Területi Fejlődés Tényezői Magyarországon

Hahn Csaba, szociológia, levelező  1045 Budapest, Berda J. u. 50. IX/51.  360-4933 (otthon), 441-7152 (mh.)

SZAKDOLGOZAT:

TERÜLETI FELZÁRKÓZÁS MAGYARORSZÁGON

2004. március

1

Tartalomjegyzék: TERÜLETI FELZÁRKÓZÁS MAGYARORSZÁGON...............................................1 1. BEVEZETÉS.........................................................................................................4 1.1. Téma rövid kifejtése...................................................................................................................................4 1.2. Témaválasztás indoklása............................................................................................................................5 1.3. A munka célja..............................................................................................................................................5 1.4. Előzetes hipotézisek....................................................................................................................................6 1.5. Módszertani megfontolások.......................................................................................................................7

2. A FELZÁRKÓZÁS VIZSGÁLATA........................................................................9 2.1. Legfontosabb szakirodalmi források és kutatási eredmények...............................................................9 2.2. Előzetes hipotézisek..................................................................................................................................16 2.3. Módszertani megfontolások.....................................................................................................................17 2.4. A vizsgálat eredményei.............................................................................................................................22 2.5. Következtetések összefoglalása................................................................................................................41 2.6. Az eddigi kutatási eredményektől való eltérés.......................................................................................43

3. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK VIZSGÁLATA........................................................45 3.1. Állami támogatások..................................................................................................................................46 3.2. Külföldi tőke beáramlása.........................................................................................................................51 3.3. Kedvező földrajzi fekvés..........................................................................................................................54 3.4. Autópálya közelsége..................................................................................................................................59 3.5. Ipari park..................................................................................................................................................63 3.6. Vállalkozási övezet....................................................................................................................................67 3.7. Humán erőforrások..................................................................................................................................69 3.8. Pártközelség..............................................................................................................................................71 3.9. Fejlesztési tényezők összesített értékelése...............................................................................................73

4. KÉRDŐÍVES ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLAT...............................................76 4.1. Előzetes hipotézisek..................................................................................................................................76 4.2. Módszertani megfontolások.....................................................................................................................76 4.3. A vizsgálat eredményei.............................................................................................................................80

5. ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................93 IRODALOMJEGYZÉK............................................................................................95 MELLÉKLETEK......................................................................................................97

2

Köszönetnyilvánítás: Ezúton köszönöm meg a következőknek, hogy segítséget nyújtottak szakdolgozatom elkészítéséhez: -

Nemes Nagy József egyetemi tanár (ELTE) – mint konzulens

Továbbá: -

Dániel Pál főosztályvezető helyettes (MTRFH)

-

Gódor Csaba osztályvezető (MTRFH)

-

Gyöngyössy Kálmán főosztályvezető (MTRFH)

-

Kálnoki Kis Sándor közlekedési szakértő

-

Laky Ildikó igazgató (TERRA Studió Kft.)

-

László Csaba térinformatikus (MTRFH)

-

Rakusz Lajos elnök (Ipari Parkok Egyesület)

-

Szala Endre főosztályvezető (MTRFH)

-

Szendrényi Péter főosztályvezető helyettes (MTRFH)

-

Tóth János vezető főtanácsos (GKM)

-

Vaszócsik Győzőné dr. osztályvezető (MTRFH)

3

1. Bevezetés

1.1. Téma rövid kifejtése Dolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ: -

Hogyan fejlődtek Magyarországon az egyes térségek az elmúlt évtizedben? Megfigyelhető-e az elmaradott térségek felzárkózása?

-

Melyek azok a fejlesztési eszközök, amelyek hatékonyan segíthetik az elmaradott térségek felzárkózását?

-

A különböző helyzetű térségekben élők hogyan érzékelik, értékelik saját térségük fejlődési folyamatait?

Ezen kérdések megválaszolásához először azt elemzem, hogy hogyan változott a térségek társadalmi-gazdasági fejlettsége 1995-2001 között. Megvizsgálom, melyek azok az elmaradott térségek, amelyek a legnagyobb fejlődést mutatják. Megnézem azt is, hogy ezen térségek fejlődése elég dinamikus-e ahhoz, hogy felzárkózást eredményezzen. Utána megvizsgálom a szakirodalomban említett (illetőleg a közvélekedés szerinti) legfontosabb fejlődési tényezőket, a „felzárkózás sikertényezőit”. Összefüggéseket keresek az egyes tényezők (pl. állami támogatások, külföldi tőke beáramlása, autópálya, ipari park, vállalkozási övezet, stb.) kistérségbeli megléte, volumene és a fejlődésfelzárkózás nagyságrendje között, hogy bemutassam a tényezők tényleges hatásait. Mint leendő szociológus, kíváncsi vagyok arra, hogy az egyes térségekben élők hogyan élik meg a felzárkózás (vagy éppen a leszakadás) folyamatát, mennyiben érzik térségüket fejlődésben lévőnek. Érdekel az is, hogy véleményük szerint milyen fejlesztési tényezők segíthetik egy térség fejlődését. A kérdőívezéssel beérkezett adatokat összevetem a szakirodalmi információk és a statisztikai elemzések következtetéseivel, így pontosítva a hatékony területfejlesztési eszközök körét.

4

1. Bevezetés

1.2. Témaválasztás indoklása A Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal Területfejlesztési Főosztályán belül a Térségi Gazdasági Osztályon dolgozom, munkaköri leírásom szerint térségi gazdasági elemző vagyok. Számomra a kiválasztott téma tehát abszolút mértékben „szakmába vág”. A szakdolgozat kérdésköreit úgy illesztettem össze, hogy mind a területfejlesztési, mind a szociológiai szakterületen meglévő ismereteimet hasznosíthassam a munka során. A fejlődési tényezők (fejlesztési eszközök) vizsgálatának ötlete onnan származik, hogy korábban egy szakértő cég megbízásából készítettem számításokat arra vonatkozóan, hogy az M3 autópálya 5, 10 és 20 km-es sávjában, ill. lehajtótól való elérhetőségi távolságában lévő települések hogyan fejlődtek főbb mutatóik mentén, az arra „elvonuló” autópálya hatására. Leíró statisztikai módszereinkkel a legtöbb társadalmi-gazdasági mutató tekintetében még gyenge összefüggéseket sem sikerült kimutatnunk. Akkor gondoltam arra, hogy hasonló vizsgálatokat más „területfejlesztési eszközök” vonatkozásában is el lehetne végezni.

1.3. A munka célja Vizsgálódásaim közvetlen célja, hogy eloszlassa, vagy megerősítse kételyeimet az egyes – a területfejlesztésben ill. a gazdaságfejlesztésben felbukkanó – „szlogen”-ekkel kapcsolatban. Célom, hogy a közvélekedést, az általános értékítéleteket konkrét számadatokkal, összefüggésekkel támasszam alá, vagy vessem el, így csökkentve a „téveszmék” számát. Néhány – számomra gyanús – feltételezés, amely gyakorta felbukkan a területfejlesztési gyakorlatban: -

„Ha rövid távon nem is, de hosszabb távon elkezdenek felzárkózni az elmaradott kistérségek…”

-

„A területfejlesztési támogatások fontos eszközt jelentenek a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásában…”

-

„Az autópályák felvirágoztatják azokat a térségeket, amerre elhaladnak…”

-

„Fontos, hogy minden kistérségben legyen legalább egy ipari park…”

5

1. Bevezetés -

„A külföldi tőkés csak kizsákmányolja a térséget…”

-

„Helyi szinten nem tudják, hogy mi a jó nekik, hogy mitől fognak fejlődni…”

-

„A helyi vezetők mindig elégedetlenek a helyzettel…”

Az ilyen, és ehhez hasonló megnyilatkozásokat hallva sokszor gondoltam már arra, hogy konkrét számadatokkal, vizsgálatokkal kellene a végére járni e kijelentések igazságtartalmának. Most itt a lehetőség!

1.4. Előzetes hipotézisek Vizsgálataim

megkezdése

előtt

–

gyakorlati

terület-

ill.

gazdaságfejlesztési

tapasztalataimból, valamint szociológiai tanulmányaimból adódóan – már vannak bizonyos előfeltevéseim, amelyek beigazolódása vagy elvetése várható a szakdolgozat végére. Az egyes vizsgálati fejezetek előtt ezeket részletesen kifejtem. Előzetesen nézzük csak a legfontosabbakat: -

Az elmaradott térségek közül a leghátrányosabb helyzetűek felzárkózása az elmúlt időszakban (5-8 évben) általánosságban nem volt megfigyelhető.

-

A területfejlesztési támogatások nem oldják meg a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatásának gondját.

-

A külföldi befektetések segítik a térség gazdaságának újraélesztését.

-

A földrajzi fekvés nagyon erős hatással van a térségek fejlettségi helyzetére ill. fejlődési lehetőségeire.

-

Az autópályák területi hatása közvetett. A központi térségeket jobban fejleszti, mint a perifériákat, ezáltal növeli a különbségeket.

-

Az ipari park jelenléte önmagában nem fejlesztési tényező. Hatása a betelepülés volumenétől függ.

-

Helyi szinten gyakran jobban tudják, hogy mitől tud(ná)nak fejlődni.

-

A helyi vezetők helyzetértékelésének realitása függ attól, hogy fejlett, vagy elmaradott, ill. fejlődő vagy leszakadó térségről van-e szó.

6

1. Bevezetés Ezek tehát a főbb előzetes munkahipotéziseim, amelyek igazolhatósága ill. elvethetősége érdekében alakítottam ki a következő módszertani kereteket.

1.5. Módszertani megfontolások Az egyes vizsgálati szakaszok pontos módszertani leírását az adott fejezeteknél fogom bemutatni. Itt azokat a keretekre térek ki, amelyek az egész dolgozatra vonatkoznak:

1.5.1. Kistérségi szintű elemzés „A kistérség a területi folyamatok, a térségi fejlődés kiemelkedően fontos elemzési egysége. Az elmúlt évtizedek minden tudományos elemzése azt igazolja, hogy a kistérségek szintjén a hazai területi fejlődés minden lényeges tendenciája világosan kirajzolódik, feltárulnak azok az összefüggések, amelyek a megyék (s főként a 7 régió szintjén) az összevonási, aggregációs információvesztés miatt eltűnnek; illetve értelmezhetővé válik az a tagoltság is, ami 3200 egyedi települést vizsgálva lényegében értékelhetetlen, s gazdasági folyamatok esetében elméletileg sem értelmezhető.” (Nemes Nagy J., 2003.)1 Fentieket támasztja alá az a tény is, hogy mind az Országos Területfejlesztési Koncepció, mind az Országgyűlési Jelentés a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről, és az OTK végrehajtásáról c. anyag térszerkezeti és területi folyamatokat vizsgáló elemzései kistérségi szinten készültek. Emiatt megyei ill. regionális szintű vizsgálatokat csak röviden fogok érinteni.

1.5.2. Komplex fejlettségi jelzőszámok alkalmazása „A fejlettség nehezen körülhatárolható, összetett fogalom, pontos mérése (már csak az eltérő értelmezésmódok miatt is) eléggé nehézkes. A fejlettségben mutatkozó területi különbségek feltárására kétféle út kínálkozik: egyrészt többmutatós, sokdimenziós változórendszer valamilyen összevonása, ahol végeredményként egyetlen szám fejezi ki a fejlettségi rangsorban elfoglalt helyet; vagy egyetlen (a tendenciákat sűrítetten tükröző), kitüntetett mutató kiválasztása és körültekintő elemzése.” (Beluszky P. 2004. pp. 42-43) 1

A szakirodalomból szó szerint átvett idézeteket a kiemelés érdekében dőlt betűvel fogom jelölni!

7

1. Bevezetés „A fejlettség vizsgálatához – annak többdimenziós jellege miatt – az egyszerű indexeknél jobban megfelelnek a több mutatóból képzett, komplex jelzőszámok. Az ezek kiszámításához felhasznált mutatók önmagukban is jellemzik a fejlettséget, annak egy-egy összetevőjét, de leginkább egymással összekapcsolva, összességükben tükrözik a valóságot.” (Kiss János P. szerk., 2003. pp. 18-20) Vizsgálataimban a hazai területfejlesztési és kutatói gyakorlatban gyakrabban használt mutatók közül választottam ki azokat, amelyek szakmai tapasztalataim alapján megfelelnek

mind

a

statikus

helyzetértékelés,

mind

a

dinamikus

(idősoros)

fejlődésvizsgálat céljainak, és kétféle módszerrel képeztem belőlük komplex (társadalmi, gazdasági, infrastrukturális) jelzőszámokat: -

a mutatók egyszerű rangsorolásával (1-től 150-ig), majd a rangszámok átlagolásával (pl. Csatári B., 1999)

-

a mutatók szórás-terjedelmének 5 egyenlő részre osztásával, és pontozásos kategorizálással (pl. Kiss János P. szerk., 2003. pp. 22-23)

1.5.3. Az elemzések időtávja: 1995-2001 A kistérségi fejlettség vizsgálata során idősoros adatlekérdezéseket végeztem – a Területi Információs Rendszerből – az 1995, 1998 és 2001 évekre. Szakdolgozatom készítésének kezdetén (2003 végén) még nem minden adatkörben álltak rendelkezésemre 2002. évi megbízható adatok, ezért a 2001. év adataival dolgoztam. Ehhez képest 3-3 évet mentem vissza az időben, egészen 1995-ig. Ennek célja, hogy a megfelelően hosszú időtávok tegyék lehetővé fejlődési-felzárkózási tendenciák felismerését. A területfejlesztési gyakorlatban is 3 évente szokás a kistérségek fejlettségét újra megvizsgálni (ld. OGY határozatok a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről). Két darab 3 éves ciklus felmérésével az a célom, hogy adott esetben a fejlődés lassuló, vagy gyorsuló tendenciáját be lehessen mutatni, de alapvetően a hosszabb időtávra (19952001) koncentrálnék, mert ott az esetleges felzárkózási tendenciák egyértelműen megfigyelhetők.

8

2. A felzárkózás vizsgálata Hogyan fejlődtek Magyarországon az egyes térségek az elmúlt években? Megfigyelhető-e az elmaradott térségek felzárkózása?

A kérdések megválaszolásához először azt elemzem, hogy hogyan változott a térségek társadalmi-gazdasági fejlettsége az elmúlt időszakban (1995-2001 között). Megvizsgálom, melyek azok az elmaradott kistérségek, amelyek a leggyorsabban fejlődnek. Megnézem azt is, hogy ezen kistérségek fejlődése elég dinamikus-e ahhoz, hogy felzárkózást eredményezzen. Mindezek előtt azonban lássunk egy általános szakirodalmi áttekintést a fejlődés-felzárkózás területéről.

2.1. Legfontosabb szakirodalmi források és kutatási eredmények Dolgozatomban mások statisztikai elemzéseire, kutatási eredményeire csak szűk terjedelemben, azok lényegére koncentrálva szeretnék kitérni, ezért három nagyobb léptékű vizsgálat eredményeit mutatom be.

2.1.1. Központi Statisztikai Hivatal GDP számításai Az egyes térségek fejlettségét legegyszerűbben a – gazdaság teljesítőképességét jellemző – bruttó

hazai

termék

(Gross

Domestic

Product,

GDP)

fajlagos

értékeinek

összehasonlításával, fejlődésüket pedig e mutató idősoros elemzésével vizsgálhatjuk. A KSH minden évben kiadja a legfrissebb (két évvel korábbi) megyei és regionális adatsorokat a GDP számszerű és fajlagos (egy főre jutó) értékére, valamint az országos és az uniós átlaghoz való arányára vonatkozóan. Ennek nem csak kutatási, hanem igazgatási szempontból is nagy jelentősége van a következők miatt: -

Az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatására az elmaradott térségek csak akkor számíthatnak, ha az egy főre jutó GDP-jük az EU átlag 75%-a alatt van.

-

Az elmúlt években Magyarországon azok a megyék részesültek kiemelt többlettámogatásban, amelyek egy főre jutó GDP-je az országos átlag 70%-a alatt volt.

9

2. Felzárkózás vizsgálata A GDP számításokat a KSH megyei szinten végzi, az adatok regionális és országos szintre is agregálhatók. Vannak ugyanakkor kísérletek kistérségi GDP becsült számítására is (Kiss János P. szerk. 2003., pp. 27-40.). Vizsgálatunkban egyelőre ezzel nem foglalkozunk. 1. ábra: Régiók egy főre jutó GDP-jének országos átlaghoz való aránya 1994-2001 között [%] Régiók Közép-Magyarország Nyugat-Dunántúl Közép-Dunántúl Dél-Dunántúl Dél-Alföld Észak-Alföld Észak-Magyarország SZÓRÁS:

1994 146 101 86 84 83 74 70 25.8

1995 144 103 91 82 83 71 73 25.2

1996 147 105 92 80 81 70 69 27.3

1997 149 105 96 78 78 69 67 28.8

1998 148 110 98 77 76 68 68 29.2

1999 151 115 94 78 75 64 66 31.5

2000 152 114 100 75 72 63 65 32.7

2001 158 104 93 75 72 66 66 33.0

Ha megnézzük az 1. ábra adatait, az egy főre jutó regionális GDP országos átlaghoz való arányából világosan látszik, hogy regionális szinten nem beszélhetünk felzárkózásról, a régiók fejlettsége (legalábbis ezen általános mutató alapján) egyre nagyobb szórást mutat. Habár a fejletlenebb régiók GDP-je is növekszik, ugyanakkor fejlődésük dinamikája elmarad az országos átlagtól, mivel a fejlettebb régiók növekedése jóval dinamikusabb. Ezen tendencia alól a 2001. év jelent kisebb kivételt, amikor néhány elmaradottabb régió (ÉA, ÉM) növelni tudta arányát, néhány fejlettebbnek pedig csökkent a mutatója (NYD, KD), de a szórás – Közép-Magyarországnak „köszönhetően” – így is tovább növekedett. Megyei szinten vizsgálva az egy főre jutó GDP alakulását (2. ábra), ugyancsak azt kell megállapítanunk, hogy a felzárkózás jelei nem érzékelhetőek, a különbségek egyre nagyobbak. A leghátrányosabb (az országos átlag 70%-át el nem érő) megyék köre egyre bővül. Míg 1997-1999 között (az 1994-es GDP adatok alapján) még csak 3 megye, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg részesült állami költségvetési többlet-támogatásban, addig 2000-2002 között már 5 megye (Békés és Somogy is) többlettámogatáshoz jutott, mivel 1998-ban az egy főre jutó GDP-jük nem érte el az országos átlag 70%-át. Három évvel később, 2003-ban már 7 megye kapott többletforrásokat, mivel 2001. évi GDP-jük határ alatti volt2. 2. ábra: Megyék egy főre jutó GDP-jének országos átlaghoz való aránya 1994-2001 között [%] Megyék Budapest 2

1994 180

1995 181

1996 185

1997 187

1998 186

1999 191

2000 195

2001 204

Megjegyezzük, hogy ha a magyar gyakorlatban is az EU-s 75%-os határt alkalmaztuk volna, akkor a

„hátrányos helyzetű”-ként, később „legkedvezőtlenebb helyzetű”-ként deklarált, elmaradott megyék köre jóval bővebb lett volna.

10

2. Felzárkózás vizsgálata Győr-Moson-Sopron Fejér Vas Komárom-Esztergom Zala Tolna Veszprém Pest Csongrád Baranya Heves Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Somogy Bács-Kiskun Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Szabolcs-Szatmár-Bereg Nógrád

103 96 103 80 94 94 80 76 94 84 73 83 79 76 77 80 70 62 62

109 99 107 86 92 92 84 73 93 80 74 78 77 76 79 78 76 61 59

110 103 109 89 93 91 81 73 93 78 74 78 76 75 76 76 71 59 57

109 117 114 86 91 84 80 78 90 80 72 76 75 70 73 72 69 58 53

121 124 117 84 90 86 81 78 89 79 73 76 72 69 71 69 69 57 57

131 114 118 83 90 89 80 80 86 78 72 72 67 69 70 68 67 55 55

134 127 114 83 85 83 85 78 83 76 71 71 67 68 68 66 65 54 54

120 103 100 92 85 84 84 83 81 76 75 74 69 69 69 66 64 57 56

2.1.2. Kormányjelentés a területi folyamatokról A Magyar Köztársaság Kormánya 2001-ben számolt be az Országgyűlés részére a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről. (VÁTI 2001.) A J/3919. számú jelentés a területi egyenlőtlenségek mérsékléséről a következőket írja: „…a területfejlesztési politika lényegében a kilencvenes évtizedet tekintve elsődlegesen a területi egyenlőtlenségek mérséklése céljának megfelelően hozta létre új intézményrendszerét, elsősorban az elmaradott területekre és válságtérségekre koncentrált. Ezzel a gazdaságban a piaci alapú területi differenciálódást megállítani nem tudta, csupán fékezte

annak

kedvezőtlen

hatásait,

megakadályozta

újabb

szélsőséges

térségi

krízishelyzetek kialakulását.” „A területi egyenlőtlenségek egyértelműen a gazdasági folyamatokhoz kötődnek. […] két olyan szféra emelhető ki, ahol a térszerkezet változásában határozott közeledés, regionális és települési egyensúlyjavulás érzékelhető. Az első a települési infrastruktúra, amelyben – a szennyvízkezelés kivételével – az ország minden térségében javultak az ellátottsági mutatók, a keleti országrész felzárkózása eredményeként csökkentek a regionális különbségek. […] A második a távközlési és kommunikációs alrendszer…” „…az ország minden térségében megjelölhetők azok az adottságok, helyi vagy központi eszközökkel csökkenthető hiányok, amelyek megteremhetik az esélyt a gazdasági és

11

2. Felzárkózás vizsgálata társadalmi elmozdulásra. […] Ennek bázisát a gazdasági növekedés teremtette többletforrások […] közvetlen (állami fejlesztéseken keresztüli)és közvetett (regionálisan differenciált szabályozási, támogatási eszközökkel orientált) felhasználása adhatja.” A Jelentés külön vizsgálja a gazdasági ill. a társadalmi térszerkezetet, mivel a társadalmi folyamatok – természetükből adódóan – a gazdasági folyamatokhoz képest lassabban mennek végbe. A gazdasági térszerkezettel kapcsolatban megállapítja: „Ma az ország térszerkezete, térségi és települési tagoltsága alapvetően eltér a rendszerváltás

előtti

helyzettől.

Ebben

természetesen

jelen

vannak

évszázados

determinációk (nyugat-kelet és falu-város megosztottság), miként az elmúlt évtizedek nyomai (szocialista nagyipar, mezőgazdasági nagyüzemek) és a legújabb időszakban kialakult elemek (vállalkozói aktivitás, külföldi tőke) is.” „A kistérségi települési fejlettségi térszerkezet mozaikszerű, a gazdasági térképeken látványos

aktivitású

növekedési

tengelyek,

és

köztes

árnyékterületek

egyaránt

felfedezhetők. A keleti országrészben is jelen vannak a dinamika elemei, elsősorban a korszerű technológiát képviselő nagyüzemek képében. Ugyanakkor a fejlett dunántúli részeken is vannak gyengébb pozíciójú térségek, ún. belső perifériák. Az 1990-es évek végére kialakult gazdasági térszerkezetben a korábbi, mesterségesen kiegyenlítettnél jóval tagoltabb és különböző növekedési pályákon haladó térségtípusok különíthetők el: •

A dinamikusan fejlődő térségekben jellemző, hogy magas a külföldi tőke aránya, a vállalkozói aktivitás és a jövedelemszint és alacsony a munkanélküliség szintje. (Főváros és vonzástérsége, nagyvárosok, megyeszékhelyek, autópályák menti térségek, Balaton-parti települések, gyógy- és fürdővárosok, nyugati határ menti térség)

•

A fejlődő térségek növekedési lehetőségeiket csak később, a külföldi tőke megjelenésével (pl. Kaposvár, Nagykanizsa), a főváros vonzerejének kiterjedésével (Aszód, Hatvan, Gyöngyös) tudták kihasználni.

•

A fejlődésben felzárkózó térségek a környező centrumoknál eredetileg kevésbé fejlettek, főleg mezőgazdasági jelleggel bírtak, de a külföldi tőke beáramlásával és a vállalkozási aktivitás élénkülésével a helyi gazdaság növekedési pályára állt.

12

2. Felzárkózás vizsgálata •

A revitalizálódó területek, melyek eltérő fejlettségi szintről indultak, a ’90-es években ipari visszaesést éltek át, de mára kezdenek felzárkózni (pl. Ózd).

•

A stagnáló térségeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás kis aránya jellemzi. Ennek oka lehet a térség agrárjellege (pl. Közép-Tiszavidék), ország- és megyehatár menti fekvés (pl. Ormánság, Tamási térsége), vagy meghatározó városközpont hiánya (pl. Szécsény, Bácsalmás).”

A Kormány-jelentés a társadalmi térszerkezettel kapcsolatban a következő fontosabb megállapításokat teszi: „A ’90-es éveket a területi társadalmi különbségek erősödése jellemezte. A térszerkezet alakulásában az öröklött területi egyenlőtlenségek mellett meghatározó jelentőségű a piaci folyamatok szerepe. […] Az átalakulás adta lehetőségeket azokban a térségekben tudták leginkább kiaknázni, ahol a tanultabb, vagyonosabb lakosság konvertálni tudta a korábban felhalmozott szellemi, kapcsolati-információs tőkéjét, és erre rakódtak az újjáépülő piacgazdaság térben polarizálódó elemei. […] A területi gazdasági különbségek a vállalkozási aktivitás különbségein keresztül a társadalmi egyenlőtlenség-rendszer újratermelésében játszottak jelentős szerepet.” „…magas társadalmi státusz jellemezte már 1990-ben is a fővárost, a BalassagyarmatBékéscsaba vonaltól nyugatra eső városokat és Egert, valamint a Balaton üdülőkörzetét. A ’90-es évek végére a főváros megőrizte kiemelkedő pozícióját, erősödött a NyugatDunántúl és a Balatontól északra lévő területek pozíciója, míg a Dél-dunántúli határmenti és Északkelet-magyarországi térségeké nagymértékben gyengült.”

2.1.3. A modernizáció vizsgálata 1910-2001 között Itt az MTA Regionális Kutatások Központjának a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatala megbízásából végzett legújabb kutatásából szeretnék néhány érdekesebb részt kiragadni. (Beluszky P. 2004.) A kutatás alapvető célja a XX. századi modernizáció vizsgálata volt. Ennek keretében végeztek vizsgálatokat a társadalmi fejlettség területi differenciáira vonatkozóan is. Kistérségek fejlettségének vizsgálatát végezték el két időpontra – 1910-re és 2001-re –

13

2. Felzárkózás vizsgálata vonatkozóan, alapvetően népszámlálási adatok alapján, többváltozós módszerrel. A mutatók

összevonását

mindkét

esetben

standardizálással

végezték.

