A generátor D I állórész „elektromágnes”
I É
forgórész „vezetőhurok”
D I I É
külső vezeték szénkefe
csúszógyűrű
A generátor működési elve D I állórész „elektromágnes”
külső vezeték
I É
~
szénkefe
állórész mágneses tere forgórész „vezetőhurok”
D
csúszógyűrű
I forgatás iránya
I É
D
Az indukált feszültség
I
I
I
I
U D É
-
+
forgórész mágneses tere
I
U D É
+
I
É I
D
D
állórész mágneses tere
É I
D
I
I É
É
-
A váltakozó I.feszültségII.
U
III.
IV.
t
É
É
É
É
É
D
D
D
D
D
D
Az egyenáramú generátor
I
I
I
Kommutátor I „áramirányváltó” É
É
+
D
+
D
U
I
D
U
I É
-
É
D
D
I
I
I
I É
É
-
A kommutátor szerepe
D I
I I
I É
I
É
+
I
D
É
-
D I
D
D
É I
D
I
I É
+
É
-
Az indukált feszültség nagysága függ: - az állórész mágneses terének nagyságától - a mozgatás (forgatás) sebességétől - a tekercs hosszától - a tekercs meneteinek számától
Külső gerjesztésű generátor +
generátor állórésze
Ig
+
Ui
G
generátor forgórésze
-
-
Öngerjesztésű generátor öngerjesztés generátor állórésze Ig
+
G Ui generátor forgórésze
-
11. rész vége
A generátor felépítése: két fő, elektromosan aktív része van, az álló- és forgórész. Az állórész a főpólusokból és azok gerjesztőtekercseléseiből áll. A forgórész általában dob alakú, amelyen a vezető tekercselése található. A forgó dob végén található két csúszógyűrű, amihez a forgórész tekercselése kapcsolódik. A csúszógyűrűk külső részéhez rugók nyomják az áramvezető szénkeféket.
Ha a generátor forgórészét külső erőforrás segítségével elkezdjük forgatni, a forgórész tekercselése az állórész mágneses terének erővonalait metszi, aminek hatására a forgórész tekercselésében feszültség keletkezik. Ezt a jelenséget indukciónak, a keletkezett feszültséget indukált feszültségnek, a zárt áramkörben folyó áramot indukált áramnak nevezzük. Az indukált feszültség mindig olyan irányú, hogy az általa keltett áram és a mágneses tér kölcsönhatása az indukciót létrehozó változás (mozgás) ellen hat.
Az indukált feszültség váltakozó feszültség, mert a forgórész tekercsében félfordulatonként, amikor az álló- illetve a forgórész mágneses tere egymással párhuzamos, az iránya megváltozik.
A váltakozó feszültség egyenirányítható, ha forgórész tekercsének kivezetéseit nem csúszógyűrűkhöz, hanem két, egymástól szigetelőanyaggal elválasztott, gyűrű alakúra készített rézlemezhez kapcsolják. Ezt az áramirányváltót kommutátornak nevezik. Ha a forgórész tekercselése több vezetőhurokból áll, akkor a vezetőhurkok számának megfelelően több szeletből készítik az áramirányváltót.
A kommutátor rézlemezei éppen akkor csúsznak át egyik szénkefe alól a másik alá, amikor a vezetőhurokban indukálódó feszültség (áram) iránya megváltozik, így a szénkefékhez kapcsolódó „külső”’ vezetékben a feszültség (áram) iránya azonos marad.
A generátor lehet öngerjesztésű.
külső gerjesztésű
vagy
A külső gerjesztésű generátor állórészének mágneses terét állandó mágnes vagy külső áramforrásból táplált elektromágnes hozza létre.
Az öngerjesztésű generátor állórészének mágneses terét a generátor által termelt áram hozza létre. Az öngerjesztés elve: az állórész vasmagjában mindig marad vissza egy kis „remanens” mágnesség. A forgórész nyugalmi helyzetéből való kimozdításakor ennek a kis mágneses térnek az erővonalait metszi, így a forgórészben egy kis feszültség ébred, ami gerjesztőáramot hajt át az állórész gerjesztőtekercsén, erősítve annak mágneses terét. Ez a forgórészben nagyobb feszültséget eredményez. A gép tehát önmagát gerjeszti.
Ahhoz, hogy az öngerjesztés megvalósuljon az első működés előtt az állórész átmágnesezéséről gondoskodni kell, illetve a leállás után az újraindításkor a forgatás irányát nem szabad megváltoztatni, mert a gerjesztőáram nem erősíteni, hanem csökkenteni fogja a „remanens” mágnességet, és a gép nem gerjeszti önmagát. Az ábrán látható öngerjesztésű generátort főáramköri vagy soros generátornak nevezik, mert az álló- és forgórész tekercselése egymással sorosan kapcsolódik. Azokat az öngerjesztésű generátorokat, amelyek egyenáramot szolgáltatnak dinamónak nevezik.