Celkeresztben.pdf

JÓNÁS JÓZSEF

CÉLKERESZTBEN

TASNÁDI PÉTER

Miért került célkeresztbe Tasnádi Péter? „Több mint húsz értékelhető bejelentés érkezett a rendőrségi, ingyenesen hívható telefonszámra (…) Nagy Judit sajtóreferens elmondta: több testi sértéssel és zsarolással összefüggő bejelentés is érkezett.” Napi Magyarország, 1999. 09. 14. „Tasnádi Péter szervezett bűnözéssel foglalkozik és maffiafőnökként él és viselkedik, úgy tűnik, hogy ezt az ügyészség és a bíróság egyre inkább elhiszi nekünk.” Orbán Péter nyilatkozata az Interneten (http://netlap.hu), 2000. 06. „Karancsi Ildikó a Pest megyei rendőr-főkapitányság szóvívője közölte: Tasnádi Pétert újabb bűncselekményekkel nem gyanúsítják, így azzal sem, hogy bűnözői csoportokat szervezett vagy irányított.” Blikk, 2000. 07. 25. Nagy Judit szóvívő megerősítette: a zöldszám nyomán egyetlen új vádponttal sem bővült a Tasnádi-ügy.” Blikk, 2000. 07. 27.

Tisztelt Orbán Péter Országos Rendőrfőkapitány Úr! Mi, Tasnádi Péter sporttársai, barátai, üzletfelei, személyes vagy akár csak hallomásból ismerősei döbbenten szemléljük az ellene 11 hónapja előzetes letartóztatása mellett zajló eljárást. Úgy gondoljuk, demokráciában ennyi idő után a rendőrség vezetőinek kötelessége lenne teljes körű és őszinte tájékoztatást adni arról, mi indokolja egy kisgyerekes apa elszakítását családjától, egy sikeres üzletember vállalkozásainak ellehetetlenítését, egy köztudottan kritikusan gondolkodó magyar értelmiségi elleni megtorlást. Milyen bizonyítékok támasztják alá vádjaikat, mik a tények? Tasnádi Pétert az elmúlt években, évtizedekben korrekt üzleti partnernek, törvénytisztelő polgárnak, a közjóért tenni akaró és hajlandó mecénásnak ismertük meg. Azt tapasztaltuk, Tasnádi Péter úgy él és viselkedik, ahogy a művelt világban általában élnek az üzleti életben is sikeres értelmiségiek, köztük azok a Német- és Olaszországban, az Egyesült Államokban élő barátai és ismerősei, akik hozzánk hasonló értetlenséggel figyelik az ellene folyó eljárást. Ma Magyarországon csempészek, olajszőkítők, kábítószer-kereskedők és közismert bűnözők védekeznek szabadlábon az ellenük folyó bírósági eljárás befejezéséig. Nos, azt még a rendőrség sem állítja, hogy Tasnádi Péter ölt, lopott, olajat szőkített vagy kábítószert árult volna. Sőt még bírósági eljárás sem zajlik ellene. Ennek ellenére a XX. század végének Európájához méltatlan körülmények között egy 2x4 méteres zárkába van bezárva, megfosztva a tisztálkodás, a sportolás és kommunikáció legelemibb lehetőségeitől. Amennyiben a rendőrségnek Tasnádi Péter ellen konkrét információi és bizonyítékai vannak, haladéktalanul álljon elő velük! Azt azonban elfogadhatat-

2

lannak tartjuk, hogy a rendőrség egyes vezetői magukat a jog fölé helyezve következmények nélkül vádaskodnak, „gombhoz varrva a kabátot”, újabb és újabb gyanúsításokkal állnak elő, majd utólag kezdik keresgélni azokhoz a bizonyítékokat, s ha azok is tarhatatlannak bizonyulnak, újabb gyanúsításokat találnak ki, ismét bizonyítékok nélkül. A rendőrségnek saját szakmai meggyőződése okán természetesen joga van igyekezni bárki elleni gyanúját igazolni. De ez nem történhet valakinek a bizonyítékok nélküli fogva tartása mellett: nem történhet úgy, hogy egy csecsemőt közvetlenül születése után szakítsanak el édesapjától! Szikinger István alkotmányjogász, az állam- és jogtudományok kandidátusa Kende Péter író, szociológus Lagzi Lajcsi zenész, műsorvezető Zámbó Jimmy énekes Szegő András újságíró Csötönyi Sándor MÖSZ elnöke, Országos Sportszövetség alelnöke Szántó Imre MÖSZ kapitánya, ökölvívó olimpiai csapat edzője Molnár István MÖSZ elnökségi tag Erdei Zsolt ökölvívó világ-, Európa-bajnok Wichmann Tamás kenuvilágbajnok, olimpiai ezüstérmes, nemzetközi fair play díjas Korda György előadóművész Balázs Klári előadóművész Ganxsta Zolee zenész Lang Györgyi színész, táncdalénekes Falusi Mariann énekesnő Gyurácz Eszter fitness világés Európa-bajnok Nick Árpád szkandervilágbajnok, Guiness-rekorder Növényi Norbert birkózó olimpiai bajnok, kick-boksz világés Európa-bajnok Frölich Róbert főrabbi Zoltai Gusztáv Budapesti Zsidó Hitközség igazgatója Zalatnay Sarolta író, énekes

Schobert Norbert „aerobick Norbi” tornász Bíró Ica testszépítő Grigalek Gábor orvos Tarnóczi Péter főorvos Stehlich Gábor orvos Bochkor Gábor műsorvezető Somló Tamás zenész Horváth Éva Miss World Hungary Pethő György riporter Mészöly Kálmán HLASZ szakmai igazgató Simon Tibor labdarúgó Mathesz Imre válogatott labdarúgó Gombos István labdarúgóedző Nahoczky László labdarúgó technikai vezető Pális Attila kenuvilágbajnok Pindák László labdarúgóedző, FTC Baráti Club elnöke Rózsa Norbert Európa-, világ- és olimpiai bajnok, Európa-csúcstartó Náray Tamás ruhatervező Falb Magdolna ruhatervező Gergely Gábor asztalitenisz-világbajnok Nacsa Olivér humorista Bagi Iván humorista Kordé Emese fitness világés Európa-bajnoki ezüstérmes Kertész István üzletember Neményi Béla üzletember, táncdalénekes Farkas Imre üzletember, Interest Rt. elnök-vezérigazgató

3

Köztörvényes bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják Tasnádi Pétert, ám a rendőrség vezetői úgy beszélnek róla, mint a szervezett bűnözés vezéralakjáról. Ezért tartják, tarhatják immár egy éve előzetes letartóztatásban. Ma már egyértelmű: a Tasnádi-ügy nem arról szól, hogy Tasnádi Péter bűnös vagy sem. Egészen másról. Ezért érdekes a bűnügyi újságíró számára, és ezért született meg ez a könyv. A szerző, Jónás József kijelenti, hogy a gépkocsiját a Jónás és Társa Bt. lízingeli, a cég tulajdonosa nem a szervezett bűnöző körökhöz tartozó személy, hanem a szerző felesége. A szerző továbbá elismeri, hogy – amíg éltek – kapcsolatot tartott fenn Boros Tamással, ismerte Prisztás Józsefet, Seress Zoltánt, közös televíziós műsorban mutatkozott Szlávy Bulcsúval, közelről látta Domák Ferenc, ismertebb nevén Cinóber holttestét, és kapcsolatban áll a rendőrség által szervezett bűnözői köröknek nevezett csoportokkal – mert bűnügyi riporterként ez a dolga. Ha tetszik: népszerűsíti őket. Azt is elismeri a szerző, hogy személyes ismerőse Pintér Sándor belügyminiszternek, Orbán Péter országos rendőrfőkapitánynak, és jól ismeri a rendőrség felső- és középvezetőit, ám mégsem gondolja azt, hogy ennek a kapcsolatnak a megakadályozására megfelelő törvényekre és hatékonyan fellépő és felkészült hatóságokra van szükség. Akinek nem inge, ne vegye magára.

4

Jónás József

CÉLKERESZTBEN TASNÁDI PÉTER

5

Jónás József

CÉLKERESZTBEN TASNÁDI PÉTER

6

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Köszönettel tartozom az RTL Klub kommunikációs igazgatójának, Szabó Stein Imrének, aki mindent megtett azért, hogy elveszítsem a munkám. Sikerrel járt, a csatornán hetente jelentkező bűnügyi magazin, a Helyszíni Szemle áprilisban megszűnt, így volt elég időm megírni ezt a könyvet. Horváth András ezredes, a Pest megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese arról, hogy Tasnádi Pétert miért helyezték szabadlábra 13 hónapos fogva tartás után, 1993. november 10-én: „Európában 300 éve nem szokás valakit csak azért börtönben tartani a bírósági tárgyalásig, mert bűnöző.” Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány, jelenlegi belügyminiszter a Tasnádi-ügyről a Parlamentben 2000. február 8-án: „Az előzetesen felmerült alapos gyanú alapján Tasnádi Péter vagyoni helyzetét és vállalkozásainak gazdálkodását a rendőrség vizsgálta illetve vizsgálja.” Tasnádi Péter gyanúsított Pinter Sándorról 2000. június 22én: „Az arc a lélek tükre.” Orbán Péter vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány a Déli Krónikában Tasnádi védőjének, Szikinger Istvánnak arról a kijelentéséről, hogy a korrupció már a rendészeti szervek felső vezetését is elérte, 2000. július 1-jén: „Ma bárki bármit mondhat bizonyítékok nélkül.”

7

ELŐSZÓ HELYETT

Ennek a kötetnek nem az a célja, hogy kiderítse, ki is az a Tasnádi Péter. Arra keresem a választ: miért van Tasnádi Péter immár egy éve előzetes letartóztatásban. A kérdésre – sokan állítják ezt – egyszerű válasz is adható, csak legyinteni kell és menni tovább: mert bűnöző, mert a szervezett bűnözés vezéralakja, mert maffiózó. Legalábbis ezt mondja a rendőrség, ezt mondja az országos rendőrfőkapitány. Ma már csak úgy nem csuknak be senkit. Bizonyítékok nélkül ma már nem indul nyomozás. Van, aki számára ez hihető. Normális országban, normális helyzetben el is lehetne hinni. Ez az ország azonban ma nem az az ország, ezt megint mások mondják, és hiszem én is. Hinni lehet-e hát a rendőrségnek a Tasnádi-ügyben? Nem tudtam eldönteni. Azért nem, mert nem ismertem a részleteket, nem tudtam, mit csinált Tasnádi és mit nem. Nem tudtam, igazat mondanak-e a sértettek. Nem tudtam, milyen bizonyítékokkal rendelkezik a rendőrség. Ezért gondoltam azt, az érintettekhez fordulok, válaszoljanak ők. Azt hittem, a védelem majd elzárkózik, legalábbis az eljárás befejezéséig, és ha mondanak is valamit, azt nagyon óvatosan teszik, kerülik a konkrét dolgokat, csak Tasnádi ártatlanságát hangoztatják majd. Persze azt is visszafogottan, mert nem jó állandóan napirenden tartani a gyanúsított ártatlanságát, ha a rendőrség „tele van” bizonyítékokkal. Azt is gondoltam, a rendőrség részletesen elmondja, mivel és miért gyanúsítják Tasnádit, bizonyítékokat sorolnak, tényeket, adatokat a sikerükről. Joggal gondolhattam ezt, hiszen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság az eljárás kezdetétől magabiztosan állította: minden, amit mondanak, tényekre épül. Az alapos gyanú, a bűncselekmények. Minden. Tévedtem. Minden fordítva történt.

8

Alig egy hónappal Tasnádi letartóztatása után felkerestem Bolcsik Zoltánt, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatóját, és kértem, hadd készítsek Tasnádi Péterrel interjút a Helyszíni Szemle számára. Akkor az ezredes azt mondta, nem beszélhetek Tasnádival, mert nem akarnak sztárt csinálni belőle. Inkább arról forgassak riportfilmet, milyen bűncselekményeket követett el, hogyan félemlített meg embereket és egyáltalán hogyan élt. Ehhez minden segítséget megadnak, tette hozzá. Jöjjek, csináljam, mondta. Akkor nem mentem, mert Tasnádi nélkül értelmetlennek láttam. És később is. Nem tud az ember mit kezdeni olyan gyanúsítással, ami nem kézzelfogható. Megveretett embereket, mert azok nem fizettek. Felbujtó. Mit mondhat a sértett? Igen, kérem engem piszkosul megvertek. Ki? Hát a Tasnádi emberei? Biztos? Hát… És? Adót csalt. Hol, hogyan? És hol van az APEH bűnügyi igazgatósága? Zaroló. Mert a telefonban az ő hangját vélte felfedezni a sértett? A rendőrség magabiztossága mellett azért feltűnt az is – és ez némi gyanakvásra adott okot -, hogy roppant szűkszavú nyilatkozatokat adnak, csak és kizárólag a főkapitányság valamelyik szóvívője szólal meg. A sikeres bűnügyi magazin varázsának hittem azt, hogy velem kivételt tesznek majd. Elhittem, hogy mégis kiáll a rendőrség a részletekkel a nyilvánosság elé, és ezt éppen nálunk teszi meg. Hittem, de nem bíztam benne. Havonta megismételtem a kérésemet, és Bolcsik Zoltán is az övét. Így aztán nem készült el a riportfilm. Illetve elkészült, le is ment a Helyszíni Szemlében, ám azt kollégám forgatta, és egészen másról szólt, mint amiről szólnia kellett volna. Nem a kollégám hibájából. Azért, mert akkor is és most is azt mondta, illetve mondja a rendőrség: a nyomozás eredményességének érdekében folyamatban lévő ügyről nem kívánnak részleteket nyilvánosságra

9

hozni. Ez persze érthető is. De a Tasnádi-ügy más, mint a többi. Megkockáztatom: politikai játszma. Talán az is kiderül a következőkből, hogy miért. És talán az is világos lesz, miért szűkszavú a rendőrség, és miért élt a lehetőséggel a védelem. De az is: miért mondja Tasnádi Péter azt, amit mond. Úgy gondoltam, akkor kapok választ a kérdésemre, a miértre, ha az érintetteket szólaltatom meg. Mindenkit meghallgattam. Mindenkit, akinek a közelébe engedtek. Mindenkit, aki hajlandó volt megszólalni.

10

Budapest, Ferihegyi repülőtér, 1999. szeptember 6. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai őrizetbe veszik Tasnádi Péter vállalkozót. „A magyar profi thai-boksz-válogatottal jöttem haza Hollandiából. A repülőgép 17 óra 15 perckor érkezett meg Ferihelyre. Én elöl ültem a business class-on, és rögtön tudtam, hogy baj van, mert az utaskísérő hölgyek kinéztek a gép ablakán, mikor már állt a repülőgépünk és tolták a lépcsőt a géphez. Egymás között viccelődtek, hogy minek ez a nagy fogadtatás, mert tele van a leszállópálya rendőrökkel és álarcos kommandósokkal. Azonnal tudtam, hogy most fognak letartóztatni, és rögtön bekapcsolatam a telefonomat és fölhívtam Juditot, a feleségemet, de sajnos ő nem volt bekapcsolva. Mikor már mentem lefelé a lépcsőn (én léptem ki először a gépből), megcsörrent a telefonom, és az egyik munkatársam hívott, hogy kommandósok vannak a lakásomban. A Rákóczi úti irodánkban és az épülő székházunkban is házkutatást tartanak. Én kértem, hogy értesítse az ügyvédemet, és ebben a pillanatban szólt hozzám az akciót irányító rendőr: „Tasnádi úr? Ne tanúsítson ellenállást, mert ellenkező esetben használnunk kell a fegyveeinket.” Elkérte a telefonomat, majd megbilincseltek és elvezettek a repülőtéren egy helyiségbe, ahol megmotoztak, majd egy félórás várakozás után személyautóba ültettek, és négy nyomozó kíséretében a Teve utcai rendőrpalota nyolcadik emeletére vittek. A rendőrök azóta is tagadják, hogy kommandósok tartóztattak le, lehet a szavakon lovagolni, de semmi jelentősége sincs, de tény, hogy legalább harmincan és kb. négy-öt, állig felfegyverzett álarcos is volt közöttük. Lényegtelen az egész, mert ezt a cirkuszt már egyszer megcsinálták velem, és akkor sem és most sem volt semmi szükség rá. Ezzel csak az erejüket fitogtatják, és ezzel a demonstrációval is azt akar-

11

ják a nyilvánosság tudtára adni, hogy én milyen veszélyes bűnöző vagyok, nekem ez dukál. Sem a korábbi magaviseletem, sem az életvitelem, sem a bűncselekmények súlya (amelyekkel most gyanúsítanak), nem támasztják alá ezt a bánásmódot. Soha nem szöktem, mindig megjelentem a hatósá-gok hívására, soha senkit nem támadtam meg. Ez az adófizetők pénzének bűnös pazarlása. A Teve utcába kb. 18 óra 15 perckor érkeztünk meg, láttam, hogy az emeleten külön-külön szobákban megbilincselve van négy munkatársam, mindegyikükre négy-négy rendőr vigyázott. Minek? Rám is négy rendőr vigyázott. Éjjel 1-ig ültettek egy irodában, több mint hat órán keresztül. Addig az ügyvédeket nem engedték be az épületbe, pedig már ők is több órán keresztül várakoztak az épület előtt. A kihallgatásomon (gyanúsítás) dr. Bíró László ügyvéd és a kihallgatást vezető Boros László vett részt. Egy óra időtartamú volt, majd két személygépkocsival, nyolc kísérővel az éj leple alatt szállítottak Ceglédre. Éjjel négy óra körül tettek be egy bűzös előállítóba, ahol reggel 9 óráig kellett várni arra, hogy a rendőrorvos megvizsgáljon, mert ez előírás a befogadáskor. Erre is jellemző, hogy az orvos Budapestről jött, és nem a két utcával odébb lévő SZTK-ból. (Mára már azt hiszem megváltozott ez a szisztéma és a szomszédból hívják az orvost. Ez több szempontból is előnyös, nem kell órákat, sokszor tíz-tizenkét órát várni az orvosra, továbbá sokkal olcsóbb is. Sok ész kell hozzá, hogy rájöjjenek.)”

12

I. FEJEZET – A MÚLT 1. A pénzbehajtók

Aznap – tehát 1999. szeptember 6-án – az RTL Klub nagyszabású partit rendezett, akkor mutatták be ugyanis üzleti partnereiknek a csatorna új őszi műsorstruktúráját és a frissen szerződtetett sztárokat, valamint az új produkciókat. Így a Helyszíni Szemlét is, azt a bűnügyi magazint, amit ketten jegyeztünk, Pető György, mint műsorvezető és jómagam, mint főszerkesztő. Nos,ezért vettem részt a fogadáson. Éppen Doszpot Péterrel, a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályvezetőjével beszélgettünk arról, hogy mi várható majd a sorozatgyilkossággal gyanúsított Erdélyi Nándor perének tárgyalásán, amikor jött a hír: délután 5 órakor Tasnádi Pétert a kommandó várta a Ferihegyi repülőtéren. A szokásos ellenőrző telefonok után az is kiderült, aznap késő délután és kora este nem csak őt vette őrizetbe a rendőrség, hanem másokat is a főváros különböző területén. Óriási szerencsétlenségünkre a Helyszíni Szemle nem élő műsor volt, ugyan este 20 óra 50 perckor jelentkezett, de az adást már délután négy órakor felvettük az RTL Klub Híradójának stúdiójában. Ezért aztán Tasnádi őrizetbe vétele és az ügy hátterének elemzése ki is maradt az aznapi adásból. Sok kétsége persze nem lehetett a magamfajta bűnügyi újságírónak azzal kapcsolatban, hogy Tasnádit miért fogta le a rendőrség. Csupán az lepett meg – illetve dehogy lepett meg -, hogy ismét a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indította el az eljárást. Azért újra, mert 1992-ben szintén a Pestmegyei zsaruk folytattak Tasnádi ellen büntetőeljárást. Pontosabban a megyei rendőr-főkapitányság Tóth Ernő vezette szervezett bűnözés elleni osztálya nyomozott egy monstre ügyben, aminek keretében – a saját megfogalmazásuk sze-

13

rint – támadást indítottak a szervezett bűnözés ellen. Azt is mondták akkoriban, hogy lefejezték az alvilágot. Ebben az ügyben, illetve az ügyhöz kapcsolva lett gyanúsított Tasnádi Péter, akinek a nevét akkoriban itthon a közvélemény alig ismerte. Egy szűk kör annál inkább, hiszen az akkoriban már elterjedt őrzés-védelem területén mozgott, olyan vállalkozásokat hozott létre, amelyek biztonsági feladatok ellátása mellett pénzbehajtással is foglalkoztak. A rendszerváltást követően egyre nagyobb hangsúlyt kapott a magántulajdon, a magántulajdon védelme. A külföldi cégek Magyarországon is folytatták hazai gyakorlatukat, vagyis vigyáztak a vagyonukra, aztán egyre inkább a hazai vállalkozások is így tettek: biztonsági cégeket bíztak meg a bankok, gyártelepek és egyéb területek védelmével. Örökre eltűnt a „portásország” rémképe, a korábbi portaszolgálatokat és portásokat biztonsági őrök váltották fel, jött a technikai őrzés-védelem, megjelentek az ipari kamerák, a beléptetőkapuk és a mágneskártyák. A magánszemélyek pedig egyre gyakrabban alkalmaztak olyan embereket, akik bírósági végzés alapján vállalták, hogy behajtják a hitelező követelését – természetesen nem ingyen. Ezen a területen bukkant fel tehát Tasnádi Péter, és rövid idő alatt sokan megismerték a nevét és a tevékenységét. A közvélemény számára azonban az a név, hogy Tasnádi Péter, nem sokat mondott. Egészen 1992. szeptember 28-ig. Aznap állig felfegyverzett, speciálisan kiképzett, fekete ruhás kommandósok lepték el Tasnádi Rákóczi úti irodájának környékét. Látványos akció kereétben Tasnádi Pétert őrizetbe vette a rendőrség. Két évvel korábban a Mai Nap című újságban nyilatkozó rendőrtisztek „sátáni közállapotokat jósoltak, habozás nélkül tüzelő bűnözőkről és az alvilág – a hazai gyakorlatban eleddig példátlan – önszerveződéséről, a gazdasági-társadalmi életbe való beépüléséről” beszéltek. Tették ezt akkor,

14

amikor mindennapos téma volt a rendőrség meggyengülése, a bűnüldözők elbizonytalanodása akkor, amikor különös helyzet jött létre Magyarországon. A rendszerváltás, mondták akkoriban a rendőrség vezetői, összezavarta a társadalmi viszonyokat. Az alvilág ezt a zavaros időszakot arra használta fel, hogy gazdaságilag megerősödjék. És könnyű helyzetben voltak. A pénz miatt. Illetve a tőke hiánya miatt. A hihetetlen fejlődésnek indult vállalkozói szféra ugyanis legálisan meglehetősen nehezen jutott hitelhez, hiszen a hazai bankrendszer nagyon sok hiányossággal küszködött. Ennek okán a hitel igénylése és a pénz átutalása között sok idő telt el. Ezt a helyzetet használták ki azok, akik gyorsan és sok pénzt tudtak mozgósítani. Jobbára ilyen-olyan módon, korábban – de nem törvényesen – megszerzett vagyonról volt szó. Nos, ezek az emberek kölcsönt kínáltak, jelentős kamatot számoltak fel persze, fedezetként pedig telket, házat kértek, esetleg üzletrészeket, nagy értékű gépkocsikat. Az így szerzett haszon, a már korábban felhalmozott vagyonnal együtt törvényes üzletekbe vándorolt. Azok a vállalkozók pedig, akik nem tudtak fizetni, elveszítették mindenüket. A tönkrement üzletemberek közül azonban nem mindenki akart vagy tudott fizetni. Ekkor jelentek meg a pénzbehajtók. Kemények voltak, szogirúak és határozottak. Minden a megbízóért jelszóval osztották a pofonokat, kezek, lábak törtek el, és néha életek derékba. Nos, valahogy így építette fel annak a már említett monstre ügynek a hátterét a Tóth Ernő vezette szervezett bűnözés elleni osztály, és így került ebbe a történetbe Tasnádi. Az a Tasnádi, akit akkor tehát még alig ismert a közvélemény. Tasnádit ebben a könyvben sem ismerhetik meg „személyesen”. Nem engedtek be hozzá a Márianosztrai Büntetésvégrehajtási Intézetbe. Erről később majd bővebben. És mert közvetlenül nem tehettem fel neki kérdéseket és nem tudhattam meg sok olyan dologról a véleményét, ami érdekelt

15

volna, nézzük, hogyan látta az előbb felvázolt helyzetet a Maffia életre-halálra? című dokumentumkötetében ő maga: „Eufórikus, a szabadság örömét lázasan üdvözlő hangulatban kezdődött a sokat emlegetett rendszerváltás 1989-1990 táján Magyarországon. Kevesen gondoltak még akkoriban arra, hogy a szabadság felelősséggel is együtt jár, és hogy a társadalmi átalakulásnak lesznek vesztesei – nem is kevesen. A legtöbben úgy gondolták, az ő tehetségüket elfojtotta a létezőnek nevezett szocializmus, de mostantól a sikeres vállalkozás, a meggazdagodás pusztán elhatározás kérdése. Az ország tele volt tenniakarással, annál kevesebb volt a pénz, a mozdítható tőke. A magukat üzleti zseninek tartó emberek elkezdtek hitel után szaladgálni és úgyszólván senki sem gondolt a visszafizetés fenyegető kényszerére, a magas kamatokra. Csak egy darab papír és egy ceruza kellett volna kiszámolni: vajon melyik az a vállalkozás, amely – akár ideális körülmények között is – kitermeli a 30-35% körüli kamatot és még valami nyereséget is hoz. Arról nem is beszélve, hogy aki – bátran és gyakran felelőtlenül – mégis vállalta a kockázatot, az is nagyon nehezen jutott klasszikus úton, a bankoknál hi-telhez. A helyzet tele volt ellentmondással: kellett a pénz – mindenki érezte, hogy a lapokat ezekben az években osztják le -, de a pénzintézetek olyan biztosítékokat követeltek, amellyel a magyar lakosság döntő többsége nem rendelkezett. Ha pedig mégis, úgy a hitelügylet lassúsága tette gyakran értelmetlenné a pénz felvételét. A jó ötletek mindig sürgős cselekvést követelnek. (Hát még a rosszak..). Összegezve: fellépett a nyomasztó tőkehiány, alig-alig lehetett pénzhez jutni. A magánszféra azonnal lépett! Azok az emberek, akik eddig nem tudták igazán mozgósítani a vagyonukat – mert azért akadt itt gazdag ember ’90 előtt is -, most elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. Nagyon magas és – akkoriban (!) – törvénytelen kamatra adtak hitelt a semmiből vissza nem riadó „vállalko-

16

zóknak”. Persze annyi esze minden hitelezőnek volt, hogy a szükséges garanciákat, a fedezetet biztosította magának. Teltmúlt az idő és lassacskán elérkezett (volna) a törlesztés ideje. A zseniálisnak hitt vállalkozások nagy része azonban tönkrement. (Most ne is beszéljünk azokról, akik egyszerűen elszórták a pénzt.) Tízezrek kerültek egyik pillanatról a másikra szorult helyzetbe, váltak fizetésképtelenné. Természetesen mindenki megpróbálta először nyugodt, polgári keretek között elintézni az ügyeket, de hát nem ment… Ekkor jöttek a „pénzbehajtók”. A legfőbb jelszó a „bármi áron” lett. Semmi sem számított, csak a pénz kerüljön elő. (A törekvés természetes és úgy gondolom, érthető.) Az eszközök, a módszerek egyre durvultak és a folyamat ma is tart. Merthogy az alaphelyzet ’90 óta alig változott, legfeljebb annyiban, hogy nagyobb lett a tét. Ne vegyék utólagos okoskodásnak, de én már évekkel ezelőtt megjósoltam – sőt a rendőröknek is elmondtam – mi fog következni. Nagy kár, hogy senki nem figyelt rám. (Remélem, nem vagyok beképzelt!) Hogy mi lenne a megoldás? Igazából nem tartom magam szakértőnek, annyit azonban egész biztosan tudok, hogy az adósok törvényi helyzetét, védettségét mindenképpen mérsékelni kellene. Rá kell szorítani mindenkit, hogy legalább hajlandóságot legyen kénytelen mutatni a törlesztésre. Az egyre durvább harc a hitelezők és az adósok között csak akkor szorítható vissza, ha egyik oldalon sem lehet az ügyeket egy vállrándítással, illetve néhány baseballütővel elintézni. Ez irányban kell a törvénykezésnek haladnia. (A magam részéről egyébként az adósok börtönét sem tartom elvetendő lehető-ségnek!) Különben nagyon nagy bajok lesznek… Akadnak azért sokan, akik az egész folyamatot nem így értékelik. Más szemszögből is lehet látni, láttatni az események láncolatát. (…)

17

(…) Előbb-utóbb minden igény keltette hiányt kitölt az üzlet, az „élelmes” vállalkozás, a kínálat. Szerintem nyilvánvaló, hogy az úgynevezett „pénzbehajtókra” és a nyilvános helyek „védelmezőire” – nem a zsarolókra! – szükség van. Márpedig ha az igények kielégítése nem megy törvényes, józan keretek között, előbb-utóbb lecsap az alvilág. Ez is csak az én mondandómat támasztja alá.” * Ebben az időben már a magyar bűnözőkre is érvényes volt a kriminológia chicagói iskolájának a megállapítása: a bűnözők olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálnak a törvénytisztelő állampolgárok számára, amelyekre fizetőképes kereslet van, de legális forrásokból nem szerezhető be. Vagyis nem az a szervezett bűnözés legfőbb veszélye, hogy egyes csoportok szervezetten követik el a bűncselekményeket, hanem az, hogy képesek a „termékváltásra”. Mert megvan hozzá a pénzük. Ebben az időben már kialakult a szervezett bűnözés Magyarországon, és nemcsak ebben a „pénzbehajtó” szakágban érezte otthon magát. Önálló iparággá vált – igaz, szorosan kapcsolódott a pénzbehajtáshoz – a védelmi zsarolás és az uzsorakamat. A bűnözők már jóval több pénzzel rendelkeztek, mint amit képesek voltak elkölteni. Miután lehetőség nyílt a vendéglátóiparban szerződéses üzletekhez jutni, ide vándoroltak a felhalmozott milliók. A legális üzleti terület így lett az alvilági módszerek területe. Ugyanis a konkurens „vállalkozóvá” előlépett újsütetű bár-, diszkó-, étteremtulajdonosok csapatokat szerveztek, „balhékat” provokáltak a versenytársaknál, akik fizettek a „védelemért”. Persze ők sem maradtak adósok. Az összecsapások mindennaposak voltak abban az időben. Tombolt a háború, a területszerző harc nem ismert határokat. És minderről a sajtó részletesen cikkezett. Rábukkantam egy írásomra, ami a Pesti Riportban látott

18

napvilágot. A cikkben szereplő FANTOM Kft.-ről még lesz szó. „Tonhauser csak a törvényt védi! Van egyszer az Itt a piros, hol a piros játék és az ezt kézben tartó maffia. Aztán van a FANTOM Kft., tele olimpiai, világbajnok sportolóval. Ők most összekülönböztek, egy kicsit egymásnak estek, miután két volt Itt a piros-maffiózó a FANTOM-nál kért védelmet, megelégelve a terrort, a modern rabszolgasorsot. Távozásukat a Lakatos-klán tagjai nem nézték jó szemmel, a két ellentábor felvonult egymással szemben, kölcsönös fenyegetések után megjelent a rendőrség is. Feljelentések fogalmazódtak, az ügy a bíróságra került. A vádlottak a FANTOM Kft. tagjai lettek. A másodrendű vádlott védője, dr. Demkó János nem kevesebbet állít, mint azt, hogy valakinek érdekében áll az őrzővédő céget lehetetlenné tenni. De ez még semmi. Azt mondja: állítólag a Lakatos család neves rendőrtisztekkel áll kapcsolatban, akik bizonyos védelmet nyújtanak részükre. Sőt, Lakatosék a neves zsarura, Tonhauser Lászlóra hivatkoznak, mint aki állítólag százával osztja az éveket, ha őket bántódás éri. Múlt héten beszámoltunk a két szembenálló fél harcáról, most Tonhauser Lászlót kérdeztük, mit szól a vádakhoz? - Semmit. Nem érdekel a dolgo, nem érdekel Demkó úr véleménye. Idéztessen meg a bíróságra, ha úgy tartja kedve. Javaslom, üljön egy asztalhoz Demkó úr, a FANTOM Kft. és Solt Ottília. Érdekes dolog lenne, mert ugye Solt szerint fajgyűlölő vagyok. Demkóék szerint cigánybarát, akit Lakatosék Megvettek. Ha olyan nagy barátok lennénk, letartóztattam volna-e Lakatost, ami eddig Magyarországon csak Borgulya Gyulának és nekem sikerült? Ellenőrizhető. Barátok között ez nem így szokás. - Most azonban a FANTOM Kft. ellen folyik az eljárás, nem Lakatosék ellen. Miért?

19

- Egyvalamit a FANTOM Kft.-nek is tudomásul kell venni: csak olyan tevékenységet végezhetnek, amire jogosítványuk van. Egy őrző-védő kft. védelemre köthet szerződést, s tudnia kell, mik a törvényes lehetőségei. Semmi esetre sem a fenyegetőzés. Tisztelem, becsülöm a magyar sportolók sikereit, de engem nem érdekel a név. Hívhatnak valakit Növényinek, Alvicsnak, ha törvénybe ütközőt követ el, felelnie kell tetteiért. Egyébként talán nem véletlen, hogy a FANTOM Kft. neve felmerült az esztergomi maffiaügyben is, Alvics pedig már hasonló pénzbehajtási ügy részese volt Pécsett. - Demkó ügyvéd úr szerint, amikor a maffia és a kft. összecsapott, a FANTOM igazgatója telefonált a III. kerületi kapitányságra, majd bementek oda. Erre néhány perc múlva Ön is megjelent ott. Ki értesítette, hogy érdemes a helyszínen megjelenni? - Erre ugye nem kell válaszolnom? Elégedjen meg azzal, hogy értesítettek! Csak annyit árulok el, hogy egy FANTOM Kft.-hez közelálló személy. Egyébként, én úgy tudom, hogy nem a FANTOM, hanem a ház lakói szóltak a III. kerületnek. Voltam én már a párt vasökle is. Világéletemben csak kurvákkal, betörőkkel, gyilkosokkal foglalkoztam, semmi mással. Most divat a rendőrt befeketíteni. Csinálják, amíg tehetik, majd az állampolgárok eldöntik, melyik hang hova tartozik!” (Pesti Riport, 1992. január 27.) * A FANTOM Személy- és Vagyonvédelmi Kft.-t rendőrségi szakértők a hazai szervezett alvilág első hivatalosan bejegyzett vállalkozásának tartják. Hogy joggal vagy sem, ki tudja. (Az kétségtelen, hogy az alapítók és a vállalkozás köré csoportosulók közül ma már nem él Burján Ervin,

20

Tahitótfaluban géppisztolysorozattal kivégezték Seres Zoltánt, Szlávy Bulcsú eltűnt, Prisztás Józsefet meggyilkolták.) Ebbe a világba csöppent bele Tasnádi Péter, amikor 1991ben hazatért Magyarországra. Azt akkoriban mindenki tudta, hogy a már működő „vagyonvédőkkel” nem állt igazán jó kapcsolatban. Érthető is, hiszen feltűnt valaki, aki nem „közülünk való” és „azt csinálja, amit mi”. Ráadásul Tasnádi is maga köré gyűjtötte a rendszerváltás után kilátástalan helyzetbe került, klub nélkül maradt sportolókat. Megalapította a Budapesti Maccabi Sport Clubot, ahová özönlöttek az ökölvívók, a pénzbehajtással és biztosítással foglalkozó vállalkozásaiban pedig előszeretettel alkalmazott egykori birkózó-kat és más sportágak képviselőit. Emellett az is igaz, hogy Seres Zoltán a barátja lett, később ugyan szakítottak, Gábor Lászlót pedig – a FANTOM egyik tagját – ma is úgy jellemzi a szervezett bűnözés elleni egység egyik tisztje, hogy „Túró a Tasnádi embere volt”. Tasnádi már akkoriban is azt állította, az a pénzbehajtás és az az őrzés-védelem, amit ő képviselt, eltért az alvilág hasonló vállalkozásaitól. Attól, hogy egyes csapatok felvásárolták a követeléseket, majd felszólították az adóst, hogy fizessen, ha nem tette meg, rálőttek a házára, az óvoda előtt várták a gyermekéért érkező adós feleségét, vagy éppen üzen-tek az újságírónak, ha még egy sort ír az esetről, a gyereke levágott fejét ráhúzzák az autója kipufogójára stb. Tasnádi mást képviselt, ami külsőségeiben azért hasonlított ellenlábasai tevékenységéhez. Tartalmában azonban nem. A különbség érezhető volt. És olvasható is: az akkor még létező Kurírban egy újságíró számos cikkben támadta Tasnádit, majd ugyanő a Pesti Riportban a FANTOM Kft. mellett állt ki. És ez csak egyetlen példa. Tasnádi ráadásul nem szállt be a vendéglátóiparba, ahol a szervezett bűnözők legálissá tették a piszkos pénzeket. Ugyanakkor ő is adott kölcsön azoknak, akik hozzá fordul-

21

tak. Ebből aztán több problémája is akadt. Az azonban tény: Tasnádi egészen máshonnan indul, mint a pénzbehajtók, nem a bűn világából, és más utat járt be, amíg ő is eljutott ide. Hogy milyen volt az az út, arról is részletesen írt a dokumentumkötetében: „Zsidó vagyok. Ez látszólag egy hűvös, tárgyszerű megállapítás, de mint oly sok embernél, a származás, a hovatartozás érzése számomra is az élet tartalmi részévé vált. Nem tudom, mit jelent románnak, töröknek vagy négernek születni, és iga-zából azt sem tudom, még, mit jelent zsidónak lenni. Csak azt érzem, hogy a Dávid csillag vonzása naprólnapra erősödik bennem. Talán igaza van annak a rabbinak, aki szerint – szándékaitól teljesen függetlenül – mindenki zsidóként hal meg, akit zsidó anya szült. Mózes nyomdokain haladni soha sehol nem volt könnyű, az ötvenes évek Magyarországán sem volt az. Valami zsigerekig hatoló, megfogalmazhatatlan, megmagyarázhatatlan félelem késztethette szüleimet is arra, hogy egészen tizenhárom esztendős koromig titkolják előlem a származásomat, mint ahogy ők is titkolták előlem a származásomat, mint ahogy ők is titkolták az övékét saját környezetükben. A serdülőkor küszöbére lépett fiatalemberként kellett megtudnom az akkor elborzasztónak tűnő tényt. De még akkor sem apám vagy anyám szájából hallottam az igazságot. Édesapám egyetlen életben maradt testvére – tizenhárman voltak – Izraelből hazatérve meglátogatott bennünket, s a lehető legkézenfekvőbb természetességgel csodálkozott rá a származásomat megtagadó kényszerű tudatlanságra. Nővérem sírt, zokogott, de én magam is meg voltam döbbenve. Jézus Mária – gondoltam – én olyan ember vagyok, akit gyűlölni kell, akit megvetnek, akit lenéznek olyasmiért, amiről nem is tehet? Alig-alig tudatosult bennem ez az egész, csak annyit éreztem ösztönösen, hogy erősnek, sebezhetetlennek kell lennem, olyasvalakinek, aki képes megvédeni magát. Meglehet,

22

génjeim, belső indíttatásom mindenképpen a harc, a küzdősportok felé sodort volna, ám kora ifjúságomtól kezdve tudatosan is törekedtem a testi-lelki erő felé. Ami a testnek az erő, az a léleknek a hit. Kerestem hát a könyveket, az írásokat, amelyek útbaigazíthattak volna: hogyan kell zsidóvá lennem? Merthogy ezt senkitől sem kérdezhettem meg, igazából még a szüleimtől sem. Ők hazatérve a koncentrációs táborból csak annyit láttak Magyarországból és a kommunizmusból – a saját szempontjukból igazuk is volt -, hogy megint lehet hazájuk, munkájuk, családjuk, egyáltalán: életben maradhatnak. Bigott kommunisták lettek mindketten, apám katonatisztként, anyám egy külkereskedelmi cég párttitkáraként építette szívvel-lélekkel, és teljes meggyőződéssel a szocializmust. Vallásról, pláne zsidó vallásról szó sem esett, nem is nagyon eshetett. Az én jövőm is eszerint volt kijelölve, a Rákóczi katonai iskolába készültem eszmélésem pillanatától. Már láttam magam, amint az utcán az emberek irigykedve megcsodálják a tányérsapkámat, a tükörfényesre pucolt csizmámat. Ez az érzés hideg, könnyű megnyugvással töltött el. Aztán a történelem véres tintával alaposan átrajzolta az én sorsomat is. ’56 tisztítótüze elsodorta a katonai pályáról, a hősies partizánakciókról szőtt álmaimat. Családunk kommunista mentalitásából a szocialista rendszer iránti közömbös lojalitás maradt bennem. Érdekes fintora a kényszerű ideológiákkal átszőtt sorsnak, hogy az eszme és a rendszer ellentmondásaira pontosan abban az iskolában figyeltem fel, amelynek az elkötelezettség mélyítése lett volna a feladata. A marxista-leninista felsőoktatási intézményben eltöltött hét év épp’ elég volt ahhoz, hogy én és a vörös csillag egyszer s mindenkorra szakítsunk egymással. Állampolgári kötelezettségeimnek mindamellett eleget tettem, hogy tovább ne menjek: bevonultam katonának. A seregben eltöltött időre egyetlen vállrándítást sem érdemes vesztegetni, eltekintve egy számomra fontos mozzanattól. A

23

honvédségnél fordult velem elő ugyanis először, hogy zsidó mivoltomban megbántva tudatosan keltem népem, származásom védelmére – puszta ököllel. Ma már nem emelem fel a kezem ilyesmi miatt – tudom, hogy a génekben hordozott előítéletet meggyőzéssel nem lehet kiírtani -, de a sértés, a kirekesztés, a gyűlölet szikrái a szemekben, mind-mind ma is fájnak. Leszerelésem után ismerkedtem meg első feleségemmel, aki – biztosan nem véletlenül – zsidó lány volt. Nagyon tetszett a környezet, a miliő amibe rajta keresztül belecsöppentem. Imponáló közösségi szellemben – és tegyük hozzá: meglepően jól – élt akkoriban a budapesti zsidó családok egy jól körülhatárolható köre. Hát közéjük, a hetvenes évek elején még fehér hollónak számító és mindenki által irigyelt maszekok közé igyekeztem én minden idegszálammal. És befogadtak… Bár szüleim a zsidó esküvőre el sem jöttek, én már tudtam: innen nincs visszaút. Az ősi szertartás alatt éreztem először életemben, hogy pontosan tisztában vagyok a hovatartozásommal. Köztem és „testvéreim” közt mégis akadt egy pont, ahol mentalitásunk eltér, s ez nem változott a mai napig sem. A zsidók többsége itt Kelet-Európában, ha csak tudat alatt is, még minden fél valamitől. Szorongásuk arra készteti őket, hogy meghúzódjanak, berzenkednek a nyíltan vállalt harckészség, az erő – nem az erőszak! – demonstrációjától. Én ezt magamra nézve sohasem tudtam elfogadni, bizonyság rá nem utolsósorban maga a Maccabi. De most vissza a házasságomhoz és az 1970-es esztendőhöz. Bár feleségemmel boldogan éltünk, a gazdagságról, a jólétről szövögetett álmaimban egyelőre csalatkoznom kellett. Három évig éltünk egy 4x3 méteres padlásszobában a Gellérthegyen. A csapból csak hideg víz folyt, WC kint a folyosón. Én, aki szüleim házában tisztes polgári körülmé-

24

nyek között nőttem fel, nagyon nehezen tudtam elviselni ezeket az apró, de az élet minőségét nagyon is meghatározó megpróbáltatásokat. Hiányoztak a könyvek, a gyermekkoromban oly gyakori színházi esték, a koncertek is. Bizonyítani akartam és elhatároztam, hogy valóra váltom az álmaim, legyenek azok bármily merészek is… Ehhez képest a meglehetősen prózai ügynöki munkám az Állami Biztosítónál egyáltalán nem látszott álomszerűnek. Arra mindenesetre jó volt, hogy lassacskán elkezdtem – az akkori magyar viszonyokhoz képest – sokat keresni. Persze sokat is dolgoztam és nagyon-nagyon elszántan. Bármily furcsán hangzik is: hittem a biztosításban és ezzel együtt hittem magamban. Soha egyetlen ügyfelemet sem csaptam be, szentül meg voltam róla győződve, hogy amit ajánlok, amit megvételre kínálok az a lehető legjobb a világon. Másként biztosan nem is sikerült volna röpke három nap alatt kitanulni a szakmát – igaz a legjobb mestertől – és néhány hónap elteltével a kerület legjobbjává válnom. Ez nemcsak presztízs okokból volt fontos. A bevételi lista mindenkori első helyezettje az akkoriban számomra horribilisnek számító hatezer forintot vihette haza fizetéskor. Hét esztendőn át a legjobb voltam, méghozzá úgy, hogy volt olyan év, amelynek már az első hónapjában teljesítettem az egész esztendőre előírt célkitűzést. Volt hát időm sok minden egyébre. Mindenfélével üzletelgettem, például elkezdtem autókkal foglalkozni. Akkoriban hat-hét évet is kellett várni egy Zsigulira vagy egy Wartburgra. Mint biztosítási ügynök hivatalból jutottam hozzá a kiutalásra várók listájához, innen már csak egy lépés volt, hogy a lehetőségről lemondók kocsiját kiközvetítsem olyanoknak, akik mindenképpen hozzá akartak jutni a hetvenes évek jólétének szimbólumához. Mindenféle más apró trükkök közbejöttével elértem, hogy ezekben az években már havi tíz-tizenkétezer forintot keressek. Kezdtünk anyagilag rendbe jönni, a biztosítási szakmát mégis ott-

25

hagytam. Egyszerre csak úgy éreztem: nincs tovább! Nem tudtam elképzelni, hogy rovom a lépcsőházakat, vadidegen lakásokba kopogtatok be és próbálom meggyőzni az embereket arról, amiben már én magam sem hiszek igazán. Az ügynökösködésre nemcsak azért untam rá, mert sokáig csináltam, de már alkotói fantáziámat sem elégítette ki. Tudom, ez így egy kicsit fellengzősen hangzik, mégis igaz: minden munkámban, minden tevékenységemben a pénzkereseten túl is meg akartam találni az újdonság, a kreativitás örömét. Olyasmivel szerettem foglalkozni – és ez így van ma is -, amit senki vagy csak kevesen csinálnak. Azt hiszem, ilyen volt az a testkultúraszalon, amit 1977-ben nyitottam meg a Dél-budai Fodrászszövetkezet égisze alatt. Ez volt az első az országban, de még ma sem kellene szégyenkeznem miatta. Az alig száz négyzetméteres kis helyiséget Nyugatról behozott gépekkel és – ami ’77-ben igazán nem volt mindennapos – légkondicionáló berendezéssel szereltük fel. A szalon egy csapásra ismertté vált, nem utolsósorban a művészek, az újságírók, a sportolók között, az úgynevezett „elit” körökben. Divat volt hozzánk járni, a testkultúra hasznára, valóságos tartalmára csak jóval később jöttünk rá. Mindent összevetve anyagilag is jól járt mindenki, hiszen az üzlet állandóan tele volt, előjegyzési naptárunk már tavasszal betelt év végéig. Azt hittem, mindenki elégedett, csak az örök magyar betegséggel, az irigységgel nem számoltam. A szövetkezet elnöke könnyű szívvel adta áldását a szerződésben rögzített 32%-os bevételi részesedésünkre. Igen ám, de menet közben kiderült, hogy ez a száraz szám a valóságban számomra hatvan-hetvenezer forintos havi jövedelmet jelent. Ezt a szövetkezet vezetőinek 1977-ben (!) nagyon nehéz volt megemészteniük. Mondvacsinált ürügyekkel mindenféle ellenőrzéseket, megalázó vizsgálatokat zúdítottak a nyakunkba, egészen addig, amíg két társam disszidált és én magam is feladtam a kilátástalan küzdelmet.

26

Megint más megélhetés után kellett néznem, de ekkor már elég jól álltam anyagilag ahhoz, hogy ne kelljen kapkodnom. Megint csak az önálló munka, a szabad időbeosztás lehetősége döntött, amikor 1980-ban a Hírlapkiadó Vállalathoz szegődtem hirdetésszervezőnek. Olyan lapok nevében járhattam el, mint például a Népszabadság. Akik ismerik az akkori viszonyokat tudják, hogy ez mit jelent. Ha mint a párt központi lapjának munkatársa bejelentkeztem bárhová, megnyílt előttem minden ajtó. Ráadásul vásároltam magamnak egy fekete Mercedest, úgy jártam-keltem szerte az országban, mintha a hatalom legbelsőbb köreihez tartoznék. Mindenkit meg tudtam győzni, hogy nyissa ki a pénztárcáját, így aztán én magam is – már nem először – nagyon sokat kerestem. Emlékszem, a pénztáros kisasszonyoknak gyakran megremegett a keze, amikor ablakuk elé álltam egy 40-50 ezer forintos kiutalással. Nagyon nagy pénz volt akkoriban, és még csak nem is ez volt az egyetlen bevételi forrásom. Az élsporttól soha nem tudtam – nem is akartam elszakadni, így aztán kézenfekvőnek látszott a kellemest összekötni a hasznossal. Sportlapok készítésében vettem részt, és rövid idő alatt számos szakszövetség reklámfőnöki tisztét nyertem el. Hajtottam nekik a pénzt, ők meg fizették az egyre nagyobb összegű jutalékokat. Egészen addig, amíg ugyanúgy nem jártam, mint a fodrászszövetkezetnél. Az OTSH (a magyar sport akkori csúcshivatala) vezetői egyszerűen elképzelhetetlennek tartották, hogy valaki ilyen sokat keressen. Hamarosan jött is a szigorú utasítás: a Tasnádival tilos dolgoztatni! Délben egy értekezleten hirdették ki a verdiktet, de már aznap délután folyamatosan csengett a telefonom. Mindenki velem akart együttműködni, az egyesületi vezetők, az újságírók úgy gondolhatták, tudhat valamit ez a fiú, ha a hivatal emberei ennyire haragszanak rá. És remélem, nem hangzik túlságosan nagyképűen, ha azt mondom: tényleg tudtam valamit. Nem egyszer előfordult, hogy huszonnégy óra alatt

27

szereztem több százezer forintot ennek vagy annak a csapatnak. Emlékszem, egyszer rám telefonált valaki: sürgősen kellene hárommillió forint. Bármily’ lehetetlennek látszott, nekiláttam a szervezésnek és az utolsó pillanatban össze is jött a pénz. Most utólag megértem az illetékeseket, hogy nehezen akarták kifizetni azokat a jutalékaimat, amelyek az ő fizetésük többszörösére rúgtak. Kitaláltam hát, hogy nem pénzben, hanem külföldi utazások formájában kérem a járandóságomat. Mindenki elégedett volt, pedig én csak jobban jártam. Nyugat felé csak három évenként lehetett átlépni a határt, miközben én bejártam a fél világot. Talán mondanom sem kell, soha nem üres kézzel tértem haza, mit mondjak, ezekre a „sportdiplomáciai” utakra sem fizettem rá… Egyszer aztán feltűnt valakinek, hogy mit keresek én az Egyesült Államokba készülődő női kosárlabdacsapat beállósának posztján. Ezt már nem lehetett kimagyarázni, kirúgtak, és nekem is elegem lett a sportból, de még az országból is… Volt egy 360 négyzetméteres villám — ősparkkal körülvéve —, egy üzletem a Rákóczi úton, egy gyönyörű nyugati autóm és annyi pénzem, amennyit Magyarországon akkoriban nem tudtam elkölteni. Elegem volt a kisstílű vitákból, az örökös huzavonából, meguntam, hogy bármibe kezdek, csak méltatlan akadályokba ütközöm. Bizonyítani akartam önmagamnak, nem elégített ki, hogy jól élek és sokat keresek. Bármennyire szerettem is a hazámat, a hetvenes évek közepének Magyarországa kis ország volt, szerény lehetőségekkel és legfőképp: kis álmokkal. Hittem abban, hogy amit addig elértem, amit itthon megcsináltam, azt bárhol máshol a világon képes leszek produkálni, nagyságrendekkel magasabb színvonalon. A lehetőségekkel teli Nyugathoz vezető út első állomása Ausztria volt. Hetvenezer schillingért névházasságot kötöttem egy osztrák nővel, és további százezer schil-

28

linggel a zsebemben megérkeztem Bécsbe. Modellügynökséget akartam szervezni, de néhány erőtlen próbálkozás után — osztrák partneremmel együtt — befuccsoltunk. Maradt azért néhány derűs emlék első ausztriai próbálkozásaim időszakából. Napokkal „disszidálásom után” egy gyönyörű 732-es BMW autóval visszajöttem Pestre, azzal az eltökélt szándékkal, hogy megszervezem a világ legpompázatosabb szépségversenyét. Ott álltak feszült izgalommal a csinosabbnál csinosabb lányok, s én mint a nyugati szépipar képviselője visszafogott mértéktartással nézegettem őket. — Engedjétek meg — mondta a magyar szervező —, hogy bemutassam nektek Peter Tasnádit, a világhírű menedzsert. Nem tudom Péter, beszélhetünk-e magyarul? — Tekintve, hogy németül egy mukkot sem tudok — válaszoltam én, még mindig megőrizve méltóságteljes higgadtságomat — beszélhetünk. - Ja…! Szóval azért látszik, volt bizonyos érzékem a felhajtás, a külsőségek megszervezéséhez. Persze a felszín csillogása – hamar rá kellett jönnöm – semmire sem elég. Rövid ausztriai kalandom vége az lett, hogy ott álltam pénz nélkül, család vagy bármilyen emberi segítség nélkül, gyakorlatilag ugyanott tartottam, mint amikor obsitos bakaként kiléptem a laktanya kapuján.”

29

2. A közellenség

Nem találkozhattam személyesen Tasnádi Péterrel. A hatalom tiltása okán. Különös, amikor még csak azon gondolkodtam, össze kellene foglalni mindazt, ami ebben a büntetőeljárásban történt, összegyűjteni a Tasnádiról szóló cikkeket, megszólaltatni az ellenérdekű feleket, volt egy időszak, amikor nem is éreztem olyan fontosnak az egészet. Letartóztattak valakit, a rendőrség azt állítja, bűnös, a védelem azt, hogy ártatlan, és akkor mi van? Tíz éve foglalkozom bűnügyi tudósításokkal, ezért aztán bizonyos folyamatokat sokkal jobban ismerek az átlagosnál. Folyamatokat, amelyek bizonyos érdekeket szolgálnak, embereket, akik nem azok, aminek látszanak. Ismerem a rendszerváltás utáni bűnözést és bűnüldözést. Elegendő ok lehet ez arra, hogy ennek az ügynek is alaposabban utánajárjak? Még választ sem tudtam adni magamnak, amikor történt valami. Más döntött helyettem. Az országos rendőrfőkapitánytól kértem engedélyt arra, hogy a tervbe vett kötethez interjút készíthessek Tasnádi Péterrel. Már másnap megérkezett a válasz: „Nem engedélyezem”. Ez döntött. A főkapitány gyorsasága, szűkszavúsága, tiltása. Ettől lettem igazán kiváncsi az ügy hátterére. A beszélgetés „fizikailag” tehát nem jöhetett létre, így aztán Tasnádi védőjének, dr. Bíró Lászlónak a közvetítését kértem. Leírtam a kérdéseimet, illetve pontosabb, ha úgy fogalmazok, bizonyos témák köré csoportosítottam azt, amire választ vártam. Például az egyik ilyen csoport így hangzott: „Miben változott meg az élete az első büntetőeljárás után?” Ezen belül konkrétan megjelöltem, mire is lennék kíváncsi. Valahogy így: „- változtak-e a barátai, - változott-e a rendőrségről és az igazságszolgáltatásról alkotott addigi véleménye, - hogyan alakul a magánélete” stb. Bíró doktor bevitte

30

a kérdéseket, Tasnádi kézzel leírta a válaszokat, majd az ügyvéd úr kézbesítette, és a többi már az én dolgom volt. A legnagyobb hátránya az ilyen kérdés-felelet játéknak, hogy nincs kapcsolat a riporter és a riportalany között, a kérdező nem látja a válaszadó szemét, a gesztusait, nincs lehetőség a „rákérdezésre”, nem tud a kérdező reagálni a válaszokra. De legalább vannak válaszok. És az sem mellékes: 1999. szeptember 6-a óta először „szólal meg” Tasnádi Péter, először olvashatnak arról, ő mit is gondol a körülötte zajló eseményekről. Íme tehát a szabálytalan interjú, kérdés-felelet formában. * - Miben változott meg az élete az első büntetőeljárás után? Változtak-e baráti kapcsolatai?

- A barátaim akkor is és most is mellettem állnak. Egy percig sem hittek abban, hogy bűnöző vagyok, mint ahogy ez akkor is bebizonyosodott és most is be fog bizonyosodni. - Változtak-e üzleti kapcsolatai?

- A letartóztatásom után közvetlenül nagy nyomás nehezedett rám. A bankok felmondták a szerződéseiket velem, a biztosítók nem kötöttek biztosítást az autómra, a vagyonomra, és az idegenek is távolságtartóak voltak. Bőrömön éreztem a diszkriminációt. Szabadulásom után kb. 1-2 év múlva átütő gazdasági sikereket értem el, amit viszont a „kétes” és „misztikus” hírnevemnek köszönhettem. - Változott-e a rendőrségről, az igazságszolgáltatásról alkotott addigi véleménye?

- Katasztrofiális csalódás ért, hiszen 1992-ben 42 éves voltam, s addigi életem során nem kerültem a rendőrség látókörébe, nem volt kapcsolatom „bűnözőkkel”, így az elején azt hittem, a rendőrség tévedett vagy félrevezették őket. Amikor rájöttem, hogy felületes rendőri intézkedések áldozata és egy koncepció részese vagyok, nem hittem semmi-

31

ben, amiben egész életemben addig hittem, az igazságszolgáltatás csődjeként éltem meg a történteket, és nem a rendőrségben csalódtam elsősorban, hanem a Pest Megye Rendőr-főkapitányság elfogultságának tudtam be az ellenem folyó akciót, amelyet a Pest Megyei Főügyészség mindenben támogatott. Ezek után többször támadtam a megyei főkapitányságot is és a főügyészséget is. A médián keresztül kifogásoltam az ellenem lefolytatott eljárást, többen figyelmeztettek akkor, hogy ne tegyem, mert meg fogják bosszulni. Naív voltam és önfejű, bíztam magamban meg az igazságban, most már tudom, hogy nincs lehetőség a hatalommal szemben harcolni, mert eltaposnak, mint egy bogarat. Ettől függetlenül nem tudtak alapvető hitemben megingatni, sikereim, neveltetésem minden zsigerében elutasítja a bűnözést. A kérdéshez tartozik, hogy a családomban soha senki nem volt büntetve, sőt a hatalmat, a jogrendszert szolgál-ták. Édesanyám köztisztviselő volt, külkeres (színművészeti főiskolát végzett), édesapám honvédfőtiszt volt (ezredes). Leánytestvérem rendőrtiszt, férje, dr. Láposi Lőrinc nyugalmazott rendőr tábornok. Ez a családi környezet nem serkentett arra, hogy a bűnözés útjára lépjek. Sőt! Ellenkezőleg! Ezért én sajátos formáját választottam a törvény, illetve a „jó” oldal védelmének: őrző-védő magánnyomozó cégeket hoztam létre. Az igazságszolgáltatás nem egyéb, mint az aktuális hatalom kiszolgálója!!! (Független bíróság!?) - A hatalom azt állította, hogy kapcsolatban áll a szervezett bűnözéssel. Mennyire ismerte azt a világot akkor, mennyire ismerte azokat, akiket odatartozónak véltek, állt-e azokkal valamilyen kapcsolatban, akár személyes, akár üzleti, akár egyéb módon?

- A szervezett bűnözés és a maffia a magyar rendőrök blöffje! Még nem hallottam, hogy valakit azért ítéltek volna el, mert a szervezett alvilág tagja. Szervezett bűnözés való-

32

színű, hogy van Magyarországon is, de én nem ismerek olyan személyeket, akik a tagjai lennének, hiszen attól működik jól, ha senki se tudja, hogy hozzájuk tartoznak. Saját véleményem, hogy hazánkban inkább a külföldiek azok, akik ebbe a kategóriába sorolhatók. Mi jellemzi a szervezett bűnözést? Mivel Foglalkoznak? Prostitúció, kábítószer-kereskedelem, fegyverkereskedelem, szeszcsempészet, olajügyek, privatizáció, autópálya-építés, zsíros állami beruházások, bérgyilkosság… stb. Soha nem foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, és soha fel sem merült a nevem ilyen ügyekben. Az ún. alvilági alakokat ismertem, mint ahogy az újságírók, rendőrök, vendéglátósok is ismerik őket. Soha semmilyen üzleti kapcsolatban, sőt baráti kapcsolatban sem álltam velük, de ezzel a rendőrség sem gyanúsít, csak homályosan befeketített, és elterjesztette rólam ezeket a pletykákat. Ám ha bármelyik rendőrvezetőnek odaszegezi a kérdést, egyik sem fogja vállalni, hogy nevét adja ehhez a képtelenséghez. Ők csak nevük elhallgatásával mernek rágalmazni, egyébként nincs is szükségük rá, mert olyan „demokratikus” országban élünk, hogy jelenleg a rendőrök szinte mindent megtehetnek, éppen csak nem lőhetik le a feltételezett ellenséget. Ezt biztos nagyon sajnálják, mert olyan gyenge képességűek, hogy alig tudnak minden próbát kiálló bizonyítékokat szerezni a bűnözőkkel szemben. (Akik meg nem azok, azokkal is el tudnak bánni, erre alkalmas a magyar jogrendszer. Több hónapos, akár kétéves előzetes letartóztatásban lehet tartani bárkit alapos gyanú esetén.) Válaszolva az eredeti kérdésre, azok a személyek, akik feltehetően a rendőrség szerint az alvilághoz tartoznak, rendszeresen látogatták a küzdősport rendezvényeket, és én, mint az ilyen események szervezője, rendezője, találkoztam velük is. A privát életemben azonban soha sehol nem találkoztam

33

velük, üzleti és baráti kapcsolatot, sőt, semmilyen kapcsolatot nem tartottam fenn ezekkel a személyekkel. - Miként élte meg, hogy a büntetőeljárás, s az azzal járó procedúra nem ért véget a 13 hónapos fogva tartással, és a bírósági tárgyalással együtt csak 1997-ben zárult le? Hogyan fogadta az ítéletet?

* Itt álljunk meg egy pillanatra! Mielőtt megismernék Tasnádi Péter válaszát, olvassunk bele a VI-VII. kerületi ügyészség 3539/1993/I-I számmal ellátott vádiratába. Tasnádi szerint a 43 gépelt oldal tartalma miatt még Al Capone sem szégyenkezne, mert az „igazságszolgáltatás szigorú harcosai” nem elégedtek meg a történések hideg, tényszerű – legalábbis általuk annak hitt – felsorolásával, igyekeztek felderíteni a léletktani hátteret is. Finoman szólva, mondta Tasnádi, nem lehetne büszke a lelkét patikamérlegen mérő végső ítéletre – ha igaz lenne… „Az igazságügyi elme-orvosszakértői vélemény szerint I. r. Tasnádi Péter vádlott nem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában,amely képtelenné tette vagy korlátozta volna abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Eddigi életvezetése a merev szabályokhoz nehezen alkalmazkodó, fokozott és előtérbe helyezett önigazságérzettel rendelkező, időnként ingerlékenységgel és feszültséggel is jellemzett szociopathiás személyiségfejlődésre utal. E szociopathiás személyiségszerkezete a cselekmények elkövetését megkönnyíthette, illetve elősegíthette (…) (…) I. r. Tasnádi Péter vádlott a gimnáziumi érettségi megszerzése után különböző munkakörökben helyezkedett el, volt elárusító és biztosítási ügynök is. A Katonatiszti Főiskolán tanulmányait nem fejezte be, és a honvédségtől le is szerelt. 1984-ben lapkiadó vállalatoknál tevékenykedett. Időközben

34

elvégezte a Marxista-Leninista Egyetem valamennyi tagozatát. Gyermekkorától kezdve aktívan sportolt, jó eredményeket ért el ökölvívásban és birkózásban, ezen sportágaknak kiemelkedő szerepet szánt gazdasági törekvéseiben. 1970-ben házasságot kötött egy osztrák állampolgárral, s ennek révén Ausztriában telepedett le. Házasságából két fiúgyermeke származott. A házastársi kapcsolat megromlása miatt 1985ben elvált, gyermekeit volt felesége nevelte tovább. Újabb házasságára, melyet Cs. Évával kötött akkor került sor, amikor – a későbbiekben – már véglegesen Magyarországon telepedett le. Ausztriában nem tudott igazán érvényesülni, ezért 1987-ig a világ számos országában megfordult és üzleti vállalkozásokba kezdett, melyek nem voltak sikeresek. 1987-ben tért vissza Ausztriába azzal a szándékkal, hogy ott tartósan letelepedik. Ekkor főként műszaki és háztartási cikkek kiskereskedelmével kezdett foglalkozni. E tevékenysége kapcsán – mint külföldön élő magyar állampolgár – több céget alapított, így a COMEL-GmbH-t, melyben az osztrák állampolgárságú Fried Peter Andreas volt tulajdonostársa. A magyar bevásárló turizmus visszaszorulásával vállalkozásai hanyatlásnak indultak, nagyobb összegű bankhiteltartozása keletkezett. A csődeljárás fenyegető közelsége miatt árukészletét hátrahagyva, felszámolta ausztriai működését. I. r. vádlott végleges letelepedési szándékkal 1991. májusában tért vissza Magyarországra kb. 20-25 millió Ft-os vagyoni háttérrel, amely devizából, egy gépkocsiból, aranyból és egyéb értéktárgyakból tevődött össze. Ezen anyagi háttérrel kezdetben mint devizakülföldi, később már mint magyar állampolgár, devizabelföldi, különböző gazdasági társaságok magyarországi létrehozásába és egyéb vállalkozások elindításába kezdett. Tervei szerint két fő irányú tevékenységgel kivánta vagyonát növelni. Egyrészt Magyarországra hozott tőkéjét mobilizálva nagyobb készpénzösszegeket kölcsönözne uzsorakamatra magánszemélyeknek üzleti vállalkozásaikhoz, másrészt társaságok, egyesületek és alapítványok cégszerű

35

működtetésének fedezékében, azok tevékenységét kizárólagosan személyes céljaira használja. Fenti elképzelései megvalósítása érdekében újságokban hirdette, hogy üzleti vállalkozásokba tőkéstársként belépne. Emellett ügynöki megbízásokat adott annak érdekében, hogy hozzá olyan személyeket közvetítsenek, akiknek sürgősen – nagyobb kamatterhek ellenére is – készpénzre lenne szükségük. A jelentkezőknek már egyértelműen pénzkölcsönzési ügyleteket ajánlott, átlagosan havi 20%-os kamatra. A hitelezett összeg biztosítására nagy értékű ingatlanfedezetet kért, mely biztosítékokat különböző fiktív polgári jogi ügyletekkel leplezett. Időközben kiépítette azt az üzleti és személyi hátteret, amely segítségével a nem fizető adósaitól a biztosítékokat a megfélemlítés és a fizikai erőfölény alkalmazásával törekedett megszerezni. Ezen tevékenysége támogatására és más irányú gazdasági előnyök kihasználására kezdeményezte a COMEL-TRADE Kft. megalalkítását, a Budapest Maccabi Sportklub létrehozását, a Budapest Maccabi Alapítvány alapítását. Megkísérelte a Pannon Trade Corp. magyarországi információs és szerviziroda bejegyeztetését a cégbíróságon, melynek külföldi jogi személyiségű (panamai) tagja is lett volna, valamint a COMEL-TRADE Alapítvány megalakítását. Ez utóbbiak nem vezettek sikerre, ténylegesen nem is működtek. 1990. június 18-án a Fővárosi Cégbíróság 01-09…. szám alatt bejegyezte a COMEL-TRADE-et, melynek alapítótagjai, Sz. Lajos, Sz. Mihály és a COMEL GmbH. Ez utóbbi az üzletrészek 33 százalékát birtokolta. A COMEL TRADE bécsi székhelyű osztrák társaság, melynek tulajdonosai F. Peter Andreas és Tasnádi Péter külföldön élő magyar állampolgár. A COMEL GmbH képviseletét a COMEL-TRADE Kft.-ben kezdettől fogva Tasnádi Péter látta el. A társaság 1 millió Ftos törzstőkével rendelkezett, ügyvezető igazgatója Sz. Lajos és 36 db EÁOR-jegyzék szerinti tevékenységi köre között

36

szerepelt az »anyagi jellegű egyéb tevékenység« valamint »egyéb gazdasági jellegű szolgáltatás« is. 1991. május 28-án Tasnádi Péter lett a kft. ügyvezető igazgatója. Különböző tulajdonosváltozásokat követően, 1992. június 25-én az üzletrészek névértékben történő felvásárlásával I. r. vádlott döntő tulajdoni többséget szerzett a kft.-ben. Így 90 százalékos tulajdoni hányadra tett szert, míg 10 százalékban L. Lőrinc nyert tulajdonjogot. Ez alatt az időszak alatt a kft.-ben komolyabb gazdasági tevékenység nem folyt. Miután I. r. vádlott 1991 májusában véglegesen Magyarországon telepedett le és ez időpontban már kizárólagos irányítása alá vonta a COMEL-TRADE Kft.-t, arra az elhatározásra jutott, hogy küzdősportágakból (ökölvívás, birkózás, thai-boksz szakágak) sportklubot hoz létre, melyet alapítványi befizetésekből finanszíroz. I. r. vádlott elképzelései szerint a COMEL-TRADE Kft. megbízás útján, személyi és vagyonvédelmi (testőrfeladatok, szórakozóhelyek biztosítása) és pénzügyi követelések érvényesítésére (behajtások) vállalkozik, amely megbízásokat a Budapest Maccabi Sportklub sportolói és alkalmazottai teljesítik. A vállalkozási díjat a megbízók alapítványi cél megjelölésével fizetik. Az alapítvány vagyonából teljesítik a sportklub kiadásait, valamint ez a jövedelem szolgál I. r. vádlott anyagi hasznára. Ennek érdekében I. r. vádlott megkezdte a sportklub alapításának szervezését, először Ring Honvéd néven, majd Maccabi S. C. megnevezéssel. Törekvése volt, hogy a nagyobb bizalom megnyerése érdekében elismertesse a sportklubot a Maccabi Világszövetséggel. Ez a törekvése nem járt sikerrel, mivel a Világszövetség elutasította a megkeresést azzal, hogy tagjai csak nonprofit egyesületek lehetnek, amelyek küzdő sportágakat nem tömörítenek, míg az I. r. vádlott által szervezett egyesült ezekkel a kritériumokkal teljesen ellentétes. A Cégbíróság is elutasította a névhasználatot, mert Maccabi Vívó és Atlétikai Club néven, világszövetségi tagsággal is rendelkező, bejegyzett, működő egyesületet tartottak nyilván. A vádlottnak szüksége volt a jó hírnévvel rendelkező és

37

ismert Maccabi névre, ezért beiktatta a »Budapest« megjelölést és így Budapest Maccabi S. C. néven szervezte az egyesületet. Ugyancsak a leendő megbízók bizalmának elnyerése érdekében törekedett nevesebb sport- és közéleti személyiségek sportklubba történő bevonására. Az 1991. szeptember 11-én megtartott alakuló közgyűlésen az alapító tagok előtt nem fedte fel, hogy mi az igazi célja a sportklub létrehozásával és működtetésével. Az előkészített alapszabály csupán a jogszabályi előírások szerinti sporttevékenységet tartalmazta. Az egyesület alakítására előírt jogszabályi rendelkezéseket az alapító közgyűlésen maradéktalanul nem tartották be. Ténylegesen az I. r. vádlott által meghatározott személyek lettek az SC tisztségviselői, így az elnök, Tasnádi Péter, az alelnök, G. László, a titkár, N. Norbert. Már az alakulás során is I. r. vádlott hallgatólagosan elfogadtatta a résztvevőkkel, hogy önmagának kizárólagos vezető szerepet tulajdonít az egyesület életében. Az alapítás céljára meghatározott személyektől fejenként 30 000 Ft befizetését kérte azzal, hogy arról elszámolni készpénzekre a számviteli és bizonylati előírásokat nem alkalmazta. A formálisan létrehozott, de valódi tartalommal ténylegesen alig működő sportegyesületet a továbbiakban I. r. vádlott saját anyagi és személyes hasznára, a jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyásával működtette. Néhány nevesebb sportolót bevont a klubba, hogy demonstrálja a sporttevékenységet, döntően azonban valódi tagság nélkül (tagi jogok és kötelezettségek mellőzésével) mint magánvállalkozását fogta fel és ennek megfelelően alakította a szervezet arculatát. Olyan embereket alkalmazott, akik fizikai erejüket megjelenésükkel, testfelépítésükkel kihangsúlyozták. Mint a sportklub alkalmazottai, tevékenyen részt vettek I. r. vádlott utasításai szerint annak magánjellegű ügyleteiben is. I. r. vádlott megvásárolta a Budapest XII., P. u. 5-7. szám alatti lakóépületet, ahol valamennyi, az irányítása alá tartozó

38

szervezet tevékenykedett, majd a Budapest VII., Rákóczi út 28. II. emelet 9. szám alatt vásárolt egy lakást erre a célra, ahova az irodát 1992. június 1-jén átköltöztette. Ezáltal itt sem különültek el, sem személyükben, sem pénzügyi vonatkozásaiban, sem a feladatok végrehajtásában a különböző funkciójú szervezetek. Az I. r. vádlott tudatában is összefolytak a különböző jogi szabályozás alá tartozó szervezetek és semmilyen téren nem tulajdonított jelentőséget ezek elhatárolásának. Korlátlan jogkört tulajdonított magának e szervezetek pénzügyi, gazdasági és személyi irányításában, s ez tükröződött is tevékenységében. A magánügyei körébe tartozó és a társaságok vezetésével járó tevékenysége olyan szorosan fonódott össze, hogy kizárólagos tulajdonának tekintett minden a szervezetekhez kötődő vagyoni és személyi állományt, azokkal sajátjaként rendelkezett, egyéni érdekeinek megfelelően. Különösen kihasználta a COMEL-TRADE Kft. gazdasági és jogi hátterét, a Maccabi Sportklubbot övező hírnevet annak érdekében, hogy anyagi és egyéb személyes jellegű előnyökre tegyen szert. Mindezek által széles körben elterjedt, hogy a sportklub jogszerűen foglalkozhat személyi és vagyonvédelemmel, tartozások behajtásával, erre megfelelően kiképzett, erős fizikumú személyi állománnyal rendelkezik, amely alkalmas arra, hogy hatékonyan működjön olyan esetekben is, amikor állami, egyéb társadalmi vagy gazdasági szervezetek útján a gyors eredmény nem biztosítható. Ez irányú igények felvállalásával nagy összegű bevételekre és egyéb gazdasági előnyökre tett szert. A további vagyoni előny biztosítására megkezdte a „Budapest Maccabi Alapítvány a Sportért” alapítását. Az alapítvány cégbírósági bejegyzése – mely a működés megkezdésének feltétele – előtt már mint létező és működő alapítványt tüntette fel a vele üzleti és személyi kapcsolatba kerülők előtt, egyúttal alapítványi támogatásként, döntően azonban üzleti tevékenység ellenértékeként meghatározott pénzösszegeket vett át.

