213-6-7

NEMZETPOLITIKA

6 / Reggeli Újság

2009. szeptember 18., péntek

Folytatódik a küzdelem és az építkezés EXKLUZÍV INTERJÚ TÕKÉS LÁSZLÓ EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELÕVEL Majdnem húszéves püspöki szolgálat után lemondott egyházi tisztségérõl TÕKÉS LÁSZLÓ, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület eddigi elöljárója. A romániai rendszerváltásban és a kommunista rezsim megbuktatásában jelentõs szerepet vállalt református lelkész ezentúl egyetlen hivatalos funkcióban, az Európai Parlamentben mint képviselõ emeli fel szavát a romániai magyarságért. A – sokak szerint – máris történelmi regénybe illõ életrajzzal rendelkezõ lelkész-p politikus nevét szerte a világon ismerik, hiszen õt tekintik az egykori Ceauºescu-rrezsim megbuktatását eredményezõ 1989-e es temesvári népfelkelés elindítójának. Az elmúlt évek alatt szép számmal akadtak követõi, de persze olyanok is, akik nem mindenben értettek egyet a püspökkel. A mindenkori román nacionalizmus folyamatosan démonizálja õt, az opportunisták szókimondásával és karakán kiállásával elégedetlenek. Vitathatatlan viszont, hogy Tõkés László nemcsak a romániai történelemkönyvekbe és a rendszerváltás krónikájába írta be nevét, hanem az elmúlt esztendõk egyházi életének és közösségi folyamatainak alakulásában is jelentõs szerepet játszott. Vele beszélgettünk az elmúlt húsz év tapasztalatairól, illetve jövõbeni terveirõl.

A LÁZADÓ KISPAPTÓL A VILÁGHÍRESSÉ VÁLT PÜSPÖKIG – Bár a köztudatban ma már többnyire és a legtöbb helyen Tõkés püspökként emlegetik, akkoriban, mikor az emberek megismerték a nevét, nem mint püspököt emlegették, hanem mint azt a fiatal lelkészt, aki a legsötétebb Ceauºescu-érában felbukkant a semmibõl és szembe mert szállni a kommunista diktatúrával. Hogyan lett ebbõl a lázadó, fiatal lelkészbõl püspök? – Kezdjem azzal, hogy én mindig az úgynevezett antiklerikális, antiepiszkopális lelkészek közzé tartoztam, ami belátom, így kicsit furcsán hangzik. Azonban visszaemlékezve az akkori sötét, gyilkos kommunista korszakra, amely bilincsbe verte és hatalmában tartotta az egyházakat, egyházi vezetõket, érthetõ, hogy nem vállalhattam közösséget olyan református püspökökkel, mint Papp László és Nagy Gyula, akik messzemenõen kiszolgálták az akkori politikai hatalmat, kiszolgáltatva ezáltal saját egyházukat, gyülekezeteiket. Nem le-

hetett hallgatni, elhallgatni ezeket a dolgokat, és szerencsére akadtunk páran, fiatal erdélyi értelmiségiek, akik nyomon követve a nemzetközi politikai eseményeket, szinte ösztönszerûen fordultunk szembe a falurombolást elrendelõ, egyházakat elsorvasztó, nemzetiségeket beolvasztani akaró diktatúrával. Akkoriban az Ellenpontok címû szamizdat kiadvány egyik szerzõjeként is többször megírtam a véleményemet. De nem volt ebben semmi tervszerû. Eszembe se jutott akkoriban, hogy én egyszer püspök lehetek. Azt tettük, amit tennünk kellett, amit helyesnek találtunk. – A román kommunista rezsim vezetõi azonban ezt nem így látták, hiszen mondhatjuk, az egész világ nyomon követte a lázadó, fiatal lelkész sorsának alakulását a Magyar Televízió Panoráma címû adásának és a Szabad Európa Rádiónak a segítségével. – Akkor már nem volt visszaút. Jól tudtam, hogy ha megtorpanok, elhallgatok, az végzetes lehet. De nem kell ennyire misztifikálni ezt a korszakot, hiszen azt tettem, amit a lelkiismeretem, a hitem diktált. Már akkor megtanultam, ami azóta is érvényes döntéseimre, éspe-

