törvények újraértel­ mezése, de a közösség intézményeivel és szervezetével kapcso­ latos szabályzatok is megjelennek. A Rendeletekhez egy töredé­ kesen fennmaradt büntető törvénykönyvet is csatoltak, amely A közösség szabályzatában olvasható gyűjteménnyel mutat ha­ sonlóságot. A 4-es számú barlangban talált szövegek egyike a kettő között elhelyezkedő változatot tartalmaz (4Q266). A qumráni töredékek nyomán világossá vált, hogy a Genizakéziratok az eredeti iratot nem jelenítik meg a maga teljességé­ ben, és az eredeti tartalmi sorrendet sem minden esetben köve­ tik; a legszembetűnőbb eltérés az, hogy az eredeti szöveg eleje és vége hiányzik. A szövegek között további eltérések is vannak: a rendeleteket tartalmazó szakasz első részéből kimaradtak a papi tisztaságra, betegségekre, házasságra, mezőgazdaságra és a tizedekre, a nem zsidókra és a varázslásra vonatkozó törvé­ nyek, sőt a közösségnek a harmadik hónapban, a Hetek ünne­ pével, azaz a Pünkösddel egy időben tartott évi megújulási ünnepével kapcsolatos rendeletek sem szerepelnek. Nem sza­ bad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a kairói A kézirat (MS A) 15. és 16. oldala valójában a 9. oldal előtt kellene hogy következzen. A Damaszkuszi irat elején olvasható Intő beszéd a zsidó és a keresztény iratokban (pl. A Tizenkét pátriárka testamentuma, Makkabeusok IV. könyve - Zsidókhoz írt levél, Péter I. levele) egyaránt jól ismert irodalmi műfajt képvisel. A törvényeket tematikus módszerrel elrendező Rendeletek ugyanakkor a Misna, a Tószefta és a Talmud, azaz az i. sz. 200 és 500 között keletkezett rabbinikus törvénygyűjtemények előfutárának te­ kinthető.

60

3.4QD A 4-es barlang 4QD anyaga (4Q265-273) a következő szövege­ ket tartalmazza: (1) a CD-ben nem szereplő prológus és CD Rendeletéinek hiányos befejezését követő jó néhány jogi termé­ szetű szakasz. Ezek a törvények (2) a jelöltek felvételével és elbocsátásával, (3) a papok kizárásának kritériumaival, (4) a bőrbetegségre vonatkozó részletes szabályozással, (5) a gabona­ gyűjtéssel és a papok mezőgazdasági munkában való kötele­ zettségeivel kapcsolatosak; szerepel az (6) 1QS VII. hasábjának szövegét nagyjából fedő büntető törvénykönyv és az (7) érdem­ telen közösségi tagok elbocsátásának lebonyolítására vonatko­ zó szabályozás (a közösségbe való belépés, illetve az onnan való kizárás szertartására a harmadik hónapban, tehát nyilvánvaló­ an a Hetek ünnepén, azaz Pünkösdkor került sor). Idetartozik még 4Q265 hibrid szövege is, amelyben A közösség szabályzata és a Damaszkuszi irat anyaga keveredik. CD, editio princeps: S. Schechter, Fragments of a Zadokite Work, Cambridge 1910; reprint J. A. Fitzmyer bevezető tanulmányá­ val, 1970. 4QD, editio princeps: J. M. Baumgarten, DJD XVIII (1996). Lásd még M. Broshi, The Damascus Document Reconsidered, Jerusalem 1992; és J. H. Charlesworth (ed.), The DSS II: Damascus Document... 1995,4-79.

4. Messiási szabályzat (ÍQSh = 1Q28a) A közösség szabályzatához kiegészítésként hozzáillesztett, A gyülekezet szabályzata néven is számon tartott rövid, kéthasábos szöveg a Végső Napokra, azaz arra az időszakra vonatkozó előírásokat tartalmaz, amikor a szekta ügyei Izráel és Áron két M essiásának kezébe kerülnek majd. Ez a szabályzat Izráel egész gyülekezetéhez, tehát a nőkhöz és a gyermekekhez is szól, tehát m indazokhoz, akik a Damaszkuszi iratban és lQ S-ben szereplő (de 4QSb-ből és 4QSd-ből hiányzó) papoknak, Cádok fiainak fennhatósága alá tartoznak. A szabályzat az egyén életprogram­ já t jelöli ki a gyermekkori tanulástól a házasságig, a peres ügyek­ ben és a szekta fegyveres testületében való részvételig. Ez a dokumentum azt is meghatározza, milyen módon juthát­ ól

nak a szekta tagjai magasabb tekintéllyel bíró pozíciókhoz, va­ lamint felsorol különböző eseteket, amelyek az ettől való eltil­ tást és megfosztást vonják maguk után. Az iratban szereplő meghatározás szerint a léviták a végre­ hajtó testület szerepét töltik be; a dokumentum közli azoknak a „kiváló férfiaknak" a listáját, akik meghívást kapnak a Tanács összejöveteleire. Az irat befejező sorai a messiási gyűlés és étkezés leírását adják. Amikor megterítve áll a közös asztal az evéshez, és az új bort az iváshoz [kitöltötték], a Papot megelőzve senki se nyújtsa ki kezét a kenyér és a bor első terméséért; mert (ő az, akinek) meg kell áldania a kenyér és a bor első termését, és neki kell először kezét a kenyér fölé [kiterjesztenie]. Ezután kiterjeszti kezét a kenyér fölött Izráel Messiása. (2.17-21)

Editio princeps: lásd D. Barthélemy, DJD I (1955), 107-118.

5. Háborús tekercs (1QM, 4Q491-496) Ez a kézirat tizenkilenc hasábból áll, és a közösség tagjainak elképzelését tartalmazza arról az eszkatologikus háborúról, mely életük utolsó negyven évében dúl majd. A 4-es számú barlangból további hat, jelentős eltérésekről tanúskodó, töredé­ kes tekercs (4Q491-496) került elő. A mű, a korábbi állításokkal ellentétben, nem katonai kézikönyv: a teológia oldaláról szem­ léli a jó és a rossz között dúló örök küzdelm et, amelynek egye­ dül az isteni beavatkozás vethet véget. A szerző képzeletbeli történeti összefüggésbe helyezi a földöntúli lények harcát, és földi szövetségeseket ad az angyalok és a démonok seregei mellé: a Világosság fiait Lévi, Júda és Benjám in fiai jelenítik meg, a Sötétség fiait pedig a végső ellenség, a Kittim vezetése alatt álló nem zsidók személyesítik meg. A szerző jóslata szerint az első hat háborús év elteltével a V ilágosság fiai visszafoglalják majd Jeruzsálemet, helyreállítják a tem plom i istentiszteletet; részletesen kidolgozott terv készült arról, hogy a hetedik évben a Világosság fiai győzelmet aratnak majd valamennyi idegen nép fölött. Jeruzsálem felszabadítása után is marad azonban még harminchárom háborúskodásban eltöltendő év.

62

A háború hátralévő harminchárom évében a Gyűlés által összehívott kiváló férfiak, valamint a gyülekezet családfői harcosokat választanak maguk mellé, hogy a népek országai­ ban (harcoljanak velük). Férfiakat fegyvereznek fel maguk mellé Izráel valamennyi törzséből, hogy minden évben, az összehíváskor a hadsereghez csatlakozzanak. (2.6-8) A III. és IV. hasáb szövege lelkesítő szavakkal szám ol be a kürtökről, a zászlókról és a rajtuk olvasható feliratokról (pl. a rajtaütés kürtjének felirata így szól: „Isten elrejtett erői elpusztítják a gonoszságot"); az V. hasáb a csatában felállított harcvonalak és fegyvernem ek rendjét határozza meg; a VI. hasáb a gyalogság és a lovasság hadmozdu latait szabályozza. A szövegben leírt fegyverek és haditechnikák a róm ai had­ m űvészetet idézik, és a Kittim „királyára" vonatkozó meg­ jegyzések a császárkori Róm ára utalnak. A mű keletkezésé­ nek legvalószínűbb időpontja tehát az i. e. I. század vége, vagy talán még inkább az i. e. I. század eleje. Annak ellenére azonban, hogy a szerző a róm ai hadm űvészetről kiváló ism e­ retekkel rendelkezik, az elbeszélésnek a valóságtól elrugasz­ kodott jellegét nyilvánvalóvá teszi például az, hogy a beszá­ moló szerint a harcosok idős vagy középkorú férfiak, míg a fiatalok és erősek csak tartalékosként vesznek részt a küzde­ lemben. A hadseregben harcoló férfiak kora negyven és hatvan év között legyen. A táborparancsnokok életkora ötven és hatvan év között legyen. A tisztek életkora negyven és hatvan év között legyen. A harcban megöltek holmiját összeszedők, a zsákmányt begyűjtők, a termőföldet megtisztítok, a holmikat őrzők és az utánpótlást biztosítók életkora pedig huszonöt és harminc év között legyen. (7.1-3) A táborokban szigorúan m egkövetelték a rituális tisztaság betartását. Nők és fiatal fiúk sem m ilyen módon nem juthattak be a táborok területére, a testileg alkalm atlan és rituális szem ­ pontból tisztátalan férfiak pedig nem vehettek részt a harc­ ban. A következő nyolc hasáb a hadi szertartásrenddel foglalko­ zik: a kürtök és kosszarvak megfúvása, valamint az imák el­

63

mondása a papok és a léviták feladata; a legutolsó öt (XV-XIX.) hasáb erőteljes nyelvezetű leírása pedig a háború befejezését és a Világosság fiainak győzelméről szóló látomást vetíti elénk. A papok kürtjeinek szavára a hadrendnek megfelelő alakula­ tokba rendeződnek; a kürtök szavára felsorakoznak a hadosz­ lopok, amíg [mindenki] a helyére nem kerül. Ezután a papok megfújják a támadásra felszólító kürtjelet, és amikor a [gya­ logos] katonák dárdahajításnyi távolságra megközelítik a Kittimet, minden férfi előrántja fegyverét. A papok megfújják az Öldöklés kürtjeiét, [és a léviták] és a kosszarvakkal jelt adók megadják a harci jelet, és a gyalogosok felemelik kezü­ ket a Kittim csapatai ellen, és kezdetét veszi a mészárlás. A harcosok lármája elhal, de a papok tovább fújják [az Öldöklés jelét, és folytatódik a küzdelem a Kittim ellen], (17.10-15) A megelőző tizennégy hasábbal összehasonlítva könnyen meg­ állapítható az utolsó öt hasáb tartalmának ismétlő jellege, itt ugyanis a szerző a már korábban általánosságban meghatáro­ zott szabályokat alkalmazza a Kittimmel vívott közelharc leírá­ sára. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a műből hiányzik az irodalmi egység. 1QM a következőképpen tagolha­ tó: bevezetés (I. col.), általános szabályok (II-XIV. col.) és a végső küzdelem vázlata (XV-XIX. col.). Helytállóbbnak tűnik az a magyarázat, amely a szövegen belül két egységet különböztet meg: egy Dániel 11:40-12:3 által inspirált egyszerűbb kompozí­ ciót, amely a Kittim ellen vívott harcot írja le (I., XV -XIX. col.), valamint a különböző idegen népek elleni, magas szintű vallási törvények által szabályozott háborúk sorozatáról írt beszá­ molót. A Háborús tekercs háborús szimbólumrendszerének érdekes párhuzamát találjuk az Újszövetségben, az Epheszosziakhoz írt levélben (6:10-17).

Editio princeps: lásd E. L. Sukenik, The Dead Sea Scrolls of the Hebreiv University, Jerusalem 1955; M. Baillet, DJD VII, Oxford 1982. Vö. még J. H. Charlesworth (ed.), The DSS II, Tübingen 1995, 80-203.

64

6. H áború s sza bály zat (4Q 285) A Háborús tekercshez hasonló kisebb töredékekből álló gyűjte­ mény, amely valószínűleg 1QM hiányzó végét képviseli. A töredékekben olvasható kifejezések Mjkháél arkangyalra és a közösség hercegére utalnak, akit Dávid Agának, azaz a győzel­ mes Messiásnak tartanak, és megemlítik a legyőzött és legyil­ kolt Kittimet is. Az az apró töredék, amelyről tévesen azt feltételezték, hogy a szenvedő Messiásról szól, nagy valószínűség szerint Dávid győze­ delmes Ágáról beszél, és 4Q285-höz kapcsolható (lásd 108. o.). Amint azt Jesája próféta [kijelentette]: [Kivágja fejszével az erdő

bozótját], leldőlnek Libanon büszke cédrusai.] Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről [...] Dávid Ága, és ítéletet hoznak [...] a gyülekezet hercege, Dá[vid Á]ga megöli őt [...ütjésekkel és sebekkel. És egy [kiváló pap?J megparancsolja m ajd... a Kit[tim legyilIkoltjai... (4Q 285,5. frg.) Előzetes kiadást lásd, G. Vermes, „Seminar on the Rule of W ar",

JjS 43 (1992), 85-90; CDSSÉ, 187-189.7

7.

Templom-tekercs (11QTS)

A Templom-tekercs szövege hatvanhét hasábból áll. A szerkesz­ tést végző Yigael Yadin szerint a kézirat szövege herodiánus írással (kb. i. e. 30 - i. sz. 70) készült ugyan, de maga a munka korábban, az i. e. II. század végén vagy az I. században íródott. A kézirat eleje erősen m egrongálódott. A szöveg első szaka­ sza (III-XLV. col.) a Templom leírását tartalm azza. Ezt követi a tisztasági törvények (XLVI-LI. col.), az áldozatbemutatásra, a fogadalmakra és a hit elhagyására vonatkozó rendelkezések (LI-LIV. col.) felsorolása. A királlyal kapcsolatos nagy fontossá­ gú rendelkezéseket (LVI-LIX. col.) az élet különböző problémái­ ra vonatkozó törvények követik (LX-LXVI. col.). A törvénykezéseket javarészt az Exodus, a Leviticus és a Deuteronomium szövegéből vették, a törvények szövegezését azonban sokszor oly módon írták át, hogy azok egyenesen Isten szájából hangozzanak el.

65

Editio princeps: lásd Y. Yadin, The Temple Scroll I—III, Jerusalem 1983. 4Q365a szövegkiadását lásd S. White, D/D XIII (1994), 219-333. Vö. még E. Qimron, The Temple Scroll, Jerusalem 1996.

8. A Szövetség megújítása (4Q275) Ez a rövid töredékes szöveg a Szövetség megújításának szertar­ tását írja le (lásd 1QS). [És megjelenik a Felügyelői és vele együtt a vének is... és felvezetik őket a nemzetségtáblába... Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder, A Prelitninary Edition of the Llnpublished DSS III (1995), 83. Editio princeps: P. S. Alexander and G. Vermes, D/D XXVI (1998). 9.

Négy rend (4Q279)

A rövid töredékben szereplő négyes felosztás - papok, léviták, izráeliek és prozeliták - a közösségnek a CD-ben található fel­ osztására utal (XIV,5-6). ... [Az első] rend a [pap]oké, Áron fiaié... És] a negyedik rend a prozelit[áké] lesz... Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary Edition of the Llnpublished DSS III (1995), 89. Editio princeps: P. S. Alexander and G. Vermes, D/D XXVI (1998).

10. 4QTohorot B-C (4Q276-277) A fenti töredékek a „vörös tehénre" (Num XIX) vonatkozó bibliai törvénnyel kapcsolatosak. A „vörös tehén" hamvait arra használják, hogy megszabaduljanak a holttesttel való érintkezés nyomán fellépő tisztátalanságtól. Ezzel a témával 4QMMT-ben (4Q394, 3 -7 i, 16-20. frg.) is találkozunk.

66

4Q276 [És a pap azt a köntöst viseli majd], amely nincs rajta akkor, amikor a Szentélyben szolgálatot teljesít... az öltözéket bű­ nösnek nyilvánítja. És levágta [a] tehenet az O színe előtt. A vérét agyagedényben kell felfogni, és azt nem szabad az oltár közelébe vinni. Ujjával hétszer hinti szét a vért a találkozás sátrának bejárata felé. Hlőzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „The Red Cow Purification Rites in Qumran Texts", JJS 46 (1995), 112-119.

11.4QTohorot G (4Q284a) A késői hasm oneus-korai herodiánus írással íródott szöveg a terméssel kapcsolatos tisztátalansági esetekkel foglalkozik. A „gyülekezet folyadékai" kifejezés lQ S-t idézi (VI,20; VII,20). í. töredék ...És nlehogy összegyűjtse... nem érintheti meg a gyülekezet folyadékait, mert ezek a kosarat és a fügét, és a [gránátalmát] [tisztátalanná teszik], ha folyad ékaik]... ha levük kiömlik, ami[kor] mindet kifacsarja] és ha olyan [ember] hozza be őket, akit még nem vetítek fel a Szövetségbe. Előzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „Liquids and Susceptibility to Defilement in New 4Q Texts", JQR 85 (1994), 93-96.

12. Néhány megjegyzés a Törvény betartásáról (MMT = Miqcat Ma'aszé ha-Tóra, 4Q394-399) Hat erősen elhasználódott kézirat őrzi ezt a mintegy 120 sorból álló törvénykezési dokumentumot, amely egyetlen vezető sze­ mélyiséghez szól, és a naptárral, a rituális tisztasággal, valamint a házassággal és a vegyes házasságkötéssel kapcsolatos ügyeket tárgyal, itt-ott a szadduceus felfogást visszhangozva. A szóban forgó vezetőt a szöveg Dávid királyhoz hasonlítja, a szövegben szereplő három résztvevő megnevezése „m i", „ti" és „ők".

67

A Törvény egyes előírásaival kapcsolatos szöveget is írtunk számodra, mert úgy gondoljuk, hogy ez neked és népednek is a javát szolgálja. Ugyanis feltűnt nekünk, hogy jellemző rád a megfontolás és a tudás. Értelmezd ezeket a dolgokat, és kérd Őt, hogy biztosítsa szándékaid egyenességét, és hogy tartson téged távol a bűnös gondolatoktól és Beliál tanácsaitól.

Editio princeps: E. Qimron and J. Strugnell, DJD X (1994). 13. A Gonosz és Szent (4Q181) Az elátkozottak és a kiválasztottak sorsával kapcsolatos töredé­ kes liturgikus szöveg. Gyülekezetük tisztátalansága miatt mint gonosz közösséget (el kell különíteni őket) mindaddig, amíg (a gonoszság) véget nem ér. Isten kegyelmének megfelelően, az Ő jósága és fényes dicső­ sége révén a világ gyermekei közül néhányat a közel(é)be vitt... hogy Vele együtt az iste[nek közösségénekl mint egy­ fajta szent közösségnek tagjai legyenek. (1.2-4)

Editio princeps:]. M. Allegro, DJD V (1968), 29-80. 14. Tisztasággal kapcsolatos dolgok [A] (4Q274) 4Q274 a tisztátalansággal, különféle folyásokkal és vérzésekkel foglalkozó tíz kézirat egyike. A hétnapi vérzéses asszony ne érintsen meg olyan férfit, akinek magömlése volt, de még olyan edényhez se nyúljon, amelyet olyan férfi érintett, vagy amelyen ült, akinek magöm­ lése volt. (1.4-5) Előzetes szövegkiadását lásd J. M. Baumgarten, „The Laws about Fluxes in 4Qtohoraa//, in D. Dimant et al. (eds.), Time to Prepare the ]Nay in the Wilderness, Brill, Leiden 1995,1-8.

68

15. A z O ktató intó'beszéde a H ajn al fia ih o z (4Q 298) A nyolc töredékből álló kézirat kriptikus szövege az Oktatónak

(maszkil), azaz a közösség élén álló tanítónak (vö. A közösség szabályzata) „a Hajnal fiai"-nak nevezett csoporthoz intézett beszédét tartalmazza. Egyes nézetek szerint „a Hajnal fiai" (itt még nem „a Világosság fiai") a közösséghez újonnan csatlako­ zott, a beiktatás kezdeti lépcsőfokán álló tagok voltak.

4Q298 1-2 i. töredékek Az Oktató [beszédei, amelyben a Hajnal fiaihoz szólt. Hall­ gassato k reámj, ti szív (= értelem) férfiai, és értsétek meg szavam! Ti, akik az igazságot kutatjátok], hal[lgas]sátok meg az ajkai[m]ról elhangzottakat. Azok, akik tudnak, már kutat­ tak (mindezek) után, és ők visszatérítek] az élet [ösvé­ nyedhez... Előzetes szövegkiadását lásd Stephen Pfann, „4Q298: The MaskiTs Address to All Sons of Dawn",/QR (1994), 203-205.

16. Korholások (4Q47P) Ebben a herodiánus írással készült kis töredékben bűnös zsidók egy csoportjához intézett feddő szavakat olvashatunk. A töre­ dék második részének hangneme biztató, mivel úgy tűnik, hogy a végső harc előtt a hitüket elhagyott zsidók tömegesen megtér­ tek. ...H űtlenül elhagytad Szövetségét... [Te] azt mondtad: Har­ coljuk meg az O harcait, mert ő megszabadított bennünket... [Hatalmas vitézeidet] megalázzák. De nem tudták, hogy Ő m egvetette... vitézül harcolsz majd a háborúban. Te pedig arra szám ítottál... Az igaz ítéletet és cselekedetet keresed... Ti felmagasztaltattok. Előzetes tanulmányt lásd E. Eshel and M. Kistér, „A Polemical Qumran Fragment", JJS 43 (1992), 277-281.

69

17. Feddések (4Q477) Ezek a töredékek olyan közösségi tagok listáját közlik, akik a szabályzat megsértése miatt feddésben részesültek. Az érintet­ tek név szerint: Johanan, Ar[ J fia, Hanania Notosz és Hanania, Sim[on] fia. A megrótt személyek által elkövetett szabálytalan­ ságokat valószínűleg tanúk jelentették a Felügyelőnek (vö. CD IX,2-4; 16-20). 2. töredék I I ... aki... [akii gonoszul cselekedett... a gyülekezet... Johanan, A r... fia [feddésben részesült, mert) türelmetlen volt... vele... bűn volt vele és még a büszke lélek is volt [vele]... [üres]. Feddésben részesült Hanania Notosz, mivel... [megzajvarta a közösség szellemiségét [és].. .még elvegyülni a ... megfed[d]ték, mert a gonosz... volt vele, és azért is, mert ő nem volt... és azért is, mert saját testi mivoltát szerette (vagy: a saját fajtáját ked­ velte)... [üres] És [megdorgálták] Hananiát, Sim[on] fiát... Előzetes tanulmányt lásd F. Eshel, „The Rebukes by the Overseer ",jJS 45 (1994), 111-122.

Liturgikus és költői dokumentumok 18. Himnuszok (1QH, 4Q427-432) A Himnuszok (Hálaadó zsoltárok vagy Magasztalások), azaz a Hodajot-tekercs tizennyolc hasábból áll, és egyik hasáb szövege sem teljes. 1QH mellett több kisebb fragmentum is fennmaradt. A kézirat erősen megrongálódott állapota miatt a kéziratban szereplő költemények pontos számát a mai napig sem sikerült pontosan meghatározni. Becslések szerint a költemények száma huszonöt és ötven között lehet. A tekercsen látható írástípus alapján a kézirat az i. sz. I. században készülhetett, ezt a véle­ ményt egyébként a radiokarbon-vizsgálat is megerősíti. A bibliai zsoltárokra emlékeztető költemények tulajdonkép­ pen egyéni hálaadó imák, amelyek legtöbbször a „Köszönöm Neked, Uram" formulával kezdődnek. Puech elgondolása sze­ rint a tekercs hiányzó eleje (az eredeti kézirat első három hasábja elveszett) után a meglévő anyag sorrendje a következő: XVII.,

70

XII-XVI., I-IV., V-VIII. és IX-XII. hasábok. A XVIII. hasáb és több más, Sukenik által kiadott töredék felhasználásával négy újabb (XXI-XXIV.) hasáb rekonstruálható. Puech kissé bizony­ talanul bár, de a többi töredék szövegét felhasználva további két hasáb szövegének helyreállíthatóságát is felveti. A gyűjtemény két központi vallási eszméje, a megváltás és a tudás valamennyi himnuszban megjelenik. Az alább kiragadott két részlet jellem­ zőnek tekinthető. Köszönöm Neked, O Uram, hogy rajtam tartottad Szemedet. M egmentettél engem a hazug magyarázók buzgalmától és a sima dolgok után kutatók (hízelkedők) gyülekezetétől. Megszabadítottad a szegénynek lelkét, m ert ők vérét akarták venni, hogy elpusztítsák, mivel Téged szolgált. (II [X].31—33) K[öszönöm Neked, Ó Uram,] hogy igazságoddal megvilágosítottál. Csodálatos titkaidban, és a hiúság fiával szembeni jóságodban, és a tévelygő szív iránti határtalan kegyelmedben Te tudást adtál nekem. (VII [XV].26-27) A legtöbb himnusz általános kérdésekkel foglalkozik ugyan, van azonban közöttük néhány olyan költemény is, amely egy ellensé­ gei által üldözött és tanítványai által elhagyott vallási tanító élet­ érzését vetíti elénk. Teljes bizonyossággal nem állítható ugyan, de elképzelhető, hogy ezek a himnuszok az Igazság Tanítójáról szólnak. Az egyik himnusz néhány sora mintha a közösségen belül a Tanító tekintélye ellen lázadókról számolna be. [Ok, akik mindnyájan az én kenyerem et ették, ellenem emelték sarkukat, és m ind, akik Tanácsom tagjai voltak, m ost engem gúnyolnak gonosz ajakkal.

71

[Szövetségiem tagjai fellázadtak, és összesúgtak ellenem; rágalmazókként járultak a viszály fiai elé, [hogy hazudjanak! a titokról, amelyet Te bennem rejtettél el. (V [XIII1-23—25) Továbbra is eltűnődhetünk azon, hogy milyen céllal állították össze ezt a személyes hangvételű himnuszokból álló gyűjte­ ményt; ha azonban azt feltételezzük, hogy a himnuszokat a Felügyelő vagy a közösség újonnan belépett tagjai mondták el a közösség megújulási ünnepének idején, akkor talán érdemes felidéznünk azt, hogy a therapeuták, azaz az egyiptomi „kontemplatív esszénusok" a pünkösdi vigília idején egymás után zsoltárokat énekeltek (vö. alább, 211. o.).

Editio princeps: E. L. Sukenik, The Dead Sea Scrolls of the Hebrezv University, Jerusalem 1954-55. A megrongálódott tekercs resta­ urált formáját lásd E. Puech, „Quelques aspects de la restauration du Rouleau des H ym nes", JJS 39 (1988), 38-55. 19

19. Apokrif zsoltárok [IJdlQ P s a = 11Q5,4Q88) Ennek a paleográfiai alapon az i. sz. I. század kezdetére datált kéziratnak maradványai között negyvenegy kanonikus zsol­ tárt, egy II Sámuel 23.1-7 szövegével azonos költeményt, négy görög, latin és szír fordításokból már korábban is ismert apokrif zsoltárt, valamint három korábban nem ismert költeményt és egy prózai kiegészítés szövegét találjuk. Az ismert apokrif zsoltárok a következők: 151. zsoltár (11 QPsa XXVIII.3-14), azaz a Biblia görög fordításának Zsoltárgyűjtemé­ nyében meglévő és Dávid kiválasztásáról szóló zsoltár szövegé­ nek variánsa; a 154. zsoltár (llQ P s3 XVIII.1-16), szír fordításban is létező, Isten bölcsességét dicsőítő himnusz; és a 155. zsoltár (llQ P sa XXIV.3-17), egy a szír fordításban is szereplő kiegészí­ tés. A negyedik költemény (llQ P sa XXI.11-17; XXII.1) az isteni bölcsességet dicsőíti, és a Septuagintában az Ecclesiaticus köny­ vében, azaz Ben Szira bölcsességében jelenik meg (51.13-19,30).

72

A korábban ismeretlen zsoltárok közül az első a „Könyörgés megváltásért" (llQ P sa XIX. 1 -18) címet viseli. Bűneimért halál várt reám, vétkeim az alvilágnak adtak el engem. De YHWH, Te megmentettél engem végtelen kegyelmed és igazoló tetteid sokasága által. A második, eddig ismeretlen zsoltár (llQ P s a XXII.1-18) akrosztikus költemény formájában zengi Sión dicsőségét; tehát itt minden sor első betűje a héber ábécé sorrendjének megfelelően (alef, bét, gimel, dalét, etc.) következik. Úgy emlékezem meg rólad, O Sión, mint áldásról, Teljes valómmal szeretlek Téged; emléked legyen áldott mindörökké, Nagy a Sión reménysége: köszöntsön be a béke, és [jöjjön el] régóta várt szabadulásod. Az ebbe a csoportba tartozó harmadik zsoltár a Teremtőhöz szól (llQ P s 3 XXVI.9-15). YHWH hatalmas és szent, minden nemzedék számára a legszentebb. Fenség jár Előtte, M ögötte pedig hatalmas vizek zúgása. Kegyelem és igazság övezi Arcát, igazság, ítélet és jog tartja Trónját. A prózai kiegészítés (llQ p s a XXVII.2-11) Dávid költői alkotá­ sait veszi számba, a szöveg a hagyományos 150 helyett 3600 zsoltárt, valamint 364 napi áldozati éneket, 52 szombati áldozati éneket, 30 ünnepi éneket és 4 démonűző éneket tulajdonít Dá­ vidnak. Szerzeményeinek száma 4500 volt. Mindet próféciákban nyi­ latkoztatta ki, amelyeket a Fenségestől kapott. (27.10-11)

73

Editio princeps: J. A. Sanders, D/D IV, 1995. Vö. J. Starcky, „Psaumes apocryphes de la grotte 4 de Qum rán", RB 73 (1966), 353-371. 20. Kánonon kívüli zsoltárok (4Q380-381) Két rossz állapotban fennmaradt kézirat a bibliai zsoltárokhoz hasonlító héber vallási költeményt tartalmaz. A költeményeket címfelirattal is ellátták, amelyek közül három őrződött meg: „Obadiah zsoltára", „Isten emberének zsoltára" és „Manaszszénak, ]úda királyának imája, amelyet akkor mondott el, am i­ kor Asszíria királya rabságba hurcolta őt". A szerzőséget m ind­ három esetben pszeudepigrafikusnak kell tekintenünk.

4Q380 ...[Jeru]zsálem az [a város, amelyet Isten] örök [időkre kiválasztott], ...a szentek [mert] Isten [nevlével nevezték, [és dicsősége] beragyogja Jeruzsálemet és Siont. Ki mondja ki az Úr nevét, és ki teszi imáit hallhatóvá? Az Úr szeretettel emlékezett meg róla, és meglátogatta őt, hogy megmutassa neki kiválasztottainak virágzását, hogy együtt örvendezzenek népe boldogságának. (Vö. 56. zsoltár, 2:4-5) Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, Non-Canonical Psalms from Qumran: A Pseudepigraphic Collection, Harvard Semitic Studies 28, Scholars Press, Atlanta 1986.21

21. Apokrif zsoltárok [II] (4Q88) A 4-es számú barlangban talált töredékes Zsoltár-kézirat utolsó négy hasábja három apokrif költeményt őrzött meg. Az első 11Q5 XXIÍ-vel azonos. A másik kettő közül az első (IX. col.) középpontjában a végítélet áll, míg a második (X. col.) egy Júdához szóló himnusz.

74

IX . .. gyülekezet és dicsőítik az Úr nevét, mert eljött Ő, hogy minden tettet megítéljen, s elragadja a gonoszokat a földről, s így a gonoszság [fiait] nem lelik majd. A m ennyek [öntözik] majd harmatukat, és [határaik]on [belül] nem lesznek m ajd... X . .. Együtt örvendezik majd akkor a menny és a föld. Vigadjanak az alkonyat csillagai. Örvendezz, Júda, örvendezz! Örvendj, örvendj, és légy boldog a boldogságtól! Üljed meg ünnepeid, és tedd meg fogadalmaid, mert nincs közöttetek Beliál. Előzetes szövegkiadását lásd J. Starcky, „Psaumes apocryphes de la grotte 4 de Qum ran", RB 73 (1966), 353-371.

22.

Apokrif zsoltárok [III] (llQ Psap a = 11Q11)

A 11-es számú barlangban bukkantak rá egy apokrif zsoltárokat tartalmazó tekercs erősen megrongálódott maradványaira. A te­ kercs maradványain öthasábnyi szöveg őrződött meg, és a zsoltárok, legalábbis részben, démonűzéssel kapcsolatosak. Az I. hasábon Sa­ lamon király neve tűnik fel, ami arra utal, hogy a költeményeket az ő szerzőségének tulajdonították. A többször is előforduló „démo­ nok" kifejezés és „gyógyítás" említése jelzi a költemények témáját. A III. hasáb szövege egy „hatalmas angyalt" említ, akinek valószí­ nűleg az lehetett a szerepe, hogy a démont legyőzze, és a „nagy mélységbe" és a „legalsó [pokoliba" taszítsa. Az V. hasáb 3-13-ig terjedő sorait azóta már a bibliai 41. zsoltárral azonosították. Közvet­ lenül a zsoltár előtt, a IV. hasábban egy töredékesen megmaradt démonűző vers áll, utána pedig egy liturgikus formula - „És ők azt válaszolják, Ámen, ámen], Szela" - következik. E. Puech, saját feltételezéseire alapozva, a IV. hasáb valamennyi hiányzó részletét kiegészítette. A kiegészítések francia nyelven készültek. Elképzelhe­ tő, hogy a Puech általi kiegészítések nyomán bepillantást nyerhetünk a szöveg tartalmába, semmi garancia nincs azonban arra, hogy a behelyettesített részletek bármelyike megfelel a valóságnak.

75

IV ... Dávidnak. [A v arázslás [szavadról. Valahányszor Beli[ál] közelít hozzád, [kiálts! az ég felé, és [szólítsdl az Úr nevét. [És rnonldd neki: Ki vagy te? [Rettegj] a szen[tek] magvából származó embertől. Arcod a [sem]mi arca, szarvaid pedig ál[ombéli] szarvak. [Slötétség vagy, és nem világosság; [igaztalan]ság vagy, és nem igazság. A seregek [her]cege az [ellenséged]; és az Úr a legalsó [pokolba] [taszít] téged... Előzetes szövegkiadását lásd j. P. M. van dér Ploeg, „Un petit rouleau de psaumes apocryphes (llQ P sA p 3)", in G. Jeremiás et al. (eds.), Tradition und Glaube (K. G. Kuhn Festschrift), Göttingen 1971,128-139; E. Puech, „Les deux derniers psaumes ciavidiques du rituel d'exorcisme, LlQ PsA p3 IV 4-V 14", in D. Dimant and U. Rappaport (eds.), The Decid Sea Scrolls: T-ortxj Ycars of Research, Leiden 1992, 64-89; vö. elsősorban 68-69.

23.

Himnusztöredék (4Q255 recto)

Egy költemény töredéke, amely növényként ábrázolja a közös­ séget. ...A z O ktatónak... gyönyörűség növénye, az O kertjében és szőlőskertjében sar­ jadó növény. Agai gyümölcsöt teremnek és egyre gyarapodnak... Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary Edition ofthe Unpublished DSS III (1995), 369.24

24. Messiási apokalipszis (4Q521) A valószínűleg az i. e. I. század első felére datálható töredékek­ ben egy a késői bibliai költészethez tartozó költemény őrződött meg; a költeményben együtt szerepel a Messiás, az Isten orszá­ ga, a gyógyítás és a test feltámadásának gondolata.

76

...[az eg]ek és a föld is odafigyel az Ő Messiására, És az Úr soha nem látott dicsőséges dolgokat visz végbe... Meggyógyítja a sebesülteket, a holtakat életre kelti, s örömhírt hoz a szegényeknek. ( 2 , 2 . 1, 11- 12)

Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Une apocalypse messianique (4Q521)", R Q 15 (1991-92), 475-522; G. Vermes, „Qumran Fórum Miscellanea", JJS 43 (1992), 303-304.

25.

Jeruzsálem és jonathán király (4Q448)

Nehezen kibetűzhető, félkurzív írással íródott, három hasábból álló töredék. Az első hasáb a 154. zsoltárral részben megegyező Hallelujah-himnusszal azonos. A második hasáb a Szent Várost és jonathán királyt, tehát vagy Alexandrosz Iannaioszt, de még valószínűbb, hogy Jonathán Makkabeust dicsőíti. Szent Város Jonathán királynak és Néped, Izráel gyülekeze­ tének, akik a menny négy sarkában lakoznak. Békéjük legyen Királyságoddal! Neved legyen áldott! (B col. 1-9) Előzetes szövegkiadását lásd E. Eshel, H. Eshel and A. Yardeni, „A Qumran Composition conatining Part of Ps 154 and a Prayer fór the Welfare of King Jonathan and his Kingdom ", IEJ 42 (1992), 199-229; G. Vermes, „The So-called King Jonathan Fragment", JJS 44 (1993), 294-300.

26.

A papi beosztás szerint összeállított naptárak/ Papi őrszolgálatok (4Q320-330)

A 4-es számú barlangban talált tekercsek között tizenegy töre­ dékes kézirat őrzi valamilyen formában a qumráni közösség jellegzetesen egyedi, „szoláris" naptárrendszerét. 4Q320 és 4Q321 kísérletet tesz a szoláris naptárrendszernek a papi beosz­ tással való kombinálására, közli minden holdtölte pontos idejét, a szoláris hónap dátumait és a judaizmus főáramlatában hasz­ nált lunáris rendszer ennek megfelelő adatait. Például (A hold­

77

-

tölte) „Jedaiah hetének 5. napjára (esik), ami a holdhónap 29. napjának felel meg, ez pedig az 1. naphónap 30. napjára esik." 4Q 322-324b súlyosan megrongálódott maradványai a papi be­ osztás szerint összeállított naptárban zsidó és római történeti személyiségek neve mellett történeti események dátumait is közli: „...a hetedik [h]ónap[ban]... Gamul hetében... Aemilius m egölte..."

Mismarot A (4Q320) 1. töredék (Holdtölte van) Gamul fiai hetének 4. napján, az első év első hónapjában. [jedaijah hetének 5. (napján), ez a holdhónap 29. napjának (felel meg), ez pedig az 1. naphónap 30. napjára (esik). Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder et al., A Preli-

minary Edition ofthe Unpublished DSS I (1991), 60-101.

27.

Naptári jelek (Otot) (4Q319)

Az ún. Otot, azaz „Jelek" a 4Q SL>(4Q259) szám ú kéziratban A közösség szabályzatának folytatásaként íródott. 4Q319 azt a bizonyos naptárrendszert vázolja fel, am elynek alapja a hat­ éves perióduson belül hetenként váltakozó papi beosztásos rendszer; a hatéves periódusok hat egym ást követő jubileum ­ évet, tehát 294 évet alkotnak. A három évenként feltűnő „jel" valószínűleg azokat az éveket jelöli, am elyekben a rövidebb, 354 napos holdévhez egy harm inc napból álló kiegészítő hónapot adnak (3x354+30 = 1092). Ezzel a módszerrel érték el a három 364 napos napév pontos időtartam át (3x364 = 1092). I Gamul jele: az Elengedés ( - az első sabbatév) évében. (Második sabbatciklus): Sech[aniah jejle: a harmadik (évben). [Gjamul jele: a hatodik (évben). (Harmadik sabbatciklus). Se[chaniah] jele: [a második (évben). Ga]mul [jele]: az ötödik (évben).

78

IElőzetes tanulmány: U. Glessmer, „The Otot-texts (4Q319) and Ihe Problem of Intercalations in the Context of the 364-day ( ’alendar", „Qumran Studies": Schriften des Institutum Judaicum Delietzschianum III, Göttingen 1995,125-164.

28. Siralmak (4QÍ79,4Q501) A 4-es barlangból a bibliai Siralmak könyvének szövegére emlé­ keztető költemények maradványai is előkerültek. Mindkét költe­ mény keletkezésének ideje az i. e. I. század második felére tehető. [Milyen] magányos a város, a népek hercegnője elhagyatottan [áll], akár egy elhagyott asszony... (4Q179, 2.4-5. frg.)

Editio princeps:]. M. Allegro, DJD V (1968), 75-77; M. Baillet, DJD VII (1982), 79-80.

29.

A mennyei fények igéi (4Q504-506)

A hét egyes napjain elmondandó liturgikus imák három töredé­ kes kéziratban maradtak fenn. A paleográfia alapján a kéziratot az i. e. II. század közepére datálják. H im nuszok a szombat napjára... Adj h álát... Szüntelenül [áldjad] az Ő Szent nevét .. .a szent égbolt minden angyala. (7.4-6)

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 137-175.

30. A szombati egészen elégő áldozat dalai (4Q400-407,11Q5-6) A 4-es barlang anyagából nyolc, a 11-es barlang anyagából két kézirat maradványai, Maszadából pedig egy nagyobb töredék

79

őrzi az év első tizenhárom szombatján elénekelendő, Istent dicsőítő angyali himnuszokat. A dalokban szerepel a mennyei Templom, az isteni Trónus-szekér, és a mennyei szertartások különböző alakjai is megjelennek. A himnuszok Ezékiel köny­ vének 1., 10. és 40-48. fejezetei hatása alatt íródtak; 4Q405 20 a M erkaba-miszticizmus kora posztbiblikus megjelenéséről ta­ núskodik. A dalok összeállítása valószínűleg az i. e. I. század­ ban történt meg. Az istenek [csodatetteinek] nevében, a hat uralkodó Herceg az Ő csodatetteinek hét szavával megáldja mindazokat, akikben bölcsesség lakozik. Hét csodás szóval áldja meg az útjaikban tökéleteseket, hogy [örök|ké jelen legyenek. (4Q403 1.21-22) Előzetes szövegkiadását lásd C. Newsom, Songs of the Sabbath Sacrifice, Atlanta 1985.

31. Liturgikus ima (lQ 34bis) Az igen nagy mértékben megrongálódott szöveg valószínűleg a közösség Megújulásának szertartásrendjét őrzi. De Te megújítottad számukra Szövetségedet, amely egy dicső látomásra és a Te Szent [Lelkednek] igéire, Kezed tetteire és Jobb Kezed írására (épült), hogy a dicsőség forrását és az örökkévalóság felé vezető lépcsőfokokat megismerhessék. (2.6-7)

Editio princeps: J. T. Milik, D/DI (1955), 152-155. 32

32.

Liturgikus írás (4Q392)

A Hálaadó zsoltárokat idéző liturgikus szöveg mintha a terem­ téstörténetet beszélné el.

80

Ó teremtette a sötétséget és a fényt Őbenne, és a legtökélete­ sebb fény az Ó lakóhelyén van, és a borús sötétség megszűnik Előtte. A fényt és sötétséget nem a saját kedvéért választotta ketté; hanem az ember fiai kedvéért tett köztük különbséget: nappal világosság van a nap jóvoltából, éjjel pedig a hold és a csillagok (jóvoltából). (4-7) Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et ah, A Preliminary Edition ofthe Unpublished D SS II, Washington 1992,38-39. 33.

Imák ünnepekre (4Q507-509)

Ez a súlyosan megrongálódott kézirat az Engesztelés napján, az Első termés napján stb. elmondandó imákat őriz. A szöveget az i. sz. I. századra datálják.

Ima az Engesztelés napján. Emlékezz meg, Ó Uram, a kegyelem ünnepéről és a visszatérés idejéről (?)... Te jelölted ki ezt számunkra, hogy a böjtök ünnepe és örök érvényű előírás legyen... (4Q508, 2. frg.)

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 175-215.

34. Napi imádságok (4Q503) Papiruszra írt liturgikus művek gyűjteménye, amelyben a hónap minden egyes napjára előírt esti és reggeli áldások szerepelnek. A hónap hatodik napjának estéjén mondjanak áldást. Válasz­ képpen ezt [mondják]: Áld [ott legyen[ Izráel [Istene]. (111.16-17)

Editio princeps: M. Baillet, D/D VII (1982), 105-136.

35.

Áldások (i) (lQSb = lQ28b)

Ez a liturgikus áldásokból álló gyűjtemény A közösség szabály­ zatához csatolt második kiegészítésként (az első kiegészítés a

81

Messiási szabályzat, lásd 61-62. o.) m aradt fenn. Az áldásokat az Oktatónak kellett elmondania. Elsőként a közösség vala­ mennyi tagját, majd a Főpapot (esetleg a Papi Messiást), majd a cádokita papokat, végül pedig a közösség hercegét (Izráel Mes­ siását?) kellett megáldania. A kéziratot kb. i. e. 100-ra datál­ hatjuk. Az áldás szavai. Az Oktató megáldja Cádok fiait, a papokat, akiket Isten azért választott ki, hogy örökre megerősítsék Szövetségét, és Népe körében az O előírásait kutassák, s hogy az O rendelése alapján tanítsák ő k e t... Áldjon meg benneteket az Úr szent hajlékából; a szentek gyülekezetében mint drágaköveket helyezzen el benneteket. (III.22-6)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD I (1955), 118-129.

36.

Áldások (ii) (4Q286)

4QBerakhota (4Q286) folyamatos szövege A közösség szabály­ zatának II. és a Háborús szabályzat XIII. hasábjának szövegével párhuzamos. 4Q286 1 hangvétele A szombati egészen elégő áldozat dalaira (4Q400-407) emlékeztetnek. 4QBerakhot való­ színűleg a Szövetség megújításának A közösség szabályzatában leírt (1QS II, 3-17) szertartásrendjének önálló változata.

1. töredék II Fényességednek trónusa és Dicsőségednek zsámolya a Te helyednek magasságában és szent Lépéseiden. És szent sze­ kereid, kerubjaikkal és kerekeikkel, és minden seregeikkel...

2. töredék ...valam ennyien, közösségben áldják] a Te szent Nevedet. Vö. B. Nitzan, „4QBerakhot (4Q286-290): A Preliminary Report", in G. J. Brooke (ed.), New Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden 1994, 53-71.

82

37.

Liturgikus átkok (4Q280-282; 286-287)

Az első töredék szövege A közösség szabályzatának II. hasáb­ jával párhuzamos, és a Sátán egyik címe, a Melkiresa név is szerepel benne. [Légy átkozjott, Melkiresa, [bűnös természeted] minden [gondolatálban! [Adjon át téged] Isten a vérszomjas Bosszú­ állók kínzásainak! (2.2-3) A második töredék A közösség szabályzata II. hasábjának és a I láborús szabályzat XIII. hasábjának felel meg. Az átkokat az Isten részéről elhangzott áldások előzik meg. Mindezek után elátkozzák Sátánt és az ő bűnös osztályrészét. Válaszolnak majd, és így szólnak: Atkozott legyen [Sjátán és az ő ellenséges terve, és kárhozott az ő bűnös uralma! (1011,2-3) Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „Melki-sedeq et Milkiresha", JJS 29 (1972), 130-135; B. Nitzan, „4QBerakhot (4Q286-290): A Preliminary Report", in J. G. Brooke (ed.), New Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden 1994, 53-71.

38. Az isteni szolgálat rendje (4Q334) A 4-es számú barlangban bukkantak rá egy olyan liturgikus írásmű öt töredékére is, amely sorra veszi a hónap egymást követő napjainak éjszakáira és nappalaira előírt énekeket és dicsőítő énekeket. 2. töredék [És a (hónap) nyolcadik napján éjjel: ny]olc [én]ek és negy­ v en ... dicső[ítő] i[ge, és a nappal folyam án:... ének és] tizenha[t dicsőítő ige.] [És a (hónap) kilen ced ik napján, éjjel: [nyolc ének és] negyve[nk]ét [dicsőítő ige, és nap]pal:... ének [és... dicsőítő ige]. Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary

Edition of the Unpublished DSS III (1995), 124. 83

39. G y ón ási szertartás (4Q 393) A közös gyónás töredékes maradványai az 51. zsoltár, Jeremiás és a Deuteronomium nyelvezetét juttatják eszünkbe, és az Ezránál (9:5-15), a Dánielnél (9:4-19) és A közösség szabályza­ tában (1,24-11,1) szereplő gyónási imádságokkal mutatnak ha­ sonlóságot. 1 .. . bűnös tetteinkben... nyakuk [megkérné]nyedett. Iste­ nünk, rejtsd el Arcodat [bűneinktől], és töröld el minden gonoszságunkat, és teremts bennünk új lelkületet. O, Isten.... 11.. . Te nem hagyod el népedet és Örökrészedet, és ne engedd, hogy bárki is makaccsá váljék gonosz szíve miatt. Hol is van az Erő? És vajon megmutatod Arcod fényességét annak is, aki nem tisztult meg? Előzetes szövegkiadását lásd D. Fáik, „4Q393: A Communal Confession", JJS 45 (1994), 184-207.

40. Megtisztulási liturgia (4Q512) Az i. e. I. század elejére datálható, papiruszra írt kézirat, amely a rituális tisztátalanság megszüntetéséért elmondandó imákat tartalmaz. Válaszul ezt mondja majd: Áldott vagy Te, [Izráel Istene], aki megszabadítottál engem minden bűnömtől: és megtisztítottál a tisztátalan szemérmetlenségtől...

Editio princeps: M. Baillet, DJD VII (1982), 263-256. 41

41. Az igazságosság győzelme (1Q27, 4Q299-301) Ezek a töredékek talán egy szónoklat maradványai, amelyek a jó és a rossz között dúló harc témáját boncolgatják. És ezekből a jelekből tudod majd meg, hogy ezek a dolgok közelítenek. Amikor a gonosz nemet bezárják, akkor vet véget a gonoszságnak az igazságosság, ahogyan a világosság meg­ szünteti a sötétséget. (1.5-6)

84

E ditio p rin cep s: J. T. Műik, D JD I (1955), 102-105.

Előzetes szövegkiadását lásd L. H. Schiffman, „4QMysteriesn" in Z. Zevit et al. (eds.), Solving Riddles, Winona Laké 1995, 207-260.

Bölcsességi szövegek 42. A csábító asszony (4Q184) A vétek és a hamis tanítás veszélyeit és csábításait a prostituált alakja szimbolizálja ebben a költeményben. Az írás alapján a kézirat az i. e. I. században készülhetett, de maga a költemény valószínűleg a qumráni korszak előtt íródott. A céd[aságot] egy percig sem szüntfeti bel, Pillantása ide-oda ugrik. Szemhéját incselkedve húzza fel, így bámulja az erényes férfit, akihez csatlakozni kíván, s a fontos embert, akit botlásra csábít, s az erkölcsös férfit, hogy mind-mind tévútra vezesse. (1.13-15)

Editio princeps: J. M. Allegro: DJD V (1968), 82-85.

43. Buzdítás a bölcsesség keresésére (4Q185) A tanító arra ösztönzi „népét" és „fiait", elmélkedjenek el azon, hogyan nyilvánult meg Isten hatalma Izráel története során. Könyörgök hát, figyelmezz reám, népem, O, Együgyű, jól figyelj szavamra; válj bölccsé Isten hatalma által. Emlékezz meg a csodatettekről, amelyeket Isten Egyiptomban végbevitt, és a Hám földjén megnyilvánuló csodákról. (1.13-15)

Editio princeps:}. M. Allegro, DJD V (1968), 85-87.

85

44. Á fá r ó l szó ló péld ázat (4 Q 3 0 2 a) Az erősen megrongálódott töredéken olvasható példázat való­ színűleg egy olyan hatalmas fáról szól, amely „jó" ugyan, mégis tüskéket terem. Bölcsek, töprengjetek ezen. Ha valakinek van egy jó fája, [amely felnyúlik egészen az égig), [és amelynek ágai elérnek (?) 1 az országok legvé[gé|ig, ám mégis tüskés gyümölcsöket [tejrem (?)... Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder, A Preliminary Edition of the ÜSS II, 229.

45.

Bölcsességi mű (i) (4Q413)

Két töredék egy bölcsességi szöveg egyik hasábjának első négy sorát őrzi. És ők megértik az ember viselkedését és az [ejmber fiainak tetteit. Isten, [az emberek iránti] jóságból nagyobb örökrészt adott az embernek Igazságának megismerésében, és mert O elutasít minden gonosz embert, az, aki füle és szeme után megy, az nem fog élni. Előzetes tanulmányt lásd E. Qimron, „A Work concerning Divine Providence: 4Q 413", in Z. Zevit et al. (eds.), Solving Riddles..., Winona Laké 1995,191-202.

46.

Bölcsességi mű (ii) (4Q 4Í5-418,423 , 1Q26)

Ez a valószínűleg az i. e. II. századra datálható, nagyobb jelen­ tőségű bölcsességi szöveg hat töredékes kéziratban maradt fenn. Az irat szerzősége a közösségnek tulajdonítható, a termi­

86

nológia A közösség szabályzata, a Damaszkuszi irat és a Hála­ adó zsoltárok szóhasználatával mutat rokonságot.

4Q417,1 i. töredék (= 4Q416, 2 i. frg.) Soha ne távozzék el szívedből a [tani] tás, és Isten legyen veled, teveled. Tárd ki... fejedben, mert ki jelentéktelenebb a szegény embernél. Ne légy jókedvű, ha gyászolsz, nehogy egész életedben gyötrődnöd kelljen. Figyelj a közelgő csodára, és ragadd meg a szabadítás forrásait (vagy: megteremtőit), és tudjad, ki örökli a dicsőséget, és ki az igaztalanságot. Előzetes szövegkiadást lásd B. Z Wacholder et ah, A Preliminary

Edition ofthe DSS II (1992), 44-154. 47. Bölcsességi mű (iii): Az igazság útjai (4Q420-421) A két, erősen megrongálódott töredékes kézirat az igaz ember magatartásának egyetemes érvényű leírását adja.

4Q420,1. töredék (4Q421,1 ii. frg.) II Hogy az Isten útjainak megfelelően cselekedjünk (4Q421 i, ii). ...csak miután meghallgat, azután válaszol, és nem szólal meg addig, amíg a [dolgot] meg nem érti. Türelemmel adja elő válaszát... és mondja el szavait. Az igazságot és az ítéletet keresi, s az igazság keresésének meg is lesz számára az eredménye. Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et al., A Pre­

liminary Edition ofthe Unpublished DSS II (1992), 159-162. 48. Bölcsességi mű [iv] (4Q424) A költemény arra inti az igaz embert, hogy a bölcsességet ne bízza az érdemtelenekre. 87

Ne a vakot küldd el, hogy látást vigyen a becsületesnek; és a gyenge hallásút se bízd meg azzal, hogy ítélkezzék, mert ő nem tudja az emberek közötti perlekedésre a megol­ dást. (3, 3-4. frg.) Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. W acholder et al., A Preliminary Edition ofthe Unpublished DSS II (1992), 174-176.

49. Áldjad, lelkem (4Q434) Az első soráról elnevezett költemény öt kéziratban maradt fenn (4Q434-438); a mű hasonlóságokat mutat ugyan a Hálaadó zsoltárokkal, de a közösségi irodalomra jellemző jellegzetessé­ gek hiányoznak a szövegből. Áldjad, lelkem, az Urat csodálatos tetteiért, mindörökké, áldott legyen az Ő neve, mert megmentette a szegények lelkét .(1 ,1 -2 . frg.) Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder et al., A Preliminary Edition ofthe Unpublished DSS III (1995), 310-317.

50. A Bölcs dalai (4Q510-511) Bölcsességi költemények gyűjteménye; a költeményekben a go­ nosz lelkek kiűzésének motívuma is szerepel. És én, az Oktató, Szépségének fenségét hirdetem, hogy megfélemlítsem és rettefgésjben tartsam a pusztító angyalok lelkeit, és a nemtelenek, a démonok és Lilith lelkét... (4Q 510,4-5)

Editio princeps: M. Baillet, D/D VII (1982), 215-262.

51. B old og ság ok (4Q 525) Bölcsességi költemény; legfőbb jellegzetessége az, hogy az eré­ nyekre mondott áldások után nem az erényesen élőknek járó jutalom felsorolása következik, hanem ellentétes paralelizmus jelenik meg. [Boldog]... a tiszta szívű, akinek nyelvét nem hagyja el rága­ lom. Boldogok mindazok, akik a Bölcsesség előírásaihoz ra­ gaszkodnak, és nem térnek rá a gonoszság útjaira. (3,1-2. frg.) Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Un hymne essénien an partié retrouvé et les Béatitudes", RQ 13 (1988), 59-88.

52. A két út (4Q473)

A két lélekről szóló tanításhoz (1QS 111,13—IV,25) hasonló töre­ dék. ...Ő pedig kél ti utat helyezett [eléd], az egyik a j[ó , a másik pedig a rossz]...

Editio princeps: T. Elgvin, D/D XXII, 289-294.

Bibliaértelmezés és apokrif művek A qumráni barlangokból előkerült szövegekben a bibliai kom­ mentár műfajának öt típusa őrződött meg. A legkevésbé kidolgozott exegetikai módszer az ún. „átdol­ gozott" Pentateuchus-szövegekben jelenik meg. Ehhez a cso­ porthoz sorolható még a Templom-tekercs, valamint a Héber Szentírás arámi és görög nyelvű fordításai is, amelyek a 4-es és a 7-es számú barlangokból kerültek elő. A második típus, amely­ nek jellegzetes képviselője a Genesis Apocryphon, a bibliai tör­ ténet közérthetőbb és színesebb előadására törekszik. A 4-es számú barlangban megtalált Genesis-kommentár (4Q252) a Vízözön kronológiáját igazítja hasonló módszer alkalmazásával a qumráni közösség naptárrendszeréhez. A harmadik módszer

89

jellemzője, hogy itt a bibliai exegézis a bibliai szövegtől eltávo­ lodva új történetet alkot. Több más szöveg m ellett a Vízözönnel kapcsolatos Figyelmeztetés (4Q370, 185) is ebbe a kategóriába tartozik. A negyedik bibliaértelmezési m ódszer a prófétai szö­ vegeket a közösség múltjára, jelenére és jövőjére vonatkoztatja. A szerző a bibliai szöveget általában versről versre magyarázza (vö. Habakkuk-kommentár, lQ H ab), de vannak olyan kom ­ mentárok is (pl. Midrás az utolsó napokról - 4Q174), ahol a szerző a Szentírás különböző részeiből vett szövegrészek egye­ sítésével építi fel értekezését. Az ötödik kategóriába a Bibliát modelljüknek tekintő önálló alkotások: Jubileumok könyve (4Q216-228); illetve a Bibliával együtt használt írásművek: para-Dániel-töredékek (4Q243-245), Noénak (1Q19 stb.), Lévinek (4Q 213-214,537-541), Mózesnek (4Q 374-377,390) stb. tulajdonított művek tartoznak. Tóbit könyvének arámi és héber nyelvű kéziratait (4Q196-200) is ebbe a kategóriába sorolhatjuk.

53.

Arámi bibliafordítások (targumok)

A 11-es számú barlangban találták meg azt a kisebb tekercset, amely szinte hiánytalanul őrzi Jób könyvének utolsó hét fejezetét. Ezt a szöveget, valamint a Leviticus könyvének a 4-es számú barlangból származó kisebb töredékeit (4Q156) és egy másik Jóbkéziratot (4Q157) tekinthetjük a Héber Biblia legrégebbi arámi szövegtanúinak. A Jób-fordítás gyakorta eltér a Héber Biblia szö­ vegétől, az azonban egyelőre még tisztázatlan, hogy az eltérések a verses műfaj fordítása közben adódó nehézségekből származnak, vagy pedig abból, hogy már az arámi fordításhoz felhasznált héber szöveg sem volt azonos a Szentírás hagyományos szövegével.

Jób 40:12 (héber) Láss meg minden gőgöst, és igázd le, tipord el a bűnösöket, ahol csak vannak!

llQarJob És szétzúzol majd minden gőgös lelket, és lealázod a bűnösöket.

Editio princeps (11Q10): J. P. M. van dér Ploeg et al., Le Targum de Job de la grotte XI de Qumrdn, Leiden 1971. A Leviticus- és a Jób-targumokhoz (4Q 156,157) lásd J. T. Milik, D)D VI, 85-91. 90

54. Görög bibliafordítások és más görög szövegek A 4-es és a 7-es számú barlangokban talált görög szövegek száma feltűnően kevés. Azok a szövegek, amelyeket sikerült azonosítani, minden kétséget kizáróan a Biblia, és legfőképpen a Pentateuchus görög fordításai. A 4-es barlangból két Leviticustekercs (4Q119, 120), egy Numeri-tekercs (4Q121) és egy Deuteronomium-tekercs (4Q122) került elő, amelyek mindegyike az i. e. II. vagy I. századra datálható. Valamennyi szöveg, kisebb eltérésekkel, a Septuaginta hagyományosan elfogadott szövegét képviseli. A 4-es számú barlangból előkerült további két görög nyelvű töredék nagyjából az ezredfordulóra datálható. 4Q126 nem azonosítható, 4Q127 pedig valószínűleg egy Exodus-parafrázis. Az azonosítást követően világossá vált, hogy a 7-es számú barlang­ ból előkerült tizenkilenc aprócska töredék közül kettő az Exodus szövegét (7Q1) és a Jeremiás-levelet (7Q2) őrzi. Mindkettő i. e. 100 körül íródhatott. A barlangból előkerült töredék, a szerkesztők nyilatkozata szerint, azonosíthatatlan. Egy marginális álláspont szerint a töredékeken az Újszövetség szövege olvasható, ezt azon­ ban valamennyi ismert szakértő elutasítja.

Editio princeps (4Q és 7Q): P. W. Skehan and E. Ulrich, DJD IX, Oxford 1992,161-197, 219-242; M. Baillet et ah, DJD III, Oxford 1962, 142-146. Az újszövetségi szövegazonosítás legutóbbi cá­ folatát lásd E. Puech, „Des fragments grecs de la grotte 7 et le Nouveau Testam ent?", RB 102 (1996), 570-584.

55. Pentateuchus-átdolgozás (4Q158,4Q364-367) Az öt, rossz állapotban fennmaradt kézirat a Pentateuchus át­ dolgozott, interpretatív anyaggal kiegészített változatát képvi­ seli. A paleográfia tanúsága szerint mind az öt kézirat az i. e. I. századból származik.

4Q158,1-2. töredék [Az Úr pedig így szólt] Áronhoz: Indulj, [hogy a pusztában Mózessel] találkozzál. Elindult tehát Áron, és meg is találta Mózest az Istenhegyénél, és megcsókolta őt. És Mózes elmond­ ta Áronnak] az Úr szavait, amelyeket az Úr neki m[ondott], és a

91

[jeleket, amelyekről azt parancsolta, hogy neki kell azokat bemutatnia. Es] az Úr [szólt] hozzám, és azt mondta, amikor

kihozod [Izrael népét]... hogy rabszolgák legyenek, és íme ez [négy­ száz] és harminc [év]... Editioprinceps:]. M. Allegro in D/D V, 1-6; és E. Tov and S. White in D/D XIII, 187-351.

56.

Genesis Apocryphon (lQapGen)

A kibontást megelőzően Lámek-tekercsnek nevezett kézirat a Genesis-történetek arámi nyelvű parafrázisát tartalmazza. A dokumentum eleje és vége erősen megrongálódott, így a kéz­ iratból jelentős szövegrészek hiányoznak. A kézírás alapján magát a tekercset az i. e. I. század első felére, a szöveg összeál­ lítását pedig az i. e. I. század elejére vagy az i. e. II. századra datálhatjuk. Irodalmi műfaj szempontjából a szöveg újraírt Bib­ liának tekinthető, azaz a bibliai szöveget kiegészítő történetek és értelmezések teszik színesebbé. A szöveg első szakasza (II. col.) Noé csodálatos születésének körülményeiről számol be. Noé atyja, Lámek azzal gyanúsítja feleségét, Batenost, hogy egy angyallal hált együtt, s a gyermek nem tőle, hanem az angyaltól származik. Batenos ugyan tagadja mindezt, Lámek mégis megkéri atyját, Metuselaht, hogy menjen el Lámek nagyatyjához, Henochhoz, aki a Paradicsomban lakik, hogy megtudja tőle az igazat. Szívem akkor erősen felindult énbennem, és amikor a felesé­ gem, Batenos látta, hogy arckifejezésem m egváltozik... És legyőzte mérgét, és e szavakat mondta nekem: „Ó uram, ó [fivérem, emlékezzél I gyönyörömre! Esküszöm neked a Nagy Szentre, az egek Királyára... hogy a te magvad ez, tőled fogantam ... és nem egy idegentől, és nem egy Őrzőtől, és nem az egy Ég fiától. (11.11-16) Ezután több erősen megrongálódott hasáb (III—VIII.) Noé életé­ nek egyes epizódjairól, valamint a tekercs fő témáját alkotó Abrahám-történet kezdeti eseményeiről számol be. Az Ábra­ hámról szóló rész Genesis 12:8-15:4-nek felel meg: az ősatyának

92

kánaánbeli tartózkodása, majd utazása Egyiptomba. Az út so­ rán Sárát a fáraó udvarába viteti. Isten járványos betegséggel sújt le az egyiptomi uralkodóra, amelyből nem gyógyulhat fel mindaddig, amíg biztonságban vissza nem szolgáltatja Sárát Ábrahámnak (XIX-XX. col.). Amikor Harkenos (egyiptomi főúr) végighallgatta Lót szava­ it, a királyhoz ment, és így szólt: Mindazoknak a csapásoknak és megpróbáltatásoknak, amelyek uramat, a királyt sújtják, Ábrám felesége, Sára az oka. Hadd térjen vissza Sára az ő férjéhez, Ábrámhoz, és akkor elmúlik tőled ez a csapás és ez a mérgező lélek." (20.24-26) A szöveg tanúsága szerint Ábrahám, miután kiment Egyiptom­ ból, Bételben áldozatot m utatott be Istennek, és hegy tetején állva megláthatta a földet, amely egykor leszármazottaié lesz. Ekkor Isten megparancsolja neki, hogy a birtokbavétel jeleként járja körül a földterületet, annak határai mentén. Az Ábrahám­ nak megígért föld része a Közel-Kelet, a Földközi-tengertől az Eufráteszig és a Törökország déli részén fekvő Taurusz-Amanusz-hegységtől a Perzsa-öbölig és az Arab-félszigetig. Utazása befejeztével Ábrahám Hebronban telepszik le, és egészen az öt mezopotámiai király támadásának idejéig ott él; a beszámoló itt Genesis 14-et követi. A szöveg azzal ér véget, hogy az ősatya amiatt kesereg, hogy gyermektelen lévén, óriási vagyonát egyik szolgája örökli majd. Isten azonban ígéretet tesz arra, hogy Ábrahámnak utódja fog születni (XXI-XXII. col.).

Editio princeps: N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon, Jerusalem 1956, vö. J. C. Greenfield et al., „The Genesis Apocryphon Col. X II", Abr-Nahrain, Suppl. 3 (1992), 70-77; M. Morgenstern et al., „The Hitherto Unpublished Columns of the Genesis Apocryphon", Abr-Nahrain 33 (1995), 30-52.

57.

Genesis-kommentár (4Q252,253-254)

A szaggatott elbeszélésekből álló Genesis-parafrázis két töredé­ ke a közösség saját bibliai exegézisét tükrözi. Az első töredék arra tesz kísérletet, hogy a Vízözön kronológiáját a közösség 93

által használt szoláris naptárrendszerhez igazítsa. Ezenkívül Ábrahám alakjával is foglalkozik. A második töredék csak a Júdára m ondott áldást (Gén 49:10) tartalmazza, korlátozza a királyi trón legális várományosainak körét: a trónra csak Dávid valódi leszármazottai kerülhetnek, törvénytelennek nyilvánít­ va ezzel a Hasm oneus-uralkodók királyságát. És a Vízözön vizei Noé élete hatszázadik évének második hónapjában - a hét első napján - a (hónap) tizenhetedik napján jöttek le a földre. Azon a napon feltörtek a nagy mélység forrásai, és megnyíltak az égbolt ablakai. Negyven nap és negyven éjszaka zúdult le az eső a földre - egészen a harmadik hónap huszonhatodik napjáig, (amely) a hét ötödik napja (volt). (1.3-7. frg.) Mindaddig, amíg Izráel uralkodik, a trónon mindig Dávid leszármazottja ül. Mert az uralkodó jogara a Királyság Szö­ vetsége, és [Izráel] törzsei alkotják a hadosztályokat, egészen addig, amíg el nem jön az Igazság Messiása, a Dávid Ága. (2.1-4. frg.)

Editio princeps: G. Brooke, D/D XXII (1996), 185-236.

58. Genesis- és Exodus-parafrázisok (4Q422) A kilenc, Hasmoneus-betűtípussal írt töredék a Genesis 1-4., 6-9. fejezeteinek parafrázisait és az Exodus nyitó fejezeteit tar­ talmazza.

III... Ő azonban megkeményítette a bűn[re] a (fáraó) szívét, hogy Izráel népe emlékezzék az örök nem zedékeken] át. Vizeiket pedig vérré változtatta. Békák lepték el egész orszá­ gukat, és tetvek területeiket, szúnyogok (hemzsegtek) háza­ ikban, és lecsaptak m inden... P estissel] pusztította el nyájai­ kat, állataikra pedig dög[vész] sújtott le.

Editio princeps: T. Elgvin and E. Tov, D/D XIII, 417-441.

94

59. Ju bileu m ok kön y v e (4Q 220, 2 2 5 -2 2 8 ) E pszeudepigráf irat etióp nyelvű teljes szövegét és részleges görög, latin és szír nyelvű fordításait már korábban is ismertük; eredeti héber szövege csak kisebb kézirattöredékek formájában került elő a qumráni barlangokból. Három héber kézirat marad­ ványai (4Q 225-227) a Jubileumok könyvéhez igen hasonló szö­ veget vagy az eredeti héber szövegtől eltérő változatot őriznek. A paleográfia alapján 4Q225 az i. e. I. évszázad végére és az i. sz. I. század elejére; 4Q226 az i. e. 1. század második felére; 4Q227 pedig ugyanennek az évszázadnak utolsó évtizedeire datálha­ tó. A szerző a Genesis-elbeszéléstől eltérő részletek közlésével írja le Izsák feláldozását, és az itt olvasható beszámoló több helyen is párhuzamos az Akédának vagy másképpen Izsák megkötözésének más posztbiblikus ábrázolásaival. A szöveg­ ben olyan motívumok szerepelnek, amelyek csak a palesztinai Targumokból és a Rabbi Eliézernek tulajdonított midrásból (Pirké de Rabbi Eliézer) ismeretesek. 4Q225 olyan (a keresztény­ ség előtti) legkorábbi forrás, amely a későbbi rabbinikus hagyo­ mányt tükrözi, amely szerint Izsák önként vállalkozott arra, hogy feláldozza életét. Az Újszövetség szerzői feltehetőleg ezt a motívumot használták fel a Jézus haláláról szóló tanítás meg­ fogalmazásában. Vö. G. Vermes, Scripture and Tradition in Judaism , Brill 1961,193-227. Vö. még G. Vermes, „New Light on the Akedah from 2Q 225", JJS 47 (1996), 140-146.

