Mohacsi009.pdf

Fejlődéslélektan Műhelymunka

Az identitás stílus és az akkulturációs stresszorok kognitív értékelésének szerepe a külföldön élő magyarok szociokulturális adaptációjában

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológia BA 2016/2017 tavaszi félév

Nyilatkozat műhelymunka szerzőség szabályainak betartásáról

Alulírott ……….………… (Netpun kód: ……) jelen nyilatkozat aláírásával kijelentem, hogy Az identitás stílus és az akkulturációs stresszorok kognitív értékelésének szerepe a külföldön élő magyarok szociokulturális adaptációjában című műhelymunkámat magam készítettem, azt sem más műhelymunka kurzusra, sem szakdolgozatként, sem ezen, sem más egyetemen és szakon, sem én sem más be nem adta értékelésre. Mindezek alapján jelen dolgozat önálló munkám, annak elkészítésekor betartottam a szerzői jogról szóló 1999. LXXVI törvény szabályait, valamint az egyetem által előírt, a dolgozat készítésére vonatkozó szabályokat, különösen a hivatkozások és idézések tekintetében. Fentieken kívül kijelentem, hogy az önállóságra vonatkozóan, a dolgozat készítése közben konzulensemet nem tévesztettem meg.

Budapest, 2017.03.30.

………………………...............………… Név

Tartalomjegyzék

Absztrakt .................................................................................................................................... 1 1. Kutatási kérdésfelvetés ........................................................................................................... 2 2. Elméleti bevezető ................................................................................................................... 3 2.1. A szocializáció ................................................................................................................. 3 2.1.1. A szocializáció, mint a saját kultúrába való beilleszkedés folyamata ...................... 3 2.2. Identifikáció ..................................................................................................................... 4 2.2.1. Identitáselméletek ..................................................................................................... 5 2.2.2. Az identitás stílusok szociál-kognitív elmélete......................................................... 6 2.3. Akkulturáció .................................................................................................................... 6 2.3.1 Az identitás stílusok az akkulturáció során ................................................................ 7 2.3.2. Az akkulturációs stressz és a megküzdés tranzakcióanalitikus modellje ................. 8 2.4. Adaptáció ......................................................................................................................... 8 2.4.1. Pszichológiai és szociokulturális adaptáció .............................................................. 9 2.5. Az akkulturációs stresszor kognitív értékelése, az identitás stílus és az adaptáció ......... 9 3. Hipotézisek ........................................................................................................................... 11 4. Módszer ................................................................................................................................ 12 4.1. Vizsgálati személyek ..................................................................................................... 12 4.2. Vizsgálati eszközök ....................................................................................................... 13 4.2.1. Identity Style Inventory - Cultural Transition Version .......................................... 13 4.2.2 Primary Appraisal of Identity Threats .................................................................... 14 4.2.3 Revised Sociocultural Adaptation Scale .................................................................. 16 4.3 Eljárás ............................................................................................................................. 17 5. Eredmények .......................................................................................................................... 17 5.1. Normalitásvizsgálat ....................................................................................................... 17 5.2. Az első hipotézis vizsgálata ........................................................................................... 18 5.3. A második hipotézis vizsgálata ..................................................................................... 20

5.4. A harmadik hipotézis vizsgálata .................................................................................... 20 6. Értelmezés ............................................................................................................................ 21 6.1. Az első hipotézis megvitatása ........................................................................................ 21 6.3. A harmadik hipotézis megvitatása ................................................................................. 23 7. Korlátok ................................................................................................................................ 23 8. Kitekintés ............................................................................................................................. 24 9. Diszkusszió........................................................................................................................... 25 Irodalomjegyzék ....................................................................................................................... 27 Mellékletek ............................................................................................................................... 32

Absztrakt

Műhelymunkámban azt vizsgáltam, hogy az akkulturációs stresszorok kognitív értékelésének és az identitás stílusnak milyen szerepe lehet a külföldön élő magyarok szociokulturális adaptációjában. A mintát alkotó vizsgálati személyek kitöltötték az Identity Style Inventory - Cultural Transition Version (Szabo, Ward & Fletcher, 2016a), a Primary Appraisal of Identity Threats (Berjot, Girault-Lidvan & Gillet, 2012) és a Revised Sociocultural Adaptation Scale (Wilson, 2013) általam magyarra fordított verzióját. Az eredmények alapján az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése és a szociokulturális adaptáció között közvetlen összefüggés van. A kihívásként való értékelés sikeresebb szociokulturális adaptációt indukált, míg a fenyegetésként való értékelés ennek az ellenkezőjét. Az identitás stílus szerepével kapcsolatban ellentmondásos eredményeket kaptam. Az információs identitás stílus és a szociokulturális adaptáció között nem találtam közvetlen kapcsolatot, a diffúz-elkerülő identitás stílus és a szociokulturális adaptáció között viszont igen. Feltételezhetően az identitás stílusnak egy közvetett, moderáló szerepe van, azáltal, hogy összefüggésben állhat az akkulturációs stresszorok kognitív értékelésével, amely pedig befolyásolja a szociokulturális adaptációt. Kulcsszavak: szociokulturális adaptáció, identitás stílus, akkulturáció, kognitív értékelés

1

1. Kutatási kérdésfelvetés Az elmúlt tíz évben jelentős változás volt megfigyelhető a Magyarországról való kivándorlás

tekintetében.

A

Központi

Statisztikai

Hivatal

Népességtudományi

Kutatóintézetének tanulmánykötete szerint (Gödri, 2015) a 2007-es év környékén kezdett növekedni a külföldre kivándorló, illetve a külföldön munkát vállaló magyarok száma. Az egyre növekedő kivándorlási hullám mögött befolyásoló tényezőként ott állhattak a romló gazdasági és munkaerő-piaci folyamatok, az egyre nagyobb kereslet a kelet-közép-európai munkaerő iránt, a fiatalok egyre nehezebb belépése a hazai munkaerő-piacra, a felsőoktatási rendszerben végrehajtott reformok és a fiatalokra nagymértékben jellemző súlyos anyagi depriváció. A tanulmány tükörstatisztikákon alapuló becslése szerint 2013 elején 290 ezer magyar állampolgár élt az európai országokban; ez a szám 2014-ben mintegy 330 ezerre emelkedett. Azt azonban, hogy a világban összesen hányan élnek magyarok, tényleg csak távolról lehet megbecsülni. Ugyancsak a Népességtudományi Kutatóintézet egy másik, Életünk fordulópontja című kutatásának kiegészítő modulja kimutatta, hogy 2013 elején 335 ezer 18 és 49 év közötti, magyar lakcímmel rendelkező magyar állampolgár élt tartósan külföldön (Kapitány, 2013). Míg a SEEMIG projekt keretében készült becslés szerint (KSH, 2014) legalább 350 ezer magyar állampolgár élt akkor kint. Mivel a kivándorlás hátterében meghúzódó gazdasági okok az elmúlt években sem változtak gyökeresen és a problémás területeken (megélhetés, lakhatás, oktatás, egészségügy) továbbra sem született kielégítő megoldás, ezért minden jel arra mutat, hogy a jövőben is egyre többen távoznak majd az országból. Emiatt a Magyarországról kivándoroltaknak az új, befogadó országba való sikeres beilleszkedésének kutatása jelenleg is aktuális és az egyre globalizálódó világban a jövőben még inkább az lesz. A gazdasági növekedés és a társadalmi fejlődés mérésére alakult bizottság jelentése szerint (Stiglitz, Sen, & Fitoussi, 2009) a gazdasági növekedés önmagában nem jelzi előre a társadalmi fejlődést, ezért azt javasolják, hogy a társadalomkutatóknak a népesség jóllétének vizsgálatára kell helyezniük a hangsúlyt, különös tekintettel az etnikai kisebbségek és a bevándorlók csoportjára. Továbbá, egy másik kutatás (Lackzo & Appave, 2014) empirikusan is bizonyította a bevándorlók jóllétének jelentőségét a gazdasági és a társadalmi fejlődés szempontjából. Tehát nemcsak az egyén, hanem a társadalom tekintetében is fontosak a bevándorlók beilleszkedésére, jóllétére irányuló kutatások. A fentiekből következik, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy felfedezzük és/vagy letisztázzuk, melyek azok a tényezők, amelyek potenciálisan hozzájárulhatnak a sikeres beilleszkedésükhöz. 2

2. Elméleti bevezető 2.1. A szocializáció Nem csupán az emberi törzsfejlődés, de az egyedfejlődésünk is társas közegben, a társak jelenlétében zajlik, ebből következik, hogy az ember alapvetően társas lénynek tekinthető (Kósa, 2005). A szocializáció fogalmának és jelenségkörének tudományos igényű leírásával és magyarázatával igyekeznek a társadalomkutatók arra a kérdésre választ adni, hogy milyen folyamatok révén válnak az egyének alkalmassá arra, hogy közösségben éljenek, és a társas interakciók hatékony résztvevői legyenek. A különböző tudományágak más-más aspektusokat hangsúlyozva, különbözőképpen definiálják a szocializáció fogalmát. A szociológia a szocializációban érintett csoportokra és intézményekre fókuszál, míg a kulturális antropológia inkább a kulturális közeg jelentőségét hangsúlyozza. A pszichológiai megközelítésekben a szocializáció terminusa nem csak egy jól körülhatárolt folyamatot jelent, hanem olyan szélesebb értelemben használt fogalom, mely a jelenségek tág körét vizsgálja (Kósa, 2005). A szocializáció fogalmát gyakran szinonimaként használjuk, amikor a szocializáció egy-egy fontos színterére (pl.: családi és intézményi gyermeknevelés), időszakára (pl.: pályaszocializáció) vagy területére (pl.: enkulturáció, változó társadalmi státuszhoz való alkalmazkodás stb.) utalunk. A szocializáció pszichológiai nézőpontú definícióit azonban igyekeztek a legteljesebb módon megalkotni, úgy, hogy a jelenségek mindegyikét magába foglalja. Például Brim és Wheeler (1996) meghatározása szerint a szocializáció

folyamata

során

elsajátítjuk

azokat

az

ismereteket,

készségeket

és

beállítódásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy hatékony tagjai legyünk a társadalomnak. Zigler és Child (1969) ezt azzal egészíti ki, hogy a megfelelő társas viselkedést és tapasztalatokat szociális interakciókban tanuljuk meg.

