Előnézet - Fekete Károly: A Barmeni Teológiai Nyilatkozat

Fekete Károly

A BA R M E N I T EOLÓGI A I N Y I L AT KOZ AT Vezérfonal a dokumentum tanulmányozásához

Kiadja a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója Budapest, 2009

© Fekete Károly, 2009 © A Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2009 Minden jog fenntartva

Hálás szeretettel emlékezve dr. Török István professzor úr útmutatásaira

HÁLAADÓ A D Ó S SÁG TÖR LE SZ T É S Ajánlás

Hálaadó adósságtörlesztés ez a mű, amelyet kezében tart az olvasó. Hálaadás azért, mert az egyház Ura 75 esztendővel ezelőtt eljuttatott egy közösséget arra a felismerésre, hogy sürgető szükség van egy olyan sűrített tanítás megfogalmazására, amelyik félreérthetetlenül világossá teszi az egyház és egyszersmind a világ számára az egyház egyházként való megmaradásának alapfeltételeit, s egyben úrrá lesz az egyházat fenyegető legnagyobb kísértéseken. Célja nem volt más, mint az egyház lényegének megőrzése, megmentése a rábízott drága kincsnek. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat határvonalat jelöl ki. Világosan megmutatja, hol van és hol nincs a helye az egyháznak, minek van és minek nincs helye az egyházban. Minden határvonal-kijelölés keretet is ad, s ez a keret adja meg a tartását mindannak, ami az egyházban és az egyház szolgálata nyomán történik. Nem népszerűségre törekszik, nem is a többség döntési elvéhez igazodik, hanem egyedül Isten Igéjének mércéjéhez. Ezért lehet megtartó és visszatartó ereje ma is. Adósságtörlesztés ez a könyv a magyar reformátusság részéről azok iránt a kevesek iránt, akik az eltelt 75 esztendőben nem csupán hivatkozási alapnak tekintették a Barmeni Teológiai Nyilatkozat tételeit, hanem komolyan vették annak igényét, saját korukban és helyzetükben jelentkező sürgetését. Magyar reformátusságunk tisztelgése ez a könyv, amely emléket állít a 75 esztendeje megszületett bátor kiállásnak, s egyben valóban lehet vezérfonal annak jobb megértéséhez. Legnagyobb haszna azonban az lesz, ha segít bennünket ma és a jövőben lé-

7

nyeget látni és lényeget láttatni, belső és külső, elméleti és gyakorlati csapdákat elkerülni. Illesse köszönet a felelős emlékeztetés szerzőjét, Fekete Károlyt, aki egyházunk egész közösségét ajándékozta meg ezzel a művel Kálvin születésének 500. évfordulóján. Debrecen, 2009 reformáció havában Dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a MRE Zsinata lelkészi elnöke

8

BEVEZETÉS

„Nem mi vagyunk azok, akik az egyházat megtarthatnánk, még csak nem is elődeink voltak vagy az utánunk jövő nemzedék lesz, hanem az volt, van és lesz, aki így szól: Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Martin Luther)1

VERBUM DEI MANET IN AETERNUM – Isten Igéje örökre megmarad: ez a záradéka annak a hitvallásos teológiai nyilatkozatnak, amelyet 1934. május 31-én, a németországi Wuppertal város Barmen nevű kerületében fogadott el a német Hitvalló Egyház zsinata. A kor népszerű magyar egyházi lapjában, a Protestáns Szemlében így írt erről Török István teológiai professzor, méltatva az esemény jelentőségét: „Nem nagyon vizsgálgatták, hogy a zsinatnak megvannak-é a formai kellékei. Tekintélyt a határozataiknak nem a jogi értelemben vett »törvényesség«, hanem a régi hitvallásokkal való megegyezés s végső fokon az Ige tekintélye adott. Ezen a zsinaton nem hangzottak el hangos szólamok a szélsőségek, illetve a modern pogányság ellen, az összefogást sem hangoztatták. De nagyon egyszerűen és nagyon tárgyilagosan együttes bizonyságot tettek arról, hogy Krisztus az egyedüli Úr hiten és egyházon. Az Igét csak ő adhatja az igehirdetők szájára, s Isten akaratát nem kereshetjük sehol másutt, mint Krisztusban. Az államhatalomhoz való viszonyt következésképpen így határozták meg: az állam éppúgy nem tekintheti magát egyháznak, vagyis az isteni akarat hirdetőjének, mint ahogy az egyház sem tehető az állam szervévé. Ebben a hitvallásban voltaképpen semmi új dolog sincs, de akik a helyzetet ismerik, aktualitását 9

