A Magyar Bibliatársulat hatvan éve
K IADJA M AGYAR BIBLIATÁRSULAT MEGBÍZÁSÁBÓL A M AGYARORSZÁGI R EFORMÁTUS EGYHÁZ K ÁLVIN JÁNOS K IADÓJA BUDAPEST, 2009
A
Szerkesztette PECSUK OT TÓ
Szerkesztés © Pecsuk Ottó, 2009 © A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009 Minden jog fenntartva
Előszó
A Magyar Bibliatársulat hatvanéves. Emberi életünk fontos mérföldköve ez a kor. A Bibliatársulat esetében ez a rövidtávfutó vállalkozásához hasonlítható. Mégis méltó arra, hogy megemlékezzünk a megtett útról. Amikor a Brit és Külföldi Bibliatársulatot 1949-ben nemkívánatos egyházi szervezetnek minősítette az akkori államhatalom, és el kellett hagyniuk az országot, akkor a református egyház, az evangélikus egyház és a Szabadegyházak Közösségének vezetői arra a bátor, de kikerülhetetlen elhatározásra jutottak, hogy megalapítják a Magyar Bibliatanácsot. Döntésük meghozatalakor az a cél lebegett szemük előtt, hogy a magyar protestáns gyülekezeteket és híveiket kellő számú Bibliával lássák el. Ez az akkori társadalmi és politikai viszonyok között nem tűnt könnyű feladatnak. Az egyház Ura azonban megáldotta vállalkozásukat. Ezen a hatvanéves jubileumon hálával gondolunk eleinkre, hitből hozott döntésükre, akik már többségükben előrementek az örökkévalóságba. De hálával gondolunk mindazokra, akik ebben a hat évtizedben a magyar Biblia megjelentetésén és mai magyar nyelvre fordításán fáradoztak. Hazánkban mindig lehetett Szentírást kapni. A hatvan esztendő kétségkívül egyik legjelentősebb eseménye volt, amikor az új fordítású magyar Bibliát kézbe vehettük 1975-ben. Korszerű, irodalmilag igényes, teológiailag az eredeti szöveghez hű fordítás ez. Nem csak a fogadtatása volt ünnepélyes, de elterjedése is gyorsan történt. Nem csak egyházi körökben élték át az új fordítás szükségességét – különösen a
5 MBTA
6 MBTA
fiatal nemzedék számára –, de irodalmi körökben is nagy elismeréssel szóltak a nagyívű, közel harminc évig tartó munkáról. Zsidó testvéreink is örültek az új fordítás általunk Ószövetségnek nevezett részének, míg az Újszövetség fiataljaink körében aratott osztatlan sikert. Bár a korábbi revideált Károli-fordítás is mind a mai napig kiadásra kerül, sőt további revíziók alapjául szolgál, mégis napjainkban túlnyomó többségben a Biblia új fordítása, ill. annak 1990-ben javított kiadása van használatban. Hogy mekkora öröm volt a fordítók, a Kiadó és az egyház népének szívében az új fordítás megjelentetése és kézbevétele, azt jelzi az ünnepi ülésen elhangzott vélemények szívből jövő vallomássorozata. „Élők és előrementek közös munkája ez a fordítás. A látható és a láthatatlan egyház közös szimbóluma. Benne van az egyház népének és lelkészeinek véleménynyilvánítása, amelyet a próbafüzetek kapcsán artikulálhattak. Igazi ökumenikus közös vállalkozás. A fordítók családtagjai is megajándékozottakká váltak, még ha hitvesüket sokat nélkülözték is a hosszú évek során.” – Csak néhány vélemény ízelítőként, hogy kedvet kapjunk a hatvan év múltbeli eseményeinek elolvasására. Világnézeti győzelemként is aposztrofálták némelyek az új fordítás megjelenését. Közben több kétnyelvű Újszövetség is napvilágot látott a határainkon kívül élő magyar testvéreink számára is. A 2008-as Biblia éve pedig kitüntetetten szép esztendeje volt a Magyar Bibliatársulatnak. Verbum Dei manet in aeternum. Isten igéje örökké megmarad. Mert örök értékű kincsek vannak benne elrejtve minden idők emberének. „A világ elmúlik, s annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17). D. Szebik Imre ny. püspök, az MBTA elnöke
A kezdetek
A Brit és Külföldi Bibliatársulat átadja a magyar nyelvű Biblia ügyének felelősségét (1949)
A Református Egyetemes Konvent főtiszteletű elnökségének! December 27-én kelt levelükre a Brit és Külföldi Bibliatársulat központi vezetőségének megbízásából, szeretettel és bizalommal közlöm az alábbiakat. A Brit és Külföldi Bibliatársulat központi vezetősége örömmel értesült arról, hogy a magyar református egyházban megvan a készség arra, hogy a Biblia magyar nyelvű kiadásával járó további gondokat és munkálatokat vállalja. Megnyugtatónak találja a Brit és Külföldi Bibliatársulat központi vezetősége azt is, hogy a Magyarországi Református Egyház igyekezni fog, a többi magyarországi evangéliumi ágazatokkal együtt közös bibliabizottságot létesíteni. A fentiekre való tekintettel a Brit és Külföldi Bibliatársulat magyarországi munkáit megszünteti, teljes készletét átadja a Magyarországi Református Egyháznak, a magyar nyelvű Biblia terjesztésének további elősegítésére. A Brit és Külföldi Bibliatársulat erőihez mérten később is – amennyiben szükséges, segíteni fogja a Biblia magyar nyelvű kiadásának ügyét. A Brit és Külföldi Bibliatársulat Isten áldását kéri a magyar református egyház nagy vállalkozásához. Budapest, 1949. január 4-én Testvéri köszöntéssel Platt Vilmos s. k. főtitkár
Haig Arthus s. k. titkár megbízásából Szabady Gusztáv s. k.