Született: Kolozsvár, Románia, 1952. április 1. Tanulmányok: Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár, 1971–1975 Életút: ! 1975–1984 között Brassóban, majd Désen református segédlelkész, állami és egyházi hatóságaival szembeni ellenállása, egyházi és kisebbségi természetû kritikai munkássága miatt törvénytelenül kizárják a papság körébõl ! 1984–1986 között 25 hónapig munkanélküli ! 1986 – temesvári segédlelkész, majd rendes lelkész ! 1988–1989 között az egyházi állapotokat és a romániai falurombolást bíráló megnyilatkozásaiért folyamatosan zaklatják ! 1989-ben az állami és egyházi hatóságok pert indítanak ellene, megfosztják szószékétõl, decemberben a szilágysági Menyõ faluba számûzik, az erõszakos kilakoltatás ellenében védelmére kelt hívek és a hozzájuk csatlakozó temesváriak megmozdulása robbantja ki a romániai forradalmat

dig azt, hogy nincs olyan helyzet, amelyben ne lehetne tenni valamit. – Hogyan érintette és egyáltalán hogyan értesült arról, hogy kinevezték püspöknek? – Éppen az Egyesült Államokban voltam egy ottani meghívásnak eleget téve, amikor utolért ez a hír. Elsõ reakcióként, hálát adván Istennek, valahogy úgy éreztem, hogy ez olyan, akár a népmesékben, éspedig hogy végül is gyõz az igazság. A nagyváradi püspöki beiktatás egy gyönyörû emlék, a templom körüli utcákon annyi ember sereglett össze, hogy tényleg mondhatni, egy tût sem lehetett volna leejteni. Így viszszatekintve kicsit keserû szájízzel kell belátnom, hogy már abban a tömegben ott voltak az igaz emberek közé vegyülve, meglapulva a farizeusok, a júdások. Azok, akik nem egy szabadabb, demokratikusabb jövõt akartak népünknek, csak önma-

! 1990 – A kommunista diktatúra bukása után rövid ideig a Nemzeti Megmentési Front tagja ! 1990 – Megválasztják a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé, majd a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnökévé ! 1990–2004 – A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke ! 1996 – A Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnöke ! 1999 – Megalapítja a Partiumi Keresztény Egyetemet, amelynek elnöki tisztségét viseli ! 2003 – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mindmáig ! 2007 – európai parlamenti képviselõ (független, a Zöldek-Európai Szabad Szövetség frakciójának tagja) ! 2009 – európai parlamenti képviselõ az Erdélyi Magyar Összefogás listáján, az RMDSZ színeiben, néppárti frakciótag ! 2009 júniusában lemond püspöki tisztségérõl

gukat szerették volna átmenteni egyik hajóból a másikba. Az évek, évtizedek elteltével aztán bebizonyosodott, ha ezeket a júdásokat nem leplezzük le, utóbb is mérhetetlen károkat okozhatnak egyházunknak és népünknek.

PASSZÍV BÁLVÁNY HELYETT AKTÍV VEZETÕ – Szavaiból következtetve úgy tûnik, nemcsak az emberek szeretete és megbecsülése övezte, de hamarosan az ellenlábasok támadásainak is ki lett téve. – Nézze, egyértelmû volt, hogy azok, akik átmentették magukat a kommunista diktatúra zsoldosseregébõl a rendszerváltás utáni egyházi és politikai életbe, azok részérõl semmi jóra nem lehet számítani. Akkortól, amikor kiderült, hogy nem vagyok hajlandó megülni a babérjaimon és csak a hivatalnokpüspöki rutinfeladatokra szorítkozni, hanem azt szeretném, hogy igenis építsünk, küzdjünk, dolgozzunk. Próbáljuk meg visszaszerezni erdélyi magyar népünknek azt, amit a negyvenévnyi nacionalista kommunizmus elrabolt – hogyha már az elúszott, amit Trianon után elvettek vagy amit feladtunk... – Úgy véli, ezért kezdték el ellenlábasai azt a sokat és sok helyt hangoztatott szöveget, hogy „a pap ne politizáljon”? S azért is érték támadások, mert nem csak a szószéken, de az egész világon, a politikai porondon is kimondta, elmondta véleményét? – Világos, hogy akik azzal támadtak, támadnak, hogy miért politizálok, azok azt akarták, hogy passzív hõs, a gyakorlati