39

Az alapítványi vagyon megteremtése és növelése érdekében az I. r. vádlott különböző módszereket alkalmazott. Híres közéleti személyiségektől csupán azt kérte, hogy egy listát aláírva, személyükkel és hírnevükkel támogassák az alapítványi célt. Alapítványi célként igyekezett olyan meghatározásokat adni, amellyel vélhetőleg az egyes támogatók egyetértenek és önmagukban is hangzatosak. Így szerepelt a vádlotti eszköztárban az árva gyerekek, állami gondozottak megsegítése, mozgássérültek sportolási lehetőségének biztosítása, tömegsport-támogatás, sportcentrum, szabadidőközpont kialakítása, zsidó fiatalok vagy éppen felekezet nélküli fiatal sportolók érvényesülésének támogatása és még számtalan, a helyzethez illő cél meghatározása. Ezen neves személyiségek aláírását tartalmazó lista segítségével és a támogatandó hasznos célok megjelölésével más személyeket különböző összegű készpénzek átadására késztetett. Több esetben leendő üzleti partnerként vagy megrendelőként jelentkezve propagálta az alapítványt, és így vett át készpénzt vagy egyezett meg gazdasági szolgáltatások nyújtásában. Másrészt pénzbeli követelések behajtására vállalkozott a Budapest Maccabi Sportklub nevében, mely megbízások teljesítését meghatározott összegű készpénzelőleg szolgáltatásától tette függővé. Az így kért és átvett pénzösszegeknél vegyítette az alapítványi célt a vállalt szolgáltatással, és a teljes összeget alapítványi befizetésként eszközöltette a megbízókkal. Ennek okszerű következménye volt, hogy a megbízás teljesítésétől függetlenül a megbízó a befizetett pénzösszeget vissza nem kaphatta. Ily módon az I. r. vádlott Alapítvány céljára átvett összesen mintegy 5 millió Ft-ot. E pénzösszegre az I. r. vádlott a pénzek kezelésére, bizonylatolására és számvitelére vonatkozó általános előírásokat nem tartotta be. Az alapítvány pénzügyi működtetését, annak cégbejegyzése előtt, a törvényi előírásokat azonban mellőzte. Az alapító okiratban foglalt azon célokat, amelyek érdekében az alapítványt az alapító tagok létrehozzák, nem kívánta érvényesíteni, szándékai szerint a gazda-

40

sági tevékenységet folytató egyéb kiadások fedezetére kívánta fordítani. A Fővárosi Bíróság II. PK. 68. 901/sz. végzésével, 1992. augusztus 17. apján vette nyilvántartásba 3236. sorszám alatt a „Budapest Maccabi Alapítvány a Sportért” alapítványt. I. r. vádlott az üzleti tevékenysége során rendszeresen és tudatosan szegte meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseket annak érdekében, hogy minél nagyobb haszonra és közismertségre tehessen szert.” * És akkor most a válasz: A 13 hónap fogságot szörnyűségként éltem meg. Azt hittem korábbi életemben, hogy soha nem kerülhetek börtönbe. Nagyon hittem és bíztam az igazságszolgáltatásban, mára ebből a hitből és bizalomból semmi sem maradt bennem. Mindent el tudok képzelni Magyarországon, ma rendőrdiktatúra van. (A Büntetés-végrehajtás országos parancsnoka volt rendőr tábornok, a Vám- és Pénzügyőrség-parancsnok helyettese volt rendőr tábornok, a belügyminiszter volt rendőr tábornok stb…) A bírósági ítélet elhúzódása is hátrányt jelentett, hiszen a feltételezett bűncselekmények elkövetésétől számított időponttól a kiszabott büntetés lejártáig különböző hátrányok nehezítik az ember életét. Ez nálam nyolcéves időtartam. (Mivel 1997-ben kétéves börtönbüntetést kaptam, három évre felfüggesztve – ez 2000. február 7-én járt le.) Elsőfokú ítélet emelkedett jogerőre, mert sem én, sem az ügyészség nem fellebbezett. Én miért nem fellebbeztem? Mert már belefásultam az igazságszolgáltatásba, meg arra gondoltam, hogy nincs semmi jelentősége az ítéletnek, hiszen sem az elkövetkező három évben, sem később úgysem fogok bűncselekményeket elkövetni, és éppen ezért 2000-ben újra tiszta leszek, a 13 hónapot, amit különböző börtönökben töltöttem

41

mint vizsgálati fogoly, elfelejtem, és előre kell néznem, nem nyalogatni a sebeimet. - Milyen kapcsolata volt akkor a hatalommal?

- Semmilyen kapcsolatban soha nem voltam a hatalommal. Nem vagyok és soha nem voltam párttag. - Hogyan alakult a magánélete?

- A magánéletem a legcsodálatosabb dolog, mindabból, ami velem történt egész életemben. Letartóztatásom előtt két hónappal – 1992 nyarán – ismertem meg életem hűséges társát, szerelmemet, barátomat, kislányom édesanyját, Juditot. Azóta felhőtlen boldogságban és szeretetben élünk. Nem tudta a hatalom ármánykodása aláásni szerelmünket, inkább még jobban közel hozott egymáshoz minket. Boldogságban, békés szeretetben élünk egymásért és egymás mellett, feltétlen tiszteletben és egymás megbecsülésében. Juditot egy percre sem ingatta meg a letartóztatásom, azóta is töretlen a belém vetett bizalma és hite, ő sem és a barátaim sem inogtak meg soha egy pillanatra sem. Most is várnak és biztatnak, hogy legyen erőm végigcsinálni ezt az áldatlan meghurcoltatást. - Milyen üzleti vállalkozásba kezdett, mire ügyelt különösen az üzleti életben?

- Örző-védő üzleti vállalkozásokba kezdtem, amelyeket kizárólag saját erőből építettem ki. Nem voltak támogatóim (politika), nem támogatott bank. Csak és kizárólag a szakmai hitvallásom, a tiszta és egyenes elkötelezettségem, az erkölcsi és az igazságba vetett hitem győzte meg partnereimet. Amióta 1999. szeptember 6-án őrizetbe vettek, majd letartóztattak, a vállalkozásaim bevétele a tizedére csökkent. A rendőrség tett – készakarva – tönkre. Erről szívesen írnék hosszabban, de ez később úgyis a nyilvánosság előtt fog lezajlani, mert bírósághoz akarok fordulni. Ha a magyar „független” bíróság ítélete nem az lenne, amire számítok, akkor nemzetközi fórumokon fogom keresni az igazságot.

42

- Mit jelentett Önnek szabadlábra helyezése után Láposi Lőrinc személye? Miben hallgatott rá és miben nem?

- Láposi Lőrinc a testvérem férje volt 1970-től, így a családhoz tartozott harminc éven keresztül. Számomra több volt, mint családtag: a legjobb barátom, üzlettársam, példaképem. Nagyon szerettem: teljes jogú társak voltunk, mindent együtt beszéltünk meg, és ő mindenről tudott, amit én csináltam. Többször kiállt mellettem a nyilvánosság előtt is, de vele is az történt, mint mindenkivel, aki mellém állt, nem engem ítéltek meg reálisabban, hanem őt vádolták meg azzal, hogy pénzért eladta magát. Soha nem érdekelte a pénz. Igazi zsaru volt, a korrupció szele sem érinthette meg, mert ő mindig az maradt, aki egész életében volt: ZSARU! - Érezte, hogy a rendőrség figyelemmel kíséri tevékenységét?

- Nem éreztem, hanem tudtam! Láposi Lőrincnek és nekem is igen jó kapcsolatom volt és van is egyes rendőri vezetőkkel, de természetesen ezeket nem nevezhetem meg. Ezek a rendőrtisztek nem segítettek bűncselekmények elkövetésében vagy eltussolásában, mivel én ilyeneket nem követtem el. Nem kértek és nem adtam pénzt az információjukért cserébe, egyszerűen azért informáltak és teszik ezt ma is, mert gusztustalannak tartják ezt az irtó hadjáratot, amit ellenem folytat Pest megye, egyes rendőri és belügyi vezetők bizonyíthatatlan jóváhagyásával, támogatásával. Tudtam, hogy miért és nagyjából mikor akarnak letartóztatni, de sem én, sem az általam a bűnöldözésben jártas szakembereknek tartott ismerőseim nem hittek abban, hogy ilyen gyenge gyanúsításokkal ilyen hosszú időre ki tudnak vonni a forgalomból. Mivel évek óta tudtam, hogy a rendőrség figyeltet és csak arra várt, hogy elkapjon, ha valami törvénytelenséget csinálok, ezért még jobban odafigyeltem, hogy még piros lámpán se menjek át. Ezért senkivel (a barátaimon kívül, akik nem tartoznak a rendőrség látókörébe) nem tartottam sem személyesen, sem telefonon kapcsolatot.

43

- Mire gondolt akkor, amikor 1996 őszén kirobbant a fővárosi bandaháború?

- Arra, hogy a rendőrség képtelen felügyelni a közbiztonságra és arra is, hogy esetleg a rendőrség így akarja felszámolni a bűnözést, hogy akikkel szemben nem tud a törvények betartásával eljárni, azokat így iktatják ki. Ha valaha is eszembe jutott, hogy engem is eltehetnek láb alól, akkor csakis kizárólag a rendőrségre vagy a titkosszolgálatra gondoltam. - Számított-e a rendőrség érdeklődésére, amikor több olyan személy ellen követtek el merényletet, akiket így vagy úgy ismert?

- Számítottam arra, hogy engem is ki fognak hallgatni, sőt megfigyelés alatt fognak tartani. Ezek meg is történtek. - Mit mondanak Önnek a következő nevek: Szlávy Bulcsú, Seres Zoltán, Prisztás József, Boros Tamás?

- Ismertem őket. Sem üzleti, sem baráti viszonyban nem voltam velük. Egyiküket kivéve: Seres Zoltánnal 1992-ben szakadt meg a barátságom, de üzleti kapcsolatban soha nem voltam vele sem. - Kérdezték-e valaha a rendőrségen, hogy Ön ellen miért nem kíséreltek meg hasonló támadásokat?

- Soha nem érdeklődtek ezután. - A rendőrség az első büntetőeljárás után tett arra kísérletet, hogy az Ön személyét és tevékenységét összefüggésbe hozza az előbb említett személyekkel és azok üzleti tevékenységével?

- Folyamatosan célozgattak arra, hogy az ismeretségi körömhöz tartoztak egyes személyek, de ezek a célozgatások csak üres és megalapozatlan nyilatkozatok voltak, mivel soha semmilyen körülmények között ezekkel a személyekkel nem tartottam semmiféle kapcsolatot. Ezért aztán ezek a célozgatások a hírlapi kacsa szintjén maradtak. - Gondolt valaha arra, hogy kiszáll az őrző-védő bizniszből?

- Soha nem gondoltam arra, hogy kiszállok az őrző-védő üzletágból, hiszen ez nyereséges vállalkozás, és egyre inkább

44

nagyobb szükség van rá. Nekem idáig jól működött ez a dolog. Most, hogy a rendőrség tönkre akar tenni, veszteséges lett a vállalkozás,ezért lehet, hogy elgondolkozom a váltáson. Azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy szabad-e a rendőrség kezébe olyan hatalmat adni, amivel többéves tisztességesen működő vállalkozásokat tönkretehet. Ma én vagyok soron, holnap egy másik vállalkozás következik, csak azért, mert a tulajdonosa nem tetszik nekik vagy éppen másként gondolkozik, mint az aktuális politikai hatalom. - Biztonságban érezte magát 1993 és 1999 között Magyarországon?

- Szerintem senki sem érezhette magát biztonságban. Én pontosítanék: a félelem bennem 1996. november elejétől élt, mikor lelőtték Prisztás Józsefet, és utána elszabadult a pokol. Azért veszélyes, hogy a rendőrség ezekben a robbantásokban és leszámolásos gyilkosságokban eredménytelen, mert ez sok emberben azt a képzetet kelti, hogy szabad a vásár, lehet gyilkolni, lehet minden félreértést, üzleti vitát a legdurvább eszközökkel elintézni, mert kicsi az esély a lebukásra. Viszont itt felmerül – és ez látszólag ellentétes azzal, amit az imént mondtam -, hogy a rendőrségnek szabad kezet kellene adni, hogy hatékonyabbak legyenek a felderítésben. De. Ha ezt a többlethatalmat arra használják fel, hogy törvénysértő eszközökhöz nyúlnak vagy emberek szabadságával tetszés szerint rendelkeznek, akkor az katasztrófához vezet. Ezért kellene egy valóban független ügyészséget létrehozni, de ehhez meg kellene változtatni a jogrendszerünket, és generációs szemléletváltozáson kellene átesnie a jogalkalmazóknak (ügyészség, bíróság). Még a következő is ehhez a kérdéskörhöz tartozik: az ügyvédeket méltatlan és lealacsonyító szerepre kárhoztatják ma Magyarországon a rendőrségi eljárásban és az ügyészi szakban. A védelem képviselői csupán a bírósági szakaszban válnak egyenlővé a vád képviselőivel.

45

- Számított-e arra, hogy újra őrizetbe veszik és újra bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják?

- Erre, azt hiszem, már válaszoltam, de még annyit: sokan figyelmeztettek. Az USA követsége 1999 márciusában visszavonta tízéves amerikai vízumomat, ezt azzal indokolták, hogy a szervezett bűnözés elleni osztály értesítette őket, hogy ellenem eljárás van folyamatban. (?!) … Ezek után 1999. május végén figyelmeztetett egy Pest megyei rendőrtiszt, hogy alakult náluk egy „Tasnádi-csoport”, és az a feladatuk, hogy az országban lévő összes ügyet, amelyben a nevem felmerült, gyűjtsék be és indítsanak ellenem egy összpontosított támadást. Továbbá közölte, hogy június 1-jén le fognak tartóztatni. Jogosan merül fel a kérdés, miért nem csináltam semmit, miért nem menekültem? Először is azért, mert jogi képtelenségnek tartottam, hogy a bíróság hozzájárul a letartóztatásomhoz, másik indokom az ártatlanságom. Azt hittem, ha nem követtem el semmit, akkor nem is lehet letartóztatni. Azt tudtam, mint felbujtót akarnak őrizetbe venni, de arra gondoltam, ezt nem merik megtenni, mert nincs konkrét bizonyítékuk rá. Arról nem is beszélve, hogy a feljelentők (hárman) közül kettővel már a korábbi – hét évvel ezelőtti – ügyemben is találkoztam, akkor is sikertelenül próbálták a Pest megyeiek ellenem tanúként felhasználni őket, mert az eljárás során bebizonyosodott, hogy hazudoznak és nem szavahihető emberek. Ilyen előzmények után nem gondoltam, hogy ez elég lesz a letartóztatásomra. Júniusi letartóztatásomat elhalasztották, és mi is arra számítottunk, hogy majd amikor életbe lép a szervezett bűnözés elleni törvény, akkor fognak nagy csinnadrattával lecsapni rám. Mondom, számítottunk rá, de hittünk benne, hogy ártatlan vagyok, ezért nem hagytam el az országot. 1999. július közepén újból felerősödött a pletyka: vigyázzak, mert nagyon forró a talaj körülöttem.

46

Teljesen biztos helyről, Pintér Sándor közvetlen környezetéből és a szervezett bűnözés elleni (nem Pest megye, ORFK) egység nagyon magas beosztású személyes tanácsolta, hogy egy évre hagyjam el az országot. Nem bántam meg, hogy maradtam, mert így legalább szemtől szemben vállalhatom majd a csatát a bíróságon. Ha elmegyek, ki tudja, hogy még mennyire mocskoltak volna be. Nem vagyok mazochista, így is óriási kárt okoztak anyagilag és lelkileg is, de úgy érzem, én nem vagyok patkány, hogy elkotródjak (a kínai horoszkópban tigris vagyok). Én tigris vagyok és várom a végső összecsapást, ha kell, megküzdök a világgal is, de erre nem lesz semmi szükség, mert ellenfeleim sunyi férgek, akiket el lehet taposni az igazság erejével, de sajnos ehhez hosszabb időre van szükség.

47

3. A feleség

Tasnádi Judit, Tasnádi Péter felesége. Fiatal, vonzó nő. Mosolyog, amikor először találkozunk. Biztos vagyok benne, hogy egyébként is mindig mosolyog. Tetszik neki az ötlet, hogy valaki könyvet ír arról, hogy miért. Hogy miért van célkeresztben éppen az ő férje? Immár másodszor. A székházban beszélgetünk. Abban a bizonyosban. A Szemlőhegy utcában. A látvány önmagáért beszél. Kinek ízlése szerinti az épület. Nagy. Tágas. És pazarul berendezettek az irodák. Mondhatni arisztokratikus, mint az óriási címer a homlokzaton. Tasnádi Judit nem az. Nem távolságtartó, nem kimért. Úgy mozog, olyan természetesen, mint aki az idők kezdete óta így élt. Súlyos fotelok, süppedő szőnyegek között. A saját közegében. Bájos. Csak az ügy nem az. Csak a rendőrségi eljárás nem, az előzetes letartóztatás, a márianosztrai börtön nem, csak a gyanú nem. Tasnádi Judit 14 évesen már modell volt, hét évvel később Olaszországban szépségversenyt nyert, aztán befejezte a modellkedést. Fötős lett. Bűnügyi fotóriporter. Ő készítette a Fekete Füzetek borítóját. Negyvenötöt. Előfordult, hogy nem akarták beengedni egy sajtótájékoztatóra. Arra, ahol Tasnádi Péter állítólagos bűneit osztotta meg a közvéleménnyel a rendőrség. Mégis beengedték, volt megbízólevele egy napilaptól. Akkor még csak az élettársa volt. Nem is régóta. Akkoriban gyönyörű szerelmes leveleket kapott. A börtönből. Tasnádi Pétertől. Most feleség. Tasnádi felesége. Nem sokkal férje őrizetbe vétele illetve letartóztatása után szült. Optimista. Azt gondolja, hamarosan kiderül, hogy Tasnádi Péter nem az, aminek láttatni akarják.

48

- Férje az első ellene folytatott büntetőeljárás során tizenhárom hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Sok idő ez egy frissen összekerült pár számára. Már úgy értem, abban az értelemben sok, hogy egyedül, szerelmesen gyötrelmes lehetett ez a tizenhárom hónap. Mi volt Tasnádi Péter szabadulása után az első és legfontosabb dolguk?

- Péter 1993. október 29-én engedték ki, és rögtön sajtótájékoztatót tartott, akkor az volt a legelső és a legfontosabb a számára. Tudja, imádja tájékoztatni a médiát. Aztán hazamentünk, és az volt a vágya, hogy petrezselymes sült krumplit csináljak neki. Még hajnalban is petrezselymes sült krumplit sütöttem… Utána? Az az igazság, hogy szinte a nulláról kellett kezdeni mindent, mert bérlakásban laktunk, volt egy piros Suzukim, és… és más semmi. Dolgozni kellett, Péter elkezdte újra az őrző-védő tevékenységet, cégeket alapított, üzletek után rohangált, szervezett, nyüzsgött, ahogy szhokott. És persze a szokott eredménnyel. Mert a Péter nem tud veszíteni. Kell neki a siker. És sikerült is. Ráadásul akkoriban indult be az „utcai harcosok” nevű rendezvénysorozat, amiben Péter a legjobb tudását adta. Péter egyébként kiváló szervező, egy ízig-vérig PR-szakember, az egyik főiskolai diplomáját is ezen a területen szerezte. Szóval, a sport is nagyon érdekelte, ezért ezen a területen is elindult egy meghatározott irányba. Az „utcai harc” teljesen új típusú kezdeményezés volt a küzdő sportágakon belül. Ugyan nem vagyok szakember, de azt tudom, hogy ötvözte a thai-boksz és a különböző keleti harcművészetek elemeit. - Miért kezdett ebbe Tasnádi Péter? Miért a nyers erőszak, a küzdelem, az agresszivitás volt a fontos akkoriban? Miért nem húzódott a háttérbe, csöndben, nyugodtan talpra állni és élni, miért nem ez lett a jelszava?

- Ne várjon tőlem pontos választ, tudniillik nem tudom. Illetve, azt nem tudom, hogyan, milyen inspirációra találta ki ezt az új sportágat… Lehet, hogy zavaros amit mondok, de

49

persze nagyjából sejtem. Péter mindig híve volt a férfias küzdelemnek, mindig valami új dolgon törte a fejét. Úgy hiszem, számára a küzdelem az egyfajta lételem, és ezt álmodta meg. Ihletet kapott és ez lett belőle, hiszen közel két éven át egymást érték a rendezvények, és a legvégén a Budapest Sportcsarnokban közel tízezer emberes telt ház előtt zajlott le a döntő. Előtte pedig Tatabányától Békéscsabáig körbejártuk az országot, minden hónapban volt egy rendezvény, és ez borzasztó szervezőmunkát igényelt. Köztudott, hogy a sport nem tudja eltartani önmagát, így szponzorokat léptettünk be. Ez egy nagyon sikeres vállalkozás lett, amit a Péter később megunt, az elnökségről is lemondott, de utána el is halt a dolog. - Ebben az időben szó esett-e Önök között arról, hogy esetleg a rendőrség újfent érdeklődni kezd a férje után? Tehát akkor, amikor újra a szabadságot élvezte, újra célokat látott maga előtt és újra úgy élt, ahogyan korábban? Mondjuk, ültek egy teraszon valahol és egyszer csak arról beszéltek, mi lesz, ha egyszer mégis megint elkezdődik az az egész borzalom újra? Volt ilyen?

- Az az igazság, hogy az első időben ez azért nem volt, mert Péter szabadulásával az első rendőrségi ügynek tulajdonképpen nem volt vége. Az eljárás ügyészi szakban volt, aztán meg kezdődött a bíróságon a tárgyalás. Nos, akkor én személy szerint csak arra gondoltam, hogy ez az egész büntetőeljárás csúfos kudarca a rendőrségnek, és az akkori vezetésnek. Mármint az, hogy belőle maffiafőnököt akartak mindenáron kreálni. Ott és akkor én arra gondoltam, hogy ezt a blamát még egyszer nem fogják elkövetni. Ezért igazság szerint én évekig, szinte a mai napig azt hittem, hogy ez nem ismétlődhet meg. A letartóztatást, a vádemelést, a bírósági tárgyalást kudarcnak könyveltem el, a rendőrség kudarcának. Azt pedig, hogy valakit 13 hónapig bent tartanak, és utána nagy keservesen kihoznak egy 2 évet felfüggesztve három évre, nos azt nem is kommentálom. A vádak közül az

50

égvilágon semmi nem bizonyosodott be, nagy kínnal kihozták ezt a felfüggesztett ítéletet, hogy valamivel indokolják a 13 hónapi fogva tartást. Évekig meggyőződésem volt – amint már az előbb is mondtam – hogy ezt a rendőrség még egyszer nem ismétli meg. Mert bármilyen furcsán hangzik is, Péternek az az első 13 hónap csak a nimbuszát növelte. Szegénynek mindig írtam a levelet, hogy „Hidd el, Péter, lehet, hogy szomorú, rossz dolog börtönben ülni, de ez Neked végül is üzletileg vagy más vonalon kifizetődő lesz”. Úgy hittem és gondolom ma is, az a 13 hónap egyfajta reklám volt a Péternek. És az is PR-munka, amit ő maga körül kialakított, hogy teszem azt, csíkos, vagy kockás cipőt visel vagy gengszter hózentrágert. Az semmi egyéb, mint a 13 hónap alatt kialakult és a javára fordított imázs folytatása. Ha már azt hiszik, erősítsünk is rá effektus. Már említettem, Péter kitűnő reklámszakember, úgy gondolta, ezt így pláne „meg fogják enni” az emberek, különösen, hogy még börtönben is ült. Volt egy szicíliai mondása: „Nem is férfi, aki még nem ült börtönben”. Én pedig azzal tudtam csak vigasztalni, hogy a legjobb PR-munkát végül is a rendőrség intézte el neki. - Visszaigazolódott ez, előnyére vált, hogy róla így beszéltek, hogy ilyennek tartották? Arra is gondolok persze, hogy ez a tudatosan kialakított kép közéleti embereket is vonzott Tasnádi Péterhez?

- Én úgy gondolom, hogy igen. Az újságok éjjel-nappal cikkeztek róla, és aki még véletlenül sem hallott Tasnádi Péterről, meg hogy esetleg ilyen kétes értékű dicsőségre tett szert, az is megtudta, hogy ki ő. Legalábbis úgy gondolta és elhitte, hogy most aztán tudom, ki az a Tasnádi Péter. Szerintem ez üzletileg is hasznos befektetés volt, bár kéretlenül adta a rendőrség. Én úgy gondolom, hogy volt utána üzleti sikere, ami végül is ennek a hírnek vagy ennek a hírhedtségnek köszönhető. Ezzel együtt járt az is, hogy olyan emberek

51

is keresték a társaságát, akik akkig nem ismerték. De ebbe most ne menjünk bele. - Mit szólt Ön ahhoz, és nyilván később ez szóba is került, hogy a férjét annak idején úgy mutatta be a rendőrség az ország közvéleményének, mint a „Keresztapát”, a szervezett bűnözés jeles alakját? Gondolom, ez egyetlen párkapcsolatban sem kikerülhető téma, egyáltalán nem olyan hétköznapi dolog, ami mellett csak úgy el lehet menni?

- Az, hogy a rendőrség minek tartja, az engem nem igazán érdekelt, és nem érdekel most sem. Én nem tartom sem Keresztapának, sem szervezett bűnözőnek. És nem azért, mert szeretem. Azért, mert nem az. Eleinte mosolyogtam, egyébként még most is mosolyognék, ha nem lenne ennyire vérre menő a történet. Ez az egész nevetséges, csak az a baj, hogy borzasztóan valódi. Valódi, ami velünk történik, és egyáltalán nem lehet rajta nevetni. Ugye érti. Csak hát ettől még nevetségesen blőd… Ez az egész egyszerűen nem igaz. - Tasnádi Péter is nevetett rajta, vagy egy kicsit komolyan vette?

- Kétségtelen, ez egy folt Péter életében, de közben lehet, hogy valahol neki ez előnyére vált bizonyos dolgokban. Tehát például akik őt megbízták, hogy védje meg a vagyonukat, azok biztonságban érezték mellette magukat. Nem tudom… Tehát én tudom, hogy semmi sem igaz abból, amit rá akartak bizonyítani, és Pétert változatlanul kiváló reklámszakembernek tartom, és ennek sajnos ez az árnyoldala, hogy annyira jól sikerült neki ez, hogy ő egy maffiózó és „Keresztapa”, hogy ezt sokan elhitték, és ez pech. Bizonyos értelemben nem az, de sajnos most jelen pillanatban oltári nagy pech. De akkor is, én ezt az egészet, most már a második büntetőeljárásról is beszélek, egyszerűen viccnek tartom. - Térjünk vissza az első büntetőeljárás utáni időre. Azt mondja, hogy elkezdték újra felépíteni az életüket. Hogyan? Honnan indultak és hova jutottak el?

52

- Egy bérlakásból indultunk. Jelen pillanatban is egy társasházban lakunk, tehát a hiedelemmel ellentétben nem a Szemlőhegy utcai házban. Az a vállalkozások székháza. Ezt Péter az elmúlt 4-5 évben építette, teljesen legális jövedelmekből. Ez is nyilván be fog bizonyosodni a rendőrségen. Azt, hogy ők már megint mindenféle pénzmosási manővereket látnak emögött, azt be is kellene bizonyítani, mondom, kellene, mert nincs mit bebizonyítani. Ez a mostani rendőri vezetésnek a léggömbje. Nem értem, hogy miért nem tanultak abból a ’92-es ügyből, mert én azt hittem, hogy tanulni fognak. De hát nem, egyszerűen nem tudnak a Péterrel, mint jelenséggel mit kezdeni. Ők ezt nem így látják nyilván, ahogy én, meg ahogy a Péter is. Lehet, hogy Péter kigyúrt, nagy darab emberekkel mászkál, de miért, milyenekkel mászkáljon? Kis vékony, ványadt emberekkel? Vegyék tudomásul: ez a reklám. Nem véletlenül a Keresztapa a kedvenc filmje, de ettől ő még nem tesz levágott lófejeket az ellenségének az ágyába. - Vannak ellenségei Tasnádi Péternek?

- Ellenségei csak és kizárólag az üzleti életben adódtak. - Például?

- Például a Pintér úr is, aki már régen szemet vetett a józsefvárosi piacra, amikor még nem volt belügyminiszter. Igen ám, de akkor nem volt ahhoz sem ereje, sem hatalma, hogy embereket börtönbe vethessen. Meg aztán nyilvánvalóan az adott hatalom nem igazán kedveli, ha egy erős őrzés-védésre szakosodott, de nem multinacionális cég működik az országban. Egy magántulajdonban lévő vállalkozás, olyan cég, amelyik bőven kap megrendeléseket, a saját területén stratégiai helyeken van jelen, és látszik rajta, hogy egykönnyen nem kiszorítható onnan és nem alkuszik senkivel. Végül is talán érthető, hogy egyfajta erőszakra épülő rendszer nem tűri meg azokat az embereket, akik nem fekszanek be azoknak az elveknek, amiket ők elvárnak tőle.

53

- Ezeket ki is nyilvánították Tasnádi Péter felé, mármint azt, hogy mit vár el a hatalom tőle?

- Természetesen, ám erről nem szívesen beszélek. De arról igen, hogy például ha a Péter ügyéről nyilatkozunk bárhol, akkor szólnak az illető újságnak vagy tv-nek, hogy minek azt a Tasnádi-ügyet egyáltalán forszírozni. Egyértelműen látszik: nem akarnak az országban senkit, aki a hatalom ellen tudna tenni. Bármit és bárhogyan. Nem is tud egyébként. Mint kiderült, a hatalom ellen nincs gyógyszer, nem lehet semmit tenni. Mert akkor ez a végeredmény. Azt az embert elkaszálják, pláne, ha más a véleménye, és nem ugyanazok a politikai megnyilvánulásai. Ugyan a Péter liberálisnak vallja magát, de ezért nyilván nagyon erős szocialista befolyás alatt nőtt fel, a papája katonai városparancsnok-helyettesként szolgált, az egész család a párt tagja volt. Nyilván az a fajta szocialista beállítottság ellenkezik ezzel a vad kapitalizmussal, amit itt most próbálnak ránk erőszakolni. És ebben a közegben van valaki, aki más poltikai alapokon áll, őrzés-védelemmel foglalkozik, nagy székházat épít, testőrökkel jár, na ezt az embert félre kell söpörni. Az maffiózó, az Keresztapa, az szervezett bűnöző. - Tasnádi Péter soha nem gondolta, hogy inkább elmegy eb-ből az országból? Nem mondta Önnek, hogy el kell menni innen és nem kell itt lenni, mert azt soha nem lehet tudni, hogy mikor lesz újra céltáblája a hatalomnak.

- De mindig mondta és mindig is gondolkodtunk azon, hogy esetleg egy másik országban kellene élni. De hát az ember nem tud… Nem lehet, nem lehet innen csak úgy elmenni. Télen kimentünk Las Vegasba, mert mind a ketten imádunk játszani,én például profi Black Jack-játékos vagyok, és versenyeken is indulok. De jártunk Izraelben is, élnek ott rokonaink. Voltunk még ezer helyen. Tehát odamegy az ember és rájön, hogy nem. Az nem az a hely. Az nem Magyarország. Ott nincs mit kezdeni. Olyan szinten soha nem fo-

54

gunk beszélni, ahogy az igazi élethez kell, tehát tökéletesen. Persze beszélni tudunk, társalogni tudunk, de állampolgárként beszélni nem. Semmilyen nyelven. Nem is fogunk tudni soha, mert nem azonosak a gyökereink, nem azonos a neveltetésünk. Igen, valahol a tudatunk mélyén sejtettük, hogy előbb-utóbb valami zűrzavar támad, de miután én úgy gondoltam, hogy a Péter odafigyelt és megpróbált törvényesen élni, nem erőltettem, sőt ellene voltam a költözésnek. Mellesleg a Péter sem erőszakolta különösebben. - A férje erőszakos ember egyébként?

- A Péter agilis ember. A Tigris évében született, a habitusa ilyen, az az ember, aki fejjel is nekimegy a falnak. Egyszerűen nincs olyan feladat, amit nem tud megoldani. Azt szoktam mondani, hogy ő egy gyerek, olyan 5 éves szinten van, vagyis mindenáron meg akarja csinálni, amit elképzel. Péternek nagyon erősek a morális elvei. Amikor a Péter bekerült ’92-ben előzetesbe, én nem ismertem a Péter ügyeit, de azt azonnal láttam – nagyon sokat foglalkoztam asztrológiával, pszichológusnak készültem valamikor -, hogy a jelleméből adódóan nem követhette el azokat a dolgokat. A Péter nem az az ember, akinek őt be akarják állítani. Lehet, hogy az erőszakossága, a megjelenése, az exhibicionizmusa, ezek kiválthatnak másokban, mondjuk félelmet, de azok az emberek, akik félnek tőle, valószínűleg más jegyben születtek. Azoknak vagy vezető kell, vagy egy elnyomó, és a Péter megfelel ennek a ködös misztikus alaknak, ezért hiszek azt, hogy félni kell tőle. Otthon például nem erőszakos. Sőt. - Tasnádi Péter olyan pályán mozog, ahol azért nagy szerepe van az erőnek. Az őrzés-védelem, a más tulajdonának a megvédése azt jelenti, hogy ott bizony meg kell mutatni az erőt vagy legalábbis erősnek kell látszani. Munka közben tűrte az erőszakot?

- Az erőszakot nem. Ugyanakkor katonás vagy inkább spártai fegyelmet kívánt meg. Mindig azt mondtam a Péter-

55

nek, hogy neked katonának kell elmenni, de csak háborúban. Ő nem olyan ember, aki türelmes és meg tud alkudni. Borzasztó harcias ember, maga az egyénisége, hangja, jelleme az. Lehet, hogy ma már a fizikai ereje nem olyan, mint egy húszéves fiatalemberé. De ha egy húszéves fiatal bejön a szobába és a Péter ránéz, az éppen elég. Mert van benne valami olyan erő, ami megfogja a másikat. Akár egy erőteljes, húszéves fiatalt is, és nem tud szabadulni attól az erőtől, amit a Péter sugároz felé. A mozdulataival, a hangjával, a szemeivel, a nyugodtságával. Ez egy megfoghatatlan dolog, ezért sikerült neki ezt az egészet felépíteni. Úgy az erőszakot, csak önmagáért soha nem tűrte, és nem tűri ma sem. De például ha elaludt egy őr, akkor komolyan levont a fizetéséből. A Péter hajnalban háromkor felkelt, és körbejárta az őrhelyeket. Ő nem az a főnök, aki otthon ül, és szól, hogy a beosztottjai ellenőrizzenek. Nem, ő hajnalban elment, és megnézte, rendben van-e minden. Aki aludt, annak a béréből levont egy bizonyos összeget, második alkalommal pedig kirúgta. Azt gondolom, ahogy fegyelmez, úgy kemény ember. Tehát ez nem az a fajta erőszak, ami az agresszivitást tükrözi és a fizikai bántalmazást jelenti, hanem úgy erőszakos, hogy szigorú. Ráadásul kőkeményen megköveteli azt, hogy mindenki betartsa az utasításait, ami sajnos bizonyos embereknek, illetve mindannyiunknak nehéz, mert ő ráadásul elég tántoríthatatlan. - Mi volt a ’90-es évek közepén a vállalkozásainak a fő iránya?

- Teljes erővel az őrzés-védelem. - A vendéglátóipar felé nem próbált mozogni?

- Nem. Tudtommal nem. De hát lehet, hogy vannak olyan oldalai, amiről nem tudok. - Ne haragudjon, de ezt nem hiszem el…

- Tudja, már annak örülnék, ha nem tudnék valamit. De komolyan: kizárólag az őrzés-védelem, ezen belül nyilván-

56

valóan vendéglátóhelyeknek a biztosítása is, de nem mint tulajdonos. De ha arra akar utalni, hogy részt vette-e az éjszakában, akkor határozott nem a válaszom. Egyáltalán nem volt benne az úgynevezett bűnözői dolgokban, ahol a kábítószer, a prostitúció, a fegyverkereskedelem volt-van jelen, olyan helyeken ő nem mozgott. Soha nem foglalkozott olajjal, nem állt kapcsolatban olajosokkal… Most, hogy az olajról beszélek, jut eszembe, akikről azt állították, hogy benne voltak az olajbizniszben, sokan meghaltak. Vajon ők miért haltak meg? - Mennyire ismerte Tasnádi Péter ezeket az embereket?

- Például a Prisztást ismertük. Az ok egyszerű: a barátnője, akivel együtt élt, az én évfolyamtársam volt a középiskolában. Tulajdonképpen ez egy felületes ismeretség volt. Persze másokat is ismert, illetve pontosabb, ha azt mondom, tudott róluk. Sok-sok évvel ezelőtt ugyanis a Balatonra jártak azok az emberek – amikor még nem hívták őket sem bűnözőnek, sem gengsztereknek -, akik jobb anyagi körülmények között éltek, mint az átlagemberek, és ezek úgy nagyjából egy helyre jártak. Szóval látták egymást, tudták, ki a másik, de semmi egyéb. Az tény, hogy a Péter a Serest ismerte, mert valamikor régen volt valami közös ügyük. De az hét-nyolc évvel ezelőtt volt, és a Péter szakított vele, mert nem tetszett neki az, ahogyan a Zoltán hozzáállt a dolgokhoz. A többieket nagyjából ő is csak név szerint ismerte, vagy néha volt egyegy olyan futó ügy, ami kapcsán a nevük felmerült. De szorosabb kapcsolatban nem álltak egymással, egymás ügyeiről nem tudtak. - Nem is fordultak hozzá? Hiszen Tasnádi Péterről azt lehe-tett tudni, hogy egy bizonyos területen nagyon határozottan és nagyon keményen intézi az ügyeket.

- Ha adódtak konfliktusok, akkor esetleg fölhívták telefonon. Kis dolgokra gondoljon, és ezeket inkább fehér asztal mellett rendezték el. Azt, hogy ki kivel, milyen szerződést

57

kötött, milyen kötelezettséget vállalt és azt illik teljesíteni. Harcokról nem tudok, nem tudok arról, hogy a Péter valaha is üzleti kapcsolatba vagy konfliktusba került azokkal az emberekkel, akik ellen elkövették azokat a merényleteket. - Amikor 1996 őszén kitört a fővárosi bandaháború vagy ahogyan akkor nevezték, a magyar maffiaháború…

- Az a rendőrök mondták… Nekem egyébként van egy sanda gyanúm, de hát az mindegy. - Azért mondja…

- Szóval ezt a maffiaháborút nem a rendőrség kreálta? - Ezzel azért vitatkoznék, megjegyezve, hogy vitaalapnak akár el is fogadható. Az azonban kétségtelen tény, hogy ’96-ban elin-dult valami a fővárosban, ami…

- Nem, szerintem csak annyi történt, hogy az olajügyek miatt összekaptak bizonyos emberek. - Az olajverzióban is van valami, de a kérdés most arra irányulna, hogy elindul valami ’96-ban, robbantások, gyilkosságok, merényletek és leszámolások követik egymást. Téma volt ez a hétköznapjaikban, szó esett arról, hogy na lám, mi ezen teljesen kívül vagyunk?

- Igen. Az, hogy de jó, hogy ehhez semmi közünk. - Tudták azt, hogy mi történik a háttérben, túl azon persze, amit az ember megtudott a hírműsorokból, a sajtóból?

- Honnan tudtuk volna!? Igazság szerint majdnem csak annyit tudtunk, mint a sajtó. Néha egy-két kósza információval többet. Úgy gondolom, hogy azok az emberek egészen más területen mozogtak, mint a Péter. Mondtam már, az olajra tippelek, mert akkoriban ment az olajszőkítés, amiben elég komolyan benne lehettek. Szerintem mindenféle politikai, katonai és rendőri vezetők is, mert különben nem tudták volna ezt megcsinálni. Ez egyébként egyszerű. A dolog nem úgy működött, hiszem én, hogy egy Boros odament és leszőkített, nem is tudom, hány vagon olajat. Ahhoz kellett a határőr, a vámos, a rendőr. Minimum. És ahhoz kellett

58

egy ész. Az agy, aki irányított, akinek politikai kapcsolatai voltak. Az nem lehetett, hogy ezek az emberek csak fogják magukat, és elkezdtek valami olyan dologgal foglalkozni, amihez bizonyos szaktudás kellett. - Meg információ és olaj, leginkább.

- Igen, és ez a mi köreinken, tehát a Péter ügyein kívül esett. Ő maximum étolajat látott a konyhában. Ezek, gondolom, ott egymás torkának estek, főleg azért, mert valószínűleg rengeteg pénzről volt szó. De hát ezt én is csak az újságból tudom. Én nem éreztem, hogy a leszámolássorozat ránk nézve bármilyen hatással lehetne. - Mi volt annak az oka, hogy 1998 végén, 1999 elején Tasnádi Péter újra „szerepelni” kezdett. Például, amikor komolyan felvetődött annak a kérdése, hogy miért van ilyen mértékű erőszak a futballpályák környékén, akkor a férje azt mondta, hogy ő képes lenne rendet tenni. Én ezt úgy értelmeztem, provokálja a hatalmat, a rendőrséget. Tudniillik, olyan ügybe avatkozott bele, ami a rendőrség dolga. Az én olvasatomban Tasnádi Péter azt mondta, ti ehhez kevesek vagytok, majd én megoldom. Uram, bocsánat, sem pénzetek, sem eszetek, sem hatalmatok nincs hozzá.

- Egyrészt elmúlt az a hatás, amit az első büntetőeljárás okozott, akkor az is felmerült, hogy a Péter mindentől visszavonul. De elmúlt ennek a hatása. Mindannyian próbáltuk a Pétert visszatartani, én persze nem annyira, mert én is ebben a szakmában dolgozom. Bizonyos dolgokban azért tartom magam hibásnak, mert lehet, hogy jobban vissza kellett volna fognom. De mit csináljak, szeret szerepelni. Ráadásul úgy gondolta, hogy ő közéleti személyiséggé nőtte ki magát a tisztességes üzleteivel, befolyásos embereket ismert meg, és fölháborította az, ami a pályák környékén történt. Valamikor régen ő is járt futballmérkőzésekre, voltak barátai, akik a labdarúgás felé orientálták, szóval kifejezetten felháborítónak tartotta a kialakult helyzetet és azt, hogy a rendőrség tehetetlen. Azon kívül – visszautalva a reklámra – kiváló reklám-

59

fogás is lehetett volna, hogyha sikerül. Gondoljon bele, ha Tasnádi Péternek sikerül kordában tartani az embereket, az micsoda győzelem lett volna a Péter számára. De nem lett, mert nem engedték meg neki. - Az ellenségeiről már ejtettünk szót. Az üzleti életben voltak ellenfelei, esetleg olyan ellenfelei is, akik szóvá tették, hogy túlságosan kinőtte magát Tasnádi Péter, és tízmilliós, százmilliós megrendelések is vannak?

- Üzletileg nem. Amennyire én látom, több biztonsági, illetve őrző-védő cég befeküdt a hatalomnak, zsíros állami megrendeléseik vannak, és lényegesen nagyobb a bevételük. A Péternek és a hozzá hasonló kisebb cégeknek nincsenek állami megrendeléseik. Hogy miért nincsenek, azt sejteni lehet. Nagy a piac, sokan elférnek. Nos, tehát emiatt nem is lehet szó olyan őrületes konkurenciaharcról, ellenségeskedésről. A konkurencia a politika volt. Pintér Sándor, aki szintén őrző-védő céget alapított és megpróbált terjeszkedni. Nem az volt baj, hogy van egy Őrmester, egy In-Kal, egy Securitas. Ezek a cégek tették a dolgukat, mindenkinek meg volt a területe, soha nem éreztük, hogy ebből az irányból bármilyen támadási kísérlet indult volna a Péter ellen. Üzleti támadásra gondolok. A politika játszotta itt a főszerepet és Pintér Sándor. - Mikor vették észre azt, hogy valami nem stimmel, és újra itt van a rendőrség, és újra keres valamit, valamit, amivel meg lehet fogni Tasnádi Pétert?

- Hiába tartottam és személy szerint a rendőrség kudarcának az első büntetőeljárást, azt azért nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy újra próbálkoznak. Én kizártnak tartottam egyébként, hogy valamit is össze tudjanak szedni ellene, de egy-két éve a Péter sokszor jött haza azzal, hogy bizonyos informátorok és bizonyos emberek azt mondták neki, hogy Péter, meleg a talaj, új harc indult a szervezett bűnözés ellen, és te is célpont leszel. Már régebben is meg-

60

történt, hogy a nagy gengszterek és a politikusok összeültek, és kitalálták, hogy na, gyerekek, ráállunk erre a szervezett bűnözés témára, ezzel elvonjuk a fontos dolgokról az emberek figyelmét. Ne a politikusokkal foglalkozzanak, ne a privatizációval, a szervezett bűnözés, az a sláger, álljunk rá, keressünk bűnbakot. A Péter, aki akkoriban egyre többet szerepelt, egyre többet forgott a neve, ebből a szempontból alkalmas préda volt. - Ez az időpont tehát 1998 ősze és 1999 tavasza?

- Igen, akkor már lehetett tudni, hogy valami nem stimmel, tehát „ráálltak”. - Olyat is észrevettek esetleg, hogy érdeklődnek Tasnádi Péter gazdasági vállalkozásai után?

- Évekig itt ült nálunk a könyvelésen az APEH. A Péter volt például, aki legelőször fizette be az adókat, ő volt, aki legelőször utánajárt, ha bármi probléma adódott, akárki hibázott is. A Péter volt az, aki soha nem tartozott, aki mindig határidőben fizetett. Péter ráadásul katonás rendet tartott mindenhol. Ő mindenre ügyelt, mindenre figyelt, és csak széttárta a kezét, amikor jött haza, és mondta nekem, hogy figyelik. Kérdeztem tőle, hogy csináltál valamit, van valami? Azt válaszolta, hogy nem csinált semmit, nincs semmi, ami miatt aggódni kellene. Akkor, kérdeztem, mitől félünk? Olvastam Kaffka A per c. könyvét, nem gondoltam volna, hogy az úgynevezett demokráciában ez megtörténhet. Akkor még Szikinger István könyvét sem olvastam, tudja, amit a rendőrségről írt és amiben arról van szó, hogy a rendőrség túl nagy teret kapott a mai magyar közéletben és politikában, vagyis túl erősek lettek. - Láposi Lőrinccel beszélt Tasnádi Péter arról, hogy figyelik, hogy újra felbukkant a rendőrség?

- Igen. - Mit mondott Láposi?

61

- Tudta és ezt közölte is a Péterrel. De Lőrinc kiváló ember volt. Borzasztó jó ember, ő volt a megvesztegethetetlen. Ő egy régi vágású zsaru volt. Ő az ilyen concepciózus és ármánnyal teli dolgokon – az ő emberi tulajdonságaival – túlnőtt. Szerintem a Lőrinc soha nem gondolta volna a rendőrségről, azokról, akiknek a bűnt kellene üldözni, akiknek a tolvajokat kellene üldözni, akiknek igenis le kellene leplezni azokat, akik a Parlamentben csinálják a legnagyobb disznóságokat, hogy ezek az emberek azon törik magukat, hogy hogyan lehet az igazi tettesek helyett bűnbakokat kreálni. A Lőrinc túl jó volt ahhoz, hogy elhiggye, Tasnádi Péter újra a rendőrség célpontja lesz. - Hallgatott a férje Láposi Lőrincre?

- Hallgatott rá. A Lőrinc azt mondta, „Igen, rád álltak Petikém”. A Péter az utóbbi időben már egyre idegesebb lett, illetve egyre több információt kapott arról, hogy baj van, baj lehet. Én úgy gondoltam, még egyszer ezt nem teszik meg, illetve nincs miért megtenni. Lőrinc szintén úgy gondolta, hogy nem fogják megtenni. Hitt nekünk. A mi kettőnk megérzésére hallgatott, sajnos rosszul ítéltük meg a helyzetet. - Miben voltak Tasnádi és Láposi szöges ellentétei egymásnak? Mi volt az, amiben abszolút nem tudtak egyetérteni, és mi volt az, amiben tökéletesen egyet tudtak érteni?

- Mind a ketten nagyon becsületesek és nagyon egyenesek. Az igazság oldalán állnak. Például, ha kaptak egy ügyet, bármit, együtt leültek és megnézték. A Péter egy Robin Hood-típus, és a jók oldalán áll. A Lőrinc inkább megpróbálja átfogóbban megvizsgálni az ügyet, de ő is mindenképpen a jó oldalon áll. Abban különböztek, hogy a Lőrinc tartózkodóbb, megfontoltabb, és bizonyos – jó – értelemben lassúbb volt. A Péter utálja a lassúságot, a „kétszer ad, ki gyorsan ad” elvet követi, amit egyébként nem tartok igazán jónak, de Péter ilyen: lendületes. Azzal bírálta is a Lőrincet, amikor azt mondta, hogy minek gondolkodni, vágjunk bele,

62

csináljuk, de azért hallgatott rá, és elfogadta szinte mindig, amit a Lőrinc mondott. Szinte mindig, néha nem, és éppen ezért olyankor a Péter helytelen döntéseket hozott, de a téma megközelítése egyforma volt mindkettőjük részéről. - Azok közül, akikkel kapcsolatba kerültek, kit tiszteltek jobban, a fiatalt, Tasnádi Pétert vagy az öreget, Láposi Lőrincet?

- A Pétert. A Lőrinc emberi jóságával mindenki tisztában volt. A Lőrinc egy okos, kellemes ember volt. A Lőrinc tudott egy jó sört inni, kiváló szakács volt. A Péterben úgymond, a Lőrinchez képest nincs semmi báj vagy kedvesség. Ő maga a lendület. Ellenben a munkabírása hihetetlen, ő volt az, akitől tartottak. Az utóbbi időben, ha bejöttek hozzájuk a szobába, akkor Péternek az erőssége dominált. A Péter adta ki az utasításokat természetesen a Lőrinc szakmai véleményével együtt, de a Péter volt a lendületes. Lőrinc pedig a Péter keze alá dolgozott.

63

4. Az ügyvéd

Dr. Bíró László, Tasnádi Péter jogi képviselője. Az ügyvéd. Azt mondta valaki, kevés ember akad ebben az országban, akire hallgat Tasnádi. Talán csak gyermekkori barátjára, a név most nem fontos, és Bíró Lászlóra. (A család? A család az más.) Hogy miért hallgat a jogászra? Ez az. Tasnádi önfejű. Tasnádi hirtelen. Tasnádi meggyőzhetetlen. Mondják róla. De aki ismeri, az nem vitatja, Tasnádi Péter olyan ember, aki szereti, mit szereti, igényli, hogy okos emberek adjanak neki tanácsot. Méghozzá okos tanácsot. Amivel lehet mit kezdeni. Ügyvédi iroda a Margit körút és Keleti Károly utca sarkán. Barátságos hölgy nyit ajtót a sokadik emeleten, jön Bíró doktor is, és megköszöni a pontosságomat. Két perccel korábban jöttem. Minden rendeben, ügyfelemnek nincs kifogása a könyv ellen, mondja. Engem pedig arra kért, mindenben legyek a segítségére, teszi hozzá. Hát, itt vagyok, kérdezzen. Kérdezek. * - Az világosan látszik, hogy a Tasnádi Péter ellen folytatott jelenlegi büntetőeljárás nem határolható el a korábbi rendőrségi eljárástól. Ön már akkor is Tasnádi védője volt. Hogyan kerültek kapcsolatba?

- Valamikor 1989 végén, 1990 elején ismertem meg Tasnádi Pétert, akkor őt Ausztriából hazatért üzletemberként mutatták be nekem, és egy korábbi ügyfelemmel közös gazdasági társaságot hozott létre. Akkor ismertem meg, laza ügyfél-ügyvédi kapcsolat volt közöttünk. Ezen azt értem, hogy három-négy havonta egy-egy új üggyel fordult hozzám. Tudtam és tisztába voltam vele, de ezt azonnal el is mondta, hogy ő öt-hat ügyvéddel is kapcsolatban áll, különböző jogügyle-

64

teket másra-másra bízott. Idővel, tehát ’90-91-ben társaságok alapításával kapcsolatban, cégjogi, társasági jogi ügyekben is kikérte a véleményemet. Ez a bizalom fokozódott ’92-ben, hagyatéki ügyek intézésével bízott meg, vagyis már mint magánember fordult hozzám. Tehát el is érkeztünk 1992-ig, amikor szeptember végén, azt hiszem talán a Mai Nap c. lap címlapján olvastam, hogy őrizetbe vették Tasnádi Pétert. Amint az irodámba értem, már várt egy telefon, hogy megbízást kíván adni nekem, egyik hozzátartozóján keresztül üzent, azonnal menjek be hozzá. Ennélfogva a korábbi ügyében az első perctől kezdve részt vettem, egészen az eljárás befejezéséig. Természetesen akkor is több ügyvédkollégával dolgoztam együtt, és tulajdonképpen ketten-hárman voltunk, akik végig képviseltük őt abban az ügyben. Az ismert, hogy 13 hónapig volt előzetes fogva tartásban, akkor a gyanúsítás tárgya többrendbeli csalás, zsarolás volt, és még kisebb súlyú bűncselekmények, mint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, testi sértés és önbíráskodás. Végül is a 13 hónapos előzetes letartóztatást követő négyéves bírósági eljárás során első fokon jogerőre emelkedett az az ítélet, amely egy felfüggesztett, kétéves szabadságvesztés büntetést szabott ki vele szemben. A négyrendbeli csalás és azt hiszem, háromrendbeli zsarolás bűntettének vádja alól felmentették. A felfüggesztett büntetésből, amelyből 13 hónap kitöltöttnek minősült, a hátralévő idő – és ez egy lényeges pont, azért említem, mert nagyon fontos annak megértésében, hogy miért folyik most Tasnádi Péter ellen újra büntetőeljárás – 2000. február 7-én járt volna le. Az ítélet tehát 1997. február 7-én született, és hároméves próbaidőre függesztették fel. Azt követően, amikor Tasnádi Péter az előzetes fogva tartásból szabadult, megkért arra, hogy segítsem visszatérését az üzleti életbe. Azt mondta, mindent új alapokra kíván helyez-

65

ni, és tiszta lappal kíván nekivágni a gazdasági életnek. Új cégek alapítását tervezte, és felkért ezek állandó képviseletére azzal, hogy dr. Láposi Lőrinc nyugalmazott tábornokkal – a cégek társtulajdonosával – konzultálva közösen alakítsuk ki a személy- és vagyonvédelmi tevékenységet folytató vállalkozások jogi hátterét. - Az összes cég személy- és vagyonvédelemmel foglalkozott, vagy volt más irányú vállalkozás is? Azért fontos a kérdés, mert a közvélemény nem tudja, hogy Tasnádi Péter pontosan milyen vállalkozásokat futtat, mivel is foglalkozik.

- Általában vagyonvédelmi cégekről van szó. Egy kivétellel, ez a vállalkozás fő tevékenységként vendéglátóipari és szállodai szolgáltatással foglalkozik, kiegészítő tevékenységként pedig ingóságok bérbeadásával. Ez a cég, a HOTEX Vendéglátóipari Kft. az építtetője a II. kerület, Szemlőhegy utcai ingatlanon létesülő felépítménynek. Ez az épület Tasnádi Péter cégeinek a székháza. Ez szintén nagyon lényeges, mert álláspontom szerint ez is az egyik motivációja az ügyfelem ellen indított büntetőeljárásnak. Illetve a nyomozás gazdasági vonalának. A többi vállalkozása személy- és vagyonvédelmi és magánnyomozói tevékenységet folytat. Ezek között van, amelyik csak magánnyomozással foglalkozik, van, amelyik személy- és vagyonvédelemmel, illetőleg van olyan is, amelyik mind a két tevékenységet magában foglalja. - Az ügy lezárása után érezték-e a rendőri jelenlétet Tasnádi környezetében, voltak-e arra utaló információk, adatok, esetleg látható nyomai annak, hogy a rendőrség ott van Tasnádi környezetében?

- Ezt a szabadulásától kellene vizsgálni, én akkoriban hetente általában egyszer találkoztam vele, jobbára Láposi úrral és több más nyugdíjas, volt rendőrtiszttel konzultáltam az ő irodájában. Már akkor felmerült annak a lehetősége, hogy Tasnádi Péter továbbra is a rendőri nyomozó szervek látó-

66

körében maradt. Aztán ez számomra úgy 1997 elején vált bizonyossá, amikor már Tasnádi Péter is egyre többet említette ezt a jelenlétet, a korábbi ítélet jogerőre emelkedését követően pedig mindketten biztosak voltunk ebben. Ezt Péter azzal magyarázta, hogy szerinte a Pest megyei rendőröknek bántja a lelkét az, hogy jogerőre emelkedett egy olyan ítélet, amelyben az általuk vizsgált ügy gyanúsításainak a 80 százalékában felmentő ítélet született vele szemben. Véleményem szerint ehhez még hozzájárult Tasnádi Péter újbóli megjelenése a médiában. Nem vitás, hogy az én megítélésem szerint is, néha egy kicsit elragadtatta magát Péter a sajtóban és a tömegtájékoztatás egyéb területein. - „Túlszerepelte” magát?

- Határozottan mondhatom, hogy igen, és fricskákat küldött a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezető tisztségviselői felé. Ez persze szuverén joga, de mint jogi képviselője, amikor tőlem megkérdezte, hogy mi erről a véleményem, azt tanácsoltam neki: ezt ne tegye, erre semmi szükség. Mellesleg nem is tartottam olyan lényegesnek, hogy ezen a területen mozogjon. Ezt követően rengeteg volt rendőr fordult meg a vállalkozásaiban, ezek közül volt, aki csak egy-két hónapig dolgozott nála, volt, aki fél évet vagy egy évet. Ezek közül bizony akadt olyan, aki távozása után jelezte, amiatt távozik, mert korábbi munkatársai közül jelezték, hogy ezeket a cégeket figyelik, és ezek az emberek úgy érezték, ilyen légkörben ők nem szeretnének dolgozni. Vagyis úgy ítélték meg, hogy nagyon szem előtt vannak ezek a cégek. Nem volt okunk kételkedni abban, amit elmondtak. - Ilyen esetben, amikor csak feltételezik, hogy szoros megfigyelés alatt áll valaki, van valamilyen jogi lehetőség az állapot megszüntetésére?

- Nincs. Nincs, mert semmilyen konkrét nevesített büntető-

67

eljárási tevékenységet nem fejtettek ki vele szemben, tehát gyanúsítás nem történt. - Nem idézték be…

- De. Több ízben idézték be tanúként, és mindig fegyelmezetten megjelent. Ezeken a kihallgatásokon – az ő elmondásából tudom – nagy port felvert büntetőügyekben mint tanú szerepelt. A rendőrség azt akarta tudni, hogy van-e valamilyen információja az adott ügyről, ugyanis a bűncselekmények sértettjei illetve hozzátartozói azt állították, Tasnádi Péternek lehetnek információi. - Ez az az időszak, amikor – 1996 őszén – kitör a nagy „maffiaháború”, megkezdődött a főrvárosi bandaháború néven emlegetett merényletsorozat, és akkor bizony robbantak a gránátok, több embert megöltek, több olyan embert, akit a rendőrség a szervezett bűnözéshez tartozónak vélt, vagy legalábbis az éjszakai élet ismert alakja volt, és sokukról feltételezni lehetett, hogy ismerik Tasnádi Pétert.

- Én úgy érzem, hogy ezek a kapcsolatok az ismeretség szintjén megrekedtek. Semmilyen üzleti kapcsolata nem volt ezekkel az urakkal. Azt határozottan állítom, hogy Tasnádi Péter sem akkor, sem most, soha nem foglalkozott olyan tevékenységgel, amiket a rendőrség a szervezett alvilág tipikus tevékenységi köreibe sorol. - Jelesül?

- Jelesül: a kábítószer-kereskedelem, éjszakai bárok üzemeltetése, prostitúció, fegyverkereskedelem, hogy csak a közvélemény számára is a legismertebbeket említsem. Az azonban nem vitás: Tasnádi Péter személy- és vagyonvédelemmel foglalkozott. Nagyobb cégektől kapott megbízást, olyan gazdasági érdekek sérültek ezeken a területeken, ahol óhatatlanul a gazdasági érdekek sérelmét különböző erőfitogtatással próbálták ezek a gazdasági vezetők érvényesíteni. Tehát ebben a tevékenységi körben óhatatlanul kapcsolatba került az egyik oldalról rengeteg rendőrrel, volt rendőrrel, a

68

másik oldalról pedig – idézőjelbe teszem, mert én nem szeretném a rendőrség terminológiáját használni, és egyértelműen alviláginak nevezni ezeket az urakat – olyan „alviláginak titulált figurákkal”, akikkel szemben vagy korábban, vagy abban az időben büntetőeljárás folyt. Tehát bizonyos embereknek a telefonszámai szerepeltek a noteszában. Ennyi. Visszatérve az eredeti kérdéshez 1999 nyarán, tehát őrizetbe vétele előtt jelen voltam azon a beszélgetésen, ahol Láposi Lőrincet egy nagyon magas rangú rendőrtiszt óvatosságra intette, illetve arról tájékoztatta, hogy a sógorát figyelik és őrizetbe fogják venni. - Megmondja a nevét?

- Nem. - Aktív rendőr?

- Aktív rendőr. Tehát azt mondta, hogy a sógorát figyelik, úgy érzi, hogy ezzel Láposi Lőrinc személye is előtérbe kerül, a cégek vizsgálatára is sor kerülhet. Ekkor Láposi Lőrinc közölte, hogy a cégvizsgálatnak áll elébe, ők mindig kifejezetten a jogszabályoknak megfelelő szabályos tevékenységet folytattak, ennélfogva a vállalkozásokat nem érzi támadási pontnak. Azért megkérdezte Tasnádi Pétert, hogy történt-e olyan esemény, ami cégeken kívüli, tehát amiről Láposi nem tud, mert úgy tűnik, hogy megint vizsgálódnak, ismét a rendőrség látókörébe került Péter, és nem szeretné, ha bármilyen oldalról meglepetés érné. Tasnádi Péter ekkor elmondta, hogy semmi olyat nem követett el, ami álláspontja szerint olyan cslekmény lenne, ami bűncselekmény kategória és amiért őt őrizetbe vehetnék. De mert tettre kész ember, tesztelte a hatóságokat. Abban az időben többször külföldre utazott, kíváncsi volt arra, hogy kiengedik-e. Jöhetett, mehetett, de ott lakozott benne az az érzés – ami minden ember számára egy rossz érzés -, hogy őt figyelik. De nem azt látta a háttérben, hogy elkövetett vala-

69

mit, ami okot ad a vizsgálódásra, a figyelésre, hanem azzal magyarázta a rendőrség érdeklődését, amit már említettem. A rendőrség újbóli felbukkanásának egyetlen motivációja van, mondta, az, hogy a ’92-es ügyben a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság rendőri szemmel nézve sikertelen eljárást folytatott ellene, amit aztán a ’97-es ítélet is alátámasztott, ezért ők mindenképpen szeretnének valamilyen ügyet kreálni vele szemben. - Nem tűnt fel Önöknek, hogy abból a vezetői garnitúrából a Tasnádi elleni nyomozást irányító Tóth Ernő már nem volt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon, az akkori bűnügyi vezető Horváth András már nyugdíjas volt, a gazdaságvédelem akkori vezetője már más területen dolgozott? Tulajdonképpen a főkapitány, Komáromi István (augusztus 1-je óta már ő sem – J. J.) kivételével már senki sem az, aki akkor volt.

- A kérdésre lényegében Ön is választ adott: Komáromi István ott van. És ott van még számos olyan nyomozó és vizsgáló, aki akkor is részt vett a vizsgálatban. Hogy most konkrétan nem az ő személyüket helyezték előtérbe, ez Tasnádi Péter szerint abszolút nem változtat azon a tényen, hogy ez az ügy az előző sikertelen kísérlet folytatása. Most elmondok egy nagyon érdekes dolgot. És ez nagyon fontos momentum, amelyet természetesen az őrizetbe vételkor és az előzetes letartóztatás elrendelésekor is a bíró, illetőleg korábban az ügyészek elé tártam. Augusztusban, mielőtt Tasnádi Péter külföldre utazott, adott nekem egy meghatalmazást, hozzátette, hogy ilyet még nem csinált, de biztos, ami biztos. Legyen egy védői meghatalmazás az esetlegesen ellene induló büntetőperben, hogy azonnal képviselni tudja, mondta. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért, valamilyen konkrét ügyben olyan szerepet játszott, amitől úgy érzi, hogy meghallgathatják? Ugyan, szó sincs róla, válaszolta, de az utóbbi hónapok figyelmeztetései, Láposi Lőrinchez és a hozzá eljuttatott információk alapján úgy érzi, hogy megint kon-

70

cepciós eljárás középpontjába kerülhet, ebből eredően ő szeretné, hogy az első percben már ellátnám az ő védelmét. - Hová utazott akkor Tasnádi Péter?

- Egy sporteseményre, onnan érkezett haza, amikor a repülőtéren őrizetbe vették.