2.1.1. A szocializáció, mint a saját kultúrába való beilleszkedés folyamata A fejlődés-lélektani kutatások múltját alapul véve meglehetősen új és friss felfogásnak tekinthető az a kontextuális megközelítés, amely a kulturális pszichológia felől érkezett. A „development in context”, azaz „a környezetbe ágyazott fejlődés” szemlélete arra utal, hogy „a szocializáció környezetbe ágyazottan és nem vákuumban történik, vagyis az egyén fejlődése mindig egy adott kultúrán belül zajlik” (Kósa, 2005, 53.). A kultúra az adott társadalomban elfogadott viselkedésmintákat, normákat, szabályokat, elvárásokat tartalmazza, ezáltal keretet, mintát és korlátokat is állít az egyén számára. Mindemellett pedig a kultúra 3

szerepe az is, hogy megadja az adott viselkedés pontos jelentését, valamint magyarázatot szolgáltat a viselkedés okát illetően. A kulturális relativizmus koncepciója is azt hangsúlyozza, hogy a kultúrák meghatározzák a viselkedések, a megnyilvánulások jelentését. Ezen elmélet szerint „minden emberi intézmény és megnyilvánulás, illetve minden érték érvényessége kultúrafüggő, mert funkcióját és jelentését nem általános tényezők, hanem egyegy sajátos kultúra jellege szabja meg” (Somlai,1997,82.). A rendszerelmélet egyik képviselője, Urie Bronfenbrenner (1994) azt hangsúlyozza, hogy a fejlődés csak a teljes társas-társadalmi környezet figyelembe vételével érthető meg. Az általa megalkotott ökológiai modell a környezetet a struktúrák hierarchikus, egymásba illeszkedő rendszerének tartja, melyben minden rendszer benne foglaltatik a következőben. Négy rendszerszintet különböztet meg: a mikro-, a mezo-, az exo- és a makrorendszereket. A rendszerek egyre táguló körökként írhatóak le; a szélesebb rendszer hatása a szűkebb rendszerben is megnyilvánul. Bronfenbrenner (1994) az adott társadalom gazdasági, szociális és politikai intézményrendszerét tekinti a legtágabb struktúrának, a makrorendszernek, és ide tartozónak véli az adott kultúra normáit, értékrendszerét, eszméit és hiedelmeit is. A fejlődés ökológiai modelljének értelmében ez a legtágabb makrorendszer hatással van, a többi, benne foglalt kisebb rendszerre. Ez alapján megállapítható, hogy a kultúra áthatja a legszűkebb környezetet is; a környezet kulturális meghatározottsággal rendelkezik. A szocializáció tehát környezetbe ágyazottan, egy adott kultúrán belül zajlik, következésképpen a szocializáció alatt értjük a saját kultúrába való beilleszkedés folyamatát is.

2.2. Identifikáció A pszichológiai megközelítés szempontjából a szocializációval kapcsolatos egyik alapkérdés, hogy az egyén miként sajátítja el azokat a viselkedésmintákat, a külvilágból származó normákat, szabályokat, amelyek a szocializált személyiség viselkedésének belső mozgatórugói lesznek. Az egyik legelfogadottabb keretrendszer, amely ezt a kérdéskört tárgyalja, a kognitív-szociális tanuláselméleti (Ladd & Mize, 1983) megközelítés, amely a szocializációs folyamatban a formálásra (jutalmazás és büntetés), az utánzásra, és az obszervációs tanulásra (modellkövetés) helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy nem ez az egyetlen értelmezési lehetőség, a legtöbb kutató ugyanis egyetért abban, hogy a szocializációhoz

identifikációra

(azonosulásra)

van

szükség.

Az

identifikáció

a

pszichoanalitikus szemlélet által meghatározott fogalom. Freud (1933, idézi Kósa, 2005, 99.) szerint az identifikáció során „az egyik ego olyanná válik, mint a másik, ami azt eredményezi, 4

hogy az egyik ego bizonyos vonatkozásban úgy viselkedik, mint a másik, utánozza, és mintha átvenné azt magába”. Az ilyen módon elsajátított viselkedésminták, normák, attitűdök és értékek egyes részleteit azután az egyén beépíti a saját, egyedi személyiségébe, így az identifikációnak fontos szerepe van az identitás kialakulásában (Kósa, 2005).

2.2.1. Identitáselméletek Az identitáselméletek eredete 1950-re nyúlik vissza, amikor Erikson (1950) először publikálta az identitás fogalmát. Freud pszichoszexuális fejlődés-elméletével szemben, Erikson (1968) szerint a fejlődés nem ér véget a serdülőkorral, hanem tovább folytatódik. Pszichoszociális fejlődéselméletében összesen nyolc fejlődési szakaszt különített el. Minden pszichoszociális szakasznak van egy fő feladata, sajátos problémája, krízise, amelyet az egyénnek meg kell oldania, teljesítenie kell ahhoz, hogy a fejlődés következő stádiumába léphessen. Elmélete szerint az identitás csak a serdülőkorra alakul ki a személyiség fejlődése során, ekkorra képes megszilárdulni a nemi-, társadalmi szerep, a foglalkozás- és életszemlélet, mely a továbbiakban jellemző lesz az egyénre, illetve cselekvéseire. „Az identitás nélkülözhetetlen koordinátái között előkelő hely illeti meg az életciklust: feltételezésünk szerint ugyanis csak a serdülőkorra jut el az egyén testi növekedésében és társadalmi felelősségérzetében odáig, hogy átélje és megoldja az identitásválságot. Az identitásválságot tulajdonképpen a serdülés pszichoszociális oldalának is nevezhetnénk. S túljutni is csak úgy lehet ezen az életszakaszon, hogy kialakul az identitás, amely döntően meghatározza majd az egyén későbbi életét.”(Erikson, 1991, 437.) . Erikson elméletéből kiindulva Marcia (1966) az identitásképzésről kialakított elméletét két, egymástól független pillérre alapozta: a krízisre/feltátásra és az elköteleződésre. A krízis/feltárás arra a folyamatra utal, amelynek során az egyén mérlegei, aktívan vizsgálja a jövőbeli lehetőségeit, újraértékeli szülei választásait, és olyan alternatívákat keres, amelyeket kielégítőnek talál. Az elköteleződés azt jelenti, hogy megtapasztalja és magáévá teszi azokat a célokat, értékeket, nézeteket, amelyekhez később kötődik. Ezen két dimenzió mentén négy különböző ún. identitásállapotot definiált: elért identitás, korai zárás, moratórium, diffúz identitás.

5

2.2.2. Az identitás stílusok szociál-kognitív elmélete Marcia munkája több kutatót és elméletalkotót is inspirált, így jöttek létre az ún. neo-eriksoni elméletek. Berzonsky (1989) is Marcia elméletének kiterjesztését állította kutatásainak középpontjába. Elsődleges célja az volt, hogy azonosítsa a krízis/feltárás hátterében meghúzódó motivációs mechanizmusokat, valamint az, hogy megállapítsa, hogyan és milyen tényezők által érik el az egyének új identitásukat. Marcia identitás-állapotok paradigmáját alapul véve, Berzonsky (1989) kifejlesztette az identitásképzés folyamatorientált megközelítését, amelyben felfedi és leírja a feltárás/krízis mögöttes mechanizmusait. Az identitás stílusok szociál-kognitív elmélete szerint viszonylag stabil egyéni különbségek figyelhetőek meg a tekintetben, hogy az egyének miként viszonyulnak az identitásukat érő stresszhez, miként vizsgálják az identitásuk szempontjából lényeges kérdéseket (értékek, normák, elköteleződés) és a feltárás során miként hoznak döntéseket (Berzonsky, 1989, 2011). A szociál-kognitív identitásfejlődés modell szerint, ha a személy identitását stressz éri, akkor speciális információ feldolgozó és döntéshozó stratégiákat alkalmaz. Ezeket a stratégiákat Berzonsky (1989) identitás stílusoknak nevezi és három identitás stílust különböztet meg: információs, normatív, diffúz – elkerülő.

2.3. Akkulturáció A nyugati társadalmak demográfiai növekedésének és a kulturális diverzitásának köszönhetően, a kultúrák közötti érintkezés egyre gyakoribbá válik. A munkahelyek, az osztályközösségek, a városrészek etnikailag egyre változatosabbak lesznek, a különböző kulturális háttérrel rendelkező individuumok pedig az élet minden területén érintkeznek egymással. Ezek a gyakori és rendszeres interakciók a különböző kultúrákhoz tartozó csoportok tagjai között változásokat idéznek elő mind az egyén, mind a csoport szintjén (Berry, 1990). Például, csoportszinten átalakíthatja a kulturális szokásokat, a társadalom szerkezetét, intézményrendszerét. Az egyének szintjén pedig megváltoztathatja az viselkedési repertoárt, módosulhatnak az értékek, a normák és az önmeghatározás. Berry (2005) akkulturációnak azokat a kulturális, társadalmi és pszichológiai változásokat nevezi, amelyek különböző kulturális csoportok tagjai közötti folyamatos és közvetlen érintkezésének eredményeként alakulnak ki. A fogalom tehát egy másik kulturális csoporttal való (huzamosabb) találkozás következményeként az egyénben, illetve a csoportban fellépő 6

változásokat magyarázza. A pszichológiai akkulturáció fogalmát először Graves (1967) alkalmazta az egyénben az interkulturális érintkezés eredményeként létrejövő változások minden formájára utalva. Ezek a változások affektív (akkulturációs stressz), kognitív (identitás) és viselkedéses jellegűek lehetnek (Ward, Bochner & Furnham, 2001).

2.3.1 Az identitás stílusok az akkulturáció során Amíg Erikson (1968) meghatározása szerint az identitáskrízis a fejlődés velejárója, addig Baumeister, Shapiro és Tice (1985) vetették fel először, hogy nemcsak a fejlődés során, hanem helyzeti változásokból adódóan is kialakulhat identitáskrizís. Kutatásukban bebizonyították, hogy az akkulturáció során is gyakori a bevándorlók identitáskrízise. Berzonsky (1989,1992) tanulmányaira alapozva Szabó, Ward és Fletcher (2016a) kifejlesztett egy új kérdőívet, annak érdekében, hogy leteszteljék az identitás stílusok ugyanúgy azonosíthatóak-e egy helyzet által kiváltott (kultúraváltás) identitáskrízisnél, mint a fejlődésből adódó identitáskrízis során. A kutatás bebizonyította, hogy az akkulturációs folyamatot átélő egyének hasonló szociál-kognitív stratégiákat alkalmaznak, amikor megküzdenek a kultúraváltás során az identitásukat értő stresszel. Szabó, Ward és Fletcher (2016a) azonosították a diffúz elkerülő stílust, az információs stílus két különböző típusát (elemző és feltáró), és a normatív stílust a származási országhoz, illetve a normatív stílust a befogadó országhoz. Azok, akikre nagyobb mértékben az információs identitás stílus jellemző, hajlamosak fontolóra venni a lehetséges alternatívákat és felülvizsgálni az identitásukat, de miután kritikusan megvizsgálták a lehetőségeket, azután döntést hoznak és elköteleződnek. A feltáró információs stílus információkereső viselkedésre utal, valamint jellemző a stílussal nagyobb mértékben rendelkezőkre, hogy interperszonális kapcsolatokon keresztül tárják fel a lehetőségeiket. Az elemző információs stílusú egyéneket az alternatívák gondos elemzése és az érvelés jellemzi. Akik a származási országhoz normatív stílussal rendelkeznek, őket a problémamegoldásukban és a döntéshozatalukban a származási országuk kultúrája által képvisel normák, értékek vezérlik, kevésbé kötelezik el magukat a befogadó országhoz. Akik a befogadó országhoz normatív stílussal jellemezhetőek inkább, ők viszont automatikusan internalizálják a befogadó ország étékeit és normáit. A normatív identitás stílus a befogadó országhoz növeli az elköteleződést, ami pozitív identitásbeli kimenetelekhez vezet, míg a normatív identitás stílus a származási országhoz negatív identitásbeli változást eredményezhet. A nagyobb mértékben diffúz-elkerülő identitás stílussal rendelkezőkre jellemező a konfliktusok kerülése, a problémák tagadása és a megoldásra irányuló törekvések 7

késleltetése (Berzonsky, 1989). Továbbá, ők kevésbé hajlandóak az elköteleződésre, ami növelheti az etnikai-kulturális identitáskonfliktust és csökkentheti az önbecsülést. Emellett a diffúz-elkerülő identitási stílussal rendelkezők többször számoltak be szociális, érzelmi és kognitív problémákról. (Berzonsky & Luyckx, 2008; Doumen et al., 2012; Soenens, Duriez & Goossens, 2005)

2.3.2. Az akkulturációs stressz és a megküzdés tranzakcióanalitikus modellje Az akkulturációs stressz a stressznek egy olyan sajátos formája, mely az akkulturáció folyamatából eredetezhető. Szűkebb értelemben véve az akkulturáció folyamatához kapcsolódó életeseményekből és akadályokból (pl.: kommunikációs problémák, észlelt diszkrimináció, ismeretlen társadalmi szabályokból és normákból eredő nehézségek stb.) származtatható stressz, amely nyomasztóvá is válhat (Berry, 2006). A Lazarus és Folkman (1984) által leírt tranzakcióanalitikus coping modell szerint a stresszel való megküzdés folyamatában kulcsszerepet játszik a kognitív értékelés, vagyis a stresszor egyéni megítélése. Amikor az egyén egy potenciális stresszkeltő helyzetbe kerül, akkor elsőként kiértékeli, hogy az adott esemény pozitív vagy negatív jelentéssel bír-e számára (elsődleges kiértékelés). Ha negatívként értékeli, akkor utána azt dönti el, hogy az adott negatív esemény csupán pillanatnyi veszélyt jelent-e, vagy tartós, a jövőt is érintő fenyegetést, vagy kihívást. A másodlagos kiértékelés tudattalanul is végbe mehet. Ennek során az egyén eldönti, hogy az erőforrásai, megküzdési képességei elegendőek-e a stresszel való megbirkózáshoz. Attól függően, hogy az egyén az eseményt kontrollálhatatlan fenyegetésként vagy kontrollálható kihívásként értékeli, speciális megküzdési stratégiákat fog alkalmazni a környezet stresszkeltő tulajdonságainak eliminálásra.

