Castaneda Absztrakt

Bottyán Katalin

Terepnapló, élettörténet, regényfolyam? Talán inkább világlátás, én-konstrukció Gondolatok Carlos Castaneda műveiről

Dolgozat Fenyő D. Mario professzor órájának teljesítéséhez

Absztrakt

Carlos Castaneda az antropológia tudományának mindenki által ismert, de már-már vitatásra is alig méltatott figurája: a tudományban közkeletű vélekedés szerint művei legalábbis erősen viselik a szerző fantáziájának nyomait, ha nem hamisítványok. A magam részéről ebben a dolgozatban nem mérlegelném a leírtak igazságtartalmát, hanem elsősorban úgy viszonyulok hozzá, mint bármely, a terepen gyűjtött narratív interjú, napló szövegéhez: azaz, úgy kezelem, mint az identitás hordozóját, én-konstrukciót. A dolgozatban a következő dimenziókat fogom érinteni: Elsőként összegzem Castaneda személyiségének ellentmondásos antropológus-varázsló tulajdonságait, azaz énképét, tanítójához és tanítvány-társaihoz való viszonyát. Két könyv: a Don Juan tanításai és A másik világ kapujában foglalkozik Castaneda terepmunkájának a jobboldali tudomás, azaz a hétköznapi tudat állapotában szerzett tapasztalataival. Ezekben tanítványságának azt a részét követhetjük nyomon, ami mindannyiunk számára érthető: a résztvevő megfigyelést végző antropológushallgató kulturális sokkját, és törekvéseit ennek legyőzésére: kérdezés, jegyzetelés, feldolgozás, újra kérdezés, és egy logikus megismerési rendszer felépítésére való törekvés. Nyomon követhetjük, amint minduntalan beleütközik ennek a határaiba: az „adatközlő” visszanéz:

egyáltalán nem kíváncsi Castaneda nyugati kultúrájára, sem arra, hogy mit gondol, inkább mulatságosnak tartja törekvéseit, viszont („energetikai” lehetőségei miatt fantáziát lát benne, ezért tanítja. A két cél közös kulcsszava a tanítás illetve beavatás, fölényben itt azonban egyértelműen Don Juan van. Kiderül, hogy a tudományos szakkifejezések használhatatlanok, legalábbis az antropológiaiak: a varázslók tudománya olyan, teljes körű gyakorlati világrend, amit napjainkban talán a természet-és társadalomtudományok összesen tudnának felmutatni. Ennek a tudománynak a birtoklása részben kulturális (a tolték látók új ágának hagyománya), részben nagyon is személyes lehetőségektől függ. Az eleve elrendelés, azaz kiválasztottság és a személyes küzdelem közös eredménye a beavatás1. Az ehhez szükséges megváltozott tudati állapot azaz nem szokványos valóság eléréshez kezdetben a „varázsfüvek” azaz különböző pszichotróp növények (pejot (Mescalito lophophora williamsii), csattanó maszlag (datura inoxia) és egy psilocybe nemzetségbe tartozó gombaféle hatását használták. Második olvasatban folytatódik a kettősség: rekonstruálom a varázslók általa megalkotott világát, itt térek ki a kifejezések magyarázatára, az alkalmazott eljárásoknak és ezek eredményének leírására, valamint folytatom a többi varázsló bemutatását. Harmadjára

szeretném

összefoglalni

Castaneda

munkásságának

eredményét

illetve

következményeit: az általa megalkotott világba vezető, mások számára létrehozott utat: könyveit, a tensegrityt (mozgásművészet), a Castaneda-követő tanítványokat, csoportokat, és legvégül a különböző, róla alkotott véleményeket. A kitekintésben még szeretnék néhány párhuzamot vonni néhány újkeletű ezoterikus mozgalom, például a XX. századi gnosztikus kereszténység és Castaneda mondanivalója között, mivel tudomásom szerint olvasótáboruk jelentős részben fedi egymást. Azért választom a bemutatásnak ezt a módját, mert az a benyomásom, hogy a vizsgált jelenség így, ebben a sorrendben konstruálódott: azaz, az eredmény szempontjából kevésbé 1

A leendő sámán kiválasztottságát eldöntő tulajdonságok: fölös csont, ujj, fog, (Szibéria), látomás (ÉszakAmerika), a látó által felismerhető energetikai alakzat (Mexikó).A jelöltet kiképzése után minden esetben próbának vetik alá, ezután lesz sámán.

számít, hogy Castaneda olvasatához képest milyen valójában a mexikói indián sámánok, vagy a tolték varázslók világa, a kérdés az, hogy miként és hogyan tudott az ő verziója kulturális ténnyé válni.