4Q220 [És ne járjatok] bálványok u[tán] és... után, és ne [fogyassza­ tok] sem a vadállatok, sem a háziállatok, sem [a repülő] madarak [v]éréből... És ha a békeáldozatot egészen elégő áldozat formájában [mutatjátok be], (Istennek) tetszőén mu­ tassátok azt be. És vérét hintsétek az oltárra. És az általatok bemutatott egészen elégő áldozat húsát az oltfáron] áldozzá­ tok fel, az ételáldozat [o]l[aj]jal összekevert lisztjével együtt.

4Q225 (4Q226) I... Ezek [után] pedig fia született [Ábrahá]mnak, akit Izsák­ nak nevezett. És Masztéma herceg Is[ten elé] járult, és Izsák miatt bevádolta Ábrahámot. [I]sten pedig így szólt [Ábra]hám[hoz]: „Vedd a fiadat, [egyetlen] (fiadat), Izsákot, [akit

95

szeretsz], és áldozd fel őt egészen elégő áldozatként azoknak a hegyeknek... egyikén, [amelyet kijelölök] neked/' Ő pedig felke[lt], és a kutaktól a [Mória-he]gyhez m ent.... És Áb[rahám] felemelte a II [szelmeit, [és íme] tűz volt ott. És [a fát] Izsáknak, fiának hátára helyezte, és együtt mentek.] És Izsák így szólt Ábrahámhoz, [atyjához, „íme, itt a tűz és a fa, de hol van az áldozati bárány] az egészen elégő áldozathoz?" És Ábrahám azt mondta [Izsáknak, a fiának: „Isten majd előteremti a bárányt] magának." Izsák így szólt atyjához: „K[öss meg engem jó l"...

Editioprinceps (4Q216-228): J. C. VanderKam and J. T. Milik, DJD XIII, 1-185.

60. Enós és Henoch imája (4Q369) Tíz olyan, herodiánus betűtípussal íródott töredék maradt fenn, amelyek Enós és Henoch személyéhez kapcsolódnak. A Genesis beszámolója szerint Enós volt az első ember, aki az Úr nevét kiejtette.

1. töredék I . .. csodatetteidről, mert a régiségtől fogva az örök parancso­ latok útján te rendelted el számukra az O ítéletét, egészen a meghatározott ítélet koráig, vacat [Kenan a negyedik nemzedékből származott, és Mehalalél,] az ő [fia] az ötödik nemzedék volt... [és Járed a z ő fia. És Járed fia a hatodik nemzedék volt, és] az ő fia [Henoch]. Henoch a heted[ik] nemzedék v olt...]

Editio princeps: H. Attridge and J. Strugnell, DJD XIII (1994), 353-362.

61. Henoch könyve (4Q201-202,204-212) és az Óriások könyve (1Q23-24,4Q203 , 5 3 0 - 5 3 3 , 6Q8) Henoch könyvének eredeti arámi nyelvű szövege több qumráni barlangból is előkerült. Az iratnak korábban etióp nyelvű teljes és részben fennmaradt görög nyelvű változata már ismert volt. A 4-es számú barlangból hét, az etióp változatnak megfelelő

96

töredék és a Henoch könyvéhez kapcsolódó, annak VI. fejezetén alapuló Óriások könyvének négy töredéke került elő. A paleo­ gráfiai vizsgálatok tanúsága szerint valamennyi töredék a ke­ reszténység előtti utolsó két évszázadra datálható. Az asztroló­ giai szakasz a qumráni iratokban jóval kidolgozottabb, mint az etióp Henoch alapjául szolgáló szöveg ugyanezen része lehe­ tett. Az Ember fia-gondolatot tartalmazó Parabolák könyve azonban teljes mértékben hiányzik a qumráni könyvtárból. A legtöbb töredék rendkívül apró. Az Óriások könyve az etióp I Ienoch-könyvben nem szerepel ugyan, de ismert volt a manicheus és talmudi hagyományban, valamint a középkori zsidó irodalomban is.

4Q2011 (lHen VI,7-VII,1) III... És ezek [az ő vezéreiknek nevei. Semihaza, ak[i a ve­ zetőjük volt, és Aratakojf, az ő helyettese; Ramtafél, a harmadikj (embere); Kokabe[l, a negyedik;... el, az ötö[dik]; Ramaé[l, a hatodik;! Dániel, a hete[dik; Zikiél, a nyolcajdik; Barakél, a kilencedik]; Azaél, a tizedik; [Hermoni, a tizenegyejdik; Mataréi, a tizenkette[dikj; Ananél, a tizenharmadik; Stavél, a tizen[neg]yedik; Samsié[l, a tizenjötödik; Száriéi, a tizen[ha]todik; Tummiél, a tizen [hetedik |; Túriéi, a tizennyol­ cadik; Jomiél, a tizenkilencedik]; [Yehadiél, a huszadik. |Ezek a tízek vezéreinek vezérei. Ók [és parancsnokaik feleségeket [vettek maguknak] azok közül, akiket kiválasztottak, és [be­ mentek hozzájuk, és beszennyezték magukat általuk, és meg­ tanították nekik [a varázslást]... Ők pedig teherbe estek tőlük, és [óriáso]kat szültek...

Óriások könyve (4Q530) ...[A zután az óriások...] megrettentek, [és] el[h]ívták Mahavait, és ő eljött ho[zzá]juk. És az óriások meg[kérték őt], és elküldték Henochhoz, [az írásmagyará]zó [írnokhoz, és azt mondták neki, M enj... hallgasd meg szavát, és mondd meg neki, hogy m agyarázza el neked és] fejt[se] meg az álm okat... Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, The Áramaié Books of

Enoch ofQumran Cave 4, Oxford 1976.

97

62.

Noé könyve (1Q19,4Q534-536, 6Q 8,19)

Több, az 1-es, a 4-es és a 6-os számú barlangban talált töre­ dékegyüttes a Jubileum ok könyvében is említett Noé könyvé­ nek maradványa. 1Q19 az elbeszélés héber nyelvű, 6Q8 és 19 pedig az arámi nyelvű változatát őrzi. 1Q19, 6Q8 és lQ apG en, valamint 4Q534 is Noé születésének csodálatos körülményeit beszéli el.

1Q19, 3. töredék ...atyjáfhoz]. És amikor Lámek (Noé atyja) látta a... [a gyermektőll úgy [ragyogtak! az épület helyiségei, mint a nap sugarai..., hogy elijesszék a ...

4Q534 I ... És akkor megszerzi majd a bölcsességet, és megtanulja az ért[elm et,J...és látomást lát, és térdelve hozzá jön. És atyjával és őseivel... élet és öregkor. Okosság és megértés lesz vele, és tudni fogja az emberi titkokat. Bölcsessége minden néphez elér, és ismerni fogja minden élő titkát. És ellene szőtt terveik megsemmisülnek, és nagy lesz az uralma minden élő felett. Tervei [valóra válnak!, mert ő az Isten Választottja. 4Q534 előzetes szövegkiadását lásd J. Starcky, „Un texte messianique aram áen", Memóriái du Cinquantenaire 1914-1964, Paris 1964, 51-66; 4Q536 előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die aramaischen Texte vöm Tótén Meer. Erganzungsband, Göttingen 1994,126-127.

63.

Mikháél arkangyal szavai (4Q529, 6Q23)

Rossz állapotban fennmaradt arámi nyelvű töredék, amelyben Mikháél mondanivalója általában az angyalokhoz, egy látomá­ sának leírása pedig személyesen Gábriél arkangyalhoz szól. Mivel a szöveg utalást tesz Noé fiaira, Sémre és Hámra, vala­ mint egy gonosz város építésére is, nagy a valószínűsége annak, hogy a beszélő témája Bábel tornyának építése lehetett.

98

I A könyvnek azon szavai, amelyeket Mikháél az angyalokhoz intézett... Azt mondta: tűzsávok voltak ott, [és] kilenc hegyet [láttam]: kettőt kele[ten, kettőt nyugaton, és kettőt északon, és kettőt dé]len. Gábriel angyalt pillantottam meg ott... Előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die aramaischen Texte vöm Töten Meer. Erganzungsband, Göttingen 1994,127-128.

64. Az Exodusról és Kánaán meghódításáról szóló prédikáció (4Q374) Egy paleográfiai alapon az i. e. I. század utolsó harmadára datálható irat maradványainak egyike az Egyiptomból való kivonulással és Kánaán elfoglalásával foglalkozik. Az elbeszélő talán Józsué lehetett. 2. töredék I I... És a népek felkeltek haraggal... az ő cselekedeteik és a ... cselekedeteinek tisztátalansága m iatt... és nem volt [szám ukjra és utódaik számára maradék, senki, aki megmenekült volna... És kiválasztottjait ültetvénnyé tette számu[nk]ra azon a földön, amely minden országok között a legkívánato­ sabb... Őt pedig úgy helyezte a hatalmasok fölé, mint egy istent, és a fáraó rettegett tőle... elolvadtak, és szívük megre­ megett, és zsigereik szétroncsolódtak.

Editio princeps: C. Newsom, DJD XIX, 99-110.

65.

A

Genesis és az Exodus történetein alapuló elbeszélés (4Q462-464)

A paleográfiai szempontból az i. e. I. század közepére datálható 4Q462 történeti elbeszélést őriz, mely szerint a sorozatos elnyo­ matást követően Isten megemlékezik Jeruzsálemről.

4Q462 ...É s íme, a királyság korszakában másodszor is ki lettek szolgáltatva Egyiptomnak, és oltalom alá kerültek... [és]

99

Philisztea és Egyiptom lak[ossága] zsákmány és rom lesz. És felállítja... arcának haragja fényességgé változik, és be­ szennyezett ru h ái... És megemlékezik Jeruzsálem ről...

Editio princeps: M. S. Smith, DJD XIX (1995), 195-209.

66.

Vízözön-apokrifon (4Q370)

A Genesis 6-9. elbeszélésén alapuló töredékes szöveg Noé tör­ ténetének újraírt változatát tartalmazza; olykor az erkölcsi inte­ lem hangján szól. „Mindazok, akik akaratom szerint cselekszenek, egyenek és lakjanak jól", mondja fáz Ú]r. „És áldják [Szent] Nev[emetj. íme, ők azonban azt cselekedték, ami az én szememben go­ noszság", mondta az Úr. (2.2-3)

Editio princeps: C. A. Newsom, DJD XIX (1995), 85-97.

67. A Teremtés korszakai (4Q180) Ez a rossz állapotban megőrződött kézirat a bukott angyalok (Gén 6:1-4) kapcsolatos mítoszára utal. Az értelmezés pedig Azazélra és azokra az angyalokra vonat­ kozik, akik az emberek [leányaihoz szálltak le]; azok pedig óriásfiakat szültek nekik. (1.7-8)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 77-79.

68. Lévi testamentuma (i) (4Q213-214 , 1Q2Í) Lévi testamentumának több kisebb arámi nyelvű töredéke kö­ zül 4Q213a Lévi imájának egy részét tartalmazza. Mivel ugyan­ ennek az iratnak a legnagyobb része egy Athosz-hegyi kézirat­ ban görög nyelven fennmaradt, így az ima szinte teljes szövegét rekonstruálni tudjuk.

100

4Q213a I Azután az égbolt felé emeltem [szememet és arcomat, és kinyitottam számat, és szóltam. És kinyújtottam] kezem ujjait és kézfejem et... a szentek felé az igazságért, és imádkoztam, és így szóltam, Uram, [Te minden szívet ismersz], és egyedül T[e] ismered [a szív] minden gondolatát. [És fiaim most velem vannak. Add nekem] az igazság minden ösvényét, és tartsd távol [tőlem, O Uram, a gonosz lelket és a ro[ssz hajlamot] és a paráználkodást, és utasítsd el [előlem a gőgösséget]... Előzetes szövegkiadását (4Q213a) lásd M. E. Stone and J. C. Greenfield, „The Prayer of Levi", JBL 112 (1993), 247-266.

69. Lévi testamentuma (ii) (4Q537-541) Lévi a főszereplője ennek az i. e. II. század végére datált arámi nyelven íródott szövegnek, de maga a testamentum valószínű­ leg atyjára, Jákobra vonatkozik. Az iratban emlegetett eszkatologikus pap a kor gonosz embereivel kerül összeütközésbe. Vezekel majd nemzedéke fiainak minden bűnéért, és [néjpének fiaihoz szól küldetése. Szava olyan, mint a mennynek szava, tanítása pedig Istennek tetsző. (9 I 2-34. frg.) Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Fragments d'un apocryphe de Levi", Madrid Qumran Congress II (1992), 449-501.

70.

Naftali testamentuma (4Q215)

A Naftali héber nyelvű testamentumát tartalmazó töredékek tartalma egybecseng ugyan a görög nyelvű testamentummal, ám azzal nem azonos. És fogant és megszülte anyámat, Bilhát, és Hanna azért ne­ vezte Bilhának, mert ahogy megszületett, azonnal szopni kívánt. (1.4-5. frg.)

Editio princeps: M. E. Stone, D/D XXII (1996), 73-82. 101

71. Jó zsef-ap o krifo n (4 Q 3 7 1 -3 7 2 )

Ez a héber nyelven íródott, szamaritánusellenes vitairat József pátriárka történetét meséli el. És mindezek miatt József ism[eretlenl országokba, ismeretlen nép (fiai) közé vettetett, és (gyermekei) szétszóródtak az egész világon. Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, „4Q372: A Text about Joseph", RQ 14 (1989-90), 348-376.

72.

Qahat testamentuma (4Q542)

A Második Templom korszakának irodalmára jellemző „halá­ los ágy"-m űfajhoz tartozik ez A tizenkét pátriárka testamentu­ maihoz hasonló, arámi nyelvű, papi beállítottságú irat. A paleo­ gráfia tanúsága szerint az i. e. II. századra datálható, a ,4C-vizsgálat viszont az i. e. IV. vagy III. századra teszi keletkezését. Fogadd meg tehát atyádnak, Jákobnak szavát, és tedd magadé­ vá Ábrahám törvényeit, Lévi igaz voltát és az én igaz voltomat. Légy szent, és tartózkodj a közösség paráználkodásaitól. Előzetes szövegkiadását lásd E. Puech, „Le Testament de Q ahat", RQ (1991-92), 23-54.

73.

Amram testamentuma (4Q543-548)

Öt nem teljes kéziratban maradt fenn az az arámi irat, amely Amramnak, Mózes atyjának a halálos ágyán gyermekeihez in­ tézett intelmeit tartalmazza. A kontextus az Exodus-történet. Amram elbeszéli álmát: álmában m egpillantja Melkiresát (azaz Beliált vagy a Sátánt, lásd 83. o.), és megszólítja a Világosság fiainak vezérét (valószínűleg Melkicedeqet, lásd 118. o.). Másold le Amram, Qahat fia (aki Lévi fia) látomásának sza­ vait, mifndazt], amit elmondott és m egosztott fiaival halálá-

102

nak napján, ami életének százharminchetedik évében követ­ kezett be, ami az ő halál[á]nak éve volt, Izráel egyiptomi fogságának százötvenkettedik évében. (4Q 545,1-4) Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „4Q visions d' Am ram ", KB 79 (1972), 77-97.

74. Mózes szavai (1Q22) A Deuteronomium által inspirált elbeszélés Mózes búcsúbeszé­ dének formájában íródott. Jellemzője, hogy erőteljes hangsúlyt helyez arra, hogy a léviták és a papok a Törvény tanításának kiválasztottjai. A [negyvenedik] évben azután, hogy Izráel gyermekei kijöt­ tek Egyiptom [földjéről], a tizenegyedik hónapban, a hónap első napján [Isten így szólt] Mózeshez, mondván: „[Gyűjtsétek egybe] az egész gyülekezetét, és menjetek fel a [Nebohegyre], és álljatok meg [ott], te és Eleázár, Áron fia. Értelfmezzétek] a léviták család [főinek] és a [papoknak] és nyilatkoztassátok ki Izráel fiainak a Törvény szavait, amelye­ ket én a Sínai-hegyen kihirdettem [nektek], (1.1-4)

Editio princeps: J. T. Milik, D/D I (1955), 91-97.

75.

Mózes-apokrifon (4Q373,2Q22)

A 4-es számú barlangból származó, 2Q22-t részben fedő három kisebb töredék egy történeti elbeszélést tartalmaz, amely emlí­ tést tesz Ogról, Básán királyáról. S. Talmonthe véleménye sze­ rint a töredékekben Mózes Og fölött aratott győzelméről van szó. Ezzel kapcsolatban a targumok, a Midrás és a Talmud is gazdag hagyományanyagot őriz.

4Q373 1-2 (2Q22) ...Ö sszes szolgái, O g ... m agassága... és fél könyök volt, és a [szélessége] két [könyök]... dárdája, mint a cédrus... és a pajzsa, mint a torony. És a fürge lábúak... ő, aki hét stadi­

103

onnyira távolította el őket. [Én] nem álltam ... és én nem változtam. Az Úr, a mi Istenünk törte meg őt. Előzetes szövegkiadását lásd E. Schuller, „A Preliminary Study of 4Q 373", Madrid Qumran Congress II (1992), 515-530.

76. Mózes-apokrifon [A -B] (4Q375-376) A Mózes szavaihoz közel álló irat azt határolja körül, milyen bánásmódban kell részesíteni a hamis prófétasággal gyanúsít­ ható személyt. És azt a prófétát, aki szólásra emelkedik közöttetek és az [elpártolásról beszél, hogy elford ítson benneteket Istenetek­ től, meg kell ölni. (1.4-5. frg.)

Editio princeps: J. Strugnell, D/D XIX (1995), 111-136.

77. M ózes-apokrifon [C] (4Q377) Az apokrif elbeszélésben egy Eliáb nevű vén átkot szór a zsi­ dókra, amiért azok nem tartották be a Törvényt, mialatt Mózes Istennél volt a hegyen. II... És Eliáb (?) pedig válaszolt, és ezt mondta: Figyelj, ó, az Úrnak gyülekezete, és hallgass reám, gyülekezet!... minden Szalvára] és ítéletére. Atkozott az, aki nem csatlakozik, aki nem tartja be és nem gyakorolja] az Ú[r] parancsolatait, amelyeket Mózesnek, Felkentjének szája (által) nyilatkozta­ tott ki; és kövesd az Urat, atyáink Istenét, aki parancsait a Sínai-hegyről küldte nekünk. Előzetes szövegkiadást lásd B. Z. Wacholder et al., A Preliminary

Edition ofthe DSS III, 164-166.

104

78. A S zen tföld m eg h ód ításá n a k terve (4 Q 5 2 2 ,5 Q 9 ) A két, erősen megrongálódott hasáb által őrzött elbeszélő szö­ veg a Szentföld jövendőbeli meghódításáról számol be. A szö­ veg a Józsuét említő 5Q9-cel rokon. 4Q522 első hasábja helyne­ veket tartalmaz, amelyek közül több józsué könyvében (15-21. fejezetek; pl. Beér-Seva, Bealóth, Keilah, Adullam stb.) és a Bírák könyvében (I. fejezet; Askelon, Kidron) is szerepel. A II. hasáb Sionnak Dávid általi elfoglalását és a Templom megépítését vetíti előre. II... ím e ugyanis fia születik Isainak, Perez fiának, aki Júfda] fia v olt... [O veszi be m ajdj Sión szikláját, és onnan veszi birtokba az am oritákat... hogy házat építsen az Úrnak, Izráel Istenének. Aranyat és ezü stöt... cédrust és ciprusokat hofzat] majd Libanonfról], hogy megépítse azt. Előzetes szövegkiadását lásd, R. Eisenman et al., The DSS Uncovered, 1992, 89-92.

79.

Pszeudo-Mózes [E] (4Q390)

Mózeshez intézett, Izráel jövőjét kinyilatkoztató, apokrif isteni szózat. A herodiánus írással (i. e. I. század vége - i. sz. I. század) készült irat keletkezése talán az i. e. II. század második felére is visszavezethető. És annak a nemzedéknek a beteljesedésétől a föld pusztulá­ sának hetedik jubileumi évében megfeledkeznek majd az előírásokról, és a kijelölt időről, és a szombatról és a Szövet­ ségről. (1.7-8. frg.) Előzetes szövegkiadását lásd D. Dimant, „New Light from Qumran on the Jewish Pseudepigrapha", Madrid Qumran Congress II (1992), 405-447.

105

80. Jó zsu é-ap ok rifo n (i) v ag y Jó zsu é z so ltárai (4 Q 3 7 8 -3 7 9 ) Ez az erősen m egrongálódott irat búcsúbeszéd formájában me­ séli el újra Józsué történetét. Az elbeszélésben szerepelnek intel­ mek, átkok és imák, egy Izráel tizenkét törzsét felsoroló ima, énekek, valam int egy Abrahámot, Izsákot, Jákobot, Mózest, Eleázárt és ltham árt említő dicsőítő ima. 4Q379 22-t 4QTestimonia (4Q175) is idézi.

4Q379 12 ...szárazon [kjeitek át (a Jordánon) (vö. Józs 4:22) az Egyip­ tom or[szágá]ból való kivonulásuk negyvene[gyedik] évének első hónapjában (vö. Józs 4:19). A Kánaán földjére való bevo­ nulásuk kezdete jubileumi évre esett. És a Jordán a n[egye]dik (?) hónaptól a gabonaaratásig árad meg partjainál...

Editio princcps: C. Newsom, DJD XXII (1996), 237-288.

81. Sámuel látomása (4Q160) Hét rendkívül hiányos töredék, amelyek valószínűleg azt a láto­ mást írják le, amelyet a próféta Éli házában látott (vö. I Sám 3). Sámuel Éli előtt feküdt. És felkelt, és kinyitotta az a[jtókat...], hogy közölje Élivei a jóslatot. Éli válaszolt, és [így szólt...] Add tudtomra az Úr látomását. (1.3-5)

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 9-11.

82. A Királyok könyvének parafrázisa (4Q382) 154 olyan papirusztöredék maradt fenn, amely a Királyok köny­ vének parafrázisát őrzi, és többek között a Jezabel, Aháb, Obadia, Illés és Elizeus neveket tartalmazza.

106

104. töredék ...Kiszolgáltattad őket királyaik kezébe, és botladoznak a nép[ekl között... Te adtad nekik [a Törvényt?! Mózes keze által...

I'.ditio princeps: S. Olyan, D/D XIII (1994), 363—416.

83. Elizeus-apokrifon (4Q481A) I lárom aprócska töredéken II Kir 2:14-16 olvasható, parafrázis jellegű kiegészítésekkel.

2. töredék ... [És] felment Elizeus. [Amikor a próféták fiai, akik ott voltak Jerikónál], látták [őt magukkal szemben, így szóltak: Illés lelke Elizeu]snál lakozik. Es eljöttek, hogy lássák Elizeust, [és a földre borultak előtte].

Editio princeps: J. Trebolle, D/D XXII (1996), 305-309.

84. Cidkijjá-apokrifon (4Q470) A „korai herodiánus" kézirattöredékek kedvező színben ábrá­ zolják a Mikháél arkangyallal párbeszédet folytató Cidkijjá ki­ rályt. 4Q470 Josephus előfutárának tekinthető, hiszen Josephus dicsérő szavakkal méltatja Cidkijjá „jóságát és igazságérzetét" (.Antiquitates X,120). ...M ikh áél... Cidkijjá szövetségre [lép majd a]zon a napon... hogy a Tórát betartsa és betartassa. Ab[ban] az időben M[ikh]áél azt mondja majd Cidkijjának... Én [szövje[tségetl kötök veled a gyülekezet előtt, hogy [gy]akorold...

Editio princeps: E. Larson, L. H. Schiffman and J. Strugnell, D/D XIX (1995), 235-244.

107

85. jesája-kommentárok (4Q161-165) Négy töredék, am elyeknek m indegyike egy-egy qumráni pesert, más néven, beteljesedőprófécia-értelmezést tartalmaz. A 4Q285-höz közel álló (lásd 65. o.) 4Q161 a Jesája 11-ben olvas­ ható Messiás-szakaszhoz („És feltámad egy ág Isai törzsökéből" stb.) fűzött megjegyzéseket vonultat fel. 4Q 162-163 a közösség „gúnyolódóknak" és „sima dolgok után kutatóknak" (azaz hí­ zelgőknek) nevezett ellenfeleire vonatkozó utalásokat közöl. Az utolsó napokra vonatkozóan: ez a mondás azoknak a közösségére vonatkozik, akik sima dolgok után kutatnak (hí­ zelegnek) Jeruzsálemben. (4Q163, 2.10-11) A közösséget 4Q164 az égi Jeruzsálemmel azonosítja. Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 11-30.

86. Jeremiás-apokrifon C (4Q384-385B) A töredékek egy olyan apokrif beszámoló részei, amely Jerem i­ ás életének Babilonban és Egyiptomban eltöltött szakaszait be­ széli el. Az írás valószínűleg az i. e. I. század végére datálható.

II... És Jerem iás... siralmakat énekelt Jeruzsálem fejlett... vacat [És az Úr igéje szólt] Jeremiáshoz Tahpanesz földjén, amely Egyiptom ] földjén van... [Menj] Izráel fiaihoz és Júda és Benjámin fiaihoz, [...és szólj hozzájuk, mondván:] Napról napra kutassátok törvényeimet és tartsáto k meg] parancso­ lataim at.. . és ne kövessétek] a nem zsidók b[á]lványait, ame­ lyek [után] járnak... [mert] azok nem me[ntenek] meg té­ ged... vagy... Előzetes tanulmányt lásd D. Dimant, „An Apocryphon of Jeremiah from Cave 4 (4Q385B)", in G. J. Brooke (ed.), New Qumran Texts and Studies, Brill, Leiden 1994, 11-30. 4Q384-hez lásd M. Smith, D/D XIX, 136-152.

108

87. A z Új Jeru zsálem (4 Q 5 5 4 -5 5 5 ,5 Q 1 5 ) Ezékiel könyvének (40-48. fejezetek) sugallatára készült arámi látomásos iratok töredékei az 1-es számú (1Q32), a 2-es számú (2Q24) és a 11-es számú (11Q18) barlangból is előkerültek. Az iratok a végső idők Jeruzsálem ét jelenítik meg, közlik méreteit, útjait, utcáit, házait, helyiségeit stb. [És a] köfzépső utca] a város [köjzepén [halad keresztül], [szélességié tizenhárom ] nád és egy könyök = 92 könyök. És a [város] minden [utcája] fehér kövekkel, márvánnyal és jáspissal van borítva...

Editio princeps: J. T. Milik, DJD III (1962), 184-193.

88. Deutero-Ezékiela (4Q385-391) Az i. e. I. század közepére datálható, Isten és Ezékiel párbeszé­ dét megörökítő irat öt vagy hat példányban maradt fenn. [És én azt mondtam: „Uram,] sokakat láttam Izráelben, akik szerették a Te Nevedet és az [igazság] útjai[n] jártak, [és] mikor fognak [ezek] m egtörténni?" És az Úr így szólt hozzám: „Úgy teszek majd, hogy Izráel fiai lássanak és megtudják, hogy én vagyok az Úr." (2.1-3. frg.) Előzetes szövegkiadását lásd D. Dim ant, „4Q Second Ezekiel", RQ 13 (1988), 45-58.

89. Tóbit (4Q196-200) A qumráni felfedezéseket m egelőző időben Tóbit könyvének két, egy rövid ebb és egy hosszabb, görög nyelvű változata volt ismert. A 4-es számú barlangból négy arámi és egy héber nyelvű kézirat maradványai kerültek elő. Ézek a kéziratok a történet­ nek eredeti sémi formáját képviselik, amelynek alapján a hosszabb görög és a régi latin változat is készült. A mű eredeti formája valószínűleg arámi nyelven íródott.

109

4Q196, 2. töredék (ii, 1) És Esarhaddon [ki]rály napjaiban, amikor visszatértem otthonomba, és visszakaptam a feleségemet, Hannát, és a fiamat, Tóbiást, a Het[ek] ünnepének napján kiváló lakomán vett[em] részt, és ledőltem az [ev]éshez. (2) És egy asztalt állítottak elém, és megpillantottam az asz­ talra helyezett sok ínyencséget, [és énj azt mondtam a fiam­ nak, [Tóbjiás[nak]: „Fiam, menj és hívj ide testvéreink] közül mindenkit, [akivel] találkoz[ol]...

Editio princeps (4Q196-200): J. A. Fitzmyer, DJD XIX (1995), 1-79.

90. Nabunáid imája (4Q242) Az ima egy fontos, Dániel könyvének 4. fejezetéhez kapcsol­ ható arám i nyelvű irat töredéke, am ely a babiloni uralkodó, N ebukadneccár (i. e. 605-562) csodálatos felgyógyulását be­ széli el. A qum ráni irat az utolsó babiloni uralkodó, N a­ bunáid (i. e. 555-539) felgyógyulásáról szám ol be, am elyet az uralkodó egy zsidó dém onűző közrem űködésének köszön­ hetett. Hét éven át szenvedtem [borzalmas fekélytől], és egy gazer (démonűző) megbocsátotta bűneimet. Ez [az ember] zsidó volt, [a Júda fiai] közül, [és így szólt]: Jegyezd fel mindezt írásban, hogy [dicsérd és magasztald] a [Legmagasabb Isten] nevét.

Editio princeps: J. Collins, DJD XXII (1996), 83-93.

91. Pszeudo-dánieli iratok (4Q243-245) A Dániel-ciklushoz tartozó iratok m aradványai a 4-es számú barlangban őrződtek meg. Izráel gyermekei inkább önmagukat választották, semmint [Istent], és fiaikat felál[dozták] a bálványimádás démonainak.

110

Isten haragra gerjedt irántuk, és eltökélte, hogy kiszolgáltatja őket Nebu[kadneccár]nak, [Bá]bel királyának, országukat pe­ dig elpusztítja. (17-18)

l'.ditio princeps: J. Collins et al., DJD XXII (1996), 95-164.

92.

Arámi apokalipszis (4Q246)

Ennek az „Isten fia"-szövegnek is nevezett arámi nyelvű töre­ déknek a darabjait J. T. Milik a Harvard Egyetemen 1972-ben tartott előadása keretében mutatta be. Az irat történetieszkatologikus műnek tűnik, és a Háborús tekercshez (1.2-4) hasonlóan „Asszíria" és „Egyiptom" királyaira vonatkozó uta­ lásokat tartalmaz. A szövegben „Isten fiaként" emlegetett, de az „Isten győzelmes népével" nem azonos szereplő, véleményem szerint, az utolsó világbirodalom történeti-eszkatologikus veze­ tő alakja, aki önmagát istenné nyilvánította. Hasonló álláspon­ tot képvisel Émile Puech is. Az „Isten fiát" Milik állítólag Ale­ xander Balas Szeleukida-uralkodóval (i. e. 150-145) azonosítot­ ta. Fitzmyer inkább azon a véleményen van, hogy az „Isten fia" tulajdonképpen egy zsidó uralkodó messiásként megjelenített fia. Dávid Flusser az Antikrisztust látja benne, F. García Martínez szerint viszont az „Isten fia" nem más, mint az égi Eszkhatol. I (7) .. .hatalmassá lesz a földön (8) ...teszi m ajd... és szolgálni fog (9) ...[naglynak nevezik (vagy: nevezi m agát)... és nevével jelölik majd őt (vagy: jelöli magát). II (1) Isten fiának nyilvánítják majd (vagy: nyilvánítja majd magát), és a Legmagasabb fiának nevezik őt. Mint a (2) látomás szikrái, olyan lesz királyságuk. Eveken át uralkodnak majd (3) a földön, és letipornak mindeneket. Népek népeket tipornak el, és az egyik tartomány (leveri) a másikat, (4) amíg fel nem kél Isten népe, és mindenki megpihenteti kardját.

Editio princeps: E. Puech, DJD XXII (1996), 165-184. 111

93.

Apokrif hetek (4Q247)

A hét, erősen megrongálódott sort tartalmazó töredék, amelyet paleográfiai szempontból az i. e. I. század utolsó évtizedeire datálhatunk, valószínűleg egy apokaliptikus világtörténeti mű darabja. Az irat a világtörténelmet évhetekre osztja, középpont­ jában feltehetőleg a jeruzsálemi Templom áll. .. .a [meghajtározott [vég]... [És utána jö]n el az ötö[dik] h ét... Salaimon] négyszáz[harminc évvel később] (építette a Temp­ lom ot)... (A Templomot) [Cidkijjjának, Júda királyának (ide­ jében rombolták le)... A léviták és az Ors[zág] népe (építette újjá)... (Alegutolsó szakasz)... a Kittim kirfálya]... Előzetes tanulmányt lásd J. T. Milik, The Áramaié Books of E?ioch, Oxford 1976,256. 94.

Egy király elfoglalja Jeruzsálemet (4Q248)

A csonka töredéken fennmaradt történet Dániel könyvének 11. fejezetére emlékeztet, amelyben az „északi király", Antiokhosz Epiphanész elfoglalja Egyiptomot, Jeruzsálemmel pedig sértő módon bánik. ...Egyiptom ban és Sionban és... Ezért felem észtik... [f]iaikat és leányaikat egy ostromban .. .-bán. [És] (az Úr) szel[e] [át]síivít udvaraikon és... Egyiptomba jön, és eladja porát és... a szent városnak és elfoglalja azt m inden...val együtt... És a népek országai ellen fordul, és visszatér Egyip[t]omba. Előzetes szövegkiadását lásd B. Z. Wacholder and M. G. Abegg,

A Preliminary Edition III (1995), xvi, 33; M. Broshi and E. Eshel, „The Greek King and Antiochus IV", JJS 48 (1997), 120-129.

95.

A négy királyság (4Q552-553)

A négy világbirodalomra (Dán 7-8) vonatkozó utalások a négy fa metaforájának formájában jelennek meg ezekben az erősen megrongálódott dokumentumokban.

112

4Q552 .. .[Egy angyalt pillantottam meg], II aki ott állt, és akire fény (ragyogott), és négy fa [állott] mellette. És a fák felemelkedtek, és eltávolodtak mellőle. És ő azt mondta [nekem: Látod) ezt az alakot? És én azt mondtam: Igen. Látom és figyelem azt. És láttam, amint a fát... helyezik. És megkérdeztem: Mi a neved? És azt mondta nekem: Bábel. Előzetes szövegkiadását lásd K. Beyer, Die aramaischen Texte vöm Tótén Meer. Erganzungsband, Göttingen 1994,108-109.

96. Proto-Eszter (?) (4Q550) Egy arámi irat számos erősen megrongálódott töredéke állítólag a perzsa udvarban megtörtént eseményekről számol be, így a bibliai Észter-történetet is elbeszéli. A dokumentum másolójá­ nak kézírása alapján az i. e. I. század második felére datálhatjuk.

4QProto-Esztera ...A bban az órában nem jött álom a király szemére (szó sze­ rint: lelke kinyújtózott), [és azt a parancsot adta, hogy! atyjá­ nak [kjönyveiből olvassanak fel neki. És volt a könyvek kö­ zött egy tekercs, amelynek [a szájlát atyja, Dárius pecsétgyű­ rűjének a hét pecsétje z[árta le], és amelynek a cím e... [Dárjius király a királyság elöljáróinak: Béke. Előzetes szövegkiadását lásd J. T. Milik, „Les modéles araméens du livre d'Esther dans la grotte 4 de Qum rán", RQ 15 (1992), 321-406. 97. Hósea-kommentár (4Q166-167) A próféta által használt „hűtlen feleség" metafora a kommentár értelmezésében Izraelre és nem-zsidó szeretőire vonatkozik. Értelmezve ez azt jelenti, hogy O éhséggel és mezítelenséggel sújtott le rájuk, hogy szégyen és gyalázat övezze őket azoknak a népeknek szemében, amelyekre számítottak. Nem azok szabadítják meg őket kétségbeesésükből. (2.12-14)

113

Egy másik töredék megemlíti a „dühös fiatal oroszlánt" (lásd lent, 4Q169), akit az „Efraim ot" megtámadó „utolsó Pap" elne­ vezéssel is jelölnek.

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 31-32.

98. Mika-kommentár (1Q14) A rossz állapotban megőrződött dokumentum szerzője Mika könyvét úgy értelmezi, hogy az a közösségre, az Igazság Taní­ tójára és a „Hazugság Terjesztőjére", azaz a mozgalom egyik ellenfelére vonatkozik. [Értelmezve, ez] az Igazság Tanítójára [vonatkozik], aki [ér­ telmezte a Törvényt Tanács]a előtt és mindazok előtt, akik önként megfogadták, hogy csatlakoznak [Isteni kiválasztott­ jaihoz, [hogy betartsák a Törvényt] a Közösség Tanácsában. (8; 10.6-8. frg.)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD I (1955), 77-80.

99. Náhum-kommentár (4QÍ69) A Náhum-peser négyhasábnyi fennmaradt szövege az egyik legfontosabb irat a szekta történetének rekonstruálása szem­ pontjából. A kommentár a Szeleukida-uralkodók közül Antiokhoszt és Démétrioszt név szerint is említi, egy zsidó uralkodót ellenfelei keresztre feszítésével vádol, és azt is feljegyzi, hogy szakadás következett be a szekta ellenfelei, Efráim és Manasszé között. A fenti utalások részletes elemzése a VI. fejezetben ol­ vasható. Ennek értelmezése a dühös fiatal oroszlánra vonatkozik, [aki bosszút áll] azokon, akik a sima dolgokat keresik (hízeleg­ nek), és embereket élve akaszt fel, [ami] korábban [nem tör­ tént] meg Izraelben. (1.5-8)

Editio princeps: ]. M. Allegro, DJD V (1968), 37-42. 114

100. Hábakkuk-kommentár (lQpHab) A bibliai Habakkuk-könyv első két fejezetének a közösség tör­ ténetére való vonatkoztatása ezt a kommentárt elsődleges fon­ tosságú történeti forrássá avatja. A kommentárban a káldeus ellenségből Kittim (rómaiak) lesz, akiket Isten küld azzal a céllal, hogy megbüntessék „Jeruzsálem utolsó (Hasmoneus) papjait az Igazság Tanítóját a Gonosz Pap főpapsága alatt ért igazságtalanság miatt. További elemzését lásd a VI. fejezetben. Megjegyzendő, hogy a kommentárban a tetragrammaton az archaikus írásmóddal szerepel (lásd 52. o.). A kézirat az i. e. I. század végére datálható.

Értelmezve, ez a Gonosz Papra vonatkozik, aki az Igazság Tanítóját száműzetése házába üldözte, hogy ott megzavar­ hassa őt gyűlölködő haragjával. És az Engesztelés Napjának a pihenésre kijelölt idejében meg is jelent, hogy megzavarja őket, hogy megbotoljanak a Böjt Napján, a pihenésük szom­ batján. (11.4-8)

Editio princeps: M. Burrows et al., The DSS ofSt. Mark's Monastenj, 1950, pl. lv-lxi.

101. Szofóniás-kommentár (1Q15,4Q170) A Cefanjá- (Szofóniás-) kommentárok olyan apró töredékek formájában kerültek elő az 1-es és a 4-es számú barlangokból, hogy az interpretációs szakaszok rövidsége a fordítást nem teszi lehetővé. A Habakkuk-kommentárhoz hasonlóan a tetragram­ maton itt is archaikus írásmóddal íródott.

Editio princeps: J. T. Milik, D/D I (1955), 80; J. M. Allegro, D/D V (1968), 42.

102. Kommentár a Zsoltárokhoz (4Q171,173) Két „herodiánus" kézirat foglal magában Zsoltár-kommentáro­ kat, amelyek elsősorban a 37. zsoltárhoz íródtak, de a 45. és a 127. zsoltárok maradványai is megőrződtek. A 37. zsoltár exegézise során a szerző a jók és a gonoszok sorsának alakulását

115

írja le a közösség és ellenfelei, Efráim és Manasszé történetének tükrében. Központi helyet foglal el az Igazság Tanítója és a Gonosz Pap között dúló konfliktus. A tetragrammaton itt is az archaikus írásmód betűivel jelenik meg. Értelmezve, ez Efráim és Manasszé gonosz embereit jelenti, akik kezet akarnak emelni a Papra és Tanácsának tagjaira, megpróbáltatásuk idejében. De Isten kiszabadítja őket kezeik közül. És azután a népek közötti erőszakosak kezébe adja őket ítélethozatalra. (2.17-19)

Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 42-53.

103. Az utolsó napokhoz írt midrás (vagy kommentár) (4Q174) 4QFlorilegium két töredékes hasábban maradt fenn. Az Exodus 15. fejezetéből, Ámosz 9. fejezetéből, az 1. zsoltárból, Jesája 8. fejezetéből, Ezékiel 44. fejezetéből és a 2. zsoltárból vett részle­ teket a szerző itt oly módon ötvözi, hogy azok Salamon temp­ lomépítkezését (II Sám 7-10-14) írják le újra, és említést tesz a közösség megalapításáról és a dávidi Messiás eljöveteléről is. További apró, de azonosítható töredékek a Deuteronomiumra (3 3 :8-11,1 2 ,1 9 -2 1 ) vonatkozó megjegyzéseket tartalmaznak.

Én az őatyja [leszek], és ő lesz az én fiam. O a Dávid Ága, aki a Törvény Értelmezőjével együtt támad, (hogy uralkodjék] Sionban az idők [végén]. (1.11-12) Editio princeps: J. M. Allegro, D/D V (1968), 53-57.

104. Messiási antológia (4Q175) Négy, bibliai idézetekből álló szövegcsoport alkotja a közösség messianisztikus tanításai alappillérének tekintett Testimoniumokat vagy szentírási szövegeket. Az utolsó egységben találha­ tó bibliai szöveget egy közösségi iratból idézett részlet követi. A bibliai szövegek első csoportja Deuteronomium 5:28-29-et

116

I >cuteronomium 18:18-19-cel kombinálja („Prófétát támasztok nekik atyjuk fiai közül, olyant, mint te" stb.). A második csoport .1 Bálám-jóslatot idézi Numeriből (24:15-17, benne: „Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izráelból" stb.). A harmadik szövegcsoport Mózesnek a lévitákra mondott áldását ismétli, és a Deuteronomium 33:8-11-et implicit módon a Messiásra vonat­ kozó utalásnak tekinti ( „Áldd meg, Uram, amije van, gyönyör­ ködj keze munkáiban!"). A negyedik egység bevezető mondata józsué 6:26, amelyet azután a szöveg a szektariánus Józsué zsoltárainak (4Q379) felhasználásával értelmez oly módon, hogy az egész idézetet a közösség ellenfeleire vonatkoztatja. Amikor Józsué befejezte a dicsőítést és a hálaadó imát, így szólt: Átkozott legyen az Úr előtt az az ember, aki hozzáfog, hogy

felépítse ezt a várost! Elsőszülöttjére rakja le az alapját, és legkisebb fiára állítsa föl kapuit! íme, támadt egy átkozott ember, a Beliál embere, hogy olyanná legyen népének, mint a madarász há­ lója, szomszédainak pedig pusztulását okozza. És felkelt [fi­ vére, és uralkodott], mindketten az erőszakosság eszközei voltak. Újjáépítették [Jeruzsálemet], és falat és tornyokat [emeltek], hogy az istentelenség erősségévé tegyék... (1.21-26)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 57-60.

105. A bibliai törvények kommentárja (4Q159,4Q513-514) A „Rendelkezések" néven is ismert dokumentum több külön­ böző bibliai előírás újraértelmezését adja. Deuteronomium 23:25-26-ot („Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakít­ hatsz kezeddel kalászokat...") például úgy értelmezi a szöveg, hogy a szegény zsidó jóllakhat a gabonaföldön szedett gaboná­ ból, haza azonban nem vihet belőle. Hazaviheti azonban a szérűn összeszedett gabonaszemeket. A „Rendelkezések" értel­ mezése szerint Exodus 30:11-16 (Exodus 38.26-28) a váltságdíj egyszeri kifizetésére vonatkozó kötelezettséget állapítja meg, és egyáltalán nem utal az évi Templom-adóra, pedig azt általában ezzel a szöveggel szokták kapcsolatba hozni. Exodus 25:39-46 megtiltja az izraelitáknak, hogy atyjuk fiai közül rabszolgát

117

vegyenek; a kommentár a nem zsidóknak történő eladásukat tiltja meg. Deut 22:25 kibővítve tárgyalja a m ásik nem ruháza­ tának viselésére vonatkozó tilalmat, 22:13-14 pedig azt az esetet tárgyalja, amikor a férj azt állítja, hogy a felesége az esküvő idején már nem volt érintetlen. És megvizsgálják az ő értékét, és ha [a férj] nem hazudott vele kapcsolatban, kivégzik. De ha [a férj hamis]an alázta meg őt, akkor két minnára büntessék, és nem bocsáthatja el [feleségét] egész életében. (4Q159, 2:8-10)

Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 6 -9 ; M. Baillet, D/D VII (1982), 287-298.

7 06.

A Melkicedecj-irat (11Q13)

A 11-es számú barlangból származó tizenhárom, i. e. I. századra datált töredék egy eszkatologikus midrásnak, azaz egy a végső időre vonatkozó különböző bibliai témák kommentárjának rész­ leteit tartalmazza. A kommentárok szövegének alapja Leviticus 25:13, Deuteronomium 15:2, Jesája 62:1. A kihirdetett megsza­ badítást a kommentárok a minden ötvenedik, azaz jubileumi évben bekövetkező általános vagyon-visszaállítás részének te­ kintik, ami a Bibliában az általános adósságelengedés elvének felel meg. A szabadító, az égi lények (szó szerint „istenek", elohim ) vezére a Mikháél arkangyallal azonos Melkicedeq. Ő tart ítéletet a Sötétség Fejedelme, Beliál fölött. A végső megszabadí­ tás az Engesztelés napján következik majd el, ezen a napon ugyanis a Világosság fiainak minden bűne megbocsáttatik.

[Hogy szabadulást hirdessek a foghjoknak (Jes 61:1). Ennek értelme­ zése az, hogy Ő] az Ég fiainak és Melkicedeq örökségének adta át őket; m[ert sorsúikat [Melkice]deq részének tekinti, aki vissza­ vezeti őket oda, és szabadságot hirdet nekik, megbocsátva nekik gonoszságuk [minden bűnös cselekedetét]. (2:4—6) Előzetes szövegkiadását lásd A. S. van dér W oude, „Melchizedek als himmlische Erlösergestalt", Oudtestarnentische Studien, Leiden 1965, 354-373.

118

107. A v ig asztalás igéi (4Q 176) A Tanhumim (Vigasztalások) elnevezéssel megjelölt gyűjtemény különböző bibliai szövegek kivonatát tartalmazza: 79. zsoltár 2-3, Jesája 40:1-5, 41:8-9, 43:1-2, 4-6, 49:7, 13-17, 51:22-23, 52:1-3, 54:4-10, 52:1-2 és Zakariás 13:9. A bibliai idézeteket minden esetben kommentár követi, ám a kézirat olyannyira hiányos, hogy a magyarázatokat nem lehet értelmezni. i ’.ditio princeps: J. M. Allegro, DfD V (1968), 60-67.

108. Catenae (4Q177, 182,183) Az idézetekből és interpretációikból összeállított Catenae, azaz „láncok" olyan rossz állapotban maradtak fenn, hogy összefüg­ géseiket már lehetetlen megállapítani. A következő bibliai idé­ zeteket sikerült azonosítanunk: Deuteronomium 7:15; Ezékiel 20:32; Hósea 5:8; Jesája 37:30, 32:7; 11. Zsoltár 1; 12. Zsoltár 1; Jesája 22:13; 12. Zsoltár 7; 13. Zsoltár 2 -3 ,5 ; Ezékiel 25:8; Jeremiás 4:4,18:18; 6. Zsoltár 2-3; Jóéi 2:30; 16. Zsoltár 3; Náhum 2:11; 17. Zsoltár 1. Editio princeps: J. M. Allegro, DJD V (1968), 67-74, 80-81.

Különféle szövegek 109.

„ Horoszkópok" avagy

Asztrológiai fiziognómiák (4Q186)

Ez a furcsa irat héber nyelvű ugyan, de az írás nem jobbról balra, hanem balról jobbra halad. A kéziratban az archaikus és a négyzetes héber betűk kombinációján kívül itt-ott görög betűk is felbukkannak. A szerző a testi ismertetőjeleket sajátos lelki adottsággal párosítja, és mindkettőt a bolygóknak az illető sze­ mély születésének pillanatában megfigyelhető állásával hozza kapcsolatba. A szövegben említett személyek közül az egyik nagyon rossz, esetében a Világosság és a Sötétség aránya 1 : 8; külső megjelenését tekintve ez a személy kövér, vastag és rövid lábujjai, szőrös kövér combjai és egyenetlen fogai vannak. A másik közepesen jó, a Világosság és Sötétség aránya nála 6 : 3; sovány, lábujjai hosszúak és vékonyak, és term észete szelíd.

119

A harmadik személy majdnem tökéletes. Esetében a Világosság és a Sötétség aránya az első' személyének megfordította, azaz 8 : 1 . Szemei feketén ragyognak... Hangja gyengéd. Fogai jók és egyenletes növésűek. Nem magas és nem is alacsony... Ujjai hosszúak és vékonyak. Combjai sim ák... [És lábujjainak] el­ rendezése egyenletes. (4Q186[2] 2.1-6)

Editio princeps:}. M. Allegro, D/D V (1968), 88-91.

110. A Messiás vagy Noé születése (4Q534,4Q561) Arámi nyelven íródott „horoszkóp". Vagy a közösség jövendő­ beli Fejedelmének, azaz a királyi M essiásnak külső megjelenését és természetét írja le, vagy pedig Noé csodálatos születésére vonatkozik. A szöveg megjósolja, hogy a születendő Messiás/Noé haja vörös lesz, combján anyajegy lesz majd, és amikor a két évet betölti, eléri a belátás korát. Okosság és értelem lesz nála, és tudni fogja az emberi titkokat. Bölcsessége minden néphez elér, és minden élő titkát ismeri. És az ellene szőtt tervek mind hiábavalóak lesznek, és hatal­ mas lesz a minden élők fölé kiterjedő uralm[a]. Tervei [valóra válnak], mert ő az Isten Kiválasztottja. (1.7-10) Előzetes szövegkiadását lásd, J. Starcky, „Un texte messianique araméen", Memóriái de Cinqantenaire 1914-1964, Paris 1964,51—66.

111. Brontologion (4Q318) Erősen megrongálódott töredék őrzi a brontologiont, amely a hónap bizonyos napjain hangzó mennydörgésből és a holdnak a zodiákuson való állásából mond a jövő eseményeire vonatkozó jóslatot. Adár. Kos 1. és 2. napján; a Bika 3. és 4. napján; az [Ikrek] 5., [6. és 7.] napján; és a Rá[k] 8. (és) 9. napján. Előzetes szövegkiadását lásd }. C. Greenfield et al., „An Astrological Tcxt from Qum ran", RQ 16 (1995), 507-525.

120

112. B ron ztekercs (3Q 15) A valódi vagy képzeletbeli kincsek lelőhelyeit felsoroló iratra két darabban találtak rá a 3-as számú barlangban. Az alapanyag erősen oxidálódott állapotban volt, így a tekercset egyáltalán nem lehetett szétnyitni. H. W. Baker a tekercset hosszanti irányú csíkokra vágta fel, a szöveget pedig J. T. Milik és J. M. Allegro fejtette meg. A posztbiblikus (misnai) héber nyelven íródott tekercs hatvannégy rejtekhelyei sorol fel, amelyek aranyat, ezüstöt, a Templomnak felajánlott ajándékokat és kéziratokat őriznek. Az elrejtett kincs óriási mennyiségéből Milik arra kö­ vetkeztetett, hogy itt képzeletbeli kincsekről van szó csupán. Egy másik elmélet szerint azonban ezek a kincsek vagy a közös­ ség tulajdonát alkották, vagy pedig a jeruzsálemi Templomból származtak, ahonnan a város zélóta védői elhozták és a Júdeaisivatagban rejtették el azokat. Horebbénél, amely az Akhor-völgyben van, a keleti irányú lépcsők alatt negyven könyök(nyire): egy ezüstláda, összesen 17 talentummal. (1.1-4)

Editio princeps: J. T. Milik, DJD III (1962), 199-302.

113. Hamis próféták felsorolása (4Q339) A hamis próféták rövid listája arámi nyelven íródott, herodiánus írással. Az első hat név bibliai. Az [Izraelben] támadt hamis próféták: Bálám, Beor [fia] (Num 22-24); Béthél vénei (I Kir 13:11-31)... [Cid]kijjá, Ke[n]aaná (I Kir 22:11); [Áhá]b, K[o]lia fia (Jer 29:21); [Cid]kijjá, Ma[a]széjá fia (uo.)...

Editio princeps: M. Broshi and A. Yardeni, DJD XIX, 77-79.

121

114. Netinim felsorolása (4Q340) Erősen megrongálódott, az i. e. I. század első felére datálható töredék a bibliai Krónikák I. könyvében, Ezra és Nehemia köny­ veiben említett templomi szolgák, azaz netinim listáját közli. Ezek a netin[im], akiket nev[ük] jelöl: Itra é s... Tóbiás.

Editio princeps: M. Broshi and A. Yardeni, D/D XIX, 81-84.

115. Osztrákon A qumráni fal lábazatánál 1966-ban bukkantak rá a felirattal ellátott cserépdarabra. Az osztrákon kiadóinak magyarázata szerint a szöveg említ egy bizonyos Honit, aki valószínűleg „újonc" volt a közösségben, és egy szolgát, egy házat és gyü­ mölcsöst ajándékozott egy Eleázár nevű hivatalnoknak. 1QS VI,18-20 a jelölteket arra kötelezi, hogy minden tulajdonukat adják át a jáchádnak, azaz a közösségnek. A második évben... Jerikóban, H oni... fia odaadta a holoni Hiszdait... Eleázárnak, Nahmani fiának... ettől a naptól fog­ va örök időkig a ház határait... és a fügefákat... amikor betöltötte (első évét) a közösségben... Előzetes szövegkiadását lásd F. M. Cross and E. Eshel, „Ostraca from Khirbet Q um ran", IEJ 47 (1997), 17-28.

IV. A KÖZÖSSÉG A tekercsekből és a qumráni régészeti leletekből begyűjtött információanyag összeegyeztetésével a kutatók már az 1950-es évektől kezdve kísérletet tettek arra, hogy meggyőző portrét készítsenek azokról az emberekről, akik Qumránban éltek. A közösség rejtélyét azonban az állandóan bővülő ismeret- és tudásanyag ellenére sem sikerült még teljes mértékben megfej­ tenünk. Még ennyi idő után sem lehetünk biztosak abban, hogy helyesen illesztettük-e össze, vagy hogy megfelelőképpen értel­ meztük-e a forrásanyag darabjait. Gondolatainkban továbbra is felbukkannak kérdőjelek, és a megoldás még mindig várat ma­ gára. Tétovázásunk mögött az rejlik, hogy a közösség felépítésének vagy alapszabályainak szisztematikus ábrázolásaiéin az egyes iratokban, sem pedig az egész dokumentumegyüttesben nem szerepel. A közösség szabályzata egyfajta monasztikus közös­ ség képét állítja elénk, a Damaszkuszi irat rendelkezései az egyszerű, világi létet szabályozzák; MMT (Miqcat M a'ászé haTóra) a szekta elő- vagy korai történetét tükrözi; a Háborús tekercs és a Messiási szabályzat ugyanakkor, egy bizonyos pon­ tig, a szekta jelenének állapotát tükrözi, és a jövőre vonatkozó terveket is közöl. Annyi azonban a közösségi irodalomból bizonyosnak látszik, hogy a közösség tagjai önmagukat az igaz Izraelnek tekintették, úgy tartották, hogy ők a letéteményesei annak az ősi, hagyomá­ nyos vallásosságnak, amelyből maga a közösség is sarjadt. En­ nek megfelelően tehát, a közösségi tagok életüknek minden aspektusát úgy alakították ki, hogy az pontosan tükrözze a zsidó nép társadalmi felépítését: a közösséget papi és világi személyekre (más szóval Áronra és Izraelre) osztották fel, a papság egyes kéziratok szerint „Cádok fiainak" - Cádok a dávidi idők főpapja volt - a vezetése alatt állott, míg a világiakat,

123

a bibliai példát követve, tizenkét törzsre osztották fel.1A H ábo­ rús tekercsben megjelenített elgondolás a következőképpen képzeli el a templomi szolgálat szerkezetét a végső időben: A napi áldozatot a tizenkét főpap mutatja be Isten előtt... Utánuk következnek a léviták vezetői, szám szerint tizenketten, minden törzsből egy... utánuk következnek a törzsi ve­ zetők. (1QM 2.1-3) Továbbra is a bibliai mintánál maradva, a közösség társadalmi szerkezetét (Lévi törzsének kivételével) ezrekre, százakra, ötvenekre és tízekre tagolták (1QS 2.21; CD 13.1-2). Azt azonban nem tudjuk, hogy ezek a számok mennyire valóságosak vagy szimbólumértékűek, eléggé valószínűtlen azonban, hogy az „ezrek" elnevezés több lehetett szófordulatnál. Ebben az össze­ függésben talán nem felesleges, ha m egemlítjük, hogy a régé­ szek abból a tényből, hogy a qumráni temetőben a körülbelül kétszáz esztendő leforgása alatt ezeregyszáz halottat temettek el, arra a megállapításra jutottak, hogy a kétségtelenül jelentős intézménynek számító Qumrán lakossága egy adott időszak­ ban soha nem haladta meg a 150-200 főt. Azt sem szabad továbbá elfelejtenünk, hogy az i. e. I. század végén az esszénus szekta létszáma csak alig haladta meg a „négyezret" (Josephus, Ant. 18.21). A két típust külön-külön szemlélve a következőket állapíthat­ juk meg: A közösség szabályzatának szövegében a Qumránban lakó szerzetesi közösség önmagára „a szentség emberei" és „a tökéletes szentség emberei" elnevezéseket vonatkoztatja, míg a szekta egészét „a közösségnek", „a Közösség Tanácsának" vagy „a Törvény embereinek" (4QSd) nevezi. A qumráni intézmény kizárólag a vallásnak szentelte magát. A fizikai munka elkerül­ hetetlen részét alkotta életüknek: a qum ráni leletekből világo­ 1A perzsa és a hellénisztikus korszakra jellemző papi kormányzatra vonatko­ zóan lásd HJP II, 227-313. A cádokita papság kérdése uo. 251-252 és 56-os jegyzet. Ezra cádokita genealógiáját lásd Ezra 7:1-5. A „Cádok fiai" kifejezés qumráni használatát J. Liver vizsgálta, in „ The Sons of Zadok the Priest in the Dead Sea Sect", RQ 6 (1967), 3-30. A következő általános jellegű monog­ ráfiák áttekintése szintén hasznos lehet: J. Jeremiás, Jerusalem in the Time o) ]esus, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1969,147-221; A. Cody, A History of the Old Testament Priesthodd, Biblical Institute Press, Romé 1969.

124

san látszik, hogy az ott élő közösségi tagok földet műveltek, lazekassággal és bőrcserzéssel foglalkoztak, és kéziratokat m á­ soltak. A kéziratokban azonban minderről egyáltalán nincs szó. Annyit olvashatunk mindössze, hogy a szekta tagjainak „közö­ sen kellett étkezniük, közösen imádkozniuk és közösen tanács­ kozniuk" (1QS 6.2-3), úgy kellett élniük, hogy „teljes szívvel és lélekkel keressék Istent" (1QS 1.1-2). Teljes engedelmességgel tartoztak Mózes minden egyes törvényének és mindannak, amit a próféták rendeltek el, szeretettel tartoztak egymás iránt, és „tudásukat, képességeiket és vagyonukat" meg kellett osztani­ uk egymással (1QS 1.11). A legaprólékosabban be kellett tarta­ niuk az imára kijelölt időket, és ugyanígy a jeruzsálemi Temp­ lomon és a hivatalos kultuszon kívüli liturgia minden részletét. „Elkülönítve az istentelen emberek lakhelyeitől" (1QS 8.13), a pusztában a Tórát kellett tanulmányozniuk, s ezáltal „vezekel­ niük az O rszág" és a vétkes emberek bűneiért (1QS 8.6,10), és a bűnös emberek iránt örök gyűlöletet kellett táplálniok (1QS 9.21). Ennek ellenére szilárdan hitték, hogy a bűnösök sorsa egyedül Isten kezében van. A közösség szabályzatának záró himnuszában pedig a költő kijelenti: Senkinek nem fizetek gonoszsággal, Inkább jósággal fordulok felé, Mert Istennél van a bíráskodás minden élő fölött, És egyedül O jutalmazhat. (1QS 10.17-18) A közösség minden tagjának igaznak, alázatosnak, igazságos­ nak, egyenesnek, könyörületesnek és szerénynek kellett lennie. ...a z év minden éjszakájának egyharmadát ébren töltsék, együttesen, hogy együtt olvassák a Könyvet, és tanulmányoz­ zák a törvényt, és együtt mondjanak áldást. (1QS 6.7-8) A fentiekből is kitűnik tehát, hogy a szövegekben olyan előírá­ sok szerepelnek, amelyeknek betartása elvárható olyan szemé­ lyektől, akik a kontemplatív életnek kívánták szentelni magu­ kat. Az azonban semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kontemplatív (elmélkedő) élet fogalma a judaizmusra

125

nem jellemző. További megkülönböztető sajátosságuknak te­ kinthető, hogy a szentség mellett jártasnak kellett lenniük a „két lélekkel" kapcsolatos tudásban, mert minden ember a két lélek, vagyis az igazság és a hamisság útjain „jár", s a szekta tagjainak tudniuk kellett különbséget tenni a kettő között. A közösség szabályzatához csatolt, a legkorábbi zsidó teológiai traktá­ tusnak tekinthető ún. „A két lélekről szóló tanítás" azt tanítja meg, hogyan lehet felismerni, hogy ki „a Világosság fia", és hogy kiből lehet majd „a Világosság fia", s hogyan lehet különb­ séget tenni „a Világosság fia" és a Beliál fennhatósága alá tartozó „Sötétség fia" között (1QS 3.13-4.25; vö. 89. o.). A qumráni hierarchia a legmagasabb és a legalacsonyabb lépcsőfokokat tekintve is szigorú és formális szabályokra épült. A közösség minden egyes tagját „rangjának rendje" - a „rang" meghatározás állandóan visszatérő elem - szerint jegyezték be (1QS 6.22), és ezt minden közösségi eseményen és az asztalnál is be kellett tartaniuk. A szektán belüli legfőbb tekintélyt eleinte a „gyülekezet" mint olyan képviselte (vö. 4QSbd; 4Q 256,258), a demokratikus kezdetek után azonban a vezető szerepet „Cádok fiai, a papok" ragadták magukhoz. Az elöljáró, az ún. mebakker, azaz Felügyelő is valószínűleg „Cádok fiainak" sorából került ki, csakúgy, mint a közösség gazdasági ügyeivel megbízott „gyülekezeti gazdasági felügyelő" is, bár kifejezetten erre vo­ natkozó információt A közösség szabályzata nem közöl.2 A tanítással, a fegyelemmel, a tisztasággal és a tisztátalansággal és különösen az „igazsággal és tulajdonnal" (1QS 9.7) kapcsolatos 2 Az egyes hivatalnokokra vonatkozóan lásd J. F. Priest, „Mebaqqer, Paquid and the Messiah", JBL 81 (1962), 55-61; A. S. Kapelrud, „Die aktuellen und die eschatologischen Behörden dér Qumrangemeinde", Qumran-Probleme, ed. H. Bardtke, Akademie Verlag, Berlin 1963, 259-267; P. Osten-Sacken, „Bemerkungen zűr Stellung des Mebaqqer in dér Sektenschrift", ZNW 55 (1964), 18-26; M. Weinfeld, Tlw Organizatioml Pattern and the Penal Code ofthe Qumran Sect, Vanderhoeck & Ruprecht, Göttingen 1986,19-21. A Törvény értelmező­ jének (1QS 6.6; 8.12) feladatával kapcsolatban két iskola alakult ki. Az egyik szerint a feladatra nem egy bizonyos személyt jelöltek ki; a Törvény tanulmá­ nyozásában a szekta minden egyes tagjára felváltva került sor. A másik vélemény szerint egy bizonyos személyt, kétségtelenül egy papot jelöltek ki arra, hogy „nappal és éjszaka" a Szentíráson elmélkedjék, előrevetítve a papi Messiás alakját, akit „a Törvény értelmezőjének" is tekintettek (CD 7.18; 4QFlor 1-11). Az esszénus irányzat és a kereszténység vezető pozícióinak összehasonlítását lásd az V. és a VIII. fejezetben.

126

ügyekben a végső döntés joga és felelőssége a fent említett szemé­ lyek kezében volt. A közösség alapszabályai közé tartozott az is, hogy a vitás ügyek megoldására, illetve a Biblia tanulmányozására és az imák idejére összegyűlt bármely tíz személy között mindig egy papnak is kellett lennie. A közös étkezés megkezdése előtt a pap mondta el az imát, és az áldásokat is neki kellett elmondania ( IQS 6.3-8). Kétségkívül a pap volt az a személy, akinek a Törvényt állandóan tanulmányoznia kellett (1QS 6.7; 8.11-12). A qumráni papsággal kapcsolatos egyik érdekesség, hogy a papok feltétel nélkül a többiek fölött álltak. A Misnában megjelenő judaizmus felfogása szerint a pap megelőzi a lévitát, a lévita az izraelitát, az izraelita pedig a „törvénytelent" (Horajot 3.8). A pap feljebbvalósága azonban feltételes csupán. Ha ugyanis a „törvénytelen" tudós ember, a Főpap pedig egy „faragatlan fickó", akkor a „törvényte­ len. .. a Főpap felett áll". A legmagasabb hivatalt az „Oktató" (maszkil) vagy Felügyelő személye jelentette. A közösséget ő tanította meg arra, hogyan éljenek összhangban „A közösség szabályainak könyvében" leírtakkal (1QS 1.1), és ő vezette be a tagokat a „két lélekről" szóló tanítás rejtelmeibe. Az Oktató elnökölt a gyűléseken, ahol ő adta meg a szót a felszólalni kívánóknak (1QS 6.11-13). Társai­ val egyetértésben neki kellett felmérnie a felügyeletére bízott személyek spirituális fejlődését, és ennek megfelelően kellett őket rangsorolnia is (1QS 6.21-22). A negatív oldalról nézve, az Oktató nem szállhatott vitába „a Mélység/Sír em bereivel", és nem adhatta nekik át a közösség tanításait (1QS 9.16-17). A legjelentősebb közösségi intézmény valószínűleg a Közös­ ség Tanácsa, más néven a gyülekezeti gyűlés lehetett.3 Az a szakasz, amely elrendeli, hogy a tagok a rangjuknak megfelelő helyre üljenek - „A papok ülnek le elsőnek, a vének második­ nak, a közösség többi tagja pedig rangjának m egfelelően" (1QS 6.8-9) - , talán azt sugallja, hogy volt egy olyan alkalom, amikor a közösség valamennyi tagja, élükön a papokkal és a jelentős személyiségekkel, egybegyűlt a Felügyelő elnöklete alatt. Egy másik, az általános vélemény szerint korábbi szövegrész azon­ ban a következőképpen rendelkezik: 3 A „közösség", „gyülekezet" és más terminusokkal kapcsolatban tanulmányo­ zandó A. Dupont-Sommer, Essene Writings, 44; P. Wemberg-Moller, „The Natúré of YAHAD...", ALUOS 6 (1969), 56-81.

127

A Közösség Tanácsában pedig tizenkét férfi és három pap legyen, mindannyian tökéletes tudással rendelkezzenek a Törvényben feltárt dolgokkal kapcsolatban, cselekedeteiket pedig az igazság, az igazságosság, a törvényesség, a jám bor­ ság és a szerénység jellemezze. Rendíthetetlenül és alázattal őrizzék az Ország hitét, és a bűn miatt ők vezekelnek majd igaz cselekedeteik és a bántalmazás kínjainak elszenvedése által. Együtt járnak majd mindenkivel az igazság szabálya és az idő törvénye szerint. (1QS 8.1—4) A három papot és a tizenkét férfiút A közösség szabályzata és a Damaszkuszi irat összevonásából készült hibrid dokumentum, a 4Q265 (7. frg.) is említi; ott a „tizenöt" férfiú meghatározás szerepel. Jelenlétük nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt: a sza­ bályzat megállapítja, hogy amikor „ezek jelen vannak Izráelben, akkor valóban megalakulhat a Közösség Tanácsa" (1QS 8.4-5, 4Q265). Továbbra is megválaszolatlanul marad azonban az a kérdés, hogy ez a tizenöt férfiú a közösség egészének magva, a közösségnek a tizenkét törzset és a három lévita csoportot szim­ bolizáló vezetői quoruma vagy a Tanácson belüli, másutt „a közösség alapzatának" nevezett elitcsoport volt-e. A közösségi összejövetelek célja azonban világos. Itt vitatták meg a Törvény tanításait, megtárgyalták az aktuális ügyeket, a Felügyelő irá­ nyításával itt választották be vagy utasították el az újoncokat, meghallgatták a vétkesek elleni vádakat, és évente vizsgálatot tartottak az egyes közösségi tagok előmenetele tekintetében. Ugyancsak itt döntöttek, és ugyancsak a Felügyelő irányításá­ val, a tagok előléptetéséről vagy elmarasztalásáról (1QS 5.23-24; 6.13-23). A gyűlés idején rend és csend uralkodott: ha valaki véleményt kívánt nyilvánítani vagy kérdést óhajtott feltenni, annak az előírt módon engedélyt kellett kérnie. Fel kellett állnia, és a következőket kellett elmondania az egész gyülekezet előtt: „Mondanivalóm van a gyülekezet szám ára", majd a gyülekezet beleegyezése után folytathatta mondandóját (1QS 6.8-13). Az ezt követő, a Törvény és A közösség szabályzatának meg­ szegésével kapcsolatos vizsgálat rendje megőrződött számunk­ ra, és a holt-tengeri, visszavonultan élő közösség tagjainak men­ talitásáról a vétkek és az ezekre kiszabott büntetések listája sokkal többet árul el, mint tanításuknak és elveiknek elszigetelt elemzése.

