Isten áldd Meg A Magyart

„Isten áldd meg a Magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt!“

„Magyarország címerét két lebegő angyal tartja. Már csak e két angyalban bízom. Igaz, ez nem csekélység.” /Márai Sándor/

Válaszoljon Magyarország a világválságra! Tudom az egyetlen megoldást a felmerült problémákra. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy senki sem próbál meg helyesen változtatni, mert mindenkinek csak álmai vannak, és emiatt már csak a csodát várják.

Bízni kell akkor mindenkinek a csodában, és megtörténik a csoda! „Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.” (Albert Einstein) A sikert mindenképpen csak úgy fogjuk elérni, ha mindenki a valódi igazság megismerését, és alkalmazását tartja ezután mindenek előtt. Mindenkinek hinnie kell Magyarországban, hogy „szellemi“ ereje segít elérni méltó pozícióját a világban. Himnuszunknak most fog eljönni az igazsága, mert mostanra bűnhődte meg mindenki a jövőt is. Megpróbálom akkor érthetően megfogalmazni, hogyan lehet elérni a csodát. Higgyetek Öcsinek, itt-ott némely emberek számára mese szerűnek fog tűnni pár gondolat, de csak így érthető meg az eddig homályban lévő igazság. Tehát ne ítéljenek bolondnak, hanem bízzanak benn, hogy sikerhez vezet a mai helyzetben. Valójában az emberiség saját csapdájába esett bele, amiből a homály miatt nem találni kiutat, mert az emberi természetet még mindig ugyanaz illeti, mint ami millió évvel ezelőtt is volt: Önzésen alapuló előítéletek; általános vonakodás, hogy a dolgok megállapodott rendjét az élet és a gondolkodás új formáiért feladják. Az okkult tanulmányok éppen ezt kívánják és még sokkal többet, mert a gőg és az igazsággal szembeni makacs ellenállás működik, ha az az igazság veszélyezteti a dolgokról előzőleg kialakított fogalmakat. Nem egy új “vallást” kell ez alatt gondolni, hanem elfogadni egy fajta létező „erő” birtoklóinak a segítségét, amely mindnyájunknak a szívügye, hogy elterjedjen az IGAZSÁG bármilyen vallás révén is, és megsemmisüljön a durva anyagiasság, a vak előítélet és kétkedés. Minden vallás közös forrásból: Istentől ered, s ugyanoda: Istenhez vezet, csak különböző utakon. Minden vallás ugyanarról az Istenélményről beszél, csak a megfogalmazás más. A vallás lényege az önmegvalósítás, ami a fentiekből következően Istenmegvalósítás. Mindenki a maga valóságát teremti meg: mindegy, miben hisz, csak higgyen valamiben. „Lehet, hogy a világ népességéhez képest kevesen vagytok, de a szellemi erő és hatalom nem a számoktól függ, hanem az izzó őszinteségtől.”

„Aki gondolkodik, annak hinnie kell” Rá kellett jönnöm, hogy akiknek mindenféle bizonyítványaik vannak különféle tudományból, ők nem tudják megoldani a mai problémákat, mert nincs annyi tapasztalatuk néhány alapvetőbb dologról, amik valójában benne vannak az okkult tanulmányokban is. El kell fogadnunk, hogy az isteni bölcsesség egy, a hozzá vezető út pedig sokféle. A gondolatok szabadsága jellemzi, és tisztelet az élet iránt. A testvériség jegyében vallja a megértést és toleranciát minden ember felfogása és minden világnézeti és vallási hagyomány iránt. Életünk eseményeit állandó törvények irányítják és ezek a törvények megismerhetők, hatásuk pedig az emberi akarattal tudatosan irányítható, majd megszűnik az erőtlenségünk, és sorsunknak valóban irányítóivá válhatunk. A Teozófia már felszínre hozta az igazságokat, amiket csak el kell vetnünk, és türelmesen várni, hogy kifejlődjön… Meg kell mutatni, hogy el lehet érni céljainkat, a felszínre hozott valódi igazságokat alapul véve, amivel országunk felemelkedik.

