Melisa

1

Túlipánt A tavaszi szélben és Húsvéti fényben Virágzik a túlipánt. Piros szirmai Viritós szinben Tűstén követi a napot. Melegen nyilik Délután csúkódik ösze És mintha akarna mondani valamit: Hogy ő tugya menyire nagyon kell, szeretnem téged. *** Kiskertemben van Piros virág A túlipánt Melegen nyilik ő Látszik hogy szereti a napot De nem csak ő a szerelmes, én is szeretlek téged.

Sárga virág Kunyhó meszelés

2

Nagyon sok sárga virág az én szivem Ami mind virágzik érted És ezel a nagy szivel Szeretlek téged. Cveće u svim dimenzijama Cvetaju u toplim letnjim danima Sa njima zajedno kažemo Volim te mnogo Volim te dok sam živ I dok stojim tu nasred bašte sa Nyári virágok minden saksijama. szinben, fénylik a nap, szaglászd a szirmokat, hogy megérincsék a madár dallal az emberi elmét és szivet. Töbé nem lesz gyűlölet csak hit, remény és szeretet. Fecskék is csak akkor énekelve vándorolnak, te meg kapáld a kukorica földet és örűly minden űnepen a virágos kertben.

Ottó Virág

Kedves Szent Rita, szenvedők nagy vigasztalója! Amikor kezembe veszem a Te tiszteletedre szentelt rózsát, hálás szivvel magasztalom az Urat, és kérem, hogy dicsőitse meg szent életed hatalmának újabb csodás jeleivel. Erősen hiszem, hogy az Úr érdemeidért meghallgatja kérésemet. Szabadits meg engem szenvedésemből, és főleg segits, hogy Isten szent akaratát mindenkor alázatosan teljesitsem. Amen.

Virág minden menyiségben Pompáznak sok szinben Velűk egyűt mondom néked Hogy szeretlek a nyári szélben Szeretlek amig élek Közben it állok a virágos kert közepében.

Himes tojás, barka ágg, Úgrándozó nyulacskák, Csiripelő madarak Vigyenek nektek Kellemes Húsvéti napokat! Nagyszombat este a templomban.

Kellemes husvéti űnepöt kivánok az egész családnak. Névnapod alkalmából nem kivánunk egyebet, csendes léptedet kisérje szeretet, szivedet béke, lelkedben nyugalom, és legyél boldog ezen a szép napon!

Örömöd sok legyen, bánatod semmi, segitsen az Úr boldognak lenni! Legyél mindig vidám, örűly minden szépnek! Gratulálúnk a szülinapod alkalmából!  Nyuszi tojás-Húsvét

Évente egyszer egy csodás téli éjjel büvös álmok suhannak a szélben, mindenki házába boldogság költözik, szivűnk örömel megtelik! Kivánok békés, sikeres új esztendőt!!! Oto srećan božić. Sve najlepše druže.

Hópihecske szál az égen, Kis csengetyű szólal szépen Az angyalok ma táncra kelnek, gyertya fénynél ünnepelnek mosojogva mondják nektek békés boldog ünnepeket. Egy kis nyúszi megérkezett Hozott nektek űzenetet: Kellemes Húsvéti űnnepeket! Krisztusban kedves testvéreim! Arra kérlek benneteket, imádkozzunk mindannyian kitartóan és nagy odaadásal, hogy a most kezdődő új egyházi évet és a jubileumra való előkészűletet a Jóisten kegyelmével és áldásaival kisérje! Egyben megragadom az alkalmat, hogy a nagybecskereki püspökség területén élő minden embernek, de különösen nekünk, katolikusoknak, kegyelmekben gazdag adventi időt, boldog karácsonyi ünnepeket és áldásos Új esztendőt kivánjak! + László, megyéspüspök

Az almafa virágzása áprilisban.

Kunyhó meszelés Rengeteg nagy legelő szélén élt kis kunyhójában a Szlávkó a feleségével meg a kanászával. Egy reggel mikor már a kunyhó nagyon rosz szinű volt, felesége tanácsolta neki hogy meszeje be. Rózsának hivták és lusta volt. Tudta az ember hogy felesége egy lusta asszony, ezért megkérdezte egyik cimborát; válallná e a kunyhó meszelést? Jánoska a következő társaságot találta hogy bemeszejék a Szlávkó kunyhóját: nénája Juliska, Piroska és a fia Remete. Hétfő reggel sorra is került a munka végrehajtása. Jánoska öszekapcsolta a kocsit a traktorral, felűlt a Juliska és elindultak Piroskához. -van neked meszellőd? – kérdezi hangosan Piroskát a Jánoska. -nekem? Van. -Juliska nem tugya hol van neki a messzelője. – panaszkodik a Jánoska. -tán csak nem! – fellkiált a Piroska. -az összes fallat meszelitök? – vicelődik a Tamás, és mosojog. -hoztál te spahnit malterozni, meg ojasmit?! – kérdezi Jánoskát a Piroska. -na igyál meg egy pálinkát. – hivja itallra Jánoskát a Tamás. -lehet. – és le ült Jánoska a székre. Karos szék, piciny pohár, alakja mint egy vonzó. -inni viszel? – kérdezi Piroska. -ne félj viszek. -szörpöt viszel? Azé mondom.