2.4. Adaptáció Az akkulturáció folyamata magába foglal számos pszichológiai (pl.: stressz), szociális (pl.: diszkrimináció), és kulturális (pl.: ismeretlen kulturális szokások) fenyegetést/kihívást. Ha hosszabb távú kontextusban gondolkozunk, akkor ezekkel - az egyén értékelésétől függően- fenyegetésekkel vagy kihívásokkal való megküzdés vezet az interkulturális adaptáció egyik vagy másik formájához. Ha az akkulturáció során fellépő akadályokon sikeresen felülkerekedik az egyén, akkor pozitív adaptációs kimenetelről beszélhetünk. Ezzel ellentétben viszont, ha nem tud hatékonyan megküzdeni a befogadó környezet 8

fenyegetéseivel, kihívásaival, akkor sikertelen lesz az alkalmazkodás. Az adaptáció terminusa alatt számos különböző konstruktumot érthetünk, kezdve a pszichológia jólléttől, a szociális hatékonyságon át, egészen a kulturális kompetenciáig (Berry, 2006).

2.4.1. Pszichológiai és szociokulturális adaptáció Searle és Ward (1990) különböztette meg elsőként az interkulturális adaptáció két típusát: a pszichológiai (emocionális/affektív) és a szociokulturális (viselkedéses) adaptációt. A pszichológiai adaptáció az új kulturális környezetben az egyén emocionális jóllétére, az élettel való elégedettségére, önbecsülésére utal, és elsősorban a stressz és a megküzdés keretrendszeréhez (Lazarus & Folkman, 1984) kapcsolódik. A szociokulturális adaptáció viszont a szociális tanuláson alapul (Furnham & Bochner, 1982), és a viselkedéses változásokat

hangsúlyozza.

A

sikeres

szociokulturális

adaptáció

szempontjából

kulcsfontosságú a befogadó kultúra által elfogadott készségek és ismeretek elsajátítása, hogy ezáltal az egyén képes legyen interakcióba lépni az új kultúrával, illetve meg tudjon küzdeni a mindennapok problémáival. A szociokulturális adaptáció fogalma alatt tulajdonképpen az új kulturális környezetben való hatékony szociális működést érthetjük. Ugyan fogalmilag és az empirikus vizsgálatok szempontjából is különbözik az adaptáció két típusa, mégis összefüggnek egymással: ha az egyén sikeresen megbirkózik a problémákkal és pozitív kapcsolatokat tud kialakítani a befogadó kultúra tagjaival (szociokulturális adaptáció), akkor az elégedettsége, a pszichológiai jólléte is javulhat (pszichológiai adaptáció). Hasonlóképpen, a feladatok elvégzése és a pozitív interperszonális kapcsolatok kialakítása is könnyebb, ha az egyén jól és elfogadottnak érzi magát (Ataca & Berry, 2002).

2.5. Az akkulturációs stresszor kognitív értékelése, az identitás stílus és az adaptáció Empirikus kutatások megállapították, hogy az adott helyzetek fenyegetésként való értékelése negatív pszichológiai következményekkel járt együtt. (Pan, 2011; Yakhnich & Ben-Zur, 2008). Yakhnich és Ben-Zur (2008) vizsgálata közvetlen kapcsolatot talált az akkulturációs stresszorok fenyegetésként való értékelése és a pszichológiai problémák (depresszió és szorongás) emelkedett szintje között az Izraelben élő szovjet bevándorlóknál. Pan (2011) is arra a következetésre jutott, hogy a nemzetközi diákok körében is negatív irányú kapcsolat fedezhető fel a fenyegetésként való értékelés és a pszichológiai alkalmazkodás 9

között. Ezzel szemben a kihívásként való értékelés pozitív pszichológiai következményekkel jár együtt az akkulturáció során (Pan, 2008). Berjot, Girault-Lidvan, and Gillet (2012) kutatásukban kimutatták, hogy a stresszoroknak a személyes identitásra nézve fenyegetésként való értékélése alacsonyabb önbecsüléssel, és megnövekedett stressz-szinttel jár együtt. A stresszornak a személyes identitásra nézve kihívásként való értékelése viszont növelte a vizsgálati személyek önbecsülést, a versengésre és a jogaikért való kiállásra irányuló motivációjukat. Szabó, Ward és Fletcher (2016b) vizsgálatukban azt találták, hogy az akkulturációs stresszorok fenyegetésként való értékelése pozitív együtt járást mutat a pszichológiai tünetekkel, míg a kihívásként való értékelés negatív kapcsolatban áll ugyanezekkel. Ezek alapján megállapítható, hogy az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése és a pszichológiai adaptáció közötti kapcsolatot több kutatás is eredményesen vizsgálta, és mindannyian hasonló következtetésekre jutottak. Néhány tanulmány (Ataca & Berry, 2002; Sochos & Diniz, 2012; Yijala, Lonnqvist, Jasinskaja-Lahti, & Verkasalo, 2012) ugyan kimutatta, hogy a szociokulturális adaptáció és az akkulurációs stressz között van összefüggés, de az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése és a szociokulturális adaptáció közötti feltételezhető kapcsolat feltárására tudomásom szerint még nem irányult közvetlen vizsgálat. Így jelen kutatás keretében elsőként ezt a kérdést szeretném körüljárni. A kognitív kiértékelés kulcsfontosságú szerepet játszik az akkulturáció során fellépő nehézségekkel való megküzdésben, de korábbi kutatások során kiderült az is, hogy a viszonylag stabil egyéni különbségek, diszpozíciók is befolyásolják a pszichológiai alkalmazkodást (Ward et al., 2001; Ward, Leong, & Low, 2004) és mérsékelik a fenyegetésként vagy kihívásként való értékelést (van der Zee, van Oudenhoven, & de Grijs, 2004). Például, van der Zee et al. (2004) kísérleti tanulmánya kimutatta, hogy nyitottság vonása befolyásolta az interkulturális stresszorok fenyegetésként vagy kihívásként való értékelését. Mivel az identitás stílust viszonylag stabil diszpozícióként definiálták (Berzonsky, 1989), ezért Szabó, Ward és Fletcher (2016b) megvizsgálták, hogy az akkulturációs stresszorok fenyegetésként/kihívásként való értékelése milyen együtt járást mutat bizonyos pszichológiai problémákkal, illetve, hogy az identitás miként befolyásolja a kognitív kiértékelést. Azt az eredményt kapták, hogy a pszichológiai alkalmazkodás (nincsenek pszichológia problémák) a stresszorok értelmezésének és az identitás stílusnak a függvénye. Akik az akkulturációs stresszorokat fenyegetőnek értékelték, azoknál nagyobb mértékben jelentkeztek pszichológiai problémák. Akik viszont kihívásként értékelték a stresszort, negatív kapcsolatot mutattak a pszichológiai problémákkal. Az identitás stílus függvényében, azok a 10

vizsgálati személyek, akik információs identitás stílussal rendelkeztek nagyobb mértékben, ők inkább kihívásként értékelték a stresszorokat, mint fenyegetésként, az inkább diffúz-elkerülő identitás stílusú vizsgálati személyek pedig inkább értékelték fenyegetésként, mint kihívásként a stresszorokat. A normatív identitás stílust alkalmazóknál nem kaptak szignifikáns eredményt. A fentiek alapján feltételezem, hogy az akkulturációs stresszorokat kihívásként értékelő személyek nemcsak a pszichológiai adaptációban, de a szociokulturális adaptációban is sikeresebbek, mint azok, akik az akkulturációs stresszorokat fenyegetésként értékelik. Amennyiben ez az állítás beigazolódik, akkor jogosan feltételezhetjük a következőket is. Mivel az információs identitás stílussal nagyobb mértékben rendelkezők, inkább kihívásként értékelték

a

stresszorokat,

így

sikeresebbek

a

pszichológiai

adaptációban,

ezért

feltételezhetőleg a szociokulturális adaptációban is sikeresebbek lesznek. Mivel a diffúzelkerülő identitás stílussal nagyobb mértékben rendelkezők inkább fenyegetésként értékelték a stresszorokat, így a pszichológiai adaptációjuk kevésbé volt sikeres, ezért feltételezhetőleg a szociokulturális adaptációban is kevésbé lesznek azok.

3. Hipotézisek Mindezek alapján a pontos hipotéziseim a következők: 1. hipotézis: Az akkulturációs stresszorokat kihívásként értékelő vizsgálati személyek magasabb pontszámot érnek el a szociokulturális adaptációs skálán, mint az akkulturációs stresszort fenyegetésként értékelő vizsgálati személyek. 2. hipotézis: A nagyobb mértékben információs identitás stílussal rendelkezők magasabb pontszámot érnek a szociokulturális adaptációs skálán. 3. hipotézis: A nagyobb mértékben diffúz-elkerülő identitás stílussal rendelkezők alacsonyabb pontszámot érnek a szociokulturális adaptációs skálán.