128

Kezdjük a legsötétebb bűnökkel: ha valaki, szándékosan vagy véletlenül, „Mózes Törvényének akár egyetlen szava ellen, akármilyen ügyben" is vétkezett, az azonnali kizárást vont ma­ ga után. A bűnössel ezek után egyetlen korábbi volt társa sem érintkezhetett (1QS 8.21-24). A közösségből való kizárás járt mindazoknak, akik az isteni Nevet bármilyen okból szájukra vették: Ha a Könyv olvasása vagy ima közben valaki a [Legjtiszteletreméltóbb nevet a száján kiejti, még ha csak könnyelműségből vagy hirtelen ijedtségében vagy bármi más okból tette is azt, azonnal ki kell zárni, és nem térhet vissza soha többé. (1QS 6.27-7.2) Harmadszor, kizárással büntették azt, aki a közösségről rágal­ makat terjesztett (1QS 7.16). A negyedik kizárást maga után vonó bűn a közösség „alapjai" elleni lázadás volt: Ki kell zárni azt, aki a közösség alapjai ellen zúgolódott, és nem is térhet vissza soha többé. (1QS 7.17) Végezetül, azt a személyt is ki kell zárni, aki már legalább tíz éve a Tanács tagja, és mégis elpártolt, „hogy szíve makacsságá­ ban járjon", sőt vele együtt azokat a társait is el kell távolítani, akiknek szíve mindezek ellenére megesik rajta, és ételüket és vagyonukat megosztják vele (1QS 7.22-23).4 A többi vétség jellegét tekintve olyan, amit bármelyik mai keresztény szerzetesrendben nyugodtan be lehet vallani, és eze­ kért megrovást kapnának, a Qumránban kiszabott büntetések azonban ma már aligha lennének alkalmazhatóak. A vétek súlyosságát csökkenő rendben tekintve: két éven át kellett bűnhődnie annak, aki „elárulta az igazságot, és szívének m akacsságát követte" (1QS 7.18-21), és annak, aki, ha nem is

4 A kizárás problematikáját lásd G. Forkman, The Limits o f the Religious Community. Expulsion front the Religious Community within the Qumran Sect, ívithin Rabbinic Judaism and within Primitive Christianity. Gleerup, Lund 1972; L. H. Schiffman, Sectarian Law in the Dead Sea Scrolls, Scholars Press, Chicago 1983,168-173; M. Weinfeld, i. m., 2,41-43. jegyzet. Általános áttekintést nyújt: Enc. Jud. 8,344-355; és HJP II (1979), 431-433.

129

szándékosan, de megszegte Mózes Törvényét (1QS 8.24-9.1) Az első évben megfosztották rangjától, és kizárták a gyülekezet „tisztaságából", a második évben nem részesülhetett a gyüleke­ zet „italából" (mindkét fogalom tisztázására rövidesen sor ke­ rül). Két év eltelte után a vétkest a gyülekezet újra megvizsgálta, és ezt követően visszakerülhetett a hierarchiában őt megillető helyre. A vagyoni ügyekkel kapcsolatos hazugság, ami nyilván azt jelentette, hogy az illető eltitkolta személyes tulajdona valódi nagyságát, a „tisztaságban" való részvételtől egy évre történő eltiltást és az élelmiszeradag egynegyedének megvonását jelen­ tette (1QS 6.25-27). A Damaszkuszi irat lQ S-hez hasonló bün­ tető törvénykönyve (4Q265) úgy rendelkezik, hogy ha valaki társának hazudik, akkor hat hónapra zárják ki, élelmiszeradag­ jának felét pedig vonják meg. A közösség magasabb rangú tagjával szemben tanúsított tiszteletlenség, a papokkal szembe­ ni durvaság vagy harag, a rágalmazás és a sértés egyaránt egyéves vezeklést és a „tisztaságból" való kizárást vont maga után (1QS 6.25-27; 7.2-5). Az ezek után következő büntetések hat, majd három hónapos, harminc- és tíznapos bűnhődésre csökkennek. Hat hónapig kellett bűnhődnie annak a közösségi tagnak, aki szándékosan hazudott, vagy szavával, illetve tettével a másikat félrevezette, aki jogtalanul tanúsított rosszindulatot, aki bosszút állt, aki igazságtalanul zúgolódott egy másik tag ellen, és aki „társa előtt mezítelenül járkált, anélkül - eléggé különös kikötés - hogy bármi is erre kötelezte volna". Ha nem gondoskodott társáról, és ha ostobán nyilatkozott meg: három hónap bűnhődés. Ha a Tanács ülésezésének idején elbóbiskolt, ha otthagyta a Tanácsot, miközben a többiek még álltak (imádkoztak?), ha a Tanács ülésezésekor kiköpött, ha „ostobán röhögött", vagy ha „öltözéke oly hiányos volt, hogy amikor ruhája alól kezét kivon­ ta, mezítelensége láthatóvá vált": harminc nap bűnhődés. A Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból előkerült egy másik kéziratában megőrződött büntető törvénykönyv (4QDn= 4Q266) a harmincnapos kizáráson kívül további tíz nap bűnhődést is kiró arra a személyre, aki a gyülekezés idején elaludt! Ha pedig valaki a gyülekezetből három alkalommal is kiment, pedig erre semmi oka nem volt, vagy ha társának beszédét félbeszakította, vagy ha bal kezével gesztikulált: tíznapos bün-

130

lotést kellett elviselnie (1QS 7.15). A helytelen magatartási meg­ nyilvánulások (ingerlékenység, a közösség lelkének félreveze­ tése) felsorolásánál 4Q477 néhány tagot, egy bizonyos Johanánt és két Hanania nevű férfit név szerint is említ. A közösségi étkezésnek a qumráni mindennapi életben elfog­ lalt fontos szerepét nyilvánvalóan mutatja az, hogy a közös asztalnál csak a fogadalmat már letett és tiszta tagok foglalhat­ tak helyet, más szóval csakis azok, akiket „már tisztának... jegyeztek fel", és időközben sem veszítették el ezt a minősítést. Az iratok ugyan nem jelentik ki nyíltan, hogy az étkezéseket rituális fürdőnek kellett megelőznie, ám a víz általi megtisztu­ lásra tett számos utalásból és a Qumránban felfedezett különféle rituális fürdőzésre alkalmas helyek jelenlétéből arra következ­ tethetünk, hogy étkezés előtt a közösség tagjai, csakúgy, mint Josephusnál az esszénusok (Bellum 2.129), vízben tisztálkodtak meg. Az étkezésről A közösség szabályzata mindössze annyit árul még el, hogy amikor „előkészítették az asztalt az étkezés­ hez és a bort az iváshoz", először a pap mondott áldást az étel és az ital fölött (1QS 6.4-5). A megfogalmazás mintha azt sugall­ ná, hogy a pap után a többiek is hasonlóképpen cselekedtek; ezt a következtetést támasztja alá a Messiási szabályzat is; ott ugyan­ is egy hasonló étkezés leírása szerepel, amelyen azonban a két Messiás is részt vesz (lQ S a 2.17-21). Az „újbor" szó jelentését némi bizonytalanság veszi ugyan körül, de a Templom-tekercs kivételével a kéziratok szóhasználatából az tűnik ki, hogy a két, felváltva használt bor jelentésű szó - tiros és jájin - közül utób­ binak pejoratív jelentése van. Valószínűnek látszik tehát, hogy a közösség tagjai által fogyasztott „bor", azaz „a gyülekezet itala" tulajdonképpen erjesztés nélküli szőlőlé volt.5

5 A közös asztalnál fogyasztott tirossal kapcsolatban a rabbik kifejtik, hogy „az emberek nyelvén", azaz a mindennapi beszélt héberben a tiros a borral nem azonos, édes, nem erjesztett ital. Ha valaki fogadalmat tett arra, hogy tartózko­ dik a tiros fogyasztásától, akkor semmiféle gyümölcslevet nem érinthet ugyan, de bort akkor ihat, amikor akar. Ha azonban fogadalmát „a Tóra nyelvén", azaz bibliai héber nyelven tette, akkor nem vehet magához alkoholt, mivel azon a nyelven a tiros a bor szinonimája (tNedarim 4.3; jNedarim 40b; Szifré Deut 42 Deut 11.14-hez). A qumráni közösség tagjainak szólóié fogyasztásával kapcsola­ tos feltevésünk alátámasztásához még azt is meg kell jegyeznünk, hogy Lev 10:8-11 szerint a Templomban szolgálatot teljesítő papoknak, Ezek 44:21 szerint különösképpen „Cádok fiainak", tartózkodniuk kellett a bortól.

131

A közösségbe való felvétel kérdése szintén kulcsfontosságú probléma. Talán különösnek tűnik, hogy ezt a kérdést a fejezet vége felé, és nem rögtön a legelején vetettük fel, ennek azonban az a magyarázata, hogy ha már van valamiféle, bármily vázlatos elképzelésünk arról, hogy mit is jelentett ehhez a közösséghez tartozni, akkor könnyebben megértjük majd azt az eljárást, amelynek során egy zsidó férfiú ebbe a közösségbe bebocsátást nyerhetett. A Qumránban érvényes szabályok szerint a közösséghez csat­ lakozni kívánó személyt két évig feltétlenül, de talán még három vagy több évig is próbaidősnek tekintették. Elsőként „a gyüle­ kezésen elnöklő" Felügyelő előtt kellett megjelennie, nyilvánva­ lóan a gyülekezet egyik ülésének idejében; a Felügyelő az erköl­ cseit illető kérdéseket tett fel neki, hogy megállapíthassa, hogy a jelentkező személy megfelelő posztuláns lesz-e. Ha válaszait megelégedéssel fogadták, akkor „belépett a Szövetségbe" (1QS 6.13-15). Vagyis ott és akkor esküt tett arra, hogy a közösség értelmezésének megfelelően betartja a Tórát, és megfogadta kötelező esküvéssel, hogy teljes szívével és leikével Mózes Törvénye felé fordul, összhangban azzal, ahogyan mindez a Cádok fiai, a Szövetség Megtartói előtt feltárult. (1QS 5.7-11) További, közelebbről meg nem határozott hosszúságú idő eltel­ tével, amelynek során az illető személynek a Felügyelő megta­ nította „a közösség valamennyi szabályát", még egyszer meg­ jelent a gyülekezet előtt, ahol vagy megerősítették novíciusstátusában, vagy elbocsátották a közösségtől. Ekkor már felvételt nyert ugyan a Közösség Tanácsába, de a közösség „tisztaságá­ ban" még egy további teljes évig nem vehetett részt (vö. még 4Q265). A tiszta dolgokkal ( tohora, tahara vagy tohorot, szó szerint „tisztaság" vagy „tisztaságok") kapcsolatos fogalomrendszer­ hez további megjegyzéseket kell fűznünk. A rabbinikus iroda­ lomban szereplő tohorot általában a rituálisan tiszta ételek (vö. még 4Q274,1), valamint az elkészítésükhöz használt edények és eszközök összefoglaló neve. A rabbik különbséget tesznek to­ vábbá a tohorot és a maskin, azaz folyadékok között, utóbbit ugyanis úgy tekintették, hogy a szilárd táplálékoknál sokkal jobban ki van téve a szennyeződés, a tisztátalanság veszélyének.

132

Vagyis, amikor a közösség a novíciust arra utasította, hogy ne rrintse meg a gyülekezet tiszta dolgait, akkor tulajdonképpen azt tiltotta meg neki, hogy a közösség edényeivel, tányérjaival, (áljaival s így szükségképpen az általuk fogyasztott ételekkel bármiféle kapcsolatba kerüljön. Ebből következik, hogy a novícius nem foglalhatott helyet a közös asztalnál, hanem valahol másutt kellett étkeznie. Bár a szövegösszefüggés különböző, mégis ugyan­ ez a szabály jelenik meg a Templom-tekercsben is (63.13-14), amely ügy rendelkezik, hogy a nem zsidó asszony, akit zsidó rabtartója feleségül vett, férje tohornját hét évig nem érintheti. A noviciátus első évében az üjonc a közösségi tulajdonból nem részesülhetett. A harmadik nyilvános próbánál az újonc­ nak számot kellett adnia „a Törvénnyel kapcsolatban elsajátított tudásáról és a Törvény betartásáról". Ha előmenetele megfele­ lőnek találtatott, vagyonát és minden tulajdonát átadhatta a „közösség gazdasági felügyelőjének", amit még egy ideig külön kezeltek és nem olvasztottak be a közösség tulajdonába. A má­ sodik évben a tiszta dolgokra vonatkozó tilalom is enyhült, de a folyadékokat, „a gyülekezet italát" az újonc még mindig nem érinthette (1QS 6.20-21; 7.20; vö. még 4Q2843).11 A novíciusnak végül a második év leteltekor is vizsgáznia kellett, ezt követően pedig „a gyülekezet ítéletének megfelelően" végre bejegyezték testvérei közé, az őt megillető rang szerint „a Törvényre, az igazságra és a tisztaságra". Vagyonát is a többiekéhez csatolták, és ettől kezdve jogot nyert arra, hogy a Közösség Tanácsa előtt véleményt nyilvánítson (1QS 6.13-23). Összegezve tehát, a szigorú és hosszú ideig tartó curriculum két lépcsőfokra választható szét. Az első szakaszban a jelölt megjelenik a Szövetség előtt, fogadalmat tesz arra, hogy hűen betartja Mózes Törvényeit, ahogyan azokat a közösség papsága értelmezi, és hogy „távol tartja magát a hazugság férfiaitól, azoktól, akik a bűn útján járnak" (1QS 5.10-11). A második szakaszban el kell sajátítania azt a tudásanyagot, amely a „szentgyülekezetbe" való bejutás előfeltétele (1QS 5.20). Másképpen 11A „tisztaság" és „a gyülekezet itala" fogalmakhoz lásd S. Lieberman, „The Discipline in the so-called Dead Sea Manual of Discipline", JBL 71 (1951), 199-206 (Texts and Studies, Ktav, New York 1974, 200-207). Vö. még J. Licht, „Humrat mashqeh harabbim mitohorat harabbim beSerekh hayyahad", Sefer Segal, ed. J. M. Grintz, Kirjath Sepher, Jerusalem 1964, 300-309.

133

fogalmazva tehát, a Szövetségbe való belépés és a közösségbe való belépés nem egy aktus volt, hanem kettő.12 Hosszú ideje tart már a vita arról, hogy nősültek-e a qumráni közösség tagjai, vagy sem.13 Az életstílusukról eddig felvázolt képet látva valószínűleg kevesen vitatnák azt a megállapítást, hogy a nők jelenléte Qumránban elképzelhetetlennek tűnik. Az eddig bemutatottak alapján egy kizárólag férfiakból álló közös­ ség képe jelenik meg előttünk: a közösség tagjait kifejezetten óvták attól, hogy „kövessék a bűnös szívet és a sóvárgó szeme­ ket, s hogy mindenféle bűnbe essenek" (1QS 1.6). A közösségi tagok cölibátusa mellett szól továbbá az a tény, hogy az issa, asszony szó A közösség szabályzatában egyetlenegyszer sem fordul elő. Hogy egészen pontosak legyünk, a szabályzatot lezáró Himnuszban szerepel ugyan az „asszony" szó, de ott is csak az „akit asszony szült" klisé alkotórészeként (1QS 11.21). Továbbá, a 4-es számú barlangban talált Damaszkuszi irat sza­ bályzata ugyan egy házasemberekből álló közösségben kizárás­ sal bünteti mindazokat, akik „az atyák" ellen zúgolódnak, de azokat, akik ugyanezt a bűnt „az anyák" ellen követik el, csak 12 A jelöltek képzésével és felvételével kapcsolatos terminológiát M. Delcor vizsgálta, „Le vocabulaire juridique, cultuel et mystique de l'initiation dans le secte de Qumrán", Qumran-Probleme, ed. H. Bardtke, Akademie Verlag, Berlin 1963,109-134; vö. M. Weinfeld, i. m. 2,21-23. jegyzetnél. A beavatással kapcsolatban felmerült az a nézet, hogy a közösség megújulási ünnepe volt az az alkalom, amikor a jelöltek ünnepélyes fogadalmat tettek (vö. Milik, Tcn Years, 114). A forrásanyag azonban ezt nem támasztja alá. A közösség szertartásai között nincs említés eskükről, a Damaszkuszi irat pedig kifejezetten azt mondja, hogy az esküt még azon a napon le kellett a jelöltnek tennie, amelyen a Felügyelő felvette őt a tagok sorába (CD 15.7-8). Joggal feltételezhetnénk tehát, hogy a próbaidő azon a bizonyos ünnepnapon kezdő­ dött, és pontosan két évvel később fejeződött be, de még ez is túlságosan spekulatív. Az esszénus „vagyonközösséget" az V. fejezetben, a közös pénztár használatát a jeruzsáelmi egyházban pedig a VIII. fejezetben vizsgáljuk majd. A qumráni forrásanyaghoz lásd L. M. Pákozdy, „Dér wirtschaftliche Hintergrund dér Gemeinschaft von Qumran", Qumran-Probleme, 269-291; W. Tyloch, „Quelques remarques sur le caractére social du mouvement de Qumrán", uo., 341-351; J. G. Greehy, „Community ofGoods-Qum ran and Acts",7ns/i Theol. Quart. 32 (1965), 230-240; J. A. Fitzmyer, „Jewish Christianity in Acts in the Light of the Qumran Scrolls", Essays on the Semitic Background of the New Testament, Chapman, London 1971, 271-303. 13 Az esszénus cölibátussal kapcsolatban lásd az V. fejezetet (164. o.) és a VII. fejezetet (216. o.).

134

I íznapi büntetéssel sújtja; A közösség szabályzata ezzel szem­ ben viszont csak „a közösség tekintélye" elleni zúgolódás vét­ kéről beszél (1QS 7.1). A nők jelenlétének elhallgatása tehát szándékosnak tűnik. Mindazonáltal, nem hagyhatjuk figyel­ men kívül azt a tényt, hogy a közösség temetőjének ezeregyszáz sírja közül ez idáig találomra kiválasztott és feltárt huszonhat sír férficsontvázak maradványát rejtette, a temető határában azonban hat nő és három gyermek csontvázának maradványait találták meg a régészek.14 E bizonytalan feltevések legtöbbje a további ásatások során valószínűleg tisztázódik majd. A Damaszkuszi iratban és 4Q265-ben, továbbá a Messiási szabályzatban és helyenként a Háborús tekercsben és MMT-ben ábrázolt vallásos életmód lényegesen eltér A közösség szabály­ zatában leírtaktól.15 A közösség „városokban", vagy ahogy a Damaszkuszi irat nevezi őket, „táborokban" (CD 12.19,23) lakó tagjai a városi vagy falusi ember megszokott életét élték, zsidó és nem zsidó szomszédaikkal egy lakóhelyen ugyan, de mégis elkülönülve tőlük. Szexuális erkölcseiket szigoréi rendelkezések szabályozták. Az egyik kézirat (4Q 270,7. frg.) előírja, hogy „azt, aki nem az előírt rendelkezéseknek megfelelően közelít a fele­ ségéhez, s így paráználkodik vele", ki kell zárni. A közösség házaspár tagjai gyermekeket neveltek, szolgáik voltak, kereske­ delemmel foglalkoztak (még nem zsidókkal is kötöttek üzletet), legeltették nyájaikat, szőlőt vagy gabonát termesztettek a város körüli földeken, lerótták a templomi adó rájuk eső részét (fel­ ajánlás vagy áldozatok formájában), a pusztaságban élő testvé­ reikhez hasonlóan nekik is feltétlenül engedelmeskedniük kel­ lett a Tóra előírásainak, és be kellett tartaniuk a szekta „kijelölt időpontjait".16Semmi nem mutat azonban arra, hogy idejük egy 14 R. de Vaux, Archaeology, 47-48; J. P. Humbert, Fouilles de Kh. Qumrán, 346-352. 13 A qumráni közösség és a rabbinikus haburot, vagyis a tevékenységüket a tisztasági és a papi tizedre vonatkozó előírások szigorú betartásának szentelő egyesületek/társaságok közötti hasonlóságokkal és különbségekkel kapcso­ latban lásd S. Lieberman, id. tan. (133. o. 6-os jegyzet); G. Vermes, Discovery, 48-52; C. Rabin, „Yahad, Haburah and Essenes", Sludies in the Dead Sea Scrolls... in Memory of E. L. Sukenik, Kirjath Sepher, Jerusalem 1957,104-122, héberül. A haburotról általában lásd HJP II (1979), 398-399. Lásd még alább, 157-158. o. 16 A qumráni halákhával kapcsolatban lásd L. H. Schiffman, The Halakhah at Qumran, Brill, Leiden 1975; Sectarian Law and the Dead Sea Scrolls, Scholars

135

részét a Tóra intenzív tanulmányozására kellett volna szentel­ niük. Arra vonatkozólag sem találunk egyetlen utalást sem, hogy a közösség városi tagjai részesültek volna a két lélek tanával kapcsolatos tanításban, mivel a közösségi tagság joga őket származásuk alapján illette meg, és nem kiválasztás és tanulás eredménye volt. Hogy hányán laktak közülük Jeruzsálemben, ha egyáltalán ott lakott egyikük is, azt nem tudjuk, az azonban bizonyosnak látszik, hogy időnként ellátogattak a városba, egyik előírásuk ugyanis megtiltja számukra, hogy a „rituális tisztátalanság" állapotában belépjenek „az ima házába", valamint azt is, hogy „a Szentély városában asszonnyal háljanak, és a Szentély városát tiszté talanságukkal beszennyezzék" (CD 1.22; 12.1; TS 45.11-12).17 A Damaszkuszi irat igen keveset árul el a „városokban" élő személyek életszakaszairól, ebben a kérdésben a Messiási sza­ bályzatot kell elővennünk, abban a reményben, hogy ez az irat nemcsak az eljövendő korban majd megvalósuló tökéletes élet modelljét, hanem a kor aktuális problémáit is tükrözi. A Messiási szabályzat szerint a közösség tagjai húszéves ko­ rukban nősülhettek meg, a közösség hivatalos álláspontja sze­ rint ekkorra már elérték a felnőttkort, és „ismerték a [jót] és a rosszat" (IQ Sa 1.9-11).18 Az ezt követő öt évben „jelen lehettek" Press, Atlanta 1983; J. M. Baumgarten, Studies in Qumran Laza, Brill, Leiden 1977; M. Bernstein et al., Legal Texts and Legal Issues, E. J. Brill, Leiden 1997. 17 „A Szentély városában" történő nemi közösülést tiltó rendelkezést a paráznál­ kodás tiltásának is tekintették (R. H. Charles, Apocrypha and Pseudepigraplia II, 828). Egy másik és valószínűbb álláspont szerint azonban a tiltás a szent városba érkező zarándok házaspárok közötti házasélet tiltása lehet (C. Rabin, Zadokite Documents, 59). 18 A huszadik év mint a felnőttkor határa problémakörhöz lásd S. B. Hoenig, „On the Age of Mature Responsibility in IQSa",JQ R 48 (1957), 371-375; „The Age of Twenty in Rabbinic Tradition and IQSa", JQR 49 (1958), 209-214. A rabbinikus hagyomány szerint a nősülés szempontjából a férfiaknak a tizen­ nyolc éves kor ajánlott (mAbot 5.21). A válás problémájával kifejezetten egyik tekercs sem foglalkozik. A férfinak „élete során" két asszony feleségül vételét tiltó rendelkezésben (CD 4.20-5.2) több kutató is a poligámia és a válás lehetőségének kizárását látja, a szakasz részletes vizsgálata azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a rendelkezés szerzője kizárólag a poligámia ellen szól, és egyáltalán nem érdekli a válás utáni második házasság kérdése. A problémára specializálódott irodalomból lásd Y. Yadin, „L'attitude essénienne envers la polygamie et le divorce", RB 79 (1972), 98-99; G. Vermes, „Sectarian Matrimonial Halakhah in the Damascus Rule",

136

(de aktívan nem vehettek részt) a meghallgatásokon és az ítéle­ tekben. Huszonöt éves korban feljebb léphettek egy lépcsőfo­ kot, és „dolgozhattak a gyülekezet szolgálatában" (lQ Sa 1.12-13). A harmincéves férfiakat teljesen érettnek, felnőttnek tekintették, és ők már „részt vehettek" a törvénykezéseken és a gyűléseken, elfoglalva az őket megillető helyet a közösség ma­ gasabb rangú tagjai, „Izrael ezreinek vezérei, a Százak, az Ötvenek és a Tízek vezérei, a bírák és a törzsek hivatalnokai" között, „minden családban [Ajron fiainak, a papoknak [a fennhatósága] alatt" (lQ Sa 1.8-16). Ha hivatalt viseltek, elvárták tőlük, hogy feladatukat képességeikhez mérten a legjobban hajtsák végre, az őket megillető tisztelet mértékét „tanultságuk" és „útjuk tökéletességének" mértéke szabta meg. Az életkor előrehalad­ tával a rájuk nehezedő terhek is csökkentek (lQ Sa 1.19). Csakúgy, mint Qumránban, a legfőbb tekintély itt is a papok kezében volt, minden tíz vagy ennél több főből álló csoportban lennie kellett egy papnak, aki „jól ismerte az Elmélkedés köny­ vét" és „hatalma volt" a tagok fölött (CD 13).19 A Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangban talált kéziratai (4Q266, 269, 272-273) részletes leírást tartalmaznak a bőrbetegség kezdetéről és a végső gyógymódról. A beszédhibás papokat, azokat, akik hadifoglyok voltak vagy a nem zsidók között telepedtek le és éltek, kizárták a papi feladatok teljesítéséből, és a „szent ételből" sem részesülhettek (4Q266, 6. frg.; 271, 2. frg.). lQ S-hez hasonlóan, a Damaszkuszi irat, valamint 4QDa (4Q266, 5 i. frg.) és 4Q265 hibrid szövegében (1 ii. frg.) is mebakkernek, JJS 25 (1974), 197-202 [ = PBJS, 50-56]; J. A. Fitzmyer, „The Matthean Divorce Texts and Somé New Palestinian Evidence", Theol. Studies 37 (1976), 197-226. 19 Az „Elmélkedés könyvének" (Hagu) jellege és mibenléte jelenleg is vitás kérdés. Egyesek úgy vélik, hogy ez A közösség szabályzatának másik elneve­ zése (A. Dupont-Sommer, Essene Writings, 70) vagy „a Tóra-exegézis írott gyűjteménye" (P. Wernberg-Moller, ALUOS 6 [1969], 79-80,32-es jegyzet). Az azonban, hogy egyes szöveghelyek leírása szerint a könyvet mint alapművet a Felügyelő és a bírák, más helyütt pedig fiatal gyermekek olvassák, abba az irányba mutat, hogy a szóban forgó könyv a Biblia, még pontosabban a Pentateuchus lehetett. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Mózes Józsuét, a zsoltárszerző pedig általában az igaz embereket szólította fel arra, hogy nappal és éjszaka is elmélkedjenek a Tóra törvényein (Józs 1:8; 1. zsoltár 1:2). Sőt egy rabbinikus dictum odáig megy el, hogy minden „elmélkedést" (hege) a „Törvény kijelentéseire" korlátoz (Gén R. 49.17). Vö. L. H. Schiffman, The Halakhah at Qumran, Brill, Leiden 1975, 4 4 ,144-es jegyzet.

137

Felügyelőnek nevezi a „tábor" vezetőjét. Úgy tűnik azonban, hogy itt a Felügyelő tevékenységét nem segítette Tanács. A „közösség Tanácsa" kifejezés, az átmeneti 4Q265-öt (1 ii és 7 ii, töredékek) kivéve, ahol az első esetben a kifejezés inkább álta­ lános jellegű, míg a második szöveghelyen a közösség ideális magvát jelenti, CD-ben egyáltalán nem fordul elő. CD utal egy bizonyos „Izráel társaságára", amelynek tanácsára megenge­ dett a nem zsidók elleni támadás (CD 12.8), teljesen nyilvánvaló azonban, hogy egy ilyen jellegű, egyébként a Messiási szabályzat­ ban is említett haditanácsnak A közösség szabályzatában leírt gyűlésekhez semmi köze nem volt. A „táborok" Felügyelője min­ denesetre egymaga tölti be népe tanítójának és segítőjének a sze­ repét. CD szerzője szerint a Felügyelőnek szeretnie kell népét, ahogyan az atya szereti gyermekeit, és át kell segítenie őket a bajban, ahogyan a pásztor vezeti nyáját. Meg kell lazítania a népet bénító bilincseket, hogy a gyülekezetben ne legyenek elnyomottak és megtörtek. (CD 13.9-10) A Felügyelőnek kellett megvizsgálnia a gyülekezethez csatla­ kozni kívánó jövevényeket, megjegyzendő azonban, hogy „lel­ kűk" felől nem kellett határoznia, és övé volt a végső döntés joga az újonnan jöttek felvételével kapcsolatban (vö. még 4Q265). A közösség szabályzatából ezeket a tisztségeket természetesen már jól ismerjük. A városokban élők mebakkerjének különleges feladata volt annak biztosítása, hogy gyülekezete és „a Sír fiai", azaz a közösséghez nem tartozók között ne jöhessen létre baráti viszony. A két tábor között csak üzleti kapcsolat volt elképzel­ hető, és még ehhez is szükség volt a Felügyelő jóváhagyására (CD 13.14-16). A vétkesek ügyét a városokban nem gyülekezeti bíróságok, hanem törvényszékek tárgyalták, és a törvényszékek még „bí­ rákat" is alkalmaztak.20 A bírák száma tíz volt, megbízatásuk

20 A zsidó törvényszékek felállítására vonatkozó rabbinikus rendelkezések a Szanhedrin-traktátusban (Misna, Toszefta és Talmud) olvashatók. A tíz bírából álló, speciális törvényszéket mMegilla 4.3 és mSzanhedrin 1.3 említi. A 4-es számú barlangból előkerült Rendelkezések tizenkét tagból álló törvényszék­ ről is tud, ahol két pap és tíz világi személy bíráskodott, akik halálbüntetést is hozhattak (4Q159).

138

egy bizonyos terminusra szólt, a személyeket Lévi, Áron és lzráel törzséből választották, négy papot és lévitát és hat világi személyt (CD 10.4-7). A bírák csak huszonöt évesnél idősebb és hatvan évesnél fiatalabb férfiak lehettek - a Messiási szabályzat, amely szintén említ bírákat, a korhatárt harminc és hatvan év között jelöli ki (lQ Sa 1.13-15) - , akik szakértők voltak a bibliai törvények és a „közösségi alapszabályok" terén. A törvényszék­ re vonatkozó rendelkezések egyértelműnek látszanak. Ez azon­ ban nem teljesen igaz. Magától értetődő például, hogy jogi ügyekben a Felügyelő is érintett volt, neki kellett döntenie pél­ dául arról, hogy a közösség vétkes tagja ellen felhozott vádat megfelelően kidolgozták-e, és hogy bíróság elé kell-e azt terjesz­ teni (CD 9.16-20). Egyes esetekben pedig a Felügyelő maga is kiszabhatta a büntetést (CD 15.13-14). Egy helyütt (4Q270, 7. frg.) „a gyülekezetét felügyelő papnak" egy nem szándékosan elkövetett vétség ügyében egyszeri, a Felügyelőéhez hasonló bírói funkciót kellett ellátnia. Semmit nem tudunk meg arra vonatkozóan, hogy a tíz bíró együtt bíráskodott-e, hogy az illető személyeket saját lakhelyükön választották-e ki, vagy pedig egyes körzeteket utaztak be. Az a Damaszkuszi iratban található törvénykönyv, amely szerint el kellett járniuk, mind tartalmá­ ban, mind pedig hangnemében erősen különbözik A közösség szabályzatából már ismert gyűjteménytől: az ebben leírt vétsé­ gek nem egy kváziszerzetesrend életére utalnak. Továbbá, bár a büntetések leírása néha itt is szerepel, a qumráni szabályzattal ellentétben itt több esetben a halálbüntetés is szóba kerül.21 Itt Qumrán és a korai egyház összehasonlítását lásd M. Delcor, „Les tribunaux de l'église de Corinthe et les tribunaux de Qumrán", Studiorum Paulinorum Ccmgressus Catholicus 1961, Romé 1963, 535-548 [ = Paul and Qumrán, ed. J. Murphy-O'Connor, Chapman, London 1968, 69-84]; J. M. Baumgarten, „The Duodecimal Courts of Qumrán, Revelation and the Sanhedrin", JBL 95 (1976), 57-78. Lásd továbbá J. Pouilly, „L'évolution de la législation pénale dans la Communauté de Qumrán", RB 82 (1975), 525-551. 21 CD 9.1 magyarázata a halálbüntetés vonatkozásában ellentmondásos. C. Rabin (Zadokite Fragments, in loc.) úgy értelmezi, hogy a közösség által halálra ítélt bűnösöket átadták a nem zsidóknak, hogy a kivégzést ó'k hajtsák végre. A P. Winter által javasolt magyarázat azonban elfogadhatóbbnak tűnik: ha a közösség egyik tagja (vagy talán egy másik zsidó) ellen halálbüntetéssel járó vádat hoztak fel egy nem zsidó bíróság előtt, az maga halálbüntetéssel járt: vö. „Sadokite Fragment IX. 1", RQ 6 (1967), 131-136. Lásd még Z. W. Fáik, „Behucjei hagoyim in Damascus Document IX. 1", uo. (1969), 569.

139

tehát nem a tanácskozás idején való köpködést vagy röhögést tiltó szabályzattal, hanem sokkal inkább a zsidó életet mint olyat szabályozó/ a bibliai törvényeket a közösség szellemében újra­ értelmező törvénykönyvvel van dolgunk. A rendeletek első, fogadalmakkal foglalkozó csoportja azzal az utasítással kezdődik, amely a közösség tagjait arra utasítja, hogy úgy kerüljék el az Isten nevének kim ondásáért járó halálbüntetést, hogy kizárólag a Szövetségre esküdjenek. Egy ilyen fogadalom teljes mértékben kötelező, és nem lehet semmisnek nyilvánítani (CD 16.7-8). Ha az illető később megszegi fogadal­ mát, bűnét egy papnak kell megvallania, és tettéért vezekelnie kell (CD 15.1-5). A rendelkezések szerint a közösség tagjai nem ígérhetnek az oltárnak törvénytelen módon szerzett tárgyakat és a saját családjuk számára szükséges ételt sem (CD 16.13-15). Az a megkötés is szerepel továbbá, hogy nem a „m ezőn", hanem csakis a bírák jelenlétében tehetnek le bárm iféle fogadalmat (CD 9.9-10). Halálbüntetés jár annak, „aki a nem zsidók törvényei szerint egy m ásik pusztulását okozza" (CD 9.1). Az atyákat és a férjeket feljogosító bibliai rendelkezést, amely szerint érvényte­ leníthetik a leányuk, illetve feleségük által tett fogadalmakat, a Damaszkuszi irat leszűkíti, és kimondja, hogy csak azok a fogaA keresztre feszítésre vonatkozó qumráni utalásokkal kapcsolatosan a következó'ket kell megjegyeznünk. Josephus kétszer is említi, hogy i. e. 88 körül Alexandrosz lannaiosz mintegy nyolcszáz politikai ellenfelét (farizeusokat) ítélt kereszthalálra (Ant. 13.380; Bellum 1.97). 4QpNah 1.7-8 mintha Josephus beszámolóját visszhangozná, ha az „élve akasztják az embert (egy fára)" kifejezést SzifréDeut-nak (221) megfelelően értelmezzük, ahol a halálbüntetés végrehajtásának ez a módja a római hatóságokra jellemző eljárásként szerepel. Ha, mint ahogyan az valószínű, a Templom-tekercsben (64.6-13) leírt rendel­ kezés az eljövendő időkre vonatkozik, akkor úgy tekinthetjük, hogy a szerzőt a római törvénykezés befolyásolta, ugyanis a zsidó állam ellen vétkezők kivégzésére az akasztást vagy a keresztre feszítést írja elő. Vö. D. J. Halperin, „Cruciíixion, the Nahum Pesher, and the Penalty of Strangulation", J]S 31 (1981), 32-46. A keresztre feszítéssel kapcsolatban általában lásd P. Winter, On the Trial ofjesus, de Gruyter, Berlin 21974, 90-96; M. Hengel, Crucifixion, SCM Press, London, Fortress, Philadelphia 1977. A qumráni szövegekkel kapcso­ latban vö. N. Wieder, „Notes on the New Documents from the Fourth Cave of Qumran", ]JS 7 (1956), 71-72; Y. Yadin, „Pesher Nahum Reconsidered", IE) 21 (1971), 1-12; HJP I, 224-225. A héber „akasztani" igét J. M. Baumgarten úgy értelmezi, hogy az az akasztással történő kivégzésre utal, mert a keresztre feszítést a zsidó törvényekkel összeegyeztethetetlennek találja: vö. „Does tlh in the Temple Scroll refer to Crucifixion?", JBL 91 (1972), 472-481.

140

dálmák érvény teleníthetők, amelyeket soha nem is kellett volna megtenni (CD 16.10-12; másutt ez a rendelkezés kissé eltérő, lásd TS 53.16-54.5). CD szerint egyetlen vád sem tekinthető érvé­ nyesnek, ha azt nem előzte meg a tanúk jelenlétében elhangzott figyelmeztetés (CD 9.2-3). Egy különlegesen érdekes töredék olyan eseteket őrzött meg írásban, ahol elhangzott a figyelmeztetés, sőt még a figyelmeztetett közösségi tag nevét is közli: „Johanan fia ingerlékeny" volt, „Hanania Notosz félrevezette a közösség lelkét", és saját fajtáját (?) kedvelte; egy másik „Hanania, ShM fia..." olyasmit „szeretett", ami nyilvánvalóan tilos volt. Ezután néhány tanúkkal kapcsolatos rendelkezés következik. Húszévesnél fiatalabb személy nem tanúskodhatott olyan eset­ ben, amely halálbüntetést vont maga után (CD 9.23-10.2). To­ vábbá, a bibliai törvénnyel ellentétben, amely minden egyes ítélethozatalhoz két vagy három tanú tanúvallomását követeli meg (Deut 19:15), és egy tanú vallomását elfogadhatatlannak tartja - unus testis nullus testis - , a közösségi törvénykezés meg­ engedi, hogy bárkit bűnösnek mondjanak ki, ha egy halálos vétséget egy-egy tanú jelenlétében többször is elkövetett. Mindennek az a feltétele, hogy a tanú az esetet azonnal jelentse a Felügyelőnek, és a Felügyelő azt késlekedés nélkül rögzítse írásban (CD 9.17-20).22 A halálbüntetéssel sújtott vétségek ese­ tében - és ezekhez tartozott még a démonok által okozott aposztázia (CD 12.2-3), egy már eljegyzett leánnyal való tör­ vénytelen kapcsolat (4Q159, 2-4:10-11. frg.), az Izráel fiainak megrágalmazása és a hazaárulás (TS 64.6-13) - nagyon valószí­ nűtlennek látszik, hogy akár zsidó, akár a római hatalom kép­ 22 Az „egyetlen tanú" esetével már több kutató is foglalkozott: B. Levine, „Damascus Document IX, 17-22: A New Translation and Comments", RQ 8 (1973), 195-196; J. Neusner, „»By the Testimony of Two Witnesses« in the Damascus Document IX, 17-22 and in Pharisaic-Rabbinic Law", uo., 197-217; L. H. Schiffman, „The Qumran Law of Testimony", uo., 603-612; N. L. Rabinovitch, „Damascus Document IX, 17-22 and Rabbinic Parallels", RQ 9 (1977), 113-116; B. S. Jackson, „Testes singulares in Early Jewish Law and the New Testament", Essays in Jewish and Comparative Legal History, Brill, Leiden 1975,172-201. A szöveget Jackson és Neusner is úgy értelmezi, hogy az három különböző tanú vallomását követeli meg, akiknek egy közösségi tag által három különböző alkalommal elkövetett, halálbüntetéssel járó bűncselek­ ményt mindhárom esetben jelenteniük kellett. Ha a tanúk szavában meg lehetett bízni, akkor a Felügyelő azonnal megkezdte az eljárást a megvádolt személyek ellen.

141

viselői felruházták volna a közösséget a kivégzés végrehajtásá­ nak jogával. A halálbüntetésre vonatkozó rendelkezések inkább az eljövendő idővel kapcsolatos elképzelésekhez tartoznak, ak­ kor ugyanis a közösség mint Izráel de jure lesz majd a kiválasz­ tott nép de fncto kormányzó testületé. A Damaszkuszi irat büntető törvénykönyve (4Q270) a közösség­ ből történő, visszavonhatatlan kizárással fenyegeti azt a tagot, aki feleségével „paráználkodik". Ez jelentheti a menstruáló, de még inkább az állapotos asszonnyal való nemi érintkezést, mivel, aho­ gyan azt Josephus a házas esszénusokról szólva félreérthetetlenül kijelenti, a házastársak közötti nemi érintkezés csak abban az esetben volt megengedett, ha az az utódnemzést szolgálta. A szombattal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó szakasz a szi­ goréi megszorítások felé hajlik. A későbbiek során a rabbinikus törvénykezés még ennél aprólékosabban dolgozta ki a szombatra vonatkozó szabályokat, de maga a tendencia már itt is észrevehető. A közösség tagjainak nemcsak a munkavégzéstől kellett tartóz­ kodniuk „a hatodik napnak attól a pillanatától kezdve, amikor a napkorong a maga teljességében eltávolodik a kaputól (amely mögött lemegy)" (CD 10.15-16), de a munkáról még csak nem is beszélhettek. A szombati pihenést nem zavarhatja meg semmi, ami pénzzel vagy nyereséggel kapcsolatos (CD 10.18-19). Isten Szövet­ ségének egyetlen tagja sem hagyhatta el házát szombaton, hogy dolgai után járjon. Nem mehetett el házától 1000 könyöknél (kb. 450 m) nagyobb távolságra, állatait azonban városától 2000 könyöknyi (kb. 900 m) távolságra legeltethette (CD 10.21; 11.5-6). Főznie nem lehetett. Nem szedhetett és nem gyűjthetett gyümöl­ csöt és semmiféle ehető dolgot, „ami a mezőn terem". Nem húz­ hatott vizet a kútból, és a kútból húzott vizet nem vihette el máshová, a vizet ott kellett meginnia, ahol rábukkant (CD 10.22-23). Jószágát nem ütlegelhette és szolgáját nem szidhatta meg (CD 11.6, 12). Nem hordozhatott karjában gyermeket, nem illatosíthatta testét, és házában nem söprögethetett (CD 11.10-11). Nem segédkezhetett az állatok ellésénél és akkor sem, ha valame­ lyik jószág verembe esett; a vízbe vagy tűz lángjaiba került ember­ társát azonban egy létra vagy kötél segítségével kihúzhatta (CD 11.13-14,16-17). A Bibliát (Lev 23:38) szigorúbban értelmezve, a közösség törvényhozója (vagy törvényhozói) úgy rendelkeztek, hogy szombaton a szombati egészen elégő áldozattól eltekintve a közösség tagjai nem mutathatnak be áldozatot, és nem küld­

142

hetnek ajándékot a Templomnak olyan személy által, akit „bár­ miféle tisztátalanság sújt, amely által az oltárt beszennyezné" (CD 11.19-20). És, mint ahogyan azt már korábban is jeleztük (136. o.), a közösség tagjai nem élhettek házaséletet „a Szentély városában" (CD 12.1-2; TS 45.1-12). A szombat vagy bármelyik ünnep előírásainak megszegésé­ ért a Bibliával ellentétben (Num 15:35) nem halálbüntetés és nem is A közösség szabályzatában elrendelt kizárás járt. Ebben az esetben a vétkest hétévi börtönnel sújtották. Az a kötelességük, hogy őrizetben tartsák őt. És ha vétkéből felépült, akkor még hét évig őrizzék, ezután járulhat csak a gyülekezés elé. (CD 12.4-6) Az utolsó csoportban a rendelkezések csak felületesen kapcso­ lódnak egymáshoz, bár közülük több is a szélesebb, zsidó-nem zsidó világhoz fűződő kapcsolatokkal foglalkozik. E szabályok egyike szerint tilos egy nem zsidót megölni vagy meglopni, kivéve, ha „ezt lzráel társasága így rendeli" (CD 12.6-8). Egy másik törvény megtiltja, hogy a közösség tagjai rituálisan tiszta állatokat és madarakat, valamint a magtár és a szőlőprés termé­ sét nem zsidóknak adják el, nehogy azokat a pogány áldozatbe­ mutatásnál megszentségtelenítsék. MMT a nem zsidók által felajánlott áldozat elfogadását is tiltja (4Q394, 3-7. frg.). Tilos továbbá a zsidó vallást felvett, idegen szolgák eladása nem zsidó vevőknek (CD 12.11). Étkezési előírásokat is találunk. Senki nem szennyezheti be önmagát azzal, hogy bármiféle élő állat vagy csúszómászó testéből eszik, még ha azok a méhek lárvái vagy a vízben úszó rovarok is. (CD 12.12-13) Tisztasági előírásokkal (CD 12.16-18) és a megtisztulással (CD 10.10-13), valamint a folyások és a gyermekszülés által okozott tisztátalansággal foglalkozó utasítások is vannak (4Q266, 6. frg.). MMT (4Q394-395), 4Q Tisztulások (4Q274, 276-277, 284) és a Templom-tekercs (11QTS 45-51) tisztasági problémákat, többek között a „vörös tehénnel" kapcsolatos szabályzatokat (MMT 4Q394-395; 4Q 276-277) ismertet. A törvénykönyv két gyülekezéstípust mutat be: az egy pap és egy lévita vezetése alatt összeülő „tábor gyülekezését" (vö. 137. o.)

143

és „az összes táborok gyülekezését" (CD 14.3-6); az információ mindkét esetben meglehetősen szűkös. Feltehetőleg utóbbi a közösség legfőbb gyülekezetének tekinthető, amely a Szövetség M egújulásának ünnepén, a 4QD-ben (266/270) említett, min­ den évben megrendezésre kerülő ünnepségen ült össze, amikor „a szentség férfiai" és „a Szövetség férfiai" bevallották korábbi bűneiket, és újra elkötelezték magukat arra, hogy teljes mérték­ ben alávetik magukat a Törvénynek és a közösség tanításának.23 A rendelkezésünkre álló szövegek tanúsága szerint a közösség tagjait név szerint számba vették, és így iktatták be őket rangsor szerint, első helyen álltak a papok, második helyen a léviták, és harmadik helyen az izraeliták. A „városok" egyedi jellegzetes­ sége, hogy itt egy negyedik csoportot, a prozeliták csoportját is bejegyezték; a prozeliták, mint már korábban is említettük, a judaizmusba betért rabszolgák voltak. Az a további kitétel, mely szerint a közösség tagjait ennek a rangsornak megfelelően kellett minden ügyben „megvizsgálni", arra enged következtetnünk, hogy a megjegyzés arra a tagok spirituális fejlődését kutató, évente sorra kerülő vizsgálódásra utal, amelyet A közösség szabályzata is említ (CD 14.3-6). A Damaszkuszi iratnak a 4-es számú barlangból előkerült kéziratai közül kettő is leírja a hűtlenséggel vádolt tagok kizárásának szertartását (4Q266, 270). Ezeken a már ismerős utasításokon kívül még azt is megtud­ juk, hogy a gyülekezést számba vevő pap életkora harminc és hatvan év között volt, és felesleges is hozzátennünk, hogy „az Elmélkedés könyvét jól kellett ism ernie". „A táborok Felügye­ lőjét" illetően azt találjuk, hogy életkora harminc és ötven év között kellett hogy legyen, és „jól kellett ismernie az emberiség titkait, és tudnia kellett (az em beriség) valam ennyi csoportjá­ nak nyelvét".24 A Felügyelő határozott az új tagok felvételéről, és minden „peres és bírói" ügyet elé kellett terjeszteni (CD 14.7-12).

23 A közösség liturgikus naptárát és annak a Jubileumok könyvével való kap­ csolatát lásd a VII. fejezetben, 209-211., 208. o. 5-ös jegyzet. 24 Azt a megszorítást, hogy a Felügyelőnek jól kellett ismernie az emberiség által beszélt valamennyi nyelvet, a Babilóniai Talmud (bSzanhedrin 17a) egyik állításával vethetjük össze, amelynek értelmében a jeruzsálemi Szanhedrinben csak azok a férfiak foglalhattak helyet, akik beszélték a teremtés hetven nyelvét.

144

Az új tagok felvételével kapcsolatban a Rendelkezésekből az tűnik ki, hogy azok egyrészt a közösségen belül nagykorúvá érett férfiakból vagy pedig külső jelentkezőkből kerültek ki. Az erre vonatkozó szabály nem teljesen világos, de az az utasítás, hogy a jelentkezőt mindaddig nem lehetett beavatni a közösség titkaiba, amíg a Felügyelő előtt meg nem jelent, aligha vonat­ koztatható olyan személyre, aki a szekta zárt közösségében nőtt fel (CD 15.5-6; 10-11). A közösség fiatal férfi tagjairól a Damaszkuszi irat a követke­ zőket jegyzi meg csupán; És amikor az örök időkre Izráelnek szentelt közösséghez csatlakozott egyének gyermekei a beiktatási kort elérik, foga­ dalommal esküsznek fel a Szövetségre. (CD 15.5-6) A Messiási szabályzat ennél kissé zavarosabb. A közösségbe tör­ ténő beiktatás itt a tanulással eltöltött gyermek- és ifjúkor csúcs­ pontjaként jelenik meg. A Bibliának és „a közösség szabályainak" a tanulása már jóval a tizedik életév előtt megkezdődik, a tízéves fiúk számára ugyanis már egy újabb tíz esztendeig tartó és a törvények ismeretével kapcsolatos tanulási periódus indul. Egy fiatalember csak utóbbi tanulási idő letöltése után vált éretté. Fiatal korfájtól kezdve tanítják őt az Elmélkedés könyvében leírtakra, és, korának megfelelően, okítják őt a közösség szabá­ lyaira is. Szabályaikat tíz esztendeig kell Itanuljmányoznia... Amikor a huszadik életévét betölti, beiktatják, hogy családján belül eleget tehessen a számára előírt kötelességeknek, [és] hogy a szent gyülekezethez csatlakozhassák. (lQ Sa 1.6-9) A külvilágból érkező újoncot, miután „romlott életviteléért" bűnhődött, a „Szövetség esküjével" azon a napon iktatták be, amikor a Felügyelővel beszélt, a közösségi szabályok közül azonban egyet sem árulhattak el neki, nehogy ezt kihasználva „az őt kikérdező Felügyelőt m egtévessze" (CD 15.7-11). Ha azonban az említett esküt megszegte, „megtorlásban" részesí­ tették. A szöveg innentől töredezetté és megbízhatatlanná válik, azt azonban megtudjuk, hogy az újonccal közlik, hol található az a liturgikus naptár, amelynek betartására esküje kötelezi.

145

Ami pedig az [általuk betartott] időknek, azoknak az időknek a pontos meghatározását illeti, amelyeket Izráel figyelemre sem méltat, azt az idők jubileumokra és hetekre való felosz­ tásainak könyve szigorúan rögzíti. (CD 16.2-4) Itt kell megemlítenünk a városokban megszerveződő társulatok és a „monasztikus" közösség közötti egyik nagy különbséget, jelesül azt, hogy az előbbiekhez csatlakozó újoncoknak nem kellett beszolgáltatniuk teljes vagyonukat. A közösség szabály­ zatában leírt vagyonközösségből a városokban semmi nem va­ lósult meg. Másrészt azonban, míg a pusztaságban élő közösség tagjai között a tulajdon közös birtoklása jött létre, a városokban élő közösségi tagok segítséget nyújtottak rászorult társaiknak. A Damaszkuszi irat elrendeli, hogy mindenki, aki megteheti, legkevesebb kétnapi munkájának bérét egy jótékonysági alap­ nak adja át, és a Felügyelő és a bírák ebből az alapból nyújtottak segítséget az árváknak, a szegényeknek, az öregeknek és bete­ geknek, az elszegényedett hajadonoknak és a szabadulásra vá­ gyó, idegenben raboskodó foglyoknak (CD 14.12-16). A kétfajta közösségi életmód összehasonlításakor, különösen 4QD és 4Q265 ismeretében, számos hasonlóságot találunk ugyan, de a különbségek továbbra is szembetűnőek. A közösség tagjai a qumráni pusztaságban elzárkózva, míg a városokban csalá­ dokban, idegenek között éltek, akikkel, ha bármilyen szerény méretekben is, de kénytelenek voltak kapcsolatot tartani. A pusztaságban élő közösség tagjai elkülönültek a jeruzsálemi Templomtól; a városokban élők ott tisztelték Istent. A qumráni közösség „alapjainak" megfelelő intézmény a városokban nem létezett; Qumránban viszont a bírákhoz hasonló tisztségviselők nem voltak. A qumráni Felügyelő mellett Tanács működött; a városi Felügyelők önállóan cselekedtek. Qumránban a hűtlen­ ségben vétkes közösségi tagokat visszavonhatatlan kizárással, vagy a közösségi életből való időszakos kirekesztéssel, vagy pedig enyhébb büntetésekkel sújtották; a városi közösségek bűnös tagjaira halálbüntetés várt (kérdés, hogy az ítéletet vég­ rehajtották-e), illetve magatartás-javító fogságba kerültek. A közös asztal és a hozzá kapcsolódó „tisztaság" Qumránban igen jelentős szerepet játszott; a városokkal kapcsolatos szövegekben közös asztalról nincs szó, és a „tisztaság" fogalma, a fenti érte­

146

lemben, mindössze egyszer került elő. Továbbá, Qumránban a közösségbe belépni szándékozók valamennyien a külső világ­ ból jöttek; a városokban egy részük megtért, másik részük vi­ szont a közösség tagjainak gyermekei közül került ki. A közös­ ségbe belépni szándékozóknak a pusztaságban kétéves tanuló­ időt kellett teljesíteniük, melynek során bevezették őket „a két lélek" útjainak rejtelmeibe; a „városokban" jelentkező újoncok­ nak ezek egyikét sem kellett teljesítenie. A qumráni pusztában a tagok vagyonközösségben éltek; a városokban nem. Végül pedig, a pusztaságban élő közösség tagjai nőtlenségben, a váro­ sokban élők ugyanakkor nyilvánvalóan házasságban éltek. Az eltérések ellenére azonban, az alapvető tanítás szintjén, a célkitűzések és alaptörvények észrevehető összekötő kapocsként működnek a pusztaságban élő. és a városi testvérek között. Mind­ két csoport azt állítja magáról, hogy ő az igaz Izráel. Mindkét csoport a papság, méghozzá 1QS, a Damaszkuszi irat és a Messiási szabályzat egybehangzó tanúsága szerint (amelyet azonban 4Q256, 258 és MMT nem erősít meg) a cádokita papság vezetése alatt állt. Mindkét csoport ezres, százas, ötvenes és tízes egységekre tagolódott, és mindkét csoport ragaszkodott a mózesi Törvényhez való visszatéréshez, a saját maguk által kialakított értelmezésnek megfelelően. Mindkét közösséget a papok (vagy a léviták) irányí­ tották. Mindkét csoport vezetője, tanítója és kormányzója a ko­ rábbról ismeretlen mebakker címet viselte. A közösségbe történő felvételt mindkét esetben a Szövetségbe való belépés előzte meg, amelyet esküvel is megerősítettek. Mindkét csoport évente felül­ vizsgálta a tagok rangsor szerint elfoglalt helyét az elmúlt tizenkét hónapban tanúsított magatartásuk szerint. Mindenekfölött azon­ ban, mindkét csoport ugyanazt a „nem ortodox" időszámítást használta, ami a zsidóság többi részétől mindkettőt elkülöníti. Egyetlen logikus következtetésre juthatunk tehát: egy vallási irányzat két ágazatával állunk itt szemben. Ez azonban nem ad választ minden kérdésünkre. Különösképpen arra nem kapunk választ, hogy a pusztában és a városban élő közösségi tagok rendszeres kapcsolatot tartottak-e fenn egymással. A történelem végül is számtalan olyan példával szolgál, hogy testvérközösségek végül egymás esküdt ellenségeivé váltak. Egységesnek tekintette-e magát és egységként működött-e vajon a qumráni pusztai közös­ ség és a városi közösség? Néhány kulcsfontosságú tény arra utal, hogy igeri.

147

A két csoport között létező valós kapcsolatra utaló egyik információ a qumráni iratok gyűjteményéből származik. A gyűjteményben ugyanis a Damaszkuszi iratnak nem kevesebb mint tíz példányát találták meg. Teljesen valószínűtlennek tű­ nik, hogy ez az irat ilyen nagy számban fordult volna elő és ilyen jelentős helyet foglalt volna el a qumráni könyvtárban abban az esetben, ha egy rivális intézmény alapszabályzata lett volna. Ezenkívül, a barlangokban nyoma sem volt semmilyen, a kö­ zösséggel szemben álló vallási irányzattal kapcsolatba hozható iratnak. Az egység irányába mutat továbbá a Damaszkuszi irat egyik szakasza is, amely „minden tábor gyülekezésének" lebo­ nyolítását vázolja fel, és azt írja elő, hogy a tagok „név szerinti beiktatását" hierarchikus rangban kell elvégezni. Ez a kitétel teljesen megfelel A közösség szabályzatában lévő rendelkezés­ nek, amely a tagok évenkénti rangsorolását írja elő (1QS 2.19-23), a Szövetség megújításának ünnepélyes liturgiájával együtt (a szertartás elemzését lásd 211-214. o.). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a Szövetség ünnepét, ame­ lyen a pusztaságban élő tagok az évi vizsgálatára került sor, a városokban élők is megtartották. Vajon mehetünk még ennél tovább is, feltételezve, hogy a két ünnepségre nemcsak egyazon időpontban, hanem ugyanazon a színhelyen is került sor? Az irodalmi és a régészeti forrásanyag tulajdonképpen azt az elmé­ letet látszik alátámasztani, hogy „a táborok gyülekezése" gya­ korlatilag a qumráni ágazat Qumránban évente összeülő gyű­ lésével azonos. Az első nyom A közösség szabályzatában és a Damaszkuszi iratban külön-külön megjelenő mebakker képesítéséhez vezet. Talán még emlékszünk rá, hogy a qumráni vezetővel szembeni egyik elvárás az volt, hogy „az emberiség minden gyermekének természetét a bennük rejlő lélek szerint" fel kell ismernie (1QS 3.13-14), a városok mebakkerjének azonban sokkal inkább az emberek „ügyeivel", „vagyonával", „képességével" stb., sem ­ mint lelkivilágával kellett törődnie. Ám am ikor a Damaszkuszi irat „az összes tábor Felügyelőjének" jellemzéséhez ér, nem mást olvashatunk, mint a pusztai közösség felügyelőjével szem­ ben támasztott elvárások újbóli megfogalmazását, azaz hogy neki ismernie kell „az emberiség minden titkát és családjainak nyelvét". Ennek alapján úgy látszik tehát, hogy a táborok Fel­ ügyelője és Qumrán Felügyelője egy és ugyanazon személy volt.

148

A következő útbaigazító jelet a Damaszkuszi irat adja, ez az irat ugyanis a pusztaságban és a városokban élő közösségi tagokhoz is szól. Példa erre az az Intelemből vett szakasz, amely arra int, hogy válasszák azt, ami Isten előtt kedves, és utasítsa­ nak el mindent, amit Isten gyűlöl, „hogy mindig teljes mérték­ ben az O útjain lépkedjetek, és soha ne járjatok a bűnös hajlam gondolatai és a sóvárgó szem után" (CD 2.14-16): ez a buzdítás, úgy tűnik, egy nőtlen tagokból álló csoporthoz szól. Ugyanen­ nek az iratnak egy későbbi szakaszában azonban olyan utasítá­ sokat is találunk, amelyek kifejezetten házaspárokra vonatkoz­ nak: És ha táborokban, a föld törvénye szerint élnek, tehát háza­ sodnak és gyermekeket nemzenek, akkor is a Törvény útjain járjanak, és a kötelező fogadalmaknak megfelelően, és a Tör­ vény rendelése szerint, amely kimondja: „A férfi és a felesége között, és az apa és a fia között." (Num 30:17) (CD 7.6-9) Röviden tehát, úgy tűnik, hogy az Intelem olyan prédikációnak készült, amelyet egy bizonyos alkalomkor a közösség együtte­ sen jelen lévő nőtlen és házas tagjai előtt olvastak fel. Mivel az Intelem legfőbb témája a Szövetség megtartása, a prédikációra a harmadik hónapban (4Q 2 6 6 ,11. frg.; 270, 7. frg.) megtartott, a Szövetség megújításának ünnepe, azaz a Hetek ünnepe vagy Pünkösd lehetett a legmegfelelőbb alkalom, míg a legjobb hely­ színnek Qumrán látszik. Az irodalmi utalásokat két régészeti lelet is alátámasztja. Az első a qumráni helyszínen feltárt huszonhat sírverem, amelyek­ ből állati csontok - kecske, birka, bárány, borjú, tehén vagy ökör - maradványai kerültek a felszínre, és ez a lelet hosszú ideig fejtörést okoz a kutatóknak. Helyesen állítja-e J. T. M ilik,25 hogy ezek az állati csontok a qumráni anyaközpontba ellátogató, nagyszámú zarándoknak elkészített ebéd vagy vacsora marad­ ványai voltak? Ezt a gyülekezést természetesen ő is a közösségi ünneppel hozza kapcsolatba. A második régészeti nyom is csontokkal kapcsolatos. A qumráni temetővel határos földdarab sírjaiban négy asszony és

25 Ten Yeurs of Discovery in the Wilderness of Judaea, 117. o.

149

egy gyermek, és talán további két női test m aradványait találták meg.21 Ha tehát a közösség megújulási ünnepére a közösség városokban élő tagjai és azok családjai is Qumránba jöttek, akkor ez m agyarázatot adhatna arra a jelenségre, hogy a főte­ metőben talált, kizárólag férfiholttestek m aradványai mellett a qumráni színtéren női és gyermekholttestek m aradványai is a felszínre bukkantak. A fenti magyarázatok összehangolásával alig maradna kétsé­ günk afelől, hogy a közösségnek a pusztaságban és a városok­ ban élő tagjait a közös tanítás és szervezettség egyesítette, to­ vábbá valóságos és rendszeres kapcsolatot is fenntartottak egy­ más között egy elmosódott és kevéssé em legetett személyiség­ nek, a Papnak és a mellette álló másik jelentékeny alaknak, a Felügyelőnek, a táborok Felügyelőjének spirituális vezetése alatt. Úgy tűnik, a közösségi hierarchia székhelye Qumrán volt, és itt volt a Cádok fiainak, a papoknak engedelmeskedő közös­ ség tagjainak a központja.22

21 A qumráni temetőből előkerült női csontvázakkal kapcsolatban lásd de Vaux, Archaeology, 47-48; S. H. Steckoll, „Preliminary Excavation Report in the Qumran Cemetery", RQ 6 (1968), 323-344; N. Haas, H. Náthán, „Anthropological Survey of the Humán Skeletal Remains írom Qumran", uo., 345-352. Steckoll azt állítja, hogy már 1966-ban és 1967-ben kilenc további sírt tárt fel Qumránban, amelyekből hat férfi, két asszony (egyikük egy csecsemővel) és egy kislány maradványai kerültek elő. R. de Vaux „e régészeti Sherlock Holmes" (Archaeology, 48) felfedezésével kapcsolatban komoly kétségeinek adott hangot. A temető problémáit újabb ásatások nélkül lehetetlen megvála­ szolni. 22 Érdemes megjegyeznünk, hogy csak a Messiási szabályzat és a Háborús tekercs tesz említést a közösség világi vezetőiről - a törzsfőnökökről, valamint az ezrek, százak, ötvenek és tízek vezetőiről. Érdekes, hogy a közösség eszkatologikus világi vezetőjét, Izráel Messiását a szövegek soha nem nevezik „királynak". A Messiás címe, Ezékiel nyomán (34:24), „herceg" (nászi, lQSb 5.20; 1QM 5.1; CD 7.20). Ugyanezt az elnevezésmódot használta a második zsidó háború vezére, Simeon bar Kosziba is, amint arról az általa veretett pénzérmék és a Murabba'at- és a Nahal Hever-papiruszok is tanúskodnak. Vö. HJP 1,544, 606.

150

V. A KÖZÖSSÉG AZONOSÍTÁSA Palesztina társadalma a tanulmányunk tárgyát képező időszakban (i. e. 140 - i. sz. 70) nem csupán „ortodox" zsidó többségből és szektás kisebbségekből állt. Az i. sz. II. században kialakult „egypártrendszer" ekkor még nem létezett, ez ugyanis csak az i. sz. 66-70-es sikertelen szabadságharcot túlélt bölcsek kemény mun­ kájának és hosszú éveken át zajló vitáinak eredményeképpen jött létre. A bölcsek az i. sz. I. évszázad utolsó évtizedeiben a mai Tel Avivtól mintegy húsz kilométerrel délre fekvő városkában, Jamniában (Javne) ültek össze, hogy újragondolják és új formába öntsék a Templomától és az áldozatbemutatás lehetőségétől meg­ fosztott zsidó vallást, és az I. század végére valamennyi alapvető kérdésben közös nevezőre is jutottak.1 Ettől kezdve a Szentföldön élő zsidóság nagy része a bölcsek tanítását követte, az ortodoxiát elutasító kisebbséget pedig kiközösítették, és a híres templomi imában, a Tizennyolc áldásban naponta átkot mondtak rájuk: „ Pusztuljanak el az eretnekek, és töröljék ki nevüket Az élet köny­ véből."2 Az egységesedést megelőző állapot jelentősen eltért ettől, mivel a judaizmuson belül ez az egység nem a hit és a gyakorlat megerő­ södésének következtében alakult ki, hanem annak eredményeként

1 Az intertestamentális judaizmussal foglalkozó monográfiák közül elsősorban a következőket ajánljuk: H JP I (1973) (Politikatörténet i. e. 175-től i. sz. 135-ig); II (1979) (Intézményrendszer és mozgalmak). Kevésbé technikai jellegű mű­ vek: The Jewish People in the First Centunj, ed. S. Safrai and M. Stern, Van Gorcum, Assen and Fortress, Philadelphia, I (1974); II (1977). Lásd még M. Simon, Les sectes jnives au temps de Jésus Christ, Presses Universitaires de Francé, Paris 1960; és J. Jeremiás, Jerusalem in the Time o f Jesus, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1969. A judaizmus jamniai újjáalakításának kérdéséhez lásd J. N'eusner, A Life of Yohanan ben Zakkai, Brill, Leiden 21970. 2 A zsinagóga és a szertartások megszerveződéséről, többek között a Tizennyolc áldásról is lásd HJP II, 447-463.

151

jött létre, hogy a törvényhozó és kormányzati államszervezetek ezek között is legelső helyen a Nagy Szanhedrin és legfőképpen a kultusz általánosan elismert központja, a jeruzsálemi Templom jelen voltak Izraelben. Az egységnek ezek a jól kitapintható feltételei mindaddig meglehetősen nagy mértékű rugalmasságot engedtek meg, amíg a judaizmus legbenső lényege - a bibliainterpretáció, a tanítás és vallásgyakorlat - érintetlen maradt. Ennek következtében, amint arra két i. sz. I. századi zsidó szerző, Philón és Josephus és közvetve még az Újszövetség is gyakorta rávilágít, az akkori Palesztina zsidó népességének gondolkodásmódját négy párt vagy szekta (görög elnevezése haireszeisz, „eretnek­ ségek", azaz csoportosulások, bármiféle pejoratív jelentés nélkül) befolyásolta. A pártok közül három: a szadduceusok, a farizeusok és a zélóták a nemzet vezetőinek szerepéért versengtek; a negyedik párt tagjai, az esszénusok visszavonultak a politikai életből, és erkölcsi felfogásuk, illetve tanításuk hatása az aktív politika színterén kívül vált érezhetővé. Valamivel később egy újabb mozgalom jelent meg, a zsidó-keresztényeké, ők az i. sz. I. század harmincas-negyvenes éveiben alakítottak önálló közösséget a judaizmuson belül. Ezek voltak tehát a legfontosabb vallási irányzatok az akkori Palesztiná­ ban; és mivel ennek az öt irányzatnak mindegyike mutat több-keve­ sebb hasonlóságót a qumráni közösséggel, a qumrániak azonosítá­ sára irányuló kutatások során mindegyikük neve felmerült. A zsidó-kereszténységet mindjárt elsőként kizárhatjuk a lehetősé­ gek sorából. Egyes kutatók, például a cambridge-i J. L. Teicher, a jeruzsálemi Y. Baer, az ausztráliai Barbara Thiering és a kaliforniai Róbert Eisenman, inkább tetszetős, semmint a valósághoz közel álló elméleteikben a holt-tengeri közösséget a korai egyházzal, az Igazság Tanítóját Jézussal, Keresztelő Jánossal vagy Jézus fivérével, Jakabbal, a qumráni Gonosz Papot pedig Szent Pállal vagy Jézussal (! - Barbara Thiering) azonosítják. Tagadhatatlan tény, hogy találunk párhuza­ mokat a tekercsek és az Újszövetség között (a kérdést a VIII. fejezet­ ben vizsgáljuk részletesebben). A szövegek olvasása során azonban a legtöbb ember, szakértő és laikus egyaránt, azonnal világosan látja, hogy a qumráni iratokat és a keresztény irodalmat nem téveszthet­ jük össze egymással.3 Hasonlóképpen, Jézus és más újszövetségi 3 A qumráni közösségnek egy keresztény közösséggel való azonosítását egy JJS-ben megjelenő cikksorozatban (J/S 2-5, 1950-54) J. L. Teicher vetette fel elsőként. Ugyanezt a nézetet képviselte Y. Baer, „Serekh ha-Jahad - The Manual

152

szereplők, valamint a holt-tengeri tekercsekben megjelenő főbb személyiségek sem cserélhetők fel egymással. De ha még ez sem elegendő, a keresztényelmélet támogatóinak még mindig magya­ rázatot kellene találniuk a régészet eredményeire, mivel a leletek egyöntetűen a közösség kereszténység előtti (i. e. II. század) erede­ tének irányába mutatnak. Az elmélet követőinek az 1990-91-ben és 1994-ben elvégzett radiokarbon-vizsgálatok által alátámasztott paleográfiai datálást is figyelmen kívül kellene persze hagyniuk. Mivel a zsidó-keresztény-elmélet, úgy tűnik, tarthatatlan, négy komoly lehetőség, a szadduceusok, a farizeusok, a zélóták és az esszénusok közül kell választanunk. A négy mozgalom vizsgálata során a célok közötti hasonlóságra és a szervezeti megegyezésekre fordítunk majd különös figyelmet, nem a tanítás- és hitvilágban jelentkező azonosságokra, ezek között ugyanis könnyen találhatunk megegyező elemeket.

A szadduceusok A szadduceusok (Josephus és az Újszövetség által használt meg­ jelölés) a zsidó társadalom felső rétegét képviselték.*4 A ranglétra legmagasabb fokán a szadduceus párt kiválasztott kevesekből állt, ez volt a gazdagok pártja, amely a főpapsággal és a vezető papi családokkal alkotott szövetséget (Arit. 13.296, 298; 18.4; 20.199; ApCsel 5:17 stb.). A párt neve is - caddukim vagy szadduceusok - valószínűleg a cádokita papsággal való kapcsolatból ered. A szadduceusok, arisztokratákhoz méltó módon, konzervatív néze­ teket vallottak. Szigorúan ragaszkodtak az írott Törvényhez, és azt eredeti, szigorú és merev formájában alkalmazták, és visszauta­ sították az ellen feleik által bibliai exegézisnek álcázott újításo­ kat (Ant. 13.294, 296; 18.16; 20.199). Alexandra-Salomé, vagyis of Discipline. A Jewish-Christian Document írom the Beginning of theSecond Century CE", Zion 29 (1960), 1-60, héberül. Az elképzelés túlzó változatait lásd B. Thiering, Jesus the Mán, Doubleday, Sydney 1992; és Róbert H. Eisenman, Mnccabees, Zadokites, Christians and Qwnran, Brill, Leiden 1983; James the Just and the Habakkuk Pesher, Brill, Leiden 1986; (Michael Wise-zal közösen), The Dead Sea Scrolls Uncóvered, Penguin, New York 1993. 4 Általános áttekintést lásd HJP II, 404^114, teljes bibliográfiával.}. Le Moyne, Les Sadducéens, Gabalda, Paris 1972. Lásd még R. Meyer, art. „Sadducee", TDNT VII (1971), 35-54; A. J. Saldarini, Pharisees, Scribes and Sadducees in Palestinian Society, T. & T. Clark, Edinburgh 1989.

