Frobenius Sky Evans Pritchard Harris

Leo Frobenius: Leo Viktor Frobenius (1873-1938) német etnológus és régész. Első expedícióját 1904-ben vezette a kongó Kasai körzetbe. 1918-ban Nyugat- és Közép-Szudánba utazott. 1920-ban megalapította a müncheni Kulturális Morfológiai Intézetet. 1932-ben a Frankfurti Egyetem tiszteltbeli professzora, 1935-ben pedig a Néprajzi Múzeum igazgatója lett. 1897-98-ban Forbenius megfogalmazta a kulturális areák (Kulturkreise) tanát: Szerinte kimutathatók olyan kulturális formák, amelyek különböző népeknél azonosak, és valószínűleg diffúzióval terjedtek el. (kulturális forma definíciója a magyar Néprajzi Lexikon szócikke alapján: Leo Frobenius szóhasználatában az emberi kultúrán belül területileg elhatárolható, genetikusan leszármaztatható, maradandó kulturális egység. A jellegzetes elterjedést és fejlődési tendenciát mutató kulturális jelenségek alapján ismerhető fel, ezek továbbélése biztosítja a kulturális formák fennmaradását. A kulturális formák a kultúra fejlődésének különböző fázisait reprezentálják, ennek megfelelően Frobenius alacsonyabb és magasabb kulturális formáról ír. A fogalmat alkalmazó A. Vierkandt a kulturális fejlődés típusait nevezi kulturális formáknak, csak részben emlékeztetve Frobenius gondolatmenetére. Az így kialakult fogalmi átfedésre tekintettel Fritz Gräbner a kulturális formák helyett a kultúrkörök fogalmának bevezetését javasolta, és az utóbbi kiszorította a kulturális formát a német etnológiai terminológiából.). Frobenius A Frankfurti Egyetemen oktatott. 1925-ben a város megvásárolta az (1946 óta az ő nevét viselő) egyetemi Néprajzi Intézet számára a körülbelül 4700 tárgyból álló afrikai gyűjteményét. Neki és Douglas Foxnak köszönhető, hogy az afrikai meséket és történeteket megismerte az európai irodalom. Az 1930-as években Frobenius kijelentette, hogy rábukkant Atlantisz nyomaira. Frobenius nem csak a néprajztudomány vagy antropológia számára fontos, hanem az afrikai népek identitására is pozitív befolyást gyakorolt. Művei magyarul: Afrikai kultúrák 1981 Budapest, Gondolat Könyvkiadó (szerk: Bodrogi Tibor) Fekete Dekameron (A kötet kilenc észak- kelet- és közép-afrikai törzs harmincegy szexuális témájú elbeszélését tartalmazza. E nagyobbrészt a szudáni néger kultúrkörhöz tartozó történetek hol eredetmagyarázó jellegűek, hol erkölcsi tanulságokat fogalmaznak meg, hol pedig az eposzi hős nemi vonatkozásban is kiemelkedő tetteiről regélnek. ) További irodalom: Biernaczki János: Frobenius-kommentárok: megjegyzések Leo Frobenius 1933ban megjelent Kulturgeschichte Afrikas című műve magyar fordításához (Megjelent az "Afrikai Kutatási és Kiadási Program = African Researchand Publication Program" keretében.)