A

szerzők

megállapítják, hogy a 2001-es fejlettségi térképen egyaránt megfigyelhető a centrumperiféria jelenség és a nyugat-kelet lejtő. Az országot fejlettség alapján a következő térségekre kategorizálják: •

A legfejlettebb térségek a budapesti agglomeráció belső gyűrűjében találhatók, ezek mellett a Budapest-Balaton, illetve a Budapest-Bécs tengely, továbbá a nyugat-magyarországi határmente kistérségei tűnnek ki.

•

A

nyugat-

és

közép-magyarországi

régió

határzónájában

a

relatívan

kedvezőtlenebb helyzetű belső periféria meglétét nemcsak saját számításaink, hanem más vizsgálatok is alátámasztják. •

A Dél-Dunántúl egész térsége az országos (vidéki) fejlettségi átlag alatt marad, ezen belül egy-két kistérség a legrosszabb kategóriába került (pl. Sellyei, Sásdi).

•

A dél-alföldi régió kistérségi fejlettségi képe erősen mozaikos (találunk itt kistérséget a legjobb [Szegedi] és a legrosszabb [pl. Mezőkovácsházai, Gyulai] kategóriában is); a térség egészét tekintve inkább a vidéki átlaghoz közelinek nevezhetnénk.

•

Legsötétebb a kép a Balassagyarmat-Békéscsaba vonaltól keletre (ide tartozik az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió nagy része), csupán a nagyvárosi térségek (Egri, Miskolci, Debreceni, Nyíregyházi kistérség) emelkednek ki nagyon rossz helyzetű környezetükből. Itt még relatíve jó helyzetű kistérséget is alig találunk (pl. Hajdúszoboszlói, Kisvárdai)

Ezután a tanulmány a mai állapotot összeveti az 1910-essel, és megállapítja, hogy kevés nagytérszerkezeti átalakulás ment végbe, ami a következőkből is látszik: •

A múlt századelőn is az ország centruma, Budapest szűkebb vidéke, illetve a Nyugat-Dunántúl volt a legkedvezőbb helyzetű térség, Észak-Magyarország és az Észak-Alföld pedig a legkevésbé fejlett.

•

Az észak-dunántúli belső periféria már akkoriban is létezett, a Dél-Dunántúl kistérségei is a maihoz hasonló képet mutattak.

14

2. Felzárkózás vizsgálata A vizsgálatok során 1910-re 4 mutatóból, 2001-re vonatkozóan pedig 6 mutatóból képeztek komplex mutatót, amely alapján a kistérségeket mindkét időpontra rangsorolták. A rangszámok változása alapján több csoportra és alcsoportra kategorizálták a kistérségek fejlődését. A legkarakteresebb változások a következők: •

Három olyan kistérség van, amelyek a múlt századfordulón még az élmezőnyhöz tartoztak, napjainkban pedig a sereghajtók közé sorolhatók (Ózdi, Sátoraljaújhelyi és Karcagi).

•

A középmezőnyből felfele mozgó térségek elsősorban olyan nagyvárosi térségek, amelyek korábban is kedvező helyzetben voltak, pozícióik pedig az elmúlt évtizedben is javultak (pl. Kaposvári, Nagykanizsai, Kecskeméti); de találunk itt Balaton-parti térségeket (Tapolcai, Keszthelyi kistérség).

•

A középmezőnytől lefele mozdult a dél-dunántúli régió szinte valamennyi határmenti kistérsége, és a Tiszántúl középső része.

•

Van néhány olyan kistérség, amelynek fejlettségi szintje 1910-ben messze az országos átlag alatt volt, ma pedig a legjobbak között találjuk ezeket. Ilyen a Szentgotthárdi, Zalaegerszegi kistérség, vagy a Balaton déli partjának kistérségei, illetve a Dabasi kistérség, amely mára a budapesti agglomeráció része lett.

•

A sereghajtók közül a középmezőnyhöz zárkózott fel Bács-Kiskun megye négy kistérsége, a budapesti agglomeráció keleti peremvidéke (pl. Nagykátai kistérség), vagy Szabolcs nyugati része (Nyíregyházi, Kisvárdai kistérség).

•

Legrosszabb helyzetű kistérségek azok, amelyek 1910-ben és napjainkban is a leszakadók táborát gyarapították. Ezeknél olyan tartós területi hátrányok mutathatók ki, amelyeken sem a több évtizedre visszanyúló felzárkóztatási kísérletek, sem a gazdasági berendezkedés gyökeres megváltoztatása nem segített. A helyzetüket súlyosbítja, hogy e vidékek összefüggő tömböket alkotnak, és elsősorban a határmenti, periférikus területeken (vagy régi belső perifériákon) találhatók. Ilyenek a Szatmár-Bereg vidék kistérségei, a Közép-Tiszavidék három kistérsége, az Abaúj-Zempléni kistérségek, vagy a Külső-Somogy és a Mezőföld kistérségei. Meglepő módon a nyugat-dunántúli régióban is találunk ilyen körzetet: a Vasvári kistérséget.

15

2. Felzárkózás vizsgálata

2.2. Előzetes hipotézisek A területfejlesztési politika hazai gyakorlatában a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása jelenti a legfontosabb célt. Ezen cél elérése érdekében az állami területfejlesztési forrásokat a legelmaradottabb térségek fejlesztésére koncentrálják. A szabályozó rendszer – általában – 3 évenkénti aktualizálása során megvizsgálják az egyes kistérségek fejlettségét, és a legkevésbé fejletteket besorolják a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett kategóriába. A fejlődés ütemét azonban külön nem vizsgálják, hanem a fejlettségi mutatók között van néhány, amelynek idősorát is figyelembe veszik az elmaradottság mérésénél. Ezzel a módszerrel ugyanakkor a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkózása az elmúlt időszakban nem volt megfigyelhető. Összehasonlítottam például, hogy a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott kistérségek hivatalos felsorolásából melyek kerültek ki 2001-ben, amikor az 1995-ös statisztikai adatok helyett 1999-es adatokkal

(és

némileg

új

mutatórendszerrel)

újradefiniálták

a

területfejlesztés

kedvezményezett térségeinek körét. Kiderült, hogy mindössze 4 kistérség volt ilyen, a Csornai, a Hódmezővásárhelyi, a Lenti és a Pécsváradi. Ugyanakkor engem azok a kistérségek is érdekelnek, amelyek relatív felzárkózást mutattak, még akkor is, ha esetleg hivatalosan továbbra is elmaradottnak minősülnek. Más szavakkal: nem statikus vizsgálatokat kívánok végezni bizonyos időközönkénti adatfelvételekkel, hanem dinamikus, idősoros elemzéseket, amelyek a fejlődés tendenciáit mutatják be. A térszerkezet változásának – a hátrányos helyzetű térségek felzárkózási folyamatának – finomabb elemzését lehet megtenni akkor, ha a fejlettségi mutatók változását, illetőleg a fejlődést is megvizsgálom. Feltételezésem szerint ezzel a módszerrel találni fogok olyan kistérségeket, amelyek korábbi elmaradottságuk ellenére dinamikus fejlődést mutattak az elmúlt időszakban. Amennyiben a hipotézisem helytálló lesz, akkor dolgozatom következő fejezetében meg tudom vizsgálni, hogy ezen felzárkózó kistérségek fejlődésére milyen tényezők voltak a legnagyobb hatással.

16

2. Felzárkózás vizsgálata

2.3. Módszertani megfontolások „A területi folyamatok számos tényező összegződésének tekinthetők, ezért leírásukhoz a különböző tényezőket együttesen is figyelembe kell venni, azok összegzésével, ún. komplex mutatókat alkalmazva kell leírni a térszerkezetet. Komplex mutató előállításának két kulcskérdése van: mely mutatókat vegyünk figyelembe, és milyen technikával „gyúrjuk őket egybe. A különböző alapmutatók közüli válogatás néha szubjektív, és a helyes jelzőszámok kiválasztása minden esetben – feladattól függően – az elemző felelőssége.” (Salamin G. 2003.)

2.3.1. Mutatók kiválasztásának és kiszámításának módja A komplex regionális (térségi) fejlettség mérésére – az elemzés céljától függően – számos mutatórendszert alkalmaztak ill. javasolnak az egyes kutatók. Csak néhány példa ezek közül: -

Kistérségek fejlődési típusaihoz (dinamikusan fejlődő, fejlődő, felzárkózó, stagnáló, lemaradó) használt 9 mutató. (Faluvégi A. 2000)

-

A kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló OGY határozat 19 mutatója, amelyből 4 gazdasági, 7 infrastrukturális, 6 társadalmi – szociális és 2 foglalkoztatási. (OGY. 2001)

-

Matematikai-statisztikai elemzésekhez alkalmas mutatórendszer 36 mutatóval, amelyből 3 demográfiai, 4 munkanélküliségi, 9 gazdasági és 20 infrastrukturális. (Dobosi E. 2003)

-

A 90-es évek hazai területfejlesztési gyakorlatában leggyakrabban használt 22 mutató, amelyből 5 gazdasági, 5 infrastrukturális, 3 foglalkoztatási, 4 társadalmiszociális és 5 egyéb speciális, amelyek közül szinte minden esetben alkalmazzák az adóköteles jövedelem adatait, a munkanélküliségi rátát, és egy vagy több infrastrukturális, illetve a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó adatot. (Kiss János P. szerk. 2003.)

Magam részéről kiindulási alapnak tekintettem a 24/2001.(IV.20.) OGY határozat 3. sz. melléklete szerinti 19 mutatót, ugyanakkor vizsgálataimban ezek közül többet elhagytam. Ennek okai a következők: 17

2. Felzárkózás vizsgálata -

A változást mérő mutatókat (pl. működő gazdasági szervezetek számának változása 1995-99) nem kell külön beépíteni, hiszen minden mutató tekintetében idősorokat fogok vizsgálni.

-

Az időben kevéssé változó, és kevés számú kistérségre koncentrálódó mutatók (pl. tudományos kutatók száma) az idősoros fejlődés-vizsgálathoz kevéssé alkalmasak.

-

A „10. komplex életminőség elérési mutatót” nem tudtam minden vizsgált időpontra előállítani. Egyébként ez szerintem inkább fejlődést befolyásoló tényező, mint a fejlettséget mérő mutató.

-

Két mutatót hasonló jelenségre (pl. munkanélküliség, tartós munkanélküliség) nem használtam.

Mindezen megfontolások – valamint a területfejlesztési elemzési gyakorlatban leggyakrabban használt 22 mutatóval való összevetés – után a következő mutatók mellett döntöttem: A) Társadalmi (szociális) mutatók: 1. Vándorlási különbözet (1000 főre) 2. Autósűrűség (1000 főre) 3. Lakássűrűség (1000 főre) B) Gazdasági mutatók: 4. Egy főre jutó adóköteles jövedelem (Ft/év) 5. Vállalkozássűrűség (működő, 1000 főre) 6. Vendégéjszakák (1000 főre) 7. Munkanélküliségi ráta (%) C) Infrastrukturális mutatók: 8. Csatornázottság (1km vízvezetékre, m-ben) 9. Vízvezetékre kapcsolt lakások aránya (%) 10. Kiskereskedelmi egységek (1000 főre)

18

2. Felzárkózás vizsgálata A mutatókat a Területi Információs Rendszer [TeIR] interaktív elemzőjének T-STAR ill. APEH-SZJA adatbázisából lekérdezett elemi adatokból számoltam ki a következőképpen: 1. Vándorlási különbözet = (odavándorlás – elvándorlás) / lakónépesség × 1000 Az 1000 főre jutó vándorlási különbözet úgy számítottam ki, hogy a kistérség adott évi odavándorlásából kivontam az elvándorlást, a különbséget osztottam a lakónépességgel, és az eredményt szoroztam ezerrel. Mivel ez egy intervallum skálán mért mutató, ezért a fejlődés elemzésénél a különbséget vizsgáljuk, tehát pl. a 2001. évi vándorlási különbözet értékéből kivonjuk az 1995. évit. 2. Autósűrűség = személygépkocsik száma / állandó népesség × 1000 Az autósűrűséget (az 1000 főre jutó személygépkocsik számát) úgy kapjuk, ha a személygépkocsik számát osztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. Fejlődésvizsgálatnál hányadost képezünk, vagyis a későbbi év mutatójának értékét elosztjuk a korábbi évével. 3. Lakássűrűség = Lakásállomány / állandó népesség × 1000 A lakássűrűséget (az 1000 főre jutó lakások számát) úgy számítjuk ki, hogy az adott évi lakásállományt osztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. Változást – az autósűrűséghez hasonlóan – hányadossal képezünk, és %-ban fejezzük ki. 4. Jövedelem = Összes belföldi adóköteles jövedelem / állandó népesség Az egy főre jutó éves jövedelmet úgy kapjuk, hogy (az SZJA adatbázisból) az összes belföldi adóköteles jövedelmet elosztjuk az állandó népességgel. Fejlődés-vizsgálatnál a későbbi év mutatóját osztjuk a korábbi évével. Az inflációt vizsgálataimban figyelmen kívül hagytam, mivel a kistérségeket egymással kívántam összehasonlítani, nem pedig önmaguk évenkénti tényleges fejlődését vizsgálni, továbbá területi árindex adatsorok sem állnak rendelkezésre. 5. Vállalkozássűrűség = működő vállalkozások száma / állandó népesség × 1000 A vállalkozássűrűséget (a 1000 főre jutó működő vállalkozások számát) úgy számítottam ki, hogy a működő vállalkozások adott évi számát osztottam az állandó népességgel, majd szoroztam ezerrel. A fejlődés vizsgálatánál hányadost képeztem.

19

2. Felzárkózás vizsgálata Meg kell jegyeznem, hogy a KSH a működő vállalkozások számát csak 1996 óta méri fel, korábban a regisztrált vállalkozások száma volt az elemi adat. Vizsgálataimban tehát nem 1998/1995, hanem 1998/1996 hányadosok szerepelnek ezen mutató tekintetében. Ugyanakkor ennek a komplex mutató előállítása, vagy a végső következtetések levonása szempontjából elenyésző a jelentősége, főleg a 2001/1995 vs. 2001/1996 viszonylatban. Hasonló a helyzet a 8. Csatornázottság esetében is. 6. Vendégéjszakák = vendégéjszakák száma / állandó népesség × 1000 Az 1000 főre jutó vendégéjszakák számát úgy kapjuk, ha a vendégéjszakák számát (a kereskedelmi szálláshelyeken) elosztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. A változásvizsgálatot ezen mutató esetében – a 0-ról, ill. 0-ra alakuló vendégéjszakák miatt – az előzőektől eltérő módon végeztem, különbség és hányados-képzést is végeztem a következők szerint: kivontam a későbbi év mutatójából a korábbi év mutatóját, majd ezt osztottam a későbbi és a korábbi év mutatójának összegével. Ugyanezt a módszert alkalmaztam a 8. csatornázottság mutató fejlődésvizsgálatánál is. 7. Munkanélküliségi ráta = Regisztrált munkanélküliek száma / aktív népesség A munkanélküliségi rátát úgy számoltam ki, hogy a regisztrált munkanélküliek számát osztottam az aktív korú (18-59 éves) népesség számával, és ezt százalékban fejeztem ki. A mutató fejlődésének vizsgálata során hányadost képeztem, amit úgy kell értékelni, hogy ha a hányados kisebb, mint 100%, tehát ha a ráta csökkent, akkor térség helyzete javult. 8. Csatornázottság = szennyvízcsatorna hossza / ivóvízvezeték hossza × 1000 A csatornázottságot (az 1km vízvezetékre, jutó szennyvízvezeték hosszát méterben) úgy kapjuk, hogy a szennyvízcsatorna hálózat hosszát elosztjuk a közüzemi vízvezeték hálózat hosszával, és szorozzuk ezerrel. A fejlődési mutatót a 6. vendégéjszakák mutatónál leírt képlettel számoljuk ki, pl. Fejlődés 98-95 = (Cs98-Cs95) / (Cs98+Cs95). 9. Vízellátottság = ivóvízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma / lakásállomány A vízellátottságot (a vízvezetékre kapcsolt lakások arányát) úgy lehet kiszámolni, hogy az ivóvízvezeték hálózatba bekapcsolt lakások számát elosztjuk a lakásállománnyal. Az eredményt %-ban fejezzük ki. A változások elemzése során a %-os értékeket osztjuk egymással, és az eredményt ismételten %-ban fejezzük ki. Néhány üdülőkörzetben és tanyás kistérségben a mutató értéke meghaladja a 100%-ot, mivel a vízhálózatba kapcsolt

20

2. Felzárkózás vizsgálata „lakások” között valószínűleg üdülőket és tanyákat is nyilvántartásba vettek, amelyek viszont nem szerepelnek a lakásállományban. Ez gyakorlatilag nem jelent problémát, mert az a kistérség fejlettségét jelzi, ha tanyák vagy üdülők is vízzel ellátottak. 10. Kisker ellátottság = Kiskereskedelmi egységek száma / állandó népesség × 1000 A kiskereskedelmi ellátottságot (az 1000 főre jutó kiskereskedelmi egységek számát) úgy kapjuk, hogy a kiskereskedelmi egységek számát osztjuk az állandó népességgel, és szorozzuk ezerrel. Fejlődésvizsgálat esetén az egyes évek mutatóiból hányadost képezünk.

2.3.2. Komplex mutató előállításának módjai A szakirodalmi források áttekintése után a rangsorolásos és a pontozásos módszert látom alkalmasnak a – vizsgálati céljaimnak megfelelő – komplex vizsgálati mutatók előállítására. Rangsorolásos módszer esetében megnézem, hogy az egyes kistérségekben mekkora az egyes mutatók értéke 1995-ben, és 2001-ben. Ezután mutatónként sorba rakom a kistérségeket az 1995-ös mutató alapján, és adok minden kistérségnek egy „rangszámot” 1től 150-ig. Aztán a 2001-es mutató alapján rakom sorba őket, és adok nekik rangszámot, majd mutatónként megnézem, hogy a kistérségek hány helyet léptek előre, vagy csúsztak hátra a rangsorban. Ezek után az összes mutató rangszámát összeadom (ill. átlagolom), és így egy komplex mutatót kapok, amely tükrözi a kistérségek átlagos társadalmi-gazdasági fejlettségét 1995-ben, illetve hogy átlagosan hány helyet jöttek előre a rangsorban. Végül a fejlettségi és a fejlettség-változási mutatók értékei alapján kiválaszthatom a felzárkózó kistérségeket. Vizsgálataim során a rangsorban a 80. helyezés utáni kistérségeket tekintem elmaradottnak, a 110. utániakat pedig nagyon elmaradottnak. Pontozásos módszer tipikus példája a KSH módszere, amikor az elmaradott térségek behatárolásához az egyes mutatók szélsőértékei által meghatározott értékskálát 5 egyenlő részre osztja, majd a legrosszabb értéktől a legjobb felé haladva a kistérségek az adott mutatójuknak megfelelően 1-5 pontszámot kapnak. Az egyes mutatók átlagos értéke adja a társadalmi-gazdasági helyzet (státusz, fejlettség) mérőszámát az adott kistérségben. Ezután megnézzük az egyes mutatók fejlődését a vizsgált időszakban, majd a fejlődési mutatókat ugyanezen pontozásos módszerrel összesítjük, így kapva meg a fejlődés

21

2. Felzárkózás vizsgálata komplex mutatóját. Felzárkózónak azokat a kistérségeket tekintem, amelyek fejlettsége a vizsgált időszak elején alacsony volt, ugyanakkor fejlődésük átlag feletti. Dolgozatomban mindkét módszerrel előállítom a kistérségek komplex mutatóit, és összehasonlítom a kapott eredményeket.

2.4. A vizsgálat eredményei A következőkben először az egyes mutatók, majd a mutató-csoportok mentén elemzem a kistérségek fejlődését, felzárkózását az 1995 óta eltelt időszakra vonatkozóan.

2.4.1. Mutatók értékei és főbb statisztikai adatai A 2.3.1. pontban definiált mutatók számszerű értékeit az 1.1., 1.2. és 1.3. sz. mellékletekben bemutatom. Mivel itt még értékelő elemzést nem végzek, a kistérségeket a KSH kódjuk alapján raktam sorba, ennek megfelelően megyénként vannak csoportosítva. Helyhiány és más praktikus nyomtatási megfontolások miatt a köztes – 1998. évi – értékeket nem mutatom be, de természetesen későbbi számításaim során felhasználom azokat. A térségi felzárkózás vizsgálata szempontjából fontos tudni, hogy a vizsgált időszakban a mutatók főbb statisztikai adatai (terjedelem, átlag, szórás) hogyan változnak. Ezeket az értékeket a mellékletek tartalmazzák, de a 3. ábrán is összefoglaltam. A relatív szórás alakulásából jól látható, hogy a vándorlási különbözet mellett kizárólag az infrastrukturális mutatók tekintetében beszélhetünk területi közeledésről, felzárkózásról, az összes többi társadalmi-gazdasági mutató tekintetében differenciálódásnak lehetünk tanúi.

22

2. Felzárkózás vizsgálata 3. ábra: Fejlettségi mutatók főbb statisztikai adatai, 1995, 2001, Fejlettségi mutatók Vándorlási különbözet 1995 Vándorlási különbözet 2001 Autósűrűség 1995 Autósűrűség 2001 Lakássűrűség 1995 Lakássűrűség 2001 Egy főre jutó jövedelem 1995 Egy főre jutó jövedelem 2001 Vállalkozássűrűség 1996 Vállalkozássűrűség 2001 Vendégéjszakák 1000 főre 1995 Vendégéjszakák 1000 főre 2001 Munkanélküliségi ráta 1995 [%] Munkanélküliségi ráta 2001 [%] Csatornázottság 1996 Csatornázottság 2001 Vízellátott lakások aránya 1995 [%] Vízellátott lakások aránya 2001 [%] Kiskereskedelmi ellátottság 1995 Kiskereskedelmi ellátottság 2001

Minimum

Maximum

Terjedelem

Átlag

-9.36 -8.16 106.05 120.88 314.37 326.97 69 469 193 336 25.00 32.33 0 0 3.37 1.43 0 0 38.71 51.17 6.46 10.35

22.81 22.04 301.51 340.22 441.78 478.07 239 755 643 927 107.55 139.03 43 242 53 976 17.16 19.31 899 1 129 109.61 109.91 61.65 36.50

32.18 30.20 195.45 219.35 127.41 151.10 170 286 450 592 82.55 106.71 43 242 53 976 13.79 17.88 899 1 129 70.90 58.74 55.18 26.14

0.95 1.64 186.71 214.33 372.81 384.52 126 993 339 919 52.12 62.97 1 833 2 135 9.16 6.90 205.91 361.95 87.33 90.86 16.17 15.46

Szórás 6.23 6.00 40.2 47.1 26.3 29.0 32 062 93 532 17.0 21.4 5 275 6 407 3.18 3.72 145.07 237.15 10.6 9.0 6.0 4.2

Relatív szórás 659% 366% 21.5% 22.0% 7.1% 7.5% 25.2% 27.5% 32.7% 34.0% 288% 300% 34.7% 54.0% 70% 66% 12.1% 9.9% 37.4% 27.0%

2.4.2. Mutatók alakulása 1995-2001 Előzetes értékelés kedvéért vizsgáljuk meg, hogy az egyes mutatók alapján mely kistérségek azok, amelyek a legdinamikusabban ill. a legkevésbé fejlődtek a vizsgált időszakban. (Ld. 2.1.-től a 2.10. sz. mellékletekig!) 1) A vándorlási különbözet (2.1. melléklet) szempontjából a Lengyeltóti, a Szobi és a Füzesabonyi kistérségek fejlődtek a legtöbbet 1995 és 2001 között. Érdekes azonban, hogy az első két kistérség fejlődése lassuló ütemű, nagy része 1995-1998 közöttre esik. Gyorsuló fejlődést mutat ugyanakkor a Kisbéri és a Sátoraljaújhelyi kistérség. A vándorlási különbözet terén az 1995-2001 közötti időszakban a legtöbbet estek vissza a Sásdi, Barcsi és Csurgói kistérségek.

23

2. Felzárkózás vizsgálata

Vándorlási különbözet alakulása 1995-2001 20.00 Lengyeltóti

[fő / 1000 fő]

15.00

Szobi Füzesabonyi

10.00

Kisbéri Sátoraljaújhelyi

5.00

Tabi Encsi

0.00 1995

1998

2001

Tiszafüredi Kunszentmártoni

-5.00

Zirci -10.00

Megjegyzés a diagrammokhoz: a jobboldali jelmagyarázatban a kistérségek a fejlődés mértéke (és nem a fejlettség) alapján vannak sorba szedve!

Autósűrűség alakulása 1995-2001 350 Budaörsi Gyáli

300 [db / 1000 fő]

Dunakeszi Ráckevei

250

Monori Letenyei

200

Pilisvörösvári Gödölloi

150

Lenti Püspökladányi

100 1995

1998

2001

2) Az autósűrűség (2.2. melléklet) fejlődése a vándorlási különbözetnél sokkal kiegyenlítettebben alakult a vizsgált időszakban. Túl nagy kiugrásokat nem tapasztaltunk. A Budaörsi, a Gyáli és a Dunakeszi kistérségek mutatják a legnagyobb fejlődést, és az élbolyban általában is Közép-Magyarország kistérségeit találjuk. A leglassabban növekszik a gépkocsik száma a Balassagyarmati, Sellyei és Ózdi kistérségekben. A kevéssé dinamikus sereghajtók között van több regionális székhely (Szeged, Pécs, Miskolc) térsége is, ahol 1995-1998 között alig nőtt a gépkocsik száma.

