Szophoklesz Antigone

A görög dráma és színjátszás; Szophoklész: Antigoné Történelmi, politikai háttér A Perzsa Birodalom az ie. VI. században leigázta Elő-Ázsiát és megindult Hellász ellen (görög-perzsa háborúk). Az idegen hódítók megállításának feladatát Athén és Spárta vállalta magára. I.e. 490-ben Miltiádész vezetésével győzelmet arattak Dareiosz perzsa uralkodó seregei felett, de tíz év múlva az új király, Xerxész újabb hadjáratot indított. Thermopülainál Leónidász parancsnoksága mellett a spártai vitézek maroknyi csapata életét áldozta a hazáért. A görögök egyesített erői végül legyőzték a perzsákat. Híres ókori sírfelirat Szimónidész epigrammája a Thermopülai-nál elesett spártai katonák emlékére: Itt nyugszunk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Athén Periklész idején érte el fejlődésének csúcspontját: a Földközi-tenger leghatalmasabb és leggazdagabb államává tette. Kibontakozott a demokrácia, Athén újjáépült, és a szellemi élet központja lett. Fontos kérdés lett a közösség, a politika, az uralkodás, a hatalom problémája, a téma bemutatására legalkalmasabb műfajnak a tragédia kínálkozott. A műfaj kialakulása i.e. 9. század mitológiai történetek eposz Homérosz: Iliász, Odüsszeia

i.e. 7-6 század líra (dal, epigramma, himnusz, elégia) Szapphó, Anakreón

i.e. 5. század dráma (komédia, tragédia) Szophoklész: Oidipusz király, Antigoné

Az i.e. 5. században a dráma lett a görög irodalom legfontosabb műneme. A dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódott. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több ünnepe is volt. A városokban - január végén - ötven ifjúból álló kórus az isten oltára előtt kardalokat, adott elő, s ezekben Dionüszosz mitikus sorsát énekelték meg. Az első lépés a "dráma" felé valószínűleg az volt, hogy a Dionüszoszt megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból, az isten oltárához lépve egy-egy részletet elmondott életéből, s erre a kar hódoló énekkel válaszolt. Később a dráma tárgya is változott: Dionüszosz helyét a trójai, a mükénéi és a Thébai mondakör hősei foglalták el. A korabeli nézők ismerték a mítoszt, a mai olvasónak viszont, hogy megértse a tragédiát, az előzményekre való célzásokat, mindenekelőtt a Labdakidák végzet sújtotta családjának szomorú történetével, kell megismerkednie. Szophoklész 90 esztendőt élt, munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet a tetőpontját. Ő léptetett fel először három színészt, ő vezette be a díszletezést, s a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte. Több mint 120 darabot írt, 7 fennmaradt tragédiája közül három a trójai, három a Thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Héraklészról szól. Antigoné című tragédiája a thébai mondakörhöz tartozik. Szophoklész a mondakör azon eseményeit emelte ki és „elemezte” tovább drámái megírásával, amelyek az emberi élet jellemző dilemmáit, konfliktusait hordozták. A thébai mondakör Laiosz, Labdakosz fia, Thébai királya feleségével, Iokasztéval hosszú ideig önmegtartóztató módon élt, mert az a borzalmas jóslat nehezedett a királyi párra, hogy Laiosz születendő fia meg fogja ölni apját, és anyját veszi el feleségül. Egyszer (bormámorban) mégis gyereket nemzett, fia bokáját átszúrta (Oidipusz - dagadt lábú) és kitette a Kithairón hegyére. De a megbízott szolga megsajnálta Oidipuszt, és elvitte Korinthoszba, Polübosz királyhoz, aki saját fiaként felnevelte. Fiatalkorában egy lakomán valaki "cserélt gyermeknek",