„Úgy lesz ahogyan elterveztem, az következik be, amit elhatároztam.” Meg kell alkotni egy olyan egyetemes intézményrendszert, ami az igazságot keresi minden kialakult probléma, akadály leküzdésére, jövőbeni elkerülésére, a legmegfelelőbb módon. Testvériesen kell eljárni, hogy közben ne alakulhassanak ki olyan előítéletek, pártoskodások, amik a tudatlanságból, rosszindulatból, önzőségből mára már súlyosan kialakult. El kell vetni a valódi igazságok keresői által felszínre hozott igazságokat, majd türelmesen rábízni, és segíteni az igazi egyetemes testvériség kialakulását, mely egyesíti az embereket, és egyenlőséget teremt. Ennek az intézménynek megindításához, vezetéséhez olyan embereket kell segítségül hívni, mint teozófusokat, és akik jól ismerik a természet változatlan törvényeit, tisztában vannak a felszínre hozott törvényszerűségek igazságaival, és meg tudják állapítani, majd megfelelő módszerekkel probléma megoldóan kezelni a, társadalomban kialakult viszályokat. „Nézz körül, barátom: lásd meg, mint őrjöng az ember szívében e „három méreg”: a harag, a kapzsiság, az illúzió; és az ötféle homály: irigység, szenvedély, állhatatlanság, tunyaság és hitetlenség, az igazság meglátásának e szüntelen akadályai.” (K.H.) Létre kell hozni egy biztos alapot, ami majd világszerte ismertté teszi magát, és a legnagyobb elmék figyelmét fogja magára vonni. Siófok központjában lenne a legnagyobb „ereje” és hatása. „Az Egyetemes Testvériség Alapja” lenne a legmegfelelőbb név, ami illetné. Ahol az igazság, az erkölcs és az egyetemes emberszeretet nevében lerombolja mindenki a hamis nézeteit, és a kialakult előítéleteket. Ez a kifejezés, hogy „Egyetemes Testvériség”, nem üres szólam csupán. Az emberiség tömegeinek elsődleges igénye van iránta. Lenne egy egyetemes és nagy elmékből álló fejlesztői, vezetői társulata, ahol a Teozófia Társulatok, és a Teozófia valamennyi irányelvét támogató emberekből állna. Ahol az emberiség jobbik fele felismeri majd a jövő lehetőségeit, és támogatják az igazság, és isteni bölcsesség nézeteit, pl. ami az egyiknek fáj, fájjon a másiknak is – aminek A örül, szerezzen örömet B-nek is, és ne okozzon fájdalmat a másiknak. Nem a külső javak elnyerése folytán fejlődünk, hanem a belső erőkifejtés révén, mely a siker eléréséhez szükséges. Nagy tömegek figyelnének fel az egyik valódi igazság felismerésére, ami ősidők óta a természetben terem, és a különleges hatása révén valójában Isten ajándéka, és úgy kellene elérhetővé tenni. Mert ha valaki ajándékot kap, akkor megnyitja lelkét