11

4. Módszer 4.1. Vizsgálati személyek A mintavétel alapjául az ún. „hólabda eljárás” szolgált, az így felkeresett személyeknek egy online kérdőív-csomagot kellett kitölteniük. A kiválasztásuk kritériumai a következőek voltak: 1) csak a 18. életévüket betöltött személyek vehettek részt a vizsgálatban, 2) akik jelenleg egy a szülőhazájuktól különböző országban élnek, 3) de életük nagyobb részében a szülőhazájukban éltek és/vagy ott szocializálódtak. A vizsgálatban összesen 217 személy vett részt. A minta összesen 161 (74,2°%) női és 56 (25,8%) férfi kitöltőből áll. Az átlagéletkoruk 35,20 (szórás: 9,62) év, a legfiatalabb vizsgálati személy 18, a legidősebb 75 éves volt. A vizsgálati személyek mindegyike Magyarországon élt élete legnagyobb részében. Közülük jelenleg 51 fő (23,5%) él Németországban, 30 fő (13,82%) Franciaországban, 27 fő (12,44%) Svédországban, 25 fő (11,52%) az Egyesült Királyságban, 23 fő (10,60%) Írországban, 20 fő (9,22%) Ausztriában, 12 – 12 fő (5,53 -5,53 %) Spanyolországban és Törökországban, 4 fő (1,84%) Kínában, 3 fő (1,38%) Hollandiában és 2 fő (0,92%) az Egyesült Államokban. További 1-1 fő (összesen: 3,68 %) él Ausztráliában, Belgiumban, Kanadában, Lengyelországban, Luxemburgban, Norvégiában, Olaszországban és Svájcban. (lásd: 1. számú ábra)

A vizsgálati személyek befogadó országok szerinti megoszlása 0,46% 0,46% 0,46% 0,46% 0,46% 0,46% 0,92% 1,38% 1,84% 5,53% 5,53%

0,46% 0,46%

23,50%

9,22% 13,82% 10,60% 12,44% 11,52%

Németország Franciaország Svédország Egyesült Királyság Írország Ausztria Spanyolország Törökország Kína Hollandia Egyesült Államok Ausztrália Belgium Kanada Lengyelország Luxemburg Norvégia Olaszország Svájc

1. számú ábra: A vizsgálati személyek %-os megoszlása a befogadó országok szerint 12

4.2. Vizsgálati eszközök A kutatáshoz egy online kérdőív-csomagot állítottam össze, amelyben a demográfiai adatok felvétele mellett három önkitöltős kérdőívet alkalmaztam. Ezek közül az egyik az identitás stílust, a másik az akkulturációs stresszorok fenyegetésként/kihívásként való értékelését, a harmadik pedig a szociokulturális adaptációt igyekszik felmérni. Az online kérdőív-csomag tartalmát képezte továbbá egy rövid tájékoztató a vizsgálatról, illetve egy beleegyező nyilatkozat. Ezekben biztosítottam a vizsgálati személyeket az adatfelvétel névtelenségéről, valamint tájékoztattam őket, hogy a kérdésekre nincsenek jó vagy rossz válaszok, kizárólag a véleményük érdekel. Továbbá megkértem a vizsgálati személyeket, hogy a tesztek elején található rövid leírásokat figyelmesen olvassák el, illetve minden kérdésre válaszoljanak. A tájékozató és a kérdőívek teljes terjedelmükben megtekinthetőek a 1. számú mellékletben. 4.2.1. Identity Style Inventory - Cultural Transition Version (ISI-CT) (Szabo, Ward,& Fletcher, 2016a) Az ISI-CT a Berzonsky (1989) által megalkotott Identity Style Inventory módosított változata. Szabó, Ward és Fletcher (2016a) egy olyan verziót alakítottak ki, amely képes felmérni a kultúraváltás során az információfeldolgozás és a döntéshozatal alapjául szolgáló viszonylag stabil diszpozíciót, az identitás stílust. A leltár összesen 28 itemet tartalmaz, és az identitás stílusok mérésén túl a bevándorlás melletti elkötelezettség mérésére is használható. A mérőeszköz így összesen hat skálát tartalmaz: normatív stílus a származási országhoz, normatív stílus a befogadó országhoz, elemző információs stílus, feltáró információs stílus, diffúz-elkerülő stílus és bevándorlás melletti elkötelezettség. Mind az öt stílus viszonylatában elfogadható reliabilitás-értékeket mértek (lásd: 1. számú táblázat). A mérőeszköz kialakítása és validitási vizsgálata során a kutatatók felismerték: a normatív stílus a származási országhoz és a normatív stílus a befogadó országhoz skálák közötti különbség arra utal, hogy a bevándorlók két, gyakran alapjaiban különböző érték- és normarendszerrel szembesülnek kultúraváltás során. Az eredményeik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ez a két skála

a

kultúraváltás

során

fellépő

információfeldolgozás

és

problémamegoldás

kontextusában egymástól független tényezőnek számít. Az elemző és a feltáró információs stílusosokat is a szociál-kognitív feldolgozás két különböző skálájaként állapították meg, de az eredmények ebben az esetben azt igazolták, hogy a két stílus hasonló kognitív-motivációs háttérrel rendelkezik. 13

A jelen kutatásban ennek a kérdőívnek a magyar fordítását alkalmaztam. A magyarra fordított kérdőív identitás stílus skáláinak konzisztenciáját kiszámoltam, a skálák – a feltáró információs identitás stílus kivételével - megbízhatónak bizonyultak az én vizsgálatomban is. Az eredményeket az 1. számú táblázat foglaltam össze. A skálák

A skálák

konzisztenciája az

konzisztenciája a

eredeti kérdőívben

magyarra fordított

(Cronbach-alfa)

kérdőívben

(Szabó et al., 2016a)

(Cronbach-alfa)

a

α =0,79

α =0,74

Normatív stílus a befogadó

α =0,67

α =0,77

4

Elemező információs stílus

α =0,71

α =0,76

4

Feltáró információs stílus

α =0,74

α =0,59

4

Diffúz-elkerülő stílus

α =0,73

α =0,72

5

Az ISI-CT kérdőív skálái

Normatív

stílus

származási országhoz

Itemek száma

5

országhoz

1. számú táblázat: A Identity Style Inventory – Cultural Transition Version kérdőív eredeti és az általam magyarra fordított skáláinak megbízhatósági értékei

A vizsgálati személyek a kérdőív előtt a következő instrukciót olvashatták: „Kérem, gondoljon azokra a nehézségekre, melyekkel szembe kell néznie abban az országban, ahol jelenleg él! Olvasson el minden állítást figyelmesen és ítélje meg annak a mértékét, hogy mennyire jellemző Önre és a viselkedésére az adott állítás egy másik kultúrába való átköltözés során.” Az állításokat a vizsgálat személyeknek öt pontos Likert skála mentén kellett értékelniük. 4.2.2 Primary Appraisal of Identity Threats (PAIT) Berjot et al. (2012) A PAIT kérdőívet Berjot et al.(2012) fejlesztették ki és négy skálát mér, annak megfelelően, hogy az adott szituáció elsődleges értékelése a személyes identitásra nézve fenyegetés (Threat to Personal Identity, TPI), a személyes identitásra nézve kihívás (Challenge to Personal Identity, CPI), a társas csoportidentitásra nézve fenyegetés (Threat to 14

Social Group Identity, TSGI), vagy a társas csoportidentitásra nézve kihívás (Challenge to Social Group Identity, CSGI). A kérdőív összesen 20 itemet tartalmaz. A vizsgálatomban a kérdőív magyar fordítását alkalmaztam. Mivel a társas csoportidentitásra nem terjed ki a kutatásom, ezért az erre vonatkozó itemeket kivettem a kérdőívből, így összesen 10 itemet tartalmazott (TPI: 6 item, CPI: 4 item.). Megvizsgáltam e két skála reliabilitását, és a kapott Cronbach-alfa értékeket összevetetettem Berjot et al. (2012) eredményeivel. Mivel a 0,7 feletti értékek számítanak elfogadhatónak (Kaplan & Saccuzzo, 1982), ezért a kihívásként való értékelés skála nem tűnik megbízhatónak az általam fordított kérdőívben, viszont a fenyegetésként való értékelés skálája igen. A kapott eredményeket a 2. számú táblázatban közlöm.

A PAIT kérdőív skálái

A

személyes

identitásra

A skálák

A skálák

konzisztenciája az

konzisztenciája a

eredeti kérdőívben

magyarra fordított

(Cronbach-alfa)

kérdőívben

(Berjot et al., 2012)

(Cronbach-alfa)

α =0,76

α =0,82

nézve fenyegetésként való

Itemek száma

6

értékelés A

személyes

nézve

identitásra

kihívásként

α =0,71

α =0,63

4

való

értékelés 2. számú táblázat: A Primary Appraisal of Identity Threats kérdőív eredeti és az általam magyarra fordított skáláinak megbízhatósági értékei A kérdőív előtt a következő utasítást olvashatták a kitöltők: „Kérem, gondoljon azokra a nehézségekre, melyekkel szembe kell néznie abban az országban, ahol jelenleg él! Olvasson el minden állítást figyelmesen és ítélje meg annak a mértékét, hogy mennyire jellemző Önre és a viselkedésére az adott állítás egy másik kultúrába való átköltözés során. Kérem, értékelje az állításokat egy öt pontos skálán, ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 5 = teljes mértékig egyet értek!”.

15

4.2.3 Revised Sociocultural Adaptation Scale (SCAS-R) (Wilson, 2013) A Wilson által készített SCAS-R kérdőív (2013) a szociokulturális adaptációs skálának a felülvizsgált változata (Ward & Kennedy, 1999). A szociokulturális adaptációs skála a viselkedéses alkalmazkodásra és a kulturális kompetenciára fókuszálva lett kialakítva. A felülvizsgált változat 21 iteme méri az ún. átfogó szociokulturális adaptációt, amely öt alskálából épül fel. Ezek a következőek: személyközi kommunikáció, tanulmányi/munkahelyi teljesítmény, személyes érdeklődés és bevonódás a közösségbe, ökológiai adaptáció, nyelvi hatékonyság. A Wilson által készített eredeti változatban a belső konzisztencia mutatók az alskálák és a főskála esetében is magasak (lásd: 3. számú táblázat). A vizsgálatban a SCAS-R kérdőívnek is az általam magyarra fordított változatát használtam. Az így létrejött kérdőívnek is kiszámoltam a konzisztencia-mutatóit, ennek eredményei a 3. számú táblázatban láthatóak. Megfigyelhető, hogy az alskálák között vannak kevésbé elfogadható értékek is, viszont a főskála magas konzisztencia-értékkel rendelkezik. A skálák

A skálák

konzisztenciája az

konzisztenciája a

eredeti kérdőívben

magyarra fordított

(Cronbach-alfa)

kérdőívben

(Wilson, 2013)

(Cronbach-alfa)

Személyközi kommunikáció

α =0,89

α =0,77

7

Tanulmányi/munkahelyi

α =0,86

α =0,74

4

α =0,76

α =0,61

4

Ökológiai alkalmazkodás

α =0,71

α =0,67

4

Nyelvi hatékonyság

α =0,90

α =0,90

2

Főskála

α =0,92

α =0,89

21

A SCAS-R kérdőív skálái

Itemek száma

teljesítmény Személyes

érdeklődés

és

bevonódás a közösségbe

3. számú táblázat: A Revised Sociocultural Adaptation Scale eredeti és az általam magyarra fordított skáláinak megbízhatósági értékei A következő instrukció vezette be az itemeket: „Másik kultúrában élve gyakran sajátítunk el új készségeket és viselkedésmódokat. Gondoljon az életére abban az országban, 16

ahol most él és kérem, értékelje a kompetenciáit a következő viselkedési módokat tekintve egy öt pontos skálán, ahol 1=egyáltalán nem vagyok kompetens, 5 = magasan kompetens vagyok.” 4.3 Eljárás Első lépésként – az adatfelvételt megelőzően – kialakítottam az online tesztbattériát. Mivel az általam használni kívánt kérdőívek angol nyelvűek voltak, ezért először én magam fordítottam le őket, majd egy másodfordító segítségét kértem. Az így kapott kérdőíveket egy pilotkutatásban 5 fő bevonásával teszteltem, amely során kiszűrtem az esetleges kétértelmű itemeket. Az kérdőív-csomagot úgy szerkesztettem, hogy a tájékozató elolvasása és a belegyező nyilatkozat kitöltése nélkül ne kezdődhessen el az adatfelvétel. A tesztfelvétel tehát online

felületen,

informált

beleegyezéssel

történt,

az

alábbi

linken:

https://goo.gl/forms/e7OnHIC40Z6U8SC83

Ezt a linket elküldtem a külföldön élő magyar ismerőseimnek, és arra kértem őket, hogy ők is küldjék tovább a külföldön élő magyar ismerőseiknek. 5. Eredmények A kapott adatok feldolgozásához és a statisztikai számítások elvégzéshez az IBM SPSS Statistics 22, valamint a Microsoft Excel 2010 programokat használtam. 5.1. Normalitásvizsgálat A normalitásvizsgálatot nem-paraméteres Kolmogorov-Smirnov próbával végeztem. A normatív stílus a származási országhoz, a normatív stílus a befogadó országhoz, az elemző információs stílus, a feltáró információs stílus, a diffúz-elkerülő stílus, illetve a fenyegetésként való értékelés és a kihívásként való értékelés változó esetében is a próba szignifikancia értéke 0,05 alatt volt (p<0,05), ezért elvettem azon null-hipotézisem, miszerint ezek a változók normális eloszlásúak lennének. Ezen változókat tehát nem normális eloszlású változóknak tekintettem. A szociokulturális adaptációs skálaváltozó esetében viszont a próba értéke 0,05 felett volt (p> 0,05), ezért ez a változó normális eloszlásúnak tekinthető. (lásd: 2. számú melléklet)