24

2. Felzárkózás vizsgálata 3) A lakássűrűség (2.3. melléklet) szempontjából Budapest és a Keszthelyi kistérség fejlődött a legtöbbet, őket követi a Veszprémi és a Kiskunmajsai kistérség. Utóbbiak fejlődése ráadásul gyorsuló ütemű, hasonlóan a Mórahalmi és a Soproni kistérséghez. A legnagyobb visszafejlődés pedig a Szobi és a Balatonalmádi kistérségekben volt, de két további balatoni kistérség, a Tapolcai és a Balatonfüredi dinamikája is megfordult a lakássűrűség szempontjából a vizsgált időszakban. Lakássűrűség alakulása 1995-2001

Budapest

460

Keszthelyi

[db / 1000 fő]

Veszprémi Kiskunmajsai

420

Oriszentpéteri Mórahalmi Soproni

380

Jánoshalmi Budaörsi Lenti

340 1995

1998

2001

Egy főre jutó jövedelem 1995-2001 600 000

1 Kisbéri 2 Szentgotthárdi

[Ft / fő / év]

500 000

3 Téti 4 Zirci

400 000

5 Móri 6 Csornai

300 000

7 Pilisvörösvári 8 Székesfehérvári

200 000

9 Vasvári 10 Esztergomi

100 000 1995

1998

2001

4) A jövedelem (2.4. melléklet) a Kisbéri, Szentgotthárdi, Téti és Zirci kistérségekben mutatja a legjelentősebb növekedést, többségében tehát a Budapest-Bécs tengely

25

2. Felzárkózás vizsgálata közepesen elmaradott kistérségeiről van szó. Megjegyzendő, hogy az első 20 legdinamikusabb jövedelemnövekedéssel rendelkező kistérség között mindössze három (Hatvani, Sárospataki, Fehérgyarmati) található a Duna vonalától keletre, közülük a legelső is csak 16. a sorban. A legalacsonyabb arányú jövedelemnövekedés a Siófoki, Fonyódi, Nagykanizsai és Letenyei kistérségekben (M7-es tengely!) figyelhető meg. Ennek oka, valószínűleg az, hogy a fejlődés ezekben a térségekben már jóval a vizsgált időszak előtt lezajlott, további tartalékok a jövedelem növelhetősége terén egyelőre nem mutatkoznak. Vállalkozássűrűség alakulása 1996-2001 Kisvárdai

110

Tiszaújvárosi

[db / 1000 fő]

Lenti 90

Kiskunmajsai Tatabányai Oroszlányi

70

Szentgotthárdi Várpalotai

50

Gyori Salgótarjáni

30 1996

1998

2001

5) A vállalkozássűrűség (2.5. melléklet) szempontjából a Kisvárdai, Tiszaújvárosi, a Lenti és a Kiskunmajsai kistérségek fejlődnek a legdinamikusabban. A legkevésbé a Csengeri, a Tabi és a Csurgói kistérségek, melyek közül az utóbbi esetében az országban egyedülálló módon jelentős visszaesés következett be 1995 és 1998 között a működő vállalkozások számát tekintve. 6) A Vendégéjszakák

száma

(2.6.

melléklet)

természetesen

ott

fejlődött

a

legdinamikusabban, ahol korábban ilyen aktivitás nem volt (Bácsalmási, Nagykállói, Szikszói, Sárbogárdi kistérségek). Őket követi két Tisza-menti kistérség (Tiszavasvári, Törökszentmiklósi), amelyek a Tisza-tótól kissé távolabb esnek, és a turizmus 1998-2001 között futott csak fel. Van viszont három olyan kistérség is, ahol az elmúlt években megszűnt a vendégfogadás a kereskedelmi szálláshelyeken: Baktalórántházi, Enyingi, Oroszlányi kistérségek).

26

2. Felzárkózás vizsgálata

Vendégéjszakák alakulása 1995-2001 800 Bácsalmási

[db / 1000 fő / év]

Nagykállói 600

Szikszói Sárbogárdi Tiszavasvári

400

Törökszentmiklósi Sásdi Csengeri

200

Gyáli Celldömölki 0 1995

1998

2001

7) A munkanélküliség (2.7. melléklet) alakulása alapján a legkedvezőbb helyzetben a Bicskei kistérség, Budapest, a Nagykátai, a Gárdonyi és a Ráckevei kistérségek vannak, ahol a vizsgált időszak alatt több mint 60%-kal csökkent a munkanélküliségi ráta. Nagykáta környékén a csökkenés ráadásul gyorsuló ütemű. Ezekre a kistérségekre jellemző, hogy mind Budapest közelében vannak. Jelentősen (több mint 20%-kal) növekedett ugyanakkor a munkanélküliség a hagyományosan hátrányos helyzetű Encsi, Tiszavasvári, Lengyeltóti és Sellyei kistérségekben. Munkanélküliségi ráta alakulása 1995-2001 9.0 Bicskei Budapest 7.0

Nagykátai

[%]

Gárdonyi Ráckevei

5.0

Pilisvörösvári Komáromi Aszódi

3.0

Körmendi Dabasi 1.0 1995

1998

2001

27

2. Felzárkózás vizsgálata 8) A csatornázottság (2.8. melléklet) fejlődése a Téti, Kisbéri, Polgári, Dabasi és Aszódi kistérségekben a legdinamikusabb. Gyorsuló fejlődési ütemet mutat a Polgári, Dabasi és Gyáli kistérség, csökken viszont a dinamikája a Téti és a Kapuvári kistérségeknek. Bár első ránézésre nem látni közös vonást közöttük, de számomra úgy tűnik, hogy ezek a kistérségek általában autópályák mentén helyezkednek el. Az összefüggések okaira a 3.4. fejezetben még visszatérek. A csatornázás nem elég dinamikus a Tabi, Bácsalmási és Törökszentmiklósi kistérségekben. A csatornázottság mutatója csökken, aminek az az oka, hogy a vízvezeték kiépítése folyik, a csatornarendszeré pedig nem éri el annak ütemét. Csatornázottság alakulása 1995-2001

[m / 1km ivóvízvezeték]

1 000

Téti Kisbéri

800

Polgári Dabasi

600

Aszódi Gyáli

400

Kapuvári 200

Csengeri Füzesabonyi

0 1996

1998

2001

Csornai

Vízbekötések alakulása 1995-2001 110

Monori Dabasi

90

Ceglédi

[%]

Fonyódi Sárbogárdi

70

Szobi Tiszafüredi

50

Pécsváradi Edelényi

30 1995

1998

2001

Encsi

28

2. Felzárkózás vizsgálata 9) A vízvezeték hálózatra kötött lakások aránya (2.9. melléklet) alapján három Pest megyei kistérség áll az élen (Monori, Dabasi, Ceglédi). Ők viszonylag alacsony fejlettségi szintről értek el magas rákötési arányt. A fejlődési sor legvégén a Hajdúszoboszlói, Győri és Kalocsai kistérségek találhatók, aminek valószínűleg adminisztratív (statisztikai számbavételi) oka van a tanyákat ill. üdülőket illetően, és anomáliának tekinthető. Számos olyan fejlett kistérség van ugyanakkor az utolsók között a fejlődés dinamikáját illetően (Dunaújvárosi, Esztergomi, Szolnoki, stb.), amelyek magas fejlettségi szintjük miatt már kimerítették a fejlődési lehetőségeiket, közel járnak a 100%-os rákötési arányhoz. 10) Kiskereskedelmi ellátottság (2.10. melléklet) szempontjából a Letenyei, Kisbéri, Marcali és Csurgói kistérségek fejlődtek a legtöbbet az elmúlt időszakban, bár ezek közül a Letenyei az egyetlen amelynek fejlődési dinamikája gyorsuló. Megfigyelhető, hogy a délszláv határmenti kistérségek hozták be 1995 után – a háborút követően – a nagyon nagy elmaradásukat a kiskereskedelem területén. További kistérségek a déli határról az első 10 között: Bácsalmási, Lenti, Mohácsi, Őriszentpéteri. A kiskereskedelmi egységek számát illetően ugyanakkor nagy visszaesést mutatnak a Siófoki, Gárdonyi, Monori és Miskolci kistérségek, vélhetően a turizmus visszaesése, illetőleg a kereskedelem koncentrációja miatt. Kiskereskedelmi ellátottság alakulása 1995-2001 25.00

Letenyei Kisbéri

[db / 1000 fő]

20.00

Marcali Csurgói Gyori

15.00

Bácsalmási Lenti

10.00

Mohácsi Szerencsi

5.00 1995

1998

2001

Oriszentpéteri

29

2. Felzárkózás vizsgálata 2.4.3. Összetett mutatók (mutató-csoportok) Az összetett mutatók (társadalmi-, gazdasági-, infrastrukturális és komplex fejlettség, fejlettség-változás, ill. fejlődés) előállításához készült egyenlő osztás-közös beosztás segédtáblái a 3.1. és 3.2. mellékletekben találhatók. Az átlagolással kiszámított összetett mutatókat aztán szintén egyenlő osztály-közökbe osztottuk (3.3. melléklet), és egyes vizsgálatoknál, valamint a kartogramos ábrázolásoknál ezeket a kategóriákat használtuk „nagyon elmaradott”, „elmaradott”, „átlagos”, „fejlett”, ill. „kiemelkedően fejlett” megnevezéssel. A) A társadalmi (szociális) fejlettség ill. fejlődés (4.1. melléklet) vizsgálatához a vándorlási különbözet, az autósűrűség és a lakássűrűség mutatóit használtuk fel. (A mellékletben sötétebb mintázattal jelöltük az elmaradott térségek fejlettségi értékeit.) A rangsorolásos módszert használva megállapítható, hogy a Lengyeltóti, Tabi és Csornai kistérségek jöttek előre a legtöbbet a kistérségi rangsorban a három mutató átlaga alapján. Ezzel ki is kerületek a társadalmi szempontból elmaradott kistérségek köréből, mivel átlagos rangszámuk 60 körülire csökkent. Az őket követő Encsi, Kunszentmártoni és Bátonyterenyei kistérségek a rangsorolásos módszer alapján sokat „jöttek előre”, annak ellenére, hogy a három mutatójuk 1995-2001 közötti fejlődésének átlagértéke nem túl jó (nem szerepelnek a melléklet jobb oldali „osztályközös” listájának első 20 helyezettje között). Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy egy kistérség előrébb rangsorolódása nem feltétlenül a kiemelkedő mértékű fejlődés következménye. Akkor is előrébb léphet, ha a közvetlenül előtte levők „visszacsúsznak”. Másrészt a rangsorolás és a pontozás átlagszámítási jellege eltér, így az összetett mutatók is kissé eltérő eredményeket adhatnak. Pl. rangsorolás alapján akkor is sokat léphet előre egy kistérség, ha a három részmutató közül csak az egyik tekintetében mutat előrelépést, a másik kettő meg alig változik. A pontozásos módszernél mindhárom részmutató tekintetében elegendően nagy fejlődést kell produkálnia ahhoz, hogy jellemzően változzon a besorolása. Meg kell említenünk azt is, hogy az Encsi és a Sátoraljaújhelyi kistérség annak ellenére, hogy sokat lépett előre a rangsorban, még mindig a társadalmi szempontból elmaradott kistérségek közé tartozik.

30

2. Felzárkózás vizsgálata

Társadalmi fejlettség változása (1995-2001)

[rangsorbeli átlagos helyezés]

1995

2001

Lengyeltóti

50

Tabi Csornai

70

Encsi Kunszentmártoni

90

Bátonyterenyei Mosonmagyaróvári

110

Lenti Sátoraljaújhelyi

130

Sümegi

[Fejlettség átlagpontszáma]

Társadalmi fejlettség változása (1995-2001) 3.4 Lengyeltóti

2.8

Mosonmagyaróvári Püspökladányi

2.2

Csepregi Jánoshalmi

1.6

Őriszentpéteri

1.0 1995

2001

A második diagrammba a pontozásos módszer szerinti első 20 legjobban fejlődő kistérség közül azokat ábrázoltuk, amelyek dinamikus fejlődése elég volt ahhoz, hogy tényleges felzárkózást jelentsen, azaz társadalmi fejlettségük pontszáma 1995 és 2001 között annyit növekedjen, hogy egy magasabb „osztályba”, kategóriába kerüljenek. A Püspökladányi a nagyon elmaradottból az elmaradottba, a Lengyeltóti és a Mosonmagyaróvári az elmaradottból a közepes fejlettségűbe, a Csepregi, Jánoshalmi és Őriszentpéteri kistérségek pedig

a

közepesből

a

fejlett

kategóriába.

Megjegyezzük,

hogy

a

diagramm

jelmagyarázatában a kistérségeket továbbra is a fejlődésük nagysága szerint raktuk sorba. A Lengyeltóti és a Mosonmagyaróvári kistérség átlagos társadalmi fejlődése 4,0, a többi ábrázolt kistérségé 3,67. (Ld. 4.1. melléklet!)

31

2. Felzárkózás vizsgálata Érdekes azt is megfigyelni, hogy vannak kistérségek, amelyek mindkét módszer szerint jó fejlődést mutatnak, mind a rangsorolásos, mind a pontozásos módszerrel az első 20 közé kerültek. Ezen kistérségek neveit a mellékletek bal oldali (rangsorolásos) táblázataiban vastagon szedtük. Ezek közül is azok a fontosak számunkra, azokat tekinthetjük „felzárkózónak”, amelyek elmaradott helyzetből indultak, rangszámuk 1995-ben 80-nál nagyobb volt (a melléklet bal oldalán az 1995-ös oszlopban sötétített mezőben szerepelnek), ugyanakkor 2001-ben már nem voltak elmaradottak (a 2001-es oszlopban már

nem

sötétítettek).

Ezek

a

következők:

Lengyeltóti,

Tabi,

Csornai,

Mosonmagyaróvári, Lenti, Monori, és Nagykanizsai.

B) A gazdasági fejlettség ill. fejlődés (4.2. melléklet) vizsgálatához a jövedelem, a vállalkozássűrűség, a vendégéjszakák száma és a munkanélküliség mutatóit használtuk, számoltunk belőlük átlagos gazdasági mutatókat. Gazdasági fejlettség változása (1995-2001)

[rangsorbeli átlagos helyezés]

50.00

Sárbogárdi Sümegi Téti

80.00

Törökszentmiklósi Vasvári Balassagyarmati Sárospataki

110.00

Nagykátai 1995 140.00

2001

Kisbéri Rétsági

A rangsorolásos módszer alapján a diagrammban azokat a kistérségeket ábrázoltuk, amelyek fejlettsége a legtöbbet változott 1995 és 2001 között, közülük is azokat, amelyek elmaradottak (80. helynél hátrább) voltak. Közülük a Sümegi, Téti, Balassagyarmati és Rétsági kistérségek azok, amelyek fejlődésük következtében kikerültek a gazdaságilag elmaradottak közül, magyarán: e módszer alapján felzárkózónak lehet őket nevezni. Ugyanakkor az utóbbi kettő a pontozásos listában (a melléklet jobb oldalán) nem szerepel.

32

2. Felzárkózás vizsgálata

Gazdasági fejlettség változása (1995-2001)

[átlagos pontszám]

3.00

Zirci

2.50

Téti Aszódi 2.00

Bicskei

1.50 1995

2001

A második diagrammba a pontozásos módszer szerinti első 20 legjobban fejlődő kistérség közül azokat ábrázoltuk, amelyek dinamikus fejlődése elég volt ahhoz, hogy tényleges felzárkózást jelentsen, azaz társadalmi fejlettségük pontszáma 1995 és 2001 között annyit növekedjen, hogy egy magasabb „osztályba”, a 2.-ból a 3. kategóriába kerüljenek. Gazdaságilag felzárkózó kistérségek tehát a Zirci, Téti, Aszódi, Bicskei. Jelentős mértékű gazdasági fejlődést produkált még az elmaradottabb kistérségek közül a Kisbéri, a Sárbogárdi, a Vasvári és a Sümegi is, de a pontozásos módszer alapján ők nem léptek felsőbb osztályba. Mindkét módszer szerint kiemelkedően fejlődött és felzárkózást is mutatott a vizsgált időszakban a Zirci, Bicskei, Sümegi, Téti, Aszódi kistérség, valamint sokat fejlődött, de gazdasági szempontból még mindig elmaradott a Sárbogárdi, Vasvári és Kisbéri kistérség.

C) Az infrastrukturális fejlettség ill. fejlődés (4.3. melléklet) vizsgálatához a csatornázottság, a vízellátás és a kiskereskedelmi ellátás mutatóit használtuk, számoltunk belőlük átlagos infrastrukturális mutatókat.

33

2. Felzárkózás vizsgálata

Infra fejlettség változása (1995-2001)

[rangsorbeli átlagos helyezés]

1995

2001

30

Polgári Dabasi Letenyei

60

Csengeri Pécsváradi 90

Fehérgyarmati Marcali Gyáli

120

A rangsorolásos módszer alapján a fenti kistérségek mindannyian kikerültek az infrastrukturálisan elmaradottak köréből. Ugyanakkor mind a 8 kistérség szerepel a pontozásos lista első 20 helyezettje között is! Infra fejlettség változása (1995-2001)

[átlagos infra pontszám]

3.5 Dabasi

3.0

Csengeri Gyáli

2.5

Fehérgyarmati 2.0

Polgári Kapuvári

1.5

Letenyei

1.0 1995

2001

A pontozásos módszer alapján a fenti kistérségek két kategóriát (Gyáli és Dabasi 3-at) ugrottak előre 1995-2001 között, felzárkózásuk tehát megkérdőjelezhetetlen. Ez a lista nagyjából egybeesik a rangsorolásos listával. Infrastrukturális szempontból tehát abszolút felzárkózónak tekinthetjük a Dabasi, Csengeri, Gyáli, Fehérgyarmati, Polgári és Letenyei kistérségeket.

34

2. Felzárkózás vizsgálata 2.4.4. Komplex fejlettség-fejlődés A komplex fejlettség ill. fejlődés (4.4. melléklet) vizsgálatához mind a 10 mutatót felhasználtuk, az előzőekben elemzett mutató-csoportoktól függetlenül számoltunk belőlük átlagos komplex mutatót. KOMPLEX fejlettség változása (1995-2001)

[rangsorbeli átlagos helyezés]

1995

2001

60 Letenyei Zirci Aszódi Téti

80

Zalaszentgróti Balassagyarmati Sümegi

100

A rangsorolásos módszerrel a 20 legjobban fejlődő kistérség közül kiválasztottuk azokat, amelyek – a 10 mutatóból képzett komplex mutató rangsora alapján – elmaradottak voltak 1995-ben (80. hely után voltak a rangsorban3), viszont 2001-re már előrébb kerültek. KOMPLEX fejlettség változása (1995-2001)

[átlagos pontszám]

2.6 Kisbéri Aszódi

2.2

Kiskunmajsai Zalaszentgróti

1.8

Fehérgyarmati Zirci

1.4 1995

2001

A pontozásos módszerrel a fenti kistérségek jellemezhetők, mint abszolút értelemben felzárkózók. Ők azok, akik olyan dinamikusan fejlődtek, hogy feljebb tudtak jönni egy 3

Amint a módszertani bevezetőben jeleztem, a 80. helyezés utáni kistérségeket nevezem elmaradottnak, a

110. utániakat pedig nagyon elmaradottnak.

35

2. Felzárkózás vizsgálata fejlődési kategóriával: elmaradott szintről közepes szintre (Fehérgyarmat esetében nagyon elmaradott szintről csak elmaradott szintre) tudtak fejlődni. A ragsorolásos és a pontozásos lista összevetése alapján az mondhatjuk, hogy az Aszódi, Kisbéri, Letenyei, Zalaszentgróti, és Zirci kistérségek mindenképpen felzárkózónak nevezhetők. A Fehérgyarmati kistérség sokat javult, de még mindig annyira elmaradott, hogy jelen pillanatban még tényleges felzárkózásról nem lehet beszélni, csak annak lehetőségéről. A Dabasi, Lenti és Téti kistérségek is nagyon sokat fejlődtek a vizsgált időszakban. Vizsgálataim grafikus szemléltetése kedvéért készítettem két ábrát. A 4.5. mellékletben található diagramm vízszintes tengelyén a (kiindulási) 1995. évi fejlettség, a függőleges tengelyén pedig az 1995 és 2001 közötti átlagos rangszám javulás (tehát, hogy a kistérség hány helyet jött előre a rangsorban) került ábrázolásra. A 80-as segédvonaltól jobbra vannak az elmaradott, a 110-es vonaltól jobbra a nagyon elmaradott kistérségek. Az osztályközös pontozásos módszer alapján készült a 4.6. melléklet, ahol a vízszintes tengelyen ugyancsak az 1995. évi fejlettség található, csak ebben az esetben átlagpontszámmal megadva, a függőleges tengelyen pedig az 1995-2001 fejlődési mutatók átlagos értéke, tehát a komplex fejlődés mérőszáma. Érdekes megfigyelnünk az 5. sz. mellékleten, hogy a komplex fejlődés mutatószáma azon kistérségek esetében a legmagasabb, amelyek fejlődése a munkanélküliség ill. a vállalkozássűrűség szempontjából a legelsők között volt. A táblázatból természetesen az is jól látszik, hogy azon kistérségek komplex fejlődése magasabb, amelyeknek több mutató tekintetében magas a fejlődési üteme. Mindezek alapján a dinamikus, felzárkózó, a fejlődés „sikertényezői” szempontjából kiemelten vizsgálandó kistérségek körét területi elhelyezkedésük alapján az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: 1. Budapest közelében lévő, de az agglomeráción külső gyűrűjében lévő Pest megyei kistérségek: Dabasi, Aszódi, Gyáli, Monori. 2. A Budapest-Bécs tengely korábban kevésbé fejlett kistérségei: Kisbéri, Téti, Zirci, Csornai. 3. A dél-nyugati határvidék kistérségei: Őriszentpéteri, Lenti, Letenyei.

36

2. Felzárkózás vizsgálata 4. Nyugat-, ill. Közép-Dunántúl belső perifériái: Vasvári, Zalaszentgróti, Sümegi, ill. Sárbogárdi. 5. A keleti országrész legelmaradottabb kistérségeinek kezdődő elmozdulásai, ahol azonban még nagyarányú felzárkózásról nem beszélhetünk: Fehérgyarmati, Csengeri, Sátoraljaújhelyi, Szerencsi. Nem tárgya dolgozatomnak a leszakadó kistérségek vizsgálata, de szeretném felhívni a figyelmet a Csurgói, Barcsi, Kalocsai, és Kiskunhalasi kistérségekre, mint amelyek a legnagyobb mérvű pozícióvesztést szenvedték el, vagyis a legtöbb helyet estek vissza a kistérségi rangsorban. Elmaradottsága ellenére sokat esett még vissza a Hajdúböszörményi, a Tiszavasvári, a Sellyei, és a Kazincbarcikai kistérség, ez utóbbi kettő az elmaradott kategóriából a nagyon elmaradott kategóriába esett vissza az osztályközös pontozásos vizsgálat szerint. Továbbgondolásra késztető tény az is, hogy – a vizsgálataimban alkalmazott mutatók alapján – olyan nagyvárosi kistérségek szerepelnek a rangsorban jelentősen visszaesők, ill. legkevésbé fejlődők között, mint a Pécsi, Szegedi, vagy a Miskolci!

2.4.5. Az eredmények szemléltetése kartogramok segítségével A következőkben négy kartogramot bemutatok be, amelyek jól szemléltetik a kistérségek komplex fejlettsége ill. fejlődése közötti viszonyokat. 1. Az első kartogramon a kistérségek 1995. évi fejlettségét ábrázoltam a pontozásos módszer alapján képzett komplex mutató 5 osztályköze (kategóriája) alapján. Jól látszik, hogy 6 kistérség (5 balatoni és Budapest) került a legfejlettebb kategóriába. További 16 kistérség volt 1995-ben a fejlettek közé sorolható. Ezek főként a budapesti agglomeráció nyugati ill. északi, valamint az ország nyugati területein találhatók, ill. a régióközpontok egy része (Győr, Pécs, Szeged) tartozik ide. Legelmaradottabbak a Borsod-Abaúj-Zemplén északi, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg keleti részein lévő kistérségek, valamint a Közép-Tisza-Vidék két kistérsége.

37

2. Felzárkózás vizsgálata

Kistérségek komplex fejlettsége 1995-ben

N W

E S

Fejlettség: 1 - nagyon elmaradott 2 - elmaradott 3 - átlagos 4 - fejlett 5 - kiemelkedõen fejlett

Kistérségek komplex fejlettsége 2001-ben

N W

E S

Fejlettség: 1 - nagyon elmaradott 2 - elmaradott 3 - átlagos 4 - fejlett 5 - kiemelkedõen fejlett

38

2. Felzárkózás vizsgálata 2. A második kartogramon a kistérségek 2001. évi komplex fejlettsége látható. A kiemelkedően fejlett kistérségek köre 3-mal bővült: két kistérség Budapest nyugati agglomerációjából

(Budaörsi,

Pilisvörösvári)

egy

pedig

Nyugat-Magyarországról

(Csepregi) éri el a korábban legfejlettebbek szintjét. A fejlettek köre 21-re nőtt. Ide tartozik már Közép-Dunántúl több kistérsége is, főként az M1 és az M7 autópályák közeléből, valamint a budapesti agglomeráció déli-délkeleti kistérségei, ill. két megyeszékhely kistérsége (Egri, Szolnoki). Kistérségek fejlettségének változása 1995- 2001 között

N W

E S

Fejlettség változása: -0.5 - -0.3 - sokat romló -0.3 - -0.1 - romló -0.1 - 0.1 - átlagos 0.1 - 0.3 - javuló 0.3 - 0.5 - sokat javuló

3. Ezen a harmadik diagramon megfigyelhetjük a fejlettség 1995-2001 közötti változását. Itt tulajdonképpen a 2001. évi és az 1995. évi fejlettség mutatóinak matematikai különbsége (ill. annak osztályközös beosztása) került ábrázolásra. 11 kistérség esik a legfelső kategóriába, akiknek a komplex mutatója legalább 0,3-et javult 6 év alatt. Ezek főleg Budapest közeli, de korábban periférikus (Gyáli, Dabasi, Aszódi), valamint dunántúli belső periférikus (Zalaszentgróti, Téti, Zirci, Dorogi) kistérségek. Szabályt erősítő kivételként van közöttük egy abszolút nyugati (Csepregi) és egy abszolút keleti (Fehérgyarmati) kistérség.

39

2. Felzárkózás vizsgálata 4. A negyedik kartogram mutatja a fejlődés dinamikáját, a kistérségek komplex fejlődési ütemét 1995 és 2001 között. Itt a legfelső – kiemelkedően fejlődő – kategóriába mindössze 4 kistérség került (Kisbéri, Dabasi, Gyáli, Pilisvörösvári). Kistérségek komplex fejlõdése 1995-2001 között

N W

E S

Fejlõdés: 1 - nagyon lassú 2 - lassú 3 - közepes 4 - jó 5 - kiemelkedõ

A következő (4-es) kategória sokkal népesebb, 37 kistérségre mondhatjuk, hogy jó fejlődési dinamikával rendelkezik. Ezeknek az elhelyezkedése jellegzetes, több jellemző területre osztható: Budapesti agglomeráció kistérségei Nyugat-Magyarország határmenti kistérségei Közép-Dunántúl korábbi belső perifériái, ill. kevéssé fejlődő térségei Szabolcs-Szatmár-Bereg (főleg keleti) kistérségei Emellett alig van néhány kistérség, amelyek nem sorolhatók be a fenti kategorizálásba, ilyenek: Mezőkövesdi, Szerencsi, Kiskunmajsai. Az ő fejlődésük egyedi vizsgálata esetleg egy későbbi kutatás témáját jelenthetné. A fenti következtetéseket érdemes egyébként az 5. melléklet számaival összevetni, ahol is megvizsgálhatjuk, hogy az egyes kistérségek komplex fejlődése mely mutatók kiemelkedő fejlődésének köszönhető.