az ajándékozó felé, és reménységet, bizalmat kap, mellyel hasznosabb életet fog élni. A Cannabis-ról van szó, és jelen pillanatban ez egy kábítószer, mert nem úgy használják, amire való. Ezzel azt érte el az emberiség, hogy még rosszabb helyzetbe sodorta az emberek sorsát, és keményebb drogokkal váltották fel sokan, mert nem kapták meg tőle azt, amit Isten szeretete tud adni. Ami segíti csökkenteni a bűn terjedését mindenki életében, és segíti az embereket, hogy felülkerekedjenek a bűnös szokásokon, és meg-bocsátóak legyenek mások irányában. Fel kell ismerni, hogy Istennek vannak adományai a természetben, melyekből mindent kibonthatunk. Örömöt, békességet és más lelki gyümölcsöket: "A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." És az univerzális intézmény megoldaná az ésszerű kezelését, kontrollálná, hogy ne fordulhasson többet rossz irányba, és helyet adna, hogy megfelelően érkezhessen Isten ajándéka. Teljesen tisztán érzem Isten létezését, és akaratát, ami kifürkészhetetlen, de segít megnyitni intuíciómat. Utólag átgondolva rájöttem, hogy Ő vezette az utam egész életemben, mint ha egy iskolát végeztem volna el, és ahogy éltem annak hasznát fogom venni, és lesz nekem való, testhezálló feladat, amit könnyedén meg tudok majd oldani. Meg kellett tapasztalnom saját bőrömön, minden jót és rosszat, hogy tanuljak az élet törvényszerűségeiből. Így már tudom, hogy tudok találni, egy eddig fel nem fedezett, vagy rég elfelejtett utat, ami megoldást jelentene, majd türelemmel a remény elkezdene erősödni mindenkiben. Olyan érzés irányított a megoldás levezetésekor, mint a festőművészt amikor azt mondja, hogy isteni sugallat vezette kezét a mű készítésekor. Teljes összpontosítással, és akarattal, szinte nem is kell gondolkozni, a megoldások kulcsai jönnek magától, csak érthetővé kell tenni, minek mi a szerepe, okozata. Amióta 1,5 éve megszületett a kislányom, elkezdtem az élettel jobban foglalkozni, hogy tanuljak a hibákból, és megoldást találjak a kialakult „csapdákra”. Rájöttem, hogy értelmezni kell eddigi életemet, hogy utat mutasson, és hogy otthont tudjak teremteni a családomnak. (javítás: Azóta már több mint 2éves a Kislányom, és elváltam :( csak már majdnem egy éve elhatároztam, hogy kellene tennem valamit, de most kezdtem el nagyobb erővel dolgozni a jövőn, hogy összejött minden rossz dolog.) Éreztem, hogy meg kell próbálnom valamit tennem, nem szeretném itt hagyni a Kislányomat, mert egy magasabb színvonalú országba indultam volna, ahol jobban megbecsülik az embereket. Hinnünk kell benne, hogy így fog jó irányba fordulni az élet. Bíznunk kell Himnuszunk erejében, mivel mást nem tudunk csinálni már, mint elfogadni Isten áldását! És ha kételkedés nélkül mindenki hisz Istenben, és áldásában, akkor egy csapásra megváltozik majd minden. Most kell minél előbb lépni, mert összeomlott minden, és ez a megoldás a problémák megoldásához. Ha a politikusok, és mindenki igazi magyarnak vallja magát, akkor nem fog tétlenkedni, hanem elkezdi lerakni a csodához vezető út alapjait. Teljesíteni kell Isten akaratát, mert Magyarország Isten országa. Tudom, és ismerem a törvényszerűségeket, így biztos vagyok benn, hogy megtaláltam az „ellenmérget” a kialakult helyzetekre, és a győzelemhez vezeti Magyarországot. Mindennek megvan a maga szerepe, ami hasznunkra válik, ha tudjuk helyesen használni és tisztában vagyunk a következmények erejével. Meg kell találni azokat a „mozgató rugókat,” mellyel hatni lehet a problémákra. Egyébként meg a pénz attól függően teszi boldoggá az embert, hogy mire használja, mert minden érzés viszonylagos. Tehát önmagában véve nincs sem jó, sem rossz érzés. Sem boldogság, sem boldogtalanság. Ebből ki indulva magától értetődik, hogy muszály, h legyen időnként rossz, hogy el jöhessen utána jó, a boldogság. “Fordítsd arcodat a Nap felé, és minden árnyék mögéd kerül!”