71

5. Régi szemmel

A rendőrség még ma is makacsul ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy a Tasnádi Péter ellen folytatott büntetőeljárás sikeresnek tekinthető. Igaz, Tasnádit elítélték, még ha csak két évre is és azt három év próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Az még így nyolc év távlatából visszatekintve is tény: jó sajtója volt az ügynek. Magam is több cikket írtam a Pesti Riportban. Sok olyan mondat van ezekben az írásokban, amiket ma már nem mernék leírni. De akkor – közhely ide, közhely oda – még más világ volt. * „Őrizetben a Maccabi-vezér Úgy látszik, a rendőrség unta meg először a két magyarországi Maccabi Sportklub ellenségeskedését. Mint ismert, az egyik sportkör amatőr alapon csak a testedzést tartja fontosnak, azonban a másik, a Tasnádi Péter vezette csoport nem veti meg a jól jövedelmező pénzbehajtást, testőrködést sem. Védték ők már Uri Gellert, Zemplényi Györgyöt, és még ki tudja, ki mást. No persze, van néhány sportszakosztályuk is. Szóval, vetélkedtek, és nem tudták eldönteni, melyik az igazi Maccabi, ki képviseltetheti magát e név alatt a világszervezetben. Most – legalábbis a mai állás szerint – ez már nem kérdés. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Tóth Ernő vezette csoportja ugyanis a budapesti szervezett alvilág felszámolása során büntetőeljárást indított zsarolás és más bűncselekmények miatt Tasnádi Péter, a Budapest Maccabi S. C. elnöke ellen. Tasnádi Pétert őrizetbe vették, és ma reggel már Prisztás Józseffel, Döcher Györggyel, Csobolya Attilával, Haris Sándorral, a korábban hasonló ügyek miatt letartóztatott gyanúsítottakkal egy időben kapta meg a börtönreggelit. Azt

72

egyelőre még nem tudni, milyen bizonyítékok állnak a Pest megyei nyomozók rendelkezésére, az azonban biztos, hogy a Maccabi-vezérnek gyanús ingatlanügyei is voltak. A legújabb őrizetbe vétel azt is bizonyítani látszik, hogy a rendőrség valóban hadat üzent a maffiának.” (Pesti Riport, 1992. szeptember 29.) „Nem vagyok maffiózó Bátran állíthatjuk, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szenzációs sajtótájékoztatót tartot tegnap délután. Az már többször előfordult, hogy újságíróknak még az ítélet előtt sikerült szóra bírni a gyilkost, betörőt, zsarolót, ám az aligha, hogy az előzetes letartóztatás ideje alatt bárki is a televízió nyilvánossága és újságírók hada előtt mondhatja el véleményét az ellene folyó rendőrségi vizsgálatról. Tasnádi Péter, a Maccabi S. C. elnöke megkapta ezt a lehetőséget! Az előzményekről: Tasnádit múlt év szeptemberében egy kommandós akció során vette őrizetbe a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, majd a bíróság elrendelte előzetes letartóztatását. Az ok pedig: a rendőrség szerint Tasnádi kapcsolatban áll a szervezett alvilággal, alaposan gyanúsítható azzal, hogy csalást, zsarolást, rablást, súlyos testi sértést, garázdaságot, valamint lőszerrel és lőfegyverrel való visszaélést követett el. A Pest megyei nyomozókat többször érte az a vád, hallgatnak az ügy részleteiről. Emiatt aztán felmerült annak a lehetősége: szólaljon meg Tasnádi is. Horváth András ezredes a sajtótájékoztató elején közölte: most és itt Tasnádi nem tájékoztatást tart, csupán egy lehetőséget kap arra, hogy húsz percben elmondja véleményét és kérdésekre válaszoljon. Megérkezett Tasnádi. Egy kicsit megtörve a hosszú börtönhónapoktól. És itt álljunk meg egy pillanatra. Borzasztó nehéz tárgyilagosnak maradni, nehéz kikerülni a szubjekti-

73

vitást, mert Tasnádi most a beszédének egyharmadát a Pesti Riportnak szentelte. Kaptunk tőle rendesen. Támadta a róla cikket írt külsős munkatársunkat, és sajtóperrel is fenyegetett. Hát ezért nehéz, de megpróbálunk hitelesen tudósítani. Tasnádi elsősorban persze a Pest megyei rendőröket támadta, sérelmesnek találta a büntetőeljárást, azt, hogy a Maccabi S. C.-t a szervezett bűnözés fedőszerveként tartják számon. Tasnádi visszautasított minden olyan vádat, gynaút, ami arra engedne következtetni, hogy ő bűnös. Tisztázni kellene már végre, mi a Maccabi szerepe, maffiózó vagyok vagy tisztes üzletember – tette fel a kérdést. Nem vagyok csaló, mondta, soha nem adtam utasítást erőszakos cselekmények végrehajtására, akik zsarolással vádolnak, nem hiteles tanúk. Semmiféle ellenrendőrséget nem kívánt létrehozni, állította, a közbiztonságért akart és akar dolgozni. Elfogadhatatlannak tartja azt, hogy a nyomozás vezetője, Tóth Ernő megfenyegette őt és azt, hogy az őrnagy állítása szerint a szervezett alvilág egy szindikátust hozott létre – amelynek két „Keresztapja” már rács mögött van – és ő kapcsolatot tartott velük. Visszautasította a Kurírnak azt a megállapítását, hogy ő, mint a kolumbiai kábítószer-maffia magyarországi bárója a börtönből irányítja az alvilágot. Tasnádi Péter azt rótta fel a Pesti Riportnak, hogy nem vettük figyelembe az ártatlanság vélelmét és a személyiségi jogait. Téved. Én elhiszem, hogy ártatlan, elhiszem, mert én nem folytattam nyomozást, nem hallgattam ki több száz tanút. Bízom a Magyar Köztársaság bíróságában, hiszek az igazságos íréletben. Csakhogy akkor mit kezdjek Horváth András azon kijelentésével, hogy Tasnádi Péter több bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható, ezekre személyi és tárgyi bizonyítékokkal rendelkeznek, a vizsgálat pedig befejezés előtt áll. Azzal sem tudok mit kezdeni, hogy az ország nyilvánossága előtt Tasnádi Péter Növényi Norbertet rendőrbesúgónak nevezte,

74

mi több, kétkulacsos ügynöknek, aki őt a rendőrség minden lépéséről tájékoztatta. Azt Tasnádi Péternek is be kell látnia, bármilyen döntést is hoz a bíróság, azért nem a Pesti Riport lesz a felelős.” (Pesti Riport, 1993. február 2.) „Nem maffiaügyet vizsgálnak Az ügyvédek nem jöhettek be. Csak az újságírók hallhatták, hogy mi a véleménye a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak azokról a bűnügyekről, amelyekben hosszú ideje nyomoznak. Horváth András ezredes, a főkapitány bűnügyi helyettese annak idején, amikor Tasnádi Péter előzetes letartóztatottként sajtótájékoztatót tarthatott, azt ígérte: az újságírókkal legközelebb akkor kívánnak találkozni, ha Tasnádi ügyét lezárják. Megtudhattuk: itt a vég. - A sajtó által maffiaügyként aposztrofált bűncselekmények kapcsán sokan azt állították, hogy mesterségesen kreáltunk egy szervezetet. Olyan bűnözőket kapcsoltunk össze, akiknek semmi közük egymáshoz. Nos, nem az a fontos, hogy ki kinek az esküvőjén vett részt, hanem hogy ezek a szervezetek hogyan függnek össze – mondta az ezredes. Megtudhattuk azt is: nem a sok hűhó semmiért tipikus esetével állunk szemben. Prisztás József, Csobolya Attila, Tasnádi Péter többek között azért került szabadlábra, mert egy éven túl csak indokolt esetben tartható fenn az előzetes letartóztatás, s Európában háromszáz éve nem szokás valakit csupán azért a börtönben tartani a bírósági tárgyalásig, mert bűnöző. Egyébiránt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság tizennégy olyan magyar állampolgárt gyanúsít, akik a Budapest Maccabi tagjai, vagy szorosan kötődnek Tasnádi Péterhez. Ellene egyébként négyrendbeli zsarolás, egyrendbeli rablás, háromrendbeli csalás bűntette, súlyos testi sértés bűntette, garázdaság bűntette és visszaélés okirattal vétsége

75

képezi a vád alapját. Ezekkel a bűncselekményekkel alaposan gyanúsítható – a Pest megyei zsaruk szerint. A szentendrei lövöldözéssel indult bűnügyben tizenhárom személyt gyanúsítanak bűncselekmények elkövetésével, többek között zsarolás, önbíráskodás, betöréses lopás, lőfegyverrel visszaélés, emberölés kísérlete és hasonlóan súlyos cselekmények miatt, amiről Horváth úr csak annyit jegyzett meg: ez az ő vizsgálatuk eredménye, természetesen az ügyészség és a független magyar bíróság másként dönthet. Lapunk kérdésére, hogy milyen arányban várható más döntés, Horváth úr azt válaszolta: nem jós, aki ezt előre meg tudná mondani. Mindenesetre reális a veszélye annak, hogy a perdöntő tanúkat a bírósági tárgyalás előtt megfélemlítik. „Néhány kemény bűnöző nem tett beismerő vallomást” (ezek Horváth úr szavai). A tárgyi bizonyítékokról az ezredes a következőket mondta: „Olyan eljárás még nem volt huszonöt éves pályafutásom alatt, amikor elegendő tárgyi bizonyítékom lett volna, ugyanis az soha nem elég.” Ennek fényében érdekes lehet az ügy folytatása. Azt is megtudhattuk, hogy sok főszereplő beismerő vallomást tett. De az is igaz, hogy azok a gyanúba fogottak, akik időközben szabadlábra kerültek, tagadják az ellenük felhozott vádakat, és egyáltalán nincsenek jó véleménnyel a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról és hosszas fogva tartásuk indokolásáról. Szent igaz, a csoda az volna, ha nem így lenne.” (Pesti Riport, 1993. november 11.) „Tasnádi csodálkozik Amikor Tasnádi Péter tizenhárom hónap után elhagyta a rendőrségi fogdát, úgy gondolta, nagy baj már nem érheti. Alaposan melléfogott, mert várakozása ellenére a Budapest VI-VII. Kerületi Ügyészség tizenkét bűncselekmény – köztük zsarolás, csalás, garázdaság, lőfegyverrel való visszaélés, devizagazdálkodás megsértése – elkövetésével vádolja. Az

76

ügyészség mindezt kilenc vádpontban foglalta össze. A vádlottak bűnösségét tanúvallomásokkal, szakértői véleményekkel, okiratokkal, bűnjelekkel és a vádlottak vallomásaival kívánja bizonyítani. Megkérdeztük Tasnádi Pétert, mit szól mindehhez? - Nagyon furcsának tartom, hogy erről a rádióból kellett értesülnöm. Ebből is látszik az eljáró hatóságok elfogultsága. Nem különös, hogy éppen a vádlott nem kapta meg a vádiratot? Amikor meghallottam az egyik hírműsorban, hogy mi a helyzet, ügyvédeimmel érdeklődtünk az ügyészségen, ott azonban azt mondták, nem láthatjuk a vádiratot. Sőt, a vezető ügyész úgy tájékoztatott bennünket, hogy azért nem, mert az iratot szerdán kell átadnia a bíróságnak, és nem biztos, hogy minden vádpont benne marad. A másik érdekesség, hogy az ügyészség szerint a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság adta ki a hírt az MTI-nek, az MTI szerint pedig a VI-VII. Kerületi Ügyészség. Az meg aztán mindennek a netovábbja, hogy a kiengedésem után tartott sajtótájékoztatón a megyei rendőrség vezetőinek szájából elhangzottak nem állnak összhangban a vádirattal, ugyanis azokról a bűncselekményekről, amelyekről ők beszéltek, már szó sincs. Nem tudom egyébként, hogy miért kellett tizenhárom hónapot a rács túloldalán töltenem, amikor az eljárás elején elismertem a tiltott fegyvertartást, a garázdaságot, a többi bűncselekmény pedig, amivel vádolnak, szerintem a jelenlegi jogszabályok értelmében nem minősül annak. Láttunk már sok csodát, de az mégsem valószínű, hogy a bírósági tárgyaláson a tizenkét bűncselekmény szép sorban „el fog fogyni”. Éppen ezért lesz érdekes, ami a Pesti Központi Kerületi Bíróságon zajlik majd le. Hogy Tasnádi az ítélet után is maradéktalanul elégedett lesz-e? Ki tudja?” (Pesti Riport, 1993. december 7.) *

77

Érdekes az is, hogyan vélekedett az ügyről akkoriban Tasnádi Péter sógora, Láposi Lőrinc: „- Tud-e Tasnádi Péterről és a Maccabi-ügyről elfogulatlanul beszélni? - Nem szokásom felületesen ítélkezni, és az elfogultság sem jellemző rám. Efelől egészen nyugodt lehet. Ha valamit nem ismerek pontosan, inkább nem beszélek róla, pláne nem a nyilvánosság előtt. - Megnyugtatott, vágjunk hát a dolgok közepébe. Meglepődött, amikor Tasnádi Pétert letartóztatták? - Elsősorban azért lepett meg, mert szerintem sem az akció, sem az azt követő sajtókampány nem volt indokolt. Úgy tűnik, a rendőrségnek az egészről volt egy előre kialakított képe, amelyhez sokáig ragaszkodott. Az elsődleges információk arról szóltak, hogy a magyarországi maffia egyik vezéralakját fogták el Tasnádi Péter személyében. Nos, azóta sokszorosan bebizonyosodott: ez nem igaz. - Ön ezt akkor is tudta? - Persze, természetesen. Annak ellenére tudtam, hogy Péter olyan egyéniség, aki nem nagyon enged közelebbi betekintést az ügyeibe. Lényegében csak annyit lehet tudni a dolgairól, amennyit maga elmond. Bár nem voltunk napi kapcsolatban, közelebbi információkkal nem rendelkezhettem, a magyar alvilágot ismerem annyira, hogy képtelenségnek tartom az ellene felhozott vádakat. Egyébként az egész eljárás visszásságait jól példázza az a bizonyos kommandós akció. Erre semmi szükség nem volt, Péter olyan ember, aki egy telefonhívásra is bemegy a rendőrségre. - Említette a rendőrség által kialakított előzetes elképzeléseket. Vajon mik lehettek ezek? Ön, mint rendőr tábornok, bizonyára jól ismeri az efféle prekoncepciók természetrajzát. - Két fő okot tudok elképzelni. Az egyik, hogy Tasnádi Péter neve többször is felmerülhetett a magyarországi „nehéz fiúk” között. Nyilván tevékenysége során szükségszerű-

78

en került kapcsolatba az igazi bűnözőkkel. De hát ilyen megközelítésben a nyomozók is napi kapcsolatban vannak ezekkel a figurákkal. A másik ok a külsőségekben keresendő. Péter szívesen vette körül magát afféle maffiózó kinézetű fiúkkal, sőt a látszatra jócskán rá is játszott. Nos, én ismertem jó néhányat ezek közül a srácok közül, bátran mondhatom: távol álltak a szervezett bűnözéstől. Erősek voltak, de tisztességes, jámbor emberek. Talán ez a két fő összetevő magyarázza a rendőrség agresszív fellépését. Mondom: magyarázza, de nem oldja fel a felelős kérdését. - Ön tehát azt állítja, a rendőrség tévedett. - Nem én állítom, a nyomozás dokumentumaiból ez derül ki. Én csak a tényeknek hiszek – ebben az esetben is. - Egyébiránt az a bűncselekménytípus, ami ellen Tasnádi Péter esetében is fel kívántak lépni, mennyire elterjedt Magyarországon? - Egyre inkább. Sok olyan szervezett csoport foglalkozik pénzbehajtással, védelmi pénzek zsarolásos kikényszerítésével vagy őrzéssel, amelyek semmiféle törvényes bejegyzést vagy jogi szabályozást nem ismernek. Ez tipikus maffiabűncslekmény-típus. Itt a maffia szó alatt a szervezett bűnözést értem. Egyébként ezeknél a bandáknál alapelv, hogy a főnök soha nem vesz részt az akciókban. Márpedig Péter maga ment oda az adósokhoz, hogy visszaszerezze a saját pénzét. Ha tényleg Keresztapa lett volna, soha nem tesz ilyet. Arról nem is beszélve, hogy neki nincs szüksége verőlegényekre, éppen elég kemény és jó felépítésű maga is. Nem ijed meg a saját árnyékától. - Tasnádi Péter szerint a rendőrséget esetleg befolyásolhatta az ön személye is. Láposi Lőrinc egy időben nemkívánatosnak számított belügyi körökben. - Ez így nem igaz. Már a rendszerváltozás után – 1990 márciusában – lettem tábornok, s annak ellenére, hogy még abban az évben betöltöttem az 55. életévemet, maradhattam

79

volna, ha akarok. Nem éreztem semmiféle politikai nyomást vagy bármilyen ellenérzést személyemmel kapcsolatban. Nem hiszem tehát, hogy az én családi kapcsolatom Tasnádi Péterrel bármilyen irányban befolyásolta a rendőrséget. Persze kaptam olyan információkat, hogy a Maccabi-ügybe megpróbáltak engem is belekeverni. Ez természetesen nem sikerült, nem is sikerülhetett. Most kamatozott, hogy soha nem voltam korrumpálható. Egyébként is: nem politizáltam, én világéletemben a gyilkosokat üldöztem. - A Maccabi zsidó egyesület volt a közvélemény szemében. - Nem tudom megítélni, ennek a ténynek mekkora szerepe lehetett az ügyben. Nehezen tudok elképzelni hivatalos szintre emelt antiszemitizmust Magyarországon. Persze az elmúlt négy évben hallottunk ezzel kapcsolatban egyet s mást. Ki tudja, lehet, hogy érzelmileg befolyásolt egyeseket Tasnádi Péter származása… - Térjünk vissza a Maccabi tevékenységéhez. Tasnádi Péter azt állítja, hogy amit csinált, az inkább segítette volna a rendőrséget – ha hagyják. - Ebben lehet valami. Az biztos, hogy Péter mindig megfelelő jogi háttérrel intézte az ügyeit. A törvényességre folyamatosan ügyelt. Ez az egyik oka, hogy hajlamos vagyok a fenti állítását elhinni. A másik, hogy nekem beszélt a Maccabival kapcsolatos terveiről. Reálisnak és jónak tartottam az elképzeléseit. Ezért is vállaltam, hogy tanácsadóként részt vegyek a munkában. Azt hiszem, tényleg segíthettük volna a rendőrség munkáját. - Ön nyilván már összefoglalta magának az ügy tanulságait. Kérem, ossza meg velünk ezeket. - Tasnádi Péternek – azt hiszem – le kellene mondania a nagy nyilvánosságot és a rendőrség egyes munkatársait irritáló körítésről. Kevesebb külsőségre van szükség. A másik tanulság, hogy talán túlságosan gyorsan robbant be a köztudatba a jogos követelések érvényesítésének nyílt felválla-

80

lásával. Úgy is mondhatnám: egy kicsit megelőzte a korát. Ezt persze tekintheti dicséretnek is. Összefoglalóan: lehet, hogy Tasnádi Péter követett el hibákat, de nem bűnös, az biztos. Azt hiszem, ezt még be fogja nekünk bizonyítani. Egyébiránt pedig: a tanulságokat a rendőrség munkatársainak is le kell vonniuk. Remélem, ezt nélkülem is tudják.”

81

II. FEJEZET – A JELEN 1. A törvény

1999. évi LXXV. törvény indoklása a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról ÁLTALÁNOS INDOKLÁS A törvényi szabályozás jogpolitikai indokai I. Általános kérdések A/ A szervezett bűnözés magyarországi helyzete A szervezett bűnözés hazai vizsgálatát döntően a kriminológiai kutatások karolták fel a 80-as években; e kérdés jogi rendezésére pedig 1987-től fogalmazódtak meg határozott törekvések. E próbálkozásokat siker nem koronázta. A szervezett bűnözésre vonatkozó szakmai álláspontok a rendszerváltásig megoszlottak; az ezt követő időszak viszont feloldotta a kételyeket: a korábbi gazdasági struktúra összeomlása, a nagyarányú tőkebeáramlás, a privatizáció, a gazdaság átalakításának belső ellentmondása, a társadalmi polarizáció, a társadalom egyfajta morális válsága stb. ugyanis megteremtette a bűnözés összeszerveződésének, minőségi átváltozásának kriminogén feltételeit; e tényezők pedig igen erőteljesen kondicionálták a „szervezett bűnözés”-nek addig csupán csíráiban felismerhető ismérveit. A politikai, társadalmi és gazdasági változások a bűnözés súlypontjait is átrendezték. Amíg a 90-es éveket megelőzően a szervezett bűnözés ismérveit legpregnánsabban a betöréses lopások viselték, addig a 90-es években már a gépjárműlopás, a kábí-

82

tószer-bűnözés, a prostitúció, az embercsempészés, a csempészet és vámorgazdaság és a gazdaság szféráját érintő területeken koncentrálódtak e jellemzők; egyúttal a vagyon elleni ún. „drasztikus bűnözés” (főként a rablások, a zsarolások) számszerű növekedése már rendkívül erőteljes és markáns szervezettséggel is párosult. A kriminális tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy hazánkban is kondicionálódott a szervezett bűnözés; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a bűnözés e formájának a bűnözésen belüli részaránya nem elhanyagolható. A szervezett bűnözés területén egyébként rendkívül jelentős látencia vélelmezhető. A szervezett bűnözés egyes ismérveinek jelenléte ma már tény; fokozódott a szervezett bűnözés nemzetközi jellege, a specializálódás, kialakultak a szervezett bűnözést fémjelző egyes üzletágak, és érzékelhetővé vált a bűnös magatartást leplező álvállalatok, fantomcégek tevékenysége is. E veszélyes folyamat közepette kitermelődött egy olyan társadalmi szubkultúra, amelynek felszámolása, ellenőrzése a javuló nemzetközi együttműködés ellenére is komoly nehézséget jelent számunkra. A szervezett bűnözés a gazdasági pozícióharc eszközévé is lett; ugyanakkor – jórészt a bűnös eredetű vagyon tisztára mosása és tőkésítése érdekében – felerősödött a szervezett bűnözésnek a legális gazdasági struktúrába történő beépülése, transzformálódása. A kriminális tapasztalatokat ismerve tehát kimondható: a hazai szervezett bűnözés olyan fázisába jutott, amikor a legitim szféra, az alvilág már szűkössé vált a bűnszervezetek számára, s e kriminális közösségek tevékenysége kényszerűen „csordult át” a legális gazdasági struktúrába, a „felvilág” legitim rendszerébe.

83

B/ A szabályozás általános indokai, elvei

A büntető jogszabályokat érintő, a rendszerváltást követően bekövetkezett módosítások, másrészt a közbiztonság javítását szolgáló egyes kormányzati intézkedések lényeges, de nem elégséges lépésnek tekintendők a szervezett bűnözés elleni küzdelemben. Noha a renszerváltozást követő évek jogalkotási lépései és az eddigi kormányok intézkedései kétségkívül a szervezett bűnözés elleni küzdelem eszköztárát gazdagították, végül is nem nyújtanak kellő védelmet a rendkívül veszélyes társadalmi jelenség ellen. A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés meghatározó elemének – a további jogalkotási szakaszban kiépített – különös, specifikus, a szervezett bűnözés lényegi elemeit megragadni képes normarendszer tekinthető; a bűnözés e formája elleni küzdelem határlehetőségeit ugyanis csupán a jog írhatja körül. A szervezett bűnözés a bűnözés „különös képi” megjelenítődéseként értékelendő, így – „a generális” szabályok mellett – a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés esélyét megteremtő különös, a most hatályos joganyagba beépített normatívák megalkotása is feltétlen indokolt. Nem elsősorban e speciális jogi szabályozás indokoltsága, hanem a különös, valójában szigorúbb, számos vonatkozásban tradicionálisan kialakult s a jogállam által elismert jogi alapelvek érvényesülését szűkítő beavatkozás jogi kritériumai (és persze a beavatkozás terjedelme) igényel elvi megalapozást. A szervezett bűnözéshez kapcsolódó anyagi-jogi, eljárásjogi és büntetés-végrehajtási jogi normák alkalmazásának jogalapja – s valójában idekapcsolódik a ius puniundi problematikája – végül is a szabályozás társadalmi szükségességében, hasznosságában rejlik; az e jelenséget megragadni képes jogi eszközök alkalmazásával ugyanis a bűnözés kedvezően befolyásolható, kontroll alatt tartható.

84

Kétségtelen viszont, hogy a jogi szigor fokozása az eddig sérthetetlenként elismert eljárási alapelveknek a mintaként számító nyugati jogrendek példáját követő újragondolását s azok érvényesülésének bizonyos szűkítését eredményezné. Szükséges ezért megvizsgálni azt, hogy a különös szabályok megalkotásakor végül is hol húzódik az a „tűréshatár”, amely még összeegyeztethető a jogállamiság elvi követelményeivel, elvárásaival, s amely határt áthágva a demokratikus jogállam polgárainak igazságérzetét már sértenénk. Kétségtelen ugyanakkor az is, hogy a jogi feltételek biztosítása, szigorítása önmagában elégtelen e kirívóan társadalomellenes jelenség felszámolásához; a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemben részt vevők személyének kiválasztása, képzése, a szervezési-technikai, másrészt a hazai és a nemzetközi együttműködés területén jelentkező lehetőségek hatékonyabb igénybevételével ugyanis éppúgy fontosnak tekintendő. Az előterjesztett javaslat érdekessége az, hogy – jórészt az új titkos nyomozási eszközökben rejlő, kétségkívül „szervezettbűnözés-ellenes” normákként tekinthető jogszabályrészletek mellett – olyan közigazgatási-jogi szabályokat is megjelenít, amelyek csupán áttételesen, közvetett módon szolgálják, szolgálhatják a maffiaellenes küzdelmet. Ilyen különös szabályoknak tekinthetők – többek között – a közterületi prostitúciót korlátok közé kényszeríteni hivatott normák, vagy akár a súlyos bűntettek színhelyéül szolgáló „üzletek” üzemeltetőivel szembeni hatékonyabb fellépést elősegítő normatívák; hasonlóképpen ilyen szabályoknak minősül az idegenrendészeti szabályok jó része is. E különös normatívák rendeltetése végül is az, hogy szűkítsék némiképpen a szervezett bűnözés –s egyáltalán a bűnözés – életterét, piaci lehetőségeit, illetve sajátságos közigazgatási eszközökkel korlátozzák valamiként a jogsértő külföldiek hazai kriminalitását.

85

Igen fontos hangsúlyozni azonban, hogy a törvényjavaslat sokrétű szabályai – a már hatályba lépett, a szervezett bűnözés elleni küzdelemben mérföldkőnek számító büntetőjogi és büntetőeljárás-jogi egyes, különösnek tekinthető szabályokkal egyetemben – jószerint együtt hat, s párhuzamosan, következetesen érvényesülve fejthetik ki pozitív hatásukat. Ugyanakkor a törvény – a represszív fellépést szolgáló rendészeti jogintézmények mellett – nagy számban olyan különös normákat is megjelenít, amelyek éppen a jogalkalmazás, a hatósági fellépés korlátait, törvényességének garanciáit hivatottak erősíteni, vagy éppen a már hatályos, ámde a joggyakorlatban az érintett jogszabályok értelmezésének nehézségei folytán korlátozottan érvényesülő rendelkezéseket orvosolják a jobbítás szándékával. Igen jelentősnek tekinthető a törvény azon szabálya, amely „csupán” hatályba lépteti a büntetőeljárási szabályokat az elmúlt évben módosító 1998. évi XIX. törvénynek az RTV-t érintő normáit {63. § (4) bekezdés}. Mint ismert, ezek a szabályok merőben új alapra helyezték a rendőrség titkos nyomozási tevékenységét, tekintettel arra, hogy olyan eszközöket biztosítsanak a rendőrség – s e törvény, illetve más törvények folytán az egyéb nyomozó szervek – számára, amelyek révén a felderítő nyomozók végre képesek beépülni a bűnszervezetek magvába, a kriminális gazdasági folyamatokba.

86

2. Rendőrségi közlemények

Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1999. szeptember 6án őrizetbe vette zsarolás, önbíráskodás és más erőszakos bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt T. P. (49) – büntetett előéletű, hasonló bűncselekmények elkövetése miatt felfüggesztett börtönbüntetés hatálya alatt álló budapesti, SZ. L. (23) büntetett előéletű budapesti, P. CS. (35) büntetett előéletű gyömrői és L. A. (27) büntetlen előéletű gyömrői lakosokat. A megtartott házkutatások során engedély nélkül tartott fegyvert és más erőszakos cselekmények elkövetésére alkalmas eszközöket, nagy mennyiségű lőszert és különféle iratokat foglaltak le. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indítványozza ezen személyek előzetes letartóztatásba helyezését. Budapest, 1999. szeptember 06. * Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság az 1999. szeptember 6-án őrizetbe vett T. P. (49) budapesti, SZ. L. (23) budapesti, P. CS. (35) gyömrői és L. A. (27) gyömrői lakosok ügyében megtartott házkutatások során több lőfegyvert, lőszert, tomfát, fojtóláncot, ólmosbotot, bilincset, valamint nagy mennyiségű lőszert foglalt le a társaságtól, melyek jogtalanul voltak birtokukban. Tekintettel arra, hogy a gyanúsítottak a gyanúsítást és minden rendőri intézkedést megpanaszoltak, az ügyiratok jelenleg a Pest Megyei Főügyészségen vannak a panaszok elbírálása végett. Valószínűsíthetően az őrizetbe vett személyek előzetes letartóztatásáról a holnapi napon születik döntés.

87

Újságírói kérdésekre válaszolva T. P. úr valóban büntetett előéletű, többrendbeli erőszakos bűncselekmények – többek között önbíráskodás, súlyos testi sértés, személyi szabadság megsértése – elkövetése miatt két év börtönbüntetést kapott három évre felfüggesztve, mely még jelenleg hatályban van. Az elfogott személyek T. P. legfőbb munkatársai, akik közül kettő szintén büntetve volt rablás, testi sértés, lopás és más bűncselekmények elkövetése miatt. Budapest, 1999. szeptember 8. * Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság zsarolás, önbíráskodás és halált okozó testi sértés bűncselekmények alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatás mellett eljárást folytat T. P. és társai ügyében. A rendőrség hatékonyabb munkájának elősegítése érdekében a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ingyenesen hívható, üzenetrögzítővel ellátott 06 80 201 243as zöldszámot létesített, amely 1999. szeptember 9-én 18.00 órától él. A fent említett zöldszámon várják mindazon konkrét bejelentéseket, amelyek az előzetes letartóztatásba helyezett személyek által elkövetett erőszakos cselekményekre vonatkoznak. Valamennyi bejelentőnek névtelenséget és a rendelkezésére álló minden törvényes eszközzel védelmet biztosít a rendőrség, és megvédi őket az esetleges hátrányos következményektől. A rendőrség munkatársai kérik mindazok jelentkezését, akik a mellékelt fényképeken szereplő személyeket bármilyen erőszakos bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban felismerik. Budapest, 1999. szeptember 09. *

88

Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1999. január 12-én I. Attila budapesti lakos feljelentése alapján nyomozást rendelt el T. P. budapesti vállalkozó és társai ellen zsarolás bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt. 1999. szeptember 6-án őrizetbe vettük az önbíráskodás, súlyos testi sértés és zsarolás bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható T. P.-t, valamint a bűncselekmények végrehajtásában részt vevő közvetlen munkatársait, SZ. L., P. CS. És L. A. személyeket, kiket azután a Budakörnyéki Bíróság előzetes letartóztatásba helyezett. A nyomozás során újabb bűncselekmények felderítésére került sor, amelyek alapján 1999. szeptember 27-én T. P. gyanúsított kihallgatására került sor különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntett elkövetése miatt. A nyomozás adatai szerint T. P. a cégei között lezajló üzleti tevékenység során mintegy 53 millió forintot jogtalanul megszerzett, és azzal a sajátjaként rendelkezett. A vizsgálat során alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan is, hogy az elmúlt négy évben T. P. ez idáig ismeretlen forrásokból mintegy 340 millió forint olyan jövedelemre tett szert, amelyet az adóhatóság elől eltitkolt, és így mintegy 155 millió forint kárt okozott. Ezen cselekménye a beszerzett igazságügyi adószakértői vélemény alapján különösen nagy értékre elkövetett adócsalás bűntettének megállapítására alkalmas. Felderítést nyert a korábban már előzetes letartóztatásba helyezett személyek újabb bűntársa, K. Z. budapesti lakos személyében, akit a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai 1999. október 26-án elfogtak és őrizetbe vettek. K. Z.-t a Budakörnyéki Bíróság 1999. október 29-én előzetes letartóztatásba helyezte. A nyomozás tovább folytatódik a gyanúsítottak által megvalósított jogsértő cselekmények teljes körű feltárása, még eljárás alá nem vont további bűntársak felkutatása érdekében. A Pest Megyei Bíróság a részé-

89

re megküldött teljes nyomozati anyag ismeretében továbbra is indokoltnak tartja a gyanúsítottak előzetes letartóztatásának fenntartását, melyet 2000. március 9-ig meghosszabbított. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság ezúton is köszöni a 06 80 201 243-as zöldszámon érkezett számos bejelentést az ügyben. Amennyiben bárkit az előzetes letartóztatásban lévő személyek megfenyegettek, bántalmaztak, egyéb módon érdekeit sértették, a fenti telefonszámon továbbra is állunk rendelkezésére, szükséges esetben a névtelenség biztosításával is. Budapest, 1999. november 9. * Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság az önbíráskodásra, valamint súlyos testi sértésre történő felbujtás alapos gyanúja miatt 1999. szeptember 6-án őrizetbe vett, majd előzetes letartóztatásba helyezett T. P. ügyében folytatott nyomozás során különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás és az adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás bűntett elkövetésére utaló adatokat tárt fel. A gyanúsítottal a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság a feltárt bűncselekményekkel kapcsolatos tényállást és az azokat igazoló bizonyítékokat közölte. A nyomozó hatóság a vagyoni hátrányként jelentkező 220 023 855 Ft összegig a bűncselekmények elkövetése miatt a bíróság által elrendelhető vagyonelkobzás biztosítása érdekében zár alá vétel elrendeléséről határozott a gyanúsított tulajdonában lévő Budapest, Szemlőhegyi ingatlan tekintetében. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság helyt adott védői és gyanúsítotti indítványnak, hogy T. P.-t a Büntetésvégrehajtási Intézetben helyezzék el. A Fővárosi Büntetésvégrehajtási Intézet zsúfoltsága miatt őt a Pest megye illetékességi

90

területén található Márianosztrai Intézetbe szállítottuk. Budapest, 1999. december 21.

Büntetés-végrehajtási

* Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság T. P. és társai ellen zsarolás és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt folyamatban lévő eljárás újabb állomásához érkezett. 2000 januárjában újabb erőszakos bűncselekmény – személyi szabadság megsértése és zsarolás – ügyében indult nyomozás. Alapos a gyanú arra, hogy ezen ügyben a már előzetes letartóztatásban lévő T. P. és társai mellett aktív tevékenységet fejtett ki T.P. fia, Tasnádi Edmond is,aki ellen elfogatóparancs kibocsátására került sor. Az elmúlt napokban indult az a rendőri akciósorozat, melynek eredményeképpen 2000. március 2-án sikkasztás és pénzmosás bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt gyanúsítottként hallgattuk ki és a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte az ATHOS 97 Bt. és a Páncél-Kordon Őrző-Védő Bt. tulajdonosait, N. J. és P. L. budapesti lakosokat. Vallomásaik és az ügyben beszerzett egyéb bizonyítékok alapján elfogatóparancsot bocsátottunk ki Molnár Sándor, a Fett Kft. ügyvezető igazgatója ellen, aki szintén alaposan gyanúsítható pénzmosás bűntett elkövetésével, és azóta már szintén előzetes letartóztatásba került. A rendelkezésre álló adatok alapján alapos a gyanú arra nézve, hogy a józsefvárosi piac őrzéséért a Komondor Kft. által a T. P. és L. L. tulajdonában lévő Totál ŐR Kft. részére havonta átutalt 16-19 millió forint közötti összeg jelentős része több alvállalkozón keresztül P. L. tulajdonában lévő Páncél-Kordon Őrző-Védő Bt.-hez került. P. L. cége nemhogy a piac őrzésében nem vett részt, de semmilyen tevékenységet sem végzett, hiszen vál-

91

lalkozását N. J. és M. S. kérésére csupán papíron hozta létre azzal a céllal, hogy az „őrzéséért” átutalt összeget havonta készpénzben felvegye, majd azt azonnal átadja M. S.-nek, akinek első útja a pénzzel T. P. nemrég felépült irodaházába vezetett. P. L. a havi 16 millió forintos pénzösszeg „tisztára mosásáért” alkalmanként 100 000 Ft juttatásban részesült. Alapos a gyanú arra nézve, hogy a gyanúsítottak több éve űzik fenti tevékenységüket oly módon, hogy a pénz tisztára mosására minden évben más-más fiktív céget használtak fel. A nyomozás az újonnan felmerült bűncselekmények vonatkozásában tovább folyik. A korábban ez ügyben letartóztatásba került T. P. és társai vonatkozásában a Pest Megyei Bíróság továbbra is szükségét látja az előzetes letartóztatás fenntartásának, így annak határidejét 2000. szeptember 9-ig meghosszabbította. Jelenleg összesen nyolc fő van előzetes letartóztatásban az ügyben. * Rendőrségi közlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság javaslatára a Pest Megyei Bíróság előzetes letartóztatásba helyezett két személyt, akik alaposan gyanúsíthatók sikkasztás és pénzmosás bűncselekményének elkövetésével T. Péter ügyében. A józsefvárosi piac őrzésével több éve a TOTÁL ŐR Kft. lett megbízva, amelynek 50-50%-ban tulajdonosa T. Péter és L. Lőrinc. Nappal kb. 60, éjszaka kb. 20 vagyonőrre volt szükség, amely létszám a kft.-nek nem állt rendelkezésére. Ezért alvállalkozónak – a FETT Kft.-nek – adta ki a feladatok egy részét. 1999-ben és 2000-ben minden hónapban 19 millió forintot utalt a KOMONDOR Kft. és Holding a TOTÁL ŐR-nek a

92

szolgáltatásaiért, amelyet ő teljes összegében továbbadott bankszámlákon a FETT Kft.-nek. A FETT 1,5 millió forintot a vagyonőrök kifizetésére megtartva, 17,5 millió forintot átutalt az ATHOSZ 97 Bt.-nek, aki 14,5 millió forintot a PÁNCÉL KORDON Bt.-nek utalt tovább, aminek beltagja P. László készpénzben felvette és M. Sándor a FETT Kft. ügyvezető igazgatójának átadta. A PÁNCÉL KORDON Bt.-nek sem bejelentett alkalmazottja, sem alvállalkozója nem volt, a piacon szolgáltatást nem végzett. Hogy a 14,5 millió forint után ne kelljen adózni, azt úgy oldották meg, hogy fiktív készpénzes számlákat állítottak ki egy másik bt. nevében. A piacot ténylegesen a TOTÁL ŐR, a FETT Kft. és az ATHOSZ Bt. emberei őrizték. A bíróság előzetes letartóztatásba helyezte N. Jánost, az ATHOSZ Bt. és P. László, a PÁNCÉL KORDON Bt. beltagjait sikkasztás és pénzmosás alapos gyanúja miatt. * Sajtóközlemény

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság előterjesztésére a Pest Megyei Bíróság a Budapest, 2000. március 2-án hozott végzése alapján 2000. szeptember 9-ig meghosszabbította az 1999. szeptember 9-e óta előzetes letartóztatásban lévő T. P. (50), SZ. L. (24), P. CS. (36) és L. A. (28) gyanúsítottak előzetes letartóztatását. A gyanúsítottak védője által előterjesztett szabadlábra helyezés iránti kérelmeket a megyei bíróság elutasította, valamint a fent nevezettek úti okmányainak visszavonását elrendelte. Budapest, 2000. március 7.

93

3. Az interpelláció

Budapest, 2000. február 8. Pintér Sándor belügyminiszter interpellációra adott válasza a Parlamentben Dr. Pintér Sándor belügyminiszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tasnádi Péter és társai ellen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság önbíráskodás, halált okozó és más súlyos testi sértések, sikkasztás és az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűncselekmények alapos gyanúja miatt folyik büntetőeljárás. A folyamatban lévő büntetőeljárásról a nyomozás érdekeinek sérelme nélkül az alábbiakról tájékoztathatom a képviselő urat. Az előzetesen felmerült alapos gyanú alapján Tasnádi Péter vagyoni helyzetét és vállalkozásainak gazdálkodását a rendőrség vizsgálta illetve vizsgálja. Ennek eredményeképpen alapos gyanú merült fel arra, hogy jövedelmének egy részét eltitkolta az adóhatóság elől. Személyi jövedelemadó-bevallásaiban feltüntetett adózott jövedelme nem nyújtott fedezetet ingatlanvásárlásaira, építkezéseire, üzletrészvásárlásaira, illetőleg társaságainak nyújtott tagi kölcsöneire. Az eljárás során a kirendelt adószakértő ez idáig 343 millió forint eltitkolt jövedelmet tárt fel, amelynek alapján 155 millió forint adóhiányt állapítottak meg. A Tasnádi Péter által elkövetett sikkasztás és az adócsalás bűntett alapos gyanúja miatt, amely bűncselekmények megállapítása esetén vagyonelkobzásnak van helye, sor került a tulajdonában álló budapesti ingatlanok zár alá vételére. Biztosíthatom tisztelt képviselő urat, hogy a jelenlegi rendőri vezetés a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársaival együtt mindent megtesz azért, hogy szakértő és alapos munkával, szakértők bevonásával az ügynek minden részletét

94

feltárják. A közérdek azt kívánja, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek minden részlete tisztázódjék. Köszönöm szépen. * Úgy gondolom, hogy Pintér Sándor válasza mögé kiválóan illik volt tanácsadójának, dr. Szikinger Istvánnak néhány gondolata. A kiváló alkotmányjogász kifejti majd a véleményét a Tasnádi Péter ellen folytatott büntetőeljárásról is, mint Tasnádi Péter védője. Ám most a Rendőrség a demokratikus jogállamban című tanulmányából következzék egy rövid részlet: „Magyarországon is határozott jelek vannak arra, hogy a rendőrség saját kezébe veszi a „bűnözés elleni harcot”, és ennek során sem az ellenség („bűnözők”, „alvilág” vagy még kevésbé hivatalos módon leírt személyi kör) kijelölése, sem pedig a fellépés arzenálja tekintetében nem marad meg a jog keretei közt. Magas beosztású rendőri vezetők – közülük az egyik megyei főkapitány – tollából származnak az alábbi részletek. A cikk az „aktív intézkedések” bűnügyi alkalmazásával foglalkozik. A fogalmat a következőképpen határozza meg: az aktív intézkedés „a rendőri operatív munka erőivel, eszközeivel végrehajtott támadólagos cselekedet, ártó tevékenység, befolyásolás, leleplezés, lejáratás pontosan meghatározott, szakmailag megalapozott, egyértelmű cél érdekében”.

Ez a szakmailag megalapozott cél természetesen a bűnmegelőzés is lehet. „Az információk és az aktív intézkedések iránya lehet általános bűnmegelőzési célú, illetve konkrét, a – kemény – bűnözői kör vagy az értékesítési, összeköttetési csatorna. Meg kell azonban jegyezni, hogy a bűnözőknek, ahol csak tudunk, ártani kell. A felderítés, a tanulmányozás során mindig célszerű szem előtt tartani, mérlegelni a bűnöző lejáratásának lehetőségét is. Tevékenységünk fontos eleme az is, hogy rávegyük a bűnözőket olyan lépések megtételére – a saját érdekükben {?! – Sz. I.}-,

95

amelyek egyébként a mi érdekünket szolgálják”

A szerzők tudják, hogy jogilag mindez nem alapozható meg, ezért azt is hozzáteszik: „Jogilag hihetetlenül aggályos és ingoványos területről van szó, talán a cél az egyetlen, ami etikailag elfogadhatóvá teszi a módszer mérlegelését.” (Komáromi-

Horváth, 1995, 35-36.o.; az én kiemelésem, Sz. I.). Íme eljutottunk tehát a klasszikus formuláig: a cél szentesíti az eszközt. Nem igényel bővebb magyarázatot, hogyan viszonyul mindez az alkotmányos jogállamisághoz. A szerzők egyike később megerősítette: „…nemcsak védekezni lehet a rendőrségnek, hanem támadni is. …össze lehet ugrasztani két bűnözőt, azután majd lerendezik azok egymást” (Komáromi, 1996,

43. o.). A véleményem az, hogy az ilyen rendőri munka nem csupán aggályos és ingoványos, hanem alkotmánysértő területen zajlik. A bíróság által el nem ítélt emberek nem bűnözők. De még ha – feltéve, de meg nem engedve – elfogadjuk is az alvilághoz való tartozásukat, nyilvánvaló, hogy „összeugrasztásuk” bűncselekményekhez vezet. 1996 óta a magyar társadalmat egyre erősödő aggodalom hatja át a rendőri állítások szerint egymást ölő, robbantásokkal fenyegetőző és ilyeneket elkövető alvilági figurák belháborúja miatt. Az idézett kijelentések alapján egyáltalán nem zárható ki, hogy ezek egy része éppen a rendőrség aktív intézkedéseinek eredménye.”

96

4. A feleség

A beszélgetés második része: - Mi történ aznap, amikor Tasnádi Pétert őrizetbe vették?

- Akkor én terhes voltam, és éppen akkor egy terhestornafilmet forgattam a Kállai Ildikóval. Ott táncoltam, amikor szaladt be az őr, aki a kocsira vigyázott kint, hogy a reptéren letartóztatták. Hazamentem, már ott álltak a rendőrök a lakásunk ajtajában, jöttek házkutatást tartani. Kérdeztem, mit keresnek, emberek, nincs itt semmi. Mégis egy csomó dolgot összepakoltak és elvitték. Különös, még így utólag is, teljesen nyugodt voltam, egyébként sem esek könnyen pánikba. No, akkor sem estem, rutinszerűen összepakoltam, mint 1992-ben, elővettem a sportzsákot, beletettem a tornacipőt, a joggingot meg a fontosabb dolgokat, törülközőket stb. és bevittem a rendőrségre, úgy, mint akkor. Megengedték, hogy egypár szót váltsak Péterrel. - Milyennek látta a férjét?

- ’92-ben? - Nem, most.

- Most a Bolcsik Zoltán nem engedte meg, hogy beszéljünk. Pedig, hát egy terhes nő, ha kilenc hónaposan bevonaglik egy sportzsákkal, azért annyi emberség lehetett volna bennük, hogy legalább annyit megengednek, hogy szia. A nyomozás érdekeit sérti, mondták. Ez is egyértelműen a Péternek a mindenféle megtörésére irányuló pszichikai nyomás volt. - Látni látta azért?

- Nem. A nyomozás érdekeit biztosan sértette volna… - Még akkor is megőrizte a nyugodtságát?

- Igen. Én mindig nyugodt vagyok, hát most mit csináljak velük? Megint azt hittem, hogy úgy lesz, mint amikor letar-

97

tóztatták ’92-ben a Pétert, minden pillanatban arra gondoltam, hogy holnap úgy is vége lesz ennek a rémálomnak. Most sem gondolok hosszú időre, pedig már nem is csodálkozom, hogy ennyi ideig bent van. Egyszerűen nem lehet. Nyolc éve, ’92-ben, emlékszem, hogy ott ültem, kérdezték, hogy én ki vagyok, akkor még a Tóth Ernő volt a nyomozás feje, szóval kérdezte, hogy maga mit keres itt. Hoztam a sportzsákot az élettársamnak, válaszoltam. Hát akkor lépjen ki az ügyből, kislány, mondta erre ő. Eltanácsolt a folyosón azzal, hogy hosszú lesz az út, menjek el, hagyjam el a Pétert. Fel is jelentettem a Tóth Ernőt, hogy milyen dolog valakinek a barátnőjének azt mondani, hogy hagyja el az imserősét. Most meg nem is engedtek vele találkozni, aztán eltelt a 30 nap, akkor sem, azután nem is tudom, hogy hol találkoztunk. Gödöllőn először? Látja, már nem is tudom. - Milyen volt az első találkozás?

- Semmi különleges. Péter azt magyarázta, hogy na látod, megmondtam, menni kellett volna. Én meg mindig azt mondtam, hogy hidd el, hogy ennek hamarosan vége lesz. Minden találkozás ilyen: én vagyok az optimista, mindig azt mondom hogy ezt nem lehet így csinálni, ennek mindjárt vége lesz. A Péter meg azt mondja, hogy na látod, én mondtam nektek, hogy el kell menni. Én meg erre mindig azt válaszolom, hogy hova mentünk volna? - Optimista vagy pesszimista Tasnádi Péter most, ahogy így telnek a hónapok?

- Péter alapvetően optimista, olyan a habitusa, de hát egyre inkább pesszimista. Minden zsigerében benne van az életigenlés és az optimizmus, és az, hogy ő úgy tekinti az életet, mint egy próbatételt. Tehát ő ezért nem tudott olyan lenni, mint a Lőrinc, leülni és nyugodt lenni vagy az élet apró örömeinek örülni. Péter a küzdést magát élvezi. Ő úgy gondolja, hogy minden próbatétel előbbre visz a megtisztuláshoz. Én ennyire nem hiszek ezekben a dolgokban, de hát a Pétert nem

98

lehet legyőzni, még komoly próbatételek esetén is optimista. Most már azonban hónapok óta előzetesben van. Az ügyet látja pesszimistán. De még most is biztos a győzelemben. Előbb fog meghalni, mintsem hogy elhiggye, nem sikerült. Olyan nincs. - Milyen időközönként találkozhatnak?

- Havonta egyszer. - A picit is viheti?

- Igen, volt, hogy a gyerekkel együtt mehettem. Hát ő rettentő vidám, jó baba. Hála istennek, hogy inkább az én természetemet örökölte. Jól viselkedik, vidám és kiegyensúlyozott. - Mit gondol, mikor lesz újra szabad Tasnádi Péter? Hol lesz a férje akkor, amikor letelik az egy év előzetes letartóztatás, szeptember 6-án?

- Nem tudom. Az biztosnak látszik ma már, hogy a rendőrség teljes erővel azon van, hogy a férjemet elsöpörje az útból. Ennélfogva előbb nem kerülhet szabadlábra, mint ahogy az ügynek vége lesz. Már régen szabadlábra kellett volna helyezniük, hiszen szökéstől, elrejtőzéstől nem kell tartani, mert a Péternek háza van, családja, gyereke van, sosem szökött stb. Szerintem van remény a szabadlábra kerülésére, különösen, ha lenne független ügyészség és független bíróság. - Ki van most nehezebb helyzetben, Tasnádi Péter vagy Ön?

- A Péter van nehezebb helyzetben, nehezebb bezárva lenni. A szabadság az nagyon fontos. Én nem vagyok nehéz helyzetben. - De most Önnek kell csinálni mindazt, amit addig a férje intézett. Láposi Lőrinc meghalt, az Ön nyakába szakadt az üzlet, az irányítás.

- Én nem tudom irányítani az üzletet, nem is vagyok alkalmas ilyen dolgokra. Természetesen nem könnyű a helyzetem, mert valóban egyedül kell sok mindent intézni. Sok stresszes

99

dolog van most körülöttem, és hiába vagyok híresen nyugodt természetű, egyre inkább azt veszem észre, hogy a gyomrom néha összeszorul. Igaza van, nekem sem könnyű, de hát bezárva lenni, főleg a Péternek, az aztán egészen más. Még ha én lennék bezárva vagy egy másik normális ember, akkor is azt mondanám, hogy úgy-ahogy ki lehet bírni. De a Péter, akiben buzog a tettvágy, aki egész nap szervezne, egész nap csinálna valamit, őt bezárni, ez olyan, mint egy dühöngő fenevadat bezárni a ketrecbe, aki járkál fel s alá, és azt várja, hogy mikor jöhet már ki. Péternek a bezártság a legnagyobb büntetés, ami elképzelhető. Közben itthon szétesett a cég, minden inog. A számlák, nem tudom, hogy lesznek kifizetve. Lehet, hogy elveszítjük az összes munkát, a cégek pusztulása láttán nagyon szomorú vagyok. Abszolút nem vagyok materiális beállítottságú, az anyagi javaktól nem vagyok annyira függő. Ha kis autóval járok, ha kis házban lakom, nem baj, csak boldogság legyen, én már annak is örülök. Illetve hát örülnék. Ezt az egészet itt a Péter építette. Én ebben maximum annyi támogatást adtam, hogy egy jó húslevest főztem neki. Nem én építettem fel a birodalmát, és most végig kell néznem a pusztulását. De ha majd kijön, akkor megint várat épít. Ő olyan, mint egy főnixmadár, saját hamvaiból fog föltámadni. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy el lehet a Pétert tiporni, mert ő attól lesz harcias, ha el akarják tiporni. - Mi jut eszébe arról, hogy igazságszolgáltatás?

- Az igazságszolgáltatás nyilvánvalóan mindig az aktuális politikai rendszernek a függvénye, nem feltétlenül jó. - Bűn?

- Gyilkosság, kábítószer… A bűn, az rossz. - Pénzmosás?

- Soha nem gynúsították pénzmosással. Azt mondja a rendőrség, a környezetében van olyan, akit pénzmosással gyanúsí-

100

tanak. Tudatosan kapcsolták össze a nevét és a pénzmosást. - Erkölcs?

- Hű lenni az eszméinkhez és önmagunkhoz. - Keresztapa?

- Marlon Brando, szilvával a szájában, hogy mélyebben beszéljen. - Szervezett bűnözés?

- Ezt itt nálunk csak kitalálták, ez egy nagy kreáció… Biztos van szervezett bűnözés Chicagóban, meg sok helyütt a világon, de itt nem érzem annyira ezt… Talán a külföldiek, akiket beengedtek, az oroszokat, albánok, románok… Talán. - Márianosztra?

- A Veszelka Vendel, ő egy gonosz ember, ő ott az igazgató. Mindenféle bigott hülyeségekkel mindent visszautasít, amit szegény Péter kér. - Pest Megyei Rendőr-főkapitányság?

- Nagy ronda épület… Nem szeretem őket. - A főkapitányság rendőrei?

- Vannak köztük nromálisak is, kedvesebbek. De hát szolgák, parancsot teljesítenek, és rossz parancsokat teljesítenek. Látom azt is, hogy néha még tisztában is vannak vele. Ez a baj, vagyis nekik baj, mert tudathasadásosak lesznek. - Ítélet?

- Van a végítélet, amikor minden kiderül, és hát vannak jó meg rossz ítéletek is. * Tasnádi Judit az interjú után felhívta a figyelmem Megyesi Gusztáv egyik írására. Elolvastam… Igen. „Szőke ország Arra jó ez az egész olajügy, hogy az ember magába nézzen. Én például megtudtam magamról, hogy a büdös életbe’ nem fogok tanúskodni, hiába is hívnának. Dehogyis mennék én

101

vizsgálóbizottságok elé meg rendőrségre tanúvallomást tenni, a világ teljes olajkészletét szétszőkíthetik előttem, holdvilágos éjszakákon az orrom előtt pakolhatják miniszteri jutazsákokban a Nemzeti Bank teljes pénztartalékát, én nem láttam semmit. Még akkor sem, ha esetleg én magam tartottam a jutazsák száját, esetleg én magam számoltam bele a pénzt. Tudniillik akkor védett tanúnak nyilvánítanának, s esküre emelt kézzel ígérnék, hogy személyem titok marad, semmiféle hátrányos helyzetbe nem kerülök. Az pedig, tudjuk, mivel jár. Pár perccel a tanúvallomásom után már az egész ország tudná a lakcímem, a magasságom, a fogazatom állapotát, családom börtönéveinek számát, szomszédaimmal és szabadlábon lévő rokonaimmal tévériportok készülnének, komoly, illusztrált lapok pedig azt elemeznék, hogy a fenekemen található anyajegy milyen összefüggésben van a háztartási tüzelőolaj-jegyek egykori fogalmával, valamint a pártpénztárak likviditási zavaraival. A nevemet persze nem közölné, mert azt személyesen a belügyminiszter jelentené be, egyenesen a távirati irodának. A belügyminiszter egyébiránt joggal ideges. Jön egy bűnözőgyanús egyén valahonnan a messzi távolból, s azt mondja, hogy személyesen számolt le harmincmilliót a gépkocsim csomagtartójába, holott sohasem láttam. Rágalmazás, én is feljelenteném az illetőt. Ettől függetlenül igen érdekes az egész szituáció. Magam kevés krimit olvasok, így aztán nemigen tudom megérteni, hogyha valaki nyakig benne van az olajügyben, mi több, a maffia tagja, miért nem lép olajra, hirtelen miért kap őszinteségi rohamot, miért tálal ki komolynak mondott helyeket, neveket és összegeket is említve. De biztos megvolt rá az oka, az ország megtisztulásához épp az ilyen bűnbánó tanúvallomásokkal kellene kezdeni. Aminek komoly társadalmi következményei is vannak, mentálhigiénésen legalábbis, tudniillik már most látni, hogy a legpesszi-

102

mistább polgárba is visszatért valami hit, hogy mégse annyira mocskos ez az ország a politikai életével együtt, hiszen legalább olajügyben minimum két, abszolúte makulátlan pártunk is van, a kisgazdák és a Fidesz. Hanem én el tudnék képzelni egy olyan tisztulásnak induló országot is, amelyben nemcsak a bűnözők gyónnak. Mondjuk, egy miniszter vagy párttervező áll bűnbánóan a bizottság elé a legnagyobb titoktartás közepette, és tételesen felsorolja, hogy mely személyek vannak benne nyakig az olajban, bizonyítékokat is bemutatva természetesen, hogy tessék, itt van, ezek és ezek január 30-án éjjel kettőkor a Kiserdőben raktak hatvanmilliót az autómba. Ezután már csak a pártvezetőknek kellene elmondaniuk, hogy a háztartási tüzelőolaj, mint olyan, mennyiben szerves alkotóeleme a választási kapmánynak, kitörne a botrány, az érintett maffiózók jelentenék fel a minisztereket és pártvezetőket, hogy kikérik maguknak. Bár ez elképzelhetetlen. Hanem azért mégis: mire ez az istentelen idegeskedés, zörgés, feljelentősdi? Mert arról van szó ugyebár, hogy a Pallag képviselő által említett összes személy, illetve párt most felháborodottan tiltakozik, s arra hivatkozik, hogy nemhogy nem volt benne semmiben, de nem is tudott az egészről. Tehát patyolattiszta, akárcsak a lelkiismerete. Ami nyilván így is van, csak akkor még nagyobb a baj. Ha egy országos rendőrfőkapitány nem volt benne az olajügyben, mi több, nem is tudott semmiről, akkor a mondat második fele a súlyosabb, mármint hogy nem tudott semmiről, következésképpen nem is tett ellene semmit, nem megengedve azt a feltételezést, hogy mindenről nagyon is tudott, csak nem akart tenni ellene semmit. Ha úgy veszem, akkor itt a felháborodással egy időben a saját alkalmatlanságukat mondják ki az érdekeltek. S hogy őszinte legyek, ez valamivel aggasztóbb, mintha mégiscsak a

103

kesztyűtartójukba került volna néhány bankjegyköteg. Mert akkor minden rendben van, istenem, egy újabb vezetőről derül ki, hogy korrupt, ki kell rúgni, s az élet megy tovább, még az addigiaknál is tisztábban és bűnmentesen. Ám ha egy ország vezetése impotens, s nem tud semmiről, éveken át tartálykocsik dübörögnek körötte az éjszakában, de azt hiszi, hogy az nyilván a nyíregyházi személyvonat, akkor az annyit tesz, hogy itt továbbra is bármikor bármi megtörténhet, bárkik svédre szőkíthetik az országot teljes egészében, s nem lehet ellene tenni semmit. Ha ugyan egyáltalán van még mit szőkíteni. (Népszava, 2000. június 16.) * Különös telefonhívást kaptam június 19-én úgy dél körül. A fiatal férfihang rövid mondandóját határozottan közölte: „Tasnádi feleségét is meggyanúsítják meg a fiút is. Az asszonyt azért, amiért a gyereket.” Kérdésre nem volt idő, a vonal megszakadt. A dolog stimmelt, mert néhány nappal korábban készítettem interjút a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatójával, Bolcsik Zoltán ezredessel, aki kijelentette, újabb gyanúsítások várhatók. Ez tehát rendben van. Ami nem stimmelt, az a „meg a fiút is”. Tudniillik Tasnádi fia, Edmond ellen már korábban nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, Tamást pedig talán hét-nyolc nappal korábban gyanúsították meg sikkasztással. Egyértelműnek tűnt, hogy „rendőrséghez közeli” lehetett, aki értesített, csak tudatosan pontatlan információt adott, így terelte el a rendőrségről a figyelmet. Felhívtam Tasnádi Juditot. Talán délután 4 óra lehetett, de csak az üzenetrögzítője volt bekapcsolva. Jó másfél órával később hívott vissza, elmondtam, mi történt. Nem lepődött meg. - Tudom, a rendőrök nagyon szeretnék, ha úgy tűnne, én is

104

csináltam valamit – mondta. – Jelen pillanatban még szabadlábon vagyok, bár itt most már minden megtörténhet. Megtörtént. Két nappal később Tasnádi Judit is gyanúsított lett. A hely szelleme: éppen a Fehér Gyűrű söröző teraszán ültem, amikor felhívott Tasnádi Judit és közölte, házkutatás volt nála, valami pénzt kerestek a nyomozók, mondta, éppen a Teve utcába tart, előtte, mögötte rendőrök, viszik kihallgatásra. Kihallgatták. Tasnádi Juditot bűnpártolással gyanúsítják.

105

5. A barátok Tálas Kati

Három olyan ember is megszólal ebben a könyvben, akik jól ismerik Tasnádi Pétert, ám semmilyen módon nem függnek tőle. Üzleti szempontból pláne nem. A barátai. Ennélfogva elképzelhető, hogy a véleményük szubjektív. Tálas Kati exmodell. A Kispráter presszó tulajdonosa. A VIII. kerület szívében, a Baross utca közepén. Jó hely. Vidd be például a pénzt, amivel tartozol valakinek, add oda a felszolgálónak, és biztos lehetsz benne, meg is kapja a címzett. Mert a Kispráter az olyan. Jó hely. Hangulata van, íze van, szaga van. Lehet beszélgetni, lehet találkozni. Lehet inni, és senki sem zavar. A tiéd. Kora este van, jó a forgalom. Nem csak a meleg miatt. Egyébként is mindig ennyien vannak. Tíz méterre a bejárattól parkol le, mindenki bólint, már itt van. Tálas Kati minden este megérkezik. Várják, szeretik, tisztelik. A VIII. kerület szívében is. Mert a Kispráter mindenkié. * - Amikor telefonon kerestem, azt mondta, ha azzal, hogy beszélgetünk, segít Tasnádi Péternek, akkor jöjjek és válaszol a kérdéseimre.

- Így van. - Úgy gondolja, Tasnádi az az ember, aki segítségre szorul?

- Azt gondolom, vannak olyan helyzetek, amikor bárkinek szüksége lehet segítségre, és Péter most ebben a helyzetben van. Azért mondtam ezt. - Csupán azért, mert előzetes letartóztatásban van?

- Én nem hiszem, hogy a Péter ne tudná megoldani a saját problémáit, mondom ezt úgy, hogy az is igaz: aktívan soha

106

nem vettem részt az életében. De amikor valaki előzetes letartóztatásban van, az bizony elég nehéz és kiszolgáltatott helyzet. Ott a rács mögött – azt hiszem – eltűnnek a különbségek. Nos, akkor mindenkinek szüksége lehet segítségre, és talán nem tévedek, ha azt mondom, igényli is azt. - Mióta ismeri Tasnádi Pétert?

- Nagyon régóta ismerem már, több mint húsz éve. - Milyen ember?

- Nagyon antagonisztikus. Nagyon ellentétes fickó. Nem napi barátságban vagyok a Péterrel, voltak évek, amikor nem is találkoztunk, aztán volt olyan időszak is, amikor többször. Így azt is gondolhatná, hogy akkor nem is ismerem. Higgye el, a kettőnk közötti viszony barátság. Márpedig az ember a barátait ismeri. Ezért állítom határozottan, hogy milyen is a Péter. Persze ezt lehetne sokkal bővebben is kifejteni és akkor is ugyanez lenne a lényeg. Aki 50 évet leél az életéből, azzal nagyon sok minden történik az alatt az idő alatt. Nemcsak a Péterrel, hanem egy átlagemberrel is. A Péter nem egy átlagember. Lehet azt mondani, mondják is, hogy jobb vagy rosszabb. De az tény: más, mint az átlag. Az életének egy része eléggé publikus, a megítélése pedig meglehetősen szubjektív. Nagyon sok minden történik vele, én ennek csak egy részét ismerem, és nagyon sok mindent nem tudok. - Tasnádi Pétert 1992. szeptember 28-a előtt kevesen ismerték. Akkor őrizetbe vette a rendőrség, tudjuk, 13 hónapig előzetes letartóztatásban volt. Ön, aki ezt megelőzően is kapcsolatban állt vele, mire gondolt, amikor először hallotta Tasnádi Péter nevével összefüggésben azt, hogy maffia és Keresztapa?

- Azt, hogy ez hülyeség. - Mert?

- Azért, mert nem igazán hiszem, hogy ma Magyarországon ez egyáltalán ilyen módon jelen van… De nem csak vele kapcsolatban gondolom ezt, hanem mással kapcsolatban is hasonló a véleményem… Azt gondolom, hogy igen, van bű-

107

nözés, mint egyébként mindenhol az egész világon, és a demokráciának az egyik nagyon komoly negatívuma ez. Ha azt mondjuk, hogy demokráciában élünk, akkor azt is tudnunk kell: ez az egyik legnehezebben kezelhető társadalmi forma. Ezt nem én találtam ki, már Churchill óta tudjuk, hogy így van, és ezzel teljes mértékben egyetértek. Azzal, hogy átírták a szabályokat, és átírták a társadalmi rendet, azzal a bűnözés is „átíródott”. Persze megítélés kérdése, hogy ki a bűnöző és ki nem. Könnyen kikiáltjuk bűnözőnek azt, aki ellop egy pénztárcát vagy betör valahova. Azt gondolom, ez nem ilyen egyszerű, mert vannak ennél sokkal komolyabb bűnök, amiket olyan emberek követnek el, akik a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyük miatt érinthetetlenek. Ezért nem szívesen foglalnék állást – általában – abban a kérdésben, hogy egy adot társadalmi rendben ki tekinthető bűnözőnek és ki nem. Tasnádi Péterrel kapcsolatban azonban igen: ő nem bűnöző. Nem az, de a hatalom annak tekinti. - Tasnádi Péter jellemvonásában mi az, ami miatt ő a „kiválasztott”, és a hatalom úgy tekint rá, mint bűnözőre?

- A Péter rovására csupán egy dolgot írok fel komolyan, mégpedig azt, hogy nagyon szeret szerepelni. Ez nagyon sokba került neki az elmúlt években. Ez egyfajta tulajdonság: az egyik ember szeret szerepelni, a másik nem. Ő szeret, sőt nagyon szeret. És szereti a feltűnősködést, és magát a megkülönböztetést nagyon kedveli. Ennek – úgy látszik – ez az ára. - Milyen távolságban van egymástól a bűn és Tasnádi Péter?

- Ezt nem az én tisztem megítélni. Ez így nagyon nehéz, igazából nem is tudom… Nekem az a véleményem, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Majdnem biztos vagyok benne, hogy a Péter nem makulátlan, feddhetetlen erkölcsű ember – a szigorú erkölcsi értékeket figyelmbe véve nem az. Én arra gondolok, hogy ebből a szempontból senki sem az, én sem, és inkább arról van szó, hogy van, akinél kiderül, van

108

akinél nem. Meggyőződésem, hogy vannak olyan emberek, akik elkövetnek ugyanilyen vagy attól nagyobb nagyságrendű bűncselekmény kategóriába tartozó tettet, mint amivel most a Pétert gyanúsítják, és az a feledés homályába merül, mert abban a helyzetben az az adott ember okosabban viselkedik. - Mi az, amit nagyon lehet szeretni Tasnádi Péterben, és mi az, amit kimondottan nem?

- Én kedvelem a Pétert, úgy, ahogy van, ezt képtelen vagyok különválasztani. Azt tudom, bármikor kértem tőle valamit – nem volt az olyan sokszor, mert nem szeretek kérni, de komoly okom volt rá, hogy ezt mégis megtettem -, akkor Péter soha nem utasította el, és a legnagyobb előzékenységgel állt a dologhoz. Ehhez hozzá kell tenem azt, hogy soha nem kértem olyan dolgot, ami törvénytelen. Én olyannak kedvelem a Pétert, amilyen. - Ha egy szép napon megjelenne itt három-négy kigyúrt testű alak és azt mondanák, fizessen havonta egy meghatározott összeget, afféle védelmi pénzt, kérné Tasnádi Péter segítségét?

- Nem tudom, mert ez még soha nem fordult elő… Erre nem tudok válaszolni… A segítségét nem biztos, azt azonban igen: kikérném a tanácsát. Neki erre az egész területre sokkal jobb a rálátása, ez egy másik kategória, amibe én nem látok bele. Igen, kikérném a tanácsát, és valószínű, hogy meg is fogadnám. - Mit csinálna akkor, ha most idejönne egy rendőr és letenne Ön elé három olyan bizonyítékot, ami egyértelműen azt bizonyítja, Tasnádi Péter elkövette azokat a bűncselekményeket, amelyekkel most még csak gyanúsítják?

- Nézze, az egyértelmű bizonyítékban benne foglaltatik az is, hogy az az igazság egy része. Az egyértelmű bizonyítékot el kell hinni. - És azt elhiszi, hogy létezhet ilyen bizonyíték?

- Erre szintén nagyon nehéz válaszolni, mert ez felelősség-

109

teljes kijelentés. Én azért azt gondolom, hogy a rendőrség, illetve a rendőrök nem idióták. Érdekek ütköznek, nagyon nehéz ebbe belelátni, de ha arra gondolok, hogy a rendőrség mindig az éppen hatalmon lévőket szolgálja ki – nálunk sincs ez másként -, akkor kétségeim támadnak azzal kapcsolatban, hogy mi is tekinthető egyértelmű bizonyítéknak. Ha az érdekek ütköznek, akkor az erősebb győz. Tehát a rendőrséggel nem igazán érdemes szembeszállni, sőt azt is megkockáztatom, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az igazság egyáltalán nem számít. - Hisz Ön a magyar igazságszolgáltatás tisztaságában?

- Kell hogy higgyek. Igazából számomra ez még nem mérettetett meg soha. Ez egy kicsit provokatív kérdés, egyvalamit tisztázzunk: a rendőrség az nem az igazságszolgáltatás. Tehát az igazságszolgáltatás – nagyon leszűkítve és nagyon képletesen – az akció-reakció, igazából mindenek fölött van. Persze hogy hiszek benne, mert kell hogy higgyek. Ez normális erkölcsi érzék. Ugyanakkor pontosan tudom, hogy ma Magyarországon bármi előfordulhat, és néha úgy érzem, hogy itt mindent lehet, csak nem mindenkinek. Ez a válaszom. - Az interjú előtt beszélgettünk, és azt mondta, mintha az értékek felborultak volna, mintha nem a helyén lennének a dolgok. Mire gondolt?

- Ez így van. Mondok egy konkrét példát. E pillanatban úgy érzem, hogy a most fennálló társadalmi rendben egyetlenegy igazi érték van, az a pénz. A pénz mérhető érték. Emellett úgy gondolom, hogy vannak nem mérhető értékek, az erkölcsi értékekre gondolok, ami most alárendelt szerepet játszik a pénz uralmával szemben. Azt gondolom: ez nem helyes. - Jól értem: elképzelhetőnek tartja, hogy a Tasnádi Péter azért van előzetes letartóztatásban, mert valakinek az ő pénze kell?