40

2. Felzárkózás vizsgálata

2.5. Következtetések összefoglalása A 4. ábrán kiemeltük a 6.1. melléklet leglényegesebb részét. Az ábrából megállapítható, hogy vizsgálataink során használt fejlettségi mutatók többsége jól korrelál a belőlük képzett összetett mutatókkal. Ez alól kivétel a lakássűrűség ill. a vendégéjszakák száma, tehát megfontolandó, hogy a jövőben – hasonló vizsgálatok alkalmával – esetleg más mutatót kellene helyettük választani. 4. ábra: Fejlettségi mutatók korrelációs mátrixa FEJLETTSÉG 1995 Vándorlási különb. Autósűrűség Lakássűrűség Jövedelem Vállalkozássűrűség Vendégéjszakák Munkanélküliség Csatornázottság Vízellátottság Kisker ellátottság TÁRSADALMI GAZDASÁGI INFRA

TÁRS GAZD INFRA KOMP 0.64 0.48 0.52 0.79 0.85 0.60 0.89 0.55 0.28 0.48 0.85 0.63 0.79 0.68 0.88 0.69 0.89 0.34 0.47 0.47 0.49 -0.66 -0.87 -0.44 -0.81 0.30 0.62 0.79 0.65 0.23 0.48 0.65 0.51 0.39 0.53 0.68 0.61 0.69 0.37 0.82 0.68 0.95 0.76

Az is kiolvasható az ábrából, hogy a komplex fejlettség leginkább a gazdasági fejlettséggel van szoros kapcsolatban (0,95!). Emellett figyelmet érdemel például az is, hogy az autósűrűség magasabb összefüggést mutat a gazdasági fejlettséggel, mint a társadalmival, továbbá az összes mutató közül (a vállalkozássűrűséggel együtt) a legerősebb összefüggést mutatja a komplex fejlettséggel (0,89). Utánuk a munkanélküliség (-0,81) és a jövedelem (0,79) mutat kiemelkedően szoros összefüggést a komplex fejlettséggel, ugyanakkor ezek a mutatók egymással is korrelálnak. Későbbi elemzéseimben ezeket a tapasztalatokat hasznosítani fogom. A fejlődési mutatók korrelációs mátrixának (6.2. melléklet) 5. ábrán látható részletéből kiviláglik, hogy a kistérségek fejlődése a legerősebb összefüggést az autósűrűség (0,62), a jövedelem (0,56), a munkanélküliség (0,53) és a csatornázottság (0,53) fejlődésével mutatja. (Az 5. sz. mellékletnél már utaltunk az egyes fejlődési mutatók és a komplex fejlődés kapcsolatára.) Kevésbé szoros az összefüggés a vállalkozássűrűség és a vándorlási különbözet mutatóival. Nem sikerült szignifikáns összefüggést kimutatni a lakássűrűség, a vendégéjszakák, a lakások ívóvízre kapcsolódása ill. a kiskereskedelmi egységek fejlődése 41

2. Felzárkózás vizsgálata és a komplex fejlődés között, ugyanakkor saját mutatócsoportjukon (TÁRS, GAZD, INFRA) belül ezek a mutatók is szignifikáns összefüggést jeleznek. 5. ábra: Fejlődési mutatók korrelációs mátrixa FEJLŐDÉS 1995-2001 Vándorlási különb. Autósűrűség Lakássűrűség Jövedelem Vállalkozássűrűség Vendégéjszakák Munkanélküliség Csatornázottság Vízbekötések Kisker TÁRSADALMI GAZDASÁGI INFRA

TÁRS 0.46 0.70 0.42 0.26

GAZD 0.35 0.65 0.49 0.30 0.70 0.25

INFRA

KOMP

0.28

0.34 0.62 0.56 0.37

0.74 0.39 0.50

0.53 0.53

0.67 0.78 0.62

A területi folyamatok elemzése rávilágít arra, hogy az elmaradott térségek közül a leghátrányosabb helyzetűek felzárkózása az elmúlt időszakban (5-8 évben) nem volt megfigyelhető. Felzárkózást inkább a kevéssé elmaradott, kedvező földrajzi helyzetű kistérségek mutatnak. Tovább tart ugyanakkor a kedvező helyzetű kistérségek dinamikus fejlődése, ami a térségi fejlettség differenciálódásához (szétszakadáshoz) vezet. Vizsgálataimból megállapítottam, hogy – a vándorlási különbözetet leszámítva – kizárólag az

infrastrukturális

felzárkózásról,

az

mutatók összes

tekintetében többi

beszélhetünk

területi

közeledésről,

társadalmi-gazdasági

mutató

tekintetében

differenciálódásnak lehetünk tanúi, amint azt a 3. ábrán korábban már bemutattam. Ezt erősíti meg a fejlettségi ill. a fejlődési mutatók korreláció vizsgálata is (6.3. melléklet). A 6. ábrán kiemeltük e melléklet legfontosabb részletét, amiből kitűnik, hogy az infrastrukturális mutatók egymással való korrelációja negatív (-0,42), ami azt jelenti, hogy minél elmaradottabb volt egy kistérség infrastruktúrája 1995-ben, annál jobban fejlődött 1995-2001 között, tehát felzárkózásnak lehettünk tanúi. A gazdasági mutatók korrelációja 0,34, ami fordított összefüggést jelez: minél fejlettebb volt egy kistérség gazdasága 1995ben, annál jobban fejlődött 1995-2001 között, tehát differenciálódás figyelhető meg a gazdaság területén. Emellett az is megfigyelhető, hogy a gazdasági fejlődés a komplex mutató alapján fejlettebbnek mondható kistérségekben is nagyobb arányú volt (0,26).

42

2. Felzárkózás vizsgálata 6. ábra: Fejlettségi ill. fejlődési mutatók korrelációs mátrixa

Fejlődés 1995-2001 Fejlettség 1995

TÁRS fejlődés

GAZD fejlődés

INFRA fejlődés

KOMPLEX fejlődés

TÁRSADALMI fejlettség

0.34

GAZDASÁGI fejlettség

-0.25 -0.42

INFRA fejlettség

0.26

KOMPLEX fejlettség

-0.32

Az ellentmondásos differenciálódási-felzárkózási folyamatok ellenére – az egyes összetett részmutatók és a 10 mutatóból képzett komplex mutató vizsgálata alapján – ugyanakkor sikerült olyan kistérségeket beazonosítanom, amelyek a dinamikus fejlődés, hosszabb távon a felzárkózás jeleit mutatják. Körük nem túl széles, de alkalmas arra, hogy dolgozatom 4. fejezetében közelebbről megvizsgáljam őket abból a szempontból, hogy milyen tényezők segítették elő fejlődésüket. 7. ábra: Az egyes összetett mutatók alapján felzárkózást mutató kistérségek (1995-2001)

Társadalmi Csornai Lengyeltóti Lenti Monori Mosonmagyaróvári Nagykanizsai Tabi

Gazdasági Aszódi Bicskei Sümegi Téti Zirci

Infrastrukturális Csengeri Dabasi Gyáli Fehérgyarmati Letenyei Polgári

KOMPLEX Aszódi Kisbéri Letenyei Zalaszentgróti Zirci (Dabasi) (Lenti) (Téti)

2.6. Az eddigi kutatási eredményektől való eltérés Vizsgálataim némiképpen eltérnek a területfejlesztési politikában alkalmazott, fejlettségre koncentráló elemzésektől, vizsgálatoktól, hivatalos térség-besorolási módszerektől. (OGY 2001.) Célom a fejlődés, felzárkózás folyamatainak és azok okainak megfigyelése, elemzése. Kutatásaim eredményei megerősítik a területi folyamatok alakulásáról szóló Országgyűlési Jelentés (VÁTI 2001.) területi egyenlőtlenségek alakulásáról tett megállapítását, amely szerint: „A területi egyenlőtlenségek egyértelműen a gazdasági folyamatokhoz kötődnek.

43

2. Felzárkózás vizsgálata A térszerkezet változásában határozott közeledés, egyensúlyjavulás érzékelhető a települési infrastruktúra tekintetében.” (VÁTI 2001.) Az 1910 és 2001 évi népszámlálások adatainak összehasonlításával végzett kistérségi fejlettség vizsgálat a felzárkózás tekintetében a következő térségeket emeli ki: Van néhány olyan kistérség, amelynek fejlettségi szintje 1910-ben messze az országos átlag alatt volt, ma pedig a legjobbak között találjuk ezeket. Ilyen a Szentgotthárdi, Zalaegerszegi kistérség, vagy a Balaton déli partjának kistérségei, illetve a Dabasi kistérség, amely mára a budapesti agglomeráció része lett. A sereghajtók közül a középmezőnyhöz zárkózott fel Bács-Kiskun megye négy kistérsége, a budapesti agglomeráció keleti peremvidéke (pl. Nagykátai kistérség), vagy Szabolcs nyugati része (Nyíregyházi, Kisvárdai kistérség). (Beluszky P. 2004.) Vizsgálataim segítségével ezen kistérségek körét bővítettem, rövidebb távon pontosítottam, valamint a területi csoportosításukat oly módon finomítottam (Ld. 2.4.4. pont!), hogy további szisztematikus elemzéseket végezhessek az egyes csoportjaikkal.

44

3. Fejlesztési tényezők vizsgálata Melyek azok az eszközök, amelyek hatékonyan segíthetik az elmaradott térségek felzárkózását?

Ebben a fejezetben megvizsgálom a legfontosabb fejlődési tényezőket, a „felzárkózás sikertényezőit”. Összefüggéseket keresek az egyes tényezők kistérségbeli megléte, volumene és a fejlődés-felzárkózás nagyságrendje között. Számos tanulmány készült az elmúlt években az egyes fejlődési tényezők ill. fejlesztési eszközök terület- ill. gazdaságfejlesztő hatásáról, hatékonyságáról. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ezen tanulmányok alapvetően azt vizsgálják, hogy az adott eszköz milyen hatással van az adott térségek fejlődésére, én pedig azt vizsgálom, hogy a térségek fejlődésére mely tényezők voltak a legnagyobb hatással. A 2. fejezetben már említett, a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről az Országgyűlés részére készült J/3919. számú kormány-jelentés a gazdasági-társadalmi felzárkózás esélyéről a következőket írja (VÁTI 2001.): […] az ország minden térségében megjelölhetők azok az adottságok, helyi vagy központi eszközökkel csökkenthető hiányok, amelyek megteremhetik az esélyt a gazdasági és társadalmi elmozdulásra. […] Ennek bázisát a gazdasági növekedés teremtette többletforrások […] közvetlen (állami fejlesztéseken keresztüli) és közvetett (regionálisan differenciált szabályozási, támogatási eszközökkel orientált) felhasználása adhatja. A területi különbségek mérséklését erősítő belső többletforrásokat rövid távon az EU integrációra felkészülés szakaszában rendelkezésre álló fejlesztési eszközök egészíthetik ki, a tagság elnyerését követően pedig az Unió regionális és strukturális fejlesztési támogatásai […] meg is sokszorozhatják. A Jelentés szerint a gazdasági fejlődést alapvetően a következő tényezők határozzák meg: •

A földrajzi helyzetből adódó előnyök;

•

A külföldi tőke aránya a térség gazdaságában, ami a termelési-technológiai váltást segíti elő, és munkahelyeket teremt; 45

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata •

A vállalkozási aktivitás4 növekedése, ami hatással van a foglalkoztatásra, valamint további gazdasági tevékenységet segítő (marketing, piackutató, pénzügyi) vállalkozások létrejöttére;

•

A humán tőke, a képzettség, az innovációs képesség.

Dolgozatomban ezeken túlmenően is megvizsgálok több olyan tényezőt, amelyek a szakirodalom ill. a közvélekedés szerint a felzárkózást segítik, pl. állami támogatások volumene, autópálya közelsége, ipari park jelenléte, vállalkozási övezet kijelölése. Utána összefüggéseket keresnék (pl. korrelációvizsgálattal, lineáris regresszió elemzéssel) a fejlődés és a sikertényezők között, hogy bemutassam ezek tényleges hatásait.

3.1. Állami támogatások A következőkben kísérletet teszek arra, hogy megvizsgáljam: az állami támogatások mennyiben segítik elő a kistérségek fejlődését, az elmaradott térségek felzárkóztatását. Az állami költségvetésben lévő egyes fejlesztési célelőirányzatok pályázati forrásainak sok esetben deklarált célja a területi felzárkóztatás, számos előirányzatot nevezünk közvetlen vagy közvetett területfejlesztő hatásúnak. A közvélekedés is nagy jelentőséget tulajdonít a fejlesztések során az állami pénzeknek, mint ahogy azt a 4. fejezetben még külön vizsgálni fogom.

3.1.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megbízásából a VÁTI Kht. és az ELTE Regionális Földrajz Tanszéke (a Terra Studio Kft. közreműködésével) kísérletet tett a ’90-es években állami fejlesztési eszközökből megvalósult beruházások megyei szintű makrogazdasági hatásainak feltárására, kvantitatív alapú értékelésére, értelmezésére. Egy duális mutatórendszerrel (támogatási eszközök, mint „forrás-változók”, valamint a térségi fejlődés makroszintű mérőszámainak megyei adatrendszere, mint „hatásváltozók”), többváltozós matematikai-statisztikai elemzési eszközöket használva a

4

Dolgozatomban a vállalkozási aktivitást, mint a fejlettséget mérő mutatót használom. Későbbi vizsgálatok

során elképzelhető, hogy „hatótényező”-ként is számításba veszem majd.

46

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata vizsgálat igazolta a hazai regionális folyamatoknak a kilencvenes években mindvégig jelenlévő kettőségét: a piaci alapú (vállalati, vállalkozási) fejlesztések határozott regionális differenciáló, illetve az állami fejlesztési aktivitás összességében a regionális kiegyenlítődés irányában mutató hatását. (Nemes Nagy J. 1999) A területi folyamatok alakulásáról szóló Országgyűlési Jelentés (VÁTI 2001) háttéranyagaként az előbbi kutatók további elemzéseket végeztek az állami fejlesztési források hatásainak kistérségi szintű feltárására. (Nemes Nagy J. 2000) Vizsgálataik során feltárták azokat a fejlesztési előirányzatokat, alapokat 1993 és 1998 között, ahol a kistérségi szintű számbavétel lehetséges volt, és elemezték a források területi allokációját. Ezután a fejlesztési források és a makrogazdasági jellemzők kistérségi összekapcsolódását vizsgálták kétváltozós korrelációs analízissel. A vizsgálat ezen elemzési szakaszának legfőbb eredménye a következő: az összes támogatási alap teljes időszakra (93-98) vonatkozó területi eloszlása semmiféle kapcsolatot nem mutat a vizsgálatba vett, a fejlettségre és fejlődésre utaló jelzőszámokkal, sem a népességszám változását, illetve nagyságrendjét kifejező mutatókkal. Az alapok összességében vett eloszlása és az ország társadalmi-gazdasági térszerkezetének adott jellemzői, a vizsgált makrogazdasági paraméterek között kistérségi szinten nem volt kimutatható szignifikáns statisztikai kapcsolat. Az egyes alapokat külön-külön vizsgálva azonban esetenként egészen más kép rajzolódik elénk. A kétváltozós, lineáris korrelációs kapcsolatok nem tárnak fel minden összefüggést, ami fennállhat a vizsgált változók között. Éppen ezért alkalmazták a többváltozós lineáris regresszió módszerét, aminek segítségével a következő kérdésekre keresték a választ: a fejlettségi és földrajzi helyzetre vonatkozó változók térbeli szóródása együttesen milyen mértékben magyarázza az egyes alapokból származó pénzeszközök területi szóródását. a különböző társadalmi-gazdasági jelenségek (munkanélküliség, jövedelmek, adózók aránya, népesség) változásának területi különbségei mennyiben függnek a vizsgált alapok 1996-98 közötti támogatásaitól, illetve a kistérségek földrajzi térben (régióban) elfoglalt helyzetétől.

47

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata Vizsgálataik eredménye szerint a társadalmi-gazdasági paraméterek térbeli alakulását jelentősen befolyásolják az egyedi regionális tényezők, ugyanakkor az alapok térbeli eloszlásának gyakorlatilag nincs pozitív magyarázó ereje. A támogatások lényegesen nem módosították az erősen illetve gyengén támogatott térségek makrogazdasági pozícióit.

3.1.2. Előzetes hipotézis Közel öt éve dolgozom már a Területfejlesztési Főosztályon, és mindvégig az elmaradott térségek támogatása volt a fő tevékenységi területem. Tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a területfejlesztési támogatások nem oldják meg a leghátrányosabb helyzetű térségek felzárkóztatásának gondját. Ugyanakkor érdemesnek tartom megvizsgálni azt, hogy az egyes fejlesztési források milyen mértékben befolyásolják a területi fejlődést, esetleg felzárkózást. Előzetes várakozásaim szerint nem nagyon fogok találni olyan célelőirányzatot, amely a kistérségek komplex fejlődését átfogó mértékben segítené, ugyanakkor számítok arra, hogy találok szignifikáns kapcsolatot egyes források és egyes társadalmi-gazdasági mutatók összefüggése tekintetében.

3.1.3. Módszertani megfontolások Mivel korábbi elemzéseim során az 1995-1998 ill. az 1998-2001 közötti időszak fejlődését vizsgáltam (ld. 2. fejezet), a területfejlesztő hatású források, alapok kapcsán az 1996-1998 közötti értékeket, azok területi megoszlását tekintem alap-adatnak. Az adatokat az alábbi táblázatából vettem át: M3. A kistérségi szinten lokalizálható fejlesztési források egy lakosra jutó értéke (1998as áron) (Nemes Nagy J. 2000, pp. 56-59.) Ezt követően előbb kétváltozós korreláció elemzést, majd többváltozós lineáris regressziós vizsgálatot végeztem, SPSS szoftver segítségével, amelynek során az állami támogatások és a különböző társadalmi-gazdasági mutatók összefüggéseit kerestem.

48

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata 3.1.4. A vizsgálat eredményei A korreláció-vizsgálat esetében mind a fejlettségi, mind a fejlődési mutatók összefüggéseit megvizsgáltam a támogatási források területi eloszlásával, az együtthatók a 7.1. mellékletben láthatók. A vastagon szedett értékek 0,01 szinten szignifikánsak, a többi mindössze 0,05-ös szinten, ezért azok magyarázó ereje alacsonyabb. Az 1995. évi fejlettség és a támogatások területi eloszlása közötti korrelációs együtthatók alapján az a következtetés vonható le, hogy az 1993-1998 közötti összes támogatás (MIND), illetve az 1996-98 közötti összes támogatás (SUM 9698) nem mutat összefüggést a kistérségek fejlettségével. Ugyanez igaz több célelőirányzatra (vízügyi, útfejlesztési, címzett) is. A célelőirányzatok egy bizonyos köre (területi kiegyenlítő, területfejlesztési, céljellegű decentralizált, agrár), azaz a közvetlen területfejlesztő hatású támogatások viszont erős negatív korrelációt mutatnak, vagyis minél fejletlenebb volt egy kistérség, annál több támogatást kapott. Ez egybevág ezen előirányzatok felzárkóztató céljával. Két célelőirányzat

(gazdaságfejlesztési

és

környezetvédelmi!)

viszont

a

területi

differenciálódást segítette elő. Az egyes társadalmi-gazdasági mutatók (1995-1998 közötti, ill. 1998-2001 közötti) fejlődése és a támogatások eloszlása közötti összefüggések már bonyolultabbak. Összesített támogatási szinten néhány gyengébb összefüggést lehet csak találni, amelyek magyarázó ereje megkérdőjelezhető. Talán a támogatásoknak az infrastruktúra 1998-2001 közötti fejlődésére való pozitív (0,2 ill. 0,16) hatása említhető itt meg. A közvetlen területfejlesztő hatású támogatások a társadalmi fejlődéssel inkább negatív, az infrastrukturális fejlődéssel viszont inkább pozitív összefüggést mutatnak, míg a gazdasági fejlődés összetett mutatójával nem látszik összefüggés. Egyértelműen negatív az összefüggés a társadalmi mutatók közül az autósűrűség és a lakássűrűség tekintetében, tehát azokban a kistérségekben, ahol nagyarányú volt a területfejlesztési támogatás (TEKI, CÉDE, TFC, agrár), ott ez a két mutató az országos szintnél lassabban fejlődött. Ez következhet abból, hogy az elmaradott térségek fejlesztése során nem ezen tényezőkre koncentráltak. Ez egybevág azzal, hogy ugyanakkor az infrastruktúra ezen elmaradott térségekben jobban fejlődött, ami egyrészt az előirányzatok célrendszeréből, másrészt a helyi törekvésekből is adódott. A gazdasági mutatók fejlődésének vegyes képe abból adódik, hogy a területfejlesztési célelőirányzatok volumene nem tudja ellensúlyozni a gazdaságfejlesztési előirányzatok ill. vállalkozói források differenciáló hatását.

49

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

Pontosabb képet várhatunk a valódi ok-okozati kapcsolatokról a lineáris regresszió módszerének alkalmazásával, amelynek teljes eredményét szintén 7.1. mellékletben mutatjuk be, az alábbi ábrán pedig kiemeljük ennek legfontosabb részeit. Fel kell hívnunk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az 1996-1998 közötti támogatások érdemben csak az 1998-2001 közötti fejlődést befolyásolhatták, így csak ezeket az összefüggéseket vizsgáltuk. Kivettük az ábrából a CÉDE sorát, mivel ez a támogatás csak 1998-ban indult, és egy év adatai alapján torz együtthatók adódnak. Itt csak azokat a támogatásokat mutatjuk be, amelyek valamely mutató tekintetében viszonylag jelentősebb magyarázó erővel bírnak. 8. ábra: Állami támogatások ill. fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói5 Támogatások

vánd 98-01

autó 98-01

TEKI 9698

lakás 98-01

jöved 98-01

-0,246 0,211

AGR 9698

-0,226 -0,156

KAC 9698

-0,240

GFC 9698

0,130

vend 98-01

munk 98-01

csat 98-01

-0,211

TFC 9698

VÍZC 9698

m váll 98-01

-0,245

vízlak 98-01

kisker 98-01

0,246 0,153

Gazd 98-01

-0,214

Infra 98-01

Komp 98-01

0,182

0,150

0,166 -0,183 0,146

Társ 98-01

-0,195 0,173

0,145

0,151

0,142

-0,160

0,188

ÚTC 9698

0,314

0,182

0,141

0,036

0,119

0,197

CÍM 9698 R2

0,029

0,147

0,149

0,028

0,054

0,157

0,017

0,127

0,016

0,027

0,041

Jól látható, hogy a közvetlen területfejlesztő hatású támogatások gyakorlatilag csak az infrastrukturális fejlődést (azon belül is főleg a lakások vízhálózatra kötési arányát) tudták pozitív irányban befolyásolni, de ennek erőssége is elég alacsony (R2=2,7%, ill. a vízbekötés esetében 12,7%). A társadalmi fejlődéssel, ezen belül is az autósűrűséggel és a lakássűrűséggel viszont egyértelműen negatív az összefüggés, aminek okára már a korreláció vizsgálatnál utaltunk: a fenti előirányzatok célrendszerében ezen tényezők fejlesztése nem szerepel, az előirányzatok a fejlesztési forrásokat más tényezők fejlesztéséhez csoportosítják. Érdekes megfigyelni ugyanakkor, hogy az útfejlesztési célelőirányzat erős pozitív hatással volt az autósűrűség fejlődésére, a gazdaságfejlesztési célelőirányzat pedig a lakássűrűség növekedését segítette.

5

Az 5%-nál magasabb determinációs együtthatójú regressziós együtthatókat vastagon kiemeltem.

50

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata A gazdasági mutatókra a támogatások általában alacsony hatással voltak. Sem a jövedelem, sem a vállalkozássűrűség fejlődésével kapcsolatban nem beszélhetünk erős összefüggésről (3-5%). A munkanélküliség alakulásával ugyanakkor a területfejlesztési támogatások (TEKI, TFC) a vizsgált időszakban erős negatív összefüggésben voltak. Azokban a kistérségekben, ahol 1996-1998 között jelentősebb volt a támogatás, a munkanélküliség

1998-2001

között

nem

csökkent

olyan

ütemben,

mint

más

kistérségekben. Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy a támogatások „hatása” negatív, hanem azt, hogy a közvetlen területfejlesztési támogatások nem képesek az egyéb gazdasági tényezők differenciáló hatását kiküszöbölni. A komplex fejlődésre a környezetvédelmi és az útfejlesztési célelőirányzatok hatását lehet kimutatni. Ennek oka, hogy ezek az előirányzatok a legnagyobb összegűek.

3.2. Külföldi tőke beáramlása A külföldi tőke-befektetések jelentős szerepet játszanak az ország fejlődésében. A hazai beruházások forrásainak folyamatosan 65-70%-át teszik ki a külföldi tőke beruházások. Ebben a részben azt fogom vizsgálni, hogy vajon mekkora hatásuk lehet egy adott (kis)térség fejlődése, felzárkózása szempontjából.

3.2.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A külföldi működőtőke-beruházás (KMT) a magyar gazdaság egyik legfontosabb hajtóereje. A KMT térbeli megoszlására – kezdettől fogva – erős koncentrálódás jellemző. (Barta Gy. – Bernek Á. – Nagy G. 2003.) Tanulmányukban vizsgálják, hogy a területfejlesztés hozzájárul-e a külföldi működő tőke területi szétterjedéséhez, ahhoz, hogy e jelentős beruházási forrás nagyobb mértékben jusson el a gazdaságilag elmaradottabb régiókba? Fontosabb megállapításaik a következők: A területfejlesztésre felhasználható eszközök, s azon belül különösen a közvetlen területfejlesztési célú források alapvetően elégtelennek bizonyultak eddig a gyors ütemben kialakuló területi egyenlőtlenségek kezelésére.

51

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata A területfejlesztésre fordított források nagyobb hányada nem közvetlenül a helyi gazdaság versenyképességének javítására fordítódott, hanem elsősorban a települési-térségi

lakossági

infrastrukturális

hiányosságok

pótlására.

Így

minimális forrás maradt a versenyképes vállalatok támogatására, új termelő kapacitások létrehozására.6 Azokban a megyékben, ahol az infrastrukturális ellátás magasabb színvonalú volt, a gazdaságfejlesztési célokra a beruházások nagyobb hányadát fordíthatták. Ez a tény is hozzájárult a KMT állomány területi különbségeinek fennmaradásához. Tanulmányunkban – írják – arra is keressük a választ, vajon van-e esély arra, hogy a KMT erős területi koncentrációja oldódjon Magyarországon, azaz várható-e, hogy az ország kevésbé fejlett területei is vonzóak lesznek a külföldi beruházók számára. Sajnos erre egyelőre kevés lehetőséget látunk: A transznacionális vállalatok már nem Magyarországot preferálják az alacsony szintű, összeszerelő tevékenységek végzésére. A járműipar és az elektronika már választott telephelyeket, a jövőben e két ágazat az országnak csupán az északnyugati és a központi térségeit fogja tovább erősíteni. A külföldi működő-tőke beruházás második (minőségi) szakasza főleg a nagyvárosainkat és a már kiépült kapacitásokat preferálja. A külföldi működő tőke iránti fogadókészség nem egységes Magyarország különböző térségeiben.