élettel nem foglalkozó, az emberek sorsára nem figyelõ fõpapi „báb” legyek, aki reprezentál és kézcsókra tartja a kezét. Viszont ha a magyar egyházak nagy papi személyiségeire gondolunk, mint például Márton Áronra vagy Makkai Sándorra, esetükben is jól lehet látni és belátni, hogy az emberek, gyülekezetek érdekeit nem lehet passzív, szolgalelkû magatartással képviselni. Ami engem illet, soha nem akartam passzív bálvány lenni, aki mit sem tesz, hanem csak sütkérezik egyszervolt dicsõségében. Ezzel nem szolgáltam volna azt, amiért életemet és családom biztonságát – sok más harcostársammal együtt – kockáztattam, és amiért nagyon sokan életüket is adták. És ne feledjük azt se, hogy én nem azért lettem híres, mert püspökké választottak, hanem azért választottak püspöknek, mert e mögött tettek állnak. – A Romániai Magyar Demokrata Szövetségben is vezetõi posztot vállalt, gondolva, hogy az a szervezet, amely húsz esztendõvel ezelõtt felvállalta a romániai magyarság érdekképviseletét, megfelelõ alapot, nevezzük így táptalajt vagy hátországot biztosíthat a küzdelemhez és építkezéshez. – Vigyáztam azért arra, hogy ne sodorjon el az RMDSZ „szlalomozása” és egyáltalán a politikai élet alakulása. Több ízben jelöltek az RMDSZ elnöki tisztségére, azonban én megelégedtem a tiszteletbeli elnökséggel, pont azért, hogy egyfajta kívülállóként ne szakadjak el azoktól az emberektõl, az erdélyi néptõl, akiknek az érdekeit képviselni kell, kellett volna az elmúlt években – és továbbra is ez a célom. Ezért is sokan támadtak, mert nem hajtottam a fejemet a román vagy filoromán politikai hatalmasságok jármába. Azon voltam – és hogy mennyi sikerrel, ezt ki-ki eldöntheti –, hogy ne az államhatalmat szolgáljam, hanem szót emeljek az erdélyi magyarokért. Ettõl az ember persze aztán kellemetlen figurává válik a politikai konjunktúrák sakktábláin, támadják, megpróbálják ellehetetleníteni.

A PORAIBÓL MEGELEVENEDÕ EGYHÁZKERÜLET – Majd két évtizedes püspöki szolgálatában mit lát a legnagyobb eredménynek, eredményeknek? – Egyházkerületünket teljesen újjá kellett építeni, sokéves tetszhalotti állapotából életre kelteni. Értem ezen a presbitériumok mûködésének helyreállítását, a nõszövetségek újjászervezését, az egyházi oktatás visszaállítását, a diakóniai és missziói szolgálat újraindítását. Nem volt könnyû, hiszen azok

KULTÚRA

2009. szeptember 18., péntek

Váltson Aranybérletet!

Visszatapsolták szerdán a fellépõket

A SZIGLIGETI TÁRSULAT FELHÍVÁSA A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a mûvészetpártoló cégek és magánszemélyek körében támogatókat keres. A 2009–2010-e es évadra létrehoztuk az Aranybérletet, amelyet a nézõink emelt áron – minimum 150 lejért – vásárolhatnak meg. Az Aranybérlet tulajdonosa a színház mecénásának számít, aki az elõadásaink elõbemutatóira kap meghívást társulatunktól. Új célokkal, nagy lendülettel fogott munkába a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata a 2009–2010-es színházi évad tervezésekor. Fontosnak tartottuk, hogy aktuális, a mának is szóló darabokat válaszszunk, illetve szakmailag elismert, a színjátszás korszerû útjait keresõ rendezõket, mûvészeket hívhassunk meg, emellett a népszerûbb szórakoztató mûfajnak is teret adjunk. Mivel a fenntartó intézmény az idén jóval kisebb összeget

tud biztosítani produkciós költségvetésként, a minõségi elõadások létrehozásához szükséges anyagiakat a színház egyre nehezebben teremti elõ. Ezért hirdettük meg az Aranybérletet, amellyel azokat szeretnénk megcélozni, akik tehetnek és tenni szeretnének a Szigligeti Társulatért, ugyanakkor érdeklõdnek is elõadásaink iránt. Emellett köszönettel fogadjuk a támogatás azon módozatait is, amelyet anyagokkal, termékekkel, szolgáltatásokkal, anyag-

Meghívó szomszédolásra Szeptember 19-én, szombaton a szüret jegyében és a jó szomszédi viszony erõsítése érdekében, hagyományõrzõ õszi rendezvényre várják a magyarság apraját és nagyját Debrecenben egy kellemes vidám délutánra és estére. A színes szüreti forgatagban megismerkedhetnek a hagyományos szüreti munkákkal, kipróbálhatják kreativitásukat a gyermek és felnõtt játszókban, non-stop utcaszínházi produkciók és természetesen utcabál szórakoztatja a nagyérdemût. A Szomszédsági Önkéntes Csoport és a közösségi házhoz kötõdõ civil szervezetek gondoskodnak még más, érdekes hasznos meglepetésekrõl is. Helyszín: Debrecen, Süveg utca és a Csapókerti Református Templomkert. Szervezõ intézmény a Csapókerti Közösségi Ház. Telefon: 003652/541-321, e-mail: [email protected].