El kell mondanom, hogy abszolút nincs semmi kapcsolatom a fentebb kitárgyalt Isten ajándékával, nem azért látom megoldásnak, hanem mert nekem a Kislányom a legnagyobb ajándék, és boldogság. És nem érzem magam kiválasztottnak, nem azért akarok változtatni, nem akarom megváltani a világot, csak nem fogom elhagyni a hazámat, mielőtt nem próbáltam meg mindent. Szeretek mindig valamin dolgozni, amit meg kell oldani, és kihívást jelent számomra. Nagyon sokat dolgoztam otthon éjszakánként abban az idősszakban, így nem pihentem ki magam, amitől „érzékeny” lettem a problémák észrevételére, és teljesen kiborultam, hogy miben élünk, nem figyeltem fel előtte azokra a dolgokra. Használt telefon kereskedésben dolgoztam akkor, és az ott történtek jártak az eszemben egyik éjjel, és rájöttem, hogy mekkora káosz van körülöttünk. Adok-veszek üzletben egyébként nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy mindenkinek jó legyen, és mindenki örüljön. Jött az „őrületből” egy érzés, hogy erősítsek Isten erejével a hitemen, és éreztem, hogy felerősödik, ha hallgatok valami búzdító zenét, és akkor bukkantam rá egész véletlenül, mintha nekem lett volna “címezve”, A Harcvonalban című album. Éreztem, h ez egy “kulcs”, mert olyasmi érzésem volt, mint ha harcvonalban lettem volna. Letöltöttem gyorsan. Egy csapásra meg gyógyított, és egy nagy lehetőséget találtam a zene mondanivalója alapján, és kialakult bennem egy kép, egy gondolat, amivel megoldható lenne a kialakult káosz, és az egész ország helyzetét javíthatná. Amikor kételkedtem a célom elérésében, nem bíztam magamban, akkor valahonnan jött egy „érzés”, hogy kellene még valamilyen zene. Ekkor felmentem egy letöltő oldalra, és az elsők között ott volt Best of Edda Művek album, melyről éreztem, hogy jól esne. Egyébként nem értelmeztem még a szövegét régebben egyszer sem, nem hatott rám akkora erővel, mint most. Felfedeztem, hogy milyen „szellemi” ereje van, nem gondoltam ilyenre régen, amikor hallottam.

“Álmodtam egy világot magamnak, Itt állok a kapui előtt! Adj erőt, hogy be tudjak lépni, Van hitem a magas falak előtt!”

„Hejj tavaszi szél, a múltunk el kísér, Hejj tavaszi szél, de kéne az eső! Hejj tavasz szél, a múltunk el kísér, Hejj tavasz szél! Fújd el a mocskot!”

Kicsit rólam: Siófokon lakom születésem óta, nem vagyok valami sikeres ember, mert a mai korra kialakult káoszába születtem bele 1983.-ban, itt szereztem tapasztalataimat az élet iskolájában, amiket hasznosítani szeretnék, hogy legyen értelme, tanulsága az életemnek, mert nem találtam még egy igazán testhez álló feladatot. Abból kell mindig gazdálkodnunk, amink van. Nekem az élethez van ismeretem, és így biztos vagyok a kitűzött cél elérésében. De ha lesz olyan, aki nem fog valamiért bízni a sikerben, akkor az szóljon, mert meg lehet találni, amivel kiküszöbölhető a szerinte „gyenge pont”. A lényeget leírtam, ezt már csak maximum kicsit meg kell egyengetni. Magasabb fokú iskolában nem értem el eredményt, mert nem érdekelt a történelem, és az irodalom tantárgy, ezáltal csak egy bukott diák voltam, mert nem tudták belém erőltetni a történelem és irodalom meséiket. De mindig arra törekszem, hogy bebizonyítsam, hogy nem a bizonyítvány, és a pénz számít. Einstein egyébként megmondta egy mondatban miért kell történelmet tanulni: “A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.” Hiába akartam annyira elektronikai műszerész lenni, fel kellett adnom a bizonyítvány, érettségi megszerzését, hiába voltam szakmaiból kitűnő és matekból is jó. Szerencsére azért mellék foglalkozásként bennt tudok lenni valamelyest az elektronikában, mert mobiltelefonokat szervízelek hobbiból, a szoftverükkel, a „tudatukkal” foglalkozok. Megnyitom a némelyikbe beletáplált korlátot, függetlenné teszem őket, ha szeretnék kötetlenül használni. Az a baj, hogy csak külföldön tudnék dolgozni a tehetségemmel, mert ott legális a függetlenítés. Aztán lehet csak nem foglalkoztak vele Magyarországon, hogy van-e értelme tiltani a mai lehet mondani, hogy –szakértelmet igénylő- tevékenységet. Ez is külföld irányába hajt sajnos. “Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod.” Fogjunk végre össze mi Magyarok, mert Magyarország Isten országa, és hinnünk kell erejében. Talán sikerül, hogy elkezdjünk Isten országa szerint élni, és nem fog kételkedni senki az igazságban, melyért nem fog elmaradni a jutalmunk. Mert a bölcsesség egyik nagy Mestere így mondja: „Ha erőfeszítéseitek révén a világ csak egyetlen betűt is megtanul az Igazság ábécéjéből, az Igazságból, amely hajdan az egész világot áthatotta – jutalmatok nem marad el.”