Bronisław Kasper Malinowski: Malinowsky (1884-1942) az antropológia egyik nagyja, a biológiai funkcionalizmus megteremtője volt. Művelt lengyel nemesi családban született az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként. Először matematikai és természettudományi doktorátust szerzett a krakkói egyetemen. Frazer Aranyágának hatására megváltozott az érdeklődése, és 1910-ben Londonban kezdett közgazdaságtant és társadalomtudományt tanulni, ahol Seligman segítségével álláshoz és pénzügyi támogatáshoz jutott. 1914-15-ben az új-guineai mailuknál, majd ezt követően 1915-17-ben a Trobriand-szigeteken végzett terepmunkát, aminek anyagát később klasszikussá vált munkáiban publikálta. 1921-ben tanítani kezdett a London School of Economics-on, itt 1927-ben főállású professzorrá nevezték ki. Ő maga és tanítványai is hozzájárultak ahhoz, hogy az antropológiai terepmunka színvonala emelkedjen, és az antropológia mint tudományág újjászerveződjön. 1942-től haláláig a Yale Egyetemen oktatott. Malinowsky nevéhez fűződik a résztvevéses megfigyelés módszerének bevezetése (a kutató hosszú időt tölt a bennszülöttek között, megtanulja a nyelvüket, megismeri szokásaikat és motivációikat, ezek magyarázatát, azaz a kultúra minden aspektusának feltárására törekszik) és a biológiaipszichológiai funkcionalista iskola létrehozása. Malinowsky a történeti partikularizmus diakron szemléletével szemben azt a véleményt képviselte, hogy a kultúrák szinkron vizsgálata szükséges, elegendő a jelen állapoton kívül az emlékezés által elérhető múltat és ennek megnyilvánulási formáit feltárni. Kultúradefiníciója: A kultúra olyan egész, amely részben autonóm, részben koordinált intézményekből áll. A kultúra bármely típusában minden szokás, anyagi tárgy, eszme és hiedelem valamilyen lényeges funkciót tölt be, valamilyen feladata van, amit el kell látnia, és nélkülözhetetlen részt jelent egy működő egészben. A kultúra azonban nemcsak működő egész, de organikus egész is, olyan összesség, amelyben a különböző elemek kölcsönösen függenek egymástól. “A kultúrát ennélfogva - írja 1929-ben az Encyclopaedia Britannica Szociálanthropológia címszavában - nem szokások laza együttesének, sem antropológiai kuriózumok halmazának, hanem összekapcsolt élő egésznek kell tekintenünk”. Ebből az is következik, hogy az antropológia legfontosabb (és tulajdonképpen egyedül lehetséges) feladata az emberi szükségleteket kiszolgáló funkciók és az ezeket ellátó intézmények leírása. Szükségletek: minden kultúrának ki kell elégítenie a szükségletek biológiai rendszerét, amelyeket az anyagcsere, a szaporodás, a hőmérséklet fiziológiai feltételei, a nedvességtől, széltől, a klíma és az időjárás pusztító erőinek közvetlen hatásától való védelem, a veszedelmes állatoktól vagy emberektől való biztonság, az alkalmi szórakozás, az izom- és idegrendszer mozgásban való működtetése és a növekedés szabályozása diktálnak . Mindez nem “az egyéni organizmusra vonatkozik, hanem inkább a közösségre és kultúrájára mint egészre” A szükségletek maguk két csoportra oszthatók: vannak: alapvető, és vannak származékos szükségletek. Alapvető szükségletek

Kulturális válaszok

Anyagcsere

Ellátás

Szaporodás

Rokonság

Testi kényelem

Hajlék

Biztonság

Védelem

Mozgás

Tevékenységek

Növekedés

Oktatás

Egészség

Higiénia

Az alapvető szükségleteken kívül Malinowsky meghatározott instrumentális szükségleteket is (kulturális imperatívuszok). Ezek az elemi szükségleteken túlmenően azt jelentik, hogy az embernek gazdaságilag együtt kell működnie más emberekkel; rendet kell kialakítania, és gondoskodnia ennek fenntartásáról; és valamilyen módon létre kell hogy hozza mindezekben a tevékenységekben a kikényszerítés eszközeit. Imperatívuszok

Válaszok

Az eszközökből és fogyasztási javakból álló kulturális apparátust létrehozni, használni, karbantartani és új termeléssel pótolni.

Gazdasági élet

Az emberi magatartást, ill. ennek technikai, szokásszerű, jogi vagy erkölcsi előírásait kodifikálni, s cselekvésben és szankcióban szabályozni.

Társadalmi ellenőrzés

Azt az emberi anyagot, amely minden emberi intézményt fenntart, újítani, alakítani, képezni, és a törzsi hagyomány teljes ismeretével ellátni.

Nevelés

A hatóságot minden intézményen belül meghatározni, hatalommal (rendeletei erélyes kivitelezésének eszközeivel) felruházni.

