Comenius

Comenius (wikipediából!) Comenius (Jan Amos Komenský, Nivnice, 1592. március 28. – Amszterdam, 1670. november 16.) Cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”. Ő tekinthető az első modern pedagógusnak. Johannes Amos Comenius és Comenius Ámos János néven is ismert. Idézet: Comenius: Pampaedia (neveléstörténet szöveggyűjtemény 91. oldal) A világ megjobbítását a gyermekek nevelésével kell kezdeni „2. A kisgyermek zsenge ember, aki újonnan jött a világra, minden szempontból műveletlen, akit következtetésképpen minden szempontból művelni kell. Az összes vele kapcsolatos tennivaló tehát a nevelés kezdetével egyenlő, ezeket viszont művelt ember módjára, vagyis körültekintően és okosan kell végeznünk.”

Élete és munkássága Comenius a morvaországi Nivnicében született. Szülei Magyarországról vándoroltak oda. Eredeti neve: Szeges János volt, ám ezt megváltoztatta, s nevét a közelben fekvő Komňa falutól vette. Korán árvaságra jutott, neveltetéséről a Cseh-Morva Testvérek (más források szerint: Cseh Testvérek illetve Morva Testvérek) szervezete gondoskodott. A hernborni és a heidelbergi egyetemen tanult. A rendkívül tehetséges fiatalember csak úgy falta a könyveket, és korának tudományos műveltségét teljeséggel elsajátította. Arra törekedett, hogy a 17. század tudományos munkáiból kiszűrje a fiktív elképzeléseket, s csupán az objektív valóságot tartsa meg. Nagy hatással volt rá számos tudós, köztük Francis Bacon, az államférfi és gondolkodó, aki a tudományok megtisztításáért szállt síkra; Tommaso Campanella a tudományokat rendszerező olasz tudós; és a nevelés terén emberséges módszerket hirdető Juan Luis Vives spanyol filozófus és pedagógus. Huszonnégy éves korában református lelkész lett, majd egy egyházi iskola igazgatójaként kezdett dolgozni. Comenius gondolkodásában felfedezhetőek a huszitizmus radikális irányzatának (táboriták) antifeudális, utópisztikus nézetei, ám a társadalmi problémákat lényegesen békésebb úton, a nevelés és oktatás eszközeivel kívánta orvosolni. A Cseh-Morva Testvérek püspökeként, az 1620-as fehérhegyi csata után az ellenreformáció üldözését volt kénytelen elszenvedni. Bújkálni kényszerült, majd hittestvérei kis csoportjával száműzetésbe vonult. A háború kezdetén feleségét és két gyermekét is elveszítette. A megpróbáltatások azonban nem törték meg munkakedvét. Erős hittel folytatta pedagógiai tevékenységét. A Cseh-Morva Testvérek egy csoportja, az ú.n. habánok, I. Rákóczi György támogatásával ebben az időben már menedéket élvezhettek Sárospatakon, ahova Comenius Lorántffy Zsuzsanna és fia, Rákóczi Zsigmond meghívására érkezett. 1650-től 1654-ig tartózkodott Magyarországon, itt írta főbb műveit. Comenius a sárospataki református kollégiumban is tanított. A város máig őrzi emlékét, a tanítóképző főiskola ma az ő nevét viseli (Comenius Tanítóképző Főiskola, 2000-től a Miskolci Egyetem Comenius Tanítóképző Főiskolai Kara). A Sárospatakon eltöltött négy évet a neveléstörténeti kutatók Comenius pedagógiai munkássága legfontosabb időszakaként értékelik. Több európai országban is megfordult, hazájába többé nem tért vissza. 1670-ben Amszterdamban érte a halál.

Keresztény életfelfogása Comenius keresztény közegben nőtt fel, ám nem vált ettől kereszténnyé. Éleslátású és komoly gondolkozású fiatalként figyelte a világ esemémnyeit, értékelte tapasztalatait. Leginkább tudós, művelt körökben forgolódott, de figyelemmel kísérte az egyszerűbb emberek világát is. Már fiatalon sokat gondolkodott az élet értelmén és kereste a boldogságot, lelkének nyugalmát. Ezt azonban sem a tudományok művelésében, sem az egyházban, sem semmilyen mozgalomban nem talált meg. Bár ő maga is belekóstolt a világi gyönyörökbe, újból és újból csak kiábrándult azokból. A világ útvesztője és a szív paradicsoma című szatírikus művét 1623-ban írta, melyben kíméletlen őszinteséggel leplezi le korának visszásságait: a katonák kegyetlenségét, az egyházak képmutatásait, a tudósok gőgjét és a gazdagok önzését. Kiábrándulva mindenből feleleveníti gyermekkorának egyszerű hitét, s a Krisztusról szóló evangéliumi tanítást. A lelkileg megcsömörlött, bűnbánat gyötörte fiatal Comenius nem lát más kiutat, mint a Krisztushoz való megtérést, s az evangélium egyszerű, de mégis minden korban időszerű tanításaihoz való ragaszkodást. Saját bevallása szerint ekkor találta meg igazán azt, amit keresett: a lelki békét.