Öntsünk tiszta vizet a pohárba! Egyetlen megoldás van a kialakult viszályokra, hogy eldobni az előítéleteket, és fel kell tölteni egy közös poharat tiszta vízzel, ami Magyarország testvériséges pohara lesz. Mindenkinek a közös céljának kell tekintenie, hogy Isten országában mindig kristály tiszta víz maradjon a pohárban. De hogy megtörténjen, szeretetnek kell uralkodnia, és kerülni a harag, gyűlölet, kialakulását, vagy ha kialakul, mielőbbi értelmes megoldást találni rá. Az Egyetemes Testvériesség intézményének pedig az lenne a feladata, hogy megtalálja mindig „az adott méregre az ellenmérget”. Így lehet majd az igazi testvériességet elérni, mert a szíve a legfontosabb mindenkinek, és ezért közös a pohárba öntött víz. Hiszek benn, hogy győzni fogunk, és nem kell elhagynom az országot, és örömmel jöjjenek vissza, akik már elhagyták az országot

“Meglehet, Jézusnál nagyobb dolgokat is véghez tudunk vinni, mert a Bibliában róla írottak költőien kiszínezettek.” /Albert Einstein/

„Hollywood az a hely, ahol ezer dollárt fizetnek egy csókért, és 50 centet a lelkedért.” /Marilyn Monroe/