Politikai szervezet

A másodlagos szükségleteken (imperatívuszokon) felül lévő szinten Malinowsky szimbolikus és integratív szükségleteknek (imperatívuszoknak) nevezi valamely emberi csoportnak azt a képességét, amely lehetővé teszi, hogy “az egyéni teljesítmény elveit olyan tradícióvá változtassák át, amely a csoport más tagjaival közölhető, és ami - s ez még fontosabb - az egyik nemzedék által a másiknak adható át". Ilyenek például a hagyomány (ideértve a kulturálisan elismert és átvitt társadalmi struktúrákat), a bevett normák és értékek, a vallás, a művészet és a szertartásrend, továbbá a nyelv és a szimbolizmus más megjelenési formái. Szimbolikus és integratív szükségletek

Képzet- és hitrendszerek

A tapasztalatok átadása pontos és egybehangzó elvek által

Tudás

A sors és a véletlen intellektuális, emocionális és gyakorlati ellenőrzésének módjai

Mágia és vallás

A szórakozás, a gyakorlás és a pihenés közösségi ritmusa

Művészetek, sport, játékok és szertartások

Funkció:„a funkció ezért mindig valamilyen szükséglet kielégítését jelenti, az evés igen egyszerű aktusától a szentségi cselekményig, amelyben az úrvacsora vétele egész hitrendszerrel van kapcsolatban, s ezt az a kulturális szükséglet határozza meg, hogy az ember az élő istennel egyesüljön.” (ld: Malinowsky A funkcionalista elmélet. In: Baloma.1972 Budapest: Gondolat .) Intézmény:Az emberi cselekvés és szervezet egy bizonyos integráló célra irányuló egységét Malinowsky intézménynek nevezi, és kijelenti, hogy nincsen olyan jelenség, ami ne tartozna legalább egy intézményhez. Hét integráló elvet sorol fel: ezek a szaporodás, a terület, a fiziológiai cél, az önkéntes társulás, a foglalkozás, a rang és státus alapján koordinálnak, míg az utolsó elv a közösséget a kultúra vagy a politikai hatalom alapján egyesíti. Művei magyarul: A csoport és az egyén a funkcionális elemzésben IN: Bohannan, Paul-Glazer, Mark: Mérföldkövek a kulturális antropológiában 379-405. Panem Kiadó, Budapest, 1997. Baloma (válogatott írások) Gondolat Kiadó, Budapest, 1972.

Edward Evan Evans-Pritchard (1902-1973): angol etnológus és kultúrantropológus, Malinowsky tanítványa (de nem követője!) 1926 és 1936 között hat expedíciót vezetett Szudánba, több hónapos terepmunkát végzett az anuakok, ingasszanák, morók és más népek között, majd alapos kutatást végzett az azandéknál és a nuereknél is. 1937-ben jelent meg a Boszorkányság, jóslás és mágia az azandék között című műve, mely alapművé vált. 1931-34 között az Egyiptomi Egyeteme szociológiaprofesszora volt. 1935-től Oxfordban oktatott, ahol Radcliffe-Brown hatása alá került. 1939-ben belépett a hadseregbe. 1940-ben jelent meg nuer-trilógiájának első kötete (A nuerek: egy nílusi nép életmódjának és és politikai intézményeinek a leírása). Már politikai tisztként végezte vizsgálatát a kirenaikai szenúszik között, s a róluk szóló könyvet szintén alapműnek tartják. (Fordulópont lett abban az értelemben, hogy a kor gyakorlatától eltérően nagyrészt történeti anyagon alapult. ) A hadseregből való kilépése után Cambridge-ben lett docens, majd majd Oxfordban vezette a Szociálantropológiai Tanszéket. 1951-ben jelent meg nuer trilógiájának harmadik Rokonság és házasság a nuerek között) és 1956ban a negyedik része (A nuer vallás). E harmadik könyve úttörő volt abban, hogy nem Durkheim nyomán a társadalom tükröződésének, hanem tereptapasztalatából kiindulva úgy magyarázta a vallást, mint emberi eszközt a világegyetem sokféleségének összefoglalására. Ekkor dolgozta ki azt a megfigyeléseken alapuló teóriáját, amely az archaikus társadalmakban a közvetlen-anyagi és a szellemi-vallási szféra közötti közvetítés fő eszközének a társadalom intézményrendszerét és az azt működésben tartó mágikus praxist tekintette és azt az elvet vallotta, hogy valamely vallási rendszert csak működésének szerkezetileg megragadott struktúrájában lehet megismerni. Ennek a gondolatnak a jegyében vállalkozott a primitív vallások világáról alkotott elméletek kritikai értékelésére, megkülönböztetve egymástól a modern vallásantropológia pszichológiai (ide döntően az angolszász kutatókat sorolta), szociológiai (zömében francia kutatók által képviselt) vagy filozófiai alapokon nyugvó iskoláit. Az előbbiekkel ellentétben ő maga egy olyan komplex szemlélet híve volt, aki az egyes vizsgálati szempontok szintézisének a társadalmi működés lényegében empirikusan megfigyelhető, a vallás mellett a gazdasági, jogi és hatalmi viszonyokat is meghatározó szerkezetét tekintette. Foglalkozott még a nők társadalmi helyzetével is. Művei magyarul: Szociálantropológia: múlt és jelen IN: Bohannan, Paul-Glazer, Mark (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában 558-574. Panem Kiadó, Budapest, 1997. Nuer idő IN: Fejős Zoltán (szerk.) Idő és antropológia 69-84. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.