-pálinkát, szörpöt, Sört azt mind meg igyúk és jöhetűnk haza. – nevet a Jánoska. -hol meszelűnk? – kérdezi a Piroska. -körül, kivűl, lefektesűk a falat. – vicell a Remete. -akkor csak meszellők kellenek, kána nem kell? – kérdezi Piroska. Fölkeltek mindanyian és elindúltak a csap felé, nem rakot a Jánoska vizet, most tölti a palackot vizel. Mikor ki értek az utcára a Juliska már ül a kocsin és vári a társaságot. -nézd a Juliskát, hajadonféve jön meszeni! – felkiáltota a Piroska egy kicsit csodálkozva. Öszegörnyedve ül a kocsi ülécsin, egy hideg tavaszban. Közben a töbiek sietve mentek a kocsi felé lehajtva fejűket, nehogy a fa ágak megakaszák őket. Jánoska elhelyezte magát a traktor ülécsin, Piroska meg a Remete pedig a kocsi ülécsin. -ne hogy megmutasd a pálinkát valakinek! – figyelmezteti Jánoska az asszonyokat. Remete ballra, Júliska a közepire és Piroska jobra űlt az űlécsen. Pálinkás üvegöt pedig Júliska elgyukta az ülécs allá. -na ne mond, én viszem a pálinkát. – Juliska. Elindultúnk, balról hladunk el a harmadik október válallat mellet, későb a zokni gyárat lásuk mesziről ahogy dúródik ki kéményin a gőz. Nem sokára ismét a hús ipari cég mellet pörkölűnk ell, it le van parkolva három kocsi; egyik fehér, másik piros, és a harmadik szűrke autó. Összesen három autó. Jánoska hozi a vélát, fehére meszelni, nem hozot meszellőt. Megérkeztek a vonat álomáshon, és mindjárt balra fordulva oda érnek a vasút átmenőhőn. Egy piros autó le van parkolva a raktár mellet, szoktak ide jöni hálni. Nem látcik senki az autóban. Fordultak jobra, közben a Jánoska le lasút,

mielőtt a vasútra kerűltek volna, szétnézet jobbra is ballra is nehogy jőjőn valami vonat és elgázolya őket. Fordulnak ballra a vonat álomás felé és a vonat álomásnál ballra, teli gőzell a kanyarba, nyomja Jánoska a pedált. -jaj, nem baj az ha az Internetre fell raksz, Remete nekem szépen föltegyél bennűnket! - Juliska hangosan sipos hangal beszél a Remetének. -szépen fell raklak benneteket. – Remete. Fordulnak enyhén jobra, valaki jön kerékpárral szembe velűnk, sapka a fejin, ez valaki Árpi. Balról a Bodó tanyája. -minden erdőt ki vágtak! – Remete ráébredt. Az út kanyarodik jobra, balroll is volt erdő és azt is kivákták. Ahogy

elhagyák a kökényest, pilantást vetnek a Szlávkó tanyájára. Az talán a megfelelő? Gondolja magában a Remete. Ő nem tudja mejik tanyára mennek. Átértek a földi, sáros útra, rázós lesz it. Jobról valaki neki támasztot egy vörös kerékpárt a fa tuskónak. -akarok élni! – hangosan jajgat a Juliska. Közben a kocsi úgrál, rázodik ahogy halanak előre. Egy kútya kiszalat előtűk,

ismét, de ez már az útórsó kanyarodás ballra. Hat kunyhó látszik a környéken, ó de mög úgrot, jön egy méteres partdomb. Jobról látszik a falú, katolikús és a két pravoszláv templomal, amik messzeb vannak. Három fa van a kunyhó mellet, meg egy kút, kerek beton fallal a nyilás felet. Pár tiz métere vagyúnk a tanyától, két kútya szalad felénk. Birka nyirás jeleit, meg a kútyák úgatnak ránk, két fekete meg egy fehér kútya rohan. Kint a gang, leereszték mellet, asztal egy székel, ami mellet megált a traktor velűnk és megérkeztűnk. A gújás neve Vászó. Alacsony, sors szerény ember, valaki aki reményteli a szenvedésben. -ez mind megy ki! – biztosan mongya a Jánoska. -Vászó vid ki az elemeket, hogy birjúnk dolgozni! – parancsolya neki a Jánoska. -hová rakjam? – kérdezi a Piroska. -azt ide kell rakni, az asztalt kell csak eréb huzni, azokat sipirc mind ki velűk, ne ályá egy hejben! – jánoska parancsol. -jánoska szépen beszély az emberhez! – júliska figyelmezteti a Jánoskát. -szépen nem szépen mondom neki?! – dűhösen válaszol a Jánoska. Piroska pakoli a fűzetöket, orvoságokat. -ez étvágy gerjesztő gyógyszer. – Piroska álapitya meg.