Utó iratom, egy megtörtént esemény, ami velem történt meg, amikor elvitettek a pszichiátriára, mert kezdtem rájönni a dolgok lényegére, és rá jöttem, hogy milyen téves felfogást kellene helyreállítani, ami mindenki hasznára válna. Elterveztem, hogy véghez viszem, és próbáltam elmesélni milyen dolgot változtatnék meg, de egyből elvitettek a pszichiátriára, mert megijedtek tőlem… Elmeséltem, hogy ha nem pihenem ki magam, utána érzékeny leszek az élet „rezgéseire”, és Azt mondták, hogy spirituális kényszerképzetem van, meg skizofrén jellegű tüneteim vannak. Nem tudtam rá mit mondani, engedelmeskednem kellett, mert nem hitték el, hogy jól érzem magam, és hogy ez nem betegség, hanem egy számukra ismeretlen állapot. Tehát ott történt ez a történet, ami legalább arra jó, hogy bizonyosodjon bennem még jobban, hogy tudni kell az Úr jelenlétéről. Már a 2. hetet kezdtem ott tölteni, 4 napom volt már csak hátra az állítólagos szabadulásig. Pont ki volt “centizve” a pénzem, ki volt számolva a kajám amennyi kellett, mert olyan keveset adtak ott, amivel nem tudtam jól lakni. Na tehát maradt 40 Forintom, amin másnapra vettem volna 2 zsemlét, mert volt még egy darab szalámim, elfogyott már minden behozott kajám addigra. Szegény pszichiátriakezelt emberke, párszor beszéltem már akkorra vele, leállított a folyosón, és pont 40Ftra volt szüksége, kölcsönkérte, hogy másnap visszaadja. Mondtam, hogy jó, adok, de mindenképpen add vissza holnap, mert éhes leszek. Azt mondta, hogy oké, persze, holnap már lesz pénze. Este már mondták a többiek, hogy nem fogja vissza adni, meg különben is egy fröccsöt ivott rajt, hozzá rakta még a húszasát. Akkor megbántam, hogy adtam neki, de közben megnyugvást éreztem, hogy a Jó Isten úgysem fog éhen hagyni, mert 2 zsemlével biztos sikerül majd kisegítenie valahogyan. Eljött a másnap, az ember persze került nagyívben, de én nem is szóltam neki a pénz miatt. Eljött a délután, és már éreztem is az éhséget. Ekkor az egyik ápoló megkért, hogy ugorjak el neki a boltba, és hozzak ásványvizet, meg kis péksüteményt ami kikerül. Örültem neki, legalább addig sem unatkoztam. Összekaparta a pénztárcájából az összes aprópénzt, mert sok összegyűlt a tárcájában. Jó drágák voltak a péksütik, de azért tudtam választani neki. Vittem neki a vásárfiát, nyújtom a visszajárót, meg a blokkot, erre Ő legyintett, és közölte, hogy az enyém lehet, Megköszöntem, és utána néztem, hogy pont 40 Forint volt!!! :) Ekkor nagyon megörültem, és mondtam, hogy köszönöm Istenem! Elmentem gyorsan venni 2zsemlét, és jól bekajáltam. :) Eljött a harmadnap is, az ebéd. Már nekiálltam kajázni, és egyszer csak nagy csörömpölésre lett mindenki figyelmes, pont a figurától jött a hang, Gondolom leülés közben kicsúszott a kezéből a tálca, és a leves, meg a második földet ért szabadeséssel. Ekkor Isten káromlóan felugrott, és erre mondom odaszólok neki: -A kutyafáját! Ne idegeskedj, most fizetted vissza, amit kölcsönkértél! Utána később száraz kenyeret rágcsált, látszott rajt, hogy éhes. De talán előbb utóbb megtanulja, az igazságot. És hogy ha ezek után azt mondja valaki, hogy csak téveszméim vannak, és meg akarom váltani a világot, akkor elnyomja a homályosság a felfogását. Az imént olvastam egy híres, bölcs ember gondolatát, amivel meg erősödött a tudatom, hogy befejezzem amit elkezdtem: „Az emberek a nagy világátalakulásban többnyire rosszul fogják fel szerepüket, mert azt hiszik, hogy ha nincsenek hivatalosan kinevezve valamire, semmit sem tehetnek. Kinevezést, okmányt várnak, nem hallják az élet hívó hangját, amely folyton hív mindenkit munkára. Talán azt hiszik, hogy az ő munkájuk nem fontos, hogy ők nem tudnak részt venni az előkészítésben. Pedig mindenki segíthet, mert mindenkire szükség van. Az élet minden részében, minden kerületében átalakulás folyik, és minden kis tehetség is hasznos lehet a nagy munkában. Hasznossága éppen a nagy idők gyors lüktetése folytán hatványozódik. Nem szabad azonban várnunk, hogy mások jelöljék ki feladatunkat, mert aki amily feladatra képesíti magát, olyanra használják. Aki keresi, megtalálja az alkalmat. "Jó cseléd mindig talál munkát", mondták nagyanyáink. Tőlünk függ, mi akarunk lenni, ostor-e vagy orvosság, söprű-e vagy szentelt víz? A Karma elkerülhetetlenül arra használ fel, amire a világháztartásban képesítettük magunkat. Gondoljuk meg, hogy nemcsak a hivataloknak kell dolgozniuk, mert a hivatalok sokszor csak a külső munkát, az adminisztratív-szokványt tudja elvégezni. Az intuitív spiritualitást elhanyagolja a szabály kedvéért. Ezért miránk a belső munka végzése vár, s ha igazán akarunk dolgozni, akkor megtaláljuk az alkalmat s meghalljuk a jelszót, amelyet a szubtilis világokban adnak ki. Mert semmi sincsen csupán egy világban, minden megvan minden létrégióban, s az akadály nem a fizikai lehetőségben van meg, hanem a saját mentalitásunkban. Karmánk ugyanis egyikünk elé sem gördít annyi akadályt, hogy szolgálni ne tudjon, mert a szolgálatban van a haladásnak legnagyobb - manapság úgyszólván egyetlen - lehetősége. A háziasszonyok többségének meg se fordult a fejében, hogy az ő lelke is tényező a haladásban, Pedig söprés közben is kaphat spirituális gondolatot és ruhafoltozás mellett is gondolhat ki cikket. Az élet nagy reformja belenyúl az intim életbe, - ezt minden nap tapasztalhatjuk - tehát mindenkinek részt kell vennie benne, még

akkor is, ha nem akarná. Aki eddig nem találta meg az alkalmat, az elmulasztotta a múltban, vigyázzon, nehogy elmulassza most, mert a jövőjét veti vissza vele.”

A gondolatomat, amik a környezetemben történtekből alakult, nem tudtam rendesen megfogalmazni hogy érthető legyen, sokmindent úgy szedtem össze hozzá, az internetről azokból raktam össze, hosszas munkával, és hatalmas erővel. Szebb jövőt! Üdv.: ÖCSI a Fenegyerek :)