Marvin Harris (1927A négy kutató közül az ő munkássága az, amivel e legkevésbé tudok mit kezdeni. Kulturális materializmusának esetleges igazságait elmossa stílusának ellentmondást (más szemszöget) nem tűrő kifejeződése. Kérdések helyett kész kategóriarendszerrel közeledik tárgyához (merthogy tárgynak tekinti a szó szoros értelmében). Mindazonáltal nem lehet tagadni, hogy fontos kifejezéseket vezetett be: neki köszönhetjük például az émikus és étikus megközelítés elválasztását,jóllehet nem szimpatikus, hogy ő az étikus megközelítést tartja „tudományosnak”. Kultúradefiníciója: A kultúra fogalma a megtanult cselekedeteknek és gondolatoknak arra a repertoárjára vonatkozik, amelyekről a társadalmi csoportok tagjai bizonyságot tesznek – s repertoárok egyik generációról a másikra a genetikus örökségtől függetlenül adhatók tovább. Szociokulturális rendszer: …ezzel egy populáció, egy társadalom és egy kultúra összekapcsolódását kifejezve, s emberek, gondolatok és cselekmények kötött elvát megalkotva. Harris megállapította, hogy létezik a szociokulturális rendszereknek egy univerzális struktúrája, ami az emberi természet biológiai és pszichológiai állandóin alapul, valamint a gondolat és viselkedés, illetve az „emikus” és „etikus” közötti különbségtételen. ETIKUS VISELKEDÉSI ÖSSZETEVŐK: infrastruktúra struktúra Viselkedési szuperstruktúra termelési mód: Családi gazdaság: 1. létfenntartás 1. családszervezet technikája 2. munka háztartáson belüli 2. technikaimegosztása környezeti 3. szocializáció a családban, viszonyok enkulturáció, nevelés 3. ökoszisztémák 4. életkor és nemi szerepek 4. munkaformák 5. fegyelem a családban, hierarchiák, szankciók Reprodukciós mód: Politikai-gazdasági viszonyok: 1. demográfia 1. politikai szervezet, 2. párválasztási frakciók, klubok, formák társulások, testületek 3. termékenység, 2. munkamegosztás, adó, születés, halálozás járadék 4. gyermekgondozás 3. politikai szocializáció, 5. demográfiai enkulturáció, nevelés sémák 4. osztály, kaszt, városi és egészségügyi falusi hierarchiák ellenőrzése 5. fegyelem, rendőri/katonai 6. fogamzásgátlás, ellenőrzés abortusz, 6. háború gyermekgyilkossá g MENTÁLIS ÉS EMIKUS ÖSSZETEVŐK infrastruktúra struktúra

1. művészetek, zene, tánc, irodalom, hírközlés 2. rítusok 3. sport, játékok, hobbik 4. tudomány

Viselkedési szuperstruktúra

1. etnobotanika 2. etnozoológia 3. létfenntartási ismeretek 4. mágia 5. vallás tabuk

1. Rokonság 2. politikai ideológia 3. etnikus és nemzeti ideológiák 4. mágia, vallás, tabuk

1. szimbólumok 2. mítoszok 3. esztétikai normák és filozófiák 4. episztemológiák 5. ideológiák 6. mágia, vallás, tabuk

A nyelv mint nem kategorizálható ugyanakkor alapvető eszköz a fenti táblázatból kimarad. A kommunikáció, beleértve a beszédet is, az alapvető eszköz szerepét játssza az infrastrukturális, strukturális és szuperstrukturális tevékenység koordinálásban… a kulturális materializmus nem állít semmit az infrastruktúra és az egyes nyelvcsaládok fő fonemikus és nyelvtani jegyei közötti funkcionális kapcsolatot illetően. Magyarul: IN: Bohannan, Paul-Glazer, Mark (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában 514-551. Panem Kiadó, Budapest, 1997.