Kórustalálkozó Margittán A margittai Horváth János Társaság (HJT) ma, szeptember 18-án 19 órától Kórusfesztivált rendez, melyen a helyi és környékbeli kórusok adnak elõ kórusmûveket, népdalokat és nótákat. Az elõadás helyszíne a mûvelõdési ház. Fellépõk: Gyöngyvetõk népdalkórus, Érbogyoszlói Férfikórus, Érmihályfalvi Bartók Béla Városi Kórus, a HJT Vegyeskórusa. A belépés díjtalan.

a kedves barátaim, akikkel vállvetve harcoltuk végig ezeket a harcokat, tanúsíthatják, hogy igencsak érvényes volt ránk a Miatyánknak az a része, hogy „a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma”, hiszen sokszor volt úgy, hogy alig volt pénzünk gyülekezetre, iskolára, és „az aratnivaló sok volt, de a munkás kevés” – amint az Írás mondja. Szó szerint egyik napról a másikra kellett fenntartanunk intézményeinket. Hála Istennek, mindezek ellenére sikerült feltámasztanunk a gyülekezeti életet a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben, és megteremtenünk a Sulyok István Református Fõiskolát, amelybõl késõbb létrejött a posztkommunista Románia elsõ magyar nyelvû egyeteme, a Partiumi Keresztény Egyetem – hogy csak egy-két példát említsek. – És mit tart a legnagyobb kudarcnak tizenkilenc éves püspökségére visszatekintve? Vagy fogalmazzunk úgy, mit tenne mai fejjel másként?

– Talán azt, hogy sokszor naiv, túlságosan jóhiszemû voltam olyan emberekkel szemben, akikrõl késõbb kiderült, hogy nem érdemelték meg a bizalmamat. A másik pedig, hogy több olyan dolgot vállaltam s próbáltam ezeknek megfelelni, ami egyenként is teljes embert igényel. S ez nem egyszer a magánéletem, a családom rovására ment. De az embernek a történelem, a politika sodrásában el kell fogadnia, hogy küldetése teljesítése érdekében erõfeletti áldozatokat kell hoznia. Apropó: csa-

Reggeli Újság / 7

költségekkel, a mûvészek honoráriumának részleges vagy teljes költségátvállalásával, nyomdai költségek átvállalásával stb. tudnak biztosítani. Amennyiben szeretné támogatni Nagyvárad egyik legfontosabb kulturális intézményének tevékenységét, kérjük, jelezze szándékát a 0359/322933-as telefonszámon, hogy a Szigligeti Társulat képviselõi felkereshessék Önt. Aranybérletet válthat a színház jegypénztáránál is a következõ nyitvatartási rend szerint: keddtõl szombatig naponta 10–13 és 17–19 óra, vasárnap 17 és 19 óra között. ÚJ TÁRLAT NYÍLIK A KREK SZÉKHÁZÁBAN ! A Grafikusmûvészek Ajtósi Dürer Egyesülete csoportos kiállításának megnyitóját szeptember 23án, szerdán 18 órai kezdettel tartják a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának (Városháza utca 27. szám) elsõ emeleti elõcsarnokában a Pro Universitate Partium Alapítvány és Partiumi Magyar Mûvelõdési Céh szervezésében. A tárlat anyagát a GADE elnöke, Tamus István grafikusmûvész méltatja. Közremûködik Cs. Tóth János, a debreceni Méliusz Juhász Péter Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója és László Ákos debreceni – egykori nagyváradi – képzõmûvész. A házigazda Barabás Zoltán költõ, a PMMC igazgatója. Nagyvárad mûvészetpártoló közönségét és a pályatársakat szeretettel és nagyrabecsüléssel hívják és várják a szervezõk. lád. Nem egyszer „irigykedéssel” gondoltam a katolikus papi cölibátusra, abban a vonatkozásban, hogy testvéregyházunk szolgáinál család és hivatás eleve nem kerülhet konfliktusba.