- Persze, hiszen valószínű, hogy ez az egész dolog semmi másról nem szól, csak a pénzről.

110

Schubert Ferenc

Ötször nyert magyar bajnoki címet Schubert Ferenc, a hazai ökölvívás ismert alakja. A középsúly koronázott királya lehetett volna, ha legalább egy világversenyt is megnyer. De nem nyert. Legyőzte a világbajnokot, európai ranglistavezetőket vert meg a ringben, de sem világbajnoki, sem Európa-bajnoki érmet nem akasztottak a nyakába. Ilyen versenyre csupán egyszer jutott ki. Nemzetközi tornákon állt a dobogó tetején, de az nem ugyanaz. A Déryné cukrászda teraszán beszélgettünk arról, hogy mit is mondhatna ő Tasnádiról. Kovács Kokó István éppen akkor készült a Robinson elleni mérkőzésre. Esélye sincs a brit fiúnak, mondta Schubert. Ez a gyerek soha nem bokszolt szovjet, bolgár meg keletnémet srácokkal. Mit tudja, hogy mi az a bunyó. Igaza lett. Kokó simán nyert. Másodszor is a Déryné teraszán találkozunk. Magyar Hírlapot olvas, előtte mobil az asztalon meg málnakoktél szívószállal. Rövidnadrág és divatos póló. Meleg van. Megint Tasnádiról beszélgetünk az interjú előtt, no és a bűnözésről. Nem kedvelte Tasnádit, mondja. Kezdetben nem. Aztán barátok lettek. Jó barátok. Schubert az éjszakában dolgozik. Ismeri a „folyamatokat”. Ismeri az embereket. Ezért olyan határozott, amikor azt állítja: Tasnádinak semmi köze ahhoz a világhoz. Pedig hallott ezt-azt az alvilágról. Elkurvultak a magyar bűnözők, odaoldalogtak a külföldiekhez, az oroszokhoz, az ukránokhoz, az albánokhoz, az arabokhoz, jegyzi meg halkan. Miért? De hagyjuk is, legyint, az más világ… Egészen más… * - Nem szerette Tasnádit, aztán mégis megváltozott a véleménye. Miért?

- A sportéletben ismertem meg. Állandóan mozgó, szervező, aktív ember volt, ezt pedig mi nem jó szemmel néztük.

111

Nem szerettük az ilyenfajta karrierre törő embereket. Később, amikor megismertem mint embert, akkor azt mondtam: no lám, ez egy ügyes, talpraesett, rendkívüli adottságokkal megáldott fiú, akit nem lenézni kell meg irigykedni rá, hanem vagy segíteni, vagy az alkotómunkájában valahogy részt venni. - Tasnádi Péter mit adott az ökölvívásnak, és mit adott a sportolóknak? Mi volt az, amiből kiderült, hogy emberileg ő igenis becsülhető?

- Az igazság az, amit most mondok, amiatt sokan megsértődnek majd, de véleményem szerint a mi ökölvívásunk vérkeringése fertőzött, tehát nem olyan mentalitású emberek dolgoznak, nem olyan a légkör, amiben egy igazán alkotó vagy fiatalos vagy új lendületet hozó ember érvényesülni tud. Ahogyan egy-két fiatal, aktív, nagyon jó tréner megbukik, ugyanúgy Tasnádi Péter sem tud igazán ebben a közegben alkotni, mert rengeteg az ellensúly, és ezen az oldalon kevés a hozzá hasonló ember. Miután befejeztem a sportpályafutásomat, egy alkalommal odajött hozzám és azt mondta, most alapított egy egyesületet, és arra kért, segítsek neki. Úgy gondolta, ha újra a kötelek közé lépek és indulok a magyar bajnokságon, az számára és az egyesület számára is kiváló reklám lesz, vagyis zökkenőmentessé tehetem a klub indulását. Ez így is lett, és 1992-ben megnyertem a magyar bajnokságot az általa alapított egyesületben, ez volt a Maccabi. Csak az ő kérésére indultam el, mert lényegében 1990-ben már abbahagytam az ökölvívást. Tehát én nem lehetőséget kaptam tőle, mint sokan mások, mi ezzel segítettük egymást. De abban a klubban sokan versenyeztek olyanok, akik tönkrement egyesületekből jöttek, ott álltak pénz, szerelés és lehetőség nélkül. A Maccabi pedig visszaadta a reményt. Ilyen ember volt Tasnádi. - Milyen?

- Szerintem tízből tíz ember nem szereti. Meg kell őt ismer-

112

ni ahhoz, hogy az ember elfogadja. Én megismertem, de mindig három lépés távolságból tudtam őt figyelni. Csak azt mondhatom, hogy rendkívüli ember, kiváló tulajdonságai vannak. Alkotó ember, aki nem tud öt percig nyugodtan ülni, mindig az alkotás, a teremtés bűvöletében élt. Ő nagyon szeretné, ha ilyen alkotó emberekből állna a társadalom nagy része, mert ő reggeltől estig tud, akar és képes is dolgozni. Ez az, ami szerintem nagy értéke, és ami nagyon pozitív tulajdonsága. - Mi a negatív tulajdonsága Tasnádi Péternek?

- Egyéniségéből fakadóan meglehetősen öntörvényű ember. Azt is mondhatnám – ha ezt hibának lehet nevezni -, szigorú rendet követel maga körül: fegyelmet, alázatot, szolgálatkészséget és egyenességet. Ilyen embernek ismertem meg, és talán sokan emiatt nem szeretik, valószínűleg azok, akik ezeknek a követelményeknek nem tudnak megfelelni. Az ő légköre olyan, hogy ott állandóan izzik a levegő. - Agresszív is Tasnádi Péter?

- Ez a mentalitás a jó értelemben vett agresszivitás édestestvére. Ha nem az, ha csak bájosan mosolyog, akkor nem tud követelni, nem tud alkotni. Igen, agresszívnak kell lenni, céltudatosnak kell lenni, törekvőnek kell lenni, és ez mindenféleképpen egyfajta jó értelemben vett agresszivitást igényel. - Tasnádi Péterről a rendőrség úgy tartja, hogy bűnöző. Bűnöző Tasnádi Péter?

- Én azt mondom, ha ő bűnöző, akkor nagyon sok ember bűnöző ebben az országban. Én nem tartom annak, talán, ha bűnt követett el, az olyanfajta bűn, ami kiskapuknak az igénybevétele, kijátszása. Talán. - Jól ismeri Tasnádit, el tudja képzelni róla azt, hogy embereket veret meg, sikkaszt és elcsalja az adót?

- Nézze, Tasnádi Péter belépett az őrző-védő cégek világába. Létrehozott egy legális pénzbehajtással foglalkozó vál-

113

lalkozást. Most én kérdeznék: miért kellett ezt a „behajtási céget” létrehozni? Mert azt látta, hogy Magyarországon a törvények nem azokat az állampolgárokat védik, akik kölcsönadtak vagy befektettek, hanem azokat védi, akik valamilyen módon kicsalátk az emberektől a pénzt, és utána nem fizették vissza. Milyen világ ez, ahol azok az emberek, akik jogosan szeretnék visszakapni a pénzüket, bírósághoz fordulhatnak, de semmit nem érnek el vele? Tasnádi okosan rájött arra, hogy lehet mit kezdeni ezen a területen. Én meg azt mondom, ha vannak ilyen behajtó cégek, inkább féljenek azok, akik becsapták az embereket. Miért baj az, ha van valaki, aki megkeresi ezeket a személyeket vagy cégeket, és a törvényes keretek között visszaszerzi mások pénzét. Nyilván nem ingyen, de ez természetes. Az is, hogy közben mutatni kell az erőt, a határozottságot. Keménynek kell lenni és kész. Ha ezt nevezzük bűnnek, akkor a Péter bűnös. De mindannyian tudjuk, hogy ennek semmi köze a bűnözéshez. Ez legális dolog. Azt én nem tudom, hogy a Péter adócsalásban bűnös-e. Erre azt mondom – az elmúlt évek tapasztalatai alapján -, ilyen alapon ma már politikusok, bankvezetők, gazdasági potentátok, állami vezetők közül senki sem nézhet nyugodtan a tükörbe. Ki tudja, hogy ők milyen hasonló dolgokat követtek el. Csak ők szabadon vannak, a Pétert meg becsukták. De miért? Bizonyította már valaki, hogy adócsalást követett el? Miért éppen vele foglalkoznak? Az erkölcs Magyarországon sajnos mélyre süllyedt. Mi most az Európai Unióhoz szeretnénk csatlakozni, de szerintem nem vagyunk alkalmasak a tagságra sem erkölcsileg, sem anyagilag. A szocialista rendszer az elmúlt 50 évben megfertőzte az embereket, kellene még legalább 20 év, hogy ezt kiheverjük. Mondok egy példát: amikor Nyugat-Európába mentünk versenyezni, a keleti régiót úgy lehetett megkülönböztetni a nyugatiaktól, hogy nekünk a svédasztalos reggeli

114

után a banántól, a mandarintól kezdve mindennel ki volt tömve a zsebünk, a tálcát is alig tudtuk elvinni. Ugyanakkor a nyugati régió tagjai leültek egy pirítós mellé, egy szendvics mellé, és egy sonkaszelet mellett megreggeliztek. Ugyanez várható az unióban. Az unió is ezért fél tőlünk, és tolja ki mindig az időt, illetve kitalál valamit, mert nem akarja ezt a népvándorlást, ami majd elindul… Na jó, hagyjuk ezt a politikát. - Tasnádi Pétert ismerik az éjszakában?

- A nevét. Csak a nevét. Soha nem volt egy éjszakában járó ember, azt is mondhatnám, hogy puritán életet él: nem iszik szeszes italt, nem dáridózik. - Ön elképzelhetőnek tartja, hogy Tasnádi Péternek valami köze van a szervezett bűnözéshez?

- Gondolom, miután elkezdte működtetni az őrző-védő és behajtással foglalkozó cégeket, a szervezett bűnözés emberei is megkeresték. De azt mondom, ő annál sokkal okosabb ember, hogy bármihez a nevét adja vagy lealacsonyodjon arra a szintre. Intelligensebb ember annál, mint hogy a bűnözéssel keresse a pénzét. Tasnádi Péter inkább egy alkotó, jó fejű gyerek, aki mindig jó érzékkel fektette be a pénzét. Semmi szüksége nem volt arra és nincs is, hogy részt vegyen a szervezett bűnözésben, egyáltalán, semmilyen bűnözésben. - Ön mit mondott akkor, amikor az első büntetőeljárást elkezdték ellene, és mire gondolt akkor, amikor másodszor is őrizetbe vették?

- Egyfajta irigységet érzek az emberekben. Sajnos ő gyarló ember, és a pénzből elég nagy palotát építtetett magának. Két-három Mercedesszel járt, emberek vették körül, ez szemet szúrt. Ha valakinek szemet szúr, az biztos, hogy talál valamilyen kis hibát, amivel ezt az embert be tudják csukatni. Az első esetnél is 13 hónapig bent ült. Mi volt 13 hónapon keresztül? Próbáltak rábizonyítani mindent, és nem tudtak rá-

115

bizonyítani szinte semmit. Most ugyanez a helyzet: hónapok óta előzetes letartóztatásban van, mindenfélével gyanúsítják, de hogy ezt tudják-e bizonyítani, arról keveset hallani. Az biztos: sokkal jobban felfújták ezt az egészet – úgy, mint 1992-ben – és majd megint kipukkad az egész. - Tasnádi Péterről azt mondják, aki segítséget kér tőle, azon segít. Ön is láthatta ezt, amikor a Maccabiban sportolt, egyébként is tudja, hiszen barátok. Amikor találkozik azokkal az emberekkel, akiken segített Tasnádi és beszélgetnek, szóba kerül az ellene felhozott vád és a jelenlegi helyzete?

- Az az igazság, hogy Tasnádi Péter nagyon kevés embert engedett közel magához, nagyon kevesen ismerik igazán. Én azonban igen, lassan húsz éve. Óriási szerencsémre, vagyis szerencsénkre anyagilag soha semmilyen szinten nem voltunk kapcsolatban. Éppen emiatt soha nem tudta megfertőzni a kapcsolatunkat a pénz. Ha bármilyen apró kis bajom volt, ügyvédre, autószerelőre volt éppen szükségem, vagy valamilyen apróság kellett, akkor nem dumált, hogy így vagy úgy, hanem felvette a telefont, és azt mondta rögtön, hogy gyertek segíteni, a barátomnak segítségre van szüksége, intézzétek el, csináljátok meg, segítsetek neki. - Mások is így gondolkodnak róla?

- Nem igazán beszélgettem erről senkivel. Azt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hogyan vélekedik a Péterről. - Mit gondol, mi történik akkor, amikor Tasnádi Péter kijön, képes lesz újra talpra állni?

- Az élete folyamán sokszor volt már „padlón”, úgy hiszem, egyéniségéből fakadóan talpra tud állni. Ő mindig képes talpra állni. Ez így lesz most is.

116

Szegő András

Újságíró. Él-hal az ökölvívásért. Nézed a bunyót és csak ámulsz, ha ő a szakértő, fenomenális tehetség, heroikus küzdelem, fantasztikus balcsapott, ihetetlen a lábmunkája – mondja arról, amit látsz. És elhiszed. Beléd szuggerálja. Magával ragadó. Miatta aztán lehet szeretni a bokszot. Nem titkolja, hogy Tasnádi barátja. Ő nem. * - Kevés olyan ember van az országban, aki egy ökölvívó-mérkőzést szemléletesebben tudna kommentálni, mint Szegő András. Tasnádi Péter kontra rendőrség, ez a meccs hasonlít egy ökölvívó-mérkőzésre. Itt is van egy ring, ezt úgy hívják, hogy büntetőeljárás. Itt is két fél áll – illetve Tasnádi ül – egymással szemben. A piros sarokban Tasnádi Péter, a kék sarokban a rendőrség, de nem tévedünk, ha azt mondjuk: a hatalom. Ki az esélyesebb?

- Nem tudom… Nekem olyan kevés információm van, és nem is hiszek ma már abban, hogy mi az igaz és mi nem, mi tudható és mi nem. Túl vagyok azon, hogy nekem más mondja meg, mit is kellene tudnom… Szomorú vagyok, mert Tasnádi Péter a barátom, és ő ilyen cudar helyzetbe került, szomorú vagyok attól, hogy ez történt vele. Ez emberileg nagyon rossz dolog, hogy emögött mik vannak, meg mik nincsenek, erről csak kósza információim vannak. Én azt sem tudom, ha most kiderülne, hogy a Péter komoly bűnöző, akkor meddig lehet egy barátságot fenntartani… Lehet-e akkor a barátom?... Lennék-e a barátja? Pillanatnyilag számomra ez a barátság abszolút létező, és én durkkolok neki. Nem tudok semmi olyan dologról, amiről azt mondhatnám: hogy hát a Péter sajnos az volt. De azt sem tudom mondani, hogy a Péter egy ártatlan ember, csak valamiért ráhúzták a lepedőt. Nyilván az utóbbinak drukko-

117

lok jobban, de nem tudom, hogy igazából mi történt. Hallok ezt-azt, nyilván van rokonszenvem, ellenszenvem. Akár erről, akár arról, akár amarról az oldalról nézem, rájövök, ezek képesek mind manipulálni… - Tasnádi Péter a barátja. Ismeri. A kívülálló a kevés információ miatt képtelen eldönteni azt, hogy elkövethette vagy sem azokat a bűncselekményeket, amivel gyanúsítják. Mit gondol, Tasnádi Péter emberileg „alkalmas” arra, hogy ilyesmiket elkövessen?

- Most egy egészen ostoba dolgot fogok mondani. Amikor Eichmannt letartóztatták, kiderült, hogy a családjának fogalma sem volt arról, ki is ő valójában. Még a szomszédok is azt mondták, hogy milyen kedves, rendes, derék ember. És ha éppen nem kellett haláltáborba küldeni milliókat, akkor egyébként nagyon rendes ember volt és nagyon kedélyes, a szomszéd zsidó embernek adott sót, amikor elfogyott, meg segített a dűznit betenni a karburátorba… Azt, hogy egy ember adott szituációba követhet el valamit vagy nem követhet el, nem tudom megmondani. Remélem, a Péter nem követett el semmi olyat. - Mit gondol, ma Magyarországon bárkit bármikor le lehet csukni? Előfordulhat az, hogy valakire csak ráfogják, hogy a szervezett bűnözés vezéralakja – igaz, erre nincs bizonyíték, de még csak egyetlen, e körbe tartozó bűncselekmény elkövetésével sem gyanúsítják meg – és ezért letartóztatják. Ez a helyzet most nálunk, de az csak véletlen, hogy éppen Tasnádi Péter az, aki benn ül?

- Ezzel nagyon-nagyon megfogott, mert a Péter a barátom. Mondhatnám azt is, hogy nem véletlen, hogy a Pétert vitték be, és nem a Malvin nénit a hatodik emeletről. A Péter azért valahol mindig benne volt abban a közegben, akik irritálták a hatalmat és akik valami olyasmit csináltak – vagy joggal, vagy jogtalanul -, ahol ilyesmi egyáltalán előfordulhat. A viselkedésével, a mentalitásával meg az életmódjával egy

118

kicsit mindig hivalkodott, és egy kicsit szeretett kitűnni. A becsvágya, a kitűnni vágyása, a rendkívülisége, az egyénisége kifejezetten karizmatikus. Tehát alkalmasabb célpontnak, mint a Kovács bácsi a IV. emelet b-ből vagy a Szűcs néni, aki a trafikban árul. Ilyen szempontból valahogy az állandó konfliktuskeresése, a sorsa is erre a szerepre predesztinálja őt. A jellemében hordja a sorsát. Az is jellemző például, hogy azt a pénzt, amit összeszedett – egyébként nem tudom, hogy mennyit és honnan – hogyan és mire költi. A Péterben nekem az imponál, hogy ő annak a pénznek egy részét nagyon jóra költötte mindig. Őbenne nagyon nagy segítőszándék volt, és önzetlenül segített. Ha gond volt anyagilag egy sportolóval, és én tudtam róla, és szóltam a Péternek, azonnal segített. Egy csomó állást szerzett különböző szférákba, és egyéb úton-módon. Amikor az Elite magazinnál dolgoztam főszerkesztőként, százsor hí-vott, hogy te, ez a pali szarban van, ez most lecsúszott, tud-nál-e írni róla, tudnál-e elhelyezni egy cikket. Az illetőnek meg fogalma sem volt arról, hogy a Péter szólt nekem. Én pedig pontosan tudtam, hogy ha a környezetében, a küzdősportok környékén, akiket különösen szeretett, bajban van valaki, akkor a Péterhez lehet fordulni. A társadalommal többek között ez az egyik alapvető bajom, hogy rossz irányba hat, ha a pénzről van szó. A társadalom engedi, hogy azt a pénzt, amit akárhogyan is, de megszereztél, gátlások nélkül költsd el. Engedi, hogy azt hidd: ha már megszerezted, loptál, raboltál, gyilkoltál vagy nem tudom, mit csináltál, azt utána úgy cseszheted el, ahogy akarod. Olyan nemtelenségekre, hiábavalóságokra, aljasságokra, hitványságokra, amilyenre csak akarod, mert az a te jogod. Holott azt mondom, hogy nem. Jogilag biztos, de morálisan nem. Alig-alig ismertem embert az elmúlt időben, akiben ilyen módon lett volna meg ez az őszinte és tiszta nyitott segítőkészség, mint a Péterben és aminek csak töredék száza-

119

léka volt az a villogás, hogy ő ezt adta, hogy ő ebben részt vett. - Milyen ember Tasnádi Péter, amikor kér?

- Idétlen… Akkor mindig hülyéskedik… Nem úgy történik, hogy jaj, Bandi, ez kellene, hanem bohóckodunk egy kicsit és a végén úgy odaveti, hogy akkor na most tehetsz egy szívességet, ezt megcsinálhatod… Valószínűleg ő is zavarban van olyankor, amikor kérni kell. Valószínűleg sokkal félszegebb meg gátlásosabb és komplexusosabb ember, mint ehogy kifelé ezt mutatja… Vagy ilyen, de volt olyan is, amikor pattogósan közölte, hogy itt van ez és ez, bemutatta és akkor beszéljétek meg és akkor írjál cikket róla. Utána megtudtam, hogy azért kellett róla cikket írni, mert most nagyon depressziós, mert már régen nem kap szerepet, és a Péter csak segíteni akart rajta. - Látta dühösnek?

- Tasnádit? Ezen gondolkodnom kell… Nem, olyan szituáció soha nem volt, amikor ő igazán dühös lett volna… Olyan előfordult, hogy amikor elkezdtünk beszélgetni, akkor teljesen normálisan viselkedett, aztán valamin behergelte magát… De akkor sem volt agresszív. - Min tudta felidegesíteni magát? Teljesen hétköznapi dolgokon, hogy teszem azt nagy a forgalom, őt napja nem esett eső, túl meleg van…

- Amikor autóból telefonált, akkor állandóan káromkodott, és dühöngött, hogy nem lehet az Erzsébet hídon menni, hogy milyen barom volt, aki most átkiabált neki, szóval hasonlókon. De úgy, hogy ő most nagy dologban kidühöngje magát… De lehet, hogy számára nem voltam olyan fontos vagy olyan jó barát, akivel ezeket a dolgokat megbeszélte. Én biztosan tudtam, hogy ha bizonyos helyzetekben segítségre van szükségem, akkor hozzá fordulhatok. A bizonyos helyzetek nem azt jelentik, hogy valakit el kell tenni láb alól, hanem pl. jegyet kell szerezni egy szépségversenyre, mert

120

kérte a hentes, és én nem tudtam neki szerezni. Akkor szóltam a Péternek, mert tudtam, hogy neki minden ilyen abszolút nem fontos és lényegtelen helyre van kapcsolata. - Tasnádi Péter feltűnt a küzdősportok környékén, az Utcai Harcosok Szövetségének volt az elnöke, értett is a nehézatlétikához?

- Ezért most nagyon meg fog haragudni: nem. Ő abszolút rajongó és szerintem volt benne egy jó adag sznobizmus. Ha mondjuk három Nobel-díjassal, öt amerikai elnökkel lehetett volna mutatkozni vagy részt venni az Oscar-díj átadásán, illetve két idióta harcos közé beállni és ott villogni, akkor biztos, hogy az utóbbit választotta. Azért, mert valahol ez a közeg neki nagyon imponált. Ő nagyon sokat tett ezekért az emberekért és ezekért a sportágakért. Létezett annak idején a Maccabi, azok a bokszolók, akik öt aranyat nyertek az egyesületnek – illetve nyertünk, mert én is benne voltam -, a mai napig úgy beszélnek, hogy akkor milyen nagyszerű volt. A hatvanas évek nagy Honvédját hoztuk vissza a Péter segítségével. Aztán az utcai harc kezdeti időszakában, amikor még benne voltam az elnökségben, emlékszem, hogy mennyire szerettük. Ez nagyon fura emlék, hogy amikor kiszabadult 1993-ban, azt hiszem, csütörtök vagy péntek lehetett, és szombaton volt a József Attila Művelődési Házban egy mit tudom én, milyen serdülő-, gyerek-, kezdőverseny, ahová azért nagyon sokan kijöttek. És egyszer csak megjelent a Tasnádi. Én akkor borzasztó kíváncsi voltam arra, hogy mi lesz most. Megjelenik itt az az ember, aki hát 13 hónapot benn volt. És valami olyan túláradó szeretettel fogadta az összes bokszoló, hogy az hihetetlen, és nem volt senkiben olyan érzés, hogy hűha, itt a Tasnádi, vigyázzunk, nem jó közel lenni hozzá, mert mit lehet tudni. Mind a nyakába borult, hülyéskedtek, röpködtek a hülye viccek, mindenki örült, mindenki szeretettel fogadta. Semmiféle sandaság, gyanakvás nem volt. Ez a bunyóstársa-

121

dalom olyan, amilyen, én imádom ezeket, de mindenféle emberek vannak ott, és azok sem akárkik voltak aznap a József Attila Művelődési Házban. Több százan toporogtunk ott a hatéves gyerektől az olimpiai bajnokig, és mind szeretettel fogadták, fogadtuk Tasnádi Pétert. - Lelkileg vagy fizikailag viseli el jobban azt, hogy újra előzetes letartóztatásban van?

- Talán fizikailag. Valószínűleg az ő szabadságvágya és az a vágya, hogy ő az emberek között lehessen, és az lehessen, ami ő szeretne lenni és amihez a képességei is megvannak, és amibe iszonyú energiát ölött, vagyis hogy ő legyen a TASNÁDI, az nehezen viseli a bezártságot. Az életműve volt, hogy ő felépítse magában ezt a „tasnádiságot”. Legalábbis én így látom. Hogy ő egyébként még mit csinált, arról nekem tényleg fogalmam sincs. Meg egyébként is szkeptikus lettem azzal kapcsolatban, hogy mi a bűn meg mi a nem bűn… Amikor ebben a században voltak Magyarországon olyan társadalmi rendszerk, ahol a gyilkolás az kifejezetten erényként számon tartott dolog volt, ha a társadalmi rend erénnyé teheti, ha a törvény megengedheti egy országban többször is ezt, akkor most mit keresünk azzal a kategóriával, hogy bűn… Nem azt mondom, hogy nem szabad, csakhogy olyan mérhetetlen az elbizonytalanodás… Az egyik nap még bűnténynek számít egy gazdasági cselekedet, amiért 15 évet lehet kapni és bűnösnek kiáltanak ki miatta, majd másnap, mert jön valamiféle akarat, egy parlamenti döntés, az ország büszkesége lehetsz… A legprimitívebb dolog: volt olyan időszak, amikor valuta volt nálam. Bűncselekmény „esete állt fenn” amíg elmentem a lakásomtól a 200 méterre lévő Nyugatiig az IBUSZ-irodába, hogy visszaváltsam a pénzt, mert ha közben megtalált a rendőr az ezer dollárral, akkor bevihetett és jaj volt nekem, akár börtönbe is kerülhettem. A bankba persze betehettem, ezer dollárral már a Széchenyi mellett a második

122

legnagyobb magyarnak tartottak. Na most, ha a törvények ilyen módon változnak és változik az is, hogy mi a tisztesség, mi a tisztességtelenség, a bűn, a nem bűn, most szabad gyilkolni, most nem szabad gyilkolni, most szabad feljelenteni, most nem szabad, de most ismét szabad, hogy mi a kötelező vagy mi az elvárt dolog, akkor ez az egész fogalomrendszer számomra nem létezik. Ez az egyik. A másik: ki az, akit bűnösnek tarthatok? Én ismerek olyan embereket, akiket felmentettek és teljesen tisztára mostak, holott abszolút meg vagyok győződve és mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy bűnösek voltak, még bizonyíték is volt rá, de azt mégsem használták fel. És ismerek olyan embereket, akikben abszolút biztos vagyok – függetlenül attól, hogy most ki a belügyminiszter, milyen rendszer van, milyen a rendőrség – akikről tudom, hogy ártatlanok voltak és mégis rájuk húzták a vizes lepedőt. Vagy kénytelenek voltak ezt tenni, mert úgy alakultak a körülmények, mert akadt két szarházi, két korrupt, két jellemtelen vagy két ütődött tanú, akik vallottak ellenük. Tehát azt, hogy most egy bírósági ítélet szerint valaki bűnös vagy nem bűnös, ettől még annyira csekély a valószínűsége annak, hogy tényleg az vagy nem az. A tízparancsolatot nem tartjuk be, de nagyon-nagyon fontos, hogy legyen tízparancsolat. Mert ha még ez sem lenne ott, akkor mi lenne?... Kell lenni valaminek, ami visszatart… Nem egy anarchista világban hiszek, csak én a magam teljes belső bizonytalanságát fejeztem ki ezzel, hogy én kénytelen vagyok a magam emberi megérzéseit kivetíteni erre az ügyre… Ha kiderülne, hogy Tasnádi Péter éjszakánként 15 kéjgyilkosságot követett el és amellett még uszított is, akkor már biztos azt mondanám, hogy bűnös, de addig azt gondolom, sok emberen segített, nekem is, és annak drukkolok, hogy ne legyen bűnös, hogy ne találják bűnösnek, hogy szabad legyen, hogy odamehessen a gyerekéhez…

123

De ezekben a nagy dolgokban már olyan mértékben elbizonytalanodtam, és tettek is érte intézmények, társadalmak, ideológiák, rendszerek, amik mind arra szolgáltak, hogy én, mint kisember érezzem csak azt, hogy én egy senkiházi vagyok a nagy politikainak mondott, de ugyanakkor aberrált emberi és gazdasági érdekviszonyok hálójában.

124

6. A család Láposi Judit

A legenda, Láposi Lőrinc felesége, Láposi Judit. Csendes budai utcában él. Egyedül. Szép házban. Szomorú házban. Láposi Lőrinc már nem élvezheti az általa kiválasztott telken épület családi házat. Az új otthont, az Aranykéz utcai lakást, a nyüzsgés utáni csendet. A békességet. Láposi Lőrinc meghalt. Nem kétséges, az ügy vitte el. Az, amit soha nem gondolt volna: Tasnádi Pétert újra letartóztatták. Nem akarta elhinni, hogy ez bekövetkezhet, annak ellenére nem, hogy tudta: valami készül. Ráment az élete. És ez hozzátartozói szerint sem túlzás. Külföldön pihentek éppen. Egy ismerős házaspárral. Utolérte a hír. Az ügy híre. Két napig csak ült, szó nélkül maga elé meredve, és hagyta, hogy a halál megkörnyékezze. Láposi Lőrinc özvegye, Judit asszony Tasnádi Péter testvére. Ismerem, mondja a nappaliban, nagyon ismerem Pétert. Az a baj, hogy soha nem hallgatott rám, legyint. Pedig… Nem tudtam, hogy tíz évig a testületnél dolgozott. Még egy volt rendőr a családban. Láposi Judit tulajdonképpen nem akart nyilatkozni. Sok dologban nem értek egyet Péterrel, hárított el, és nem szeretnék konfrontálódni vele, tette hozzá. Hazudni meg nem akarok, zárta volna le a témát. Kicsit erőszakos voltam. Felkereshettem. Két órát beszélgettünk. Csendben győzködtem. Végül bekapcsoltam a magnót. * - Láposi Lőrinc már a betegágyán írta a „Tasnádi, mint világhírű bűnöző vagy Tasnádi és a világhír” című dolgozatát. Mit gondol, miért tartotta fontosnak papírra vetni a gondolatait arról, hogy Tasnádinak van-e köze a szervezett bűnözéshez, hogy ki

125

állhat a büntetőeljárás hátterében és hogy mit tehet a hatalom és mit nem?

- Én úgy gondolom, hogy a Lőrinc nemcsak a sógora volt, hanem valamilyen módon szerethette Pétert. Úgy szerette, mint apa – ne csodálkozzon a kifejezésemen – a hülye fiát. Nagyon becsülte az értékeit, az óriási szervezőkészségét, a munkabírását. Tudta, hogy gyerekes, tudta, hogy ő inkább azt akarta, féljenek tőle és hogy ezt elhitesse magáról, ezért inkább Keresztapát csinált magából. Ám csupán szóban, tettben soha, mert Péter semmilyen klasszikus bűnözői témába nemhogy nem folyt bele, de még csak köze sem volt hasonlókhoz. Sem a kábítószerhez, sem az italhoz, sem az éjszakai élethez, semmihez. Ő azt szerette volna, ha azt hiszik róla, hogy ő veszélyes. - Ezek szerint, ha valakiban felmerül a kétely, hogy azt a néhány oldalt, amit Láposi Lőrinc papírra vetett, nem ő írta, akkor az nem igaz. Ezt Láposi Lőrinc írta.

- Ezt a Láposi Lőrinc írta, mert ő tudta, hogy a Péter infantilis, és az a mániája, hogy pukassza az embereket. De nem bűnöző. Pláne nem szervezett bűnöző. Péter úgy van vele: hadd higgyenek többet róla, mint ami valójában. Azt végső soron csak nem hihették róla, hogy ő egy jószívű, kedves, humoros és gyerekes valaki, aki tud homokozóban játszani, tud hülyéskedni. Nem, róla azt kellett hinni, amit mutatott, amit láttak az emberek, de azt nagyon: négy-öt testőrrel járkál, itt megy VALAKI. Ezt ő nagyon szerette. De a szervezett bűnözés? Ugyan. És ezt Lőrinc nagyon jól tudta. Valószínűleg ezért írta le azt, amit leírt. - Családon belül látta Láposi Lőrinc és Tasnádi Péter viszonyát. Milyennek ítélte meg?

- Jónak. A Lőrinc is tudta, hogy Péternek nem lehet a kezét fogni, mert egy felnőtt embernek nem lehet egész nap a kezét fogni. Főleg akkor nem, amikor munka után elváltak egymástól, de a Péter ártalmatlan volt. A Péter nem bűnöző, a Péter

126

nem egy földre szállt angyal, de a klasszikus bűnözőket nagy ívben elkerülte, ugyan gyerekkorából érintőlegesen ismert egy-kettőt, de hát semmiféle kapcsolat nem volt közöttük. - Mit gondol, miért lett akkor Tasnádi Péter immár másodszor a rendőrség célpontja?

- Tasnádi Péterben van afféle polgárpukkasztó tulajdonság, és még most is azt hiszi, hogy pukkasztja az embereket. De nem méri fel, hogy most bent van és nem kint. Tehát nem pukkadnak az emberek. Amikor először letartóztatták, akkor a Péter, mivel meghalt a felesége, olyan lelkiállapotban volt, hogy bármit rá lehetett volna fogni, és bármiért le lehetett volna tartóztatni. Egyébként koholt ügy volt az egész. Na de a letartóztatása után, amikor kijött, ezeknek az embereknek, akik akkor hatalmon voltak, és most sajnos ugyanezek irányítanak, írt valamilyen levelet. Mindenkinek azt írta, hogy majd meglátják, egyszer még ő lesz fent és ők lesznek lent. Ez nem jött be, és amikor úgy látták, hogy itt az idő és el lehet kapni, akkor megint elkapták. Sajnos a Péternek volt egy felfüggesztett ítélete, nem kellett semmit tennie, hogy megint bevigyék. Az pedig teljesen fölösleges volt, hogy kommandósok fogják el. Ez csak a köznépnek szóló színház volt. - Láposi Lőrinc látta azt előre, hogy Tasnádi Péter szabadsága veszélyben forog?

- Igen, látta. Látta, és szólt is a Péternek, és óvta. Ő számított rá – csak soha nem hitte volna -, hogy letartóztatják abban a pillanatban, ha mi elutazunk. Ez be is következett. - De ha Tasnádi Péter nem csinált olyat, ami miatt őrizetbe lehet venni, akkor Láposi Lőrinc miért számított arra, hogy a sógorát elviszik majd a rendőrök?

- Ő tudta, hogy vagy koholnak valamit, vagy elővesznek olyan ügyet, ami régi ügy és nincs befejezve, illetve ha be is van fejezve, valamilyen ürüggyel újra indítható az eljárás, és bárkire letartóztatási indokot lehet benne találni.

127

- Egyébként Tasnádi Péter hallgatott Láposi Lőrincre?

- Igazából nem. Azt mindig meghallgatta, ha valaki tanácsot adott neki, és utána még húsz embertől megkérdezte, hogy mi arról a véleménye. Azt hiszem, hogy mindig a huszadikra hallgatott, arra, aki az utolsó volt, mert a hangulata addigra már annyit változott, hogy ha azt mondták neki: ugyan Petike, te nem csináltál semmit, és nem eszik olyan forrón a kását, hülyeség az egész, akkor biztos, hogy az utolsóra hallgatott. - Mit gondol, Tasnádi Péterrel miért lépett mégis üzleti kapcsolatba az a Láposi Lőrinc, akinek borzasztó nagy kriminalisztikai tapasztalata volt, aki elsőként jelentette ki Magyarországon, hogy létezik szervezett bűnözés, aki hihetetlenül jól ismerte az embereket, és ráadásul tudta, hogy Tasnádi Péternek a kezét nem lehet fogni? Miért gondolta úgy, hogy tudnak együtt dolgozni?

- Tasnádi Péterben meg volt az a tulajdonság, ami Láposi Lőrincből hiányzott. Láposi Lőrinc 35 évig volt rendőr, ízigvérig rendőr, soha nem volt „a pénz közelében” és „pénzt csinálni” sem tudott. Abszolút nem értett hozzá. Amikor elment nyugdíjba, akkor is állami állásba ment, ott nagyon sokat letett az asztalra. Véleményem szerint egyáltalán nem becsülték meg úgy, ahogy kellett volna. Mindegy… Majd miután megsértették Láposi Lőrincet mint embert, akkor jött a Péter kérése: dolgozzanak tovább közösen. Azt hiszem, ez indította arra, hogy átgondolja, valamint Péter rendkívüli munkabírása és az, hogy ő tudott „pénzt csinálni”. Tehát a Lőrincet „jó időben” érte a sérelem, és a Péter akkor kérte fel a közös munkára. Nos, ez a kettő dolog találkozott. - Ha Láposi Lőrinc csak egy kicsit is úgy ítéli meg, hogy Tasnádi Péter „balhés”, hogy olyan ügyekben van benne, amelyek nem tiszták, mondjuk ki: bűnöző, akkor nem áll össze vele?

- Soha, soha, soha. Lőrincnek is az volt a véleménye, hogy a Péter gyerekes, nagyon sokat beszélt vele, kérte, ne akar-

128

jon rosszabbnak feltűnni, mint amilyen valójában, mert abból a korból ő már kinőtt, neki már nem kell kamasz csínytevésekkel szórakoztatni a közönséget. Péter 46 éves volt, amikor üzleti kapcsolatba kerültek, és a Lőrinc is meg volt győződve arról, hogy ilyen családi tragédia után – balesetben meghalt a felesége és a gyermeke – mint ami a Pétert érte, olyan lelki helyzetbe került, hogy abszolút megfontolja, mit tesz és mit nem. Vagyis, hogy lerombolja-e azt, amit korábban felépített vagy sem. - Tasnádi Péterrel négy évig dolgoztak együtt. Ez alatt a négy év alatt volt-e komolyabb konfliktusuk?

- Nem volt. Azt hiszem, kölcsönösen szerették egymást és amilyen konfliktusuk volt, az csak a Péternek a stílusából adódott, ahogy az emberekkel beszélt. De ez nem volt komoly. A Lőrinc inkább próbálta nevelni, hogy ilyen stílusban nem lehet tárgyalni. A Péter lehengerlő, agresszív egy kicsit, a Lőrinctől mindez távol állt. - Mint testvérnek, mi a véleménye Tasnádi Péterről?

- Ha ketten vagyunk, nagyon lehet szeretni, mert jó humorú, kedves és aranyos, igazi jó ember. De abban a pillanatban, amikor többen vagyunk, akkor már viselkedik. Szerepet játszik, tetszik neki ez a machotípus, és ezt az image-t nem is akarja levetni. - Ön sem tudja lebeszélni róla?

- Nem. Mindig megígéri, mindig nevet, mindig jól mulat ezen, hogy a testvére ismeri. De abban a pillanatban, ha belép egy harmadik személy, már nem úgy viselkedik, ahogy az előbb. Már szerepet játszik… Az étteremben nem tetszik neki az étel, ha rendel valamit, azonnal kifogásol mindent. De itthon megeszi a káposztás cvekedlit meg a tejberizst, mert az a kedvence meg a madártejet. Ha egy étteremben nem olyan a kanál, akkor azt már kifogásolja. - Hogyan látja Tasnádi Péternek azt a tulajdonságát, hogy

129

másnak akar látszani, mint ami valójában? Mit szól a testőrökhöz, a nagy székházhoz, a külsőségekhez, a médiaszerepléséhez?

- Az anyukánk színésznő volt, és azt hiszem, hogy ő ezt a szereplési vágyat örökölte. Mit tegyünk, imád szerepelni… - Még akkor is, ha tudja, hogy ez sok baj forrása lehet?

- Igen. A magáról kialakult negatív image-t is elviseli, csak a középpontban legyen. - Önnek most más irányú kapcsolata is kell hogy legyen Tasnádi Péterrel. Láposi Lőrinc halála után a gazdasági ügyekben is részt kell vennie. A vállalkozásokra mennyire hat, hogy Tasnádi Péter előzetes letartóztatásban van?

- Azt hiszem, hogy a hatalom elérte azt, amit akart: száz százalékosan tönkretett mindent, ami a Péter körül gazdaságilag megvolt. Egyrészt az, hogy Láposi Lőrinc meghalt, másrészt az, hogy ilyen hosszúra nyúlik a Péter előzetes letartóztatása, az üzleti kapcsolatok végét jelentették. Szépen is fogalmazhatok: kihunytak az üzleti kapcsolatok. - Mit gondol, ez lelkileg hogyan érinti Tasnádi Pétert?

- Gondolom, hogy nagyon rosszul, és ez majd csak akkor derül ki igazán, ha kijön. Akkor lesz képes felfogni, hogy ez mit jelent neki. Mert most, mivel elhúzódott a letartóztatási ideje, már lelkileg érezhető rajta a bezártság negatív hatása. De az, hogy mit jelent az, hogy a vállalkozásait gyakorlatilag megfojtották és hogy az üzlettársa is ennek az áldozata, ez azt hiszem, igazán akkor fog rajta kijönni, ha kint lesz, és tudatosul benne. - Ön emberileg miként fogadja azt, hogy van egy hatalom, aki célpontként megnevez egy személyt, gazdaságilag tönkreteszi, ugyanakkor az Ön zsebébe is belenyúl, hiszen ez az Önök üzleti vállalkozását is tönkretette? Bizonyára van valamilyen véleménye arról, hogy ki, miért és hogyan teheti meg ezt.

- Én biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi belügyminiszter van a háttérben, és ő mozgatja a szálakat. Én meg vagyok győződve róla, mivel én is nyomozó voltam és ennek a testü-

130

letnek majd tíz évig a tagja, az sem volt véletlen – jó taktika volt a részükről -, hogy a Lőrincet meg sem hallgatták ebben az ügyben. Tudták, hogy az őrlődés őt lassan elviszi, hogy mindig számít rá, hogy meghallgatják, hogy megkérdeznek tőle valamit. Tudom, szándékosan nem tették, semmilyen témában nem kérdezték. Mintha ő nem is szerepelt volna a Tasnádi mellett mint üzlettárs. Mivel az első letartóztatása után a Péter üzengetett a Pintérnek, aki akkor országos rendőrfőkapitány volt, gondolom, most hogy újra hatalomra került, visszavágott. Ez a tipikusan „a hatalom visszavág” című fejezet. - Ez csak érzés, vagy van arra utaló konkrét jel is, hogy Pintér Sándor áll az ügy hátterében?

- Biztos. A józsefvárosi piac is ezt erősíti. A Péter a Lőrinc miatt kapta meg a piac biztonsági feladatainak az ellátását, ugyanis a tulajdonos nagy tisztelője volt a Lőrincnek. Biztosítva látta, hogy ez a nagy volumenű vállalkozás zökkenőmentes lesz, ha Lőrinc a biztosítás egyik irányítója. A Pétert is ismerte, látta benne az erőt, és tudta, hogy ez így zavartalanul működik majd. Ez mindenkinek szemet szúrt, mert abban az időben nagy vállalkozás volt. Évi százmilliós forgalmat jelentett. Ezt el kellett venni, és ezt el is vették. Elvette a hatalom: Pintér Sándor.

A legenda – Láposi Lőrinc Nyugalmazott tábornok. Legenda. Dr. Láposi Lőrinc. Valamikor 1995-ben, még a TV3 átalakulása idején, egy a bűnről és a bűnüldözésről szóló beszélgetős műsor házgazdájaként láttam vendégül. A felvétel előtt a folyosón beszélgettünk, Chilkó Ferenc, a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának akkori vezetője és dr. Hegedűs László jogász társaságában. Arról esett szó, hogy ő, aki benne volt a

131

„Presztízs”-ügyben, aki nagyon jól tudta, hogy a magyar szervezett alvilág kikből áll, miért nem érti a rendőrség velük szemben alkalmazott taktikáját. Azt kérdezte: „Miért nem ott keresik a szervezett bűnözést, ahol van?” Nem értettük. Felvilágosított minket. Ő már akkor az olajról beszélt, a fegyverkereskedelemről, a szeszcsempészetről, a gyógyszeriparról, az orosz ajkú befolyásról és a politika szerepéről. Láposi Lőrinc már súlyos betegen rövid tanulmányt írt arról, miért céltáblája a hatalomnak Tasnádi Péter. Az igazi kiváltó ok a BBC dokumentumfilmje volt. Az apokalipszis négy lovasa című riport a kelet-európai bűnözésről szól, pontosabban Magyarországról. Tanulságos történet. A bevezetőben a riporter arról beszél, hogy a szovjet blokkból kiindult korrupció az egész világon elterjedt, e mögött KGB-tisztek állnak, akik egykoron hazájukban kedvükre gyilkolhattak, de így volt az máshol is. A kis országok, Lengyelország, Csehország, Magyarország vannak a legnagyobb veszélyben, mert ott a korrupció gyökerei átszövik a társadalmat. A BBC-riporter figyelmeztet is: az Európai Unióba lépéssel Magyarország problémája a mi problémánk is lesz. Ezután jön a dokumentumfilm. A magyar változatot az RTL Klub Akták című műsorában láthatták a nézők. Íme a Tasnádi Péterre vonatkozó részlet: „ (…) Magyarország jelentős átalakuláson megy keresztül. Első pillanatra virágzó országot látunk, ám a látszat csal. A kirakatokban nyugati mércével mérhető javak csillognakvillognak. Tény azonban, hogy a feketegazdaság jelentősebb, mint a legális. Teljes gőzzel folyik a pénzmosás, a bűnözők a tisztességtelen úton szerzett profitot többé-kevésbé legális üzletekbe fektetik, és így teszik elfogadhatóvá. Mindez számos módon kivitelezhető. Sokan antik tárgyakat vásárolnak. Természetesen ez az egész megmérgezi a társadalmat. A bűnözők a társadalmi élet minden szférájában jelen vannak.

132

A jólétet azonban csak kevesen élvezik. A társadalom jelentős része számára a különböző új javak elérhetetlenek. Ebben a városra néző domboldalon fekvő, drága kerületben laknak a város legprominensebb polgárai. Ezek egyikét készülünk most meglátogatni. Tasnádi Péter üzletembert. Nagyon gazdag üzletembert. Vagyona egy részét beépítette a házába, amit tulajdonképpen helyesebb kastélynak nevezni. A falon még a családi címert is ott látni. Tasnádi Pétert biztonsági őrei tették gazdaggá. Néhány alkalmazottja most a ház biztonságáról gondoskodik. Lényegében egy magánrendőrséggel állunk szemben… (A háttérből magyarul: „Kapcsold már ki!”) A kapunál álló ember elzavar minket. Tasnádi Péter jelenleg letartóztatásban van. Pénzmosással vádolják, amit őt határozottan tagad. Tagadja azt is, hogy bármi más bűntett száradna a lelkén. A kezünkbe került egy fényképe, amelyen testőreivel látható. Ez az egész azonban közelről sem vicces. A hozzá hasonló emberek terrorizálják a magyar társadalmat. Az ő révükön terjed az erőszak. (…)” Az elgondolkodtató, hogy miért van – lehet? – egy BBCanyagban ennyi ténybeli tévedés – pl. a feketegazdaság jelentősebb, mint a legális, Tasnádit pénzmosással vádolják (?), az örző-védő vállalkozás magánhadsereg – és mennyire igazságközeliek a riporter egyéb megállapításai, ám itt nemcsak a Tasnádira vonatkozó részről van szó. Ez a riport arra ösztönözte Láposi Lőrincet, hogy megírja dolgozatát. *

133

Láposi Lőrinc: Tasnádi, mint világhírű bűnöző Tasnádi és a világhír Ez következik a BBC Magyarországról, helyesebben a magyarországi bűnözésről és rendőrségről szóló tudósításából, amely elsősorban a bűnözésről, Boros Tamásról, az Aranykéz utcai robbantásról, a korrupcióról, a privatizációról, az olajmaffiáról, a rendőrség néhány jellemzőjéről és természetesen Tasnádi Péterről szól, akit gengszterizmussal és pénzmosással vádolnak. E célból bemutatják a cég által épített székházat és őt, mit maffiózót sajátos pózban (kényelmes fotelban terpeszkedve, fekete-fehér betétes cipő, hózentráger, mögötte testőrök). Ezek alapján bekerülhet valaki egy ilyen tudósításba? Hogyan lehetséges ez? Hiszen a gengszterizmus, mint bűncselekmény ugyebár nem létezik. A sajátos fotó általunk tudottan egy póz, ami a viccen kívül semmit sem jelentett, olyanynyira, hogy maga Tasnádi is jókat szórakozott ezeken, jó heccnek tartotta. A pénzmosás pedig egyszerűen nincs. Vagy azért került a műsorba, mert a rendőrség sokszor megalapozatlan híradásai (pénzmosás, fegyverrejtegetés stb.) felkeltette a figyelmüket vagy egyszerűen valakik javasolták. De kik? Nézzük meg néhány jellemzőjét a Tasnádi-ügynek, és elképzelhető, hogy választ kapunk a kérdésre. Tasnádiról tudni kell, és ezt az ellenségei is elismerik, hogy elképesztően jó érzékű üzletember, született szervező, ami párosul egy állandó munkakészséggel. Ilyen és még egyéb tekintetben kedvező tulajdonságai felhasználásával, sikeres külföldi üzleti tevékenység után tért haza, hogy milyen tőkével, ezt csak Ő tudja, de mindenesetre nem kevéssel. Mi várta itthon? Magántulajdonra épülő piacgazdaság és mindenekelőtt „DEMOKRÁCIA” és jogállami keretek. Megalakítja vállalkozásait, és az örök szerelem a küzdőspor-

134

tok felkarolása: a Maccabi sportkör, (Dávid-csillaggal a címerében). Több kezdő vállalkozó is kért kölcsön tőle, de jó magyar szokás szerint törleszteni vagy a pénzt határidőre visszaadni elfelejtették. Emiatt konfliktus, tettlegesség stb. A végeredmény egy hatalmas kommandós akció, álarc, csuklya, házkutatás, őrizetbe vétel, letartóztatás 13 hónapig, és elviszik a cégek iratait. 1999-ben ismét kommandó, nem akárhol, a repülőtéren, éppen akkor, amikor hazafelé jön. Ismét nagy felhajtás, házkutatás a lakásán, az irodában, ahonnan zsákszámra cipelik el a cégek iratait a tulajdonosok és az ügyvezető igazgatók távollétében. Ugyanakkor a gyanúsítás testi sértésre való felbujtás. Gyönyörű. Csodálatosan megkomponált koreográfia. Hátha találunk valamit. A kommandó is része ennek a koreográfiának. Korábban is elsőrendű közellenség, most is. A tálalás nem marad el, ugyanis hasonló szituációban veszélyes bűnözőket szoktak elfogni, és a laikus ezt az Ő esetében is elhiszi. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy a korábbi ügye óta számtalanszor járt a rendőrségen idézésre, akár telefonra is, és mindig pontosan megjelent. Most is megtette volna. Ehelyett biztonsági őrzés, kommandós kíséret mindenhova, vidéki börtönök, Márianosztra, Mercedesszel szállítás és linkre óriási költség az adófizetők pénzéből. 1992-93 maffia, Keresztapa, szervezett bűnözés. Óriási híradások, táblázatok, vádi hetek, rablás, zsarolás, fegyverarzenál, szoros kapcsolat az akkor ugyancsak letartóztatott Csobolyával, Prisztással, Döcherrel, Turekkel stb. Ezt tálalta a sajtó a rendőrség tájékoztatása alapján. A maffia és Tasnádi! A maffia jellemzői között elsősorban az a döntő, hogy a bűncselekményekből származó pénzt legális vállalkozásokba

135

fektetik, lepénzelik a politikusokat és a nagy állami megrendelések megszerzése érdekében pl. autópálya-építés stb. Vesztegetés, csúszópénz. Hogy ez a jelenség létezik-e kishazánkban, mindenki döntse el, de hogy Tasnádinak semmi köze hozzá, az biztos. Szervezett bűnözés és Tasnádi! A bűnözésnek ez a fajtája belső szervezettséget feltételez, ahol a feladatokat megosztják, a főnökhöz eljutni igen nehéz, a vagyoni haszonszerzés a cél. Mindig azt csinálják, ami a legjobban jövedelmez. Így például a ’80-as évek elején a betöréses lopások viszik a prímet. Az a csapat – vagy annak egy része – jó érzékkel használta ki a ’90-es évektől meglévő lehetőségeket. A szervezett bűnözés akkor (1992) és most is az alábbi területeken tevékenykedik. A ’80-as évek végétől felerősödött a biztosítási csalás. Sokan ebből alapozták meg a vállalkozásaikat. Aztán megalakultak a biztosítóknál is a nyomozói (revizori) egységek, s ma már nem számít jelentős bűnözői tevékenységnek. Most is csak azért említem, mert Tasnádinak is volt valami ügye a Hungáriával pont akkor, amikor eljárás folyt ellene. Én pedig akkor ott dolgoztam. Mondanom sem kell, megkeresték a Hungária illetékesét, vajon nem játszottunk-e össze a kárrendezésnél. Gépjárműlopás jelenleg is dübörög, de Tasnádinak bizonyíthatóan semmi köze hozzá. Olajszőkítés, kábítószer, fegyverkereskedelem, prostitúció, éjszakai szórakoztatóipar ugyancsak idegenek Tasnáditól, soha egyetlen pillanatban sem merült fel a szerepe. Akkor viszont hol a szervezett bűnözés és Tasnádi kapcsolata? Sehol, és ezt nagyon jól tudják az ügyében intézkedő, eljáró rendőrök.

136

Aztán az is kiderült, hogy Tasnádinak semmiféle kapcsolata nem volt az akkor letartóztatottakkal, hiába a hatalmas összefüggést kutató táblázatok. Ezek után meglepő volt a nyomozás egyik vezetőjének nyilatkozata, amely kb. így hangzik: Tasnádi ügyében két lehetőségünk volt. Az egyik, hogy letartóztatjuk, és ezalatt bizonyítjuk a bűnösségét vagy adatgyűjtés során beszerezzük a bizonyítékot és akkor lépünk. Mi az elsőt választottuk. Elképesztő, és ezt egy olyan rendőrtiszt nyilatkozta, aki legalább 20 éves gyakorlattal pontosan tudja, hogy mi az eljárás ilyen esetekben. Érdekes lehet megtudni, hogy miért választották ezt a megoldást, illetve nem is kell megtudni, hiszen egyértelmű. Utasításra. Most (1999-ben) ugyanez a megoldás. Majd csak sikerül valamit összeszedni jelszóval megindítják a zöldszámot, hátha jelentkezik egy-két „áldozat”, de túlszárnyalva a korábbi propagandát, mindent gyorsan közreadunk, adócsalás stb. és egyáltalán nem érdekli őket az ártatlanság vélelme. Ez is elképesztő megoldás, de természetesen a parancsot adókat ez a legkevésbé sem érdekli. Érdekes és természetesen nem véletlen jelenség volt 1992ben, hogy Tasnádi ügyének vizsgálatával a Pest Megyei RFK-t bízták meg, és hoztak létre egy független egységet. Egyetlen cselekmény sem történt Pest megye területén, mégis őket jelölték ki, felrúgva az illetékességi szabályokat. De vajon miért? Egyértelmű: Pintér Sándor (aki akkor országos főkapitány volt) Pest megyei kötődése lehetővé tette Komáromi úr és csapata igénybevételét és a mindent vállalunk lehetőségét. A kötődést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor Pintér urat elbocsátották, nyomban céget alapított, és a Tasnádi ügyét vezető rendőrtisztek – akik kedvezményes nyugdíjba kerültek – nála helyezkedtek el. Azóta egyik-másik

137

már miniszteri tanácsadó. És lássunk csodát. Az új eljárásban megint Pest megye és megint Komáromi úr. Igaz, már szerepel az egyik ügyben helyszínként egy Pest megyei község, azt viszont nem vették, mert minek is vennék figyelembe, hogy Tasnádi 1992-től számtalan esetben kifogásolta a Pest Megyei RFK (Komáromi úr) és az ügyészség elfogultságát. Ez nem szempont. Nesze neked, tépd széjjel – és van rá vállalkozó. Érdekes összefüggés, hogy a korábbi ügyben is vezető rendőrtisztek nyilatkoztak, főleg Pest megye főkapitánya és helyettese, most bővült a kör. Elhihetni, micsoda nagy horderejű ügyről van szó, nyilatkozik Orbán Péter országos főkapitány, aki nagyon szimpatikus stílusban közli országgal-világgal: Tasnádi halált okozó testi sértésben felbujtó. Jogi nonszensz, vagy emberölésben vagy testi sértésben lehetséges a felbujtói szerep. De hát ez zavarhatja a legkevésbé. És nyilatkoznak mások is: dr. Ferenczi László ORFK bűnügyi főigazgató és természetesen Komáromi főkapitány úr, aki azt is bejelenti, hogy márciusban befejezik a Tasnádi-ügyet. Nem fejezik be. Érdekes párhuzamot mutat a Tasnádi-ügyet elrendelők névsora 1992-ben és 1999-ben. Milyen érdekes az azonosság: 1992-ben Boross Péter belügyminiszter, Pintér Sándor országos főkapitány, Komáromi úr, Pest megyei főkapitány. 1999ben Orbán Viktor biztonsági tanácsadója Boross Péter, belügyminiszter Pintér Sándor, Pest megyei főkapitány Komáromi úr, és most is alakult egy Pest megyei csoport. És természetesen azonos az ügyészség, a gazdasági ügyeket vizsgáló stb. A fentiekből már az is világosan látható, hogy mindezekre csak a jobboldali kurzus idején kerül sor. Véletlen-e, hogy a zsidóságát hangoztató Tasnádit zárják be? 1992-ben Maccabi, 1999-ben Korda-villai kör stb. És akkor még egy

138

apró, de nem jelentéktelen tényező. Egy közönséges, köztörvényes bűncselekmény ügyében, amelyből több száz folyik az országban, ki kérdez a Parlamentben? Nem más, mint a MIÉP képviselője. És Pintér úr kifejti, mi mindent követett el Tasnádi. Nem azt mondja, hogy majd a független magyar bíróság állapítja meg a bűnösségét, addig az ártatlanság vélelme érvényesül. És ezzel még nincs vége. A jobboldalt érdekli az ügy. Például Lányi Zsolt, majd a Répássy Zsolt urakat. Bizonyára nagyon aggódnak a zsidó polgártársuk sorsáért. És akkor nézzünk meg néhány jellemző előzményt, illetőleg jelen ügyben szereplő témát. A nagy port felkavart 1992-es ügye jogerős bírói ítélettel zárult, amely 2 évi szabadságvesztést állapított meg 3 évre felfüggesztve. Micsoda bagatell ítélet az előzményeket illetően. Csak hát itt a lényeg. Az óriási felhajtás, az első számú közellenség, a horribilis bűnügyi költség és az eredmény. Megkérdezte tőlük valaki? Hol és ki hibázott ilyen nagyot? Nem, vártak a következő fordulóra, és léptek hasonlóképpen, mint korábban.l És az eredmény sem lehet más, mert most is a próbálkozások szisztémáját követik, vagyis mindent megpróbálnak, mindenkit felkeresnek, aki Tasnádival kapcsolatba került. Így pl. az építkezést végző vállalkozókat arról faggatják, hogy nem kellett-e fenyegetés hatása alatt ingyen- vagy kedvezményes munkát végezni? De mindez csak egy a sok közül. Érdekes volt, amikor Szetlik Ferenc a piac bérleti jogát el akarta adni. A pénzes vevők a kínai kereskedők voltak, de a cég, amely e mögött szerepelt volna, egy Preventív nevű cég lett volna, cégvezetőként a megmutatott névjegykártyán Pintér Sándor szerepelt. Ezen a tárgyaláson én magam is részt vettem.

139

A szóvívő közli velünk, hogy Tasnádi környezetéből meg akarták vesztegetni Komáromi urat (a rendőrséget). A felajánlott összeget is közlik. Nem gondolták, hogy a média azért sok mindenre rákérdez: ki, mikor, hol és mi az eredmény! Ekkor jött a meglepetés. Mindenki mellébeszél, így Orbán úr és Komáromi úr. Pedig itt nincs mese: történt-e vesztegetés vagy sem? Nincs mellébeszélés, illetve csak akkor, ha ilyen nem volt. Márpedig nem volt, és ezt Komáromi úr is nagyon jól tudja. Ilyen esetben Komáromi Istvánnak az a kötelessége, hogy az ügyben elfogultságot jelent be, ilyet ugyanis büntetlenül kimondani nem szoktak. De hát itt ilyen kicsiségre nem adnak. Másképp aligha fordulhatna elő, hogy minden jogi és történeti alapot nélkülözve közli a rendőrség, hogy Tasnádit pénzmosással is gyanúsítják hogy az alkalmazottakat napokon keresztül megmotozzák, éjjel előállítják, kihallgatják, próbálkoznak rábeszélni őket, hogy valami terhelőt mondjanak. És hosszan sorolhatók a hasonló esetek, de álljon itt végezetül egy teljesen sajátos példa. Készült egy határozat 2000. február 29-én, amelyből kitűnik, hogy két újabb ember ellen folyik büntetőeljárás, másrészt a „lefoglalt” kettő darab lőfegyver átvehető. Egyébként nincs nagy hibája a határozatnak, csak egyszerűen nem igaz. A történet lényege a következő: 1999. szeptember 4-én reggel a szolgálatba induló fegyveres őröknek kiadtam a fegyvereket, majd a déli órákban külföldre utaztam hosszabb időre. Ilyenkor az a szabály, hogy a fegyvert leadják a rendőrségen, és ott őrzik, amíg visszaérkezem (ha a fegyver kezelését végző korlátozva van). Ez történt, vagyis ezeket a fegyvereket soha senki nem foglalta le, arról a tulajdonos határozatot soha nem kapott. A két érintett személy ellen sehol semmiféle eljárás nincs folyamatban, legkevésbé a határozatban jelölt számú ügyben. És még nincs vége: a nem lefoglalt fegyvereket 5 hónap

140

múlva többszöri sürgetés után visszaadják, és akkor kiderül, hogy 5 db lőszert az egyik fegyverből kilőttek. Magyarázat nincs. Ki, mikor, hol, milyen célból használta, készült-e róla jegyzőkönyv, szakértői vélemény, ki és mikor tájékoztatta erről a fegyver tulajdonosát? Senki. És ez megtehető a szoros felügyeletet gyakorló megyei ügyészség tudtával. Csodálkozni azonban a legkevésbé sem lehet. Naponta tapasztaljuk, hogy a hatalom azt csinál, amit akar, miért lenne kivétel annak erőszakszervezete.

141

8. Az alkotmányjogász

Dr. Szikinger István, alkotmányjogász. Jelenleg ügyvéd. Tasnádi Péter jogi képviselője. Lett is baja ebből. Kirúgták. A Rendőrtiszti Főiskoláról is, a parlamenti olajbizottságból is. Pintér Sándor belügyminiszter sem kért többet a tanácsaiból, pedig előtt… Mehetett, mert Tasnádi védője. Tették ezt egy alkotmányjogásszal. Bájos. Az utóbbi hat-nyolc évben nem akadt ember, aki nála többet kritizálta volna a rendőrséget. Joggal, persze. Ezt azért nálunk nem nézik jó szemmel. Egyik kormány sem. Demokratikus jogállamban demokratikus, civil rendőrséget akar? Még mit nem?! Hol lesz akkor a rend országa? Ki szorítja ki számolatlanul a külföldi bűnbandákat és kergeti határon túlra vagy számolja fel a magyarokat? Korrupcióról, rendészeti szervek vezetőit elérő korrupcióról beszél? Még mit nem! Történet a ’80-as évek végéről. Rendőrtiszti Főiskola, nemzetközi jog, szigorlat. A diák tételt húz, felkészül, felel. Olvassa a tételt a vizsgáztatónak: a tengerészek jogi helyzete. A tanuló alapos, mindent tud, tíz percben. Szikinger nyugodt. A felelet elégtelen osztályzatot érdemel, mondja. Diák lesújtva. De, teszi hozzá Szikinger, én ötöst adok, mert a tétel címét elírták, helyesen így hangzik: a tenger-részek jogi helyzete. Márpedig a semmiről ilyen magas fokon értekezni, az tényleg nem semmi. * - Tasnádi Péter védője. Ki kérte fel?

- Az elmúlt év novemberében kaptam a megbízást és tisztában voltam azzal, ki is az a Tasnádi Péter, ugyan soha nem ismertem sem őt, sem a családját közelről, személyesen egyáltalában nem találkoztunk. A felesége, Tasnádi Judit hívott fel, arra kért, menjek el hozzá. A Torockó utcai lakásukban találkoztunk, és akkor elmondta, hogy be kellene száll-

142

nom a védelembe. Azt is mondta, hogy már vannak ügyvédek, akik dolgoznak az ügyben, vagyis tudtam, hogy más kollégák is vannak rajtunk kívül. Tehát: Tasnádi Péter egyik védője vagyok, egyébként a törvény lehetővé teszi, hogy több védő is dolgozzon egy ügyben. - Tasnádi Judit megjelölte, hogy milyen ok miatt kérik a segítségét?

- Erre nem emlékszem… Nem… Azt gondolom, olvasták néhány nyilatkozatomat, voltak közszerepléseim, tehát valószínűleg ismertek, legalábbis tudták, ki az a Szikinger István. Egyébként Tasnádi Péter volt az, aki konkrét okot is megjelölt: a nyilatkozataim olyan személyiséget tükröztek, akiről azt gondolta, hogy eredményesen tud működni ebben az ügyben, illetve hát az ő védelmében. - Talán közrejátszik ebben az is, hogy láttam Tasnádi Péter irodájában az egyik művét: A rendőrség a demokratikus jogállamban című könyvét. Talán emiatt?

- Nem, nem, azt biztosan tudom, hogy ezt én adtam oda. Akkor már megkaptam a megbízást, tehát biztos, hogy korábban nem olvashatta. - Mire gondolt, amikor ezt a felkérést kapta, és mire, amikor először találkozott az üggyel, kezdte megismerni a részleteit, a büntetőeljárás hátterét, Tasnádi Pétert, illetve a körülményeket, amelyek között most él?

- Az még hozzátartozik a történethez, hogy azért a sajtóból értesültem arról, hogy mi történt. Az volt a benyomásom korábban is, ami később meg is erősödött, hogy ez is egy olyan ügy – több ilyet ismerek – ahol először van gyanúsított, és utána keresik a bűncselekményeket. Egyébként a Tocsikügy volt ilyen, bevitték és mindenféle gyanúsítások voltak, végül kikötöttek a csalásnál. Nos, Tasnádinál is annyi már kiderült, hogy őt először bevitték, és azóta keresik hozzá a bűncselekményeket. Ez meggyőződésem. Az első gyanúsítások, azok, hogy is mondjam, szóval nem fajsúlyos gyanúsítások.

143

Szükségesek ahhoz, hogy őrizetbe vegyék és letartóztassák. Hát ez az egyik fő gondom az egésszel. Ezt még azelőtt megállapítottam, hogy beszálltam volna a dologba. Minél inkább kezdtem megismerni a részleteket, annál inkább megerősödött bennem ez az előzetes feltevés, ami egyébként más ügyekből is ismert volt számomra. Vagyis, hogy a rendőrség nem mindig törvényes eszközöket használ, és talán ami a legfontosabb, ebben az ügyben is és nagyon sok más ügyben is tapasztaltam, hogy egyszerűen rászállnak valakire, és ha egyszer a rendőrség úgy gondolja vagy valaki úgy gondolja, hogy az az ember bűnös, akkor azt kell bebizonyítani. Ez az én igazságérzetemmel is ellenkezik, alkotmányos felfogásommal, és egyébként az alkotmánnyal és a törvényekkel is ellenkezik. Tehát ez az az alapgondolat, ami azóta is végigvonul az ügyön. Nem az igazság kiderítésén munkálkodnak, és ez engem mint magánembert is baromira bosszant. - Mi volt a vonzó az Ön számára ebben az ügyben? Tudniillik ahogy hallgatom, úgy érzem, kihívásnak tekintette a felkérést, Tasnádi személyét, de azt is látta, a rendőrség hibákat követ el, feladja a magas labdát, amit vétek nem leütni. Jól látom?

- Részben. Ám a történet nem ilyen egyszerű. Úgy mondanám, ez egy nagyon érdekes dolog. Ugyanis Tasnádi Péter elolvasta az én könyvemet, és arra a megállapításra jutottunk mind a ketten, hogy a következtetéseink azonosak. Amikor a könyvet írtam, idéztem Komáromi Istvántól, amit ő publikált, nevezetesen, hogy le kell járatni a bűnözőket – ezt megírta a Belügyi Szemlében. Le kell járatni a bűnözőket, össze kell ugrasztani a bűnözőket, írja, tehát olyan sajátos bűnüldözési módszereket propagált, hiszen közzétette a Belügyi Szemlében, ami a számomra teljesen elfogadhatatlan. Én azt gondolom, ha van egy alapos gyanú, tisztázni kell, hogy fennáll vagy nem áll fenn. És én arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy alkotmányellenes módszer, és ami al-

144

kotmányellenes, az emberellenes. Na most a Tasnádi-ügy élő példa erre, és Tasnádi Péter pontosan ugyanezekre a következtetésekre jutott – sajnos ő a saját bőrén. Következtetésképpen: nem akarom azt mondani, hogy én egy próféta vagyok, de hát amit én megállapítottam – hogy milyen veszélyei vannak az alkotmányellenes rendőri működésnek, illetve az alkotmányellenes rendőri működés szakmailag is borzalmas -, megerősödött bennem a Tasnádi-ügyben. Tehát nemcsak arról van szó, hogy az ember érveit sárba tiporják, hanem, hogy szakmailag is nulla a nyomozás, az egész rendőri tevékenység. Gondolom, hogy felkészült az ügyből és tudja, hogy ezt az egész nyomozást ténylegesen egy Boros László nevű – talán most már főtörzszászlós sokáig törzszászlós volt, lehet, hogy még mindig az – ember irányítja, aki még a Rendőrtiszti Főiskolát sem végezte el, és hát ő dirigál… - Attól még lehet tapasztalt, attól még lehet jogszerű, attól még lehet törvényes…

- Attól még lehetne, de nem az… Különben az is törvényességi követelmény – ez előírás -, hogy tiszti státuszon olyan ember lehet csak, aki felsőoktatási intézményt végzett. Boros úr nyilván nem végzett, mert akkor tiszti rendfokozata lenne. Tehát ez is arculcsapása a törvényességnek. Egyébként nem csak az, hanem egy … nem jellemzem, de hát… Hagyjuk. - Mondhatni, hogy tudatos volt a rendőrség részéről, hogy olyan beosztású ember…

- Biztos. Ebben egészen biztos vagyok. És abban is biztos vagyok, akár mehetünk egy lépcsővel tovább, tehát abban is teljesen biztos vagyok, tudatos volt az, hogy ezt az eljárást Pest megyének kell csinálni. Találtak egy szálat – mindig lehet találni egy illetékességi szálat -, ez az állítólagos bűncselekmény Pest megyében történt. De. Ez csak az egyik a sok

145

közül, és nem is az, ami miatt igazán folyik Tasnádi Péter ellen az eljárás. Ahhoz meg Pest megyének semmi köze… - Azzal egyetért, hogy a Pest megyében elkövetett bűncselekményeket a Pest megye területén működő rendőrkapitányságoknak kell vizsgálni, a kiemelt ügyeket pedig a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságnak?