153

Salomcion királynő rövid uralm ától (i. e. 76-67) eltekintve, aki farizeusokkal vette m agát körül, Júdea legfelsőbb törvény­ székében és a szenátusban, a jeruzsálem i Szanhedrinben a szadduceusok politikai és vallási befolyása érvényesült attól a perctől kezdve, hogy I. Johannész H ürkanosz király (i. e. 134-104) maga is a szadduceus párt soraiba lépett, az első Róm a-ellenes háború kirobbanásáig (i. sz. 66). A qumráni közösségnek a szadduceus párttal való azonosításá­ ra irányuló tudományos elmélet nem látszik a priori elképzelhetet­ lennek. Mindkét párt ugyanabban az időszakban élte virágkorát. Mindkettőt szoros kötelék fűzte a papsághoz: a szadduceusok mint a jeruzsálemi főpap fennhatóságának állandó támogatói és védelmezői léptek fel, a qumráni közösség tagjai pedig a papok­ nak, Cádok fiainak a Szövetségük világi tagjai által támogatott vezető szerepét hangsúlyozták. Különösen a 4QMMT-ben talá­ lunk olyan törvényeket, amelyek a farizeus állásponttal ellentét­ ben, a szadduceus gyakorlattal mutatnak feltűnő hasonlóságot.5 A hasonlóságokat azonban jelentősen meghaladja a két cso­ port közötti eltérések száma. A szadduceusok görög megneve­ zése ugyan haireszisz, szekta (Arit. 13.171; ApCsel 5:17), nincs azonban semmilyen utalás arra nézve, hogy a szadduceusok bármilyen, a qumránihoz hasonló szervezett közösséggel ren­ delkeztek volna. Továbbá, a qumráni közösség tagjai „a Szegé­ nyeknek" nevezték önmagukat (lQ pH ab 12.3, 6), és ez szöges ellentétben áll a szadduceus mozgalom lényegével. A szad­ duceusok szinte megszakítás nélkül Júdea kormányzópártja­ ként működtek, szemben a qumrániakkal, akik pusztai életüket száműzetésnek tekintették. Végül pedig, a szadduceus főpapok és társaik a jeruzsálemi Templom vezető személyiségei voltak, a holt-tengeri közösség egyik ága, a pusztai cádokiták ezzel szemben a Templomot tisztátalannak tartották, az ott bemuta­ tott áldozatokat istentelenségnek tekintették, és azzal bármiféle kapcsolatot megtagadtak. Ők arról álmodoztak, hogy majd egy napon, az eszkatologikus háború hetedik évében a gonosz pap­ ság megsemmisül, és helyét szent papok és a tiszta istentisztelet 5 A qumráni közösséget a szadduceusokkal azonosító kísérletek közül lásd R. North, „The Qumran Sadducees", CBQ 17 (1955), 164-188; L. H. Schiffman, „The Sadducean Origins of the Dead Sea Scroll Sect", in Hershel Shanks (ed.), Understanding the Dead Sea Scrolls, Random House, New York 1992, 35-49.

154

veszi át. A tekercsekben mindenütt megjelennek felbukkan a feltámadás eszméje. A szadduceusok lag, mindkettőt elvetették (ApCsel 23:8). Bizton és állíthatjuk tehát, hogy a qumráni közösség tagjai duceusok voltak.

az angyalok, pedig, állító­ nyomatékkai nem a szad­

A farizeusok A széles körben elfogadott zsidó álláspont szerint, amely egyéb­ ként a rabbinikus irodalomban található információ kritika nél­ küli elfogadásán alapul, az i. e. II. századtól kezdve a nép ideológiai vezetőinek szerepét a farizeusok töltötték be. Minden esetben ők kapták meg a jeruzsálemi Szanhedrin elnöki és el­ nökhelyettesi tisztségét, valamint övék volt az abszolút és tény­ leges hatalom a palesztinai zsidóság felett.6 A farizeus olyan személy volt továbbá, akinek a mózesi Törvényhez, tehát az írott Bibliához, valamint a Sínai-hegyen kapott és a szóbeli hagyomány által megőrzött kinyilatkoztatáshoz való szigorú ragaszkodását alapos tudás és mély hit inspirálta. A Máté evan­ géliumának (23. fejezet) polemikus túlzásaira visszavezethető keresztény farizeuskép ettől meglehetősen eltér: a farizeus irányzat itt nem más, m int a képmutatás, a becsvágy és a szűk­ látókörűség egyvelege, a vallás legjelentéktelenebb részletei iránti túlzott ragaszkodás, és ami ebből következik, a vallás lényegének figyelmen kívül hagyása. „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kapor­ ból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget." (Mt 23:23) Mondanom sem kell, hogy m indkét ábrá­ zolás, a zsidó és a keresztény is, eltorzítja a történeti valóságot. 6 Ennek a kérdésnek az általános bemutatását és bibliográfiáját is lásd HJP II, 388-403. Csak néhány a kérdésről nagy számban megjelent monográfiák közül: R. T. Herford, The Pharisees, Allén & Unwin, London 1924; L. Finkelstein, The Pharisees I-II, Jewish Publication Society of America, Philadelphia 31962; A. Michel and J. Le Moyne, „Pharisiens", Dict. de la Bibié, Suppl. VII (1966), 1022-1115; J. Neusner, The R abbink Tradition about the Pharisees before 70 I—III, Brill, Leiden 1970; From Politics to Piety: The Emergence ofPharisaic Judaism, Prentice-Hall, Englewood Cliffs NJ 1973;R. Meyerand H. F. Weiss,„Pharisee", TDNT IX (1974), 11-48; E. Rivkin, „Pharisees", 1DBS (1976), 657-663; A. J. Saldarini, i. m., 4-es jegyzet, fentebb.

155

Josephus, aki papi származása ellenére úgy döntött, hogy a farizeus párthoz csatlakozik (Vita 1.12), kijelenti, hogy Herodes uralmának kezdetén a farizeus mozgalom egy szekta, egy haireszisz volt, amelynek létszáma alig haladta meg a hatezret. Ez a szekta tehát alig volt nagyobb az esszénus közösségnél, amelynek akkor mintegy négyezer tagja lehetett. Csak igen nagy túlzással nevezhetnénk őket tehát a zsidó nép túlnyomó többségének. Elnevezésük is talán az irányzat szektajellegére utal. Mert bár a rabbinikus források alig-alig említik ezt az elnevezést, és helyette az írástudóknak és a bölcseknek nevezik őket, Josephus és az Újszövetség rendszerint a farizeus megje­ lölést használja. A szó - arámiul pais, héberül parus - elkülönült személyt jelent, és nagy valószínűséggel olyasvalakire utal, aki távol tartja magát a köznéptől, a parasztoktól, vagyis az 'am ha-arectől. Röviden tehát, a farizeusok egy kisebb zárt, tudós és vallásos csoportot alkottak a zsidó társadalmon belül. Alacsony létszámuk ellenére elsősorban a városokban és a nagyvárosokban rendelkeztek vitathatatlanul nagy befolyással (Ant. 18.15). Különösen a bibliaértelmezésben, azon belül is a bibliai törvény ismeretében való jártasságuk miatt övezte őket tisztelet; azokban az esetekben, amikor az ókori források elárul­ ják egyes hírneves bölcsek párt szerinti hovatartozását, mint például Pollion és tanítványa, Szamaiasz, vagy Gamaliel és fia, Simeon esetében, valamennyiükről az derül ki, hogy farizeusok voltak (Ant. 15.3, 370; Vita 191; ApCsel 5.34). Josephus azt is közli, hogy a farizeusok népszerűek voltak (Ant. 12.294), és hogy különösen a vallásos nők kedvelték őket (17.41). A vallásgyakorlat kérdésében általában az ő tanításukat követték (18.15), a nyilvános alkalmakkor pedig még a szadduceusok is elfogadták szabályaikat, „a nép ugyanis másképpen nem tűrte volna meg őket" (18.17). A farizeusok különös buzgalommal for­ dultak az étkezési előírásokkal, a tizeddel és a rituális tisztasággal kapcsolatos szabályok felé, és ez állandó figyelmet követelt az apró részletek iránt. A farizeus ideológiát létrehozó oly kiváló egyénisé­ geknek azonban, mint Sokhói Antigónosznak, Hűiéinek vagy az idősebb Gamalielnek, semmi esetre sem állt szándékában az, hogy a vallás lényege elsikkadjon. Sőt ennek éppen az ellenkezőjét óhajtották: minden farizeusnak a Templomban szolgáló pap mél­ tóságára, asztalának pedig Isten Jeruzsálemben lévő asztalának szentségére kellett felemelkednie.

156

Mindezek megvalósítása érdekében egyes farizeusok zárt tár­ saságokba, ún. haburotba tömörültek, ahová új tagokat csak egy bizonyos, harminc naptól egy évig terjedő próbaidő letöltése után vettek fel, bár az olyan esetekben, amikor a jelentkező már jól ismerte a habura szabályait, és gyakorolta is azokat, akkor azonnal felvételt nyerhetett.7 Miután a haburába belépett, az illető ne'eman, „megbízható személy" vagy haber, „tag" lehetett. A ne'emannal szembeni elvárás mindössze az volt, hogy be kellett szolgáltatnia a tizedét mindannak, amit vett, eladott vagy elfogyasztott, és nem tartózkodhatott egy nem beavatott sze­ mély házában. A babérnak a mindennapok során alá kellett vetnie magát azoknak a szigorú rituális tisztasági előírásoknak, amelyeket a papoknak is be kellett tartaniuk szent étkezéseik során. A haburatagságot egyes, általuk nem tisztességesnek tekintett mesterséggel összeegyeztethetetlennek tartották. Ha egy haber adószedő lett, azonnal kizárták. Ha felhagyott utálatos foglal­ kozásával, csak mint „megbízható szem ély", és nem mint tag léphetett vissza. A fenti információtöredékek csak vázlatát adják ugyan a fari­ zeus irányzat komplikált valóságának, de a Qumránnal való párhuzamokat jól elénk vetítik. A farizeusok, csakúgy, mint a Qumránban élők, buzgón vallásos személyek voltak, akik éle­ tüket a bibliai vallásosság tanulmányozásának és gyakorlati megvalósításának szentelték; mindkét irányzat a tisztaságot és a szentséget akarta megvalósítani, és ennek érdekében elkülö­ nültek a társadalom egyéb rétegeitől. Az új tagok felvételével és az érdemtelenek elutasításával kapcsolatos hasonlóság nyilván­ való, de inkább általánosnak, semmint különösnek tekinthető. Annak ellenére azonban, hogy ezek az egybeesések közös célo­ kat és talán még közös eredetet is sejtetnek, a farizeusokkal kapcsolatos iratokból éppen a legfontosabb qumráni jellegze­ tességek hiányoznak. Ezek egyike az, hogy a legfőbb tekintély Qumránban a papo­ kat illette meg: a farizeusok ezzel szemben alapvetően világi 7 A haburot létrejöttének vázlatát lásd H JP II, 398-400. A qumráni közösség és a haburot kapcsolatát már vizsgálta S. Lieberman, „The Discipline of the socalled Manual of Discipline", JBL 71 (1952), 199-206 (= Texts and Studies, Ktav, New York 1974, 200-207); C. Rabin, Qumran Studies, OUP, Oxford 1957.

157

szervezetet alkottak. Voltak ugyan papi származású farizeusok is - egyikük éppen Josephus de ez csak az a bizonyos kivétel, amely erősíti a szabályt. További különbség, hogy a qumráni közösség tagjai és a farizeusok is elkülönültek ugyan a köznép­ től, a farizeusok továbbra is kapcsolatban maradtak a néppel, mivel köztük tanítottak, a qumráni közösség tanításának kincsei azonban csak a beavatottak számára váltak hozzáférhetővé. Továbbá, igaz ugyan, hogy a farizeus habura is lépcsőzetesen épült fel, ám a qumráni közösség szervezeténél sokkal rugalma­ sabban működött. A farizeus haburába például úgy is beléphetett valaki, hogy az előzetes formális képzésben, azaz a „noviciátusban" nem vett részt. További adalék az is, hogy a farizeusokról szóló írásokban a legapróbb jel sem utal a vagyonközösségre, amelyet pedig A közösség szabályzata a közösség tagjává válás előfeltételeként említ. Végül, de nem utolsósorban, továbbra sem zárhatjuk ki, sőt inkább valószínűnek tekinthetjük azt, hogy a qumráni közösség egy ágának tagjai nem házasodtak. A farizeusok körében, ahol úgymond kiindulópontját látjuk annak a felfogásnak, amelyet később az irányzat rabbinikus utódai alapoztak meg és hangsú­ lyoztak, amely szermt az utódnemzés tulajdonképpen vallási kö­ telezettség, a cölibátus nemhogy nem létezett, hanem kifejezetten elutasításra talált. Úgy tanították, hogy Isten legelső parancsa így szól: „Légy gyümölcsöző, és sokasodjál", s aki ettől önként meg­ tartóztatja magát, annak tette a gyilkossággal egyenértékű.8 Farizeusok voltak-e tehát a qumráni közösség tagjai? A vála­ szunk: nem.

A zélóták Az 1950-es évek végén Sir Godfrey Driver és Cecil Roth vetették fel először azt az elméletet Oxfordban, amely szerint a qumráni közösség tagjai zélóták, azaz a keresztény éra kezdetén a Galileai Júdás által megalapított forradalmi mozgalom tagjai lettek

8 A cölibátussal kapcsolatos rabbinikus magatartást lásd G. F. Moore, Judaism II, Harvard UP, Cambridge 1927, 119-120, 270; Vermes Géza: A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1995, 133-135; E. Rivkin, The Hidden Revolution, Abingdon, Nashville 1978.

158

volna. Az elméletet a közelmúltban, a kereszténység irányába terelve, a kaliforniai Róbert Eisenman élesztette újjá. Az elmélet megfelelő értékelését jelentősen megnehezíti, hogy a zélótákkal kapcsolatos tudományos elmélet eléggé za­ varos.9 Ennek két alapvető oka létezik. Először is, a legfőbb forrás, Josephus elfogult a kérdésben. Josephus gyűlölte a zélótákat, őket tartva felelősnek az i. sz. 70-ben bekövetkezett katasztrófáért. Josephus szemében a zélóták banditák és gyilko­ sok voltak csupán. Másodszor, a „zélóta" fogalom olyan, mint egy esernyő, amely alatt a forradalmárok minden fajtája mene­ déket lelt. Az utóbbi időben a dolgokat még zavarosabbá tette az a kísérlet, melynek során a Josephusnál található csekélyke infor­ mációt a későbbi rabbinikus forrásokból vett adatokkal kapcsolták össze. Ugyanakkor azonban, bár a terminológia és a történeti valóság képlékenysége nem kétséges, ahhoz mégis elegendő alap­ vető információ áll rendelkezésünkre, hogy a zélóta „filozófiai iskola" vagy vallási párt körvonalait megrajzoljuk. Josephus leírja, hogy i. sz. 6-ban, miután Herodes Arkhelaoszt, a zsidók etnarkháját a zsidó és a szamáriai előkelőségek ellene felhozott vádjai alapján hivatalától megfosztották, Júdea római provincia lett. Ezt az adminisztratív átszervezést népszámlálás, azaz census előzte meg, amelynek célja az adó besze­ désének megkönnyítése volt, és amelyet a szíriai legátus, Publius Sulpicius Quirinius vezetésével bonyolítottak le. (Lukács evangé­

9HJP II, 598-606: a zélótákról szóló Appendix C. T. R. Hayward munkája. A legjelentősebb és legátfogóbb monográfia: M. Hengel, Díe Zeloten, Brill, Leiden 1961, 21976; vő. még „Zeloten und Sikarier", Josephus-Studien (O. Michel Festschrift), ed. O. Betz et al., Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1974,175-196. Angol nyelven a következő általános jellegű munkák léteznek: W. R. Farmer, Maccabees, Zealots, Josephus, Columbia, New York 1956; S. G. F. Brandon, Jesus and the Zealots, Manchaster UP, Manchester 1967; M. Stern, „Zealots", Encyclopaedia Judaica Yearbook, Keter, Jerusalem 1973,135-152; E. M. Smallwood, The Jews under Román Rule, Brill, Leiden 1976, 153-155, 312-369; D. M. Rhoads, Israel in Revolution 6-74 CE, Fortress Press, Philadelphia 1976; M. Hengel, The Zealots, T. & T. Clark, Edinburgh 1989. Az utóbbi időkben kiadott legfontosabb tudós tanulmányok: M. Smith, „Zealots and Sicarii: their Origins and Relations", HTR 64 (1971), 1-19; M. Borg, „The Currency of the Term Zealot", JTS 22 (1971), 504-512; S. Applebaum, „The Zealots": The Case fór Revolution", JRS 61 (1971), 1956-70; V. Nikiprowetzky, „Sicaries et Zélotes - une reconsidération", Semitica 23 (1973), 51-64.

159

liuma ezt az eseményt tévesen Nagy Herodes uralma idejére datálja, aki azonban tíz évvel korábban halt meg.) Egy ilyen lépés a Galileai Júdás és egy Cádok nevű farizeus szemében tűrhetetlen volt, lázadást szítottak, és hazafias mozgalmat indí­ tottak el. Jelszavuk röviden így hangzott: Csakis Isten az Úr, senkinek nem jár tehát tisztelet, így Róma császárának sem. E két, egy pozitív és egy negatív elvi alapkérdésen kívül Josephus alig árul el valamit a zélóták „filozófiájával" kapcsolatban, és még ez a kevés információ is ellentmondásos. Egyik korábbi beszámolója (Belliim 2.118) illusztrációjaként megjegyzi, hogy a zélótákhoz hasonló jelenség nem volt még a judaizmusban; majd kb. húsz esztendővel később {Arit. 15.23) úgy ír, hogy lángoló szabadságvágyuktól eltekintve a zélótákat nem lehet a farizeusok­ tól megkülönböztetni. A Júdás által elindított mozgalomnak nem ad ugyan nevet, keserűen utal azonban arra, hogy a család több tagjában is lobogott Júdás lázadó szelleme. Júdást meggyilkolták (ApCsel 5:37); két fiát, Jákobot és Simeont Júdea prokurátora, Tiberius Julius Alexander (i. sz. 46-48) keresztre feszíttette; a Róma elleni első háborúban, amint azt azonnal látni fogjuk, a család több tagja is részt vett. A „zélóta" elnevezés az i. sz. 1. évszázadban korábban is létezett már; Jézus egyik apostolát, Simont is Zélótának (Lk 6:15; ApCsel 1:13), vagy Kananaiosznak (Mt 10:4) - az arámi kamrai = buzgó jelentésű szó hibás görög átírása - nevezték. Az elnevezésnek a forradalmárok általi használatára vonatkozó pozi­ tív bizonyíték csak az i. sz. 66-70-es háborúra datálható {Bellum 4.160). A háborút néhány évvel megelőzően létezett egy a galileai Júdás családjával kapcsolatba hozható, szikarioszok néven ismert és sicával, azaz görbe tőrrel felszerelt forradalmárcsoport {Bellum 2.254). Ok álltak a Galileai Júdás utolsó életben maradt fia, Menáhem mellé is, amikor megkísérelte magához ragadni a felke­ lés vezetését. Amikor Menáhemet Jeruzsálemben meggyilkolták {Bellám 2.433-48), a szikarioszok Eleázárnak, Jairus fiának, azaz valószínűleg Júdás egyik unokájának a parancsnoksága alatt Maszada erődjébe vették be magukat, és innen egészen i. sz. 74-ig folytatták a harcot a rómaiak ellen.10 10 A fentebb (30. o.) említett maszadai ásatások eredményét Y. Yadin foglalta össze és látta el illusztrációkkal in Masada: Herod's Fortress and the Zealots' Last Stand, Weinfeld & Nicolson, London 1966; Masada 1-11: The Yigael Yadin Excavations 1963-1965. Final Report, Israel Exploration Society, Jerusalem 1989.

160

Van néhány olyan tény, amely felhasználható a qumráni közösség-zélóták azonosság bizonyítására." A Háborús tekercs­ ben megjelenő végső ellenség, a Kittim/rómaiak egy „király" parancsnoksága alatt állnak. Ezt az elméletet erősíti az is, hogy az első ízben a 4-es számú barlangban talált qumráni közösségi irat (A szombati egészen elégő áldozat dalai) egy példánya a maszadai zélóta erődítmény romjai között végzett ásatások so­ rán is előkerült. Ezek azonban nem eléggé meggyőző bizonyí­ tékok. A régészeti leletegyüttes egyébként is azt mutatja, hogy a qumráni település már i. e. 140 körül lakott volt, a zélóták mozgalma pedig csak i. sz. 6 körül jött létre először. Ha a zélóta irányzat azonos lett volna a holt-tengeri iratok közösségével, akkor egy ponton nagy változásoknak kellene látszania a qumráni településen, ezt azonban a feltárások egyáltalán nem igazolják. Ezen túlmenően, semmilyen közös vonás nem fedez­ hető fel a közösségnek az iratokból kitűnő általános megjelení­ tése és a zélóták és célkitűzéseik között. Valóban érvényes össze­ hasonlítás egyébként sem készíthető el, a zélóták szervezeti felépítéséről ugyanis semmit nem tudunk, aminek oka talán abban keresendő, hogy lévén földalatti csoport, felismerhető szervezet nem is létezett. Hogy Maszadában volt egy qumráni irat is, ipsofacto még nem jelenti azt, hogy a holt-tengeri település lakói azonosak lettek volna a maszadai helyőrség tagjaival. Sokkal inkább arra utal,1

11 A qumráni közösséget a zélótákkal azonosító elméletet Sir Godfrey Driver és Cecil Roth az 1950-es évek közepén fogalmazta meg először. Közös publiká­ ciós tervük kútba esett, amikor Roth elméletét The Historical Background of the Decid Sea Scrolls (Blackwell, Oxford 1958) címmel egyoldalúan megjelentette, és azt állította, hogy az elméletet ő fogalmazta meg először 1957 elején tartott szemináriumain. „Ezzel egyidejűleg - magyarázkodik a Bevezetőben Roth nézeteimet megosztottam kollégámmal, G. R. Driverrel is, aki véleményemet pozitívan fogadta..." (vii. o.) Driver jóval alaposabb kötetének (624 oldal, szemben Roth 87 oldalas könyvével) még hét évet kellett várnia a befejezésig: The Judaean Scrolls: the Problem and a Solution, Blackwell, Oxford 1965. Az esetről a Bevezetőben Driver a következőképpen számol be: „...1953-ban mutattam be, hogy ugyanez az irat [a Habakkuk-kommentár] egy i. sz. 70-ben bekövetkezett eseményre utal... Amikor... dr. C. Roth, aki ismerte álláspon­ tomat, 1957 elején ugyanerre a megoldásra hívta fel figyelmemet, azonnal láttam, hogy újabb vizsgálódásra van szükség, és felkértem, hogy csatlakoz­ zon hozzám ebben a munkában." (ix. o.) Vö. még R. H. Eisenman, a 3-as jegyzetben, fentebb.

161

hogy Qum rán történetének utolsó szakaszában a közösség né­ hány tagja is csatlakozott a szabadságharc ügyéhez, és irataik egy részét is magukkal vitték Maszadába. Azt is jelentheti, hogy a maszadai lázadók a qumráni közösséget politikai szempont­ ból megbízhatatlannak tekintették, és miközben a rómaiak a Holt-tenger felé nyomultak előre, a zélóták a települést elfog­ lalták. Röviden tehát, a qumráni közösségnek a zélótákkal való azo­ nosítása minden szilárd alapot nélkülöz. Driver és Roth arra vonatkozó kísérlete, hogy a tekercsekben megjelenő történeti utalásokat az első Róma-ellenes szabadságharc eseményeivel hozzák kapcsolatba, lényegét tekintve értékelhetetlen. Ennél nagyobb sikert Róbert Eisenman legújabb vállalkozása sem könyvelhet el majd magának.

Az esszénusok Az esszénusokat az Újszövetség nem említi, de Josephus és idősebb kortársa, Alexandriai Philón zsidó filozófus részletesen foglalkozik velük. Egy másik I. századi szerző, a római földrajzés természettudós, idősebb Plinius ugyan csak egyetlen bekez­ dést szentel a témának, ám az itt olvasható néhány sor felbecsül­ hetetlen fontosságú információt rejt m agában.12 12 Az esszénusokról szóló művek bibliográfiája elé kívánkozik néhány, az elsőd­ leges forrásként szolgáló ókori szerzőkkel kapcsolatos megjegyzés. Josephus Flavius, akit, mielőtt római nevet vett volna fel, Jószéf ben Mattatjáhunak hívtak, zsidó pap volt. I. sz. 37-38-ban született, és 100 körül halt meg. A rómaiak ellen vívott háborúban Galileának a lázadók által kinevezett katonai főparancsnokaként vett részt, majd megadta magát a rómaiaknak. A háború után Rómában telepedett le. Négy műve görög nyelven íródott. 1. A zsidó háború, amely elsősorban a szabadságharc történetével foglalkozik, a hetvenes évek végére készült el. AII. könyv egy szakasza (2.119-161) foglal­ kozik az esszénusokkal. 2. A zsidó nép történetét 93-94-ben fejezte be; a mű a zsidók történetét beszéli el a kezdetektől i. sz. 66-ig, azaz az első háború kirobbanásának évéig. Az esszénusokra vonatkozó két legfontosabb, igen rövid, megjegyzés a XII. könyvben (171-172) és a XVIII. könyvben (18-22) található. 3. Vita című önéletrajzi műve elsősorban Josephus galileai katonai főparancsnoki szereplésével (i. sz. 66-67) foglalkozik. Ezt a művet a kilencve­ nes évek második felében írta. A 11-12. szakasz utal néhányszor az esszénusokra. 4. A judaizmus védelmében megírt, Apion ellen című vitairata nem sokkal az Antiquitates befejezését követően született, és utóbbi több

162

Az eddig már bemutatott vallási pártokkal ellentétben az esszénusok valódi szektát alkottak. Mint ezoterikus közösség a zsidó társadalom perifériáján éltek, hosszú tanulóidőt szabva a belépni szándékozóknak. Időrendi sorrendben tekintve, a kö­ zösség működését Josephus először a Jonathán Makkabeus ide­ jén, tehát az i. e. II. század közepén működő három zsidó szekta egyikeként - a másik kettő a farizeusok és a szadduceusok (Ant. 13.171) - , majd egészen saját koráig mutatja be. Tizenhat éves korában (i. e. 53-54 körül) ő maga is kipróbálta az esszénus életmódot (Vita 10-11). A szekta Josephus és Philón szerint Palesztinában működött (Belliim 2.124; Probus 75-6; Hypothetica 11.1), a közösség létszámát mindketten négyezerre becsülték (Ant. 18.21; Probus 75). Plinius szerint az esszénusok a Holt-ten­ helyütt idézi is. Josephus valamennyi műve hozzáférhető magyar fordításban. A teljes Josephus-szövegkiadás, angol fordítással, a Loeb Classical Librarynél jelent meg. Általános bevezetést lásd H JP I, 43-63. Alexandriai Philón zsidó filozófus és bibliatudós valószínűleg az i. e. húszas években született. Halálának pontos időpontja ismeretlen, az azonban bizo­ nyos, hogy i. e. 40-ben még élt, ugyanis abban az évben ő vezette a Caius Caligula elé járuló alexandriai zsidó követséget. Az esszénusokkal foglalkozó legfontosabb műve a Quod omnis probus liber sit (Minden jó ember szabad, 75-91). A mű Hypothetica (A zsidóság apológiája) című rövidebb változatából vett részleteket Eusebius egyházatya őrizte meg számunkra, Praeparatio evangelica (8.11.1-18) című munkájában ugyanis idézi. Ugyancsak Philón ír az Egyiptomban élő aszkéta közösségről, a therapeutákról (De Vita Contemplativa). Josephushoz hasonlóan Philón is görögül írt. Műveit, angol fordítással, a Loeb Classical Library adta ki tizenkét kötetben. Idősebb Plinius (i. sz. 23/24-79) a jól ismert latin nyelvű História Naturális szerzője. Harminchét könyvből álló művét két évvel halála előtt adta ki; a Vezúv Pompeiit és Herculaneumot is maga alá temető kitörésénél vesztette életét. Az esszénusokról szóló szakasz a Júdeát bemutató részben szerepel (v. 23). A fent már említett Loeb Classical Library kiadásában a História Naturális is hozzáférhető, latin-angol kiadásban. Valamennyi idevágó görög és latin szöveg megtalálható az A. Adam és C. Burchard szerkesztésében megjelent hasznos kis könyvben: Antiké Berichte iiber die Essener, W. de Gruyter, Berlin 21972. A legfontosabb szövegeknek angol fordítással ellátott gyűjteményét lásd Géza Vermes and Martin Goodman, The Essenes according to the Classical Sources, Sheffield Academic Press 1989. Az esszénizmus kutatástörténetét a XVIII. század végétől a XX. század elejéig lásd S. Wagner, Die Essener in dér wissenschaftlichen Diskussion, Töpelmann, Berlin 1960. Adam és Burchard fent idézett művéhez átfogó bibliográfia is tartozik (66-88. o.). A téma általános áttekintését és a válogatott bibliográfiát lásd HJP II, 555-597 és Vermes-Goodman, i. m., fent.

163

ger nyugati partján, Jerikó és Engedi között éltek (História Na­ turális 5.73). A szekta szigorú szabályok alapján szerveződött meg. Veze­ tőiket választották. A szektába csak fokozatosan lehetett beke­ rülni; minden újoncnak egyéves próbaidőn kellett átesnie, mi­ előtt a rituális tisztálkodásban részt vehetett volna, ezután újabb kétéves tanulóidőt kellett teljesítenie. Ezt követően letette a teljes tagság fogadalmát, és jelenléte a közös asztalnál elfogadot­ tá vált. Ha mindezek után valamely jelentős dologban megszeg­ te a szabályt, a közösség száz bírából álló törvényszéke kizár­ hatta őt a szektából. Az esszénusok vagyonközösségben éltek. A fogadalmas ta­ goktól elvárták, hogy tulajdonukat és munkabérüket a gazda­ sági intézőknek adják át; mindent megkaptak, amire szükségük volt. Egymás között tehát lehetetlen volt a vétel és eladás, s ha hihetünk Philónnak, kívülállókkal sem kereskedhettek. Plinius azt is kijelenti, hogy az esszénusok síné pecunia, azaz pénz nélkül éltek. Mindhárom forrásunk egybehangzóan tanúsítja, hogy az esszénusok elutasították a házasságot, és helyette a cölibátust választották. Plinius szavaival: az esszénusok sine venere, azaz nemi kapcsolat nélkül éltek. Josephus viszont hozzáteszi, hogy az esszénusoknak egy házasságban élő ága is létezett. Az esszénus gondolkodás egy másik jellegzetessége a Temp­ lom iránt megnyilvánuló bíráló magatartás. Philón megemlíti, hogy az esszénusok az állatáldozatot elutasítják. Josephus nem ennyire egyértelmű: egy ízben arról számol be, hogy az eszszénusok küldtek áldozatot a Szentélybe, de már a következő mondatban kijelenti, hogy távol tartották magukat a Templom udvaraitól, és áldozataikat Jeruzsálem helyett saját központjuk­ ban mutatták be. A rituális kézmosás helyett étkezés előtt, csak­ úgy, mint a Templomban szolgáló papok, tisztítófürdőt vettek. Étkezéseik, Josephus szerint, különleges és ünnepélyes módon zajlottak, és csakis a beavatottak számára nyitott, szentélyhez hasonlító refektóriumokban folytak. Az esszénusok fehér, szent öltözéket viseltek, és a papok - akik egyébként az egyszerű ételeket is készítették - az étkezés előtt és után áldást mondtak. Az esszénusok ellenezték a rabszolgaságot. Ugyanígy elle­ nezték az esküt is, eltekintve persze attól a komoly eskütől, amelynek letételekor többek között azt a kötelességet is maguk­

164

ra vették, hogy különös tantételeikbe a kívülállókat nem avatják be. Megtartották a szombatot, és a tisztasági törvényeket a zsidóság legnagyobb részénél sokkal szigorúbban betartották. Egy másik különleges vonásuk, amely azt is sugallhatja, hogy a szekta görög elnevezése - esszaioi - az arámi aszajja, „gyógyítók" szóból származik,13 a gyógyítás iránti érdeklődés, amelyre Josephus is utal, amikor megjegyzi, hogy az esszénusok a gyö­ kerek és a kövek gyógyító erejét is tanulmányozták. A tekercsek közössége és a klasszikus forrásokban ábrázolt esszénus szekta közötti tagadhatatlan hasonlóságokat és átfedé­ seket tekintve egyáltalán nem meglepő, hogy a tudósok nagy része a Qumrán-kutatás legelső napjaitól kezdve a kettőt azo­ nosnak tekintette.14 Josephusnak az esszénusojkra vonatkozó beszámolója és a qumráni régészeti ásatások eredményei egyazon kronológiai időszakra esnek: az i. e. II. század közepétől az első zsidó háború koráig (i. e. 66-70) terjedő korszak irányába mutatnak. Az esszénus település Plinius által megadott földrajzi helye is egybeesik a qumráni színhellyel, de itt már némi magyarázatra van szükség. Plinius először Jerikót, majd a Holt-tenger partján élő esszénusokat, majd „alattuk" egy Jerikótól mintegy negyven kilométerrel délre fekvő várost, Engedit (infra hosz Engada), végül pedig az Engeditől délre fekvő Maszadát említi. A leírás általános tájolása tehát észak-déli irányú. De mit jelent az „alat­ tuk" meghatározás? A kifejezés kétféleképpen értelmezhető. Szó szerint véve jelentheti azt, hogy az esszénusok Engedi kör­ zetében, egy a város fölé magasodó helyen éltek. Ebben az esetben Qumrán kizárható, mivel Engeditől mintegy harminc kilométerrel északra fekszik. Ha azonban az „alattuk" jelentése, Plinius dél felé haladó utazását tekintetbe véve, „tőlük délre", vagy „még lejjebb", vagy „lefelé", akkor Qumrán tökéletesen

13 Az esszénus terminus jelentésének teljesebb vizsgálatát lásd Vermes, PBJS, 8-36. . 14 A qumráni közösség és az esszénus szekta azonosságának kérdését E. L. Sukenik vetette fel először: Megillot genuzot (Elrejtett tekercsek) I, Bialik, Jerusalem 1948,16; majd A. Dupont-Sommer öntötte rendszerezettebb formá­ ba: Aperqus préliminaires sur les manuscrits de la Mer Morte, Maisonneuve, Paris 1950, 105-117. Elméletét The Essene Writings... (1961) című munkájában dol­ gozta ki teljes formában.

165

beleillik a képbe: Jerikótól kb. tizenöt kilométerrel délre van Qumrán; Qumrántól harminc kilométerrel délre Engedi; és Engeditől húsz kilométerrel délre Maszada. Plinius beszámoló­ ja szintén nyomatékos érv az esszénuselmélet mellett.15 Ott van azután az a tekercsekben rejlő információ is, amely sok ponton összecseng ugyan az esszénusokról szóló görög és latin beszámolókkal, ugyanakkor azonban eltérések is mutat­ koznak. így tehát mind az esszénusok, mind a qumráni puszta­ ságban élő közösség tagjai vagyonközösségben éltek, megta­ gadták a templomi istentiszteletben való részvételt, rituális für­ dőt vettek, és a pap által megáldott étkezéseken vettek részt. Továbbá, a belépésnél tett fogadalomtól eltekintve mindkét cso­ port elutasított mindenféle esküt, és érdeklődtek a gyógyítás iránt (a tekercsekben a gyógyítás a lelki áldások legelején szere­ pel). Ami a cölibátust illeti, a qumráni közösség szabályzata ugyan nem említi kifejezetten, nagy a valószínűsége azonban annak, hogy a közösség tagjai valóban cölibátusban éltek.16 Ezek után megállapíthatjuk tehát, hogy a földrajz, a kronoló­ gia, a szervezet és a szokások közötti hasonlóságok az esszénizmus és Qumrán közötti szoros kapcsolat mellett szólnak: de legalábbis mindkettő ugyanahhoz a mozgalomhoz tartozik. Mi­ előtt azonban azt sugallnánk, hogy többről is szó van, nem szabad elkendőznünk az ennek ellentmondó forrásanyagot sem. A nehézségek egy része a belső ellentmondásokból fakad. A közösség szabályzata például a közös tulajdonról számol be, a Damaszkuszi irat azonban a magántulajdonnal kapcsolatos rendelkezéseket is tartalm az. És amíg Plinius, Philón és Josephus is hangsúlyozzák, hogy az esszénusok cölibátusban éltek, Josephus egy másik helyen megjegyzi, hogy az esszénusok között házasemberek is voltak. Philón és egyik későbbi munká­ jában (Antiquitates) Josephus is azt állítja, hogy az esszénusok ellenzik a rabszolgaságot; korábbi és részletesebb művében, A zsidó háború bán azonban Josephus minderről hallgat. A Damasz­ 15 Plinius leírását R. de Vaux is megvizsgálta és alkalmazta Qumránra: Archaeology, 133-137. A Qumránban azonosított két fürdővel kapcsolatban lásd uo., 9-10,131-132. 16 A cölibátus kérdésével kapcsolatban lásd VII. fejezet, 216. o.; Vermes, A zsidó Jézus, 131-135. o.

166

kuszi irat ugyanakkor tiltja a zsidó vallást felvett szolgák nem zsidó gazdáknak történő eladását, amiből az derül ki, hogy voltak ilyen rabszolgák a holt-tengeri közösség tagjainak tulaj­ donában. Más különbségek is léteznek a tekercsek és a görög-latin dokumentumok között. Utóbbiak például esszénusoknak neve­ zik a szekta tagjait, de a héber-arám i forrásokban ez az elneve­ zés egyáltalán nem szerepel. Qumránban a fogadalomtétel a beavatási szertartás első, a Josephusnál szereplő esszénusoknál pedig az utolsó lépése volt. Attól a lehetőségtől eltekintve, hogy a fent említett eltérések közül néhány a fejlődés különböző lépcsőfokait tükrözi, a klasszikus források és a tekercsek közötti összhang hiányára két magyarázat létezhet: 1. a források nem egyenlő m értékben hite­ lesek, 2. nem azonos olvasóközönségnek íródtak. Plinius, Philón és Josephus nem teljesen m egbízhatóak. Ezzel nem azt akarom persze mondani, hogy szándékosan félre akar­ ják vezetni az olvasót, bár Philón különösen hajlamos arra, hogy elbeszélésében valamely általa nagyra tartott filozófiai tanítást illusztráljon. Probus (76) című értekezésében például arról tesz említést, hogy a városokat az esszénusok kerülik - ezzel Philón maga is egyetértett. A Hypotheticában (11.1) azonban azt írja, hogy esszénusok „Júdea több városában is" laktak. De még ha mindhárom szerzőnek feltett szándéka is lett volna, hogy csakis a színtiszta igazságot írja meg, erre akkor is képtelenek lettek volna. Egyikük sem volt ugyanis teljes tagja az esszénus szektá­ nak, így titkos tanításaikba egyikük sem nyerhetett bepillantást. Nem beavatottként az esszénus szokásokat nem mélységükben, hanem csakis felületesen ismerhették. A két különböző irodalmi műfajt illetően, a bemutatásra szánt anyag ábrázolásmódját nyilván befolyásolta az a tény, hogy az esszénusok a tekercseket belső, a közösség tagjai körében törté­ nő használatra szánták, míg Philón, Josephus és Plinius művei nem esszénus, sőt többségében nem zsidó olvasóközönségnek szóltak. Josephus például kijelenti, hogy az esszénusok tartóz­ kodnak a fogadalomtételtől (pedig tud a szektába való felvétel­ kor letett fogadalomról), hogy nem mutatnak be állatáldozatot, gyakori tisztasági fürdőiket pedig azzal a gondolattal említi, hogy az esszénusokat a pythagoreusok (ilyen jellegű szokásaik­ ról közismert, nagy tiszteletben álló hellénisztikus vallásfilozó­

167

fiai csoport) zsidó megfelelőiként mutassa be. Hogy ez nem pusztán okoskodás, és hogy Josephus valóban arra törekedett, hogy a zsidó „filozófiákat" összehasonlíthatóvá tegye a görög gondolkodás iskoláival, az nyilvánvaló mindazok előtt, akik ismerik a farizeusok kvázisztoikusként való megjelenítését (Vita 12) vagy azt a kijelentését, hogy az esszénusok „közössége olyan módon él, ahogyan azt Pythagoras a görögöknek tanította" (Arit. 15. 371). A fent említett észrevételeinket figyelembe véve a legtöbb ellentmondás könnyen feloldható. A cölibátus és a házasság (Josephus is kénytelen beismerni, hogy az esszénusok mindket­ tőt gyakorolják), a vagyonközösség és a magántulajdon gyakor­ lata közötti ellentmondást a Qumránban élő tagok által gyako­ rolt szigorú fegyelem és a Szövetséghez tartozó többi tag által követett, kevésbé szigorú előírások közötti különbség kontex­ tusába helyezve érthetjük meg. Az eskütétel időpontjával kap­ csolatos, egymásnak ellentmondó információt talán az magya­ rázza, hogy Josephus a közösség titkos jellegét kívánta kiemelni. A tekercsek egy másik, a klasszikusoknál olvasható zavaros információt is tisztáznak, a Háborús tekercs ugyanis világosan kijelenti, hogy a templomi szertartásokon való részvételre vo­ natkozó tiltás nem abszolút, hanem időleges, csakis addig van érvényben, ameddig a Templom a gonosz papok kezében van. Az „esszénus" szó a tekercsekben egyszer sem szerepel, ami­ vel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a rabbinikus források is általában elkerülik a „farizeus" terminus használatát. Mindkét elnevezés a kívülállók számára született, és ők voltak, akik használták is őket. Következésképpen a héber/arámi „esszé­ nus" terminusnak a tekercsekben tapasztalható hiányát nem lehet az esszénuselmélet cáfolataként felhasználni.17 17 A qumráni közösség tagjainak nem esszénus voltát bizonyítani kívánó kísér­ letekhez lásd M. H. Goshen-Gottstein, „Anti-Essene Traits in the Dead Sea Scrolls", VT4 (1954), 141-147; C. Roth, „Why the Qumran Sect cannot have been Essenes", RQ 1 (1959), 417-422; „Were the Qurman Sectaries Essenes?" JTS 10 (1959), 87-93; G. R. Driver, The Judaean Scrolls, 100-121; N. Golb, „The Problem of Origin and Identification of the Dead Sea Scrolls", Proceedings of the Ameican Philosophical Society 124/1 (1980), 1-24; Who Wrote the Dead Sea Scrolls? New York 1995; P. H. E. Donceel-Voüte, „Coenaculum - La salle á l'étage du locus 30 á Khirbet Qumran", Banquets d'Orient, Rés Orientales (1992), 61-84. Contra R. Reich, „A Note on the Function of Room 30", JJS 46 (1995), 157-160.

168

A végső megállapítás tehát: a közelmúltban az esszénuselmélet lejáratására törekvő kísérletek ellenére még mindig ez az elmélet a leghelytállóbb. Talán még azt is bizton kijelenthet­ jük, hogy ez az elmélet, lényegét tekintve, igen valószínű. A feltevésnek csupán egyetlen alternatívája létezik, az, hogy a régészek egy ez idáig teljesen ismeretlen, az esszénus közösség­ hez rendkívül hasonló csoport településének m aradványait tár­ ták fel. Ez viszont azt az Ószövetség-kutatót juttatja eszünkbe, aki képtelen volt elfogadni azt, hogy az izráeli törzseket józsué vezette Kánaán elfoglalására, ő ugyanis azt állította, hogy a vezér valójában Józsué unokafivére volt, akit történetesen szin­ tén Józsiiénak hívtak.18

18 Bibliográfiai áttekintésünk nem lehet teljes a Philónnál szereplő másik aszketikus közösség, a therapeutákra, azaz imádók/gyógyítókra vonatkozó utalá­ sok nélkül. Philón ugyanis, a célok és indíttatások tekintetében az esszénusokat a therapeutákkal hozza kapcsolatba. Philón ábrázolásában a két irányzat közötti legfőbb eltérés az, hogy az esszénusok cselekvő személyek, akik az imádságot és a tanulást kétkezi munkával kapcsolják össze, ezzel szemben a kontemplatív therapeuták életét teljes egészében az elmélkedés és az istentisztelet tölti ki. Lásd Vita Contemplativa, Loeb Classical Library, Vol. X. Lásd még P. Geoltrain, „Le Traité de la Vie contemplative de Philón d'Alexandrie", Semitica 10 (1960), 5-67; F. Daumas and P. Miquel, Les Ouevres de Philón d'Alexandrie vol. 29, Cerf, Paris 1963; G. Vermes and M. Goodman, i. m. (12-es jegyzet, fent), 75-99. Philón szerint {Vita Contemplativa 13, 68) a therapeuták külön férfi- és női közösségeket, az érett férfiak és az idős szüzek közösségeit hozták létre. Az idős férfiakra és nőkre („az igazság leányai") utaló 4Q502 esetleg a therapeutákra is vonatkozhat. Vö. J. M. Baumgarten, „4Q502, Marriage or Golden Age Ritual?", //S 34 (1983), 125-135. A therapeuták, az esszénusok és Qumrán közötti kapcsolatról lásd Vermes, „Essenes-Therapeutae-Qumran", Durham University Journal 21 (1960), 97-115; PBJS 30-36; H JP II, 591-597, Vermes and Goodman, i. m., 15-17. Az egyházatya és egyházi történetíró, Euszebiosz a therapeutákat keresz­ ténnyé lett egyiptomi zsidó aszketikusokként határozta meg (Egyháztörténet 2.16-17). Euszebiosz elmélete tarthatatlan ugyan, de a therapeutáknak a ke­ resztény szerzetességre gyakorolt befolyása továbbra is komoly lehetőség marad. Lásd F. Daumas, „La solitude des Thérapeutes et les antécédents égyptiens du monachism chrétien", Philón d'Alexandrie - Lyon 11-15 September 1966 (Colloques Nationaux du CNRS), CNRS, Paris 1967, 347-358; A. Guillaumont, „Philón et les origines du monachisme", uo., 361-373.

169

VI. A KÖZÖSSÉG TÖRTÉNETE Nem lehet meglepő számunkra, hogy a holt-tengeri tekercsek között valódi történeti szövegeket nem találunk. A zsidó szer­ zők körében a mai értelemben vett történetírás sem az intertestamentális, sem pedig a bibliai korszakban nem számított kedvelt műfajnak. A krónikaírók nem az elmúlt eseményekkel kapcsolatos tényszerű információkat, hanem azok vallási jelentőségét jegyzik le. A Szentírásban a próféták a „világi" történelem eseményeit úgy magyarázzák, hogy azokon keresztül tulajdonképpen Isten tetszé­ se vagy nemtetszése nyilvánul meg. A háborús győzelem vagy a vereség, a béke vagy a társadalmi nyugtalanság, a bőséges betaka­ rítás vagy az éhínség a nép erkölcsösségét vagy bűnösségét szim­ bolizálja, és a jövőt vetíti előr ?. Az i. e. V. században már hanyatló próféciát azonban még mindig nem a valódi történetírás váltotta fel: csak Ezra és Nehemia visszaemlékezése, Izráel és Júda királyai­ nak a Krónikák könyveiben megörökített évszázados történetei tartoznak a történeti műfajhoz. A próféciát az eszkatológiai speku­ láció, az idők végéről szőtt, félelmetes állatokat és harcokat felvo­ nultató apokaliptikus látomások és az Isten jövőbeli birodalmában megvalósuló végső győzelemről és igazságosságról szóló kijelen­ tések váltották fel. A tekercsek közötti apokaliptikus alkotások ennek a későbbi hagyománynak a részét képezik. Másrészt azonban a közösség történetéről rendelkezésünkre álló ismeretanyag legnagyobb része a bibliainterpretációkba szőve található. Az ószövetségi próféták szavain elmélkedő qumráni szerzők igyekeztek a pró­ féciákból a saját múltjukra, jelenükre és jövőjükre vonatkozó utalásokat kiszűrni. Abban a meggyőződésben, hogy ők az utolsó napokban élnek, saját koruk eseményeit a bibliai prófé­ ciák beteljesedéseként értelmezték. A liturgikus kalendáriu­ mokban (4Q322, 324) és egy imakölteményben (4Q448) a törté­ neti utalások további szilánkjai maradtak fenn.

170

Ezek a nem történeti források azonban csak töredékeket tár­ nak elénk. Ezek a töredékek még a qumráni régészeti lelet­ együttes segítségével sem állíthatóak össze egyenletes és folya­ matos elbeszéléssé. Ha ugyanis a közösség kialakulását az intertestamentális judaizmus szélesebb keretein belül kívánjuk megismerni, akkor elsősorban Josephus Flaviusra, egy görög nyelven író palesztinai zsidóra és más zsidó hellénistákra, pél­ dául a Makkabeusok könyveinek szerzőire és Alexandriai Philónra kell támaszkodnunk. Ezeknek a szerzőknek a történe­ lemszemléletét a görög beállítottság jellemzi, céljuk a Paleszti­ nában élő, de a görög-róm ai világnak is részét alkotó zsidóság életének ábrázolása az i. e. II. század elejétől az első Róma-ellenes felkelés idejéig (i. sz. 66-70). A tekercsekben olvasható, gyakran kriptikus történeti utalásokat csakis az említett szerzők által felvázolt szélesebb keretben tudjuk elhelyezni.

Zsidó történelem az intertestamentális korban: i. e. 200 - i. sz. 70 Az i. e. II. század kezdetén a palesztinai zsidóság súlyos válsághelyzetet élt át.1 Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a Szentföldet, és a halála utáni, rövid ideig tartó zűrzavart köve­ tően a terület a görög Ptolemaidák által uralt Egyiptom része 1 Az i. e. 175 - i. sz. 135 közötti korszak zsidó történetének legátfogóbb bemu­ tatását lásd H JP I. A kérdéses korszak nem annyira szakmai áttekintését lásd S. Safrai and M. Stern (eds), The Jewish People in the First Century, Van Gorcum, Assen and Fortress, Philadelphia, I (1974); II (1977); H. H. Ben Sasson, A History o f the Jeioish People, Weidenfeld & Nicolson, London 1976, III. rész. Az intertestamentális történelem különböző aspektusai iránt érdeklődő olva­ sóknak az alábbi köteteket ajánlom: V. Tcherikover, Hellenistic Civilization and the Jézus, Jewish Publication Society, Philadelphia 1959; A. H. M. Jones, The Herods of Judaea, Clarendon, Oxford 1967; A. Schalit, König Herodes, de Gruy tér, Berlin 1969; J. Jeremiás, Jerusalem in the Time of Jesus, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1969; M. Hengel, Judaism and Hellenism I—II, SCM Press London and Fortress, Philadelphia 1974; E. M. Smallwood, The Jews under Román Rule, Brill, Leiden 1976. A Makkabeusok könyvéhez írt klasszikus kommentár: F.-M. Ábel, Les Livres des Maccabées, Gabalda, Paris 1949; vö. még J. A. Goldstein, II Maccabees, Doubleday, New York 1983. Óniás leontopoliszi templomával kapcsolatban lásd M. Delcor, „Le temple d'Onias en Égypte", RB (1968), 188-205; Vermes, PBJS 83-84; R. Hayward, „The Jewish Temple of Leontopolis", JJS 33 (1982), 429-443.

171

lett. A III. évszázad folyamán a Ptolemaida-uralkodók, amennyi­ re csak lehetett, elkerülték a zsidó nép belső ügyeibe való be­ avatkozást, és bár adókat a zsidóknak is fizetniük kellett, a legfőbb hatalmat továbbra is a főpap és a körülötte működő Tanács képviselte. A népesség megoszlása azonban jelentős változásokon ment keresztül ebben az időszakban. A Földközi­ tenger partja mentén hellénisztikus városok épültek, például Gáza, Aszkalon, Joppa (Jaffa), Dór es a Ptolemaisz néven újjáé­ pült Akko. Az ország belső területén is hasonló helyzet alakult ki, a Tiberias-tótól délre fekvő ősi Bét Seán Szkütopolisz néven, görög városként született újjá; a szamaritánusok székhelye Szamária Szebaszté néven hellénizálódott; Transzjordániában pedig Rabbath-Ammont (Amman) alapították újjá Philadelphia néven. Más szavakkal tehát, Palesztina földjén görögök, mace­ dónok és hellénizálódott föníciaiak telepedtek le - a görög civilizáció és a görög kultúra további terjedése idő kérdése volt csupán. I. e. 200-ban a Szentföld a Szeleukidák, vagyis a szíriai görö­ gök fennhatósága alá került, és ezzel a zsidóság idegen kultúra előtti behódolásának első jelei is észrevehetővé váltak. Az i. e. II. századra datálható Ec^lesiasticus könyvének szerzője, Jézus ben Szira, egy jeruzsálemi bölcs férfiú, dühösen ostorozza azo­ kat „az istenteleneket", akik „elhagyták a Legmagasabb Isten Törvényét" (4:18). A valódi baj azonban akkor kezdődött, ami­ kor Antiokhosz IV. Epiphanész (i. e. 175-164) hivatalosan is hellénizációs programot hirdetett meg Júdeábán, és ezt a prog­ ramot a zsidó felsőbb rétegek készek voltak elfogadni. A moder­ nista párt vezetője III. Óniás főpap fivére volt. A honfitársai között Józsué néven ismert férfi a görög Jázon nevet vette fel, és eltökélte, hogy Jeruzsálemet hellénisztikus várossá alakítja át oly módon, hogy a városban gürnnaszeiont építtet, a zsidó fiata­ lokat pedig rábeszélte, hogy vegyenek részt az ott megrende­ zésre kerülő atlétikai játékokon. A Makkabeusok II. könyve a következőképpen ábrázolja a helyzetet: így Jázonnak, ennek a főpapnak nem tekinthető istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellénizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások. A papo­ kat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a templomot, és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakor­

172

lótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játé­ kokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetés­ re. A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották. (4:13-15) Jázont két hasonlóan görögös beállítottságú utód, Meneláosz és Alkimosz követte a főpapi székben. I. e. 169-ben IV. Antiokhosz bevonult Jeruzsálembe, és a Templomot kifosztotta. De amikor i. e. 167-ben nyíltan, halálbüntetés terhe mellett betiltotta a zsidó vallás gyakorlását, a jeruzsálemi Szentélyt pedig az olümposzi Zeusz istennek ajánlotta, oltárán pedig „szörnyű undokságot" emeltetett, a hellénizálók ellenfelei végül is az aktív ellenállást választották. A fegyveres felkelést egy Mattatiás nevű pap és fiai, a Makkabeus fivérek robbantották ki, csatlakoztak hozzá­ juk a hagyományhoz hű zsidók, és különösen a jám borok, azaz az asszideusok vagy haszidim, más szóval „izraeli bátor férfiak, törvényhez hű emberek" (I. Makk 2:42) csoportja. A zsidó vallás hős védelmezői Júdás Makkabeus, majd az ő eleste után fivérei, Jonathán és Simon vezetése alatt visszaállították Jeruzsálemben a zsidó vallási szertartásokat, sőt minden várakozást m egha­ zudtolva, az uralkodó Szeleukidákat a hatalomtól megfosztot­ ták, és felszabadították Júdeát. A Makkabeus-győzelemmel azonban mégsem csak a vallá­ sosság és az igazságosság győzött a bálványimádás és az ön­ kényuralom felett; a mozgalommal jelentős társadalmi és vallási felbolydulás is együtt járt. Először is, megváltozott a főpapi cím öröklésének rendje. III. Óniás i. e. 171-ben bekövetkezett meg­ gyilkolásával és fivérének, a főpapi címet bitorló Jázonnak az elüldözésével a Cádokita-család - és a főpapi hivatalt betöltő személyek a hagyomány szerint ebből a családból származtak - a főpapi hivatal betöltésére az évszázadok során formált elő­ jogát elveszítette. Továbbá, amikor ÍV. Óniást, III. Óniás fiát megakadályozták abban, hogy a főpapi címet Meneláosztól átvegye, ő maga Egyiptomba menekült, és a bibliai törvények­ kel nyíltan szembeszegülve, Ptolemaiosz Philométór király (i. e. 182-146) beleegyezésével, Leontopoliszban zsidó Templomot emeltetett. IV. Óniás tettét, amellyel az izráeli vallás szertartásai­ nak gyakorlását Sión területén kívül meghonosította, és amiben nyilván papok és léviták is segítségére voltak, minden paleszti-

173

nai konzervatív személy felháborodással vette tudomásul, köz­ tük azok a papok is, akik egyébként a Cádokita-dinasztia tagjai vagy annak szövetségesei voltak. A Makkabeus-párton belül is voltak problémák. A haszidok - illetve a csoport egyik része - i. e. 162-ben, amikor a bizalmukat élvező Alkimosz lépett a főpapi székbe, visszavonultak a harc­ tól. Ez a lépésük később meggondolatlanságnak bizonyult, Alkimosz szíriai szövetségesei ugyanis egyetlen nap alatt hat­ van haszidot m észároltak le (I. Makk 7:12-20). Végül, i. e. 153-152-ben jelentős politikai változás következett be, ugyanis Jonathán, aki pap volt ugyan, de nem a Cádokitadinasztia tagja, elfogadta a főpapi hivatalt a szír trónbitorlótól, Alexander Balastól. Alexandernak nagy szüksége volt a zsidók támogatására, és úgy gondolta, helyesen, hogy a főpapi hivatal birtoklásával kapcsolatos ajánlat nem talál majd visszautasítás­ ra. A konzervatívok szemében ez a lépés a hatalom törvénytelen megszerzése volt. Még nagyobb felháborodást váltott ki azon­ ban körükben az, hogy miután i. e. 1 4 3 -142-ben Trüphon szíriai tábornok Jonathánt kivégeztette, a főpapi hivatalt, valamint az örökölhető világi vezetői hatalmat i. e. 140-ben Jonathán fivére, Simon kapta meg, a zsjdó Nagy Gyűlésen elfogadott határozat jóváhagyásával. A Júdea fölötti hatalmat az ezt követő időszakban, egészen i. e. 63-ig, amikor az önálló zsidó államot Pompeius római provin­ ciává alakította át, egy új főpapi, később királyi-főpapi dinasz­ tia, a Makkabeusok nagyatyjának, Hamonnak vagy Josephus szerint Asamonaeusnak (Bellum 1.36) a neve után Hasmoneusnak nevezett dinasztia gyakorolta. Az elkövetkező évek folya­ mán Simon utódai, de különösképpen I. Johannész Hürkanosz (i. e. 134-104) és Alexandrosz Iannaiosz (i. e. 103-76), akik számára a politikai vezető szerep a főpapi hivatalt háttérbe szorította, egymás után hódították meg Palesztina hellénisztikus városait és a szomszédos területeket: délen Idumaeát, a középső részeken Szamáriát, északon pedig Ituraeát. A területi terjeszkedés éveiben a Hasmoneus-uralkodók az először Jonathán Makkabeus idején említett három párt (vö. Josephus, Ant. 13.171) egyikének és a kormányzat általános szövetségeseinek, a Szadduceus-pártnak a támogatását élvez­ ték. A szadduceusok ellenfelei a Makkabeus-korszakban aktív haszidok egyik ágából kisarjadt, elsősorban világi csoport, a

174

farizeusok voltak. A farizeusok már I. Johannész Hürkanosz napjaiban felemelték szavukat az ellen, hogy a király jogtalanul bitorolja a főpapi címet, bár hajlandóak voltak elfogadni őt, mint a nemzet politikai vezetőjét (Ant. 13.288-298), de ellenállásukat az uralkodó, legalábbis egy alkalommal, fegyveres erővel fékez­ te meg. I. e. 88-ban az Alexandrosz Iannaiosz elleni összeeskü­ véssel és a szíriai Szeleukida III. Démétriosz Eukairosszal való szövetségkötéssel m egvádolt farizeusok közül Iannaiosz nyolc­ százat kereszthalálra ítélt (Ant. 13.380-383; Bellum 1.96-98). Miután Pompeius elfoglalta Jeruzsálemet, a Hasmoneus-főpapság még további három évtizedig működött ugyan, de a korábban a főpapi hivatal által gyakorolt hatalom a zsidó vallást felvett idumaeai Nagy Herodes kezébe került át, amikor i. e. 37-ben Rómában megszerezte Jeruzsálem trónját. Máté és Lu­ kács evangéliumai az ő uralkodásának utolsó éveire - i. e. 4-ben halt meg - teszik a názáreti Jézus születését (Mt 2:1; Lk 1:15). Nagy Herodes utódjának, Herodes Arkhelaosznak (i. e. 4 - i. sz. 6) - akit Augustus császár a zsidók és a szamaritánusok szabálytalan kormányzása miatt fosztott meg trónjától - rövid uralmát követően Galilea a Herodes hercegek, Antipász (i. e. 4-39) és Agrippa (39—41) kormányzása alatt továbbra is félig autonóm helyzetet élvezett, Júdeát azonban közvetlen római fennhatóság alá rendelték. Jüdea első prefektusa, Coponius i. sz. 6-ban érkezett a térségbe. Ez a prefektusi kormányzati forma, amelynek legismertebb képviselője Pontius Pilátus (26-36) volt, harminchárom éven át, i. sz. 41-ig működött, amikor Claudius császár I. Agrippának királyi címet adományozott. Agrippa azonban három évvel később meghalt, így a provincia kormány­ zása ismét római, ezúttal a prokurátor címet viselő kormányhi­ vatalnokok kezébe került. A prokurátorok megvesztegethetősé­ ge és a zsidó ügyekkel szemben tanúsított ostoba magatartása vezetett az i. sz. 66-ban kirobbant háborúhoz, amelynek következ­ tében a rómaiak a jeruzsálemi Templomot i. sz. 70-ben lerombol­ ták, hanyatlani kezdett a szadduceusok befolyása, és a zélótákat i. sz. 74-ben Maszadában elpusztították. A háború végére az esszénus közösség eltűnt. Továbbra is ott maradtak azonban a farizeu­ sok és rabbinikus örököseik, akik az ezt követő időszakban meg­ kérdőjelezhetetlen uralkodó szerepre tettek szert. Qumrán történetét tehát az eseményeknek ebbe az általános folyamatába kell belehelyeznünk. A tekercsek egyenként törté­

175

nő alapos elemzése után az irodalmi információanyag kiegészül majd a qumráni régészet leleteivel és a Josephusnál olvasható esetleges beszámolókkal is. Az esszénusok története végül, re­ mélhetőleg, megbízható módon a helyére kerül majd.

Az esszénusok története2 1.

A

tekercsekben rejlő utalások

A mozgalom eredetéhez és történetéhez vezető nyomozást a burkolt célzások valóságos tárházának tekinthető Damaszkuszi iratnál kell kezdenünk. A szöveg szerint a közösség „a harag idején" alakult meg, 390 évvel azután, hogy Babilon uralkodója, Nebukadneccár Jeruzsálem et lerombolta.3 Abban az időben 2 A tekercsekkel foglalkozó általános művekben, csakúgy, mint a Qumránról szóló lexikoncikkekben, vannak történeti fejezetek is. Vő. még HJP 11,585-588. A qumráni történelemmel foglalkozó további jelentős művek: H. H. Rowley, „The History of the Qumran Sect", BJRL 49 (1966), 203-232. F. M. Cross, „The Early History of the Qumran Community", New Directions in Biblical Archaeology, ed. D. N. Freédman and J. C. Greenfield, Doubleday, Garden City 1971, 70-89; H. Stegemann, Die Entstehung dér Qumrangemeinde, Bonn, disszertáció magánkiadásban 1971; J. Murphy-O'Connor, „The Essenes and their History", IiB 81 (1974), 215-244; H. Burgmann, „Gerichtsherr und Generalankláger: Jonathan und Simon", RQ 9 (1977), 3-72; G. Vermes, „The Essenes and History", JJS 32 (1981), 18-31; P. R. Callaway, The Histon/ o f the Qumran Community: An lnvestigation, Sheffield Academic Press 1988. 3 A CD 1.5-ben megjelenő „390 év" rövid magyarázatra szorul. Azt azonnal elvethetjük, hogy a 390 Ezékielből (4:4) vett szimbolikus értékű szám; Ezékielnél ez azoknak a napoknak a száma, amikor a próféta a bal oldalán feküdt, és bűnbánatot tartott Izráel Házának 390 bűnben eltöltött évéért. Valójában semmiféle utalás nincs arra, hogy a közösségnek a saját eredetére vonatkozó elképzeléseiben az északi királyság bármilyen szerepet játszott volna. A Damaszkuszi irat beszámolójának logikájával teljesen ellentétes az a feltevés is, hogy a 390 esztendő nem Nebukadneccár uralkodásától, hanem az uralkodásáig eltelt időt szimbolizálná. Ehhez az elmélethez lásd I. Rabinowitz, „A Reconsideration of »Damascus« and »390 Years« in the »Damascus« (Zadokite) Fragments", JBL 73 (1954), 11-35; E. Wiesenberg, „Chronological Data in the Zadokite Fragments", VT 5 (1955), 284-308. A fogság utáni zsidó szerzők időszámításának megbízhatatlanságát illusztrá­ landó álljon itt most két példa. Az i. e. III. századi zsidó hellénista szerző, Démétriosz a Szamária eleste (i. e. 722-721) és Egyiptom uralkodója, IV. Ptolemaiosz trónra jutása (i. e. 221) között eltelt évek számát 573-ban állapítja meg, a valódi 500 helyett; vö. Alexandriai Kelemen, Sztromateisz I. 141,2; lásd

176

„sarjadék" támadt „Izráelből és Áronból", azaz az általános istentelenség korában létrejött egy vallásos zsidókból, világi személyekből (laikusokból) és papokból álló kis csoport. Ezek az emberek húsz évig „keresgélték" az igazság felé vezető „utat", és akkor Isten elküldte közéjük az „Igazság Tanítóját", hogy „Szívének útjain" vezesse őket (1.5-11). A gyülekezetben azonban nem mindenki értett egyet a Tanítóval, és egy kisebb, „sima dolgok után kutatóknak", „a határok elm ozdítóinak" és „a fal építőinek" - valamennyi metafora a vallásosság lazulásá­ ra és a hűtlenségre látszik utalni - nevezett csoport fellázadt a Tanító és követői ellen. A szakadár csoport vezetőjét ugyan több, nem éppen hízelgő gúnynéven - „Gyúnyolódóként", „Ha­ zugként" és „Hazugságok Terjesztőjeként" - is említik, de egy és ugyanazon személyről van szó. Követői áthágták a rituális tisztasági szabályokat, vétettek az igazság, a tisztaság, az ünnepek időpontjainak és a tem plom i szertartásoknak a sza­ bályai ellen; szerették a pénzt, és ellenezték a békét. Az elkö­ vetkező pártharcok során a Tanító és a hozzá hűek szám űze­ tésbe vonultak „Dam aszkusz földjére", ahol új „Szövetséget hoztak létre". Itt „tért h aza", azaz itt halt m eg az Igazság Tanítója. Jeruzsálem et és a Tem plom ot ez idő alatt a gono­ szok uralták, nem m enekültek meg azonban Isten bosszújá­ tól, am elyet „Görögország királyainak vezérétől" kellett el­ szenvedniük.

N. Walter, „Fragmente jüdisch-hellenistischer Exegeten", Jüdische Schriften aus hellenistisch-römischer Zeit, ed. W. G. Kümmel, III, 2, Mohn, Gütersloh 1975, 292. Pontos időszámításra még az i. sz. I. században író és egyébként körülte­ kintő Josephus sem volt képes. Ő a babiloni fogságból való visszatérés (i. e. 538) és I. Arisztobulosz halála (i. e. 103) között eltelt évek számát 481-re (Ant. 13.301), illetve 471-re (Belliim 1.70) becsülte a valódi 435 helyett; a leontopoliszi Templom működését pedig a valódinál (i. e. 160 - i. sz. 73)100 évvel hosszabb periódusban, azaz 343 évben állapította meg (Belliim 7.436). Ami pedig a galileai Rabbi Josze (i. e. II. század) szerzőségének tulajdonított Széder Ólam Rabbában (30) található kronológiát illeti, itt a Nebukadneccár uralkodásától a Templom lerombolásáig eltelt évek száma a misztikus 70-szer 7, tehát 490 év, ami Dániel könyvének (9:24) megállapítását tükrözi. R. Josze időpontjai: babilóniai uralom 70 év; perzsa uralom 34 év; görög uralom 180 év; Hasmoneus-uralom 103 év; Herodiánus-uralom 103 év. Vö. G. R. Driver, The Judaean Scrolls, Blackwell, Oxford 1965,311-316: a szerző forrásfelhasználásá­ val kapcsolatban nem árt azonban egy kis óvatosság, ő ugyanis mintha nem vette volna észre, hogy itt teológiai időszámítással van dolgunk.