17

5.2. Az első hipotézis vizsgálata A hipotézisem vizsgálatához elsőként megnéztem, hogy az egyes személyek milyen értékeket értek el a fenyegetésként való értékelés skálán (TPI), és a kihívásként való értékelés skálán (CPI). Az átlagok meghatározását követően a mintában szereplő személyeket négy kategóriába tudtam sorolni. Ezek a következők voltak: 1) mindkét skálán alacsony értéket értek el, 2) alacsony CPI - értéket és magas TPI - értéket értek el, 3) Alacsony TPI - értéket és magas CPI - értéket értek el, 4) mindkét skálán magas értéket mutattak. Ez alapján az 1) és 4) kategóriába tartozó vizsgálati személyekről nem lehet megállapítani, hogy inkább fenyegetésként vagy inkább kihívásként értékelik-e az akkulturációs stresszorokat, ezért az ebbe a csoportba tartozó vizsgálati személyeket (88 főt, a teljes minta 40,6%-át) ezen a ponton kizártam a további vizsgálat tárgyából és az ezt követő statisztikai számításokat 129 fővel végeztem. A csoportokba sorolást a 4. számú táblázatban és a 2. számú ábrán foglaltam össze. Ezek alapján jól látható, hogy a pirossal jelölt 1-es csoportba (alacsony TPI-érték és alacsony CPI-érték) tartozó 42 főt, valamint a szintén pirossal jelezett 4-es csoportba (magas TPI-érték és magas CPI-érték) sorolandó 46 főt kellett kizárnom a vizsgálatból. Ez összesen tehát 88 fő, a teljes minta 40,6%-a.

1. csoport 2. csoport 3. csoport 4. csoport

TPI-skálán elért érték alacsony magas alacsony magas

CPI-skálán elért érték alacsony alacsony magas magas

Vizsgálati személyek száma 42 fő 44 fő 85 fő 46 fő

Százalékos megoszlásuk 19,4% 20,3% 39,2% 21,2%

4. számú táblázat: A vizsgálati személyek csoportokba sorolása a PAIT kérdőív skáláin elért értékek alapján

18

Vizsgálati személyek száma (fő)

90

85

80 70 60 50 40

42

46

44

30 20 10 0

alacsony TPI- magas TPI-érték, érték, alacsony alacsony CPI-érték CPI-érték

alacsony TPIérték, magas CPI-érték

magas TPI-érték, magas CPI-érték

A PAIT skáláin elért értékek a minta átlagához képest A vizsgálati személyek megoszlása a PAIT kérdőív skáláin elért értékeik alapján 2. számú ábra: A vizsgálati személyek csoportokba sorolása a PAIT kérdőív skáláin elért értékek alapján A hipotézisem elemzését a szociokulturális adaptációs skála normalitására való tekintettel, kétmintás T-próbával végeztem. A Levene teszt szignifikáns volta miatt (p=0,095; F=2,830), a szórás-homogenitást feltételeztem, ezért a robusztus próba használatára nem volt szükség. A T-próba értéke a következőképpen alakult: t=-7,995, df= 127, p< 0,0005, tehát az eredmény szignifikánsnak tekinthető, ezért a null-hipotézist elvettem, miszerint az egyes csoportokban az elméleti átlagok egyenlősége fennállna. Ez alapján kijelenthető, hogy az akkulturációs stresszort fenyegetésként értékelők és az akkulturációs stresszort kihívásként értékelők szociokulturális adaptációs skálán elért értéke között szignifikáns különbség van. Az egyes csoportok mintabeli átlagainak összehasonlítása alapján pedig megállapítható, hogy az akkulturációs stresszort kihívásként értékelők magasabb értéket (M=4,17; SD=0,4) érnek el a szociokulturális adaptációs skálán, mint a fenyegetésként (M=3,53; SD=0,48) értékelők. (lásd: 3. számú melléklet)

19

5.3. A második hipotézis vizsgálata Mivel a két információs identitás stílus skála között (elemző és feltáró) szignifikáns, közepesen erős korreláció (r=0,443; p <0,005) volt mérhető, ezért a két skálaváltozót, egyetlen összegváltozóban vontam össze, és a vizsgálatokat a továbbiakban ezzel végeztem. (lásd: 4. számú melléklet) A hipotézis ellenőrzésére ismét T-próbát alkalmaztam. Ebben az esetben is a Levene teszt szignifikáns eredménye miatt (p=0,117; F=2,497) a szórás-homogenitást feltételezem, ezért a robusztus próba használatára itt sem volt szükség. A T-próba értéke: t=1,197, df= 127, p=0,241, tehát az eredmény nem szignifikáns, vagyis megtartom a null-hipotézist, eszerint pedig az egyes csoportokban az elméleti átlagok egyenlősége teljesül. Megállapítható, hogy a nagyobb mértékben információs identitás stílusú vizsgálati személyek által a szociokulturális adaptációs skálán elért pontszám nem különbözik szignifikáns mértékben az információs identitás stílussal kisebb mértékben rendelkezők által a szociokulturális adaptációs skálán elért pontszámtól.(lásd: 5. számú melléklet) 5.4. A harmadik hipotézis vizsgálata A hipotézis vizsgálatára ebben az esetben is T-próbát alkalmaztam. A Levene teszt szignifikáns eredménye miatt (p=0,151; F=2,090), a szórás-homogenitást feltételezem, ezért a robusztus próba használatára továbbra sem volt szükség. A T-próba értéke: t=3,53, df= 127, p=0,01, tehát szignifikáns az eredmény, vagyis elvetem azt a null-hipotézis, hogy az egyes csoportokban az elméleti átlagok egyenlősége teljesül. Ez alapján megállapítható, hogy szignifikáns különbség van a diffúz-elkerülő identitás stílussal nagyobb, illetve kisebb mértékben rendelkezők szociokulturális adaptációs skálán elért pontszáma között. A két csoport (diffúz-elkerülő identitás stílussal inkább rendelkező, diffúz-elkerülő identitás stílussal kevésbé rendelkező) mintabeli átlagának összevetése pedig rávilágít arra, hogy a diffúz-elkerülő identitás stílussal inkább rendelkezők alacsonyabb pontszámot (M=3,82; SD=0,52) érnek el a szociokulturális adaptációs skálán, mint a diffúz-elkerülő identitás stílussal kevésbé rendelkező vizsgálati személyek (M=4,14; SD=0,47). (lásd: 6. számú melléklet)

20

6. Értelmezés 6.1. Az első hipotézis megvitatása Ahogy az Eredmények részben is láthattuk a vizsgálati személyek jelentős része, 40%a az akkulturációs stresszorok kognitív kiértékelését mérő kérdőíven olyan válaszokat adott, amelyek arra utaltak, hogy az akkulturációs stresszorok fenygetésként vagy kihívásként való értékelése nem feltétlenül különül el egymástól. Az a tény, hogy az eredeti mintában majdnem minden harmadik ember nem tudta élesen elkülöníteni, hogy ezeket a stresszorokat fenyegetésként vagy kihívásként értékelje, több lehetséges magyarázatra enged következtetni. Egyrészt előfordulhat, hogy a konstruktum mérésre használt mérőeszköz, vagy annak magyarra fordítása nem megfelelő. Ezt részletesebben a „Korlátok” című fejezetben ismertetem. Illetve alternatív magyarázatként elképzelhető, hogy az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése nemcsak ebben a mintában alakul így, hanem a populációt tekintve sincs másként. Tehát feltételezhető, hogy az akkulturáció folyamatát kísérő potenciális stresszkeltő helyzeteket az akkulturációt átélő személyek egy része egyszerre tekinti fenyegetésnek és kihívásnak is, másik hányaduk pedig sem fenyegetésnek, sem kihívásnak nem tartja. A fenyegetésként és kihívásként is értékelők csoportjának létjogosultságát magyarázhatjuk például Berry (1990) elméletével. Szerinte ugyanis az akkulturációs stressz magasabb szintű megjelenése valószínűbb a zártabb, asszimilációt követelő domináns társadalomba való beilleszkedés esetén, vagy az akaratukon kívül történő földrajzi helyváltoztatóknál, vagy a peremhelyzetben lévő csoportoknál (marginalizáció vagy szeparáció esete). Valamint alacsonyabb fokú stresszt élnek meg azok, akik az integrációra vagy az asszimilációra törekszenek. Ez alapján például a fenyegetésként és kihívásként is való értékelés úgy is kialakulhat, hogy az akkulturációt átélő egyén például egy zártabb társdalomba (fenyegetésként értékeli  magasabb stressz-szint) próbál integrálódni (kihívásként értékel  alacsonyabb stressz-szint). Az első hipotézisem - miszerint az akkulturációs stresszort kihívásként értékelő vizsgálati személyek magasabb pontszámot érnek el a szociokulturális adaptációs skálán, mint az akkulturációs stresszort fenyegetésként értékelő vizsgálati személyek - a vizsgálat során beigazolódott. Ennek révén következtethetünk arra, hogy akik kihívásként értékelik az akkulturációs stresszokat, ők nem csak pszichológailag alkamazkodnak jobban, de a szociokulturális adaptációban is sikeresebbek. Illetve, az akkulturációs stresszorokat fenyegetésként értékelő egyének számára viszont kevésbé sikeres a pszichológiai és a szociokulturális alkalmazkodás. Ezzel egy lépéssel közelebb kerültünk, ahhoz, hogy Berry és 21