- Ezzel igen. - Most mégis azt mondja, Pest megyének semmi keresnivaló-ja a Tasnádi-ügyben?

- Pest megyének akkor lehet keresnivalója az ügyben, hogyha az a bűncselekmény, ami miatt nyomoznak, az olyan lényeges, hogy a többitől nem lehet elválasztani. Na most, itt nagyon sok bűncselekmény van, és nagyon sok szereplő van ebben a történetben, vagyis ezeket a bűncselekményeket és a szereplőket szépen el lehet választani. Mondok egy példát név nélkül: az a személy, aki állítólag egy önbíráskodásban és talán egy testi sértésben vett részt, az lassan már egy éve ül azért, mert most pénzmosás után nyomoznak olyan területen, amihez egyébként a Tasnádinak sem volt semmi köze. Kérdezem, hogy mi köze volt ehhez annak az embernek, aki állítólag egyszer valakit megvert? Tény: ezt ki kell nyomozni, ütött vagy nem ütött, ha pedig bűnös, büntessék meg. De mi köze a pénzmosáshoz? Tehát azt mondom, el lehet és el is kell választani egymástól ezeket az ügyeket. Másik példa: felmerült egy adócsalás. Az adócsalásnak sincs semmi köze ehhez az emberhez. Az adócsalás Tasnádinál merült fel, mint gyanú. Igen ám, de az adócsalásnak nincs az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy valahol valakik valakit megvertek. Ez egy külön bűncselekmény. Persze össze lehet kapcsolni az ügyeket, mert az egyik valóban Pest megyében történt, és abban is az a Tasnádi, aki a másikban, ilyen láncolatok vannak. Ezek a láncolatok azonban erőltetettek, és a dolog természete szerint szét kellene választani az ügyeket. Ki kellene nyomozni az önbíráskodást, ami

146

miatt eredetileg megindult az ügy, és nemcsak azért kellene kinyomozni, mert én úgy gondolom, hogy ezek nem összetartozó dolgok, hanem azért is ki kellene nyomozni, mert a büntetőeljárási törvény azt mondja ki: ha valaki letartóztatásban van, akkor ott soron kívül kell lefolytatni az eljárást. A soronkívüliség az én számomra természetesen azt jelenti, hogy nem kapcsolhatok hozzá olyan másik ügyet, aminél még nem is tudom, hogy egyáltalán el lehet-e rendelni a letartóztatást. A soronkívüliség az én számomra azt is jelenti, hogy egy ilyen önbíráskodási dolgot – megvan a gyanúsított, megvan a sértett, megvan a három tanú – egy hét alatt ki lehet nyomozni, és nem kell évekig ültetni az embereket. Számomra itt lóg ki a lóláb. - Amikor azt mondta, nem véletlen az, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a büntetőeljárást, akkor arra gondolt, hogy éppen ők nyomoztak az első ügyben is, 1992-ben?

- Igen. Arra gondolok, hogy a Horváth András volt az, aki a megyei főkapitány bűnügyi helyettese volt. Arra gondolok, hogy ő nyilatkozott akkoriban arról, hogy Tasnádi egy új típusú szervezett bűnözésnek a vezéralakja. Azóta sem változott az álláspont ezzel kapcsolatban. És igen, arra is gondolok, hogy Pest megyének egyszer volt egy kudarca és most ezt szeretnék jóvátenni. Megmondom egészen őszintén, azt gondolom – és ez nem vádaskodás, hanem tény -, hogy a jelenlegi belügyminiszter, Pintér Sándor mint magas rangú rendőri vezető éppen Pest megyéből indult el a csúcs felé. Pintér Sándor Pest megyében volt főkapitány-helyettes, mielőtt Budapest főkapitánya lett. És azt is felelősséggel állítom, hogy Pintér Sándornak a legközelebbi kapcsolatai Pest megyéhez vannak, ami természetes is. - Csoda lenne egyébként, ha nem így lenne, de ez nemcsak Pintér Sándorral van így. Mielőtt azonban belemélyednénk abba, hogy milyen hatása van Pintér személyének a Tasnádi-ügyre, beszéljünk valami másról. Ön ismert alkotmányjogász. Sokat pub-

147

likál, oktat, állandóan jelen van az írott és elektronikus sajtóban, mint riportalany is. A Szikinger Istvánhoz hasonló közszereplő alkotmányjogászok nem szoktak beszállni ilyen ügyekbe. Ennek volt-e valamilyen különleges oka, túl azon, amiről eddig beszéltünk?

- Hát ha a kérdés arra irányul, hogy mennyit kapok a védelem ellátásáért, akkor én ezt most Önnek… - Nem arra irányult…

- De, én legalábbis így érzem… Szóval azt szokták mondani, hogy ez van a kérdés mögött. Hogy igen, persze, hogyne, szép dolog az elv, de hát ha megfizetik, ha milliókat kap… Nem, én ezt a feladatot, és ez talán az eddigiekből kiderült, következetesen beleillőnek érzem a tevékenységembe. Hiszen az én – mondjuk így nagyképű kifejezéssel – „munkásságom” a rendőrség alkotmányos szerepének, a rendőrség alkotmányos tevékenységének a vizsgálata, értékelése, elemzése alkotmányjogi szempontok és persze más szempontok alapján. Nekem tényleg egyre határozottabban az a véleményem, hogy az alkotmányosság útjáról letérő rendőrség nem tud közbiztonságot sem produkálni. Hiszen a magyar rendőrség, ezt most már azok is elismerik, akik annak idején megszavazták a rendőrségi törvényt – legalábbis sokan közülük -, visszaélt azzal a lehetőséggel, amit a törvény biztosított a számára. Akkor arról volt szó, hogy keményebbnek kell lenni, kicsit lazábban kell értelmezni az alkotmányos garanciákat, mert ez az ára annak, hogy legyen erős közbiztonság, ettől lesz erős közbiztonság. Nahát ettől nem lett közbiztonság, mert ha a hatalommal vissza lehet élni, akkor vissza fognak élni, legfeljebb nem tudjuk előre megmondani, hogy ki és hol fog visszaélni vele. Engem tehát az alkotmányos keretek közül kicsúszó rendőri működés érdekelt világéletemben, és ebbe pontosan belepasszol a Tasnádi-ügy. Kicsit térjünk vissza a tiszteletdíjamra, mert az sem arról

148

szól igazán, hogy én mennyit kapok. Azt hittem először, hogy egy szokványos büntetőeljárás részese leszek. Már említettem, ismertem az ügyet, voltak sejtéseim, és azt gondoltam, lefut egypár hónap alatt, így szoktam kikötni az ügyvédi munkadíjat. Ennélfogva nem igaz az, hogy milliókat kaptam érte, nem igaz az sem, hogy a pénzért vállaltam. Természetesen érdekelt az ügy, és nem is csalódtam abban, hogy milyen. Tasnádi Péter számára elég tragikus, számomra azonban mindenféleképpen tanulságos. - Megmondom, miért nem a pénz miatt kérdeztem. Azért, mert Tasnádi a közvélemény számára bizonyos szempontból – tettek róla sokan, hogy ez így legyen, még ő maga is – kétes figurának tűnik. Ön pedig magyar viszonylatban ismert, sőt híres jogász. A kérdés az lett volna igazából, hogy milyen ügy az Ön számára a Tasnádi-ügy. Erre válaszolt is, és az eddig egyszerű büntetőeljárás, amiben köztörvényes bűncselekmények alapos gyanúja szerepel, már a közbiztonság alapjairól, már az alkotmányosság alapjairól szól. Mi hát akkor a Tasnádi-ügy? Talán a jelenlegi magyar közállapotok tükörképe?

- Így van, de nemcsak én állítom ezt, a hatalom is ezt állítja. Elég világos – egészen a kezdettől fogva -, hogy ezt az ügyet úgy állították be és úgy állították fel, hogy ezzel demonstráljanak valamit. Nyilván azt Ön is nagyon jól tudja, én is nagyon jól tudom, hogy Tasnádi Péter soha egy rossz mozdulatot nem tett. Nem ütött meg rendőrt, nem szaladt el, ha idézték, megjelent pontosan. Erre kommandósok veszik körül, ez megismétlése a ’92-es történéseknek, bárhová megy fegyveresek kísérik, egyébként az égvilágon semmi szükség nincs rá. Nem olyan ütődött, hogy megszökjön, hiszen ő is meg van arról győződve, hogy amivel gyanúsítják, azok alapján nagyon nem ítélhetik el. Szerintem pedig egyáltalán nem ítélhetik el. Vagyis mi a fenének szökne meg, nem fegyelmezetlenkedik, normális ember, aki néha azért jön ki a sodrából, mert tényleg megalázzák.

149

Az egy más dolog persze, és azt fogadjuk el, hogy az emberek különbözőek, ő azt elmondta nekem, hogy olyan területen dolgozott – pénzbehajtásról beszélünk -, ahol egy kicsit több az erőszak. Nota bene! Pintér Sándor cége is hasonló területen működik. Na már most, ha jelen van az erőszak, éppen Tasnádi Péternek kell különösen ügyelnie arra, hogy ne hibázzon, ne üssön meg senkit, ne veressen meg senkit. Ő azért van annyira intelligens, hogy az első büntetőeljárás után már nagyon vigyázott arra, hogy mit és hogyan csinál. És bizony a jelenlegi büntetőeljárás bizonyítékai nem igazán támasztják alá, hogy pénzbehajtás során – ha pénzbehajtás volt – egyes emberek más embereket megütöttek. Azt meg egyáltalán nem, ha történhetett ilyen, az az ő felbujtására történt. Azért merem határozottan állítani ezt, mert én is beszéltem néhány emberrel azóta, és bizonyítani tudjuk, akinek bármilyen kétes ügye volt, azt ő kirúgta a cégétől. Azt meg főleg, aki ellen büntetőeljárás indult. - Mégis, akkor mi ez az ordító ellentét? Akik ismerik Tasnádit, munkakapcsolatban, üzleti kapcsolatban vannak vele, azt mondják, hogy a maga módján, a maga területén korrekt, mi több: jó szervező, jó üzletember. Ugyanakkor van egy hatalom, aminek van egy rendőrsége, ami idestova kilenc-tíz éve a szervezett bűnözés kiemelkedő alakjának tartja, mondhatnánk azt is, hogy időnként őt tartják a magyar „Keresztapának”.

- Pontosan így van. Kiválasztották, és én azt gondolom, hogy tévesen választották ki. Tasnádi Péter nagyságrendileg nem olyan pénzekkel dolgozik, mint más „vállalkozók”. Nevek nem fontosak. Most nem. Tehát ebben sem stimmel a dolog. Nyilvánvalóan valamilyen szerepet játszik az ő nyíltan vallott zsidósága is. Azért az nem véletlen, hogy 1992ben és 1999-ben indítanak ellene eljárást, amikor olyan kormányok vannak, amilyenek. Tasnádi Pétert kiválasztották. Az nagyon tipikus a rendőri munkában, hogy nem mennek olyan árnyak után, amiket nem

150

tudnak elkapni. A rendőrség azt szereti, akit el lehet kapni, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez is íratlan törvény a rendőrségi munkában, hogy mindig a gyengébb ellenállás irányába mennek. Tehát ha megvan egy ember, akit be lehet vinni, úgy gondolják, hogy valamit rá lehet verni… - Már bocsánat, de Tasnádiról sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy gyenge ember.

- A rendőrséggel szemben gyenge. Ha megfogják és beviszik, akkor keveset tud csinálni. Ha rásütik azt a bélyeget, hogy ő bűnöző, akkor elpártolnak tőle. Tudjuk, vannak politikus barátai, ilyenkor ők tisztes távolságot tartanak tőle, és miután egyszer már volt egy ilyen ügye, és miután egyszer már, ha felfüggesztett szabadságvesztésre is, de elítélték, ezért azt mondják, jobb az óvatosság. De ennek van egy másik oldala is. Véleményem szerint itt tévedett a legnagyobbat a rendőrség. Azt gondolták, ha Tasnádit letartóztatják, akkor mások majd kevésbé félnek tőle. Csak az a baj, hogy ezt a tévedést az első büntetőeljárásnál is elkövették. Azt is elfogadom, hogy azok közül a rendőrök közül, akik eljárnak vele szemben, sokan tényleg azt gondolják – még az utca embere is úgy gondolja, mert úgy mutatták be -, hogy Tasnádi ilyen és olyan ember. Ezért azt hiszik, ha majd bent lesz már, nem félnek tőle, és segít a tanúvédelmi program, a zöldszám és a névtelenség lehetősége, akkor majd egymást érik a bejelentések. Nem özönlöttek a bejelentések. A végrehajtó rendőrök közül sokan abból a számukra is sugallt feltételezésből indultak ki, hogy igen, ez az ember bűnös, csak még nem tudtuk bebizonyítani, és ehhez azt a téves módszert választották. Nem állítom, hogy minden rendőr így gondolkodik, de azt igen: a végrehajtók közül sokan és például Pintér Sándor is és Komáromi István is. Nyíltan ki is mondták: lehetett volna úgy is, hogy majd nyomozgatunk, de mi egy huszáros rohammal belevágtunk. Ezt mondta az első eljárás idején Horváth András. Nem jött

151

be. Először nem jött be, azt hitték, hogy másodszor majd bejön, mert most már van tanúvédelem, és először talán még féltek az emberek, és most már megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy ne féljenek. Tévedtek, nem jött be másodszor sem. Pontosan tudom, a rendőrök elmentek rábeszélni bizonyos embereket, hogy tegyenek tanúvallomást Tasnádi Péter ellen. Azt is tudom, hogy ezek közül a tanúvallomások közül elég sok a hamis, és bizonyíthatóan hamis. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy kiválasztottak egy embert, és nem azt akarják megállapítani, hogy valójában mit csinált, hanem mindenáron rá akarják bizonyítani, azt, hogy csinált valamit. Visszatérve még a kérdés elejére, ez összetett dolog: bizonyára szerepet játszik a zsidósága, biztos szerepet játszik a korábbi büntetőeljárás, és a rendőrség bizonyítási vágya is szerepet játszik. Az, hogy valamit fel kell mutatni. Jött az új kormány, Orbán Viktor, Pintér Sándor azonnal kijelentették, hogy a szervezett bűnözés elleni harcban gyors áttörés lesz, eredmények lesznek. Ehhez valakit be kell vinni. Bevitték Tasnádi Pétert. Azért az igazi szervezett bűnözésről olyan nagyon sokat nem tudnak, vagy ha tudnak, akkor is messze vannak a bizonyítástól. Tasnádi ügye viszont konkrét dolog volt, egy-két régebbi embert megkerestek, és azt hitték, amit vallanak, az elég az alapos gyanúhoz, azután pedig jön majd sok minden más. Ne gondolja, hogy a levegőbe beszélek, ezt így készítették elő, szétküldték az embereket. Egy példát mondok. Bekérték az illetékhivatalba az összes olyan iratot, amin Tasnádi neve szerepelt. Nem ami gyanús, hanem amin az ő neve szerepel, és ezt nemcsak ott csinálták meg, hanem nagyon sok más helyen. - Ez a büntetőeljárás szempontjából korrekt, helyes?

- Nem, abszolúte nem. Ez az ártatlanság vélelmét sérti, és egyébként sehova nem vezet. Elmondom, hogy hova vezetett

152

ez az én példámban. Ez oda vezetett, hogy egy tételnél megállapították, valaki ráírta az aktára, hogy illetékmentes. Nagyon nagy pénzről volt szó, és közben kiderült, hogy mégsem illetékmentes. Na, a rendőrség azonnal tanúkihallgatást rendelt el, én pedig feltettem azt a kérdést, hogy mire csinálnak tanúvallomást, hiszen a tanúvallomásnak valamilyen bűncselekményi gyanúra kellene hogy vonatkozzon. Nem is tudták megmondani azóta sem. November 29-én tettem fel írásban a kérdést, szóban nem voltak hajlandóak válaszolni, azóta sem kaptam rá választ. Tehát egy illetékhivatalos hölgy mondta, hogy igen, az ügyfél személyesen hozta be az iratot és én ráírtam, - tényleg sok pénzről volt szó, talán millió dollárokról, nem tudom, de nagyon nagy pénz volt, az biztos, hogy illetékmentes. És kérdezték tőle, hogy miért? Hát, azt mondta, mert tévedtem, rossz paragrafust néztem meg. És akkor utána mit csinált, tette fel a kérdést a rendőr? Hát utána szóltam az ügyfélnek, hogy illetéket kellene fizetni, ha meg nem akar és úgy gondolja, akkor csinálja vissza az ügyletet. A rendőrség semmit nem kérdezett. Éreztem, hogy itt valami nem stimmel. Talán arra megy ki a játék, hogy ebből csalás, vesztegetés vagy zsarolás legyen. Ezért, ha már a vizsgáló nem kérdezte meg, én feltettem azt a kérdést, hogy amikor ez az ügyfél bevitte az iratot – aki elképzelhető, hogy Tasnádi Péter volt, mert fekete-fehér cipőben volt, de a hölgy nem volt ebben teljesen biztos, már abban sem volt teljesen biztos, hogy Tasnádi volt, de hát a tv-ből ismerte – akkor egyedül voltak-e? Mert ha csak ő és az ügyfél volt a szobában, az gyanús, gondoltam. Több okból is. Nem, azt mondta, huszan voltak, és a kolléganői is nyilván felfigyeltek egy Tasnádi típusú emberre. Azt is megkérdeztem, ott írta a papírra, hogy illetékmentes. Igen, ott. És mi volt utána, faggattam tovább. Bevitte a főnökeihez, és megállapították, hogy nem illetékmentes. Ezután szóltak az ügyfélnek, hogy akkor most elnézést, tévedtek stb., stb. Videón megvan az eredeti vallomás.

153

Ezt a vallomást videóra vették. Csak álltam ott, és nem értettem, hogy mi ez az egész? Persze értettem, csak jogászfejjel nem értettem. Az egyértelműen látszott, hogy a rendőr-ség azt hitte, talált valamit, a hölgyet kihallgatták tanúként, azt gondolták, tovább tudják vinni az ügyet, ezért jó, ha videón is megvan a vallomás. De nem tudták továbbvinni, mert nem volt mit. Nem történt bűncselekmény, nem történt semmi, csak annyi, hogy egy illetékhivatali alkalmazott tévedett, de rájött a tévedésére. A szomorú az: nem egy ilyen esettel találkoztam, hanem nagyon sok hasonlóval. Például volt egy ember, aki bolond volt, a szó orvosi értelmében is, és ez azért érdekes, mert volt róla papírja. Mégis ezen dolgoztak egy hétig. Mi már az elején mondtuk: ez az ember tényleg bolond. Azt állította, hogy egy szálloda halljában Tasnádi Péter őt megállásra kényszerítette, és nem engedte, hogy elmenjen. Kihallgatták a munkatársát, kihallgatták a szállodaportást, mindenki azt mondta, az égvilágon semmi ilyesmi nem történt: ezen dolgoztak egy héten át. Érti ezt? De dolgoztak volna tovább is, mígnem a pali saját maga megírta, hogy „Elnézést kérek, de hát az igazság az, hogy én bolond vagyok”. Akkor hagyták abba ezt a dolgot. A következő történet egy másik vallomás. Ebben az ügyben két hétig mentek a rendőrök. Tehát Tasnádi Péter egyszer kapott talán 150 millió forintos hitelt. Jött a nagy kérdés: hogy lehet az, hogy ő hitelt kapott? Nem mondták a rendőrök azt, hogy zsarolta, megtévesztette a bankot. Nem. Jött újra a gyanú és bűncselekmény nélküli tanúvallomás. Ezt is videóra vették. A banktól beidéztek három embert, osztályvezető szintű embereket, és kérdezték, hogy hogy is volt ez. Mondták, Tasnádi beadta a hitelkérelmet, szabályos volt, minden melléklet ott volt. Új kérdés: az eljárás szabályos volt-e, volt-e kockázatelemzés? Nem volt kockázatelemzés, így a bankos, azért nem, mert háromszor olyan értékes ingatlant ajánlott fel fedezetként. Akkor hüléyk lesznek saját

154

kölségüket még azzal növelni, hogy kockázatot elemezzenek. Na de itt meg a vezérigazgatónak kell aláírni, jött az újabb rendőri ötlet, ő írta alá? Ő írta alá. Minden rendben volt? Minden rendben volt. Ezzel is eltöltöttek két hetet, és akkor jött a nyomozó nagy diadallal, mondta az egyik bankosnak, hogy itt maga azt mondta, hogy aggályosnak tartja ezt az ügyletet. Miért mondta maga ezt? Azért, mert Tasnádi Péterről volt szó. És kérdezték: maga ismeri Tasnádi Pétert? Én nem, de a munkatársaim azt mondták, hogy ez egy gazember. Na és, hát ők honnan tudták? Hát a rendőrségtől… Ennyi. Így jön vissza az, ha valakiről elterjesztik, hogy ő gazember, és a végén még ő maga is el fogja hinni, hogy gazember. Így megy át a köztudatba. Ha valakit be akarnak mutatni, mint szervezett bűnözőt, hát az emberek elég nagy része el fogja hinni, hogy szervezett bűnöző. - Amennyiben Tasnádi Péterre már az első eljárással sem lehetett rábizonyítani azt, hogy köze van a szervezett bűnözéshez, akkor miért próbálja meg újra a rendőrség? Miért kell – ezek szerint törvénytelenül is – gyűjtögetni, nem tudok rá jobb szót, valamiket, amik talán jók lesznek majd valamire? Van-e ennek értelme ma Magyarországon? Lehet ennyire buta a rendőrség? Lehet-e a hatalom számára ennyire fontos az, hogy Tasnádi Pétert kiiktassa a köztudatból? Hiszen Önről nagyon jól lehet tudni azt, hogy ezekben a jegyzőkönyvekben észre fogja venni azt, amit a rendőrség egyébként a közvélemény elől el akar titkolni: hogy nincs bizonyíték a kezükben, de majd lesz, esetleg csinálnak.

- Ez valószínűleg így is van, ugyan nem vagyok elbizakodott, sem nagyképű, de szerintem ezt a kollégáim is ugyanúgy észreveszik. Olyan átlátszó a módszer, hogy nem nehéz ezt észrevenni. Az igaz, nekem elég nagy volt már előtte – egészen más vonalon is – a publicitásom, és az is igaz, elég furcsán reagáltak arra – már a Pintérék -, hogy én beléptem

155

ebbe az ügybe. Pintér először kitett a tanácsadó testületéből – ő hívott meg ugyanazon év tavaszán. Azután – ezt határozottan merem állítani – kirúgatott a Rendőrtiszti Főiskoláról. Mit mondjak, nem vették jó néven az én belépésemet, de azért azt nem állítom, hogy tőlem rettentek meg. Azt meg pláne nem, hogy mások nem vették volna észre ezeket a dolgokat. Észrevették, csak az én publicitásom nagyobb lehetőséget biztosított arra, hogy mások számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy itt milyen módszerekkel dolgoznak. - Azért kérdezem ezt, mert azt a rendőrségnek is látnia kell, hogy ez már nem az a világ, mint ami volt akár tíz évvel ezelőtt is. Ma már nem követhetők el „azok a hibák”, amik felett eddig elsiklottak. Sokkal élesebben jelentkeznek az eljárásjogi hibák, vagy éppen a személyiségi jogok megsértése. Ezért furcsa számomra az, hogy a rendőrség olyan eljárást folytat, amelyben „ezer” hiba van és ami a védelem számára magas labda, és a védelem le is fogja ütni, mert az a dolga, hogy leüsse. Hiszen azért ő a védelem.

- Na de ez a tragédia, hogy ezt ennek ellenére meg lehet csinálni. Tényleg, a kollégáim kiválóan felkészült jogászok, nem egyedül vagyok, biztos, hogy én is mindent észreveszek, biztos, hogy ők is, és az a tragédia, hogy ezt ma Magyarországon meg lehet csinálni. Nem egyedül a rendőrség felelős ezért, hanem ott van az ügyészség is, amelyik nyomozati felügyeletet gyakorol. Azt egyenesen megalázónak érzem, hogy az ügyészi válaszokat a rendőrség borítékjában kapjuk meg. - Nem mondja?

- De, ez így van. Sőt, már volt olyan bírósági végzés is, amit a rendőrség borítékjában kaptunk meg… Az sokkal nagyobb felelőtlenség az ügyészség részéről, hogy hagyják megtörténni mindazt, amiről beszéltünk. De továbbmegyek. Azt mondják, a bíróság független meg nagyon jó. A bíróság hozott olyan végzést, ahol négy emberre mondja ki egyszerre,

156

hogy mind a négynek meghosszabbítja a letartóztatását. Négy ember, akik az ügyben akkor szerepeltek, négy különböző helyen vannak, négy különböző cselekményt követtek el, négy különböző fegyelmi múltjuk van, és jön a végzés, hogy… egy, kettő, három, négy… ezekkel szemben… együtt. És akkor fellebbezek a bírósághoz, jön a második végzés, az már semmivel nem foglalkozik – tipikus dolog egyébként-, csak odavágja, hogy az okok fennállnak. Ennyi. - Lehet koncepciót sejteni ebben a különös összhangban?

- Olyan összeesküvést nem, hogy a bíróságnak is odaszóltak. De azt tudom – más ügyek tapasztalatai alapján is -, hogy a Pest Megyei Bíróság egyáltalán nem merül bele az indítványok érdemi vizsgálatába, esetleg el sem olvassák azokat. - Finoman fogalmaz…

- Konkrétabban is fogalmazhatok. Tasnádi Péter ügyében, egyebek mellett, indítványoztuk, ha már a szabadlábra helyezés nem járható út, akkor döntsenek a nemrégiben bevezetett házi őrizet mellett, ami egyébként pompásan rá passzol, most született kisbabájuk stb. Egyébként figyelhetik, körbevehetik a házat, lehallgathatják és egyebek. Nem kaptunk pozitív választ. Pedig nála nincs szökésveszély sem, az sem áll fenn, hogy esetleg bizonyítékokat semmisít meg, mert már lefoglaltak mindent, de az sem, hogy összebeszél másokkal. - Ennyi idő után ez már nem is lehet indok…

- Persze, nem is elfogadható indok. Azt írja a bírósági végzés, hogy akkor felveszi a kapcsolatot a fel nem derített bűntársakkal. A fel nem derített bűntársakkal? Mind a ketten tudjuk, ha valóban fel szeretné deríteni a „bűntársakat” a rendőrség, akkor nem azt kellene csinálni, hogy nem engedik ki, hanem ellenkezőleg: azt kellene csinálni, hogy kiengedik. Hát ha olyan hülye, hogy felveszi „velük” a kapcsolatot és telefonál, akkor csak oda kell menni és „fel kell deríteni a bűntársakat”.

157

Az azért ebből a szempontból lényeges, amit az országos rendőrfőkapitány, Orbán Péter nyilatkozott. Valami olyasmit mondott, hogy ebben az ügyben heten állnak majd bíróság elé. Azzal most ne foglalkozzunk, hogy még vádemelési javaslat sincs… Nos, Orbán azt mondja, heten állnak majd a bíróság elé. Ebből számomra az következik, hogy akkor már felderítetlen bűntársak sem lehetnek. Különben pedig bármilyen „nyomozást nehezítő manőver” sokkal könnyebben ellenőrizhető lenne, ha Tasnádi Péter szabadlábon lenne. - Egyébként jogászként mit szól az ország első rendőrének az előbb idézett kijelentéséhez? Ritka, amikor folyamatban lévő bűnügyben a nyomozás befejezése előtt egy rendőr tényként kezeli a vádemelést, illetve arról nyilatkozik is. Elfogadható ez?

- Borzalmasnak tartom. Különösen akkor, amikor például a belügyminiszter felháborodik azon, hogy igaztalanul vádolják valamivel. (Az olajbizottság egyik tanújának arra a kijelentésére utalt Szikinger István, miszerint Pintér még főkapitányként pénzt fogadott el bűnözőktől – J. J.) Meg tudom érteni, csak azért elvárnám tőle, hogy másoknál is legyen legalább ilyen érzékeny. De hát ő eltűrte például azt, hogy az országos rendőrfőkapitány vesztegetéssel gyanúsítsa meg Tasnádi Pétert. Úgy ítélem meg, hogy ez egyfelől a jogi kultúra hiánya. Másfelől pedig sokan azt gondolják, hogy itt háború folyik és az alkotmányos eszközök nem számítanak, és azt hiszik: az emberek megbocsátják az ilyen formai jogszabálysértéseket akkor, hogyha egy valódi maffiózót kell elkapni, illetve előzetesen megbüntetni. Ami egyébként alkotmányos cél nem lehet soha. Azt azért megjegyezném: a rendőrségnek nem az a dolga, hogy propagandát folytasson, hanem az, hogy bűnt üldözzön. A magyar jogban ma van meghatározása a szervezett bűnözésnek. Tasnádi Péter esetében nem csak arról van szó, hogy nem ítélték el ilyesmi miatt, hanem meg sem gyanúsították. Miközben az országos rendőrfőkapitány úr a már emlí-

158

tett nyilatkozatában is arról beszél, hogy lám az ügyészséget és a bíróságot is meggyőzte a rendőrség munkája arról, hogy Tasnádi maffiafőnök és maffiózóként él és viselkedik, aközben még magukat sem győzték meg erről. Hiszen nincs a rendőrségi jegyzőkönyvekben egyetlenegy olyan gyanúsítás sem, ami erre vonatkozna. Először magukat kellene meggyőzni legalább azzal, hogy beírják gyanúsításként, hogy van valami köze a szervezett bűnözéshez. De a rendőrségi gyanúsítások szerint sincs semmi köze a szervezett bűnözéshez. Egyetlenegy gyanúban nem szerepel a bűnszervezet kifejezés, holott a büntető törvénykönyvben szép számmal vannak olyan tényállások, amelyekben ez minősítő körülményként megjelenik. - Már beszéltünk róla, a Tasnádi-ügy tulajdonképpen azért is éppen most ügy, hogy azt is kifejezze: az életbe lépett maffiaellenes törvénycsomagra azonnal reagált a rendőrség. És egyébként azt is megmutassa, lám, tudunk mi nagy halat is fogni.

- A Tasnádi elleni eljárás még a maffiatörvény előtt indult. Ám a szándék világos. Már 1999 januárjában a rendőrség tanúkihallgatásokat folytatott ismeretlen tettes ellen indított eljárásban, de minden második kérdésük az volt: és a Tasnádi Péter mit csinált? Ha szabad megjegyeznem: ez is törvénysértő. Ha tudják, hogy kire nyomoznak, akkor azt kötelező meggyanúsítani. Több sebből vérző eljárás volt ez már akkor is, de végül eljutottak Tasnádiig. Az persze lehet, hogy a maffiatörvényt akarták kihasználni és jót tett a propagandának. - Mi jut az eszébe, ha azt mondom a Tasnádi-üggyel kapcsolatban, hogy jogszerűség és törvényesség?

- Akkor semmi… A Tasnádi-ügyben törvényességgel és jogszerűséggel alig találkozunk. És ezt most a legkomolyabban mondom. Például nem válaszolnak a kérdéseinkre, határidők vannak a panasz elintézésére, fel kell terjeszteni 24 órán belül, nyolc napon belül dönteni kell, de rá sem hederí-

159

tenek… Egyetértek Tasnádi Péterrel abban, hogy nincsen Magyarországon olyan fórum, ahová az eredmény reményében lehetne fordulni olyan esetekben, amikor teljesen nyílvánvaló, hogy igazunk van. Ilyennek tartom a hazugságvizsgálóval kapcsolatos problémánkat is. Tasnádi Péter felajánlotta, hogy mindenkivel, aki azt állítja róla, hogy bűncselekményt követett el, kiáll egy hazugságvizsgáló párbajra. Megjegyzem, önmagában is beülne a hazugságvizsgálóba. Elutasították. Az általunk javasolt tanúkat elutasították… De mondok mást is, ami már nem a csupán a törvényességről szól, illetve nemcsak törvényesség kérdése. Azt szokták mondani, vagyis ezt akarják velünk polgárokkal elhitetni, hogy jó, a törvényesség az valami nagyon szigorú dolog, de ha betartanánk, nem lehetne elkapni a maffiózókat. Nem erről van szó! Arról van szó konkrétan Tasnádi Péter esetében, hogy nem úgy nyomoznak, hogy tudják, mit csinált. Nem. Meggyanúsították, bevitték és keresik a bűncselekményeket. Ez törvénysértő. - Ha már törvénysértésről beszél. Elviseli, hogy az olajbizottság megköszönte a munkáját, mondván, Tasnádi Péter védője ne láthasson bele a titkokba? Ez ugyan nem törvénysértő, csak éppen a magyarázat, az indok…

- Bizony kicsit furcsának tartottam… Bár a belügyminiszternek is voltam a tanácsadója, tehát, hogy ki kit kér fel tanácsadójának, az nem kikényszeríthető jog, és azzal sincs semmi problémám, hogy menet közben meggondolja magát a miniszter vagy az olajbizottság. Ez azért furcsa egy kicsit, mert én átmentem egy úgynevezett „C” típusú vizsgálaton, pont ezért és pont ezelőtt. A vizsgálat keretében a kérdések 80 százaléka pedig Tasnádi Péterre és az ügyben játszott szerepemre vonatkozott. Nos, én ezek után kaptam a megbízást a bizottságtól. Ezek után furcsa, hogy ma már azt állítják, nem is tudtak arról, hogy Tasnádi védője vagyok. Mellesleg az teljesen világos mindenki előtt, hogy Tasnádi Péternek az

160

olajügyekhez az égvilágon semmi köze. Ugyan homályos utalásokkal próbálták a letartóztatott Békés megyei főkapitány-helyettesen keresztül kapcsolatba hozni az olajjal, de hát Ábrahám Bélához sincs semmi köze, a szervezett bűnözéshez sincs Tasnádi Péternek semmi köze. Ehhez képest az érvelést, mondjuk úgy, meglepőnek tartom. Megjegyzem, és nem akarok szerénytelen lenni, a kipenderítés nem az én személyem miatt történt, hanem Pallag László miatt. De ez már egy másik történet. - Július 2-án a Déli Krónikában idézték Orbán Pétert, aki arra a kijelentésére, hogy a korrupció a rendészeti szervek felső vezetését is elérte, azt válaszolta: „Ma bárki bármit mondhat bizonyítékok nélkül”.

- Ez egy televíziós beszélgetés volt, ahol én Kiss Kálmánra hivatkoztam, akit jogerősen el is ítéltek. Mondtam is, hogy nemcsak rendőri vezetőkre gondolok, amikor az tmondom, hogy a csúcson is találkozunk korrupcióval. Vagy emlékezhetünk Csikós József nevére is, aki rendőr ezredesként ment nyugdíjba, és amivel gyanúsítják, az egyrészt olajügy, másrészt korrupcióhoz köthető. Azt gondolom, hogy ez igencsak a csúcsok csúcsa. - A védő az eljárás során összehasonlítja a hatóság és a védence magatartását?

- Azzal, amit most mondok, talán kivívom néhány ember haragját, de ezt is vállalom. Erkölcsileg is. Nem állítom Tasnádi Péterről, hogy makulátlan ember, és ő sem állítja saját magáról ezt, de az ember egy ilyen helyzetben automatikusan összehasonlítja a gyanúsított magatartását a rendőrség magatartásával. És én azt mondom, sőt hangsúlyozottan kijelentem: számomra egyre szimpatikusabb Tasnádi Péter, és egyre kevésbé szimpatikusak egyes rendőrök. Tisztelet a kivételnek, mert a rendőrök között is vannak olyanok, akik kimondatlanul, sőt néha kimondva is érzékeltetik azt, néha csak egy tekintettel, néha egy becsületes gesztussal, hogy

161

ezzel ők sem értenek egyet. Azt gondolom, hogy a rendőrök többsége ilyen. Bolcsik Zoltánt, Boros Lászlót kifejezetten meg tudom nevezni, akik azok közé tartoznak, akik egyre kevésbé szimpatikusak – Komáromi Istvánt már korábban megneveztem. Miközben az „egyszerű munkások” között azért tényleg találkozik az ember olyan gesztusokkal, amik azért mégis tartják bennem a lelket, hiszen én a rendőrségnek szurkolok. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy én is azt szeretném, hogy közbiztonság legyen. Nekem valóban az a határozott véleményem, és ez az ügy csak megerősítette, hogy az alkotmányszerű, az emberi jogokat tiszteletben tartó rendőri működés az nagy valószínűséggel eredményesebb – a szó legszorosabb szakmai értelmében -, mint az emberi jogokat sárba tipró. Nem beszélve arról, hogy ez baromi sokba kerül nekünk. Nem túlzás, ha azt mondom, most már tízmilliókról vagy talán százmilliókról is beszélhetünk, amit itt elvesztegettek. Hat rendőr évek óta azzal foglalkozik, hogy találjon valamit ott, ahol eddig nem sok mindent találtak. Nem akarok demagóg kifejezéseket használni, de ha ugyanezek a rendőrök arra figyelnének, hogy kevesebb kocsit törjenek fel, akkor talán kevesebbet is törnének fel. De például a vállalkozások vizsgálata és a sok lefoglalt irat szakértői díja is horribilis összeg. - A bűnügyek világát ismerőkben, de az átlagemberekben is van arra igény, hogy a szervezett bűnözést felszámolják. Ezt pedig csak úgy lehet eredményesen megoldani, ha a rendőrség kap hozzá elég időt és pénzt. Tehát egyfelől teljesen érthető a rendőrségnek az a magatartása, hogy ilyen módon próbáljon megközelíteni egy általa a szervezett bűnözéshez tartozó személyt és annak a gazdasági vállalkozásait. A kérdés az, hogy ebből a szempontból Tasnádi Péter ma Magyarországon szervezett bűnözőnek tekinthető-e?

- Nem. Erre egyértelműen nem a válaszom. A gyanúsítás szerint sem az. És amiért bevitték, az sem szervezett bűnö-

162

zéses ügy volt, de azok sem, amiket azóta kitaláltak hozzá. Hogy a pénzmosásnak lehetne-e valamilyen szervezett bűnözéses jellege? Még ha lehetne, sem számítana, ugyanis azzal nem őt gyanúsították meg. Tehát semmi köze ennek az ügynek a szervezett bűnözéshez. A szervezett bűnözést az állam nem tudja hatékonyan felderíteni. Abban szerintem mi ketten egyetértünk, hogy nem így kell megtervezni a szervezett bűnözők ellen a nyomozást. Az a legrosszabb taktika, hogy beviszik és talán sikerül. Az igazi szervezett bűnözőknél azonnal megszakadnak a szálak, összeomlik az egész eljárás és nem mennek semmire. Vagy pedig erősödik a saját konspirációjuk és ezért lesz sikertelen a nyomozás. Ez így nem megy, ezt nem így kell csinálni, ezt egész másképp kell csinálni. Ez duma, mint ahogyan az egész szervezett bűnözéses mitológia is duma. Szerintem Magyarországon szervezett bűnözés ahhoz képest, hogy milyen arányú a köztörvényes bűnözés, szinte alig van. A szervezett bűnözés elleni küzdelem azt a célt szolgálja, hogy a hatalom szélesebb lehetőséget kapjon a banktitkok és egyebek megismerésére, és nem a valódi bűnözés elleni küzdelmet. Ezt még egy példával azért alátámasztom. Részben idetartozik, bár egy másik ügyemmel jobban összefügg, de azért elmondom. Jött az úgynevezett maffiatörvény, többek között újabb lehetőségeket, felhasználható eszközöket kapott a rendőrség. Például banktitkokat ismerhetnek meg, sürgős esetben még ügyészi jóváhagyás sem szükséges hozzá, azt csak utólag kell beszerezni. Szóval adatmegismerés tekintetében bizonyos eszközökhöz jutott a rendőrség. A szervezett bűnözés, fegyvercsempészet, kábítószer-kereskedelem és hasonló tevékenységek ellen. Kérdem én: ha ezek ilyen jó eszközök, miért nem adják olda ezeket a rendőröknek akkor, amikor valakinek az életét kell megmenteni. Mert akkor nem kapja meg a rendőr. Van egy ember, akinek tényleg veszélyben van most az élete, és kaptunk egy olyan elutasítást, hogy azért nem kapja meg a

163

rendőri védelmet, mert az, hogy rálőttek, ömagában nem elég ok. Ez a bizonyos elutasító határozat kifejti, hogy nem az az érdekes, hogy magát meg akarják ölni vagy sem, hanem az az érdekes, hogy a büntetőeljárásban milyen szerepet játszik. Tehát nem az a fontos, hogy maga mint ember létezik vagy nem, hanem az, hogy nekünk hasznot tud-e hajtani vagy nem. És ez a megközelítés jellemző a szervezett bűnözéses szemléletre is, és az igazi baj az, hogy itt eszköznek tekintik az embereket. - Eszköz Tasnádi Judit is? Hiszen őt is gyanúsítottként hallgatta ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság. Ezt a tényt hogyan fogadta a védelem?

- Nagy megrökönyödéssel és nagy visszatetszéssel fogadtuk. Azt gondoljuk – nyugodtan merem használni a kifejezést -, ezek már aljas módszerek. Mindenki tudja, hogy Tasnádi Judit nem bűnöző, nem követett el bűncselekményt. Őt azzal gyanúsították meg, hogy 120 millió forintot felvett és elrejtett, amely 120 millió forintról neki tudnia kellett, illetve tudta, hogy adócsalásból származik, vagyis bűnpártolást követett el. Ez több dolog miatt nem stimmel. Az egyik: Tasnádi Pétert valóban adócsalással gyanúsítják, és a rendőrség lefoglalt több mint kétszázmillió forint értékű vagyonrészt, tehát az már biztosítva van. Na, kérem. A Tasnádi Judit elleni gyanú alapját képező ügylet 2000 májusában történt. A józsefvárosi piacon a Tasnádi Péter tulajdonában lévő pavilonokat eladták, illetve a bérleti jogot felmondták és azt értékesítették. Ez normális ügylet volt, ügyvéd kötötte. Mondanom sem kell, hogy a rendőrség kihallgatta az üzletfeleket, ám kiderült, hogy minden rendben van és hétköznapi adásvétel történt. Ebből bejött a pénz, Tasnádi Judit meghatalmazás alapján szabályosan felvette. De miért kellett volna arra gondolnia, hogy ez adócsalásból származik? Hiszen tudta, hogy eladtak valamit, és a pénz annak az ellenértéke. És különben is, ami adócsalásból származhatott, annak az ellen-

164

értékét a rendőrség hónapokkal korábban lefoglalta. - Akkor hol itt a bűncselekmény?

- Ezt kérdeztem én is… És akkor házkutatást tartottak… Átnézték a szerelmes leveleit… Nem voltak durvák, azt nem állítanám, viszonylag kulturáltan csinálták, csak teljesen értelmetlenül. Ennek is demonstratív jellege volt. Az rögtön kiszivárgott, hogy házkutatást tartottak Tasnádi Juditnál, de az nem, hogy nem találtak semmit. Az azért a büntetőeljárásban nagyon fontos, hogy az alapos gyanút adatokkal kell alátámasztani. Az egy dolog, hogy felvette azt a pénzt vagy nem vette fel. De kérdem én, mi az adat arra, mivől következtetnek arra, hogy ő tudta: a pénz adócsalásból származik. Megkérdeztem ezt is, nem kaptam választ. Pedig enélkül – és még csak nem is bizonyítékről beszélek, hanem adatról – nem lehet meggyanúsítani valakit. - A rendőrség ettől még mondhatja azt, hogy itt a bizonyíték: ez a pénz adócsalásból származik.

- Persze, de nem mondta. Nem bizonyította. Még a kérdésemre sem válaszoltak… - Szikinger István tud válaszolni a kérdésekre. Akkor azt mondja meg, hogy mikor fejezi be a nyomozást a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, mikor lesz iratismertetés, és mikor kerülnek át az akták az ügyészségre?

- Eredetileg úgy gondoltam és ennek hangot is adtam, hogy május végére lezárulhat a nyomozás. Ennek a véleményemnek az is alapot adott, hogy maga a megyei főkapitány, Komáromi István nyilatkozta azt, hogy tavaszra a rendőrség befejezi a bizonyítást. Én is úgy látom egyébként, hogy a Tasnádi-ügy rendőri oldalról a végső tartalékait 2000. május végére kimerítette. Azóta Tasnádi Péterrel kapcsolatban semmit nem csinálnak… - Mégis előzetesben van…

- Ez az én bajom… Időnként elmegyek különböző kihall-

165

gatásokra, és meg kell kérdeznem, hogy ez most miért történik. Szabályos üzletkötésekkel kapcsolatban tanúként hallgatnak ki embereket, és nem tudom, hogy milyen bűncselekmény alapos gyanúja állhat mögötte. De a rendőrség sem tudja. Csak kihallgatnak… Látom rajtuk, hogy nem tudják. Úgy vannak vele, keressünk, hátha találunk valamit. Igen ám, de ez nem lehet alap a büntetőeljárás folytatására. Komolyan mondom, ennek a nyomozásnak már régen vége kellene, hogy legyen. Tasnádit pedig ki kellett volna engedniük, mert régen nem állnak fenn az előzetes letartóztatás feltételei. Ehhez képest belemerültek a pénzmosásba, amivel egyébként Tasnádit meg sem gyanúsították… Aztán az alvállalkozókkal kapcsolatban álló személyeket vizsgálják… Tehát én azt gondolom, hogy ez a rendőri magatartás nemcsak minden törvényességi, hanem a józan ésszel megközelítve is minden határt túllép. Amit sajnos az ügyészség is és a bíróság is jóváhagyólag kísér figyelemmel. Holott, és erről már korábban beszéltem, az ügyeket le kellett volna választani egymásról, de még egyszer meg kell jegyeznem: az adócsalásnak nincs köze az önbíráskodáshoz. Még ha volna alapja is ezeknek az eljárásoknak, az halálbiztos: Tasnádi Pétert nem szabad letartóztatásban tartani azért, mert az ő érdekeltségébe tartozó céggel kapcsolatban álló személyekre vonatkozóan folytatnak nyomozást valamilyen pénzmosás gyanúja miatt… Ez tényleg abszurdum, és tényleg azt gondolom, a látszatot is egyre kevésbé tudják fenntartani. - Miért csinálja, csinálhatja ezt mégis a rendőrség?

- Azért, mert sajnos a jogállamiság csak jelszóként létezik. Azért, mert a hatalom, nemcsak ebben az ügyben, sok mindent megenged magának – egyébként megjegyzem ez nem csak a mostani, hanem az előző kormányokra is vonatkozik -, ami nyilvánvalóan szembehelyezkedik a törvényességgel és az alkotmányossággal. Mert ha egy hatalom megengedi azt, hogy beírják egy törvénybe, hogy a jogszabály-

166

sértő utasítást végre kell hajtani, akkor innen kezdve, ezzel az erkölcsiséggel… Orbán Péter a már idézett nyilatkozatában fejtette ki, ha nekik a bűnözőket kell üldözni, akkor ez nem megy másképp, mint úgy, hogy ők is megsértik a törvényeket. Azt mondta, hogy akkor át kell venni a szervezett bűnözők módszereit. Ez baromság… Nem kell átvenni. A szervezett bűnözőket kellene becsületes emberré tenni és nem a rendőröket szervezett bűnözőkké. Dr. Sógor Zsolt kollégám fejtette ki egy alkalommal, miszerint a rendőrségnek volt egy olyan koncepciója, hogy irányított alvilág. A lényege: beépülnek az alvilágba, egyes csoportokat segítenek, míg másokat háttérbe szorítanak. Nos, ennek az lett az eredménye, hogy nem a rendőrség irányítja az alvilágot, hanem az alvilág irányítja a rendőrséget. - Tehát azt nem tudja megmondani, mikor fejezi be a nyomozást a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság?

- Ezek után már csak bízni tudok abban, hogy nem húzzák el az év végéig. Most azt mondom: legkésőbb szeptember elején. * Ebben az interjúban sok szó esett a szervezett bűnözésről, annak jogi meghatározásáról, a maffiaellenes törvénycsomagról és arról, hogy a rendőrség mit tud és mit nem tud az igazi szervezett bűnözésről. Az is kétségtelen és persze természetes, hogy az alkotmányjogász más szemmel nézi a rendőrséget, a nyomozás módszereit, mint a mindenáron eredményre törekvő rendőr. A jogalkalmaző sokszor bilincsnek érzi az eljárásjogot, és éppen emiatt gondol arra, hogy megszeghető a törvény, hogy nagyvonalúbban kezelhető. Mi több, időnként szabadon. Mert ha nem így tesz, a gát nélküli szervezett bűnözés ellen fikarcnyi esélye sincs. Az Antonio Nicaso és Lee Lamothe szerzőpáros A Maffia címmel 1995-ben könyvet írt a szervezett bűnözés új világrendszerének kialakulásáról. A következő három idézet talán

167

segít abban, hogy megértsük a beszélgetés egyes részleteit. Az első a könyv bevezetésében található, ahol arról írnak, mire is kell ügyelni, ha valaki a szervezett bűnözés nemzetközivé válásának folyamatát vizsgálja: „Annak, aki a szervezett bűnözésről ír, el kell fogadnia a sajátos feltételeket. Az alvilág féltve őrzi a maga zártságát; az adott szubkultúrán belül számos csoport afféle titkos társaság, amelyet mindenfajta leleplezés létében fenyegetne. A történések nagyrészt rejtve maradnak, s a felszínre vetődő nyomokat úgyszólván légüres térben kell elemeznünk. Mintha olyan kirakóképeket kellene összeillesztenünk, amelynek legtöbb darabja hiányzik. Egy-egy látszólag lényegtelen tény váratlan felbukkanása a leglogikusabb elemzést is halomba döntheti, ilyenkor a szerzőnek át kell értékelnie egész alapelméletét. Viszonylag új keletű jelenség például a pentitók színrelépése: azoké a maffiatagoké, akik az elmúlt évtizedben léptek ki a homályból, hogy az olasz hatóságok rendelkezésére álljanak. Nos, ez a jelenség a nyomozók legdédelgetettebb maffiaelméleteit zúzta porrá. A besúgók nem csupán adatok tömkelegével szolgáltak, de leleplezéseik nyomán a hatóságoknak harminc évre visszamenően kellett átértékelniük a felderítés anyagából levont következtetéseiket. Hadd szemléltessük ezt a helyzetet két, 1957 őszén történt esettel. November 12-én New York állam északi részén, egy Apalchin melletti tanyán az amerikai La Cosa Nostra több mint száz vezető személyisége adott egymásnak találkozót. A résztvevők között ott volt az alvilág krémje: olyan fejesek, mint Joe Bonanno, Vito Genovese, Carlo Gambino, Joe Profaci – megannyi nagy hatalmú amerikai gengszterfőnök. Érkeztek résztvevők Floridából, Dallasból, Chicagóból,

168

Detroitból, Buffalóból, Bostonból, Kansas Cityből és kisebb amerikai városokból is. Az állami rendőrség gyanút fogott és lecsapott a találkozóra: az elegáns, selyemöltönyös, drága cipőt viselő fejesek hanyatt-homlok menekültek a környező erdőkön át. Néhányuknak sikerült egérutat nyerni; akiket elfogtak, azok közölték a rendőrséggel, hogy csupán beteglátogatásra jöttek a tanya gyengélkedő gazdájához. A rendőrségi hírszerzés adatai szerint – amelyeket később az alvilági legendák is megerősítettek – az apalachini találkozó egyik napirendi pontja egy olyan hatékony politika kidolgozása lett volna, amelynek értelmében az amerikai maffiózók nem árthatják bele magukat a kábítószer-forgalmazásba. Erre a kábítószer-ellenes politikára még Joe Bonanno, az amerikai maffia egyik vezéregyénisége is kitér Egy tisztességes ember című önéletrajzában: „…Apalachinban napirendre került volna a kábítószerprobléma is. Az én hagyományom minden kábítószert törvényen kívül helyez. Mindig is egyetértettünk abban, hogy „tisztességes emberek” nem foglalkoznak kábítószerrel. Ám a magas haszon bűvöletében néhány beosztott szabadúszóként bekapcsolódott a kábítószer-kereskedésbe…” Bonanno ugyan a „tisztesség” pecsétjét akarta ráütni a maffia kábítószer-ellenes álláspontjára, világos volt azonban, hogy a nagyfőnökök leginkább a drogkereskedésért osztogatott hosszú börtönbüntetésektől féltek, mert úgy okoskodtak: ezek hatására megjelennek majd a besúgók, akik végveszélybe sodorhatják a Nagy Családokat. Az, akire csak egykét év börtön vár, emberi számítás szerint kiböjtöli az időt és nem jár el a szája, de a harminc-negyven évre szóló ítélet ellenőrizhetetlenné, tehát veszélyessé teszi a foglyot. A rendőrség úgy számított, hogy a kábítószerügyben lebukottakkal maga a maffia végez majd.

169

Az elmélet, miszerint az amerikai maffia ellenzi a kábítószer-kereskedelmet, olyan népszerű volt, hogy még a Keresztapa című film cselekményében is meghatározó szerepet kapott. Az apalachini találkozót követő években az amerikai nyomozók számos véres alvilági leszámolást a kábítószer-ellenes politika megsértését követő irgalmatlan megtorlásnak tulajdonítottak. A találkozó idején csupán egyetlen tény maradt homályban: az tudniillik, hogy az odasereglett amerikai fejesek jelentős része egy hónappal korábban már a szicíliai Palermóban is tanácskozást tartott.

1957. október 10. és 14. között az amerikai La Cosa Nostra tagjai Palermo belvárosában, a Grand Hotel des Palmesban találkoztak a szicíliai maffia vezéraivel. A Joe Bonanno vezette amerikai küldöttség hosszasan tárgyalt olaszországi partnereivel. Hogy milyen célból? Össze akarták hangolni a két bűnszövetkezet munkáját. És hogy mi volt az eredmény? Egy mindmáig virágzó heroinkereskedési koncesszió megalapozása.

Az amerikai rendőrség mit sem tudott a palermói találkozóról. A két rendezvény közötti összefüggésre csak akkor derült fény, amikor megjelentek a besúgók, és az Egyesült Államok, valamint Szicília közötti információcsere rendszeresebb lett.

Hat évbe telt, amíg az összefüggés gondolata egyáltalán felmerült; ám csak 1984-ben – amikor is az amerikai rendőrség felszámolta a Pizzéria fedőnevű, sok millió dollárt forgalmazó heroinhálózatot – világosodott meg az 1957-es apalachini csúcstalálkozó valódi célja: a tagok tájékoztatása az új nemzetközi kábítószer-forgalmazási egyezményről. Döbbenetes elgondolni, micsoda zsákutcákba kergette a nyomozókat a kábítószer-ellenes politika tényként való elfogadása, és micsoda téves elméletek születtek ezen az alapon azzal az egyetlen eredménnyel, hogy az amerikai és a szicíliai bűnszövetkezetek egyaránt még erősebben megvethették a

170

lábukat. Mindenkinek, aki a szervezett bűnözésről ír, szem

előtt kell tartani, hogy az elméletek és elemzések fölöttébb ingatagnak bizonyulhatnak.” A következő idézet abból a fejezetből való, ahol a szerzők a határok nélküli bűnözésről írnak: „Elmúltak azok az idők, amikor az alvilági együttműködés abból állt, hogy ázsiai ópiumtermelők kínai szindikátusoknak és szicíliai maffiaszervezeteknek adták árujukat, azok pedig tovább szállították Észak-Amerikába, ahol más bűnözőcsoportok értékesítették. Ma eleve vesztésre játszik, aki szűklátókörűen, etnikai, földrajzi vagy történelmi fogalmakban gondolkodik; a szervezett bűnözés nem engedheti meg magának, hogy profitját az ilyen hagyományos megkülönböztetések korlátozzák. A bűnözés új világa mindenkié és senkié. Az elérhető haszon túlságosan nagy ahhoz, hogy a bűnözés megtorpanjon a nyelvi vagy etnikai határoknál vagy a vélt földrajzi fölény előtt; ilyen tényezők nem béklyózhatják többé az alvilág lázas és erőszakos túlélési harcát. Kelet-Európa politikai szerkezete változóban; azonnali összeköttetést biztosító nemzetközi kommunikációs hálózat alakult ki.”

A szerzőpáros szerint a világméretű banditizmus elleni iszonyú harc nyilvánvalóan kemény dió. Számítani lehet megannyi akadályra, de alapvető fontosságú, hogy megvalósuljon a nemzetközi együttműködés: „A pénzmosás ellen harcolni csak úgy lehet, ha a bűnözésből eredő hasznot, ahol csak felbukkan, mindenütt lefoglalhatják. Ha például amerikai eredetű drogdollárokat Kanadában mosnak tisztára és a pénz végül Ausztriában köt ki, az eljárási mechanizmusnak lehetővé kell tennie, hogy a három ország közös fellépéssel kövesse nyomon és foglalja le a pénzt. A banktitkot mindenképpen alá kell rendelni a bűnözés elleni nemzetközi harcban.

A kiadatási törvényeket különleges rendelkezésekkel kell kiegészíteni, amelyek megkönnyítik a szervezett bűnözők elleni peres eljárásokat. Bűnözők és bűnös úton szerzett pénzek

171

számára nem létezhetnek többé mentsvárak és szabad területek. A szindikátusban vagy más bűnszövetkezetben

elkövetett bűnök esetében a büntető törvénykönyv tegye a büntetési tételeket mindenütt egyöntetűen kötelezővé. Más szóval, ha valamely bűnözőre maffiajellegű tevékenység miatt, mondjuk, tíz év börtönbüntetés vár, sújtsa mindenütt ez a büntetés, akármelyik országban fogták is el, és az ítéletet sehol se módosíthassa feltételes szabadlábra helyezés, próbaidőre való felfüggesztés vagy vádalku – a tíz év tíz év legyen, mindenütt és minden körülmények között. Az ítélet mérséklésére csakis abban az esetben kerülhessen sor, ha az elítélt bűnöző együttműködik a bűnüldöző szervekkel és segítséget nyújt szervezete szétzúzásához. Minden ország törvénykezésébe be kell iktatni a bűnszövetkezet fogalmának nemzetközi érvényű meghatározását; a bűnszövetkezetekre vonatkozó információkat az egész világon hozzáférhetővé kell tenni. Létre kell hozni egy, az ENSZ

békefenntartó erőihez hasonló nemzetközi harci egységet, amely teljes körű felhatalmazás birtokában üldözi és keríti kézre a szervezett bűnözőket, ugyanazon az alapon, ahogyan a szakadár hadseregeket és a terroristákat szokás azonosítani, üldözni és felelősségre vonni. Váljék a szervezett bűnözés elleni harc nemzetközi politikai feladattá, amely éppúgy hozzá tartozik egy adott ország kormányzásához, mint a szociális vagy a gazdaságpolitika.

1979-ben, amikor Giovanni Falcone az amerikai hatóságokkal karöltve nyomozott a Kennedy repülőtéren lefoglalt heroinszállítmány, illetve Michele Sindona tevékenysége ügyében, még elképzelhetetlen volt, hogy az ENSZ tanácskozást hívjon össze a szervezett bűnözés elleni harc megvitatására. Falcone álma a világmaffiák elleni világméretű támadásról csak álom volt – se több, se kevesebb. 1979-ben senki sem gondolta volna, hogy alig tizenöt év

172

múlva – és a szervezett bűnözés életében tizenöt év nem több egy másodpercnél – százharmincnyolc ország képviselői gyűlnek egybe Nápolyban, hogy közös tervet dolgozzanak ki Falcone álmának megvalósítására. Így hát a helyzet talán mégsem reménytelen.” Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy mit keresnek itt ezek az idézetek, csak arra gondoljon, amit Louis Freeh, az FBI igazgatója mondott: „Sem Oroszországban, sem Európában, sem itt, az Egyesült Államokban nem ismétlődhetnek meg azok a hibák, amelyeket a húszas és a harmincas években az országunkon végigsöprő gengszterbandák elleni harcban elkövettünk.” És ezt vesse össze az irányított alvilág magyar elméletével. Talán akkor megértik, miért idéztem ily hosszan ebből a könyvből. * Még valami érzékletesebbé teheti a Szikinger Istvánnal folytatott beszélgetést. Néhány beadvány azok közül, amelyeket Tasnádi védőjeként a hatóságokhoz nyújtott be. Dr. Bökönyi István bv. vezérőrnagy úrnak, országos parancsnok A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága 1054 Budapest Steindl I. u. 8. Budapest, 2000. április 29. Tisztelt Parancsnok Úr! Dr. Dávid Ibolya igazságügyminiszter-asszony IM/BÜNT/ 2000/202/40 számú levelében arról tájékoztatott, hogy „A Büntetés-végrehajtás országos parancsnoka utasította a Márianosztrai Fegyház és Börtön parancsnokát, hogy a spor-

173

tolási lehetőségeket Tasnádi Péter számára biztosítsa”. Kifejezetten utal a levél a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 118. §-a (1) bekezdésének e. pontjára, amely a büntetés-végrehajtási intézetben a rendelkezésre álló sportolási lehetőségekről szól, továbbá arra is, hogy ezt a jogot csak rendkívül indokolt esetben, legfeljebb öt napra lehet felfüggeszteni. Megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Veszelka Vendel parancsnok úr ezt az utasítást – ami az ő számára parancs – nem, illetőleg csak feltételekkel hajlandó végrehajtani. Ez a magatartás ellentétes a Hszt-vel, egyben az országos parancsnok tekintélyét súlyosan sérti. Kérem, hogy az ügyet – amelyben egyébként büntető feljelentést is tettünk – kivizsgálni és az utasításai ellentmondás nélküli végrehajtása érdekében a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék. Tisztelettel: Dr. Szikinger István meghatalmazott védő Dr. Orbán Péter úrnak országos rendőrfőkapitány Tisztelt Vezérőrnagy Úr! Nagy örömmel olvastam az ORFK-nak a Népszabadságban (2000. május 5. 27. o.) közzétett álláspontját, amely szerint az ENSZ fórumához való fordulás előtt lett volna lehetőség az Önök vizsgálatát kérni a Tasnádi Péter gyanúsított elhelyezésével kapcsolatos panaszunk ügyében. Biztosíthatom Önt, hogy minden ellenkező – rosszindulatú és alaptalan – híresztelés ellenére egyáltalában nem vagyok híve a hazánkat kedvezőtlen színben feltüntető, külföldi szervek előtti „árulkodásnak”, másrészt azonban az igazság

174

elhallgatásának, a dolgok hazug széítgetésének sem. Fontosnak tartom az ORFK ajánlatát azért is, mert a jogsértések kiküszöbölésének esetleges elmaradása esetén legalább már a bűnüldözés világos álláspontjának ismeretében és ismertetésével mehetünk Genfbe, ami nyilvánvalóan meg fogja gyorsítani az eljárást, egyben a fair play szabályait is teljes mértékben kielégíti. E levelemet és a válaszokat a tisztességes eljárás jegyében természetesen mellékelni fogom a beadványhoz, ha annak benyújtására egyáltalán szükség lesz. A mondottakkal összhangban tájékoztatom Önt, hogy az ORFK vizsgálatának befejezéséig (de legfeljebb június 15-ig) nem nyújtom be az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságához (a továbbiakban: Bizottság) a panaszt, bízva abban, hogy el tudjuk kerülni hazánk újabb megaláztatását /vö.: Párkányi v. Hungary /Communication No. 410/1990, U.N. Doc. CCPR/ C/45/D/410/1990 (1992)/. Kérem, hogy az ORFK a vizsgálata lefolytatásakor foglaljon állást azokban a kérdésekben, amelyek a Bizottság számára is elvi alapot szolgáltatnak a tények megítéléséhez. Ezek fényében kérem, hogy válaszoljon a Tasnádi Péter elhelyezésével kapcsolatban felmerült panaszokra. Az elítéltekhez képest az előzetesen letartóztatottakat kedvezőbb, ugyanolyan, avagy kedvezőtlenebb bánásmódban kell-e részesíteni? Megilleti-e a letartóztatottakat is az a jog, hogy lehetőleg a lakóhelyükhöz legközelebb eső intézetben helyezzék el őket? Ha igen, milyen tartalmat, jelentőséget tulajdonítanak a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. 24. §-ában szereplő „lehetőleg” szónak? Tartható-e ezen értelmezés szerint Márianosztrán a gyanúsított, ha Budapesten bizonyíthatóan történt üresedés, és egyébként is olyan személyeket őriznek a fővárosban, akik számára való-

175

jában nincs jelentősége a felhívott szabálynak (külföldiek a Fővárosi Bv. Intézetben)? Alapjog-korlátozásnak tekinti-e az ORFK a családtól, az otthontól távolabb történő elhelyezést akkor, ha a fogva tartott kifejezetten kéri a lakóhelyhez legközelebb eső intézetben való végrehajtást, és erre igen nyomatékos családi és vallási okai vannak? Amennyiben alapjog-korlátozásnak tekinti az ORFK (nem csupán a fogva tartottra, de családjára vonatkozóan is) a Márianosztrán történt elhelyezést, úgy a szükségesség és arányosság elvének alkalmazásában milyen tényezőket mérlegeltek pro és kontra? Az ORFK a hivatkozott álláspontjában már kifejtette: nincs szó hátrányos megkülönböztetésről. Kikhez képest? Az elítéltekhez? Más letartóztatottakhoz? Milyen tények vizsgálata alapján tette a szóvívő ezt a nyilatkozatot? Létezik-e a NF 1405/1999/39. számú ügyészségi határozat? Milyen előterjesztés alapján született? Hogyan történt az átszállítás előkészítése? Ki és milyen tájékoztatást adott a büntetés-végrehajtásnak? Kiterjedt-e ez a tájékoztatás a gyanúsított vallási meggyőződéséből fakadó követelményekre? Amennyiben a Márianosztrán való elhelyezés törvényes és indokolt volt, fennállnak-e még ma is az ottani elhelyezést kiváltó okok? Joga van-e tudni a gyanúsítottnak, hogy az átszállítására vonatkozó döntés mit tartalmaz? Van-e jogorvoslati lehetősége a gyanúsítottnak az ilyen döntés ellen? Összeegyeztethető-e a letartóztatásos ügyekre vonatkozó soronkívüliség elve azzal, hogy a kényszerintézkedés alapjául nem szolgáló ügyekben nyomoznak a terhelt szabadlábra helyezésének mellőzésével?

176

Összeegyeztethető-e a soronkívüliség elve azzal, hogy olyan nyomozati cselekményeket foganatosítanak, amelyeknek a gyanúsításban megjelölt tényálláshoz a nyomozó hatóság szerint sincs semmi köze? Van-e helye „szélesítésnek”, azaz a letartóztatás alapjául nem szolgáló, a gyanúsításban nem szereplő újabb bűncselekmények aktív keresésének a soronkívüliség érvényesítése mellett? Végzett-e a PMRFK ilyen tevékenységet? Ha végzett, hogyan ítéli meg az ORFK ezt a „támadólagos” fellépést a terhelt fogva tartása ideje alatt? Egyetért-e az ORFK azzal, hogy a gyanúsított és/vagy védői által indítványozott mentő tanúk kihallgatásának mind szakmai, mind pedig gazdaságossági szempontból általában minél hamarabb meg kell történnie, hiszen a gyanúsított vagy a konkrét gyanú kizárása közelebb visz a megoldáshoz, egyben a terhelt jogait is a leginkább kíméli? Ha igen, elfogadható-e, hogy Láposi Lőrincet 1999 szeptembere óta nem hallgatták ki a lőfegyver és lőszerek tárgyában, és arra a megjelölt tanú 2000 áprilisában bekövetkezett halála miatt már nem is kerülhet sor? Megállapítható-e mulasztás az ügyben annak ismeretében, hogy Láposi úr az adott cselekménynyel kapcsolatban meghatározó szerepet töltött be (a gyanúsított és feleségének egybehangzó állítása szerint ő vette a szóban forgó tárgyat a feleség számára, vagyis a vallosmás egyszerűen tisztázhatta volna Tasnádi Pétert ebben a kérdésben)? Osztja-e az ORFK Komáromi István megyei főkapitány úrnak azt a vélekedését, hogy a bűnözőket operatív eszközökkel le kell járatni, ártani kell nekik, össze lehet ugrasztani őket? Ha igen, milyen alapon történik a „bűnözők” kiválasztása jogerős bírói döntés előtt? Vagy elítélés után kell lejáratni őket? Beletartozhat-e egy ilyen bűnüldözői filozófiába, hogy egy szökési vagy ellenállási kísérletet soha nem tett gyanúsítottat

177

kommandósok fognak el, kísérnek, majd később a fővárostól távol helyezik el, egyes magyarázatok szerint biztonsági okokból? Biztonságosabb-e a Márianosztrai Fegyház és Börtön a budapesti intézeteknél? Merült-e fel valamilyen speciális, Budapesthez kapcsolódó kockázati tényező, amikor Tasnádi Pétert korábbi ügyében a fővárosban tartották fogva? Ha nem osztja a rendőrség országos vezetése a hivatkozott – és a főkapitány úr által publikált – álláspontot, akkor hogyan lehetséges, hogy egy ilyen felfogású tábornok által vezetett szerv nyomoz a Tasnádi-ügyben, ahol nyíltan felvetődött a „lejáratásos” bűnüldözés vádja a rendőrséggel szemben? Fűződik-e valamiféle speciális nyomozati érdek a márianosztrai elhelyezéshez? Ha igen, akkor az miben áll? Volt-e köze a gödöllői rendőrségi fogdán benyújtott panasznak az áthelyezéshez? Függött illetve függ-e a Márianosztrán való elhelyezés a gyanúsított magatartásától? Felfogható-e valamiféle jutalomként a budapesti fogva tartás? Ki adta ki az MTI számára az átszállítást követően a tájékoztatást? Hogyan lehetséges, hogy annak tartalma gyökeresen eltér a számunkra később adott magyarázatoktól? Mit tettek és mit tesznek a rendőri szervek a soronkívüliség biztosítása, ezáltal a terhelt mielőbbi szabadlábra helyezése érdekében? Mikor fejezik be a nyomozást? Mennyi idő szükséges egy szakmailag jól felkészült rendőri szervnek egy testi sértésre való felbujtás, két önbíráskodás, egy adócsalás és egy lőfegyverrel-lőszerrel való visszaélés kinyomozására akkor, ha a körülmények és a lehetséges szereplők ismertek, a szakértői vélemények rendelkezésre állnak?