177

Hasonló kép tárul elénk a Habakkuk-kommentár nyomán is, amely azt is kijelenti, hogy az Igazság Tanítójának követői, sőt az „Új Szövetség tagjai közül is átpártoltak néhányan a Hazug­ hoz". Ez az irat a Damaszkuszi iratnál élesebb hangú megjegy­ zéseket tesz a konfliktus főszereplőire. Megtudjuk, hogy a bajok legfőbb okozóját, az itt „Gonosz Főpapnak", „Hazugnak" és „Hazugságok Terjesztőjének" nevezett személyt korábban, még mielőtt Izráel urává lett, és megalkuvóvá tette őt a gazdagság és a hatalom (8.8-11), „igaz néven hívták" - ami arra utal, hogy kezdetben a közösség őt is elfogadta. Később azonban Jeruzsá­ lemet és a Templomot is beszennyezte. Ez a személy vétkezett az Igazság Tanítója és tanítványai ellen is, megbüntette őket, miközben „Absalom háza" csak hallgatott (5.9-12), s száműze­ tése helyén az Engesztelés napján fordult ellene (11.6-8). „Meg­ gyalázta és durván bántalmazta Isten kiválasztottjait", „a Sze­ gények", azaz a közösség „elpusztítását tervelte", és elrabolta javaikat. Isten azonban megbüntette és „ellenségei kezére" adta, akik „bosszút álltak húsból lévő testén" (9.2). A Kommentár jóslata szerint az utolsó ítéletkor a Gonosz Pap kiüríti majd „Isten haragjának kelyhét". Utódai, „Jeruzsálem utolsó papjai" szintén bűnösök, me^t „a népek", azaz az idegen népek „kirab­ lásával gyűjtöttek pénzt és vagyont". A kommentár szerzője azonban azt is kijelenti, hogy vagyonukat és zsákmányukat a világhódító Kittim szerzi majd meg tőlük, akik Isten megbízá­ sából megfizetnek majd nekik bűneikért. A hiányzó szövegrészek miatt a Habakkuk-kommentár alap­ ján nem állíthatjuk biztosan, hogy a Tanító pap volt. A 37. zsoltárhoz írt kommentár (4Q 171,173) azonban semmi kétséget nem hagy efelől. A 23-24. versek magyarázata így hangzik: „ez a Papra, az [Igazság] Tanítójára vonatkozik". A kommentárból további jelentős részletet tudhatunk meg, jelesül azt, hogy a Gonosz Főpap fölött a „népek", azaz nem a zsidók, hanem a nem zsidók „között a kegyetlen" hoz majd ítéletet. A szöveg másik érdekessége az, hogy a közösség ellenfeleit „Efráim és M anasszé", azaz két különböző csoport „bűnöseinek" nevezi. Ez az elnevezés a Náhum-kommentárban is megjelenik. A Messiási antológiának vagy Testimoniáknak (4Q175) a Józsué-apokrifonból (4Q379) kölcsönzött utolsó szakasza több­ ször is utal a „kegyetlenség két eszközére", akik Jeruzsálemben uralkodtak. A szöveg megátkozza őket, amiért a várost „az

178

istentelénség erődítményévé" tették, és amiért „utálatosságot" követtek el az országban. A szöveg kijelenti, hogy „Sión leányá­ nak bástyáin" úgy ontották a vért, „mint a vizet". A kézirat töredékes állapota miatt nem lehet bizonyossággal meghatároz­ ni a két zsarnok kapcsolatát egymással. Lehetnek akár apa és fia is. Másrészt azonban, a „kegyetlenség eszközei" kifejezés Genesis 49-től függ, ahol ez a megnevezés a fivér gyilkosokra, Simeonra és Lévire, Shekem lakóinak elpusztítóira vonatkozik. A Náhum-kommentár az Igazság Tanítója és a Gonosz Pap működését követő időszakkal foglalkozik, és egyikük nevét sem említi. A kommentár főszereplője a „dühös fiatal oroszlán", Jeruzsálem zsidó uralkodója. A szöveg szerint a „dühös fiatal oroszlán" bosszút állt a „sima dolgok után kutatókon", akiket felelősségre vont, amiért „Démétrioszt", Görögország királyát Jeruzsálembe hívták. Próbálkozásuk sikertelen maradt; „Antiokhosz idejétől a Kittim uralkodóinak eljöveteléig" egyetlen idegen sem lépett be Jeruzsálembe. A „dühös fiatal oroszlán" ellenfeleit - a keresztre feszítés ismerős héber idiómáját használ­ va - „élve a fára kötötték". A 37. zsoltárhoz írt kommentár szóhasználatához hasonlóan a közösség ellenfeleit itt is az „Efráim " és „Manasszé" gúnynevekkel illetik. A szöveg szerint „Efráim a hazugságok és a csalás útjain" járt, a „M anasszéval" kapcsolatos információ, a dokumentum hiányos volta miatt, nem teljesen világos. Annyi bizonyosnak látszik azonban, hogy ebbe a csoportba „kiemelkedő férfiak", „hatalmas férfiak" és „tiszteletre méltó férfiak" tartoztak. A qumráni tekercsek között a Náhum-kommentár volt az első, amelyben történelmi nevekre bukkantak, a dokumentum két Szeleukida-király, Antiokhosz és Démétriosz nevét említi. A két uralkodót azonban ez idáig nem sikerült azonosítanunk, mivel az Antiokhosz nevet összesen kilenc, a Démétriosz nevet pedig három uralkodó viselte. A 4-es számú barlangból előke­ rült naptárakban (4Q322, 324a-b) más nevek is előfordulnak: „Selam cion", vagyis Alexandrosz Iannaiosz özvegyének, az i. e. 76-tól 67-ig uralkodó Alexandra-Salomé királynőnek héber ne­ ve, „Hürkanosz" és „Johanan", vagyis valószínűleg Alexandra fia, II. Johannész Hürkanosz, aki 76 és 67, majd 63 és 40 között a főpapi címet is viselte; és „Em ilius", vagyis kétségkívül M. Aemilius Scaurus, Szíria első római kormányzója (i. e. 65-62), akit a szöveg többek meggyilkolásával vádol. Megjegyzendő,

179

hogy a 4Q343-ban szereplő „Balakrosz" Alexandrosz Balasszal lehet azonos. Egy különleges verses ima (4Q448) Jeruzsálemmel és a diaszpó­ ra-zsidósággal kapcsolatban egy bizonyos „Jonathán királyt" em­ lít. E. és H. Eshel kiválóan érvel, amikor az illető uralkodót Alexandrosz Iannaiosszal azonosítja, véleményem szerint azon­ ban még meggyőzőbbek azok az érvek, amelyek „Jonathán ki­ rályt" Jonathán Makkabeussal azonosítják.4 A ITabakkuk könyvé­ hez és a Náhum könyvéhez írt kommentárokban a „Kittim" Isten bosszúálló eszközeiként jelennek meg, hogy Jeruzsálem istentelen papjait megbüntessék. A Háborús tekercs tanúsága szerint viszont a közösség Kittimhez való viszonya változáson ment keresztül, itt ugyanis a Kittim a Sátán legfőbb szövetségesei, a legvégső ellenség lesznek, akik felett a Világosság fiainak seregei győzedelmesked­ nek majd. Az ugyan meglehetősen töredékes Háború könyve (4Q285) is ugyanebbe az irányba mutat. A qumráni hálaadó zsoltárok közül több is egy tanító, talán éppen az Igazság Tanítója pályafutását és érzelmeit ábrázolja. A himnuszok szerint „a tévedés m agyarázói", „az árulók", „a megtévesztők", és „a sima dolgok után kutatók" a Tanító ellen fordulnak, bár korábban valamennyien „barátai" és „Szövetsé­ gének tagjai" voltak, akik „tanúságtételének igáját hordozták". Az egyik himnusz említi az „ördögi tervet", ami a Habakkukkommentár egyik megjegyzésére utal, mely szerint a Gonosz Pap egy ízben ellátogat a közösség száműzetésének helyére, hogy látogatásával „megingassa" őket: Népedet hazugságok tanítói szavaikkal [lecsillapították], s hamis próféták vezették őket félre... Elüldöztek engem országomból, akár a madarat fészkéről... És ők, a hazugság tanítói és a hamisság keresői ördögi tervet eszeltek ki ellenem,

4 Vö. E. and H. Eshel, „A Qumran Composition Containing a Prayer fór King Jonathan and his Kingdom", 1EJ 42 (1992), 199-229; G. Vermes, „The so-called King Jonathan Fragment",//S 44 (1993), 294-300; E. Puech, „Jonathan, leprétre impie et les débuts de la Communauté de Qumrán", RQ 17 (1996), 210-270; E. Eshel, H. Eshel and A. Yardeni, „4Q Apocryphal Psalm and Prayer", in DJD XI (1998), 403-425.

180

hogy a Törvényt, amelyet Te véstél szívembe, felváltsák a sima dolgok, amiket Népedhez [beszélnek]. A szomjúhozótól megtagadják a bölcsesség italát, s ecettel oltják szomjukat, hogy az ő tévedésüket, esztelen ünnepeiket és kelepcébe esésüket nézzék. (1QH 4 [121.7-12) Egy másik zsoltár mintha azt sugallná, hogy a Tanító visszavo­ nult az emberektől, és meggyőződéssel hirdeti, hogy dicső igaz­ ságot szolgáltatnak majd neki: Mert Te, O Istenem, elrejtettél engem az emberek gyermekeitől, s bennem rejtetted el Törvényedet arra az időre, amikor Tőled lesz majd megszabadításom. (1QH 5 [13J.11—12) Ezeket a költeményeket egyes kutatók önéletrajzi műveknek tekintik, vagyis szerzőségüket az Igazság Tanítójának tulajdo­ nítják, ez azonban egyszerű feltevés csupán. A fenti állítások bizonytalanságát, a szimbólumok kriptikus jellegét figyelembe véve, és nem megfeledkezve arról sem, hogy a közösség történetének szisztematikus kidolgozása sehol nem szerepel, nem számíthatunk arra, hogy valamennyi részletet azonosítani lehet. Megkísérelhetjük viszont a történeti utalások kronológiai keretének összeállítását, és ezáltal lehetségessé vá­ lik, hogy legalább a kulcsfontosságú események egy részét és egyes főbb szereplőket az általunk ismert zsidó történelem összefüggéseibe beilleszthessük.

2. A kronológiai keret

A qumráni történelem kronológiai háttere a régészeti és az irodalmi források segítségével rajzolható meg. Az 1951-56 kö­ zött folyó ásatások a közösségi település kezdetét - terminus a cjuo - i. e. 150-140 közé, a végét - terminus ad quem - pedig az első Róma ellen vívott háború középső szakaszára, vagyis i. sz.

181

68-ra teszik. Ezt az általánosan elfogadott megállapítást az iro­ dalmi utalások, és azok között is elsősorban az azonosítható történelmi nevek is megerősítik. Mondanunk sem kell azonban, hogy a közösség működésének kezdeti szakasza néhány évvel vagy évtizeddel megelőzte a közösség qumráni településének létrehozását. Legelső feladatunk tehát az lesz, hogy az eredetre vonatkozó utalások után kutassunk a tekercsekben. A Náhumkommentár azt sejteti, hogy a közösségi iratokban leírt korszak elején még élt egy Antiokhosz nevű uralkodó. Ez az Antiokhosz, dacára annak, hogy ezt a nevet számos uralkodó viselte, csakis IV. Antiokhosz Epiphanész lehetett, aki Jeruzsálem kirablása és a Templom megszentségtelenítése (i. e. 168-169) miatt vált hír­ hedtté. Jelentősebb ennél a Damaszkuszi iratban szereplő kronológi­ ai mutató, amely szerint a közösség „a harag korában", azaz 390 évvel azután alakult meg, hogy Nebukadneccár király i. e. 586-ban elfoglalta Jeruzsálemet. A közösség megalapításának dátuma ezek szerint i. e. 196 volna, nagyon jól tudjuk azonban azt, hogy a fogság utáni zsidó történészek időszámítási módsze­ rei nem éppen megbízhatóak. Úgy tűnik, nem voltak teljesen tisztában a perzsa uralom valódi időtartamával, és erősen befo­ lyásolta őket Dániel könyve is, ahol Nebukadneccár korát a Messiástól hetven évhét, azaz 490 év választja el. A véletlen folytán, ha ehhez a 390-es számhoz először húszat (ennyi idő telt el a szekta őseinek útkeresése és az Igazság Tanítójának színre lépése között), majd negyvenet (a Tanító halála és a messiási korszak hajnala közötti idő) adunk hozzá, akkor 450 éves időtartamot kapunk. És ha ehhez a 450 évhez hozzáadjuk még a Tanító működésének idejét, mondjuk, a szokásos kerekí­ tett számot használva, negyven évet, végső eredményként a klasszikus hetvenszer hét évet kapjuk meg. De ha az irodalmi 390-es szám valódiságát ki is zárjuk, bizo­ nyos okok továbbra is arra kényszerítenek bennünket, hogy „a harag korát" a kereszténység előtti második évszázad kezdeti évtizedeire tegyük. Csakis az abban az időben kialakult és az időszámításunk előtti utolsó két évszázad zsidó forrásaiban jól dokumentált hellénisztikus válsághelyzet adja azt az összefüg­ gésrendszert, amelybe a közösségi iratok történeti utalásait be­ lehelyezhetjük (vö. Dániel 9-11; Henoch 90.6-7); Jubileumok 23.14-19; Lévi testamentuma 17; Assumptio Mosis 4-5). Vala­

182

mint, éppen a Makkabeusok előtti és a korai Makkabeus-korszakban fellépő haszidok csoportja az, amely az iratokban sze­ replő korai és még szervezetlen csoportnak leginkább megfelel (vö. 173-174. o.). A qumráni történelem terminus ad quemjét illetően a Kittim személyazonosságát kell meghatároznunk, mivel a közösség működésének befejezése pontosan a Kittim fellépéséhez kap­ csolódik. A „Kittim" megjelölés kezdetben egy Cipruson talál­ ható föníciai gyarmat, Kition lakóit jelölte. Később a szó általá­ nosabbá vált, és „a szigeteken és a legtöbb tengeri országban" élő népekre vonatkozott (Josephus, Ant. 1.128). Az i. e. II. szá­ zadtól kezdve azonban a zsidó szerzők a „Kittim " kifejezést speciálisabb értelemben használták, és az éppen legnagyobb hatalomra vonatkoztatták. A Makkabeusok I. könyvében a Kittim a görögöket jelenti; itt Nagy Sándor és Perszeusz is a „Kittim " királyaiként szerepel. Dánielnél ugyanakkor (11:30) a „Kittim" a rómaiakat jelöli; a római szenátus küldöttét, Poppilius Laenast a „Kittim hajói" vitték Alexandriába, hogy az „északi királyt", azaz Antiokhosz Epiphanészt utasítsa, hogy csapatait azonnal vonja ki Egyiptomból. A „róm ai" megjelölést már Dániel 11:30 régi görög, azaz Septuaginta-fordítása is a „Kittim" szóval helyettesíti. A „Kittim" terminus használata egyik szövegben sem tekinthető bírálatot hordozó szóhaszná­ latnak. A „Kittim" valamennyi szövegben a kor legnagyobb hatalmát jelöli, olyan hatalmat, amely azonban Izráellel szem­ ben nem ellenséges. Éppen ellenkezőleg, Dánielnél például a Kittim a zsidók ellenfeleit megalázza. Csak a későbbi időszak­ ban, különösképpen i. sz. 70 után lesz a Kittim az elnyomás és az önkényuralom szimbóluma. A Habakkuk-kommentár ábrázolásában, csakúgy, mint a Makkabeusok és Dániel könyvében, a Kittim semleges erőként jelenik meg. (A Damaszkuszi irat nem beszél róluk, itt a „Görög­ ország királyainak vezére" lesz az idegen ellenség.) A népek által rettegve tisztelt Kittim győzedelmeskedik „Jeruzsálem papjai" felett, és minden gazdagságuktól megfosztja őket, mint ahogyan azt korábban is tették másokkal. Az ily módon ábrázolt győzelmes és egyre nagyobb területet meghódító hadsereg alig­ ha vonatkozik Szíria görög Szeleukida-uralkodóira, az i. e. II. század második felében ugyanis ez a dinasztia már hanyatlófél­ ben volt. Vonatkozhat azonban ez az elképzelés a rómaiakra,

183

akik az i. e. 1. században kezdték meg az előrenyomulást kelet felé, amelynek eredményeképpen elfoglalták Pontuszt, Örményországot és a Szeleukida Szíriát, végül pedig, Pompeius Jeruzsá­ lembe érkeztével (i. e. 63) Júdea néven a Hasmoneus-állam is a Római Köztársaság provinciájává vált. Mivel manapság általánosan elfogadott az a nézet, amely a „Kittim et" a rómaiakkal azonosítja,5 az elmélet bizonyítására elegendő lesz a Habakkuk-kommentár egyetlen, de igen szem­ beötlő jellegzetességét idéznünk. Hab l:14-16-o t a Kittimre vo­ natkoztatva magyarázó szerző így értelmezi: „Ez azt jelenti, hogy áldozatokat mutatnak be hadi jelvényeiknek, és harci fegyvereiket is istenként tisztelik." (IQpH ab 6.3-5) A signa is­ tenként való tisztelete a köztársaság és a császárság kori hadse­ regeknek egyaránt vallási jellegzetessége volt, amint azt a jeruzsálemi Templomnak Titus légiói által való elfoglalásáról (i. sz. 70) szóló beszámolójában Josephus is tanúsítja. Miután a lázadók a városba menekültek, és a Templom mel­ léképületeivel együtt égett, a rómaiak felhozták hadi jelvé­ nyeiket a Templom udvarába, felállították a keleti kapuval szemben, áldoztak előttük, és hangos ujjongással imperátorrá kiáltották ki Ti tust. (Belluin 6.316) Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a Háborús tekercsben megje­ lenő „K ittim ", az eszkatologikus Izráel végső ellensége egy király vagy császár (melekh) uralma alatt állnak. Korábban, a Habakkuk- és a Náhum-kommentárok tanúsága szerint a Kittim fölött kevésbé világosan meghatározott „uralkodók" (moselim) gyakorolták a hatalmat. Röviden összefoglalva tehát, a közösség történetének időha­ tárát az egyik oldalon az i. e. II. évszázad kezdete, a másik oldalon pedig a római császárkor, azaz az i. e. 27 utáni időszak 5 A qumráni kutatások kezdetén néhány kutató felvetette, hogy a Kittim a görög Szeleukidákkal azonos. Lásd pl. E. Stauffer, „Zűr Frühdatierung des Habakukmidrasch", TLZ 76 (1951), 667-674; H. H. Rowley, The Zadokite Fragments and the Dead Sea Scrolls, Blackwell, Oxford 1952. A kezdettől sokak által osztott római-elmélet mára uralkodóvá vált. Vö. A. Dupont-Sommer, Essene Writings, 341-351; R. Goossens, „Les Kittim du Commentaire d'Habacuc", Nouvelle Clio 2 (1952), 137-170; G. Vermes, Discovery, 79-84; PBJS, 215-216.

184

valamely időpontja adja. A qumráni régészet eredményei alap­ ján ez utóbbi a zsidó háborúval, még pontosabban Vespasianus és Titus hadseregeinek a Holt-tenger vidékére érkeztével, azaz i. sz. 68 júniusával esik egybe.

3.

Az utalások megfejtése

Miután „a harag korát" az i. e. 11. század elejének hellénisztikus válságával, a „sarjadékot" a Makkabeusok előtti korszak haszidjaival, a „Kittimet" pedig a rómaiakkal azonosítottuk, a következőkben arra a nagy fontosságú kérdésre keressük a választ, hogy ki (vagy kik) volt (voltak) a közösség legfőbb zsidó ellensége (vagy ellenségei) az Igazság Tanítójának működése idején; ki volt az a személy, akit a források (IQpH ab, 4QPsa, CD) a „Gúnyolódó", a „Hazug" vagy a „Hazugságok Terjesztője" és a „Gonosz Főpap" néven emlegetnek Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy ezek a gúnynevek egyazon személyre vonatkoznak. A Damaszkuszi iratból úgy tűnik, hogy a „Gúnyolódó" és a „Hazug" (vö. még 4QpPsa [37]) ugyanaz a személy („amikor felkelt a Gúnyolódó, aki Izraelre hazugságok özönét zúdította", CD 1.14). A „Gonosz Papról" ugyanakkor azt olvassuk, hogy pályafutása legelején „az igaz­ ság nevével" nevezték (IQpH ab 8.8-9), ami azt sejteti, hogy csak a későbbiek során vált „Hazuggá". Egy másik alapvető megállapításunk az, hogy a tekercsekben található töredékes információk által bemutatott személy a zsi­ dó nép feje, nemzeti vezetője lett. Bár a bibliai nevek, köztük „Izrael" is, szimbolikus használata gyakori jelenség, a „Gonosz Papnak" tulajdonított cselekedeteknek csak akkor van értelme, ha a kérdéses személy nem gyakorolt főpapi és világi hatalmat. „Ő gyakorolta a hatalmat Izráel felett." Az „Isten ellen lázadó erőszakosok", vagyis a zsidó hitet elhagyók és „a népek vagyo­ nát" is elrabolta. „Hivalkodó városát vérrel" építtette, és „Jeru­ zsálemben gyűlöletes bűnöket követett el, meggyalázta Isten Templomát" (IQpHab). Ezeket az utalásokat külön-külön, alle­ gorikusán is értelmezhetjük, ha azonban egymással összefüg­ gésben vesszük őket figyelembe, erőteljes bizonyítékot szolgál­ tatnak arra, hogy a „Gonosz Papot" egy Jeruzsálemben hatal­ mon lévő főpapnak tekintsük.

185

A „Gonosz Pap" tehát olyan főpap volt, aki jó hírnévnek örvendett, mielőtt a főpapi székbe került volna. Ellenségeit otthon és idegenben is legyőzte. Újjáépíttette Jeruzsálemet (vö. lQ pH ab 8.8-11; 4Q448). Végül pedig idegen ellenség fogságába esett, és ki is végezték. Az előzőekben meghatározott kronológiai vezérvonal alap­ ján a korszak, amelyben ez a személy működött, Antiokhosz Epiphanész (i. e. 175-164) és a qumráni település megalapításá­ nak feltételezett időpontja (i. e. 150-140) közé tehető. Ebben az időszakban öt férfi töltötte be a főpapi hivatalt. Hárman görög­ pártiak voltak: Jázon, Meneláosz és Alkimosz. A másik két személy a főpapi székben a Makkabeus fivérek, Jonathán és Simon voltak. A hellénizáló főpapok egyikét sem kell figyelem­ be vennünk a „Gonosz Pap" elnevezés várományosaként, mivel egyikükről sem jegyezték fel, hogy működésük kezdetén jó hírnévnek örvendtek volna. Jázon és Alkimosz azért is kiesnek a jelöltek sorából, mivel, a Habakkuk-kommentár megjegyzésé­ vel (lQ pH ab 8-9) ellentétben egyiküket sem idegen ellenség ölte meg. Jázon száműzetésben (II. Makk 5:7-9), Alkimosz pedig a főpapi hivatal betöltése közben halt meg. A Makkabeus fivérek ugyanakkor valamennyi feltételnek megfelelnek. Mindkét fivér pályafutása két szakaszra bontható, Jonathán esetében a válasz­ tóvonal az, hogy elfogadta a főpapi címet Alexandrosz Balastól, Simon esetében pedig az, hogy hajlandó volt elfogadni az örö­ kösödési joggal rendelkező főpapi címet. Mindketten „az erő­ szak eszközei" voltak, és mindkettőjük életének erőszakos halál vetett véget. Kettőjük közül mégis inkább Jonathán illik bele a képbe, mert egyedül neki kellett elszenvednie „Görögország királyai vezérének" bosszúját, és ő volt az, akit „az erőszak népei" gyilkoltak meg, Simont ugyanis saját veje ölte meg (I. Makk 16:14-16). Amikor a hős Júdás i. e. 161-ben egy csatában elesett, helyét Jonathán, a zsidó vallás és nemzeti függetlenség bajnoka vette át. Azzal szolgált rá mégis a „Gonosz Pap" címre, hogy i. e. 153-152-ben olyan személytől, a bálványimádó Szeleukida-trónbitorlótól, Alexandrosz Balastól fogadta el a fő­ papi címet, akinek nem állt jogában annak adományozása, ő pedig magára öltötte a főpapi palástot, amelyet viszont neki nem állt jogában viselnie. Jonathán később Alexandrosz Balas egykori tábornoka, Trüphon fogságába került, és a transzjordániai Bascamában ölték meg (I. Makk 13:23).

186

Ami „Jeruzsálem utolsó papjainak"6 kilétét illeti, a források­ ban említett hódítás, a gazdagság és a fosztogatás utáni vágya­ kozás, amit a források a szemükre vetnek, Hasmoneus pap-ki­ rályok személyét állítja előtérbe, Simon fiától, I. Johannész Híirkanosztól (i. e. 134-104) egészen II. Júdás Arisztobuloszig (i. e. 67-63). Aligha lehet kétségünk afelől, hogy a „dühös fiatal oroszlán" is, akit a rendkívül rossz állapotban fennmaradt Hósea-kommentár (4QpHos 2.2-3) „az utolsó Pap" néven is említ, a Hasmoneus-uralkodóház tagja, mégpedig Alexandrosz Iannaiosz volt. Náhumnak rá vonatkoztatott szavai, melyek szerint ő az, „aki torkon ragadja áldozatát a nőstény oroszlán szám ára", és az a beszámoló, hogy „a fiatal oroszlán" meggyil­ kolta „a sima dolgok után kutatókat", és „embereket felakasz­ tott a fára", teljes mértékben megfelel annak a Iannaiosszal kapcsolatban közismert történetnek, hogy Iannaiosz nyolcszáz farizeust feszíttetett keresztre, miközben ő ágyasaival egy lako­ mán dorbézolt (vö. 175. o.). Mindebből következik, hogy „Efráim ", akit a Náhum-kommentár „a sima dolgok után kutatónak" nevez, a farizeusokat szimbolizálja, és ha ez így van, akkor „M anasszé" és a hozzá tartozó előkelőségek a szadduceusokat jelentik. Más szavakkal tehát, az egyébként a szekta papi vezetése miatt pro-szaducceus beállítottságú esszénus közösség politikai és szellemi ellenfelei a szadduceusok és a farizeusok voltak. A zsidó társadalom három, egymással szemben álló csoportra történő felosztása, amely Jonathán Makkabeus után alakult ki, Josephus leírásában is tükröződik (Ant. 13.171). A tekercsek anyaga alapján kialakult új szemlélet azonban azt sugallja, hogy a hellénizmussal szembeni egységes szembenállás akkor hullott szét először, amikor a Makkabeusok, pontosabban Jonathán nem ismerte el az Igazság Tanítójának, azaz a haszidim papi vezető személyiségének spirituális vezető szerepét. Attól a pil­ lanattól kezdve a közösség úgy tekintett ellenfeleire, mint „Efráimra" és „M anasszéra", mivel ez a két név József két fiát 6 A „Jeruzsálem utolsó papjaival" kapcsolatban lásd Vermes, Discovery, 78-79; a Himnuszokban az Igazság Tanítójára vonatkoztatható utalásokhoz lásd uo., 216-220; Dupont-Sommer, Essene Writings, 358-367. A legutóbbi áttekintést lásd E. P. Sanders, Paul and Palestinian Judaism, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1977, 321-323.

187

szimbolizálta, akiket a bibliai történelem a hitnek hátat fordító északi királysággal azonosít, önmagukat viszont „Júda házá­ nak", azaz a hű déli királyság megfelelőjének tekintették. A leglényegesebb kérdésben, vagyis az Igazság Tanítója kilé­ tének meghatározásában azonban már nem látunk ennyire tisz­ tán. Ha Jonathán volt a „Gonosz Pap", akkor az Igazság Tanítója csakis az ő kortársa lehetett. Személyéről azonban mindössze annyit tudunk, hogy pap volt (lQ pH ab 2.8; 4QpPsa [XXXVII] II, 15], IV. Óniás lépését nyilván ellenezte, mivel nem tartott vele Egyiptomba, és így nem is vett részt a leontopoliszi templom­ mal kapcsolatos ügyekben.7 Ez a személy alapította vagy alapí­ totta újjá a közösséget. A közösség tagjainak továbbadta a pró­ fétákkal kapcsolatos sajátos interpretációit, és ha legalább köz­ vetett módon támaszkodhatunk a Himnuszok anyagára, az ünnepek megtartásával kapcsolatos egyedi magyarázatait is megtanította. A „Hazug" és a haszid közösség tagjai közül kikerült követői nem értettek egyet vele, és a két párt között ezt követően kirobbant heves összeütközésből a „Hazug" került ki győztesen, a Tanító és továbbra is hű követői elmenekültek, és az általuk „Damaszkusz földjének" nevezett helyen kerestek magúknak menedéket. Damaszkusszal kapcsolatban felmerült, hogy itt az elnevezés Babilóniának, a közösség születése helyé­ nek kriptikus elnevezése, de az is, hogy „Damaszkusz" valójá­ ban Qumrán szimbolikus elnevezése.8 „Absalom háza" nem 7 Az Igazság Tanítójának a Cádokita-dinasztiához való tartozásával kapcsolat­ ban közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. A közösség szabályza­ tának a régebbi változata (4Q258 és 256) szerint a közösség legfőbb hatósága a „Gyülekezet" vagy „Sokaság" volt, amelynek tagjai a papok, Áron fiai egyben a közösség irányításának legfelsőbb rétegét képviselték. Ezt a pozíciót az átdolgozott 1QS 5 „Cádok fiainak" tulajdonítja. Vagyis a közösség fennál­ lásának korai szakaszában volt egy pont, amikor a vezetőségben Cádokita-hatalomátvételre került sor. Ezt az információt CD 1 beszámolójával (amelyet 4QD is alátámaszt) egyesítve joggal feltételezhetjük, hogy ez a vezetésben végbemenő változás az Igazság Tanítójának színrelépésével egyidejűleg kö­ vetkezett be. Ezeknek az eseményeknek kiváló hátterét adja a Cádokita-dinasztiának az i. e. 160-as években, IV. Óniás Egyiptomba távozása után bekövetkezett válsága (vö. G. Vermes, „Sons of Zadok - Priests - Congregation: The Leadership of the Qumran Community", in Geschichte-Tradition-Reflexion (Martin Hengel Festschrift) I, Tübingen 1996,375-384). 8 A „Damaszkusz földje" értelmével kapcsolatban több feltevés is napvilágot látott. Vö. I. Rabinowitz, „A Reconsideration of Damascus...",JB L 73 (1954), 11-35 (a júdeaiak i. e. 586 utáni száműzetésének színhelye); A. Jaubert, „Le

188

nyújtott segítséget az Igazság Tanítójának a „Hazug" ellen, írja a Habakkuk-kommentár szerzője (lQ pH ab 5.9-12), ami azt sej­ teti, hogy a Tanító nyilván számított segítségükre. Ha „Absalom" is szimbólum, akkor kétségkívül Absalomnak atyja, Dávid elle­ ni lázadására utal, és így a Tanító rokonának vagy közeli barát­ jának árulására enged következtetni. Másrészt azonban „Absalom házát" a szöveg nem vádolja a Tanító elleni nyílt lázadással, csak azzal, hogy néma maradt, miközben a Tanítót „m egbüntették", az allegóriái megfeleltetés nem tűnik teljesen kielégítőnek. Az utalás lehet ugyanakkor teljesen nyílt is. Júdás Makkabeus kö­ vete egy bizonyos Absalom volt (II Makk 11:17), akinek fia, Mattatiás Jonathán egyik vitéz tisztjeként szolgált (I Makk 11:70). Simonnak Joppát elfoglaló serege pedig Absalom egy másik fia, Jonathán parancsnoksága alatt harcolt (I Makk 13:11). A Gonosz Pap ugyanakkor még „száműzetésének helyén" is tovább zaklatta és üldözte a Tanítót. Ebben az összefüggésben az a legjelentősebb és legtragikusabb epizód, hogy a Pap a Tanítót egészen száműzetésének helyéig üldözte, hogy „halált hozó dühével" megzavarja. A közösség tagjai előtt „az Engesztelés napjára való pihenésre kijelölt" időben, a „szombati pihe­ nés" folyamán történt megjelenésével a Pap szándéka az volt, hogy előidézze „botlásukat a Böjt napján". A jelenleg rendelke­ zésünkre álló forrásanyagból kiindulva nem tudjuk megmon­ dani, hogy pontosan mi is történt azon a vészterhes napon, és azt sem, hogy ekkor vagy egy későbbi alkalommal került-e sor arra, hogy a Gonosz Pap „kezét" a Tanítóra „helyezte, hogy megölhesse őt". A megfogalmazás félreérthető. Az lQ pH ab 11.5,7-ben használt és „összezavarként" fordított ige például azt is jelentheti, hogy „elnyel", így egyes kutatók azt az értelmezést választották, hogy a Gonosz Pap látogatása idején meg is ölte a Tanítót. Másrészt azonban, a következő beszámoló imperfectumban (amit magyarra jövő és jelen idővel is fordíthatunk)

pays de Damas", RB 65 (1958), 214-248; J. Murphy-O'Connor, „The Essenes and their History", RB 81 (1974), 219-223 (Damaszkusz = Babilónia); R. North, „The Damascus of Qumran Geography", PEQ 87 (1955), 33-48 (Damaszkusz = Qumrán); R. de Vaux, Archaeology, 113-114; C. Milikowsky, „Again Damascus in the Damascus Document and in Rabbinic Literature", RQ 11 (1982-84). A Damaszkusz = Jeruzsálem (Qumrán) exegetikai szimbólumhoz lásd G. Ver­ mes, Scripture and Tradition, 43-49, 97-106.

189

íródott: „Efráim és Manasszé bűnösei... megkísérlik/meg fog­ ják kísérelni, hogy kezüket a Papra és Tanácsának tagjaira he­ lyezzék... Isten azonban megszabadítja/meg fogja szabadítani őket a kezeik közül." (4PpPsa [37,2.17-19]) Más szavakkal tehát, egyelőre nem tudjuk, ki volt az esszénusok közösségének alapí­ tója, és azt sem, hogy milyen körülmények között, hol és mikor halt meg.9 Egyes kutatók úgy vélik, hogy az a tény, hogy az Igazság Tanítóját nem sikerült a M akkabeus-kor egyik szereplőjével sem azonosítanunk, az egész történeti rekonstrukció hitelességét megkérdőjelezi. Vajon elhihető, kérdezik, hogy egy olyan jelen­ tős vezető személyiség, mint a Tanító, nem hagyott semmilyen felismerhető nyomot a kor irodalmában? Erre az ellenvetésre azt válaszolhatjuk, hogy ez az irodalom tulajdonképpen a Makkabeusok könyveire korlátozódik, ezek pedig a főhősök irányá­ ban elfogult írásművek, amelyek a szemben álló irányzatok létezéséről még csak tudomást sem vesznek. Maga Josephus elsősorban a Makkabeusok I. könyvét használja forrásként, így nem tekinthető független szövegtanúnak. Ám még ha nem is így lett volna, és Josephusnak más források is rendelkezésére álltak volna, az Igazság Tanítójáról való hallgatása akkor sem 9 Bár az én véleményem szerint az Igazság Tanítója továbbra is valószínűleg névtelen marad, vele kapcsolatban a következő' (nem meggyőző) azonosítási kísérletek merültek fel: az i. e. 171-ben meggyilkolt III. Óniás (H. H. Rowley, i. m., 67-68); Jószé ben Joezer pap, az egyik első farizeus tanítómester (E. Stauffer, „Dér gekreuzigte Thoralehrer", ZRC 8 [1956], 250-253); egy ismeret­ len főpap, aki Alkimosz után került a főpapi székbe i. e. 160 körül (J. MurphyO'Connor, id. tan., 229-230; „Demetrius I and the Teacher of Righteousness", RB 83 [1976], 400-420; vö. J. G. Bunge, „Zűr Geschichte und Chronologie dér Oniaden und des Aufsteigs dér Hasmonáer", JSJ 6 [1975], 27-43); a farizeus Eleázár, I. Johannész Hürkanosz bírálója, vagy az i. e. II. század elején fellépő esszénus próféta, Júdás (W. H. Brownlee, „The Historical Allusions of the Dead Sea Habakkuk Midrash", BASOR 126 [1952], 18); az Igaz Óniás, egy i. e. 65-ben kivégzett csodatévő (R. Goossens, „Onias le Juste, le Messie de la Nouvelle Alliance, lapidé á Jérusalem en 65 avant J.-C.", Nouvelle Clio 1-2 [1949-50], 336-353); a Galileai Júdás fia, az i. sz. 66-ban meggyilkolt Menáhem (C. Roth, i. m., 60-63; G. R. Driver, i. m., 267-281, lásd fent 161. o.). A közösséget a kereszténységgel azonosító tudósoknak a Tanítóval kapcsolatos álláspontjai határozottak ugyan, de egymástól meglehetősen eltérőek: Keresztelő János (Barbara Thiering, Jesus the Mán, 1992); Jézus (J. L. Teicher, „Jesus in the Habakkuk Scroll", JJS 3 [1952], 53-55; Jakab, Jézus fivére (R. H. Eisenman, James the Just in the Habakkuk Pcsher, 1986).

190

követel különösebb észrevételt, mivel a farizeus és a szadduceus mozgalom alapítóiról sem tesz említést. Sőt több történész is azon az állásponton van, hogy Josephusnak Jézussal kapcso­ latban sincs mondanivalója. Véleményük szerint az ún. Tes­ tinionium Flavianum (Ant. 18.63-64) csak keresztény betoldás az Antiquitates eredeti szövegében (bár vannak olyan kutatók, kö­ zöttük magam is, akik a szóban forgó szakaszt autentikusnak tartják).10 Akárhogy is van, Josephus egyetlenegy szóval sem említi például a legjelentősebb farizeus bölcset, Hillélt, de nem szól Jochanan ben Zakkajról sem, aki a Templom lerombolását követően a judaizmust új keretek közé helyezte, pedig mindket­ ten Josephus századában éltek, és Jochanan még a kortársa is volt. Nem tagadható, hogy a holt-tengeri tekercsekből összegyűj­ tött adattöredékek eredményeképpen csakis egy szaggatott tör­ ténet bontakozhat ki előttünk, ez a történet azonban alapjaiban megfelel a valóságnak, és ezen a Tanító személyének anonimi­ tása sem ront semmit. Jelen elemzésünk akkor válik igazán teljessé, ha végezetül áttekintjük a Josephusnál az egyes esszénus személyekre és az esszénizmus irányzatára vonatkozó tör­ téneti utalásokat.11 Az áttekintést azzal kell kezdenünk, hogy a zsidó történész név szerint is megemlíti a közösség négy tagját. Hármat közülük a prófétasággal hoz kapcsolatba, egyet pedig az Igazság Tanító­ jának jellegzetes tulajdonságaival ruház föl. Az első esszénust, Júdást tanítványaitól körülvéve pillantjuk meg Jeruzsálemben, amint éppen arra oktatja őket, „hogyan kell a jövőre vonatkozó jóslatokat" adni, ami valószínűleg annyit jelent, hogy hogyan lehet felismerni a jövőbeli eseményekre utaló prófétai jeleket. Júdással kapcsolatban Josephus feljegyzi, hogy „prófétálása so­ ha nem volt hamis", és hogy I. Arisztobulosz (i. e. 104-103) fivé­ rének, Antigónosznak halálát is megjövendölte (Ant. 13.311-313).

10Josephus Jézussal kapcsolatos beszámolójának történeti hitelességéről lásd HJP I, 428-441, teljes bibliográfiával, amelyhez a következő tanulmányt csa­ tolnunk kell: E. Bammel, „Zum Testimonium Flavianum", Josephus-Studien... Festschrift für O. Michel, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1974,9-22; és G. Vermes, „The Jesus Notice of Josephus Re-examined", JJS 39 (1987), 1-10. 11 Az esszénusok történetéhez lásd HJP II (1979), 585-588; G. Vermes, „The Essenes and History", JJS 32 (1981), 18-31.

191

A következő esszénus próféta, Menáhem állítólag megjósolta, hogy Herodes uralkodni fog a zsidók felett (15.373-378). Herodes azzal nyilvánította ki köszönetét és háláját, hogy az esszénusoknak, akik a Szövetségükkel kapcsolatos fogadalom­ tételen kívül minden más fogadalmat elutasítottak, mentességet adott a valamennyi zsidó alattvalója számára előírt hűségeskü letétele alól. Egy harmadik esszénus, egy bizonyos Simon i. e. 4-ben megfejtette Júdea etnarkhájának, Arkhelaosznak (i. e. 4 i. sz. 6) az álmát; az álom jelentése az volt, hogy az etnarkha uralma tíz évig tart majd (17.345-348). A Josephus által utolsó­ ként említett esszénus, az Esszénus János nem próféta, hanem hadvezér, aki az első zsidó háború kezdetén a Júdea északnyu­ gati részén fekvő Thamma-kerület, valamint Lydda (Lód), Joppa (Jaffa) és Emmausz városainak sztratégosza vagy parancs­ noka volt (Bellum 2.567). A „kiváló testi erejű és tehetségű" férfiú az aszkaloni csatában esett el (3.11,19).12 Josephus végül megrázó szavakkal írja le a rómaiak kínzását bátran viselő esszénusok hősiességét. Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni háborúban állta ki a próbát: kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidal­ mazására vagy tiltott ételek élvezésére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, ki­ gúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőző­ désben, hogy lelkűk halhatatlan. (Bellum 2.152-153) Mivel ebből a szakaszból úgy tűnik, hogy a rómaiak nem egyes személyeket, hanem egy egész csoportot vetettek kínzás alá, talán még azt is gondolhatnánk (nem elfeledve a régészek állí­ tását, miszerint a qumráni települést a rómaiak rombolták le), hogy Qumrán lerombolását kapcsolatba hozhatjuk a Holt-ten­ ger melletti esszénusok fogságba ejtésével. Ha feltevésünk helyt­ álló, akkor a közösségnek a történelem színteréről való eltűnését 12 E felsoroláshoz most már hozzáadhatjuk a következő három (esetlegét) nevet: a Jochanan és a két Hanania nevű bűnös közösségi tagokat (4Q477), valamint Eleázár ben Nacmani és Honi nevét, akiket egy qumráni osztrákon említ.

192

talán éppen a központi települést i. sz. 68-ban sújtó, végzetes kimenetelű szerencsétlenség okozta. Az a tény, hogy a barlan­ gokban elrejtett több mint nyolcszáz kéziratot a későbbiek során soha senki nem kereste, szintén megerősíti azt a megállapítást, hogy Qumrán és az esszénizmus léte hirtelen, szinte egy pillanat leforgása alatt fejeződött be.13 L>Jelen fejezetet az elmúlt ötven év folyamán megfogalmazott különböző törté­ neti hipotézisek bibliográfiájával fejezzük be. 1. Pre-Makkabeus-elmélet H. H. Rowley, The Zadokite Fragments and the Dend Sea Scrolls (1952); „The History of the Qumran Sect", BJRL 49 (1966), 203-232; I. Rabinowitz, „The Meaning of the Key (»Demetrius«) Passage of the Qumran Nahum Pesher", Journal o f the American Orientál Society 98 (1978), 394-399. 2. Makkabeus-elmélet (Gonosz Pap = Jonathán és Simon) G. Vermes, Les Manuscripts du dósért de Juda (1953); Discovenj, 89-97; J. T. Milik, Dix ans de découvertes dans le dósért de Juda (1957); Ten Years of Discovery, 84-87; F. M. Cross, The Ancient Libranj of Qumran (1958), 135-153; Canaanite Myth and Hebrezo Epic, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1973, 626-642; R. de Vaux, UArchóologie et les manuserits de la Mer Morte (1961); Archaeology 116-17; G. Jeremiás, Dér Lehrer dér Gcrcchtigkcit (1963); FI. Stegemann, Die Entstelimig dér Qumrangemeinde (1971); M. Hengel, Judaism and Hellenism I (1974), 224-227; J. Murphy-O'Connor, „The Essenes and their History", RB 81 (1974), 215-244; „Demetrius I and the Teacher of Righteousness", RB 83 (1976), 400-120; „The Essenes in Palestine", BA 40 (1977), 100-124; H. Burgmann, „Tire Wicked Woman: Dér Makkabáer Simon?", RQ 8 (1974), 323-359; „Gerichtsherr und Generalkláger: Jonathan und Simon", RQ 9 (1977), 3-72; G. W. E. Nickelsburg, „Simon - A Priest with a Reputation fór Faithfulness", BASOR 223 (1976), 67-68; J. Starcky, Le Maxtre de Justice et la chronologie de Qumrán", Qumrán (ed. M. Delcor, 1978), 249-256; J. Campbell, Deciphering the Dead Sea Scrolls (1996), 88-94. 3. Hasmoneus-elmólet a) Gonosz Pap = Alexandrosz Iannaiosz M. Delcor, Le Midrash d'Habacuc (1951); J. Carmignac, Les Textes de Qumran II (1963), 48-55. b) Gonosz Pap = II. Hürkanosz A. Dupont-Soinmer, The Essene Writings from Qumran (1961), 351-357; M. Wise, M. Abegg, E. Cook, The Dead Sea Scrolls (1996), 26-34. 4. Groningen-hipotózis F. Garda Martíirez, „Qumran Origins and Early History: A Groningen Hypothesis", Fólia Orientalia 25 (1988), 113-136; F. Garda Martínez and A. S. van dér Woude, „A Groningen Hypothesis of Qumran Origins and Early History", RQ 14 (1990), 521-542. 5. Zélótaelmélet C. Roth, The Historical Background ofthe Dead Sea Scrolls (1958); G. R. Driver, The Judaean Scrolls (1965). 6. Zsidó-keresztény elmélet Lásd fent, 152-153. o.

193

VII. A KÖZÖSSÉG VALLÁSI ESZMÉI A qumráni közösség vallásosságáról az első tanulmányok az 1950-es években íródtak, ezeknek legnagyobb hiányossága az volt, hogy szerzőik abban az időben még azon a véleményen voltak, hogy a tekercsek önmagukban álló, zárt irodalmi egysé­ get alkotnak, így tehát önmagukban kell vizsgálnunk őket. Ma már, mintegy öt évtizedes kutatómunka után és jelentősen megnövekedett mennyiségű dokumentumanyag birtokában, könnyebben belátjuk, hogy a közösség teológiájára mint az ókori judaizmus általános doktrinális fejlődésének részére kell tekintenünk. Már ezt a fejlődést sem könnyű feladat nyomon követnünk, mivel a hit és a szokások rendszerbe foglalt ábrázolása nem hagyományosan zsidó diszciplína. Bizonyos értelemben kivé­ telnek tekinthető a már korábban (89. o.) említett, A közösség szabályzatához tartozó, A két lélekről szóló tanítás, lévén ez az egyetlenegy hitelvi értekezés az ókori zsidó iratok között. A judaizmus teológiájának ismertetése, legyen az bibliai, intertestamentális, középkori vagy modern, tudatosan vagy nem tudatosan, de a keresztény dogmatika szerkezeti elemeit tekinti mintának: Isten, teremtés, az emberi sors, a messiási megváltás, ítélet, feltámadás, mennyország és pokol. Ezek a fogalmak el­ torzíthatják, és gyakorta el is torzítják a judaizmus vallási elkép­ zeléseit. Nézzünk egy példát. Az a kiemelkedő érdeklődés, amelyet az egyház Jézus messiási szerepének tulajdonít, elke­ rülhetetlenné teszi, hogy a messianizmusnak a zsidó hagyo­ mányban is a történeti forrásanyag által igazoltnál nagyobb fontosságot tulajdonítsunk; Pál ellenséges viszonyulása Izráel „legalizmusához" pedig homályba burkolja azt a tényt, hogy a mindennapi élet átlagos, a Törvény által szabályozott momen­ tumait a zsidók nem pusztán „tetteknek" tekintik, hanem néze­

194

tűk szerint ez az a szentséghez vezető út, amelyre Isten paran­ csolatainak engedelmes betartásával lehet eljutni.1 1 Az intertestamentális korszak vallási eszméinek tanulmányozásához az olvasó a következő' művekből válogathat: R. Travers Herford, Taltnud and Apocrx/pha, Soncino, London 1933; W. Bousset and H. Gressmann, Die Religion des Judentums im spathellenistischen Zeitalter, Mohr, Tübingen 41966; HJP II (1979), 464-554; G. W. E. Nickelsburg and M. E. Stone, Faith and Piety in Early Judaism, Fortress, Philadelphia 1983; G. Boccaccini, Middle Judaism: Jexvish Thought 300 BCE to 200 CE, Fortress, Minneapolis 1992; E. P. Sanders, Judaism: Practice and Belief 63 BCE-66 CE, SCM Press, London and Trinity Press International, Philadelphia 1992. A rabbinikus teológiával foglalkozó alapművek: G. F. Moore, Judaism in the First Centuriesof the Christian Éra I—III, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1927-30; E. E. Urbach, The Sages: Their Concepts and Beliefs I—II, Mágnes, Jerusalem 1975; J. Neusner, Judaism: The Evidence of the Mishnah, University of Chicago Press, Chicago-London 1981; Judaism in Society, uo., 1983; Judaism and Scripture, uo., 1986; lntroduction to Rabbinic Literature, Doubleday, New York 1994. A modern megközelítések közül lásd L. Jacobs, A Jewish Theology, Darton, Longman & Todd, London 1973. Vő. még H. Küng, Judaism, SCM Press, London 1991. Újszövetség: R. Bultmann, Az Újszövetség teológiája, Osiris, Budapest 1998; H. Conzelmann, An Outline o f the Theology o f the New Testament, SCM Press, London 1969; J. Jeremiás, New Testament Theology, SCM Press, London 1971. A héber és görög nyelvekben járatos olvasóknak ajánljuk G. Kittel and G. Friedrich, Theological Dictionary of the New Testament I-X, Eerdmans, Grand Rapids 1963-76. Ez a munka a bibliai, intertestamentális és rabbinikus vallá­ sosság témájával is foglalkozik. Párhuzamos áttekintést lásd H. Shanks (ed.), Christianity and Rabbinic Judaism, Biblical Archaeology Society-SPCK, Washington-London 1992. A tekercsek teológiájával foglalkozó átfogó munka még nem született. A Qumránnal foglalkozó általános művek többségében található egy a tanítá­ sokkal és elképzelésekkel foglalkozó fejezet is. A következő monográfiák külön említést érdemelnek: F. Nötscher, Zűr theologischen Terminologie dér Qumran-Texte, Hanstein, Bonn 1956; Gotteswege und Menschenwege in dér Bibéi und Qumran, Hanstein, Bonn 1958; H. Ringgren, The Faith ofQumran: Theology of the Dead Sea Scrolls, Fortress, Philadelphia 1963; J. Jeremiás, „Qumran et la théologie", NRT85 (1963),474-490; A.-M. Denis, Les thémes de connaissance dans le Document de Damas, Publications universitaires, Louvain 1967; P. von dér Osten-Sacken, Gott und Belial: Traditionsgeschichtliche Untersuchungen zum Dualismus in den Texten aus Qumran, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1969; G. Klinzing, Die Umdeutung des Kultus in dér Qumrangemeinde und im Neuen Testament, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1971; E. H. Merrill, Qumran and Predestination, Brill, Leiden 1975; E. P. Sanders, Paul and Palestinian Judaism, SCM Press, London and Fortress, Philadelphia 1977, 239-321; P Garnet, Salvation and Atonement in the Qumran Scrolls, Mohr, Tübingen 1977; M. Delcor (ed.), Qumran: Sa piété, sa théologie et són milieu, Duculot, Pa ris-Gembloux 1978; A. E. Sekki, The Meaning of Ruah at Qumran, Scholai s Press, Atlanta 1989; S. Talmon, The World ofQumran front Within, Magnes/Brill, Jerusalem-Leiden 1989; M. J. Davidson, Angels at Qumran, Sheffield Academie

195

A Szövetség Mivel a judaizmus megértésének kulcsfogalma a Szövetség, célszerű az esszénusok vallási gondolkodásának bemutatásá­ hoz is ezt a fogalmat választanunk.*2 Az emberiség és a zsidóság történetében egy sor ilyen szövetséggel találkozhatunk. Isten szö­ vetséggel ígérte, hogy többé nem küld pusztító árvizet az emberi­ ségre; ezért Noénak és leszármazottainak Isten azt parancsolta, ne ontsák ki embertársaik vérét, és rituális szinten azt is, hogy ne egyenek „húst az éltető vérrel együtt" (Gén 9:1-17). A gyermekte­ len és hazátlan Abrahámnak Isten ígéretet tett, hogy utódai lesz­ nek, és országa is lesz majd, ha bűntelen életet él, és jelölje meg testét és minden férfi utódjának testét jól látható jellel, azaz metélkedjen körül a közte és,az ég között köttetett Szövetségre emlékeztetőül (Gén 17:1-14). Majd Mózes napjaiban kijelenti, hogy ízráel „papok királysága és szent nép" lesz (Ex 19:5), valamennyi nép között Isten tulajdona, ha ízráel engedelmeskedik a Tórának, és betartja vallási, erkölcsi, társadalmi és rituális előírások isteni Tanítását, amelyeket a Pentateuchus rögzít (Exodus 20-tól), és amelyekét Mózes megismétel a népéhez intézett búcsúbeszédé­ ben, a Deuteronomium könyvében. Kánaán elfoglalása és a földnek a törzsek között történt szétosz­ tása, azaz Isten Abrahámban tett ígéretének beteljesedése után Józsué megújította a Szövetséget, az izráeliek pedig újra megerő­ sítették mennyei Segítőjük iránti elkötelezettségüket (Józs 24). A bibliai történet ettől kezdve a Szövetség sorozatos megszegésének története. Isten az emberi érdemtelenség és hálátlanság megnyil­ vánulásai ellenére sem fordult el teljesen a néptől, és a nemzedé­

Press 1992; E. Ulrich and J. VanderKam, The Community of the Renewed Covenant, University of Notre Dame Press, Notre Dame 1994; J. J. Collins, Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, Routledge, London 1997. 2 A bibliai fogalommal kapcsolatos legújabb elemzéseket lásd M. Weinfeld, „Covenant", Enc. Jud. 5,1012-1022; vö. még a TDNT bibliai teológiával kap­ csolatos megfelelő' szócikkeit. A fogalom qumráni használatával foglalkozott R. F. Collins, „The Berith-Notion of the Cairo Damascus Covenant and its Comparison with the New Testament", Ephemerides Theologicae Lovanienses 39 (1963), 555-594; J. G. Harris, „The Covenant Concept among the Qumran Sectaries", Evang. Quarterly 39 (1967), 86-92; J. A. Huntjens, „Contrasting Notions of Covenant and Law in the Texts from Qumran", RQ 8 (1974), 361-380. L. H. Schiffman, Halakhah at Qumran, Brill, Leiden 1975.

196

kénként megjelenő maroknyi igaz emberért érvényben tartotta a Szövetséget. A bűnösöket és a lázadókat megbüntette ugyan, de a Szövetséghez hű „maradékot" megkímélte. Időről időre támadtak igaz vezetők, a babilóniai fogság előtt Dávid király és Jósiás király (II Sám 7; II Kir 23:1-3), a fogságból való hazatérés után a pap Ezra és Nehemia (Neh 8-10), akik bűnbánati fogadalmakkal és a maguk újrafelajánlásával emlékeztették a népet az Istennel köttetett Szövetségre. Az ilyen fogadalom azon­ ban általában igen rövid életű volt. Valószínűleg ez vezetett az „Új Szövetség" gondolatának kialakulásához az i. e. VI. században. Ez az Új Szövetség nem a közösség által tett kötelezettségvállaláson, hanem a zsidók egyéni szemléletváltásán alapult, számukra ugyanis Isten akarata második valójukká kellett hogy váljon. Eljön az az idő... amikor Új Szövetséget kötök Izráel és Júda házával... Ez az Új Szövetség, amelyet Izraellel kötök majd azokban a napokban... Törvényemet a bensejükbe helyezem, szívükbe íronvbe... (Jer 31:31-33... Jes 54:13) A qumráni közösség is ugyanerre a Szövetség-ideológiára alapoz­ ta saját vallásosságát. Az esszénusok önmagukat nemcsak saját koruk „maradékának", hanem minden idők „maradékának", azaz a legvégső „maradéknak" tekintették. A „harag korában", miköz­ ben Isten készen állt arra, hogy a bűnösöket eltörölje a föld színéről, a közösség tagjai bűnbánatot tartottak. Ők lettek „Izráel megtértjei" (CD 4.2; 4Q266, 5. frg.). Megtérésük jutalmául Isten elküldte közéjük az Igazság Tanítóját, hogy létrehozza számukra az „Új Szövetséget", amely az Isten és Izráel közötti örök szövetség egyet­ len, megváltozhatatlan formája lett. A közösség tagjainak legfőbb célja tehát az volt, hogy életüket arra szenteljék, hogy e Szövetség előírásait feltétlen hűséggel megtartsák. Abban a meggyőződés­ ben, hogy a közösség, amelynek ők is tagjai, az egyetlen olyan csoport, amely a Szentírást megfelelőképpen magyarázza, és övék „a Törvény végső értelmezése" (4Q266, 11. frg.; 270, 7. frg.), pusztai száműzetésük idejét teljes mértékben a Biblia tanulmá­ nyozására fordították..3 Az volt a szándékuk, hogy aszerint cse­ 3 A bibliaértelmezésnek az ókori judaizmusban és Qumránban betöltött szere­ péről lásd a következő tanulmányokat: F. F. Bruce, Biblical Exegesis in the Qumran Texts, Tyndale, London 1959; O. Betz, Offenbarung und Schriftforschung

197

lekedjenek, ami „időről időre feltárult, és ahogyan azt a Próféták felfedték az Ő Szent Szellem e által" (1QS 8.14-16; vö. 4Q265, 7. frg.). Hiteles magyarázat nélkül a Tóra teljes megértése és értelmezése nem volt lehetséges. Az intertestamentális korszakban élő vala­ mennyi zsidó, így az esszénusok és ellenfeleik is, egyetértettek abban, hogy az igaz vallásosság a Törvényhez való feltétlen enge­ delmességgel jár együtt. Annak ellenére azonban, hogy a Tóra útmutatása az élet valóban sok aspektusára kiterjed - az üzletre és az imádságra, a bíráskodásra és a konyhára, a nászágyra és a Templomra - , a benne foglalt 613 pozitív és negatív parancsolat mégsem ad megoldást az élet során felbukkanó valamennyi prob­ lémára, és különösen azokra nem, amelyek a bibliai törvényhozás elkészültét követő évszázadokban váltak aktuálissá. Jó példa erre az, hogy az autonóm zsidó társadalomban élő törvényhozó példá­ ul nem láthatta előre a diaszpóra világának kialakulását. A babilóniai fogságot követő első két vagy három évszázadban a Tóra értelmezése a papok és a léviták feladata és kiváltsága volt. Ezra és társai, Izráel egykori írástudói „olvasták a könyvet, Isten törvényét... és úgy magyarázták, hogy a nép megértette a hallot­ takat". Ez a Nehemia könyvében olvasható szakasz (8:8) egy új intézmény, a Szentírás Targum néven ismertté vált rendszeres parafrázisának, azaz a Bibliának a gyülekezet által beszélt nyelvre való lefordítása létjogosultságát ismeri el. A farizeus, a szaddu-

in dér Qumransekte, Mohr, Tübingen 1960; G. Vermes, Scripture and Tradition in Judaism, Brill, Leiden 1961,21973; Post-Biblical Jewish Studies, Brill, Leiden 1975; „Interpretation (History of) at Qumran and in the Targums", IDBS (1976), 438-443; S. Lowy, „Somé Aspects of Normative and Sectarian Interpretation of the Scriptures", ALUOS 6 (1969), 84-163; W. H. Brownlee, „The Background of Biblical Interpretation at Qumran", Qumran (ed. M. Delcor, 1978), 183-193; M. P. Horgán, Pesharim: Qumran Interpretation o f Biblical Books, Catholic Biblical Association, Washington 1979; H. Gabrion, „L'interprétation de l'Ecriture dans la littérature de Qumran", Aufstieg und Niedergang dér römischen Welt (ed. H. Temporini and W. Haase) XIX/1, W. de Gruyter, Berlin 1979,779-848; G. J. Brooke, Exegesis at Qumran: 4Q Florilegium in its Jewish Context, JSOT Press, Sheffield 1985; G. Vermes, „Bibié Interpretation at Qumran", Y. Yadin Memóriái Volume, Eretz-Israel XX, Jerusalem 1989, 184-91; „Biblical ProofTexts in Qumran Literature", JSS 34 (1989), 493-508; J. G. Campbell, The Use o f Scripture in the Damascus Document 1 -8,19-20; W. de Gruyter, Berlin 1994; T. H. Lim, Holy Scripture in the Qumran Commentaries and Pauline Letters, Clarendon Press, Oxford 1997.

198

ceus és az esszénus stb. irányzatok a maguk eltérő meggyőző­ dését már az első pillanattól kezdve az ízlésüknek és céljaiknak megfelelő bibliainterpretációkkal igazolták. Az iratokban fellelhető sajátos bibliaértelmezés klasszikus példája egy házassággal kapcsolatos törvény. A Pentateuchus nem határozza meg jogilag megfelelő módon, hogy az unoka­ húg feleségül mehet-e nagybátyjához. A farizeus és rabbinikus judaizmus értelmezésében a Szentírás hallgatása ebben a kér­ désben azt jelenti, hogy a házasság megengedett. Azokban az esetekben, amikor a Biblia valamely rokonsági kapcsolatot tör­ vénytelennek tekint, akkor annak hangot is ad: „Anyád nővéré­ nek a szemérmét föl ne fed d ..." (Lev 18:13) Sőt egy a Babilóniai Talmudban megőrződött hagyomány odáig megy el, hogy egye­ nesen dicséri a „nővér leányával" kötött házasságot, amelyet a szegények és a rászorultak gyámolításában megmutatkozó szívjó­ sághoz hasonlítható, különösen szent és nemes lelkű kapcsolatnak nevez (Jebamot 62b). A qumráni esszénusok ezt a szemléletmódot egyáltalán pem vették át. Éppen ellenkezőleg, a nagybáty-unokahúg házassági kapcsolatot ők kifejezetten „paráználkodásnak" tekintették. Azt állították, hogy a leviticusi előírás, megfelelőkép­ pen értelmezve, pontosan az ellenkezőjét jelenti annak, mint amit ellenfeleik állítottak; vagyis az igazság az, hogy ebben a kérdésben a nőkre is ugyanaz vonatkozik, mint a férfiakra. Mózes így szólt: „Anyád nővérének (tehát nagynénédnek) szemérmét föl ne fedd, mert anyád vérrokona ő. (Lev 18:13) Igaz ugyan, hogy a vérfertőzést tiltó előírások a férfiakhoz szólnak, de a nőkre is ugyanúgy vonatkoznak. Ha tehát a fiútestvér leánya felfedi az ő atyja fivérének szemérmét, ő (a leány) is a fivér legközelebbi rokona." (CD 5.7-9) Ezta törvényt jogi terminusokkal a Templom-tekercs (46.16-17) is világosan kinyilvánítja: Egy férfiú sem fivérének, sem nővérének leányát nem veheti feleségül, ez ugyanis förtelmes bűn. A Szövetséggel szemben megnyilvánuló hűség, a szekta szigorú nézetei szerint, mindaz, „amit Isten Mózes által parancsolt", vagyis a Törvény iránti engedelmesség mellett az Isten „szolgái­

199

nak, a prófétáknak" felfedett tanítások figyelembevételét is jelen­ tette (1QS 1.2-3). A Prófétáknak tulajdonítandó kiemelt figyelem először is arra utal - bár ez nyíltan sehol nem fogalmazódik meg hogy az esszénusok saját magukra nézve is érvényesnek tekintet­ ték Az Atyák mondásai című misnai traktátus bevezető szakaszát, jelesül azt a kijelentést, hogy Mózes és a rabbik között a Próféták voltak a Tóra kontinuitásának letéteményesei. A Tórát Mózes Istentől kapta a Sínai-hegyen, majd továbbadta azt Józsuának; Józsué a Véneknek (= Bírák); a Vének a Próféták­ nak; a Próféták pedig átadták azt a Nagy Gyűlésnek (= Izráel vezető testületé a babilóniai fogság utáni időben). (Abot 1.1) Második következtetésünk arra vonatkozik, hogy a közösség a prófétákat nemcsak erkölcsi tanítóknak tekintette, hanem úgy vélte, hogy ők mutatják meg majd az utat a végső, az eszkatologikus világ jelenségei között. A tudatlanok és a tájékozat­ lanok, akárcsak a Törvényben, a prófétai könyvek útvesztőiben is eltévedtek; megfelelő értelmezésükhöz egyedül a közösség tudós tagjai értettek. Jesája, ITósea és a többi prófétai könyvek, helyesen értelmezve, megmutatják, melyik utat kell választani az utolsó napok szörnyű kataklizmájában. Az egyszerű olvasás csak a szövegek felszínes jelentését tárja fel előttünk, mélyebb értelmük azonban rejtve marad. A Bibliában Dániel könyve adja a mintát, amikor kijelenti, hogy Jeremiás jóslata, mely szerint a babilóniai uralom hetven évig tart majd, nem szó szerint érten­ dő; a prófétai jóslat valódi és végső üzenete az, hogy hetvenszer hét esztendő telik majd el Nebukadneccár uralma és a Messiás eljövetele között (Dán 9:21-24). A qumráni közösség tagjai azonban Dánielen is túlléptek. Azt állították ugyanis, hogy a szöveg jelentését csakis az ihletett szövegmagyarázó értheti meg, mivel maguk a próféták sem fogták fel teljesen az általuk leírtak valódi jelentőségét. Habakkuknak például a „végső nem­ zedék" történetét kellett megírnia úgy, hogy fogalma sem volt arról, hogy az eszkatologikus kor mennyi idő elteltével követ­ kezik be. Isten „nem adta tudtára, mikor érkezik el végéhez az idő". Az Igazság Tanítója volt az egyetlen személy, aki a prófé­ ták valódi tanítását megértette. A fennmaradt bibliakommentá­ rok egytől egyig az igazakra és a bűnösökre váró véggel, „Júda Házának" megpróbáltatásaival és végső győzelmével, és az

200

Isten ellen lázadóknak ezzel együtt járó megsemmisítésével kapcsolatosak. A tények általános bizonyító ereje mellett a te­ kercsek a Tanítót különleges, Isten adta képességgel is felruház­ zák: ő ugyanis belelát a prófécia rejtett jelentésébe is. O „az Igazság Tanítója, aki előtt Isten ismertté tette szolgáinak, a Prófétáknak minden misztériumát,/ (lQ pH ab 7.1-5). O „a Pap, (akinek szívébe) Isten (megértést) helyezett, hogy megmagyaráz­ hassa szolgáinak, a Prófétáknak minden szavát, mert rajtuk keresz­ tül (Isten) előre megjósolta, hogy mi történik majd Népével" (lQpHab 2.8-10). Ő a Tanító, aki „tudatta a későbbi nemzedékek­ kel mindazt, amit Isten az utolsó nemzedékkel, az árulók gyüleke­ zetével, azokkal, akik elhagyták az utat", tesz majd (CD 1.12-13). Egyedül a Tanító bibliaértelmezése, amelyet tanítványai tovább­ adtak, jelentett valódi megvilágosodást és igazi útmutatást. A közösség tagja tehát, mivel támasza a közösség tévedhetet­ len tanítása volt, joggal hitte, hogy Isten igaz városában, a közösségnek a Törvényre és a Prófétákra épült városában éli életéj (vö. CD 7.13-18). A tekercsekben gyakran megjelenő építészeti metaforák újra és újra a biztonság és a védettség érzését sugallják. A közösség a „Szentség H áza", a „Tökéletesség és Igazság Háza" (1QS 8.5, 9), a „Törvény Háza" (C D 9[B 2k 10,13); „biztos Ház" (CD 3.19), amely szilárd alapokra épült. A szóhasználat valójában Jesája (28:16) nyelvezetére és Jézusnak egyik hasonlatára (a házat-egyházat nem homokra, hanem sziklára kell építeni; Mt 7:24-27; 16:18) emlékeztet: Olyan leszek, mint aki megerődített városba lép, mint aki magas fal m ögött keres m enedéket... A Te Igazságodra [támaszkodom], O Istenem. Mert Te sziklára építed az alapzatot, az építményt pedig az igazság mérőzsinórjával; és a kipróbált köveket [az igazság] mérőónja szerint [fekteted le], hogy olyan erős fal [épül]jön, amely nem inog meg; s aki oda belép, meg nem tántorodik. (1QH 6. [14]24—27) A közösségi szellemben megerősödött személy már saját lényé­ ben is érvényre tudott juttatni olyan tulajdonságokat, mint a

201

szilárdság és az állhatatosság, és ezáltal vált ő maga is „erős toronnyá": Erőt adtál nekem a gonoszsággal vívott csata előtt... Erős toronnyá és magas fallá tettél engem, és sziklára helyezted építményemet; örök alapzatok alkotják talajomat, sáncom kipróbált fal, amely nem inog meg. (1QH 7. [15] 7-9)

Kiválasztás és szent élet a Szövetség közösségében Az ószövetségi ideológia álláspontja szerint mindaz, aki a kivá­ lasztott néphez tartozik, tagja a Szövetségnek. A Sínai-hegyen adott Törvény igáját Izráel kész elfogadni, cserébe Isten „külön­ leges tulajdonának" ismeri el őt (Ex 7:6,11): Mert Te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak... Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat. (Deut 7:7,11) A kiválasztás de jure és a kiválasztás de facto között elméletileg nincs különbség: minden zsidó kiválasztott. Valójában azonban a Szövetség igaz megtartóit már a bibliai időkben mély szaka­ dék választja el Izráel vétkeseitől. A bűnösöket nem fosztják ugyan meg a születésüktől fogva nekik járó jogtól, de a rájuk nehezedő bűn miatt, legalábbis feltételesen, kirekesztik őket Izráel gyermekeinek gyülekezetéből. A kiválasztás kidolgozott koncepcióját az i. sz. III. századi galileai Rabbi Eleázár foglalja össze a Babiloni Talmudban. A Deuteronomium fentebb idézett szavait magyarázva a következő m egjegyzést teszi: Amikor az izraeliták teljesítik a Szent, áldott legyen Ő, akara­ tát, akkor az O fiainak neveztetnek: de ha nem teljesítik az ő akaratát, nem nevezik őket fiáknak. (Kiddusin 61c)

202

A qumráni esszénusok szemében a Szövetség tagságának ez a fogalma nyilvánvalóan túl rugalmasnak látszott. A jogi ügyek­ kel kapcsolatban tanúsított álláspontjuknak megfelelően, a Szö­ vetség fogalmát úgy közelítették meg, hogy csakis az ő saját „Új Szövetségükbe" felvételt nyert személyek tartoznak Isten kivá­ lasztottjai közé, és mint ilyenek, már itt a földön az angyalokhoz csatlakoznak. [Isten] döntött úgy, hogy [Kiválasztottjai! a Szentek sorsában részesülnek. Gyülekezetüket az Ég Fiaival egyesítette, hogy a Közösség Tanácsa, a Szentség Építményének alapja és örök ültetvény legyen az eljövendő időkben, mindörökre. (1QS 11.7-9) Qumránban a közösségi tagok egyénenként történő kiválasztá­ sát hangsúlyozták. A zsidók úgy képzelték, hogy a kiválasztot­ tak gyülekezetéhez tartozást először is a születési jog, másod­ szor pedig a nyolcnapos csecsemőn végrehajtott szimbolikus beavatás, azaz a körülmetélés jele biztosítja. Az esszénus a saját akaratából, felnőttkorban tett személyes elkötelezettségének erénye révén vált közössége tagjává. Ezért van az, hogy a közös­ ség házasságban élő tagjai gyermekeinek, bár saját iskoláikban nevelkedtek, mégis mindaddig várniuk kellett, amíg be nem töltötték huszadik életévüket, mert a Szövetségbe való belépés­ hez szükséges ünnepélyes fogadalmat csak akkor tehették le. És mivel abban hittek, hogy Isten mindent előre tudott, „Isten tulaj­ donához" való tartozásukat a kegyelem megnyilvánulásának te­ kintették, olyasvalaminek, amit az égben terveitek ki a közösség minden egyes tagjának, személy szerint, a világmindenség kezde­ tétől fogva. A kiválasztottakat az igazság szelleme a fény útjain vezette, míg a semmiféle kiváltsággal nem rendelkezők, zsidók és nem zsidók egyaránt, egész életükben a sötétség útvesztőiben tévelyegtek. A közösség szabályzatának A két lélekről szóló tanítás címen ismert szakasza szemléletes képet fest az embe­ riség két csoportjáról, a kiválasztottakról és a ki nem választot­ takról:

203

Az Oktató eligazítást ad majd a fény minden fiának, és meg­ tanítja nekik az ember gyermekeinek természetét, amelyet a bennük lévő lélek milyensége határoz m eg ... Minden, ami van és ami lesz, a Tudás Istenétől származik. Mielőtt még mindez létezett volna, O már akkor létrehozta az egésznek a tervét, és akkor, ahogyan elrendeltetett, létrejöttek, és az O dicsőséges terve szerint és minden változtatás nélkül hajtják végre feladatukat... O arra teremtette az embert, hogy uralkodjék a földön, és két lelket jelölt ki számára, hogy azokban járjon az O eljöveteléig: az igazság és az igazságtalanság lelkét. Az igazság szülöttei a fény forrásából erednek, ám az igazság­ talanság fiai a sötétség forrásából. Az igazság valamennyi fia fölött a Világosság Fejedelme uralkodik, ők a világosság útja­ in járnak, de az igazságtalanság fiainak ura a Halál Angyala, ezért ők a sötétség útjain járnak. A Halál Angyala tévútra vezeti az igazság fiait, akik haláláig bűnöket, gonoszságot és vétkeket követnek el miatta, míg ő létezik, és törvénytelen tetteiket is az ő uralma okozza, Isten misztériumainak m egfelelően... De Izráel Istene és Igazságának Angyala a világosság minden fiának segítséget nyújt. Mert O teremtette a Világosság és a Sötétség lelkét, minden tettet rájuk helyezett, és az ő (útjaikra) alapozott minden (cselekedetet). Az egyiket soha nem múló szeretettel szereti, és gyönyörűsé­ get lel munkáiban; de a másik tanácsát megveti, és útjait örökké gyűlöli. (1QS 3.13-4.1)4 Az ilyen jellegű megítélés, amelynek velejárója a személyre vonatkozó kiválasztás és a predesztináció elve, valamint az a meggyőződés, hogy ők azok, akik ismerik a jót a rossztól elvá­ 4 A két lélek tanításáról lásd J. Licht, „Art Analysis of the Treatise of the Two Spirits in DSD", Scripta Hierosolymitana 4 (1958), 88-100; H. W. Huppenbauer, DerMensch zwischen zzvei Welten, Zwingli, Zürich 1959; P. Wemberg-Moller, „A Reconsideration of the Two Spirits in the Rule of the Community", RQ 3 (1962), 433-441; J. H. Charlesworth, „A Critical Comparison of the Dualism in 1QSIII, 13-IV, 26 and the »Dualism« contained in the Fourth Gospel", NTS 15 (1969), 389-418; A. E. Sekki, The Meaning o/Ruah at Qiimran, Scholars Press, Atlanta 1989,193-219. A két lélekről szóló tanítás a Felügyelőnek a jelöltek spirituális tulajdonságait kifürkésző eljárásához szükséges elméletnek tűnik.