1

„... megértve, hogy Üdvözítőm Jézus Krisztus szólt hozzám, akiről már azelőtt is hallottam valamit, örömmel eltelve és teljes bizalommal feléje nyújtottam összekulcsolt kezem, és így szóltam: Itt vagyok Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni és maradni mindörökké. Szólj a te szolgádhoz és add, hogy engedelmeskedjem, mondd meg mit kívánsz és add, hogy abban kedvem teljék.” Bár teológiailag nem alkotott újat, s nem voltak sajátos tanításai sem, mégis jobbnak látta, ha elkerüli az állammal összefonódott és elvilágiasodott egyház rendszert. Hitelveiben leginkább a református-evangélikus hagyományt követte, ám sokkal fontosabbnak tartotta a gyakorlati keresztény életet. Hitének alapját leginkább a krisztusi-erkölcsök megélésében és az áldozatvállalásban látta. Csatlakozott a Cseh-morva Testvérek közösségéhez, melyet azonban kíméletlenül üldözött a katolikus inkvizíció. Comeniust nem rettentette el semmilyen üldöztetés, a Morva testvérek példájából kiindulva, hitéért bátran vállalta a nélkülözést és a szenvedést is. „Láttam továbbá, hogy nemcsak cselekedni könnyű Isten akaratát, hanem tűrni is könnyű, amit Isten reánk mért. Mert nem egy igaz keresztény, tűrve, hogy a világ arcul csapja, megköpdösse, ütlegelje, sírt örömében, s kezét az égre emelve dicsérte Istent, amiért méltónak találtatott arra, hogy az Ő nevéért szenvedjen... Mindez pedig abból következik, hogy magukat minden igyekezetükkel Istennek szentelték, és nem kívánnak semmi egyebet cselekedni, csak amit Isten akar....Őket tehát már nem érheti semmi váratlan, mert a csapásokat, a szenvedést, a fogságot és a halált Isten jótéteményei közt tartják számon.”

Pedagógiai elvei Comenius meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjuságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül lesúlytó állapotát, s a harminc éves háborúban saját szemével győződhetett meg arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta, hogy az embereket a helyes neveléssel jó irányba lehet befolyásolni. Nevelés nélkül azonban a gyerekekből „vadállatok” lesznek, akik csak „szégyent és halált hoznak szüleikre”. Hívő keresztényként a hitbeni, erkölcsi és az értelmi nevelést egyaránt fontosnak tartotta.

A kisgyermekek nevelése A gyermeknek 6 éves koráig az anyja mellett a helye - vallotta Comenius. Szülei gondoskodását élvezve tanítsák meg neki az anyanyelvét és szüleitől sajátítsa el az alapvető viselkedési szabályokat. Fontos, hogy a szülő jó erkölcsi példát mutasson gyermekének. Szeretetben nevelje, de ne kényeztesse. Ebben az életszakaszban Comenius helyesli a pálca használatát is, mint a fegyelmezés végső eszközét. Nem durva verést javasol, hanem fegyelmezést! A verés indulatból történik és a gyermekben félelmet gerjeszt. A fegyelmezés más: ha a gyermek a dorgálás után is nyakas marad a szülőnek joga van a bibliai elveknek megfelelően elfenekelni gyermekét, ami ilyeténképpen hasznos emlékeztető lesz a gyermek számára, s legközelebb elkerüli a helytelen magatartást.

Iskolás korúak nevelése Comenius kiemelten hangsúlyozta az iskoláskorú gyermekek lelki fejlesztését is. Itt is nagy szerep jut a szülőnek, de még inkább a gyermek tanárainak, akik erkölcsi, hitbeni példamutatással tartoznak diákjaik felé. A gyermekeknek elsősorban a jó példából kell tanulnia, másrészről viszont újból és újból el kell nekik magyarázni a megfelelő illyemszabályokat, viselkedési normákat. E célból Comenius fogalmazott is egy korabeli illemkódexet, mely egyes részeit tekintev ma már kissé megmosolyogtató, de kiolvasható belőle a nagy cseh pedagógus törekvése: a gyermekeknek tisztelniük kell az idősebbeket, mindig udavarisanak kell lenniük; egymással szembeni magatartásukat is a kölcsönös tisztelet és az egymásra odafigyelés kell, hogy jellemezze. Fontosnak tarja Comenius azt is, hogy a diákok kerüljenek minden illetlenséget és szavaikban is legyen kellő mértéktartás és szerénység. Egyszóval a fiatalok arra törekedjenek, hogy senkinek ne okozzanak megütközést, és jó erkölcseikkel elnyerjék ne csak az embereknek, de Istennek is a tetszését.