3.2.2. Előzetes hipotézisek Alapkérdésemről, hogy a külföldi tőkebefektetések milyen hatással vannak az egyes térségek társadalmi-gazdasági fejlődésére, előzetesen azt gondolom, hogy a külföldi befektetések segíthetik egy térség gazdaságának újraélesztését, ugyanakkor a társadalmi és az infrastrukturális fejlődésre kisebb hatással vannak. A külföldi tőke hatását az állami támogatásokénál mindenképpen nagyobbnak, erősebbnek gondolom. 6

Ez egybevág azokkal az eredményekkel, amelyekre a 3.1. pontban, a területfejlesztési támogatások fejlesztő

hatásának elemzése során jutottam.

52

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

3.2.3. Módszertani megfontolások Annak érdekében, hogy összefüggéseket keressek a külföldi tőke beáramlása és az egyes térségek társadalmi-gazdasági fejlődése között, először meg kellett határoznom a külföldi tőkebefektetések területi eloszlását. Ehhez azt a módszert választottam, hogy a Területi Információs Rendszerből lekértem a települések gazdasági társaságainak jegyzett tőkéjét, illetőleg a külföldi tőke arányát a jegyzett tőkében. Ebből településenként kiszámoltam a külföldi tőke nagyságát, majd ezeket az értékeket kistérségi szintre aggregáltam, végül kiszámoltam a kistérségi szintű egy főre jutó külföldi tőke nagyságát. Ezeket az értékeket az 1995. és 1998. évekre határoztam meg. Meg kell jegyeznem, hogy az alapadatokat az APEH bocsátja a TeIR rendelkezésére, de csak azon települések vonatkozásában, ahol legalább három TÁNYÁ-s vállalkozás található. Ez a körülmény kisebb pontatlanságokat eredményezhet a számításokban, mivel előfordulhat – bár szerencsére kicsi a valószínűsége – hogy egy településen csak egy vagy két nagyobb vállalkozás működik, de ezek adatai nem jelennek meg az adatbázisban. Miután meghatároztam a fajlagos külföldi tőke területi arányait, korrelációs ill. lineáris regressziós vizsgálatokkal kerestem összefüggéseket a tőke jelenléte (1995-ben ill. 1998ban) és a társadalmi-gazdasági fejlődés (1998-2001 ill. 1995-2001) egyes mutatói között.

3.2.4. A vizsgálat eredményei A 7.2. mellékletben bemutatom az egyes fejlődési mutatók ill. a külföldi tőke 1995. ill. 1998. évi jelenléte közötti kétváltozós korrelációs együtthatókat. A vastagon szedett értékek 0,01-es, míg a vékonyan szedett értékek 0,05-ös szignifikancia szintűek. Talán nem meglepő, hogy az 1995-2001 közötti fejlődés mutatói az 1995. évi tőkehelyzettel valamivel szorosabb összefüggést mutatnak, mint az 1998. évivel, hiszen hatásuk hosszabb időtávon érvényesült. A legszorosabb összefüggést a külföldi tőke ellátottság a gazdasági fejlődés mutatójával jelzi (0,303), ezen belül is a munkanélküliség csökkenésével (0,281), valamint a jövedelem növekedésével (0,271). Alacsonyabb a korreláció a vállalkozássűrűséggel (0,205), és nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat a vendégéjszakák fejlődése tekintetében. Az az érdekes tény, hogy a vállalkozássűrűség

53

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata szignifikancia-szintje ill. korrelációja az 1998. évi külföldi tőke vonatkozásában magasabb, mint az 1995. évi tekintetében, azt sejteti, hogy az új vállalkozások létrehozásában egyre nagyobb szerepet játszik a külföldi tőke. Szignifikáns korreláció mutatható ki a lakássűrűség (0,239) és az autósűrűség (0,216) tekintetében, valamint a komplex fejlődési mutató (0,214) kapcsán is, az infrastruktúra fejlődése és a külföldi tőke jelenléte között ugyanakkor nem mutatkozik összefüggés. A 7.2. melléklet második felében látható az alábbi táblázat, amely a külföldi tőke 1995. évi területi eloszlása és az egyes fejlődési mutatók közötti lineáris regressziós együtthatókat tartalmazza. Csak azokat a mutatókat helyeztük el az ábrában, amelyeknél szignifikáns kapcsolat van a tőke, mint hatótényező és a fejlődési mutató, mint eredményváltozó között. 9. ábra: Külföldi tőke (1995) ill. egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Mutatók:

Lakás 95-01

Jöved 95-01

Munk 95-01

Társ 98-01

Gazd 95-01

Komplex 95-01

Regressziós együttható

0.419

0.277

0.462

0.260

0.344

0.250

R2

0.109

0.104

0.150

0.059

0.120

0.106

A regresszió-elemzés eredményei nagyon jól egybeesnek a korrelációvizsgálatéval. Elmondhatjuk, hogy a külföldi tőke legpozitívabb hatással a gazdasági fejlődésre van, 12%-ban magyarázza annak területi különbségeit. Ezen belül is a munkanélküliség csökkenését segíti leginkább elő, és pozitív hatással van a jövedelem alakulására, fejlődésére is. A társadalmi mutatókra való hatás már alacsonyabb szintű (5,9%), ezen belül ugyanakkor a lakások fejlődésére a külföldi tőke beáramlása kedvező (11%-os) hatással van. Komplex fejlesztési hatása pedig kb. 10%-os.

3.3. Kedvező földrajzi fekvés Egy adott térség lakosságának életminőségét és gazdasági fejlődési lehetőségeit alapvetően meghatározza (növeli vagy korlátozza) a földrajzi fekvése illetve elérhetősége. Ebben a fejezetben mind a regionális elhelyezkedés, mind a – közlekedésfüggő – elérhetőségi idők hatását vizsgálni fogom.

54

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata 3.3.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A már idézett Országgyűlési jelentés (VÁTI 2001) a gazdasági fejlődést alapvetően meghatározó tényezők között első helyre sorolja a földrajzi helyzetből adódó előnyöket. Ugyanezen jelentés Pénzügyi eszközökről szóló 2./2 háttéranyaga (Nemes Nagy J. 2000) azt is vizsgálja, hogy a földrajzi vonatkozó változók térbeli szóródása milyen mértékben magyarázza az egyes alapokból származó pénzeszközök területi szóródását. Ehhez magyarázó változóként a regionális hovatartozás (bináris) mutatóját használja, és kimutatja, hogy földrajzi helyzet erősen meghatározó voltát. A földrajzi helyzet magyarázó változóként való használata során a regionális elhelyezkedésnél finomabb vizsgálatokat tesz lehetővé az időben (percben) mért elérhetőség vizsgálata. A lehetséges változók közül a szakirodalomban legtöbbször a következőkkel találkozhatunk (Németh N. 2003.): -

Legközelebbi megyeszékhely (ill. megyei jogú város) közúti távolsága

-

Budapest átlagos közúti távolsága

-

Nyugati határátkelőktől való átlagos közúti távolság

-

Legközelebbi határátkelőhely távolsága

Németh Nándor vizsgálatai során főleg a nyugati határtól való távolság erős hatását mutatta ki a jövedelem, a munkanélküliség ill. az adózók aránya alakulására, amelynek hatását csak a diplomások arányának hatása múlta esetenként felül. A területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségek lehatárolásához használt mutatórendszernek (OGY 2001) is része a kistérség elérhetőségi mutatója. Ezen elérési mutató települési szinten méri az (autós) elérési időt az alábbiaktól (Laky I. 1998): -

Saját megyeszékhely

-

Leghamarabb elérhető megyeszékhely vagy megyei jogú város

-

Saját kistérségi központ

-

Időben leghamarabb elérhető kistérség-központ

A számítás során a települési adatok kerülnek kistérségi szinten aggregálásra, miután egy minőségi szorzóval súlyozzák őket, amely szorzó a céltelepülés ellátási, igazgatási,

55

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata termelési ill. egyéb speciális funkcióinak színvonalából adódik. A Terra Stúdió Kft. által kiszámított komplex minősített elérési időket felhasználom jelen vizsgálataim során.

3.3.2. Előzetes hipotézisek Előzetes elképzeléseim szerint a földrajzi fekvés illetve az elérhetőség nagyon erős hatással van a térségek fejlettségi helyzetére ill. fejlődési lehetőségeire. Tapasztalataim alapján a nyugati határtól ill. Budapesttől való (időbeli) távolság befolyásolja legjobban a fejlődési folyamatokat, azon belül is elsősorban a gazdasági fejlődést.

3.3.3. Módszertani megfontolások Vizsgálataimat – az előző fejezetekhez hasonlóan – először korreláció-elemzéssel, majd lineáris regressziós együtthatók kiszámításával hajtom végre. A számításokat az egyetemtől oktatási célokra kapott SPSS szoftverrel végzem. A korreláció-elemzés során két fő területét vizsgálom a földrajzi helyzetnek: egyrészt a regionális elhelyezkedés, másrészt az elérési idők összefüggéseit. A lineáris regresszió esetében a főbb elérési idők hatását keresem az 1995-2001 közötti fejlődési folyamatokra. A TERRA STÚDIÓ Kft. az általa percben kiszámított – kistérségi központoktól számított – alábbi elérési adatokat bocsátotta rendelkezésemre: -

Legközelebbi megyeszékhely (ill. megyei jogú város)

-

Budapest

-

Legközelebbi határátkelőhely

-

Nyugati határátkelők7

Ezen elérési idők egyszerű összeadásából képeztem egy komplex elérési időt is, valamint felhasználtam az OGY határozatban a kistérségi lehatároláshoz használt minősített elérési időket is (Laky I. 1998).

7

Az elérési idő a Hegyeshalmi és a Rábafüzesi átkelő elérési idejének 75%-25%-os súlyozásából adódik.

56

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata 3.3.4. A vizsgálat eredményei A 7.3. mellékletben bemutatom az egyes fejlettségi és fejlődési mutatók ill. a földrajzi elhelyezkedés kétváltozós korrelációs együtthatóit. A vastagon szedett értékek 0,01-es, míg a vékonyan szedett értékek 0,05-ös szignifikancia szintűek. A regionális elhelyezkedés és az egyes mutatók (viszonylag magas) korrelációs együtthatói jól ismert összefüggéseket mutatnak. Látható, hogy a Nyugat-Dunántúli, a Közép-Dunántúli és a Közép-Magyarországi Régió 1995. évi fejlettségi mutatói (a munkanélküliséget természetesen kivéve) pozitív korrelációt mutatnak, míg ÉszakMagyarország és Észak-Alföld mutatói negatívan korrelálnak. Dél-Dunántúl és Dél-Alföld együtthatói nem ennyire egyértelműek, aminek az lehet az oka, hogy kistérségi fejlettségben nagyobb heterogenitást mutatnak. A régiók mellett bemutatjuk az egész Dunántúl, valamint a „Fejlett nyugati rész” együtthatóit is. Ez utóbbi térséget a – szakirodalomban számtalanszor említett – Balassagyarmat-Békéscsaba vonal mentén határoltam le. Az 1995-2001 közötti fejlődés korrelációs együtthatói hasonló képet mutatnak, mint a fejlettségi mutatók, de azért jellemző eltérések is vannak. Nyugat-Dunántúl és KözépMagyarország fejlődése a legtöbb szinten kiemelkedő. Infrastrukturális fejlődésben nincs jellemző előnyük, de ennek az lehet az oka, hogy „már nincs hova fejlődniük”, az alap infrastruktúrákat már a ’90-es évek elején kiépítették. Közép-Dunántúl fejlődése a gazdaság (jövedelem, vállalkozássűrűség, munkanélküliség) fejlődése szempontjából kiemelkedő, más szempontból nem jellemző, vélhetően magas a régión belüli heterogenitás. Dél-Alföld és Dél-Dunántúl kistérségeinek fejlődése sajnálatosan negatív, akár a gazdasági, akár az infrastrukturális tényezőket vizsgáljuk. Észak-Magyarország és Észak-Alföld fejlődése ugyanakkor ellentmondásos, esetükben nem tudunk egyértelmű összefüggéseket kimutatni a régióhoz tartozás és az egyes (komplex) mutatók fejlődése között. Ez nagy eltéréseket sejtet a régiók kistérségei között. Az egész Dunántúl, ill. a fejlett

nyugati

országrész

egységes

fejlődése

csak

gazdasági

(jövedelem

és

munkanélküliség) téren mutatható ki. Az elérési idők és a fejlettségi mutatók között egyértelmű és magas (számítási okok miatt negatív) korrelációs összefüggés található. Ez alól kivételt jelent a legközelebbi határállomás elérési ideje, amely semmiféle összefüggést nem mutat egyik fejlettségi mutatóval sem. Ez azt jelenti, hogy 1995-ben azok a kistérségek voltak a legfejlettebbek,

57

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata amelyek a legközelebb voltak megyei jogú városhoz, Budapesthez, ill. a nyugati határhoz, továbbá amelyek komplex, ill. minősített elérési ideje a legalacsonyabb volt. Az összefüggés a gazdasági mutatók esetében a legerősebb, de a társadalmi és az infrastrukturális mutatók esetében is megfigyelhető. A komplex elérési idő és a komplex fejlettségi mutató korrelációs együtthatója pl. -0,6-os! Az elérési idők és az 1995-2001 közötti fejlődési mutatók összefüggései hasonlóak, bár nem ilyen egyértelműek. A társadalmi mutatók fejlődése szempontjából gyengébb összefüggéseket láthatunk, a gazdasági fejlődés mutatói viszont jól korrelálnak az elérhetőségekkel, ugyanakkor az infrastrukturális fejlődés azokra a térségekre jellemző, amelyek elérhetőségi ideje magasabb (rosszabb a földrajzi elhelyezkedésük). Ennek okát már a regionális elhelyezkedésnél említettük, az infrastruktúra fejlődése a periférikus térségekben később következett be. Meg kell említenünk, hogy az elérhetőségi tényezők közül a legnagyobb hatása a nyugati határ közelségének van. 10. ábra: Az elérhetőségi idők ill. egyes fejlődési mutatók (1995-2001) lineáris regressziós együtthatói8 Elérhetőség MJV Budapest Határ

vánd 0,253 -0,211

Ny. határ R

2

autó 0,140

lakás -0,214 0,151 -0,188

-0,284 0,067

0,063

jöved

váll

vend

0,205 -0,279 -0,313

0,165

-0,508 0,093

0,225

0,124

0,021

munk

vízlak

kisker

TÁRS

GAZD

KOMP

-0,155 -0,176

0,277 -0,189 0,157

0,451

-0,417

0,200

-0,220

-0,209

-0,501

-0,374

0,367

0,139

0,111

0,051

0,246

0,134

-0,134

A korrelációs elemzésnél leírtakat támasztja alá a lineáris regressziós elemzés is. Az elérhetőség a gazdasági fejlődésre van a legnagyobb hatással (24,6%), alapvetően a nyugati határ közelsége a meghatározó. Az elérhetőség a gazdasági mutatók közül a munkanélküliség csökkenésére (36,7%), a jövedelem növekedésére (22,5%) és a vállalkozássűrűségre (12,4%) van a legnagyobb hatással, de az egyes elérhetőségi tényezők közül a legkisebb hatása a legközelebbi határállomásnak és a megyeszékhely (megyei jogú város) elérhetőségének van. Ez utóbbi a jövedelem szempontjából ráadásul ellentétes hatású, aminek az lehet a magyarázata, hogy a nagyobb városokban a jövedelmek már korábban nőttek, míg a periférikus területek csak az utóbbi időben. A társadalmi fejlődés mutatóira az elérhetőségnek kevésbé szignifikáns a hatása, az infrastrukturális mutatókra vonatkozóan pedig ellentmondásos. Például a lakások vízhálózatra való rákötése 19952001 között azokban a térségekben fejlődött gyorsabban, amelyek messzebb vannak a határoktól és a megyei jogú városoktól, ugyanakkor közelebb vannak Budapesthez. 8

A táblázatban a 10%-nál erősebb determinációs együtthatójú oszlopokat vastagon kiemeltem.

58

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

3.4. Autópálya közelsége Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy egy kistérség fejlődését mennyiben befolyásolja az autópálya közelsége. Milyen hatással van rá az, ha keresztülmegy rajta az autópálya, ha a közelében halad el, ill. ha a területén vagy a közelében autópálya csomópontot létesítenek.

3.4.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A gazdaságfejlesztés egyik lényeges alapjának tekinthetjük a közúti infrastruktúra megfelelő kiépítettségét. A hatásokat nagyon nehéz elkülöníteni egymástól, így nehéz megállapítani, hogy az adott terület fejlődése mennyiben kötődik egy új autópálya-szakasz kiépítéséhez, illetve más területi hatáshoz. (Tóth G. 2002) Az autópályák területfejlesztő hatásának számszerűsítésére többféle kísérlet ismert (Kullmann Á. 1999): Az egyik lehetséges módszer a statisztikai adatok elemzése. Az összefüggés a területi fejlődés és az infrastrukturális ellátottság mutatói között egzakt módszerekkel vizsgálható. A tényezők közötti oksági összefüggések ugyanakkor statisztikai eszközökkel nem igazolhatók. Megjegyzendő továbbá, hogy az autópálya-fejlesztés hatása közvetett: a terület fejlődésének esélyét befolyásolja, de a konkrét eredmény egyéb feltételeken (pl. a képzett, de relatíve olcsó munkaerő meglétén vagy akár a helyi polgármesterek talpraesettségén) múlik. A másik lehetőség, hogy a kutatók kérdőíves felméréssel megpróbálnak képet kapni az érintett vállalatok várakozásairól és terveiről. Ezzel az a gond, hogy csak a meglévő és helybeli vállalatok megkérdezése lehetséges, holott az autópályák egyik legfőbb pozitív hatása éppen a távoli (külföldi) befektetők vonzásában nyilvánul meg. Kullmann az első módszert választja, és azt vizsgálja, hogy a kistérségek időbeli elérhetősége a hegyeshalmi vagy a soproni határátkelőhelytől milyen hatással van a térség jövedelmére. Erre vonatkozóan ír fel lineáris regressziós összefüggést, amelyből kiderül, hogy az elérhetőség – autópálya kiépítésének köszönhető – javulása mennyivel növeli a

59

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata környező térségek jövedelmét. Modelljének béta együtthatója 0,3 eFt/perc, míg a determinációs együttható (R2) 61%. Szintén statisztika elemzéseket alkalmaz Tóth Géza, amikor 3 példán keresztül – az elsőnél az szja-adatokkal, a másodiknál a feldolgozóipari vállalkozások, a harmadiknál pedig a kereskedelmi ágazat árbevételével kísérli meg bemutatni az autópályák területfejlesztő hatásának néhány összetevőjét. (Tóth G. 2002) Tanulmányában shift-share analízis segítségével szétválasztotta egymástól a településszerkezet ill. az autópálya hozzáférés hatását a fejlődésre. Ehhez egyrészt település-nagyság kategóriákat hozott létre, másrészt a legközelebbi autópálya-felhajtó eléréséhez szükséges idő volt a kategorizálási szempont. Megállapította, hogy bár az autópálya-építések máshol is éreztetik hatásukat, ez leginkább mégis ott jelentős, ahol a városodottság foka magasabb. Összegző megállapításai a következők: Bár hazánk közlekedési hálózatainak kiépítettsége hagy némi kívánnivalót maga után, az autópályák jelenleg is hazánk fő fejlődési tengelyeit jelentik. Az autópályák szerepe a területi fejlődésben egyértelműen igazolható. A vizsgálat bebizonyította, hogy jövedelem tekintetében a 45 percen belüli elérhetőséggel, míg a feldolgozóiparnál 15, a kereskedelem vonatkozásában 10 perces elérhetőséggel rendelkező települések mutattak az átlagnál nagyobb növekedést. Egyes statisztikai mutatók változása és az autópályák időbeli megjelenése között szignifikáns összefüggés mutatható ki, amely összefüggés elemi úton számszerűsíthető. (Kálnoki Kis S. 2003.) Vizsgálataiban a közvetlenül érintett kistérségek fejlődését hasonlította össze a közvetetten érintett ill. a vonzáskörzeten kívüli kistérségekével. A legnagyobb arányú eltérést az M3 autópálya esetében az export-árbevétel (280%), a nyereségadó (228%), az SZJA (129%) és a tartós munkanélküliek száma (66%) esetében találta, míg az M5 autópályánál az exportárbevétel (220%), a nyereségadó (205%), az SZJA (105%), valamint a tartós munkanélküliek száma (80%) arányú eltérés mutatkozott az érintett és a nem érintett kistérségek között.

3.4.2. Előzetes hipotézisek Feltételezem, hogy az autópályák alapvetően a gazdasági mutatókra vannak jó hatással, de ezekre is hosszabb időtávon. Várható esetleg az autósűrűségre való pozitív hatás is.

60

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

3.4.3. Módszertani megfontolások Vizsgálataim során korrelációs és lineáris regressziós vizsgálatokat végzek az autópályával való érintettség és a korábban már meghatározott társadalmi-gazdasági mutatók fejlődése viszonylatában. Az autópálya „közelségét” kétféle módon határozom meg, és a vizsgálatokat mindkét esetre elvégzem: A közvetlenül érintett kistérségeknek (amelyeken áthalad az autópálya) 2 pontot, a közvetetten érintett kistérségeknek (az előbbiek szomszédainak) 1 pontot adok, a nem érintetteket a számítási modellben 0 ponttal szerepeltetem, így egy ordinális változót képezek. Az érintettség időbeli alakulását is nyomon követem. Az autópályák kiépülésének időbeli adatait Kálnoki Kis Sándor bocsátotta rendelkezésemre. A legközelebbi autópálya csomópontnak a kistérségi központtól való – percben mért – közúti elérhetőségével számolok. A 2001. évi elérhetőségi adatokat a TERRA Stúdiótól kaptam, amit gyakorlatilag 1998. éviként használok, hiszen közben nem történt újabb autópálya szakasz átadás. A 2003. évben átadott szakaszokkal már nem dolgozom, hiszen a vizsgált fejlődési mutatóim 1995-2001 közöttiek.

3.4.4. A vizsgálat eredményei A 7.4. mellékletben bemutatom a korrelációs mátrixot, amiből látható, hogy a várakozásoknak megfelelően az autópálya érintettséggel (1990) a gazdasági mutatók fejlődése, azok közül is a munkanélküliség csökkenése (0,488) és a jövedelem növekedése (0,376) mutatnak szoros, szignifikáns összefüggést. Pozitív és erős az összefüggés az autósűrűség változásával is (0,367). Ugyanakkor negatív korrelációt találhatunk a kiskereskedelmi ellátottság tekintetében. Az autópályával érintett kistérségekben lassabban növekszik (ill. csökken) a kiskereskedelmi egységek száma, ami valószínűleg az autópálya közelébe települő nagykereskedelmi egységek, áruházak hatása. Jó a korreláció ugyanakkor a komplex fejlődési mutatóval is (0,33).

61

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata Meg kell említenem, hogy az autópályák kiépítésének szakaszhatárait leginkább az 1990, 1996 és 1998 évek jelentik. 1990-ben 66 km-t adtak át, ekkor érte el az M1 Győrt, az M5 Újhartyánt (Dabasi kistérség!). 1996-ban 115 km autópályát adtak át, az M1 elérte az országhatárt, az M5 pedig Kecskemétet. 1998-ben az M3 kiépült Gyöngyöstől Füzesabonyig, az M5 pedig Kiskunfélegyházáig (141 km). A korrelációs mátrixban megfigyelhetjük, hogy 1990-ben és 1996-ban a korrelációs együtthatók gyakorlatilag megegyeznek, ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1996-ban átadott szakaszok (Győr-Hegyeshalom, Újhartyán-Kecskemét) nem adtak új, dinamizáló erőt az újonnan érintett kistérségeknek (vélhetően azok relatív fejlettsége miatt), illetőleg nem is kapcsoltak be sok új kistérséget az autópályával érintett kistérségek körébe. Ugyanakkor az 1998-ban átadott szakaszok olyan kistérségeket (Hevesi, Füzesabonyi, Kiskunfélegyházi) értek el, amelyek fejlődése 2001-ig még jellemzően nem indult meg. Ennek köszönhető, hogy a korrelációs együttható ebben az évben alacsonyabb, mint 1996-ban. A legközelebbi autópálya csomópont elérhetőségi idejével való korrelációs összevetés hasonló képet mutat, azzal a különbséggel, hogy az autósűrűséggel, a jövedelem növekedésével és a komplex fejlődéssel való korreláció valamivel alacsonyabb, ugyanakkor a vállalkozássűrűség magas – természetesen a számítási módszer miatt negatív – korrelációt mutat. A korrelációs együtthatók meglepően hasonló képet mutatnak, mint a 3.3.4. pontban a földrajzi helyzetnél Budapest elérhetőségi ideje esetében (ld. 7.3. melléklet) . Ez elsőre ugyan meglepő lehet, de ha jobban belegondolunk: minden autópálya Budapestről indul ki! 11. ábra: Autópályák kiépítettsége (1990), ill. csomópontjaik elérési ideje, valamint a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Fejlődés 1995-2001

vánd

autó

1990 R

2

Csomópont R

2

jöv

váll

vend

munk

csat

kker

Társ

Gazd

Komp

0.376

0.637

0.488

0.188

0.388

0.330

0.135

0.027

0.233

0.029

0.145

0.103

-0.140

-0.178

-0.264

-0.219

0.148

-0.473

-0.112

0.263

-0.159

-0.334

-0.253

0.013

0.025

0.063

0.042

0.015

0.219

0.006

0.063

0.019

0.105

0.057

Az autópálya érintettség, mint magyarázó változó, valamint az 1995-2001 közötti fejlődési mutatók, mint eredményváltozók közötti többváltozós lineáris regressziós elemzés a korrelációvizsgálathoz hasonló eredményre vezetett. A gazdasági mutatók közül a jövedelemre, a munkanélküliségre, valamint a komplex fejlődésre adódott jellemző hatás. Azt a hatást tekintettem jelentősnek, ahol a

62

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata determinációs együttható (R2) legalább 5%-os. Meg kell említeni, hogy a 3 magyarázó változó közül az 1990. évi érintettségnek volt meghatározó hatása. Ez már a korrelációvizsgálatból is sejthető volt, és igazolja az autópályák fejlesztési hatásának hosszabb időtávját. A legközelebbi csomópont elérhetőségére külön végeztem el (egyváltozós) lineáris regresszió elemzést, amelynek eredménye szintén a 9. ábrán látható. Itt gyakorlatilag minden mutató fejlődésére vonatkozóan mutatkoztak kisebb nagyobb hatások, de jelentős hatás ugyanazon mutatók esetében mutatkozik, mint az előzőekben bemutatott „érintettség” vizsgálatnál (munkanélküliség csökkenése, komplex gazdasági mutató), annyi különbséggel, hogy a kiskereskedelmi ellátottság esetében a regresszió-elemzés kimutatta ugyanazt a fordított összefüggést, amiről már a korrelációvizsgálatnál is említést tettünk.