204

lasztó határvonalat, könnyen vezethet képmutatáshoz, vala­ mint az Isten által nem elfogadottnak vélt tömegekkel szemben fennhéjázó intoleranciához. Úgy tűnik azonban, hogy az esszénusok sokkal inkább a kiválasztottak áldott voltával, sem­ mint a nem hivatottakra váró kárhozattal foglalkoztak. Ezenfe­ lül nyugodtan mondhatták azt is, hogy azok a zsidók, akik a bűnbánatot megtagadták és az Új Szövetség határain kívül ma­ radtak, balsorsukért csak saját magukat tehették felelőssé. A közösség tanítómesterei azonban kétségkívül nagyon is tisztában voltak azzal, hogy kevésbé felvilágosult testvéreikre a büszkeség bűnének veszélye leselkedik, és a veszélyt három oldalról is igyekeztek elhárítani. A qumráni Himnuszok, a meg­ gyökeresedett álszent megnyilvánulásokról tanúskodó egyes bibliai zsoltárokkal (pl. a 26. Zsoltár) ellentétben, minden alka­ lommal hangsúlyozzák, hogy a közösség tagjai esendőek, gyar­ lók, és teljes mértékben Istentől függenek. Agyag és por vagyok én, mit is tervezhetnék, ha Te nem akarod, és mit alkothatnék, ha Te nem óhajtod? Lenne-e bennem bármilyen erő, ha Te nem tartasz engem egyenesen, és hogyan is lenne értelmem, ha nem (a lélek) által, amelyet Te formáltál nekem? (1QH 10.[18]5-7) Nemcsak a kiválasztás Isten kegyelmének függvénye, de a szentség útjához való állhatatos ragaszkodás sem valósulhat meg Isten állandó segítsége és az általa nyújtott támasz hiá­ nyában. Amikor a gonoszok Szövetséged ellen támadtak, és az átkozottak (felkeltek) szavad ellen, bűnös lévén azt mondtam: „Szövetséged elhagyott engem." De akkor felidéztem kezed erejét és szereteted nagyságát, felemelkedtem és m egálltam ... Kegyelmedre és számtalan kegyedre támaszkodom. (1QH 4 .[12]34-37)

205

Az esszénus tanítás egy másik, állandóan hangsúlyozott gon­ dolata az, hogy azon túl, hogy Isten segítsége az Ő Törvényének betartásához elengedhetetlen szükségszerűség, ennek a Tör­ vénynek már maga az ismerete is isteni adomány. Az esszénusok különleges tudása és bölcsessége Istentől származik. Megigazulásom az O igazságának forrásából ered, és csodálatos titkaitól fény támad szívemben. Szemeim megpillantották azt, ami örökkévaló, az emberek elől elrejtett bölcsességet, a tudást és a bölcs tervet, ami az emberek fiai elől (el volt rejtve); az igazság forrását és a hatalom tárházát; és a test gyülekezete elől (elrejtett) dicsőség forrását. Isten kiválasztottainak adta mindezt örök tulajdonul, és mert O úgy akarja, a Szentek sorsát öröklik. (1QS 11.5-8) A himnuszokban megjelenített érzések, a szeretet és a hála, Isten jelenlétének elismerése igaz vallásosságról tesznek tanúságot, és bizonyára segítettek abban, hogy a közösség tagjainak a már egyébként is törvények és rendelkezések által irányított élete nehogy a vallási formalizmus szintjére csússzon le. Azzal az igazsággal támaszom voltál; megörvendeztettél Szent lelkeddel, és a mai napig [megnyitottad szívem et]... Határtalan megbocsátásod kíséri lépteimet, és végtelen kegyelemmel ítélsz rólam. Egészen idős koromig óvsz engem; mert nem ismert engem apám, és anyám Neked engedett át.

206

Mert Igazságod minden [fiának] Atyja vagy és mint csecsemőjét babusgató asszony úgy örvendsz nékik; mint a gyermeket térdén ringató dajka, úgy óvod minden Teremtményed. (1QH 9.[17]32-36) Arról természetesen nincs tudomásunk, hogy az átlagesszénus meg tudott-e felelni e magas elvárásoknak és eszméknek: a múlt és a jelen példái azt mutatják, hogy az intézményes vallás által kijelölt szentséghez vezető úton számos csapda rejlik. Mint már korábban is kitértünk rá (141. o., 4Q477-tel kapcsolatban), egyes személyek erkölcsi megingásai még feljegyzésre is kerültek. A feljegyzés mögött meghúzódó szándék nem kétséges. A Szövetsé­ gen belüli szent élet célja az volt, hogy ebben a földi világban az ég titkaiba sikerüljön bepillantást nyerniük, és hogy az eljövendő világban örökre megállhassanak Isten színe előtt. Akárcsak Jesája, aki látta, amint az angyalok azt kiáltják: „Szent vagy, szent vagy, szent vagy", vagy Ezékiel, aki elragadtatásában megpillantotta a szárnyas kerubok által húzott isteni Trónus-szekeret, vagy a régi­ ség zsidó misztikusai, akik a rabbik hivatalos nemtetszésével dacolva, életüket ugyanezen Trónus-szekér és az égi Paloták tanulmányozásának szentelték, az esszénusok is hasonló misz­ tikus tudás elérésére vágytak. Ezt tanúsítja az a dokumentum is, amelyben a közösség egyik tagja a „Dicsőséges Arc" előtt szolgáló angyalokról szóló látomását írja le. A [keru]bok leborulnak előtte, és áldást mondanak. Miközben felemelkednek, susogó isteni hang [hallatszik], és felcsendül a dicsőítő dallam. Amikor szárnyaikat leejtik, [suttojgó isteni hang [hallatszik]. A kerubok megáldják az égbolt fölött álló Trónus-szekeret, [és] magasztalják a dicsősége trónusa alatt húzódó ragyogó boltozatot. Amikor a kerekek megindulnak, szent angyalok járkálnak. Kerekei közül mintha a legszentebb szellemek tüzes látványa támadna. Körülöttük tűzpatakok jelennek meg, ragyogó bronz formájában, és a sok színben pompázó dicsőség, jól elkülöníthetően összeolvasztott csodála­ tos festékrétegek... tündöklő munkája. Az élő „istenek" lelkei szünet nélkül együtt mozognak a csodálatos szekér(ek) kere­

207

keivel. Hálaadásukat az áldás suttogó hangja kíséri, vissza­ tértükben pedig a Szentet m agasztalják. Am ikor felem el­ kednek, csodálatosan em elkednek fel, és am ikor m egálla­ podnak, nyugodtan állnak. Elcsendesítik az öröm teli dicsé­ ret hangját, és csak az „istenek" szájából az Isten táboraira mondott áldás suttogása hallatszik. (4Q405 20 ii—22)

Istentisztelet a Szövetség közösségében A qumráni közösség tagjai részben a szent élet megvalósításá­ nak felajánlásával tisztelték Istent; ennél is fontosabb volt azon­ ban az, hogy a Mózes által előírt szertartásokat a megfelelő módon és a megfelelő időpontban hajtsák végre. Azon igyekez­ tek, hogy a földi liturgia tökéletes mása legyen annak, amit az angyalok az égi Templomban zengenek.5

5 A qumráni naptárrendszerrel kiterjedt irodalom foglalkozik. A zsidó naptárrendszer mint olyan általános vizsgálatát lásd HJP I, 587-601. A speciális kérdésekkel foglalkozó legjobb tanulmányok: Annié Jaubert, „Le calendrier des Jubilés et de la secte de Qumrán: ses origines bibliques", VT 3 (1955), 250-264; A. R. C. Leaney, The Rule o f Qumran and its Meaning, SCM Press, London 1966, 80-90; J. M. Baumgarten, „4Q HalakaIV’5, the Law of Hadash and the Pentecontad Calendar", JJS 27 (1976), 36-46; J. C. VanderKam, „The Origin Character and Early History of the 364-Day Calendar", CBQ 41 (1979), 390 411; S. Talmon, „The Calendar of the Covenanters of the Judaean Desert, in The World of Qumran front Within (1989), 147-185. A rendszer szabályos felépítése az alább következő táblázatból jól látható.

Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vasárnap Hétfő Kedd

I

IV VII X

1 2 3 4 5 6 7

8 9 10 11 12 13 14

15 16 17 18 19 20 21

22 29 23 30 24 25 26 27 28

Hónapok II V VIII XI

1 2 3 4 5

6 7 8 9 10 11 12

13 14 15 16 17 18 19

20 21 22 23 24 25 26

III

VI IX XII

1 2 3

4 5 6 7 8 9 10

27 28 29 30

11 12 13 14 15 16 17

18 19 20 21 22 23 24

25 26 27 28 29 30 31

A legutolsó oszlopban szereplő 31. nap megegyezik az egyik három hónapos évszakot a következővel összekötő, beiktatott nappal. Részletes bibliográfiát, valamint az Utolsó Vacsora datálásának kérdését az evangéliumokban lásd: J. A. Fitzmyer, The Dead Sea Scrolls: Major Publications and Toolsfor Studi/, Scholars Press, Atlanta 1990,180-186.

208

Az utalások nagy számából ítélve, Qumránban az időelem mind a naptár, mind pedig az órák vonatkozásában kulcsfon­ tosságú szerepet töltött be. A közösség szabályzata elrendeli, hogy a közösség „nem térhet el Istennek egyik, a kijelölt időkre vonatkozó törvényétől sem; kijelölt idejük nem késhet, és nem is jöhet el korábban, az O igaz szabályaitól sem jobbra, sem balra nem térhetnek el" (1QS 1.13-15). A fenti rendelkezés megköve­ teli a pontosságot a naponta kétszer sorra kerülő imaidőponttal kapcsolatban, amelyek a Templomban napkeltekor és napnyug­ takor bemutatott egészen elégő áldozat idejével (Ex 29:30; Num 28:4) estek egybe, és annak helyét töltötték be. A szabályzat ezenfelül a közösség saját liturgikus naptárának szigorú betar­ tását is megköveteli: Áldást mond majd (Istennek) az ajkak [áldozatával], az (Isten) által kijelölt időpontokban: a fény uralmának kezdetekor6 és a végén, amikor a (fény) kijelölt helyére visszatér; a sötétség időszakainak kezdetén, amikor (Isten) kinyitja tárházaikat, és szétszórja őket; és a végén is, amikor visszavonulnak a fény elől; amikor a Szentség lakóhelyéről az égi fények kiragyog­ nak, és akkor is, amikor visszatérnek a Dicsőség helyére; a (hónap)szakok kezdetén, az újhold napjain és a végén is, amikor egymást váltják... (1QS 9.26-10.4) Az esszénus irányzatnak az időszámítás tekintetében megnyil­ vánuló különösségét talán úgy érzékeltethetjük legjobban, ha elöljáróban a zsidóság főáramlata által használt naptárrendszer­ ről ejtünk néhány szót. A zsidó naptár a hold járását követte; a hónapok hossza huszonkilenc vagy harminc nap volt, az év tizenkét hónapból, azaz 354 napból állott. Mondanunk sem kell, hogy ez a lunáris év a nap járása, a napéjegyenlőségek és nap­ fordulók által m eghatározott négy évszaknak nem felelt meg. \ 6 A hajnal a speciális égi imaidő jelzőjeként Gén 32:25 és 27 arámi parafrázisai­ ban is megjelenik, azaz a Jákob és az angyal (Neofiti I szerint Száriéi) harcának időpontjában. A bibliai szöveget: „Engedj el, közeleg már a hajnal", az arámi parafrázis a következőképpen értelmezi: „Engedj el, mert elérkezett a hajnal oszlopának felemelkedése, és én a dicsőítést mondók vezére vagyok." Vö. G. Vermes, „The Archangel Sáriéi", in Christianity, Judaism and other Greco-Roman Cults, ed. J. Neusner, Brill, Leiden 1975,159-166.

209

A lunáris és a szoláris év közötti tíznapos eltérést (a lunáris év tíz nappal rövidebb) „közbeiktatással" küszöbölték ki, vagyis minden harminchat lunáris hónap elteltével az év tizenkettedik hónapja, Ádár (február/március) után egy kiegészítő, „második Ádárt" iktattak be. A qumráni közösség ezt a láthatóan mesterkélt rendszert nem fogadta el, helyette a nap járásán alapuló, valószínűleg papi eredetű időszámítást vezettek be. Ezt az időszámítási rendszert követi a Jubileum ok könyve és Henoch I. könyve, és a rendszer teljesen kidolgozott formáját egy sor naptár jellegű kézirat (4Q320-330) is őrzi. Ennek a szoláris naptárrendszernek a sza­ bályosság a leginkább felismerhető jellegzetessége, vagyis az, hogy a héttel nem osztható 354 nap helyett 364 napból, más szóval, egészen pontosan 52 hétből állt. A szoláris év minden egyes évszakja tizenhárom hétig tartott, a tizenhárom hét három harmincnapos hónapra és egy kiegészítő „emlékezési" napra (1QS 10:5) oszlott, amely az egymást követő évszakokat kötötte össze (13 x 7 = 91 = 3 x 30 + 1). Qumrán tehát, mivel ezzel a módszerrel „az ég Nagy Fényével" (1QH 12.5) és nem „a népek ünnepeivel" (4QpHos = 4Q171 2.16) volt összhangban, naptárrendszerét „egy az Isten szájából elhangzott törvénynek" megfe­ lelő rendszernek tekintette. A qumráni időszámítás egyenletes ritmusa még azt is magában hordozta, hogy az év első napja mindig a hétnek ugyanarra a napjára esett. Az esszénusok esetében a nap a szerda volt, mivel Genesis 1:14-19 szerint a napot és a holdat Isten a negyedik napon teremtette. Szükségtelen is hozzá­ tennünk, hogy ennek az egyhangú folytonosságnak köszönhetően az év különböző ünnepei is a hétnek mindig ugyanarra a napjára estek: az első hónap tizenötödik napján következő peszachot min­ dig szerdán, a hetek ünnepét a harmadik hónap tizenötödik nap­ ján, mindig vasárnap, az Engesztelés napját, a hetedik hónap tizedik napján, pénteken, a sátoros ünnepet a hetedik hónap tizen­ ötödik napján, szerdán ünnepelték stb. Ez a szoláris naptár folyto­ nos szabályszerűsége ellenére sem felel meg az asztronómiai szá­ mításnak, amely szerint egy év időtartama 365 nap, 5 óra 48 perc és 48 másodperc. Az ez idáig kiadott tekercsekben azonban egyál­ talán nem leljük nyomát annak, hogy az esszénusok valamilyen, módon megkísérelték volna leküzdeni ezt a hiányosságot, sőt még abban sem lehetünk biztosak, hogy tudatában voltak-e egyálta­ lán naptárrendszerük pontatlanságának.

210

A közösségnek a zsidóság körében általánosan használatos naptártól eltérő időszámítása a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a közösség ünnepnapjai a zsidók számára közönséges hétköznapok voltak, és viszont. Ily módon vált lehetségessé, hogy a Gonosz Pap elutazhatott (a szent pihenőnapokon az utazás minden fajtája tilos volt) az Igazság Tanítója és követői száműzetésének helyére, akik ott éppen az Engesztelés napját ünnepelték (vö. 189. o.). Nagyon is valószínűnek látszik, hogy a közösség üldözői szándékosan ezt a napot választották, arra kényszerítve a közösség tagjait, hogy „böjtnapjukon" és „pihe­ nő szombatjukon" legyenek kénytelenek fogadni ellenfeleiket, akik így kívánták „összezavarni és m egingatni" őket. Ugyan­ ilyen történetet olvashatunk a Misnában II. Gamaliél pátriárká­ val kapcsolatban, aki a következő utasítás küldte Josua ben Hananiának, így akarván megalázni őt: Megparancsolom neked, hogy gyere el elém pálcáddal és pénzeddel együtt a te számításod szerinti Engesztelés napján. (Ros ha-Sana 11, 9) A közösség liturgikus naptárának egy másik különlegessége, és ezt a Templom-tekercs tárja elénk, hogy az évet hét ötvennapos szakaszra osztották fel - innen ered az ötvenes naptár elnevezés - , minden egyes ötvennapos szakaszt egy mezőgazdasági ün­ nep, például az újbor ünnepe, az olívaolaj ünnepe stb. jelzett. A therapeutákkal kapcsolatban Philón is hasonló szokásról tesz említést De Vita Contemplativa című művében. Az egyik ünnep, azaz az új gabona ünnepe, amely a hetek ünnepével esett egybe, az esszénusok/therapeuták számára az év legfontosabb szent napja is volt egyben, ez volt ugyanis a közösség megújulási ünnepe, amelynek jelentőségét fentebb már kifejtettük (148. o.). A Jubileum ok könyvéből, amellyel kapcsolatban korábban már felmerült, hogy szintén ezt az időszámítást használja, az is kiderül, hogy a Pünkösdöt (a hetek ünnepét) és a vele egy napon tartott közösségi megújulási ünnepet a harm adik hónap tizen­ ötödik napján ünnepelték (Jub 6 .17-19; vö. még 4Q 266, 11. frg.; 270, 7. frg.). Az ezen a szent napon zajló, a bűnök megvallását, áldásokat és átkokat tartalmazó ünnepi szertartás rendjét A közösség szabályzata örökítette meg (1QS 1.16-2.25; vö. még 4Q 280, 286-287). Az ünnepi szertartásra a szekta

211

tagjai a szigorú hierarchia szerint sorakoznak fel: elsőként a papok, az őket m egillető rang szerint, őket követik a léviták, és végül „a többiek, egym ás után, az ezrek, a százak, az ötvenek és a tízek rendje szerint, hogy m inden izraelita az örök tervnek megfelelően ismerje a helyét Isten közösségében" (1QS 2.22-23). Az Istenre mondott áldást követően a papok elősorolják Isten­ nek Izraellel és a lévitákkal szemben kinyilvánított jótéteménye­ it és Izráel Isten elleni lázadásait. A bűnösség beismerését a megtértek közösség éh ez m éltó n yilvános bűnbánati aktus követi. Letértünk a jó útról! [Engedetlenek] voltunk! Mi és a mi atyáink előttünk vétkeztünk és bűnösen cselekedtünk, ami­ kor az igazság és az igazságosság [szabályaival ellenkező irányba] vezető útra léptünk. [És Isten] megítélt bennünket, és atyáinkat is; de O mégis kiterjesztette reánk határtalan kegyelmét, örökkön örökké. (1QS 1.24-2.1) A bűnvallás után a pap ünnepélyesen megáldja Izráel megtértjeit, és a bölcsesség és a tudás reájuk váró ajándékát nagy nyomatékkai hangsúlyozza: Áldjon meg benneteket minden jóval, és tartson meg benne­ teket minden gonosszal szemben! Világosítsa meg leikeiteket életadó bölcsességgel, és adjon örök tudást néktek! Emelje felétek kegyelmes arcát örökké tartó áldásra! (1QS 2.2-4) A fenti áldás annak az áldásnak a parafrázisa, amelyet, Isten parancsára, Mózes átadott Áronnak és fiainak (Num 6.24-26); és a hagyományos judaizmus naponta elmondandó Tizennyolc áldásának egyikét, a negyediket idézi emlékezetünkbe. Qumránban az áldást a Sátánra és seregeire mondott leviticusi átok követi, majd a papok és léviták átkot mondanak a közösségnek minden olyan tagjára, akinek megtérése őszintétlen volt: Átkozott legyen az, aki úgy lép be e közösségbe, hogy még szívének bálványai között jár, aki a bűn akadályát állítja maga elé, hogy visszaessen! E közösség szavait hallva pedig szívé­ ben megáldja magát, és így szól: „Béke legyen velem, még akkor is, ha szívem makacsságában járok!" (1QS 2.11-12)

212

A 4-es számú barlangból előkerült források a közösségből tör­ ténő elbocsátás rituáléját is leírják. A gyülekezet felügyeletét ellátó pap Istent szólítva meg, kijelenti: Megátkoztad mindazokat, akik áthágják (a határt), mi azon­ ban betartjuk azt. Ezzel „az elbocsátott személynek távoznia kell, és az, aki eszik ételéből, vagy üdvözli azt az embert, akit éppen most bocsátot­ tak el, és még egyet is ért v ele... az ő megítélése is teljes lesz (4Q 266,11 ii. frg.; 270, 7 ii. frg.). A közösség minden egyes áldást és átkot az „Á m en" ismételt kimondásával hagy jóvá. Úgy tűnik, hogy a tekercsek között egyedül a közösségi meg­ újítási ünnep liturgiájának részletes leírása szerepel, mivel azon­ ban az esszénusok olyan nagy hangsúlyt helyeztek Mózes tör­ vényének teljes és pontos betartására, magától értetődőnek ve­ hetjük, hogy a zsidó vallás és szertartások egyéb alapvető sza­ bályainak is engedelmeskedtek.7 Bizonyos például, hogy gya­ korolták a körülmetélkedés szokását; a körülmetélést Leviticus 12:3-at idézve (4Q266, 6. frg.), a szülést követő női tisztátalansággal kapcsolatban említik, és közvetett módon, a „bűnös haj­ lam előbőrének" eltávolításáról (1QS 5. 5) is beszélnek. Talán erre vonatkozik a nem zsidó férfi szolgáknak az „Ábrahám szövetségébe" való bevezetése is (CD 12.11; 16.6). A közösség nyilvánvalóan a tisztaságot illető törvényeket is alapvető fon­ tosságúnak tekintette, annak ellenére, hogy a tisztasági törvé­ nyek gyakorlatba való átültetésére vonatkozó intézkedés csu­ pán kevés maradt fenn (vö. azonban TS XLVI-LI, 4Q 274-284 és MMT). Ugyanez vonatkozik az étkezési előírásokra is. A Da­ maszkuszi irat ad azonban némi információt ezekkel kapcsolat­ 7 A közösség szabályzatával foglalkozó kommentárok a közösség megújulási ünnepének szertartásával is foglalkoznak. Lásd különösképpen A. R. C. Leaney, The Rule of Qumran, 95-107. Lásd továbbá M. Weise, Kultzeiten und kultischer Bundesschluss in dér „Ordensregel" vöm Tótén Meer, Brill, Leiden 1961; M. Delcor, „Das Bundesfest in Qumran und das Pfingstfest", Bibié und Leben 4 (1963), 188-204; „Pentecőte", DB Suppl. VII, 858-879. A Damaszkuszi irat egyik 4-es számú barlangból elóTcerült példánya (4Q266) ezt az ünnepet kifejezetten a harmadik hónapra teszi, és a qumráni naptár szerint a hetek ünnepe a harmadik hónap tizenötödik napjára (vasárnapra) esik.

213

bán, itt ugyanis azt olvashatjuk, hogy tilos „élő állatok" (úgy­ mint a méhek lárvái, halak és sá sk á k -C D 12.11-15) fogyasztása; MMT-ben pedig arra vonatkozólag olvashatunk utasítást, hogy az élő állati magzat csak a levágást követően válik fogyasztásra alkalmassá (4Q 369,1-21. frg.; vő. még 11QTT 47-48). Josephus szintén megjegyzi, hogy az esszénus nem ehetett olyan ételből, amelyet nem közösségének tagjai készítettek el (Bellum 2.143). Három témakörrel, a rituális tisztálkodás, a templomi szertar­ tás és a szent étkezés kérdésével kapcsolatban a qumráni teker­ csek bőbeszédűnek bizonyulnak. A IV. fejezetben, a közösség életmódjának részeként már bemutatott három rítusnak itt csak a doktrinális jelentőségét érintjük. Amint korábban már említettük, josephus szerint az esszénusok naponta kétszer, étkezés előtt rituális fürdőt vesznek (vö. Bellum 2.129, 132).8 A „Megmerülési liturgia" című 4Q414 két­ ségkívül egy ilyen tisztasági szertartással foglalkozik, a szöveg azonban túlságosan hiányos. Magát a tisztasági fürdőt illetően a Damaszkuszi irat közli, hogy ahhoz, hogy a tisztasági fürdő érvényesnek számítson, legkevesebb annyi vízre volt szükség, amennyi egy embert teljesen elfedett (CD 10.12-13). Mindez természetesen nem tartozik az esszénusok újításai közé; jellem­ ző azonban, hogy míg a Misna pontosan előírja, hogy a vízmennyiség minimuma negyven szea (kb. ötszáz liter) legyen, a közösség tanítása a misnai rendelkezés gyakorlati megvalósítá­ sára összpontosít, jelesül arra, hogy a fürdőkben „több személy is alámerül" (Mikvaot V II.l). így a közösség elhagyja a vízmennyiség pontos kimérésére vonatkozó utasítást. Ennél sokkal nagyobb figyelmet érdemel azonban a kérdés teológiai aspek­

8 A tisztasággal kapcsolatos zsidó elképzelést lásd J. Neusner, The Idea of Purity in Ancient Judaism, Brill, Leiden 1973; O. Betz, „Die Proselytentaufe dér Qumransekte und die Taufe im Neuen Testament", RQ 1 (1959), 213-234; E. F. Sutcliffe, „Baptism and Baptismal Rites at Qumran", Heythrop Journal 1 (1960), 69-101; J. Gnilka, „Die Essenischen Tauchbáder und die Johannestaufe", RQ 3 (1961), 185-207; A. Dupont-Sommer, „Culpabilité et rites de purification dans la secte juive de Qoumrán", Semitica 15 (1965), 61-70; J. A. Fitzmyer, Essays on the Semitic Background of the New Testament, Chapman, London 1971, 469—473; E. P. Sanders, Judaism: Practice and Belief, SCM Press, London and Trinity Press International, Philadelphia 1992,352-360. A zsidó és a keresztény keresztelésről lásd J. Thomas, Le movement baptiste en Palestine et Syrie (150 a. J. - C. 300 apr. J. - C J, Duculot, Gembloux 1935.

214

tusa, ez ugyanis az ember belső állapota és a külsődleges szer­ tartás közötti összefüggést helyezi előtérbe. A közösség szabály­ zata kijelenti, hogy a gonoszok „nem léphetnek be a vízbe... mert nem tisztulnak meg mindaddig, amíg a gonoszságtól el nem fordulnak" (1QS 5.13-14). Az igazi megtisztulás a „szent lélektől" ered, s az igazi tisztaság forrása az Isten rendelkezései felé forduló alázatos magatartás. Mert az ember akkor teheti jóvá bűneit, ha útjait az igaz szándé­ kú lélek irányítja... A szentség lelke által tisztul meg minden bűnétől... és elvetemültségéért a becsület és alázatos lélek által vezekelhet. És amikor meghintik testét a megtisztító vízzel és megszentelik a tisztító vízzel, az Isten rendelkezéseinek magát teljesen alávető lélek által tisztul meg az. (1QS 3.6-9) Másik fontos témánk a közösségnek a Templomhoz és a temp­ lomi áldozathoz fűződő viszonya. Voltak az esszénusok között olyanok, akik a Mózes Törvényéhez való teljes hűségre vonat­ kozó fogadalom megtétele dacára sem ismerték el a szentély jogérvényességét, és (egy ideig) megtagadták a szertartásokban való részvételt is (vö. Philón, Omnis probus, 75; Josephus, Ant. 18.19). Az álláspontjuk következtében kialakult teológiai prob­ lémát megoldandó azt állították, hogy a Templom újjászenteléséig Istent csak a közösség létesítményén belül lehet megfelelő­ képpen tisztelni. A Közösség Tanácsa lett „Áron Legszentebb Lakóhelye", ahol „az egészen elégő áldozat füstje és az áldozat kövérje nélkül" szállt fel „édes illatáldozat" Istenhez, és ahol az ima volt „az igazság elfogadásra találó édes illata" (1QS 8.8-9; 9.4-5). Maga a közösség volt az az áldozat, amelyet Izráel bűnei­ ért ajánlottak fel Istennek (1QS 8.4-5; 4Q265, 7. frg.).9 A közösség szabályzatának fenti párhuzama mellett a Habakkuk-kommentárban a Közösség Tanácsa = Templom egyenlő­

9 A Templom és Isten tiszteletének spiritualizálásához Klinzig fentebb (195. o.) már emlegetett művén kívül lásd még, B. Gártner, The Tetnple and the Community in Qumran and the New Testament, CUP, Cambridge 1965; és G. Vermes, PB/S, 83-85. Vö. még Scripture and Tradition in Jndaism, Brill, Leiden 1961, 21973, a Libanon = Közösség Tanácsa = Templom szimbolizmussal kapcsolatban (26-39. o.). A Templommal kapcsolatos zsidó és keresztény felfogásokról lásd J. Neusner, Earli/ Rabbinic Judaism, Brill, Leiden 1975,34-49.

215

ség a „Libanon" szó igen érdekes értelmezése során fordul elő (12.3-4). Az ősi zsidó bibliaértelmezési hagyomány Libanont „a Templom" szimbólumaként ismeri. A Deuteronomiumban sze­ replő „Hadd menjek áh és hadd lássam m eg... azt a szép hegyvi­ déket és a Libanont!" felkiáltást Targum Onkelos például a követ­ kezőképpen magyarázza: „Hadd menjek át, és hadd lássam meg... azt a szép hegyvidéket és a Templomot." Habakkuk-könyvének szövegét („A Libanon ellen elkövetett erőszak visszaszáll rád") értelmezve a qumráni szövegmagyarázó kiindulópontja az, hogy a Közösség Tanácsa az egyetlen érvényesnek tekintett Templom. Mindezt oly módon igyekszik igazolni, hogy Libanont közvetlenül a Közösség Tanácsával azonosítja abban a meggyőződésben, hogy ez a hagyományos exegézis: Libanon = Templom; Templom = a Közösség Tanácsa; ergo Libanon = a Közösség Tanácsa, és ez a szöveg minden olvasója előtt nyilvánvaló (vö. 4Q 285,5. frg.). Az esszénus cölibátus is (már ahol ez volt a gyakorlat) talán a szekta templomi, áldozatbemutatással együtt járó istentiszteletének szimbolikus értelmezéséből ered. A templomi szolgálatban részt vevőknek, papoknak és laikusoknak egyaránt, tartózkodniuk kellett a szexuális élettől; ha valaki asszonnyal hált együtt (vagy éjszakai magömlése volt, és főleg, ha menstruáló nővel volt dolga), a törvény szerint nem vehetett részt a templomi szolgálatban. A próféciának az esszénus tanításban elfoglalt központi helyét figyelembe véve azonban még ennél is nagyobb jelentősége van annak, hogy mint az intertestamentális és a rabbinikus irodalomban is látható, a prófétai léthez is ilyen jellegű önmegtartóztatás kapcsolódott. így például Mózesnek, annak érdekében, hogy állandóan készen legyen arra, hogy Isten hozzá idézett szavát meghallja, Philón szerint meg kellett tisztítania magát mindentől, „ami halandó természetű: ételtől, italtól, valamint a nemi kapcsolattól" (Vita Mosis 2.68-69). így tehát, bár Philón és Josephus mindent elkövetett annak érdekében, hogy a közösség által gyakorolt cölibátust a közösség nőgyűlöletének tulaj­ donítsák, sokkal elfogadhatóbb magyarázatnak látszik, hogy a kö­ zösség felfogásában, ha valaki az Isten szolgálatának és a próféciában való teljes elmélyedésnek szenteli magát, akkor annak nemcsak időről időre, hanem egész életében tisztának kell maradnia.10 10 A cölibátus kérdésével kapcsolatban lásd H. R. Moehring, „Josephus on the Marriage Customs of the Essenes", Earhj Christinn Origins. Studies in Honor of H. K. Willoughby, Quadrangle Books, Chicago 1961, 102-127; A. Marx, „Les

216

Az esszénus kultusz harmadik, közelebbi vizsgálatot érdem­ lő sajátos intézményét, a közös étkezést a IV. fejezetben már részletesen megvizsgáltuk (131. o.) ugyan, egy kérdés azonban tisztázatlan maradt. Itt kell említést tennünk arról, hogy mivel a mindennapi étkezésre és a messiási lakomára vonatkozó sza­ bályok teljes mértékben megegyeznek, az újszövetségi párhu­ zam alapján joggal következtethetünk arra, hogy a mindennapi étkezés a messiási lakoma előképe volt." Közismert, hogy az Utolsó Vacsorát Máté evangélista a nagy eszkatologikus ünnepi lakoma prototípusaként ábrázolja, és Jézus szavait idézi: „De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtő­ kének ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában." (Mt 26:29)

A Szövetség közösségének reményei Az esszénus közösség egy olyan világban jött létre, amely eszkatologikus lázban égett, és türelmetlenül várta a próféták által megjósolt világvége eljöttét.112 A bibliai példákat mint köz­ racines du célibat essénien", RQ 7 (1970), 323-342; A. Guillaumont, „A propos du célibat des Esséniens", Hommages á André Dupont-Sommer, Maisonneuve, Paris 1971, 395-404; Vermes G., A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1985,131-135; J. Coppens, „Le célibat essénien", Qumrdn (ed. M. Delcor, 1978), 295-303. A házasságban élő esszénusok körében a házasélettől való tartózkodás problé­ májához lásd M. Kistér, „Notes on Somé New Texts írom Qumran", JJS 44 (1993), 280-281. 11 Aqumráni étkezések újszövetségi kapcsolódásáról lásd J. van dér Ploeg, „The Meals of the Essenes", JJS 2 (1957), 163-175; K. G. Kuhn, „The Lord's Supper and the Communal Meal at Qumran", The Scrolls and the New Testament, ed. K. Stendahl, SCM Press, London 1958,65-93; J. Gnilka, „Das Gemeinschaftsmahl dér Essener", Bibli. Zeitschr. 5 (1961), 39-55; J. F. Priest, „The Messiah and the Meal in lQSa", JBL 82 (1963), 95-100; M. Delcor, „Répás cultuels esséniens et thérapeutes", RQ 6 (1969), 401-425; L. H. Schiffman, The Eschatological Community ofthe Dead Sea Scrolls, Scholars Press, Atlanta 1989,53-67. 12 A zsidó eszkatológiáról és apokaliptikáról általánosságban lásd P. Volz, Die Eschatologie dér jüdischen Gemeinde im neutestamentlichen Zeitalter, Mohr, Tübingen 21934; D. S. Russell, The Method and Message of Jewish Apocalyptic, SCM Press, London 1964; M. Delcor, „Le milieu d'origineetledéveloppement de l'apocalyptique juive", La littérature juive entre Tenach et Mischna, ed. W. C. van Unnik, Brill, Leiden 1974, 101-117. Hasznos bibliográfiát lásd in J. H.

217

vetítőeszközöket saját elképzeléseik kifejezésére használva, az Igazság Tanítója és a közösség bölcsei részletesen és színesen kidolgozott jövőképet alkottak meg, amely azonban számunkra nem mindig érthető. Ennek oka részben az, hogy gondolattár­ sításaik egy része már nem világos előttünk, részben pedig az, hogy a szövegek hiányosak, és a teljes forrásanyagot ez idáig még nem dolgozták fel. Saját közösségükre úgy tekintettek, hogy az teljesíti majd be a prófétáknak az igazak megváltásával kapcsolatos várakozását. Az ő soraikból kerültek ki azok „Efráim együgyűi" közül korábban eltévelyedésükkel nagy fájdal­ mat okozó megtértekkel (4QpNah= 4Q169 3.4-5) és más zsidókkal kiegészülve (lQSa 1.1-5, vö. még 4Q471Q - , akikkel a Világosság fiai harcba indulnak a Sötétség fiai ellen. A „Szövetség istente­ lenjei" által szimbolizált „Beliál serege" és a Júdea szomszédos területeiről hozzájuk csapódott szövetségeseik ellen indított első támadás után a közösség, azaz a „pusztaság számkivetett­ jei" rátámadnak a Szentföldet megszállva tartó Kittimre, majd bevonulnak Jeruzsálembe. Mindez, a várakozás szerint, hat esztendő alatt zajlott volna le. A hetedik évben, tehát a háború első sabbatévében került volna sor a templomi kultusz helyreállí­ tására. A negyvenéves háború fennmaradó harminchárom esztende­ jének négy sabbatévét leszámítva a harc huszonkilenc éven át dúl majd: kilenc évig „Sém fiai" ellen, tíz évig „Hám fiai" ellen, és további tíz évig „Jáfet fiai" ellen (1QM 1-2). A végső össze­ csapás a „Kittim királyának" és a Sátán seregeinek teljes veresé­ gével végződik, a győzedelmes Világosság fiai pedig ujjongva ünnepük a Hőst, Istent.

Charlesworth, The Pseadepigrapha and Modern Research, Scholars Press, Missoula 1976, 66-68. Az esszénus és qumráni eszkatológia kérdéséhez az olvasó a következő műveket hívhatja segítségül: P. Grelot, „L'eschatologie des Esséniens et le livre d'Énoch", RQ 1 (1958), 112-131; I. Hahn, „Josephus und die Eschatologie von Qumran", Qumran-Probleme, ed. H. Bardtke, Akademie Verlag, Berlin 1963, 167-191; J. Licht, „Time and Eschatology in Apocalyptic Literature and Qumran", ]JS 16 (1967), 117-182; J. Pryke, „Eschatology in the Dead Sea Scrolls", The Scrolls and Christianity, ed. M. Black, SPCK, London 1969, 45-57; J. J. Collins, The Apocalyptic Imagination, Crossroad, New York 1984,115-141; Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, Routledge, London 1997.

218

Kelj fel, Ó Hős! Vezesd el foglyaidat, Ó Te Dicsőséges! Szedd össze zsákmányaidat, O hatalmas tettek Véghezvivője! Tedd kezedet ellenségeid nyakára, és helyezd lábadat a halomban fekvő legyilkoltakra! Vágd le ellenségeidet, a népeket, és semmisítsd meg kardoddal testüket! Áraszd el országodat dicsőséggel, és örökségedre terjessz ki áldást! Rengeteg nyáj legyen rétjeiden, palotáid teljenek meg arannyal, ezüsttel és drágakövekkel! Ó Sión, örvendezz! Örvendjetek Júda városai! Kapuid álljanak mindig kitárva, hogy bevezethessék oda a népek seregeit! Királyaik szolgálóid lesznek, elnyomóid mind meghajlanak előtted; s még a port is lenyalják lábaidról. Kiáltozzatok örömötökben, népem leányai! Ékesítsétek fel magatokat csillogó ékszerekkel, és uralkodjatok a népek királyságán! Az Úré az uralom, és Izraelé az örök hatalom. (1QM 19.2-8) Ily módon zajlott volna le a háború itt a földön. Ez a harc azonban kozmikus tulajdonságokkal is rendelkezett. A Világos­ ság fiainak a „Gyülekezet Vezérének" parancsnoksága alatt harcoló seregei az angyalok hadseregétől kaptak segítséget. Az angyalok seregeit a „Világosság Hercege", azaz a tekercsekben Mikháél arkangyal vagy Melkicedeq vezette. Ugyanígy a „Szö­ vetség istentelenjei" a Sátán vagy Beliál vagy Melkiresa démoni haderejétől kaptak segítséget. A két szemben álló fél ereje ki­ egyensúlyozott volt, így a gonosz elpusztítása csakis Isten köz­ benjárásával történhetett meg (1QM 18.1-3). A végső összecsa­ pás, amely egyes iratokban ítélethozatalként jelenik meg, amelynek során az égi herceg, Melkicedeq megjutalmazza „Is­ ten szentjeit", és végrehajtja az Isten által megítélt bosszút a Sátán és seregei felett (llQ M elch 2.9,13). Ismét másutt, egy nem messiási szövegben (4Q246) azonban azt találjuk, hogy „Isten

219

népe" győzelmet arat az „Isten fia" és a „Legfensőbb fia" címet jogtalanul bitorló démoni ellenfél fölött, és kész arra, hogy létrehozza az örök királyságot, Isten segítségével.13 A Háborús tekercsben ábrázolt, a jók és a rosszak között zajló végső, elkeseredett küzdelemben a papok és a léviták aktívan nem vesznek részt, ők nem harcosok. A fővezérnek, azaz a „Gyülekezet Hercegének" pontos szerepét azonban nehéz meg­ határozni. Megtudjuk, hogy ennek a személynek a pajzsára Izráel, Lévi és Áron nevét, valamint a tizenkét törzs és vezéreik nevét írják fel (1QM 5.1-2); a Háborús tekercs mégis igen kevés teret biztosít számára ahhoz, hogy a királyi Messiás szerepét betöltse. A legfőbb megszabadító maga Isten, utána pedig, fon­ tossági sorrendben, Mikháél következik. A messianizmus lQ M -m el ellentétben más tekercsekben sok­ kal nagyobb hangsúlyt kap.14 Ez a rendkívül összetett és sui gcneris Messiás-kép olykor egyetlen Messiást, a királyi, dávidi és győzelmes Messiást jeleníti meg (4Q285, 4QpIsaa-4Q 1616, a Damaszkuszi irat Áron és Izráel Messiásáról beszél, egyes számban, lásd még 4Q 266,11. frg.), máskor azonban két, sőt egy alkalommal három Messiásról is szó van. A közösség egyik irata, az Áldások könyve szerint ez a „Dávid Ága", „Izráel Messiása", az „[egész] Gyülekezet hercege" és a „Jogar" elneve­ zésekkel is szereplő világi Messiás király nyitja majd meg „né­ pének királyságát", „elhozza majd a halált az istenteleneknek",

13 Az angyalok eszkatologikus szerepével kapcsolatban lásd különösképpen: Y. Yadin, The Scroll ofthc W arof the Sons ofLight against the Sons of Darkness, OUP, Oxford 1962, 229-242; J. T. Milik, „Milki-aedeq et Milkí-resa dans les anciens écrits juifs et chrétiens", JJS 23 (1972), 95-114; G. Vermes, „The Archangel Sáriéi. A Targumic Parallel to the Dead Sea Scrolls", Christianity, Judaism and other Greco-Roman Cidts III, Brill, Leiden 1975,159-166; M. J. Davidson, Angels at Qurnran, Sheffield Academic Press 1992. Lásd még a Melkicedeq-iratot: vö. III. fejezet, 118. o., és F. L. Horton, The Melchizedek Tradition, CUP, Cambridge 1976,64-82. 14 A messianizmussal foglalkozó általános munkák közül lásd különösképpen S. Mowinckel, He that Cotneth, Blackwell, Oxford 1956; J. Klausner, The Messianic Idea in lsrael, Allén & Unwin, London 1956; M. de Jonge, „The Use of the Word »Anointed« in the Time of Jesus", NT 8 (1966), 132-148; H/P II (1979), 488-554. Az újszövetségi messianizmusról lásd W. Grundmann, F. Hesse, M. de Jonge, A. S. van dér Woude, „Christos", TD N TIX (1974), 493-580. Vö. Vermes G., A zsidó Jézus, Osiris, Budapest 1985,169-205.

220

a „népek [királyaira" pedig vereséget mér (lQ Sb 5.21, 25, 28). Az utóbbi időkben vált ismertté az az elmélet, amely szerint a 4Q285-ben megjelenő „Gyülekezet Hercege, Dávid Aga" tulaj­ donképpen a szenvedő és kivégzett Messiás. Ezt a feltevést azonban sem a közvetlen szövegkörnyezet, sem pedig Jesája könyvének (10:34-11:2), amelytől 4Q285 függ, szélesebb exegetikai háttere nem támasztja alá (4Q161,8-10. frg.; lQ Sb 5.20-29).15 Papi közösséghez illően, Qumránban nyilvánvaló módon jelenik meg a Pap-Messiásnak, más néven „Áron Messiásának", „a Papnak" vagy „a Törvény Értelmezőjének" az elsőbbsége (vö. 1QSa 2.20). Jogi kérdésekben a Király-Messiásnak hozzá, és általában a papság tekin­ télyéhez kellett fordulnia: „Úgy ítélkezik ő, ahogyan arra megtanít­ ják" (4QpIsa 8-11.23). „Áron Messiása" a végső idők Tanítója, aki „a napok végén tanítja majd az igazságot" (CD 6.11). O ellenőrzi a háborús liturgiát (1QM 15.4; 16,13; 18.5) és az eszkatologikus lako­ mát is (lQSa 2.12-21). Az egyik szöveg nyíltan, bár igen röviden, egy harmadik személyt is említ, mégpedig „a Prófétát",16 akiről megtudjuk, hogy ez a személy Áron és Izráel Messiásaival együtt fog majd 15 A qumráni messianizmus vizsgálatát lásd: A. S. van dér Woude, Die messianischen Vorstellungen dér Gemeinde von Qumrán, Van Gorcum, Assen 1957; „Le Maxtre de Justice et les deux messies de la communauté de Qumrán", La secte de Qumrán et les origines du Christianisme, ed. J. van dér Ploeg, Desclée de Brouwer, Bruges 1959,121-134; J. Liver, „The Doctrine of the Two Messiahs in the Sectarian Literature in the Time of the Second Commonwealth", HTR 52 (1959), 149-185; J. Starcky, „Les quatre étapes du messianisme á Qumrán", RB 70 (1963), 48-505; R. E. Brown, „The Teacher of Righteousness and the Messiah(s)", The Scrolls and Christianity, ed. M. Black, SPCK, London 1969, 37-44, 109-112; J. A. Fitzmyer, Essays on the Semitic Background of the New Testament, Chapman, London 1971, 127-160; J. R. Villalón, „Sources vétérotestamentaires de la doctrine qumránienne des deux Messies", RQ 8 (1972), 53-63; A. Caquot, „Le messianisme qumránien", Qumrán, ed. M. Delcor, 1978, 231-247; G. Vermes, „The Oxford Fórum fór Qumrán Research: Seminar on the Rule of War (4Q285)", JJS 43 (1992), 85-90; J. J. Collins, The Scepter and the Star, Doubleday, New York 1995. 16 A messiási Prófétával kapcsolatban lásd Vermes, A zsidó Jézus, 124-135, 178-179. Korábbi munkáimban azzal a javaslattal álltam elő, hogy A közösség szabályzatában szereplő Geber (férfi), azaz a végső idők választottainak taní­ tója (1QS 4.20-22) a Próféta személyével azonos, és hogy a 37. zsoltárhoz írt kommentár Gébért az Igazság Tanítójával azonosítja. Vö. Discovery, 220-222; Scripture and Tradition, 56-66. Lásd még W. H. Brownlee, „The Servant of the Lord in the Qumrán Scrolls", BASOR 135 (1954), 36-38; The Meaning of the Qumrán Scrolls fór the Bibié, OUP, New York 1964, 261-270.

221

megjelenni (1QS 9.11). A közösség szabályzatának a 4-es számú barlangból előkerült kézirataiban azonban nyoma sincs a Mes­ siás-témának. Az intertestamentális zsidó gondolkodás és esz­ mék összefüggésében a Próféta vagy a Messiás előhírnökeként visszatért Illés próféta (Mai 4:5; 1 Hen 90.31, 37; Mt 11:13; 17:12), vagy pedig egy Izráel népéhez a végső napokban küldött isteni vezető (I Makk 4:46; 14:41; Jn 14:41) lehetett, aki kétségkívül azonos azzal a „Prófétával", akinek eljöttére Isten ígéretet tett Mózesnek („Prófétát támasztok nekik... olyant, mint te, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok", Deut 18:15-18; ApCsel 3:22-23; 7:37). A „Prófétának" az „új Mózessel" való azonosságát támasztja alá az a tény is, hogy a 4-es számú barlangban talált Messiási antológia vagy Testimonia három bibliai hivatkozása között az első éppen az idézett Deuteronomium-részlet; a második Bálámnak a Jákobból fölemelkedő csillagra vonatkozó jóslata (Num 24:15-17), míg a harmadik Mózesnek Lévire mondott áldása (Deut 33:11), melyek közül előbbi a királyi, utóbbi pedig a papi Messiás előhírnöke. Ha a nem túlzottan világos adatokból levonható az a következ­ tetés, hogy a Messiás-Próféta (vagy Próféta-Messiás), amennyiben egyáltalán szerepelt ilyen alak a qumráni várakozásokban, tanítja majd az igazságot, amelyet az Isten királyságának előestéjén fed­ nek majd fel, akkor ez arra utalna, hogy a Próféta szerepe minden­ féle tekintetben és szempontból az Igazság Tanítójáéval azonos. Ha feltevésünk helyes, akkor talán joggal vethetjük fel, hogy a közös­ ség történetének egy adott pillanatától a qumrániak már nem várták a Próféta eljövetelét, ő ugyanis az Igazság Tanítójának személyében már megjelent közöttük.17 17 A Damaszkuszi iratban és a Messiási szabályzatban felbukkanó egy-egy különleges problémával külön is foglalkoznunk kell. Az 1QS 9:11-ben többes számú formában előforduló „Áron és Izráel Messiásai" megjelölést CD rend­ szeresen egyes számban, „Áron és Izráel Messiása" formájában használja (CD 12.23-13.1; 14.19; 19 [Bl].10; 20 (B2].l). Ez nyilvánvalóan nem a kairói Geniza középkori másolóitól származó javítás, mert a 4-es számú barlang iratai is az egyes számot tanúsítják. Ugyanakkor azonban, míg CD említett szövege kizárja a több Messiással kapcsolatos elképzelést, ez az irat többször is utal a „Törvény Értelmezőjének" és az „Egész Gyülekezet Hercegének" eljövetelére (CD 6.7; 7.18-20). Nem állítható tehát, hogy CD elveti a többszemélyű Messiás gondolatát. Talán arra is rá kellene még mutatnunk, hogy CD 7.18-20 Num 24:17-ben, tehát egyetlen versben („Csillag jön fel Jákobból, kiráhji pálca támad Izráelből") a „Törvény Értelmezőjének" (= Csillag) és az „Egész Gyülekezet

222

A források alapján nem tehetünk határozott kijelentéseket arra vonatkozóan, hogy a közösség elképzelése szerint mi kö­ vetkezett volna a messiási napok után. A közösség szabályzatá­ ból nyilvánvalónak tűnik, hogy valamiféle átalakulásra számí­ tottak - „a meghatározott végről és a Megújulásról" beszélve (1QS 4.25). Abban azonban nem lehetünk bizonyosak, hogy ez a végső idő Ezra apokalipszisének (7.75) és Bárukh apokalipszi­ sének (32.6) új teremtésével azonos. Hasonlóképpen, lényegét tekintve a több kéziratban is megjelenített „Új Jeruzsálem" (1Q32; 2Q24; 4Q 554-555; 5Q15; 11Q18) sem hasonlít a Henoch 1. könyvében (90.28-29) és a Jelenések könyvében (21. fejezet) leírt, alászálló Szent Városhoz. A tekercsekben sokkal inkább földi városról van szó, amely az angyali építőmesterek elgondo­ lásai szerint épül újjá. Ami magát a túlvilági létet és annak az esszénusok gondol­ kodásában elfoglalt helyét illeti, meg kell jegyeznünk, hogy a bibliai korban élő zsidók ezzel a kérdéssel igen keveset foglal­ koztak.18 Akárcsak az ókorban élő népek többsége, a zsidók is úgy képzelték, hogy a halál után az igazakra és a bűnösökre is ugyanaz a sors vár: keserves árnyéklét a Seolban, az alvilágban, ahol még Istenről is megfeledkeznek: „Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet" - könyörög a zsoltáríró - , „mert a halál után nem emlegetnek Téged, ki ad hálát neked a sírban?" (Zsolt Hercegének" (= a Királyi Pálca) eljövetelét látja. 4QTest-ben a Numeriből vett idézet általában kizárólag a királyi Messiás eljövetelére vonatkozik. Több alkalommal is vita tárgya volt a Messiási szabályzat egy különös és rossz állapotban fennmaradt szakasza, amely szerint a Messiást Isten „nemzette". lQSa 1.11-12 az editio princeps (D/D I, 110, 117-118) olvasatában így szól: „amikor (Isten) nemzi majd (jolid) a Messiást"; a szó számítógéppel rekonst­ ruált képe is a jolid olvasatot támasztja alá. 18A túlvilági lét kérdésének az intertestamentális judaizmusban G. W. E. Nickelsburg teljes monográfiát szentelt: Resurrection, Immortality and Eternal Life in Inter-testamental Judaism, Harvard UP, Cambridge, Mass. 1972. A qumráni tanítással kapcsolatban lásd M. Delcor, „L'immortalitéde l'áme dans le Livre de la Sagesse et les documents de Qumrán", NRT 77 (1955), 614-630; R. B. Laurin, „The Question of Immortality in the Qumran Hodayot", JSS 3 (1958), 344-355; K. Schubert, „Das Problem dér Auferstehungshoffnung in dér Qumrantexten und in dér frührabbinischen Literatur", Wiener Zeitschrift fiir die Kunde des Morgenlandes 56 (1960), 154-167; J. van dér Ploeg, „The Belief in Immortality in the Writings of Qumran", Bibliotheca Orientalis 18 (1961), 118-124; E. Puech, La croyance des Esséniens en la vie future: imrnortalité, resurrection, vie éternclle, Gabalda, Paris 1993.

223

6:5; vö. Jes 38:18; Zsolt 88:10-12 stb.). Az emberek általában azt kívánták, hogy életük hosszú és gyümölcsöző legyen, bő gyer­ mekáldással, hogy a halál családjuk körében érje őket, s hogy atyáik sírboltjában legyen végső nyughelyük. Mondanunk sem kell, hogy ez az egyszerű képlet a jelent rendkívül fontossá tette, mivel az volt az egyetlen idő, amelyben az ember Istennel lehetett. A haláltól való ösztönös félelemből (és ehhez még hozzájárult az is, hogy a későbbi bibliai gondolkodók elégedetlenül szem­ léltek egy olyan isteni igazságosságot, amely eltűrte, hogy a bűnösök háborítatlanul élhetnek a földön, miközben az igazak mindenütt szenvednek) fakadóan a fogság utáni időszakban több kísérlet is született ennek az alapvető dilemmának a felol­ dására. A feltámadásnak, jobban mondva a test és a lélek halál utáni egyesülésének gondolata már Ezékiel látomásában meg­ fogalmazódik, amikor a zsidó népnek a babiloni fogság utáni újjászületését a kiszáradt csontok életre kelése szimbolizálja (37. fejezet). Jóval később, az Antiokhosz Epiphanész uralkodása alatt elszenvedett mártíromságot követően, úgy vélték, hogy a feltámadás az igazi jutalom mindazoknak, akik életüket szabad akaratukból Istennek, vagyis a vallásnak áldozták (Dán 12:2; II Makk 7:9; 12:44; 14:46 stb.). Megjelent ugyanakkor a halhatat­ lanság fogalma is; ezen elképzelés szerint az igazak végül dia­ dalmaskodnak, és örökké élnek majd Isten színe előtt. Ezt az elképzelést legteljesebb formában a görög bibliai apokrif irat, a Bölcsesség könyve dolgozza ki (3:1-5:16). Josephus közli, hogy az esszénusok a gondolkodásnak ehhez a második iskolájához tartoztak. A szerző szerint az esszénusok egy jól láthatóan hellénisztikus halhatatlanságelképzelést tettek magukévá; nézetük szerint a test börtön, amelyből kiszabadul­ va az elpusztíthatatlan lélek eléri a határtalan boldogságot CBellum 2.154-158). Ebben az elképzelésben tehát a feltámadás­ nak, azaz a léleknek a materiális testbe való visszatérésének egyáltalán nem volt helye.19 19 Az esszénus halhatatlanságkoncepció Josephusnál található leírására emlé­ keztet egy i. e. I. század végén élt fiatal zsidó nő, Arsinoe sírján olvasható sírfelirat, amely úgy fogalmaz, hogy Arsinoe lelke a szentek (cisz hosziousz) lakóhelye felé távozott. Vö. J. B. Frey, Corpus Inscriptorum ludaicarum II, Romé 1952, 421.

224

A tekercsek egészen a legutóbbi időkig nem sok inform ációt nyújtottak ebben a kérdésben. A Himnuszok m egjegyzései nem egyértelm űek. „Te, aki a porban fekszel, feszítsd ki zász­ lódat! O, férgek által m egrágott testek, em eljétek fel a lobo­ g ó t...!" (1QH [14]6.34-35; vö. 11 [19].10—14) —és ehhez hasonló kifejezések utalhatnak a testi feltám adásra is. Az is előfordul­ hat azonban, hogy költői, allegorikus m egfogalm azással van dolgunk. A feltám adással nem azonos halhatatlanság gondo­ lata a tekercsekben már világosabban jelen van. A források m egegyeznek ugyan a Josephusnál olvasható beszám oló lé­ nyegével, de, nem m eglepő módon, m inden hellénisztikus jellegzetesség nélkül. (Ezzel a m egjegyzéssel Josephus való­ színűleg görög olvasóközönsége kedvében kívánt járni.) A közösség szabályzata arról biztosítja az igazakat, hogy „örök boldogság a véget nem érő életben, dicső korona és végtelen fényű fenséges öltözék" lesz osztályrészük (1Q S 4.7-8), a bűnösökre pedig „örökké tartó kínzás és vég nélküli bünte­ tés" vár, és „a sötét tájakban égő tűzben" pusztulnak majd el (1QS 4.12-13). Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a halhatatlanságot nem teljesen új állapotnak képzelték, hanem a belépés által nyert státus közvetlen folytatását látták benne. A közösség tagja a közösségbe való belépés pillanatától kezdve „örök magasság­ ba" emelkedett, és az „örök Tanácsba", az „Ég fiainak gyüleke­ zetébe" lépett be (1QH 3[ 11 ].20-22). A tekercsek 1991-es „felszabadítása" után azonban egy álta­ lában „Feltámadás-töredék" címen ismert költői szöveg is elő­ került (4Q521). A költemény, Jesaját (61:1) idézve elénk, leírja, amint a messiási korban Isten gyógyítja a sebesülteket, és újra életre kelti a halottakat. Amennyiben ez az irat esszénus alkotás, nem pedig egy késői bibliai korból származó zsoltár, akkor elmondhatjuk, hogy a több mint nyolcszáz qumráni kézirat közül legalább egy félreérthetetlenül tanúsítja, hogy a qumráni közösség tagjai hittek a testi feltámadásban.20 Összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk tehát, hogy a közösség vallási elképzelései és eszméi alapján Mózes Törvé­

20 Vö. G. Vermes, „Qumran Fórum Miscellanea I", ]JS 43 (1992), 303-304; E. Puech, „Une apocalypse messianique", RQ 15 (1992), 475-522.

225

nyének betartásához a legaprólékosabb részletekig ragaszkodó, a meggyőződésének igazában szilárdan bízó és a maguk végső megváltásának bizonyosságában nem kételkedő személyek portréja bontakozik ki előttünk. Ha ezek a jellegzetességek m a­ napság nem is tűnnek túl vonzónak, nem szabad figyelmen kívül hagynunk más, különösen az imáikban és himnuszaikban megjelenő sajátosságokat, például az Istentől való teljes függő­ séget, az Isten ügye iránti teljes elkötelezettség gondolatát sem. Egy út sem tökéletes Nélküled, és semmi sincs a Te akaratod nélkül. Minden tudás Tőled jön, és minden a Te akaratod szerint történik. Rajtad kívül senki nem vitathatja tanácsodat, és szent tervedet sem értheti, nem tűnődhet el Titkaid mélységén, sem erőd hatalmán. Ki képes rá, hogy elviselje Dicsőségedet, és mi is az ember csodálatos műveid közepette? Mit számít Előtted az, aki asszonytól született? A porból gyúrtnak lakhelye férgek tápláléka. O csak egy alak, formált agyag csupán, ki a por felé tart. (1QS 11.17-22)

VIII. QUMRÁN ÉS A BIBLIATUDOMÁNYOK A Qumrán-kutatás kezdeti szakaszában valamennyien a „for­ radalmi” felfedezésekről beszéltünk. Mára már kimentek a di­ vatból az ilyen érzelmi töltésű szavak, s kezdeti lelkesedésünket a higgadtabb mérlegelés váltotta fel. Jelenleg mindenki egyetért abban, hogy a qumráni felfedezé­ sek terén az a legfontosabb, hogy a tekercsek magának a holt­ tengeri közösségnek az életét és szokásait, történetét és hitvilá­ gát tárták fel előttünk. Ne feledjük, hogy az 1947-es évet meg­ előzően Qumrán csupán egy alig ismert földrajzi név volt. A maszadai és a Bar Kochba-leletekkel kiegészült jüdeai ira­ tok további jelentősége az, hogy két új tudományágat hívtak életre: az i. e. III. századtól az i. sz. II. századig íródott héber kéziratok és a héber írás tanulmányozását és az ugyanezzel a korszakkal foglalkozó ortográfiát.1 Ennek a jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha felidézzük, hogy a felfedezést megelő­ zően ebből a korszakból egyedül a töredékes Nash-papirusz állt rendelkezésünkre (vö. 13., 49. o.). A már említett három szakterület mellett a jüdeai felfedezések három másik területen is jelentős változásokat hoztak: a Héber Biblia és az apokrif iratok; az intertestamentális korszak nem bibliai irodalma, azaz a pszeudepigrafikus iratok; és végül az Újszövetség szövegének tekintetében.

1A qumráni kodikológiára és paleográfiára vonatkozó utalások a 28. és 49-52. oldalakon olvashatók. Az ortográfiára vonatkozóan lásd M. Martin, The Scribal Character of the Decid Sea Scrolls I—II, Louvain 1958; E. Tov, „Hebrew Biblical Manuscripts from the Judaean Desert: Their Contribution to Textual Criticism",//S 39 (1988), 23-25.

227

A Héber Biblia vagy Ószövetség szövege2 1947 előtt a Héber Biblia nem tudományos kiadásai az első nyomtatott Biblia szövege alapján készültek. Ezt 1524-25-ben Jákob ben Hajjim jelenttette meg Velencében, késő középkori kéziratok szövege alapján. Rendelkezésünkre állt egy kritikai kiadás is, a Biblia Hebraica, amelyet Paul Kahle adott ki 1937-ben. A kritikai kiadást Kahle egy 1008-ra datált bibliai kézirat alapján állította össze, amelyet „Áron ben Móse ben Áser szöveghű és tiszta kéziratáról" másoltak. Ez a bizonyos Áron, valamint apja, Mózes a IX-X. században kiemelkedő bibliatudósok voltak Pa­ lesztinában. Ők ketten alakították ki a Héber Szentírás akkorra már elfogadott és hitelesített, ún. maszoréta szövegének végső formáját. A maszoréták a bibliai szöveg tradicionális őrizői vol­ tak. A maszoréták tevékenységét megelőzően nem vokalizálták a bibliai tekercseket és egyéb héber kéziratokat sem. A szövegek tehát ki voltak téve a hibás olvasat és a rossz értelmezés veszé­ lyeinek. A maszoréták egy vitathatatlanul meglévő szükséglet­ nek tettek tehát eleget; működésük annyira sikeres volt, hogy a kizárólag mássalhangzóval írt régi kéziratok használata meg­ szűnt, és helyüket az új, magánhangzójelekkel ellátott kéziratok vették át. Az előző korszakból csak a kairói Genizából előkerült néhány VI-VIII. századi kézirattöredék és a már említett Nashpapirusz maradt fenn, ezek is a véletlennek köszönhetően. Jesája könyvének az 1-es számú barlangban talált teljes szövegét megelőzően például ennek a bibliai könyvnek a legősibb szö­ vegtanúja a Próféták Kairói Kódexe volt, amelyet Móse ben Áser i. sz. 895-ben másolt le. Az a nem vokalizált bibliai szövegváltozat, amelynek alapján a ben Áser család dolgozott, vagyis az ún. protomaszoréta szöveg már évszázadokkal az ő működésük előtt elnyerte stan­ dard formáját. A keresztény időszámítás első évszázadaiban készült ószövetségi szövegátírások és fordítások is a proto2 A maszoréta szöveghez írt áttekintő bevezetések: O. Eissfeldt, The Old Testament. An Introduction, Blackwell, Oxford 1966, 678-693; az ősi szövegváltoza­ tokról lásd uo., 696-719; E. Würthwein, The Text o f the Old Testamerit, SCM Press, London 1979. A bibliai kánonhoz lásd H JP II (1979), 314-321. Lásd még S. Z. Leiman, The Canonization o f Hebrew Scripture, Transactions of the Con­ necticut Academy of Árts and Sciences 47,1976; R. Beckwith, The Old Testament Óimon o f the New Testament Church, SPCK, London 1985.

228

maszoréta szöveget tükrözik, így Jeromos latin nyelvű Vulgatája (i. sz. 400 körül), a valamivel korábbi szír fordítás, a héber szöveg egyes részeinek görög betűs átírása, amelyet a kiemel­ kedő keresztény bibliatudós, Órigenész állított össze a III. szá­ zad első felében, valamint Aquila, Szümmakhosz és Theodotion szövegei, azaz a Görög Biblia II. századi átdolgozásai, illetve újrafordításai, amelyek részben az egyházatyáknál, részben pe­ dig Órigenésznél őrződtek meg számunkra, szintén ezt a bizo­ nyos protomaszoréta szöveget használták. Ezeknek a források­ nak a hasonlósága, amit a II—V. századi rabbiknál található bibliai idézetek is alátámasztanak, arra enged következtetni, hogy ennek a Bibliának a mássalhangzós váza az i. sz. I. század körül már létezett. Feltételezésünket a Misna és a Talmud is megerősíti, tanúsít­ va, hogy a Jamniában gyülekező bölcsek nagyjából ugyanebben az időben jutottak egyetértésre abban, hogy pontosan melyek azok az iratok, amelyeket ezentúl szent könyveknek tekintenek. Más szóval tehát, összeállították azoknak a könyveknek a listá­ ját, amelyeket ettől kezdve a judaizmus mértékadó forrásainak tekintettek. Ha egy kutató 1947 előtt a szövegfejlődésnek a maszoréták és még a kereszténység előtti lépcsőfokait is tanulmányozni kíván­ ta, csak a szamaritánus Pentateuchusra és az Ószövetség régi görög fordítására, azaz a Septuagintára, tehát közvetett forrá­ sokra hagyatkozhatott.3 A szamaritánus Pentateuchus héber nyelven íródott, és középkori kéziratokban maradt fenn; a szö­ veg különböző olvasatokat tartalmaz, jól láthatóak a szándékos javítások, amelyeknek némelyike állítólag még az ókorban ke­ rült a szövegbe. A Septuagintát az i. e. III—II. században fordí­ tották le héberből; a fordítás eredetileg az Egyiptomban élő, de már görögül beszélő zsidóság belső használatára készült, ké­ sőbb a fordítást a keresztény egyház is magáénak tekintette. A Septuaginta mind a szöveg, mind pedig a kánon tekintetében

3 A szamaritánus Pentateuchusszal kapcsolatos általános tudnivalókat lásd Eissfeldt, 694-695; E. Tov, Textual Criticism of the Hebrew Bibié, Fortress, Minneapolis 1992,80-100. A Septuagintához lásd S. Jellicoe, The Septuagint and Modern Study, OUP, Oxford 1968; S. P. Brock, C. T. Fritsch, S. Jellicoe, A Classified Bibliography of the Septuagint, Brill, Leiden 1973; G. Dórival, M. Harl, A. Munnich, La Bibié grecque des Septante, Cerf, Paris 1988.