-nem birom leveni, én már leszakitom! – Piroska. -én majd pókhálozok, te meg Piroska meszej. – Júliska. Világos kékek a falak, egy zöld szék a szoba közepin, lent szőnyeg. Remete rá néz az órára és láti hogy tizenegy elmúlt tizenöt perce. Jánoska szedi és hordi ki a poharakat, veri szét a

poharakat, Júliska rá gyújt a cigaretára. Piroska is pakol, rakodik. -vannak it tányérok is, jújj it beszart a kutya, ezt nem érdemes meszeni! – néz rá a Piroska. -mejiket? – kérdezi Júliska. -azt csak kipofozni valamenyire, macska, kutya, az ember kitelet nektek, ti meg picsán húztátok! – Piroska. -nem öröz itt, már meg lett mondva neki egy hete hogy húrcokogyon! – Jánoska védekezik. -ezek a kabátok is az ővé, mit csinályak velűk, kirakjam a kocsira? – kérdezi a Piroska.

-nincs neki még az a nadrágja és a pokróc. – Jánoska takarit, közben mondja. -meg azok is mennek ki!? – kérdezi Piroska a Jánoskát. -azzok nem maranak it a tanyán! – felell a Jánoska. -nincs neki több semije? – Júliska. Jánoska elvite traktorral a Vászót a Glavás tanyájára, azútán vissza jőt és Remetével egyűt kirakodtak a házból. Ki horták az ágyakat, mindön porosat, Piroska szedi a pókhálót meg a macska szart. -ezt jól le kell dörgölni. – álapitja meg a Piroska hogy a fekete kormos falra rá birjon kerűlni a lila festék, a szekszi szobában pedig sárgára meszelik a fallat. -agyá széket amire fell birok álni! – keresi Jánoskától a Piroska a széket. -emvan ez a szék. – mongya Jánoska, közben adi a széket aminek görbe az ülője, hogy arra áljon a Piroska és söprűvell szegye le a pók hálókat. -kell az almárijum? – kérdezi Remete a Piroskát, aki talán kapari a falat. Van it egy rádió, ojan valamijen úniverzális, ami minden féle álomást fog, pontosaban tizenkető húllám hoszat fog a vevő. Júliska már kapari a falat a spahnival, Piroska meg keresi hogy agyonak neki spahnit amivel majd kaparja a falat. It a természetbe, ép szalanak a nyúlak. Két nyúl szalad, minél messzeb tőlűnk, a kutya pedig egy fekete a néhány közűl, eszi a kúkorica szömeket. Van it bent inekcijók, drótok, szivacsok, egy kerek kis tükör, meg egy macska az ágy alatt. Jánoska késziti el a rádijót, igaziti hogy csak szójonak valami nóták, de későb mégis beszélgetek a műsorba, arrol hogy hogyan kell viselkedni mikor egy férfi és nő randin vannak (vagyis

kezdenek ismerkedni meg). It asztán nem szabad nagyon a pártokról politizálni a nőnek. Mikor meg húsztam a takarót, az ágy alól kiszaladt a macska, Jánoska pedig nagyon meg ijedt. -jajj, aszt hitem hogy pácó! Még tartota magát a tél, mondogata a Piroska, közben öntöte a sót a meszetbe. Jól kikeverte és viték fel a falra. Remete ellment a közeli tóhoz, mesziről meglátta a fénylő húllámzó vizét. A tó körüll kópós volt a föld, jó nedves vizess és hát a Remete oda ért, le gugsolt a tó partja mellett. Bámúlta, tetszet neki, ojan rendkivűl romantikus volt ez a húsz méter hoszú és tizenöt méter széles tav. Jólehetne it csonakázni a nagy ő vel mikor fülig szerelmes az ember. Később mind a négyen szűnetött tartottak mikor Remete viszatért a tóroll. Az meg ojan száz métere volt a kunyhótol. Pihenés útán a piroska és a Júliska tovább szorgalmasan meszeltek. Igy lett a furfangos parasztnak bemeszeve a kunyhója. Megölelték, megcsókolták egymást a Szlávkó meg a Rózsa, úgy örűltek a szép szines, friss ilatú kunyhónak.

Copyright © 2009 by Ottó Virág. All rights reserved.

Kontakt: E-mail: [email protected] Adresa mojih dokumenata: http://pdfcoke.com/otov Adresa mojih slika: snapmylife