Hermeneutika

dr. William Smylie Hermeneutika Az Írás elemzésének alapelvei. Nem szabad összegevernünk az exegézissel, ami az aktuális magyarázat. Minden bibliamagyarázónak saját hermeneutikai rendszere van, akár tudatos, akár nem. 2Timótheus 2: 15 – Pál itt azt mondja, hogy helyesen részekre kell osztani Isten Igéjét (orqotomew - vonalat húzni). Ez ellentétes azzal, hogy csapongva hirdetünk Igét. A hermeneutika a tanulás fontosságára hívja fel a figyelmet. Amire oda kell figyelnünk tanulmányozáskor: Az egész Biblia Isten Igéje – ha tényleg meg akarjuk érteni a Biblia üzenetét, akkor sok időt és kemény munkát kell értelmezzük a szöveget. 1Thesszalonika 2: 13 – amikor a Szentírással foglalkozunk, Isten szavával tesszük ezt. Engednünk kell, hogy azt mondja, amit mond. Ez sokszor kihvás számunkra. Isteni üzenetet tartalmaz személyesen a mi számunkra – meg kell érteni minden szót (minden szó fontos a Bibliában). Hűséges hirdetőinek kell lennünk Isten Szavának – nem csak annyiból áll, hogy mi megértjük, hanem hogy másokkal is megértetjük. Attól jó egy igehirdető, ha nagy igazságokat egyszerűen tud megfogalmazni. A tanulmányozás nehézségei Isten Igéjének mélységei vannak. Ézsaiás 55:9 – Isten tettei és szavai sokkal magasabbak annál, sem minthogy egyszerűen megérthetnénk. Mi, véges lények csak a Szent Szellem segítségével tudjuk megérteni a Végtelen gondolatait. Felületesen olvasva ellentmondásokat találunk a Bibliában. Jó bibliatudósok között is értelmezési ellentmondások lehetnek. Ugyanazon alapelveken nyugszanak, de bizonyos dolgokban eltérhetnek (pl. szabad akarat kérdése). Efézus 4: 13 – még nem vagyunk teljesen tökéletesek. Amikor Krisztussal leszünk már teljes mértékben, akkor teljes tudásunk lesz. A fontos dolgokban azonban ugyanazt hisszük. 66 könyvvel kell foglalkoznunk, aminek sok szerzője volt, és 1000-1500 évet ölel fel. A következő alapelv segítségével elkerülhetünk problémákat: gondoljuk át az időpontját, szerzőjét, általános hátterét. Van néhány személyes tulajdonság, ami kell: Imádság készülés előtt – kérdd Isten vezetését Keményen kell dolgoznunk a nehézségekkel szemben, amikkel találkozunk – semmit nem kapunk kemény munka nélkül, kivéve az üdvösséget. Szánd oda magad az Ige tanumányozására! Kitartásra van szükségünk – „Annak az igazságnak a prédikálása, amelyet tudunk ugyan, de nem tapasztaltunk meg az életünkben, haszontalan dolog.” Folyamatosan változnunk kell Isten Igéje alatt. A cél a helyes megértés és továbbadás. Ha helyes a hermeneutikánk, jó lesz az exegézis. Ez egy tudomány és művészet. Tudomány, mert szabályai vannak. Művészet, mert képessé tesz bennünket arra, hogy ne csak a szöveget, de az üzenetet is meglássuk. A reformáció előtt a központban a szentségek és a rituálé volt. A reformációval ez megfordult: a szószék és a prédikáció volt a központban. A prédikáció központjában Isten Igéjének magyarázata és alkalmazása áll. Fontos, hogy olyan bevezetésünk legyen, ami az emberek elméjét megfogja.