229

eltér a Héber Bibliától. A Septuaginta az apokrif könyveket is szentírási könyveknek tekinti; Eszter könyve és Dániel könyve kiegészítő részeket tartalmaznak; a szövegben több helyütt fel­ bukkannak a héber szövegtől eltérő olvasatok, sőt időnként még jobban észrevehető változtatásokat is találunk: a fejezetek eltérő sorrendjét vagy rövidített szöveget Jeremiás könyvében. A kü­ lönbségek jellege erőteljesen abba az irányba mutatott, hogy a protomaszoréta szövegtől jelentősen eltérő héber szöveg szol­ gált a görög fordítás forrásául. Kézirati bizonyíték hiányában azonban nem lehetett határozottan állítani, hogy az eltérések nem az eredeti héber szöveg szándékos megváltoztatásából (betoldás, kivágás, parafrázis) vagy éppen hibás értelmezéséből fakadtak. Ma azonban, a váratlanul felbukkant qumráni irodalmi kincs­ nek köszönhetően a Héber Bibliával kapcsolatos tudásunk ha­ tárai több mint ezer esztendővel tolódtak ki (a 4-es számú barlangból előkerült Sámuel-kézirat talán i. e. 225-re datálható). A tizenegy barlangból valamilyen formában, egészen apró töre­ dék vagy teljes tekercs alakjában, a Biblia valamennyi könyvé­ nek szövege előkerült. Az egyetlen kivétel talán Eszter könyve; eddig ugyanis ennek a bibliai könyvnek egyetlen biztosan be­ azonosítható részlete sem került elő, bár a csupán egy vagy két betűt őrző aprócska töredékek egyike-másika még Észter-köny­ vének a részlete is lehet. Az itt következő felsorolásból jól látha­ tó, hogy számos bibliai könyv több mint egy példányban is előkerült. Egyáltalán nem meglepő, hogy az előkerült, összesen kettőszázkét kéziratból hetvenkettő a Pentateuchus szövegét őrzi. A Pentateuchus a zsidók számára minden időben a Biblia legszen­ tebb gyűjteménye. Az esszénus gondolkodásmódot és érdeklő­ dést különösen jól tükrözi, hogy a Pentateuchuson belül is a mózesi Törvényt újrarendszerező Deuteronomium-kéziratok vannak túlsúlyban. Ugyanígy sokat elárul a közösségről a ké­ sőbbi Prófétáknak, különösen Jesájának, valamint az Iratok cso­ portjából a Zsoltároknak és Dániel könyvének a népszerűsége. A közösségnek a Biblia tanulmányozása iránti mély érdeklődé­ sére utalnak továbbá a nagy számban feltárt bibliai kom m en­ tárok (lásd fent, 89-119. o.) és a Szentírás részleteinek görög (Exodus, Leviticus, Numeri) és arámi nyelven (Leviticus, Jób) fennmaradt kéziratdarabjai.

230

P en ta teu ch u s

Genesis Exodus Leviticus Numeri Deuteronomium

15 17 13 8 29

Korai Próféták Józsué Bírák Sámuel Királyok

Későbbi Próféták 2 3 4 3

Jesája Jeremiás Ezékiel 12 Kispróféta

/

Iratok Zsoltárok Jób Példabeszédek Ruth Énekek éneke Prédikátor Siralmak Eszter Dániel Ezra-Nehemia Krónikák

36 4 2 4 4 3 4 0 8 1 1

Kettőszáztizenkét kézirat őrzi a Biblia szövegét (héber, arámi és görög nyelven). Négy, többé-kevésbé teljes tekercset találunk közöttük (két Jesája-tekercset az 1-es számú, a Zsoltár- és egy arámi Jób-tekercset a 11-es számú barlangból). Idesorolhatjuk még a bibliai szövegeket újraíró exegetikai műveket, továbbá az imaszíjakat és mezuzákat (az ajtófélfára illesztendő kisebb teker­ cseket), amelyeken a Törvényből vett részletek olvashatók. A Qumrán-kutatás első napjaiban a kutatók gyakran tettek fel olyan kérdéseket, amelyekre a tekercsek nem tudtak választ adni.4 Új megvilágításba helyezik-e az 1-es számú barlangból 4 A qumráni kéziratoknak a Héber Bibliával és annak görög fordításával kap­ csolatos kutatásokra tett hatásáról lásd E. Tov, Textual Criticism of the Hebrcw

231

előkerült Jesája-tekercsek a könyv szövegének szerkesztési problémáit? Igazolják-e a tekercsek a modern kutatók elképze­ léseit, vagyis azt, hogy a könyvet három személy Proto-, Deutero- és Trito-Jesája írta? Nem, nem igazolják. Ennek az igazolásához ugyanis egyik tekercs sem elég régi. Úgy tűnik ugyanis, hogy jesája könyvét már az Ecclesiasticus könyvének az i: e. II. században élt szerzője, Jézus ben Szira egyetlen prófé­ tának tulajdonította (48:24). Jesája könyvének hatvanhat fejeze­ tét a tekercsekkel nagyjából egy időben keletkezett Septuagintafordítás is úgy kezeli, mintha azok egyazon szerzőtől származó, egységes könyv részei lennének. Hasonló a helyzet Dániel könyvével is: Dániel qumráni töredékei ugyan néhány évtized­ del késeibb íródtak mint a valószínűleg i. e. 160 körül összeállí­ tott bibliai szöveg, mégis ugyanazt a hagyományos, a bibliatu­ dósoknak hosszú ideig nagy gondot okozó nyelvi felosztást tükrözik. Az arámi nyelvű szakaszt (2:4B-7:28) a héber szöveg­ be (l:l-2 :4 a és 8:1—12:13) már i. e. 100 körül beillesztették. A tekercsek nem képesek eloszlatni a szentírási kánonnal kapcsolatos kételyeinket sem. Való igaz, hogy Qumrán őrzi a héber Ószövetség teljes szövegét (talán az egyetlen, Eszter könyvének kivételével). Ez azonban nem azt jelenti, hogy az esszénus kánon a hagyományos judaizmusban használatos ká­ nonnal egyezett meg. A szabályzatokban világosan idézett sza­ kaszoktól eltekintve, honnan is tudhatnánk pontosan, hogy a barlangokból előkerült szövegeket - mondjuk a Krónikák vagy Ruth könyvét - Qumránban is kanonikusnak tekintették? Ugyan­ akkor azonban abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogy az esszénusok nem tartottak-e egyes apokrif iratokat a Szentírás

Bibié, Fortress, Minneapolis 1992. A korábbi tanulmányok közül lásd F. M. Cross and S. Talmon, Qumran and the History of the Biblical Text, Harvard UP, Cambridge 1975. Lásd még D. Barthélemy, Les devanciers d'Aquila, Brill, Leiden 1963; W. H. Brownlee, The Meaning ofthe Qumran Scrollsfor the Bibié, OUP, New York 1964; J. G. Janzen, Studies in the Text of Jeremiah, Harvard UP, Cambridge 1973; E. Y. Kutscher, The Language and Linguistic Background of the lsaiah Scroll, Brill, Leiden 1974; D. N. Freedman, „Variant Readings in the Leviticus Scroll írom Qumrán Cave 11", CBQ 36 (1974), 525-534; P. W. Skehan, „Qumran and Old Testament Criticism", Qumran, ed. M. Delcor, 1978,163-182; G. Vermes, The Dead Sea Scrolls Forty Years On, Oxford Centre fór Postgraduate Hebrew Studies 1987,6-16; P. W. Fiint, The Dead Sea Psalms Scrolls and the BookofPsalms, E. J. Brill, Leiden 1997.

232

szerves részének. Végül is, Ben Szira könyve, azaz az Ecclesiasticus a 2-es és 11-es számú barlangból, sőt Maszadában is előkerült; a 4-es számú barlangban Tóbit könyvének öt példá­ nyát fedezték fel (négyet arámi és egyet héber nyelven); a 7-es számú barlangban feltárt szövegek egyikét, egy görög nyelvű töredéket pedig szintén apokrif irattal, Jeremiás levelével azo­ nosítottak. Néhány nagyobb jelentőségű apokrif irat qumráni státusa továbbra is megoldatlan maradt; a Damaszkuszi irat például a Jubileumok könyvét és Lévi testamentumát is oly módon idézi (CD 16:3-4 és 4:16), mintha azok szentírási köny­ vek lennének. A 11-es számú barlangban felfedezett Zsoltár-te­ kercs apokrif költeményei nem a kanonikus zsoltárok után, mintegy kiegészítésként, hanem a kanonikus zsoltárok között helyezkednek el (lásd fent, 28-30. o.). Megváltoztatták-e a barlangokban feltárt kéziratok bármiféle jelentős módon a bibliai üzenettel kapcsolatos ismereteinket? A válaszunk ismételten: nem. Az újabb ószövetségi fordítások mind figyelembe vették a qumráni forrásokat, anélkül azonban, hogy a zsidó vagy a keresztény vallásos hitet bármiféleképpen megzavarták volna. Illusztrációként álljon itt néhány példa: Jesája 49:24 hagyományos héber megfogalmazása, a „törvényes foglyok" helyett az angol Revised Standard Version a teljes Jesája-tekercs nyomán „a zsarnok foglyai" kifejezést használja. Hasonlóképpen, a Habakkuk könyvében (1:17) szereplő megfo­ galmazást: „kiveti hálóját" a New English Bibié (1970) fordítá­ sában a Habakkuk-kommentárt követve a „kivonja kardját" kifejezés váltja fel. Az adott körülmények között tehát egyálta­ lán nem meglepő, hogy az elsősorban az aggodalmaskodó ke­ resztény hívőket megnyugtatni szándékozó bibliatudósok a te­ kercseknek az ószövetségi tudományokra gyakorolt legszembe­ tűnőbb hatását abban látták, hogy azok a maszoréta szöveget igazolták. Millar Burrows, az első qumráni szövegek kiadásá­ nak szerkesztője 1955-ben a következőket írta: A tekercsek nélkül is tudtuk, hogy a szöveg nem változatlan formában jutott el hozzánk... A Bibliában feltárt legalapve­ tőbb isteni igazság és isteni akarat... a szöveg hagyományo­ zásának viszontagságai ellenére megőrződött számunkra. (The Dead Sea Scrolls, 320. o.)

233

Felületesen szemlélve a dolgokat, Burrowsnak igaza volt. Ugyan­ akkor azonban az eltérések, amelyeknek meglétét ő maga sem tagadta, rendkívüli jelentőségűek, mivel a zsidó szellem- és vallástörténet korábban nem is sejtett arculatait tárják fel előt­ tünk. A kutató akkor látott először olyan héber szöveget, amely nem a maszoréta szöveggel, hanem a Sámuel görög fordításá­ nak alapjául szolgáló héber szöveggel volt azonos, amikor 1953ban F. M. Cross publikálta a 4-es számú barlangban feltárt Sámuel-kéziratok egyes töredékeit.5 Az i. e. III. század utolsó felére datálható qumráni kézirat (4QSamb) tíz olyan szövegrészt tartalmaz, amelyekben a Septuaginta a hagyományos héber olvasattól eltér. A 4-es számú barlang töredékei a tízből nyolc esetben a görög fordítás alapját képező szöveget őrzik; a m ara­ dék két szövegrész a maszoréta változattal egyezik meg. Ami­ kor például 1 Sám 2 3 :14-ben a hagyományos héber szövegben az elohim istennév szerepel, és a Septuagintában a kiiriosz (az Úr, azaz YHWFI) áll, a qumráni szöveg a görög változatot támasztja alá, mivel a tetragrammatont használja. Úgyanez a helyzet II Sám 8:7 esetében is, ahol a 4-es számú barlangban feltárt töredék a görög Biblia hosszabb szövegét őrzi. A 4-es számú barlangból előkerült három Jeremiás-kézirat közül kettő a hosszabb, maszoréta szövegváltozatot követi, a harmadik viszont (4QJerb, amelyet Cross i. e. 200-ra datál) a rövidebb, Septuaginta-típusú szövegről tanúskodik. Más sza­ vakkal tehát, az esszénusok vallási iratokból álló könyvtárában két, egymástól eltérő szöveghagyom ány létezett. Az egymástól eltérő szövegeken kívül a qumráni 4-es számú barlang több szövege a vegyes típushoz tartozik. 4QNumb a maszoréta és a Septuaginta-szövegtípussal szemben a szamari­ tánus Pentateuchus szövegét őrzi: amikor Mózes Józsuét jelöli 5 F. M. Cross nagy hatású tanulmányaival kapcsolatban két fenntartásunknak kell hangot adnunk. Az első kifogás a technikai szókincs némi bizonytalansá­ gával kapcsolatos. Vö. D. W. Gooding, „A n Appeal fór Stricter Terminology in the Textual Criticism of the Old Testament", JJS 21 (1976), 15-25. Második megjegyzésünk arra vonatkozik, hogy a szerző nem tesz egyértelmű különb­ séget az ópalesztinai és az egyiptomi szövegtípus között. Mivel mindkét szövegfajta nagyjából ugyanazokat a jellegzetességeket hordozza, valóban jogos velük kapcsolatban a két típus meghatározás? Nem lenne talán helye­ sebb ugyanazon típus két alfajának nevezni őket?

234

ki utódjául (Num 27:13), az alkalomhoz illő szavakat a szerző a Deuteronomiumból (3:21) kölcsönzi. A kérdéses szöveg több esetben viszont éppen ellenkezőleg viselkedik, és a szamaritá­ nus, illetve a maszoréta hagyománnyal szemben a Septuaginta olvasatát tükrözi. Az 5-ös számú barlangban feltárt egyik Deuteronomium-töredék szintén maszorétaellenes szövegha­ gyományról tesz tanúságot. A szövegkiadás szerkesztője szerint az i. e. II. század első felére datálható eredeti kézirat a maszoréta szöveget őrzi, amelyet egy írnok, valószínűleg az i. e. I. század folyamán, négy sorközi javítással látott el annak érdekében, hogy a szöveget a Septuaginta alapjául szolgáló héber szöveg­ hez közelítse. Deuteronomium 32:43 esetében a 4Q44 töredék a hosszabb Septuaginta-változat és a rövidebb maszoréta válto­ zat között helyezkedik el. A fenti helyzet további illusztrálására szolgáló Deuterono­ mium 32:8 a szövegvariánsok létrejöttének okát is tisztázza.

LXX

4Q

Örvendjetek vele, ó egek, őt szolgálja Isten minden angyala. Örvendjetek, ó nemzetek az ő népével, és kiáltsák őt

Örvendjetek vele, ó egek, és ti, „istenek", imádjátok őt.

MT

Örvendjetek, ó nemzetek az ő népével.

hatalmasnak Isten fiai. Mert ő megbosszulja fiai vérét, és bosszút áll, és igazságot szolgáltat ellenségeinek,

s megjutalmazza azokat, akik gyűlölik őt.

Mert megbosszulja

fiai vérét, és bosszút áll ellenségein,

Mert megboszszulja szolgái vé­ rét, és bosszút áll ellenségein.

és megjutalmazza azokat, akik gyűlölik őt.

Mózes énekében azt olvashatjuk, hogy a világ országait Isten vagy „Izráel fiainak" (maszoréta szöveg), vagy „Isten angyalai­ nak" (Septuaginta), vagy „Isten fiainak" száma szerint hozta létre. Mivel az „Isten angyalai" és az „Isten fiai" kifejezések egymás szinonimái, joggal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a Septuaginta a qumráni típusú hébert képviseli. Miben

235

tér el mégis ez a két szöveg a maszoréta olvasattól? A szóban forgó számot, amelyet a Genesis 10-ben szereplő nevek alapján kapunk - azaz a hetvenet - , mindkét hagyomány fenntartások nélkül elfogadja. Míg azonban a szám maszoréta magyarázata Izráel köré épül, a qumráni nem. Előbbi szöveg gondolatmene­ tét az befolyásolja, hogy a nem zsidó országok számát a Jákob­ bal Kánaánból Egyiptomba tartó „hetven lélek", vagyis „Izráel hetven fia" (Ex 1:5) szimbolizálja. A Septuaginta és az alapjául szolgáló héber szöveg, amelyet egy a 4-es számú barlangból előkerült töredék (4QExn) őriz, Deuteronomium 32:8-ban ezt a hasonlatot nem alkalmazhatja, ugyanis az általuk használt Exo­ dus l:5-változat szerint Jákob kísérete nem hetven, hanem het­ venöt főből állt. Ez a két szöveg tehát a következőképpen indo­ kol: a különböző nemzetek őrangyalait Isten már az ember előtt megteremtette, így amikor Isten az emberiséget népekre osztot­ ta fel, azt úgy kellett tennie, hogy a már létező angyalok mind­ egyike saját védencet kapjon. így tehát a maszoréta „Izráel fiai" és a Septuaginta-qumráni „Isten angyalai/fiai" motívumok nem tekinthetők stilisztikai variánsoknak: mindkét motívum önálló hagyomány eredmé­ nye. Mindezekből arra az észrevételre kell felhívnunk a figyel­ met, hogy az 1-es számú barlangból előkerült Habakkuk-kommentárból nyilvánvalóvá vált, hogy az ilyen és ehhez hasonló eltérő beszámolók összeegyeztetésére irányuló tendencia egé­ szen az intertestamentális korszakig nyúlik vissza. A kommen­ társzerző, Habakkuk 2:16-ot idézve, a Septuaginta-szövegtípust követi: „Igyál és tántorogjál" (hera'el): a szöveg értelmezése során azonban bizonyságot tesz arról, hogy a maszoréta szöve­ get - „Igyál és mutasd meg előbőrödet" (he'arel) - nagyon is jól ismeri, ugyanis ezt írja: Mert (a Gonosz Pap) szívének előbőrét nem metélte körül, és a részegség útjain járt. (lQ pH ab 11.9-14) A legrégebbi bibliai kéziratgyűjtemény tehát több szövegha­ gyomány létezéséről tanúskodik, egyes szövegek a protomaszoréta, mások a nem maszoréta szövegtípust képviselik, az utóbbi típust szamaritánus vagy Septuaginta-típusként is azonosíthatjuk. A gyűjteményben az összeollózott olvasatra, valamint a szövegek kölcsönös egymásra hatására is akadnak

236

példák. Röviden tehát, elmondhatjuk, hogy Qumránban, és kétségkívül nem csak ott, több különböző szöveghagyomány élt együtt az intertestamentális korszakban. Ilyen körülmények között az a kérdés, hogy mivel magyarázható ez a sokféleség, és mivel magyarázható az egység? Manapság egyes tudósok a sokféleséget a földrajzi szempontból egymástól különálló, helyi szövegek elméletével (F. M. Cross) igyekeznek magyarázni, vagy pedig azt feltételezik, hogy a nép körében elterjedt szövegváltozatokat egy hivatalos szöveg kö­ vette (S. Talmon), vagy pedig az egymástól eltérő szövegformák nagy számával indokolják (E. Tov) a változatosságot.6 Megjegy­ zésre érdemes, hogy az Urtextet, vagyis azt a hiteles, eredeti forrást, amelyből a variánsok, szándékosan vagy akaratlanul, szétágaznak, egyetlen feltevés sem jelöli ki. Ezt kétségkívül az az álláspont magyarázza, mely szerint egy olyan irodalmat, amelyet a szóbeli hagyományozás időszakát követően különbö­ ző helyeken foglaltak írásba, nem ítélhetünk meg olyan szabá­ lyok szerint, amelyek a csakis írásos múlttal rendelkező szöve­ gek hagyományozását szabályozzák. F. M. Cross elmélete három szövegfajtát különböztet meg. Az első az ópalesztinai, amelyben gyakorta fordulnak elő magya­ rázó kiegészítések és glosszák; ez a szövegtípus a „szamaritá­ nus" típusú qumráni töredékekben és a későbbi szamaritánus Pentateuchusban őrződött meg. A második kategória az egyip­ tomi szövegtípus, ez Jeruzsálemből került ide, és némi rokonsá­ got mutat az ópalesztinai szövegtípussal, amennyiben a szöveg­ terjedelem kiterjesztésének tendenciája ezekben a szövegekben is megjelenik. Ez az a szöveg, amely a Septuaginta alapjául szolgált. A harmadik szövegtípust Cross „konzervatívnak" ne­ vezi; ez a szöveg nem parafrázis jellegű, és végig azzal a szöveg­ gel van összhangban, amelyet később Jamniában protornaszoréta szövegként fogadtak el. Ez a szöveg nem palesztinai és nem is egyiptomi, eredetének helyszíne, az elmélet szerint, Babilónia. Cross-szal ellentétben Emanuel Tov arra helyezi a hangsúlyt, hogy a Septuaginta alapjául szolgáló héber szöveg és 4Q Sámuel

6 Lásd „A Modern Textual Outlook based on the Qumran Scrolls", HUCA 53 (1982), 11-27, különösen 21. o. 45-ös jegyzet.

237

között számos eltérés is található. I Sámuel 1:22-2:28 és II Sámu­ el 3:23-5:14 adatainak összevetésekor a következő táblázatot készíthetjük el: 4Q 4Q 4Q 4Q

= LXX * MT:35 = MT * LXX:11 * LXX = MT:15 * LXX * MT:9

A kimutatás szerint tehát, a 35 megfelelés mellett 35 különbözés, sőt 9 tripla különbözés is van. Shemaryahu Talmon alternatív elmélete azt veti fel, hogy a Qumránt megelőző időszakban egyszerre több szöveghagyo­ mány is létezett. Néhány variáns valószínűleg nyomtalanul eltűnt; Talmon szerint a fennmaradt szövegtípusok nem a föld­ rajzilag elkülönülő központoknak, hanem az egym ástól füg­ getlen társadalm i-vallási csoportok m űködésének köszönhe­ tik létezésüket, ugyanis egy idő elteltével m inden egyes cso­ port saját „hivatalos" szövegét használta: a szam aritánusok a szam aritánus szövegtípust, a hellénisztikus zsidók (és a keresztények) a Septuaginta-típust, a farizeusok és a bölcsek a protomaszoréta szöveget. A qumráni kéziratgyűjteményben fellelhető sokféleség tehát a bibliai szöveg egységesítése előtti helyzetet tükrözi. Szükségtelen is talán hangsúlyoznunk, hogy a teljes forrás­ anyag feldolgozása még nem történt meg. Néhány itt bemuta­ tásra kerülő részlet rendkívül jelentőségteljesnek tűnik majd, azt azonban nem tudhatjuk, hogy mennyire tükrözik a teljes igaz­ ságot. Ezzel a fenntartással együtt is tanulságos volna eltűnőd­ nünk a qumráni Sámuel-töredékek és a Krónikák maszoréta szövege közötti viszony jelentőségén. A hagyományos héber olvasat szerint II Sámuel 24:20 így szól: „Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy a király megy hozzá szolgáival együtt"; ezt az olvasatot őrzi a Septuaginta is. Ugyan­ ez az epizód, tehát a Dávid király és a jebúszi Arauná, azaz a Templom építésére kiszemelt helyen álló szérű tulajdonosa kö­ zötti találkozás a qumráni 4QSama-ban egy új, konkrét részlettel bővül: „...és Ornán [az Arauná név változata] búzát csépelt". I Krónikák 21:20-21 maszoréta szövegváltozatában is a qumráni Sámuel-töredék szavaival szerepel ez az esemény, sőt a ma-

238

szoréta Krónikák könyve is az Ornán nevet használja: „Ornán éppen búzát csépelt... Amikor Ornán feltekintett és meglátta D ávidot..." Ez a qumráni Sámuel-töredék és a maszoréta típusú Krónikák szövege közötti kölcsönhatás nem a véletlen játéka: a bibliama­ gyarázó újra és újra szembekerül ilyen esetekkel. Fel kell tehát tennie azt a kérdést, hogy vajon a qumráni Sámuel-szöveg alakult-e I Krónikák maszoréta szövegének hatására, vagy pe­ dig a II Sámuelt forrásként használó maszoréta I Krónikák nem II Sámuel maszoréta szövegétől, hanem a qumráni szövegtípus­ tól függ! Ha első feltételezésünk helyes, vagyis a qumráni Sámuel tulajdonképpen Sámuel II. könyvének a Krónikák I. könyve ismeretében történt átdolgozása, akkor a qumráni töredékkel egy olyan szöveg jutott birtokunkba, amely egy régebbi elbeszé­ lésnek (II Sámuel az i. e. VI. századból származik) a „moder­ nebb" változat alapján korszerűsített formája (I Krónikák az i. e. IV. századhoz tartozik). Ez az eset a bibliai szöveg szintjén illusztrálja azt a törvényszerűséget, amelyet véleményem sze­ rint az ókori judaizmus bibliai exegézisével kapcsolatban fedez­ tünk fel, jelesül: „az írott Biblia későbbi értelm ezői" egy bizo­ nyos összetett szentírási elbeszélésnek a legutolsó szerkesztő általi értelmezését örökölték, „ők pedig azután határozottan ezt a későbbi hagyom ányt... illesztették be még a korábbi szövegváltozatba is" (Scripture and Tradition in Judaism, 176). Más sza­ vakkal tehát, a kora posztbiblikus szentírási kommentárokban fellelhető harmonizálási eljárást tulajdonképpen már magában a Bibliában hasonló törekvés előzte meg. A második lehetőség, vagyis hogy Krónikák maszoréta szö­ vege a nem maszoréta Sámuel .függvénye, még nagyobb szen­ zációt jelentene. Ez ugyanis azt sugallná, hogy a Krónikák I. könyvének i. e. IV. századi összeállítója Sámuel II. könyvének maszoréta szövegét vagy egyáltalán nem is ismerte, vagy pedig a qumráni típust részesítve előnyben, a maszoréta szöveget szándékosan figyelmen kívül hagyta. Hogy ezt a meglehetősen száraz megállapítást érthetőbbé tegyük, fogalmazzuk meg újra a teológiai zsargonban. Ha vala­ ki elhiszi, hogy a hagyományos (vagyis a maszoréta) Héber Biblia a mértékadó Szentírás, azaz Isten igéje, akkor magyará­ zatot kell találnia arra, mi az oka annak, hogy a Krónikák I.

239

könyvében olvasható Isten igéje és Sámuel II. könyvének sugal­ mazott (azaz maszoréta) szövegében található Isten igéje között eltérés mutatkozik, és mi magyarázza azt, hogy az előbbi szöveg a qumráni szövegváltozattal azonos, amelyet sem a zsinagóga, sem pedig az egyház nem tart szentnek. A Qumrán előtti idők­ ben a bibliafordítók, akárcsak Jeromos, még próbálkozhattak a „héber igazság" (hebraica veritas) felfedezésével. Ma viszont, abban a meggyőződésben, hogy az egységet a sokféleség előzte meg, fel kell tennünk a kérdést: Melyik héber igazságról van itt szó? Az egységesítés módjának problematikájára rátérve először azt kell hangsúlyoznunk, hogy az a Biblia, amelyet a rabbik i. sz. 100 körül kanonizáltak, nem volt új alkotás. Korábban is említettük, hogy a protomaszoréta szövegtípus Qumrában is gyakorta előfordul, különösképpen a Pentateuchus és a Későbbi Próféták egyes résziben. Az általunk ismert Héber Bibliát nem különböző típusú kéziratok szövegeiből állították össze. Szöve­ gét még csak nem is többféle hagyomány anyagát felhasználva illesztették össze. A Héber Biblia egy szövegtípust képvisel, amelyben megőrződött ugyan néhány, többnyire kisebb jelen­ tőségű olvasatváltozat, de csak mint lapszéli megjegyzések a ketib-qeré (a szót nem az írásmódjával megegyező módon olvas­ sák fel) utasítások formájában. A rabbinikus hagyomány homályosan arra enged következ­ tetni, hogy a mérvadó bibliai szöveg megállapításánál három, különösen nagy becsben tartott és a Templomban őrzött tekercs szövegét vették figyelembe. Kisebb következetlenségek eseté­ ben azt a változatot fogadták el hivatalosnak és kötelezőnek, amelyet a három mintatekercs közül legalább kettő igazolt (Szifré Deut 356; jTaanit 68a).7Mindez arra utal tehát, hogy az egység a vallási hatóság közreműködésének volt az eredménye. Ezt követően egyetlen olyan szöveget sem tekintettek mérvadónak, amely a kanonizált Szentírástól eltért. A történelem oldaláról szemlélve, a bölcsek ezekről a kérdé­ sekről az i. sz. I. század utolsó évtizedeiben Jamniában határoz­ tak. A szövegre vonatkozólag eldöntötték, hogy a protoma7 A Tórának a Szentélyben őrzött mintapéldányaira vonatkozó rabbinikus hagyománnyal kapcsolatban lásd különösképpen S. Talmon, „The Three Scrolls of the Law that were found in the Temple Court", Textus 2 (1962), 14-27.

240

szoréta lesz a domináns szövegtípus. A kánon tekintetében pedig már meghonosodott szokást hagytak jóvá, elutasítva az Énekek énekével és a Prédikátor könyvével kapcsolatos bizony­ talanságot (mYadajim 3.5). Az előbbit egyesek túl erotikusnak, az utóbbit pedig agnosztikus színezetűnek tartották. A Murabba'atban feltárt lelőhelyek és Bar Kochba titkos rejtekhe­ lyének az i. sz. II. század első feléből származó tartalma bizo­ nyítja, hogy a rendelkezéseket pontosan végrehajtották. A val­ lásos irodalom kategóriájába tartozó leletek között ugyanis szinte kizárólag olyan bibliai szövegtöredékek kerültek elő, amelyek a jamniai protomaszoréta héber szövegről tanúskodnak.

A pszeudepígrafikus iratok A holt-tengeri felfedezések nemcsak a Bibliával és az apokrif irodalommal8 kapcsolatos tudásunkat bővítették jelentősen. Ugyanez történt a pszeudepígrafikus iratok9 terén is. Ezek az iratok i. e. 200 és i. sz. 100 között íródott zsidó vallási művek, amelyek népszerűségük és hatásuk ellenére nem nyertek felvé­ telt sem a palesztinai, sem pedig az alexandriai szentírási ká­ nonba. Sőt, szemben a görög nyelvű apokrif iratokkal, amelyek a hellénisztikus egyház Bibliájába bekerülve őrződtek meg, a rabbik által félrelökött héber vagy arámi pszeudepígrafikus iratok legtöbbje vagy eltűnt, vagy egyes esetekben görög nyel­ ven, legtöbbször azonban másodlagos fordításban, etióp, szír, örmény, szláv stb. nyelven a keresztény vallási irodalom peri­ fériáján maradt fenn. így például a Genesis doktrinális parafrá­

8 Vő. fent 30. o. 9 Eissfeldtnél (606-637) olvasható rövid bevezetés a pszeudepígrafikus iro­ dalomhoz. Részletesebb tanulmányokat lásd A.-M. Denis, Introduction aux pseudépigraphes grecs d'Ancien Testament, Brill, Leiden 1970; és J. H. Charlesworth, The Pseudepigmpha and Modern Research, Scholars Press, Missoula 1976, teljes bibliográfiával. Az összegyűjtött pszeudepígrafikus iratok angol fordítását lásd R. H. Charles (ed.), The Apocrypha and Pseudepigrapha ofthe Old Testament II, OUP, Oxford 1913; J. H. Charíesworth (ed.), The Old Testament Pseudepigrapha I-U, Doubleday/Darton, Longman & Todd, New York/London 1983, 1985; H. F. D. Sparks (ed.), The Apocn/phal Old Testament, OUP, Oxford 1984. W. G. Kiimmel irányításával egy német fordítássorozat kiadása is íolymatban van,]üdische Schriften aus hellenistisch-römischer Zeit címmel.

241

zisának tekinthető Jubileumok könyvének és Henoch 1. könyvé­ nek elsődleges forrása etióp nyelvű, bár kisebb számban görög és más nyelven íródott töredékek is előkerültek. A Tizenkét pátriárka erkölcsi testamentumainak teljes szövege görög és örmény nyelven maradt fenn. A gyűjtemény egyik része, Lévi testamentuma, amelyet egyébként a kairói Geniza töredékei között is sikerült azonosítani, arámi nyelven is megőrződött. Ezeknek az iratoknak az intertestamentális judaizmus tanul­ mányozása céljából történő felhasználása meglehetősen bonyo­ lult feladat. A szövegek eredeti nyelven íródott változatai nem állnak rendelkezésünkre, a keresztény fordítók pedig az újbóli szerkesztés folyamán az eredetileg zsidó iratokat teljesen átala­ kították. Ma már azonban biztosak lehetünk például abban, hogy a Jubileumok könyve eredetileg héber nyelven íródott: az 1-4-es és a 11 -es számú barlangokból a könyvnek nem kevesebb mint tizenkét kézirattöredéke került elő, valamennyi héber nyelven. Lévi testamentumáról is bebizonyosodott, hogy erede­ ti nyelve az arámi volt: a 4-es számú barlangban megtalált három kézirat alátámasztja a középkori Geniza-töredékekben fennmaradt változat ősi eredetét. A 4-es számú barlangban buk­ kant fel Naftáli testamentumának héber szövege is. Henoch könyvét pedig egy tucat, a 4-es számú barlangból előkerült töredékes kézirat őrzi. A qumráni leletek nemcsak a pszeudepigrafikus iratok zsidó, illetve sémi hátterét bizonyították be megcáfolhatatlan módon, hanem az iratokkal, és elsősorban Henoch könyvével kapcsolat­ ban felmerülő rejtélyek megoldását is elősegítették. Ez utóbbi irat, amely olyan jelentős műnek számított, hogy még az Újszö­ vetség is mint mérvadó szöveget idézi (Júd 14), az etióp válto­ zatban - akárcsak a Bibliában a Pentateuchus és a Zsoltárok könyve - öt részre oszlik. A 4-es számú barlangban talált arámi nyelvű töredékek is ugyanerről az ötös felosztásról tanúskod­ nak. Ugyanakkor az etióp Henoch-könyv második része, a Pa­ rabolák (Képes beszédek) könyve itt nem szerepel. Helyén az Óriások könyvét találjuk. A qumráni Henoch-könyv szövegéért felelős J. T. Milik ebből arra következtetett, hogy a Parabolák könyvének hiánya az arámi változatban abba az irányba mutat, hogy az etióp Henoch-könyvnek ezt a részét Qumrán utánra kell datálnunk. Ha ezt a megállapítást elfogadjuk, akkor ennek az evangéliumok értelmezésére nézve is jelentős következmé­

242

nyei vannak. Ugyanis a Henoch-féle Parabolák könyve az a szöveghely, ahol megjelenik az „ember fia", vagyis az a személy, akit korábban az evangéliumokban szereplő és az újszövetségi kutatók által kimerítően tanulmányozott „Ember fia" prototí­ pusának véltek.10 A pszeudepigrafikus iratok Qumránban előkerült töredékei­ ről általánosságban elmondható, hogy újra felkeltették az érdek-

10A pszeudepigráf iratokat tartalmazó qumráni töredékekró'l lásd Fitzmyer bibliográfiáját és FIJP III, 1-2 (1986-87). A kairói Genizában talált Lévi testamentuma-töredékeket először A. Cowley és R. H. Charles adta ki: „An Early Source of the Testaments of the Patriarchs", ]QR 19 (1907), 566-583; vö. P. Grelot, „Notes sur leTestament araméen de Lévi", RE 63 (1956), 391-406. J. C. Greenfield and M. E. Stone, „Remarká on the Áramaié Testament of Levi from the Geniza", RB 86 (1979), 214-30. A qumráni Lévi testamentumával kapcso­ latban lásd E. Puech, „Fragments d'un apocryphe de Lévi et le personnage eschatologique", The Madrid Qumran Congress II, Brill, Leiden 1992, 449-501. M. E. Stone and J. C. Greenfield, D/D^XXII (1996), 1-72 (4Q213-214). A Jubileumok könyvére vonatkozóan lásd J. C. VanderKam, „The Jubilees Frag­ ments from Qumran Cave 4", The Madrid Qumran Congress II (1992), 635-648; J. C. VanderKam and J. T. Milik, „The First Jubilees Manuscript from Qumran Cave 4: APreliminary Publication", JB L 110 (1991), 243-270. J. VanderKam and J. T. Milik, DJD XII (1994), 1-185 (4Q216-228); 4Q225-227-hez lásd G. Vermes, „New Light on the Aqedah from 4Q225", JJS 47 (1996), 140-146. Henoch I. könyvének kézirattöredékeit J. T. Milik rendezte kiadás alá: The Books ofEiioch: Áramaié Fragmenst of Qumran Cave 4, Clarendon, Oxford 1976. Vö. még M. A. Knibb, The Ethiopic Book of Enoch: A new edition in the light of the Áramaié Dead Sea Fragments I—TT, OUP, Oxford 1978; Milik az etióp Henoch-könyv Paraboláit „i. sz. 270 körűire" teszi, az ezt alátámasztó érvek azonban meglehetősen erőtlenek (96. o.). Az én véleményem szerint viszont a Parabolák kelet­ kezésének leginkább az i. sz. I. század utolsó negyede felel meg. Ezzel megegyező datálást közöl M. A. Knibb, „The Date of the Parables of Enoch: A Critical View", NTS 25 (1979), 345-359. Az „ember fia" problémát G. Vermes vizsgálta in: A zsidó Jézus, 206-244; vö. PBJS, 147-165. Ettől eltérő álláspontot fogalmaz meg C. Colpe, TDNT VIII, 400-477. Lásd továbbá M. Black, „The Christological Use of the Old Testament in the New Testament", NTS 18 (1971), 1-14; R. Leivestad, „Exit the Apocalyptic Són of Mán", NTS 18 (1972), 243-267; B. Lindars, „Re-enter the Apocalyptic Són of Mán", NTS 22 (1975), 52-72; J. A. Fitzmyer, „Methodology in the Study of Jesus' Sayings in the New Testament", Jésus aux origines de la christologie, ed. J. Dupont, Duculot, Gembloux 1975,73-102; J. Bowker,„The Són of Mán",/TS 28 (1977), 19-48. A vita későbbi szakaszát lásd G. Vermes, „The Present State of the »Son of Man« Debate",JJS 29 (1978), 123-134; és J. A. Fitzmyer, „Another View of the Són of Mán Debate", Journal fór the Study ofthe NT (4/1979), 58-68. Vö. még M. Casey, The Són ofM an - The Interpretation and Influence of Dániel 7, SPCK, London 1979; B. Lindars, Jesus the Són o f Mán, SPCK, London 1983.

243

lődést egy potenciálisan rendkívül gazdag tudományterület iránt. Ezeknek az iratoknak a tanulmányozásával jelentősen bővül majd a közvetlenül a rabbinikus judaizm us megjelenése és az Újszövetség kialakulása előtti időszak zsidó történelmé­ vel, vallásával és kultúrájával kapcsolatos tudomány.

Az Újszövetség A holt-tengeri tekercsek és az Újszövetség egymáshoz való viszonyának kérdése már kezdettől fogva kiterjedt, olykor alap­ talan és gyakorta heves viták tárgya lett. Ez a kötetünket lezáró áttekintés arra tesz kísérletet, hogy a vita jelentősebb kérdései­ nek újraértékelése mellett a következtetéseket is összefoglalja.11*13 A qumráni esszénizmus és a palesztinai kereszténység há­ romféleképpen hozható kapcsolatba. Először, a két irányzat lehet azonos, eszerint a közösség tulajdonképpen az Egyház, jézus pedig az Igazság Tanítója volna. Másodszor, a keresztény­ ség az esszénus irányzat egyik oldalhajtása. A harmadik lehetőség pedig az, hogy az esszénus mozgalom és a kereszténység is ugyan­ azokból a gyökerekből, azaz a kor judaizmusából sarjadt ki. Ahogyan az V. fejezetben már sejthető volt, és ezt a későbbi­ ekben az esszénusok történetének és tanításának áttekintése is igazolta, az esszénus-keresztény azonosság elmélete annyira valószínűtlen, hogy további bizonyítást nem is igényel: az idő­ tényező nem megfelelő, a két irányzat ideológiája alapvetően eltér egymástól, a qumráni barlangokban egyetlen újszövetségi kézirattöredéket sem találtak. Utóbbi vonatkozásában megem­

11 A tekercsek és az Újszövetség közötti kapcsolatot tárgyaló legfontosabb munkák: K. Stendahl (ed.), The Scrolls and the New Testament, SPCK, London 1957; J. van dér Ploeg (ed.), La Secte de Qumran et les origines du christianisme, Desclée de Brouwer, Bruges 1959; M. Black, The Scrolls and Christian Origins, Nelson, London 1961; H. Braun, Qumran und das Neue Testament I—II, Mohr, Tübingen 1966; J. Murphy-O'Connor (ed.), Paul and Qumran, Chapman, Lon­ don 1968, 1990; M. Black (ed.), The Scrolls and Christianity, SPCK, London 1969; J. H. Charlesworth, John and Qumran, Chapman, London 1972, 1990; J. A Fitzmyer, „The Qumran Scrolls and the New Testament after Forty Years", RQ 13 (1988), 609-620; S. Talmon (ed.), Jezuish Civilization in the Hellenistic-Roman Period, Sheffield Academic Press 1991, 94-257; J. H. Charlesworth (ed.), Jesus and the Dead Sea Scrolls, Doubleday, New York 1992.

244

lítendő, hogy Jósé O'Callaghan spanyol jezsuita állítását, jelesül, hogy a 7-es számú barlangból előkerült görög nyelvű, egyéb­ ként szinte teljesen olvashatatlan töredékek M árk evangéliumá­ nak, az Apostolok cselekedeteinek, a Rómaiakhoz írt levélnek, Jakab és Péter II. leveleinek szövegét őrzik, a tudományterület valamennyi tekintélyes képviselője elutasította.12 Elképzelhető, hogy a kereszténység esetleg Qumrán „gyer­ m eke"? Ennek az elméletnek André Dupont-Sommer volt a legerőteljesebb képviselője, aki Ernest Renan híres mondását juttatja eszünkbe: „A kereszténység olyan esszénizmus, amely­ nek sikerült fennmaradnia." (Essenc Writings, 13,370.) DupontSommer úgy véli, hogy az Igazság Tanítója és Jézus közötti összekötő kapocs „meglehetősen egyedi" (uo., 372), arról azon­ ban hallani sem akar, hogy Jézus „az esszénus próféta mitikus másodpéldánya" lenne (uo.). A kérdés tisztázását követően Du­ pont-Sommer a következőket írja: A qumráni kéziratok minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a korai keresztény egyház gyökerei olyan mélységig nyúlnak vissza a zsidó Új Szövetség szektájához, azaz az esszénus szektához, ahogyan azt korábban nem is gyanítot­ tuk; szerveződésének, szertartásainak, tanításainak, gondol­ kodásmódjának, valamint misztikus és erkölcsi eszméinek legnagyobb részét is innen vette át. (Uo., 373.)12

12 A Qumránban talált állítólagos újszövetségi töredékekről felröppenő hírek eredetete J. O'Callaghan cikke: „^Papiros neotestamentarios en la cueva 7 de Qumrán?", Bib 53 (1972), 91-100; lásd továbbá Los papiros griegos de la cueva 7 de Qumrán, Editorial católica, Madrid 1974; és C. P. Thiede, The Earliest Gospel Manuscripts?, Paternoster Press, London 1992. O'Callaghan állításával szem­ ben lásd P. Benőit, „Notes sur les fragments grecs de la grotte 7 de Qumrán", RB 79 (1972), 321-324; 80 (1973), 5-12; M. Baillet, „Les manuscrits de la grotte 7 de Qumrán et le Nouveau Testament", Bib. 53 (1972), 508-516; 54 (1973), 340-350; C. H. Róbert, „On Somé Presumed Papyrus Fragmenst of the New Testament from Qumrán", JTS 23 (1972), 446-447; K. Aland, „Neue neutestamentliche Papyri III", NTS 20 (1973-74), 357-381; H. U. Rosenbaum, „Cave 7Q5! Gégén die erneute transpruchnature des Qumrán - Fragments 7Q5 als Bruckstück dér áltesten Evangelien - Handschrift", Biblische Zeitschrift 31 (1987), 189-205; M. V. Spottorno, „Una nueva posible identificatión de 7Q5", Sefarad 52 (1992), 541-543 [7Q5 = LXXZach. 7.4-5]. Lásd mégG. Stanton, Gospel Truth? Flarper/Collins, London 1995, 20-29; C. P. Thiede and M. D'Ancona, The Jesus Papyrus, Weidenfeld & Nicolson, London 1996, 49-69.

245

Nem vethetjük el teljesen azt a felvetést sem, hogy a keresztény­ ség szülőanyja tulajdonképpen az esszénizmus. Ugyanakkor azonban itt is megismételhetjük az esszénusok és a kereszté­ nyek azonosságát megkérdőjelező érveket, jelesül, a mózesi Törvény szigorú betartásának erőteljes hangsúlyozása Qumránban olyannyira ellentmond annak a képnek, amelyet a Tör­ vénnyel kapcsolatban az evangéliumok vetítenek elénk, hogy ennek alapján az egyik irányzatnak a másikból való egyenes leszármaztatása igen valószerűtlennek látszik.13 A harmadik lehetséges megoldás azt feltételezi, hogy a qumráni közösségi iratok és az Újszövetség két egymástól teljesen független, ám hasonló elképzelésekkel rendelkező irányzat ter­ mékei. A korai egyházra gyakorolt közvetlen esszénus hatást ez az elmélet is lehetségesnek tartja ugyan, ám a kérdés csak abban az esetben vetődik fel, ha a mindkét irányzatra jellemző jelensé­ gekre más magyarázatot nem találnak. A kérdés megvilágításá­ ban a két irodalom néhány alapvető problémájának ismételt áttekintése lesz majd segítségünkre. Az első ilyen probléma a Bibliának az esszénus és a keresz­ tény teológiai gondolkodásban játszott szerepével kapcsola­ tos.14 A Szentírás, akárcsak Qumránban, Jézus, de főként a tanít­ ványok tanításaiban is központi helyet foglal el. Az Újszövetség által közvetített üzenet nem elsősorban a törvények betartására koncentrál, hanem azok erkölcsi és vallási jelentőségét hangsú­ lyozza, ugyanakkor azonban Jézusnak az örök érvényűnek te­

13 A témával kapcsolatban lásd G. Vermes, The Religion ofjesus the Jexu, SCM Press, London and Fortress, Minneapolis 1993. 14 A qumráni és az újszövetségi bibliainterpretációkra vonatkozóan lásd J. A. Fitzmyer, Essays on the Semitic Backgroand o f the New Testament, Chapman, London 1971, 3-58; G. Vermes, PB/S, 37-49; „Interpretation (History of) at Qumran", IDBS, 438-441; D. Hay, „New Testament Interpretation of the Old Testament", uo., 443-446;T. H. Lim,Ho/i/ Scripturein the Qumran Commentaries and Pauline Letters, Clarendon Press, Oxford 1997. Az evangéliumok és a tekercsek több szempontú összehasonlítását lásd Ver­ mes G., A zsidó Jézus, mutatók. A kérdés általános áttekintése megtalálható in Vermes, „The Impact of the Dead Sea Scrolls on the Study of the New Testament", JJS 27 (1976), 107-116. H. Braun, Qumran und das Neue Testament (Mohr, Tübingen 1966) című művének első kötete az újszövetségi könyveknek, fejezeteknek és verseknek megfelelően sorakoztatja fel a tekercsekből vett, feltételezett párhuzamokat.

246

kintett Törvénnyel (Mt 5:18) kapcsolatos alapvető álláspontja részben hasonlít, de sokszor el is tér a tekercsekétől. Az Újszövetség és a tekercsek is, eltérő nézőpontból bár, de nagy hangsúlyt helyeznek például a házassági törvénykezések belső jelentőségére. így például a Damaszkuszi irat Genesis 1:27 kijelentését: „Férfinak és nőnek teremtette őket", a poligámiát tiltó rendelkezésnek fogja fel (CD 4.20-21). Az Újszövetség ezzel szemben ugyanebben a szövegben a válásra vonatkozó teljes vagy feltételes tilalmat lát (Mk 10:2-12; Mt 19:3-9). A közösség tanítóinak logikája szerint az unokaöcs és nagynénje közötti házasságot kizáró bibliai rendelkezés kiterjed a nagybáty és unokahúg közötti házasságra is: ha az egyik kapcsolat paráznál­ kodás, akkor a másik ugyanúgy az. Jézus, az előbbiekhez hason­ lóan, itt is továbbmegy, és kijelenti, hogy ha valaki vággyal teli tekintetet vet egy asszonyra, az a szívében már paráznaságot követett el (Mt 5:27-28). Tóra-értelmezéseinek magyarázatában Jézusnál mindig nagy hangsúlyt kap a benső vallásosság fontossága; az Újszövetség támadja a Máté 23. fejezetében lefestett képmutatás torzképét, mert a képmutató tetszetős külseje gonoszságot takar (Mt 23:27-28). A qumráni tanítómesterek a szertartások betartását nagy becsben tartó személyekkel is ugyanezt próbálták megér­ tetni, azt hangsúlyozva, hogy a vallásosság külső megnyilvánu­ lásait megfelelő lelki tulajdonságoknak kell kísérniük. A prófécia qumráni és újszövetségi alkalmazásaiban megjele­ nő hasonlóságokra többször felhívták már a figyelmet. A közös­ ség és az egyház is abban a meggyőződésben élt, hogy a végső események kinyilatkoztatásakor a próféták, tudatosan vagy nem tudatosan, az ő közösségeik történetére és tanításaira utal­ tak. A beteljesülésprófécia, azaz a peser ugyanolyan jól ismert jelenség az Apostolok cselekedeteiben, mint Qumránban. Jesája próféciáját: „Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úr­ nak!" (Jes 40:3), Qumránban úgy értelmezték, hogy a próféta szavai előre jelezték, hogy az Igazság Tanítója és követői a pusztába vonulnak vissza, hogy felkészüljenek a messiási kor fogadására. Az Újszövetség értelmében a kiáltó hang Keresztelő Jánosé, aki hasonló küldetést teljesített (Mk 1:3-8; Mt 3:1-12; Lk 3:2-17). Mindkét irodalomban gyakran előtérbe kerül az apologetikus megfontolás: az iratok szerzői arra tesznek kísérletet, hogy a közösség, illetve az egyház előre elrendelt voltát igazol­

247

jak, annak bemutatásával, hogy a közösség-egyház története pontosan megegyezik a prófétai jóslatokban elmondottakkal. Az érvelés m egfogalmazásának stílusa eltérő. A tekercsek, mi­ vel beavatottakhoz szólnak, rövid, összefoglaló vagy elliptikus stílusban is érvelhetnek; az evangéliumok, a még meg nem tértekre is gondolva, inkább arra törekszenek, hogy álláspont­ juk mindenki számára érthető legyen: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által" (Mt 1:22); vagy másutt: „Ezek pedig azért történtek, hogy betel­ jesedjék az írás" (Jn 19:36). Az esszénizmus és a kereszténység további közös jellemzője, hogy mindkét irányzat saját magát tekintette a kizárólagos ki­ választott közösségnek, annak a közösségnek, amellyel megköt­ tetik majd az Új Szövetség a végső időkben. Az esszénus közös­ ség úgy tekintett magára, hogy tizenkét törzsből áll, és minden egyes törzset egy-egy törzsi vezető irányít; ugyanígy Jakab levele is „a szórványban élő tizenkét törzshöz" szól (Jak 1:1), Jézus pedig megígéri tizenkét apostolának, hogy „ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett" (Mt 19:28; Lk 22:30). A két irányzat az eszkatológia terén is hasonló nézeteket vallott, amennyiben mindkét csoport úgy képzelte, hogy a vég­ ső idő beköszöntét alapítójuk megjelenése vezette be. Jézus követői abban a meggyőződésben éltek, hogy Isten országa már elérkezett, s hogy eltávozott m esterük még az ő életükben dicsőségben tér majd vissza, hogy ítéletet tartson az egész világ felett. A végső idő eljövetele azonban késlekedni látszott, így mindkét csoport tagjait állhatatosságra buzdították. A qumráni Habakkuk-kommentár így biztatja a közösség hívőit: Ha az (a vég) elhúzódik, várjál rá, mert eljön bizonyosan, és nem fog késni (Hab 2:3). Értelmezése az igaz emberekre vo­ natkozik, akik megtartják a Törvényt, és akiknek keze nem lankad el az igazság szolgálatában akkor sem, amikor a végső idő elhúzódik. Mert Isten valamennyi korszaka eljut kijelölt végéhez, ahogyan O azt bölcsességének titkaiban meghatá­ rozta. (lQ pH ab 7:9-14) Péter II. levelének szerzője hasonló aggodalomnak ad hangot, és olvasóit hasonló szellemben bátorítja:

248

Tudjátok m eg... azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek... és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?".. .Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap... Nem késlekedik az Úr az ígérettel... hanem türelmes hozzátok... hogy mindenki megtérjen. (II Pt 3:3-9) A tekercseknek a jeruzsálemi Templommal kapcsolatos állás­ pontja sokban hasonít az Újszövetségben megjelenő képhez. Jól tudjuk azonban, hogy ebben a kérdésben nem volt egyetértés az esszénusok között: voltak, akik továbbra is részt vettek az áldo­ zatbemutatásokon, mások számára ugyanakkor a Közösség Ta­ nácsa volt a szentély, ahol a bűnbánatot a szent életvitel megva­ lósítása jelentette. Az Újszövetség álláspontja ugyanebben a kérdésben szintén nem egységes. Maga Jézus a hagyományos zsidó magatartást követte: eljárt a Templomba, és tanított is ott, tanítványai pedig még halála után is imádkoztak a Szentélyben. Pál továbblépett ennél: ő ugyanis „elvégezte a tisztulási szertartást" a templom­ ban, és megbízta a papokat, hogy a fogadalmának beteljesítésére mutassanak be áldozatot (ApCsel 18:18; 21:26). Ezzel egyidejű­ leg azonban azt a qumráni gondolkodásmódra emlékeztető tantételt is megfogalmazta, amelynek értelmében Jézus, „az apostolok és a próféták", akárcsak A közösség szabályzatában a belső Tanács, az új szentély, egy „szent Templom" sarokköve és alapzata, a keresztények pedig annak építőkövei lesznek. Ez a „szent Templom" a lélek „közreműködésével Isten hajléka lesz, és a lélek által valósul m eg" (Ef 2:20-22), ahol a hívők teste „élő és szent", Istennek tetsző áldozattá válik (Róm 12:1). Ezen a ponton túl a tekercseknek és az Újszövetségnek a Templomra vonatkozó állásfoglalása külön utakon halad. Qumrán a templomi istentisztelet helyreállítását jövendöli meg. A Jelenések könyve egy Új Jeruzsálemről álmodik, ahol nem lesz szükség majd szentélyre, „mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma" (Jel 21:22). A szervezeti felépítés és a közösségi élet is olyan terület, ahol egyik csoport szokásrendszere a másikét visszhangozza. Az új tagok felvételét, a tanítást, az adminisztrációt, a jótékonysági pénzalapok szétosztását irányító felügyelőt, a mebakkert a közös­

249

ség atyának vagy pásztornak nevezte. Utóbbi megszólítást egy alkalommal Jézusra is alkalmazzák: „.. .de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez" (I Pt 2:25). A vezetőket Pál általában az episzkoposz, püspök megszólítással illette. A „nyáj" őrzésére és az „egyház táplálására" kijelölt episzkoposznak „taní­ tásra rátermettnek" kellett lennie, aki háza népét jól vezeti (I Tim 3:2, 3); a püspök ragaszkodjék „a tanítással megegyező igaz be­ szédhez", és Isten feddhetetlen „sáfára" legyen (Tit 1:7,9). Az esszénus szabályozás a magántulajdonról és az önkéntes közösségi tulajdonlásról egyaránt rendelkezett. Az Újszövetség is hasonló álláspontról tanúskodik. Jézus felszólította hallgatóságá­ nak tagjait, hogy tulajdonaikat adják el, a bevételt osszák szét a szegények között, és csatlakozzanak hozzá, ezzel is bizonyítva, hogy sorsukat teljesen Istenre bízzák (Mt 19:21; Mk 10:21; Lk 18:22). A negyedik evangélium pedig azt sugallja, hogy a Jézushoz legközelebb állók „közös erszényből" gazdálkodtak, amelyet Júdás gondjaira bíztak (Jn 12:6; 13:19). A páli levelekből elénk rajzo­ lódó kép a másik végletet mutatja: a keresztények közösségben éltek ugyan, de minden más tekintetben a megszokott világi ma­ gatartásformákat követték: munkájukkal pénzt kerestek, eltartot­ ták családjaikat, és adakoztak a szegények megsegítésére. A ke­ reszténység korai időszakában tehát a jeruzsálemi egyházban a két szélsőség, vagyis a tulajdon teljes mértékű elvetése és a személyes vagyon visszatartása közötti rendszer, a qumráni szisztémához nagyon hasonló, teljes vagy majdnem teljes vallásos kommuniz­ mus valósult meg. Jézusnak azt a tanítványaihoz intézett felszólí­ tását, hogy adják el mindenüket, és az így kapott pénzt a szegények között osszák szét, a qumráni szigorú szektához hasonló testvéri közösségen belüli vagyonközösségként értelmezték: Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. (ApCsel 2:44-45) Ebben az értelemben az a qumráni eset, hogy ha valaki „hazu­ dott a tulajdonnal kapcsolatban", amiért a „tisztaságból" egy évre kizárták, s ételadagjának egynegyedét megvonták, a ke­ resztény közegben elkövetett hasonló vétekkel és annak bünte­ tésével állítható párhuzamba. Amikor a jeruzsálemi házaspár,

250

Anániás és Szafira eladott birtokuknak, állításukkal ellentétben, csak egy részét adták át az egyháznak, és a többit maguknak tették félre, Isten lesújtott rájuk, és mindketten holtan estek össze (ApCsel 5:1-11)! A nőtlenséggel kapcsolatban az esszénus irodalomból arról ér­ tesülünk, hogy a közösség számos tagja nőtlen volt. A klasszikus források azonban arról számolnak be, hogy a nőtlenség kötelező volt az irányzat egyik ágában. Hasonlóképpen, az Újszövetség sem emel szót nyíltan a házasság ellen; még Pál is, aki szerint pedig „jó a férfinak asszonyt nem érinteni", kénytelen elismerni, hogy a házasság nem istentelen intézmény (I Kor 7:1-7). O maga azonban, és ugyanígy Jézus is, azt vallotta, hogy az eszkatologikus korszak­ ban a nőtlenség sokkal helyénvalóbb állapot. A házasság kérdésé­ ben Pál és Jézus álláspontja éppen abban tér el leginkább, hogy Pál a házasság kötelékének felbontását nem nézi jó szemmel (I Kor 7:10-11), mindazonáltal a nős férfiaknak azt tanácsolja, hogy úgy éljenek, mintha nem volna feleségük (I Kor 7:29), Jézus viszont kifejezetten dicséri a mennyei királyság azon lelkes híveit, akik „önmagukat tették a nemzésre alkalmatlanná", és elhagyták fele­ ségüket és családjukat (Mt 19:12; Lk 14:26; 18:29). Nem egészen világos azonban, hogy szó szerint kell-e értenünk a nemek elkülö­ nítésére vonatkozó javaslatot, vagy a kijelentés szónoki túlzás csupán. A gondolatmenet azt is jelentheti, hogy az evilági kötelé­ keket, ha azok hátráltatják az embert Isten keresésében, el kell szakítanunk. Az is elképzelhető azonban, hogy mindezt az Isten országának eljöttére való készülődés szükségszerű részének szán­ ták, csakúgy, mint Qumránban, ahol a Háborús tekercs hetedik hasábja szerint a végső háború idején nők nem tehették be lábukat a Világosság fiainak táborába. Erősen kétséges, hogy az apostoli nemzedék idején a nőtlen­ ség keresztény körökben elterjedt gyakorlat lett volna. Pál nőt­ lennek vallja ugyan magát (I Kor 7:8), püspökeinek azonban engedélyezi az egyszeri (de nem a kétszeri) nősülést (I. Tim 3:2; Tit 1:6). Jézust illetően az evangéliumok hallgatásba burkolóz­ nak, azt a látszatot keltve, hogy Jézusnak nem volt felesége. A nemi önmegtartóztatás indítóokait az esszénusoknál és a keresztényeknél vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mindkét cso­ portnál az eszkatologikus tényező az egyetlen közös elem. A tekercsekben a közösség tagjainak az égi seregekhez történő csatlakozása olyan magas fokú rituális tisztaságot követelt,

251

amelyet csak „angyali" cölibátussal lehetett biztosítani. Ugyan­ így Jézus is alapjában véve azért tanácsolta követőinek, hogy bontsák fel házassági kötelékeiket, hogy ezzel is hangsúlyozza, hogy az Isten országának teljes odaadással történő keresése mindenek felett áll. Továbbá, a nőtlenséget, mielőtt még az egyházban bevett szokássá vált volna, „a küszöbön álló meg­ próbáltatások m iatt" józan megoldásnak tartották és ezért aján­ lották (I Kor 7:26) - „Jaj a terhes... anyáknak azokban a napok­ ban" (Mk 13:17; Mt 24:19; Lk 21:23) - , bár a Pál hatása alatt álló keresztény gyakorlat a nőtlenséget mindig alkalmasabbnak és előnyösnek tartotta azok számára, akik teljes mértékben „az Úr dolgainak" kívánták szentelni életüket (I Kor 7:32-34). A fenti áttekintésben a tekercsek és az Újszövetség közötti párhuzamok egy része a szektákra általában jellemző alapelvek­ nek tulajdonítható. A Szentírás az esszénusok és a keresztények gondolkodásában is központi helyet foglalt el, és mindkét kö­ zösség azt tanította, hogy ők a prófécia beteljesítői. Mindkét irányzat tagjai a kiválasztott népnek és a kiválasztott nép előjo­ gai örökösének tekintették önmagukat. Továbbá, mivel mindkét irányzat éppen az eszkatológiai forrongás korszakában jött létre Palesztinában, tökéletesen rendjénvalónak tekinthető, hogy mindkettő az azonnal bekövetkező végső idő eljövetelét várta. A szektariánus logika nyilvánvalóan a Templommal kapcsola­ tos álláspontjukat is befolyásolta; és egyáltalán nem meglepő, hogy a kérdés az esszénusok papi közösségében sokkal na­ gyobb hangsúlyt kapott, mint egy olyan csoportban, amely az istentisztelet és az áldozatbemutatás dolgában köztudottan já­ ratlan galileaiakból állt, noha ez a járatlanság nyilvánvalóan a tartomány és Jeruzsálem közötti nagy távolságnak tulajdonít­ ható. A Pál és Qumrán teológiája közötti hasonlóság mindazon­ által túl szembetűnő ahhoz, hogy a véletlennek tulajdoníthas­ suk. Valószínűnek látszik, hogy Pál jól ismerte a qumráni Temp­ lom-szimbólumrendszert, és a lélekben megvalósuló istentisz­ telettel kapcsolatos tanításában fel is használta. Qumránnak a kereszténységre gyakorolt hatása valószínűleg a közösségi szerveződés és a vallásgyakorlat terén érvényesült leginkább. Ne felejtsük el, hogy abban az időben, amikor a zsidó-keresztény egyház az alapítás problémáival küszködött, a qumráni közösség már jól kipróbált intézményként működött, nagyon is józan megfontolásra vallott volna tehát, ha a keresztény

252

közösségnek ilyen irányú tapasztalatokkal nem rendelkező tag­ jai a már jól kipróbált esszénus mintákat megfigyelték és lemá­ solták volna. Könnyen elképzelhető például, hogy Pál monar­ chikus egyházkormányzati rendszerének modellje az esszénus minta volt. Minden egyes tábor élén a Felügyelő volt a pásztor; a keresztény egyházban maga Pál töltötte be a „táborok Fel­ ügyelőjének" szerepét. Ezzel szemben a zsidó közösségeket nem egy-egy vezető, hanem vének csoportja irányította. Nehéz elképzelni továbbá, hogy a jeruzsálemi egyházzal kapcsolatban az Apostolok cselekedeteiben leírt közösségi élet és vallási va­ gyonközösség nem az akkorra már világhíreivé vált, „pénz nél­ küli" esszénus életformától kölcsönözte az alapötletet. Végeze­ tül pedig, mivel a zsidó gondolkodástól a hosszú ideig tartó cölibátus eszméje teljesen idegen volt, ennek a kereszténységbe történő beépítése valószínűleg az esszénus eszkatologikus aszketizmus átvételének tulajdonítható. Amint tudjuk, ez az eszka­ tologikus aszketizmus még Palesztina határain túl is a holt-ten­ geri közösség legjellemzőbb ismertetőjegyének számított. „Egyedülálló népesség - hogy Pliniust idézzük - , a világ min­ den más (csoportjánál) csodálatraméltóbb, akik nők nélkül él­ nek, és a házaséletet teljesen elvetik (sine ulla femina, omni venere abdicata) . . . öröktől fogva létező nép, amelybe senki sem születik." (História Naturális v. 73.) Végül megállapíthatjuk tehát, hogy bár nem bizonyítható, hogy Qumrán a korai egyházra közvetlen hatást gyakorolt vol­ na, és a kereszténység részévé váló zsidó hagyomány legjelen­ tősebb hányada nem volt szektariánus jellegű, a fent említett kérdéseknek legalábbis egy részére minden más elméletnél meggyőzőbben az az elképzelés adja meg a választ, hogy ezeken a területeken az Újszövetség szerzőinek munkásságán esszénus hatás érezhető. A rendelkezésünkre álló ismeretanyag azt su­ gallja, hogy ez a kapcsolat nem elsősorban Qumrán és Jézus, a galileai karizmatikus között, hanem az esszénizmus és a zsidó­ kereszténység között jött létre. Jézus az esszénus tanítás jó részét valószínűleg visszataszítónak tartotta.15 Egyesek véleménye szerint az elsődleges közvetítő csatorna Keresztelő János volt. 15 Egyes qumráni szöveghelyek a Jézusnak és tanításának a szinoptikus evangéliumok által megrajzolt eszkatologikus vonásaihoz adnak tanulságos párhuzamot. Lásd az I. fejezetben közölt példát, 36. o.

253

Ez azonban azt jelentené, hogy János az esszénus közösségnek és az elzárt közösségi életmódnak fordított hátat azért, hogy egész Izráelnek hirdethesse az igét. Mindez puszta feltevés; János alakjának látszólagosan esszénus jellegzetességeit az is magyarázhatja, hogy egy júdeai remetével van dolgunk, aki a Jordán folyóban rituális megtisztításnak, azaz keresztelésnek szentelte magát. Gyakorta megjegyzik, hogy az Újszövetség nem vesz tudo­ mást az esszénusokról. Ezt a rejtélyt ma még nem tudjuk meg­ fejteni. Hacsak nem jutunk arra az alaptalan következtetésre, hogy az Apostolok cselekedeteiben szereplő kereszténnyé lett „igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek" (6:7) esszénusokra utal, a következő elméletekkel kell számolnunk. Először is, semmi nem indokolja azt a feltételezést, hogy Jézus valamikor is találkozott volna esszénusokkal Galileában, ahol ilyen közös­ ség létezéséről nem tudunk. Másodszor, mivel a különböző vallási irányzatokat (a farizeusokat, a szadduceusokat, a herodiánusokat stb.) az Újszövetség legtöbb esetben polemikus és apologetikus kontextusban említi, az esszénusokkal kapcsola­ tos hallgatás oka akár az is lehet, hogy a szekta tagjai köztudot­ tan nem szívesen keveredtek ellentmondásba a kívülállókkal. És ha az egyház későbbi szervezői az esszénus modellt követték is, ezt egyáltalán nem szívesen szellőztették. Mindez nyilvánva­ lóan nem adja meg a választ minden kérdésünkre, ám akik valami különlegesen rejtélyes megoldást keresnek az Újszövet­ ség hallgatásának megoldására, azoknak nem szabad elfeled­ kezniük arról, hogy az esszénusokról valószínűleg az óriási rabbinikus irodalom sem közöl semmit. Az ott előforduló hatá­ rozatlan kifejezések és elnevezések - „a Hallgatagok", „az Épí­ tők", „a Szent Gyülekezet" - egyikéről sem bizonyítható, hogy csakis és kizárólag az esszénusokra vonatkoznának. Ezzel be is fejeztük a Qumrán-kutatás újszövetségi tudomá­ nyokra gyakorolt hatásának vizsgálatát. Az esszénus közösség mélyebb megértése és behatóbb ismerete új utakat tárt fel a kereszténység eredetének tanulmányozásához. Az alaposan ki­ dolgozott vagy csak felvázolt párhuzamok lehetővé teszik majd számunkra, hogy Jézust és a fellépése nyomán elindult mozgal­ mat biztosabban belehelyezhessük a judaizm us történeti vilá­ gába. Az újonnan nyert felismerések, valamint az i. sz. I. századi zsidó és görög-róm ai kultúrák szélesebb területeinek közelebbi

254

megismerése segítségével nemcsak a kölcsönhatásokat ismer­ hetjük meg jobban, hanem el is tudjuk különíteni mindazt, ami a két, egymástól különböző spirituális vezető indíttatásának tulajdonítható. Az Igazság Tanítója, ahogy egy paphoz illik, a Tóra alapos ismeretére biztatta népét, és buzdította őket, hogy a Törvény külső formáinak szigorú betartását belső, lelki hite­ lességgel egyesítsék. Az ő merev lényével szemben Jézus, a galileai szent, aki nemcsak a tanult és a tökéletességet kereső emberekhez, hanem az egyszerű vidéki parasztokhoz, sőt a vámszedőkhöz, a bűnösökhöz és az utcanőkhöz is szólt, olyan személyiség volt, aki elsősorban embertársaival törődött, és arra tanította őket, hogy hogyan lehet Isten gyermekeiként élni. Az esszénizmus mélyén az intolerancia, a merevség és a kirekesztés elemei rejlettek. Talán éppen ez indokolja eltűnését is. Ugyanak­ kor azonban, a rabbik képlékenyebb és dinamikusabb judaiz­ musa és a kozmopolita kereszténység tovább tudott élni.