3.5. Ipari park Az ipari parkokat a területfejlesztés egyik fontos eszközének tekintjük. Magyarországon ma már több mint 300 ipari park van, ezért érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen tényleges fejlesztési hatásokat tudunk beazonosítani.

3.5.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények Az ipari parkok hivatalos hazai története mindössze 1997-ig nyúlik vissza. Ezek Magyarországon igen új intézmények, amelyek hatékonyságát még nehéz értékelni. A szakértők, kutatók általában arra vállalkoznak, hogy tájékoztatást nyújtsanak erről az eszközről,

ismertessék

bevezetésük

nemzetközi

tapasztalatait,

bemutassák

hazai

elterjedésüket, és összefoglalják azokat a hatékonyságnövelő ajánlásokat, amelyeket esettanulmányokból merítenek. (Barta Gy. 2002) A területfejlesztési országgyűlési beszámoló (VÁTI 2001) iparról szóló háttéranyaga (Kulcsár G. 1999) sem tudott még beszámolni az ipari parkok számszerűsíthető területfejlesztési

hatásairól.

Megállapításai

alapvetően

a

kiépítettség

állapotára

vonatkoznak:

63

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata Az „Ipari Park” cím elnyerésére 1997-ben és 1998-ban meghirdetett pályázaton összesen 75 ipari terület nyert jogot a cím viselésére. Ezek, és a befektetett tőke döntő többsége Északnyugat-Dunántúl és Északkelet-Magyarország hagyományos ipari területein helyezkedik el, és több éves fejlesztési múlttal rendelkezik. Többségük zöldmezős beruházásként indult, de vannak közöttük rekonstrukciós ipari parkok is. Összességében mintegy 350 milliárd Ft-os beruházással évente több, mint 300 milliárd Ft értékű terméket állítanak elő, 70%-ban exportra. […] a legeredményesebb ipari parkokban egy-egy multinacionális

nagyvállalat

jelenléte

dominál.

Esztergomban,

Győrben

és

Szentgotthárdon a gépjármű-gyártás, Kazincbarcikán a vegyipar, Jászfényszarun az elektronika. Ezen háttéranyag tartalmazza mind a 75 akkori ipari park alapadatait (terület, vállalkozások száma, foglalkoztatottak száma, beruházási érték), amelyeket elemzéseimhez felhasználok. Meg kell jegyezni, hogy a magyar kormányzati politikában intézményi szinten szétváló gazdaság- illetve területfejlesztési politika viszonya az ipari park építéshez eltérő volt. (Barta Gy. 2002): Gyakorlatilag a Gazdasági Minisztérium karolta fel az ipari park „mozgalmat”, míg a területfejlesztési

kormányzati

intézmények

programjában

alig

szerepelt

ez

a

gazdaságfejlesztő eszköz. Ez a kiinduló helyzet rányomta a bélyegét az ipari park építés jellegére: az ipari parkok részben az országos szintű gazdaságfejlesztést szolgálták, részben a válogatás nélküli tömeges településfejlesztés eszközévé váltak. A regionális szintű (régió, megyei és kistérségi) célok (tehát elsősorban a regionális társadalmigazdasági különbségek csökkentése) kimaradtak az ipari park építést szolgáló állami, kormányzati támogatási szempontok közül. Ettől eltérő – „hivatalosnak” tekinthető – véleményt fogalmaz meg a Gazdasági Minisztérium főosztályvezetője egyik cikkében (Nikodémus A. 2002): A Széchenyi-terv stratégiai célkitűzése a magyar gazdaság területi szerkezetét jellemző sajátos dualitás oldása, mindenekelőtt azért, hogy a látványosan megindult, innováció vezérelte gazdaságfejlődés területileg is elmélyüljön és kiszélesedjen. A programok ugyan nem közvetlenül területfejlesztési indíttatásúak, gazdaságfejlesztési filozófiájuk és regionális

gazdaságfejlesztő

hatásuk

mégis

jelentősen

hozzájárul

az

ország

64

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata térszerkezetének

kiegyensúlyozottabbá

tételéhez,

az

elmaradottabb

térségek

felzárkóztatásához. A fenti célkitűzés megvalósulására, a Széchenyi-terv által támogatott ipari parkok területi felzárkóztató hatásának vizsgálatára vonatkozóan azonban ma még nem találni szakirodalmat.

3.5.2. Előzetes hipotézisek Feltételezem, hogy az ipari parkok kiépülése – főleg, ha nem csak a cím elnyeréséig tart, hanem számos vállalkozás betelepülésével és munkahelyek létrehozásával jár – kedvező hatással van a térségek fejlődésére. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a ’90-es évek második felében létrehozott ipari parkoknak az ugyanezen időszak fejlődésére vonatkozóan még nem mutatható ki jelentős hatása.

3.5.3. Módszertani megfontolások Az ipari parkok évente beszámolót készítenek a Gazdasági (és Közlekedési) Minisztérium részére az aktuális „teljesítmény” adataikról. Az adatokat a Promei Kht. összesíti, akik szakdolgozatomhoz ezeket rendelkezésre bocsátották. Mivel azonban alapvetően azt vizsgálom, hogy az egyes fejlesztési tényezők hogyan hatnak a kistérségek 1995-2001 közötti fejlődésére, így a kapott információknak csak egy töredékét használtam fel. Az 1997-ben és 1998-ban létesített parkok 1998. évi adatait (terület, vállalkozások száma, foglalkoztatottak száma, beruházási érték) válogattam ki, és ezek összefüggéseit vizsgáltam az 1998-2001 közötti fejlődési mutatókkal. Az érdekesség kedvéért bevettem a vizsgálatba az inkubátorházak 1998. évi elhelyezkedését, jelenlétét is.

3.5.4. A vizsgálat eredményei A 7.5. mellékletben található korrelációs mátrixból megállapítható, hogy az ipari parkok (és az inkubátorházak) 1998 évi jelenléte – számos mutató tekintetében – jól korrelál az 1995. évi kistérségi fejlettséggel, mind a gazdasági, mind az infrastrukturális, mind a komplex 65

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata fejlettség esetében. Ebből úgy tűnik, hogy 1997-98-ban elsősorban a fejlettebb térségekben létesítettek ipari parkokat (és inkubátorházakat). Az ipari parkok mérete még hasonló, bár kisebb összefüggést mutat, ugyanakkor a betelepült vállalkozok száma, a foglalkoztatottak száma és a beruházási érték tekintetében gyakorlatilag semmiféle összefüggést nem találunk. Ez a parkok sokféleségét mutatja, ami adódhat a helyi igények változatosságából, de az országos fejlesztési koncepció megalapozottságának alacsonyabb szintjéből is. Az első korrelációs mátrix alsó felében lévő fejlődési mutatókat megvizsgálva megállapítható, hogy a létesített ipari parkok és a térségek fejlődése között gyakorlatilag nincs összefüggés. A következő 12. ábrából is megállapítható, hogy az ipari parkok pozitív hatása a térségek fejlődésére alig kimutatható a vizsgált időszakban, ill. időtávban.

12. ábra: Ipari parkok kiépítettsége (1998) és egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Fejlődés (1998-2001) Jelenlét 1998

vándorlás munkanélk 98-01 98-01 0,203 0,154

R2

0,035

vízbek 98-01 -0,172

Kisker 98-01 0,179

0,023

0,026

0,017

Ugyanakkor egyes fejlesztési tényezők megléte pozitív hatással volt az ipari parkok létrehozására, amint az a 7.5. melléklet harmadik táblázatából, valamint az alábbi 13. ábrából is látszik. 13. ábra: Egyes fejlesztési tényezők és az ipari parkok kiépítettségének lineáris regressziós együtthatói Ipari Parkok 1998-ban GFC 96-98 Külföldi tőke 1995 Képzettek aránya 1990-ben R

2

Jelenlét 0,204

Terület

Vállalkozások

Foglalkoztatottak

0,210

0,422

0,178 0,266 0,193

0,180

0,153

0,263

0,200

0,087

0,017

Beruházások

Érdemes megjegyezni, hogy a lineáris regressziós vizsgálatba bevontuk Budapest ill. a nyugati határ elérhetőségét is, de ebben a tekintetben sem korrelációs, sem lineáris regressziós összefüggést nem találtunk. Az ipari parkok első létesítési hullámában tehát területileg viszonylag egyenletesen oszlottak el a parkok. Először is a nagyobb városokban jöttek létre, ezen kívül elsősorban ott, ahol jelen volt bizonyos külföldi tőke, megfelelően magas volt képzettség (ld. még 3.7.

66

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata fejezet!) és esetleg sikerült GFC támogatást is kapni az előkészítő munkálatokhoz. Fejlesztő hatásuk számszerű kimutatásához azonban még túl rövid idő telt el.

3.6. Vállalkozási övezet Vállalkozási övezet: a régió fejlődése érdekében létrehozott, a területén folytatott tevékenységhez sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, területileg lehatárolt termelési és szolgáltató terület. (TF tv. 1996) Magyarországon 11 övezet került kijelölésre kormányrendeletek útján, a leginkább elmaradott – a kunmadarasi kivételével – külső periférikus kistérségekben.

3.6.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A gazdasági övezetek bizonyos típusainak (szabadkereskedelmi övezetek, különleges gazdasági övezetek, vámszabad területek, vállalkozási övezetek) Magyarországon történő alkalmazására az 1980-as évek végétől számos koncepció született, míg végül a 195/1996.(XII.19.) Korm. rendelet értelmében létrejött a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet. Az ezt követő további előkészítő munka eredményeképpen 1998-ban 7 db, míg 1999-ben 3 db övezet került kormányrendelet útján kijelölésre. Az övezetek összesen 370 települése közigazgatási területére terjednek ki, közülük (a kijelöléskor) 25 volt városi rangú, lakónépességük pedig 1998. január 1-én 790.901 fő volt. Ugyanakkor a témában publikáló szakértők rámutattak arra, hogy Magyarország földrajzi elhelyezkedése, területi méretei nem teszik lehetővé és szükségessé ilyen gazdasági enklávék meghonosítását hazánkban, és sokkal inkább arra kell törekedni, hogy az ország egészében segítsék elő és teremtsék meg a külföldi működőtőke-beáramlás feltételeit. (Barta Gy. 2002) Az övezetek kijelölése óta a vállalkozási övezetek által érintett kistérségek nem kerültek kedvezőbb helyzetbe, sőt olyan kistérség is akad, amelyiknek olyan mértékben romlott a helyzete, hogy az övezet kijelölése óta került be a támogatandó kistérségek közé (Csatári B. 2002):

67

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata A vállalkozási övezetek kijelölése óta ugyan nem telt el sok idő, ez a néhány év viszont azt jelzi, hogy a vállalkozási övezetek […] a megyék fejlettségének emelésében sem tudtak szerepet játszani.

3.6.2. Előzetes hipotézisek A szakirodalom áttekintése után magam is úgy vélem, hogy nem fogok szoros összefüggést, számszerűsíthető pozitív hatást találni a vállalkozási övezetek kijelölése és egy térség fejlődése között.

3.6.3. Módszertani megfontolások A vállalkozási övezetek egyes esetekben egy vagy több kistérség teljes területére, más esetekben azok egyes településeire terjednek ki. Elemzésem során egy bináris (ordinális) mutatóval jellemeztem a kistérségeket aszerint, hogy érinti-e őket valamelyik vállalkozási övezet. Ezt követően ezen mutató korrelációs és lineáris regressziós összefüggéseit vizsgáltam a kistérségi fejlettséggel, ill. fejlődéssel.

3.6.4. A vizsgálat eredményei A 7.6. melléklet korrelációs mátrixa alapján megállapítható, hogy az övezetek a fejlődési mutatókkal nem korrelálnak, csak az 1995. évi fejlettséggel, azon belül is a társadalmi és a gazdasági mutatókkal. Az összefüggés negatív, tehát megállapíthatjuk, hogy az övezetek valóban a társadalmi-gazdasági szempontból legelmaradottabb kistérségekben jöttek létre. 14. ábra: Vállalkozási övezetek és egyes fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Fejlődés 1998-2001 Lineáris regressziós együttható R2

jövedelem Gazdaság Komplex -0,150 -0,137 -0,112 0,016

0,012

0,006

A 14. ábrán viszont azt láthatjuk, hogy a vállalkozási övezetek kijelölésének gyakorlatilag (még) nincs értékelhető hatása a kistérségek fejlődésére.

68

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

3.7. Humán erőforrások A humán erőforrások szerteágazó köréből az iskolai végzettség területfejlesztő hatását szeretném a következőkben megvizsgálni. Azért választottam ezt a tényezőt, mert a szokásos humán mutatók (pl. születéskor várható élettartam, felnőtt korú lakosság írniolvasni tudása) közül ez viszonylag jól befolyásolható kormányzati vagy helyi önkormányzati eszközökkel.

3.7.1. Szakirodalmi források és kutatási eredmények A társadalmi, humán jelzőszámokkal kapcsolatos szakirodalom igen széles körű. A kutatások

mindegyike

a

társadalom

állapotáról,

változásáról

kíván

különböző

mutatórendszerekkel képet adni. (Obádovics Cs. – Kulcsár L. 2003.) Nem találtam viszont olyan szakirodalmi forrást, kutatási eredményt, amely valamely humán erőforrás területfejlesztő hatását próbálta volna számszerűsíteni.

3.7.2. Előzetes hipotézisek Véleményem és előzetes várakozásaim szerint a végzettség szintje egy térségnek nem csak a társadalmi, de a gazdasági fejlődését is nagymértékben befolyásolja.

3.7.3. Módszertani megfontolások A magyar statisztikai rendszerben sajnos az iskolai végzettségre vonatkozó adatok nem állnak évente rendelkezésre, ezért az 1990. ill. a 2001. évi népszámlálások adataiból próbáltam következtetéseket levonni. Kistérségi aggregációban kigyűjtöttem a TeIR-ből 1990-re vonatkozóan az egyetemi, főiskolai és középiskolai végzettségűek számát, 2001-re vonatkozóan pedig a felsőfokú, az általános középiskolai és a szakközépiskolai végzettségűek számát. Ezekből az adatokból számoltam ki a két év vonatkozásában a legalább középfokú végzettségűek számát, valamint népességen belüli arányát. Ez utóbbi alapadattal számoltam a korrelációkat és a lineáris regressziós együtthatókat az 1995. évi fejlettség, illetve az 1995-2001 közötti fejlődés között. Az 1990-es évben – az érdekesség kedvéért – megnéztem külön a felső- és a középfokú végzettség hatását is.

69

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata

3.7.4. A vizsgálat eredményei A 7.7. mellékletben látható, hogy szinte minden mutató tekintetében – leszámítva a lakássűrűséget – szignifikáns korreláció mutatkozik egy térség társadalmi-, gazdasági- és infrastrukturális fejlettsége valamint a középfokú vagy annál magasabb végzettségűek aránya között. Az 1990. évi végzettség és az 1995. évi fejlettség tekintetében az összefüggés a legerősebb a jövedelem (0,859!), a vállalkozássűrűség (0,780), a csatornázottság (0,726), az autósűrűség (0,665) és a munkanélküliség (-0,510) tekintetében. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a mutatók azok, amelyek a komplex fejlettséggel a legjobban korrelálnak (ld. 5. ábra). Nem véletlen tehát, hogy a komplex fejlettséggel is magas (0,727!) a végzettség korrelációja. Láthatjuk emellett, hogy a 2001. évi képzettség valamivel erősebben, az 1990-2001 közötti változás pedig valamivel gyengébben korrelál az 1995. évi fejlettséggel, de a köztes évek adatainak hiányában ebből nem mernék messzemenő következtetéseket levonni. Az is érdekes, hogy egyes mutatók (autó, vállalkozás) esetében a felsőfokú végzettség, más mutatóknál (jövedelem, munkanélküliség) a középfokú végzettség mutat magasabb korrelációt. Ugyanakkor ezek a magas értékek nem jelentenek egyértelmű ok-okozati összefüggést. Feltételezhető, hogy azokban a térségekben, ahol magasabb a végzettség ott a fejődés lehetőségei kedvezőbbek, de az is gyanítható, hogy a fejlettebb térségek lakóinak nagyobb a lehetősége magasabb végzettség megszerzésére, illetve hogy a fejletlenebb térségekből nagyobb arányú lehet a magasan képzettek elvándorlása a fejlettebbek irányába. Az 1995-2001 közötti fejlődési mutatók közül viszont már csak a munkanélküliség csökkenése (0,38), a vállalkozássűrűség (0,314) és a lakássűrűség (0,279) mutat pozitív korrelációt a végzettséggel, tehát valószínűleg ezen tényezők fejlődését segíti leginkább a magasabb végzettség. A lakások vízhálózatra kötésének alakulásával (-0,357) és a kiskereskedelmi ellátottság alakulásával (-0,245) ugyanakkor negatív a korreláció. Előbbinek az lehet az oka, hogy a bekötések az utóbbi időszakban egyrészt az elmaradott térségekben, másrészt a kisebb településeket magukba foglaló kistérségekben fejlődtek jelentősen, amelyekben alacsonyabb a magas végzettségűek aránya; illetőleg a nagyobb városokban (ahol magasabb az átlagos végzettség) a vízbekötések már 1995 előtt nagyrészt megtörténtek. A kiskereskedelmi ellátottsággal kapcsolatban is hasonló a helyzet: a nagyobb városokban, a fejlettebb térségekben egyre nagyobb teret nyernek a nagyobb

70

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata kereskedelmi egységek, nagyrészt a kiskereskedelmi egységek rovására, amelyek fejlődése inkább a kisebb, elmaradottabb településekre jellemző. 15. ábra: A végzettség és fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Képzettség 1990 R2

vánd autó -0,182 -0,121 0,027 0,008

lak 0,309 0,089

váll vend 0,243 -0,135 0,053 0,012

mn csat vízl ker Gazd Infra 0,329 -0,189 -0,340 -0,222 0,189 -0,284 0,102 0,029 0,109 0,043 0,029 0,074

Az ábrában látható determinációs együtthatók visszaigazolják a korrelációvizsgálat eredményét. A legmagasabb determináció a munkanélküliség csökkenése (10,2%), a lakássűrűség (8,9%) és a vállalkozássűrűség (5,3%) esetében mutatkozik. Itt is látszik, hogy a lakások vízhálózatra kötését fordított irányban befolyásolja a végzettség. Mindezekkel együtt ezek a determinációk nem tekinthetők túlságosan magasnak, a végzettség a vártnál kisebb – de jelentős – hatással van a térségek társadalmigazdasági fejlődésre.

3.8. Pártközelség Helyi és országos politikusok (elsősorban is a kormánypártiak) gyakran hangoztatják, hogy mennyit tettek az általuk képviselt térség fejlődése érdekében. Ebben a fejezetben megpróbálom számszerűsíteni annak hatását, hogy az egyéni országgyűlési képviselők pártállása – kormánypárti vagy ellenzéki volta – milyen hatással lehet egy térség fejlődésére.

3.8.1. Előzetes hipotézis Feltételezésem szerint az országgyűlési képviselők pártállása nincs olyan nagy hatással az egyes térségek fejlődésére, mint azt a politikusok általában terjesztik.

3.8.2. Módszertani megfontolások Vizsgálataim során megnéztem az egyes egyéni választókerületek képviselőjének pártállását. Kormánypárti képviselő esetén 1 pontot, ellenzéki esetén -1 pontot adtam a kistérségnek, feltéve, ha a választókerület nagyobbrészt lefedte azt. Amennyiben egy kistérségre több – eltérő pártállású – képviselő jutott, akkor 0 pontot kapott.

71

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata Az elemzések során az 1994. évi választás adatait az 1995-1998 közötti fejlődéssel, az 1998. évi választás adatait az 1998-2001. évi fejlődéssel vetettem össze.

3.8.3. A vizsgálat eredményei Megvizsgálva az 1994-ben mandátumot szerzett egyéni országgyűlési képviselők pártállását (kormánypártiságát ill. ellenzéki mivoltát), arra a – módszertani szempontból – sajnálatos következtetésre jutunk, hogy néhány kivételtől eltekintve szinte mindenhol a (későbbi) kormánypárti (MSZP, SZDSZ) jelöltek nyertek. Ellenzéki (FIDESZ, MDF, KDNP) jelölt egyébként a Hódmezővásárhelyi, a Kapuvári, a Szobi, a Lenti, a Letenyei és a Zalaszentgróti kistérségben nyert, továbbá nem egyértelmű a kormánypártiság megítélése (vegyes a pártállás) Nagykanizsán, Zalaegerszegen és természetesen Budapesten. Az ellenzéki képviselők gyakorlatilag csak megyei és országos listán tudtak mandátumot szerezni. Az 1998-as választás eredmények már sokkal vegyesebb képet mutatnak, de ekkor is a (későbbi) kormánypártok (ekkor FIDESZ, FKGP, MDF) nyerték el az egyéni mandátumok túlnyomó részét, az ellenzék megint inkább listákon és töredékszavazatok alapján jutott be a Parlamentbe. Ebből következik, hogy az egyéni választás és a kistérségi fejlődés összefüggéseinek

vizsgálata

során

a

matematikai-statisztikai

eredményeket

fenntartásokkal kell fogadnunk. A 7.8. mellékletben látható, hogy az 1995. évi társadalmi, gazdasági és komplex fejlettség jól korrelál az 1998. évi választási eredményekkel. Az időbeliség miatt azt kell feltételeznünk, hogy a választáson a fejlettebb kistérségekben nagyobb arányban nyertek a „polgári” jelöltek. Az 1994. évi választás eredményei ugyanakkor több tényező esetében negatív korrelációt mutatnak az 1995-98 közötti fejlődéssel (16. ábra). Ugyanez az összefüggés látszik a következő lineáris regressziós vizsgálatból is. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az a néhány kistérség, ahol nem a (későbbi) kormánypárt képviselői nyertek, ebben az időszakban jelentős fejlődést ér el bizonyos mutatók esetében. Ezt igazolja, hogy ha példának megnézzük a 2.2. mellékletet, akkor láthatjuk, hogy a Letenyei 6., a lenti 9., a Zalaszentgróti kistérség pedig 14. a kistérségek között az autósűrűség fejlődésében. Ez

72

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata aztán kihat a társadalmi és a komplex fejlettség mutatójára is, illetőleg ezek a kistérségek általában is jól fejlődtek a vizsgált időszakban. 16. ábra: A politikai hovatartozás és a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói Politika 1994 R2 Politika 1998 R2

Autó 95-98 -0,256

Lakás 95-98 -0,204

Kisker 95-98 -0,233

Társ 95-98 -0,276

0,059

0,035

0,048

0,070

Vánd 98-01 0,149

Munkan 98-01 0,161

Társ 98-01 0,182

Gazd 98-01 0,169

0,015

0,019

0,026

0,022

Gazd 95-98

Infra 98-01

Infra 95-98 -0,184

Komp 95-98 -0,259

0,027

0,061

Komp 98-01 0,203 0,034

Az 1998. évi választások eredményeinek és az 1998-2001 közötti fejlődésnek az összefüggései elég gyengék, a determinációs együttható egyik mutató esetében sem éri el az 5%-ot.

3.9. Fejlesztési tényezők összesített értékelése Végezetül nézzük meg, hogy az egyes fejlesztési tényezők összességében, illetve egymáshoz képest mennyiben befolyásolták a kistérségek fejlődését.

3.9.1. Módszertani megfontolások Az előző fejezetekben egyenként elemzett fejlesztési tényezők közül a fontosabbak korrelációit foglaltam össze a 7.9. mellékletben. A fejlődési mutatóknál kétféle időtávval dolgoztam. A világos mezőben azok a fejlesztési tényezők vannak, amelyeknek csak az 1998-2001 közötti fejlődéssel való összefüggését érdemes vizsgálni, a sötét mezőkben pedig azok, amelyek az 1995-2001 között fejlődéssel kapcsolatban is elemezhetők. A többváltozós lineáris regressziós elemzésnél az állami támogatások, a földrajzi helyzet ill. az ipari parkok számos tényezői közül csak azokat vontam be a vizsgálatba, amelyek a korábbi vizsgálatokban eleve magas korrelációt mutattak. A hatásvizsgálatot az 1998-2001 közötti fejlődés vonatkozásában végeztem, mert a fejlesztési tényezők egy részének hatása csak ebben az időszakban értelmezhető.

73

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata 3.9.2. Az összesítő vizsgálat eredményei A 7.9. mellékletben lévő korrelációs mátrix alapján megállapítható, hogy a társadalmi, a gazdasági és a komplex fejlettség az elérhetőséggel (ezen belül is a nyugati határ elérhetőségével) mutatja a legerősebb összefüggést, de magas a korreláció az autópálya érintettséggel és a külföldi tőkével is. A gazdasági mutatók ezen túlmenően szignifikáns összefüggést mutatnak a végzettséggel is. Az infrastrukturális mutatókat az állami támogatások befolyásolják (igaz csak kisebb mértékben) pozitív irányban, viszont negatívan korrelálnak a végzettséggel. Ennek feltehető okait lásd a 3.7. fejezetben. A többváltozós lineáris regressziós elemzés alapján a következő fejlődési mutatók azok, amelyeknél a fejlesztési tényezők determinációs együtthatója megfelelően nagy ahhoz, hogy érdemleges fejlesztési hatásról beszéljünk: 17. ábra: A fejlesztési tényezők és a fejlődési mutatók lineáris regressziós együtthatói TÉNYEZŐK

autó 98-01

lakás 98-01

jöved 98-01

TFC 96-98 TEKI 96-98

m váll 98-01

munk 98-01

0,246

-0,154

-0,237

vízlak 98-01

kisker 98-01

Társ 98-01

Gazd 98-01

Infra 98-01

Komp 98-01

-0,146 0,184

-0,185

0,153

GFC 96-98 Külföldi tőke 1995

0,187

Nyugati Határ Autópálya csomópont

-0,177

-0,171

-0,286

0,361

-0,438

-0,199 -0,406

0,313 -0,252

-0,307

0,055

0,088

Ipari Park 1998 Vállalkozási Övezet 1998 Végzettség 1990

-0,205

0,206

-0,244

0,247

0,217

0,131

0,088

Politikai állás 1998 R2

0,186

0,106

0,037

0,046

0,225

0,033

Az autósűrűség alakulását az autópálya csomópont közelsége 18,6%-ban határozza meg. Minél közelebb van az autópálya, annál gyorsabban növekszik az autósűrűség. A lakássűrűség fejlődésére a TEKI negatív hatással volt, míg a külföldi tőke pozitív hatással. Összes hatásuk a fejlődés alakulásában 10,6%-os. A munkanélküliség csökkenését a nyugati határ közelsége és a végzettség segíti leginkább, összesen 21,7%-ban! A lakások vízhálózatra való rákötését leginkább a TEKI támogatás segítette, a determinációs együttható 13,1% volt.