Fontos a fentebb említetteken kívül figyelembe venni, hogy kinek szólt és mi volt a célja annak megírásával szerzőjének. Azzal is fontos tisztában lennünk, hogy milyen kritikákkal illették vagy illetik az adott könyvet. Ézsaiás 6:1 – meg kell vizsgálni az egész állítást, és hogy milyen háttere van a királynak: 2Királyok 14:21; 2Krónika 26:1. Össze kell gyűjteni a Bibliából, hogy mit olvasunk a királyról, majd azután más könyvekből. Általános hermeneutika Irodalmi jelleg – Ez az, hogy képeket festünk, amelyeket a mindennapi életből veszünk. A szövegelemzésben bele kell helyeznünk magunkat a szöveg szó szerinti helyzetképébe. Pl. néhány igerész költemény, vannak példabeszédek, vannak történelmiek, olyan stílusúak, mint egy igehirdetés, példázatok, stb. Szótanulmány – sok féle képpen tehetjük ezt meg: – részekre bontjuk a szót: ApCsel 11:26 – a keresztyén szó felbontása – összehasonlítunk különböző szavakat: óvatosnak kell lennünk! Egy szó nem mindig ugyanazt jelenti, ezért a konkordanciával vigyáznunk kell. Foglalkozni kell a szövegkörnyezettel is. Pl. Máté 16:18 – a köszikla NEM Péterre vonatkozik, hanem a az ő megvallására. A petros mozgatható, míg a kőszikla mozdíthatatlan.; János 21:15 – két szó van a görögben a szeretet helyén, Jézus az agaph szót használja (János 14: 21-nél is, Lukács 10:27 – az agaph szeretet feltételei), Péter válaszában egy másik szó szerepel: filew. Péter nem merte használni az agaph–t, hiszen megtagadta Jézust. Ugyanígy a bűnre is több szó van az ÓSZ-ben, pl. „chata”, és azt jelenti, hogy eltéveszteni a célt: Bírák 20:16 – itt is ez a szó szerepel, és úgy van fordítva, hogy „hibázni”. Általában arról van szó, hogy Isten felállít egy célt, amit az emberek megpróbálnak saját erejükből eltalálni, és akárhányszor teszik ezt, mellélőnek, mert Jézus Krisztus nélkül nem tudjuk megütni az isteni mércét. Ugyanezt a szót találjuk az 1Mózes 4:7-ben is, megint egy más szövegkörnyezetben. 1Királyok 14:16-ban azt olvassuk, hogy Izráelt félrevezette a király – szintén a „chata” szóval. A láthatatlan világra pl. az ÓSZ használja a „sheol” szót. Előfordul olyan értelemben is, mint pokol, mint sír, mint tömlöc. Alapvetően arról a helyről van szó, ahova a földi értelemben halottak mentek – ennek a megfelelője az ÚSZ-ben a @adh": ApCsel 2: 27-28. Máté 16:18-ban ugyanezzel a szóval találkozunk – a láthatatlan világ vezetőiről (a kapuban a városatyák tanácskoztak) van szó. Jelenések 1:18 – a @adh" és a halál kulcsai vannak Jézusnál. Az ÓSZ-ben a halottak hazája mindig lefelé utalt: 1Sámuel 28:8. 11. 15. Efézus 4:9. A másik szó, amit látunk a láthatatlan világra a gyehenna: Jel 20:14-15 – itt a tűznek tavának fordítják. Az eredeit megvizsgálva két része van a szónak: gai @Innon, vagyis a Hinnóm-völgye. Ez egy valóságos hely volt, tüzet gyújtottak itt, és itt áldoztak gyermekeket Moloknak. 1Királyok 11:7. Jézus idejére ez az áldozati rendszer megszűnt, de a tűz még folyamatosan égett, mert itt égették el a szemetet. Márk 9:43-46 – itt is a gyehennáról van szó, mint ki nem alvó tűz. Használnak még egy szót használnak a láthatatlan világra: taratu". 2Péter 2:4 – ezt a szót látjuk itt, a bukott angyalok számára van. Júdás 6 – örök bilincsek: taratu". A menny is láthatatlan világ, de fölfelé van: 2Krónika 6:21; Dániel 2:28; Máté 6:9; Jel 4:1. Pál is azt mondja, hogy felvitetett a harmadik égig (2Korinthus 12:2). Azért nagyon fontosak ezek a szavak, mert minden egyes szó inspirált a Bibliában. Grammatikai exegézis – a szóértelmezés fontos, de ha grammatikai exegézist szeretnénk végezni, a szavakat a mondatban, a mondatokat a bekezdésben kell megnéznünk. Veszélyes kiragadni szavakat és külön kezelni azokat. A részekre és versekre bontást a javunkra végezték el, és ez fontos, de tudni kell,