A TEKERCSEK JEGYZÉKE Roland de Vaux és követői a legtöbbet talán azzal ártottak a tudomány­ nak, hogy évtizedekig mereven elzárkóztak a 4-es és 11-es számú barlangok anyagának közzétételétől. A „kívülállók" nemcsak az anyaghoz nem férhettek hozzá,'de még azt sem tudhatták pontosan, hogy mi is az, amit nem tudnak! 1992 tavaszáig kellett várnunk arra, hogy a Qumran Publication Project 1990-ben kinevezett főszerkesztője, Emanuel Tov a hosszú idő óta óhajtott „titkok" feltárásával orvosolja a méltatlan helyzetet, oly módon, hogy az addig még kiadatlan szöve­ geket, kérésemre, az általam szerkesztett Jou rn al o fjeio is h Studies hasáb­ jain nyilvánosságra hozta.1 A következő lapokon a tizenegy qumráni barlangból előkerült valamennyi kézirat jegyzéke mellett az eddig már kiadásra került szövegek bibliográfiai hivatkozásai is megtalálhatók.2 1 „The Unpublished Qumran Texts from Caves 4 and 11", JJS 43 (1992), 101-136. Valamivel naprakészebb változatát lásd ugyanezzel a címmel in Biblical Archaeologist (1992. június), 94-104. Vö. még J. A. Fitzmyer, The Dead Sea Scrolls: Major Publications and Tools fór Study - Revised Eition, Scholars Press, Atlanta 1990. Lásd még F. García Martínez and D. W. Parry, A Bibliography of the Finds in the Desert of Judah 1970-95, Leiden 1996. 2 A D/D betűjelzet az oxfordi Clarendon Press által kiadott Discoveries in the Judaean Desert sorozatot jelöli. A sorozatban eddig a következő kötetek jelentek meg: I. D. Barthélemy and J. T. Milik, Qumran Cave I (1955). II. P. Benőit, J. T. Milik and R. de Vaux, Les grottes de Murabba'at (1961). III. M. Baillet, ]. T. Milik and R. de Vaux, Les petites grottes de Qumran (1962). IV. J. A. Sanders, The Psalm Scroll of Qumran Cave II (1965). V. J. M. Allegro and A. A. Anderson, Qumran Cave4 ,1 (4Q158-4Q186) (1968). VI. R. de Vaux and J. T. Milik, Qumran Grotte 4 , 1:1. Archéologie. II. Tefillin, Mezuzot et Targum, (4Q128-4Q157) (1977). VII. M. Baillet, Qumran Grotte 4, III (4Q482,4Q520) (1982). VIII. E. Tov, The Greek Minor Prophets from Nahal Hever (1990). IX. P. W. Skehan, E. Ulrich and J. E. Sanderson, Qumran Cave IV, IV: Palaeo-Hebrew and Greek, Biblical, Manuscripts (1992). X. E. Qimron and J. Strugnell, Qumran 4, V: Miqsat Ma'ase Ha-Torah (1994). XI. E. Eshel et al., Qumran Cave 4, VI: Poeticái and Liturgical Texts, Part 1(1998). XII. E. Ulrich, F. M. Cross et al., Qumran Cave 4, VII: Genesis to Numbers (1994).

257

1-es sz á m ú b arlan g

Tekercsek lQIsaa teljes Jesája

Millar Burrows et al.,

T h e D e a d S e a S c r o lls o f

(American Schools of Orientál Research 1950) lQIsab nem teljes Jesája E. L. Sukenik, T h e D e a d S e a S c r o l l s o f t h e H e b r e w U n i v e r s i t y (Mágnes Press 1955; héber kiadás 1954) lQapGen Genesis Apocryphon in N. Avigad and Y. Yadi, A G e n e s is A p o c r y p h o n (Magness Press 1956) Habakkuk-kommentár in Millar Burrows lQpHab et al., i. m. A közösség szabályzata in Millar Burrows, 1QS S t M a r k 's M o n a s t e r y I

T h e D e a d S e a S c r o l l o f S t M a r k 's M o n a s t e r y

1QH 1QM

II, fasc. 2 (1951) Hálaadó zsoltárok in E. L. Sukenik, i. m. Háborús tekercs in E. L. Sukenik, i. m.

XIII. H. Attridge et al., Qumran Cave 4, Vili: Parabiblical Texts, Part I (1994; valójában 1995). XIV. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, XIV: Deuteronomy, Joshua, Judges, Kings (1995). XV. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, IX: The Prophets (1997). XVI. E. Ulrich et al., Qumran Cave 4, IX: Psalms to Chronicles (előkészületben). XVIII. J. M. Baumgarten, Qumran Cave 4, XVIII: The Damascus Document (4Q266-273) (1996). XIX. M. Broshi et al., Qumran Cave 4, XIV: Parabiblical Texts, Part II (1995). XX. T. Elgvin et al., Qumran Cave 4, XV: Sapiential Texts, Part I (1997). XXII. G. Brooke et al., Qumran Cave 4, XVII: Parabiblical Texts, Part III (1996). XXIII. F. Garda Martínez et al., Qumran Cave XI: IIQ2-18, IIQ20-30 (1998). XXIV. M. J. W. Leith, Wadi ed-Daliyeh Seal Impressions (1997). XXV. E. Puech, Qumran Cave 4, XVIII: Textes Hcbreux (4Q521-528, 4Q576-579) (1998). XXVI. P. Alexander and G. Vermes, Qumran Cave 4, XIX: 4Q Serekh Ha-Yahad (1998). XXVII. H. M. Cotton et al., Aramaic, Hebrew and Greek Documentary Texts from Nahal Hever with an Appendix containing Alleged Qumran Texts (1997). XXIX. E. Chazon et al., Qumran Cave 4, XX: Poeticái and Liturgical Texts, Part II (1998). XXXIV. T. Elgvin et al., Qumran Cave 4, XXIV: Sapiential Texts, Part II (1998).

258

Töredékek DJD I Szám és rövidítés

Cím

IQ 1 = 1 QGen 2 = lQEx 3 = lQpaleoLev 4-5 = lQDeuta_b 6 = lQJudg 7 = lQSam 8 = lQIsab 9 = 1QEzek 10-12 = Psa~c 13 = lQphyl 14 = lQpMic 15 = lQpZeph 16 = lQpPs 17-18 = lQJuba_b 19 és 19bis = lQNoah 20 = lQapGen 21 = IQTLevi ar 22 = 1QDM 23-24 = lQEnGiants 25 26 2 = 1QMyst 28a = lQSa 28b = lQSb 29 30-31 32 = lQJNar 33 = lQMfrgs 34-34bis = lQLitPra_b 35 = 1QH frgs 36-40

Genesis Exodus Leviticus paleo-héber írásmóddal Deuteronomium Bírák Sámuel I. és II. könyve A nem teljes Jesája-tekercshez tartozó töredékek Ezékiel Zsoltárok Imaszíjak Mika-kommentár Szofóniás-kommentár Zsoltárok-kommentár Jubileumok könyve Noé könyve Genesis Apocryphon Lévi testamentuma (arámi) Divré Móse (Mózes mondásai) Óriások könyve (Henoch-könyve) Apokrif prófécia Bölcsességi szöveg Misztériumok könyve A gyülekezet szabályzata (A közösség szabályzatának kiegészítése) Áldások (A közösség szabályzatának kiegészítése) Liturgikus szöveg Liturgikus szövegek Új Jeruzsálem (arámi) Háborús tekercs Liturgikus imák Hálaadó himnuszok (1QLI) Himnuszok

259

41-62 63-68 69 70-70bis 71-72 = lQDana_b

Azonosítatlan Azonosítatlan Azonosítatlan Azonosítatlan

héber töredékek arámi töredékek héber töredékek papirusztöredékek

Dániel

2-es sz á m ú b arlan g D/D III Szám és rövidítés 1 = 2QGen 2-4 = 2qexa_c 5 = 2QpaleoLev 6-9 = 2QNuma'd 10-12 = 2QDeuta-c 13 = 2QJer 14 = 2QPs 15 = 2QJob 16-17 = 2QRutha_b 18 = 2QSir 19-20 = 2QJuba~b 21 = 2QapMoses 22 = 2QapDavid 23 = 2QapProph 24 = 2QJNar 25 26 = 2QEnGiants 27-33

260

Cím Genesis Exodus Leviticus paleo-héber írásmóddal Numeri Deuteronomium Jeremiás Zsoltárok Jób Ruth Ben Szira Jubileumok könyve Mózes-apokrifon Dávid-apokrifon Apokrif prófécia Arámi szöveg az Új Jeruzsálemről Jogi szöveg Óriások könyve (Henoch) Azonosítatlan kis töredékek

3-as számú barlang D/DIII Szám és rövidítés

Cím

3Q 1 = 3QEzek 2 = 3QPs 3 = 3QLam 4 = 3QpIsa 5 = 3QIub 6 = 3QHym 7 = 3QTIud? 8 9 10-11 12-13 14

Ezékiel Zsoltárok Siralmak lesája-kommentár Jubileumok könyve Himnuszok Júda testamentuma? A Béke angyalát említő szöveg Szektariánus szöveg? Kisebb azonosítatlan héber töredékek Kisebb azonosítatlan arámi töredékek Töredékek

15 = 3QTreasure

Bronztekercs

4-es számú b arlan g DJD XII Szám és rövidítés

Cím

4Q 1 = Gen-Exa 2-8 = GenWl1 8a = Genh2 8b = Genhpara 8C= Genhtag 9-10 = Geni_k 12 = paleoGen"1 13-21 = Exb-k 23 = Lev-Numa 24-26 = Lev1^ 27 = Numb

Genesis-Exodus Genesis-Exodus Genesis-Exodus Parabiblikus Genesis Genesis címfelirata Genesis Genesis Exodus Leviticus-Numeri Leviticus Numeri

261

DJD XIV S z á m é s r ö v i d ít é s

C ím

4Q 28 = Deuta 29 = Deutb 30-31 = Deutc-d 32 = Deut0 33-34 = Deutf_s 35 = Deut1' 36 = Deut1 37-40Deut)-m

Deuteronomium Deuteronomium Deuteronomium Deu teronomium Deuteronomium Deuteronomium Deuteronomium Deuteronomium

41 = Deut" 42-43 = Deut°-P 44 = Deut01 47 = Josha 48 = Joshb 49-50 = Judga-b 51-52 = Sama~b

Deuteronomium Deuteronomium Deuteronomium

53 = Sam° 54 = Kgs

Józsué Józsué

Bírák Sámuel Sámuel Királyok

DJD XV S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

4Q 55 = Isaa 56-69b = Isa^r 70 = Jer3 71-71a-b = Jerb,d_c 72 = Jerb 73-74 = Ezeka_b 75 = Ezek0 76-81 = XIIa-f 82 = XII&

262

Jesája Jesája Jeremiás Jeremiás Jeremiás Ezékiel Ezékiel Kispróféták Kispróféták

D/D XVI S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

4Q 83 = Psa 84 = Psb 85-87 = P s « 88 = Psf 89-97 = Ps8-p 98 = Ps^ 98a = Psr 98b = Pss 98c-d = Ps frg 1-2 99-100 = Joba_b 102-103 = Provab 104-105 = Rutha_b 106-108 = Canta_c 109 = Qoha 110 = Qohb 111 = Lám 112 = Dana 113-114 = Dan1^ 115-116 = Dand"e 117 = Ezra 118 = Chr

Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Zsoltárok Jób Példabeszédek Ruth Énekek éneke Prédikátor Prédikátor Siralmak Dániel Dániel Dániel Ezra Krónikák

D/D IX S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

4Q 11 = paleoGen-Ex1 22 = paleoExm 45-46 = paleoDeutr-s 101 = paleoJobc 119 = LXXLev3 120 = papLXXLevb 121 = LXXNum

Genesis-Exodus Exodus Deuteronomium Jób Görög nyelvű Leviticus Görög nyelvű Leviticus Görög nyelvű Numeri

263

122 = LXXDeut 123 = paleoParaJosh 124-125paleoUnidl-2 126 = Unid gr 127 = papPara Exgr

Görög nyelvű Deuteronomium Parabiblikus Józsué-töredékek Azonosítatlan töredékek Azonosítatlan görög nyelvű töredékek Görög nyelvű parabibl. Exodus-töredékek

D/D VI Szám és rövidítés

Cím

4Q 128-148 = phyP"1! 149-155 = meza_g 156 = tgLev 157 = tgjob

Imaszíjak Mezuzót Leviticus-Targum Jób-Targum

D/D V Szám és rövidítés 4Q 158 = BibPar 159 = Orda 160 = VisSam 161-165 = plsan-e 166-167 = pHosa_b 168 = pMic 169 = pNah 170 = pZeph 171 = pPsa 172 = pUnid 173 = pPsb 174 = Flór 175 = Testim 176 = Tanh

Cím Bibliai parafrázisok Előírások Sámuel látomása Jesája-kommentárok Hósea-kommentárok Mika-kommentár Náhum-kommentár Szofóniás-kommentár Kommentár a Zsoltárok könyvéhez Azonosítatlan szöveg kommentárja Kommentár a Zsoltárok könyvéhez Florilegium Testimonia Tanhumim3

3 A 19-21-es számú töredékek M. Kistér megállapítása szerint a Jubileumok könyvéhez íródtak. In RQ 12 (1985-87), 529-536.

264

177 178 179 180 181 182 183 184 185 186

= Cata = apLama = AgesCreat = Catb = Wiles = Cryptic

Catena A Elnevezés nélkül Apokrif siralmak A teremtés korszakai Elnevezés nélkül Catena B Elnevezés nélkül A gonosz asszony cselszövései Elnevezés nélkül Kriptikus szövegek4

Szám és rövidítés

Cím

Kiadás/ Előzetes kiadás

4Q 196 = Tob ara 197-199 = Tob^1' 200 = Tob heb 201-202 = Ena_b 203 = EnGiants3 204-207 = Enc_f 208-211 = Enastra_d 212 = Eng+ Letter 213 = TLevi ara 214 = TLevi arb 215 = TNaph 216 = Juba 217-218 = Jubb_c 219 = Jubd 220 = Jube 221 = Jubf 222 = Jubg 223 = papjubh 224 = papjubh?

Tóbit (arámi) Tóbit (arámi) Tóbit (héber) Henoch Henoch (Óriások) Henoch Henoch (Asztrológiai) Henoch és H. levele Lévi testamentuma (ar.) Lévi testamentuma (ar.) Naftali testamentuma Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve Jubileumok könyve

DJD XIX Uo. Uo. Milik5 Uo. Uo. Uo. Uo. DJD XXII Uo. Uo. DJD XIII Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

4 A 187-195 közötti számok helye üres. 5J. T. Milik, The Áramaié Books of Enoch o f Qumran Cave4 (1976).

265

225-226 = psjuba_b? 227 = psjubc? 228 = cit of Jub 229 = pseudep 230-231 = CatSpira"b 232 = JN Hebr 233 = Toponyms 234 = Gen27.20f 235 236 237 238

= = = =

frgs of Kings Psalm 89 Psalter Hab 3 and songs

239 = Pesh 240 = Comm. Cant.? 241 = Lamcit 242 = PrNab 243-245 = psDan a t** 246 = ArApocal 247 = Apoc Weeks 248 = ActsGrKings 249 = papMSMcrypA 250 = versoMSM 251 = legComm 252 = pGena 253-254 = pGen1^0 255 = papS® 256 = Sb 257 = Sc 258 = Sd 259 = Se

Pszeudo-Jubileumok könyvea-b Uo. Pszeudo-Jubileumok Uo. Uo. Jubileumokat idéző szöveg Pszeudepigrafikus irat misnai héber nyelven Lelkek jegyzéke Új Jeruzsálem héber nyelven Helyneveket közlő töredékek Irnoki gyakorlat Királyok könyve 89. zsoltár Psalterion Habakkuk könyvének 3. fejezete és Dalok Az igaz Izraelről szóló pesarim Énekek éneke-kommentár? A Siralmakat idéző töredékek DJD XXII Nabunáid imája Pszeudo-Dániel (arámi) Uo. Arámi apokalipszis Uo. Milik6 Hetek apokalipszise Egy görög uralkodó cselekedetei Széfer Móse Midrás A 249-es verzóján olvasható szöveg Baumgarten' Jogi Tóra-kommentár DJD XXII Genesis-kommentár Genesis-kommentár Uo. SzereklT DJD XXVI Szerekhb Uo. Uo. Szerekhc Uo. Szerekhd Szerekh6 Uo.

6J. T. Milik, The Áramaié Books of Enoch (1976), 256. 7J. M. Baumgarten, JJS 27 (1976), 36-46.

266

Szerekhf_> 260-264 = Sf-i Uo. Baumgarten* Szerekh-Damaszkusz 265 = SD D/D VIII 266 = Da Damaszkusz3 Damaszkusz1^ Uo. 267-268 = Damaszkusz11 269 = Dd Uo. 270 = De Damaszkusz® Uo. 271 = Df Damaszkusz1 Uo. Damaszkusz8 Uo. 272-273 = D8-paph 274 = TohA Tohorot A Eisenman9 D/D XXVI 275 = Com. Cerem. Közösségi szertartás Eisenman10 276-278 = TohB^-C-D3 Tohorot Bb_c-C?Da? Négy osztály D/D XXVI 279 = Four Lots Tohorot Db? Eisenman11 280 = Toh Db? 281-283 = TohEa_b?-F Tohorot Ea-b? 284 = Nidd Szerekh he-Niddot Leqet 284a = Leq 285 = Smilh Széfer ha-Milhama Vermes12 DJD XI 286-287 = Bera_b Berakhot Berakhot Uo. 288-290 = Berc-c Imákat tartalmazó mű 291-293 = Prayers Szabályzatok és szertartás­ 294-297 = Rules rendek? Egy bölcs szavai 298 = Words of Sage D/D XX a Hajnal fiaihoz Misztériumok, A-C Uo. 299-301 = Mysta_c Isten dicsérete Uo. 302 = papPraise A fa parabolája Uo. 302a = Parable 303-305 = CreatAa_bB Elmélkedés a teremtésről, A-B Uo. 306 = Wisd Tévelygőkről szóló töredékek Bölcsességi töredékek 307-308 = Sáp Arámi, folyóírással írt szöveg 309 = Ar work

8J. M. Baumgarten, fJS 43 (1992), 268-276. 9 DSSU, 207-208. 10 DSSU, 211 (csak 276-277). 11 Uő, uo. 12G. Vermes, //S 43 (1992), 85-90.

267

310 = Ar pap 311 = Hebr pap 312 = Hebr 313 = Cryp fr 314-315 = parcels 316 = Hebr fr 317 = Moon crypt 318 = Zod and Bront 319 = Otot 320-321 = Cal 322 = Cal 323-325 = Cal 326-330 = Cal 331 = papHisP 332-333 = H ist^ 334 = Ordo 335-336 = Astr? 337 = frCal 338 = Geneal 339 = False Prophs 340 = Netin 341 = Names 342 = Letter ar 343 = Letter nab 344 = Debt 345-346 = Sale ar 347 = papDoc ar 348 = Deed Hebr 349 = Sale Hebr

Papiruszra írott arámi írásmű Papiruszra írott héber írásmű Héber szöveg föníciai folyóírással Kritpikus szöveg, A Felirat nélküli bőrcsomagok Héber nyelvéi töredékek A Hold állásáról szóló töredékek Zodiológia és brontologion Eisenman13 Otot Eisenman14 Naptár Eisenman15 Naptár Naptár Eisenman16 Naptár Történeti mű papiruszon, A Történeti mű papiruszon, B-C Ordo Asztronómiai írások Naptár Genealógiai lista D/D XIX A hamis próféták listája Netinim listája Uo. Naveh17 Teljes nevek listája D/D XXVII Levél zsidó-arámi nyelven Levél nabateus nyelven Uo. Adósságról szóló elismervény Uo. Földeladás arámi nyelven Uo. Papiruszra írt arámi megállapodás Uo. Héber nyelvű tulajdonosi okirat Uo. Héber nyelvű tulajdoneladás

13 DSSU, 261-262. 14 Uő, uo., 130-131. 15Uő,uo„ 109-112, 116-118. 16 Uő, uo., 122-125,52-55. 17J. Naveh, 7E/36 (1986), 52-55.

268

350 = Cereal gr 351-354 = Account 355-358 = Account 359 = Deed 360 = Exercise 360a = papUnid. fr B 362-363 = Crypt B 364-365 = PentPara3’b 366-367 = PentParac_d 368 = PentAp 369 = Pr Enosh 370 = FloodAp 371 = JosApa 372 = JosApb 373 = JosApc 374 = Exod. Trad 375-376 = MosAp B 377 = MosesAp C 378-379 = PsJosa-b 380-381 = apPs 382 = pap paraKings 383 = apjer A 384 = pap apjer B 385 = psEzeka 385a = psMoa 385b = apjerc 386-387 = psEzek^ 387a = psMosb 387b = apjerd 388 = psEzekd 388a-389 = psMosc_d

Gabonaelszámolás görög nyelven Elszámolás Elszámolás Okmány Irnoki gyakorlat Azonosítatlan töredék Megfejteden kriptikus, B Pentateuchus-parafrázisa_b Pentateuchus-parafrázisc~d Pentateuchus-apokrifon Enos imája Vízözön-apokrifon József-apokrifon3 József-apokrifonb József-apokrifon0 Exodus-hagyomány Mózes-apokrifon, B Mózes-apokrifon, C Józsué zsoltáraa-b Apokrif zsoltárok paraKirályok Apokrif Jeremiás, A? Apokrif Jeremiás B papiruszon Pszeudo-EzékieP Pszeudo-Mózesa Apokrif Jeremiás0 Pszeudo-Ezékiel1^ Pszeudo-Mózesb Apokrif Jeremiás0 Pszeudo-Ezékield Pszeud o-Mózesc_d

DJD XXVII Uo. Uo. DJD XXVII DJD XIII Uo. DJD XIII DJD XIX Schuller18 Schuller19 DJD XIX Uo. DJD XXII DJD XI DJD XIII

DJD XIX Strugnell20

18 E. M. Schuller, RQ 14 (1990), 349-376. 19Uő, MQC II (1992), 515-530. 20J. Strugnell and D. Dimant, RQ 13 (1988), 45-58; 14 (1990), 331-348.

269

389a = apjer* 390 = psMos* 391 = pap psEzek8 392-393 = Lit 394 = MMTa 395-397 = MMTbd 398 = papMMT* 399 = MMTf 400-407 = ShirShaba_h 408 = Wisd 409 = Lit 410 = Wisd 411-413 = Wisd 414 = Bapt 415 = Wisd Ba~b 416-418 = Wisd Aa~c 419 = Wisd Ad 420-421 = Righta-b 422 = GenExodComm 423 = Farmer 423a = Wisd E 424 = Wisd 425 = Wisd C 426 = Wisd 427-432 = Hoda~f 433 = Hod-like 434-438 = Barkia_e

Apokrif Jeremiás* Pszeudo-Mózese Pszeudo-Ezékiel8 papiruszon Szertartási irat MMTa MMTb_d MMTe papiruszon MMTf Szombati áldozati énekek3 h Bölcsességi mű Liturgia Bölcsességi mű Bölcsességi mű Keresztelési szertartás Bölcsességi műa_b Bölcsességi mű, Aa_c Bölcsességi mű, Ad Az igazságosság útjaia_b Genesis- és Exodus-parafrázis A földművesnek szóló szabályzat Bölcsességi mű, E Bölcsességi mű Bölcsességi mű, C Bölcsességi mű Hálaadó zsoltároka-f Hodajot-szerű töredék Bárki nafsia_e

Eisenman21 DJD XIX Qimron-Strugnell22 Qimron-Strugne 1123 DJD XI

DJD XX Eisenman2425 Eisenman23 DJD XX DJD XIII

Eisenman26 DJD XX Uo.

Eisenman27

21 DSSII, 55. 22 E. Qimron and J. Strugnell, in Biblical Archaeology Today (1985), 400- 407. A 394-399 teljes szövegének átírását lásd DSSU, 188-192,198-199. 23 Uő, uo. 24 DSSU, 226-228. 25 Uő, uo., 244-249 (csak 416 és 418). 26 Uő, uo., 166-167. Az 1-es számú töredék 3. sorának olvasata: ptyym. 27 Uő, uo., 238-339 (csak a 434-es és a 436-os).

270

439 = Barki-like 440 = Hod-like 441-444 = Pr 445-447 = Poet frs 448 = apPs and Pr 449-456 = Prs 457 = Narrs 458 = Narr 459-460 = Psedep 461 = Narr 462-463 = Narr 464 = ExposPatr 464a = Narr E 464b = Unclass 465 = Unid 466^469 = Apoc? 470 = Zedk fr 471 = MS 471a = Polem fr 471b = PrMich 472 = Wisd 473 = 2 ways 474-476 = Wisd 477 = Sect. decr 478 = Festivals 479 = Davidic 480 = Narrf 481 = Mixtures 481a = Elisha frg 481b = Narr8 481c = Mercy

Bárki nafsihoz hasonló irat Hodajot-szerű irat Imák Költői töredékek Apokrif zsoltár és ima Imák Elbeszélések Elbeszélés Pszeudepigrafikus irat Elbeszélés Elbeszélés A pátriárkákról szóló fejtegetés Elbeszélés, E Besorolás nélkül Azonosítatlan szöveg Apokrifon Cidkijját említő töredék Háború8 Vitairat-töredék Mikháél imája Bölcsességi mű Bölcsességi mű: Két út Bölcsességi mű A közösség rendeletéi Ünnepek-töredék Dávid leszármazottai Elbeszélés, F Vegyes jellegű Elizeus-apokrifon Elbeszélés, G Könyörgés kegyelemért

DJD XI

Eisenman28 Eisenman29 DJD XIX Uo. Uo. Uo.

DJD XIX Eshel30 Eshel-Kister31

DJD XXII Eshel32 DJD XXII Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Uo.

28 Uő, uo., 48. 29 Uő, uo., 268-269 (csak a 462-es). 30 E. and H. Eshel, MQCII (1992), 611-620. 31 E. Eshel and M. Kistér, JJS 43 (1992), 277-281. 32 E. Eshel, JJS 45 (1994), 111-122.

271

481 d = Red ink 481e = Narrh 481 f = Mise

Vörös tintával írt töredékek Elbeszélés, H Vegyes töredékek

Uo. Uo.

D/D VII Szám és rövidítés 4Q 482-483 = papjub? 484 = TJudah? 485 = Proph 486-487 = Sapha_b 488 = Ap ar 489 = papApoc ar 490 491-497 = Ma"8 498 = HymSap 499 = papHymPr 500 = papBen 501 = Lamb 502 = papRitMar 503 = papPrQuot 504-506 = DivHama-c 507-509 = PrFesta"c 510-511 = Shira-b 512 = papRitPur 513-514 = Ordb_c 515-520 = pap

Cím Jublileuniok? papiruszon Júda testamentuma? Prófétai vagy bölcsességi szöveg Bölcsességi műa_b Arámi apokrifon Arámi apokalipszis Kapcsolódó iratok? Háború3"8 Himnuszok vagy bölcsességi művek Himnuszok és imák töredékei Áldás Siralmakb Házassági szertartás Napi imádságok Az égi fények igéi3"0 Ünnepi imáka_c A bölcs énekea"b Megtisztulási szertartás Ren del kezésekb"c Megfejtetlen papirusztöredékek

D/D XXV Szám és rövidítés 4Q 521 = MessApoc 522 = Toponyms 523 = Hebr B

Cím Messiási apokalipszis Földrajzi neveket tartalmazó irat Héber töredék, B

524 = Halakh. 525 = Beát 526-528 = Hebr C-E

Halákhikus szöveg Bölcsességi mű és örömhírek Héber töredékek, C-E

Szám és rövidítés

Cím

Kiadás/ Előzetes kiadás

Mikháél szavai Óriások könyve (Henoch1*-0) Óriások könyve (Henoch6) Óriások könyve vagy Pszeudo-Henoch Isten kiválasztottjai Arámi szövegek, N és C Arámi Jákob Arámi Júda Arámi József Lévi testamentuma?0^ Qahat testamentuma Amram látomásaia~f Húrt és Miriamot említő irat Proto-Esztera_€+í

Eisenman33

4Q 529 = Mich 530-531 = Giants^c 532 = Giants6 533 = psEn 534 = Elect 535-536 = Ar NC 537 = AJa 538 = Aju 539 = Ajo 540-541 = TLevic_d? 542 = TQahat 543-548 = Amrama' f 549 = HurMir 550 = PrEsth

Milik34 Eisenman35

Starcky36 Eisenman37 Puech38 Milik39 Milik40 Puech41 Puech42 Milik43 Milik44

3 3 D S S U , 38.

34J. T. Milik, The Áramaié Books of Etioch (1976), 304-308. 3 5 D S S U , 95.

36 J. Starcky, in Mémorial du Cinquantenaire 1914—1964 (Inst. Cath. de Paris), 1964, 51-66. 3 7 D S S U , 35-36. 38 E. Puech, in M Q C II (1992), 449-501. 39J. T. Milik, in M. Delcor, Qumran (1978), 91-106. 40 Ud, uo. 41E. Puech, vő. 38-as jegyzet. 42 Uő, R Q 15 (1991), 23-54. 43 J. T. Milik, RB 79 (1972), 77-97. 44U ő,RQ (1992), 321-406.

273

551 = DanSus? 552-553 = 4Kgda-b 554 = JNa 555 = JNb 556-557 = Visa-C 559 = papChronol 560 = Provs 561 = Physiogn 562-575 = Ar D-Z 576 = Gén1’ 577 = Flood 578 = Hist 579 = Hym

Dániel könyve, Zsuzsanna-történet? Négy királyság3-13 Új Jeruzsálem3 Új Jeruzsálem15 Látomásoka-c Bibliai kronológia Példabeszédek Fiziognomikus horoszkóp Arámi töredékek, D-Z Genesis Egy Vízözönt említő szöveg Történelmi szöveg Vallásos énekek

5-ös számú b arlan g DJD III Szám és rövidítés

Cím

5Q 1 = Deut 2 = Kgs 3 = Isa 4 = Am 5 = Ps 6-7 = Lam3-b 8 = Phyl 9 = Toponyms

Deu teronomium Királyok Jesája Amosz Zsoltárok Siralmak3-13 Imaszíjak Helynevek

45 Uő, Cazelles Festschrift (1981), 337-359. 46 J. Starcky, in Le monde de la Bibié I (1977), 38-40. 47 DSSÜ, 41-43. 48 Uő, uo„ 92-93. 49 Uő, uo., 266. 50 Uő, uo., 264.

274

Milik45 Starcky46, Eisenman47

Eisenman48 Eisenman49 Eisenman50 DJD XXV Uo. Uo. Uo.

10 = apMal 11 = S 12 = D 13 = S-like 14 = Curses 15 = JNar 16-25 = Unid

Apokrif Malakiás Szerekh Damaszkusz S-hez hasonló töredékek Liturgikus átkok Arámi Új Jeruzsálem Kisebb azonosítatlan és nem osztályozott töredékek

6 -o s s z á m ú b arlan g D JD III Szám és rövidítés 6Q 1 = paleoGen 2 = paleoLev 3 = Deut 4 = Kgs 5 = Ps 6 = Cant 7 = papDan 8 = pap EnGiants 9 = papSam/Kgs 10 = apProph 11 = Vine 12 = apProph 13 = PriestProph 14 = Apoc ar 15 = D 16 = papBen 17 = Cal 18 = papHym 19 = Gén? ar 20 = Deut? 21 = frgProph

Cím Genesis, paleo-héber írással Leviticus, paleo-héber írással Deuteronomium Királyok Zsoltárok Énekek éneke Dániel, papiruszon Óriások könyve (Henoch) Sámuel-Királyok-apokrifon, papiruszon Apokrif prófécia A szőlőtő allegóriája Apokrif prófécia Papi prófécia Arámi apokalipszis Damaszkusz Áldások papiruszon Naptár Himnuszok papiruszon Genesissel rokon arámi szöveg? Deuteronomium? Prófétai töredékek

275

22 = Unid Hebr 23 = Unid ar 24-31 = mise

Azonosítatlan héber szöveg Azonosítatlan arámi szöveg Különböző jellegű töredékek

7-es számú barlang D JD III S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

7Q 1 = papLXXEx 2 = papLXXEpJer 3-5 = papGr Bib frgs? 6-18 = papUnid 19 = Gr impr

Görög Exodus Jeremiás levele, görög Azonosítatlan görög bibliai töredékek51 Azonosítatlan kisebb töredékek52 Görög papiruszok gipszlenyomata

8-as számú barlang DJD III S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

8Q 1 = Gén 2 = Ps 3 = phyl 4 = mez 5 = Hym

Genesis Zsoltárok Imaszíj Mezuza Liturgikus költemény

51 Egy marginális, a legkiemelkedőbb papirológusok és a szövegek kiváló szakértői által elutasított álláspont 7Q4—10-et és 15-öt az Újszövetség kisebb részleteivel azonosítják. Vö. J. O'Callaghan, Los papiros griegos de la cueva 7 de Qumran (1974); C. P. Thiede, THE Earliesl Gospel Manuscripts (1992). 52 Uő, uo.

276

9-es számú barlang D JD

III

S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

9Q1

Papirusztöredék

1 0-es sz á m ú b arlan g D JD S z á m é s r ö v id ít é s

C ím

10Q1

Osztrákon

III

11 -es sz á m ú b arlan g S z á m é s r ö v id ít é s

ii

“T i CD

11Q 1 = paleoLev 2 = Lev 3 = Deut 4 = Ezek 5 = Psa 6 = Psb 8-9 = Psd^ 10 = tgjob 11 = apPsa 12 = Jub

C ím

K ia d á s

Leviticus, paleo-héber Leviticus Deuteronomium Ezékiel Zsoltárok3 Zsoltárok13 Zsoltárok0 Zsoltárokd_e Jób-Targum Apokrif Zsoltárok Jubileumok könyv

Freedman33 D J D XXIII Uo. Uo. Uo. Uo. Uo. Ploeg5354 Ploeg55 Woude56

53 D. N. Freedmanand K. A. Matthews, The Paleo-Hebrew Leviticus Scroll (1985). 54 J. van dér Ploeg and A. S. van dér Woude, Le targum de Job de la grotte XI de Qumran (1971). 55J. van dér Ploeg in K. G. Kuhn Festschrift (1971), 140-146. 56 A. S. van dér Woude, uo., 128-146.

277

13 = Melch 14 = Bér 15-16 = Hym3"b 17 = ShirShab 18 = JN 19 = Temple3 20 = Templeb 21 = paleoUnid 22-30 = Unid

Melkicedeq Berakha Himnuszok3"15 A Sabbat dalai Új Jeruzsálem Templom-tekercs Templom-tekercs-töredékek Azonosítatlan töredékek Azonosítatlan töredékek

Woude57, Puech58 Woude59 Ploeg60 Newsom61 Jongeling62 Yadin63 Yadin64

57 Uő, Oudtest, Studien 14 (1965), 354-373. 58 E. Puech, RQ 12 (1987), 483-513. 59 Uő, inH. Bnrdtke Festschrift (1968), 253-258. 60J. van dér Ploeg, RQ 12 (1985), 3-15. 61 C. A. Newsom, Songs o f the Sabbath Sacrifice (1985). 62 B. Jongeling, J S J 1 (1970), 58-64. 63 Y. Yadin, The Temple Scroll I—III (1983). 64 Uő, uo.; A. S. van dér Woude, RQ 13 (1988), 89-92; F. Garda Martínez, MQC II (1992), 363 -391.

278

BIBLIOGRÁFIA A qumráni kéziratok legjelentősebb szövegkiadásai Microfiche-kiadás Tov, E. (ed.), The Dead Sea Scrolls on Microfiche, Leiden 1993; A Companion Volume to the Dead Sea Scrolls Microfiche Edition, Leiden 1995.

CD-ROM Lim, T. H. et al, The Dead Sea Scrolls Reference Library, vol. I (3 CD-ROM), Oxford-Leiden 1997.

Fénykép Eisenman, R. H. and Robinson, J. M. (eds.), A Facsimile Edition of the Dead Sea Scrolls, I—II, Washington 1991.

Számítógéppel rekonstruált szövegkiadás Wacholder, B. Z. and Abegg, M. G., A Preliminary Edition ofthe Unpublished Dead Sea Scrolls, I—III, Washington 1991-1995.

Szövegkiadások 1-es számú barlang Avigad, N. and Yadin, Y., A Genesis Apocnjphon, Magness Press 1956. Barthélemy, D. and Milik, J. T., Discoveries in the Judaean Desert, I: Qumran Cave I, Oxford 1955 (valamennyi lQ-töredék). Burrows, M. and Brownlee, W. H., The Dead Sea Scrolls of St Mark's

279

Monastery I (Jesája-tekercs, Habakkuk-kommentár), New Haveri 1950; II/2, New Haven 1951 (1QS). II/l nem készült. Sukenik, E. L., The Dead Sea Scrolls of the Hebrew University, Magness Press 1955; héber kiadás 1954 (Jesája-tekercs [b]. Háborús tekercs, Hálaadó zsoltárok).

2-es, 3-as és 5-10-es számú barlang Baillet, M., Milik, J. T. and Vaux, R. de, Discoveries in the ]udaean Desert o f Jordán, III: Les petites grottes de Qumrán, Oxford 1962 (a Réztekercs töredékei is).

4-es számú barlang Allegro, J. M. and Anderson, A. A., Discoveries in the Judaean Desert of Jordán, V: I (4Q158-4Q186), Oxford 1968 (elsősorban exegetikai töredékek). A szerkesztői javításokat lásd J. Strugnell, „Notes en marge de volume V des Discoveries in the Judaean Desert of Jordán", RQ 7 (1970), 163-276. Attridge, H. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIII: Qumran Cave 4, VIII: Parabiblical Texts, Part 1,1994 (valójában 1995). Baillet, M., Discoveries in the Judaean Desert, VII: Qumrán Grotte 4, III (4Q482-4Q520), Oxford 1982 (a Háborús tekercs töredékei, valamint liturgikus és bölcsességi írások). Baumgarten, J. M., Discoveries in the Judaean Desert XVIII: Qumran Cave 4, XIII: The Damascus Document, 1996. Brooke, G. et al., Discoveries in the Judaean Desert XXII: Qumran Cave 4, XVII:, Parabiblical Texts, Part III, 1996. Broshi, M. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIX: Qumran Cave 4, XIV: Parabiblical Texts, Part II, 1995. Eisenman, R. H. and Wise, M., The Dead Sea Scrolls Uncovered, Shaftesbury-Rockport, Mass. 1992; London 1993. Eshel, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert: Qumran Cave 4, VI: Poeticái and Liturgical Texts, Part 1 1998. Milik, J. T., The Books of Enoch: Áramaié Fragments of Qumran Cave 4, Oxford 1976. Newsom, C., Songs of the Sabbath Sacrifice: A Critical Edition, Atlanta 1985. Nitzan, B. et al., Discoveries in the Judaean Desert XX: Qumran Cave 4, XX: Sapiential Texts, Part 1,1997. Qimron, E. and Strugnell, Discoveries in the Judaean Desert X: Qumran Cave 4, V: Miqsat Ma'ase Ha-Torah, 1994. Sanderson, J. E., An Exodus Scroll from Qumran: 4QpaleoExodm and the Samaritan Tradition, Atlanta 1986. Schuller, E. M., Non-Canonical Psalms from Qumran: A Pseudepigraphic Collection, Atlanta 1986.

280

Skehan, P. W., Ulrich, E. and Sanderson, J. E., Discoveries in the ]udaean Desert, IX: Qumran Cave 4, IV: Palaeo-Hebrew and Greek Biblical Manuscripts, Oxford 1992. Ulrich, E., Cross, F. M. et ah, Discoveries in the Judaean Desert XII: Qumran Cave 4, VII: Genesis to Numbers, 1994. Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XIV: Qumran Cave 4, XIV: Deuteronomy, Joshua, Judges, Kings, 1995. Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XV: Qumran Cave 4, X: The Prophets, 1997. Ulrich, E. et al., Discoveries in the Judaean Desert XVI: Qumran Cave 4, IX: Psalms to Chronicles (előkészületben) Vaux, R. de and Műik, T. J., Discoveries in the Judaean Desert, VI: Qumran Grotte 4, II: I, Archéologie, II, Tefillin, Mezuzot et Targum (4Q128-4Q157), Oxford 1977.

11-es számú barlang Freedman, D. N., Matthews, K. A., The Paleo-Hebrew Leviticus Scroll (HQpaleoLev), Winona Laké 1985. García Martínez, F., Discoveries in the Judaean Desert XXIII, Qumran Cave 1 1 ,11Q2-18 and 11Q20-22, Oxford 1998. Ploeg, J. P. M. van dér, Woude, A. S. van dér and B. Jongeling, Le Targum de Job de la grotte XI de Qumran, Leiden 1971. Qimron, E., The Temple Scroll: A Critical Edition with Extensive Reconstructions, Beer-Sheva-Jerusalem 1996. Sanders, J. A., Discoveries in the Judaean Desert of Jordán, IV: The Psalm Scroll o f Qumran Cave 11 (11 Qps"), Oxford 1965. Yadin, Y.,Megillat ha-M iqdash,l-U l,Jerusalem 1977 (angol fordítása: The Temple Scroll, I—III, Jerusalem 1983).

Wadi ed-Daliyeh Leith, M., Discoveries in the Judaean Desert XXIV: Wady ed-Daliyeh Seal Impressions, Oxford 1997.

Nem azonosított barlang Yadin, Y., Tefillin from Qumran (XQPhyl 1-4), Jerusalem 1969.

Damaszkuszi irat M. Broshi, The Damascus Document Reconsidered, Jerusalem 1992.

Arámi szövegek és qumráni arámi Beyer, K., Die aramaischen Texte vöm Tótén Meer, Göttingen 1984; Ergcinzungsband 1995. Muraoka, T. (ed.), Studies in Qumran Aramaic, Abr-Nahrain, Suppl. 3, Leiden 1992. 281

Á lta lá n o s b ibliográfia

Qnmráni bibliográfiák Fitzmyer, H, A., The Dead Sea Scrolls: Major Publications and Tools fór Study, Missoula, Montana 1975; 2. kiadás 1977; Atlanta 1990. García Martínez, F. et al., A Bibliography ofthe Finds in the Desert of Judah 1970-1995, Leiden 1996. Jongeling, B., A Classified Bibliography ofthe Finds in the Desert of Judah: 1958-1969, Leiden 1971.

Általános monográfiák Bernstein, M. et al., Legal Texts and Legal Issues, Leiden 1997. Brooke, G. J. (ed.), New Qurnran Texts and Studies, Leiden 1995. Brooke, G. J. (ed.), Temple Scroll Studies, Sheffield 1989. Burrows, M., The Dead Sea Scrolls, New York 1955; magyarul: A holt­ tengeri tekercsek, Budapest, Gondolat 1961. Burrows, M., More Light on the Dead Sea Scrolls, New York 1958. Callaway, P. R., The Histor\/ ofthe Qurnran Community, Sheffield 1988. Campbell, J. G., The Use o f Scripture in the Damascus Document 1-8, 19-20, Berlin 1995. Campbell, J. G., Deciphering the Dead Sea Scrolls, London 1996. Collins, J. Apocalypticism and the Dead Sea Scrolls, London 1997. Cross, F. M., The Ancient Library of Qurnran and Modern Biblical Studies, New York 1958; 2. kiadás Grand Rapids 1980; 3. kiadás Sheffield 1996. Davies, P. R., Behind the Essenes: Flistory and Ideology in the Dead Sea Scrolls, Atlanta 1987. Davies, P. R., Qurnran, Guildford 1984. Davies, P. R., Sects and Scrolls: Essays on Qurnran and Related Topics, Atlanta 1996. Dimant, D. and Rappaport, U. (eds.), The Dead Sea Scrolls: Forty Years of Research, Leiden 1992. Dimant, D., „Qurnran Sectarian Literature", in M. Stone (ed.), Jexvish Writings of the Second Temple Period, Assen-Philadelphia 1984. Driver, G. R., The Judaean Scrolls 1947-1969, London 1969. Dupont-Sommer, A., The Essene Writings from Qurnran, Oxford 1961. Fabry, H.-J. et al., Qumranstudien, Göttingen 1996. Fitzmyer, J. A., Responses to 101 Questions on the Dead Sea Scrolls, London 1992. Fiint, P. W., The Dead Sea Psalms Scrolls and the Book of Psalms, Leiden 1997.

282

García Martínez, F. and Trebolle Barrera, )., The People of the Dead Sea Scrolls, Leiden 1995. García Martínez, F., Qumran and Apocalyptic: Studies on the Áramaié Texts from Qumran, Leiden 1992. García Martínez, F., The Dead Sea Scrolls Translated: The Qumran Texts in English, Leiden 1994. Gaster, T. H., The Dead Sea Scriptures in English Translation, Garden City, New York 1956; 3. kiadás 1976. Golb, N., Who wrote the Dead Sea Scrolls? London 1995. Humbert, J.-P. et al., Fouilles de Khirbet Qumran et de Ain Feskha I, Album de photographies - Répertoire du fonás photographicjue - Synthese des notes de chantier du Pere Roland de Vaux OP, Fribourg-Göttingen 1994. Kamper, J. and Bernstein, M., 4QMMT, Atlanta 1996. Knibb, M. A., The Qumran Community, Cambridge 1987. Maier,}., Die Qumran-Essener: Die Texte vöm Tótén Meer, I—II, München 1995. Metso, S., The Textual Development of the Qumran Community Rule, Helsinki 1996. Milik,]. T., Ten Years ofDiscovery in the Wilderness ofjudaea, London 1959. Nickelsburg, G. W. E.,Jewish Literature Between the Bibié and the Mishnah, Philadelphia 1981. Nitzan, B., Qumran Prayer and Religious Poetry, Leiden 1994. Porter, S. E. and Evans, C. A., The Scrolls and the Scriptures, Sheffield 1997. Shanks, H. (ed.), Understanding the Dead Sea Scrolls, Washington 1992. Schiffman, L. H. (ed.), Archaeology and History in the Dead Sea Scrolls, Sheffield 1990. Schiffman, L. H., Reclaiming the Dead Sea Scrolls, Philadelphia 1994. Schürer, E., Vermes, G., Millar, F. and Goodman, M., The History ofthe Jewish People in the Age of Jesus Christ, III, parts 1-2, Edinburgh 1986 (részletes, elemzett bibliográfia). Stegemann, H., Die Essener, Qumran, Johannes dér Taufer und Jesus, Freiburg 1993. Steudel, A., Dér Midrasch zűr Eschatologie aus dér Qumrangemeinde (4QMidrEschata,b), Leiden 1994. Stone, M. E. and Chazon, E. G., Biblical Perspectives: Interpretation ofthe Bibié in Light ofthe Dead Sea Scrolls, Leiden 1998. Swanson, D. D., The Temple Scroll and the Bibié: The Methodology of 11QT, Leiden 1995. Talmon, S., The World of Qumran from Within, Jerusalem-Leiden 1989. Trebolle Barrera, J. and L. Vegas Montaner, L. (eds.), The Madrid Qumran Congress 1991, Vols. I—II, Leiden 1992. Ulrich, E. and VanderKam, J. C. (eds.), The Community of the Renezved Covenant, Notre Dame 1994.

283

VanderKam, J. C., The Dead Sea Scrolls Today, London 1997. Vaux, R. de., The Archaeology of the Dead Sea Scrolls, London 1973. Vermes, G., The Dead Sea Scrolls in English, London 1962; 2. kiadás 1975; 3. kiadás 1987; 4. kiadás 1995. Vermes, G., Discovery in the Judean Desert, New York 1956. Vermes, G., The Dead Sea Scrolls: Qumran in Perspective, London 1977; Philadelphia 1981; 2. kiadás London 1982; 3. kiadás London 1994. Vermes, G., The Complete Dead Sea Scrolls in English, London 1997. Wacholder, B. Z., The Dazvn of Qumran: The Sectarian Torahand the Teacher of Righteousness, Cincinnati 1983. Wise, M. O., A Critical Study of the Temple Scroll from Qumran Cave 11, Chicago 1990. Wise, M. et ah, The Dead Sea Scrolls. A New Translation, London-San Francisco 1996.

Kétnyelvű kiadás, vokalizált héber szöveg és qumráni héber Charlesworth, J. H. et al. (eds.), The Dead Sea Scrolls: 1. Rule of the Community and Related Documents;2. Damascus Document, War Scroll and Related Documents, Tübingen-Louisville, 1994-95. García Martínez, F. and Tigchelaar, E. J. C., The Dead Sea Scrolls: Study Edition I1Q1-4Q 273, Leiden 1997. Lohse, E., Die Texte aus Qumran, Hebrdisch und Deutsch, München 1971. Qimron, E., The Hebrew of the Dead Sea Scrolls, Atlanta 1986.

A

tekercsek és az Újszövetség

Black, M., The Scrolls and Christian Origins, London 1961. Black, M. (ed.), The Scrolls and Christianity, London 1969. Charlesworth, J. H. (ed.), John and Qumran, Lonodn 1972; New York 1990. Charlesworth, J. H. (ed.), Jesus and the Dead Sea Scrolls, New York-London 1992. Fujita, N. S., A Crack in the Jár: What Ancient Jewish Documents Teli Us about the New Testament, New York 1986. Murphy-O'Connor, J. (ed.), Paul and Qumran, London 1968; New York 1990. Newton, M., The Concept ofPurity at Qumran and in the Letters of Paul, Cambridge 1985. Stendahl, K. (ed.), The Scrolls and the New Testament, London 1958. Vermes, G., Jesus and the World of Judaism, London 1982; Philadelphia 1984; magyarul: Jézus és a judaizmus világa, Osiris, Budapest 1997.

284

Magyarul megjelent Amuszin, I. D., A h o l t - t e n g e r i te k e r c s e k é s a q u m r á n i k ö z ö s s é g , Gondolat, Budapest 1986. Burrows, M., A h o l t - t e n g e r i t e k e r c s e k , Gondolat, Budapest 1961. Fröhlich I., A q u m r á n i s z ö v e g e k m a g y a r u l [Studia Orientalia], Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 1998. Komoróczy G., K iá lt ó s z ó a p u s z t á b a n , A h o l t - t e n g e r i k in c s e k , Osiris, Budapest, 1998. Stoll, H. A., A h o l t - t e n g e r i b a r l a n g o k r e j t é l y e , Gondolat, Budapest 1967. Vermes G., J é z u s é s a j u d a i z m u s v i l á g a , Osiris, Budapest 1997.

NÉV- ES TÁRGYMUTATÓ Abegg,M. 20,112,293 Ábel, F. M. 272 Absalom háza 178,188 Adam, A. 263 Aemilius Scaurus 31,53,179 Agrippa, 1 .175 Agrippa, II. 175 akasztás 140 lásd még keresztre feszítés Aland, K. 245 Albright, W. F. D. 22,45,5 0 áldozat 135, 215, 216 lásd még papok és Templom Alexander Balas 111,174,180,186 Alexander, P. S. 58, 66 Alexandra-Salomé 31,153,179 Alexandrosz Iannaiosz 31, 45, 53, 77,174,175,179,180,187 Alkimosz 173,174,186 Allegro, J. M. 16, 27,33, 68, 79, 85, 92,100,106,108,114-121 Amram testamentuma 102 Anderson, A. A. 27 angyalok 207 Antigónosz Mattatiász 46,191 Antiokhosz Epiphanész, IV. 31, 53, 115, 172, 173, 179, 182, 183, 186, 224 apokrifek 23, 30, 72-76, 112, 224, 227, 232, 233 Applebaum, S. 259 Arámi apokalipszis 111 átkok 83, 212

286

Attridge, H. 96 Avigad, N. 25,49,52, 93 Baer, Y. 152 Baillet, M. 16, 64,79,81,84,88,91, 118,245 Baker, H. W. 121 Bammel, E. 292 Bardtke, H. 226, 234, 218 Bar Kochba (Simeon bar Kosziba) 44,51, 227, 241 Barthélemy, D. 12,15, 62,232 Batenos 92 Baumgarten, J. M. 22, 61, 67, 68, 136,139,140,169,208 beavatás 167 Bechtel, E. 20, 21 Beckwith, R. 228 Beliál 102,117,118, 218, 219 Benőit, P. 17,18,19, 21,52, 245 Ben Sasson, H. H. 272 Betz, 0 . 159,197,215 Beyer, K. 98, 99,113 bibliaértelmezések 14, 31, 55, 89, 199,200, 230 Birnbaum, S. A. 49 Black, M. 228,243,244 Boccaccini, G. 295 Bonani, G. 26 Borg, M. 259 Bousset, W. 295 Bowker, J. 243 bölcsesség 55, 85-89, 212, 224

Brandon, S. G. F. 259 Braun, H. 244, 246 Brock, S. P. 229 brontologion 24,120 Brooke, G. J. 22,82,83,94,108,198 Broshi, M. 22, 24, 34, 45, 61, 112,

121,122 Brown, R. E. 221 Brownlee, W. H. 1 2 ,190,198,221, 232 Bruce, F. F. 41,197 Bultmann, R. 195 Bunge, J. G. 290 Burchard, C. 163 Burgman, H. 176,193 Burkitt, F. C. 52 Burrows, M. 12, 14, 58, 115, 233, 234 Cádok, a farizeus 160 Cádok fiai 32, 57-59, 82,123,126, 132,150,153,154,174 Callaway, P. R. 2 76 Campbell, J. 293,198 Caquot, A. 222 Carmignac,}. 293 Casey, M. 243 Catenae 119 Szofóniás-kommentár 115 Charles, R. H. 136,241,243 Charlesworth, J. H. 5 9 ,6 1 ,6 4 ,204, 218,241,244 Clermont-Ganneau, C. 40,41 Cody, A. 124 Collins, J. J. 110,111,196,218, 221 Collins, R. F. 196 Colpe, C. 243 Conzelmann, H. 295 Cook, E. 193 Cook, S. A. 50 Coppens, J. 227 Cowley, A. 243 Cross, F. M. 14, 16, 19, 22, 22, 25,

37,49,52,122,2 76,293,232,234, 237 Crown, A. D. 42 Damaszkuszi irat 14,24,28,29,31, 35, 52, 59-61, 123, 128, 130, 134-140,142,145-149,166,167, 176,178,182,185,213,214,220, 233, 247 Dániel 84,183 Daumas, F. 269 Davidson, M. J. 295,220 Davies, P R. 47 Delcor, M. 234, 239, 272, 293, 295, 213,216,217,224 Démétriosz, III. 31, 53, 114, 175, 179 Démétriosz, a történész 276 Denis, A.-M. 295,242 Dimant, D. 45,68,76,105,108,109 Donceel-Voűte, P 34,47,168 Dórival, G. 229 Driver, G. R. (Sir Godfrey) 33, 46, 158, 262, 162, 168, 177,190, 193 Dupont, J. 243 Dupont-Sommer, A. 13, 14, 45, 227,237, 265,184,187,193,214, 245 Dura Europosz 50 Efráim 114,116,178,179,187,190, 218 egészen elégő áldozat 142, 161, 209 Eisenman, R. H. 21, 33, 36, 105, 152, 253, 159, 262, 162, 290 Eissfeldt, O. 228,229,241 Eleázár ben Jair 160 Elgvin, T. 89, 94 Elmélkedés könyve 145 Ember fia 97, 243 Engedi 27,162, 165,166 Engesztelés napja 81, 115, 118, 178,189, 210

287

Eshel, E. 22,69,70,77,112,122,180 Eshel, H. 22, 77,180 eszkatológia, lásd a jövővel kapcsolatos reménység esszénusok 13, 26, 27, 32, 33, 34, 131,142,152,162-169,176-193, 187, 230, 244-255 étkezések Qumránban 131, 214, 217 Fáik, D. 84 Fáik, Z. W.139 farizeusok 27, 152, 155-158, 168, ai 187,191, 199, 254 Farmer, W. R. 159 feltámadás 36, 76, 154, 194, 224, 225 Felügyelő 5 6 -58,69,72,76,82,88, 126-128,132,138,144-146, 150, 204,212, 219, 253 Finkelstein, L. 155 Fitzmyer, J. A. 24, 30, 55, 61, 110, 111,134,137, 208, 214,221,243, 244, 246 Fiint, P. W. 232 Flusser, D. 111 fogadalmak 65,167 Forkman, G. 129 Freedman, D. N. 17,176,232 Frey, J. B. 224 Friedrich, G. 195 Fritsch, C. T. 229 Gabrion, H. 198 Galileai Júdás 158,160,250 Garnet, P. 195 Gártner, B. 215 Genesis Apocryphon 15, 29, 52, 89, 92-94,179 Genesis-kommentár 29, 89 Geoltrain, P 169 Ginsburg, C. D. 41 Glessmer, U. 79

288

Gnilka, J. 214, 217 Golb, N. 34,47 Goldstein, J. A. 171 Gonosz Pap 13, 32, 33, 115, 116, 152,154,168,178-180,185,186, 188,189, 211,236 Gooding, D. W. 234 Goodman, M. 13,31,163,169 Goossens, R. 184,190 Goshen-Gottstein, M. H. 41,168 Greehy, J. G. 134 Greenfield, J. C. 15, 93, 101, 120, 176,243 Grelot, P 218, 243 Gressmann, H. 195 Grundmann, W. 220 Guillaumont, A. 169, 217 gyógyítás 165,166 Haas, N. 150 Haase, W. 198 Habakkuk-kommentár 12, 25, 90, 115,178,180,183,184,200,215, 233, 236, 248 Háborús szabályzat 65 Háborús tekercs 37,52,53, 62-64, 111,124,135,161, 168,180,184, 220, 251 habura 157,158 Hahn, I. 218 Hálaadó zsoltárok lásd Him­ nuszok halhatatlanság 224, 225 Flalperin, D. J. 140 Harding, G. L. 13 Harl, M. 229 Harris, J. G. 196 Hasmoneusok 31, 46, 51, 94, 115, 174,175,187 haszidim (haszidok) 32, 33, 174, 187 Hay, D. 246

Hayward, C.T.R. 159,171 Hazugságok terjesztője (a Hazug) 114,177,178 hellénisztikus válság 172-175 Hengel, M. 159,171,193 Henoch 96, 97 Henoch parabolái 92, 209, 223, 242,243 Herford, R. T. 155,195 Herodes Arkhelaosz 47,159,175, 192 Hesse, F. 220 Hetek ünnepe (a közösség megújulása) 80, 143, 149, 211, 213 Hillél 156,191 Himnuszok 52, 70-72, 80, 205, 206, 225, 226 Himnusz-tekercs 12 Hoenig, S. B. 136 Horgán, M. R 198 horoszkópok 24,119,120 Horton, F. L. 220 Hósea-kommentár 113,187 Humbert, J. P.135 Huntjens, J. A. 196 Hunzinger, C.-H. 16 Huppenbauer, H. W. 204 Hürkanosz, lásd Johannész Iannaiosz, lásd Alexandrosz idősebb Plinius 13, 26, 27, 162164, 253 Igazság Tanítója 13,14, 32, 33, 39, 60, 71, 114-116, 177-182, 185, 187-191,197,201,211,218,222, 244,245, 247, 255 illés 221 istentisztelet Qumránban 208-217 Jackson, B. S.141 Jacobs, L. 195 Jamnia (Javne) 151, 240 János, az Esszénus 192

Janzen, J. G. 232 Jaubert, A. 188, 208 Jellicoe, E. S. 229 Jeremiás, G. 193 Jeremiás, J. 124,151,171,195 Jeromos 240 Jeruzsálem 47, 53, 54, 62, 77, 109, 112,117,136,156,175-177,182, 185-187,218,223,237,249,250, 252 Jesája-kommentár 108 Jesája-tekercs 12, 28, 52, 200, 201, 220,225, 228, 231-233 Jézus ben Szira 28,172, 232, 233 Jézus, Názáreti 33,36,39,152,175, 191,194, 201, 217, 244-255 Johannész Hürkanosz, I. 31, 45, 46.154.174.175.187 Johannész Hürkanosz, II. 31,179 Jonathán Makkabeus 14, 32, 53, 77.163.173.174.180.186.187 Jones, A. H. M. 171 Jonge, M. de 220 Jongeling, B. 17 Josephus Flavius 13,26,27,32,46, 107,131,142,152,153,156,158, 159,162-167,171,174,175,184, 190-192, 213, 214, 216, 224,225 Josze, R. 177 Józsué (Jázon), főpap 172,173,186 a jövővel kapcsolatos reménység 200, 217-226, 247, 248, 251, 253 Jubileumok könyve 29, 90, 95, 98, 210, 211,233, 242 Júda Arisztobulosz, 1.191 Júda Arisztobulosz, II. 187 Júdás Makkabeus 173,186,189 Kahle, P. 228 kairói Geniza 30,59, 60, 228,242 Kanael, B. 47 kánon, szentírási 23, 28, 29, 232, 233, 241 Kapelrud, A. S. 126

289

Keresztelő János 33, 36, 152, 247, 253, 254 kereszténység és a tekercsek 33, 244-255 keresztre feszítés 114,179 lásd még akasztás kerubok 207 két lélek: igazság lelke és hamis­ ság lelke 89, 126, 136, 147, 194, 203 Kistér, M. 69,22 7 Kittel, G. 195 Kittim 31, 45, 46, 54, 63-65, 115, 161,178, 179,180,184,185,218 kiválasztás 202-208 Klausner, J. 220 Klinzing, G. 195,215 Knibb, M. A. 243 körülmetélés 203, 213 közösség 123-150, 244, 248 a ~ azonosítása 151-170 a - gazdasági felügyelője 133 a ~ hercege/fejedelme lásd Mes­ siás a ~ története 31,32,53,170-193 a —bői történő kizárás 61,132, 202,213, 250 A közösség szabályzata 12,27,35, 36,37,56-59,78,81-84,123,124, 126,131,134,135,139,143,144, 146,166,194, 209, 215, 221,223 Kraeling, C. 50 Kuhn, K .G .227 Kutscher, E. Y. 232 Kümmel, W. G. 177,241 Küng, H. 195 Lámekh-tekercs, lásd Genesis Apoeryphon Laperrousaz, E.-M. 45 Larson, E. 107 Laurin, R. B., 223 Leaney, A. R. C. 208,213 Leiman, S. Z. 228

290

Leivestad, R. 243 Le Moyne, J. 153,155 Levine, B. 141 léviták 56, 66, 144, 173, 198, 212, 212, 220

Lewis, N. 51 Licht,J. 133,204,218 Lieberman, S. 133,135,157 Lim, T. H. 34,198,246 Lindars, R 243 Liver,). 124, 221 Lowy, S. 198 Makkabeusok 31, 60,171 Manasszé 114, 116, 178, 179, 187, 190 Mansoor, M. 41 Mar Athanasius 12 Martin, M. 227 Martínez, F. G. 33,55,111 Marx, A. 216 Maszada 23, 25, 42, 47, 50, 51, 79, 160-162,175, 227, 233 maszoréták 228, 229 maszoréta szöveg 28, 29, 228, 233-240 Mattatiás 173 Mattatiás, Absalom fia 189 Matthews, K. A. 17 Mebakker, lásd Felügyelő 147,148 megtisztulási szertartások 60, 67, 84,143,166, 214 Melkicedeq 219 Melkicedeq-irat 118 Melkiresa 83,102, 219 Menáhem, az Esszénus 160,192 rokonsága Galileai Júdással 160 Meneláosz 173,186 Merril, E. H. 195 Meshorer, Y. 47,51 Messiás 108,117,120,200,221,222 Áron —a 57, 220, 221 Izráel —a 57, 62, 82,220, 221 papi ~ 82

Messiási antológia 116,178, 222 Messiási apokalipszis 76, 77, 223 messiási étkezés 62, 217, 221 Messiási szabályzat 61, 62, 131, 135,138,139,145 Meyer, R. 153,155 mezuzák 231 Michel, A. 155 Midrás az utolsó napokról 90,116 Mika-kommentár 114 Mikháél arkangyal 65, 98, 118, 219,220 Milik, J. T. 1 2 ,1 4 ,1 5 ,1 6 ,1 8 ,30,36, 80,82,83,85,90,96,97,103,109, 111-115,121,149,193,220,242, 243 Milikowsky, C. 189 Millar, F. G. B. 31 Miquel, P. 169 Moehring, H. R. 226 Moffet, W. A. 20 Moore, G. F. 158,195 Mowinckel, S. 220 Mózes-apokrifon 90,103,104 Mózes szavai 103 Muilenburg, J. 51 Munnich, A. 229 Murabba'at 25,43,51,241 Muraoka, T. 25 Murphy-O'Connor, J. 139, 176, 189,190,244 Nabunáid imája 36,110 Nagy Herodes 156,160,175,192 Nahal Hever 51 Náhum-kommentár 31, 53, 54, 114,178,179,182,184,187 napi imádságok ünnepekre 81 naptár 35,67,77,78,145, 209-211 Nash-papirusz 13, 28, 49, 50, 227, 228 Náthán, H. 150 Naveh, J. 52,195

Nebukadneccár 59, 111, 176, 182, 200 nem zsidók 112,118,133,143,178 Neusner, J. 141,151,155,209,214, 215 Newsom, C. A. 80, 99,100,106 Nickelsburg,G. W. E. 193,195,223 Nikiprowetzky, V. 159 Nitzan, B. 82,83 North, R. 154,189 nőtlenség 13,27,147,158,164,166, 168,216,251-253 Nötscher, F 195 O'Callaghan, J. 245 Oktató, lásd Felügyelő Olyan, S. 107 Óniás, III. 172,173 Óniás, IV. 173,188 Óriások könyve 96,97,242 Órigenész 229 Osten-Sacken, P. 226, 195 Pákozdy, L. M. 234 Pál 33,194, 249-253 paleográfia, héber 14, 25, 44, 4852,91,95,99, 227 papok 56, 66, 144, 150, 212, 216, 220 Parry, D. W. 55 Pentateuchus 29, 40, 89, 91, 92, 196,199,229,230,234, 237,238, 240, 242 Pfann, S. 69 Philón, Alexandriai 13, 26, 152, 162-164,171, 211,215, 216 Ploeg, J. P. M., van dér 17, 76, 90, 217,221,223, 244 Pompeius 31,174,175 Pouilly, J. 139 Priest, J. F. 126,217 prófécia, esszénus megközelítés 170, 200, 216, 217,218

291

próféta, a közösség által várt 221, 222 prozeliták 66,144 Pryke, J.218 pszeudepigrafikus iratok 23, 24, 30, 95, 227, 241-244 Pszeudo-Dániel 110 Pszeudo-Mózes 105 Puech, E. 19,36, 70-72, 75-77, 89, 91,101,102, 111,180, 223,243 Qimron, E. 15,21, 66, 68,86 qumráni kéziratok eredete 26, 27 a qumráni közösség mint Izráel 123 qumráni régészet 13,14, 44 qumráni tekercsek eredetisége 40-54 datálása 13,14,23-26,40-54 Rabin, C. 135,136,139,157 Rabinovitch, N. L. 141 Rabinowitz, 1.176, 188,193 Rappaport, U. 45, 76 Reich, R. 47,168 Renan, E. 245 Rendtartási kézikönyv, lásd A közösség szabályzata Réztekercs 17 Rhoads, D. M. 159 Ringgren, H. 195 Rivkin, E. 155,158 Roberts, C. H. 18, 245 Robinson, J. M. 21 rómaiak 31,48,54 Rosenbaum, H. U. 245 Roth, C. 33,158,161,162,168,190, 193 Rowley, H. H. 176,184,190,193 Russell, D. S. 217 Safrai, S. 151,171 Saldarini, A. J. 153,155

292

Salomcion lásd még AlexandraSalomé 31,53,154 Sámuel látomása 106 Sanders, E. P. 7 4 ,187,195,214 Sanders, J. A. 16,3 0 Sanderson, J. 21 Sátán 56,83,102,180,212,218,219 Schalit, A. 171 Schechter, S. 24, 61 Schiffman, L. H. 34, 85, 107, 129, 135,137,141,154,196,217 Schubert, K. 223 Schuller, E. 74,102,104 Schürer, E. 31 Sekki, A. E. 195, 204 Sellers, O. R. 25,42 Septuaginta 23,29,30,72, 91,183, 229, 230, 232, 234-238 Shanks, H. 20,154,195 Shapira, M. W. 40, 41 sima dolgok után kutatók 108, 177,179,187 Simeon bar Kosziba lásd Bar Kochba Simeon, a Galileai Júdás fia 160 Simon Makkabeus 14,32,173,174, 186,189 Simon, esszénus 192 Simon, M. 151 Simon, zélóta 160 Siralmak 79 Skehan, P. W. 16,19, 21,91,232 Smallwood, E. M. 159,171 Smith, M. S. 100,108,159 Sparks, H. F. D. 241 Spottorno, M. V. 245 Stanton, G. 245 Starcky, J. 16, 19, 74, 75, 98, 120, 193,221 Stauffer, E. 184,190 Steckoll, S. H. 150 Stegemann, H. 20,176,193 Stendhal, K.217,244 Stern, M. 151, 259,171

Stone, M. E. 10 1 ,195, 243 Strugnell, J. 16, 19, 20, 21, 34, 68, 96,104,107 Sukenik, E. L. 1 1 ,12,13,14,64, 72, 7.65 Sutcliffe, E. F. 204 szabályzatok 56-70, 232 szadduceusok 27, 67, 152-155, 174.175.187.191, 254 Szama iasz 156 szamaritánusok 172 Szanhedrin 154,155 Szeleukidák 114,172,184 Szövetség 132-134, 140, 142, 148, 149,168,196-208,248

210, 215,225,230, 231, 246-248, 255 ~ értelmezője 116,197,205,221, 248 Trebolle, J. 107 Trever, J. C. 1 1 ,12! Tryphon 174,186 túlvilág 223 Tyloch, W. 234 új gabona ünnepe 62, 211 új bor ünnepe 62 Újszövetség 23, 35, 36, 64, 91, 95, 152,153,156,162,217, 227,242, 244-255 Ulrich, E. 19,27,22,91, 296 Unnik, W. C. van 227 Urbach, E. E. 295

Tábor, J. D. 36 Talmon, S. 37, 49, 195, 208, 232, 237,240, 244 VanderKam, J. C. 96, 296,208,243 Taylor, C. 52 Vaux, R. de 13, 14-18, 20, 24, 25, Tcherikover, V. 171 42,44-46,47, 135, 250, 266,189, Teicher, J. L. 33, 152, 290 193 Templom 80, 121, 125, 143, 146, Vermes, G. 23,27,31,36,3 7 ,3 9 ,55, 151,152,154,156,164,168,175, 58, 65-67, 77, 9 5 ,2 3 5 ,2 3 6 ,158, 177.178.191, 198,209, 215,216, 163,165,166,169,171,176,180, 238, 240,249, 252 184,187-189,191,193,198,209, Templom-tekercs 13,17,29,65,66, 215,217,220,221,225,232,243, 246 89,131, 133, 199,211 Temporini, H. 198 Vigasztalás igéi 119 a teremtés korszakai 100 Villalón, J.R. 222 therapeuták 72, 211 Vízözön-apokrifek 90, 93, 94,100 Thiede, C. P. 245 Volz, P. 227 Thiering, B. E. 3 3 ,1 5 2 ,153,190 Thomas, J. 214 Wacholder, B. Z. 20,66, 76, 78, 81, tisztasági törvények 60, 63, 143, 83,86-88,104,112 156,165 Waddel, W. G. 52 Tizenkét pátriárka testamentu­ Wagner, S. 763 mai 102, 242 Walter, N. 277 Tov, E. 20,23,29,35,52,92,94,227, Weinfeld, M. 226, 229, 234, 296 229,232,237 Weise, M. 223 Törvény 103, 104, 114, 127, 128, Weiss, H. F. 255 133,149,155,194,197-201,205, Wernberg-Moller, P. 127,137, 204

293

Wise, M. 33,36,253,193 Woude, A. S., van dér 1 7 ,118,220,

Zeuner, F. E. 42 Zevit, Z. 85, 86

221 Wright, G. E. 11,49 Würthwein, E. 50, 228 Yadin, Y. 15,17,44,52, 66,93,237, 1 4 0 ,1 6 0 ,198,220 Yardeni, A. 77,121,122,180 zélóták 27,32,33,47,152,158-162, 175

Zsoltár-tekercs 16, 30,52, 231,233 zsoltárok 205, 242 ~ apokrif 72-76 kommentár a ~ 115,116