fattyúnak nevezte. Elment Delphoiba és ugyanazt a jóslatot kapta, mint apja. Ezért nem tért vissza Korinthoszba, mert Polüboszt és feleségét hitte szüleinek. Thébai felé tartva idegenekkel verekedésbe keveredett, és megölte igazi apját (teljesült a jóslat első fele). Thébait ekkor egy Szphinx tartotta rettegésben, egy találós kérdést tett fel a város lakóinak, amíg nem találták meg a megfejtést, az embereket pusztította. Oidipusz megfejtette feladványt, a Szphinx erre szégyenében öngyilkos lett - Oidipusz elnyerte az özvegy (anyjának) kezét (ezzel teljesült a jóslat második része). A vérfertőző házasságból négy gyerek született: Polüneikész, Eteoklész – a fiúk, Antigoné, Iszméné - a lányok. A többszörösen bűnös kapcsolat miatt az istenek a várost dögvésszel sújtották, amely a jóslat szerint addig tart, míg Laiosz gyilkosa meg nem bűnhődik. Oidipusz nyomozásba kezdett, hogy megtalálja a vétkest, majd rájött mindenre, saját tudatlan bűnére, és megvakította magát. Iokaszté öngyilkos lett - Oidipusz Kolónoszban élte le maradék életét. A fiai felváltva uralkodtak, de Eteoklész száműzte testvérét, nem adta aát a hatalmat, mire Polüneikész argoszi sereggel tért vissza - a két testvér egymás kezétől esett el. A trón Iokaszté testvérére, Kreónra szállt. A dráma A dráma (görög drán 'cselekedni' szóból), a harmadik irodalmi műnem, amely főként színházi előadásra készül. Az ábrázolt események hordozói:  szereplők párbeszédei és monológjai DIKCIÓ  a szereplők cselekvési AKCIÓ  szerzői utasítások  A szereplők korát, külsejét, öltözékét, fontosabb mozdulatait, cselekedeteit és a cselekmény időpontját, helyszínét határozzák meg  (nincsenek leírások, mint az epikában!!!!! Ezek az utasítások az előadás során a DÍSZLET, a JELMEZ és az ELŐADÁSMÓD révén valósulnak meg). A drámai szerkezet expozíció: bemutatja a szereplőket, a helyet és az időt, tájékoztat a tudni szükséges előzményekről, a szereplők kapcsolatáról, korábbi eseményekről. bonyodalom: a cselekmény kifejlődése, a szereplők kapcsolatrendszerének részletes kibontása, a konfliktus lényegének megmutatkozása. A konfliktus a hősök összeütközése egymással és önmagukkal. A bonyodalom a dráma legterjedelmesebb része. tetőpont, válság: (krízis) a bonyodalomban kibontakozott cselekmény csúcspontja. A konfliktus kiélezetten mutatkozik meg, a hősöknek szembesülniük kell tetteikkel, eszméikkel. Itt kapcsolódnak össze a cselekményszálak, zárul a bonyodalom, s innen vezet az út a lezárás felé. megoldás: a konfliktus lezárása. A drámai műfajok: tragédia és a komédia. A tragédia olyan drámai mű, melynek cselekménye tragikus végkimenetelű konfliktust hordoz. A tragédia főhőse (tragikus hős). A komédiában a hős hibájáért fizet, de nem tragikus összeomlással, hanem a nevetségessé válással. A komédia elengedhetetlen kelléke a komikum (humor). Az Antigoné szerkezete és a főbb konfliktusok Az Antigoné 1353 sorból álló tragédia, melyet prologosz (a kar első bevonulását megelőző rész), parodosz (a kar bevonuló éneke), 5 epeiszodion (a teljes kardalok közti párbeszédes rész), 5 sztaszimon (álló helyzetben előadott kardal) és exodosz (a kivonulás, ami után már nincs teljes kardal) tagol. A dráma hagyományos szerkezeti elemeit használva Szophoklész műve a következőképpen épül fel:

Expozíció (a drámai szituáció): CSELEKMÉNY: Antigoné elmondja húgának, Iszménének Kreón döntését, mely szerint testvérüket, a városra támadó és a harc során elesett Polüneikészt nem szabad eltemetni. Kéri Iszménét, hogy a parancs ellenére adják meg a végtisztességet bátyjuknak. Iszméné elutasítja a kérést. A kar a háború végét, a győzelem napját üdvözli. ESZMÉK: Két törvény áll egymással szemben: az isteni, ősi szokásjog, a lelkiismeret és az emberség parancsa, ami azt mondja, hogy a halottat el kell temetni; és Kreón törvénye, hogy a - szerinte - hazaárulót tilos eltemetni. ÉLET   HALÁL (ÖNFELÁLDOZÁS) KONFLIKTUS: Antigoné   Iszméné Bonyodalom: CSELEKMÉNY: Kreón megerősíti törvényét. Az őr elővezeti Antigonét, aki nem tagadja tettét. ESZMÉK: A testvéri szeretet, a halottnak járó kegyelet az erősebb, vagy a város rendjét biztosító alattvalói engedelmesség? ISTENI TÖRVÉNY (ERKÖLCS)   EMBERI TÖRVÉNY (REND); KONFLIKTUS: Antigoné   Kreón CSELEKMÉNY: Kreón fia, Haimón hiába próbálja jobb belátásra bírni apját, az ragaszkodik a büntetéshez. Iszméné is vállalná a tettet, de Antigoné ridegen elutasítja. ESZMÉK: A király, ha bölcs, figyelembe kell vennie a nép akaratát, véleményét (király – alattvaló). A fiúi tiszteletnek nem mond ellent a fiú ellenkező véleménye (apa – fiú). Az ellentétes vélemény akkor is lehet helytálló, ha nő képviseli férfi ellen (férfi – nő). KONFLIKTUS: Kreón   Haimón Tetőpont: Antigoné saját sorsán kesereg. Eldőlt, hogy meg kell halnia. Válság: Kreón döntése végleges, a hősnő búcsúzik életétől, a kar példákat említ a mitológiából Antigoné sorsára. Késleltetés: CSELEKMÉNY: Teiresziász hatására Kreón engedélyezi a temetést és visszavonja a halálos ítéletet. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy van még esély rendbehozni az elrontott dolgokat, Kreón intézkedik. ESZMÉK: A földi ember nem veheti át az istenek hatáskörét (hübrisz = gőg, elbizakodottság). KONFLIKTUS: Kreón   Teiresziász Katasztrófa: CSELEKMÉNY: Hírmondó számol be a sírnál történtekről: Antigoné öngyilkos lett, Haimón előbb rátámadt apjára, majd leszúrta magát. A hír hallatán Eurüdiké, Kreón felesége öngyilkos lesz. Théba uralkodója a csapások súlya alatt összeomlik. Értelmezés Az Antigoné kiemelt helyét Szophoklész életművében és a világ drámairodalmában az mutatja, hogy egyike a legtöbbet értelmezett tragédiáknak. A műben kétféle törvény, elv ütközik össze Kreón írott törvénye a város, a nagyobb közösség érdekeit védi, hiszen nem lehet ugyanazzal a mércével mérni azt, aki védte, illetve aki támadta a várost: „Így tartom én helyesnek, s míg én itt vagyok, / A jók jutalma bűnös kézre nem kerül” (207-208.) Antigoné az istenek íratlan törvényét vallja, a család, a kisebb közösség érdekében: „Parancsaidban nem hiszem, hogy oly erő / Lehet, mely engem istenek nem változó / Íratlan törvényét áthágni kényszerít. / Mert nem ma vagy tegnap lépett életbe az, De nincs ember, ki tudná, hogy mióta áll” (453-457.). Antigoné jelleme Átlagon felül emelkedő rendkívüli jellem, olyasmiért dobja oda az életét, amiért átlagember nem tenné (meghalni a halottakért). Bukása ezért ellentmondásos érzelmeket kelt bennünk, részben egyetértünk vele, de elvakultsága riasztó. Úgy érezzük, helyesen döntött, hiszen az emberiség, erkölcs, lelkiismeret ősi parancsának engedelmeskedett, ugyanakkor fanatikus, rendíthetetlen, hajlíthatatlan, és önfejű; kompromisszumra képtelen ember; szinte kérkedik a halálával. Nem bízza az istenekre az igazságszolgáltatást, túl nagy áldozatot hoz, ez a görögök szemében a gőg, a hübrisz.

Kreón jelleme: A város érdekeire hivatkozik, de csak saját tekintélyének megőrzését tartja fontosnak, zsarnoki hatalomvágy mozgatja. Törvénye szemben áll az isteni törvényekkel - úgy véli, magát ezek fölé emelheti. - Érzéketlen a testvéri szeretet, a szerelem, a rokoni kapcsolatok iránt. Rögeszméje, hogy a hatalma ellen tör mindenki. Bukása nem a tragikus hősé, hanem jogos büntetés (hibái következményeinek tudatával kell élnie). A drámai harc, ÖSSZEÜTKÖZÉS és a jellemek: Szophoklész Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri. A főszereplő, sorsától függetlenül általában eléri, amit akar: az ellenfél által létrehozott szituáció megszűnik, s ezután helyreáll az erkölcsi világrend. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák közül. Minden hősnek van igazsága, ezért nehéz az állásfoglalás. A hősök döntéseikkel az amúgy is feloldhatatlannak tűnő alaphelyzetet tovább nehezítik, megoldhatatlanná teszik. Az antik dráma jellegzetes vonásai: Az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet. Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések máshol, a színpadon kívül zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléseiből értesülünk. Nincs AKCIÓ. A tragédia időtartama csupán néhány óra. (Szinte valós idő.) A cselekmény lineáris, egy szálon halad.  TÉR, IDŐ, CSELEKMÉNY egysége. A kórus (kar), mely énekel (kardal), esetleg tánccal kísérte és magyarázta a cselekményt, elválaszthatatlan a görög drámától. Fontos szerepe volt a kórusban a tragédiák (drámai művek) szerkezeti tagolásában: a mai jelenetnek, felvonásoknak megfelelő részeket választotta el egymástól.