hogy ez nem inspirált. Pl. az ÓSZ részekre és versekre bontásba csak 1445-ben történt meg Mordeháj Nátán készítette. Az ÚSZ részekre és versekre bontása 1551ben történt Robert Stevens által. Vannak olyan helyek, ahol el kell ismerni, hogy ez így jó. Néhány példa szokatlan részrebontásokról 2Királyok 7 – ennek a résznek az elbeszélése igazából a 6:24-nél kezdődik. Ezért el kell ismerni, hogy a felosztás emberi, és akár mi is megtehetjük. Ézsaiás 53 – ez a látás igazából a 52:13-ban kezdődik. Józsué 6 – igazából az 5:13-ban van ennek a kezdete. 2Mózes 5 – a 23. vers így egy érdekes befejezés, de 6. részben folytatódik. 2Korinthus 7:1 – mintha a 6. rész utolsó verse lenne. Kolossé 4:1 – mintha a 3. fejezet utolsó verse lenne. János 7:53 – talán jobb lett volna összekapcsolni a 8:1-gyel. Ézsiás 4:1 – ez is talán jobb volna a 3 utolsó versének. Különböző szövegkörnyezetek a Bibliában A szövegkörnyezet törvénye Nem szabad kiragadni egy verset a szövegkörnyezetéből, mert a szekták is ezt teszik. Ha kiragadsz egy igét a környezetéből, mindenfélét kimondathatsz a Bibliával. Ennek volt mestere a Sátán Jézus megkísértésekor: Máté 4:6 – hiányosan, tévesen idéz. A szövegkörnyezet 4 részből áll össze: A közvetlen szövegkörnyezet – el kell olvasni figyelmesen a környező verseket és részeket. Pl. 1Mózes 22:1 – ahhoz, hogy megértsük, mit jelent az, hogy „ezeknek utána”, el kell olvasnunk az előző részeket. 1Mózes 16 vége és 17 eleje között szoros kapcsolat van: 13 év telt ugyanis a kettő között, és ebben az időben lépett Izmael a színre, és úgy tűnik, ebben az időszakban nem történt különösebb szellemi esemény. Az ÚSZ-ben három példázatot is láthatunk: Lukács 15 – három féle csoport: vámszedők és bűnösök; farizeusok; tanítványok. Ezek a példázatok a hitről szólnak a tanítványoknak, a vámszedők és bűnösök számára reménységről, és a farizeusoknak pedig szeretetről. Ezt csak a szövegkörnyezetből tudjuk meg. Szövegkörnyezet a könyvben – pl. Prédikátor könyve. Kedvelik azok, akik valaminek a bebizonyítására használják a Bibliát. Ebből a könyvből csak akkor lehet bármit is megérteni, ha az egész könyvben szemléljük: 3:1 – ez a cél. Ez egy kulcsvers, az egész könyv ezzel kapcsolatos: a nap alatt élő emberek bolondságával, hiábavalóságával, életének ürességével. Pl. 9:7 – ez alapján pl. a Jehova tanúi azt mondják, hogy a halottak nem tudnak semmiről, de ha szövegkörnyzetben nézzük, ez nem egy tényszerűséget közöl (Lukács 16:19-től – ez bizonyítja, hogy van tudata a halottaknak is). Az ÓSZ és ÚSZ együttes tanítása – az ÚSZ nem ellentétes az ÓSZ-gel. A teljes Biblia szövegkörnyezetét kell figyelembe venni. Pl. 1Mózes 15:6; 22 és Ézsaiás 53, az ÚSZ-ben pedig a teljes kijelentés megjelenik Jézusban. Fontos azt is látni, hogy milyen arányban beszél egy témáról a Biblia. Pl. a bemerítés témája is ilyen, mivel a Biblia 4 féle bemerítésről beszél: előkép (1Korinthus 10:2), jánosi bemerítés, vízbemerítés (ApCsel 8:16), Szellembe merítés (1Korinthus 12:13). Máté 13:33 – kovász kérdése. Néhányan úgy gondolják, hogy az evangélium olyan a társadalomban, mint kovász. De: 1Mózes 19:3; 2Mózes 12:8. 19; 1Korinthus 5:6-8. Vegyünk például neveket is: János 2:19 – templom – szó szerint vegyük? Az emberek ezt tették, és ki is akadtak rá. 21. v.!!! Mielőtt felment a keresztre, ezt is mondta: Máté 24:1-2. Az első esetben testéről szólt, de másodjára szó szerint kell érteni, amit mondott – nem szabad keverni!

Temetések: Lukács 9:59-60. 1Királyok 18:46 – sok ember azt mondja, hogy az, hogy fut Acháb előtt Illés azt jelentette, hogy tiszteli. Ebben nincs ellentmondás, hiszen tiszteljük Istent, és tiszteljük az emberi rendet. Emberek tulajdonneveivel is lehetnek gondjaink, hiszen két embernek lehet ugyanaz a neve. Pl. Fáraó – bár néha a személyneve is megvan: 1Királyok 14:25. Abímelek: ez egyfajta dinasztia volt, a filiszteusok királyainak dinasztiája: 1Mózes 20:2; 26:1. Benhadad: a legtöbb szír királyt így hívták: 1Királyok 20:1. 