Ataca (2002) megállapításaihoz hasonló következtetések tudjunk levonni a jövőben; vagyis, hogy a pszichológiai és a szociokulturális adaptáció ugyan fogalmilag és empirikusan különbözik egymástól, de a gyakorlatban szoros összefüggést mutatnak. 6.2. A második hipotézis megvitatása A második hipotézisem – miszerint a nagyobb mértékben információs identitás stílussal rendelkezők magasabb pontszámot érnek a szociokulturális adaptációs skálán – nem igazolódott. Azt az eredményt kaptam, hogy az információs identitás stílussal nagyobb mértékben rendelkezők által a szociokulturális adaptációs skálán elért pontszám nem különbözik szignifikánsan az információs identitás stílussal kevésbé rendelkezők által elért pontszámtól. Mindez azt jelenti, hogy az információs identitás stílus nem függ össze közvetlenül a szociokulturális adaptációval. Az általam kapott eredményt magyarázhatjuk Szabó, Ward és Fletcher (2016b) kutatásával is, akik viszont arra a következtetésre jutottak, hogy az információs identitás stílussal nagyobb mértékben rendelkezők sikeresebbek a pszichológiai adaptációban, de kihangsúlyozzák, hogy azért, mert ők inkább kihívásként értékelik az akkulturációs stresszorokat. Szerintük tehát az akkulturációs stresszorok kihívásként való értékelése áll közvetlen kapcsolatban a sikeresebb pszichológiai adaptációval, és az információs identitás stílus pedig csak közvetítő tényezőként erősíti ezt a kapcsolatot. Ugyanakkor egyéb oka is lehet annak, hogy nem igazolódott be a hipotézisem. Ward és Kennedy (1999) szerint a pszichológiai adaptáció a különböző személyiségjellemzőkkel, és megküzdési stratégiákkal áll kapcsolatban, míg a szociokulturális adaptáció tipikusan inkább a kulturális tudással, a származási és a befogadó kultúrák közötti távolsággal és a befogadó kultúrával történő interakció gyakoriságával van összefüggésben. Az identitás stílus viszonylag

stabil

egyéni

diszpozícióként

(Berzonsky,

2011)

így

inkább

a

személyiségvonásokkal, és a szintén stabilnak mondható coping stratégiákkal, ezáltal pedig a pszichológiai alkalmazkodással állhat kapcsolatban, mintsem a szociokulturális adaptációval. Hiszen ez utóbbi a szociális tanuláson alapul, és az egyénen kívül álló tényezők is nagy szerepet játszathatnak benne. Ezek alapján a kutatásommal szembeni általános kritikaként megfogalmazható, hogy nem csak az információs identitás stílust, de a többi identitás stílust is inkább a pszichológiai alkalmazkodással összefüggésben érdemes vizsgálni és nem a szociokulturális adaptációval való kapcsolatára lenne indokolt fókuszálni.

22

6.3. A harmadik hipotézis megvitatása A harmadik hipotézisem, mely szerint a nagyobb mértékben diffúz-elkerülő identitás stílussal rendelkezők alacsonyabb pontszámot érnek el a szociokulturális adaptációs skálán, igazolást nyert. Tehát a diffúz-elkerülő identitás stílus és a szociokulturális adaptáció között van összefüggés, amely negatív irányú, mivel akik nagyobb mértékben diffúz-elkerülő identitás stílussal rendelkeznek, ők kevésbé sikeresek a szociokulturális adaptációban. Szabó, Ward és Fletcher (2016b) is hasonló eredményre jutottak a diffúz-elkerülő identitás stílus és a pszichológiai adaptáció összefüggéseire nézve. Viszont hasonlóan az információs identitás stílushoz az diffúz-elkerülő stílus sem állt közvetlen kapcsolatban a pszichológiai adaptációval, csak az akkulturációs stresszor elsődleges értékelését befolyásolta. Annak fényében, hogy a második, információs identitás stílusra vonatkozó hipotézisem nem nyert bizonyítást, különösen érdekes, hogy a harmadik, diffúz-elkerülő identitási stílusra vonatkozó viszont igen. Ennek az eredménynek a hátterében a következőt feltételezem. Mivel a diffúzelkerülő identitás stílussal nagy mértékben rendelkező egyénekre jellemző az erőforrásaik visszavonása és a stresszorok kerülése (Szabó et al., 2016a), ezért feltételezhetjük, hogy kevesebb stresszorral kerülnek szembe az akkulturáció során, mint a nagy mértékben elemző vagy felderítő információs stílussal rendelkező egyének. Mindez pedig azt jelentheti, hogy ha kevesebb stresszorral találkoznak, akkor az akkulturációs stresszorok kognitív kiértékelésének szerepe is csökken, így a diffúz –elkerülő identitás stílus nemcsak a kognitív értékelésen keresztül, hanem közvetlenül is összefüggésben állhat a szociokulturális adaptáció kevésbé sikeres kimenetelével. 7. Korlátok A kutatás során több észrevétel merült fel bennem, amely korlátként jelenhet meg a vizsgálatomban. Egyrészt a mintavétel során igyekeztem ügyelni arra, hogy a mintában szereplő személyek a befogadó országot tekintve minél nagyobb változatosságot mutassanak. Ennek oka egyrészt, hogy olyan univerzális eredmények megfogalmazására szerettem volna törekedni, amely független a befogadó országra nézve, másrészt, hogy az identitás stílus egy viszonylag stabil diszpozíció (Berzonsky,1989), így ennek mérését elméletileg kevéssé befolyásolhatják a befogadó ország sajátosságai. Ugyanakkor ezzel a döntéssel korlátoztam is a kutatást. Hiszen az akkulturációs stresszorokat és a szociokulturális adaptációt nem lehet a kulturális kontextus figyelembe vétele nélkül vizsgálni. A relatív kis számú minta viszont nem tette lehetővé a kulturális különbségek vizsgálatát. 23

Ward és Kennedy (1996) vizsgálatukban megállapították, hogy a szociokulturális adaptáció az idő előre haladtával egyre eredményesebb lesz, hozzávetőlegesen egy tanulási görbét ír le, míg a pszichológiai alkalmazkodás ennél időben sokkal instabilabb és könnyebben változik. Ez a jelen kutatás szempontjából azt jelentheti, hogy az egyes vizsgálati személyek által a szociokulturális adaptációs skálán elért magas pontszám nem csak az akkulturációs stresszorok kihívásként való értékelésével hozható összefüggésbe, hanem minden bizonnyal a befogadó országban eltöltött időtől függ is szociokulturális adaptáció sikeressége. Ez az időbeli tényező a vizsgálat során nem lett kontrollálva, illetve a vizsgálati személyek felkeresésénél sem képezte a kiválasztás kritériumát, így ez korlátozhatja az egyértelmű következtetések, és magyarázatok megállapítását. A kutatásom egyéb gyenge pontjai az vizsgálatban használt kérdőívek lehetnek. Az eredeti kérdőíveknek és skáláknak a belső konzisztenciája megfelelőnek bizonyult, viszont miután átesetek a fordítási folyamaton, már nem lehetett teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy megbízhatóan mérnek. Az Identity Style Inventory – Cultural Transition Version kérdőív esetében a feltáró információs identitás stílus skálának belső konzisztenciája az elfogadható érték alatt van (lásd: 1. számú táblázat). Ugyanígy a Primary Appraisal of Identity Threats kérdőív kihívásként való értékelés skálája (CPI) sem bizonyult megfelelő megbízhatóságúnak (lásd: 2. számú táblázat). Ez lehet az oka annak, hogy míg az eredeti kérdőív TPI és CPI skálái inverzek voltak, addig az általam magyarra fordított kérdőívben ez az inverzitás eltűnt. Ezáltal nem csak kevert tipológiájú (magas TPI-érték, alacsony CPI-érték; alacsony TPI-érték, magas CPI-érték) csoportok alakultak ki, pedig a kutatás szempontjából csak ezekbe a csoportok tartozó vizsgálati személyek voltak relevánsak. A Revised Sociocultural Adaptation Scale egyes alskáláinak a megbízhatósági értékei is romlottak a magyarra fordított verzióban az eredetihez képest, de a főskála belső konzisztencia-értéke így is magasnak bizonyult. (lásd: 3. számú táblázat).

8. Kitekintés A fentiek alapján úgy gondolom, hogy a jövőben érdemes lenne egy longitudinális vizsgálatot elvégezni, véleményem szerint így meg lehetne határozni a befogadó országban eltöltött idő szerepének jelentőségét a szociokulturális adaptációban. Továbbá Berry (2005) alapján úgy gondolom, hogy a származási ország és a befogadó ország kulturális különbségei, valamint az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése mellett, az akkulturációs stratégiák is befolyásolhatják az átélt akkulturációs stressz mértékét, így a jövőbeni kutatásokban ezt 24

mindenképp vizsgálnám. Ezen túl a továbbiakban olyan személyeket is vizsgálnék, akik ugyanazon országból származnak és a befogadó országukat tekintve is megegyeznek, hiszen ez által a kultúrák közötti különbségek (individualista vs. kollektivista, kötött vs. laza stb.) befolyása is feltárható lenne. Mivel a fentebb ismertetett eredmények szerint bizonyos identitás stílusoknak szerepe van az akkulturációs stresszorok kognitív értékelésében, és ezáltal a stressz kezelésében, valamint az alkalmazkodásban, ezért találtam fontosnak az identitás stílusok vizsgálatát. Ahhoz azonban, hogy a külföldön élő magyarokra vonatkozóan is megbízhatóbb eredményeket kapjunk, és reális következtetéseket tudjunk megfogalmazni, további vizsgálatokra lenne szükség, amelynek első lépése egy magyar mintán validált kérdőív kialakítása lenne. Úgy vélem, hogy hosszabb távon a további kutatások mindenképpen hasznosnak bizonyulnának. Hiszen a bevándorlókkal, menekültekkel foglalkozó szakemberek számára a gyakorlati alkalmazásba jól átültethető összefüggéseket tárnának fel. Szabó et al.(2016b), illetve a jelen kutatás alapján kijelenthető, hogy az akkulturációs stresszorok kihívásként való értékelése összefügg a sikeres pszichológiai és szociokulturális alkalmazkodással, így például a szakemberek a fenyegetésként való értékelés kognitív átkeretezése révén hozzájárulhatnak a bevándorlók mielőbbi eredményes beilleszkedéséhez.

9. Diszkusszió Jelen kutatás célja az volt, hogy tovább gazdagítsa a bevándorlók beilleszkedésére irányuló tanulmányok sorát. Néhány vizsgálatban (Ataca & Berry, 2002; Sochos & Diniz, 2012; Yijala, Lonnqvist, Jasinskaja-Lahti, & Verkasalo, 2012) kimutattak ugyan összefüggést a szociokulturális adaptáció és az akkulurációs stressz között, de az akkulturációs stresszorok kognitív értékelése és a szociokulturális adaptáció közötti feltételezhető kapcsolat feltárására még nem irányult közvetlen vizsgálat. Kutatásomban így elsődlegesen e két konstruktum közötti együtt járás vizsgálatát tűztem ki célul. A kapott eredmények alapján bebizonyosodott, hogy az akkulturációs stresszorok fenyegetésként vagy kihívásként történő értékelése szerepet játszik a külföldön élő magyarok szociokulturális adaptációjában. A kihívásként való értékelés összefüggést mutat a sikeresebb szociokulturális adaptációval, míg a fenyegetésként való kiértékelés kevésbé sikeres szociokulturális adaptációt indukál. A kognitív kiértékelés tehát nem csak az akkulturációs stressz kezelésében és a pszichológiai adaptációban meghatározó, de a szociokulturális adaptációban is. 25

A kutatás a továbbiakban az identitás stílus szerepét vizsgálta a szociokulturális adaptációban. Az információs identitás stílus esetében nem tárult fel közvetlen kapcsolat, míg az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a diffúz-elkerülő identitás stílus közvetlenül is összefügghet a szociokulturális adaptáció kevésbé eredményes voltával. Szabó, Ward és Fletcher (2016b) kutatása alapján azonban valószínűsíthető, hogy inkább az akkulturációs stresszorok kognitív értékelés az, ami kulcsszerepet játszik mind a pszichológiai, mind a szociokulturális adaptációban. Az identitás stílusoknak pedig ebben a folyamat-orientált modellben inkább moderációs szerepük van. A jövőbeni kutatások célja lehet, hogy az identitás stílusoknak ezt a moderáló szerepét pontosan azonosítsák. Arra vonatkozóan, hogy a külföldön élő magyarok szociokulturális adaptációjában az identitás stílusoknak milyen szerepük van a kutatásom eredményei inkább ellentmondásosságra utalnak, mint egységességre. Így nem lehet egyértelműen és univerzálisan meghatározni az identitás stílusok szerepét. Ennek tisztázása a jövőbeni kutatások tárgyát képezheti.