74

3. Fejlesztési eszközök vizsgálata Az 1000 főre jutó kiskereskedelmi egységek száma annál gyorsabban növekedett, minél kevesebb TFC támogatást kapott a kistérség, minél távolabb volt a nyugati határtól, és minél magasabb volt a végzettség. A társadalmi fejlődés ott volt magasabb, ahol kevesebb volt a TEKI támogatás, viszont közelebb volt az autópálya csomópont. A gazdasági fejlődésre vonatkozó determinációs együttható mindössze 3,3%-os, így nehezen értékelhető. Jellemző hatása a nyugati határ közelségének van rá. Az infrastrukturális fejlődést a TEKI támogatás, a nyugati határtól való távolság(!) és az autópálya csomópont közelsége befolyásolja összesen 5,5%-ban. A komplex fejlődés determinációs együtthatója valamivel magasabb, 8,8%-os, és az autópálya csomóponthoz való közelség befolyásolja pozitívan.

Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az Országgyűlési Jelentés (VÁTI 2001) alapján várt tényezőkről (földrajzi helyzet, külföldi tőke, képzettség) bebizonyosodott, hogy valóban jelentős hatással vannak az egyes térségek fejlődésére. Előzetes hipotéziseimhez képest viszont az autópálya a vártnál magasabb, míg a végzettség a vártnál alacsonyabb hatást mutatott.

75

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat A különböző helyzetű térségekben élők hogyan érzékelik saját térségük fejlődési folyamatait?

Mint leendő szociológus, kíváncsi vagyok arra, hogy az egyes kistérségekben élők hogyan élik meg a felzárkózás (vagy éppen a leszakadás) folyamatát, mennyiben érzik térségüket fejlődésben lévőnek. Érdekel az is, hogy véleményük szerint milyen fejlesztési tényezők segíthetik egy térség fejlődését. A kérdőívezéssel beérkezett válaszokat összevetem a szakirodalmi információk és a statisztikai elemzések következtetéseivel, rámutatva a közvélekedésben esetlegesen jelen lévő téves képzetekre.

4.1. Előzetes hipotézisek Kutatásom során arra szeretnék választ kapni, hogy vajon helyi szinten jobban tudják-e, hogy mitől tud(ná)nak fejlődni, illetve mennyire látják helyesen a fejlesztési tényezők valódi hatásait. Előzetes elképzeléseim szerint a dinamikusabban fejlődő kistérségekben jobban látják a valódi fejlesztési tényezők tényleges fontosságát. A kutatás másodlagos eredménye lehet annak bemutatása, hogy vajon a fejlett, vagy az elmaradott, ill. a fejlődő vagy a leszakadó térségek lakói érzékelik-e reálisabban helyzetüket. Feltételezésem szerint ugyanis a helyi vezetők helyzetértékelésének realitása függ attól, hogy milyen térségről van szó.

4.2. Módszertani megfontolások Az alábbiakban bemutatom, hogy miként választottam ki a megkérdezendő kistérségek ill. személyek körét, ismertetem a kérdőív felépítését, valamint körvonalazom az értékelési módszereket.

76

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat 4.2.1. Minta kiválasztása Vizsgálataimhoz 20 kistérséget választottam ki a 150-ből, és mindegyikbe 10-10 db kérdőívet juttattam el az adott kistérségi megbízotthoz9. A munkában segítségemre volt a Magyar Terület- és Regionális Hivatal Területigazgatási Főosztálya, akik a kistérségi megbízottakkal a kapcsolatot tartják. A megbízottakat arra kértem, hogy a 10 kérdőívből egyet maga töltsön ki, a többi kilencet pedig elsősorban a kérdőív első kérdésében felsorolt jogállású – lehetőleg különböző településeken élő – emberekhez juttassa el. Arra kellett ügyelniük, hogy legfeljebb 3 kérdőív kerüljön ugyanarra a településre, ill. ugyanolyan jogállású emberekhez. A 20 kistérség kiválasztása célzott volt, nem véletlenszerű. A pontozásos módszerrel képzett komplex mutató (ld. 2.4.4. pont, ill. 4.4. melléklet) alapján állítottam össze az alábbi táblázatot annak érdekében, hogy a kiválasztott kistérségek között fejlett és fejletlen, ill. fejlődő és nem fejlődő is legyen. Mint látható, alapvetően az 1995-ben elmaradott ill. az 1995-2001 között jól fejlődő térségekre koncentráltam, hiszen ezen kistérségek beazonosítása volt szakdolgozatom első részének (2. fejezet) célja, közülük választottam ki 10 kistérséget úgy, hogy lehetőleg más-más megyében legyenek. Technikai kódszámuk 1essel, ill. 2-essel kezdődik. 18. ábra: A kérdőíves vizsgálatba bevont kistérségek tipológiája Dinamika

Nagyon jól fejlődő

Jól fejlődő

Státusz Nem elmaradott Kissé elmaradott

Elmaradott Nagyon elmaradott

32. Pilisvörösvári 35. Csepregi 31. Dabasi 33. Lenti 34. Téti 11. Kisbéri 12. Letenyei 13. Vasvári 14. Aszódi 15. Zirci 21. Fehérgyarmati 22. Sárbogárdi

Átlagnál rosszabul fejlődő

24. Mohácsi

41. Kalocsai 42. Mórahalmi 44. Barcsi

23. Tiszafüredi 25. Sátoraljaújhelyi

43. Tiszavasvári 45. Sellyei

Ehhez vettem hozzá – mintegy kontroll-csoportként – 5 olyan kistérséget, amelyek a fejlődési dinamika csúcsán voltak 1995-2001 között, bár 1995. évi elmaradottságuk nem volt olyan mély. Kódszámuk 3-assal kezdődik. Végezetül még 5 kistérséget választottam,

9

A Miniszterelnöki Hivatal, ill. 2004. január 1-től a Magyar Terület- és Regionális Hivatal kistérségi

megbízottairól van szó.

77

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat amelyek 1995-ben elmaradottak voltak, és 1995-2001 közötti fejlődésük is átlag alatti volt. Ők a leszakadók, akiknek kódszáma 4-essel kezdődik.

4.2.2. Kérdőív felépítése

KUTATÁSI KÉRDŐÍV Térségi felzárkózás Magyarországon Ez a kérdőív Hahn Csabának, az ELTE Szociológia településfejlesztési szakirányú végzős levelező tagozatos hallgatójának (a MeH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal Területfejlesztési Főosztálya főtanácsosának) diplomamunkájához készült. Célja annak felmérése, hogy az egyes kistérségekben élők mennyiben érzik térségüket fejlődésben lévőnek, és véleményük szerint milyen (terület)fejlesztési tényezők segít(het)ik egy térség fejlődését. A kérdőív kitöltése név nélküli, és nem kötelező!

1. A kérdőív kitöltőjének jogállása:

(Írja a megfelelő számot a négyzetbe!) 1. Polgármester 2. Országgyűlési képviselő 3. Helyi önkormányzati képviselő 4. Jegyző 5. Polgármesteri Hivatal dolgozója 6. Kistérségi menedzser, kistérségi megbízott 7. Települési, területfejlesztési szakértő 8. Egyéb, éspedig:…………………………………. 9. Nem határozható meg pontosan X. Nem válaszol

2. Véleménye szerint mennyire ismeri kistérségük fejlődési folyamatait? (1-Nem nagyon; 2-Kicsit; 3-Megfelelően; 4-Jól; 5-Kiválóan; 9-Nem tudja; X- Nem válaszol)

3. Véleménye szerint milyen kistérségük jelenlegi fejlettsége a felsorolt tényezők szerint? (1-Nagyon elmaradott; 2-Elmaradott; 3-Átlagos; 4-Fejlett; 5-Nagyon fejlett; 9-Nem tudja)

a.Társadalmi (demográfiai, ellátási) szempontból: b.Gazdasági (jövedelmi, vállalkozási, foglalkoztatási) szempontból: c.Infrastrukturális szempontból:

78

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat d.Összességében: 4. Véleménye szerint kistérsége 1995 óta hogyan fejlődött a felsorolt társadalmigazdasági tényezők viszonylatában? (1-Nem fejlődött; 2-Átlagosnál lassabban fejlődött; 3- átlagosan fejlődött; 4-Átlagosnál jobban fejlődött; 5-Dinamikusan fejlődött; 9-Nem tudja)

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.

Vándorlási különbözet (bevándorlás-elvándorlás): Autósűrűség (1000 lakosra jutó autók száma): Lakássűrűség (1000 lakosra jutó lakások száma): Lakosság átlagos éves személyi jövedelme: Működő vállalkozások száma: Turisták által eltöltött vendégéjszakák száma: Munkanélküliség: Szennyvíz-csatornázottság: Vízvezeték-hálózatra kötött lakások száma: Kiskereskedelmi üzletek száma:

5. Véleménye szerint mely tényezők járulhatnak hozzá egy kistérség fejlődéséhez? (1- Nem szükséges; 2-Nem fontos; 3-Lehet szerepe; 4-Fontos; 5-Rendkívül fontos; 9-Nem tudja)

A. B. C. D. E. F. G. H. I. J. K. L. M.

Támogatások általában (EU, állami): Munkahelyteremtő támogatások: Területfejlesztési támogatások: Vállalkozásfejlesztési támogatások: Külföldi tőke beáramlása: Kedvező földrajzi fekvés: Autópálya közelsége: Ipari park(ok): Vállalkozási övezet jelenléte: Kistérségi társulás létrehozása és működtetése: Kistérségi menedzser(ek) foglalkoztatása: A helyi vezetők (pl. polgármesterek) aktivitása: Kistérség országgyűlési képviselőjének személye:

6. Kérem hogy jelölje meg a három legfontosabb tényezőt:

1. 2. 3.

(Használja a fenti betűjeleket!) 7. A fentieken túlmenően fontos tényezők lehetnek még: ………………………………………………………………………………………………..

79

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat

4.2.3. A kérdőív kiértékelésének módszerei A visszaérkezett kérdőíveket SPSS szoftverrel dolgoztam fel. A kiértékeléshez gyakoriságelemzéseket, kereszttáblákat és korrelációvizsgálatokat végeztem. Az elemzéseknél csoportosító tényezőként használtam a kitöltő jogállását, azt, hogy saját véleménye szerint mennyi ismeri a kistérség fejlődését, valamint a kistérség tényleges fejlettségét, ill. fejődését. A kistérségi fejlettségi helyzet, ill. fejlődési folyamatok helyi megítélésének vizsgálatához a beérkezett adatokat (kérdőív 3. ill. 4. pont) összevetettem a mutatók – szakdolgozat első részében kiszámított – tényleges értékeivel. A ténylegestől való pozitív eltérést túlbecsülésnek, a negatív eltérést alábecsülésnek mondhatjuk. Az eltérések abszolút értékét is kiszámoltam, amelynek segítségével meg tudom határozni, hogy a kitöltők valójában mennyire ismerik kistérségük fejlettségi helyzetét és fejlődési folyamatait.

4.3. A vizsgálat eredményei A következő alpontokban sorra megvizsgálom a visszaérkezett kérdőívek megoszlását (pl. kistérségek, kitöltő szerint), a fejlettség ill. a fejlődés megítélésében (becslésében) mutatkozó eltéréseket, hibákat, végezetül pedig azt, hogy a kitöltők szerint mely fejlesztési tényezők a legfontosabbak egy kistérség fejlődése szempontjából.

4.3.1. A visszaérkezett kérdőívek megoszlása, összetétele A 20 kistérségbe eljutatott 200 db kérdőívből 89 db érkezett vissza, ami 44,5%-os arányt jelent (ld. 8.1. melléklet) Őszintén megvallva, ennél jóval magasabb arányra számítottam, hiszen a hivatalos kistérségi megbízottakat kértem meg arra, hogy az íveket (különböző jogállású embereknek) szétosszák, majd kitöltés után szedjék is össze azokat, és juttassák vissza a munkahelyemre10.

10

A kimenő leveleket a Miniszterelnöki Hivatal postázta. A megbízotti címlista összeállításában segítséget

nyújtott a Területigazgatási Főosztály.

80

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat Nos, a megbízottak között voltak lelkesek, akik nem csak a 10 általam nyomtatott kérdőívet töltették ki, hanem még pluszban fénymásoltak is párat, így több mint 10-et kaptam vissza. Összességében elmondható, hogy a csoportosan visszaküldött kérdőívek nagyobb része visszaérkezett, sajnos összesen csak 8 kistérségből. További 5 kistérségből csak néhány darab kérdőív érkezett vissza. A kistérségi megbízottak többsége ugyanis csak a kérdőív szétosztásáig kísérte figyelemmel a témát, majd a kitöltőkre bízta az ívek visszajuttatását. Sajnos 7 olyan kistérség is van, ahonnan egyetlen kérdőívet sem kaptam vissza! Érdekességképpen említem meg, hogy volt egy olyan megbízott is – egyébként évekig a központi település polgármestere – aki még csak szét sem osztotta a kérdőíveket, mondván: „az ő kistérségük az egyik legjobban fejlődő az országban, őnáluk nincsenek ilyen problémák, hogy ne lenne autópálya, meg ipari park, meg hogy nem jönne a külföldi tőke; itt senkit nem érdekelnek az ilyen kérdőívek”. Végül aztán – telefonos rákérdezésemet követően – egyet ő maga kitöltött, és elfaxolta nekem. 19. ábra: Az egyes kistérségeknek eljuttatott 10-10 db kérdőívből visszaérkezett: Kód

Kistérség

ív [db]

Kód

Kistérség

ív [db]

15 41 13 22 33 45 43 11

Zirci Kalocsai Vasvári Sárbogárdi Lenti Sellyei Tiszavasvári Kisbéri

13 11 11 10 9 9 8 7

24 31 32 44 35 12 42 25

Mohácsi Dabasi Pilisvörösvári Barcsi Csepregi Letenyei Mórahalmi Sátoraljaújhelyi

2 1 1 0 0 0 0 0

21 14

Fehérgyarmati Aszódi

5 2

34 23

Téti Tiszafüredi Összesen:

0 0 89

A fenti ábrán sorba raktam a kistérségeket aszerint, hogy hány kérdőívet kaptam tőlük. Első ránézésre semmiféle következtetést nem tudunk levonni arról, hogy vajon a kistérség jellege befolyásolja-e azt, hogy mennyi ív érkezett vissza. A sokat ill. keveset visszaküldők között ugyanúgy vannak fejlettek és elmaradottak, fejlődők és leszakadók. A 8.1. mellékletben bemutatom, hogy a vizsgálati csoportok között van eltérés a visszaküldés arányát illetően: a legnagyobb arányban (66%-ban) az „Elmaradott-Fejlődő” csoportból érkeztek vissza az ívek, legkisebb arányban (22%) pedig a „Fejlődő-Nem elmaradott” kistérségekből. Ez ugyanakkor ellentmondásos eredmény, mert ha azt feltételezzük, hogy az elmaradott kistérségek nagyobb arányban küldenék vissza, akkor mi 81

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat magyarázza, hogy a „Nagyon elmaradott-Fejlődő” kategóriában csak 34% érkezett vissza? Ha viszont azt feltételeznénk, hogy a dinamikusabban fejlődő térségek küldenének vissza kérdőíveket nagyobb arányban, akkor nem tudjuk magyarázni az „Elmaradott-Leszakadó” csoport magas (56%-os) visszaküldési arányát. Emiatt – ugyancsak a 8.1. mellékletben – bemutatom a beérkezett ívek megoszlását a kistérségek 2001. évi fejlettsége, ill. 1995-2001. közötti fejlődése szerint. Ezekből azt a bizonytalan következtetést lehet levonni, hogy úgy tűnik, mintha a legfejlettebb kistérségekből kisebb arányban érkeznének vissza a kérdőívek. Kategorikus következtetés levonását akadályozza az a tény, hogy a nagyarányban visszaküldők csoportjában (mindkét szempontból a „középmezőnyben”) lévő kistérségek között is számos olyan akad, ahonnan egyetlen kérdőív sem érkezett vissza. Így csak azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a kistérségi megbízottak személye, aktivitása, segítőkészsége határozta meg elsősorban azt, hogy a kérdőívek milyen arányban érkeztek vissza. 20. ábra: A visszaérkezett kérdőívek megoszlása jogállás ill. helyismeret szerint: JOGÁLLÁS Polgármester

Mennyire ismeri a kistérséget? Kicsit

Megfelelően

Jól

Kiválóan

Öszzes

3 5,6%

13 24,1% 2 100,0% 5 50,0% 6 50,0% 1 10,0%

29 53,7%

9 16,7%

54 100,0% 2 100,0% 10 100,0% 12 100,0% 10 100,0% 1 100,0% 89 100,0%

Önkormányzati képviselő Jegyző Polg. Hivatal dolgozója

2 16,7%

Kistérségi menedzser Egyéb ÖSSZES KITÖLTŐ:

5 5,6%

27 30,3%

4 40,0% 4 33,3% 6 60,0% 1 100,0% 44 49,4%

1 10,0%

3 30,0%

13 14,6%

Átlagpont 3,8 3,0 3,6 3,2 4,2 4,0 3,7

A beérkezett kérdőívek 1. és 2. pontja alapján a fenti kereszttáblát állítottam össze, amelyből jól látszik, hogy a kérdőívek nagyobb részét (54 db-ot) polgármesterek töltötték ki. Rajtuk kívül jellemzően jegyzők, hivatali dolgozók és kistérségi menedzserek vállalkoztak a kitöltésre. A különböző jogállású kitöltők megítélése érdekes eltéréseket mutat abból a szempontból, hogy saját megítélése szerint mennyire ismeri kistérsége fejlődési folyamatait. E tekintetben a legnagyobb önbizalomról (amely persze lehet megalapozott is) a kistérségi menedzserek (megbízottak) tettek tanúbizonyságot. Többségük jól, néhányan kiválóan ismerik térségük fejlődését, összességében 4,2-esre értékelték magukat. Őket a polgármesterek (3,8), a jegyzők (3,6), a Polgármesteri Hivatali dolgozók (3,2) és a helyi

82

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat önkormányzati képviselők (3,0) követik. Olyan kitöltő nem volt, aki erre a kérdésre „nem nagyon” választ adott volna, gondolom, az ilyen emberek nem is álltak volna neki a kitöltésnek. A valóságos helyismeretet a következő pontokban szereplő elemzéseknél lesz majd módunk vizsgálni.

4.3.2. Hibák (abszolút eltérések) a fejlettség megítélésében A kérdőív 3. pontjában azt vizsgáltam, hogyan ítélik meg a kitöltők kistérségük jelenlegi fejlettségét11. A beérkezett információkat összevetettem a – szakdolgozatomban korábban már kiszámított – tényleges (2001. évi) fejlettségi mutatókkal. A kettő különbségének abszolút értékét tekintem „hibának”, ami nem mutatja a becslés eltérésének irányát, csupán nagyságát, így azt vizsgálom vele, hogy a kitöltők különböző csoportjai valójában mennyire ismerik kistérségük fejlettségét. A 8.2. mellékletben különböző csoportképző tényezők mentén mutatom be a fejlettség megítélésének hibáit. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy jelentős eltérések vannak az egyes kitöltői csoportoknak a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális fejlettségre vonatkozó megítélései között. A társadalmi fejlettséget leginkább a jegyzők, a gazdaságit a hivatali dolgozók, az infrastrukturálist pedig a helyi képviselők ismerik. A komplex fejlettséget a jegyzők mellett a kistérségi menedzserek is elég jól becsülték. A 8.2. melléklet 2. táblázatából megállapítható, hogy a kitöltőknek a fejlettség ismeretére vonatkozó önértékelése – legalábbis a komplex fejlettség tekintetében – elég jó volt. Akik saját bevallásuk szerint „kicsit” ismerik a kistérség fejlődési folyamatait, azok (abszolút értékben) átlagosan 0,88 ponttal tértek el a valós értékektől, a „megfelelően” önminősítésűek ugyanakkor csak 0,63 ponttal, a „jól” csoport tagjai 0,39-cel. Ugyanakkor érdekes, hogy akik a kistérséget „kiválóan” ismerőknek minősítették magukat, ennél valamivel magasabb, 0,52 pontot értek el. A 21. ábrán összefoglalom a 8.2. melléklet 3. és 4. táblázatának eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlettség megítélésének hibáit. A korrelációkat nem a csoportok szintjén, hanem az összes kérdőívre vonatkozóan 11

Megjegyzem, hogy a vizsgálandó kistérségek célzott kiválasztásánál nem ez, hanem az 1995. évi fejlettség

volt a „csoportképző” változó. A két változó – főként a dinamikusan fejlődő kistérségek esetében – eltérhet egymástól!

83

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat számoltam, összehasonlítva a tényleges fejlettségi-fejlődési értékeket a becslések hibáinak nagyságával. 21. ábra: A fejlettség megítélésének hibái, ill. azok összefüggései a kistérségek jellemzőivel: ÖSSZES KITÖLTŐ Átlagos abszolút eltérés: Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel Korreláció az 1995-2001 közötti fejlődéssel

2001. évi fejlettség megítélésének hibája társadalmi gazdasági infra komplex 0,70

0,48

-0,252

0,305

0,68

0,51

-0,214

Megállapítható, hogy összességében a társadalmi fejlettséget „találták el” legkevésbé a kitöltők (átlagos abszolút eltérés: 0,70). Ennél pontosabban becsülték az infrastrukturális fejlettséget (0,68), legpontosabban pedig a gazdaságit (0,48). A korrelációs együtthatókból (amelyek közül a vastagon szedett 0,01-os szinten szignifikáns, a többi pedig 0,05-os szinten) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél fejlettebb egy kistérség, annál kevésbé jól ítélik meg annak gazdasági fejlettségét, illetőleg az elmaradottabb térségekben pontosabb becslést tudnak adni a gazdaság fejlettségi állapotára vonatkozóan. Ezzel szemben a társadalmi fejlettség megítélése annál pontosabb, minél fejlettebb a térség. A komplex fejlettség megítélése pedig pontosabb ott, ahol a kistérség gyorsabban fejlődik.

4.3.3. Hibák (abszolút eltérések) a fejlődés megítélésében A kérdőív 4. pontjában arra kérdeztem rá, hogyan ítélik meg az egyes kistérségekben a térség fejlődését az egyes fejlődési mutatók mentén. A 10 mutatóra érkezett válaszokat átlagolva kiszámoltam a komplex fejlődésre vonatkozó becsléseket is. A különböző csoportképző tényezők szerinti vizsgálatok eredményei a 8.3. mellékletben találhatók. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy az egyes kitöltői csoportoknak az egyes fejlődési mutatók alakulására vonatkozó megítélései között is jelentős eltérések vannak, hasonlóan a fejlettség megítéléséhez. A kistérség komplex fejlődésének mértékét összességében a Polgármesteri Hivatalok dolgozói ismerik a legjobban (átlagos abszolút eltérés: 0,54), őket a polgármesterek követik (0,80), majd a kistérségi menedzserek következnek (0,93).

84

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat A 8.3. melléklet 2. táblázatából megállapítható, hogy a kitöltőknek a térség fejlődésére vonatkozó ismeretei az egyes fejlődési mutatók tekintetében igen vegyes képet mutatnak. A komplex fejlődés esetében viszont – szemben az előző alpontban tárgyalt fejlettség megítélésével – nem igazolódik vissza az önértékelésük, sőt, az eredmény éppen ellentétes azzal. Akik saját bevallásuk szerint „kicsit” ismerik a kistérség fejlődési folyamatait (abszolút értékben) átlagosan 0,32 ponttal tértek el a valós értékektől, a „megfelelően” önminősítésűek ugyanakkor már 0,79 ponttal, a „jól” csoport tagjai 0,83mal. Akik a kistérséget „kiválóan” ismerőknek minősítették magukat, ennél még magasabb, 1,06 pontot értek el, tehát legkevésbé ismerik a kistérség valós fejlődési folyamatait. Mindebből úgy tűnik, hogy saját kistérségük fejlettségét, státuszát az emberek általában jobban meg tudják ítélik, mint a fejlődési folyamatok dinamikáját. A következő 22. ábrán összefoglalom a 8.3. melléklet 3. és 4. táblázatának eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlődés megítélésének hibáit. 22. ábra: A fejlődés megítélésének hibái, ill. azok összefüggései a kistérségek jellemzőivel: ÖSSZES KITÖLTŐ: Átlagos abszolút eltérés:

vánd

autó

1995-2001. közötti fejlődés megítélésének hibája lakás jöv váll vend munk csat

1,89

1,13

0,82

1,14

1,92

Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel Korreláció az 1995-2001 közötti fejlődéssel

0,508

-0,525

0,573

0,469

2,01

1,36

-0,587

0,341

0,90

0,432

víz

ker

Komp -lex

1,41

1,31

0,82

0,431 0,446

Megállapítható, hogy összességében a vendégéjszakák alakulását „találták el” legkevésbé a kitöltők (átlagos abszolút eltérés: 2,01). A legpontosabban becsülték a lakássűrűség alakulását (0,82). Ugyanilyen kevés eltérés figyelhető meg a komplex fejlődés tekintetében is, de itt meg kell jegyeznünk, hogy ilyen kérdés a kérdőívben nem szerepelt, hanem a 10 mutató becsléséből átlagolással képeztem a „becsült” értéket, amely módszer a kiugró értékeket levághatta. A korrelációs együtthatókból (amelyek mindegyike 0,01-os szinten szignifikáns) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél elmaradottabb egy kistérség, annál kevésbé tudják megítélni a vendégéjszakák fejlődését, ugyanakkor annál pontosabban a munkanélküliség alakulását, ill. a lakások vízhálózatra való rákötési arányának fejlődését. A dinamikusabban fejlődő kistérségekben ugyanakkor csak az autósűrűség alakulását tudják pontosabban megítélni, viszont a vándorlási egyenleg, a jövedelem, a működő

85

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat vállalkozások száma, a munkanélküliség és a komplex fejlődési ütem megítélés annál pontatlanabb, minél gyorsabban fejlődik a kistérség. Vagyis a dinamikusan fejlődő kistérségek sem összességében, sem részleteiben (főbb mutatóiban) nem ismerik pontosan saját fejlődésük jellemzőit! Módszertani szempontból meg kell még jegyeznem azt is, hogy a fejlettség ill. a fejlődés megítélése hibáinak nagysága nem hasonlítható össze egymással, mivel az eltérések kiszámításához használt tényleges mutatók értéke a fejlettség esetében 3 vagy 4 mutató átlagolásával képzett tört szám, míg a fejlődés esetében egyenlő osztásközös pontozással képzett – 1-től 5-ig terjedő – egész szám.