2Királyok 8:7; 13:24. Heródes: 4 ilyen nevű király is van az ÚSZ-ben: Nagy Heródes (Máté 2:1; Lukács 1:5), I. Heródes Agrippa (ApCsel 12:1), II. Heródes Agrippa (ApCsel 25:13), Heródes Antipász (Máté 14:1; Márk 6:14; Lukács 9:7; 13:32; 23:7; ApCsel 13:1). Császár: Lukács 2:1 – Augustus; Lukács 3:1 – Tibériás; ApCsel 11:28; 17:7; 18:2 – Claudius (a történelemben Nero). 2 ember, akinek ugyanaz volt a neve: Jakab, János testvére (Mark 1:19), a 12 apostol egyike (Máté 10:2), Agrippa fejeztetett le (ApCsel 12:2). A másik Jakab Jézus testvére volt (Máté 13:55). Ugyanez a személy feltűnik a Galata 1:19-ben. A Jeruzsálemi gyülekezet vezetője is volt (ApCsel 15:13, Galata 2:12). Ő írta Jakab levelét (Jakab 1:1). Nevek, melyek több helyen is előfordulnak, de ugyanazt jelölik: – Cézárea Filippi – Máté 16:13 – Másik Cézárea: ApCsel 10:1; 12:19; – –

23:23

Szíriai Antióchia: ApCsel 11:20. 26; 13:1 Pizidiai Antióchia: ApCsel 13:14; 2Timótheus 3:11 (ÉK-re a szíriaitól)

Írásspecifikus hermeneutikai alapelvek a. Szellemi faktor – Isten Igéje szellemi, ezért csak szellemi módon lehet befogadni (Kálvin). 1. Isten munkálkodik a Szellem által az emberben, megvilágosítja az ember elméjét 2. Annak az embernek, aki ezt kapja, megtért embernek kell lennie. Az újjászületett ember bízik Isten vezetésében. b. Egyenesen előrehalad a gondolatmenet a magyarázatban, nem szabad belebonyolódni. A szöveg szerint kell haladni, helyes értelemben kell venni a szavakat, nem szabad új jelentést tulajdonítani nekik. Nagyon fontos vonalat húzni Isten és más emberek által mondott dogmatikus állítások között. Pl. Ézsaiás 45:1-4 (Isten beszél) és Ézsaiás 14 (a hírvivő mondja). Vannak helyek, ahol az írás is mondja, hogy „így szól az Úr”, de van, ahol a hírvivő, és ez nem dogmatikus állítás, mint az előbbi. 1Mózes 3:1 (Sátán beszél) – fontos, hogy itt vannak ezek a szavak, de azért, hogy tanuljunk belőle, nem hogy elfogadjuk – FONTOS megnézni, hogy ki beszél! (Ki beszél, kihez szól, miről beszél – ezeket mindig fontos megnézni.) c. Az Írás egysége – egysége és összhangja Jézus Krisztus, és az Ő megváltása. Ő a központja a Bibliának. Ez a téma mindkét szövetségben benne van, átszövi azokat. A súlypont az ÚSZ felé tolódik, de ez nem azt jelenti, hogy el kell szakítanunk az ÓSZ-túl, mivel egyértelmű párhuzam van közöttük (23. zsoltár, Ézsaiás 53, stb.) Inkább teológiai értelemben kell ezt értenünk, mert ebben teljesedik ki teljes mértékben a Jézus Krisztusról szóló kijelentés. Ami az ÓSZben árnyék, itt most tiszta. d. A kijelentés fejlődése – az ÓSZ-i próféciák teljesen nyilvánvalóvá lesznek az

ÚSZ-ben. Különös mértékben látható ez, amikor az ÓSZ végéről átérünk az ÚSZ-be. Fontos megvizsgálni, hogy az adott szövegrésznél hol tart a kijelentés. Mivel az ÓSZ-ben nem volt még a kereszt, csak hittel tudtak előre tekinteni rá, és attól függően tudták azt megérteni, hogy hol tartott a kijelentés fejlődése – ezért vagyunk mi nagyon kiváltságos helyzetben, mert a Biblia a teljes kijelentést tartalmazza. Isten nem ad olyan kijelentést ma, ami ellentétes a Szentírással. A kijelentés vége felé egy kis betekintést enged az új Jeruzsálembe is. Ahogy haladunk a kijelentés vége felé, egyre tisztábban láthatjuk azt. Pl.: Máté 10:5-7 és 28:18-20 – ez nem ellentmondás, hanem a kijelentés fejlődése. Az első a kereszt előtt mondta, a másikat pedig utána mondta. Lukács 9:3 és 22:36; 1Mózes 17:10 és Galata 5:2 – ez nem ellentmondás, hanem már nincs szükség a körülmetélkedésre 2Mózes 20:8 és ApCsel 20:7 – az adventisták szerint itt ellentmondás van, és szerintük továbbra is a szombatot kell tartanunk. De a kijelentés fejlődésében láthatjuk, hogy most már az Úr napja az örömünnep. Ézsaiás 9:1-7 és Máté 2; Filippi 2:1-11 – fejlődik a kijelentés e. Az Írás önmagyarázása – a reformáció ideje alatt a Római Katolikus Egyház azt mondta, hogy az Egyháznak adatott meg a magyarázat ajándéka, hogy ők tudják, hogy a többféle magyarázatból egyes igeversekhez melyik a helyes (hogy csak ők tudják). De az Írás valójában saját magát magyarázza – mondták ki a reformátorok (scriptura sacra sui ipsius interpres). Luther ezen kívül még azt mondta, hogy az írás objektív tisztázása, a szubjektív pedig a Szent Szellem. Azt is kimondták a reformátorok, hogy a mellékesebb dolgok a Bibliában (pl. a fenti kard esete) nem lehetnek lapjai oszlop értékű kijelentéseknek. f. Az Írás természetfeletti – el kell fogadnunk, hogy a Biblia újra és újra beszél természetfeletti dolgokról, csodákról (l. feltámadás). A modern tudomány és filozófia megjelenésével ez már sajnos sok embernek nem egyértelmű, mert megkérdőjelezték ezt a tudósok. De az evangéliumi keresztények elhiszik a természetfelettit, ami az Írásban van. g. Teológiai exegézis – az az ember, aki teológiai szempontból akarja elemezni a Bibliát, nagyon mélyre kell vájnia az Igében. Grammatikai + szellemi értelmezés. Irodalmi eszközök 1. Hasonlat – „olyan, mint”. Pl. Zsoltárok 1:3; 1Péter 2:25 2. Metafora – nem használunk kötőszót, hanem valamit azonosítunk valamivel. Pl. 1Péter 1:24; Zsoltárok 23:1; Máté 5:13; 26:26; János 6:35 3. Paradoxon – látszólagos ellentét. Pl. Máté 16:25; 1Timótheus 5:6 4. Irónia – pont az ellenkezőjét érted annak, amit mondasz (pl. szarkazmus). Pl. 1Királyok 18:27; Jób 12:2; Lukács 13:33. 5. Bibliai szimbolika – rengeteg szimbólum van a Bibliában (Nap, Hold, csillagok, stb.), amelyek csak jelölnek valamit. Isten magyarázza saját magát, ezért nem kell kimennünk a Bibliából, hogy megértsük ezeket a szimbólumokat, sőt némelyiknek a magyarázata egyből ott is van. Pl. Jel 1:1720. De van olyan, aminek máshol találjuk a magyarázatát a Bibliában. Pl. Jelenések 8:8 és Jeremiás 51:25; Ézsaiás 57:20-21; Jeremiás 50:41-42. Vannak jelképek, amik több dolgot is jelképeznek: pl a víz jelképezi a Szent Szellemet, a bemerítést, a megtisztulást és Isten Igéjét, ill. „Rúben, állhatatlan, mint a víz”

(1Mózes 49:3-4). Vagy az oroszlán: lehet a Babiloni Birodalom, Sátán és Krisztus (1Péter 5:8; Jelenések 5:5). Sátánnal különféle képekben találkozhatunk: oroszlán, kígyó, sárkány, világosság angyala, báránybőrbe bújt farkas, stb. A Szent Szellem: galamb, tűz, víz, szél, olaj. Nem kell kitalálnunk ezeknek jelentését, csak meg kell nézni, hogyan használja a Biblia. Jób 41:134. Jelenések 9:3 – ezeket kiforgatták tengeralattjáróra és helikopterre, de a szövegkörnyezetből kiderül, hogy semmi ilyenről nincs szó. Előképek értelmezése Az ÓSZ-i előképek nagyon fontos igazságot mutatnak be. Sok ilyen előkép Krisztust ábrázolja ki. Az egyháznak zsidókból és pogányokból összeállása Pál szerint egy elrejtett titok volt. Két szabály van az előképek értelmezésére: 1. Vigyáznunk kell, hogy ne az előképekből próbáljunk egy bibliai alapelvet bizonyítani. 2. Mindig fontos, hogy az ÚSZ-ben kinyilvánított igazságokat kössük össze azok előképeihez. Vegyük pl. Józsefet: 1. ő volt az apának szeretett fia 2. el kellett válnia testvéreitől 3. testvérei gyűlölték, mert túl jó kapcsolatban volt szerintük az apjukkal 4. álmai eljövendő dicsőségéről és hatalmáról szóltak 5. amikor testvéreihez küldték, akkor elfogták, és eladták rabszolgának pénzért 6. prédikált a börtönben 7. magas helyre emeltetett 8. pogány felesége lett 9. fiútestvérei eljöttek és bocsánatát kérték 10.minden nemzet hozzá jött eledelt venni Ezeket mérlegelve jogosan mondhatjuk, hogy József pl. Krisztus előképe volt. De ugyanígy lehetne nézni Boázt is. De nem csak személyek, de események, helyszínek is lehetnek előképek: 2Mózes 12 – jelképezi Krisztus megváltói munkáját. Egyiptom a világot jelképezi; a fáraó az erős király; a zsidók rabszolgának születtek – ez jelképezi, hogy az emberek a bűn rabszolgái, és csak Isten adhat számukra menekvést. Majd megérkezik Mózes, mint megváltó – erőteljesen mutat Krisztusra. Nincs tökéletes előképe Krisztusnak, mert Ő Maga tökéletes volt – ezek csak árnyékok. A pusztában való