Oktatás Comenius az első pedagógus, aki szintézisbe foglalta kora kusza pedagógiai és didaktikai módszereit. Jó érzékkel hagyta el a rosszat és építette egységes rendszerbe a jót. Olyan összefoglalást készített, ami a mai kor oktatásában is érezteti hatását.

2

Didaktikai elve Szemléltető módszer – a gyerekeknek ne csak verbális módon, hanem mindenféle szemléltető eszközzel tanítsák a különféle tantárgyakat. Fontos, hogy minél több érzékszervet használjanak a tanulók a tananyag elsajátításánál. „Adatassék a Gyermekek kezeikbe, hadd gyönyörködtessék magokat a Képeknek megnézésével kedvek szerint, hogy azokat vóltaképpen megismerhessék, még otthon is, minekelötte az Oskolában elkűldettetnének.” - írja Comenius az Orbis pictus előszavában. Ezt a művét magyarországi tartózkodása idején írta. Olyan gyermekkönyv ez, melyben mindenféle ismeretet bátran gyűjtött össze a nagy pedagógus. Egy korabeli gyermekenciklopédia: kedves, gyermekek számára emészthető és szemléletes. Nagy haszna Comenius szerint, hogy a gyerekekkel megkedvelteti az olvasást és a képek segítik a gyermekekben az ismeretek elmélyítését és az olvasottak megértését. Gondolkodásra nevelés - ne csak magolás legyen a tanulás, hanem a tanuló tanuljon meg önállóan is gondolkodni. A tanár vezesse rá a tanulót a helyes megoldásra, így a diákok használják a saját eszüket is. Egymásra épülő tananyag - Comenius nagyon fontosnak tartotta, hogy a diákok olyan tananyagot sajátítsanak el, amely kisebb egységekből épül fel, és ezek az egységek logikusan egymásra épüljenek, egymást kiegészítsék. A gyermekek korához igazított tananyag - Ez ma már természetesnek tűnik, nem így a 17. században. Comenius nagyon fontosnak tartotta, hogy minden gyermek a korának megfelelő képzést kapja. Ne kevesebbet és ne többet, csak amit elbír. „Schola Ludus” (Az iskola, mint színjáték) - Comenius tervei szerint a különböző tananyagok elsajátításának hasznos eszköze a drámajáték. Érdekes történetek előadásával a gyerekek nemcsak memorizálnak, hanem az általuk előadott történeteken keresztül, játékos formában tanulják meg a körülöttük lévő világ törvényszerűségeit is, legyen az akár irodalom, történelem vagy természetismeret. Az idegen nyelv tanulásában is jól használható ez a módszer. Comenius latin nyelvű párbeszédes, több szereplős kis történeteket írt a diákoknak, melyek egy-egy korabeli mesterséget mutattak be. Az osztály néhány tanulója (mindig mások) ezeket megtanulta és a többieknek előadták. Így egyszerre tanultak nyelvtant, szövegértést, szituációs párbeszédeket és mindeközben a szókincsük is bővült.

Iskolakoncepciója Comenius nagy nagy hangsúlyt helyez a 3x6 éves időbeosztásra. A tanév ebben a rendszerben az ősz elején kezdődik és tavasszal ér véget. A kisgyermekek 6-12 éves korig az ún. népi iskolában tanulnak. A legfontosabb tantárgyak: olvasás, írás, számolás, mértan, éneklés, hittani ismeretek. Ezek mellett tanulnának történelmet, földrajzot, természeti ismereteket, idegen nyelvet és elsajátítanák a világi mesterségek néhány alapfogását is. 12-18 éves korban az „arra érdemesek” a latin iskolába vagy más néven Gimnáziumban folytatnák a tanulást, ahol magasabb szinten tanulnák a népi iskolákban is megkezdett tantárgyak elsajátítását, de itt már nagy hangsúly van a nyevtanuláson is, különösen az abban a korba legfontosabb nyelvnek számító latin nyelv tanulásán. 18-24 éves korban a legkiválóbb tanulók az Akadémiákon folytathatnák a szaktudományos ismeretszerzést.

3