4.3.4. A fejlettség megítélésének (becslésének) irányai Ebben az alpontban a becsült és a tényleges mutató különbségének az előjelét is figyelembe veszem, így azt vizsgálom, hogy a kitöltők különböző csoportjai alá- vagy fölébecsülik-e kistérségük fejlettségét. A 8.4. mellékletben különböző csoportképző tényezők mentén vizsgáltam meg a fejlettség megítélésének eltéréseit. Jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy jelentős eltérések vannak az egyes kitöltői csoportoknak a társadalmi, gazdasági és infrastrukturális fejlettségre vonatkozó megítélései között. A komplex fejlettséget – az egyéb kategóriát leszámítva – a jegyzők alábecsülték, a többi csoport pedig túlbecsülte, legjobban a hivatali dolgozók, legkevésbé a kistérségi menedzserek. A 23. ábrán összefoglalom a 8.4. melléklet eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlettség megítélését. 23. ábra: A fejlettség megítélése, ill. összefüggései a kistérségek jellemzőivel: ÖSSZES KITÖLTŐ Átlagos eltérés: Szórás: Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel Korreláció az 1995-2001 közötti fejlődéssel

társadalmi 0,17 0,791

2001. évi fejlettség megítélése gazdasági infra komplex -0,14 0,349

-0,321

0,18 0,721

0,14 0,381 -0,267

-0,277

Megállapítható, hogy összességében a társadalmi és az infrastrukturális fejlettséget hasonló mértékben túlbecsülték a kitöltők (átlagos eltérés: 0,17 ill. 0,18). Kisebb mértékben, de ugyancsak túlbecsülték a komplex fejlettséget (0,14), viszont ugyanilyen mértékben, de 86

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat alábecsülték a gazdasági fejlettséget (-0,14), úgy is mondhatjuk, hogy ezzel a legkevésbé elégedettek. A gazdasági és a komplex fejlettség megítélése eltéréseinek szórása kisebb, tehát ezekre a mutatókra egyöntetűbb becslések érkeztek be. A korrelációs együtthatókból (amelyek közül a vastagon szedettek 0,01-os szinten szignifikánsak, a másik pedig 0,05-os szinten) azt a következtetést vonhatjuk le, hogy minél fejletlenebb (elmaradottabb) egy kistérség, annál inkább túlbecsülik a társadalmi és a komplex fejlettséget, illetve a fejlettebbek kevésbé becsülik túl ezeket. Módszertani szempontból meg kell jegyeznem, hogy a fejlettség túlbecslésének valószínűleg „méréstechnikai” okai vannak. Ezek közül az egyik az, hogy az eltérések számszerűsítésére szolgáló tényleges fejlettségi mutatókat – mint már említettem – 3-4 egyszerű mutató átlagolásával képeztem, így azok legmagasabb értékeire 5-nél kisebb szám adódott, míg a kérdőívben akár 5-öst is lehetett rájuk adni. A másik ok az, hogy a legtöbb alapmutató tekintetében található egy-két olyan kistérség, amelynek a fejlettsége kiugróan magas (és ez a legtöbb esetben nem Budapest 12), így „lenyomja” a többi kistérség pontszámát, ami a helyi viszonylatban gondolkodó kitöltők becslései során túlértékelést eredményez. Ennek tükrében különösen fel kell figyelnünk a gazdasági fejlettség alulértékelésére. A kistérségek fejlődése a gazdasági fejlettség – látszólag indokolatlanul alábecsült – megítélésével mutat összefüggést. Minél dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál jobban alábecsülik a gazdasági fejlettséget. Ennek egyik oka, hogy – mint az előző alpontban láthattuk – a fejlődés dinamikáját nem annyira érzékelik az emberek, ezért a dinamikus fejlődés következtében növekvő (gazdasági) fejlettséget alábecsülik. A másik ok – amit már említettem – hogy az emberek általában a gazdasági fejlettséggel a leginkább elégedetlenek.

12

Az elemzések készítése során felmerült bennem, hogy – a KSH-hoz hasonlóan – kiveszem Budapestet azon

mutatókból, ahol jelentősen magasabb fejlettséget mutat, de a legtöbb mutatónál (vándorlási különbözet, autósűrűség, vendégéjszakák száma, munkanélküliségi ráta, csatornázottság, vízrákötéses lakások aránya, kiskereskedelmi ellátottság) ma már nem Budapest rendelkezik a legjobb értékkel!

87

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat 4.3.5. A fejlődés megítélésének (becslésének) irányai Ebben az alpontban a becsült és a tényleges fejlődési mutatók különbségének az előjelét is figyelembe veszem, így azt vizsgálom, hogy a kitöltők különböző csoportjai alá- vagy fölébecsülik-e kistérségük fejlődését. A 8.5. mellékletben a jogállás szerint vizsgálódva megállapítható, hogy az egyes kitöltői csoportok bizonyos fejlődési mutatókat viszonylag egységesen ítéltek meg. Mindenki alábecsülte pl. a vándorlási egyenleg, a lakássűrűség, a jövedelem, a vállalkozássűrűség, a vendégéjszakák, és a munkanélküliség fejlettségét. Ez utóbbi 4 mutató adja ki egyébként a gazdasági fejlődés komplex mutatóját, tehát elmondhatjuk, hogy a gazdasági helyzet fejlődésével szinte mindenki elégedetlen. A többség viszont túlbecsülte az autósűrűség, a vízrákötések és a kiskereskedelmi egységek fejlődését. A komplex fejlődést összességében minden csoport alábecsülte, a legkevésbé a polgármesteri hivatali dolgozók, a leginkább a helyi képviselők. A 24. ábrán összefoglaltam a 8.5. melléklet eredményeit, ahol a kistérségek fejlettsége ill. fejlődése szerint csoportosítottam a fejlődés megítélését. 24. ábra: A fejlődés megítélése, ill. összefüggései a kistérségek jellemzőivel: ÖSSZES KITÖLTŐ

vánd

autó

lakás

1995-2001. közötti fejlődés megítélése jöv váll vend munk

csat

víz

ker

Komplex

Átlagos eltérés:

-1,79

0,45

-0,43

-1,02

-1,90

-1,92

-0,90

-0,33

0,71

0,74

-0,67

Szórás:

1,468

1,780

1,084

1,270

1,012

1,743

2,164

1,442

2,303

1,941

0,504

0,540

-0,469

-0,507

-0,673

Korreláció a 2001. évi tényleges fejlettséggel Korreláció az 1995-2001 közötti fejlődéssel

-0,353 -0,448

-0,702

-0,657

-0,489

-0,655

0,371 -0,434

Megállapítható, hogy összességében az autósűrűség, a vízrákötések és a kiskereskedelmi egységek fejlődését becsülték túl a kitöltők (az ábrán szürke mezőben), az összes többi mutató fejlődését alábecsülték, és ugyancsak alábecsültnek mondhatjuk a komplex fejlődést is. A leginkább alábecsült mutatók a vendégéjszakák fejlődése (-1,92) és a vállalkozássűrűség fejlődése (-1,9), mondhatni ezekkel a legelégedetlenebbek az emberek. Az egyes mutatók becsléseinek szórásai közül a legkisebb a vállalkozássűrűség fejlődéséé (1,012), tehát ennek a legegyöntetűbb a megítélése. A legmagasabb viszont a szórás a vízrákötések megítélésénél (2,303). A korrelációs együtthatók (amelyek mind 0,01-os szinten szignifikánsak) vizsgálata alapján a túlbecsült mutatókra a következő megállapításokat lehet tenni: az autósűrűség

88

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat fejlődését annál inkább túlbecsülik, minél elmaradottabb és minél lassabban fejlődő a kistérség. Ennek oka az lehet, hogy az autósűrűség még a legelmaradottabb kistérségben is – szemmel láthatóan – növekedett, de nem tudják pontosan összevetni más kistérségek fejlődésével. A lakások vízhálózatra kötési arányának fejlődését viszont a fejlettebb térségekben becsülik túl, aminek az az oka, hogy azokban a kistérségekben, ahol már eleve magasabb a rákötési arány, nehezebb fejlődést elérni ezen a területen, ennek ellenére mivel a fejlettség magas, a fejlődésre is magas értéket tippelnek. A kiskereskedelmi egységek számának növekedését, viszont ismételten az elmaradottabb térségekben becsülik túl, valószínűleg ugyanazért, mint az autósűrűség fejlődését: a naponta szemmel látható fejlődést nem tudják összehasonlítani más térségek fejlődésével. A korrelációs együtthatók vizsgálata alapján az alábecsült mutatókra a következő megállapításokat teszem: a vendégéjszakák fejlődéséhez tartozik az egyetlen pozitív előjelű mutató, ami azt jelenti, hogy az elmaradottabb kistérségekben jobban alábecsülik e mutató fejlődését, aminek az az oka, hogy ahol alacsony e mutató értéke, ott kis növekedéssel is nagy fejlődést lehet elérni, de ez nem szemmel látható az emberek számára. Az összes többi alábecsült fejlődési mutatóhoz (vándorlási különbözet, jövedelem, vállalkozássűrűség, munkanélküliség, csatornázottság és komplex fejlődés) tartozó együttható negatív előjelű, ami azt jelenti, hogy minél gyorsabban fejlődik egy kistérség, annál inkább alábecsüli saját fejlődési dinamikáját. Ez az összefüggés – a komplex fejlődés (korr.: -0,673) mellett – leginkább a gazdasági fejlődés, azon belül is a jövedelem (-0,657) és a munkanélküliség alakulása esetében (-0,655) a legerősebb.

4.3.6. A fejlődés sikertényezőinek megítélése A kérdőív 5. pontjában arra kértem a kitöltőket, hogy 1-től 5-ig pontozzák le a felsorolt 13 fejlesztési tényezőt aszerint, hogy mennyire tartják fontosnak egy kistérség fejlődése szempontjából, a 6. pontban pedig kiemeltettem ezek közül a 3 legfontosabbnak ítélt tényezőt. A beérkezett információk feldolgozásánál tehát két módszert is tudtam alkalmazni a preferenciák vizsgálatára: egyrészt az 5. kérdésre adott fontossági pontszámokból átlagszámítással meghatároztam, hogy az egyes tényezőknek a kitöltők összességében mekkora fontosságot tulajdonítanak, másrészt meg tudtam nézni, hogy egy adott fejlesztési tényező mekkora arányban szerepel a 6. kérdésnél, a három legfontosabbnak ítélt között. Ez utóbbihoz új változókat vezettem be A-tól K-ig a

89

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat tényezőkre,

ahol „0-nem szerepel” és

„1-szerepel”

értékeket használtam,

így

csoportátlagokat is könnyen tudtam számolni, ráadásul a 0 és 1 közé eső átlagok egyben %-os arányként is felfoghatók. A 8.6. melléklet mindkét módszer eredményeit tartalmazza a fejlődés dinamikája alapján képzett csoportok szerint, valamint összességében. Az első – pontszám-átlagolásos – táblázatból látszik, hogy a legmagasabb átlagpontszámot (4,75) a munkahelyteremtő támogatás kapta, ezt követi a területfejlesztési támogatás (4,58), majd általában a központi támogatás és a helyi vezetők aktivitása (egyaránt 4,55), ezután a vállalkozásfejlesztési támogatás (4,37) és a kistérségi menedzser(ek) foglalkoztatása (4,25) következik. Őszintén meglep hogy a kitöltők az állami támogatásoknak ekkora fontosságot tulajdonítanak. Egyrészt szakdolgozatom 3. fejezetében kimutattam, hogy a támogatásoknak elenyésző hatása van a kistérségek fejlődésére, de ettől függetlenül is úgy gondoltam, hogy 15 évvel a piacgazdaság kiépítése után már nem elsősorban a központi támogatásokban látják az emberek a fejlődés zálogát. Ehhez a túlértékelés talán az a pszichológiai szempont is hozzájárulhatott, hogy a tényezők között ezek voltak a legelső helyen felsorolva, ráadásul a kérdőívet központi helyről (a Miniszterelnöki Hivatalból) kapták. A legkevésbé fontos tényezőként való értékelést viszont – újabb meglepetésemre – a külföldi tőke beáramlása (3,77) kapta13! Csak arra tudok gondolni, hogy a kitöltők ezt lehet, hogy fontosabbnak tartják, de olyan tényezőnek gondolják, amelyet ők nem tudnak érdemben befolyásolni. Alacsony átlagpontszáma van még az ipari parkoknak (3,86), vetekedve a vállalkozási övezetekkel (3,88), ami viszont legalább visszaigazolja korábbi elemzéseimet. Ugyancsak váratlanul ért, hogy a kitöltők értékelése szerint az autópálya közelségének fontossága (3,97) szinte megegyezik az Országgyűlési képviselő személyének

jelentőségével

(3,98).

Ez

nagymértékben

ellentmond

korábbi

vizsgálataimnak. Mivel a kérdőív 5. pontjában a különböző fejlesztési tényezőkre azonos pontszámot is lehetett adni, ez nem nivellálja eléggé azok fontosságát. A kérdőív 6. pontjára adott válaszok azonban már jelentősen „szétdobják” a mezőnyt. A 8.6. melléklet második táblázatában ezt az értékelést látjuk a fejlődési dinamika szerint csoportosítva.

13

Vizsgálataim szerint (ld. 3.9.2. pont) a fejlődést legerősebben a földrajzi helyzet (ezen belül is a nyugati

határ időbeli elérhetősége), az autópálya közelsége és a külföldi tőke beáramlása befolyásolja.

90

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat A 25. ábrán összefoglalva mutatom be, hogy mely tényezőket tartották a kitöltők a legfontosabbaknak. Dobogós helyre most is a központi (azon belül is a felzárkóztatást szolgáló) támogatások kerültek, a kérdőívek több mint felén szerepeltek a három legfontosabb tényező között. Ugyanakkor a korrelációs együtthatóból az is megállapítható, hogy minél dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál kisebb jelentőséget tulajdonít általában a központi támogatásoknak, illetőleg minél lassabban fejlődik, annál inkább várja a központi segítséget, ill. az EU támogatásokat. Ugyanakkor a munkahelyteremtő és a területfejlesztési támogatásoknak minden térség hasonlóan nagy jelentőséget tulajdonít. 25. ábra: A fejlesztési tényezők fontosságának megítélése: FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐ Munkahelyteremtő támogatások Központi támogatás Területfejlesztési támogatások Helyi vezetők aktivitása Vállalkozásfejlesztési támogatás Kedvező földrajzi fekvés Kistérségi társulás létrehozása Kistérségi menedzser foglalkoztatása Autópálya közelsége Külföldi tőke beáramlása Ipari park Vállalkozási övezet OGY képviselő személye

ARÁNY 0,60 0,55 0,52 0,25 0,22 0,17 0,16 0,15 0,12 0,09 0,03 0,02 0,02

KORR -0,277

-0,423

0,244 0,389 0,237

A legfontosabb tényezők között 15-25%-ban szerepelt a helyi vezetők aktivitása, a vállalkozásfejlesztési támogatás, a kedvező földrajzi fekvés, a kistérségi társulás működtetése, valamint a kistérségi menedzser foglalkoztatása. A vállalkozásfejlesztési támogatást a lassabban fejlődő kistérségek tartják fontosabbnak, a kistérségi menedzsert viszont a dinamikusan fejődők. Elenyésző arányban jelölték meg a legfontosabbak között az autópálya közelségét és a külföldi tőke beáramlását, holott vizsgálataim szerint – a nem befolyásolható földrajzi fekvés után – ezek a tényezők vannak a legnagyobb pozitív hatással egy kistérség fejlődésére. A korrelációs együttható alapján viszont azt mondhatjuk, hogy minél gyorsabban fejlődik egy kistérség, annál nagyobb jelentőséget tulajdonít a külföldi tőke beáramlásának, illetőleg minél több figyelmet fordítanak a külföldi tőke becsábítására, annál dinamikusabban fejlődhet egy kistérség.

91

4. Kérdőíves összehasonlító vizsgálat 4.3.7. A fejlődést befolyásoló további tényezők A kérdőív 7. pontjában a kitöltők a következő további fejlesztési tényezőket sorolták még fel, mint amelyek fontosak lehetnek egy kistérség fejlődése szempontjából: •

Humán erőforrások fejlesztése, azon belül is megfelelő képzések

•

Civil szféra megerősítése

•

Önkormányzatok közötti együttműködés erősítése

•

Környezeti kultúra fejlesztése

•

Informatikai fejlesztések

•

Támogatás a közfeladatok ellátásához

•

Turisztikai vonzóerők, attrakciók kialakítása

•

Mezőgazdaság fejlesztése

•

Vidék felzárkóztatásának kiemelt kezelése

•

Helyi ipartelepítés

•

Határon átnyúló kapcsolatok kihasználása

•

Kis- és középvállalkozások létrejöttének helyi elősegítése

Ezen tényezők közül néhány – kicsit más formában – szerepelt mostani vizsgálataimban is, pl. ipartelepítés, képzés, KKV támogatás, állami támogatás. Másokat viszont érdemesnek tartok a további elemzésre (civil szféra, informatika, önkormányzati együttműködések), kérdés, hogy hogyan lehetne operacionalizálni őket.

92

5. ÖSSZEFOGLALÁS

A régiók egy főre jutó GDP-je országos átlaghoz való arányának időbeli változása mutatja, hogy regionális szinten nem beszélhetünk felzárkózásról, a régiók fejlettsége (legalábbis ezen általános mutató alapján) egyre nagyobb szórást mutat. Megyei szinten vizsgálva az egy főre jutó GDP alakulását, ugyancsak azt kell megállapítanunk, hogy a felzárkózás jelei nem érzékelhetőek, a GDP különbségek egyre nagyobbak. Kistérségi szinten az infrastrukturális mutatók tekintetében beszélhetünk területi közeledésről, felzárkózásról, az összes többi társadalmi-gazdasági mutató tekintetében differenciálódásnak lehetünk tanúi. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkózása az elmúlt időszakban (5-8 évben) nem volt megfigyelhető. Felzárkózást inkább a kevéssé elmaradott, kedvező földrajzi helyzetű kistérségek mutatnak. Tovább tart ugyanakkor a régóta kedvező helyzetű kistérségek dinamikus fejlődése, ami a térségi fejlettség differenciálódásához (szétszakadáshoz) vezet. A matematikai-statisztikai elemzések kimutatták, hogy a térségi fejlődést legerősebben befolyásolja a földrajzi helyzet (ezen belül is a nyugati határ időbeli elérhetősége), a külföldi tőke betelepülése, az autópálya elérhetősége (ami a ’90-es években szinte egyet jelentett Budapest elérhetőségével), valamint a közép- és felsőfokú végzettség. Az állami támogatások ill. az országgyűlési képviselők területfejlesztő hatása elenyésző és ellentmondásos. Az ipari parkok és a vállalkozási övezetek fejlesztési hatását egyelőre nem lehet kimutatni. A kérdőíves vizsgálat megmutatta, hogy a helyi élet szereplői térségük fejlettségét pontosabban tudják megbecsülni, mint a fejlődés dinamikáját. A fejlettség összetevői közül a gazdaságit becsülik alá a leginkább, vélhetően ezzel a legkevésbé elégedettek. A fejlődési mutatók közül szintén a gazdaságiak a leginkább alábecsültek, és minél dinamikusabban fejlődik egy kistérség, annál inkább igaz rá, hogy alacsonyabbnak érzékeli a fejlődés ütemét a valóságosnál. A felzárkózó kistérségek tehát nem érzékelik megfelelően (alábecsülik) saját dinamikus fejlődésüket. 93

5. ÖSSZEFOGLALÁS A fejlődésre ható tényezők közül a legfontosabbnak – szinte minden kistérségben – a különböző központi támogatásokat tartják, irreális módon túlértékelve ezek jelentőségét. A nehezen mérhető hatótényezők (helyi vezetők aktivitása, kistérségi társulás működtetése, kistérségi menedzser foglalkoztatása) közepes fontosságúnak számítanak a kérdőívet kitöltők szemében. Valóságos hatásukhoz képest ugyanakkor nagy mértékben alulértékelik az autópálya közelségének és a külföldi tőke beáramlásának hatását. A kistérségek közül a leszakadók valamivel nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a központi támogatásoknak, mint a felzárkózók. A dinamikusan fejlődő kistérségek pedig egy kicsivel fontosabbnak ítélik a kistérségi menedzser foglalkoztatását, a külföldi tőkét és az ipari parkokat, mint a kevésbé jól fejlődő kistérségek. Vizsgálataim során sikerült összefüggést kimutatnom a külföldi tőke fejlesztő hatásának felismerése és a kistérségek fejlődési dinamikája között. A továbbiakban – az elemzési mutatórendszer pontosítása mellett – érdemes lenne megpróbálkozni a nehezen számszerűsíthető tényezők (helyi vezetők aktivitása, kistérségi társulás működtetése, kistérségi menedzser foglalkoztatása) hatásának elemzésével, illetőleg megvizsgálni, hogy a kérdőíves vizsgálatban feltárt további tényezők (pl. civil szféra, informatika) milyen hatással lehetnek a térségek fejlődésére.

94

Irodalomjegyzék Barta Gy. 2002: A területfejlesztés gazdaságot támogató eszközeinek, megoldásainak hatékonysága, MTA RKK – NTH K+F tanulmány Barta Gy. – Bernek Á. – Nagy G. 2003: A külföldi működőtőke-befektetések jelenlegi tendenciái és területi elmozdulásának esélyei Magyarországon, Tér és Társadalom 2003. évf. 4. Beluszky P. 2004: A társadalom mélyszerkezetének területi differenciái és az ország hátrányos helyzetű kistérségei, MTA RKK – NTH K+F tanulmány Csatári B. 1999: A magyarországi kistérségek beavatkozási térségtípusai besorolásának felülvizsgálata, MTA RKK – FVM K+F tanulmány Csatári B. 2002: A területfejlesztési kiemelt térségeinek (nemzeti parkok, vállalkozási övezetek) vizsgálata, MTA RKK – FVM K+F tanulmány Dobosi E. 2003: A komplex regionális fejlettség matematikai-statisztikai elemzése, Területi Statisztika 2003. 1. szám Faluvégi A. 2000: A magyar kistérségek fejlettségi különbségei, Területi Statisztika 2000. 4. szám Kálnoki Kis S. 2003: A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének gazdaságélénkítő hatása, Kálnoki Műszaki és Gazdasági Tanácsadó Kft. Kiss János P. szerk. 2003: A gazdasági fejlődés indikátorai a kistérségekben, MTA-RKK – NTH-K+F tanulmány Kulcsár G. 1999: Területfejlesztési Országgyűlési jelentés 11./1 Háttéranyag: A gazdasági szerkezet átrendeződése; Ipar, VÁTI-OTO Kullmann Á. 1999: Kísérlet a Füzesabony-Polgár autópályaszakasz területfejlesztő hatásának számszerűsítésére, Falu-Város-Régió 1999. 7. szám Laky I. 1998: Az elérhetőség vizsgálatának alkalmazása a kedvezményezett térségek lehatárolásához, Terra Studio Kft.

95

Irodalomjegyzék Nemes Nagy J. 1999: A közvetlen és közvetett területfejlesztési támogatásokkal megvalósult beruházások területi hatásvizsgálata, FVM K+F tanulmány Nemes Nagy J. 2000: Területfejlesztési Országgyűlési jelentés 2./2 Háttéranyag: Pénzügyi eszközök, VÁTI-OTO Nemes Nagy J. 2003: A kistérségek a hazai irányítási és területfejlesztési rendszerben, NTH K+F tanulmány Németh N. 2003: A kistérségi tagoltság regresszióelemzése, ELTE Regionális Földrajz Tsz – Kistérségi Mozaik Nikodémus A. 2002: A Széchenyi-terv ipari park programjainak regionális térszerkezeti hatása, Falu-Város-Régió 2002. 3. szám Obádovics Cs. – Kulcsár L. 2003: A vidéki népesség humánindexének alakulása Magyarországon, Területi Statisztika 2003. 4. szám OGY 2001: 24/2001.(IV.20.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről, Magyar Közlöny 2001.IV.20. Salamin G. 2003: A gazdasági térszerkezet vizsgálatát elősegítő új dimenziók illetve az ezzel kapcsolatos módszerek kutatása, VÁTI – NTH K+F tanulmány TF tv. 1996: 1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről Tóth G. 2002: Kísérlet autópályáink területfejlesztő hatásának bemutatására, Területi Statisztika 2002. 6. szám VÁTI 2001.: JELENTÉS a területi folyamatok alakulásáról, a területfejlesztési politika érvényesüléséről, és az Országos Területfejlesztési Koncepció végrehajtásáról, Kormány – J/3919. OGY

96

MELLÉKLETEK

1.1. Kistérségek TÁRSADALMI (szociális) mutatóinak értékei, 1995, 2001, 1.2. Kistérségek GAZDASÁGI mutatóinak értékei, 1995, 2001, 1.3. Kistérségek INFRASTRUKTURÁLIS mutatóinak értékei, 1995, 2001,

2.1. VÁNDORLÁSI KÜLÖNBÖZET szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.2. AUTÓSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.3. LAKÁSSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.4. JÖVEDELEM szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.5. VÁLLALKOZÁSSŰRŰSÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.6. VENDÉGÉJSZAKÁK szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.7. MUNKANÉLKÜLISÉG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.8. CSATORNÁZOTTSÁG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.9. VÍZBEKÖTÉSEK szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 2.10. KISKERESKEDELMI ELLÁTOTTSÁG szempontjából legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek

3.1. FEJLETTSÉGI mutatók osztályközös beosztása 3.2. FEJLŐDÉSI mutatók osztályközös beosztása 3.3. ÖSSZETETT mutatók osztályközös beosztása

97

Mellékletek 4.1. TÁRSADALMI (szociális) szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 4.2. GAZDASÁGI szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 4.3. INFRASTRUKTURÁLIS szempontból legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 4.4. KOMPLEX MUTATÓ alapján legjobban ill. legkevésbé fejlődő kistérségek 4.5. A komplex kistérségi rangsorban LEGTÖBBET JAVULÓ kistérségek (1995-2001) 4.6. Az egyes mutatók fejlődési pontszámai alapján képzett komplex mutató szerint LEGDINAMIKUSABBAN FEJLŐDŐ kistérségek

5. Legjobban fejlődő kistérségek egyes FEJLŐDÉSI MUTATÓI

6.1. FEJLETTSÉGI mutatók (1995) korrelációs mátrixa 6.2. FEJLŐDÉSI mutatók (1995-2001) korrelációs mátrixa 6.3. FEJLETTSÉGI (1995) és FEJLŐDÉSI (1995-2001) mutatók korrelációs mátrixa

7.1. TÁMOGATÁSOK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.2. KÜLFÖLDI TŐKE és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.3. FÖLDRAJZI HELYZET és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.4. AUTÓPÁLYÁK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.5. IPARI PARKOK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.6. VÁLLALKOZÁSI ÖVEZETEK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.7. KÉPZETTSÉG és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.8. POLITIKA és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói 7.9. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK és mutatók korrelációs ill. lineáris regressziós együtthatói

98

Mellékletek

8.1. Beérkezett kérdőívek MEGOSZLÁSA 8.2. A 2001. évi FEJLETTSÉG megítélésének ELTÉRÉSEI 8.3. Az 1995-2001. közötti FEJLŐDÉS megítélésének ELTÉRÉSEI 8.4. A 2001. évi FEJLETTSÉG MEGÍTÉLÉSE 8.5. Az 1995-2001. közötti FEJLŐDÉS MEGÍTÉLÉSE 8.6. FEJLESZTÉSI TÉNYEZŐK megítélése a FEJLŐDÉS dinamikája szerint

99