178

Kérem, hogy a vizsgálat alapján a fenti kérdésekre választ adni és a szükséges intézkedéseket haladéktalanul foganatosítani, illetőleg kezdeményezni szíveskedjenek. Köszönöm segítőkészségük felajánlását, és kijelentem, hogy a válasz megérkezéséig (de legfeljebb június 15-ig) nem csupán a Bizottsághoz, de semmiféle más nemzetközi szervezethez nem fordulok jogorvoslatért. Nem kormányközi szervezeteknél sem kezdeményezek addig kampányt és mellőzöm az Egyesült Államok Külügyminisztériuma által összeállítandó éves emberi jogi jelentéshez Tasnádi Péter ügyéről, a nyomozási módszerekről készített anyagom továbbítását, valamint a külföldi sajtó bármiféle tájékoztatását. Tisztelt Főkapitány Úr! Még egyszer köszönöm az ORFK felelősségteljes ajánlatát, őszintén örülök annak, hogy együtt dolgozhatunk hazánk nemzetközi hírnevének megóvásáért. Az alkotmányosság és az igazságosság érvényesülése az a nemzeti érdek, amely igazán képes megakadályozni a Magyar Köztársaság nemzetközi pozícióinak romlását. Nem kérem semmiféle kiváltságot ügyfelem számára. Csak az Alkotmányban és a nemzetközi szerződésekben, valamint más dokumentumokban biztosított emberi jogainak és a demokratikus világ elismert értékeinek megvalósulását. Ezekért viszont minden törvényes eszközt meg fogok mozgatni a jövőben is. Bízom benne, hogy az Önök vizsgálata és intézkedései után már semmiféle további lépésre nem lesz szükség. Budapest, 2000. május 8. Tisztelettel: Dr. Szikinger István meghatalmazott védő

179

Gönczöl Katalin asszonynak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa Budapest Tisztelt Alkotmánybíróság! Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. Törvény 1. §-ának d. pontja, továbbá 48. §-a alapján, a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, a törvényes határidőn belül (a jogerős döntést 2000. március 14-én kézbesítették meghatalmazott védőmnek) Alkotmányjogi panaszt nyújtok be a Pest Megyei Bíróság 5.Bk.133/2000/3. számú végzése, továbbá a hivatkozott végzés elleni fellebbezést elutasító, a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Bkf.31/2000/2. számon kibocsátott végzése ellen. Indítványozom a megtámadott végzések megsemmisítését. Álláspontom szerint a végzések által alkotmányos jogaimban okozott sérelem a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) alkotmányba ütköző szabályozása miatt következett be, ezért indítványozom a törvény 92. §-ának (1) bekezdése b. pontjában szereplő „megnehezítené” szó törlését. A kifogásolt törvényhely a következőképpen rendelkezik: „92. § (1) Szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a terhelt előzetes letartóztatásának akkor lehet helye, ha ………. b) alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárást meghiúsítaná vagy megnehezítené, illetőleg veszélyeztetné.”

180

Alkotmányos mulasztás valósul meg abban, hogy a törvény az egyszer elrendelt letartóztatás fenntartását újabb meghallgatás nélkül, végső soron korlátlan ideig lehetővé teszi akkor is, ha az eredeti okok lényegesen változnak az eljárás folyamán. E szabályozás, illetőleg az alkotmányos mulasztás álláspontom szerint sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság követelményét, a 8. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat, valamint az 55. § rendelkezéseit. Indokolás A megtámadott végzések súlyosan, szükségtelenül és aránytalanul korlátozzák az Alkotmány 55. §-ának (1) bekezdésében biztosított jogomat, amely szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani”. Ezen alapvető alkotmányos jogsérelem további következménye egy sor más alapjogom súlyos, szükségtelen és aránytalan korlátozása. A mozgásszabadság, a vallásszabadság, a családi és magánélet zavartalanságához fűződő jogaim is csorbulnak, nem beszélve a vállalkozás szabadságáról, amely szintén nem gyakorolható a letartóztatás körülményei között. A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága következete-sen és a mértékadó nemzetközi fórumokkal egyetértésben képviseli azt az álláspontot, amely szerint a törvényben meghatározott okok és a törvénynek megfelelő eljárás nem egyszerűen formai kritériumok, hanem az állam elsőrendű alapjogvédelmi kötelezettsége és az alapjogok korlátozására irányadó elvi követelmények alapján megítélendő, tartalmi elvásárok. Másképpen szólva: a szabadságtól való megfosztás nem lehet önkényes.

181

Álláspontom szerint az eljárás meghiúsítása, illetőleg veszélyeztetése elfogadható szabadságkorlátozási indok akkor, ha kellően megalapozott tények támasztják alá a büntető igény érvényesítésének valószínűségét. A nehezítés azonban minden további megszorítás nélkül semmi esetre sem szolgálhat ugyanilyen okként. Az 1998. évi XIX. törvény 129. §a (2) bekezdésének c. pontja már nem a maga általánosságában, hanem konkrét magatartások megjelölésével írja körül ugyanezt a védendő értéket. Márpedig az Alkotmánybíró-ság szerint „Alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem lehet korlátlan büntető hatalma. Mégpedig azért nem, mert maga a közhatalom sem korlátlan. Az alkotmányos alapjogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába”. Éppen ezért a bűnüldözés kötelessége, felelőssége és kockázata az államot, közvetlenül pedig a hatóságokat terheli (11/1992 (III.5). A gyanúsítottra sem közvetlenül, sem közvetve nem hárítható át az eljárás sikerességének biztosítása. A hatóság előtti megjelenés, a kényszer vagy éppen a titkos információgyűjtés eltűrése kikényszeríthető, de az eredményesség, a bűnüldöző szervek munkájának könnyítése csak az ártatlanság vélelme, a tisztességes eljárás követelménye és más alkotmányos elvek megsértése útján. A megtámadott elsőfokú végzés kimondja (3. o.): „Figyelemmel a bűncselekmények tárgyi súlyára, azok elkövetésének szervezeti jellegére, alaposan lehet tartani attól, hogy a terheltek szabadlábra kerülésük esetén a tanúkat befolyásolva a még fel nem derített bűntársakkal összebeszélve vagy más módon a nyomozás eredményességét veszélyeztetnék”. A döntés önkényes, mert négy, fél éve egymástól elkülönítve fogva tartott gyanúsított magatartását minden további vizsgálódás nélkül egységesen ítéli meg, nem is tesz kísérletet az

182

egyes személyek viselkedésének fetárására, bemutatására. Márpedig a letartóztatás a következetes bírói gyakorlat szerint kizárólag konkrétan megállapítható tények, nem pedig puszta feltételezések alapján lehetséges. Bizonyítható, hogy letartóztatásom előtt tudtam az ellenem tervezett büntetőeljárásról, annál is inkább, mert az törvénysértő módon már jóval az alapos gyanú közlése előtt, 1999 januárjában megindult (ismeretlen tettes ellen, de konkrétan rám és cselekményeimre irányulva, meg is nevezve személyemet mint de facto gyanúsítottat). Ezzel szemben semmiféle adat nincs arra, hogy bármit tettem volna az eljárás meghiúsítása, veszélyeztetése vagy akár nehezítése érdekében. Ezért ilyen hivatkozással letartóztatásom elrendelése és fenntartása eleve törvénysértő. Különösen az a szabadságtól való megfosztás hatodik hónapját követően, hiszen az idő múlása és a nyomozás előrehaladása e letartóztatási okot napról napra indokolatlanná teszi (vo.: Letellier-v. France-ügy, az Emberi Jogok Európai Birósága, 1991., „A” sorozat, 207. sz.). Különösen nem fogadható el a hatóságok saját lassúsága, indokolatlan késedelmeskedése a letartóztatás indokaként. Márpedig a 5.Bk.133/2000/3. számú végzés első számú érvként éppen azt hozza fel, hogy „az ügy tisztázása érdekében még számos nyomozati cselekményt kell foganatosítani”. Ezzel szemben tény, hogy az 1999 januárja óta folyó eljárásban két olyan önbíráskodás alapos gyanúja áll fenn, ahol ismertek a sértettek, a gyanúsított és a tanúk. Ezért, noha az esetek legfeljebb néhány hét alatt tisztázhatók, hosszú hónapok óta nem történt semmi érdemleges nyomozati cselekmény azok lezárására. Ugyanez áll az egyrendbeli súlyos testi sértésre való felbujtásra. Az adócsalás tekintetében rendelkezésre áll a szakértői vélemény, abban sem folyt semmi érdemi nyomozás a letartóztatás meghosszabbításakor. A lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés alapos gyanúja akkor merült fel, amikor feleségem önként átadta a házkutatást tartó

183

hatóságnak azt a tudomása szerint jogilag fegyvernek nem minősülő eszközt, amelyet ő fotózások alkalmával használt. Megnevezte azt is, akitől a pisztolyt kapta. Azóta sem őt, sem pedig az eszköz beszerzőjét és ajándékozóját nem hallgatta ki a rendőrség. Ugyanez vonatkozik egyébként a korábban említett bűncselekmények általunk kihallgatni indítványozott tanúira. Megjegyzem azt is, hogy felajánlottam: poligráfos vizsgálatnak vetem alá magam mindazon állításokkal szemben, amelyek rám terhelő tényeket tartalmaztak, kezdeményezve egyben az ilyen állítások megfogalmazóinak műszeres ellenőrzését is. Ezzel tanújelét adtam az igazság kiderítése iránti törekvésemnek, messze meghaladva a gyanúsítottól elvárható együttműködés szintjét. Már csak ebből az okból sem indokolt a megtámadott végzés minden alapot nélkülöző vélekedése. Ezeket az egyszerű megítélésű ügyeket a rendőrség 1999 januárja óta nem képes tisztázni. Ebben pedig döntő tényező, hogy az eredeti cselekmények feltárása és bizonyítása helyett folyamatosan újabbak keresésével volt elfoglalva a hatóság, amit számos olyan – videofelvételen rögzített – tanúvallomás is bizonyít, amelyekkel kapcsolatban sem előzetesen, sem utólag nem tudta megmondani a hatóság, milyen, a gyanúsításokban nem szereplő bűncselekményekre vonatkoznak. A hatóságok késlekedése, szakszerűtlensége soha nem lehet hivatkozási alap a legsúlyosabb szabadságkorlátozó intézkedés megalapozása során (vö: Matznetter- v. Austria-ügy, az Emberi Jogok Európai Bírósága, 1969., „A” sorozat, 10. sz.). Ebben az értelemben sem fogadható el a további nyomozati cselekmények szükségességére való utalás a nyomozás eredményességével összefüggésben. A tisztességes eljárás követelményét sérti a fellebbezés elutasításáról szóló végzés, amely már semmiféle érdemi érvet nem sorol fel, egyszerűen közli, hogy a letartóztatás fel-

184

tételei továbbra is fennállnak, a döntés nem jelenti a szabadsághoz való jog szükségtelen és aránytalan korlátozását. Az ilyen semmitmondó indokolás önmagában sérti a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét, a gyanúsított minimális joga tudni, hogy konkrétan milyen magatartása következtében tartóztatták le. Ezért a másodfokú végzés is önkényes jogkorlátozásnak minősül. Mindezek alapján teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a letartóztatás meghosszabbításáról szóló végzésekben foglaltak szükségtelenek a meggyőzően meg sem jelölt büntetőeljárási célok eléréséhez, nem tartalmaznak olyan érveket, amelyek elegendőek lennének a szabadsághoz fűződő alkotmányos jogom elvonásához. Álláspontom szerint ez a jogalkalmazói magatartás visszavezethető a Be. kifogásolt rendelkezésében szereplő „megnehezítené” kifejezésre, amely valóban azt sugallja, mintha a terhelt szabadságát a hatóságok kényelmi szempontjai miatt lehetne elvonni. Ez azonban súlyosan alkotmánysértő. Feltéve mégis, de meg nem engedve, hogy a jogcsorbítás szükséges, még mindig vizsgálni kell az arányosság követelményének érvényesülését. Ebből a szempontból súlyos alkotmánysértés, hogy a védelemnek a házi őrizetre vonatkozó kérelmét még csak válaszra sem méltatták a döntéseket hozó szervek, holott annak intézményesítése éppen az arányosság fokozott megvalósítását volt hivatva szolgálni. Semmilyen érv nem fogalmazódott meg arra a védői állításra, hogy a végzésben megjelölt veszélyek (fennállásuk esetén) teljes mértékben elháríthatók volnának házi őrizet mellett, természetesen az amúgy is nyilvánvalóan alkalmazott titkos információgyűjtési eszközök alkalmazását is bekalkulálva. Ilyen körülmények között – a végzésben feltételezett magatartásom megfigyelésével – éppenséggel sikeresebb felderítést lehetne végezni.

185

A kifejtettek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a Be. alkotmánysértő megfogalmazása és a tisztességes eljárást a letartóztatás meghosszabítása alkalmával nem biztosító (a kontradiktórius eljárást, és a részletes indokolást meg nem követelő) alkotmányos mulasztása miatt alkotmányos jogaim súlyosan sérültek. Kérem ezért, hogy a Tisztelt Alkománybíróság az indítványnak megfelelő határozatot hozni szíveskedjék. Márianosztra, 2000. március 16. Tisztelettel: Tasnádi Péter Letartóztatott Márianosztrai Fegyház és Börtön 2629 Márianosztra, Rákóczi tér 1. Ellenjegyzem: Dr. Szikinger István, meghatalmazott védő, jogi képviselő mellékletek: ügyvédi meghatalmazás a Pest Megyei Bíróság 5.Bk.133/2000/3. számú végzése (másolatban) a Pest Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1.Bkf.31/ 2000/2. számú végzése (másolatban) a meghatalmazott védő kérelme a Pest Megyei Főügyészséghez (2000. február 23., másolat)

186

9. A kérelmek

Ebben az ügyben nemcsak Tasnádi Péter védői fordultak illetve fordulnak különböző kérésekkel az igazságügyi szervekhez. Engem is arra kényszerített a helyzet, hogy hasonló módon járjak el. Azt már megemlítettem, hogy levelet írtam az országos rendőrfőkapitánynak, támogassa, hogy interjút készíthessek Tasnádi Péterrel. Azért az ország első rendőrét szólítottam meg, mert úgy gondoltam, illetve ez az addigi nyilatkozatokból is kiderült, hogy Orbán Péter is sajátjának érzi a nyomozást, illetve úgy gondoltam, ha őt tisztelem meg azzal, hogy rábízom ezt a fontos döntést, a magam részéről mindent megtettem, „betartottam a szolgálati utat”. Igaz, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy egy belső utasítás szerint a bűnügyi igazgatót illeti meg az a jog, hogy eldöntse, az újságíró találkozhat vagy nem az előzetes letartóztatottal. Az persze más kérdés, hogy egyetértek-e ezzel a belső utasítással – egyébként nem -, de elfogadom, mert mást úgysem tehetek. A főkapitány reakciója gyors volt, heves és elutasító. Azt gondolom: akkor, amikor egy előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottal szemben semmilyen eljárási cselekményt nem folytatnak, amikor – az engedély kérésének időpontjában – már több mint nyolc hónapja előzetes letartóztatásban van, az ilyen elutasítás félelmet tükröz. Fél a rendőrség attól, hogy megszólal az, akit elhallgattatni akarnak. Fél attól, hogy mit mond. Fél attól, hogy „láthatóvá” válik, a gyanúsítottat nem törték meg a rács mögött töltött hónapok. Fél saját magától, a bizonytalanságtól, hogy kiderül: mégsem olyan konkrétak azok a bizonyítékok, mégsem azt bizonyítják, amit kifelé „eladtunk”. Persze ezt csak gondolom, mert esélyem sem volt, hogy ezeket a kérdéseket bárkivel megosszam a rendőrség vezetői közül. Íme eredetiben a főkapitány elutasítása:

187

Dr. Orbán Péter r. vezérőrnagy úr, Országos rendőrfőkapitány

Budapest

Tisztelt Főkapitány Úr!

Kérem támogassa, hogy készülő könyvemhez, amelynek központi alakja Tasnádi Péter, interjút készíthessek az előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péterrel. A könyv témája nem az, hogy ki Tasnádi Péter, hanem az, milyen bűncselekmények alapos gyanúja miatt vette őrizetbe a rendőrség és tartóztatta le a bíróság, elkövette-e ezeket a törvénysértéseket és ha igen, annak mi a társadalmi háttere. Támogatását és segítségét előre is köszönöm.

Budapest, 2000. május 15.

Jónás József bűnügyi újságíró

188

Címzett: Orbán Péter országos rendőrfőkapitány Természetesen megkerestem Pintér Sándor belügyminisztert is. Több okból is. Egyrészt kiváncsi voltam, mit szól főkapitánya válaszához. Másrészt oly sokszor hangzott el a neve eddig – és egyáltalán nem pozitív szövegkörnyezetben -, ezért mindenképpen vele kellett tisztázni a rá vonatkozó kijelentéseket. Magyar Köztársaság Belügyminisztériuma

Pintér Sándor belügyminiszter

Tisztelt Miniszter Úr!

Kérem adjon lehetőséget arra, hogy 2000. június 1-2000. június 10. között interjút készíthessek Önnel. A beszélgetés abban a riportkötetben jelenne meg, aminek alapja a Tasnádi Péter ellen folytatott büntetőeljárás. Az interjú témája: miért nem engedélyezi a rendőrség egy újságíró számára, hogy személyesen találkozzon egy előzetes letartóztatottal, aki ráadásul készülő könyvének a központi szereplője? A Tasnádi Péter védelmét ellátó egyik ügyvéd szerint a védence ellen indított büntetőeljárás elrendelése mögött Ön áll. A birtokomban lévő dokumentumban a néhai Láposi Lőrinc azt állítja, hogy a józsefvárosi piac bérleti jogát megvásárolni szándékozó kínai üzletemberek mögött az Ön tulajdonában lévő (legalábbis akkor még) „Preventív nevű cég lett volna”. Láposi Lőrinc azt is állítja, hogy az Ön Pest megyei kötődé-

189

sének köszönhető, hogy az illetékességi szabályokat felrúgva a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a büntetőeljárást Tasnádi Péter ellen. Ön a Parlamentben is fontosnak tartotta, hogy beszéljen a Tasnádi-ügyről. Miért? Tudja-e, hogy sokan az Ön személyes bosszújának tartják a Tasnádi Péter ellen indított büntetőeljárást? Tudja-e, hogy azt terjesztik Önről, hogy miniszteri kinevezését követően egy belügyi vezető értekezleten kijelentette: a rendőrségnek a szervezett bűnözés területén három fontos személy ellen kell elsősorban felvenni a harcot, ezek a személyek, J. L., SZ. M. és Tasnádi Péter. Tett-e valaha is ilyen kijelentést? Segítségét előre is köszönöm. Jónás József bűnügyi újságíró Budapest, 2000. május 31. Nos, Pintér Sándor nem tartotta fontosnak, hogy válaszoljon. Sem írásban, sem szóban. A Belügyminisztérium szóvívője, Konyves Krisztina is csak annyit közölt telefonon: a miniszter úr konkrét ügyekkel nem foglalkozik. Ezt levélben, ha kérem, elküldi a címemre. Kértem. Nem kaptam meg. * Gondoltam érdeklődőm az ORFK sajtóügyekért felelős vezetőjénél. Írtam hát neki is. Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Igazgatóság

Dr. Garamvölgyi László ezredes kommunikációs igazgató

190

Tisztelt Ezredes Úr! Az országos rendőrfőkapitány, Orbán Péter vezérőrnagy nem engedélyezte, hogy készülő könyvemhez interjút készíthessek az előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péterrel. Az elutasítást nem indokolta. Kérem Igazgató Urat, mint a rendőrség kommunikációjáért felelős vezetőjét, válaszoljon a következő kérdéseimre: A Magyar Köztársaság melyik törvénye tiltja, hogy egy újságíró személyesen találkozhasson az előzetes letartóztatásban lévő gyanúsítottal és vele készülő könyvéhez, ami ráadásul a gyanúsítottról szól, interjút készíthessen? Miért indoklás nélkül utasította el kérésemet az országos rendőrfőkapitány? A rendőrség szerint miként tájékoztathatja egy újságíró pártatlanul, elfogulatlanul és hitelesen a közvéleményt egy adott ügyről, ha a büntetőeljárásban érintett személy álláspontját tőle közvetlenül nem ismerheti meg? Válaszát előre is köszönöm. Budapest, 2000. május 31. Jónás József bűnügyi újságíró Az ORFK kommunikációs igazgatója sem volt bőbeszédűbb, mint a minisztere. Írásban tőle sem kaptam választ, szóban is csak annyit: ő megkérdezheti a főnökét. Orában Pétert, de nem hiszi, hogy a tábornok „kíván ezzel foglalkozni”. Ám ha „annyira akarom”, akkor majd válaszol ő. Akartam. Nem válaszolt. Más kéréssel is fordultam hozzá.

191

Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Igazgatóság Dr. Garamvölgyi László ezredes kommunikációs igazgató Tisztelt Ezredes Úr! Kérem támogassa, hogy készülő könyvemhez, ami a Tasnádi Péter ellen folytatott büntetőeljárásról szól, interjút készíthessek a rendőrség által kijelölt személyekkel a következő témákban – a témakörök leírásakor megjelölöm, hogy véleményem szerint ki, illetve melyik szakterület illetékese lenne számomra is, mint válaszadó, elfogadható: I. (ORFK bűnügyi főigazgató) 1. A Tasnádi Péter ellen folytatott büntetőeljárás, a kommandósok igénybevételével végrehajtott őrizetbe vétel, az elhelyezése körüli problémák, a parlamenti interpelláció, a Tasnádiról és a nyomozásról nyilatkozó magas rangú belügyi és rendőrségi illetékesek személye illetve az egész eljárás körüli túlzott felhajtás a rendőrség szerint mivel indokolható? Véleményük szerint mindezek bizalmat keltenek az átlagemberben a rendőrség iránt? Nem tart a rendőrség attól, hogy a Tasnádi-ügy ismét megtépázza a rendőrség tekintélyét? 2. Miért a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a nyomozást, hiszen a korábbi Tasnádi elleni büntetőügyben, finoman szólva, nem értek el sikereket, azokat a bűncselekményeket pedig, amelyek elkövetésével most gyanúsítják Tasnádi Pétert, nem Pest megye területén követték el?

192

II. (ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság – igazgató) 1. A rendszerváltás óta volt-e Tasnádi Péter a magyar rendőrség mindenkori szervezett bűnözés elleni szolgálatának célszemélye? 2. A magyar rendőrség mindenkori szervezett bűnözés elleni szolgálata indított-e Tasnádi Péter ellen büntetőeljárást, kihallgatták-e gyanúsítottként olyan bűncselekményekkel kapcsolatban, amelyeket a rendőrség gyanúja szerint szervezett bűnözők követtek el, illetve a bűncselekmények feltételezett tettesei a szervezett bűnözéshez tartoznak? 3. Van-e a magyar rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának birtokában olyan bizonyíték, ami azt támasztja alá, hogy Tasnádi Péter a magyar szervezett bűnözés egyik vezéralakja, kapcsolatban áll több magyar szervezett bűnözőcsoporttal, külföldi szervezett bűnözőkkel, ezekkel a személyekkel, csoportokkal közösen bűncselekményeket követ el, illetve bűncselekmények elkövetésére bújtja fel ezeket a csoportokat, a csoportok tagjait? Támogatását előre is köszönöm. Budapest, 2000. május 31. Jónás József bűnügyi újságíró Meg sem lepődtem azon, hogy nem kaptam választ. Helyette az igazgató arra kért, ezekkel a kérdésekkel forduljak az Országos Rendőr-főkapitányság bűnügyi főigazgatójához, Ferenczi László tábornokhoz. Megtettem. Választ tőle sem kaptam. Illetve egy kézzel írott paírfecnin szó szerint a kö-

193

vetkező állt: „Ferenczi úr nem engedélyezte, csak a vizsgálat lezárása után. Az ügy egyébként is Pest megyéé. Keresse Bolcsik urat!” Világos. Mire gondoljon ilyenkor a kérdező? Másra nem tud, csak arra, hogy a válasz egységesen: csak és nem. Akkor mit kezdjen az ember azzal, hogy „az ügyészség és a bíróság végre elhiszi a rendőrségnek, hogy Tasnádi maffiafőnökként él”? Miért nem áll ki a rendőrség és bizonyítja, hogy Tasnádi az, aminek mondják? Miért nem? Érthetetlen. Ha Tasnádi bűnöző, pláne szervezett bűnöző, akkor hozzák nyilvánosságra a bizonyítékokat! Itt a lehetőség, nem rövid újságcikkben, hanem 20 oldalon, ha kell. Sorolják a bűneit. Ne az alapos gyanút, azt már megtette Pintér Sándor a Parlamentben. Pintér Sándor. Nos, ha valakinek tudnia kell, akkor neki igazán, hogy ki ma Magyarországon a szervezett bűnöző. Pintér Sándor benne volt abban a csapatban, akik a ’80-as évek elején az akkor még szervezett jellegűnek mondott bűnözőcsoportokkal felvették a harcot. Pintér Sándor jól tudja, hogy ki ellen folytatták a vizsgálatot. Annak a csapatnak tagja volt Láposi Lőrinc is. Pintér tudja, mit tudott Láposi és viszont. Ha Láposi azt mondja, Tasnádi nem tartozott ahhoz a körhöz, Pintér sem mondhat mást. A szervezett bűnözők akkor erősödtek meg, amikor Tasnádi nem volt Magyarországon. Tasnádi ellen nem indult eljárás betöréses lopás miatt, csalás miatt, gépkocsifeltörések miatt. Nem az ő nagymamájának a sírjában találtak milliós értékű lopott aranyat, nem ő tört be külföldi megrendelés alapján gazdag honfitársaink villáiba, nem követett el sorozatrablásokat. Nem tartozott a „négy páncélos” néven ismert csoporthoz, és nem ő söpört be a ’70-es évek elején a kasszafúrásokból közel 160 millió forintot. Nem járt Los Angelesben, nem lőttek rá, és nem jött haza kaparós sorsjeggyel megváltani a világot, és nem jött haza egyezkedni a rendőrséggel. De hozzá sem mentek ki sem

194

Münchenbe, sem sehová. Nem forgatta meg az ilyen bűnös úton szerzett milliókat az olajüzletben, a vendéglátóiparban, a szeszkereskedelemben. Nem vett részt az állami irányítással zajló – mikor is? – fegyverkereskedelemben. Nem jelentek meg az emberei a gyógyszeriparban. Tasnádi nem tartott orosz ajkú „katonákat”. Ezeket tényként kell elfogadni, mert ha ennek az ellenkezője lenne az igaz, akkor választ kaptam volna a kérdéseimre. A rendőrség hallgat. Illetve dehogy hallgat. Azt állítják a rendőrség vezetői, mára kiszorították az országból a külföldi bűnbandákat, a magyarokat pedig vagy felszámolták vagy ellehetetlenítették. Azt is mondják: az orosz bűnözőcsoportok pánikszerűen hagyják el Magyarországot. Vagyis a rendőrség már nem csak a magyar alvilágot zúzta szét, hanem meggyengítette a legerősebb befolyással bíró külföldi szervezett bűnözőcsoportokat is. Aki csak egy kicsit is ismeri a magyar szervezett bűnözés történetét, az minimum kételkedik e hír hallatán. A rendszerváltás után még meg sem erősödött a magyar alvilág, amikor a Szovjetunió széthullása következtében megjelen-tek hazánkban az itthon egységesen „orosz ajkú” bűnözőknek nevezett kétes elemek. A magukat erősnek tartott magyar csoportok vezetői elrettentésként szívesen alkalmaztak orosz, ukrán, csecsen „katonákat”, ezek afféle testőrök, végrehajtó emberek voltak. A magyar bűnözők két dologgal nem számoltak. Az egyik kézzelfogható, a másik nem. A kézzelfogható: ezek a „katonák” magatartásukban, elveikben alapvetően eltértek a hagyományos orosz gengsztertípustól. Míg az ott „tolvajoknak” nevezett bűnözők a saját törvényeik szellemében működtek, a hazánkba érkezőket nem érdekelte a „tolvajok” törvénye. Sőt, semmilyen szabályt nem ismertek el az Afganisztánt megjárt katonák, volt sportolók és közönséges bűnözők. Ezek az

195

emberek kemények, gátlástalanok, hidegvérűek és érzelemmentesek voltak. Gyilkosok. Szóval ők lettek a magyar bűnözők erős emberei, és ahogy teltek a hónapok, évek, megismerték a magyar nyelvet, a magyar jogszabályokat, a bűnözés struktúráját, a bűnüldözés gyengéit, és már nem voltak többé végrehajtók, már ők uralták a terepet. Alig telt el három-négy év, és szinte észrevétlenül átvették a hatalmat. Ám nem önmaguktól. Addigra már megérkeztek azok, akik a „nem kézzelfogható” kategóriába tartoztak. A keresztapák. A főnökök. Azok, akikről 1994-ben Borisz Jelcin azt mondta: „A szervezett bűnözés el akarja kapni az ország torkát.” Akkor mondta ezt, amikor már Oroszországban ötezer, nem tévedés, ötezer szervezett bűnözőcsoport működött több százezer taggal. Akkor, amikor több mint háromszáz csoport Amerikától Nyugat-Európán át Magyarországig már külföldön növelte a hatalmát. Tehát itt voltak, csak éppen senki sem ismerte a gyökereiket. Senki sem tudta vagy legalábbis kevesen, hogy a szervezett bűnözést a titkosszolgálatok szervezték olyanná, amilyen ma. Az ok egyszerű: amikor még a szocializmus és a kapitalizmus állt egymással szemben, a két világ harcában mindkét oldalon kellett olyan erő, ami a piszkos munkát elvégzi. Ez lett a szervezett bűnözés. A titkosszolgálatok fedőszerveket hoztak létre, és ezek a cégek felügyelték a legjövedelmezőbb üzletágakat. Orosz földön különlegesen speciális helyzet alakult ki Andropov idején. Akkor kezdték irányítani a szervezett bűnözést, az állam, jelesül a KGB beépült a bűnözők közé, és öt év után „nem létezővé” nyilvánította a beépült személyeket. Így jött létre a „Fehér Nyíl”. A Szovjetunió széthullása után ezek a KGB-tisztek megölték a bűnözőcsoportok vezetőit, átvették a szervezett bűnözés teljes irányítását, és elindultak visszafelé. A létező és működő fedővállalkozásokat megkaparintották, beépültek az állami

196

erőszakszervezetekbe, a gazdaságba. A „Fehér Nyíl” tagjait már bankvezérekként, olajvállalkozókként, gyémántkitermelőként, pártvezérekként látja viszont Oroszország. Ebből a folyamatból Magyarország sem maradt ki: miután megérkeztek ezek az egykori KGB-tisztek, az „orosz ajkú” bűnözőcsoportok még szervezettebbek, még erősebbek és még kegyetlenebbek lettek. Már a magyar csoportok tartoztak valakikhez, már csak az történhetett meg, amit az oroszok megengedtek. Nálunk is működtek a fedővállalkozások. Az „üzletemberek” megteremtették annak a lehetőségét, hogy rendőröket, vámosokat, jogászokat, különböző területek szakembereit „vegyék meg”. Uralták a fegyverkereskedelmet, a kábítószerpiacot, a szeszkereskedelmet, és mind nagyobb befolyásra tettek szert a gyógyszeriparban és az olajkereskedelemben. A pénzt pedig tisztára mosták más fedővégek segítségével. Szakértők állítják: a szervezett bűnözés akkor „kaszál igazán, ha több lábon áll”. Milliárdokról volt szó, és az óriás profit megszerzése érdekellentéteket szült, az pedig leszámolásokhoz vezetett. Budapesten is kitört a háború. Az első jelentős bérgyilkosságot 1993. december 3-án a Virág Benedek utcában követték el. Az áldozat az egyik legbefolyásosabb csoport vezetője és testőre volt. Nem sokkal később a bérgyilkos holttestét is megtalálta a magyar rendőrség. Aztán a III. kerületben újabb kettős gyilkosság történt, majd a Szentendrei úton nyílt utcai leszámolás következett egy halottal és két súlyos sebesülttel. Majd pedig kitört a háború a magyar bandák között is, ami tart a mai napig is. Ebben a háborús helyzetben, amikor a leszámolások, a robbantásos merényletek, a bérgyilkosságok egyetlen tettesét és megrendelőjét sem képes elfogni a rendőrség, akkor azt állítani, hogy az orosz és ukrán bűnözők pánikszerűen menekülnek, az csak propaganda lehet, állítják a szervezett bűnözést ismerő szakértők. Akkor, amikor a magyar szerve-

197

zett bűnözők rendre csatát vesztenek az oroszokkal szemben, akkor kizárt, hogy a milliárdokat hozó üzletből bárki is kiszálljon. Főleg nem, ha ő az erősebb. A maffia című könyvében Antonio Nicaso és Lee Lamothe külön fejezetet szentel az orosz és kelet-európai bűnszövetkezeteknek. Ők többek között ezt állítják: „Az is egyértelművé vált, hogy a Szovjetunió összeomlása óta az orosz maffiák tevékenysége – a kábítószer-forgalmazástól és a pénzmosástól a csaláson át a gyilkosságokig és számos más bűnfajtáig – egész Európára átterjedt.” Ezt írják tehát 1995-ben. Abban az évben, amikor a magyar rendőrség bűnügyi főigazgatója határozottan kijelentette, hogy Magyarországon az orosz ajkú bűnözők nem nyertek teret. Aztán nem sokkal később megszületett a terv: az FBI hazánkban olyan iskolát hoz létre, ahol a közép-európai rendőröket speciális módszerekkel készítik fel az orosz maffiák ellen. Ez az akadémia a mai napig működik. A magyar szervezett bűnözés történetét talán legjobban ismerő egykori rendőrtiszt nemrégiben egy beszélgetés közben, ahol szó esett erről a témáról, azt mondta: téved, aki azt hiszi, hogy az orosz, ukrán, csecsen bűnbandák elhagyták Magyarországot vagy legalábbis megkezdték a kivonulást. Ennek egyetlen, ám annál nyomósabb oka van: itt nálunk is ők az urak, a szervezett bűnözés irányítói és felügyelői. Az orosz és ukrán alvilági csoportok ma már, mint mindenütt a világon, óriási hatással bírnak bizonyos gazdasági folyamatokra. A legfőbb baj az, hogy ma még mindig nincs egységes, nemzetközi és közvetlen rendőri fellépés a szervezett bűnözés ellen és ameddig nem lesz, addig eszük ágában sincs kivonulni a már megszerzett területekről. Így Magyarországról sem. A magyar szervezett bűnözők ellehetetlenítéséről csak annyit: hol van az a 240 bűnözőcsoport, akiknek a tevékenységét dokumentálta a rendőrség? Kikre gondolt, amikor erről

198

beszélt Orbán Péter? Nem sok ez egy kicsit ennek az országnak? És ezt mind felszámolták? Hol, mikor, kivel, hogyan? Milyen csoportok voltak ezek? Mivel foglalkoztak? Benne voltak „Az irányított alvilág” projektben? Bíróság elé kerültek? Hol, mikor? Milyen ítéletek születtek? És hol bukkant fel Tasnádi neve? Csak ezt szerettem volna megkérdezni a bűnügyi főigazgatótól és a szervezett bűnözés elleni igazgatóság vezetőjétől. Semmi mást. Még csak nem is beszélhettem velük. Az pedig különösen érdekes, hogy időnként mégiscsak felbukkan Tasnádi neve, ahogy az alvilág ügyei „haladnak előre”. Például 1999 áprilisában. Méghozzá nem is akármivel kapcsolatban. Egy klasszikus bérgyilkosságot követően. „Két rendőrtiszt közvetített? „Voltak vitáink, de nem voltunk ellenségek” – mondta a meggyilkolt Seres Zoltánról szólva Tasnádi Péter. Azt mondta, legutóbb két rendőrtiszt közvetített közte és Seres között. Szerinte ők tanúsíthatják, nem volt komoly feszültség köztük. - Megdöbbenve néztem, hogy a Seres-gyilkosság után az egyik kereskedelmi tévé az esetet kommentálva az mondta: az úgynevezett váci csoport tagjai közül már csak ketten élnek, az egyik Tasnádi – mondta lapunknak nyilatkozva Tasnádi Péter. A vállalkozó „szenzációhajhásznak, aljas indokból elkövetett félrevezetésnek” minősítette azt, hogy egyes sajtóorgánumok minden egyes alvilági leszámolással összefüggésbe hozzák a nevét. Azt mondta, az adás után felhívta egy tévétársaság illetékesét, aki Komoróczy Ivánt, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjét nevezte meg hírforrásként, s felajánlotta, ha Tasnádi kéri, a későbbi kiadásból kiveszi az őt érintő riportot. - Ha biztosak voltak a forrásukban, miért vették volna ki a hírt? – kérdezte Tasnádi, majd elmondta, még aznap felhívta

199

Komoróczy Ivánt, majd Garamvölgyi Lászlót, az ORFK szóvívőjét is, ám mindketten határozottan állították, hogy ők nem hozták összefüggésbe a nevét semmiféle váci csoporttal. A Népszabadság érdeklődésére ezt Komoróczy és Garamvölgyi is megerősítette. Tasnádi elmondta: 1993-ban Tóth Ernő alezredes, aki akkoriban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztályát vezette, bemutatta a budapesti, illetve a főváros környékén tevékenykedő alvilági csoportok úgynevezett maffiatérképét, amelyen az ő neve is szerepelt. - Később bebizonyosodott, hogy Tóth alezredes tévedett, én nem tartozom azoknak az üzleti köreihez, akikkel egy lapon említett. A bíróság, ezt nem is tagadhatnám, elmarasztalt, mivel olyan módon szereztem vissza a saját pénzemet az adósaimtól, amit a bíró a rendelkezésére álló információ alapján önbíráskodásnak minősített. De a zsarolás és a többi, nekem tulajdonított erőszakos bűncselekmény vádja alól a bíróság felmentett. Nem értem, ezek után miért akarnak egyes médiák vagy bizonyos újságírók időről időre összefüggésbe hozni az éppen aktuális leszámolással. Tasnádi szerint súlyos üzleti károkat okoznak neki az őt alaptalanul hírbe hozó cikkek, tudósítások. Vannak olyan megbízói, akik a szemébe mondják: nyilvános helyen azért nem ülnek le vele egy asztalhoz, mert nem szeretnék, ha éppen akkor követnének el ellene – mármint Tasnádi ellen – merényletet. Az április 12-én Tahitótfaluban meggyilkolt Seres Zoltánról szólva Tasnádi elmondta, az utóbbi időben voltak üzleti vitáik, de viszonyuk nem volt ellenséges. - A Budai Hengermalom Rt. tulajdonosai között vita dúl – magyarázta a vita hátterét Tasnádi – az én őrző-védő vállalkozásom védte az egyik fél érdekeit, míg Seres Zoltán a másik oldalt képviselte. Egészen pontosan nekem egyszer azt mondta, a cég fele részének a tulajdonosa. Erről azonban én sem-

200

miféle hivatalos papírt nem láttam. Munkatársaim elvégezték a kialkudott óradíjért a feladatukat, a többi nem az én ügyem. Seres szerette volna, ha levonulunk, ha abbahagyjuk megbízónk védelmét, nyilván ez megkönnyítette volna számára saját érdekeinek az érvényesítését, ám mivel én nem fogadtam el az ajánlatát, egy kissé neheztelt rám. Két, mindkettőnk által ismert rendőrtiszt később megkeresett, s közvetíteni próbáltak közöttünk. Én megmondtam nekik – s gondolom, ők ezt tanúsítják is, ha kell -, hogy vannak ugyan vitáink, de nem vagyunk ellenségek, s amit kell, azt személyesen is meg tudjuk beszélni. Közvetítőkre nincs szükségünk. (Népszabadság, 1999. május 5.) * Természetesen megkerestem a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának vezetőjét, Bökönyi István tábornokot is. Két ok miatt, s reméltem, talán a tábornok engedélyezi a találkozást Tasnádi Péterrel, illetve beszélhetek a Márianosztrai Büntetés-végrehajtási Intézet parancsnokával, Veszelka Vendellel arról, hogy miért van feszültség közte és Tasnádi között. Bökönyi István válaszolt.

201

BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS ORSZÁGOS PARANCSNOKA Szám: 60-1/431-3/2000. Jónás József úr részére Tisztelt Jónás úr! 2000. május 15-én kelt levelében foglaltakra vonatkozóan az alábbiakról tájékoztatom. Tasnádi Péter előzetesen fogvatartott nyilatkozatát a Büntetés-végrehajtás nem illetékes engedélyezni, ez a jogkör jelenleg a Pest Megyei Főügyészség vezetőjét illeti meg. Továbbá a Márianosztrai Fegyház és Börtön parancsnokával egyeztetve osztom azt a véleményt, miszerint az intézet parancsnokával történő interjú elkészítésére alkalmas időpont a fogvatartott elleni eljárás jogerős lezárulása. Jelen körülmények között fokozott körültekintéssel kell eljárnunk annak érdekében, hogy a büntetőeljárásban érintett szervek illetékessége és eredményessége ne sérüljön, így az intézet parancsnokának nem engedélyeztem bármely sajtóorgánum számára a nyilatkozattételt. Megértésében bízva, a továbbiakban is állok szíves rendelkezésére. Budapet, 2000. június 20.

Üdvözlettel:

Dr. Bökönyi István bv. vezérőrnagy országos parancsnok

202

10. A rendőr

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója, Bolcsik Zoltán ezredes nem vett részt a Tasnádi ellen folytatott első büntetőeljárásban. A mostani Tasnádi-ügyről csak ő nyilatkozhat. Senki más. Nem beszélhetek a nyomozókkal, az ügy vizsgálatát vezető Boros Lászlóval. Illetve ez így nem igaz. Beszélhetek, csak az ügyről nem. Az ezredes cáfolja, hogy a nyolc évvel ezelőtti eljárás rendőri szempontból sikertelen lett volna. Nem volt az, mondja. Sőt. Jogerős bírói ítélettel zárult, aminek során „… Tasnádi kétévi börtönbüntetést kapott, három évre felfüggesztve. Többek között önbíráskodás bűntette, magánlaksértés bűntette, garázdaság bűntette, csoportosan súlyos testi sértés bűntette, személyiszabadság-megsértés bűntette és visszaélés lőfegyverrel, lőszerrel bűntett elkövetése miatt.” * - Volt ennek az ítéletnek valamilyen hatása a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság személyi állományára? A pest megyei rendőrök elfogadták a bíróság ítéletét és ment az élet tovább?

- Semmilyen hatása nem volt a főkapitányság életére. Jogerős ítélet volt, mi pedig a bíróság ítéletét soha nem kérdőjelezzük meg, úgyhogy ment az élet tovább. - Jelen pillanatban is büntetőeljárás folyik Tasnádi Péter ellen. A sajtóban itt-ott felröppent, hogy már 1999 tavaszán külön nyomozó-csoport alakult – jóval az őrizetbe vétel előtt -, és kimondottan Tasnádi Péter ügyeit vizsgálták. Ezzel kapcsolatban mi az igazság?

- Érkezett egy feljelentés – 1999 januárjában -, név szerint őt jelentette fel egy sértett, zsarolás bűncselekmény elkövetése miatt. Amit egyébként Pest megyében követtek el, és ezért valóban először egy kisebb létszámú, azután egy nagyobb létszámú csoport állt fel.

203

- Ez mikorra tehető időpontban?

- A feljelentés megtételét követően. - Mi volt ennek a csoportnak a célja? Bizonyítani azt, hogy ez a bűncselekmény valóban megtörtént, és Tasnádi Péter elkövette a zsarolást, vagy ez alap volt arra, hogy esetleg Tasnádi Péter egyéb feltételezett ügyeinek is alaposabban utánanézzenek?

- A bűncselekmény felderítése volt a cél, de a nyomozás során tudomásunkra jutottak olyan adatok is, hogy más bűncselekmények elkövetéséről is szó lehet. Ekkor elkezdtük gyűjtögetni az információkat. Ennek során „jöttek be” más bűncselekmények illetve azok elkövetésére vonatkozó információk és bizonyítékok. - Milyen irányban próbáltak meg információkat gyűjteni? Kimondottan ezzel az egy bűncselekménnyel kapcsolatban, vagy egyéb információt is gyűjtöttek Tasnádi Péterről?

- Ami a nyomozás szempontjából lényeges, arra kíváncsiak voltunk, gyakorlatilag minden ilyen jellegű információt feldolgoztunk, vagyis: kik a társai, mi a tevékenysége stb. Tehát szisztematikus feldolgozómunka folyt. - Ez az egy sértetti feljelentés megalapozta azt, hogy ezt megtehették? Arra gondolok, hogy a büntetőeljárás-jog erre lehetőséget ad, és teljesen törvényes volt a külön nyomozócsoport felállítása és az ilyen irányú vizsgálódása?

- Egyértelmű: a hatályos törvények betartásával folyt a nyomozás. - Ez a nyomozócsoport csak Tasnádi Péter feltételezett bűncselekményével és az ahhoz kapcsolódó információk gyűjtésével foglalkozott, vagy a napi munkát is vitték a Tasnádi-ügy feldolgozása mellett?

- Amikor a munkát elkezdték, más dolguk is volt, azonban ahogyan az ügy terebélyesedett, már csak ezzel foglalkoztak. - Mit jelent az, hogy az ügy terbélyesedett? Újabb bűncselek-

204

mény gyanúja merült fel, esetleg újabb tanúk, netán újabb sértettek jelentkeztek?

- Így van. Amikor újabb bűncselekmények elkövetése jutott a tudomásunkra, amelyeknek szóba jöhető elkövetője Tasnádi Péter, illetőleg a társai voltak, akkor ezeket az ügyeket – voltak még régebbi ügyek is – fel kellett dolgozni. Ehhez már nagyobb létszámú csoportra volt szükség, önállósítani kellett őket. Többek között azért is, mert egy Somogy megyei ügyről is szó volt, az pedig még ma sem egyszerű, ha olyan ügyben kell különböző nyomozati cselekményeket Pest megyei rendőrként elvégezni, ami Somogy megyéhez kötődik. - Lehet azt tudni, hogy hány fővel működött ez a csoport?

- Változó volt a létszám. - És a magja?

- Változó. Elkezdte három ember, aztán hat ember dolgozott, majd tíz ember, megint később öt ember. Volt olyan is, amikor egyszerre dolgozott negyven ember. - Soknak tűnik egy zsarolás felderítésére negyven embert összevonni.

- Akkor már több bűncselekményről volt szó. - A csoport tagjai szaknyomozók voltak, gazdasági, rablási, gyilkossági nyomozók?

- A különböző bűncselekmények sajátosságainak megfelelő nyomozók. Amikor gazdasági jellegű adatok merültek fel, akkor gazdasági nyomozókat, amikor élet elleni, akkor gyilkossági, ha más irányú volt az információ, akkor pedig egyéb speciális nyomozókat vontunk be a munkába. - Gyakorlat az a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életében, hogy még nem történik meg a gyanúsítás, de már több ember, egy külön erre a célra létrehozott csoport foglalkozik azzal, hogy a bejelentő által elmondottakat bizonyítsa? Gyakran van erre példa?

- Gyakran van rá példa. Az ismeretlen tetteses élet elleni

205

bűncselekmények esetén mindig így történik, ilyenek a szervezett bűnözés keretein belül elkövetett illetve a kábítószeres bűncselekmények felderítése, ezeket az információkat, szinte mindegyiket egy csoport dolgozza fel. - Jó, de hát ezeken a területeken minden főkapitányságon, kapitányságon osztályok, alosztályok működnek, és azok a nyomozók keresik az ismeretlen tetteseket. Itt egyetlenegy zsarolásról volt szó és nevesítették a feltételezett tettest. Ez azért nem ugyanaz.

- Valóban más. Mi úgy döntöttünk, hogy a feldírésnek ezt a formáját választjuk, és azt gondolom, az idő és a felderített bűncselekmények bennünket igazoltak. - Amikor megtették a feljelentést Tasnádi Péter ellen, gondoltak arra: volt már egy eljárás korábban, amikor nagyon sok bűncselekménnyel meggyanúsították Tasnádi Pétert, aztán a bíróság sok vádpontot elejtett?

- Azért sem gondoltunk erre, mert az akkori nyomozás résztvevői és a mostani nyomozás résztvevői nem azonos személyek. Nincs is olyan nyomozó a csoportban, aki akkor részt vett volna annak az ügynek a felderítésében. Legalábbis az irányítók között senki nincs olyan. Egyébként sem gondoltunk erre. Tesszük a dolgunkat. Akkor is felmerült elég sok bűncselekmény, amiből jó néhányat bizonyítottunk, aztán abban az ügyben született egy jogerős ítélet. A dolog roppant egyszerű: most is bűncselekmények alapos gyanúja merült fel, mi nyomozunk, bizonyítunk, ha kell, vádemelésre teszünk javaslatot. Hogy aztán mi lesz a bíróság ítélete, azt én nem tudom. - Elővették a régi ügy aktáit, tanulmányozták, feldolgozták, értékelték újra?

- Csak a kapcsolatrendszer miatt hasznosítottuk, de mást nem. - Hogyan ítélték meg Tasnádi Pétert? Azért kérdezem, mert nyílván tudták, hogy ki a Tasnádi Péter, tudták azt, hogy milyen

206

módon van jelen a magyar közéletben, hogy ad a külsőségekre, hogy sok jogász veszi körül, hogy ellentétbe került a Preventív nevű cég tulajdonosával, aki ma már belügyminiszter. Megfordult a fejükben, hogy éppen emiatt sokkal óvatosabban, sokkal alaposabban, sokkal megfontoltabban kell végezni a dolgukat?

- Közismert volt előttünk az ő személye, az is közismert volt, hogy mire számítsunk, mert tudtuk azt, hogy jogilag felkészült szakemberekkel, ügyvédekkel fogja körülvenni magát. Azt is tudtuk, hogy erős védői apparátus áll a rendelkezésére, tehát nyilvánvaló, hogy ennek megfelelően kellett nekünk is az adatokat úgy felhasználni, a bizonyítékokat úgy összegyűjteni, hogy azok minden szempontból megalapozottak legyenek. - A védelem azt mondja, ez nem nagyon sikerült a rendőrségnek. Azt állítják – hónapokkal korábban is ezt állították -, hogy ezek ingatag bizonyítékok, finoman szólva sem megalapozottak. Jószerével még az alapos gyanú közlésére sem elegendőek. Arra meg különösen nem, hogy Tasnádi Pétert ilyen hosszú ideig fogva tarthassák.

- Az természetes, hogy a védők ezt mondják – tudniillik ez a munkájuk -, számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy ezt állítják. Nekünk meg az a munkánk, hogy bizonyítsunk. Eddig bármilyen fórumon tettek panaszt, azt a különböző szervek elutasították. Az ügyészség a rendőrség részéről a nyomozás ezen szakaszáig még semmilyen törvénysértő cselekményt nem állapított meg. - Az ma már nem titok, hogy a rendőrség a felderítés során titkosszolgálati eszközöket is használ, törvényes lehetősége van erre. Konkrét ügyben sehol a világon, így Magyarországon sem mondják meg, hogy milyen eszközöket használtak és mikor. Ettől a kérdés még kérdés marad: ennek az ügynek a felderítése során a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság élt-e ezekkel a törvény adta lehetőségekkel?

- Folyamatban lévő ügyről van szó, ezért erre nem kívánok

207

válaszolni. Egyébként a későbbiek során sem, mert az, hogy ezeket használtuk vagy nem használtuk, azt mindig az adott ügy súlya dönti el, illetve az, amit a törvény leír. Nem biztos egyébként, hogy szükséges titkosszolgálati eszközöket használni, ha rendelkezésünkre állnak olyan bizonyítékok, amelyek más törvényes úton is beszerezhetőek. Nem feltétlenül fontos nekünk minden egyes ügyben használni ezeket az eszközöket. Tehát hogy itt használtunk vagy nem használtunk, ez olyan kérdés, amire nem válaszolhatok, de nem is biztos, hogy ezt túl kellene misztifikálni. - A nyomozócsoport tehát megalakult, hol kisebb, hol nagyobb létszámmal dolgozott, egyetlenegy, igaz, konkrét feljelentés alapján. Ön azt mondta, ahogy telt az idő, más bűncselekményekre is fény derült. Mit gondoltak akkor, amikor Tasnádi Pétert még nem hallgatták ki gyanúsítottként, vagyis mi volt az alapvető cél, ami a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szeme előtt lebegett, amire a nyomozócsoport irányítója azt mondta, hogy ezt mindenképpen el kell érni?

- Először is meg kellett győződni arról, hogy a bejelentés valódi-e? A bejelentő által megjelölt bizonyítékokat össze kellett gyűjteni, ezenkívül az időközben felmerült más bizonyítékokat is össze kellett gyűjteni. Magyarul: mi akkor léphettünk fel Tasnádi Péter ellen, amikor már elegendő bizonyíték állt a rendelkezésünkre ahhoz, ami megalapozta a gyanút, amivel mi alaposan gyanúsíthattuk, hogy ezt a bűncselekményt elkövette. Addig, amíg ezeket nem gyűjtöttük össze, addig nem volt értelme. Tehát nekünk meg kellett győződnünk arról, hogy ezek a bűncselekmények valóban megtörténtek, és úgy történtek-e meg, ahogy a sértettek elmondták. - A csoport megalakulását követően mennyi időbe került, amíg sikerült ezeket a bizonyítékokat úgy összegyűjteni, hogy megalapozottá váltak, és Tasnádi Péterrel tudták közölni az alapos gyanút?

208

- Néhány hónapot vett igénybe, de hangsúlyozom, ebben már olyan ügyek is benne voltak, mint például a Somogy megyében elkövetett bűncselekmény. Ha jól emlékszem, öt hónap volt ez az idő. - Tehát 1999 áprilisában alakult meg ez a csoport. Hogy látja, ez az öt hónap jó munkatempó volt, vagy a szokásosnál több időt vett igénybe, hogy kellően előkészítsék az őrizetbe vételt?

- Mindenképpen jó munkatempó volt, és természetesen a szokásosnál több időt vett igénybe, mert itt voltak olyan bűncselekmények, amelyek évekkel korábban történtek, amelyeknek nem egyszerű a felderítése. - Milyen bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúját közölték eddig Tasnádi Péterrel? Milyen bűncselekmények elkövetésével gyanúsítják?

* Most nem tudhatják meg a választ, nem azért, mert az ezredes nem kívánt válaszolni. Bolcsik Zoltán azt mondta, nem tartja célszerűnek, hogy most felolvassa az eddigi gyanúsítások törvényi tényállásait. Néhány nap türelmet kér, és írásban átadja majd a választ. Megkaptam. Az interjú végén olvashatják majd. * És akkor most a folytatás. Mielőtt bekapcsoltam a magnót, azt mondta, Tasnádi Pétert nem különleges egység várta Ferihegyen. Ez engem meglepett, hiszen eddig mindenhol azt lehetett olvasni, hogy kommandósok vették őrizetbe Tasnádit. Ráadásul maga Tasnádi is ezt mondja.

- Tasnádi Pétert a Ferihegyi repülőtéren fogtuk el, akkor, amikor külföldről jött vissza. Amikor leszállt a repülőről, akkor már várták a munkatársaim. Tehát semmilyen különleges egység segítségét nem kértük az elfogásához. Társait valóban a készenléti rendőrség speciális egysége vette őrizetbe, mert ők egy időben, egy helyen voltak akkor, és feltehető volt az is, hogy fegyverrel rendelkeznek. Ha megnézi

209

ezeket a képeket, láthatja, nem átlagos kinézetű emberekről van szó. - Akkor az sem igaz, hogy azt a repülőgépet, amivel Tasnádi Péter érkezett, fegyveresek vették körül, és az előtérben is fegyveresek várakoztak?

- Nem. Abszolút nem igaz. A munkatársaim egy Ford típusú gépkocsival mentek oda a géphez, egyszerűen – a kísérési szabályoknak megfelelően – beültették a kocsiba, majd beléptették Magyarországra, és behozták ide a Teve utcai székházba. - A védelem furcsának tartotta azt is, hogy Tasnádi Péterrel hozzú ideig nem találkozhattak az őrizetbe vétel estéjén, csak 5-6 órával azután, hogy megérkezett a Teve utcába. Ez így történt?

- Igen. De valamit hozzá kell tennem. Először is nem volt úgynevezett védője. Másodszor: egyszerre hoztunk be akkor öt vagy hat embert, akiknek a kihallgatása természetszerűleg nem egyszerre folyt. Tehát várakozniuk kellett, de így sem történt semmilyen törvénysértés. Az ügyészség már akkor végig felügyelte az eljárást, a kihallgatásokon is végig jelen voltak. Amikor Tasnádi Péter megnevezte a védőjét, attól kezdve jelen voltak a védők is. - Különös véletlen, hogy Tasnádi Pétert második alkalommal is szeptemberben vették őrizetbe. Ez véletlen, vagy ennek van valamilyen pszichikai háttere?

- Teljesen véletlen volt, én nem is tudtam azt, hogy előző alkalommal mikor vették őrizetbe. - Annak azért csak van jelentősége, hogy Tasnádi Péter kétéves, de három évre felfüggesztett büntetése 2000 februárjában járt volna le.

- Ennek sem volt jelentősége. Tudniillik mi nem mondtuk a feljelentőnek meg a sértetteknek, hogy sétáljanak be és tegyenek feljelentést a lejárat előtt, ez így alakult. - Azt megmagyarázta a feljelentő, hogy miért várt eddig a feljelentéssel, hiszen a sérelem évekkel korábban érte?

210

- Azért, mert ez folyamat volt. Többször érte inzultus, nagyon sokáig nem mert feljelentést tenni, és a végén már annyira megszaporodtak ezek a cselekmények, ami a személye vagy a barátnője ellen irányultak, hogy már nem talált más kiutat, és tulajdonképpen kétségbeesésében keresett meg minket. - Önök nem tartották furcsának ezt, nem éltek a gyanúperrel, hogy az, amit a sértett mond, nem „életszerű”? Hiszen folyamatról beszélt, a gyanúsítás pedig egyrendbeli zsarolásról szól.

- Nem. - Azok a személyek, akik Tasnádival egy időben kerültek a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra, és őrizetbe vették őket, milyen módon kapcsolódnak Tasnádi Péter személyéhez?

- Közvetlen munkatársai, különböző minőségben dolgoznak együtt, illetve az ő irányításával végeztek számára mindenféle munkát. - És azok a bűncselekmények, amelyek elkövetésével ezeket a személyeket gyanúsítják, azok köthetők-e Tasnádi Péterhez, vagy „személyekre szabott” alapos gyanúról van szó?

- Adataink szerint – több esetben is – Tasnádi Péter volt a felbujtója ezeknek a bűncselekményeknek, magyarul ő irányította, ő állt ezen bűncselekmények hátterében. - Túl azon, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szerint Tasnádi Péter mint felbujtó áll a bűncselekmények mögött, arra is kiterjedt a vizsgálat, hogy milyen személyes kapcsolatban álltak ezek az emberek Tasnádi Péterrel?

- Igen. Gyakorlatilag az ő legszorosabb kapcsolatrendszerébe tartoztak, tartoznak ezek a személyek. Testőrként ellátták a védelmét, illetve különböző funkciókat töltöttek be a környezetében, a bizalmasai voltak. - Ez bizonyítaná azt, hogy Tasnádi Péter a felbujtó?

- Ez önmagában még nem, ami azonban igen, arról most a nyomozás sikerének az érdekében nem kívánok beszélni. - Tasnádi Péter első őrizetbe vételekor sokszor – mert a rend-

211

őrség ezt mondta – úgy szerepelt az újságok címlapján, mint a magyar „Keresztapa”, a magyar szervezett bűnözés egyik ismert alakja, és a mostani nyilatkozatok is azt sejtetik, hogy Tasnádi Pétert a magyar rendőrség a szervezett bűnözéshez tartozónak véli. Mi erről az Ön véleménye?

- Az én véleményem az, hogy amit a bíróság kimond ítéletében, az az adott ember jellemzője. Tehát az, hogy egy konkrét bűncselekményben elítélik vagy nem ítélik el. Amióta ez az ügy folyik, meg lehet nézni a sajtóban, a magyar rendőrség, ezen belül is a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság egyetlen egy nyilatkozatot nem tett, amiben Tasnádi Péterre vonatkozóan tényeken kívül bármit mondtunk volna. - Erre a kérdésre ez nagyon rövid válasz. Már csak azért, mert például Orbán Péter országos rendőrfőkapitány tett ilyen kijelentést. Tehát Önök nem bocsátkoznak feltételezésbe azzal kapcsolatban, hogy Tasnádi Péternek van-e szerepe a szervezett alvilágban, és őt odatartozónak vélik-e?

- A sajtó útján semmiképpen sem bocsátkozunk ilyen feltételezésekben. A más kérdés, hogy a nyomozás mire terjed ki és a bizonyításnak milyen az iránya, és az is más kérdés, hogy mi lesz a bírósági ítéletben. De mi a sajtó felé egy újságírónak nem mondtunk olyat, ami ne tényeken alapult volna. - A kérdés úgy is fel lehet tenni, hogy az alatt az idő alatt, amíg folyt az ügy előkészítése és amióta Tasnádi Péter őrizetbe került, illetve amióta előzetes letartóztatásban van, jutott-e az Önök birtokába olyan információ, olyan adat, ami azt bizonyítja, hogy igenis Tasnádi Péternek köze lehet a magyar szervezett bűnözéshez, a szervezett bűnözőcsoportok tagjaival, illetve azok vezetőivel kapcsolatot tart?

- Mivel jelenleg is folyik a nyomozás, ezért én nem tudok előzetesen beszámolni arról, hogy mi a véleményünk. Azt csakis a nyomozás befejezése után tudom megmondani Önnek, hogy a mi véleményünk szerint ő kapcsolódott ehhez a

212

körhöz vagy nem kapcsolódott. Tehát addig, amíg mi ezt nem értékeljük büntetőjogilag megalapozottnak, addig mi nem mondunk ilyet. - Ennek a kérdésnek a „C” variánsa pedig az, hogy Tasnádi Pétert meggyanúsították-e olyan bűncselekmény elkövetésével, ami a maffiaellenes törvénycsomagban szereplő törvényi tényállásokba ütközik?

- Őt személy szerint nem gyanúsítottuk meg ilyennel, a környezetébe tartozó embereknél már pénzmosás bűntettével szemben gyanúsítással éltünk. - Tehát Tasnádi Péter ellen ilyen alapos gyanú nem merült fel?

- Tasnádi Pétert nem gyanúsítottuk meg, de az ő környezetébe tartozó embereket már pénzmosással meggyanúsítottuk. - Jó, de valakinek a környezetébe tartozó személy az nem az a valaki. Az egy másik ember. Ha az én környezetemben követ el valaki bűncselekményt, legyen az bármilyen, akkor sem én követtem el. Továbbmegyek: ha ismerek olyan személyt, aki szervezett bűnöző, attól én még nem vagyok az, de akkor sem, ha együtt dolgozunk egy legális vállalkozásban és ő azon kívül követ el mondjuk pénzmosást. Jogilag is csak akkor leszek bűnös, ha esetleg elkövettem ilyen bűncselekményt és a bíróság elítélt emiatt.

- Persze, ez egyértelmű, ez akkor jelenti azt, ha ilyen bűncselekmény elkövetésével mi meggyanúsítjuk. Illetve akkor sem, hanem majd amikor a bíróság megállapítja ezt. - A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot érte valamilyen nyomás – bármilyen oldalról – az eljárás folyamán?

- Soha semmilyen nyomás nem ért minket. - Mit szólnak ahhoz, ami időről időre felmerül, miszerint a jelenlegi belügyminiszter, Pintér Sándor Pest megyei kötődésének is köszönhető, hogy Tasnádi Péter ellen itt indult eljárás? Volt-e ez téma itt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon?

213

- Ez azért nem volt soha központi téma – ugyan hallottuk és még mosolyogtunk is ezen -, mert arról mi nem tehetünk, hogy Tasnádi Pétert olyan bűncselekménnyel gyanúsítjuk, amit Pest megyében követtek el. Ha nem lenne ilyen bűncselekmény, akkor nem mi dolgoznánk ebben az ügyben, ez egyértelmű. Tehát az első feljelentést, ami a nyomozást megalapozta, azt egy Pest megyében elkövetett bűncselekmény miatt tették. - Vagyis ilyen esetben mindenképpen a Pest Megyei Rendőrfőkapitányságnak kell lefolytatni az eljárást.

- Így igaz. - Tasnádi Péter fogva tartása is beszédtéma a mai napig. Az őrizetbe vétel után Ceglédre szállították, majd Gödöllőre és végül Márianosztrára. Miért nem Budapesten tölti az előzetes letartóztatását, hiszen így egyszerűbb lenne a kihallgatása?

- Budapesten azért nem tudtuk fogva tartani, mert a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság nem rendelkezik Budapesten fogdával. Ezért kellett őt Pest megyei települések rendőrségi fogdáiban elhelyezni. A bűntársak közül egy-kettőt szívességből sikerült Budapesten tartani. Egy idő után Tasnádi Péter jogi képviselője, illetve maga a gyanúsított is többször kérelmezte, hogy mindenképpen büntetés-végrehajtási intézetben szeretné az előzetes fogva tartását letölteni. Ezt egyébként mindenféle fórumon kérték. Teljesítettük a védelem és a gyanúsított kérését, ám akkor a fővárosi bv. intézetben a zsúfoltság miatt nem lehetett elhelyezni, és az ügyészség úgy döntött, kerüljön Márianosztrára. Ezt követően az ügyészség sem kívánt változtatni ezen az állapoton, jelenleg is áll. - A védelem ugyanakkor azt mondja, valóban azt kérték, hogy Tasnádi Pétert büntetés-végrehajtási intézetben helyezzék el, de nem mindenáron – csak lehetőség szerint. Mert a törvény módot ad arra, hogy a lakóhelyéhez legközelebb eső rendőrségi fogdában vagy bv. intézetben töltse előzetes letartóztatását. Miután

214

Budapesten van büntetés-végrehajtási intézet, így nekik egyszerűbbnek tűnt, ha ezt is kérik egyben.

- Ez így igaz, de azt le kell szögezni, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság folytatja a nyomozást, és Pest megyei bv. intézetben van elhelyezve. Egy büntetőeljárás során sok mindent lehet kérni és mi sok mindent teljesítünk. Azt azért ki kell jelentenem, ez nem kívánságműsor. Mindemellett, amit lehet, teljesítünk, amit pedig nem, azt nem. A döntés egyébként már nem a mi kezünkben van, hanem a megyei főügyészség kezében. - Ilyen esetben a rendőrség nem is javasolhatja, hogy változtassák meg a fogva tartás helyét és Tasnádi Péter Budapestre kerüljön?

- Javaslattal élhetünk, de nem látjuk ennek indokát. A gyanúsított mozgatására, őrzésre szigorú szabályok vonatkoznak, nem akarunk mi itt állandóan változtatni. - Az kinek a költsége, hogy Tasnádi Péternek kóser ételt szállítanak nap mint nap? Ez, gondolom én, sok pénzbe kerül. Nem lenne költségkímélő, ha nem napi százegynéhány kilométert, hanem csak húsz kilométert kellene az étellel autózni két rendőrnek?

- Ez természetesen bűnügyi költség. Ám vannak olyan jogosultságok, például ez is ilyen, amikor a költségekre nem lehetünk tekintettel, mert a törvény írja elő a kötelezettségeket. Na most az, hogy nekünk ez mibe kerül, ez a bűnügyi költségek rubrikába tartozik. Az más kérdés, hogy amikor majd megszületik a jogerős bírói ítélet, akkor a bűnügyi költségeket ki fogja viselni? - Tasnádi Péter ügyével kapcsolatban a sajtóban azt is lehetett olvasni, hogy az eljárás tavaszra lezárul. A tavasz már elmúlt, hamarosan a nyárnak is vége. Mi az oka annak, hogy nem sikerült tavaszra lezárni a nyomozást, és mikorra várható az eljárás rendőri szakaszának a befejezése?

- Mi soha sehol nem nyilatkoztuk azt, hogy mikor fejeződik

215

be az eljárás. Egy cél lebeg előttünk, mégpedig az, minél hamarabb, minél gyorsabban fejezzük be ennek az ügynek a vizsgálatát. Ezt az is bizonyítja, hogy azok a munkatársaim, akik részt vesznek ebben az ügyben, csak ezzel foglalkoznak. Ez az ügy olyan bonyolult, olyan szövevényes és a bizonyítás is olyan nehézkes, ami sajnos a nyomozás elhúzódását eredményezi. Jelen pillanatban – hónapra és napra pontosan – azt nem tudom megmondani, hogy mikor várható az ügy befejezése. Mindenképpen ebben az évben szeretnénk lezárni az ügyet. - A még hátralévő nyomozati cselekmények indokolják-e azt, hogy Tasnádi Péternek továbbra is előzetes letartóztatásban kell lennie?

- Álláspontom szerint mindenképpen indokolt, ezt eddig az ügyészség és a bíróság is így látta. - Az előzetes letartóztatás indokai közül melyik áll leginkább Tasnádi Péterre?

- Az, hogy az eljárás sikerét meghiúsíthatja. Azt mindenképpen hozzá kell tennem: az eljárás folyamán volt arra kísérlet, hogy tanúkat próbáltak megfélemlíteni. - Ez dokumentálhatóan Tasnádi Pétertől indult ki, vagy az csak feltételezés, hogy akár neki is köze lehet ehhez?

- Én nem azt állítottam, hogy Tasnádi Péterhez fűződik, hanem azt állítottam, az ügyben, amiben dolgozunk, volt rá precedens, hogy megfélemlítettek tanúkat. Azt, hogy ez Tasnádi Pétertől indult-e el vagy mástól, én nem tudom megmondani, de az tény: volt erre példa. - A kettő között azért óriási a különbség. Még akár az ellenségei is állhatnak a dolog mögött…

- Ezzel tudnék vitatkozni, de nem akarok. - Rendőrségi források azt szivárogtatták ki: sok millió forintot ajánlottak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjének, ha másként kezeli Tasnádi ügyét. Ez csak szóbeszéd, vagy ezt meg

216

tudja erősíteni? Ha meg tudja erősíteni, akkor kérem, avasson be a részletekbe.

- Ez nem szóbeszéd, de nem olyan, ami jogilag fogható, bizonyítható. Ez többszörös áttételes próbálkozás vagy puhatolódzás volt arra nézve, hogy esetlegesen lehet-e ilyennel próbálkozni. De konkrét – büntetőjogilag releváns – adat erre nem volt. - Tehát olyan nem történt, ami büntetőjogilag is esemény lenne az eljárás szempontjából, vagyis vesztegetés?

- Olyasmi nem történt. - Akkor mégis mi?

- Áttételes kapcsolatokon keresztül történt a puhatolózás, ami arra vonatkozott, hogy lehet-e a rendőrség munkáját befolyásolni. De mondom: ez jogilag nem értékelhető. - Akkor miért kellett ezt kiszivárogtatni? Ha semmi sem történt, akkor miért volt fontos tudatni ezt a közvéleménnyel?

- Mert a puhatolózás megtörtént. - Az ügy jelenlegi szakaszában várható-e, hogy újabb személyek kerülnek őrizetbe, vagy újabb személyeket gyanúsítanak meg?