9 MBTA
Oliver Béguin levele magyarországi útjáról (1949)
10 MBTA
Az emberben mindig van valami nyugtalanság, amikor a vonat lassan pöfékelve Bécsből a magyar határ felé halad. A vagon majdnem üres: két-három utasa van. A táj oly lassan vonul el szemeim előtt, mintha a vonat is félne megbolygatni ezt az új, alig ismert világot, fél megmerítkezni benne. Az utazó, amint itt ül a fülkében, felidézi mindazt, amit a vasfüggöny mögötti életről az újságokban olvasott: államosítások, elkobzások, letartóztatások, terror. Mire számíthat, mi történik majd vele? Sokat várakozunk a határon, a vonat legalább két órán át vesztegel. Az útlevél- és poggyászvizsgálattal hamar végeznek, mégis várakozni kell…, annak az időnek emléke ez, amikor a határforgalom még sűrű volt, és nem eresztették le a vasfüggönyt. Aztán hirtelen sebességgel Budapest felé indulunk. Minden állomáson felszáll néhány ember. A vonat meghoszszabbodik, elektromos mozdony váltja fel a gőzöst…, ez is az új idők jele lenne? Estefelé vörös csillagok jelzik az állomásokat, a gyárakat vagy a Kommunista Párt székházait. A templomtornyok tetejére nem raktak ilyen csillagokat, mindennél magasabb csúcsuk mégis uralja a környéket vagy a várost. A csillagok az új világ pecsétjei, s ezeket országszerte felállították. Budapest hídjai, bár nem mindegyiket hozták helyre, fényárban úsznak, a sugárutak csodálatosan ki vannak világítva, a város magasabb részei viszont sötétségbe burkolóznak, és amikor kivilágosodik, észreveszem, hogy a romok sziluettje egy év óta nem változott. A hidakat, utakat, lakóház-tömböket hamar
újjáépítették, a legtöbb templomot is helyreállították, néhányat közülük kizárólag államköltségen. De a királyi palota és a budai hegyek arisztokrata villái még mindig romokban hevernek, újabb megnyilvánulása az ország életében bekövetkezett politikai változásnak. Manapság Magyarországon csak az ötéves terv számít: az ország iparosítása, a mezőgazdasági termelés növelése, a távközlési hálózat javítása, a hagyományosan művelt osztályok felváltása a munkásosztály és a parasztság képviselőinek bevonásával a közép- és felsőfokú oktatásba. Az újjáépítés többé-kevésbé befejeződött, és az ember csak elismeréssel szólhat arról a gyorsaságról és energikusságról, amivel végrehajtották. Most már a forradalmat kell befejezni. És ez többet jelent az új kormány vagy az új politikai rendszer stabilizálásánál, ez az ország és a társadalom felépítésének teljes átalakítását jelenti. Tavaly a helyzet forradalmi jellege nem volt ennyire hangsúlyos, a gépezet nem volt ennyire olajozott, még minden kezdeti stádiumban volt, a régi rendszer megszűnt, de még nem lépett helyébe az új, a beteget akkor készítették fel a műtétre. Most teljes erővel folyik a műtét, és senki sem tudja, meddig fog tartani, de azt sem, milyen állapotban lesz utána a beteg. Az államosítás új területekre is kiterjedt: a középüzemekre (5-10 alkalmazottal), minden nyomdára, egyes viszonteladókra (ékszerészek és nagyáruházak). A „kulákokat” lassan felszámolja a parasztszövetkezetek és kolhozok szervezete. A külkereskedelem Kelet felé fordul: orosz gépkocsik váltják fel az amerikaiakat, immár Németország helyett Oroszország látja el a piacot használati cikkekkel, háztartási eszközökkel és ruházattal. A kulturális és szellemi életet elzárták a nyugati hatások elől és megnyitották az orosz termékek felé: a könyvkatalógusokban a közönségnek ajánlott külföldi szerzők könyveinek legalább a felét oroszból fordították, az orosz filmek szinte
11 MBTA