vándorlás jelképezi, hogy mennyi keresztény tévelyeg a világban. Dolgok is lehetnek jelképek: pl. a Szentsátor – az ÚSZ is visszautal rá. Vagy Nóé Bárkája, az engesztelés napja (3Mózes 16; Zsidók 6:19-20: Krisztus engesztelése; János 1:29 – Isten Báránya). Rézkígyó – János 3. Az első említések törvénye Amikor először említ valamit az Ige, az a kulcs ahhoz, hogy a későbbiekben hogyan kezeljük azt a dolgot – mert megmutatja Isten hozzáállását. I. Móz.14-a háború első említése. A 10 király közül csak 1 az igazság királya, és ez Melkisédek, aki egyaránt király és pap; az igazság királya és a békesség fejedelme. Tehát Melkisédek nagy előképe Krisztusnak. Amikor Krisztus eljön, a gonoszság királyságai elmúlnak. Ugyanebben a fejezetben kerül először említésre egy pap, a kenyér és a bor, és a tized. Ezért az 1Mózes 14-ből tanulunk Isten ideális papjáról, aki nem az Áron utáni rituális pap, hanem egy királyi pap Melkisédek rendje szerint. A törvény behatárolta, hogy a pap csak ároni lehet, Jézus pedig Júda törzséből származott. 1Mózes 22 – a szeretet első említése. A szeretet 2. említése az 1Mózes 24:67-ben van; a fiú szeretete menyasszonya iránt. Ezt a két képet egymás mellé téve a szeretet örökkévalóságát

láthatjuk: az atyai szeretet és a fiú szeretete a menyasszony iránt. 1Mózes 12:10 – Egyiptom első említése. 1Mózes 10 – Babilon és Bábel első említése. Betekintést látunk Babilon jelentésébe (emberkéz alkotta dolog, összezavarodás). 1Mózes 3:15 – utalás Jézus Krisztusra. A további említések törvénye Isten igazságát fejlődő módon jelenti ki. A szellemi gyermekkorúságtól a teljes férfikorra vezet el. Ennek megértését az Ézsaiás 28:10-ben találjuk. 1Mózes 21:12; 25:22-23; 49:10. Később a vonal szűkül Dávidra és leszármazottjára: 2Sámuel 7:12-13. Az összesítő kijelentés törvénye Az összes fonalat egybefogjuk és összehasonlítjuk, amit az ÓSZ-ben van. Pl. a nyelv problémája: Jakab 3. Sok helyen beszél a Biblia a nyelvről, itt Jakab egy összefoglaló tanítást ad erről. De ha pl. a szeretetre gondolunk, akkor annak az 1Korinthus 13-ban található az összefoglaló tanítása. A feltámadásról ugyanez az 1Korinthus 15-ben van, a gyülekezeté az Efézus 2:11-22-ben, Izráel helyreállításáról a Róma 11-ben, Krisztus természetéről a Zsidók 1:2-ben, a hitből való megigazulásról a Róma 3-4-ben, a törvényről a Zsidók 11-ben. Számok a Bibliában A számoknak van valamennyi jelentőségük, de nem szabad túlértékeljük őket. Pl. az 1-es szám a kezdetet jelképezi (Genezis – a Biblia első könyve), a 2-es a különbséget (a 2. Ádám, Jézus más volt, mint az első: 1Korinthus 15:47; ill. a teremtés 2. napján szétválasztás történt; a Biblia 2. könyve ellentéttel kezdődik), a 3 a teljességet (Máté 28:19; 2Korinthus 13:13); a 4es szám az anyagi teljesség (K, É, NY, D), az 5 a kegyelmet jelenti (5 kenyér, 5000 ember, 5 ajándék az Efézus 4:11-ben), a 6-os szám az emberre (1Mózes 1:31, a fenevad száma: 666 a Jelenések 13:18-ban), a 7-es a tökéletesség (Énók volt a 7. Ádámtól számítva: Júdás 14, az engesztelés napja Izráelben a 7. hónapban volt: 3Mózes 16:29, és 7 szót mondott Krisztus a kereszten). A példázatok értelmezése a. A példázatok kapcsolata az allegóriákkal Vannak közös pontok közöttük. A példázatok arra vannak, hogy egy bizonyos dologra rámutassanak, és minden részlete a lényegre mutat. Az allegória viszont sokféle jelentéssel is bírhat. Az egyik legjelentősebb allegória: Galata 4:21-31. Az allegóriák a Bibliában olyan részek, amelyeknek mélyebb jelentése van. Van egy tiszta jelentésük az ÓSZ-ben, de a pl. a Galata 4-ben látható, hogy van több jelentése is (az ÓSZ-ben egy család nehézségeiről van szó és egy féltékenységről, de Pál ennek egy mélyebb értelmet ad: ó és új ember, a megigazult hívőkről szól, a törvényhez fordulás butaságáról). Pál arra használja ezt a tényt, hogy megmutassa a törvény igazi rendeltetését. Így az allegória a szemléltetés egyik módjává