- Újabb gyanúsítás mindenképpen várható, az újabb személyekről a nyomozás érdekei miatt most nem mondhatok többet (a beszélgetés után nem sokkal Tasnádi Péter feleségét, Tasnádi Juditot is bűnpártolással gyanúsította meg a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság – J. J.). - Ezek a bűncselekmények, amelyek elkövetésével Tasnádi Pétert gyanúsítják, büntetőjogi szempontból mennyire számítanak súlyosnak?

- Mindenképpen súlyosnak tekinthetők. Van olyan bűncselekmény, aminek a fenyegetettsége 2-8 évig terjedő szabadságvesztés, és akad olyan is, amelyiknek még ennél is több a büntetési tétele. Azt se felejtsük el: felfüggesztett ítélet hatálya alatt álló személy követte el ezeket a bűncselekményeket, tehát visszaeső is ilyen szempontból. - A rendőrség a büntetőeljárás bizonyos szakában nem szíve-

217

sen beszél a bizonyítékokról, mégis érdekelne: mindazok a bizonyítékok, amelyek az Önök rendelkezésére állnak, megnyugtatóak a rendőrség számára, illetve megalapozottak-e ahhoz, hogy sikeresen – legalábbis a rendőrség szempontjából sikeresen – zárják le a nyomozást?

- Számunkra megnyugtatóak, de itt nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a bíróság számára megnyugtatóak-e. A bíróság számára kell elegendőnek lenni ahhoz, hogy megalapozott ítélet születhessen az ügyben. Számunkra egyébként meggyőzőek a bizonyítékok. De még egyszer mondom, nem ez a fontos, hanem az, hogy a bíróság részére is meggyőző-e. - Szakértői véleményeket is kellett kérniük, hiszen gazdasági bűncselekményekről is szó van. Ezeknek az eredménye megérkezett-e már, és ezek alátámasztják-e az alapos gyanút?

- Megérkeztek. Már adószakértői vélemény is a rendelkezésünkre áll, és mind alátámasztják azt, amivel mi meggyanúsítottuk Tasnádi Pétert. - Tasnádi Péter üzlettársa, Láposi Lőrinc az eljárás közben súlyos betegség következtében meghalt. Ez a tény befolyásolja-e az ügy bizonyíthatóságát?

- Egyáltalán nem befolyásolja, tudniillik az eddigi vizsgálat nem terjedt ki Láposi Lőrincre. Mondhatjuk úgy is, hogy az eddigi nyomozás nem foglalkozott Tasnádi Péter és Láposi Lőrinc kapcsolatával. - Ez különös, hiszen üzlettársak, több cégben tulajdonostársak is voltak.

- Ez így is van, de az a cég, amelyik a gyanú alapját képező bűncselekményben érintett, az Tasnádi Péter tulajdona, és ott Láposi Lőrinc csupán ügyvezető volt. - Anélkül, hogy azt feltételezném, hogy Láposi Lőrincnek bármilyen törvényellenes cselekményhez köze lehetett, azt kell mondanom, az ügyvezetőnek is van bizonyos felelőssége a cég gazdasági ügymenetében. Úgy gondolom, ha egy gazdasági vállalkozás nem törvényes módon működik, akkor arról tudnia kell az ügy-

218

vezetőnek is. Ezért adódik a kérdés: a büncselekménnyel kapcsolatban vizsgálta-e a rendőrség Láposi Lőrinc szerepét?

- Vizsgálta. Azonban addig, amíg be nem következett a halála, addig nem volt arra szükség, hogy őt az eljárásba bevonjuk. A későbbiekben, ha erre szükség lett volna, akkor mindenféleképpen foglalkoztunk volna ezzel a kérdéssel. - Tasnádi Pétert lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel is gyanúsítják. Az inkriminált fegyvert, ami egy Flóbert pisztoly, Láposi Lőrinc vásárolta Tasnádi Péter feleségének. Úgy tudom, Láposi úr kérte, hogy hallgassák meg őt ebben a kérdésben, ez azonban nem történt meg. Jól tudom? Ha így van, akkor ez miért nem történt meg, hiszen könnyen tisztázhatta volna Tasnádit.

- A kihallgatására sor került volna ebben az ügyben, de amikor ezt meg szerettük volna tenni, akkor az orvosai – az állapota miatt – már nem engedélyezték. - Kihallgathatták volna Tasnádi Péter őrizetbe vétele után, amikor Láposi Lőrinc hazatért külföldről és még panaszmentes volt.

- Akkor még nem állt úgy az ügy, hogy szükség lett volna Láposi Lőrinc szerepének a vizsgálatára és a kihallgatására. - Kétségtelen tény: magyar viszonylatban ez az ügy a különleges ügyek közé tartozik. Mitől más ez a büntetőeljárás, mint a többi?

- Mi ugyanúgy nyomoztunk, mint minden más ügyben, tehát a törvényeket betartva. Ami ezt az ügyet kicsit érdekesebbé tette, az az, hogy Tasnádi Péter a közélet jól ismert személyisége, aki jelentős vagyonnal és hatalommal bír, és aki 1992-es büntetőeljárása során is a közfigyelem középpontjában volt. A sajtó sokat foglalkozott vele, könyvet írt. Ennélfogva a közvélemény előtt jól ismert személyről van szó. A mostani eljárás is azért van a figyelem középpontjában, mert hírnek számít bármi, ami vele kapcsolatban történik, minden vele kapcsolatos dolog az újságok címlapján jelenik meg.

219

- Ezek szerint ez az ügy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon egy a sok közül?

- Ezt nem mondanám. Azért sem egy ügy a sok közül, mert azok a munkatársak, akik ebben az ügyben dolgoznak, csak ezzel foglalkoznak, mással nem. Másrészt a hihetetlen publicitás is megkülönbözteti más ügyektől, valamint az is, hogy a bűncselekmények bizonyítása miatt speciális cselekményeket is végre kellett hajtanunk. Olyanokat, amelyek nem sokszor fordulnak elő az életünkben. Gondolok itt a pénzmosás bizonyítására. - Azt mondta korábban, a főkapitányságot nem érte nyomás az ügy vizsgálata során. És hogy állnak a jelentésekkel? A Belügyminisztérium illetve az Országos Rendőr-főkapitányság felé van-e ez irányú különleges kötelezettségük? Arra gondolok, hogy mondjuk, gyakrabban kell jelentést tenniük, vagy meghatározott személyeknek kell beszámolni arról, hogy milyen eredményeket értek el.

- Nincsen semmilyen jelentési kötelezettségünk. Az, gondolom, természetes, hogy a vezetőink érdeklődnek a napi munkájuk során, hiszen ők is kapnak kérdéseket sajtótájékoztatón vagy bármilyen más úton, amelyekre válaszolni kell, és akkor persze megkérdeznek minket. De egyébként rendkívüli ellenőrzést nem tartanak. Ez egy kiemelt ügy, aminek kiemelt személyiségei vannak, de ezenkívül semmi egyéb különlegessége nincs. Ha most arra gondol, hogy engem naponta berendelnek referálni, akkor a válaszom szintén nem. - Ebben az ügyben kevés kivétellel csak és kizárólag a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője nyilatkozott. Ő is nagyon röviden. A sajtóközlemények is meglehetősen szűkszavúak voltak. Ez tudatosan felvállalt dolog volt, vagy csupán így alakult?

- Ez tudatosan felvállalt dolog volt, mert nem akartunk a tényeken kívül semmi olyat mondani vagy éreztetni, ami esetlegesen bárkinek a befolyásolására alkalmas legyen.

220

- Most, hogy eltelt lassan egy év az ügy kezdete óta, hogyan látja, helyesen döntöttek akkor, amikor így határoztak?

- Én úgy érzem, hogy teljesen helyes döntést hoztunk. Nekünk nem célunk az, hogy sztárok legyünk, mi végezzük a munkánkat, és a továbbiakban is ez a dolgunk. - Nem játszott szerepet a döntésükben az, hogy 1992-ben viszonylag sokat nyilatkoztak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság illetékesei, és ha úgy vesszük, a nyomozás nem hozta azt az eredményt, amit reméltek. Gondolok itt arra, hogy nem minden gyanút lehetett ítéletként viszontlátni.

- Nyilvánvalóan felhasználtuk az akkori tapasztalatokat. Az tény: én azt a nyomozást is nagyon sikeresnek tartom még ma is, mert felhívta a társadalom figyelmét a szervezett bűnözésre, az ilyen jellegű bűncselekményekre, illetve a szervezett bűnözéshez kapcsolható folyamatokra. Még egyszer mondom, nagyon hasznos és szakmailag nagyon jó, mi több, magas színvonalú nyomozásnak tartom a ’92-es eljárást, ami során végül is, ahogy elmondtam az elején, sok súlyos bűncselekményt sikerült bizonyítani. Azt, hogy a jogerős bírói ítélet ezt hogyan tükrözte, annak a minősítése nem az én dolgom. - Az eljárás alatt személyesen is beszélt Tasnádi Péterrel?

- Nem, mert nekem nem az a dolgom, hogy vele beszéljek. - De nyilván beszélt azokkal a rendőrtisztekkel, akik a kihallgatásokat végzik.

- Ez nyilvánvaló. - Ezek alapján mi a benyomása Tasnádi Péterről? Milyen a kapcsolat a kihallgató tisztek és a gyanúsított között?

- Én úgy fogalmaznék, hogy korrekt. Tehát ő az egyik oldalt képviseli, mi a másik oldalt képviseljük, és mindenki teszi a maga dolgát. Ezzel nekem semmilyen problémám nincs, de azzal sem, hogy ő bármilyen beadványt nyújt be vagy bármilyen jogorvoslati jogával él, ez a dolga. Az ügyvédeinek is

221

az a dolguk, hogy miné hatékonyabban védjék őt, természetesen a jogi határok keretein belül. - Arról már volt szó: nem tudja megmondani, mikorra várható az eljárás befejezése. Ám azt nyilván meg tudja jósolni, hogy ez az eljárás vádemelési javaslattal kerül ügyészségre vagy sem?

- Én biztos vagyok abban, hogy ez az ügy vádemeléssel zárul. * A bűnügyi igazgató nem sorolta fel tételesen, milyen bűncselekményekkel gyanúsítják Tasnádi Pétert. (Ezek egyébként kiderültek már a rendőrségi közleményekből.) Helyette olyan összefoglalót adott át a Tasnádi-ügyről, ami véleményem szerint nagyon fontos dokumentum az eljárás szempontjából. Ha cinikus lennék, azt mondanám: benne van minden. De nem vagyok cinikus, ettől még azt állítom – és ebben az esetben a szerző is elmondhatja személyes véleményét -, kicsit bulvárosan fogalmazva, a védelem hanyatt esik majd, ha olvassa. Több szempontból is. Íme, szó – illetve betű – szerint a rendőrség tömör, de annál nagyobb jelentőségű véleménye: „A PMRFK Felderítő Osztálya 1999. január 12-én nyomozást rendelt el Sz. L. és társai ellen zsarolás bűntett és más bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt. A feljelentés és az azt követő nyomozati cselekmények elvégzése után nyilvánvalóvá vált, hogy a bűncselekmény elkövetésében való részvétellel alaposan gyanúsítható a hatóságunk által korábban, 1992-ben büntetőeljárás alá vont T. P. is. A nyomozás során számos olyan információ került hatóságunk birtokába, amelyek alapján további, T. P. személyéhez köthető bűncselekmények felderítésére került sor. T. P. a nyilvánosság előtt a sikeres vállalkozó, feddhetetlen üzletember személyét alakítva hangoztatta és hangoztatja jelenleg is, hogy a Pest Megyei Rendőrség vele szemben

222

alaptalanul folytat büntetőeljárást, mint ahogy tette ezt 1992ben is. Nyilatkozatai szerint az 1992-es ügyben ártatlannak bizonyult, a bírósági eljárás során megállapítást nyert, hogy őt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai ártatlanul zaklatták. Ezzel szemben tényként megállapítható, hogy T. P.-t PKKB 1997. február 07-én jogerőre emelkedett ítéletében 11 rb. súlyos, egyenként is akár többévi szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény elkövetésében találta bűnösnek. Jelen eljárásban 1999. szeptember 06-án került sor T. P. és közvetlen segítőinek elfogására és őrizetbe vételére. A gyanúsítottak kihallgatásaik során a terhükre rótt súlyos bűncselekmények elkövetését tagadták, a rendőrhatóság minden intézkedése ellen panaszt jelentettek be, és ezzel párhuzamosan megkezdték sajtóhadjáratukat is a PMRFK munkatársai ellen. A sajtó útján történő támadások mellett a gyanúsítottak meghatalmazott védőik útján panaszhegyeket zúdítottak hatóságunkra. A nyomozás során bejelentett panaszokat egyrészt a nyomozást felügyelő Pest Megyei Főügyészség, másrészt az ügyben előzetes letartóztatásba került személyekkel szemben kényszerintézkedésről döntő Budakörnyéki és Pest Megyei Bíróság az idáig minden esetben alaptalannak találta és elutasította azokat. A lefolytatott vizsgálat eredményeképpen ez idáig 13 személy gyanúsítotti felelősségre vonására került sor, közülük 8 személlyel szemben előzetes letartóztatás elrendelése mellett további 4 személy, köztük T. Péter felesége, T. Judit és fia, T. Tamás ellen szabadlábon hagyás mellett folytatjuk az eljárást. Tasnádi Edmond ellen nemzetközi elfogatóparancs kiadására került sor, miután a súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személy külföldre távozott. T. P. és „munkatársai” által elkövetett erőszakos bűncse-

223

lekményeken túl a nyomozás során fény derült számos gazdasági bűncselekmény elkövetésére is. A külsőségeiben „Keresztapaként” viselkedő és ennek megfelelő színvonalon élő, több százmillió forintos kölcsönök nyújtására képes T. P. adóbevallásainak vizsgálata során meglepően tapasztaltuk, hogy azok alapján jövedelme a középosztálybeli átlag alsó határát sem éri el. Adószakértői vélemény alapján kijelenthető, hogy a gyanúsított mintegy 343 295 000 Ft ismeretlen forrásból származó jövedelmet titkolt el az adóhatóság elől. Illegális jövedelmeinek felderítése során került sor a józsefvárosi piac őrző-védő tevékenységéhez kapcsolódó pénzmosás bűntett elkövetésének felderítésére. A nyomozás jelenlegi állása mellett bátran kijelenthető, hogy T. P. tulajdonában lévő gazdasági vállalkozások, illetve az ezekhez kapcsolódó gyanúsított társai által üzemeltetett vállalkozások több évre visszamenőleg folytattak bűnös tevékenységet. A vállalkozások egy részét kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy ezen bűnös tevékenységük elleplezését szolgálják. Amikor üzleti vagy személyes konfliktusainak elrendezése nem az általa várt módon zajlott le, T. P. gátlástalanul élt az erőszak és fenyegetés eszközeivel, amelyek előzetes letartóztatásban lévő vállalkozásainál alkalmazásban lévő „munkatársai” a „Keresztapa” iránti odaadásból indíttatva, akár a feladatot túlteljesítve is végrehajtották.”

224

11. Az előzetes letartóztatás

Dr. Hegedűs László. Ügyvéd. Soha nem állt kapcsolatban Tasnádi Péterrel. Kívülálló. Csak annyira ismeri az ügy részleteit, mint bárki más. Az előzetes letartóztatás a kedvenc szakterülete. Ezért fordultam az előzetes letartóztatást érintő kérdésekkel éppen hozzá. * - Úgy tűnik, esetenként a magyar jogalkalmazók nagyvonalúan eltekintenek attól, hogy az előzetes letartóztatás alkalmazásának szigorú törvényi feltételei vannak. Mi lehet ennek az oka?

- Az előzetes letartóztatás, mint jogintézmény – ezt mindnyájan tudjuk – kényszerintézkedés. Ma az előzetes letartóztatás tulajdonképpen – bármilyen hihetetlenül is hangzik ez egy jogász szájából – azt jelenti, hogy bárkit bármikor előzetes letartóztatásba lehet helyezni. Erre egy példát mondok, az úgynevezett suzukis ügyről van szó: a Komárom-Esztergom Megyei Ügyészség javaslatára az illetékes városi bíróság elrendelte az előzetes letartóztatást. Az ügyvédek panaszt nyújtottak be, azt elutasították, majd menet közben hoztak még egy végzést az előzetes letartóztatás elrendeléséről, ez ellen szintén fellebbezéssel élt a védelem. Itt jött az ügy leglényegesebb része: a Legfőbb Ügyészség határozata alapján kiengedték az előzetes letartóztatásból a gyanúsítottakat, erről nem tudva a megyei bíróság másnap elutasította a fellebbezést. Tehát egy nappal később rendelkezett a bíróság helybenhagyólag, akkor, amikor már rég szabadon voltak a gyanúsítottak. Éppen ezért nyugodtan ki merem jelenteni: Magyarországon bárkit bármilyen indokkal le lehet tartóztatni, ugyanis a Btk. 92. §-a olyan tág teret ad a nyomozóhatóságoknak, ami alapján azt gond nélkül meg lehet tenni. A Budai Központi Kerületi Bíróságon dolgozott olyan bíró,

225

aki száztizenhárom esetből száztizenháromszor rendelte el az előzetes letartóztatást. Elég jó kapcsolatba kerültem több bíróval, és ők mondták nekem, hogy azért rendelik el az előzetes letartóztatást, mert akkor nem kell magyarázkodni. Az ügyészség indítványozza a fogva tartást, ők pedig elrendelik, nehogy utólag megtámadják őket azzal, hogy korruptak és valaki megvesztegette őket. Sokkal egyszerűbb bent tartani valakit, mint kiengedni. - Eredetileg mi a célja az előzetes letartóztatásnak?

- Az előzetes letartóztatásnak több célja van. Elsősorban az, hogy a büntetőeljárás sikerét ne gátolja meg semmi, illetve a gyanúsított – különösen, ha többéves büntetéssel fenyeget az a cselekmény, amit elkövetett – ne tudjon megszökni a hatóság elől. Az Európai Jogok Európai Egyezményének 5. cikke foglalkozik a szabadsághoz való joggal. Ennek egyik fontos része az előzetes letartóztatás kérdésköre. Az 5. cikk jelentőségét mutatja – az egyezmény leggyakrabban hivatkozott része egyébként, a 6. cikkel együtt, ami a bírósághoz beterjesztett panaszokkal foglalkozik -, hogy a panaszok egyharmadát a fogva tartottak terjesztik elő. Abból kell kiindulnunk, hogy Magyarországon a szabadságmegvonás kérdéskörében is az európai jogok felé kell orientálódni, vagyis az Európai Jogok Európai Egyezménye az irányadó, és ehhez kell alakítani a mai magyar gyakorlatot. Fontos az, amit Blutman László „A szabadságmegvonás bírói felülvizsgálata” című előadásában mondott. Idézem: „Az egyezmény személyi szabadság védelmét szabályozó 5. cikkének legfőbb célja biztosítani azt, hogy a szabadságától önkényesen senkit sem foszthassanak meg. Ez a cikkely hármas tagolású, kinyilvánítja az egyén jogát a személyi szabadságra és biztonságra, felsorolja azon okolkat, amelyek alapján az egyént a szabadságától meg lehet fosztani. Kijelöli és meghatározza a kereteket a szabadságmegvonás jogszerűségének a felülvizsgálatára.”

226

Nagyon érdekes, hogy a szabadságmegvonás bírói felülvizsgálatát alapvetően ez az egyezmény 5. cikkének 3. és 4. bekezdése szabályozza. Ez az eljárási forma, korlátokkal ugyan, de a szabadságmegvonsát bármely különbéle formájában lehetővé teszi, ideértve a különböző igazgatási rendészeti jellegű őrizeteket, például az alkoholisták, elmebetegek őrizete, kiadatási vagy kiutasítási eljárás alatt lévő idegenek őrizete stb. De: a bírói funkcióit gyakorló hivatalnok előtt kell a fogva tartott személynek a szerepét vizsgálni. A magyar jog is ehhez kapcsolódik, de nagyon sok problémát okoz az, hogy hogyan rendelkik el nálunk az előzetes letartóztatást. Először 30 napra szól a fogva tartás, ekkor van egy tárgyalás, a 30 napos határidő után a rendőrség indítványára az ügyészség előterjesztésére a bíró már nem peres eljárásban – tehát nincs tárgyalás – 60 napra hosszabbítja meg, majd eztuán 3 hónapra, ezután pedig már 6 hónapra szól a hosszabbítás, anélkül, hogy egyáltalán a gyanúsítottal találkozna. - Ez összesen egy év…

- Ez bizony összesen egy év. Mondok egy példát: 2000. június 1-jén a II-III. Kerületi Bíróság hozott egy ítéletet, a védencem ezt megelőzően hét és fél hónapot volt előzetes letartóztatásban. Az ítélet 8 hónap szabadságvesztés, 1 év próbaidőre felfüggesztve – ez elsőfokú döntés. A gyanúsított tehát szinte annyit ült előzetesben, mint amennyi az ítélet lett. Tehát semmi sem, különösen a várható ítélet nem indokolta a hét és fél hónapos fogva tartást. Gondolom, így már érthető, miért tesz meg mindent a magyar védői kar azért – mondhatnám úgy is, küszködik -, hogy az előzetes letartóztatás alkalmazását valamilyen módon szigorítani, illetve szűkíteni lehessen. Megoldás lehet a nemrégiben hatályba lépett házi őrizet, de még inkább az óvadék intézménye. A magyar jog már ismeri az óvadékot, de az csak külföldiekre vonatkozik – és olyan ügyekben, ahol nem várható komolyabb büntetés -,

227

de magyar állampolgárokra nem. Nagyon nagy hibája ez a magyar büntetőeljárás-jognak, mert állítom, hogy ha megfelelő nagyságú óvadék letételére köteleznék a gyanúsítottat, 95 százalékban nem szöknének meg. - Az előzetes letartóztatással kapcsolatos intézkedések és a joggyakorlat eurokonform?

- Nem, egyáltalán nem eurokonform. Persze az is jó kérdés, hogy mi az eurokonform. Nem csak Magyarországon gond ez, például Törökországban, Görögországban, sőt Írországban is prpblémák adódnak a hosszú őrizetes letartóztatásokból. Az egységes európai jogrend azt jelenthetné, hogy a kialakított eurojoghoz igazítja mindenki a nemzeti sajátosságokra épülő saját jogrendjét. Mondom, jelenthetné, mert sinte ez sehol sem történik meg. A közelmúltban a Legfelsőbb Bíróságon nagyon érdekes előadást tartott az európai jogról egy professzor – sajnos én nem voltam jelen, de egy bíró ismerősöm mesélte -, aki mellesleg az eurójog professzora. Többek között kifejtette, hogy ő már 20 éve foglalkozik ezzel, de még egy ügyben nem alkalmazták ezeket az európai jogszabályokat. - Mi az alapvető különbség az előzetes letartóztatással kapcsolatban a védelem és a rendőrség álláspontja között?

- Az alapvető különbség a következő: a rendőrnek sokkal egyszerűbb az, ha lemegy a fogdába és felhozza a gyanúsítottat, mint állandóan idézgetni és utánajárni. Vagyis kényelmesebb, ha a rendelkezésére áll valaki. A védelem pedig azt mondja: az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés, nagyon súlyosan és szigorúan korlátozza az emberi jogokat, az emberi lét egyik alapelemének gyakorlásában – a mozgásban – gátolja a gyanúsítottat. Mi azt látjuk, hogy az ügyek felében nem kellene elrendelni az előzetes letartóztatást, csak mostanában „fogaskerék”szinten mennek a dolgok, tulajdonképpen szó nélkül hosszabbítanak a bírók. Még egy példát mondok. Volt egy ügyem a Gyorskocsi utcában, a

228

Budapesti Rendőr-főkapitányság folytatta az eljárást. Nos, megvolt az első hosszabbítás, majd a második is, ezután azonban a rendőrség nem kérte a védencem előzetes letartóztatásának a fenntartását. Az ügyész elfelejtette átnézni az aktát, a bíró is elfelejtette megnézni az aktát, ennélfogva 90 napra meghosszabbították a fogva tartást. Hozzáteszem, fellebbezésünkre a másodfokú bíróság elrendelte az előzetes megszüntetését, de ettől a tény még tény maradt, hogy sem az ügyész, sem a bíró bele se nézett az aktába. Azt kell mondja: ez döbbenetes. - Ön szerint mi a megoldás, hogyan lehetne az előzetes letartóztatás körüli problémákat normális – ma divatos szóval élve: európai – keretek közé szorítani?

- Tudom, hogy a súlyos bűncselekménnyel gyanúsítottakat természetesen előzetes letartóztatásba kell helyezni, ebben sincs vita. De a vagyon elleni, gazdasági bűncselekményeknél igenis a házi őrizet és az óvadék az a két intézmény, amivel eurokonformmá lehet tenni a magyar büntetőeljárási jognak ezt a részt. Ebben az esetben ugyanis nem kell rögtön bűnözőnek tekinteni valakit, és nem kell azt csinálni az emberekkel, amit a volt Agrobank 70 éves elnökével tettek – minek letartóztatni, minek vasba verni? Hova szökne, minek szökne? Elég, ha valakinek az útlevelét elveszik. Különben azt is tudni kell: ha valakivel szemben büntetőeljárás indul, és az alapos gyanúra okot adó bűncselekmény három évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő, akkor kötelező a gyanúsított útlevelét bevonni. A kezemben van egy könyv, ebben az egyik kerületi vezető ügyésznő az előzetes letartóztatással kapcsolatban azt mondja: köztudottan letartóztatásellenes, a rendőrökkel volt is és van is elég sok vitája, és csak a legritkább esetben szereti a letartóztatást. De azt is szóba hozza, hogy különösen az ügyeletes bíró, tehát a hétvégi és ünnepnapi bírók esetében eléggé automatikusan folyik a letartóztatás. Ezt mondja egy

229

vezető ügyésznő, aki néha megrökönyödve látja a vasárnapi ügyeletben, hogy a szombati ügyeletes ügyész olyan esetben tett indítványt, ahol bizony nem lehetne letartóztatni. Ilyenkor az indítványt visszavonja. De a hétköznap tett indítványokat is látja, azokat, ahol rosszul döntött az ügyész, de a bíró helybenhagyta, ezért gyorsan intézkedni kell, hogy néhány nap múlva kiengedjék a gyanúsítottat. Ez a nyilatkozat megtalálható a Személyi szabadság és tisztességes eljárás című 1999-ben kiadott könyv 96-97. oldalán. Azt kell mondanom, hogy teljesen anarchikus ma – ebben a kérdésben – a jogi állapot. - Ahogy hallgatom, úgy érzem: tehetetlenek. Legfeljebb kérelmezhetik az előzetes letartóztatás felülvizsgálatát, védencük szabadlábra helyezését, de a bíróság nem sokat törődik ezekkel a beadványokkal…

- Számunkra nagyon fontos a közvélemény, az, hogy adott ügyeknek milyen a visszhangja. A közvélemény felháborodása, illetve bizonyos esetekben egyetértése is sokat számít. Mi védők valójában három dolgot tehetünk. Az első az színtiszta jog, illetve az a magatartás, amit egy védőnek a jog talaján tanúsítania kell. Az ügyvédi törvény előírja: csak törvényes keretek között működhetünk. Minden előzetes letartóztatási végzést meg kell fellebbezni, az ügyésszel beszélni kell, a nyomozó hatósággal aránylag normális kapcsolatot kell tartani, a rendőrség jogellenes lépését azonnal meg kell panaszolni stb. A második. Fordulhatunk a sajtó nyilvánosságához, mert igenis van jelentősége annak, hogy a közvélemény hogyan ítél meg konkrét előzetes letartóztatást. A harmadik. Amennyiben valakivel szemben megszüntetik az előzetes letartóztatást, az ellene folytatott büntetőeljárásról pedig bebizonyosodik, hogy jogellenes volt, akkor kártalanítási eljárást indíthatunk. A közelmúltban volt az a nagy ügy – az M3-as benzinkútnál elkövetett rablógyilkosságról van szó – ahol a védencemet több mint 100 napig tartották fogva,

230

előzetes letartóztatásban volt, és utólag kiderült, hogy nem is ő követett el egy olyan bűncselekményt, amelynek eredménye életfogytig tartó szabadságvesztés lett volna. Kártalanítási eljárást indítottunk, a bíróság első fokon megítélt hárommillió forintot, és a hozzávaló költségeket, majd ezt másodfokon levitték másfél millió forintra. - Az előzetes letartóztatást helyettesítheti illetve bizonyos mértékig felválthatja a házi őrizet. A kérdés az, alkalmazásának megvannak-e a tárgyi és technikai feltételei?

- Azt gondolom, igen. A házi őrizetes ellenőrzésének módját a jogszabály szerint a rendőrség dönti el. Még az is elképzelhető, hogy házi őrizetben a rendőr ott ül végig a lakásban. Elképzelhető az, hogy az őrizetest csak időnként ellenőrzik, és elképzelhető az is, hogy technikai módon, ún. svéd módszerrel. Ennek az a lényege, hogy az őrizetes valamelyik testrészére egy jeladót tesznek, illetve a lakásban egy nem ismert helyre elhelyezik az adóvevőt. Amennyiben X méteren túl ez a kapcsolat megszűnik, akkor az adó-vevő bejelez a rendőrségre. Meg kell jegyeznem, ez a módszer még nem működik Magyarországon. A büntetőeljárási törvény már lehetőséget biztosít erre, azonban ennek még nincsenek meg az anyagi feltételei. - Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy a rendőrség és az ügyészség azért választja sokszor az előzetes letartóztatást, mert az bizonyos szempontból kényelmesebb. Én sokszor azt tapasztaltam, hogy kimondottan kellemetlenkedni akar a gyanúsítottnak is és a védelemnek is. Tapasztalt hasonlókat?

- Igen, számos esetben láttam olyat, ha a gyanúsított nem tett a rendőrség kénye-kedvének vagy ízlésének megfelelő vallomást, akkor bizony előzetes letartóztatásba helyezték. Hányszor van az, hogy még közlik is vele, ha nem tesz beismerő vallomást, akkor jön az előzetes letartóztatás. Ilyen elég gyakran előfordul. - Erre persze gyakran az jut az ember eszébe, az előzetes le-

231

tartóztatást a bíróság rendeli el, a rendőrség csak indítványozza, és az ügyészség terjeszti elő. Hogy valaki biztosan előzetes letartóztatásba kerüljön, ahhoz az igazságügyi szerveknek jó kapcsolatban kell lenniük egymással.

- Sajnos ez így működik. Ez a rossz értelemben vett jó kapcsolat megvan. - Mit tegyen a gyanúsított, hogy mindezek ellenére elkerülje a fogva tartást?

- Ha jól értem, tanácsokat kellene most osztogatnom. Legyen. Két apró praktikát elárulok. Egy. Amennyiben valaki megtudja, hogy körözést bocsátottak ki ellene, akkor feltétlenül önként menjen be a rendőrségre. Így a szökés, elrejtőzés veszélye ebben a pillanatban ki van lőve. Kettő. Nem kell félni az előzetes letartóztatástól, ha valaki érzi, lehet, hogy letartóztatják, illetve fennáll a letartóztatás veszélye, akkor a kihallgatásra vigyen magával háromnapi élelmet, pakolja be kis tréningruháját, a váltás fehérneműt, a fogkrémet és fogkefét, no meg az elemes rádiót. Nagyon jó hatása lesz, ezt garantálom, mert rögtön látja a nyomozó, hogy ez az ember nem fél az előzetes letartóztatástól, fel van készítve, nem tudja hajlítani az akaratát.

232

12. Az ügyvéd – dr. Bíró László

A beszélgetés második része - Tasnádi Péter Hollandiából érkezett haza, amikor őrizetbe vették. Mit csinált éppen akkor?

- Délután, azt hiszem, 5 órakor kaptam a telefont, hogy az ügyfelemet őrizetbe vették, és Tasnádi felesége arra kért, azonnal menjek be a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságra. Úgy fél hat, hat óra tájban odaértem, számomra – és itt már az eljárásjogi kérdések kapnak hangsúlyt – már az furcsa volt, hogy közölték, hogy benn van ugyan a Tasnádi Péter, de nincs szüksége védőre?! - Ez különös… Amikor egyébként a Teve utcai rendőrségi központhoz ért, az épületen kívül volt látható nyoma annak, hogy ott kommandósok mozognak és a szokásosnál nagyobb a készültség?

- Amikor én odaértem, nem volt látható nyoma. Bejelentkeztem, kérdeztem az ügyeleten, hogy Tasnádi Péter kihallgatása megkezdődött-e vagy sem. Erre határozottan nemmel válaszoltak. Bolcsik úr üzent, és az üzenete úgy szólt: jelenleg nincs szüksége védőre a védencemnek… Nos, én ezt roppantul furcsálltam, és azt mondtam, én viszont azt a tájékoztatást kaptam, hogy a védencem igényli az ügyvédi közreműködést. Erre az volt a válaszuk, hogy perceken belül meg fogja kapni az ügyvédi közreműködés lehetőségét. Hajnali háromnegyed egykor engedtek be hozzá. Ekkor viszont már volt látható nyoma annak, hogy valami történt az épületben. Hét óra körül már az összes televízió és rádió képviselője megjelent a Teve utcai rendőrszékház előtt, és a repülőtéri eseményekkel kapcsolatban ők tájékozottabbak voltak nálam. Tehát engem háromnegyed egykor hívtak fel, azt közölték, hogy eddig még nem kezdődött meg

233

Tasnádi Péter gyanúsítottkénti meghallgatása. Ez igaz volt, addig nem hallgatták ki gyanúsítottként az ügyfelemet. - Miért kellett erre délután öt órától éjjel egy óráig várni?

- Mint később megtudtam, négy személyt vettek őrizetbe aznap este, szinte ugyanabban az időben, ezeket az embereket összefüggésbe hozták Tasnádi Péterrel. Állítólag folyamatosan hallgatták ki ezeket az embereket, és a kihallgatóhelyiség felszerelése is hosszú időt vett igénybe, mert videokamerával vették fel a vallomásokat. Azt mondták: csak egy videokamera állt rendelkezésükre, ezért több helyiségben nem lehetett egyidejűleg meghallgatásokat tartani. Nem szeretném ezt túlragozni, lényeg az, amikor bekerültem Tasnádi Péterhez, nyugodt volt. Azzal fogadott, szomorúan konstatálta, hogy végül is amiért meghatalmazást adott, annak oka lett, és hát sajnálatos módon megint – már akkor azt a szót használta – koncepciós ügy középpontjába csöppent. - Neem volt felháborodva a külsőségek miatt? Tehát a kommandósok…

- Akkor nem, nyilván abból is adódhatott, hogy hajnali egy óra volt. Fáradtnak tűnt, de nyugodt volt, úgy láttam, akkor túl akar lenni rajta – erről utóbb többször is beszéltünk – úgy érezte, hogy megint csak egy eltúlzott, minden alapot nélkülöző rendőri fellépés történt vele szemben. Már csak azért is, mert korábban bármilyen idézésre önként, percre pontosan befáradt, tehát ezt most is megtette volna. A rendőrök később magánbeszélgetéseken, inkább úgy mondanám, hogy jegyzőkönyvön kívüli beszélgetés során ezt azzal magyarázták, hogy öt gyanúsított egyidejű elfogását kellett összehangolniuk, és erre tekintettel kellett ezt a módszert alkalmazni – felsőbb utasításra. Aznap éjjel három évvel korábbi, 1996-ban megtörtént eseményekkel kapcsolatban felbujtással gyanúsították Tasnádi Pétert. - Ez az első éjszaka…

234

- Igen… Ekkor tehát azzal gyanúsították Tasnádi Pétert, vagyis háromrendbeli cselekménnyel, mindháromban felbujtóként, tehát nem elkövetőként, ráadásul ebből kettő olyan ügy volt, amiket már korábban is vizsgáltak. Akkor megalapozatlannak találták a sértetti bejelentéseket, a két ügy közül az egyik nem is került vádra, a másik ügyben ’96-ban volt ugyan eljárás, ahol az akkori gyanúsítottat – aki egyébként most is gyanúsított az ügyben – jogerősen felmentették bizonyítottság hiányában. - Aki nem Tasnádi Péter…

- Így van, Tasnádi Péter neve még tanúként sem merült fel. - Milyen jellegű bűncselekmények voltak ezek?

- Az egyik, valóban azt kell mondjam, hogy a közvélemény szempontjából is jelentősnek tűnő ügy, csak éppen Tasnádi Péter személye az, amit egyelőre nem tudjuk, hogy miért vontak be ebbe az ügybe. Nevezetesen egy halálesetről van szó. Egy balatoni vendéglátó-ipari egységen belül az esti záróra előtti időszakban megütöttek egy felszolgálót, aki az ütés következtében és egyéb – az orvosszakértői vélemény szerint – egészségi állapotában már korábban bekövetkezett változás következtében elhunyt. Halált okozó testi sértés miatt indult eljárás egy olyan személlyel szemben, akit hangsúlyozom, hogy három évvel ezelőtt jogerősen felmentettek. Most a jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy állítólag a vendéglátóipari egység tulajdonosa és szakácsa akkoriban, tehát 1996ban más szereplőket azért nem ismertek fel, mert ők úgy érezték, hogy fenyegetés hatása alatt állnak, amely bennük félelmet, riadalmat keltett és a családjukat is szerették volna megóvni a tragédiától. Magyarul: állítólag érkezett a nevükre olyan telefonhívás, hogy jobb lenne, ha ebből az ügyből kimaradnának. Ebből eredően ők akkor nem ismertek fel senkit. - És tudták, ki hívta őket?

235

- Ez látja roppant érdekes. Négy évvel ezelőtt nem tudták. Teltek az évek, figyelni kezdik Tasnádi Pétert, őrizetbe veszik, és egyszer csak tudják, ki telefonált nekik négy évvel ezelőtt. Vagy legalábbis sejtik, hogy milyen körből. Persze hogy Tasnádi Péter környezetéből, olyan emberektől, akik Tasnádi személyével összefüggésbe hozhatók. Csodálkozik, ha arra gondolunk, bár nem tudjuk, hogy rendőri sugallatra kezdtek kristálytisztán emlékezni? Lényeg az, hogy ebben az ügyben a már jogerősen felmentett úrral szemben perújítás, míg egy másik úrral szemben újabb gyanúsításképpen elindult az eljárás, merthogy most már felismerték őket, állítólag a helyszínen lehettek. - Hogy kerül ebbe Tasnádi?

- Tasnádi lényegében egy konkrét ok miatt került az ügybe. Ez pedig az, hogy az állítólag a helyszínen járt embereket ismerte, volt, aki a munkatársa volt. Az nem vitás, hogy a sértett tartozott neki. A tartozás nyolc évvel korábbi és az az ügy is szerepelt a Tasnádi Péter elleni első büntetőeljárásban. De az is tény: akkor polgári perben jogerősen megítélték Tasnádi javára az összeget, a végrehajtás folyamatban volt, időközben egyébként – sajnálatos módon már a haláleset után – egyezség is született, és a család rendezte a tartozását Tasnádi Péter felé. Tehát semmilyen ok, indok nem volt arra, hogy ő ilyen módon lépjen fel. - Mekkora összegről van szó?

- Nyolcszázezer forintról van szó. Tasnádi Péter a gyanúsítás első percétől kezdve határozottan állította, hogy soha senkit nem bujtott fel, megbízást nem adott senkinek, senkihez olyan kéréssel nem fordult, hogy a sértettel szemben bármiféle fajta retorziót alkalmazzanak. Ez valóban, ha önmagában nézzük, akkor egy súlyos cselekmény, de továbbra is úgy érezzük, hogy Tasnádi Péter borzasztó periférikus figura ebben az ügyben, és a rendőri közlemények kicsit tor-

236

zítva, felnagyítva az ő szerepét hangsúlyozták a közvélemény felé. - Önök ismernek olyan tanúvallomást, ami azt bizonyítja, hogy Tasnádi Péter megbízásából ütötték meg ott akkor a pincért? Van ilyen tanúvallomás?

- Nem, ilyen vallomás nincs. Szó sincs róla. Ilyen tanúvallomást nem ismerek, sem gyanúsítotti terhelő vallomást, sem tanúvallomást. Én úgy érzem, - bár az iratismertetés előtt vagyunk még, tehát nem értékelhetjük a teljes nyomozati anyagot -, illetve nehezn tudom elképzelni, hogy elmarasztaló ítélet születne ebben a konkrét esetben Tasnádi Péterrel szemben. - És a másik két ügy?

- A másik két ügy már a nyomozó szervek szerint is csekélyebb súlyú. Az egyik ügynek bájos pikantériája van. Nevezetesen az, hogy egy Budapest környéki diszkóban megvertek egy férfit, aki már ’92-ben, ’94-ben és ’96-ban is tett terhelő vallomást Tasnádi Péterrel szemben. Ez a személy több embernek tartozott, közte – hangsúlyozom, 1993-tól – Tasnádi Péternek is, úgy ötvenezer forintos tétellel. Abban az ügyben is bírósági ítélet született, megítélték ügyfelemnek a pénzt, a végrehajtás már folyamatban volt. Vagyis bagatell a történet is és az összeg is. Ami mégis nagyon lényeges: ennek az úrnak a korábbi feljelentései alapján az ügyészség mindig elutasította a vádemelést. Volt, amikor vizsgálat is volt, tanúként meg is hallgatták Tasnádi Pétert. Nem nyert bizonyítást, hogy bármilyen fenyegetést alkalmazott volna vele szemben az ügyfelem. Most viszont, ahogy kezdtem és hangsúlyoztam, egy Pest környéki diszkóban állítólag biztonsági őrökkel került összeütközésbe ez az úriember, a biztonsági emberek közül az egyik azt mondta neki, hogy tartozik valakinek, itt és most rendezni kell az adósságát, ezért történt ez a verés. Nos, hát az, akit megvertek, Tasnádi Péterre gondolt.

237

- Név hangzott el ott és akkor? A verőlegények megmondták, ki az a hitelező, akinek a nevében osztják a pofonokat?

- Akkor, tudomásom szerint nem. Illetve a sértett többször változtatta a vallomását, volt, mikor megemlítette, hogy telefonon mintha Tasnádi Péterrel beszélt volna, ő legalábbis azt gondolja. Majd ezt a vallomását visszavonta, azután még egyszer megerősítette. A jelen eljárás szempontjából azért van ennek a cselekménynek fokozott jelentősége, mert Pest megye területén történt az állítólagos verés, ebből eredően erre a cselekményre alapozva – a hatásköri és illetékességi szabályokat figyelembe véve – a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság elindíthatta ezt a büntetőeljárást. Hangsúlyozom, most már jó néhány gyanúsítottja van ennek az ügynek, jó pár gyanúsítási pontja, ez az egyetlen, amelyik Pest megyei helyszínhez kötődik. A harmadik eset szomorú és sajnálatos történet. Büntetőjogilag egyébként csekély súlyú. Egy Dohány utcai rendezvényen, a Zsidó Egyházközösség egyik rendezvényén összeszólalkozott Tasnádi Péter valakivel, aki azt kifogásolta, hogy miért testőrökkel jelent meg egy ilyen helyszínen. Szóváltás volt közöttük, ez tény, majd azt követően egy-két nappal később egy étteremben véletlenül újra találkoztak. Állítólag nem megfelelő hangnemben átszóltak egymás asztala fölött. Ez is tény. A szóváltás után a sértett távozott a helyszínről, és a kocsijához menet állítólag egy nagy testű, kigyűrt, kopasz ember megütötte őt. A férfi úgy gondolta, Tasnádi lehetett az, aki utánaküldte a nagy darab embert, tehát csak Tasnádi Péter lehetett az, aki felbujtotta ezt az elkövetőt. Állítása szerint senki mással nem volt afférja. És mint kiderült – nem szeretnék újra rendőri sugallatról beszélni, de a tényekkel nem lehet vitatkozni – a sértett korábban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon dolgozott. Ez tehát az a három ügy, ami lényegében lavinaszerűen elindította az eseményeket.

238

Ami szintén nagyon lényeges, és elgondolkodtató lehet azok számára, akik a jogi hátteret is nézik, hogy az őrizetbe vétel napján három helyszínen házkutatás zajlott. A három helyszín: az épülőfélben lévő irodaház a Szemlőhegy utcában, a cég székhelye a Rákóczi úton, illetőleg Tasnádi úr feleségének lakása. A lefoglalt tárgyak kilencven százaléka a cégek iratai. Számlák, szerződések, üzleti levelezések és hasonlók. De mind Tasnádi úr vállalkozásainak iratai. Kénytelen vagyok azt is megemlíteni, amiről már a beszélgetésünk elején szóltam, hogy magánnyomozással foglalkozó cégekről is szó van, és természetesen bizalmasan kezelt ügyfelek neveiről, a megbízások tárgyáról, az elvégzett munkák dokumentációjáról. Mindent lefoglaltak a nyomozók. Látszott, már az őrizetbe vétgel másnapján látszott, hogy az éjszakai gyanúsításokat, a háromrendbeli felbujtással kapcsolatos tényállásokat a rendőrség csupán mellékszálnak tekinti, hiszen gőzerővel fordultak a cégek felé. Egyértelműen éreztük azt is, hogy az üzleti partnerek irányába is lépéseket tettek. Arról van szó – és ez jegyzőkönyvekből is kiderült -, hogy a rendőrség azt éreztette Tasnádi üzletfeleivel, hogy jobb lenne, ha megvonnák a bizalmat azoktól a cégektől, amelyek Tasnádi tulajdonában vannak. Ezt nekünk is megerősítette több üzletember, a rendőrség azzal érvelt, hogy nincs szükségük arra, hogy ilyen céggel kapcsolatban álljanak. A kihallgatott tanúk közül többen azt is elmondták, hogy jegyzőkönyvön kívül is felhívták a figyelmüket arra, hogy nem szerencsés a számukra, semmilyen szempontból nem szerencsés, ha fenntartják üzleti kapcsolatukat Tasnádi Péterrel. - A rendőrség pressziót gyakorolt?

- Mi úgy éreztük védőtársaimmal együtt, hogy igen. Bizonyos esetekben a következmények láthatóak is voltak. Közvetkezmények alatt azt értem, hogy az üzleti partnereknél is kellemetlenkedő APEH-vizsgálat, VPOP-vizsgálat, társadalombiztosítási vizsgálat folyt…

239

- Ez belefér, ez nem presszió, ez alaphelyzetben normális.

- Ez még azt kell mondjam, valóban belefér. De az már nem, hogy pénzintézeti számlaellenőrzések is folytak, amelyhez, mint tudjuk, ügyészi jóváhagyás kell. Tehát olyan tág körben próbáltak vizsgálódni, amely azt sejtette, hogy Tasnádi Pétert valójában valamiféle szervezett alvilági szereppel gyanúsítják, vagy legalábbis pénzmosásban való közreműködéssel. Mind a mai napig, most június közepe van, ilyen tényállásokkal nem gyanúsították meg az ügyfelemet. Még fel sem merült, hogy meggyanúsítsák. Én most úgy érzem, hogy ez az eljárás, az a módszer amit az eljárás kezdete óta alkalmaznak, az egy sikerpropaganda része. Tudniillik életbe lépett az a jogszabálycsomag, amit a köznyelv maffiaellenes törvénynek nevez. Ami valójában a szervezett bűnözés elleni harcot szolgálja. Nos, ebben a szituációban a rendőrség azt demonstrálta, hogy ők lám azonnal reagáltak a jogalkotói akaratra. Igen kérem, a rendőrség mindent megtesz a szervezett bűnözés ellen. Az is egyértelmű, hogy egyébként sem maradt sok idejük a Tasnádi Péter elleni fellépésre, hiszen 2000. február elején lejárt volna a felfüggesztett büntetés próbaideje. Tehát a határidő előtt elindított nyomozás és a vizsgálat következményeképp bármilyen jogerős elmarasztaló ítélet azt vonja maga után, hogy a felfüggesztésből még hátralevő időszakot le kell töltenie Péternek. - Ügyvéd úr! Jogász szemmel hogyan kezelhető az a probléma, hogy van egy ember, akit erőszakos bűncselekmény felbujtásával gyanúsítanak, ugyanakkor a cég iratait lefoglalja a rendőrség. Ez normális állapot?

- Nem normális állapot. Ügyvédtársaimmal együtt ezen eljárással szemben panasszal éltünk. Nagyon szűkszavú válaszokat kaptunk, de a válasz arra irányult, hogy a szervezett bűnözés elleni osztály nyomoz ebben az ügyben, és olyan

240

adatok merültek fel, amelyek során a cégek gazdasági eredetét is vizsgálniuk kell. Ennyi, se több, se kevesebb. - Ezek szerint Tasnádi Pétert sem gazdasági bűncselekmény elkövetésével, sem olyan bűncselekmények elkövetésével nem gyanúsították meg, amelyek az úgynevezett maffiatörvény hatálya alá esnek, ám a cégek iratait lefoglalták.

- Így van. Akkor még nem, amikor ez a vizsgálat elindult. Ám néhány héttel a vizsgálat megkezdése után – pontosabb, ha úgy fogalmazok, az őrizetbe végtel megkezdése után, mert vizsgálódni az elmúlt év elejétől kezdve vizsgálódtak – már adócsalással is gyanúsították Tasnádi Pétert. Az adócsalást arra alapozta a rendőrség, hogy az egyik cégébe – ami az építkezést koordinálta és az építkezés anyagi hátterét biztosította – Tasnádi Péter, aki éppen akkor jelentős mértékben tulajdonostársa volt a cégnek, tagi kölcsönnel járult hozzá a cég működőképességéhez, és tagi kölcsönből fedezte a különböző kiadásokat. A nyomozó hatóság álláspontja szerint a tagi kölcsön összege Tasnádi Péter utolsó ötévi adózott jövedelméből nem jöhetett össze. Ám magyarázatot sem vártak Tasnádi Pétertől, hogy honnan van ennyi pénze, meggyanúsították az ügyfelemet. Védencem ezen felháborodva közölte, hogy ő gazdasági ügyben ezek után már nem kíván vallomást tenni a nyomozó szervek előtt, ezt a lehetőségét megtartja az ügyészi illetve bírói szakra, tehát az ügyész, illetőleg a bíró előtt kívánja felfedni a jövedelmének az eredetét. Természetesen azt most már elmondhatom, hogy itt jelentős összgről van szó, amely Tasnádi Péternek már Ausztriából történő hazatelepülésekor megvolt, és a ’90-95 közötti időszakban is jelentős jövedelemre tett szert, amelyet megfelelő időben ő igazolni is tud. A megítélésünk szerint az logikátlan következtetés, hogy ennek a jövedelemnek – százmilliós nagyságrendű jövedelmet feltételez a nyomozó hatóság – ’97-98-ban kellett keletkeznie, mert akkor tette be ezt az összeget tagi kölcsönként.

241

Nyilvánvaló, hogy itt az elmúlt évtized során felhalmozódott jövedelemről van szó, illetőleg a család egyéb tagjainak és külső személyeknek a támogatásáról. Ebbe mélyebben egyelőre nem szeretnék belemenni, mert védencem azt tartja ebben az ügyben járható útnak, hogy majd megfelelő időben, tehát a bíróság előtt fogja felfedni a jövedelme eredetét. De éppen az adócsalásra tekintettel úgy tűnt, hogy korlátlan időbeli lehetősége van a rendőrségnek arra, hogy itt eljárásokat kezdeményezzen. - Az adócsalás rendőrségi hatáskör egyébként?

- Lehet rendőrségi hatáskör is, amennyiben az adócsalás más cselekményekkel párosul. Az APEH bűnügyi igazgatósága is folytathat vizsgálódást, tudomásom szerint ők nem nyomoztak Tasnádi úr cégei után. Megjegyezni kívánom, hogy a cégekkel kapcsolatban ’97-98-ban is volt APEH-vizsgálat, mindent rendben találtak, tehát… - … az APEH-vizsgálat törvényesnek találta a tagi kölcsönt.

- A tagi kölcsön eredetét nyilván nem vizsgálta, de a cégek működését teljesen elfogadhatónak találta, azt is, hogy abban tagi kölcsön is szerepelt. Egyéb tevékenységet, például az ÁFA-visszaigényléseket az építkezés első percétől kezdve vizsgálta az APEH, törvényes keretek között mindent rendben talált, és korrekt módon zárták le a vizsgálatot. Tehát semmiféle olyan momentum nem merült fel, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy a rendőrségnek szükséges ilyen széles korű vizsgálódást folytatni a cégek gazdálkodásával kapcsolatban. Tasnádi Péternek az első perctől kezdve az volt az álláspontja, hogy a vele szembeni eljárás arra irányúl, hogy a gazdasági tevékenységét tegyék tönkre. Kihúzzák a lába alól a talajt oly módon, hogy a legnagyobb megbízóinak tekinthető – személy- és vagyonvédelmi tevékenység során megbízóként szereplő – cégeket arra presszionálják, hogy megszüntessék vele az együttműködést. - Milyen nagyságrendű megbízásokról van szó?

242

- Ez üzleti titok. - A megbízók neve nélkül és nem konkrét összeget kérek, csupán az összeg nagyságrendjét.

- Százmilliós nagyságrendű megbízásokról van szó – éves szinten. Ezek a megbízások tették lehetővé azt, hogy Tasnádi Péter belefoghatott a székház építésébe, hogy képes volt erre a Tasnádi Péter és Láposi Lőrinc által jegyzett cég, illetőleg cégcsoport. Ezek az apró pressziók, amelyből ügyfelem koncepciós eljárásra következtet, egyébként kiválóan tetten érhetők. A legnagyobb megbízók körül már korábban is megjelentek olyan volt rendőrök, talán azt is megkockáztathatom, hogy aktív rendőrökkel is laza szálon összefüggésbe hozható cégek illetőleg cégvezetők, akik felajánlották szolgálataikat azzal, hogy ők a személy- és vagyonvédelmet sokkal hatékonyabban el tudják látni, mint Tasnádi úr cége. Különösen azért, mert a kerületi rendőrséggel, önkormányzattal, Vám- és Pénzügyőrséggel korrektebb és kiterjedtebb kapcsolatuk van, mint ezekkel a hatóságokkal – finoman fogalmazva is – semleges kapcsolatot tartó Tasnádi Péternek, illetve Tasnádi Péter cégeinek. Emellett munkaügyi ellenőrzések voltak nap mint nap. Sőt, fizetésnapokon megjelentek a rendőrök is, és a vagyonőröknek kifizetett papírpénzek sorszámát felírták. Ezek olyan apró trükkök, amelyek ugyan semmilyen jogszabályt nem sértenek, csak hát jó magyar szóval: macerásak. Ami miatt aztán rengeteg ember kilépett a cégekből. Ezt látva a megrendelők is elbizonytalanodtak, és az ősz folyamán egyre többen és az idén is jelentős cégcsoportok jelezték, hogy a jelenlegi körülmények között – a saját érdekükben – nem szeretnék fenntartani a kapcsolatot Tasnádi Péter vállalkozásaival. Egyébként nekem is, de Láposi úrnak is jelezték, hogy a személy- és vagyonvédelmi tevékenységgel maximálisan elégedettek. Annyit elmondhatok, hogy az ezzel kapcsolatos eljárásjogi lépéseket fontolgatja Tasnádi Péter. A cég-

243

csoport elmúlt évi hasonló időszakának a bevételeihez képest a jelenlegi bevétel az egytizedére csökkent, amely egyértelműen a megbízások visszavonásából ered. A kezünk-ben van egy nyomozati jegyzőkönyv, de mert az az elvem, hogy folyamatban lévő ügy dokumentumait az eljárás befejezéséig nem szerencsés nyilvánosságra hozni, így pontosan nem idéznék belőle. Ám a lényeget közreadom: a nyomozó hatóság képviselője teszi fel a jegyzőkönyvben a kérdést Tasnádi Péter egyik ügyfelének, ami arra vonatkozik, hogy a jövőben is megbízást kíván adni, illetve miért kíván megbízást adni Tasnádi Péter cégeinek, és nem kívánja megvonni a megbízást? Tehát ez az, ami jegyzőkönyvben szerepel. Hangsúlyozom, hogy jegyzőkönyvön kívül a tanúk előadásából merítve azt is tudom, hogy még konkrétabb olyan félmondatok elhangzottak, amelyek arra irányultak, hogy nem szerencsés Tasnádi Péter cégeivel kapcsolatba kerülni. Az alvállalkozókat idén márciusban őrizetbe vették. Tasnádi ezekkel az alvállalkozókkal konkrét kapcsolatot nem tartott. Az alvállalkozók egyike állítólag a társadalombiztosítási befizetésnek nem tett eleget. Sajnálatos módon tudjuk, hogy jelenleg Magyarországon vannak olyan cégek, amelyek nem pontosan vagy egyáltalán nem teljesítik a köztartozásokat. - Említhetnénk akár állami tulajdonú nagy cégek hasonló tartozását is…

- Említhetnénk, de ha jól körbenézünk, a legkisebb kétszemélyes betéti társaságtól a több ezer főt foglalkoztató részvénytársaságig számos hasonló cég van. Ezt a két embert pénzmosással gyanúsították – jogi szempontból a jelenlegi nyomozati anyag ismeretében ez azért furcsa. Megjegyzem, Tasnádi Pétert nem gyanúsították ezzel a bűncselekménnyel, mégis egy eljáráson belül, ezeket az alvállalkozókat összefüggésbe hozták Tasnádi személyével, olyan látszatot keltve, mintha a dologról Tasnádinak akár tudomása is lehetett volna.

244

- Tasnádi Péter ellen jelen pillanatban négy báncselekmény elkövetésének alapos gyanúja szerepel. Háromrendbeli felbujtás és az adócsalás…

- Pontosítanám, mert nem szeretném, ha bárki is úgy érezné, hogy valamit elhallgatunk. Eddig a leglényegesebb gyanúsításokra tértem ki. Tasnádi Pétert emellett meggyanúsították lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel. Ennek a gyanúnak az az alapja, hogy a házkutatás során Flóbert pisztolyt foglaltak le Tasnádi Péter feleségének lakásán. Tasnádi Péter felesége közölte, hogy ez az övé, ajándékba kapta Láposi Lőrinctől. Láposi Lőrinc hangsúlyozta, hogy ő vette ajándékba a sógornőjének. Azonnal kértük – szeptember 10én – Láposi úr e tárgyban tanúkénti meghallgatását, ennek nem tett eleget a nyomozó hatóság és ezt a gyanúsítást azóta is fenntartja. Közölték, hogy egyelőre nem kívánnak ezen változtatni. Mint tudjuk, szomorú esemény következett be: időközben Láposi Lőrinc súlyos betegséget követően elhunyt. - A Flóbert pisztoly jogilag nem minősül fegyvernek, ezt azért a nyomozóhatóságnak is tudni kell. Legalábbis illik tudnia egy magára valamit is adó vizsgálónak.

- A mi megítélésünk szerint sem fegyver, legalábbis jogi értelemben nem az. Erre az észrevételünkre annyit közöltek, hogy állítólag valamilyen reszelés látszik a pisztoly valamely tartozékán. Ebből eredően átalakításra utaló nyom van, de hogy ez mikor keletkezett, kinél és hol, azt szakértő nem állapította meg. Azt azért hangsúlyozom, a pisztoly nem Tasnádi Péter tulajdona, nem az őr birtokában volt, mikor lefoglalták, és nem vitás az sem, hogy számlával igazolta: ki vásárolta kinek. Ez azonban a rendőrhatóságot abszolút nem befolyásolja abban, hogy a gyanúsítást fenntartsa. Sikkasztással is meggyanúsították – ez már a gazdasági részben történt – Tasnádi Pétert, amelyet az alapozott meg, hogy egy németországi cégtársa egyik cégéből – okirattal alátámasztott – kölcsönt utalt át Tasnádi Péter egyik cégébe. Ezt

245

a kölcsönt aztán annak rendje és módja szerint a cég vissza is fizette. Állítólag a két cégből az egyik vállalkozás ügyvezetője nem tudott az átutalásról. Hangsúlyozom, ez a tulajdonos 18 éves lánya, aki nem emlékezett az átutalásra. Erreföl ezt a cselekményt sikkasztásnak minősítette az eljáró viszgálótiszt. Álláspontja szerint jogszerűen csupán az ügyvezető jóváhagyásával lehetett volna utalni. Megítélésem szerint az ügyvezetőnek elkerülhette a figyelmét, az utaló vállalkozás magántulajdonban lévő cég, apa és lánya, a két tulajdonos, a 18 éves lány az ügyvezető, aki a rendőri meghallgatása során azt mondta, hogy nem emlékszik, fogalma nincs, hogy miről van szó. - Nem ismerem az idevonatkozó jogszabályokat, de ha logikusan gondolkodunk, akkor a sikkasztást nem az követi el, aki kapja, hanem az, aki küldi a pénzt…

- Ők úgy tekintették, miután Tasnádi Péter felvette ezt a pénzt és befizette a cége számlájára, de ügyvezetői átiratok nélkül, mint tulajdonostárs a sajátjaként rendelkezett a pénzzel, ezért megvalósította a törvényi tényállást, vagyis elkövette a sikkasztást. Természetesen a védelem álláspontja szerint a törvényi tényállás elemeit vizsgálva nem történt bűncselekmény. A társadalomra veszélyességről beszélni sem kell, nem keletkezett kár, senki sem sajátjaként rendelkezett a pénzzel, hanem cégek közötti ügylet jött létre, a cégek bankszámlájára került a pénz. Erreföl az eljáró revizor azt mondta, hogy lehet, hogy kicsit erőltetettnek tűnik ez a tényállás, de majd a bölcs bíróság eldönti, megállja a helyét vagy sem. Az utolsó általam ismert gyanúsítás decemberben történt – azért mondom, hogy általam ismert -, mert merem remélni, hogy nem felejtek el egyetlen gyanúsítást sem. Ez nagyonnagyon érdekes eset, ez is évekkel korábbi történet. A rendőrök előadása szerint megkereste őket egy sértett, hogy őt Tasnádi Edmond megbízásából megverték. Tasnádi Edmond

246

ügyfelem első házasságából származó nagyobbik gyermeke, akinek állítólag valamiféle gépkocsiügylete volt ezzel az úrral, a sértettel, aki hosszú ideig ugye nem is tett feljelentést. A vallomása szerint két-három ember körülvette és megverte őt. Valamikor évekkel ezelőtt. Hogy kerül a képbe Tasnádi Péter? Itt is úgy érzem – a jelenlegi nyomozati anyag ismeretében –, hogy borzasztó megerőszakolt tényállási momentumokkal próbálják ebben a tényállásban is szerepeltetni Tasnádi Pétert, és meggyanúsítani a zsarolással. Ugyanis állítólag ez az úriember telefonon beszélt Tasnádi Péterrel, amikor is Tasnádi Péter közölte vele, hogy őt nem érdekli, miért nem képes kifizetni a fiának a tartozást, de rendezze a számlát. És most jön a lényeg: állítólag Tasnádi a jogos követelésnél nagyobb összeget mondott. Hangsúlyozom, ez egy telefonbeszélgetés, nem személyes találkozás. Ebben az esetben is ellentmondásos a vallomás, ezért is nem mondom meg a pontos összegeket. Nos, a vallomás alapján a nyomozó hatóság úgy látta, hogy Tasnádi Péter személye afféle szándékerősítésnek hatott, ráadásul pressziót váltott ki a sértettből, így az ügy vizsgálója szerint Tasnádi Péter megvalósította a zsarolás törvényi tényállását. Hangsúlyozom, hogy ez évekkel ezelőtt volt, azóta a sértett – az én tudomásom szerint – nem fizetett semmilyen összeget senkinek, nem is találkoztak vele, semmilyen retorzió nem érte. Évekkel ezelőtt állítólag valamilyen verekedésbe keveredett, amelyet ő Tasnádi Edmonddal hozott összefüggésbe. - Melyek azok a momentumai ennek az ügynek, ami egy jogász számára mindenképpen tanulsággal szolgálnak?

- Több momentuma is van. Megítélésem szerint nyilvánvaló, amit már az eljárás jelenlegi szakaszában le lehet szűrni, az az, hogy indokolatlanul, ugyanakkor jogszabályi háttérrel felvértezve a rendőrhatóságnak lehetősége van arra, hogy elhúzzon ilyen vagy ehhez hasonló ügyeket. Ugyanis véleményem szerint 30-60 nap közötti időszak alatt a gyanú-

247

sítás tárgyát képező cselekményekre vonatkozó büntetőeljárási intézkedéseket megtette a hatóság. Gondolok itt tanúmeghallgatásokra, bizonyítékok beszerzésére és ezekhez hasonló eljárási cselekményekre. A szembesítést szándékosan hagytam ki, ugyanis mi már szeptemberben kértük a sértettekkel való szembesítést. Az eljáró vizsgáló közölte, jelenleg úgy látják, hogy erre nincs szükség. Tehát ezt mellőzték, a mai napig egyetlen sértettel sem szembesítették az ügyfelemet. Más. Már ötödik hónapja – az általam meghatározónak vélt 30-60 napos határidő lejártát követően – gazdasági téren is vizsgálódások folynak, revizori jelentések készülnek, különféle okirati kiegészítések készülnek, különböző vállalkozóknál, alvállalkozóknál, egyéb szerveknél lefoglalásokat hajt végre a rendőrség. Május 30-ig minden gazdálkodószervnek el kell fogadnia a mérlegét, mérlegelfogadó és osztalékmegállapító jegyzőkönyveknek kell születni, és a mérleget megfelelő illetékes helyekre – például APEH, cégbíróság – be kell nyújtani. A rendőrhatóság a könyvelők, könyvvizsgáló cégek érdeklődésére közölte, hogy ők igazolást adnak, hogy az akadályoztatás igazolt legyen, ennélfogva a cégek nem tudják elkészíteni a megfelelő beadványaikat. Problémát jelent a lefoglalás is, mert a revizorok nem tudnak semmi konkrétumot mondani azzal kapcsolatban, hogy mennyi ideig tart a lefoglalás. Minden esetben azt közlik, hogy nem ők döntenek ebben az ügyben, felsőbb fórumra mutogatnak, mondván, onnan várnak olyan egyértelmű utasításokat, hogy meddig, milyen mélységig terjedjen ez a vizsgálat. Milyen mélységig terjedjen? Van itt valami, ami egy jogász számára elgondolkodtató. Az alvállalkozókkal való kapcsolattartás – a szerződések teljesítésének igazolása, pénzátutalások – vizsgálata megtörtént márciusig. Az átutalásokat követően minden könyvelési anyagot lefoglaltak március első

248

hetében. Megtörtént áprilisban is az átutalás, április második hetében minden könyvelési anyagot lefoglaltak. Ezen gondolatmenet alapján hónapokig, akár két évig, minden hónap első hetében a revizorok lefoglalhatják a bizonylatul szolgáló anyagokat, és ennek összevetésével hónapról hónapra különböző megállapításokat tehetnek. Jeleztem ezt a revizorok felé, akik elmondták, hogy elviekben igazam van, ám ők felső utasítás alapján fognak cselekedni a tekintetben, hogy melyik hónapban fejeződjék be az ez irányú vizsgálódás. Az is lényeges és jogász számára tanulságos az ügyben, hogy úgy érzem, a rendőrség a tömegtájékoztatási eszközöket, ezeken keresztül pedig a közvéleményt dezinformálta. Értem ezalatt, hogy nyilatkozataikban mindig jóval több dolgot, cselekményt – adott esetben bűncselekményt – sejtetett az ügyek mögött, mint ami a gyanúsítás tárgyát képezte. Mindig dobálóztak a zöldszámra folyamatosan áradó bejelentésekkel. E tárgyban semmilyen konkrét ügyről nem tudunk, gyanúsítás nem történt ilyen bejelentés alapján. A konkrét gyanúsításoktól függetlenül mindig azt próbálták a közvélemény felé sugallni, hogy itt egy „bűnszervezetről” van szó, „maffiajellegű” cselekmények történtek. Én nem tudom, ki mit nevez maffiajellegű cselekménynek, de úgy érzem, hogy 3-4 évvel korábbi felbujtással kapcsolatos gyanúsítotti magatartás vizsgálata ezt semmiképpen nem alapozza meg. - Tasnádi Péterrel kapcsolatban többször felmerült a józsefvárosi piac illetve az, hogy Tasnádi Péternek valamilyen ellentéte van Pintér Sándor belügyminiszterrel, éppen a piac kapcsán. Mi a piac és az ellentét igaz története?

- Ami ezzel kapcsolatban az én rendelkezésemre álló információ, az a következő. Nem vitás tény, hogy 1996-ban a piac akkori üzemeltetőjével kapcsolatba került Tasnádi Péter, és még abban az évben megbízást kapott a piac személy- és

249

vagyonvédelmi feladatainak ellátására. Emellett még különböző pavilonok bérletére vonatkozóan is megállapodás született közöttük. Ez a dolog működött, mi több, jól prosperált. Aztán történt valami, ami miatt – én úgy mondanám – különböző magas rangú személyek neve felmerült. Én magam egyszer jelen voltam egy olyan tárgyaláson, ahol kínai követségi képviselők vettek részt, és az ő szájukból hangzott el olyan potenciális személyek neve, akik érdeklődtek a piac személy és vagyonvédelmi feladatainak ellátása tárgyában. De konkrét kapcsolatfelvétel az én tudomásom szerint Tasnádi Péterrel nem történt. Háttér-információkból tudom, hogy ezek a személyek azok, akik akkor éppen nem voltak aktív belügyminisztériumi dolgozók. - A jelenlegi belügyminiszter, Pintér Sándor által alapított Preventív nevű cégről és képviselőiről van szó?

- Tudomásom szerint igen. Közölték: amíg a Tasnádi Péter és csapata bármilyen feladatot ellát, akkig ők nem kívánnak a piac munkájában semmilyen formában részt venni. Egyébként minden személy- és vagyonvédelmi feladat érdekli őket, a piac védelme is, de Tasnádi Péterrel ők nem kívánnak együtt dolgozni. Konkrét konfrontációról én nem tudok, de az, amit elmondtam, megtörtént. - Az őrizetbe vétel idején Tasnádi Péter valamelyik cége látta el a józsefvárosi piac biztonsági feladatait?

- Igen. - Az őrizetbe vétel után történt ebben valamilyen változás?

- A piac üzemeltetői többször jelezték Tasnádi Péter illetőleg tulajdonostársai és ügyvezetői felé, hogy olyan pressziók érik őket, amelyek arra sarkallják a megbízó céget, hogy valami más keretek között, más módon lássák el a személyés vagyonvédelmet. Megmondom őszintén, hogy a sorozatos zaklatások odáig vezettek, hogy ilyen körülmények között már ez a megbízási szerződés nem tud sokáig működni. Tasnádi Péter is abszolút akceptálta a piac üzemeltetőinek

250

azon kérését, hogy a jelenlegi állapotra tekintettel őt a piac személy- és vagyonvédelmi feladatai alól fel kívánják menteni, tehát a cégek kacsolatát meg kívánják szüntetni. - Ennek lehet tudni az időpontját? Tehát a közeljövő?