26

Irodalomjegyzék

Ataca, B., Berry, J. W. (2002). Psychological, sociocultural, and marital adaptation of Turkish immigrant couples in Canada. International Journal of Psychology, 37(1), 1326. Baumeister, R. F., Shapiro, J. P., Tice, D. M. (1985). Two kinds of identity crisis. Journal of Personality 53, 407-424. Berjot, S., Girault-Lidvan, N., Gillet, N. (2012). Appraising stigmatization and discrimination: Construction and validation of a questionnaire assessing threat and challenge appraisals to personal and social identity. Identity: An International Journal of Theory and Research, 12, 191-216. Berry, J. W. (1990). Psychology of acculturation. In: Brislin R.W. (ed.), Applied crosscultural psychology. CA: Sage, Newbury Park. 232-253. Berry, J. W. (2005). Acculturation: Living successfully in two cultures. International Journal of Intercultural Relations, 29(6), 697-712. Berry, J. W. (2006). Stress perspective on acculturation. In: Sam, D.L., Berry J.W. (eds.), The Cambridge handbook of acculturation psychology. University Press, UK: Cambridge. 4357. Berzonsky, M. D. (1989). Identity style: Conceptualization and measurement. Journal of Adolescent Research, 4, 268-282. Berzonsky, M. D. (1992). Identity style and coping strategies. Journal of Personality 60(4), 771-788. Berzonsky, M. D., Luyckx, K. (2008). Identity styles, self-reflective cognition, and identity processes: A study of adaptive and maladaptive dimensions of self-analysis. Identity: An International Journal of Theory and Research, 8, 205-219. Berzonsky, M. D. (2011). A social-cognitive perspective on identity construction. In: Schwartz, S. J., Luyckx, K., Vignoles V.L. (eds.), Handbook of identity theory and research. Springer, New York.

27

Brim, O. G., Jr., Wheeler, A. (1966). Socialization after childhood: Two essays. John Wiley and Sons, New York. Bronfenbrenner, U. (1994). Ecological models of human development. In: Husten, T., Postlethwaite, T. N., (eds), International encyclopedia of education. Pergamon Press, Oxford. 2nd edition, 3-27. Doumen, S., Smits, I., Luyckx, K., Duriez, B., Vanhalst, J., Verschueren, K., Goossens, L. (2012). Identity and perceived peer relationship quality in emerging adulthood: The mediating role of attachment-related emotions. Journal of Adolescence, 35(6), 14171425. Erikson, E. H. (1950). Childhood and society . Norton, New York. Erikson, E. H. (1968). Identity, youth, and crisis. Norton, New York. Erikson, E. H. (1991). A fiatal Luther és más írások. Gondolat, Budapest. Furnham, A., Bochner, S. (1982). Cultures in contact: Studies in cross-cultural interaction. Pergamon Press, Oxford. Gödri I. (2015). Nemzetközi vándorlás. In: Monostori J., Őri P., Spéder Zs. (szerk), Demográfiai portré. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest. Graves, T. D. (1967). Psychological acculturation in a tri-ethnic community. Southwestern Journal of Anthropology, 23(4), 337-350. Kapitány B. (2013). A Magyarországon állandó lakcímmel rendelkező 18–49 éves magyar állampolgárok mintegy 7,4 százaléka tartózkodik jelenleg tartósan külföldön. Korfa, 13(3), 13. Kaplan, R. M., Saccuzzo, D. P. (1982). Psychological testing: Principles, applications, and issues. Brooks/Cole, Monterey. Kósa, É. (2005). A szocializáció elméleti kérdései. In: Vajda, Zs., Kósa, É. (szerk), Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest. Központi Statisztikai Hivatal (2014). A SEEMIG – Managing Migration in South East Europe

transznacionális

együttműködési

projekt

28

„Helyzetkép

a

magyarországi

elvándorlásról”című

sajtótájékoztatójának

sajtóanyaga.

KSH

Népességtudományi

Kutatóintézet, Budapest. 2-6. Lackzo, F., & Appave, G. (2014). World migration report 2013: Migrant well-being and development. Geneva. 31. Ladd, G.W., Mize, J.A. (1983). A cognitive-social leraning model of social skills training. Psychological Review, 90, 127-157. Lazarus, R. S., Folkman, S. (1984). Stress, appraisal and coping. Springer, New York. Marcia, J. E. (1966). Development and validation of ego-identity status. Journal of Personality and Social Psychology, 3(5), 551-&. Pan, J. Y. (2008). Acculturation and resilience of mainland Chinese postgraduate students in Hong Kong. (PhD), University of Hong Kong, Hong Kong. Pan, J. Y. (2011). A resilience-based and meaning-oriented model of acculturation: A sample of mainland Chinese postgraduate students in Hong Kong. International Journal of Intercultural Relations, 35(5), 592-603. Searle, W., Ward, C. (1990). The prediction of psychological and sociocultural adjustment during cross-cultural transitions. International Journal of Intercultural Relations, 14(4), 449464. Sochos, A., Diniz, M. (2012). The role of attachment in immigrant sociocultural adaptation and psychological distress. Journal of Community & Applied Social Psychology, 22(1), 75-91. Soenens, B., Duriez, B., Goossens, L. (2005). Social-psychological profiles of identity styles: attitudinal and social-cognitive correlates in late adolescence. Journal of Adolescence, 28(1), 107-125. Somlai P. (1997).

Szocializáció, a kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés

folyamata. Corvina, Budapest. Stiglitz, J. E., Sen, A., Fitoussi, J.-P. (2009). Report by the commission on the measurement of economic performance and social progress. Paris

29

Szabo, A., Ward, C. (2015). Identity development during cultural transition: The role of social-cognitive identity processes. International Journal of Intercultural Relations, 46, 1325. Szabo, A., Ward, C., Fletcher, G. J. O. (2016a). Identity processing styles during cultural transition: Construct and measurement. Journal of Cross-cultural Psychology, 47, 483-507. Szabo, A., Ward, C., Fletcher, G. J. O. (2016b). Stress appraisal, information processing strategies, and somatic symptoms: A longitudinal study with immigrants. Journal of Health Psychology,11. 1-11. van der Zee, K., van Oudenhoven, J. P., de Grijs, E. (2004). Personality, threat, and cognitive and emotional reactions to stressful intercultural situations. Journal of Personality, 72, 1069-1096. Ward, C., Kennedy, A. (1996). Crossing cultures: The relationship between psychological and sociocultural dimensions of cross-cultural adjustment. In: Pandey J., Sinha D., Bhawuk D. (eds.), Asian contributions to cross-cultural psychology (pp. 289–306). Sage Publications Ltd., London. Ward, C., Kennedy, A. (1999). The measurement of sociocultural adaptation. International Journal of Intercultural Relations, 23(4), 659–677. Ward, C., Bochner, S., Furnham, A. (2001). The psychology of culture shock. Routledge, London. Ward, C., Leong, C. H., Low, M. L. (2004). Personality and sojourner adjustment: An exploration of the big five and the cultural fit proposition. Journal of Cross-Cultural Psychology, 35(2), 137-151. Wilson, J. (2013). Exploring the past, present and future of cultural competency research: The revision and expansion of the sociocultural adaptation construct. Unpublished doctoral dissertation. Victoria University of Wellington. Yakhnich, L., Ben-Zur, H. (2008). Personal Resources, Appraisal, and Coping in the Adaptation Process of Immigrants From the Former Soviet Union. American Journal of Orthopsychiatry, 78(2), 152-162.

30

Yijala, A., Lonnqvist, J. E., Jasinskaja-Lahti, I., Verkasalo, M. (2012). Values as predictors of anticipated socio-cultural adaptation among potential migrants from Russia to Finland. Journal of Community & Applied Social Psychology, 22(2), 95-110. Zigler, E., Child, I. L. (1969). Socialization. In: Lindzey, G., Aronson, E. (eds), Handbook of Social Psychology. Addison-Wesley, Boston.

31

Mellékletek

32

1. számú melléklet: Online kérdőív-csomag Tisztelt Kitöltő! Kovács Kitti vagyok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem végzős pszichológia szakos hallgatója. Fejlődés-lélektani műhelymunkámban azt vizsgálom, hogy egy idegen kultúrába való sikeres beilleszkedéshez milyen tényezők járulhatnak hozzá. Arra szeretném kérni Önt, hogy amennyiben jelenleg is egy Magyarországtól különböző országban él, kérem, vegyen részt egy rövid vizsgálatban, amellyel nagy mértékben segíti a műhelymunkám elkészülését. A kérdőívek kitöltése név nélkül, anonim módon történik, a személyes felismerhetőség jegyeinek titokban tartásával. A tájékoztató végén található beleegyezésével igazolja, hogy a kutatásban való részvételét önként vállalta, valamint hozzájárul válaszainak felhasználásához, melyeket személyiségi jogainak védelme érdekében a vonatkozó Adatvédelmi Törvényeknek megfelelően kezelem. Eredményeit harmadik fél számára nem adom ki, azok feldolgozását kizárólag a fenti kutatás keretében végzem, az etikai irányelvekkel összhangban. Felhívom a figyelmét arra is, hogy a vizsgálati eredményekről nincs módom személyes visszajelzést adni, hiszen a kérdőívek az Ön személyét azonosító adatokat nem tartalmaznak. A kérdőív több részből áll, összesen körülbelül 10-15 percet vesz igénybe a kitöltése. Kérem, hogy olvassa el figyelmesen a kijelentéseket, azután jelölje be azt a választ, amelyik meggyőződése szerint legjobban illik Önre. A kérdőívben nincsenek helyes vagy helytelen, „jó” vagy „rossz” válaszok. Kérem, hogy valamennyi kérdésre válaszoljon! Ha a vizsgálattal kapcsolatban bármi kérdése, észrevétele van, forduljon hozzám bizalommal az alábbi elérhetőségen: [email protected] Témavezető oktató: Berta Judit Az oktató elérhetősége: [email protected] Segítőkészségét és őszinte válaszait előre is köszönöm! *Kötelező Beleegyező nyilatkozat * Kijelentem, hogy 18 éves elmúltam, a kutatásban való részvételem körülményeiről részletes tájékoztatást kaptam, a feltételekkel egyetértek, a részvételt vállalom.