BRÜSSZEL A KERESZTÉNY EURÓPA NAGY SZÓSZÉKE LEHET – A püspökségrõl való lemondás után az Európai Parlamentben képviselõként milyen terveket szeretne megvalósítani? – Ugyanazt teszem, mint eddig: erõmhöz, lehetõségeimhez mérten végzem a dolgomat, teljesítem a hivatásomat. Úgy vagyok ezzel, hogy végül is mindegy, honnan szól az ember, ha jól és jót szól, ha kimondja mindazt, amivel nemzetét szolgálja. És itt hadd térjek ki az igehirdetés szolgálatára. Úgy érzem és hitünk szerint azt vallom, hogy különbözõ, változatos formában ugyan, a rengeteg tulajdonképpeni igehirdetéssel együtt, amikor szóltam – jól, vagy kevésbé jól – mindig az igét hirdettem.

Közel száz érdeklõdõt vonzott szerdán a Nagyváradi Állami Filharmónia koncerttermében megrendezett hangverseny. A Kovács Gábor karvezetõ irányította „…canticum novum” Kamarakórus és a Petr Zejfart karmester vezényelte Orchestra Posticum Iuventutis Internationalis, valamint Francesca Cassinari szoprán szólista láthatóan jó hangulatot teremtett a közönség soraiban. Felcsendültek G. C. Schurmann, G. F. Händel, Ch. W. Gluck és J. Haydn mûvei. A koncerten orgonán közremûködött Kristófi János Zsigmond. A jelenlévõk sokszor kinyilvánították tetszésüket a produkciók után, sõt annyira élvezték a mûsort, hogy vissza is tapsolták a fellépõket, akik láthatóan nagyon örültek, hogy egy hálás közönségnek játszhatnak. Kár, hogy az Enescu–Bartók teremben sok szék maradt üresen.

A Posticum által az idén életre hívott nemzetközi kamarazenekar – amelynek tagjai Magyarország, Románia, Olaszország és Szerbia zeneiskoláinak diákjai – a nagyváradi bemutatkozást követõen tegnap este Magyarországon, a Szeged–Alsóvárosi Ferences Templomban léptek fel, holnap este Svájcban, a churi katedrálisban muzsikálnak; szeptember 20-án, vasárnap pedig ugyancsak Svájcban, az oberrieti plébániatemplomban lépnek a közönség elé. L. N.

Ilyen értelemben pályám egyes állomásai – Brassó, Rozsnyó, Kõhalom, Dés, Temesvár, Menyõ, Nagyvárad és Brüsszel – mind egy-egy szószék, ahol közvetve vagy közvetlenül Isten igéjét hirdethettem. – Maradva a hasonlatnál, tehát Brüsszel is egy „szószék”, talán annyi különbséggel, hogy errõl a nagy, európai „szószékrõl” esetleg messzebb hallatszik majd a szava? – Ez így van. Hiszem és bízok abban, hogy errõl a nagy európai szószékrõl is eredménnyel fogom szolgálni az erdélyi magyarságot, a kommunizmus örökségét hordozó egész térségünk érdekeit, kárpát-medencei magyar nemzetünket, azokat az embereket, akik bíznak bennem. Ezért is vállaltam el az idei EPválasztások elõtt a jelöltséget az erdélyi magyar összefogás listáján. Az Európai Unióban – a nemzetek és régiók Európájában – végre megnyílt a lehetõség arra, hogy akár a saját többségünk/országunk túlsúlyával szemben is képviselni tudjuk saját közösségünk érdekeit. Igaz ugyan, hogy ez a lehetõség – kü-

lönbözõ okok miatt – még igencsak korlátozott, ahhoz viszont, hogy a többségi nacionalizmusok kizárólagosságát és a nemzetállamiság primátusát megtörve, a kontinens lakosságának jelentõs részét kitevõ kisebbségek számára esélyt teremtsünk a jövõre és az ehhez szükséges politikai, jogi és intézményrendszert létrehozzuk: jelen kell lennünk és hallatnunk kell hangunkat, érvényre kell juttatnunk jogainkat és érdekeinket az egyesült Európa fórumain. A magyar ügy – az erdélyi magyarok ügye – ezenképpen válhat egyetemes európai üggyé az Unióban. – Mit üzen, egyfajta „stafétagondolatként”, a leendõ királyhágómelléki református püspöknek? – Talán azt, hogy összpontosítson szolgálatára, teljes emberként tudja képviselni a gyülekezet érdekeit, és folytassa azt az utat, amelyen haladva eddig sok eredményt tudtunk felmutatni, a küzdeni és építeni jeligéje alatt! – Köszönöm a beszélgetést. Szõke Mária