megérthetik. A barmeni hitvallásnak vállalták és vállalják a következményeit. A nyárspolgári kényelmet biztosító hagyományos egyháziasságnak természetesen vége. Viszont boldogan tapasztalják, hogy a Biblia nagyon eleven módon beszél hozzájuk s a Biblia ígéretei valóságok. Fokozottan érzik természetesen a hit megvallásával járó kísértéseket s emberi gyöngeségüket, viszont boldogan tapasztalják az anyaszentegyház, a hittestvéri közösség s az isteni kegyelem mindent átfogó valóságát. A német Hitvalló Egyház példájából látjuk, hogy ez a mi sok jel szerint torz fejlődésű és hitvallónak nem mondható protestantizmusunk is megéledhet és hitvallóvá válhat.” 2 Az azóta eltelt évtizedek alatt (eltekintve az évfordulós cikkektől, tanulmányoktól) sokszor csupán egy-egy odavetett megjegyzéssel utaltak erre a jelentős teológiai dokumentumra. Természetesen mint tananyag, megjelenik a teológiai oktatásban és a lelkészképzésben, a 8. osztályos hittankönyv is szentel neki egy fejezetet, 3 de Barmen tanításának lényege, eligazító ereje nincs benne a szélesebb egyházi-gyülekezeti köztudatban, pedig égetően szükségünk lenne arra a szemléletmódra, amelyet áraszt magából. Igaza van Wolf Krötke berlini professzornak, aki azt állítja, hogy a Barmeni Teológiai Nyilatkozat nem teológiai halotti bizonyítvány, hanem olyan irat, amely ma is mércét állít az egyház elé.4 Nem tartozhatunk azok közé a vesztesek közé, akik leragadnak annál, hogy az 1934-ben született Barmeni Teológiai Nyilatkozat kontextusa a hitleri Németország volt, ma pedig más időket élünk. Valóban, a Barmenben megfogalmazottak igazságát a történelmi szorítás, az egyház tömegbefolyását kihasználni akaró, ideologikus állami szándéknak való ellenállás szülte, de ez a radikális hat tétel nem ragadhat benne csupán az „ott és akkor”-ban, mert az Isten örök érvényű Igéjén tájékozódva született. A fogalmazásban oroszlánrészt vállaló Karl Barth ezt így fejezte ki: „Barmen valóságos és egyházi hitvallás, mivel tételeit nem valamely teológiai vita légüres terében, hanem a keresztyén gyülekezet hitvallástételének konkrét cselekedetében, a bizony10

ságtétel kézzelfoghatóan konkrét ellentételével való harc tüzében, a felelősség gyakorlati vállalásának elvi megfogalmazásaként mondották ki.” 5 Az Ige helyére kívánkozó, az Igével vetekedő emberi dolgok azóta is fel-feltűnnek és kísértenek, de bizony nem mindig idézik eszünkbe a Barmeni Teológiai Nyilatkozat radikális hat pontját. Sokszor megesett már ezekkel a pontokkal is, mint az egyéb tananyagokkal, hogy kiestek a fejünkből, pedig olyan szükségünk lett volna rájuk, mint a fuldoklónak a mentőövre. De hála Istennek az emlékeztető Szentlélekért, aki nem hagyja végképp elaludni a teológiai lelkiismeretet, hanem azon fáradozik, hogy helyreállítsa és megszólaltassa a teológiát művelőket. Meggyőződésem, hogy ma sem hagyhat nyugodni minket ez a fél tucat tétel.

11

A B A R M E N I H I T VA L L Ó Z S I N A T TÖRT É N ET I H ÁT T E R E A Német Keresztyének Hitmozgalma és a német egyházi harc (Kirchenkampf) Az I. világháború után egyre jobban tért hódított Németországban az ébredő német nacionalizmus, amely több fronton arra igyekezett, hogy feltámassza a német nép „régi dicsőségébe” vetett hitet. Az 1920-as évek második felében a nemzet fogalmát előtérbe állítva, protestáns lelkészek is sulykolták „a német nemzet keresztyén-népi megújulását”. Szerették volna elérni, hogy Németország újra hatalmas állam, világformáló tényező legyen. A keresztyénség és a népiség szorosan összefonódott és együtt munkálkodott az ország megújulásán.6 A Német Keresztyének (Deutsche Christen) elnevezésű csoport 1931-ben vett részt először a gyülekezeti képviselők választásán. Elnevezésük is arra utal, hogy a kor politikai-ideológiai felfogása szerint elsősorban németek akartak lenni, s csak azután keresztyének. A Német Keresztyének „korszerű keresztyénséget” hirdető elgondolásaiból különösen három volt megkérdőjelezhető és elfogadhatatlan bibliai-teológiai alapon. Először is Hitler németországi uralomra jutását olyan eseménynek tartották, amely beletartozik Isten általános kijelentésébe. Másodszor, a világi hatalomgyakorlásban megvalósult egyeduralmat (Führerprinzip – „vezér-elv”) olyan strukturális mintának tartották, amelyet az egyházban is be kell vezetni. Ennek alapján a birodalmi püspöknek (Reichsbischof) is jogot adtak arra, hogy rendeletileg kormányozza az egységes német protestáns egyházat. Harmadszor, az egyházban is támogatták az antiszemitizmus gyakorlatát. Úgy gondolták, hogy a Német Keresztyénekhez tartozó gyülekezetek tagjai közül ki kell zárni a zsidó származású egyháztagokat. 13