33

Neme:  Nő  Férfi Életkora: ………… év Családi állapota:  egyedülálló  kapcsolatban él vagy házas  kapcsolatban él vagy házas, de a párja nem ugyanabban az országban él, mint Ön  elvált  özvegy  egyéb Milyen nemzetiségűnek vallja magát? …………………………. Mi az anyanyelve? …………………………. Melyik országban született? …………………………. Melyik országban él élete legnagyobb részében? …………………………. Milyen településen élt élete legnagyobb részében?  metropolis (1 millió fő felett)  nagyváros (100 ezer fő felett)  középváros (20 ezer és 100 ezer fő között)  Kisváros (5 ezer és 20 ezer fő között)  község (5 ezer fő alatt) Milyen típusú munkát végzett abban az országban, ahol élete legnagyobb részben élt?  nem dolgozott  diák volt  fizikai munkát  szellemi munkát  egyéb

34

Melyik országban él jelenleg? …………………………. Mióta él ebben az országban?  kevesebb, mint fél éve  0,5 - 1 éve  1 - 1,5 éve  1,5 - 2 éve  2 - 2,5 éve  2,5 - 3 éve  3,5 - 4 éve  4 - 4,5 éve  4,5 - 5 éve  5 - 5,5 éve  5,5 - 6 éve  6 - 6,5 éve  6,5 - 7 éve  7,5 - 8 éve  8 - 8,5 éve  8,5 - 9 éve  9 - 9,5 éve  9,5 - 10 éve  több, mint 10 éve Milyen településen jelenleg?  metropolis (1 millió fő felett)  nagyváros (100 ezer fő felett)  középváros (20 ezer és 100 ezer fő között)  Kisváros (5 ezer és 20 ezer fő között)  község (5 ezer fő alatt) Milyen típusú munkát végzett abban az országban, ahol jelenleg él?  nem dolgozik  diák  fizikai munkát

35

 szellemi munkát  egyéb Mennyi ideig tervez abban az országban maradni, ahol jelenleg él?  kevesebb, mint fél évig  0,5 - 1 évig  1 - 1,5 évig  1,5 - 2 évig  2 - 2,5 évig  2,5 - 3 évig  3,5 - 4 évig  4 - 4,5 évig  4,5 - 5 évig  több, mint 5 évig  több, mint 10 évig  nem tervezek elköltözni másik országba a jövőben  nem tudom Az alábbi állítások közül melyik írja le legpontosabban a jelenlegi helyzetét?  Egy a szülőhazámtól különböző országban élek és dolgozom, de szeretnék visszatérni a szülőföldemre vagy tovább költözni egy másik országba és megtartani a születési állampolgárságomat.  Egy a szülőhazámtól különböző országban élek és több mint két évig itt szeretnék maradni, esetleg az állampolgárságot is megszerezni.  Egy a szülőhazámtól különböző országban élek és tanulok, de szeretnék visszatérni a szülőföldemre vagy tovább költözni egy másik országba és megtartani a születési állampolgárságomat.  Egy a szülőhazámtól különböző országban élek a hazámban zajló háború, erőszak és üldöztetés miatt és nem tudok vagy nem is akarok visszatérni.  egyéb

36

Identity Style Inventory – Cultural Transition Version (ISI-CT) Kérem, gondoljon azokra a nehézségekre, melyekkel szembe kell néznie abban az országban, ahol jelenleg él! Olvasson el minden állítást figyelmesen és ítélje meg annak a mértékét, hogy mennyire jellemző Önre és a viselkedésére az adott állítás egy másik kultúrába való átköltözés során. Kérem, értékelje az állításokat egy öt pontos skálán, ahol 1=egyáltalán nem jellemző rám, 5 = teljes mértékig jellemző rám!

1. Automatikusan elsajátítom és követem azokat az értékeket, amelyekben nevelkedtem. 1 2 3 4 5 2. Próbálok nem gondolni egy problémára vagy nem megbirkózni vele addig, ameddig csak lehet. 1 2 3 4 5 3. Amikor fontos döntést hozok, szeretem átgondolni a lehetőségeimet. 1 2 3 4 5 4. Sok időt töltöttem azzal, hogy utána olvastam és gondolkoztam azon, hogy milyen kérdések merülnek fel, amikor különböző kultúrákból származó emberek élnek együtt egy társadalomban. 1 2 3 4 5 5. Tudom, mit kezdjek a jövőmmel ebben az országban. 1 2 3 4 5 6. Többé-kevésbé mindig azon értékek és normák szerint próbálok élni, amelyekben nevelkedtem. 1 2 3 4 5 7. Automatikus elsajátítom és követem annak a társadalomnak az értékeit, amelyben élek. 1 2 3 4 5 8. Amikor döntést kell hoznom, próbálok olyan sokáig várni ameddig csak lehet, hogy lássam, mi történik. 1 2 3 4 5 9. Már nem igazán tudom, mit kezdjek a jövőmmel ebben az országban. 1 2 3 4 5

37

10. Amikor egy bizonyos döntéssel kell szembe néznem, próbálom elemezni a szituációt annak érdekében, hogy megértsem. 1 2 3 4 5 11. Többé-kevésbé mindig is próbáltam a helyi értékeknek és normáknak megfelelően élni. 1 2 3 4 5 12. Sok időt töltöttem azzal, hogy utána olvastam és beszélgettem másokkal, annak az országnak az értékeiről és szabályairól, amelyben jelenleg élek. 1 2 3 4 5 13. Igyekszem elérni azokat a célokat, amiket a családom és a szülőhazámból származó barátaim elvárnak tőlem. 14. Nem tudom, hogy itt kellene-e maradnom (vagy elköltözzek-e egy másik országba). 1 2 3 4 5 15. Úgy hiszem, jobb elsajátítani a befogadó ország értékrendszerét, ha az segít számomra elkerülni a konfliktushelyzeteket. 1 2 3 4 5 16. Próbálom kerülni az olyan személyes szituációkat, amik azt igényelnék, hogy sokat gondolkodjak rajtuk és egyedül birkózzak meg velük. 1 2 3 4 5 17. Amikor meg kell hoznom egy döntést, szeretek sok időt szánni arra, hogy átgondoljam a lehetőségeimet. 1 2 3 4 5 18. Sok időt töltök azzal, hogy komolyan elgondolkozom arról, mit is kellene kezdenem az életemmel ebben az országban. 1 2 3 4 5 19. Jobban szeretek azon társadalmi normák és szabályok szerint kezelni egy helyzetet, amelyek a szülőhazámhoz tartoznak. 1 2 3 4 5 20. Nem igazán tudom, hogy mit szeretnék elérni az életben. 1 2 3 4 5 21. Amikor tudom, hogy egy helyzet stresszes lehet számomra, próbálom elkerülni. 1 2 3 4 5

38

22. Amikor egy bizonyos döntéssel kell szembenéznem, számításba veszek különböző nézőpontokat, mielőtt választok. 1 2 3 4 5 23. Sok időt töltöttem azzal és sok emberrel beszélgettem, annak érdekében, hogy egy olyan értékrendszert alakítsak ki, amelynek értelme van számomra. 1 2 3 4 5 24. Előfordul, hogy nem hiszem el, hogy egy probléma be fog következni és reménykedem, hogy a dolgok maguktól megoldódnak. 1 2 3 4 5 25. Nagyon tetszik ez az ország; jó döntés volt ide költözni. 1 2 3 4 5 26. Sosem kérdőjelezem meg, mit akarok kezdeni a jövőmmel, mert igyekszem azt tenni, amit a családom elvár tőlem. 1 2 3 4 5 27. Már nem tudom igazán, milyen értékeket hordozok. 1 2 3 4 5 28. Jobban szeretek azon társadalmi normák és szabályok szerint kezelni egy helyzetet, amelyek ahhoz az országhoz tartoznak, amelyben élek. 1 2 3 4 5

39

Primary Appraisal of Identity Threats (PAIT) Kérem, gondoljon azokra a nehézségekre, melyekkel szembe kell néznie abban az országban, ahol jelenleg él! Olvasson el minden állítást figyelmesen és ítélje meg annak a mértékét, hogy mennyire jellemző Önre és a viselkedésére az adott állítás egy másik kultúrába való átköltözés során. Kérem, értékelje az állításokat egy öt pontos skálán, ahol 1=egyáltalán nem értek egyet, 5 = teljes mértékig egyet értek! 1.

Gondoltam arra a kimenetelre, hogy képes leszek felülkerekedni a kultúraváltás helyzetén. 1 2 3 4 5

2.

Örömmel tettem próbára azon képességeimet, melyek szükségesek ahhoz, hogy kezelni tudjam az ilyen helyzeteket. 1 2 3 4 5

3.

Úgy éltem meg a helyzetet, mint egy személyes kihívást. 1 2 3 4 5

4.

Arra koncentráltam, hogyan profitálhatok a helyzetből. 1 2 3 4 5

5.

Elhitettem magammal, hogy nem fogok megfelelni meg az elvárásoknak. 1 2 3 4 5

6.

Úgy éreztem, hogy leértékeltek, mint személyt. 1 2 3 4 5

7.

Attól féltem, nem vagyok képes megbirkózni a helyzettel. 1 2 3 4 5

8.

Úgy éreztem, megtámadták a személyes integritásomat. 1 2 3 4 5

9.

Úgy éreztem, hogy semmibe vesznek. 1 2 3 4 5

10. Úgy éltem meg a helyzetet, mint a személyes integritásom fenyegetettségét. 1 2 3 4 5 40

Revised Sociocultural Adaptation Scale (SCAS-R) Másik kultúrában élve gyakran sajátítunk el új készségeket és viselkedésmódokat. Gondoljon az életére abban az országban, ahol most él és kérem, értékelje a kompetenciáit a következő viselkedési módokat tekintve egy öt pontos skálán, ahol 1=egyáltalán nem vagyok kompetens, 5 = magasan kompetens vagyok.

1. Kapcsolatok építése és fenntartása. 1 2 3 4 5 2. Boldogulás az iskolai/munkahelyi kötelezettségekkel. 1 2 3 4 5 3. Kapcsolatteremtés társas eseményeken. 1 2 3 4 5 4. Hobbik és érdeklődési kör megtartása. 1 2 3 4 5 5. Alkalmazkodás a környék zajszintjéhez. 1 2 3 4 5 6. Pontosan értelmezni és válaszolni mások gesztusaira és arckifejezéseire. 1 2 3 4 5 7. Hatékonyan együttműködni más diákokkal/kollegákkal. 1 2 3 4 5 8. Hozzájutni olyan lakossági szolgáltatásokhoz, amelyeket igénylek. 1 2 3 4 5 9. Alkalmazkodni a népsűrűséghez. 1 2 3 4 5 10. Megérteni és beszélni a befogadó ország nyelvét. 1 2 3 4 5 11. Változtatni a beszédsebességemen a kultúrához illeszkedően. 1 2 3 4 5 41

12. Visszajelzést kérni más diákoktól/kollégáktól annak érdekében, hogy fejlesszem a teljesítményem. 1 2 3 4 5 13. Pontosan értelmezni mások érzelmeit és helyesen reagálni rájuk. 1 2 3 4 5 14. Jelen lenni vagy részt venni társas aktivitásokban. 1 2 3 4 5 15. Megtalálni a saját utam. 1 2 3 4 5 16. Kapcsolatot teremteni a másik nem tagjaival. 1 2 3 4 5 17. Kifejezni az ötleteimet más diákoknak/kollegáknak a kultúrának megfelelően. 1 2 3 4 5 18. Kezelni a bürokráciát. 1 2 3 4 5 19. Alkalmazkodni az életritmushoz. 1 2 3 4 5 20. Írni és olvasni a befogadó ország nyelvén. 1 2 3 4 5 21. Megváltoztatni a viselkedésem, hogy illeszkedjen a társadalmi normákhoz, szabályokhoz, attitűdökhöz, hiedelmekhez és szokásokhoz. 1 2 3 4 5

42

2. számú melléklet:

43

3. számú melléklet:

4. számú melléklet:

5. számú melléklet:

44

6. számú melléklet:

45