lesz. Pl. az 1Mózesben olvasunk Istennek a teremtésben végzett tevékenységéről, de e mögött föl van építve egy allegória. Megmutatja, hogy a Szellem hogy mozog az emberi szív sötétségében, hogy Isten hoz világosságot, stb. Pál utal erre: 2Korinthus 4:6. Eszter könyvében van egy történelmi összefüggés, de ennek van allegorikus értelme is – egyesek szerint. Óvatosnak kell lenni ezzel... Az allegorizálás Kr. u. 200 körül jött be a gyülekezetekbe. Origenész nagy allegorizáló volt, és 1500-ig nagyon használták is ezeket. b. Példázatok típusai Jézus szabadon használ példázatokat, de van három fajtája

ezeknek: 1. rövid hasonlatok: föld sója, vak vezet világtalan, a lámpa a lámpatartóban, stb. 2. egy olyan mondás, amely a mindennapi életben használatos: a szolga nem nagyobb az ő uránál; nem szolgálhatjátok Istent és a Mammont; a menny egy háló, stb. 3. hosszabb történet: az irgalmas szamaritánus (Lukács 10:30-37); a tékozló fiú (Lukács 15:11-32); a menyegzői lakoma (Máté 22:1-13); a magvető (Márk 4:3-8); a nagy vacsora (Lukács 14:16-24); a gazdag és Lázár (Lukács 16:19-31); a farizeus és a vámszedő (Lukács 18:9-14). Néha nehéz eldönteni, hogy egy példázat micsoda. Pl. János 15 – tudjuk, hogy ez metaforikus, de vannak, akik ezt allegóriának veszik. Nehéz besorolnunk a magvető példázatát is (Márk 4:3-8). Általánosan egyetértenek abban, hogy a középpontban az evangélium megvallása áll, ami a keresztyén gyülekezet terjedését példázza. A próféciák magyarázata Sokan tévesen azt gondolják, hogy a prófécia csak a jövő előre megmondását jelenti. Ám az Írásokban azt látjuk, hogy azt jelenti, hogy valaki Isten üzenetét közvetíti. Ezek közül valóban voltak a jövőre vonatkozóak is, de sok a ma emberéhez szólt. 2 fajta prófécia van: a. Üzenetadás – a prófécia figyel Isten szavára, és azzal erősíti a népét. 2Mózes 7:1. Olyan volt Áron, mint Mózes szája, igehirdetője. Nem a saját üzenetét közvetítette, hanem amit Mózes mondott neki. A mai próféták tulajdonképpen ugyanezt teszik. b. Előre megmondás – előre megmondja, hogy mi fog történni a jövőben. Sok prófécia az ÓSZ-ben a Messiásra vonatkozott (Pl. Ézsaiás 9). Ezek a próféciák gyakran elmondják születését, életét és halálát, 2. eljövetelét, stb. A próféciák beteljesedése Sokszor nem csak egy, de több beteljesedése is van. Sok próféciának kettős jelentése van: beszél saját korához, de a jövőben is beteljesedik. Például: • 1Mózes 15:5 – az azonnali és részleges beteljesedése ennek a próféciának a 2Mózes 32:13-ban található, ami a zsidó nép jelentős növekedésével kapcsolatos. Ezen kívül az 5Mózes 1:10-12-ben is találunk részleges beteljesedést. A távolabbi beteljesedés az egyházzal kapcsolatos: Galata 3:8.9.16; Róma 4:16-17. • 1Mózes 49:10 – azonnali és részleges beteljesedése Dávid királyságában látható: 1Királyok 11:36. Isten megtartotta ezt az ígéretét Izráel kettéválása ellenére is. Ám teljesebb beteljesedése Jézusra vonatkozik: Lukács 1:33. • 2Sámuel 7:13-15 – közvetlenül Salamonra vonatkozott, de teljesebb mértékben akkor teljesedett be, amiről a Zsidók 1:5 ír, és Jézus Krisztusra vonatkozik. Néhány szabály a próféciák magyarázására Nem azt kell keresnünk, hogy mi a szenzáció, hanem hogy Isten mit akar mondani. 7 kérdést kell megválaszolnunk, amikor magyarázzuk őket: 1. Valyon ez a prófécia képes értelmű, szó szerinti, költői vagy szimbolikus nyelvezetű? 2. Mikor élt a próféta? Mi volt kulturális és történelmi háttere? 3. Beteljesült-e már részlegesen, teljesen, vagy esetleg egyáltalán nem? 4. Jézusra, a pogányokra, a zsidókra vagy a gyülekezetre vonatkozik? 5. Van-e feltétele a próféciának (pl. Jónás és Ninive esete)? 6. Van-e más kapcsolódó igehely, amely megvilágítja számunkra az adott próféciát? 7. Van-e misztikus eleme a próféciának (pl. Hóseás 11:1 és Máté 2:14-15)? Sok prófécia Krisztus első eljövetelére vonatkozik: megszületésére, életére, szolgálatára,

