A Propos Web3

http://blog.ladyuser.eu

Hantos Gyöngyi

Á propos Web 3.0 Váraljay Gabriel tette fel a kérdést a Twitteren,

de a „beszélgetésünk” túlnőtte a 140 karakteres keretet A Web 3.0 nem szoftververzió számostul, hanem az egyik, még eljövendő (vagy már itt is van) Internet korszak megnevezése. (Sokan még azt is vitatják, hogy ez a korszakolás helytálló.) Aki bővebben olvasna róla: Herendy Csilla – Web 3.0 – A szemnatikus web? Eszpee – Mi a Web 3.0? És mi nem az? Illetve akár a Google-ban keressen rá a Web 3.0 kifejezésre!

Az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel A dokumentumok nemzeti bibliográfiai számbavétele köznyelvesítve annyit tesz, hogy az emberi rögzített kultúrkincset azonosíthatóvá, visszakereshetővé és hozzáférhetővé

teszik.

(Egy

példányt

minden

feldolgozott

dokumentumból

archiválnak ugyanis, és kötelességük – lenne – mindent begyűjteni.) A számbavétel folyamán a dokumentumokat mind formai szempontból – mi látható-olvasható rajta, ami alapján azonosítható, ki adja ki, mekkora stb. – mind tartalmi szempontból feltárják. A tartalmi feltárást úgy képzeld el, mint amikor te a tartalommal releváns címkékkel látsz el egy blogbejegyzést, elősegítve ezzel, hogy aki egy téma iránt érdeklődik, rátaláljon a cikkedre. Ez a számbavétel egészen jól működött addig, amíg az információt csak hagyományos hordozókon (könyv, periodika, hanglemez stb.) továbbítottuk egymás közt. Még azzal is megbírkóztak a nemzeti könyvtárak, amikor a digitális 1

http://blog.ladyuser.eu

Hantos Gyöngyi

adattovábbítás korszaka köszöntött be, de még kézbe vehető adathordozókkal. Ott más jelentette a problémát. Az előállítás olyannyira egyszerűsödött, illetve olymértékben megváltozott a kiadvány kiadás/előállítás menete, a részt vevő szereplők, hogy betarthatatlanná vált pl. a Kötelespéldány törvény, amely lehetővé tette

a

nemzeti

bibliográfiai

központok

számára,

hogy

az

adat,

ill.

információhordozókhoz hozzáférjenek és feldolgozzák azokat. Az Egyetemes Számbavételre a nagy csapást azonban az mérte, hogy a Web egyre inkább elsődleges publikációs helyszínné vált. Komoly szakmai szövegek, tudományos munkák léteznek úgy a Weben, hogy nyomtatott megfelelőjük nincs is. Természetesen

különféle

próbálkozások,

nemzeti

és

nemzetközi

projektek

szerveződtek ezen kultúrkincs megőrzésére, de mind a Web, mint információs csatorna,

ill.

hordozó

természete,

mind

a

financiális

korlátok

akadályozták/akadályozzák a maradéktalan sikert. Dippold Péter 2005-ben írta erről doktori disszertációját, amelyből a téma iránt érdeklődő átfogóan tájékozódhat. A megőrzés kérdésköre messze túlmutat egy „á propos” bejegyzésen. Ugyanakkor az tagadhatatlan, hogy a Weben napra nap születnek olyan értékes tartalmak, amelyekhez a célzott hozzáférés nem megoldott. Problémát okoz az is, hogy a „látható” és robotok által kereshetővé tett webtartalom csak töredéke a teljes hálótartalomnak, hogy a robotok, bármily intelligensen/intelligensre programozottak is, egy szöveg jelentésrétegeivel, kontextusaival önmagukban nem tudnak mit kezdeni.

Szövegbányászat A bibliográfiák tartalmi feltáró funkciója a dokumentumok egészére vonatkozik, így relevanciája lényegesen alacsonyabb, mint az indexelt szöveg alapú visszakeresés, amelyet

az

elektronikus

összefüggések

formátumok

feltérképezéséhez

lehetővé

azonban

tesznek. többre

van

A

szemantikai szükség.

A

szövegbányászat célja a dokumentumokban rejtetten meglévő új információk feltárása, azonosítása és elemzése.

2

Hantos Gyöngyi

http://blog.ladyuser.eu

„A kereshetőségi, ha úgy tetszik a keresőmotorok láthatósági szintjének megfelelően, tehát megkülönböztetünk ún. felszíni (hagyományos keresőmotorokkal kereshető) és ún. mély- (hagyományos keresőmotorokkal nem kereshető) hálót.” – olvasható a Szövegbányászat című, Tikk Domonkos szerkesztette könyvben, amelyből választ kaphatsz, milyen módszerekkel igyekeznek kereshetővé tenni a mélyhálót, és mindeközben milyen problémákkal szembesülnek a fejlesztők. Külön fejezetet szentel a szövegbányászati szoftvereknek.

Jó, de hogy jön ide a Web 3.0? A bibliográfiák annak idején a kiadói jegyzékekből alakultak ki, mégpedig könyvkereskedői igény hatására. Szomorú ugyan, de nem lehet szépíteni: az, hogy feladatunk és kötelességünk a weben fellelhető közös kultúrkincset utódainkra hagyományoznunk, megelőzve ezzel, hogy hiány alakuljon ki a rögzített tudás egy részéről való önkéntes lemondással, még nem érte el az össztársadalmi problémaküszöböt. Ahogy a dolgok állását szemlélem, egyhamar nem is fogja. Ez vélhetően csak akkor fog megtörténni, ha üzleti érdekek is megkövetelik a webtartalom archiválását, visszakereshetővé tételét. Ezek az üzleti érdekek azonban már jelen vannak. A szövegbányászati módszereket is alkalmazzák már az ügyfélszolgálati tevékenység támogatására, a bűnmegelőzésnél és bűnüldözésnél,

3

http://blog.ladyuser.eu

Hantos Gyöngyi

döntés előkészítő gazdasági-, üzleti információgyűjtésnél, a gyógyszerkutatásban, az államigazgatási feladatok ellátásánál. Ugyanakkor irreális azt gondolni, hogy egyetlen szervezet képes lenne akár csak egy nemzeti netszegmens feldolgozására. (Az Internet esetében már az is aggályos, mit neveznénk nemzetinek.) Vagy a feldolgozás mellett a tartalom archiválására, amely a médium jellemzőiből fakadóan számos változat archiválását is jelentené. Ezt a feladatot

csak

egymással

szervezetszövetségek szabványos

által

összedolgozó,

látom

adatfeldolgozásban

részfeladatokat

megvalósíthatónak,

már

jártas

könyvtárak

amelyek

ellátó

munkáját

koordinálhatnák,

a így

biztosítva az egységes adatkezelést, ill. az adatcsere lehetőségét. Koordinációs, projektmenedzseri tevékenységük díjazása pedig kiegészíthetné a fenntartásukra fordítható egyre zsugorodó közpénzeket. A szervezetszövetségek tagjai bárkik lehetnének, gazdasági szereplők éppúgy, mint civil szervezetek, egyesületek. Így megtöbbszöröződne munkájuk eredményessége. Számomra ez a Web 3.0. A Twitteren így írtam: értéket közvetítő és szabványosan feltárt, webforrások közösségi hálózata. Most pontosítok: hozzáférés az értéket közvetítő és közösségi hálózatban mind formailag, mind tartalmilag szabványosan feltárt, visszakereshető, asszociatívan kombinálható webtartalmakhoz, illetve az azok alapján létrehozott szublimált tartalmakhoz.

Budapest, 2009. június 4.

4