- Igen, a közeljövőben (azóta a kapcsolat megszakadt – J. J.) - Ezzel bizonyos körök, bizonyos személyek, bizonyos cégek elérték azt, amit akartak, Tasnádi Péter eltűnik a józsefvárosi piacról…

- Igen és ebből mindenki levonhatja a megfelelő következtetést. Annyit még azért el kell mondani, hogy kíváncsian várja Tasnádi Péter is, hogy a közeljövőben vagy esetleg a távolabbi jövőben melyik cégek veszik át a józsefvárosi piac személy- és vagyonvédelmi feladatainak ellátását. - Tasnádi Péter személyével kapcsolatban és a büntetőeljárással kapcsolatban fontos momentum az, hogy hol tartják fogva. Először Cegléden, majd Gödöllőn, aztán átszállították Márianosztrára. Eddig a történet ismert. Történtek-e lépések azzal kapcsolatban, hogy a törvényben meghatározott lehetőségekkel élve lakóhelyéhez közelebb kerüljön sor a fogva tartásra?

- Természetesen. A ceglédi elhelyezését az indokolta – a nyomozó szervek szerint -, hogy gyanúsított társaitól elkülönítetten valamelyik Pest megyei rendőrségi fogdában kell elhelyezni. A Gödöllőre átszállítását nem indokolták, azt mondták, hogy ez nyomozástaktikai okok miatt történt. Majd ezt követően ügyvédkollégáimmal egyeztetve Szikinger István írásbeli kérelemmel élt, amelynek az volt a lényege, hogy a lehetőségek szerint – ahogy azt a jogszabály előírja – lakóhelyéhez közel eső rendőrségi fogdában vagy büntetés-végrehajtási intézetben helyezzék el. Ezt a mondatot azután többször idézték a rendőrök,ugyanis Szikinger kollégám ezen mondatát úgy értelmezték – még egyszer hangsúlyozom, csak a pontosítás kedvéért: lehetőség szerint lakóhelyéhez közelebbi rendőrségi fogdába, vagy bv. intézetben helyezzék el -,

251

hogy a védő bv. intézeti elhelyezést kért, ezért őt Pest megyében, vagyis Márianosztrán tudják bv. intézetben elhelyezni. Természetesen a kérés nem arra irányult, hanem a lehetőségekhez képest közel, ha nincs hely rendőrségi fogdában, értelemszerűen akár bv. intézetben is, de Budapesten helyezzék el. Egysoros válaszok érkeztek: „Amint azt korábbi határozatunkban közöltük, kérelmüknek megfelelően bv. intézetben helyeztük el Tasnádi Pétert”. Nem kell ragoznom, süketek párbeszédéről van szó. Éppen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról jövök. Most bírálják el az újabb Budapestre történő áthelyezés iránti kérelmünket. Szóban már közölték: holnap elutasítják, az indokolásban megint benne lesz az a mondat, hogy korábban védőtársam, dr. Szikinger István bv. intézetben történő elhelyezést kért. De egyébként is nyomozástechnikai okok indokolják Márianosztrán történő elhelyezését. A közvélemény lehet, hogy mellékvágánynak érzi ezt a harcot, azt, hogy mi egy elhelyezéssel kapcsolatos panaszunk kedvezőtlen elbírálását központi témaként állítjuk be, ám itt többről, sokkal többről van szó. Megítélésünk szerint itt már személyeskedésig fajultak a Tasnádi Péterrel kapcsolatos eljárásjogi lépések. Nem hiszem, hogy azzal a kijelentésemmel vitatkozni lehet, miszerint a védekezéshez való jog alapvető csorbítása a márianosztrai elhelyezés. Tudniillik az, hogy naponta öthat órát kell autózni, csupán ahhoz, hogy a védő kapcsolatba tudjon lépni a védencével. Amikor Gödöllőre illetve Ceglédre került, akkor arra hivatkoztak, hogy egy másik gyanúsított társa Budapesten van, a harmadik pedig Budaörsön, tehát kénytelenek máshová elhelyezni. A Budaörsre került gyanúsított Cegléd és Gödöllő között lakik, vagyis a családja is ott él, nos, őt helyezték el Budaörsön. A Budapesten állandó lakóhellyel rendelkező Tasnádi Pétert pedig vidéki fogdába vitték. Sarkalatos kérdés, sajtóban ez is megjelent, hogy Tasnádi

252

Péter vallási meggyőződésére hivatkozva kóser étkezést folytat. Ezt már a gödöllői fogdában a gödöllői rendőrparancsnokkal történt egyeztetést követően biztosították neki. Az áthelyezést követően hetekig komoly nehézségbe ütközött, nem szállítottak neki kóser ételt, illetőleg három-négy napra előre, ez pedig különböző tisztiorvosi állásfoglalások szerint teljességgel szabálytalan. Ekkor természetesen újabb beadvánnyal éltünk és különböző racionális indokokra és gazdaságossági szempontokra hivatkoztunk: teljesen logikátlan Tasnádi Péter márianosztrai elhelyezése, hiszen a főváros bármely fogdájában vagy bv. intézetében percek alatt biztosítható lenne ez az élelmezés. Így egyébként most egy VII. kerületi kóser étkezéssel foglalkozó cég adja át a rendőrségi szerveknek az aznapi kóser ebédet, leszállítják Márianosztrára, majd utána visszaszállítják a speciális edényeket, másnap kezdődik újra. Úgy érzem, ez is abszolút logikátlan, kifejezetten kárt okoz a rendőrségnek, könnyen kiszámítható… - … hogy nem költségkímélő ez a módszer.

- Több tízezer forintos napi költséggel oldják meg a törvényben biztosított jogot. Nem arról van szó, hogy extra igényei vannak Tasnádi Péternek, a törvényben biztosított joggal él, élni kíván, azt mindenféle fajta racionális és gazdaságossági szempont alapján Budapesten lehetne biztosítani. De nem kívánják neki Budapesten biztosítani. - Szeptember 6-án jár le a meghosszabbított előzetes fogva tartás időpontja, akkor lesz egy éve előzetes letartóztatásban Tasnádi Péter. Hogyan látja a közeli és az annál egypár hónappal távolabbi jövőt?

- Csak jósolni tudnék, határozott állításaim ebben a témakörben nem lehetnek. Az eddig keletkezett nyomozati iratok ismeretében úgy érzem, hogy legkésőbb július közepéig befejezhető ez az ügy. Úgy, hogy akkor már lehet iratismertetés, lezáródhat a büntetőeljárás nyomozati szakasza.

253

Amennyiben ez megtörténik – én bízom benne, hogy tovább nem húzzák -, akkor már ügyészi szakban két alternatív kérelemmel mindenképpen élünk. Az egyik a szabadlábra helyezési kérelem, azt, ha bármely indokból eredően az ügyészség nem tartja megalapozottnak, akkor pedig a Budapestre történő átszállítást mindenképpen alaposnak érezzük védőtársaimmal együtt. Hiszen a nyomozástaktikai ok már nem szerepelhet indokként Tasnádi Péter márianosztrai elhelyezése tekintetében. Ebből eredően megítélésem szerint – ez csak jóslat lehet, mert 20 éves ügyvédi tapasztalatommal ellentétben ebben az ügyben annyi váratlan nyomozóhatósági esemény történt, hogy további időhúzásra vagy pedig gazdasági vizsgálódásra természetesen potenciálisan számíthatunk – szeptemberig mindenképpen vádiratnak kellene születnie – és meg kellene, hogy nyíljon a lehetősége annak, hogy szabadlábra kerüljön Tasnádi Péter. - Ez a könyv szeptember első hetében kerül az utcára. Most természetesen nem tudhatjuk, hogy hol olvassa ezeket a sorokat Tasnádi Péter. Mire gondol, ha ügyfele még akkor sem lesz szabadlábon?

- Úgy érzem, hogy akkor bebizonyosodik Tasnádi Péter azon feltételezése, hogy valamiféle koncepció hatására őt minél tovább, akár egy évet meghaladóan is előzetes letartóztatásban akarják tartani.

254

14. A védő, aki rendőr volt

Pikáns helyzet: dr. Fürjes József a Tasnádi Péter elleni első büntetőeljárás idején még aktív rendőrtiszt volt. Most ügyvéd és Tasnádi Péter első feleségének a férje. Rendőrként gyilkosokat üldözött, jó párat a rács mögé juttatott. A legendás Láposi Lőrinc közvetlen munkatársa volt. Nem először találkozunk. Hat évvel ezelőtt olyat tettem, amit nem lett volna szabad. Rosszat írtam róla egy lapban. Nagyon rosszat. A másik oldal véleményét is meghallgattam, de a másik oldal nem mondott igazat. Akkor nem tudtam. Manipuláltak és nem vettem észre. Tévedtem és nem engem büntetett a sors. Ma már tudom. Az ügy miatt eltávolították a rendőrségről. A sajtó negatív visszahangja miatt. Miattam is. Nem haragszik. Rám nem, legalábbis ezt mondja. Azóta pereskedik (hat éve!) hamarosan ítélet születik. A javára. Dr. Fürjes József régóta ismeri Tasnádi Pétert, ám soha nem voltak különösebben közeli kapcsolatban. Mégis tagja annak a csapatnak, akik ellátják Tasnádi jogi képviseletét. * - Mi győzte meg arról, hogy elvállalja Tasnádi védelmét?

- Közel 16 éve ismerem Tasnádi Pétert. Az első felesége az én jelenlegi feleségem, és mi neveltük fel az első házasságából született két gyermekét is. Amikor Tasnádi Péterrel szemben az elmúlt évben eljárás indult, akkor a gyerekek kértek arra, hogy édesapjuk ügyében vállaljak büntetőjogi védelmet. A gyerekek kérését megfontolva döntöttem, felkerestem őt a rendőrségi fogdában, és ott a beszélgetés során úgy határoztunk, elvállalom a védelmét. Meghatalmazott, és azóta a büntetőügyében részt veszek mint védő.

255

- Huszonnyolc évig volt rendőr, ennélfogva nagyon jól ismeri a büntetőeljárás-jogot. Mit tapasztalt, amikor részleteiben is megismerte a Tasnádi-ügyet?

- Tasnádi Péter ügyében – és különösen vele kapcsolatban – az első perctől kezdve olyan szigorú eljárási szabályok voltak érvényben, amit én nem tartok indokoltnak. Tasnádi Pétert az első pillanattól kezdve szigorú őrizetben tartották, kommandósokkal vették őrizetbe, a fogva tartása illetve a szállítása közben olyan eszközöket alkalmaztak, amiket szinte csak igen veszélyes és fegyveres bűnözők esetén szokás. Szerintem ez abszolút nem volt indokolt, és ez valami egészen más célt szolgált. Az ügy kezdetétől fogva úgy éreztem, az ilyen szigorú intézkedések hatáskeltést szolgálnak. Tehát nem igazán indokolt a bilincsbe verés és a nagyszámú géppisztolyos rendőr jelenléte, inkább az ügy komolyságát, illetve az ügy súlyosságát akarták – szerintem – a közvélemény előtt ezzel a „felvonulással” elhitetni vay alátámasztani. Amennyire én tudom, ha Tasnádi Pétert korábban beidézték a rendőrségre, mindig pontosan megjelent. Soha nem volt szükség arra, hogy ellene körözést adjanak ki, pláne nem, hogy elfogják menekülés közben. Ez nevetséges. Annál is inkább, mert amikor Ferihegyen elfogták, éppen belépett az országba, és nem kifelé igyekezett. Az eljárás eddigi szakaszában a nyomozóhatóság a büntetőeljárás szabályát megszegve gyakran a védőknek való értesítési kötelezettséget úgy teljesítette, ahogy az a törvényben ugyan benne van, de a tartalmát nézve nem így van megfogalmazva. Tanúkihallgatásokra rendszeresen késve kaptunk értesítést. Ezeken a kihallgatásokon – abban az időben, amikor még az ügy elején voltunk – fontos tanúk szerepeltek, a jelenlétünk pedig rendkívül fontos volt, abból a szempontból, hogy tudjuk: egy konkrét esetet hogyan mondanak el a tanúk. És persze azért is lényeges volt a jelenlétünk, hogy kérdéseket tehessünk fel. Illetve fontos lett volna, mert bizony sok-

256

szor képtelenség volt odaérni a késői értesítés miatt. Volt olyan tanúkihallgatás – ennek dokumentumai is vannak -, amikor a kihallgatás megkezdése előtt öt perccel küldték ki a faxot, de olyan is előfordult, hogy a tanúkihallgatás megkezdése után kaptuk meg az értesítést. Sokkal súlyosabbnek és a történtek miatt sajnos ma már pótolhatatlannak ítélem meg viszont azt a mulasztást, hogy a nyomozó hatóság a gyanúsított által konkrétan megnevezett tanúkat időben nem hallgatta ki. Ennek a későbbiek során véleményem szerint – még a bizonyítás szempontjából is – igen súlyos következményei lesznek. - Ezekre a prblémákra nem lehet felhívni a törvényességi felügyeletet gyakorló ügyész figyelmét? Nem lehet jelezni, hogy itt valami nincs rendben?

- Dehogynem, minden esetben jeleztük is. Több panaszt nyújtottunk be az ügyészséghez, és kértük, hogy ezt a gyakorlatot szüntessék meg, illetőleg a védelem érdekében hívják fel a nyomozók figyelmét arra, hogy nem szerencsés dolog a védelem jogait ilyen eszközökkel csorbítani. Nincs tudomásunk róla, hogy ilyen értesítést kapott volna a hatóság. Kétségtelen, hogy az ügy bizonyos szakában ez a gyakorlat megváltozott. Más. Nem tudni, milyen okból, a mai napig nem hozzák nyilvánosságra egyes tanúknak a nevét, bár ők a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem kérték a nevük titokban tartását. Hiába kérdezünk rá – mivel több ügyvéd dolgozik ebben az ügyben, igyekszünk a munkát megosztani -, nincs válasz, és amíg nem tudjuk, hogy mely tanúk kihallgatásáról van szó, vagy kit hallgatnak meg, addig nem tudjuk eldönteni, hogy ki vegyen részt ezeken a kihallgatásokon. Hiába kérdezünk rá, ezek az adatok titkosak, mondják, ezért mind az öt ügyvédnek meg kell jelenni, és miután a rendőrségen kiderül, hogy kit is hallgatnak meg, akkor az öt ügyvédből négynek el kell menni, mert nincs rá szükség. - Jogászszemmel mit gondol, miért van ez így?

257

- Nem tudom megmagyarázni… Azt hiszem, hogy szándékosan – talán nem kellene ilyet mondanom, de mégis azt hiszem, erről van szó – nehezíteni kívánják a védelem munkáját arra hivatkozva, hogy ennek olyan nyomozástaktikai érdekei vannak, amit még mi nem láthatunk át. Nehezen fogadható el, de voltak jelei, hogy nehezteltek ránk, mert Tasnádi Péter ügyében vállaltunk védői szerepet. Kérdéseinkre, hogy miért kezelik ezt az ügyet másként, mint a többi hasonlót, rendszerint kitérő válaszokat kaptunk, legtöbbször nyomozástaktikai érdekekre hivatkoztak. - Mi lehet az?

- Úgy gondolom, a rendőrségnek a bizonyítás körében lehet komoly problémája. Már az első perctől kezdve úgy ítéltük meg a gyanúsításokból, hogy ilyen bűncselekmények és ilyen ügyek esetében nem lenne szükséges a gyanúsított ilyen hosszú idejű fogva tartása. Mi kétségesnek tartottuk azt is, hogy egyáltalán vannak olyan bizonyítékok, amelyek alátámasztanák Tasnádi Péter bűnösségét vagy legalábbis a gyanúsítás alaposságát. Ezekre nem kaptunk a mai napig választ. - Ha jogászként nem is, de mint egykori rendőr meg tudja érteni a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság taktikáját?

- Erre válaszolni biztosan nehéz lesz, mert az ember egyszerre nem tud két fejjel gondolkodni, bár nem tud kibújni a bőréből sem, ez tény. Azt hiszem, hogy amikor valaki a nyomozó hatóság tagja, akkor annak az a feladata, hogy valakivel szemben a büntetőeljárást úgy folytassa le, hogy a bizonyítékokat mindenféleképpen össze tudja szedni. Ezért minden törvényes eszközt megragad annak érdekében, hogy a terhelő adatokat beszerezze. Az én gyakorlatomban ez úgy volt, igyekeztem mindig úgy eljárni, hogy ne legyek elfogult. Tehát ne csak a terhelő körülményeket tudjam felderíteni, hanem ha van mentő körülmény, akkor azt is – ez egyébként az eljárásjog egyik alaptétele. Számomra az is siker volt, ha

258

valakiről bebizonyosodott, hogy nem követte el a bűncselekményt, és az is, ha térdre kényszeríttettem az elkövetőt, és egyértelmű bizonyítékokat gyűjtöttem arról, hogy csak ő lehet az elkövető, más nem. - Könnyű helyzetben volt, Láposi Lőrinccel dolgozott együtt…

- Ez így van. Azért ahhoz, hogy odakerüljek hozzá, elég hosszú időnek kellett eltelnie, és bizony eredményt kellett produkálni. Nem akárki kerülhetett hozzá. Tehát rendőrfejjel gondolkodva csak azt tudom mondani, hogy a mi időnkben először gyűjtöttük a bizonyítékokat, és azután vittük be az emberünket. A maiak sajnos fordítva csinálják. Előbb beviszik, és csak azután gondolnak arra, hogy ezt bizonyítani is kell. Szakmailag nem tartom követendő példának. - Azt mondta, Tasnádi Péter első házasságából született két fiát Önök nevelték fel. Most pedig mind a két fiú gyanúsítottja ennek az ügynek. Mit érez, ha erre gondol?

- Gondolhatja… Elég, ha csak annyit mondok: megzavart bennünket. Tasnádi Edmond gyanúsítására egy meglehetősen furcsa körülmények között élő ember vallomása alapján került sor. Nem tudom, hogy ezt a vallomást egyáltalán ellenőrizték-e, azt sem tudom, más bizonyítékokkal alátámasztották-e és a nyomozóhatóság vizsgálta-e azt, mi motiválta ezt a vallomást. Egy – sértetti – vallomás alapján indítottak tehát eljárást Edmond és az édesapja ellen is, hiszen Tasnádi Pétert is meggyanúsították az ügyben. Nem hiszem, hogy ennek valamilyen komoly valóságalapja lehetne. Ismerem Edmondot, hiszen gyerekkora óta én neveltem. Tehát nem hiszem, hogy valami komoly valóságalapja lenne. Egyébként zsarolással gyanúsítják őket, évekkel ezelőtti ügyről van szó, úgy tudom, dr Bíró László kollégám elmondta már a részleteket. Én annyit tennék hozzá: Edmond már több mint három éve nem tartózkodik Magyarországon. Mégis amikor az eljárás elindult Edmonddal szemben, akkor abban a lakásban, ahol én lakom – Edmond oda van bejelentve állandóra – a

259

rendőrségnek azon tagjai, akik Tasnádi Péterrel szemben folytatják az eljárást, házkutatást tartottak. - Mondja még egyszer! Jól hallottam?

- Igen. Az én lakásomban tartottak házkutatást, annak ellenére, hogy Tasnádi Edmond három éve nem él Magyarországon. Úgy gondolták, hogy bűncselekményből származó dolgok lesznek a lakásban. Én hiába közöltem a hatóság tagjaival, hogy kérem, ebben a lakásban én lakom és a családom, Edmond ugyan itt lakott nálunk három évvel ezelőtt, de már nem lakik itt és semmilye nincs itt. Ettől függetlenüll a rendőrség a házkutatást megtartotta. Azt is elmondtam, amennyiben ezt a házkutatást megtartják, akkor Tasnádi Péter ügyében kutatnak és nem Tasnádi Edmond ügyében. Ráadásul Tasnádi Péter jogi képviselőjének a házában. Ez pedig felháborító. Egyébként, hogy mi értelme volt ennek, azt a mai napig nem tudták megmondani… Panaszt tettem a rendőrségen is, az ügyészségen is. Érdekes módon a panaszaimat elutasították. Úgy ítélték meg, hogy törvényes intézkedések következménye volt a házkutatás. - És a másik fiú?

- Az az eset még érdekesebb. Tasnádi Tamásról van szó. Azt hiszem, Láposi Lőrinc megbetegedése után merült fel az, hogy Lőrinc egészségi állapota miatt valószínűleg szükség lenne arra, hogy valaki helyettesítse, főleg akkor, amikor a kórházba kellett bevonulni különféle kezelésekre. Ekkor esett a választás Tasnádi Tamásra azzal, hogy helyettesítse Lőrincet bizonyos tevékenységi körben. De mindig csak akkor és úgy, ha vele előzőleg konzultált. Amikor Lőrinc nem volt járóképes, akkor Tamás ment el tárgyalni vagy aláírni illetve aláíratni valamit, amit ő jóváhagyott. A Tamással kapcsoltban most azért merült fel bűncselekmény elkövetésének a gyanúja – a rendőrség véleménye szerint -, mert a Tamás a cég nevében, a cég érdekében bizonyos összegeket kifizetett egy másik cégnek. A piacot a Totálőr Kft. őrizte,

260

amelynek Láposi Lőrinc volt az ügyvezetője. Alvállalkozókkal is dolgoztattak, ezek vezetői ellen pedig – a Tasnádi-ügy részeként – a rendőrség eljárást indított. A vezetőket letartóztatták, és nem volt a cégek vezetése részéről olyan, aki a biztonsági emberek részére járó díjat kifizette volna. Az a veszély fenyegetett, ha ezek a biztonsági őrök felállnak a helyükről és őrzés nélkül hagyják a piacot, akkor a Totálőr Kft. szerződést szeg, és ennek következménye lehet a felmondás, illetve az azonnali felmondás. Láposi Lőrinc akkor azt határozta el Tasnádi Péterrel együtt, mint tulajdonosok – jogászok és könyvelők támogatásával -, hogy kárenyhítés címén utólagos elszámolással a Totálőr Kft. előlegezze meg a díjak egy részét, hogy ne álljanak fel az emberek és az őrzésvédés folyamatosan legyen a piacon. Kétségtelen tény: ebben az időben már úgy tűnt, megszakad a szerződéses kapcsolat a piac üzemeltetője és a Totálőr Kft. között, hiszen olyan nyomás alatt állt a piac. Hogy ne szerződésszegés miatt érjen véget ez a kapcsolat, Tasnádi Tamás kifizette a kárenyhítést – Láposi Lőrinc egyetértésével. Ez az én megállapításom: véleményem szerint teljesen jogszerű, helyes döntés volt. Semmilyen törvényi tényállásba nem ütközik, ezzel Tamás nem követett el bűncselekményt. Ugyanakkor a rendőrség úgy ítélte meg, hogy Tasnádi Tamás akkor, amikor a cég pénzét más cég alkalmazottainak fizeti ki, ezzel sikkasztást követ el, és emiatt vele szemben eljárást kell indítani. A gyerekről annyit kell tudni, hogy nagyon becsületes, komoly célokért küzd, jelenleg egyetemi tanulmányokat folytat, soha nem követne el még szabálysértést sem. Mindent, amit ebben az ügyben tennie kellett, előzetesen megbeszélte a szakemberekkel. - Időközben Tasnádi Juditot is meggyanúsították. Jószerével már az egész Tasnádi család célpontja lett a rendőrségi eljárásnak, nemcsak Tasnádi Péter.

- Ez is így van, ez is meglepetésként ért bennünket. Tasnádi

261

Juditot is olyan bűncselekmény elkövetésével vádolják, ami szerintünk nem valósult meg. A rendőrség ugyanis feltevésekre alapítja a gyanúját, hogy a Judit olyan dolgokról is tudott… - Bocsánat, hogy a szavába vágok, de én is meglepődve hallottam egy hírműsorban a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivőjének a szájából, hogy az a pénz, amit Tasnádi Judit egy bankból felvett, az feltehetően adócsalásból származik. Van ilyan jogi kategória, hogy „feltehetően”?

- Véleményem szerint nincs. Hiba volt a hatóság részéről. Úgy fogalmazták meg egyébként – szó szerint a gyanúsítotti jegyzőkönyvben is -, hogy Tasnádi Juditnak „tudnia kellett” volna azt, hogy a pénz adócsalásból származik. Ezért bűnpártolással gyanúsítják. Hihetetlen. De az is, nem csupán úgy fogalmazott a rendőrség, hogy feltehetően adócsalásból származik a pénz, hanem konkrétan Juditnak ezt tudnia kellett volna. Ez a gyanú alapja. Álláspontom szerint ez megalapozatlan. Egyébként pedig semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, hogy őt bűnpártolás miatt kellene, lehetne felelősségre vonni. - Most, hogy Tasnádi Pétert közel egy éve tartják fogva, lát-e a dolgok mögött valamiféle ráhatást – bizonyos körök irányából – arra, hogy Tasnádi Péter az eljárás egésze alatt, sőt azon is túl előzetes letartóztatásban maradjon?

- Nem mint jogászként, hanem mint volt bűnüldöző tudok erre válaszolni. Olvastam olyan munkákat és olyan tanulmányokat, amelyek erről szólnak. Vannak olyan rendőri vezetők, akik kidolgozták azt, hogy hogyan kell a szervezett bűnözés ellen fellépni. Ezeknek a tanulmányoknak az összes jelentősebb elemeit a Tasnádi-ügyben meg lehet találni. Az egyik legfontosabb szempont volt az, hogy ki kell vonni a forgalomból azokat, akiket a rendőrség szervezett bűnözőnek titulál. Hogy esetleg ez nincs bizonyítva – ezt csak én teszem hozzá -, az másodlagos kérdés. De ha valakit annak ítélnek

262

rendőrségi körökben, akkor azzal szemben mindjárt lehet alkalmazni a módszert. Tasnádi Pétert is olyan gyanúokok alapján vették őrizetbe és tartják fogva, amelyek javarészt feltételezések és nincsenek bizonyítva, ám arra alkalmasak, hogy hosszabb távon rács mögött tudják. A másik nagyon fontos szempont – a tanulmány elemzéséből ez derül ki -, hogy szét kell zúzni a szervezett bűnözőknek tartott személyek anyagi hátterét. Azt a bázist, amiből esetleg jövedelem keletkezik. Vagy legális vagy illegális, ez teljesen mindegy. Ez a szándék is tetten érhető a Tasnádi-ügyben. Tasnádi Pétert háromrendbeli testi sértésre felbujtással gyanúsították aznap éjszaka, amikor őrizetbe vették. Az aznap tartott házkutatás során érdekes módon gazdasági bűncselekmények kutatására alkalmas cégiratokat vittek el a lakásáról. Olyan bejegyzéseket és olyan okiratokat kerestek, amelyekkel elsősorban gazdasági jellegű visszaéléseket és nem a gyanúsításban szereplő erőszakos jellegű bűncselekményeket lehetett volna bizonyítani. A rendőrségnek akkor még nem volt alapos gyanúja gazdasági bűncselekmények elkövetésével kapcsolatban, mégis az eljárás indításakor már szinte minden cselekedetük megfelel ennek az előbb említett elvnek. Vagyis megkísérelték gazdaságilag is ellehetetleníteni Tasnádit, illetve a körülötte lévő legális vállalkozásokat. Egyértelműen megállapítható és tapasztalható az is, hogy a cégekkel szemben a rendőrség olyan eljárást folytat, ami nem a konkrét bűncselekményekkel kapcsolatos. Beidézte tanúként azokat a személyeket, akikkel a cég valamilyen üzleti kapcsolatban állt, s lebeszélte őket arról, hogy a továbbiakban Tasnádival vagy cégeivel kapcsolatban maradjanak. Köztudott, hogy Tasnádinak voltak érdekeltségei a Józsefvárosi piacon. Ezek teljesen legális vállalkozások. Szabályos, törvényes, polgári törvénykönyv hatálya alá tartozó szerződéses viszonyok létesültek, szabályosan kötött szerződések alapján őt vállalkozási díjak illették meg. Mégis: a rendőrség

263

azt vizsgálta, hogy honnan volt jövedelme, honnan van ekkora vagyona. Senkit sem érdekelt, hogy e mögött teljesen szabályos, legális szerződések és vállalkozások lehetnek, amelyek hozhatnak ekkora jövedelmet. Megtámadták azért, mert nagy székházat épített. Nem tudom, hogy ki ellen indult eljárás ebben az országban hasonló ok miatt, hány személynek mutagatták a házát ilyen gyakorisággal a különböző híradásokban, mint a Tasnádi Péterét? Nem értem, hogy a ház méretének milyen jelentősége van abban a büntetőügyben, amiben egészen más miatt gyanúsították? Mindez persze még az első nap eseménye. Hogy miért pont Tasnádi Péter lett a kiválasztott, azt én megmondani nem tudom. Az azonban tény: a korábbi ügyében a rendőrség Tasnádi Pétert mint alvilági „Keresztapát” mutatta be az embereknek, és ezt igyekezett is alátámasztani az akkori eljárással, ami utólag úgy tűnik, nem volt sikeres. Most azt hiszem, hogy nagyobb apparátussal és jobban rákészülve próbálják ezt bebizonyítani. Azt a mostani eljárás elején is hangoztatták a rendőrök, hogy Tasnádi Péter nagyon súlyos egyénisége az alvilágnak, rendszeres kapcsolatban áll mindenféle maffiaszerű csoportosulással, és az ő köré gyülekezett emberek is ebbe a körbe tartoznak. Hogy ezt a nyomás mennyire igazolja vissza, azt hadd ne értékeljem. Én azt gondolom, ha egy ilyen valóban létező „szervezett bűnözői csoport” ellen a rendőrség másfél éven keresztül nyomozást folytat, akkor nem valószínű, hogy csupán három-négy bűncselekményt lenne képes felszínre hozni, illetve akkor ez azt is kell jelentse: nem igazolódtak be az előzetes várakozások, és… - … és ezek a bűncselekmények ráadásul nem is a maffiaellenes törvény hatálya alá esnek.

- Ezek egyáltalán nem ilyen jellegű cselekmények, és egyáltalán nem támasztják alá azt a feltevést, amit a rendőrség ezzel kapcsolatban elhitetni kíván.

264

- Mit szól ahhoz, hogy a renőrség azt mondja: ugyan Tasnádi Pétert egyetlenegy olyan bűncselekménnyel nem gyanúsítottuk meg, ami alapján szervezett bűnözőnek lehetne tekinteni jogi szempontból is, de „a környezetében élő személyt igen”. Ezt jogász szemmel hogyan értékeli?

- Nem ismerem azt a jogszabályt, amelyik pusztán a közvetlen környezet alapján lehetőséget biztosítana arra, hogy bárkiről is elmarasztaló véleményt alkothassanak. Ha pedig valóban semmi sem indokolja, hogy Tasnádi Pétert szervezett bűnözőnek tartsák, akkor nem kellene a nyomozó hatóságnak állandóan az ellenkezőjét nyilatkozni. Hogy mit akar a rendőrség ezzel, azt nem tudhatom. Kétségtelen tény, hogy most már hónapok óta olyan eljárási cselekményeket folytatnak, amelyeknek semmi közük nincs Tasnádi Péterhez. - Véleménye szerint mikor zárul le az eljárás rendőri szakasza, és mikor helyezik szabadlábra Tasnádi Pétert?

- Az én információim szerint a rendőrség és az ügyészség is mindent megtesz annak érdekében, hogy Tasnádi Péter ne kerüljön szabadlábra. Ennek az összes lehetőségét ki fogják meríteni, tehát ők minden esetben azt fogják javasolni, hogy a bírósági ítéletig – mert afelől sincs kétségem, hogy az ügyészség bizonyíétkok hiányában is vádat emel majd – maradjon előzetes letartóztatásban. Azt pedig megjósolni sem merem, mikor lesz ebben az ügyben iratismertetés, mert mint említettem, hónapok óta nem történt olyan nyomozati cselekmény, ami Tasnádi Péterre vonatkozott volna. Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre olyan válaszokat kaptunk, hogy feltehetően ez év nyarán befejeződik a nyomozás. Ezt követően kerül sor az ügyészi szakra, amikor esetleg az ügyész vádat emel, amennyiben úgy ítéli meg, hogy ez az ügy alkalmas vádemelésre. A büntetőeljárás biztosan nem fog befejeződni ebben az évben, hiszen ha nagyon gyorsan készülne el a vádirat, amit kétlek, akkor sem biztos, hogy az elsőfokú bíróság az év végéig ítéletet hozna.

265

15. A közellenség

A beszélgetés folytatódik Tasnádi Péterrel. A szabálytalan interjú második része: - Mi a véleménye azokról a bűncselekményekről, amelyek elkövetésével Önt alaposan gyanúsítják? Mi a véleménye az Ön ellen valló személyekről? Mi a véleménye a rendőrségi eljárásról, a kommandós őrizetbe vételről, a látványos kísérésekről?

- Őrizetbe vételem napján három bűncselekménnyel – felbujtással – gyanúsítottak meg. Az első egy 1997-es történet. Az alapcselekményekről az ügyvédem tanácsára nem mondanék semmit. Ezzel az üggyel kapcsolatban annyit jegyeznék meg: annak idején a sértett az állítólagos cselekmény után két hét eltelvétel tett feljelentést. Nincs bizonyíték ellenem, csak a sértett feltételezése, miszerint csak én verethettem meg. Ezt a férfit hét évvel ezelőtt is fel akarták használni ellenem, sőt azóta több alkalommal is, de mindegyik viszgálatot bizonyíték hiányában zárták le, mert kiderült: nem szavahihető. Ez is a magyar jogrendszer hibája, mert védik a rendőrségi provokátorokat, ugyanis, ha bűncselekmény hiányában mentettek volna fel, már régen feljelentettem volna hamis tanúzásért. A második szintén egy 1997-es történet. A Pest megyeieket nem zavarta, hogy ebben az ügyben már egy másik rendőri szerv lezárta a nyomozást, sőt vádemelés után jogerős bírói ítélet is született, amelyben az egyetlen gyanúsítottat bizonyítékok hiányában felmentették. Az én nevem akkor fel sem merült, engem akkor a bíróság nem gyanúsított, de még csak tanúként sem hallgattak ki. Ám a Pest megyeiek úgy gondolják, hogy ők mindenkinél okosabbak és újra felmelegítették az ügyet.

266

A harmadik gyanúsítás alapját képező eset 1999-ben történt. A sértett egy volt Pest megyei rendőr jogtanácsos, közvetlenül a bűncselekmény után kétszer tett a kerületi kapitányságon tanúvallomást, és akkor azt mondta, hogy hátulról ütötték le, nem látta az elkövetőt. Miután a Pest Megyei RFK magához vette ezt az ügyet, megjavult a látása és a memóriája, most már felismeri támadóját egy hozzám közel álló személyben. Azután szeptember végén meggyanúsítottak lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel és sikkasztással. A feleségem egy Flóbert pisztolyt adott át a házkutatás során és közölte, az az övé, kellékként használta a fotózásokon, egyébként dr. Láposi Lőrinctől kapta. Védőim kérték a hatóságokat nyolc hónappal ezelőtt, hogy erre tekintettel hallgassák ki feleségemet és a sógoromat, és utána ejtsék ezt a gyanúsítást. Erre nyolc hónapja nem volt ideje a hatóságoknak. A sikkasztás kb. 60 millió forintról szól. A sikkasztás a Pest Megyei RFK szerint abból áll, hogy az én egyik cégem a másik cégemnek kölcsönadta a fent megjelölt összeget. Soha nem nyúltam a pénzhez, az mindvégig a bankban volt. Azért vagyok sikkasztó, mert a rendőrök szerint nem volt jogszerű az utalás. Minden szakértő szerint, de kívülálló számára is egyértelmű, hogy itt már arról volt szó, hogy kétségbeesetten találjanak még valamit, hogy igazolni tudják a fogva tartásomat. November végén meggyanúsítottak nagy értékű adócsalással, amire készíttettek egy – a bíróság által be nem jegyzett – szakértővel szakértői vélmeényt, ez hemzseg a tévedésektől. Ettől a perctől kezdve nem működök együtt a hatóságokkal és nem teszek semmire sem vallomást, hiszen többször kértem írásban is, hogy ne csak olyan személyeket hallgassanak ki, akik rám terhelő vallomásokat tesznek, hanem tegyék lehetővé nekem is a védekezéshez való jogot. Természetesen ezt azóta sem tették lehetővé. Novemberben beleerősítettek, és több terhelő vallomást erőltettek ki különböző személyekből,

267

de később ezekkel már nem gyanúsítottak meg, mert számukra is gyengék voltak a hamis tanúk. A legutolsó gyanúsítás február elején történt, ez már fajsúlyos ügy: zsarolás. Ezek tehát azok a bűncselekmények, amelyekkel gyanúsítanak. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy mi a véleményem az ellenem valló személyekről. Úgy gondolom, hogy a fentiekből kiderült, hogy egyik ügyben sem vallott senki ellenem. Azt nem tartom rám nézve terhelő vallomásnak, hogy a sértettek – egyedül – azt állítják, hogy a verések mögött csakis én lehetek, mert nekik nincs más haragosuk. Ez egyik esetben sem így van, hiszen ezeknek a sértetteknek az életvitele – kivéve a volt jogtanácsost – nem zökkenőmentes, egyik sem ártatlan „nebáncsvirág”. Nem nekem kell bebizonyítani az ártatlanságomat, hanem éppen ellenkezőleg, a hatóságoknak kell bebizonyítani az én bűnösségemet. Nem is tudtak súlyos bűncselekmények elkövetésével meggyanúsítani, jelenleg is csak mint felbujtót gyanúsítanak és csak a jó Isten tudja, hogy hogyan fogják bizonyítani, hogy valóban és lennék a felbujtó, mert ezt senki nem állítja. Nincsenek bizonyítékok, csak feltételezések és előítéletek. A rendőrökről lesújtó a véleményem, mert látom, hogy nem az igazság kiderítése a céljuk, hanem az, hogy akit gyanúsítanak, azt mindenképpen tönkre kell tenni. Példa rá, hogy nem csak az ún. „bűncselekmények” után nyomoznak, ami alapján őrizetbe vettek, hanem tíz évre visszamenőleg mindenkit megkeresnek, akivel kapcsolatban voltam és ha találnak olyan személyeket, akikkel konfliktusom volt – van olyan ember, akinek nem voltak konfliktusai, pláne az ilyen szakmában dolgozónak? -, és minden erővel befolyásolni akarják ezeket a személyeket, hogy tegyenek feljelentést ellenem. Szerencsére ez az aljas taktikájuk nem vált be, de sok időt elrabolt az életemből.

268

A rendőrség elfogult és cinikus, az őrizetbe vételem törvénytelen volt, a látványos kísérgetés meg pénzpocsékolás. Erről érdemes lenne egy külön fejezetet írni, hogy kinek áll érdekében és miért? Az egyik Budapestre való felszállításomat (2000. május 30.) tíz személy és három gépkocsi biztosította. Azt mondanom sem kell, hogy mit jelent Magyarországon az ügyészség törvényességi felügyelete. Semmit! Az ügyészség vádhatóság, és a régi rossz beidegződés szerint úgy gondolják, hogy nekik mindenben a rendőrség oldalán kell állniuk, az ügyvédek „ellenségek”, mostohagyerekek, mert ők a bűnözőket segítik. Milyen világ ez, amikor a nemzetközileg elismert alkotmányjogászt, Szikinger Istvánt pellengére lehet állítani, mert elvállalta a védelmüket? Egészen addig jó volt a belügyminiszternek, mint tanácsadó (Pintér), jó volt a Rendőrtiszti Főiskola tanárának, attól a perctől kezdve, hogy elvállalta a védelmemet, megbélyegezték és felmondták a fenti megbízatásaikat. Ezek szerint nekem nincs jogom a védelemhez, már előre le van játszva az ügyem? A rendőrök már most tudják, hogy én a maffiához tartozom és bírósági ítélet nélkül prejudikálnak?! Ezért ördögi, amit most velem csinálnak, mert most meg azt állítják, igaz, hogy nem vettem részt bűncselekményekben, de feltételezhető, mert logikai láncszemek arra mutatnak, hogy én irányítottam ezeket, mint felbujtó. Na ezt védje ki valaki! Igaz, a bizonyítási kényszer nem engem terhel, de mégis meg vagyok bélyegezve, el vagyok különítve a márianosztrai fegyházban, mint különösen veszélyes, szervezett bűnöző, „alapos gyanú” alapján. Az senkit sem érdekel, hogy családom van, hogy jól menő vállalkozásaim voltak, hogy az ártatlanság vélelme engem is megilletne. Az elfogultság abban is látszik, hogy még csak vizsgálati szakban vagyunk (amit igyekeznek minél hosszabb ideig húzni), de már felelős (rendőr tábornokok sokszor nyilatkoztak, nevesítve engem és

269

közölték, hogy veszélyes bűnöző vagyok. Ők megtették a magukét. Tíz hónapja rab vagyok, a vállalkozásaimat tönkretették, lejárattak. Mi jöhet még? A mostani büntetőeljárásnak az a lényege, hogy én, a rendőrség szerint még a felfüggesztés hatálya alatt követtem el újabb bűncselekményeket, továbbá kislányom megszületése előtt vettek őrizetbe, hogy ne tudjam élvezni az apai örömöket, továbbá a legfőbb cél a gazdasági alapoktól való megfosztás. Ezt a csapdát csak nagyon beteg, rosszindulatú, mindenre elszánt gonosz ember állíthatta fel, akinek a hatalma is megvan ahhoz, hogy ezt a törvényesség látszatával végig is vigye. Nem kell találgatnia! (…) Számtalan közvetett bizonyítékom van, de érdekes, én ezeket nem használhatom. Nem vagyunk a törvény előtt egyenlők! - A rendőrség konkrét kérdésemre is azt állította, hogy Önt nem kommandósok vették őrizetbe, nem volt speciális rendőri erő a Ferihegyen, csupán néhány civil ruhás nyomozó és egy rendőrségi jelzés nélküli gépkocsi jelentette a „fogadóbizottságot”?

- Számomra nem szokatlan, hogy a rendőrök nem mondanak igazat, nincs jelentősége, hogy hányan vártak, de van több mint húsz tanúm, akikkel együtt érkeztem és a légikísérők is, akik elámultak a sok kommandós látványától. Körülbelül ennyi igazság van az ellenem folyó eljárásban is, mint ez az állításuk. - Mi az üzleti filozófiája?

- Az üzleti filozófiám élni és élni hagyni! Tisztességes, korrekt üzleteket szeretek, ahol mind a két fél jól érzi magát. Soha senkit nem csaptam be, nem vettem fel úgy pénzt, hogy ne teljesítettem volna az ellenértéket. Soha senkitől nem kérek kölcsönt (kivétel most a székház építésére a banktól). Ügyfeleim ezért tartottak ki évekig mellettem, mert ők is úgy érezték, hogy megbecsülik őket és megkapják azt, amit a pénzükért várnak.

270

- Mit gondol a szervezett bűnözésről, az alvilág módszereiről, a bűncselekményekről és mit gondol arról, hogy a rendőrség vagy mondhatjuk úgy, a hatalom újra és újra az efféle dolgok irányába „jelöli ki” az Ön útját?

- A bűnözést minden szinten elítélem, nincs affinitásom hozzá, ahhoz túlságosan egyenes és jellemes embernek tartom magam. A bűnözés eldurvulását aggodalommal szemlélem, szerintem lehetetlen megállítani a durvaságot és a bűnözés szervezettségét. Elsősorban az elszegényedés a legnagyobb baj, továbbá a cenzúra hiánya. Irtózom a horrorfilmektől, a véres és brutális erőszak filmben való megjelenésétől. Eltiltanám azoknak a filmeknek a bemutatását, ahol szemléletesen mutatják be a különféle kegyetlenkedéseket, a gyerekeket feltétlenül meg kellene óvni az erőszak hatásától. Gondolok itt arra, hogy a mesék és rajzfilmek, amelyek után érdeklődnek, sokat segíthetnének abban, hogy egészséges, tiszta gondolkodású, becsületes felnőttekké váljanak. A televízióból meg a hírekből is száműzném azt a tömény katasztrófát és vért, amit kénytelenek vagyunk elszenvedni nap mint nap. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a rendőrség rögeszmésen ragaszkodik ahhoz, hogy én szervezett bűnöző vagyok. Állítom, ez nem más, mint egyes rendőri vezetők személyes ellenszenve, irigykedése irányomban. Nézzen utána, hogy 1994 és 1998 között volt-e ilyen hajlam. Nem volt! Mert a Forgács-Berta vezette rendőrségnek nem volt személyes élménye velem kapcsolatban és így őket nem befolyásolta semmi károsan, továbbá: a szocialistáknak sem voltam az útjukban. Ezzel nem azt állítom, hogy kedveltek, csak azt, hogy közömbös voltam a számukra és így békén hagytak. Pedig akkor is voltak rendőrvezetők, akik el akartak kapni (Kiss Ernő, Tonhauser), de soha nem volt a kezükben olyan bizonyíték, amellyel szakmailag meg tudták volna alapozni a letartózta-

271

tásomat. A mostaniaknak sincs, a különbség csak az, hogy ez őket nem befolyásolja. Most megvan a politikai légkör és megvan az a magas beosztású támogató, aki szentesíti, ha egy kicsit „nem minden szabályos”. Ha erre a kérdésre nagyon kíváncsi és nem elégítette ki az eddigi válaszom, akkor kérje el az irodámban lévő, 1998. októberi vagy novemberi Mai Nap című újságban megjelent kétoldalas interjúm fénymásolatát, amiben a letartóztatásom előtt egy évvel leírtam pontosan mindent úgy, ahogy egy évvel később megtörtént. Nyilatkoztam az okokról és az összefüggésekről is. Nem vagyok jövőbe látó, de gondolkozom, és egy átlagintelligenciájú embernek nem volt túl nagy dolog előre látni az eseményeket. - Mit gondol, miért éppen most és kinek a kezdeményezésére indult büntetőeljárás Ön ellen, ki állhat a háttérben és miért?

- Erre a kérdésre is már részben válaszoltam. Az időzítés politikai célzatú volt. A maffiaellenes törvény elfogadása után bizonyítani akarta a rendőrség, hogy milyen sikeresek, mert az általuk elterjesztett propaganda hatására (amely minden alapot nélkülöz) a közvélemény szemében én egy befolyásos politikai kapcsolatokkal rendelkező (Korda-villa), gazdag maffiózó vagyok. Üzenetértéke egyértelműen az, hogy ők mindenhez hozzá mernek nyúlni. Egyértelműen Pintér Sándor áll mögötte, mert megakadályoztam többször is, hogy a PREVENTÍV Kft., még mikor ő nem volt belügyminiszter, elvegyen tőlem megbízásokat. Engem az sem zavar, ha belügyminiszter, mert akkor sem adom oda, ami az enyém. Most erőszakkal elvetette úgy, hogy közben a törvényesség látszatát keltette. Azért újból Pest megyét jelölték ki a legázolásomra, mert közismert, hogy Pintér zászlóshajója Pest megye, továbbá Komáromi tábornokkal személyesen is rossz viszonyban vagyok. Így örömmel teljesítette ezt a feladatot, ha tisztességes ember lenne, akkor neki saját magának kellett volna bejelentenie az elfogultságát.

272

- Mi a véleménye arról, hogy a fiát gyanúsítottként hallgatta ki a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, majd a feleségét is. Sőt: Láposi Lőrinc halála után rendőrséghez közelálló források azt terjesztették, hogy a nyugalmazott tábornok is bekerült volna a gyanúsítottak körébe. Érzi-e azt, amit a kívülálló, hogy már nem csak Tasnádi Péter van a célkeresztben, hanem a Tasnádi család is, és a totális „megsemmisítés” a cél?

- Azt hiszem, hogy én sokkal jobban érzem és tudom, hogy kik és miért és mit akarnak, mint a kívülállók. Nem vagyok tudatlan, de képtelen vagyok megvédeni magamat és a családomat a támadásoktól. Őrült nagy nyomás nehezedik rám, így most csak egy dolgot tudok megígérni: nem fogok összeroppanni, nem adom meg magam. Remélem, hogy a nyilvánosság és az ún. „független bíróság” is végre észre fogja venni, hogy az ellenem és családom elleni elfogult és igazságtalan terror már elviselhetetlen és végre leállítják ezt a nemtelen bosszúállást, amely felhasználja a törvény lehetőségeit úgy, hogy megtéveszt és félretájékoztat tisztességes embereket, ügyészeket, bírákat (ha vannak?!). Tragédiának tartom ezt az ostoba, aljas eljárást, mert ez is azt mutatja, hogy itt nem arról van szó, hogy én elkövettem-e bűncselekményeket vagy sem, hanem arról, hogy mindenképpen el kell tüntetni még azon az áron is, ha közben egy-két ártatlan emberbe is belerúgnak. Én még hasonló eljárásra sem emlékszem a magyar kriminalisztika történetében, arra, hogy ilyen durva és átlátszó támadásba lendüljön a rendőrség mindenki ellen, aki hozzám tartozik (család, üzlettársaim, ügyvédem). Ebből is látszik az elvetemültségük. A két fiam és a feleségem soha semmilyen bűncselekmény közelébe sem került, de a rendőrségnek úgy lenne teljes a kép, ha a látszat az lenne: lám, így néz ki egy maffiafőnök családja, lám, itt mindenki bűnözésből él. Őszintén szólva még én sem tudom, hogy én miért vagyok

273

bűnöző vagy miért élek bűnözésből, hiszen erre semmilyen bizonyítékuk sincs. Három önbíráskodásra való felbujtással és egy zsarolással gyanúsítanak, de ezek is csak feltételezések, erre bizonyítékuk nincs (ebben az esetben rám nem vonatkozik az ártatlanság vélelme?), továbbá gyanúsítanak adócsalással és sikkasztással is, csak még azt nem tudják, hogy miért, mert az általuk sikkasztásnak feltüntetett ügyben az egyik cég a másiknak szabályosan kölcsönadott és ez szerintük nem volt szabályos. De ez csak a rendőrség álláspontja. Az adócsalást meg lázas munkával keresik, csak nem találják, mert nem csaltam adót. Mikor legutóbb megkérdeztem a rendőröket, hogy a feleségemet miért gyanúsítják, illetve milyen bűncselekményhez kapcsolódóan követett el bűnpártolást, erre egyértelmű választ nem adtak. Engem utoljára február 9-én gyanúsítottak meg a fent említett zsarolással, állítólag telefonon keresztül követeltem a fiam adósától hárommillió forint helyett tízmilliót. Nincs miről beszélnem, egyetlen „bizonyíték” ellenem, hogy a fiam adósa azt mondta, hogy én hívtam fel. Arról most ne beszéljünk, hogy az adós nem fizette meg a tartozását, ő onnan tudta, hogy én hívtam fel, hogy az illető azt mondta, hogy Tasnádi Péter… Erről ennyit! Mit csinál azóta a rendőrség? - A rendőrség azt mondja: Tasnádi Pétert nem gyanúsítottuk meg olyan bűncselekmény elkövetésével, ami a maffiatörvény hatálya alá esik. De a környezetében van olyan személy, akit igen. Mit tud az ilyen kijelentéssel kezdeni?

- Számomra már az is meglepetés volt, hogy ilyen gyenge bizonyítékok alapján és mondvacsinált történetekkel ilyen hosszú ideig és ilyen megkülönböztetett őrzéssel tartanak fogva. Nem tudom, hogy a környezetemben ki az a személy, akit maffiatörvény alapján gyanúsítanak. Én a rendőrség kijelentéseivel semmit sem tudok kezdeni, mert meg vagyok döbbenve ilyen diktatúra láttán.

274

Számos bizonyítékom van arra, hogy a rendőrség félrevezeti a nyilvánosságot: 1. Letartóztatásom körülménye (reptér). 2. Zöldszámról való rendőrségi tájékoztató (1999. szeptember, Nagy Judit szóvivő: „Már 20-nál is több értékelhető súlyos bűncselekményről érkezett bejelentés.” (Hol vannak?) „Tasnádi munkatársai megfenyegették a zöldszámon a rendőrséget.” (Honnan tudják, hogy az én munkatársaim?) 3. Bedobták a köztudatba, hogy pénzmosáshoz is közöm van. Engem nem gyanúsítanak pénzmosással. 4. Megölték a London Bróker tulajdonosát, már a hírekben azt mondták, hogy Tasnádi köreihez tartozott (soha nem láttam, nem is ismertem). 5. Letartóztatták a Békés megyei főkapitány helyettesét, közölték, hogy kapcsolatban volt velem az Utcai Harcosok Szövetsége révén (nem is ismerem). - Mi volt a fontos az Utcai Harcosok Szövetségében és mi volt a cél: a hírnév, a sport, a siker, a férfias küzdelem? Őrizetbe vették, majd letartóztatták a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi helyettesét, Ábrahám Bélát. Azt ma sem lehet pontosan tudni, mivel is gyanúsítják, de a sajtó egy korábbi zsarolásverziót tart a legvalószínűbbnek, emellett persze egyéb találgatások is napvilágot láttak. Ábrahám Béla állítólag az Utcai Harcosok Szövetségének Békés megyei elnöke volt. Őrizetbe vétele után, június 15-én, az RTL KLUB híradója az Ön nevével kapcsolta össze az Ábrahám-ügyet. Ismeri Ábrahám Bélát? Álltak-e valaha is üzleti kapcsolatban, jelentek meg együtt a nyilvánosság előtt?

- Az Utcai Harcosok Országos Szövetségét én hoztam létre, én voltam 1994 és 1996 között az első elnöke. Gyermekkori álmomat váltottam valóra. Melyik fiúgyerek ne gondolt volna valaha arra, hogy ki a legjobb? (Birkózó, ökölvívó, dzsúdós, karatés?) Létrehoztam egy új és érdekes sportágat. Három éven

275

keresztül a figyelem középpontjában voltunk és nagyon sikeres rendezvényeket tartottunk, mindig telt házzal. A legnagyobb sikerünk az 1995-ös Országos Bajnokság döntője volt, mert sikerült megtöltenünk a Budapest Sportcsarnokot (11 000 néző). Meghirdettük, hogy küzdj az erőszak ellen! Törvényes keretek közé szorítottuk a verekedőket, orvosi felügyelet mellett küzdhettek meg a kemény fiúk. Üzletnek sem volt rossz. Soha semmilyen probléma nem volt a rendezvények alatt (súlyos sérülés, rendbontás). Miért szúrta a rendőrség szemét? Nálunk a rendezvény után sem kellett a rendőrségnek beavatkozni, mert mi a közönségünket az utcán is kordában tudtuk tartani, nem úgy, mint a rendőrség a focipályák környékén. A rendőrök folyamatosan írigyelték a sikereimet és gyűlöltek, mert én a tekintélyemmel nagyobb rendet és fegyelmet tudok csinálni, mint ők a rohamosztagaikkal. Ábrahám Bélát soha nem láttam, nem beszéltem vele, amikor én az utcai harccal foglalkoztam, ő biztos, nem volt tagja a szervezetünknek. Egyszer voltam Békéscsabán, mikor 4000 néző volt jelen a rendezvényünkön, lehet, hogy Ábrahám is köztük volt. Nekem senki sem mutatta be, én döbbentem meg a legjobban, mikor az RTL KLUB összehozott vele. Ma már azon sem lepődnék meg, ha azzal gyanúsítanának, hogy én mérgeztem meg Napóleont. - Dr. Szikinger István szakértői megbízatását visszavonta az olajügyeket vizsgáló parlamenti bizottság. Az indok: „Az alkotmányjogász jelenleg az előzetes letartóztatásban lévő Tasnádi Péter jogi képviseletét is ellátja”. Mit szól ehhez? És mit szól ahhoz, hogy letatóztatása óta immár másodszor hangzik el a neve a Parlamentben (először Pintér Sándor foglalkozott a személyével egy interpelláció keretében)?

- Sajnálom Szikinger urat, mert őt korábban személyesen nem ismertem, már az előzetesben a rendőrségi fogdán olvastam vele egy riportot a 168 Órában, és nagyon megtet-

276

szett a szókimondása és becsületessége. Ezek után szóltam a feleségemnek, hogy keresse meg és kérdezze meg tőle, elvállalná-e a védelmemet. Meglepődtem, amikor megtudtam a honorárium nagyságrendjét, mert annyira átlagos összeget kért, amit bárki ki tudna fizetni. Sajnálom őt, hogy enyi kellemetlenség érte miattam. Már felajánlottam neki, hogy lépjen ki a védelemből, mert teljes mértékben megérteném, de hála az Istennek, nemet mondott és tovább küzd velem az igazság győzelméért. Ebből is látszik, hogy nem büntetőügyről van szó! Egy önbíráskodás felbujtásával és adócsalással gyanúsított személy nincs a bűnözés elitjében, ezt a bűncselekmény tárgyi súlya sem indokolná. Az egyetlen, ami indokolja: a porhintés, a félretájékoztatás és a bizonyítványuk megmagyarázása. Ebből is látszik, hogy ez egy politikai indíttatású koncepciós ügy és az is, hogy ez kinek az érdeke. Egyébként Pintér Sándort sokkal súlyosabb bűncselekmények elkövetésének vádjával támadták meg. Érdekes, számára az ártatlanság vélelme természetes!!! - Mire gondol, ha az mondom: Cegléd, Gödöllő, Márianosztra, Veszelka Vendel, Pintér Sándor, Komáromi István?

- Cegléd: fogva tatásom első hónapja a város rendőrségi fogdáján, nosztalgiával gondolok vissza. Kulturált körülmények, tisztaság, kivétel nélkül emberséges és jóindulatú őrök. Gödöllő: 1999. október 4-től 1999. december 21-ig voltam a rendőrségi fogdában. Koszos, lepusztult környezet. A zárkatársaimat először sűrűn cserélték, majd decemberben egyedül voltam. Az őrök és a kapitányság vezetői kivétel nélkül emberségesek és jóindulatúak voltak. Ha lehet így fogalmazni, nem éreztem rosszul magamat egyik fogdában sem. Márianosztra: fegyház, elkülönítés, sok harc az alapvető jogokért. Az őrök kezdetben tartózkodóak és ridegek voltak, mára már alkalmazkodtunk egymáshoz, és öt hónapos itt-tar-

277

tózkodásom alatt úgy éreztem, az átlagos börtönkörülményekhez képest itt is jól érzem magam. A legtöbb őr, nevelők jóindulatúak, kedvesek, segítőkészek. Veszelka Vendel: nem néz soha senkinek a szemébe… Pintér Sándor: arc a lélek tükre! Komáromi István: rossz popénekes, rossz zsaru. - Mi a józsefvárosi piac igaz története?

- Öt év szorgalmas munka, amit jól megfizettek. Meghurcoltatásom egyik oka. 1995 nyarán keresett meg Szetlik Ferenc, aki a piac kitalálója, megvalósítója és többségi tulajdonosa volt. Ő kért arra, hogy szervezzem meg a piac biztonságát és őrzését. Rengeteg probléma volt a piacon, különböző alvilági csoportosulások, nemzetiségi csoportok érdekei keresztezték egymást, és ez sokszor nyílt összecsapásokban nyilvánult meg. Rengeteg zsebtolvaj, illegális árus, „itt a piros, hol a piros” játékos rontotta a légkört. Szetlik azt mondta, bejegyzett biztonsági cégre van szüksége és többek között egy olyan névre, amit respektálnak az emberek. Úgy gondolta, a társam, dr. Láposi Lőrinc és én éppen megfelelünk a célnak. Az őrzés megkezdése után pár hónappal megvásároltam négyszázkettő darab pavilont a piacon, amelyeket ezek után értékesítettem éves bérletként. Nagy pénzről van szó! Ebbe az üzletbe akart Pintér Sándor bekerülni 1997-ben. Én megakadályoztam, hiszen ami az enyém, azt nem adom oda senkinek. Mivel ez évente több száz milliós üzlet, így különböző alvilági csoportosulások is szemet vetettek rá, és mint Pintér, ők is ki akartak ütni az üzletből. Ez senkinek sem sikerült, ezért mikor Pintér belügyminiszter lett, megkaptam az első fenyegetéseket, közvetítőkön keresztül, amit el sem akartam hinni. Először, hogy a Szeva, a Juszt és én vagyunk a legnagyobb ellenségei. Most már tudjuk, hogy hogyan bánt el mindenkivel, csak bizonyí-

278

tani lehetetlen. Sokan figyelmeztettek, hogy a Pintér ki akar készíteni, de naiv voltam, bíztam az igazságban. A piacot rövid időn belül megtisztítottam a bűnözéstől, úgy, hogy együtt dolgoztunk a rendőrséggel. Segítettünk sok körözött bűnöző elfogásában, még egy gyilkost is átadtunk a rendőrségnek. Az ilyen jellegű piacok mindig is a bűnözés melegágyai voltak és lesznek. A legnagyobb szigorral sem lehetett a bűnözőket kiszorítani, de úgy érzem, hogy mi rendbe tettük ezt a területet, és a piac üzemeltetője és a rendőrség is elégedett volt velünk. Most, hogy elkezdtek nyilvánosan lejáratni és üldözni, kiderült az utolsó hónapokban, hogy mégsem végezzük jól a munkánkat. A piac tulajdonosának megmondta a VIII. kerületi rendőrség és az önkormányzat is, hogy ha nem mondja fel a szerződést velem, ellehetetlenítik a piacot, sőt még be is záratják. Így nem volt mit tennem, kényszerből megegyeztünk abban, hogy a többéves együttműködésünket közös megegyezéssel felmondtuk. Ha megkérdezi a piac tulajdonosát, nyilván le fogja tagadni, hiszen a piac többmilliárdos üzlet, esze ágában sem lesz a hatalommal szembeszegülni. (Megkérdeztem, tagadta – J. J.) A piac és a szegénység. Erről csak annyit, hogy a legszegényebb réteg a vásárlóközönség, napi 20-30 ezer ember fordul meg a piacon, de nyáron a 80-100 ezer főt is eléri az egynapi látogatók száma. A legnagyobb ellenlábas: Pintér Sándor. - A Korda-villa titka?

- Első kalandozásom a politika felé és a letartóztatásom másik oka! A Korda-villa ötlete az enyém volt, és én voltam a motorja és szervezője is. A hatalom pontosan tudta, amikor engem kivont a forgalomból, hogyha én nem vagyok, akkor ez a társaság is szétesik.

279

Korda Gyuri jó barátom, és megkértem arra, hogy egy szellemi körrel hadd találkozzunk minden hónapban egyszer az ő villájában, mert neki van erre megfelelő helyisége és az autókkal is jól lehet parkolni az utcán. Talán hat-hét alkalommal találkoztunk, és minden alkalommal egyre nagyobb volt az érdeklődés. A kezdeti 15-20 főből a végén már 80-90 fő vett részt a megbeszéléseken. Ez a társaság egy baloldali gondolkodású, liberális személyek vitafóruma volt. A résztvevők: politikusok, parlamenti képviselők (SZDSZ, MSZP), újságírók, ügyvédek, orvosok, vállalkozók, leginkább értelmiségiek és fiatal egyetemisták egy csoportja. Ami közös volt bennünk, hogy nem voltunk megelégedve a kormány politikájával és kerestük a kiutat, hogy hogyan lehetne hidat verni az MSZP és SZDSZ, továbbá a nem politizáló értelmiség között. Talán ez a legnagyobb bűnöm! Bibó jól mondta, hogy mi a demokrácia, de ezek a fiúk ahogy hatalomra kerültek, elfelejtették, hogy mire tanította őket Bibó, és semmi más nem érdekelte őket, csak a harácsolás és az ellenfelek legázolása. Nem válogatnak az eszközökben, számukra egy ilyen személy, mint én, óriási veszélyt jelent. Van pénzem, ezért független vagyok, jó szervező vagyok, tudom az embereket manipulálni, vezetni, egységbe szervezni. Ez mind-mind óriási veszély a számukra. Jól számítottak, nézze meg, hogy mióta bekerültem, ez a társaság szétesett, és így innen nem fenyegeti veszély a hatalom birtokosait. Ám, ahogy innen bentről látom, most már „jó úton haladnak”, a saját kardjukba fognak beledőlni, és remélem, hogy a következő választáson a nép haragja elsöpri őket. - A Szemlőhegy utcai székház?

- Az álmaim megvalósítása! Sokan figyelmeztettek arra, hogyha ilyen feltűnő székházat fogok építeni, akkor kihívom a sorsot magam ellen. Miért?

280

Nem szabad építkezni? Legális vállalkozások legális jövedelméből építkeztem, az összes pénz, amit ráfordítottam, adózott. - A televíziós szereplések?

- A szerepléseim is bosszantották a hatalom képviselőit, pedig semmi olyat nem mondtam, ami normális embereket arra késztetne, hogy leszámoljanak velem. Egyszerűen a rendőrséget mindig bosszantja, ami velem kapcsolatos. Nem tudják elviselni, hogy nem az vagyok mint amit ők képzelnek rólam. Irigyek a sikereimre, a jó életvitelemre, és haragszanak, mert nem vagyok hajlandó azt a skatulyát elfogadni, amibe bele akarnak kényszeríteni. - Azt hallottam, támogatta a Börtönújság című lapot. Miért?

- Sokat jótékonykodtam, a Börtönújság csak az egyik. Miért? Mert jó ötletnek tartom a lapot és ők megkerestek, hogy támogatnám-e őket, én pedig azt feleltem, miért ne. - Milyen kapcsolatban állt az őrző-védő multinacionális cégekkel?

- Semmilyen kapcsolatom nem volt velük. - A Maffia életre-halálra? című könyvének mottója: „Éni akartam csak, de most már győzni kell!” Győzött-e, úgy élt, ahogy a győztesnek kell élni, ha életben akar maradni?

- A válaszom igen! Győztem… A furcsa csak az, hogy a kérdésben is benne van a bizonytalanság. Szükség van figyelni arra, hogy hogyan élünk? Szóval nem elég, ha a törvényeket betartom és tisztességes vagyok? Tehát az elvárásoknak kell megfelelni és főleg a hatalomhoz kell tartozni, mert akkor lehet lopni, csalni, sikkasztani… Schlecht Csaba, Tóth Béla, Lissák Marcell, Várhegyi Attila, Simicska Lajos, Josip Tot, Kaya Ibrahim… stb. Élni csak úgy érdemes, ha bele tudsz nézni a tükörbe – undor nélkül. *

281

Kérdés nélkül összefoglalóként még pár gondolat. Pest megye folyamatosan elferdítette a valóságot, de könnyen tetten érhetők. Itt van rögtön ez a szituáció is, ahogyan „beszélgetünk”… Nem engedik, hogy találkozzunk, ugyanakkor Bolcsik úr személyesen elmondhatja a véleményét. Elfogásom után zöldszámmal erőlködtek. Mi volt az eredménye? Semmi! A szóvivő úgy nyilatkozott szeptember közepén, hogy húsznál is több értékelhető bejelentés érkezett súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban. Ehhez képest egyetlen újabb bűncselekménnyel sem gyanúsítottak meg. Közölték nyilvánosan, hogy munkatársaim a zöldszámon megfenyegették a rendőrséget. Honnan tudták, hogy a munkatársaim fenyegetőztek? Ha egyáltalán történt ilyen. Orbán Péter a Napkeltében nyilatkozott, hogy 30 millió forintot ajánlottam fel a szabadulásomért. Hogyan? Mikor? Ki által? Miért nem tett feljelentést? Októberben a sajtószóvivő MTI-hírben jelentette hogy tovább nőtt a bűnlajstromom. Hol vannak ezek a bűnök? Három hónapja befejezték a nyomozást… Mire várunk? A válasz: gazdasági ügyekben nyomoznak. De ehhez mi közöm, hiszen nem utánam nyomoznak?! Mi az oka a különleges fogva tartásomnak tíz hónap után, mikor egyértelműen kiderült, hogy semmi közöm a szervezett bűnözéshez? Hol van a független ügyészség, független bíróság? Ezek csak frázisok… Így akarunk az Európai Unióhoz csatlakozni. Hiába vannak humánus jogszabályaink, ha nincsenek humánus jogalkalmazók. Engem egyetlen demokratikus országban sem tartóztattak volna le; most védekezésre vagyok szorítva és ilyenkor mondják, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A rendőrség pontosan tudja, hogy mit csinál. Ez egy jól megszervezett, látszólag indulatoktól mentes, teljesen „jogszerű” eljárást folytat. Közben én elvérzek, tönkremegyek, de hiszen pontosan ez a cél.

282

Én akkor sem adom fel! Míg élek, harcolni fogok, nem fogok besimulni, elveimet nem adom fel, mert ki kell takarítani a társadalmat a hulladéktól. Nehéz és reménytelen feladatnak tűnik, de sokan vagyunk.

283

III. FEJEZET – A JÖVŐ A következtetés Az első büntetőeljárás tapasztalatai és a jelenlegi nyomozás állása alapján azt is lehetne mondani: Tasnádi Péternek Magyarországon nincs jövője. Ez lenne a távoli jövő. Azt gondolom, jelen pillanatban sokkal jobban izgatja Tasnádit is és a védelmet is a közeljövő. Méghozzá az: milyen döntést hoz augusztus 20-a után a Pest Megyei Főügyészség illetékese. A hírek szerint ugyanis az ügyész ajánlatot tett a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak. Nevezhetjük inkább ultimátumnak, ami információim szerint valahogy így szólt: amennyiben a rendőrök augusztus 20-ig nem bizonyítják a gazdasági bűncselekményeket, akkor letehetnek arról a tervükről, hogy azok miatt vádat emel Tasnádi ellen és az ügyet le kell zárni, a gazdasági bűncslekmények pedig nem szerepelnek majd a vádiratban. Mert vádirat lesz: az ügyész a felbujtói magatartás miatt vádat kíván emelni. Az is biztosnak tűnik most, hogy Tasnádi Péter szabadlábra helyezését sem a rendőrség, sem az ügyészség nem indítványozza, arra pedig csekély az esély, hogy a bíróság ennek ellenére megszünteti Tasnádi fogva tartását. Ez pedig azt is jelentheti, hogy azoknak lesz igazuk, akik azt állítják, a Tasnádi-ügy nyomozása szeptemberre véget ér, de Tasnádit nem helyezik szabadlábra. (Amikor ezt a könyvet a kezükbe veszik, talán már tudjuk a választ.) Ezzel szemben azt gondolom, a rendőrség augusztus 20-a előtt az eddigi bűncselekményekkel kapcsolatban valahonnan újabb bizonyítékot, tanút, tényt fog előbányászni, talán újabb bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják meg Tasnádi Pétert. Ezzel időt nyernek az ügyésszel szemben. Sőt talán újabb gyanúsítottjai is lesznek az ügynek, az pedig a vizsgálat

284

eddigi gyakorlatát figyelembe véve újabb hónapokat jelent. A legmeglepőbb azonban az lenne, ha a kötet sajtóbemutatóján Tasnádi Péter is részt venne. Úgy gondolom: nem lesz ott. * Ebben az ügyben egy dolog több mint elgondolkodtató. Két, minden szempontból tiszta ember, Láposi Lőrinc és Szikinger István határozottan állítják: a hatalom által szervezett bűnözőnek tartott Tasnádi Péter nem az, és a tisztának hitt Pintér Sándor sem az, akinek látszik. Budaörs, 2000. július 31.

285

© Jónás József, 2000 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás jogát, az egyes fejezeteket illetően is.

ISBN 963 590 137 2 Totem Plusz Könyvkiadó Kft., Budapest Felelős vezető: a kiadó ügyvezető igazgatója Borító: Boros-Szikszai Grafikai Stúdió Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 200753 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

286