halálára, feltámadására, stb. De természeten sok ezek közül második eljövetelére is vonatkozik. A költői beszédek értelmezése Néhány prófécia költői, szimbolikus és képszerű nyelvezetet használ. Bizonyos értelemben igaz ez a Máté 13-ra. Azért mondjuk ezt, mert rejtett módon lettek elmondva – el volt rejtve a nem hívők szemei előtt. Ugyanakkor ezek kinyilatkoztattak a hívők felé. Pl. Máté 13:10-17. Ezek a próféciák nem voltak kijelentve az ÓSZ-ben, de az ÚSZ-ben megjelennek. Az első prófécia költői jellegű: 1Mózes 3:15. Ez mindkét eljövetelről beszél.Krisztus első eljövetele, amikor a kígyó mardosta a sarkát, és a második, amikor az asszony Magva, Krisztus végleg eltapossa a kígyó fejét. A próféciák saját értelmezése Nagyon körültekintően kell értelmeznünk a próféciákat. Pl. az ezer éves királyságról többféle látásmód van, és ha a mi nézőpontunk különbözik, meg kell vizsgálnunk, nem tévedünk-e. A lényeg: hisszük, hogy Krisztus vissza fog térni. Ha eredetiben tudnánk olvasni az ÓSZ-t, azt látnánk, hogy 15%-a költői formában íródott. A héber költészet nem ugyanolyan, mint a magyar. Isten költői formában beszélt az emberhez, aki sokszor ugyanígy válaszolt. Isten legmélyebb érzései és kijelentései a költészetben jelennek meg. Mi gyakran rímeket képzelünk a költészetbe, de a héber költészet inkább szavak játéta, gondolati párhuzam, bár néha rímel is. Pl. ott van a gondolat, majd annak tükörképe. a. Párhuzamos gondolatok – ha az egyiket elveszed, lerombolod a másikat is. Két gondolat, ami ugyanazt mondja. Pl. Zsoltár 2:1-4. Mond valamit, és majdnem ugyanúgy megismétli. Sokszor találunk ilyet a prófétáknál is. b. Képi parallelizmus – a költő valami lényegeset mond, és képbe foglalja, vagy fordítva. Pl. 23. zsoltár; Zsoltárok 42:2. c. Szintetikus parallelizmus – egy gondolatot kiterjeszt a költő. Olyan, mint egy kihúzható antenna. Ebből a fajtából kevesebb van. Pl. Zsoltárok 1:1-2. A költő a jobb megértés érdekében kiterjeszti a gondolatot. d. Ellentétes parallelizmus – a költő elmond egy gondolatot, és elmondja annak ellentétét is. Ilyet nem találunk a Zsoltárokban, hanem a Példabeszédekben. Pl. Példabeszédek 10:1-31:31. Isten igazságainak sokszor több oldala van. Pl. A Jelenések 5:5-6 (Krisztus egyrészt bárány, másként oroszlán). De az igazság nem mindig középúton van, hanem két oldalon is. A lényeg az, hogy ne legyünk dogmatikusak olyan dologban, amikről a Biblia nem ad tiszta képet. Nagyon fontos a Szent Szellemre figyelni. Minden írás megértésének Krisztus a kulcsa: Lukács 24:27. Isten minden tervének középpontja Krisztus. Ez megfigyelhető abban is, hogy a Szellem hogyan inspirált embereket a Szentírás megírására: amikor Isten a teremtésben a csillagokról szól, 4 szóban elintézte. De 55 teljes rész foglalkozik a Szentsátorral. De pl. az 1Mózes 4:16-24-ben a történelemnek nagy része benne foglaltatik. Viszont az egész 1Mózes egynegyede József életéről szól. Nagy birodalmak épültek és omlottak össze a Biblia keletkezésének ideje alatt, és mindeközben Isten nem ezekkel foglalkozott, hanem embereivel.Ez azért van, mert Isten Fiáról akarta, hogy teljes képet kapjunk, és már az 1Mózes 3:15-ben elkezdte ennek a képnek a megrajzolását, és csak a Jelenések legvégén fejezte be. Már magában az ÓSZ benne vannak Krisztus képei: 1. Ábel áldozati báránya 2. Nóé bárkája 3. A Mórijja-hegyen 4. József története 5. A kivonulás és a pászkabárány (2Mózes 12) 6. A Szentsátornál 7. Isten dicsősége a templomon

8. A lévitai áldozatok Krisztus képei az ÚSZ-ben: 1. A Zsidók Királya (Máté) 2. Ő a szolga (Márk) 3. Az Emberfia (Lukács) 4. Isten Fia (János) 5. A gyülekezet elküldött Feje (ApCsel) 6. A mi megigazulásunk (Róma) Krisztus benne van tehát a próféciákban és a képekben is. Az evangéliumokban igazi személyként, nem csak egy történelmi képként látjuk. De megtaláljuk Őt a példázatokban is (pl. a jó pásztor). Aztán Péter pünkösdi prédikációjában is meglátjuk Jézust (ApCsel 2).